Google+ Haláli házasság: július 2012

Haláli házasság

Tetszett? :)

Athrea dala Yzarrnak

Közszemlére tette Unknown - 6 megjegyzés

A  szöveg és dallam szabadon énekelhető bárki által, ám ha bárhol meglátom, hogy idegenek ezzel a tollal ékeskednek, arra nagyon csúnyán fogok nézni, mivel ez az első igazi dalom : by Ana


Reyres aka Yzarr user megjegyzése. : Ezt a dalt Athreana a kis ember nőstényke énekelte Yzarrnak, még nagyon régen.
Megjegyzem, Athreana és Shyara usere egy és ugyanaz a személy , így könnyű volt eme dalocskát megírni ;) Amit köszönök is neki! :)

Pussz! :D
Olvasnád? Tovább → ;

Üzenőfal

Közszemlére tette Unknown - 0 megjegyzés




Ha regisztrálsz,itt többek közt képpel együtt tudsz üzenetet hagyni nekünk és több dolog lesz elérhető a chatben.
Olvasnád? Tovább → ;

54. Törékeny Porcelán

Közszemlére tette Unknown - 2 megjegyzés


Egy sötételfként lélegeztek fel a harcosok,  hogy nem talált a labda,majd miután az egyikük visszafutott a labdával a kezében, ismét folytatták a játékot ott ahol abbahagyták. Felszabadultan passzolgattak és cselezgettek.
- Szomjasak vagytok? - csendült Yzarr hangja. Majd megállt és felemelte a labdát.
A harcosok bólintottak vagy vállat rándítottak, - Oké, nyomás inni! - adta ki az ukázt és megvárta, hogy mindenki lerohamozza a nősténykét végül, Doreannal csatlakozott utoljára amikor márcsak (három?)  pohár árválkodott a tálcán. A kisnőstény eközben, jó néhány ajakról hallhatta felcsendülni a “ Kösz, Köszi, Köszönöm” szavakat.
- Köszönjük - hajolt le Yzarr is egyért. Majd helyet foglalt nem messze a nősténytől. A lábai közé tette a labdát és amíg ittak, pihentek.
Shya csodálkozva ugyanakkor elismerőe figyelte a csapatok összehangolt mozgását, majd elmosolyodott, mikor szinte egyszerre bólintottak Yzarr kérdésére. Shya segítőksézen öntögette z egiyk kancsóból a hűvös limonádét annak, aki volt elég türelmes kivárni, hogy megtegye. Aki gyorsabb vagy türelmetlenebb volt, az tolakodhatott a másik kancsóért.
Akárhogy is, Yzarrnak ő maga öntött, amit Yzarr egy hálás mosollyal jutalmazott,végül utolsóként telt meg Shyara pohara is.
- Szívesen -mosolygott mindenkire  kedvesen, és kényelmesen ücsörgött a fűben.
A lány koccintásra emelte a poharát a két hím felé, majd beleivott. Ízlett neki, és újfent megállapította, hogy Ettoinra megéri hallgatni.
- Tetszik, ahogy játszanak... -mondta halkan Yzarrnak, vagy talán csak maga elé.
Yzarr jólesően kortyolt bele a citromos mentás italba, pont olyan hideg volt amennyire kellett és, ez volt a kedvence... Már kis kora óta.
- Köszönjük... - köszönte meg Yzarr mindenki nevében. Elgondolkodva pillantotta nőstényre. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megszólalt. - Ha.. gondolja kipróbálhatja beveszem a csapatomba, és váltással fogunk játszani. - ajánlotta Yzarr barátságosan.
- Ez, olyan mint az a tengerparti ital, csak abba még alkoholt is tesznek... - tűnődött Dorean hangosan. ~ De nem rémlik a neve..~ Yzarr hallotta a  bajtársa tűnődését.
- Hmm... hímek, nőstények! Dorean poharas sakkot fog játszani, velem. - csendült Yzarr miközben egy ábrándos mosollyal az ajkán az égboltot kémlelte.
Shya arca feragyogott, hallva Yzarr ajánlatát, és már bólintott is volna az ajánlatra, ám eszébe jutott valami, és elbizonytalanodott.
- Rontani fogom a csapata esélyeit.. Nem baj? -hangja már előre is bocsánatkérő volt.
A lány Dorean szavaira felkapta a fejét.
- Sex on the beach? - kérdezte pajkos mosollyal, s arca enyhén sötétebb árnyalatot öltött. Elméletileg nem kellett ovlna ismernie az ital
- Nem érdekes, nem oszt nem szoroz... Elileg nincs tétje. - válaszolta Yzarr.
 - De igen, lesz, a ti nyertek, az szabadnaposok az én csapatomból és még néhány ember, poharas sakkozni fog veled! Ne csak én szenvedjek! - csendült Dorean vádló hangjja.
 -Nem arra gondolt, szerintem a Mojitora, de az is van annyira jó mint ez, ha nem jobb. - vigyorgott ha berúgni nem is tudott, de az íze kifejezetten finom volt, azt is szerette.
- Meglehet, ugyanakkor, ha a fene fenét is eszik, nem fogom érteni,miért akar folyton piálni látni... - morogta  Doreannak, figyelmeztetőn.
- Másrészt, felőlem mehet. De ne nekem rinyálj! Te kétszer jössz, ha vesztetek.
 - Ha vesztetek, akkor még kitalálom menetközben, hogy ti mit csináltok- válaszolta Dorean töprengve. Tényleg leakarta itatni Yzarrt, vagy látni, hogy mennyit bír, még mindig ugyanannyit, mint régen... Vagy többet? Szúrta az oldalát a kíváncsiság.
