Yzarr a szobájában készülődött, miután elolvasott egy förtelmes regényt, csak hogy úgy érezze utána, hogy elpazarolta olvasásra azt a három órát, amit más, sokkal hasznosabb feladattal is tölthetett volna. Felhúzott egy zsebes vászonnadrágot, amelyet a bokáinál tudott megkötni madzaggal, övnek pedig egy vastagabb, sötétzöld kendőt használt, ujjatlan, vörös, már-már majdnem fekete kapucnis pólót húzott felsőrésznek, s a nyeregtáskájából elővette a bandázsokat, amelyeket a tenyerére és a csuklóira szokott felfáslizni. Mokaszinszerű cipőt húzott, ami kényelmes is volt és a mozgásban sem zavarta, majd kilépett a szobája ajtaján.
- Tudod, Surra nagyon keresgélt téged az elmúlt pár napban... - hallotta meg Yazira hangját, ahogy közeledett a lépcső felé, ám nem törődött vele egyelőre, mivel lefoglalta, hogy összekösse a haját egy szürke szalaggal, és ne essen le a lépcsőn, miközben haladt, így figyelmével a lépcsőfokokat tüntette ki.
Yazi mellett Shyara szomorkásan mosolyodott el.
- Nekem is hiányzik a kis kürrögő rosszaság.
Megtorpant, ahogy észrevette a hímet, és kelletlenül ismerte fel a bűntudat érzését.
- Jo'stét - motyogta halkan és kényelmetlenül. Nem nagyon mert Yzarr szemébe nézni azok után, hogy megütötte, mert félt a haragtól, amit ott sejtett.
Yzarr felkapta a fejét a motyogásra, ám szótlanul siklott át tekintete a nőstényről Yazirára.
- Húgom! - biccentett a másiknak, miközben elhaladt a páros mellett, s csak azután váltott kicsit gyorsabb léptekre, hogy a testvére és az az elmeroggyant nőszemély a háta mögé került.
- Bátyuuuus! - köszönt vissza Yazi lelkesen, hiszen neki nem volt oka neheztelnie Yzarra bármiért is. Halk ajtókattantás jelezte, hogy a hím végül elhagyta a házat.
Shya nehéz szívvel sóhajtott és tovább haladt. Nem tudta eldönteni, Yzarr nyílt közönye, vagy a hím haragja-e a jobb. Akárhogy is, ez sem volt túl kellemes.
- Nos! Rosszabb is lehetett volna... - motyogta Yazira az orra alatt, ám a Kisnőstény csak hümmögött, és hagyta, hogy húgocskája elvezesse a szobájáig. A lányka kinyitotta neki az ajtót, majd becsukva azt maguk mögött, eltámogatta őt a fürdőhelyiségig is.
- Maradhatok? - pillantott érdeklődve Yazi Shyarára, hátha segítségre volna szüksége.
Ifiri egyik szolgáló lánya pukedlizve lépett ki a fürdőből. Az ajtóban állt meg, nem indult el azonnal. A Nagyasszony elmondta neki, hogy Yazit nem lehet rögtön magára hagyni, annyira szertelen; jobb, ha megvárja, míg a lány elsorol mindent, amit szeretne, és még az után is vár, hátha eszébe jut még valami, mert különben többször fordulhat, mire mindent teljesít.
Shya elmosolyodott a bizonytalan kérdésre.
- Még szép, hogy! Hiszen rendbe akarod tenni a hajam, vagy rosszul hallottam? - kérdezte incselegve, s belépett a fürdőbe. Az ópium hatása kezdett érződni, lévén kedélye és állapota is javult.
Yazira lelkesen visszamosolygott.
-Helyes! Két óra múlva ebéd, addig nyugodtan pancsolhatsz! - Azzal feltűrte ruhájának ujját és kilépett a cipőcskéjéből. - Hozz nekünk frissítő italt és egy kis csokit! Tudom, hogy van a Mamannak! - utasította pajkos somolygással az ittmaradt szolgáló leányt is. Rájuk fért egy kis nasi.
A Kisnőstény is hamar megszabadult átizzadt és összegyűrt ruháitól, és azzal a lendülettel hajította is őket a szennyes kosárba. Most, hogy kezdett magához térni, már tényleg érezte magán az elmúlt napok hatását, és szégyellte a betegségszagot, ami beitta magát a bőrébe és hajába. Azután jólesően nyakig merült a meleg vízben. Frissítő citrusolajat kért, hogy illatozzon, majd kibontotta a kontyát, hogy Yazi kezére adja kócos tincseit.
A kis Themar lelkesen csüccsent le a medence szélére, lábait belelógatva a kellemes vízbe. Elvett egy citrus illatú gyógynövényes szappant az egyik közeli polcról, azért, hogy harmonizáljanak egymással az illatok, felhaboztatta, s a mellette levő kis fa tartóba tette, miután egy elefántcsont bontófésűt is odakészített maga mellé.
- S most tessék elmerülni, drága hableány barátném! - mosolygott a barátnőjére. - Tényleg, láttál már sellőket?
Shya engedelmesen elindult a víz alá, ám hallva Yazi váratlan kérdését, megtorpant.
- Brbfnem - motyogta, majd fintorogva köpte ki a vizet és ült fel normálisan, még mindig nem teljesen bevizezett hajjal. - Csak képeken, de nem mindegyiken voltak szépek.
Yazira egy határozott, ám gyengéd mozdulattal, vigyorogva bökte őt vissza a vízbe.
- Én sem! De delfint igen! - pacsált aprót a lábával.
Ezt azonban Shya nem tudta azonnal megválaszolni, mivel éppen megérdemelt hajmosását töltötte a víz alatt, így Yazinak várnia kellett egy kicsit. Ennek ellenére azért Shya kidugta a vízből az egyik kezét, hogy ökölbe szorított öklének egyenesen tartott hüvelykujjával jelezze: szuper. Miféle jelzések nem ragadnak a nemes kisasszonyra, ha összeáll egy zsoldossal.
Yazira felkacagott, majd megkegyelmezett: elvette mutató ujját barátnéja buksijáról és engedte, hogy felemelkedjen a víz fölé is. Ekkor a kezébe fogta a szappant, majd elkezdte ügyesen bemasszírozni a másik hajába azt.
Shya halkan dorombolva adta Yazi tudtára, hogy jólesik neki ez a kis gondoskodás, már csak azért is, mert egyrészt ellensúlyozta bátyja mogorvaságát, másrészt elterelte figyelmét a jelei fájdalmáról. Az ugyanis csak enyhült, de nem múlt el, bár Shya már ennek is örült.
- Én tíz évvel ezelőttig szinte minden nyáron láttam delfineket! - szólalt meg hirtelen Yazira, s amikor már úgy érezte, eleget dörzsölte Shya a haját, ismét lenyomta a mutató ujjával a víz alá a lányt. A Kisnőstény mély levegőt vett, és határozott mozdulatokkal igyekezett megszabadulni a szappantól, elérve, hogy a víz nagy részét saját lebegő tincsei töltsék ki. Mikor kifogyott a levegőből, fellökte magát a kád aljáról, kissé lefröcskölve ezzel Yazit. Mivel ez volt a célja, így vigyorogva pillantott a berzenkedő, de kuncogó lánykára.
- Én még soha nem láttam delfint élőben, de úgy tudom, nagyon bájos jószágok. De hogyhogy csak az előtt?
- Miután apa meghalt és bátyus elment, egyedül nem volt olyan jó a tengerparti birtokunkon... - szomorodott el kissé.
- Ó, szóval ott is van egy? - lepődött meg a Kisnőstény. - Ahhoz képest, hogy mielőtt idejöttem volna, soha nem hallottam rólatok, igen tehetős család vagytok.
Yazira pironkodva hajtotta le a fejét, miközben megvakarta a tarkóját.
- Van! - pillantott bocsánatkérőn Shyára. - Ott vannak még most is bizonyára! A barátságos fajta, az van akkora, mint ez a medence! Szürkék és feketék, van palack forma orrú, de van tompa orrú is! - fogott bele a magyarázatába. Jól lehet, ha faggatta volna a nőstény, bizonyára mesélt volna a tengerparti házról is.
A Kisnőstény elmosolyodott. Ha marad, és a Kígyó nem kergeti őrületbe, vagy el a háztól, elérve, hogy elmeneküljön, akkor talán egyszer majd láthatja Yazival azokat a delfineket.
- Azt hallottam, olyan a hangjuk, mint a madaraknak. Igaz ez? - kérdezte kételkedve, és nem zavarta, hogy Yazi a delfinekről kezdett el mesélni. Csak meglepődött, de nem akart részletes áttekintést a Themar család vagyonáról.
Yazira hevesen bólogatott.
- Igen! És nagyon viccesek! Szeretik produkálni magukat. - Közben megfordította Shyarát, hogy pakolást tehessen a hajára, majd finoman bemasszírozza. - Képzeld! A bátyus mutatta meg, hogy ha lebukok a víz alá, amitől féltem egy ideig... - jegyezte meg mellékesen, majd sután elvigyorodott. - Mármint a víz alatt féltem... Ha megfogom a hátúszójukat, akkor visznek magukkal a víz alatt!
Shya felkuncogott, ahogy elképzelte Yazit a delfinek között.
- De nem nyálkás a bőrük, mint a halaknak? Tudom, persze, nem halak, de.. nem tudom... Azt hinné a sötételf, hogy azok...
-Neeem! - sápítozott tiltakozva Yazi. - Egyáltalán nem! Olyan a te vizes bőröd tapintása, majdnem! - csípte meg Shya kézfejét, kiérdemelve egy nyelvnyújtást a lánytól.
- Képzeld, egyszer megviccelték aput! A fejükön veszik a levegőt és apa odatette a kezét, majd ráfújt a delfin... Olyan volt, mintha tüsszentett volna. Bár a lényeg megmaradt, azt nem nagyon szabad piszkálni. Mármint a fejük búbján levő lyukat, amit ki-be tudnak nyitogatni, mert ott vesznek levegőt...
Yazira, miután bemasszírozta a pakolást, elkezdte óvatosan kifésülni Shya haját.
- Cirkuszt se láttál? -kérdezte egy idő után.
- De, egyszer voltam. De nem azzal, akivel szerettem volna, úgyhogy nem tudtam annyira élvezni...
