Yzarr dél tájékában
ébredt, addigra a húga már nem feküdt mellette. Úgy döntött, átmegy a másik
szobába, hogy szóljon neki, ideje indulniuk. Addig is, míg a lány összekészülődik, ő ellátogat majd Elriathoz.
Bicegve kelt ki az ágyból és jólesően nyújtózkodott,
ameddig a lába engedte. Kitörölte a szeméből a csipát és elindult a lágyan
lengedező függönyök közt ki az erkélyre. A szemét bántotta egy kissé a fény,
így hunyorogva állt meg Yazira erkélyének ajtajában. Hogy aztán lenyomja a
kilincset és belépjen a szobába.
Odabent nagyjából ismerős berendezés fogadta, a fésülködő asztal és az ágy, bár furcsa gyógynövényes szerű illat terjengett a szobában, amit nem tudott hova tenni. Tegnap nem érezte Yazirán ezeket az illatokat. Viszont a jázmin dominált leginkább, amivel nem is törődött annyira. Az ágyhoz bicegett, majd lerántotta az alvó kupacról a takarót.
Odabent nagyjából ismerős berendezés fogadta, a fésülködő asztal és az ágy, bár furcsa gyógynövényes szerű illat terjengett a szobában, amit nem tudott hova tenni. Tegnap nem érezte Yazirán ezeket az illatokat. Viszont a jázmin dominált leginkább, amivel nem is törődött annyira. Az ágyhoz bicegett, majd lerántotta az alvó kupacról a takarót.
- Ébredj,
Yazi, meglepetésem van a számodra! - a
hím hangja lelkesen és kedvesen csengett, ám még nem látta a levegőben libbenő
takaró miatt, hogy kit rejthet az ágy.
Az oldalán fekvő Shyara békésen szuszogott a takaró alatt, míg Surra a lány hasánál gömbölyödött össze. A macska fülelt fel előbb Yzarr érkezésére, de nem jelezte gazdájának a vendéget, csupán lustán csapott egyet a farkával.
Shyara annál inkább meglepődött, mikor eltűnt róla a takaró. Fázósan húzta összébb magát, s méltatlankodva kiáltott fel.
- Héé!
Az éjszaka során a laza fonat, melybe Yazira rendezte a kisnőstény haját, kibomlott, így most mindenhova jutott a fehér szálakból.
Az oldalán fekvő Shyara békésen szuszogott a takaró alatt, míg Surra a lány hasánál gömbölyödött össze. A macska fülelt fel előbb Yzarr érkezésére, de nem jelezte gazdájának a vendéget, csupán lustán csapott egyet a farkával.
Shyara annál inkább meglepődött, mikor eltűnt róla a takaró. Fázósan húzta összébb magát, s méltatlankodva kiáltott fel.
- Héé!
Az éjszaka során a laza fonat, melybe Yazira rendezte a kisnőstény haját, kibomlott, így most mindenhova jutott a fehér szálakból.
A felülő Shyara már azelőtt morgott, mielőtt kilátott volna az
arcába lógó hajfátyol alól.
- Ettoin, mire véljem ezt az… - kezdte Shyra, miközben alkarjával és ép jobbjával félresöpörte mindenfelé szálló hajszálait. A mondat folytatása, miszerint „udvariatlan ébresztést”, kimondatlanul maradt, amikor a kisnőstény észrevette az ágyánál álló Yzarrt. A mondat félbeszakadt, ő pedig megdermedt a mozdulatban. Riadtan kapott levegő után, s mindenre készen megfeszült. A másik ébresztő mondata ugyanis még túlságosan álmában hangzott el, így nem jutott el a még szinte alvó lány tudatához. Nem tudta hát, mire számítson a hímtől.
- Mit keres itt?! – nyögte ki döbbenten, ugyanakkor kissé riadtan, majd továbbra is szemmel tartva Yzarrt, sietve maga elé gyűjtötte hosszú haját, hogy a vékony selyemhálóingen kívül még valami takarja a felsőtestét.