- Maga, honnan is hallott arról az italról? - pillantott vissza Yzarr a nősténykére, nem törődve Dorean merengésével.
-  Khm.. a húgom felettébb  viccesnek tartotta, hogy a migrénemre beveendő keserű gyógyszer után üdítőként azt nyomja a kezembe. Persze meghúztam, finom is volt... megittam a felét, mire rájöttem, hogy khm.. nem kellett volna.
- Eszement... - morogta Yzarr, tudva, hogy milyen rossz is a fájdalomcsillapítókat alkohollal keverni.
 - Borzalmas! - sápítozott Dorean.
Shya vállat vont.
- Megérdemeltem, kellett nekem elfogadnom tőle bármit is..  -hangja öniróniától csöpögött.
Yzarr felhajtott a maradékot és felpattant.
- Indulás, Hurok, te kiállsz, pacsival vált a következő, amikor azt mondom, csere és a név. Kisasszon,y magának kellene valami rövid, de velős becenév... - pillantott az említettre.
A lány felpillantott Yzarra, majd kérdőn megemelkedett a szemöldöke.
- Shya? - mondta, ami magától értetődött.
Ekkor valaki folytott hangja hallatszódott, “egészségére” s köhögésnek álcázott nevetések tömkelege.
A lány felvonta a szemöldökét, de nem mutatta, hogy megsértődött volna. Nem túl eredeti poén, megkapta már párszor.
Yzarr elfojtott egy nevetést, amit torokköszörülésnek álcázott, de azért figyelmeztetően hátra pillantott. Visszafordulva végigmérte a nőstényt, kicsit hátrébb is lépett, kritkiusan karba fonta a kezét maga előtt és megállapodott a tekintete a nőstény feje búbján.
- Porcelán? - hangzott fel egy fojtott suttogás, nőstényének is beillő, dallamos, gunyoros hangon.
Yzarr arcán nem tükröződött érzelem, úgy tűnhetett, meg se hallotta.
- Egyem a kis csípős csőröd, Sólyom... - fordult az említett felé. - Tán másik becenevet akarsz?- emelkedett kérdőn, figyelmeztetőn a tekintete, a hangja pedig hűvösen csengett, nem lehetett tudni, hogy ez most nála jót vagy rosszat jelent, de a harcosoknak, mindenképp, nevet megszerezni nehéz s az azt kiválasztottat akár könnyen el is veszíthetik, vagy kaphatnak egy magasabb rangútól másikat.
A Kisnőstény azonban felkuncogott, hallva a hím megjegyzését. Hangja kissé gunyorosan csengett, ahogy a felszólaló nőstényre pillantott.
- Porcelán. Mint rövid? - kérdezte kritikusan, majd incselkedve tisztelgett neki. - Mindenesetre értem a célzást, értékelem a kritikát. - Azzal Yzarr felé fordult. - Más ötletem nincsen... -vont vállat, és hangjából immár hiányzott a negatív felhang.
Sólyom nem szólalt meg Yzarr feddése után, de hanyagul, lenézően végigmérte a Mestere háta mögött a nősténykét, miután az felbátorodva visszafeleselt neki.
- Legyen Picúr. - döntött a hím, miközben egyenes háttal, kérdőn tekintett a Kisnőstényre.
- Véégül is... elfogadva. - mosolyodott el a lány, és úgy döntött, nem törődik a másik nősténnyel. Úgy gondolta, nem volt tiszteletlen, sem pedig nyápic, aki tűri, hogy kóstolgassák, s hogy reakciója megfelelő válasz volt Sólyomnak. A beceneve pedig... Nos, Shya valóban alacsonyabb volt, mint a hímek, s valószínűleg a nőstények között sem nagyon talált volna magánál alacsonyabbat, így nem volt oka tiltakozni.
Felkelt és leporolta magáról a füvet, majd figyelmesen nézett Yzarra.
- Akkor bedobom a mélyvízbe. Ha azt mondom, csere, akkor leváltja a kint állót, előtte majd mondom a nevét, hogy maga-e vagy épp más megy cserélni. Lényegében passzolni kell a labdát, és ott a fáklyák közt álló tagnak kell rúgni, de nem lepasszolni, hanem elrúgni mellette.  Fej magasságig ér a lövés. Afölött már nem. Persze cselezni kell a másik játékost, elvenni tőle a labdát és átpasszolni másnak, vagy ha úgy érzi, be tudja rúgni, akkor rálő.- vázolta a pillanatnyi játék stratégiáját és fontosabb játék szabályokat.
A Kisnőstény figyelmesen hallgatta Yzarrt, s mikor úgy érezte, ért mindent, bólintott.  -Iiigen és nem szabad a másik játékost testileg bántalmazni, rúgni, könyökölni, sem a hímek ékességét becélozni előny szerzés céljából.
A lány erre prüszkölve felnevetett.
- Nem szokásom, de köszönöm a figyelmeztetést...
- Magunk közt szólva, tudom, de nem árt ezt többször kihangsúlyozni... - jegyezte meg Yzarr csak úgy mellékesen. - Rendben, Hurok, Kieth, Picúr és Én megyünk első körben, Wrog te a kapus, hacsak át nem adnád másnak, Macska csere. - s elindul a pálya azon oldalára ami az övék volt.
Dorean eközben a saját csapatát állította fel.