- ÓÓó... - szontyolodott el Yazi.
- Noria szokás szerint belebabrált a terveimbe...- Shyara hangjából neheztelés érződött.
- Jujuujj.... pasi szagot érzek!
- Valóban. A baj csak az, hogy ő is megérezte, és ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen, így végül úgy tettem, mintha ott találnám ki, hogy cirkuszba menjünk. Zeron már megvette a két jegyet, de nem ülhettünk egymás közelébe.
- De rossz... Utána se találkozhattatok? Egy kicsit se? - pillantott egy pillanatnyi együttérzés után lelkesebben Shya feje búbjára a kis Themar, bár ez nem látszott, a hangjából hallható volt.
- A nézőtéren láttuk egymást, csak vigyáznunk kellett, hogy Noria ne vegye észre, hogy egymásra nézünk időnként. Egyszer kimentem a valami süteményért, és ott válthattunk pár szót. Noriának is vittem egyet, és azt hazudtam, hogy hosszú volt a sor.
Yazira ábrándosan felsóhajtott.
- Egyszer úgy a szeme közé néznék a húgodnak, és... - mint egy kis pulyka, úgy felfújta magát, Shya pedig felkuncogott.
- Elhiszed, hogy én is szívesen megmondanám neki a magamét? De amíg nem biztos, hogy végleg megszabadultam tőlük, addig nem lehet...- komorodott el. ~ Ha a kígyó igazat mondott, és megadhatná a boldogságot... akkor Noriát is ártalmatlanná teheti. De nem... túl bonyolult, nem hathat mindenkire egyszerre és örökké! ~
A Kisnőstény feltűnően elcsendesedett a gondolatoktól.
- Én képes voltam a bátyus után menni, mert hiányzott... - motyogta halkan Yazi.
Miközben végzett a hosszú haj csomómentesítésével, kicsit elszégyellte magát, hogy Shya mellett a bátyjáról beszél. ~ Biztos nem akar róla most hallani...~ Aztán szánt pár gondolatot annak is, hogy hogyan lehet valaki ilyen rosszindulatú a saját nővérével, egyszerűen bosszantó és felfoghatatlan.
- Jaj, kicsim, eszedbe ne jusson magad Noriához hasonlítgatni!! - fakadt ki Shyara, és hirtelen hátrafordult.
- Nem is! Az istenekre - használta Yzarr egyik szójárását. - Minek nézel engem? Besavanyodott gonosz boszorkának? - állt fel hevességében Shya medencéjében, melynek vize combközépig ért neki.
Shya pedig felkuncogott válaszul. ~Nocsak, Yazirám, csak nem ragadós a szóhasználatom? ~ gondolta vidoran, s megrázta a fejét.
- Ugyan, dehogy! Tudod, minek nézlek én téged? - kérdezte, s hasa sajgásáról megfeledkezve készült, hogy lecsapjon a kisebb nőstényre.
Megvárta, míg barátnéja ártatlanul visszakérdez, s mikor ez megtörtént, derékon kapta a lánykát, és beborította a vízbe.
- Delfinnek! - kiáltotta vigyorogva, s művét szemlélte. - vagy.. vagy inkább sellő, ezzel a ruhával? - töprengett.
Yazira meglepetten felsikkantott, majd vergődve kapálózott fogva tartója ellen. Végül nevetve csüccsent a vízbe.
- Te! Te meg! Egy.... ádáz vízi démon! - prüszkölt fel, majd lefröcskölte Shyát.
Jókedvű nevetése messzire hallatszott, így Yzarr is megnyugodva folytathatta tovább az edzést, hiszen az első sikolyra felkapta a fejét, s már indult is volna, hogy utána nézzen a gond forrásának, de a nevetgélés megnyugtatta. Miután eleget nyújtott és melegített be, Idomár jelent meg.
- Csatlakozhatok?
S néhány kutyája is besétált mellette az istállóba, volt amelyik a bokszban, más a szalmák közt foglalta el a helyét.
- Persze. Kifulladásig? - kérdezte Yzarr, ugyanis túltengett benne az energia.
- Úgy hallom, jobban van a Nőstényed... - Idomár levetette magáról a fölösleges ruhadarabokat s pár bemelegítő mozdulat után felvette a küzdő állást.
A két hím szélvészként küzdött, míg Yzarra a kivárás és a kígyókra jellemző pontosabb, halálosabb és kecsesebb csapások, támadások voltak jellemzőek addig Idomár inkább hevesebben és sokkal inkább sorozatban ugyanazokat a helyeket támadta volna, tehát Yzarr kifigyelte a taktikát, egy területet akart le gyengíteni rajta, hogy aztán tovább haladjon, másik fontosabb helyekre, ahol komolyabb sérüléseket lehetne szerezni.Shya felnevetett Yazira méltatlankodásán. A kis Themar mindig fel tudta vidítani, s a Kisnőstény hálás volt neki, amiért egy kis időre elterelte a figyelmét szíve és jelei összefüggő sajgásáról. Visszafröcskölt, s hamarosan a csempe és padló is vizes volt a lányok pancsolásának eredményeképp.
- Mit szólnál, ha ebéd után sétálnánk egyet? - kérdezte Yazi a barátnéjától, miközben megszabadult a vizes ruháitól. - Vagy ha nem is séta... ücsöröghetnénk a tóparton - ajánlotta Shyának mosolyogva, mire kíváncsi mosoly és bólintás volt a felelet.
- Képzeld, a Mamannak is van labirintusa! - kacagott fel Yazi, hiszen emlékezett arra, hogy amikor a sajátjukat mutatta meg, abban igencsak elkeveredtek.
- Jól hangzik! De ez esetben kérj a nagyidtól egy gombolyag fonalat is, nehogy úgy járjunk, mint legutóbb! - javasolta, miközben nekiállt megmosakodni. Ezután engesztelésül, amiért összevizezte barátnéját, ő maga ment fürdőköntösért és terítette azt Yazi vállára.
Odakint az ágyon pedig három ruha volt kiterítve. Yazira a barackszínű fodros szatén pánt nélküli ruhára vetette rá a mancsait aztán a tükör elé sietett, hogy megnézhesse benne magát, persze csak azután miután Shya köntösében jól megszárítkozott.
A Kisnőstény segített Yazinak meghúzni a ruhácska fűzőjét, és újfent megállapította, hogy Yazi alig alacsonyabb nála, ám a lányka dereka keskenyebb, mint az övé. Szerencsére a ruhát térdig érőnek szánták, így akkor sem lett volna belőle különösebb probléma, ha Yazi egy fejjel alacsonyabb nála. Miután barátnőjét felöltöztette, maga is kiválasztott egy bézsszínű ruhát, melynek nyakát és dekoltázsát csipkerózsák díszítették, sejtetve a nőies idomokat, mégis takarva a rálátást azokra.
- Yazi, nem túl kivágott ez? - bizonytalankodott egy kicsit ennek ellenére, miután felvette és megszemlélte a ruhát magán.
Yzarrék pihegve ültek a földön és átbeszélték a taktikáikat, a másik hibáit, eközben Idomár nőstény kutyája letelepedett Yzarr vádlija mellé. S a hím karját kezdte nyalogatni. A beszélgetés végeztével kezet fogtak, majd mindketten mentek a saját útjukra, Yzarr megfürdeni és átöltözni az ebédhez, Idomár pedig elgondolkodva kezdte nőstény kutyája buksiját simogatni, miközben Mesterére pillantott. A kutyái sosem mennek önszántukból idegen közelébe, az alfa nősténye pedig kiváltképp, csak őt fogadja el.
Yazira a haját fésülgette és közben halkan dudorászott, először a válla felett pillantott hátra. Majd teljesen megfordult.
Tudta ugyanis Shyáról, hogy csak akkor igényli a segítséget öltözés terén, ha valamit tényleg nem tud megoldani, egyébként pedig csak úgyis odébb hessegetné őt, ha öltöztetgetni akarná Shyarát.
Yazira a haját fésülgette és közben halkan dudorászott, először a válla felett pillantott hátra. Majd teljesen megfordult.
Annyira lenyűgözte a barackszínű ruhácska, hogy már gondolatban azt képzelte el, hogy letáncol a lépcsőn mosolyogva. S nem is hajkefével fésülgette a fürtjeit, hanem az ujjbegyeivel.
Shya kritikusan méregette magát a tükörben.
- Nem túl hivalkodó? - pillantott a kis fehérre.
- Noria szokás szerint belebabrált a terveimbe...- Shyara hangjából neheztelés érződött.
- Jujuujj.... pasi szagot érzek!
- Valóban. A baj csak az, hogy ő is megérezte, és ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen, így végül úgy tettem, mintha ott találnám ki, hogy cirkuszba menjünk. Zeron már megvette a két jegyet, de nem ülhettünk egymás közelébe.
- De rossz... Utána se találkozhattatok? Egy kicsit se? - pillantott egy pillanatnyi együttérzés után lelkesebben Shya feje búbjára a kis Themar, bár ez nem látszott, a hangjából hallható volt.
- A nézőtéren láttuk egymást, csak vigyáznunk kellett, hogy Noria ne vegye észre, hogy egymásra nézünk időnként. Egyszer kimentem a valami süteményért, és ott válthattunk pár szót. Noriának is vittem egyet, és azt hazudtam, hogy hosszú volt a sor.
Yazira ábrándosan felsóhajtott.
- Egyszer úgy a szeme közé néznék a húgodnak, és... - mint egy kis pulyka, úgy felfújta magát, Shya pedig felkuncogott.
- Elhiszed, hogy én is szívesen megmondanám neki a magamét? De amíg nem biztos, hogy végleg megszabadultam tőlük, addig nem lehet...- komorodott el. ~ Ha a kígyó igazat mondott, és megadhatná a boldogságot... akkor Noriát is ártalmatlanná teheti. De nem... túl bonyolult, nem hathat mindenkire egyszerre és örökké! ~
A Kisnőstény feltűnően elcsendesedett a gondolatoktól.
- Én képes voltam a bátyus után menni, mert hiányzott... - motyogta halkan Yazi.
Miközben végzett a hosszú haj csomómentesítésével, kicsit elszégyellte magát, hogy Shya mellett a bátyjáról beszél. ~ Biztos nem akar róla most hallani...~ Aztán szánt pár gondolatot annak is, hogy hogyan lehet valaki ilyen rosszindulatú a saját nővérével, egyszerűen bosszantó és felfoghatatlan.
