Haláli házasság

Shyara, miután a hátra arc és iszkiri taktikát választotta, kulcsra zárta a szobája ajtaját, és erősen bízott benne, hogy a hím nem fogja megkeresni aznap már másodjára.
Fáradt volt, és a korábbi zokogástól tompa. Nem akart magának időt adni a gondolkodásra, így nem ment el fürdeni, s át sem öltözve, ruhástul bújt be az ágyába. Takaróját szorosan magához húzta, haját laza copfba fogta, hogy ne kócolódjon össze, mire felkel. És gyakorlatilag aludt, mire eszébe juthatott volna félni a másnaptól.
Álma mély volt és rémektől mentes, mintegy kárpótlásul a fenyegetéssel teli napja után. Jelei sem zaklatták; talán megbékéltek most, hogy a lány mindent megtett, amit lehetett, hogy megbékítse a jövendőbelijét.

~ Volt szerelme! ~

Míg Yzarr fürdött, ezen járt az esze és tépelődött.

~A faji különbségek miatt nem lehettek volna utódaik. A hírek szerint pedig ezt egyikük sem akart más dologról sem hallani..Biztos szereti még... De ez nem is értem miért érdekel engem. Nem akarok úgy járni mint az előző házasságnál.Bár belőle nem tudnám kinézni, hogy ártson nekem, mégis... .~

Nem tudta vagy egyszerűen nem akarta befejezni a mondatot. A nőstény naplója és az akta ott pihent a mosdótál melletti asztalon. Meg kell hagyni, nagy volt a kísértés... Egy része szerette volna elolvasni, a másik pedig összegyűrni és elégetni. Ahogy bent ült a medence peremén a lábait a vízbe lógatva, a hajnal első sugarai jelentek meg a horizonton, narancssárgás lilás fénybe festve a hím testét is, s a rajta levő víz cseppek törésén keresztül az egész szobát más-más esésből terítették be a napsugarak első fény nyúlványai.

Gondterhelten sóhajtott. Nyújtózkodva kelt fel, s egy törölközőt csavart a dereka köré, ami leért a térdéig. Friss, fahéjas illatot árasztott,de most valahogy ez az illat sem tudta megnyugtatni, pedig előszeretettel használta ezt az illóolajat.Megrázta a fejét milliónyi kis víz csepp hullott alá vissza a testére is, szerette volna ha kitisztulnak a gondolatai. Nem tudta, hogy hogyan segíthetne magán. Ő nem akart semmit sem a nősténytől, mégis rosszul sültek el a dolgok. Theresa óta gyűlölte, ha titkolnak előle bármit.

~Remélem, jól kínlódsz ott, ahol vagy...~

Fellegszürke szemei kutatón meredtek a csuklóira, majd az aktáért nyúlt, s úgy ahogy volt, mezítelenül vágott át a saját kis dolgozó szobáján, s a hálóján.

Félmeztelenül haladt végig a kúrián, több szolgáló lányra ráhozva a frászt, s a kipirult orcát valamint a zavart mosolyt. Yzarr senkivel sem törődött, csak ment a saját kis zuga, a keleti szárny felé.Szilaj mozgása néhány szolgáló lányt egyenesen térd rogyasztásra, s hirtelen lég szomjra ítélte. Amin gondolatban jót szórakozott.

A holmijaihoz érve kikapott egy ujjatlan kapucnis pólót s egy nadrágot valamint egy csizmát a csomagjaiból.

~ Biztos szereti, azt tenné velem mint Theresa....~ Borzongott meg a gondolattól, miközben benyitott az egyik szobába, s lehajította az ágyra a kezében tartott dolgokat. Rég nem jártak itt. A bútorok le voltak terítve, és a függönyök is be voltak húzva. Gyorsan felkapta magára a ruháit Majd a hatalmas könyvtár szoba második emeleti ajtajához ment s ott tervezte eltölteni a napját, a szoba egyébként hatalmas volt, néhol gurulós létrák voltak elhelyezve, még az emeleti szinten is, akár csak a földszinti részen. Középen nagyobb asztalok, amelyeken most pedáns rend uralkodott.Yzarr az emeleten az egyik beugróban szeretett eltűnni most is ide jött, az ablakból elég fény ért el idáig is, hogy jól lásson. Mindent a könyvek illata töltött be. Hogy mit fog kezdeni magával itt, még maga sem tudja. Dél körülre egy kisebb kupac hajtogatott madár sorakozott az egyik oldalán.A másik része valahol lent foglalt helyet, az asztalok között. Végül az éhség kényszerítette ki a szobából, A konyhába ment, s oda is vitte magával a kis csomagját. Kiparancsolta a személyzetet, Ettoin próbált vele beszélni, de elég volt a felleg szürke szemek villanása, s az idős komornyik is jobbnak látta, ha a távozás mezeire lép.