- Rendben, akkor Sólyom, te Kígyót fogod, Íj, te Hurkot, Idomár, a kapuba, én Picúrt, Vessző, te Kieth-t és indulás. Ha vesztünk, poharas sakkozunk, szóval húzzatok bele! - adta ki az utasításait Dorean is.
- Hallottátok a másik csapat taktikáját? - kérdezte vigyorogva Yzarr. Néhányan bólintottak.- Rendben, akkor kerüljétek őket, Kieth, tied Sólyom, én hátul maradok Picúrral, Wrog véd, és Hurok megy Sólyommal, elől.
- Indulhatunk! - vakkantotta Yzarr és a labda is előkerült. - Kő, papír, olló, Dorean, gyere ide! - kérte a másik hímet. új felállás, új meccs indítás.
- Itt vagyok.  - Szólt az említett, azzal odaállt Yzarr mellé.
- Kijelölsz valakit, vagy te leszel az, aki lejátsza? - kérdezte Yzarr.
- Én! - jött a tömör felelet, persze, még más baltázza el helyette! Még csak azt kéne. Már így is be volt sózva a sakk miatt... Nem kéne még egy...
- Akkor, Picúr, idejönne? - fordult hátra Yzarr, a tekintetével a Kisnőstényt keresve.
Shyara szó nélkül sietett oda, furcsán remegő szájszéllel. Nem tudta teljesen elrejteni a szája sarkában megbúvó mosolyt, amit az Yzarrtól hallott furcsa becenév okozott.
- Ittente - mondta játékosan.
Yzarrnak feltűnt a Kisnőstény jókedve, ezüst szín tekintete mosolygott csak a látottakon, egyébként arca várakozó és játékos volt.
- Akkor. Egy, kettő...három! - szólta el magát a hím és a levegőben tartott kezeket figyelte.
Dorean ökölben hagyta a kezét, míg Shyara kinyújtotta az ujjait, majd látva a hím döntését, elmosolyodott.
- Mi kezdünk! - kurjantotta Yzarr a csapatának. Vigyora kiszélesedett, amikor látta Dorrean csalódott arcát. Finoman megérintette a Kisnőstény vállát és menetirányba állította, miközben egy félmosoly játszott az arcán.
- Azt hiszem, nem viseli jól... előre fél, hogy kikap... Tegyünk róla, hogy megutálja az élete hátra levő részében az alkoholt... - célzott a hím arra, hogy jó volna megnyerni a meccset.
- A lány bólintott.- Igyekezni fogok, de tényleg nem ígérhetek semmit! - próbálta felkészíteni a hímet az esetleges pofáraesésre.
~Tudom... de én kértem, hogy játszon, így be van kalkulálva az is.,..~
Válaszolt gondolatban Yzarr.
Dorean morcosan fordított hátat a víg párosnak, s  elhelyezkedett a számára kijelölt helyen.
Yzarr és a csapata derekasan kitartott, de akaratlanul is arra mentek rá, hogy ha a Kisnőstény játszott, akkor őt védjék, ha egy-egy erősebb labda száguldott felé. A lány eleinte óvatos volt, de látva, hogy Yzarr és a többiek figyelnek rá, felbátorodott. Nem telt bele sok idő, és máris lelkesen kergette a labdát. Fürge volt és elszánt, néha kissé meggondolatlanul be is ugrott az éppen labdát vezető elé, csak hogy ezzel megzavarja egy kicsit, ha a labdát el venni nem is tudta volna tőle. Egyszer-egyszer megcsúszott, de nem esett még igazán nagyokat, a kisebb féltérdre érkezései miatt meg nem zavartatta magát.
Mikor Doreanék már két ponttal vezettek, Yzarr egy kis megbeszélést hívott össze.
Dorean csapata lazán passzolgatott, nem érezte szükségét, hogy megbeszéljék a nyilvánvalót. Látta, hogy a nőstény ellenére is jól játszanak, viszont igyekezett kihasználni a gyenge pontot, ha nem lett volna, bizony megizzasztotta volna Al csapatát.
- Rion, mi tart ennyi ideig? - pöffeszkedett a képzeletbeli trónján.
- Ne vigyorogj, ha a csapatod nem is, de te attól még iszol!- szólt hátra a válla felett, nevetve Yzarr.
Shyara elmosolyodott, ugyanakkor nem kerülte el a figyelmét a számára új becenév. ~Rion? ~ Akárhogy is, nem kérdezett rá. A megbeszélés idejét ki akarta használni arra, hogy kifújja magát. A körből kissé kifordulva támaszkodott meg a térdén, és szuszogott. Rég futott ennyit, de az is tény, hogy idejét sem tudta, mikor játszott utoljára bármi csapatjátékot. Élvezte az egészet. Egészen addig, míg azt nem vette észre, hogy a labda, amellyel Doreanék játszottak, egyszer csak felé repül. Riadtan kapta fel a fejét, de már késő volt, ezzel csupán annyit ért el, hogy homloka helyett az orrát találta el.
Feljajdult és megtántorodott, de hamar megkapaszkodott a hozzá legközelebb állóban.  Yzarr hallotta a puffanást és a feljajdulást, aztán érezte, hogy nekitántorodik az imént még stabilan levegőért szuszogó Kisnőstényke. Akárkihez is ért hozzá, Shyara nem látta, lefoglalta az orrában terjedő forró érzés és az ütésnek köszönhető szédülés.  Yzarr megfordult és tanácstalanul pillantott a nőstényre.
- Mutassa! - hallatszott most az egyértelmű utasítás, akár csak egy vezértől a beosztottnak. A kezei máris indultak, hogy megfogják a nőstény arcát s maga felé fordítsa azt gyengéden, szinte meg sem várta, hogy a nőstény magától cselekedjen.