- Ettoin, mire véljem ezt az… - kezdte Shyra, miközben alkarjával és ép jobbjával félresöpörte mindenfelé szálló hajszálait. A mondat folytatása, miszerint „udvariatlan ébresztést”, kimondatlanul maradt, amikor a kisnőstény észrevette az ágyánál álló Yzarrt. A mondat félbeszakadt, ő pedig megdermedt a mozdulatban. Riadtan kapott levegő után, s mindenre készen megfeszült. A másik ébresztő mondata ugyanis még túlságosan álmában hangzott el, így nem jutott el a még szinte alvó lány tudatához. Nem tudta hát, mire számítson a hímtől.
- Mit keres itt?! – nyögte ki döbbenten, ugyanakkor kissé riadtan, majd továbbra is szemmel tartva Yzarrt, sietve maga elé gyűjtötte hosszú haját, hogy a vékony selyemhálóingen kívül még valami takarja a felsőtestét.
A hangnál még nem fogott gyanút, így arcán egy boldog
mosoly játszott és figyelte az előbukkanó hófehér tincseket, ám az igazi
meglepetés akkor érte, amikor a kócos kinézetű alak a Kislány hangján szólalt
meg. Arca egy torz, meglepett grimaszba fordult. Félrebillentett fejjel futtatta
végig a tekintetét a látványon. Először maga sem tudta felfogni, hogy mit lát,
a meglepetés sokkal nagyobb volt, mint gondolta. A hófehér szemöldök
megdöbbenve kúszott fel Yzarr homlokára.
-Ehhm… - morogta.
~ Én nem Ettoin vagyok, és még csak itt sem akarok
lenni…~
Ugyancsak egy riadt tekintet volt Yzarr válasza a nőstény félbeszakadt mondatára.
Ugyancsak egy riadt tekintet volt Yzarr válasza a nőstény félbeszakadt mondatára.
~ Most sikítani fog! Mindjárt sikít!!! De csinos… és a
bokái… Elég! Rá se nézz! ~
Észre sem vette, hogy a feszültségtől bent tartja a
levegőjét. Csak akkor kapott észbe, hogy illetlenül bámul, mikor a nőstény
elhangzott kérdése után látta, hogy a hajával kezdi takargatni magát. Ez rázta
fel a dermedtségéből, és a kezében görcsösen tartott takarót egy könnyed
mozdulattal hajította vissza a Kislány
lábaira. Közben elfordult, teljesen háttal a nősténynek.
Shyara azonnal lecsapott visszakapott takarójára, s maga köré tekerte, majd felpillantva tátva maradt a szája. A hím… a perverz, fenyegető harapdáló izéé… önként és dalolva. Azaz na jó, dalolás nélkül, de mégis csak önként hátat fordított?!
Yzarr karba fonta a kezét, és félig oldalra fordított fejjel kezdett bele a válaszadásba. Ha szerencséje van, még takarja is az arcába hulló haja azokat a sötétebb foltokat az orcáján. Egyébként az ágy végét fixírozta.
Shyara azonnal lecsapott visszakapott takarójára, s maga köré tekerte, majd felpillantva tátva maradt a szája. A hím… a perverz, fenyegető harapdáló izéé… önként és dalolva. Azaz na jó, dalolás nélkül, de mégis csak önként hátat fordított?!
Yzarr karba fonta a kezét, és félig oldalra fordított fejjel kezdett bele a válaszadásba. Ha szerencséje van, még takarja is az arcába hulló haja azokat a sötétebb foltokat az orcáján. Egyébként az ágy végét fixírozta.
- A húgomat! S
maga?! Mit keres az ő szobájában?! – a hangja cseppet sem volt fenyegető, inkább
kíváncsi; miközben az egyik ujjával a felkarján dobolt idegességében.
Shyara még mindig nem tért magához első döbbenetéből, sőt, csak
még tovább szaporította a reggeli furcsaságokat az, hogy Yzarr hangjából
hiányzott a fenyegetés és a gúny bárminemű formája. Lassan lemászott az ágyról,
s szemével a pongyoláját kereste.
- Nem tudom. Ezt a szobát kaptam, mikor idejöttem. – A keresett ruhadarab a fésülködőasztal előtti szék háttámláján terpeszkedett. Shyara feszülten nézett hol a hímre, hol a köntösre, majd megköszörülte a torkát.