A kúriát némi idő elteltével betöltötte a rakott kel illata. Még a személyzet is meglepődve vette tudomásul, hogy a szeszélyes Úrfi  nem csak a dühöngésben jó,hanem a konyhában is el tudja magát foglalni, ha arról van szó. Miután visszaadta a terepet a jogos tulajának, elmosta az általa használt eszközök jó részét.Távozott a konyhából egy méretes tálcán egyensúlyozva a tepsijét, s a nagy csupor jéghideg tejfölt, a hátsó kertben foglalt helyet az árnyékos, kellemes virág illatú lugasban. A tálcán egyébként ott volt a már oly sokszor emlegetett kis csomagocska is, amely úgy tűnt, hamarosan teljesen hozzá fog nőni... Délutánra pletykálták a szolgáló leányok, hogy az Úrfit igencsak el tudnák képzelni az ágyukban, s azok az izmok, aki nem látta, az mind irigykedett, aki pedig látta, az meg álmodozott.a tiltott gyümölcsről.

Yzarr a kerti lugasban foglalt helyet háta mögül fújt a szél, levette a tepsire terített ruhát s elégedetten szagolt a levegőbe. Imádta ezt az ételt. A lugas fából ácsolt szerkezetét harmatos virágok futották körbe, estike és hajnalka.Kör alakja volt kívülről belülről pedig szintén egy kör alakú márvány asztal kapott helyet, a székek, egybe voltak illesztve a lugas kerítésével így azok egyfajta háttámlaként is szolgáltak. Az üléseket kényelmes párnák borították. A feje felett egy masszív viharlámpás függeszkedett. Yzarr derekán már reggeltől kezdve ott pihent a méregzöld ezüst szövetes kendő.Fehér ujjatlan kapucnis pólója makulátlanul nézett még most is ki, a főzés után, fekete lovagló nadrágot viselt e mellé.A csuklyát a fejére húzta némileg meggátolva a szelet attól, hogy az arcába s az ételbe fújja a haját.Még forró volt szinte a rakott kelkáposzta. Kel bimbót nem talált, pedig azt jobban szereti fel is forgatta érte az éléskamrát de megelégedik ezzel is.  Végül is  nem tudta elrontani. Ráérősen szelt a villájával egy darabot, hogy aztán a tejfölös kanállal rá öntsön némi tejfölt Szíve szerint rá, vagy mellé öntötte volna, de most maga sem tudta mit kíván igazán. Simán, vagy egyszerre mindkettőt. Ha lesz nagyobb hely a tepsiben, mellé önti majd a hideg tejfölt, nem szerette ha az közben rá fő.Valahogyan előkerült a vörös lencsés napszemüveg; ezt az orrára biggyesztette, s afölött tekingetett ki néha, de egyébként el volt, ráérősen evett, mert még igazán forró volt az étel.

Jobb oldalára tette a papírjait, balra pedig a papírra veszélyes folyékony, s foltot hagyó tejfölt. Papírnehezéknek egy a csizmája rejtekéből előhúzott ezüsttőrt használt, nem szerette volna, ha a lapokat elfúja a nem kívánatos szél. Az akta Shyara arcképénél volt kinyitva, s mellé tűzve a nőstényke levele meg a naplója. Ezt Yzarr még a könyvtár szobában tette így össze.