- Jaj, kicsim, eszedbe ne jusson magad Noriához hasonlítgatni!! - fakadt ki Shyara, és hirtelen hátrafordult.
- Nem is! Az istenekre - használta Yzarr egyik szójárását. - Minek nézel engem? Besavanyodott gonosz boszorkának? - állt fel hevességében Shya medencéjében, melynek vize combközépig ért neki.
Shya pedig felkuncogott válaszul. ~Nocsak, Yazirám, csak nem ragadós a szóhasználatom? ~ gondolta vidoran, s megrázta a fejét.
- Ugyan, dehogy! Tudod, minek nézlek én téged? - kérdezte, s hasa sajgásáról megfeledkezve készült, hogy lecsapjon a kisebb nőstényre.
Megvárta, míg barátnéja ártatlanul visszakérdez, s mikor ez megtörtént, derékon kapta a lánykát, és beborította a vízbe.
- Delfinnek! - kiáltotta vigyorogva, s művét szemlélte. - vagy.. vagy inkább sellő, ezzel a ruhával? - töprengett.
Yazira meglepetten felsikkantott, majd vergődve kapálózott fogva tartója ellen. Végül nevetve csüccsent a vízbe.
- Te! Te meg! Egy.... ádáz vízi démon! - prüszkölt fel, majd lefröcskölte Shyát.
Jókedvű nevetése messzire hallatszott, így Yzarr is megnyugodva folytathatta tovább az edzést, hiszen az első sikolyra felkapta a fejét, s már indult is volna, hogy utána nézzen a gond forrásának, de a nevetgélés megnyugtatta. Miután eleget nyújtott és melegített be, Idomár jelent meg.
- Csatlakozhatok?
S néhány kutyája is besétált mellette az istállóba, volt amelyik a bokszban, más a szalmák közt foglalta el a helyét.
- Persze. Kifulladásig? - kérdezte Yzarr, ugyanis túltengett benne az energia.
- Úgy hallom, jobban van a Nőstényed... - Idomár levetette magáról a fölösleges ruhadarabokat s pár bemelegítő mozdulat után felvette a küzdő állást.
A két hím szélvészként küzdött, míg Yzarra a kivárás és a kígyókra jellemző pontosabb, halálosabb és kecsesebb csapások, támadások voltak jellemzőek addig Idomár inkább hevesebben és sokkal inkább sorozatban ugyanazokat a helyeket támadta volna, tehát Yzarr kifigyelte a taktikát, egy területet akart le gyengíteni rajta, hogy aztán tovább haladjon, másik fontosabb helyekre, ahol komolyabb sérüléseket lehetne szerezni.Shya felnevetett Yazira méltatlankodásán. A kis Themar mindig fel tudta vidítani, s a Kisnőstény hálás volt neki, amiért egy kis időre elterelte a figyelmét szíve és jelei összefüggő sajgásáról. Visszafröcskölt, s hamarosan a csempe és padló is vizes volt a lányok pancsolásának eredményeképp.
- Mit szólnál, ha ebéd után sétálnánk egyet? - kérdezte Yazi a barátnéjától, miközben megszabadult a vizes ruháitól. - Vagy ha nem is séta... ücsöröghetnénk a tóparton - ajánlotta Shyának mosolyogva, mire kíváncsi mosoly és bólintás volt a felelet.
- Képzeld, a Mamannak is van labirintusa! - kacagott fel Yazi, hiszen emlékezett arra, hogy amikor a sajátjukat mutatta meg, abban igencsak elkeveredtek.
- Jól hangzik! De ez esetben kérj a nagyidtól egy gombolyag fonalat is, nehogy úgy járjunk, mint legutóbb! - javasolta, miközben nekiállt megmosakodni. Ezután engesztelésül, amiért összevizezte barátnéját, ő maga ment fürdőköntösért és terítette azt Yazi vállára.
Odakint az ágyon pedig három ruha volt kiterítve. Yazira a barackszínű fodros szatén pánt nélküli ruhára vetette rá a mancsait aztán a tükör elé sietett, hogy megnézhesse benne magát, persze csak azután miután Shya köntösében jól megszárítkozott.
A Kisnőstény segített Yazinak meghúzni a ruhácska fűzőjét, és újfent megállapította, hogy Yazi alig alacsonyabb nála, ám a lányka dereka keskenyebb, mint az övé. Szerencsére a ruhát térdig érőnek szánták, így akkor sem lett volna belőle különösebb probléma, ha Yazi egy fejjel alacsonyabb nála. Miután barátnőjét felöltöztette, maga is kiválasztott egy bézsszínű ruhát, melynek nyakát és dekoltázsát csipkerózsák díszítették, sejtetve a nőies idomokat, mégis takarva a rálátást azokra.
- Yazi, nem túl kivágott ez? - bizonytalankodott egy kicsit ennek ellenére, miután felvette és megszemlélte a ruhát magán.
Yzarrék pihegve ültek a földön és átbeszélték a taktikáikat, a másik hibáit, eközben Idomár nőstény kutyája letelepedett Yzarr vádlija mellé. S a hím karját kezdte nyalogatni. A beszélgetés végeztével kezet fogtak, majd mindketten mentek a saját útjukra, Yzarr megfürdeni és átöltözni az ebédhez, Idomár pedig elgondolkodva kezdte nőstény kutyája buksiját simogatni, miközben Mesterére pillantott. A kutyái sosem mennek önszántukból idegen közelébe, az alfa nősténye pedig kiváltképp, csak őt fogadja el.
Yazira a haját fésülgette és közben halkan dudorászott, először a válla felett pillantott hátra. Majd teljesen megfordult.
Tudta ugyanis Shyáról, hogy csak akkor igényli a segítséget öltözés terén, ha valamit tényleg nem tud megoldani, egyébként pedig csak úgyis odébb hessegetné őt, ha öltöztetgetni akarná Shyarát.
Yazira a haját fésülgette és közben halkan dudorászott, először a válla felett pillantott hátra. Majd teljesen megfordult.
Annyira lenyűgözte a barackszínű ruhácska, hogy már gondolatban azt képzelte el, hogy letáncol a lépcsőn mosolyogva. S nem is hajkefével fésülgette a fürtjeit, hanem az ujjbegyeivel.
Shya kritikusan méregette magát a tükörben.
- Nem túl hivalkodó? - pillantott a kis fehérre.
- Nem! Egyáltalán nem, csodásan festesz benne! - tiltakozott Yazi, miközben Shya háta mögé lépett és elrendezgette a haját.
A Kisnőstény bizonytalan pillantást vetett barátnőjére, majd végül vállat vont.
Yazira lebiggyesztette az ajkát látva a mozdulatot.
- Nem hiszed el?
- Véégül is, nem lenne kikészítve, ha a nagymamád ízléstelennek tartaná... - győzködte magát Shya. Tetszett neki a ruha hiszen kiemelte a kebleit, és a csipkétől eltekintve egyszerű volt, könnyed esésű, viszonylag rövid szoknyával, ami pedig a lábaira engedett kellemes rálátást, mégis kissé pőrének érezte magát. Ám látva Yazi lebiggyesztett ajkát, elmosolyodott, és úgy döntött, ez marad.
- Nem... látnád, miket viselt fiatal korában! - csillogott csintalanul a tekintete. - Ezt a nyakigláb ruha dolgot az emberektől kezdtük átvenni, látnod kellene a régi rajzokat a papnőkről vagy akár csak sima szolgákról, vagy nemesekről... - kicsit még bele is pirult a mondandójába.
Yzarr a szobájába haladtában, összefutott egy szolgáló lánnyal, akivel közölte, hogy az ebédről egy kicsit késni fog, hiszen szeretett volna alkalomhoz illően öltözni, de ahhoz idő kellett, hisze így is sokáig tartott a fáradt gőz kieresztése.
- Hidd el, volt hogy egy szál ágyékkötő szerűségben és ilyen nyakban megkötős mell tartóban jelent meg valahol, s a testét pedig mint a táncosok fátylai, úgy takarta, sejtette a testének idomait... - bólogatott komolyan Yazira.
Shyara nagy szemeket meresztett erre a gondolatra. A Maman még most is vékony volt, és látta a képen, milyen szép volt fiatalon. Az ő helyében nem mert volna a Yazi által leírt módon megjelenni, félt volna, hogy valaki erőszakoskodni kezd vele, hiszen lám, ő maga sem volt kirívó, mégis megkörnyékezték őt a részegek.
- Juj! - adott hangot szörnyülködésének, majd Yazi vizes ruháit kiterítve lassan kifelé indult.
- És nem szólták meg?
- Már hogy merték volna, egy Themart? - kérdezett vissza magától értetődőn, miközben a csípőjére tette a kezét.
-És mitől változott meg?
- A kisugárzása és a megjelenése, na meg... az a néhány harcosunk a klánból aki látatlanban de láthatóan is körbe vették elég vissza tartó erő volt számára.Na meg... papnő, bálványunk papnője, még most is.
Shya szomorkásan eltöprengett. Valóban, ő maga is zárkózottabban öltözött, miután elszakadt Zerontól. Nem volt már, akinek tetszeni akart volna, s így nem látta értelmét különlegesnek és csinosnak látszani.
- A legnagyobbakról a leghangosabb a suttogás a hátuk mögött...- érvelt arra, hogy akármennyire is nagy nevű lehet a családjuk (rácáfolva Sarbar értesüléseire a lecsúszott, de tehetős család híréről) attól függetlenül ez nem védi meg őket a pletykáktól.
Ám hallva Yazi gondolatának folytatását, meglepetten kapta fel a fejét.
- Papnő? Oh... - komorodott el. A kígyótól és követőitől a hideg borsódzott a hátán, és nem tudta elképzelni, hogy egy ennyire törődő és kedves (még ha szigorú is) lény a szolgálatába álljon, persze, tudta, hogy Yaleena tiszteli a kígyót, de nem hitte volna, hogy ennyire közel áll hozzá, ez pedig kissé nyugtalanította.
Yazira gyengéden megsimította Shya vállát, majd összefogta saját haját egy gyors kontyba, amelyéből jó néhány hajtincs rakoncátlanul állt ki, itt ott.