- Nem tudom. Ezt a szobát kaptam, mikor idejöttem. – A keresett ruhadarab a fésülködőasztal előtti szék háttámláján terpeszkedett. Shyara feszülten nézett hol a hímre, hol a köntösre, majd megköszörülte a torkát.
- Ehhm…- újabb csak szűkszavú és konstatáló válasz a hím
részéről.
- Öhm… ha fel szeretnék öltözni… számíthatok a
távolságtartására, vagy inkább álljak készenlétben? – kérdezte a lány kissé
tétován, s meglehetősen komikusan. Egyrészt, mert érdeklődése abszolút udvarias
volt, ugyanakkor érdeklődő. Holott azért sejthető volt a kérdés mögött megbújó
bizonytalan óvatosság, mellyel a hímhez viszonyult.
Yzarr megeresztett egy fáradt, gunyoros mosolyt, miközben fejcsóválva és az
arcát elfordítva pillantott inkább másfelé. Bicegve szelte át a szobát az
erkély irányába. Aztán hirtelen fordult vissza. Még a szemét
is lesütötte, úgy tette rá a kezét a kilincsre.
- Az Ő szobája merre van?
Talán a fordulás közben esetleg észreveheti a nőstény a
felszakadt szájat és a bedagadt arcot, ami még tegnap nem volt ott. Hogy
csináljon a kezeivel valamit, elkezdte begombolni a két felső gombot az ingen,
majd lehajtani az ujjait és azokat is be szerette volna gombolni. Továbbra is
háttal állt a nősténynek, noha senkinek sem szerette a hátát mutatni.
Shyara leengedte a földre a takarót, s belebújt pongyolájába.
Látva, hogy a hím biztonságos távolságban tartja magát tőle, a lány már meg
merte forszírozni ezt a gyors ruhaváltást. Figyelte Yzarrt, és feltűntek neki a
hím zavaráról árulkodó apró jelek. ~Nocsak… Ilyen hatásos volt Yazira szidása?~
gondolta meglepetten, majd a másik felé fordult, hallva az udvarias kérdést.
- Az édesanyjáé mellett. Bár nem hiszem, hogy nagyon odavágyik. Úgy értem, Ibreath asszony mostanság elég hamar felcsattan… - Shyara körtönfalazott egy kicsit, majd úgy döntött, ad még egy esélyt a hímnek, hogy kölcsönösen tegyenek egy gesztust a másik felé. Határozottabb hangon folytatta, egy apró lélegzetvétel után.
- Az édesanyjáé mellett. Bár nem hiszem, hogy nagyon odavágyik. Úgy értem, Ibreath asszony mostanság elég hamar felcsattan… - Shyara körtönfalazott egy kicsit, majd úgy döntött, ad még egy esélyt a hímnek, hogy kölcsönösen tegyenek egy gesztust a másik felé. Határozottabb hangon folytatta, egy apró lélegzetvétel után.
~Szegény Yazira mit vétett, hogy oda költöztették?! ~
Sóhajtott magában Yzarr, és már nyomta is le a kilincset,
hogy kilépjen a Kislány szobájának ajtaján.
- Ha megkér, elmehetek maga helyett, hogy idehívjam
Yazirát. –
Sajnos beletrafált a nőstény abba, hogy Yzarrnak mennyire
nagy kedve van most az Anyja közelébe lenni.
- Nem szükséges! – felelte a hím és már ki is lépett a
szoba ajtaján.
Shyara vállat vont, majd még semleges hangon szólt a hímnek.
- Ez esetben jó sétálást! – köszönt is el egyben, s csak enyhe gonoszkodás volt csupán e szavak mögött. Neki aztán oly mindegy, strapálja-e a lábát a hím, vagy sem…
Shyara vállat vont, majd még semleges hangon szólt a hímnek.
- Ez esetben jó sétálást! – köszönt is el egyben, s csak enyhe gonoszkodás volt csupán e szavak mögött. Neki aztán oly mindegy, strapálja-e a lábát a hím, vagy sem…
Yzarr kilépve az épp benyitni készülő Ettoinba ütközött.
- Miért nem mondták, hogy nem Yazira van mellettem?! –
suttogta az idős komornyiknak. –
Elriath, tud fogadni?