Shya sokáig aludt, s mikor megébredt, elsőként a macskáját hiányolta, másodjára pedig a reggelijét. A sorban a harmadik, amit hiányolt, az az előző nap elmaradt fürdés volt. Hamar eszébe jutott, hogy cicáját Yzarrhoz kucorodva hagyta, így aztán a kis gyalogszőrös hűtlensége miatt fejcsóválva a konyha felé indult. Elcsent egy sajtos stanglit, majd bevonult a fürdőbe. Míg a víz elkészültére várt, elmajszolta reggelijét, azután lemosta magáról az előző napi út porát, koszát, nem kívánatos érintéseinek emlékét. Jelei nem mutattak aktivitást, hiába szemlélte meg őket figyelmesen. A hajnalkák kókadtan dermedeztek a testén, talán csak egy volt, amelyik nem tűnt olyan élettelennek. Ez utóbbi úgy látszott, mintha a lány mellére hajlott volna, hogy szirmával takarja Shya szívét. A lány tétován érintette a virágot, s keblei közt, végig a hasán majd lejjebb futó indákat. A puha érintés kedvese becézgetését idézte, így hamar elkapta a kezét, s elpirulva bugyolálta be magát a köntösébe.
Yzarr hűvösnek tűnő tenyere is felrémlett a lány gondolatai között, de az álmából felriasztó tőr képe hamar elkergette a gondolatot. 
Természetesen az Yzarrnak adott naplója is eszébe jutott Shyarának, de gyomra összeszorult az ideges várakozástól, ahogyan arra gondolt, vajon a hím mely részeket találja majd fenyegetőnek vagy ármánykodónak.
Hogy lecsillapítsa elméjét, a kis nőstény végül visszatért a szobájába, és úgy döntött, rajzolni fog a nap folyamán. Persze előbb fel kellett öltöznie, így aztán kiválasztott egy lenvászon ruhácskát, melynek szoknyarésze a térd alatt rojtokban végződött, a dekoltázs fölötti részt pedig barna bőrcsíkok fogták össze, rálátást engedve ugyan a bájakra, mégis itt-ott takarva azt. Derekára széles, rozsdabarna bőrövet kötött, ami jól mutatott a világosabb színű ruhán, és a lány csípőjét is hangsúlyosabbá tette. Összességében mégsem volt kihívó Shya öltözéke, s mivel ismerte magát annyira, hogy tudja, le fog ülni a fűbe, ezért testhezálló fekete nadrágharisnyát vett a ruha alá, hogy ne kelljen a szoknyarészt igazgatnia. 
Puha, porszerű krétákat és szinte fehér pergamenekből álló füzetet pakolt össze, és a kertbe indult. A kúriából kiérve a lovakat kereste tekintetével, mivel Kristály és Ében összhangja már előző nap feltűnt neki, s őket akarta lerajzolni.

A lovak békésen legelésztek, időnként megcsipkedték egymást, vagy éppen orrukat összedörgölve horkantgattak. Shya egyetlen copfba fogta fehér, kissé kusza tincseit, melyeket hajkefe híján nem tudott szépen kifésülni, és mikor a tearózsák mellett elhaladt, letépett egy vörös fejet, és copfjába fogta. A vörös rózsa hatásosan mutatott a lány hófehér tincsei között.

A kisnőstény leült egy terebélyes fa árnyékába, s a délután fényétől néha hunyorogva méregette kiszemeltjeit. Hosszasan rajzolgatott. Jobbára csak vázlatokat készített a lovak különböző testtartásairól, de egyórányi megfigyelés után kitépett egy lapot a füzetből, és komolyabb munkába fogott. Kiválasztotta a két ló által legsűrűbben látott testtartást, melyhez mindig vissza-visszatértek, és a vázlat alapján elkezdte elhelyezni őket a térben.
A szürke krétával halvány vonalakat húzott, eleinte pontokkal, félcentis csíkokkal jelölgette ki a kép határait, az állatok arányait, majd mikor ezzel megvolt, fokozatosan sötétebb foltokat is megengedett magának.Lassan kialakultak a lovak körvonalai, és a sötétebb árnyékok.
Egyszer csak halk dorombolás ütötte meg a lány fülét, majd a magas fűben szökdécselve közeledő Surra is láthatóvá vált. Gazdája elmosolyodott, és kézfejével megsimogatta a cicát. Surra lustán dőlt el gazdája mellett, és csupán farkával csapkodott néha, egyébként nem mozdult.
Időnként Shya felpillantott, hogy leellenőrizze addigi munkáját, és volt, hogy percekig kellett várnia, mire Ében kegyeskedett ismét közelebb bújni a párjához. Nem volt könnyű munka megörökíteni a két állat kapcsolatát, de a vázlat megvolt már, és az alapszínek is. Csupán a határozottabb vonalak és a fények rögzítése okán kellett újra és újra végigmérnie a jószágokat Shyának.
Surra ficeregni kezdett. Figyelmesen felült, fülét hegyezte, majd nyávogott kettőt, és várakozón tekintett a gazdájára.
Erre már Shya is felfigyelt, és látta a sebesen közeledő szürke felhőket, de remélte, hogy a közelgő zivatar elkerüli őket. Kristály és Ében kifejezetten jól elvoltak egymással az elmúlt pár percben, és Shya ki akarta használni, hogy huzamosabb ideig egy helyben állnak, már csak az árnyékok kedvéért is.