Vagy talán csak ő, Shyara látott rossz példát a Bálványimádat kapcsán, hiszen Vryenne sosem volt túl lelkes Nyínna szertartásain, s csupán csak akkor szólt róla, ha feltétlenül szükséges volt.
A Kisnőstény elmosolyodott, látva Yazi kócos-rakoncátlan tincseit. De nem nyúlt hozzá, aranyos volt így, minek változtasson rajta?
- Igen, elvileg én is lehetnék az de még várok, hogy mi lesz Yzarral... - komorodott el kissé a hangja, miközben Shya haját is elkezdte rendezgetni, ha hagyta neki a nőstény.
Aztán elégedetten szemlélte a művét. ~ csinos és eszes, miért nem veszi ezt észre Yzarr is...~
- Hogy érted ezt? - kérdezett vissza a Kisnőstény, miközben hol egyik tincsét, hol a fésűt tartotta meg, attól függően, melyikre nem volt szüksége Yazinak a fodrászkodáshoz.
- Minden vér szerinti Themar nőstény lehetne papnő, aki eléggé elkötelezett. Szeretem a Kígyót , mert... bármennyire is ilyesztő, figyelmes. Az eddig a családunkat érintő viszályokban, harcokban, igazi védelmezőként állt ki értünk... A családért, csak... Yzarr elég képlékeny amióta megszületett. - míg beszélt egész halk volt a hangja. - Nagy felelősséget kapott a nyakába túl korán, ő az első aki bár ikerként született, de azonnal el is vesztette az öccsét.... Apám és a Bácsikám, meg tudtak osztozni egymással a Kígyó elképzelésein... S nem volt annyira viharos gyermekkoruk sem, mint a Bátyusnak, Anyám mindig is neheztelt Yzarra, amiért egyedüliként született, éreztette vele, hogy nem elég neki... Túl kemény volt vele... és ... a szülinapokon...azok borzasztóak voltak... - vált suttogássá Yazira hangja, jól lehet egy kissé eltért a témától.
- Szóval egyik oldalról anyámmal birkózott, ami valljuk be egyetlen gyermeknek sem jó, ha az anyja úgy viselkedik vele ahogy... A másik oldalon, meg rettegett a kígyótól és gyűlölte azért amiért az Anyjával tett...
Shyarát nem zavarta Yazi kitérése, csendben figyelt és igyekezett megérteni az elhangzottakat. Szomorúan fogta meg barátnéja kezét és enyhén megszorította.
- Miért,mit tett Ibreath?- kérdezte szinte suttogva.
- Két tortát kapott és két ajándékot, amelyből mindig csak az egyik volt az övé. Végül a Bátyus kifakadt, mikor már elég idős volt, azt hiszem addigra kicsit meg is gyűlölte anyánkat, keveset is volt otthon, kerülte anyát, s apánknál, s legtöbbször itt volt, de közben készítették fel harcosnak is... - aprót sóhajtott majd Shyára pillantva erőtlenül elmosolyodott. - Ahelyett... ahelyett hogy azt ünnepeltük volna, hogy... az... hogy az Yzarr napja! - szipogott halkan és szomorúan. Megborzongott az emléktől, sosem fogja elfelejteni ezeket a napokat, mikor Yzarrt ünnepelték otthon. Azóta... bár Yzarr kerek perec kijelentette, hogy nem kér semmi ajándékot, mindig oda csempészett neki valami kis apróságot, amikor nála járt, látta, hogy azok az apróságokat féltve őrizte Yzarr, eme emlék után haloványan elmosolyodott.
Shya pedig, ha lehet, még kevésbé tudott jó szándékkal gondolni leendő anyósára. ~Hogy lehet valaki ekkora szörnyeteg! Megemlékezni a veszteségről, igen.. legyen ott még egy teríték, vagy egy gyertya az asztalon, de.. hogy éreztetheti a saját fiával, az egy szemmel, aki megmaradt! Azt, hogy... hogy nem kívánatos...~ Döbbenten rázta meg a fejét a gondolatra. Sajnálta Yzarrt, és látva Yazi bepárásodó szemeit, megölelte barátnéját.
- És te nem tudtad felvidítani olyankor egy kicsit? - kérdezte, részben azért, mert kizártnak tartotta, hogy Yazi ne igyekezett volna és ne járt volna sikerrel, másrészt, mert úgy gondolta, hogy ha sikeres volt a kis Themar, akkor ebből azért születtek jó percek is.
Yazi belebújt Shya ölelésébe jól esett neki, hogy ilyen barátnéra és nővérkére talált a nőstényben.
- De... de neki elég volt az is ha csacsogtam neki, sokat! - pillantott fel Shyára mosolyogva. - Mindenféléről és úgy láttam leginkább annak örül, hogy ott vagyok vele... Kicsempésztem a szakácsnő dugi csoki tortáját, mintha számított volna a dologra... anyu mindig citromos tortát készített... és együtt ültünk hárman, Doreannal a csillagok alatt és befaltuk a tortáját. Aztán persze apa jött és beparancsolt minket, mikor már hajnalodott... - törölte meg arcát és most már sokkal vidámabb volt az arca.
Shya pedig felkuncogott a gondolatra. Neki a citromos torta is jól hangzott, de:
- Ezek szerint Yzarr a csokis tortát szereti? - kérdezte hangosan a gondolat második felét, csak hogy biztos legyen a dologban, bár maga sem tudta, miért akar tudni efféléket. Hiszen ha elfogadná Ssaphryss ajánlatát... De jelei a gondolat okozta bűntudattal egyszerre sajdultak fel, a már eddig is jelenlévő, de Shya tudatának hátterébe tolt fájdalmat tovább erősítve, így a Kisnőstény sietve félretolta a gondolatot, és az ölelésében tartott Yazirára pillantott, s megsimogatta a kis Themar arcát. ~Annyira ragaszkodó és érzékeny~ gondolta, s csak remélni tudta, hogy Yazinak soha nem kell Yzarréhoz vagy akár az ő, Shyara problémáihoz hasonlókkal találkoznia.
- Is, azt is. Meg a barackos túróst amit most fog megkapni, hiszen megígértem neki a festményért cserébe, meg a huuh... van amelyik sajtból készül... valami maskarédé a neve... - elgondolkodva ütögette meg az állát, miközben kibontakozott Shya öleléséből. - erről jut eszembe! Le fogjuk késni az ebédet!!! - kapott a kilincs után.
Egy biztos, Noriához hasonlóan álnok nővérkéje biztosan nem lesz. ~Hacsak egy éjjel arra nem ébred, hogy az említett nővérke elhagyta egy idegenért.~ mart belé a bűntudat ezúttal gúnyos gondolat formájában is, és csupán Yazi kiáltása kergette el az érzést.
Felkapta a fejét, és az ajtó felé indult.
- Akkor siessünk, mielőtt Yaleena minket tálal fel büntetésül... mielőtt Yaleena minket esz meg haragjában
Yazi kacagva lépett ki az ajtón.
- Az utolsó fogja felseperni a konyhááát! - nevetve sietett le a lépcsőn. Hogy aztán a szigorú tekintetű Mamannal találkozzon össze, s ott megtorpanjon fékezve.
Yaleena pedig hiába volt szigorú a pillantása ajkán egy mosoly játszott amitől jóval szelídebbnek tűnt a kiállása.
- Kisasszonyok, hát szabad a lépcsőn csak úgy futkározni?
Shya előzékenyen előreengedte barátnéját az ajtóban, és csupán némi fázis késéssel fogta fel, hogy Yazi kihasználva az előnyét, máris versenyt kezdeményezett. Az ajtót maga után becsapva sietett a kis Themar után, hogy aztán Yazi vállában kapaszkodjon meg, mikor belefutott a váratlanul megtorpanó lánykába.
A Maman szigorú pillantását szerette volna elkerülni, így bocsánatkérőn sütötte le a szemét. Remélte, hogy Yazi ki tudja magyarázni magukat.
- Igen! Mert őő vészhelyzet volt! - pillantott hátra a válla felett, a belé kapaszkodó Shyába. - Ugyanis, éhesek vagyunk!
Shya hökkenten bámult Yazirára, hallva a vészhelyzet hírét, ám szerencsére a lányka folytatta, így a Kisnőstény nekiállhatott szaporán bólogatni.
-és.. nem akartunk elkésni sem. - tette hozzá, hogy részéről még igazabbnak tűnjön a mentegetőzésük.
Yaleena elmosolyodott, majd a szalon irányába mutatott amely világos huzatú bőrfotelekkel volt berendezve, hatalmas kandallóval és egy ablakkal amelynek párkányára kényelmesen ellehetett helyezkedni, legalábbis a párnák sokasága és a takaró amelyet oda terítettek erre engedett következtetni.
- Semmi baj kedveskéim, Yzarr ugyanis késni fog... egy kicsit. Addig foglaljatok itt helyet, ha szeretnétek valamit inni, szóljatok Ifirinek nyugodtan. - pillantott mosolyogva a párosra.
~No lám... remélem ha látod milyen jól ki jön Yazi a Kisnősténnyel, ahogy te hívod... Előbb utóbb te is rájössz, hogy ne keresd benne a bajt... a rosszat...~
- Mamann! - torpant meg Yazi egy pillanatra - Ugye... ugye minden rendben a kis tortácskámmal? - pillantott mosolyogva az idős asszony felé.
- Arra gondolsz, hogy a bátyád nem majszolta-e el titokban már rég?
Yazira karba fonta a kezét s békamód felfújta a pofiját, próbált mérgesnek látszani,de nagy kerek szemei amelyek mindig mosolygásra álltak, nem engedték és az ajka szegletében megbúvó mosoly is arról árulkodott, hogy mindjárt elneveti magát.
- Náágyhon rhemélem, ogy nhem! - duzzogta ki magából vigyorogva.
Shya szája is gyanúsan felfelé kunkorodott.
A Kisnőstény bizonytalan pillantást vetett barátnőjére, majd végül vállat vont.
Yazira lebiggyesztette az ajkát látva a mozdulatot.
- Nem hiszed el?