- Az anyja nem tartotta fontosnak, hogy közöljük az
úrfival. Igen, nyugodtan fáradjon be
hozzá! – ám, a tekintetével az ajtón túli szobát pásztázta, hogy rendben van-e
a kis nőstény, avagy sem.
- Szólna, Yazirának, hogy utazó vagy lovagló ruhában
várom az istállónál? S készítsenek egy szekeret is. – szólt a komornyiknak.
A komornyik még bement Yzarr távozása után Shyarahoz, ha netán szüksége lenne valamire. Esetleg informálódni…
A komornyik még bement Yzarr távozása után Shyarahoz, ha netán szüksége lenne valamire. Esetleg informálódni…
Shya
a hím távozása után a ruhásszekrényéhez lépett, mikor Ettoin belépett.
A lány biccentett a komornyik felé, majd kiválasztott magának egy egyszerű, sötéték ruhácskát, mely lábszárközépig ért, s minden lépésnél szépen fodrozódott a lábai körül.
- Jó reggelt, kisasszony. Nincs semmi gond? – kérdezte a komornyik előzékenyen, látva a földre ejtet takarót, no meg persze érzékelve a tényt, miszerint Yzarr épp az imént távozott a lánytól.
Shyara nyugodtan bólintott, miközben Ettoin felemelte és helyére rakta a takarót.
- Azt leszámítva, hogy lerántotta rólam az ágyneműt, és vidáman ébresztett, teljesen sokkmentesen kezdődött a napom. -
Mivel a lány hangjában nyoma sem volt az előző esti kétségbeesésnek vagy dermedtségnek, Ettoin nem kezdett aggódni. Viszont látta, hogy a kisnőstény éppen ruhát válogat, így illedelmesen hátat fordított neki, hagyva, hogy Shyara magára kaphassa a kis ruhát.
- Mondja, Ettoin, ezek szerint Elriath bácsi mindent elmondott neki? Úgy értem, Yzarr a maga lábain közlekedik, őrök nélkül… tehát végül megegyezésre jutottak, ugye? – kérdezte a lány, majd a fésülködőasztalához ment, s keresni kezdte a hajkeféjét.
Az idős hím háttal állva hallgatta a Kisasszony fecsegését. A bácsi megszólításon felhúzott szemöldökkel somolygott az orra alatt. Egészen addig háttal állva maradt, míg a kisasszony egyértelmű jelét nem adta, hogy megfordulhat. Addig viszont válaszolt a kérdésre.
- Ha úgy vesszük, igen. Bár Elriath úr meglepően harciasan érvelt.
Shyarának elképzelése sem volt róla, milyen ironikus volt ez a mondat, így csak bólintott, majd megfordult, és a fésülködőasztalához sétált.
- Köszönöm, megfordulhat- mondta kedvesen az öreg komornyiknak, majd fésülködni kezdett volna, mikor feltűnt neki a hajkefe hiánya.
- Ha elkészült a kisasszony, akár át is fáradhatna Elriath Úr lakosztályába. – mondta Ettoin, s kérdőn nézett a tanácstalanul ácsorgó lányra.
- Egy pillanat és megyek… hm.. Ettoin, azt hiszem, Yzarr szobájában hagytam a hajkefémet. De ne fáradjon, majd ő visszaadja, ha már nem használja.
~Már ha hozzányúl egyáltalán… ~
- Ugyanakkor azt hiszem, némi bocsánatkéréssel tartozik nekem a tegnapi nap után. Van ötlete, hogyan lehetne rávezetni az úrfit, hogy tennivalója van ez ügyekben? – kérdezte Shyara összeesküvő módon, s gyakorlatilag burkoltan megkérdte a hímet, hogy utalgasson már Yzarrnak egy kicsit a lány érdekében….
A lány biccentett a komornyik felé, majd kiválasztott magának egy egyszerű, sötéték ruhácskát, mely lábszárközépig ért, s minden lépésnél szépen fodrozódott a lábai körül.
- Jó reggelt, kisasszony. Nincs semmi gond? – kérdezte a komornyik előzékenyen, látva a földre ejtet takarót, no meg persze érzékelve a tényt, miszerint Yzarr épp az imént távozott a lánytól.