Yzarr érezte, hogy a szél mintha elállt volna egy ideje, s kissé fülledtebb is lett a levegő a kapucniját levette, de folytatta tovább az evést, ahogy kezdett elhalványodni az erős napfény úgy vált egyre feleslegesebbé a napszemüvege is. Végül maga mellé tette le az asztalra.
Shya végül feladta, mikor az első vízpöttyöt meglátta a pergamenén; akkor aztán összepakolta a krétáit. Mire végzett, igencsak záporoztak a kövér esőcseppek, és félő volt, hogy hiába takarja testével a füzetet, akkor is elázik a rajz.

Tudta, hogy vihar idején nem szabad a fa alatt meghúzódni, de ahogyan körülnézett, csak a sövénylabirintust és a lugast látta; az istálló jóval messzebb volt, pedig a lugashoz is igencsak futnia kell majd, ha nem akar bőrig ázni.
Surra panaszosan nyávogott, miközben Shya lábához dörgölőzött.
A kisnőstény végül engedett a kérlelésnek, és karjába vette a vizes kis jószágot. Magéhoz szorított füzettel, hóna alatt a macskával kezdett el nyargalni az immár szakadó esőben, és igencsak kifulladt, mire a teljes egészében befuttatott lugashoz ért.
Körbe sem nézve perdült be a lugas bejáratán, és nekivetette a hátát az ajtófélfának, miközben elengedte a macskáját, és próbálta rendszerezni a légzését. Yzarr egyből felélénkült, amint a társasága betoppant eleddig némán tűnődve ücsörgött. Tekintete végig siklott a megázott nőstényen, a szájában tartott falatot egyelőre komótosan rágta. Úgy vette észre, hogy a Kislány még nincs tisztában a jelenlétével. Shya haja a víztől hullámossá és igencsak tapadóssá vált, így a lány még mindig nem vette észre, hogy nincs egyedül. Berzenkedve próbálta kisimítani a szeméből az arcára tapadó szálakat, bár fél kezét lefoglalták a rajzai.
Surra a földet érés után azonnal az egyik szék alá futott, és onnan figyelte a két sötételfet.

- Na végre! Látok.. -jelentette ki a Kisnőstény elégedetten, majd felpillantott.

- Khm...hm...- hallatszódott a hím érces baritonja..A tekintetét elgondolkodva járatta végig a csapzott külsejű nőstényen.
Shyara ijedtében majdnem elejtette a füzetét, mikor felismerte a hím hangját, no meg persze az előtte ücsörgő-falatozó alakot.
- híí - tört ki a lányból egy halk ámde riadt hangocska, mikor ráeszmélt, hogy ígéretével ellentétben ismét leendő ura társaságába keveredett.

- Húúúhúú... bizony...- morogta a hím, miközben jót szórakozott a Kisnőstény riadalmán. A kezében tartott villát beleszúrta a rakott kelbe, és érdeklődve állapodott meg a tekintete eleinte a lila íriszekben, majd a nőstény kezében tartott vázlatfüzeten. Amelyből ismerős forma kandikált ki, legalábbis már ha lehet annyira ismerős egy néhány ív, ami hasonlíthat a sötételfünk egyik lovának tomporára... S úgy tűnt, ama lap kitartóan igyekszik kicsusszanni a nőstény fogásából, mert feltűnt a többi része is.

~ A lovaim...?! ~

Tűnődött magában a hím. Az egyik szemöldöke enyhén megemelkedett, majd vissza is rendeződött pillanatokon belül a normális állapotába, miközben komótosan felállt, és sikerült talán akkor nyúlnia a papírért, amikor az már épp kicsusszant a kecses kacsók közül. Utóbbi elkapós mozdulat kissé hirtelenebbre s gyorsabbra sikeredett, Shyara meg is rezzent kissé tőle, de Yzarr  már ott állt a nőstényke előtt, s a lovai megörökített pillanatával nézett szembe. 

Jól látszott a két állat közötti harmónia és béke, na meg a törődés. Ében szőrének csillogása is visszatükröződött  rajzról. Szerencse, hogy tegnap este még órákat töltött a lovai pucolásával. Sütött róluk a lovai elégedettsége is.

- Minek köszönhetem a látogatását?- kérdezte a hím miközben vissza nyújtotta a nősténynek a rajzot.

A lány bocsánatkérőn pillantott fel a kérdésre, mivel eddig zavarában lesütött szemekkel ácsorgott.

- Nem akartam zavarni, bocsánat... Ha tudom, hogy itt van, talán....- szabadkozott a lány, de nem tudta, hogyan folytassa. Közben azért elfogadta a majdnem leesett lapot.