A lány engedelmeskedett, bár kitartóan szorongatta az orrát. Mikor azonban a kezére is átterjedt valami nedvesség, gyanakodni kezdett, s egyik mancsát el is vette az orrától, hogy megnézze magának. Ahogy sejtette, vér volt.
Bosszús morgással fordult Yzarr felé, és kellette gy adag önuralom, hogy a másik kezével is elengedje az orrát.
Yzarr szótlanul vizsgálta a nőstény orrát,  picit meg is érintette az ujjbegyével.
Az érintésre a lány bosszúsan megszólalt.
- Igen. Ott fáj -  állapította meg sztoikusan. Morgása nem Yzarrnak vagy a segítségnek szólt,  hanem a helyzetnek, amibe került. Bosszantotta Shyarát, hogy nyápicnak és törékenynek tűnik ennyi harcos között. Az viszont, hogy a fájdalmat mondhatni higgadtan fogadta, igazából annak volt köszönhető, hogy a kezdeti forróság után lezsibbadt az orra.
Yzarr  a vért igyekezet kikerülni, na nem mintha félne tőle vagy ilyesmi, csak... maga sem tudta, hogy mikor vagy épp mitől kattan be nála a kígyó.
- Nem...nem tört el. - állapította meg. - Viszont, hozatok jeget az orrára és borogatást a  tarkójára.  Uraim, hölgyeim, felesleges zsebkendőket kérek... - kérte a harcosait, hogy ha tudnak segítsenek ennyiben a nősténynek, hogy ne a ruháját vérezze össze.
- Na, azt viszont megköszönöm - mondta a lány kissé orrhangon, ahogy kezét visszatette az orrára.
- Na, akkor rendben is volnánk! - nyújtott át Yzarr néhány szövet zsebkendőt a nősténykének. S egyúttal hangsúlyozva a Kisnőstény szavát is. - Tollas menj el jégért.
Shya átvette a kendőket, és az orrára szorította. Remélte, hogy nem kell túl sokat összekoszolnia, mire végre eláll a vérzés. Közben persze morgolódott.
- Remek. Máskor pillanatok alatt elállítottam volna a vérzést. Most bezzeg várhatok percekig és még ezeket is összekoszolom.
- Lári- fári.  Az legyen a legkevesebb. Viszont, a legröhejesebb, ha a halotti papírokra azt kellene írnunk gyógyítás híján, hogy belefulladt az öniróniájába és az önsajnálatba.
Shyara felhorkantott és fürkészőn nézett a hímre.
- Jó-jó, értem én. De naaa... játszanék még tovább, de valahogy kétlem, hogy ezek után engedné -vallotta meg a hímnek morgása valódi okát, immár kedvesebb hangon. Ha jól érezte ugyanis, akkor Yzarr a maga módján próbálta kissé felvidítani. 
- Jól hiszi...- pillantott egyúttal fürkészőn az ég felé, majd ismét a Kisnőstényre. - Döntse előre a fejét és csippentse össze az orrcimpáját, de rögtön! - feddte meg a másikat., mire a lány meglepetten engedelmeskedett. - Ide nézhet. - lengette meg a két mutató ujját a biztonságos fejmagasságban Yzarr. - De annál feljebb nem! - nem tágított a nőstény felől, még jó ideig. - Aztán szóljon, ha még mindig folyna az orra vére a torkába. Úgy... fertály óra múlva. - ha bizony ott is folyik, akkor szalaszt egy másik harcost a gyógyítóért.
Shyara bólintott és tiltakozás nélkül követte Yzarr parancsát. A torkát érintő mondatnál azért megszólalt.
- Ott nem vérzik. Azaz... oda nem jut belőle, annyira nem vészes - nyugtatta meg a hímet. Nem mondta volna ki, de jólesett neki a másik leplezni igyekezett aggodalma és törődése.
 Yzarr csak bólintott, majd a ház felé tekintgetett, hogy látja-e már visszatérni Tollast.
- Kösz.- biccentett a befutó harcosnak, majd a nőstény kezébe nyomta. - Ezt tegye rá, ha elállt a vérzés, és ha bármi van, szóljon.
- Rendben van - mosolygott Shya a hímre, s átvette a jeget. Egy darabig őrizgette, s remélte, hogy nem olvad el, mire eláll a vérzés. Időnként ellenőrizte a zsebkendőt is, és mikor már csak kicsit pöttyözött a vére, az orrához rakta a jeget. Felszisszent, mikor a hideg hozzá ért, de hamar jobb lett, így hálásan pillantott Yzarra. - Köszönöm.
Yzarr felvont szemöldökkel pillantott a nőstényre. Látta az ellenőrző manővert, így odébbállt.
- Azt hiszem, ennyi elég volt mára! - törte meg a fesztelen hangulatot Yzarr. - Dorean, maradnál még? És, igen, Dorean csapata nyert! - jegyezte meg mellékesen.
- Remek- remek. - pillantgatott a nőstény felé, hogy az hogy van. Látta, hogy Yzarr hogy bánik vele, tulajdonképpen , bármelyik harcossal ezt tette volna. ~ Csak, nem ennyire lazán. ~Állapította meg magában.
- Akkor ma ivászat? - kérdezte a tenyerét dörzsölgetve., mire a lány felnyögött. Nem akart inni, és a fogadáskor valahogy elkerülte a figyelmét az a kitétel, hogy neki is sakkoznia kellene.
Olvasnád? Tovább → ;