Shyara nyugodtan bólintott, miközben Ettoin felemelte és helyére rakta a takarót.
- Azt leszámítva, hogy lerántotta rólam az ágyneműt, és vidáman ébresztett, teljesen sokkmentesen kezdődött a napom. -
Mivel a lány hangjában nyoma sem volt az előző esti kétségbeesésnek vagy dermedtségnek, Ettoin nem kezdett aggódni. Viszont látta, hogy a kisnőstény éppen ruhát válogat, így illedelmesen hátat fordított neki, hagyva, hogy Shyara magára kaphassa a kis ruhát.
- Mondja, Ettoin, ezek szerint Elriath bácsi mindent elmondott neki? Úgy értem, Yzarr a maga lábain közlekedik, őrök nélkül… tehát végül megegyezésre jutottak, ugye? – kérdezte a lány, majd a fésülködőasztalához ment, s keresni kezdte a hajkeféjét.
Az idős hím háttal állva hallgatta a Kisasszony fecsegését. A bácsi megszólításon felhúzott szemöldökkel somolygott az orra alatt. Egészen addig háttal állva maradt, míg a kisasszony egyértelmű jelét nem adta, hogy megfordulhat. Addig viszont válaszolt a kérdésre.
- Ha úgy vesszük, igen. Bár Elriath úr meglepően harciasan érvelt.
Shyarának elképzelése sem volt róla, milyen ironikus volt ez a mondat, így csak bólintott, majd megfordult, és a fésülködőasztalához sétált.
- Köszönöm, megfordulhat- mondta kedvesen az öreg komornyiknak, majd fésülködni kezdett volna, mikor feltűnt neki a hajkefe hiánya.
- Ha elkészült a kisasszony, akár át is fáradhatna Elriath Úr lakosztályába. – mondta Ettoin, s kérdőn nézett a tanácstalanul ácsorgó lányra.
- Egy pillanat és megyek… hm.. Ettoin, azt hiszem, Yzarr szobájában hagytam a hajkefémet. De ne fáradjon, majd ő visszaadja, ha már nem használja.
~Már ha hozzányúl egyáltalán… ~
- Ugyanakkor azt hiszem, némi bocsánatkéréssel tartozik nekem a tegnapi nap után. Van ötlete, hogyan lehetne rávezetni az úrfit, hogy tennivalója van ez ügyekben? – kérdezte Shyara összeesküvő módon, s gyakorlatilag burkoltan megkérdte a hímet, hogy utalgasson már Yzarrnak egy kicsit a lány érdekében….
A komornyik felvonta az egyik
szemöldökét, majd bólintott, hogy érti.
- Kisasszony, tudja milyen az úrfi, ha cselt gyanít - felelte az öreg sokatmondóan, elutasítva a kérést.
- Kisasszony, tudja milyen az úrfi, ha cselt gyanít - felelte az öreg sokatmondóan, elutasítva a kérést.
Shyara erre csak lemondóan
sóhajtott, majd miután pár egyszerű csavarással feltekerte a haját, s megkötötte a tarkóján egy kék
szalaggal, kifelé indult. Nem kérdezte, miért hívatják, úgy gondolta, úgyis meg
fogja tudni, mire odaér.
Helyek:
....kitörülte a csipát..... mit ne mondjak elég úrias mozdulatsor lehetett!:) Esküszöm fel kellett röhögjek.
Az ébresztős rész is tetszett, nagy lehetett a két megdöbbent palánta. Úgy látom egyhamar nem lesz édes béke köztük. kis gonoszak!
:D:D háát, két makacs jószág, egyformán ágál a házasság ellen... mit vársz?:D:D egymás nyakába borulás tuti nem lesz még jó darabig:D:D
Isten mentsen a szappanoperától! Akkor már inkább nyírják ki egymást. Amúgy meg rájöttem, hogy bírom a drámákat, nem kell mindig happy end, de ha van az még jobb!
Nem kell félteni igen is Úrias mozdulat volt :D Két fal között van, senki sem látta no! :D Ha Yzarron múlna semmi eddig se jutottunk volna el hihi :P *-* :$
Értem én, hogy no... de akkor is...
Imádtam!!!