- Talán..?! Nem erre rohan az eső elől...? - emelkedett meg kérdőn a hím tekintete. A hangja nyugodt volt, s távolságtartó.S visszament a helyére , hogy ott kényelembe helyezze magát. - Tudja személy szerint örülök, hogy így alakult... - egy pillanatra elhallgatott, majd a kinti helyzetet vette szemügyre.Shya szemöldöke értetlenül, kissé szkeptikusan emelkedett meg a mondatra. - Így legalább elmondhatom, hogy a mai vacsora lefújva. Ön tartozik nekem egy csókkal, én egy vacsorával... S kedve szerint felhasználhatja ellenem ezt az apró merényletet, a vacsorát. Ha netán valamit óhajtana megbeszélni velem. - felelte a hím, szinte egy szuszra, de nem sietett, ráérősen mondta. Mint aki nem megy sehova. A kezével azért intett közben, hogy ha akar, foglaljon helyet a nőstény.
Shya kissé értetlenül pislogott Yzarra. Mi ez a váratlan engedékenység, most akkor hogyan is viszonyul hozzá a hím? A lány nem tudta, és a mondat is furcsán hangzott neki, így rákérdezett.
- Tehát ha jól értem, nem ragaszkodik ahhoz, hogy ma este vacsorázzunk együtt. Tartozom a vacsorával, ám megválaszthatom, mikor rendezem ezt a tartozást? - kérdezte enyhe gyanakvással a hangjában a lány, s várta, hogy Yzarr rábólintson, vagy közölje, hogy csak tréfált.

Hagyta, hogy a kérdés még percekig csak a levegőben lógjon a gyanakvással együtt.

Nem zavartatta magát, folytatta az evést ott, ahol abbahagyta .A tepsiben is volt elég hely, így a tejfölt mellé és bele öntötte, hogy tunkolhassa vagy mártogathassa a rakottkel falatjait. Igazából merte remélni, hogy ezzel nem kell a nőstény társaságába kerülnie, de várt még a válasszal. Élvezte a felé irányuló gyanakvó pillantást. Bekapott egy falat rakottkelt, aztán miután lenyelte folytatta csak.

- Szeretné, ha itt és most megcsókolnám? - kérdezte a hím szárazon. Majd várta a választ.

Shyara igyekezett visszafogni magát, így nem hőkölt hátra látványosan, csupán egy riadt villanás felelt Yzarr kérdésére, a lány kissé feszesebbé váló testtartásán kívül.
- Ha lehet, várnék vele a szertartásig. - felelte halkan, s látszott rajta azért, hogy tart a másik közelségétől. A felkínált helyet sem fogadta el, csupán rajzos füzetét tette le a márvány asztal egy szabad felületére.Ugyanakkor tudta, hogy kérdésére nem kapott választ, így még mindig reménykedett benne, hogy a vacsora elmarad.

- Szívem szerint én elhagynám azt a pillanatot... - felelte a hím elgondolkodva.  Majd a villájára szúrt egy újabb darabot. A Kisnőstény halk sóhajjal engedte ki a levegőt. ~ Üdv a csapatban...~ gondolta szomorkásan.
- A kérdésére válaszolva pedig valahogy úgy gondoltam. S elképzelésem szerint ez nem is fog bekövetkezi, vagy tévednék? - kérdezte hátra dőlve, miközben eltüntette a vállára felszúrt darabot a szájában.
Shyara gondolkodott, majd végül óvatosan válaszolt.
- Azt mondta, jobb, ha elkerülöm... Nem fogom magára erőltetni a társaságomat. Viszont... amit a beszélgetésről mondott. Tartok tőle, hogy azt nem kerülhetjük el... - mondta halkan, szégyenkezve a lány, majd ha a hím továbbra is ilyen higgadtnak tűnt, megkockáztatta, hogy leül az asztalhoz, lehetőleg a másiktól legtávolabb eső székre.

A hím bólintott, jelezve, hogy értette s sejtette is. Ha nem lett volna ez a mostani kivételes alkalom mindenképpen tartotta volna magát a vacsorához.

- Azt hiszem, keresve sem találhatnánk erre jobb alkalmat, mint most... Az esőfüggöny úgy sem hagy minket innen kimozdulni... - szavait alátámasztandó hatalmas villámlás és dörrenés hallatszódott a közelükben. A statikusságtól még a tarkóján is meredeztek a hím pihéi.Egy pillanatra még érezte az ereiben száguldó vér ütemét is.

~Ez bizony közel volt...~

Rendületlen nyugalommal ücsörgött a hím. Miközben a hold ezüst tekintet megállapodott a nőstényen.