- Véégül is, nem lenne kikészítve, ha a nagymamád ízléstelennek tartaná... - győzködte magát Shya. Tetszett neki a ruha hiszen kiemelte a kebleit, és a csipkétől eltekintve egyszerű volt, könnyed esésű, viszonylag rövid szoknyával, ami pedig a lábaira engedett kellemes rálátást, mégis kissé pőrének érezte magát. Ám látva Yazi lebiggyesztett ajkát, elmosolyodott, és úgy döntött, ez marad.
- Nem... látnád, miket viselt fiatal korában! - csillogott csintalanul a tekintete. - Ezt a nyakigláb ruha dolgot az emberektől kezdtük átvenni, látnod kellene a régi rajzokat a papnőkről vagy akár csak sima szolgákról, vagy nemesekről... - kicsit még bele is pirult a mondandójába.
Yzarr a szobájába haladtában, összefutott egy szolgáló lánnyal, akivel közölte, hogy az ebédről egy kicsit késni fog, hiszen szeretett volna alkalomhoz illően öltözni, de ahhoz idő kellett, hisze így is sokáig tartott a fáradt gőz kieresztése.
- Hidd el, volt hogy egy szál ágyékkötő szerűségben és ilyen nyakban megkötős mell tartóban jelent meg valahol, s a testét pedig mint a táncosok fátylai, úgy takarta, sejtette a testének idomait... - bólogatott komolyan Yazira.
Shyara nagy szemeket meresztett erre a gondolatra. A Maman még most is vékony volt, és látta a képen, milyen szép volt fiatalon. Az ő helyében nem mert volna a Yazi által leírt módon megjelenni, félt volna, hogy valaki erőszakoskodni kezd vele, hiszen lám, ő maga sem volt kirívó, mégis megkörnyékezték őt a részegek.
- Juj! - adott hangot szörnyülködésének, majd Yazi vizes ruháit kiterítve lassan kifelé indult.
- És nem szólták meg?
- Már hogy merték volna, egy Themart? - kérdezett vissza magától értetődőn, miközben a csípőjére tette a kezét.
-És mitől változott meg?
- A kisugárzása és a megjelenése, na meg... az a néhány harcosunk a klánból aki látatlanban de láthatóan is körbe vették elég vissza tartó erő volt számára.Na meg... papnő, bálványunk papnője, még most is.
Shya szomorkásan eltöprengett. Valóban, ő maga is zárkózottabban öltözött, miután elszakadt Zerontól. Nem volt már, akinek tetszeni akart volna, s így nem látta értelmét különlegesnek és csinosnak látszani.
- A legnagyobbakról a leghangosabb a suttogás a hátuk mögött...- érvelt arra, hogy akármennyire is nagy nevű lehet a családjuk (rácáfolva Sarbar értesüléseire a lecsúszott, de tehetős család híréről) attól függetlenül ez nem védi meg őket a pletykáktól.
Ám hallva Yazi gondolatának folytatását, meglepetten kapta fel a fejét.
- Papnő? Oh... - komorodott el. A kígyótól és követőitől a hideg borsódzott a hátán, és nem tudta elképzelni, hogy egy ennyire törődő és kedves (még ha szigorú is) lény a szolgálatába álljon, persze, tudta, hogy Yaleena tiszteli a kígyót, de nem hitte volna, hogy ennyire közel áll hozzá, ez pedig kissé nyugtalanította.
Yazira gyengéden megsimította Shya vállát, majd összefogta saját haját egy gyors kontyba, amelyéből jó néhány hajtincs rakoncátlanul állt ki, itt ott.
Vagy talán csak ő, Shyara látott rossz példát a Bálványimádat kapcsán, hiszen Vryenne sosem volt túl lelkes Nyínna szertartásain, s csupán csak akkor szólt róla, ha feltétlenül szükséges volt.
A Kisnőstény elmosolyodott, látva Yazi kócos-rakoncátlan tincseit. De nem nyúlt hozzá, aranyos volt így, minek változtasson rajta?
- Igen, elvileg én is lehetnék az de még várok, hogy mi lesz Yzarral... - komorodott el kissé a hangja, miközben Shya haját is elkezdte rendezgetni, ha hagyta neki a nőstény.
Aztán elégedetten szemlélte a művét. ~ csinos és eszes, miért nem veszi ezt észre Yzarr is...~
- Hogy érted ezt? - kérdezett vissza a Kisnőstény, miközben hol egyik tincsét, hol a fésűt tartotta meg, attól függően, melyikre nem volt szüksége Yazinak a fodrászkodáshoz.
- Minden vér szerinti Themar nőstény lehetne papnő, aki eléggé elkötelezett. Szeretem a Kígyót , mert... bármennyire is ilyesztő, figyelmes. Az eddig a családunkat érintő viszályokban, harcokban, igazi védelmezőként állt ki értünk... A családért, csak... Yzarr elég képlékeny amióta megszületett. - míg beszélt egész halk volt a hangja. - Nagy felelősséget kapott a nyakába túl korán, ő az első aki bár ikerként született, de azonnal el is vesztette az öccsét.... Apám és a Bácsikám, meg tudtak osztozni egymással a Kígyó elképzelésein... S nem volt annyira viharos gyermekkoruk sem, mint a Bátyusnak, Anyám mindig is neheztelt Yzarra, amiért egyedüliként született, éreztette vele, hogy nem elég neki... Túl kemény volt vele... és ... a szülinapokon...azok borzasztóak voltak... - vált suttogássá Yazira hangja, jól lehet egy kissé eltért a témától.
- Szóval egyik oldalról anyámmal birkózott, ami valljuk be egyetlen gyermeknek sem jó, ha az anyja úgy viselkedik vele ahogy... A másik oldalon, meg rettegett a kígyótól és gyűlölte azért amiért az Anyjával tett...
Shyarát nem zavarta Yazi kitérése, csendben figyelt és igyekezett megérteni az elhangzottakat. Szomorúan fogta meg barátnéja kezét és enyhén megszorította.
- Miért,mit tett Ibreath?- kérdezte szinte suttogva.
- Két tortát kapott és két ajándékot, amelyből mindig csak az egyik volt az övé. Végül a Bátyus kifakadt, mikor már elég idős volt, azt hiszem addigra kicsit meg is gyűlölte anyánkat, keveset is volt otthon, kerülte anyát, s apánknál, s legtöbbször itt volt, de közben készítették fel harcosnak is... - aprót sóhajtott majd Shyára pillantva erőtlenül elmosolyodott. - Ahelyett... ahelyett hogy azt ünnepeltük volna, hogy... az... hogy az Yzarr napja! - szipogott halkan és szomorúan. Megborzongott az emléktől, sosem fogja elfelejteni ezeket a napokat, mikor Yzarrt ünnepelték otthon. Azóta... bár Yzarr kerek perec kijelentette, hogy nem kér semmi ajándékot, mindig oda csempészett neki valami kis apróságot, amikor nála járt, látta, hogy azok az apróságokat féltve őrizte Yzarr, eme emlék után haloványan elmosolyodott.
Shya pedig, ha lehet, még kevésbé tudott jó szándékkal gondolni leendő anyósára. ~Hogy lehet valaki ekkora szörnyeteg! Megemlékezni a veszteségről, igen.. legyen ott még egy teríték, vagy egy gyertya az asztalon, de.. hogy éreztetheti a saját fiával, az egy szemmel, aki megmaradt! Azt, hogy... hogy nem kívánatos...~ Döbbenten rázta meg a fejét a gondolatra. Sajnálta Yzarrt, és látva Yazi bepárásodó szemeit, megölelte barátnéját.
- És te nem tudtad felvidítani olyankor egy kicsit? - kérdezte, részben azért, mert kizártnak tartotta, hogy Yazi ne igyekezett volna és ne járt volna sikerrel, másrészt, mert úgy gondolta, hogy ha sikeres volt a kis Themar, akkor ebből azért születtek jó percek is.
Yazi belebújt Shya ölelésébe jól esett neki, hogy ilyen barátnéra és nővérkére talált a nőstényben.
- De... de neki elég volt az is ha csacsogtam neki, sokat! - pillantott fel Shyára mosolyogva. - Mindenféléről és úgy láttam leginkább annak örül, hogy ott vagyok vele... Kicsempésztem a szakácsnő dugi csoki tortáját, mintha számított volna a dologra... anyu mindig citromos tortát készített... és együtt ültünk hárman, Doreannal a csillagok alatt és befaltuk a tortáját. Aztán persze apa jött és beparancsolt minket, mikor már hajnalodott... - törölte meg arcát és most már sokkal vidámabb volt az arca.
Shya pedig felkuncogott a gondolatra. Neki a citromos torta is jól hangzott, de:
- Ezek szerint Yzarr a csokis tortát szereti? - kérdezte hangosan a gondolat második felét, csak hogy biztos legyen a dologban, bár maga sem tudta, miért akar tudni efféléket. Hiszen ha elfogadná Ssaphryss ajánlatát... De jelei a gondolat okozta bűntudattal egyszerre sajdultak fel, a már eddig is jelenlévő, de Shya tudatának hátterébe tolt fájdalmat tovább erősítve, így a Kisnőstény sietve félretolta a gondolatot, és az ölelésében tartott Yazirára pillantott, s megsimogatta a kis Themar arcát. ~Annyira ragaszkodó és érzékeny~ gondolta, s csak remélni tudta, hogy Yazinak soha nem kell Yzarréhoz vagy akár az ő, Shyara problémáihoz hasonlókkal találkoznia.
- Is, azt is. Meg a barackos túróst amit most fog megkapni, hiszen megígértem neki a festményért cserébe, meg a huuh... van amelyik sajtból készül... valami maskarédé a neve... - elgondolkodva ütögette meg az állát, miközben kibontakozott Shya öleléséből. - erről jut eszembe! Le fogjuk késni az ebédet!!! - kapott a kilincs után.
Egy biztos, Noriához hasonlóan álnok nővérkéje biztosan nem lesz. ~Hacsak egy éjjel arra nem ébred, hogy az említett nővérke elhagyta egy idegenért.~ mart belé a bűntudat ezúttal gúnyos gondolat formájában is, és csupán Yazi kiáltása kergette el az érzést.
Felkapta a fejét, és az ajtó felé indult.
- Akkor siessünk, mielőtt Yaleena minket tálal fel büntetésül... mielőtt Yaleena minket esz meg haragjában
Yazi kacagva lépett ki az ajtón.