53. Labdázó szobanövény

Közszemlére tette Unknown - 3 megjegyzés



Néhány órával később Yzarr és Dorean pihenésképp a gnóm mester elrontott találmányával bolondozott. A labirintustól indultak, de mindig belebotlottak valami zavaró tényezőbe, egyszer majdnem az ablakot sikerült kirúgniuk egy lepattanóval. Így most mégis a házat megkerülve haladtak a kúria bejárata felé.
- Nem hiszem el, hogy majdnem lerúgtad anyádat! - kiabált Dorean.
- Mert, te Ettoin kedvenc fűszernövényeit tényleg bedaráltad! - kiáltott vissza nevetve. - Láttad az arcát, nem?!  Jobb ha kerülöd még egy darabig. - a halk puffanások sem maradtak el, amik a vidám kiabálásokat kísérték.- Kis szerencsével, csak elsózza a kajád...- folyatatta Yzarr. 
Shya a jelei sajgására ébredt, majd mikor megpróbálta figyelmen kívül hagyni a hajnalkákat, a puffanások, nevetések és két hím kiabálása csatlakozott az álmát megzavaró tényezők közé.
Nyújtózva kelt fel, majd szemét dörgölve lépett ki az erkélyre, hogy megnézze, kik kiabálnak.
- Fogadjunk, hogy betalálok az ajtódon, innen látom, hogy nyitva hagytad!- kiabál vissza kihívóan Dorean Yzarrnak.
- Ne merészeld! És mivel játszunk, mert én fel nem megyek érte, az is biztos! - a hangja kétségbe esettnek tűnt de, közben az árnyalatnyi nevetés is kihallatszódott belőle.
- Majd használjuk a marok labdákat... azok is jók valamire. - pillanatnyi szünet. - Léégysziii - kérlelőn pislogott Yzarra, Doreean.
- Mit nyerek azon, ha nem sikerül? - kérdezte Yzarr tűnődve. Kis terpeszállásban állt, és háttal a nősténnyel közös erkélynek. Jó néhány méter távolság volt köztük.
- Lássuk, sakk...poharas sakk, tudod,  már rég ki akartam próbálni, hogy hanyadik pohár után dőlnének ki az embereim...Emlékszem arra, amikor Elriath letesztelt minket. A bábuk, különböző magasságú és formájú  poharak voltak és pálinka volt bennük... - miközben beszélt, helyezkedett. - Aztán rögtön miután kiestem, ne is értem miért, be állt helyettem Elriath ugye?
- Csodálkozom, hogy még erre emlékszel egyáltalán. Mindketten kifeküdtetek, Elriath az utolsó négy bábújáig bírta, te pedig... Szórakoztató voltál a táncoló függönykarnisoddal és a magad köré tekert függönnyel. Aztán, apámra próbáltál rámászni... - Yzarr hangja kicsit elsötétült, s el is pillantott, ezt az alkalmat használta Dorean  ki, hogy elrúgja Yzarr feje felett a labdát.  S az, a hím ajtaja felé kezdett szállni.
Shya csendesen lapult az erkélyén, Dorean fogadjunk kezdetű mondatánál ugyanis leguggolt, mielőtt esetleg észrevennék. Túl mókás volt a hímek beszélgetése, nem akarta megzavarni őket a jelenlétével. Ugyanakkor figyelmesen kukucskált a korlát alatt, hogy lássa, Dorean mikor rúg. Látni akarta, és játszott a gondolattal, hogy eltéríti a labdát, csak hogy megnézhesse, milyen is az a poharas sakk. No meg a fügönyrúddal táncoló Dorean.
Yzarr ekkor rugaszkodott el, egy: 
- Te....! - felkiáltással, hogy ledöntse Doreant a lábáról.
A Kisnőstény is a megfelelő pillanatban állt fel, hogy megtréfálja Doreant, és nem mellesleg megvédje a szoba berendezését. Látta a labda röppályáját, és bár határozott rúgás volt, nem repült akkora lendülettel, hogy a lány ne merjen beállni elé. Meg is tette, és bár a kezei közé kapott labda a mellkasát is megütötte, apró nyögést csalva ki belőle, végül mégis sikerrel járt.  Arcán elégedett vigyorral lépett közelebb a korláthoz, majd lepillantva észrevette a birkózó hímeket.
- Na de uraim, nem is kíváncsiak az eredményre? - kérdezte kacagva őket.
Yzarr épp satuba fogta Dorean nyakát és várta, hogy leüsse háromszor, a feladást. A nőstény hangja szakította meg őket, legalább is őt. Vigyorogva pillantott fel.
- De,  Kisasszony én valójában nagyon kíváncsi vagyok, csak a társam... tudod hogy van ez... - felelte egy fojtott vigyor kíséretében. - eléggé lefoglalt.
- Mondja bátran. - kiáltott fel, figyelmen kívül hagyva Dorean makogását.
- Éértem! Ezesetben az Úrfitól elszenvedett csúfos vereségedért cserébe készülhetsz a poharas sakkra. - A kisnőstény arcán pofátlan és széles vigyor ömlött el, majd könnyed mozdulattal küldte meg a hímek felé a labdát.
- Iiiiigen?! Igen! Én nyerteeem! Te meg piáálsz! - pattant fel Dorean Yzarr szorításából.
- Tévedsz... A Hölgy megfogta a labdát így nem piálok az embereiddel, veled fogok. - jelentette ki pimaszul Yzarr.
- Miii?! Neeeem, az érvénytelen, jöjj le onnan, újat rúgok! Nem voltál belekalkulálva. - kétségbeesetten pillantott maga elé.
- Dorean, azt hittem, egy harcosnak nem kell magyarázni a váratlan események állandó esélyét. Különben is, én éppen a zavaró szobanövény szerepében tetszelegtem, mikor elrúgtad azt a labdát. És végeredményben.. Nem tudtad belőni, nemde?
- Miféle szobanövény?! Nincsenek szobanövényei! - teátrálisan pillant hátra. -  Nekiii! - sápítozott Dorean.
- Dehogynem!  - kacagott a lány - Mint látod, egyszer csak kinőttem az ajtóban.
- Mozgékony szobanövényeid vannak... - morogta Yzarrnak. Úgy, hogy akár a nőstény is hallhassa.
 - Igen, eddig én sem tudtam róla... Hasznos berendezés, de nem eladó. - válaszolt vissza nevetve. Miközben felpattant a földről, hogy felvegye a labdát, láthatóan Doreant nagyon lesokkolta, hogy nem nyert és nem az emberei fognak lerészegedni, hanem ő.
- Bocs, Dorean, de annyira kíváncsi vagyok hogy is áll neked a függöny! - kuncogott Shya és hangja ártatlanul, ám megbánás nélkül csengett.
- Jól! - morogta megfordulva és kikapta Yzarr kezéből a labdát, majd tessék lássék módon elrúgta a másik irányba.
Ekkor, nyolc harcos vetődött egyszerre a labdára.  A két hím pedig meglepődve kapta a fejét az irányba.
Shyara felkuncogott a meglepett arcokon, majd besietett a szobájába, és magára kapott egy kissé nyúzott, kinyúlt pólót, mely egyik oldalt lelógott a válláról, viszont legalább koszolható volt, és egy viszonylag kényelmes, testhez álló nadrágot. Csizmát is húzott, melynek alig volt csak sarka, így hosszabb sétákra is elegendő lehet, majd lesietett a labdázókhoz. A konyha előtt elhaladva azonban megtorpant és elbizonytalanodott. Akik odakint voltak, a hím csapatának tagjai, harcosok, egy olyan közeg, amihez neki semmi köze. Lehet, hogy mégsem vennék szívesen a jelenlétét. Besétált a konyhába, majd magában összeszámolta a látottakat, és végül szólt a konyhában elkapott Ettoinnak, hogy frissítőt szeretne vinni Yzarrnak és harcosainak. Mikor rájött, hogy tízen vannak, vagyis párosan, így ő csak útban lenne, áldotta az eszét, amiért nem rontott ajtóstul a játékba, csak hogy csalódottan kelljen elkullognia.