Lehetett Yzarr akármilyen higgadt, Shyara igencsak megijedt a hangos robajtól. Önkéntelenül is megugrott a hangtól, és szürkés arcszíne is elárulta riadalmát A levegőt is szaporán szedte, s egy pillanatra el is feledkezett a hím iménti szavairól.
~Átkozott vihar! ~ gondolta a lány, s várta, hogy az éles fény után ismét normálisan lásson.

Hogy Yzarr jót szórakozott-e? Nem kifejezés, egy blazírt mosoly jelent meg az arcán majd érdeklődve pillantott a nőstényre. A kérdés fenn állt a tekintetben: “Csak nem megijedt?”

A Kisnőstényt épp eléggé zavarta, hogy a másik társaságában így megugrott, nem volt kíváncsi annak provokáló pillantására, így azt szándékosan figyelmen kívül hagyta.

- Feltételezem mielőtt megesett ez az aprócska kis közjáték, azt akarta volna kifejteni, hogy miért szeretne velem társalogni... - felelte unottan a hím. Erre Shya színe máris visszatért, ahogy elpirult a burkolt kioktatásra.
- Öhm. igen... Érdekelne a véleménye.... így az olvasottak után... - felelte a lány, sés nem nézett a hímre, helyette az ölében pihentetett kezeit szuggerálta. ~ Már ha olvasott bármit is...~ fejezte be a mondatot Shy gondolatban.

Belül megmosolyogtatta a dolog, hogy a nőstény a falfehérből rögvest a sötétebb, pirulós árnyalatot öltötte magára a szavai nyomán.

- Őszintén? - emelkedett meg a hím hangja kérdőn. - Elég nehéz megmondani egy csinos kis levélke után. Tekintve, hogy a naplóját végül nem olvastam. A nem titkolást valahogy mind a kettőnk másként értelmezi... - merengett el a hím hangosan. Majd az acélszürke íriszek kutatón emelkedtek a nőstényre.

Shya meglepetten kapta fel a fejét, s violaszín íriszeiben egyetlen kérdés ült, melyet végül szóban is feltett a lány.
- Miért?

- Úri passzió? - kérdezett vissza a hím rögvest, egy gálánsnak tűnő  vállvonás kíséretében. - Tulajdonképpen, elég olvasnivalóval szolgált nekem ez a csinos kis akta... Bár... őszintén szólva mást is el tudtam volna képzelni az írott szövegen kívül. De! - emelkedett meg a hím hangja. - Miért nem azt kérdezi, hogy egyáltalán mennyit olvastam a naplóból? - kérdőn villant a tekintete.
- Legyen, kérdezhetem azt is... Bár emlékeim szerint a levélben volt efféle kérdésem.

- Egy levéllel szájaljak? Magam sem őrültem meg...

- Ez esetben miért kérdezzem? Elmondhatja  választ, hisz itt vagyok...- kérdezte a lány,  kérdőn tárta szét a karjait.

Yzarr morogva masszírozta az orrnyergét majd a halántékát s vett egy nagy levegőt. Shya máris leengedte a karját, és összébb húzta magát kissé.

- Elnézést...

Szemforgatva meredt a tetőgerendákra, majd hanyagul intett. Fásultan kezdett bele a sorok felemlegetésébe. Meglepően jó memóriával rendelkezett, így nem okozott számára gondolt a feladat.  

- ~~Nem tudom elképzelni, hogy ez az idegen kúria egyszer az enyém is lesz, hogy itt fogok élni.

Nem akarom látni, sem megismerni, ez pedig a leendő férjemre fokozottan igaz!~~

~~Ma megismertem a leendő férjem- Szóval ANNAK - a húgát. Első körben legszívesebben rácsaptam volna az ajtót.
 Második körben tátogtam, mint a sült hal, míg azt nem vettem észre, hogy néma birkaként követem a folyosókon keresztül.~~

- Ennyi volna amit olvastam. - felelte a hím egyszerűen. Majd a Kisnőstényre pillantott, nem szólt többet.

Shyara eltöprengve meredt az esőbe, majd bólintott.
- Ez nem sok... De épp elég ahhoz, hogy esetleg anyagias, érdekleső nősténynek gondoljon. Vagy tán tévednék? -kérdezte nehéz szívvel, s remélte a választ..
- Meglepő, hogy megpróbál a fejembe látni... Eleinte nem is gondoltam ilyenre... de most adott alám egy igen csinos lovat...- merengett el a hím s gondolkodva fürkészte a vele szemben ülő nőstényt.
Shyara fáradt pillantást vetett a hímre, majd hátradőlt, és tűrte a pillantást.