- Az utolsó fogja felseperni a konyhááát! - nevetve sietett le a lépcsőn. Hogy aztán a szigorú tekintetű Mamannal találkozzon össze, s ott megtorpanjon fékezve.
Yaleena pedig hiába volt szigorú a pillantása ajkán egy mosoly játszott amitől jóval szelídebbnek tűnt a kiállása.
- Kisasszonyok, hát szabad a lépcsőn csak úgy futkározni?
Shya előzékenyen előreengedte barátnéját az ajtóban, és csupán némi fázis késéssel fogta fel, hogy Yazi kihasználva az előnyét, máris versenyt kezdeményezett. Az ajtót maga után becsapva sietett a kis Themar után, hogy aztán Yazi vállában kapaszkodjon meg, mikor belefutott a váratlanul megtorpanó lánykába.
A Maman szigorú pillantását szerette volna elkerülni, így bocsánatkérőn sütötte le a szemét. Remélte, hogy Yazi ki tudja magyarázni magukat.
- Igen! Mert őő vészhelyzet volt! - pillantott hátra a válla felett, a belé kapaszkodó Shyába. - Ugyanis, éhesek vagyunk!
Shya hökkenten bámult Yazirára, hallva a vészhelyzet hírét, ám szerencsére a lányka folytatta, így a Kisnőstény nekiállhatott szaporán bólogatni.
-és.. nem akartunk elkésni sem. - tette hozzá, hogy részéről még igazabbnak tűnjön a mentegetőzésük.
Yaleena elmosolyodott, majd a szalon irányába mutatott amely világos huzatú bőrfotelekkel volt berendezve, hatalmas kandallóval és egy ablakkal amelynek párkányára kényelmesen ellehetett helyezkedni, legalábbis a párnák sokasága és a takaró amelyet oda terítettek erre engedett következtetni.
- Semmi baj kedveskéim, Yzarr ugyanis késni fog... egy kicsit. Addig foglaljatok itt helyet, ha szeretnétek valamit inni, szóljatok Ifirinek nyugodtan. - pillantott mosolyogva a párosra.
~No lám... remélem ha látod milyen jól ki jön Yazi a Kisnősténnyel, ahogy te hívod... Előbb utóbb te is rájössz, hogy ne keresd benne a bajt... a rosszat...~
- Mamann! - torpant meg Yazi egy pillanatra - Ugye... ugye minden rendben a kis tortácskámmal? - pillantott mosolyogva az idős asszony felé.
- Arra gondolsz, hogy a bátyád nem majszolta-e el titokban már rég?
Yazira karba fonta a kezét s békamód felfújta a pofiját, próbált mérgesnek látszani,de nagy kerek szemei amelyek mindig mosolygásra álltak, nem engedték és az ajka szegletében megbúvó mosoly is arról árulkodott, hogy mindjárt elneveti magát.
- Náágyhon rhemélem, ogy nhem! - duzzogta ki magából vigyorogva.
Shya szája is gyanúsan felfelé kunkorodott.
Yzarr egy egyszerű fekete selyem inget vett fel, a szabása követte a vonalait, a keskenyebb csípőjét, ugyanakkor eléggé kiemelte a mellkasát, de mégsem tapadt rá túl feszülősen. A felső két gombot szabadon hagyta, s nyakkendőt se kötött a nyakába. A fekete halszálkás nadrágját pedig egy vékony fekete övvel fogta össze. Hangtalanul haladt le a lépcsőn és igen csak jól érezte magát, eddig nem beszélgetett ennyit Idomárral, aki szintén kedvelte az állatokat és a saját kutyáit maga tanította be, kíváncsiak voltak egymás módszereire, hogy Yzarr lova hogyan lett ennyire kezes ugyanakkor egyetlen gazdát elfogadó, mert a kutyáknál még megértette... De egy lónál aki társas élethez van szokva... Furcsának találta. A lépcső tetején még megütötte a fülét húga duzzogónak tűnő hangja.
Yazi gyorsan bekacsázott a szalonba, majd helyet foglalt az egyik fotelnél.
Shyara előreengedte Yaleenát, s csak azután foglalt helyet barátnője mellett.
Iménti jókedvét azonban feszültség űzte el, ahogy Yzarr is megjelent az ebédlőben.
Yazi gyorsan bekacsázott a szalonba, majd helyet foglalt az egyik fotelnél.
Shyara előreengedte Yaleenát, s csak azután foglalt helyet barátnője mellett.
Iménti jókedvét azonban feszültség űzte el, ahogy Yzarr is megjelent az ebédlőben.
- Itt vagyok Maman! - hallatszott Yzarr hangja, előbb majd a hím is megjelent.
- Remélem jól kiverekedted magad... - jegyezte meg Yaleena- és éhes vagy! Mert... készítettünk neked valamit... - fordult hátra mosolyogva az idős asszony.
Yazira mosolyogva fészkelődött nem bírt a helyén maradni.maradni, annyira izgatott volt.
Shya kíváncsian figyelte a hím reakcióját, miközben megfogta Yazi kezét, hogy a kis Themar levezethesse a feszültségét a kézszorongatással, s ne ficeregjen annyit.
Yzarrt zavarta, hogy ilyen hirtelen a figyelem középpontjába került, így csak bólintott. Yazira pillantott, látva annak mocorgását, gyanúsan méregette a húgát.
- Akkor... mehetünk is nem? - kérdezte Mamantól Yzarr,látva tertvére mocorgását biztos volt benne, hogy ő tervezhetett valamit.
Yazi megszorította Shya kezét, majd felpattant és el se engedve a kezét maga után húzta őt Yaleena és Yzarr mögött haladva mentek.
Yzarr zsebre dugott kézzel haladt a beléje karoló Maman mellett.
- Fiacskám, miért nem veszel fel többször nyakkendőt? - pillantott fel unokájára.
Akin látszott, hogy most sincs rajta nyakkendő csak a felső kettő gomb van szabadon hagyva.
- Ifiri szolgáló lánya kifelejtette... Nekem meg így is jó. - felelte Yzarr egyszerűen.
- Ifiri szolgáló lánya kifelejtette... Nekem meg így is jó. - felelte Yzarr egyszerűen.
- Hééé Yzarr, miért vagy ilyen mogorva? - bökte hátba Yazi méltatlankodva a bátyját.
Shya hagyta, hogy barátnéja berángassa az ebédlőbe, s nem is nagyon mozdult el mellőle. Yaleenával nem volt beszélnivalója, hiszen örült, hogy a nőstény hamar elfelejtette a futkározásukat, s amúgy is, némi fenntartással gondolt az idős hölgyre azok után, amit Yazi mesélt neki. Nem tudta elképzelni fátylakba csavarva, ahogyan a kígyót körbeajnározó, hajlongó papnők között sem látta odaillőnek.
Ugyanakkor a másik oldalán meg Yzarr állt, aki az utolsó találkozásukkor egyszerűen átnézett rajta, s ez rosszul esett a lánynak, ugyanakkor szerette volna, ha a hím megenyhül iránta, ám erre nem sok esélyt látott az adott pillanatban.
És persze kíváncsi volt Yazi tortájára is, mivel annak átadása bizonyára felderítette volna Yzarrt, s akkor talán Shya későbbre tartogatott köszönését vagy más gesztusait is hajlandó lesz észrevenni
Miután hímként ő foglalt utolsóként helyet és a Mamannak meg Yazinak betolta a széket, egy gyors szék betolást még engedélyezett magának a nőstényél is, de amilyen gyorsan jött úgy távozott is, s leült a saját helyére. Az ölébe terített egy szövet szalvétát, majd hátra dőlt a karfás székben.
- Min gondolkodtál el ennyire Shyara kedvesem? - kérdezte Yaleena kíváncsian a másik fiatalabb nősténytől.
Hiszen látta rajta, hogy igen szótlan amióta Yzarr megjelent.
A Kisnőstény azonban rajtakapottan rezzent meg, s bár nem volt feltűnő, tartott tőle, hogy Yazin kívül mindenki észrevette.
- Ó, semmin. - vágta rá hárítva, majd hagyta, hogy Yzarr betolja mögötte a széket.
- Köszönöm. - pillantott a hímre, s kereste a tekintetét.
- Rá se ránts Maman, biztos a következő pofonon ügyködik. - morogta egy vicsor kíséretében, egész halkan, s talán nem is a Mamannak szólt, hiszen elég közel állt a nőstényhez, inkább hallhatta Ő. A hím pillantását pedig csak futva kaphatta el a nőstény.
- Hát nem egyértelmű Maman, csakis miattam lehet... - pillantott az idős asszony irányába.
Shyara döbbenten meredt a hímre, annak megjegyzését hallva, s megdermedt a mozdulatban, amellyel a szalvéta felé nyúlt.
- Tessék?! - hápogta elhaló hangon, s bár értette a mondatot, azt kívánta, bár rosszul hallotta volna. Jelei sajgása jócskán csillapodott, bár ez a változás nem tűnt fel a lánynak, hiszen Yzarr sértése jobban lekötötte a figyelmét.
A Kisnőstény a kelleténél erősebben rázta ki a kendőt, s terítette az ölébe, majd tüntetően elnézett a másik irányba, amerről az ebédet várta.
Yzarr pillantása gleccser fehéren villant majd megszólalt.
- Bizonyára csak egy újabb bájos hazugságon töri a fejecskéjét, hiszen azzal kezdett... utá...- de nem fejezhette be mert Yazi dühös szomorú pillantásával találkozott a tekintete. ~ utána pedig nehéz leállni, a hazugságokkal...~ Fejezte be végül magában.
A Kisnőstény keze ökölbe szorult a vádtól. Yzarr szavai ha lehet jobban fájtak, mint a jelei korában. ~Nagyszerű, bezzeg ti őt pártoljátok, mi? ~ gondolta dühös-csalódottan, a hajnalkáknak címezve a véleményét, mikor feltűnt neki azok nyugalma.
Shya mély levegőt vett, s próbált nyugalmat erőltetni magára, ám ettől függetlenül a hím szavai fájó pontra tapintottak.
- Nem hazudtam, csak halogattam a bemutatkozást.- sziszegte halkan, elsősorban Yzarrnak címezve szavait.
Yzarr már leült amikor a nőstény szavai elérték ám figyelmét az elébe kerülő gombás tárkonyos leves kötötte le.