A Kisnőstény hamarosan egy nagy tálcát tartva érkezett meg a pálya mellé. Két kancsóban mentás-citromos víz volt, és tizenegy poharat is hozott arra az esetre, ha megszomjaznánk a játékosok.

Yzarrék ötfős csapatokra osztották közben magukat, egy nőstény Doreannál egy pedig nála. hogy egálban legyenek. Időközben négy  fáklyát is leszúrtak, jó néhány méter távolságban, az adott némi fényt és azok voltak a kapuk is. Voltak a csuklyások és  a csuklya nélküliek csapata. Előbbiben játszott Yzarr, mint csapatkapitány, az utóbbiban, pedig Dorean a másik csapat kapitányaként.
A fáklyák közt felállítottak egy-egy  kapust is, és négyen játszottak a “pályán” belül.  Csak úgy pörögtek az utasítások, s az álnevek. Ezt szokták meg klánon belül, így hívták egymást, s kiérdemelték az álnevüket, de volt akit a saját nevén szólítottak.
- Keithra, te jobbról. Hurok, te a másik oldalról, és Keith, fogd Doreant! - kiáltotta Yzarr , miközben hátramaradt - Macska, te itt maradsz velem. - adta ki az utasításokat Yzarr.
- Sólyom, tied a Kígyó.  A többiek, ahogy esik, úgy, de ugyanazt ne támadjátok.- adta ki az utasítást Dorean a saját embereinek.- Akinél a labda, attól próbáld meg elszedni.- zárta le végül Dorran is.
Yzarrék csapata lőtt éppen, s a kapus kivédte a labdát, ám az a kapusról lepattanva hirtelen eltűnt a látómezejükből. Egy sötételfként hördültek fel, amikor megfordulva látták a nőstény felé pördülni a labdát.
- Vigyázzooon! - kiáltott Yzarr határozottan, és Shyara, mivel eddig is figyelte a labdázókat, így hamar észrevette, merre néz mindenki. Igencsak felé figyeltek, és a hím figyelmeztetését is tisztán hallotta. Kezében a tálcát tartva, amilyen gyorsan csak tudott,  leguggolt, és sietve földre tette a tálcát, hogy szilárd talajt érjen.  Ezután a felé tartó labdát kereste behúzott nyakkal. A hím kiáltása nélkül valószínűleg későn reagált volna, de így még egész kecsesen tudta elkerülni a labdát, mely így a feje fölött harminc centivel húzott el. Kiüthette volna kezéből a tálcát és eláztatta volna a lány ruháját a limonádé, de szerencsére időben figyelmeztették. Mosolyogva úgy tett, mint aki letörli az izzadságot a homlokáról, majd felkelt és sietve tovább haladt a pálya oldalában, és középtájt leült.
- Ha már ilyen szerencsésen megúszta a limonádé, szerintem most igyanak, amíg el nem találja valaki. -kiáltotta vidáman a játékosoknak, és hangjából nem hallatszott neheztelés.