- Őszintén szólva arra gondoltam, hogy pokollá teszem az életét. Már csak abból kifolyólag, amiként a húgomat emlegette. S hogy ez a gyűlölet amit irányomban produkált, pedig még nem is ismert...
- Csak az ön dühének párja, melyet az esküvő híre váltott ki... - szólt közbe Shya higgadt-szomorú hangon, megcsóválva a fejét.  Most nem félt, nem állt készenlétben. Őszinte volt és akart maradni, míg csak tehette.
- Kétlem, hogy az én dühöm valaha is méltó párjára lelne... - felelte ellentmondást nem tűrően s igencsak ridegen.  Jelezve, mit gondol a párokról.

~ Pláne ha magadra gondoltál... Előbb hajtogatnálak össze, minthogy egy karmod is rám ereszd...~
A lány felszusszantott, és figyelmesen nézett a hímre.
- Nézze... volt egy párom. Egészen egy nappal az előttig, hogy az a bejegyzés megszületett. Gondolhat, amit akar... adott pillanatban igen, gyűlöltem mindent és mindenkit - mondta, és hangja kissé megemelkedett. Hamarosan elcsitult, és inkább csak szomorkásnak tűnt, s nem dühösnek. - De ha ennyiből akarna kiindulni, garantálom, hogy csak téves következtetést tud majd levonni. Úgyhogy inkább kérdezzen... kérem. -

A nőstény szavait hallva elgondolkodva meredt a tepsi rakott kelkáposztára.

~Mégsem volt jó ötlet evés közbeni beszélgetésre invitálni...~ morgott magában a hím.

- Itt a levél... - nyújtotta a nősténynek a naplót és a levelet is egyaránt. Nem vette észre de ezzel a mozdulattal együtt sikerült kihúznia egy általa hajtogatott madarat a stócból.

- Javaslom, inkább fedje fel előttem maga azt, amit jónak lát. - Őszintén? Nem akaródzott most sem a naplóhoz nyúlnia.
Shya reflexből hajolt, hogy felvegye a lehullott díszt, s csak miután kecsesen lerakta az asztalra, azután nyúlt a naplóhoz elgondolkodva.
- Azért adtam oda magának, mert féltem, hogy nem lesz merszem elmondani... Kérem, ne felejtse el, hogy egy naplót olvas, jó? - kérte félszeg mosollyal a hímet, majd belelapozott, és elkezdte átfutni a szöveget.

- Meglehetősen félreérthető következtetéseket vontam volna le azt hiszem, ha egymagam ülök neki, nem? - kérdezte nyugodtabban. Valamennyivel.

~ Gyáva... ~
Jegyezte meg Yzarr csak úgy mellesleg gondolatban.

Shya félszeg mosollyal bólintott. - Talán...- felelte, majd egyszer csak, feledve enyhe feszültségét, felkuncogott. Yzarr mogorván pillantotta kuncogó nőstényre.~Az a cserfes kis átok. ~ volt a mondat, ami megnevettette, majd a következő pillanatban ismét összerezzent a vihar erőteljesebb dörgésétől. A napló lapjai hangos zizegéssel feleltek a lány megránduló kezeire, ám ezúttal Shya már időben becsukta a szemét, így a villám nem vakította el úgy. Hogy riadalmáról elterelje a figyelmet, a hím elé tette a kérdéses lapot, majd a nap címére bökött.

- 3.nap. Csak hogy tudja, mit is gondolok Yaziról.  

Egy ideig elgondolkodva meredt a sápadt nőstényre. Aki újfent megijedt a dörgéstől. Elvette az említett lapot.

~ Jellemző ez igen Yazirás... rád még nem öntött egy vödör hideg vizet... Szerencsés... ~

Majd folytatta az olvasást.

~Rakott kel...~

Itt egyértelműen a nőstényre pillantott, majd a tepsi tartalmára. végül visszatemetkezett a sorok közé. 

A pillantás után nem sokkal Shya gyomra is megkordult, megzavarva a hímet az olvasásban. A lány ugyanis jó ideje érezte már az étel illatát, de nem volt lehetősége az étellel foglalkozni eddig. Eddig.

~ Nők...~

Felmordult, ahogy a nőstényre emelte a tekintetét.

- Most, a naplóval jelezné burkoltan, hogy éhes... mert keresve sem találhatott volna rá jobb módot. Bár azt hittem a kiragadott mondataimat fogja megmagyarázni, vagy némi értelmet csiszolni belé.

Elgondolkodva rántotta meg a vállát, majd visszatette a pergament az asztalra.

- Fájdalom, de ha már így felajánlotta akkor engem azok a mondatai érdekelnének amiket az imént elmondtam... - felelte a hím szenvtelenül, miközben egy tejfölbe mártott falatot tüntetett el az ajkai között.