- Yzarr fiam! Ifiri anyja meglátogat minket, s eljön a férje is, foglalkoznál vele, míg mi Ifiri kishúgával foglalkozunk, a komornyikom kimenőt kapott. Elriath írta, hogy addig átküldi hozzám Valent, amíg ti itt vagytok nálam vendégségben. - vágott közbe a parázs vita kialakulását megelőzve a két fiatal közti beszélgetésbe Yaleena. Nem szokása a csacsogás, még ha ez annak is tűnhetett, de nem szerette volna, ha komolyabbra fajul a veszekedés, vagy vagdalkozás.
Yazira pedig egyből fellelkesült.
- Egy baba?! Egy pici baba itt?! Maman mehetek én is , veled? - kérdezte
- Shya te... te nem akarsz jönni? - pillantott az asztal túloldalán ücsörgő barátnéjára.
Yzarr pedig megeresztett egy alig hallható sóhajt.
Shya gyomra összeszorult a hí vádaskodásától, és bár a ház asszonya közbeszólt, a sértéseket nem tudta el nem hangzottá tenni. A lány étvágya elment volna, ha korábbi rosszulléte miatt nem lett volna ennyire szüksége az ételre. ~Gratulálok, Úrfi. érti a módját, hogyan vegye el a self kedvét az élettől is! ~
Yazi kérdésére megrázta a fejét.
- Inkább kihagyom. Nem értek a gyerekekhez, és nem lennék jó társaság.
-Nem érek rá Maman, dolgom van! - jött az egyszerű válasz, Yzarrtól, nem fog ő szolgálók férjeivel bratyizni.
- Mégis milyen dolgod lehet? Ami fontosabb az egyik szolgálóm rokonánál? - kérdezte szomorúan, s kissé vádaskodón Yaleena.
Ám a hímtől egy hosszú lapos, vesébe látó pillantást kapott.
- Értem..értem... - motyogott a levese fölött Yaleena, hát ilyen családi étkezésben se sűrűn volt még része.
Mintha összeeresztett volna egy egész falka veszett kutyát...vagy még rosszabbat.
Yzarr szótlanul kanalazta tovább a levesét, bár a nőstény szavai megütötték a fülét.
~Ebben legalább egyetértünk...~
Ám ez a kelleténél hangosabban csúszott ki Yzarr száján s az utolsó pillanatban vette észre, mégsem mutatott egy cseppnyi megbánást.
- De legalább elmegyünk oda ahová az ebéd előtt akartunk..?- kérdezte Yazira Shyától kissé elszontyolodva, s szándékosan fogalmazott sejtelmesen, mintha ez kettejük titka volna.
- Hogy ha így folytatja, bánni fogom, hogy a kígyónak szántam azt a pofont és nem magának- csattant fel Shyara
- Mentegetőzhet hogy kinek, hogyan szánta, akkor is én kaptam, pedig épp előtte mentegetőzött egy álom kapcsán. S ha már itt tartunk, akkor azt hiszem örülhetek, hogy előre bezsebeltem azt a pofont, jobb azt előre megkapni, mint a mézesmadzagot is és csak utána inni a levét nem? - vágott vissza Yzarr élesebben.
-Nem elég, hogy a kígyójuk kóstolgat, még maga is belém mar, gratulálok, szép kis páros. Ezek után nem nagyon van joga bocsánat kérést várni, úgy hiszem.
-Én kérek elnézést amiért hagytam Obszidiánnak, hogy rajtam keresztül gyógyítsuk meg a lovász fiút. S aztán ebből fakadóan , jottányi energiám sem maradt arra, hogy a nagy száját óvhassam... - csattant fel Yzarr egyre feszültebben. Az sem tetszett neki, hogy mindezt a Mamannak is végig kell hallgatnia.
-Ha nem kezdett volna sértegetni, nem említettem volna. Obszidiánra haragudtam és nem magára, de épp az imént közölte, hogy nem érdekli a mentegetőzésem. Innentől engem miért érdekeljen, hogy a kötelességét végezte? - vágott vissza Shyara.- Úgyhogy vagy elfogadja, hogy nem magának szántam és abbahagyja az utálkozást, vagy pedig elkezdhetjük felsorolni az összes olyan hibát is, amiért eddig nem okoltuk a másikat.
Shya hagyta, hogy barátnéja berángassa az ebédlőbe, s nem is nagyon mozdult el mellőle. Yaleenával nem volt beszélnivalója, hiszen örült, hogy a nőstény hamar elfelejtette a futkározásukat, s amúgy is, némi fenntartással gondolt az idős hölgyre azok után, amit Yazi mesélt neki. Nem tudta elképzelni fátylakba csavarva, ahogyan a kígyót körbeajnározó, hajlongó papnők között sem látta odaillőnek.
Ugyanakkor a másik oldalán meg Yzarr állt, aki az utolsó találkozásukkor egyszerűen átnézett rajta, s ez rosszul esett a lánynak, ugyanakkor szerette volna, ha a hím megenyhül iránta, ám erre nem sok esélyt látott az adott pillanatban.
És persze kíváncsi volt Yazi tortájára is, mivel annak átadása bizonyára felderítette volna Yzarrt, s akkor talán Shya későbbre tartogatott köszönését vagy más gesztusait is hajlandó lesz észrevenni
Miután hímként ő foglalt utolsóként helyet és a Mamannak meg Yazinak betolta a széket, egy gyors szék betolást még engedélyezett magának a nőstényél is, de amilyen gyorsan jött úgy távozott is, s leült a saját helyére. Az ölébe terített egy szövet szalvétát, majd hátra dőlt a karfás székben.
- Min gondolkodtál el ennyire Shyara kedvesem? - kérdezte Yaleena kíváncsian a másik fiatalabb nősténytől.
Hiszen látta rajta, hogy igen szótlan amióta Yzarr megjelent.
A Kisnőstény azonban rajtakapottan rezzent meg, s bár nem volt feltűnő, tartott tőle, hogy Yazin kívül mindenki észrevette.
- Ó, semmin. - vágta rá hárítva, majd hagyta, hogy Yzarr betolja mögötte a széket.
- Köszönöm. - pillantott a hímre, s kereste a tekintetét.
- Rá se ránts Maman, biztos a következő pofonon ügyködik. - morogta egy vicsor kíséretében, egész halkan, s talán nem is a Mamannak szólt, hiszen elég közel állt a nőstényhez, inkább hallhatta Ő. A hím pillantását pedig csak futva kaphatta el a nőstény.
- Hát nem egyértelmű Maman, csakis miattam lehet... - pillantott az idős asszony irányába.
Shyara döbbenten meredt a hímre, annak megjegyzését hallva, s megdermedt a mozdulatban, amellyel a szalvéta felé nyúlt.
- Tessék?! - hápogta elhaló hangon, s bár értette a mondatot, azt kívánta, bár rosszul hallotta volna. Jelei sajgása jócskán csillapodott, bár ez a változás nem tűnt fel a lánynak, hiszen Yzarr sértése jobban lekötötte a figyelmét.
A Kisnőstény a kelleténél erősebben rázta ki a kendőt, s terítette az ölébe, majd tüntetően elnézett a másik irányba, amerről az ebédet várta.
Yzarr pillantása gleccser fehéren villant majd megszólalt.
- Bizonyára csak egy újabb bájos hazugságon töri a fejecskéjét, hiszen azzal kezdett... utá...- de nem fejezhette be mert Yazi dühös szomorú pillantásával találkozott a tekintete. ~ utána pedig nehéz leállni, a hazugságokkal...~ Fejezte be végül magában.
A Kisnőstény keze ökölbe szorult a vádtól. Yzarr szavai ha lehet jobban fájtak, mint a jelei korában. ~Nagyszerű, bezzeg ti őt pártoljátok, mi? ~ gondolta dühös-csalódottan, a hajnalkáknak címezve a véleményét, mikor feltűnt neki azok nyugalma.
Shya mély levegőt vett, s próbált nyugalmat erőltetni magára, ám ettől függetlenül a hím szavai fájó pontra tapintottak.
- Nem hazudtam, csak halogattam a bemutatkozást.- sziszegte halkan, elsősorban Yzarrnak címezve szavait.
Yzarr már leült amikor a nőstény szavai elérték ám figyelmét az elébe kerülő gombás tárkonyos leves kötötte le.
- Yzarr fiam! Ifiri anyja meglátogat minket, s eljön a férje is, foglalkoznál vele, míg mi Ifiri kishúgával foglalkozunk, a komornyikom kimenőt kapott. Elriath írta, hogy addig átküldi hozzám Valent, amíg ti itt vagytok nálam vendégségben. - vágott közbe a parázs vita kialakulását megelőzve a két fiatal közti beszélgetésbe Yaleena. Nem szokása a csacsogás, még ha ez annak is tűnhetett, de nem szerette volna, ha komolyabbra fajul a veszekedés, vagy vagdalkozás.
Yazira pedig egyből fellelkesült.
- Egy baba?! Egy pici baba itt?! Maman mehetek én is , veled? - kérdezte
- Shya te... te nem akarsz jönni? - pillantott az asztal túloldalán ücsörgő barátnéjára.
Yzarr pedig megeresztett egy alig hallható sóhajt.
Shya gyomra összeszorult a hí vádaskodásától, és bár a ház asszonya közbeszólt, a sértéseket nem tudta el nem hangzottá tenni. A lány étvágya elment volna, ha korábbi rosszulléte miatt nem lett volna ennyire szüksége az ételre. ~Gratulálok, Úrfi. érti a módját, hogyan vegye el a self kedvét az élettől is! ~
Yazi kérdésére megrázta a fejét.
- Inkább kihagyom. Nem értek a gyerekekhez, és nem lennék jó társaság.
-Nem érek rá Maman, dolgom van! - jött az egyszerű válasz, Yzarrtól, nem fog ő szolgálók férjeivel bratyizni.
- Mégis milyen dolgod lehet? Ami fontosabb az egyik szolgálóm rokonánál? - kérdezte szomorúan, s kissé vádaskodón Yaleena.
Ám a hímtől egy hosszú lapos, vesébe látó pillantást kapott.
- Értem..értem... - motyogott a levese fölött Yaleena, hát ilyen családi étkezésben se sűrűn volt még része.
Mintha összeeresztett volna egy egész falka veszett kutyát...vagy még rosszabbat.