Olvasnád? Tovább → ;

52. Válaszlevél a naplóra

Közszemlére tette Unknown - 2 megjegyzés


A Kisnőstény úgy döntött, inkább elolvassa az összes megjegyzést, és csak aztán ír, mivel az egyenkénti megjegyzés-fűzögetésnek semmi értelmét nem látta. Persze, ahogy olvasott, úgy komorodott el. Kis ideig töprengett, majd újraolvasta a szövegeket, végül a végére már kifejezetten rideg és távolságtartó hím helyett azt képzeli maga elé és szólítja meg, akitől nem is olyan régen nevetve köszönt el.
~~~ Szép estét, Uram!
Azaz remélem, hogy a királyi futrinka nem hozott semmi kellemetlen hírt, mely a nem is olyan régen még igen jó kedvét letörhetné.
Másodsorban nagyon remélem, hogy ezt a levelemet már szíveskedik elolvasni, és nem kell külön köröket futnom érte. Ígérem, ezúttal átgondoltabban írok, mint legutóbb. De tényleeeg! Na... tessék olvasni, vagy Yazival rágatom meg a fülét! Köszönöm.
Ha szabad, kezdeném egy rövidre fogott köszönömmel. Tudom, nem szabad, de akkor is tetszik ez a szín, jó választás volt. Ugyanakkor meglepett, hogy beköttette a naplómat. De gondolom éppen azért nem várta meg, míg elolvasom, mert nem igényelte a túlzott hálálkodást. Ha tévedek, szóljon!
Viszont....
Olvastam a megjegyzéseit is. No meg persze a saját szavaimat is, és így utólag kifejezetten érdekes, mintha valaki mást olvasnék. Persze ettől még én írtam, de a szavaiból úgy éreztem, akaratlanul is sikerült megsértenem...
Viszont, apróbb megjegyzések, ha megengedi: a forr a vérem kifejezést úgy tűnik, más értelemben használjuk. Ön a dühre érti. Nálam... khm... kellemesebb jelentéssel bír. Mindenesetre azóta volt alkalmam átérezni, milyen, amikor az édesanyja eléri, hogy a világ túlfelére kívánják őt, így utólag egy rossz szavam sincsen azért, mert hevesen reagált. Valószínűleg nem ez az egyetlen eset, amelynél a naplómban írtakat kénytelen vagyok felülírni és megcáfolni.
Az idegein táncolásért elnézést. Már rajta vagyok az ügyön. Már zenekart is szereztem. Köhöm, elnézést, ez csak egy rossz vicc volt, nem több.
A gyógyítás és segítségnyújtás témához kapcsolódóan: Valóban nem kérte; nem volt abban az állapotban. De tudja, örülök, hogy Surra szólt.
Ami az ő fojtogatását illeti... tessék békén hagyni a cicámat. És.. amit írtam... Ehh... tudom, hogy nem szereti a magyarázkodást, pedig most nagyon szeretném valahogy kitöröltetni azokat a szavakat! 
Tudja, mikor leírtam... Akkor nem hittem, hogy változni fog a véleményem. Bár nem is gondolkodtam efféléken, csak meg akartam szabadulni attól, amit adott pillanatban éreztem. De ugye... egek... remélem, a pillanat tükörképének tekinti azokat a szavakat, és nem valami hosszútávú terv sorainak... Hm.. Pánikra semmi ok, úgyis szól, ha baja van. Attól meg nem félek, hogy akár Surrának, akár magának ártani tudnék.
Akárhogy is, mindegy. Azért remélem, egyszer majd tudok magamon nevetve gondolni erre a történetre, még ha most inkább elfelejteni igyekeznék is.
Ami viszont az utolsó megjegyzését illeti.... A nászéjszakától még mindig tartok. De ráérek még félni tőle, nem holnap lesz. Ráadásul... azt hiszem, az akkori viselkedése a gyanús szolgálónak szólt. Amióta tudja, ki vagyok, jóval.. szóval... azóta nem hozott hasonló helyzetbe, és ezt köszönöm. Azt hiszem.
Ami pedig a távolságot illeti... ne haragudjon, nagyon el voltam keseredve, mikor írtam, de... Azóta jobb véleménnyel vagyok Önről... Most már azért... hm..szerintem nincs szükség akkora távolságra. Bár nem tudom, hogy ezt fenyegetésnek vagy megnyugtatásnak tekinti-e éppen.
Ó, és tényleg! A Kötelességtudat... Valóban, igaza van. Ha megengedi, visszavonnám, amit régebben írtam ezzel kapcsolatban.
Tudja, ha másra nem is jó ezek a kis hangulattöredékek, legalább az időt és a változást remekül le lehet szűrni belőlük.
Viszont, mielőtt azzal vádolna, hogy halálra akarom untatni, inkább leteszem a tollat.
~~~                                                   

Shya felkelt, átvitte Yzarr szobájába a pergament, majd lerakta az asztalára a szobában. A könyvtárba nem akart bemenni, úgy érezte, személyesebb terület, mint a nappali-háló, ahova már így is bejárása volt a lánynak. Ezután Shyara visszament a szobájába, és ledőlt az ágyra Surra mellé. Hamar elnyomta az álom.