-Yazi miatt mutattam azt a lapot. De ha esetleg marad valamennyi, azt megköszönöm, ha nekem adja. - felelte a lány udvariasan a rakottkel felé biccentve, s igyekezett, hogy ne tűnjön éhenkórásznak. Hiába, a kedvenc étele! Ám a kérésre elkomorult az arca. Ismét átfutotta az első nap bejegyzését, majd ajkát bosszúsan beharapva átnyújtotta azt is.
- Tessék. Remélem, így más lesz a szavak olvasata.- Ezek után Shya nem nézett a hímre, keserűen bámulta az esőt, és gondolatban igyekezett felkészítni magát a következő dörrenésre, hogy ne csiáljon magából komplett idiótát a szökkenéseivel. 

Yzarr kétkedve vette el a felé nyújtott lapot., s percekig meredt még a tepsijére.

- Jöjjön közelebb... A vége a magáé.. - morogta a hím összeszorított fogakkal. Miközben kivette a tejfölös csuporból a kanalat.  s azt a nőstény felé nyújtotta. S a tepsit is úgy fordította ha a nőstény le ülne vele szemben srégen, akkor elérhesse azt.Csak aztán kezdte el olvasni a pergament ha a nőstény egyértelmű jelét adta a közeledésnek. Shya, akármnnyire is szerette volna titkolni, Yzarr még ezzel a kelletlen felajánlással is hatalmas jópontot szerzett a lánynál. Shya engedelmeskedett, és elfogadta a tejfölös kanalat. Surra ekkor szökkent fel az asztalra, és hangos dorombolással jelezte, ő is kér a finomfalatokból. Shya az ujjával törölte le a kanalat, s hagyta, hogy Surra lenyalogassa róla a tejfölt, miközben megköszönte a kanalat, és már kezdett volna az evésnek.
- Ha egy szőr szál is belekerül a tepsibe vagy a számba esküszöm itt helyben nyúzom meg magát is és a macskáját is! - felelte ridegen a párosnak. Shyát megakasztotta a hím morgása, így felpillantott, s mivel komolynak tűnt a fenyegetés, ő maga is komolyan felelt.

- Ha nincs a macskám és  én, igen kellemetlen lett volna a seblázban szenvedő éjszakája. Maga kiabált, és Surra figyelmeztetett, hogy baj van. - felelte halkan a lány, de azért leemelte a macskát az asztalról.

Yzarr csak egy pillanatra hallgatott el. Akkor mégis csak jól emlékezett a balul elsült gyógyításnál az ismerős hangra...

- Ez mind szép, de tudja nálam van egy alapszabály... - a kezei megemelkedtek a levegőben a papírt tartó kéz alacsonyabban volt, míg a másik magasabban.

- Ez itt, a jószág … - rezegtette meg a pergamenes kezét,  - Középen az asztal, én pedig valahol itt... - legyezte meg a levegőt.- Étkezés közben semmi szőröset nem tűrök meg magam mellett... Még a végén kikunyerálná az ételt a számból. Maga szerint a macska nem képes megfogni a saját zsákmányát, vagy a kutya? - s morogva temetkezett a naplórészletbe.
- Én is meg tudom főzni magamnak az ételt, mégis jobban esik, ha másét eszem - felelte a lány.

- Remélem is, mert a bentiek talán csak most ülhettek le ebédelni miattam... - morogta Yzarr kisfiús duzzogással-

 Shya békülékenyebb hangon folytatta. - De értem, és figyelni fogok rá. Ha mégis meglátná az asztalon, azért kérem, részesítse finomabb elbánásban. a siccegésből is ért. Nem hülye, csak macska. ~És kezelhetőbb, mint egyesek~.

~Az jobb ha a labirintus túloldaláig hajítom?~ De már nem tette szóvá.Csak a pergamen fölött részesítette megrovó pillantásban a nőstényt.Az azonban nem nézett rá, mert elmerült a falatozásban.

~Etették egyáltalán rendesen?~

Pillantott a magába forduló nőstényre, aki szorgalmasan pusztította a kreálmányát. A tegnapi nap s a mai is élénken fog élni az emlékezetébe amikor a nőstényt látta enni...

Néha felszúrt a villájára ő is egy darabot s úgy olvasta a szöveget.

- Látom derogált Magácskának, hogy nem címkézzük fel a szobáink ajtaját... Bár a korábbiak is igen érdekesek, mármint az apjával való kapcsolata...
- Derogált?- pillantott fel értetlenül a lány, majd intett. - Mutassa csak? -