Yzarr szótlanul kanalazta tovább a levesét, bár a nőstény szavai megütötték a fülét.
~Ebben legalább egyetértünk...~
Ám ez a kelleténél hangosabban csúszott ki Yzarr száján s az utolsó pillanatban vette észre, mégsem mutatott egy cseppnyi megbánást.
- De legalább elmegyünk oda ahová az ebéd előtt akartunk..?- kérdezte Yazira Shyától kissé elszontyolodva, s szándékosan fogalmazott sejtelmesen, mintha ez kettejük titka volna.
- Hogy ha így folytatja, bánni fogom, hogy a kígyónak szántam azt a pofont és nem magának- csattant fel Shyara
- Mentegetőzhet hogy kinek, hogyan szánta, akkor is én kaptam, pedig épp előtte mentegetőzött egy álom kapcsán. S ha már itt tartunk, akkor azt hiszem örülhetek, hogy előre bezsebeltem azt a pofont, jobb azt előre megkapni, mint a mézesmadzagot is és csak utána inni a levét nem? - vágott vissza Yzarr élesebben.
-Nem elég, hogy a kígyójuk kóstolgat, még maga is belém mar, gratulálok, szép kis páros. Ezek után nem nagyon van joga bocsánat kérést várni, úgy hiszem.
-Én kérek elnézést amiért hagytam Obszidiánnak, hogy rajtam keresztül gyógyítsuk meg a lovász fiút. S aztán ebből fakadóan , jottányi energiám sem maradt arra, hogy a nagy száját óvhassam... - csattant fel Yzarr egyre feszültebben. Az sem tetszett neki, hogy mindezt a Mamannak is végig kell hallgatnia.
-Ha nem kezdett volna sértegetni, nem említettem volna. Obszidiánra haragudtam és nem magára, de épp az imént közölte, hogy nem érdekli a mentegetőzésem. Innentől engem miért érdekeljen, hogy a kötelességét végezte? - vágott vissza Shyara.- Úgyhogy vagy elfogadja, hogy nem magának szántam és abbahagyja az utálkozást, vagy pedig elkezdhetjük felsorolni az összes olyan hibát is, amiért eddig nem okoltuk a másikat.
- Bocsássatok meg Maman, de magunkra hagynátok kérlek?! - sziszegte halkan Yzarr, összeszorított fogakkal.
Egyrészt, elakarta kerülni ezt az egészet, hiszen nem akart a Maman előtt, az ő házában veszekedni, de a nőstény mindig kiprovokálta s úgy tűnt nincs tekintettel másokra sem.
- Aztán megint engem okol majd, hogy a kígyó visszatér? - kérdezte Shyara.
Ritkán sikerült felülkerekednie az indulatainak Yzarron, de a nőstény valahogy mindig kiforgatta a nyugalmi állapotából, kívülről hűvös nyugalommal, ám belül fortyogó dühvel vágott vissza a nősténynek.
- Szóval, őket hozná kényelmetlen helyzetbe, azzal , hogy végig hallgassák a mi vitánkat, ami legkevésbé sem tartozik rájuk. Mit kíván, tanukat vagy pártolókat? Ezen kérdéséből pedig egyébként is arra következtetek, hogy csak több szemközt képes velem beszélgetni, így hogy várhatnék el egy normális bocsánatkérést, nem a padlófényezéses, hajlongásra gondoltam, csak egy egyszerű négyszemköztire, ahol elmond mindent miért is törölt képen, mert erre lennék kíváncsi. De így nem... köszönöm, de nem érdekel.
Shyara dühös tekintete megenyhülni látszott, míg a hím beszélt, s mire Yzarr befejezte, a Kisnőstény szinte már szomorúan sóhajtott.
- Nem tanú és nem pártoló kell, csak valaki, aki visszatarthatja a bálványukat, ha újra megjelenne, és a csuklóm szorongatná. Ha nem félnék attól, hogy visszatér, akkor semmi kifogásom nem lenne a négyszemközti beszélgetés ellen.
- Aztán megint engem okol majd, hogy a kígyó visszatér? - kérdezte Shyara.
Ritkán sikerült felülkerekednie az indulatainak Yzarron, de a nőstény valahogy mindig kiforgatta a nyugalmi állapotából, kívülről hűvös nyugalommal, ám belül fortyogó dühvel vágott vissza a nősténynek.
- Szóval, őket hozná kényelmetlen helyzetbe, azzal , hogy végig hallgassák a mi vitánkat, ami legkevésbé sem tartozik rájuk. Mit kíván, tanukat vagy pártolókat? Ezen kérdéséből pedig egyébként is arra következtetek, hogy csak több szemközt képes velem beszélgetni, így hogy várhatnék el egy normális bocsánatkérést, nem a padlófényezéses, hajlongásra gondoltam, csak egy egyszerű négyszemköztire, ahol elmond mindent miért is törölt képen, mert erre lennék kíváncsi. De így nem... köszönöm, de nem érdekel.
Shyara dühös tekintete megenyhülni látszott, míg a hím beszélt, s mire Yzarr befejezte, a Kisnőstény szinte már szomorúan sóhajtott.
- Nem tanú és nem pártoló kell, csak valaki, aki visszatarthatja a bálványukat, ha újra megjelenne, és a csuklóm szorongatná. Ha nem félnék attól, hogy visszatér, akkor semmi kifogásom nem lenne a négyszemközti beszélgetés ellen.
Yzarr felemelte az ölében tartott kezét s a két darabban levő kanál halkan koppant az asztalon, észre sem vette, hogy az eltört a kezében, egy pillanatra talán sajnálat villant a tekintetében, de gyorsan tova is szállt. Yaleena Yzarr karjára fektette a tenyerét, s gyengéden próbált végigsimítani az alkaron, még itt is érezte, hogy mennyire feszült az unokája, hiába próbálta leplezni, az arcát.
Dühös mordulás hagyta el az ajkát, hátradőlt a székében s fáradtan túrt bele a hajába, a homlokától egészen a tarkójáig, ahol még jól össze is borzolta a haját.
Lopva Mamanra pillantott aki kerülte a pillantását. Nem igazán akart beleszólni a dolgok folyásába.
S pártolni az egyiket vagy a másikat, de természetesen Yzarr mellett állt volna ki, vagy a kígyó mellett, mindenképp, hiszen ő tudta hova húz a szíve.
Shya megrezzent a kanál koppanását hallva, lesütötte a szemét. Szégyellte félelmét, még ha jogosnak is érezte, ugyanakkor akármit mondott is az imént, bűntudata volt a pofon miatt. Szeretett volna bocsánatot kérni Yzarrtól, és fájt neki a másik csalódottsága és talán megvetése.
De nem mert egyedül maradni vele, nem bírta volna ki, ha a kígyó ismét kísérteni kezdi. Tudta, hogy valami sántít az ajánlatban, és félt, hogy hibázik. De már nem tudta, mivel követ el nagyobb hibát: ha cserbenhagyja Yazit és megszegi Elriathnak tett esküjét, vagy itt marad ezzel a viharos természetű, bizalmatlan hímmel, aki szökő évente egyszer hajlandó csak tréfálkozni, és ha mosolyog is, legtöbbször gúnyosan teszi?
Nem tudta, mi a nagyobb hiba, nagyobb bűn. És megriasztotta a döntés, amit neki kellett volna meghoznia.
Shyara szemét elfutotta a könny, s a tányérja körvonalait homályosan kezdte látni.
A Kisnőstény kezében megremegett a kanál, hát jobbnak látta letenni a tányérja mellé. Violaszín íriszeit elsötétítette a bánat, s ahogy felnézett, Yzarr láthatta, ha hajlandó volt viszonozni a lány pillantását.
- Yzarr... Tényleg nem lehetne...? - kérdezte bátortalanul, s hangja elárulta, nem áll messze a sírástól. - Nem kell, hogy hallják, csak.. valamelyikük legyen a közelben...- bár azt hitte, képes lesz végig a hím szemébe nézni, míg ezt mondja, tévedett. Mondata végére ismét lesütötte a pillantását, előre tartva a visszautasítástól.
Yzarr gondterhelten sóhajtott, a nőstényre pillantott így láthatta annak könnypárás tekintetét, de már döntött.
- Sajnálom, de ezzel s velem együtt kell élnie, a csomaggal jár. El kell fogadnia, fel kell készülnie rá. Ha... majd helyre tett magában mindent és ha itt leszek, keressen meg. Ez vagyok én. - fejezte be végül Yzarr. S lényegében ezzel azt akarta kifejezni, hogy vagy megszokja a nőstény vagy megszökik...
Yazira felpattant a székéből, majd Yzarr mögé lépett és hátulról átkarolta, puszit nyomott az arcára, végül összeborzolta a Bátyja haját.
- Gyere Maman, biztos megérkeztek Ifiri kishúgocskájával...
Yazira, nagyon szomorú volt, hogy mindezt végig kellett hallgatnia, Shyának küldött egy bátorító mosolyt, majd a Mamanra pillantott.
A Kisnőstény szomorúan bólintott.
- Értem - motyogta s a tányérjára szegezte a pillantását. nem sokat evett, de fáradtabbnak érezte magát, mint amennyire még tudott volna enni. Öléből kivette a szalvétát, megtörölte a szemét, majd a száját, s az asztalra rakta.
Hallva Yazi szavait, felpillantott a lánykára, s szomorkásan rámosolygott, csak hogy a kis Themar lássa, azért nem hiába küldözgeti bátorítását.
- Köszönöm az ebédet, és.. és elnézést az iméntiért...- mondta halkan, s felkelt az asztalól.
Yzarr pedig legszívesebben itt helyben rágyújtott volna, az elkészített dohány már ott volt a tenyerében, az ing zsebből vette elő, szó nélkül kelt fel az asztaltól, és az ebédlő másik ajtaján távozott a helyiségből.
- Szivem, azért van ebben a dologban valami... legalább félre tennétek mindketten azt a fene nagy büszkeségeteket! - motyogta az orra alatt mondatának második részét inkább az orra alatt. Az ő levese legalább elfogyott, Yzarrt ismerve, majd a konyhában fogja megtalálni, pár óra múlva.
Yaleena beszéde inkább egy öregasszony motyogásának tűnhetett.
Yazira belekarolt az idős nősténybe, majd ketten indultak el a cselédszállás irányába.