Olvasnád? Tovább → ;

51. Meglepetések

Közszemlére tette Unknown - 2 megjegyzés


Yzarr visszafordult  és elgondolkodva masszírozta a tarkóját.
- A ruha kérdésem megoldódott. - hallatszott a töprengő hangja, majd az elmosolyodó Kisnőstényre pillantott. - Ugyanakkor, immár talán csak maga lesz alulöltözött. De, Önnek talán nem is fontos jönnie. - majd lepakolta a ruháit az ágyra. Elment a fürdőbe egy törölközőért és ami még maradt a hátán az olajból azt gyorsan letörölte. - Szóval, maradjon a szobájában, ha kérhetem. - lépett ki a fürdőből és várakozón nézett a Kisnőstényre, hogy teljesíti -e a kérését avagy nem.
A lány bólintott, majd a naplójáról nem elfelejtkezve felkelt. Amúgy is alváshoz készülődött már, nem bánta, ha hamarabb bújik ágyba, és azt is megértette, hogy Yzarrnak kicsit hosszabbak a napjai, mint neki. Nem véletlenül, hisz a hím tovább is bírta az ébrenlétet, mint Shyara.
- Valóban nincs szükség rám, pláne nem pizsamában - mosolygott. - De ha megtud valami érdekeset, megtenné, hogy elmondja később? - kérte Yzarrt kedvesen, és az erkélyajtó felé indult. Jelei nem tiltakoztak, ám a hasa görcsölt, így nem nagyon volt kedve feleslegesen  kérlelgetni a másikat, hogy had maradjon. Igazából oka sem volt rá így. Az persze más kérdés, hogy ilyen időben jobban igényelte valaki csendes jelenlétét, de nem gondolt rá, hogy éppen a hímet tartsa maga mellett.
- Talán - jött a tipikus Yzarr féle felelet. Yzarr már az ujjatlan pólót vette fel magára, s két gyors mozdulattal az ágyékkötőtől is megszabadult gyorsan. Mert látta, hogy a nőstény már az erkély ajtóban jár, háttal neki. A nadrágba is bele lépett, majd felvette a  merevített  csuklyás pulóvert, amelynek a végei a térdénél végződtek és smragdszín sújtással toldották meg, a nyak résznél szintén egy gallér forma sujtás díszelgett, V formában. A pulóver fölé pedig a  fegyvertartó szíjakat tette, ezek most inkább díszként funkcionálnak majd. A derekán övvel fogta meg a nadrágot, végül, a pulóverén fogta össze az alkarvédőket, csuklótól szinte a könyökéig ért és mithrillel volt bevonva, a legerősebb, törhetetlen fémmel, de valami ügyes eljárás miatt, mégsem csillogott úgy a fényben. Mintha magába szívta volna és elnyelte volna azt. Majd a  vezéri kendőt is felkötötte eltüntetve így az övet,  a nyakán pedig megkötötte a térd hajlatáig érő leplet. Belebújt a csizmájába és már itt sem volt. A haját pedig csak összeborzolta. A kesztyűit pedig a nadrágja hátsózsebébe tette.
Eszébe jutott, hogy a kisnőstény bőrszalagját a fürdőbe tette le, így visszament azért is, majd kilépett az erkélyre hozzá még, indulás előtt.
-  Köszönöm a szalagot. - állt meg a nőstény háta mögött néhány lépésnyire és felé nyújtotta azt.
Shya visszafordult, mikor meghallotta Yzarr lépteit. Arcán kíváncsiság tükröződött, ahogy a hímre nézett, ő el is feledkezett már arról a bőrdarabról, amit kölcsönadott neki.
 - Szívesen máskor is... - nyúlt utána, ám megállt a mozdulatban, kissé visszább húzva a kezét. - De biztos nem kell már? - kérdezte segítőkészen, hiszen feltűnt neki a hím kócos frizurája.
-Biztos, van nekem is csak akkor nem volt kéznél. - beletúrt a hajába majd megrázta a fejét. S az be is állt a nemsokkal váll alattig érő egyenes tartásába. Eközben azért a kezében tartotta a nőstény szalagját.  - Meg, ez barna... - lengette meg a kis darabot a kezében. - pillanatnyilag nem passzolna. - válaszolta egy szelíd pillantás kíséretében.
Shyara elkapta a meglengetett szalagot.
- Értem - felelte, miközben figyelmesen végignézett a hím öltözékén, és szemöldöke önkéntelenül is elismerően emelkedett meg, s apró fejbiccentés is társult az elismerő mozdulathoz.
Yzarr érdeklődve nézte a Kisnőstényen kiülő érzelmeket, s elkellett folytania egy vigyort, de a szemei csillogása talán így is elárulták.
-Mit néz annyira? Piszkos lett valahol? - s kezdett el nyújtózkodni,  a karján  kereste a nem létező foltot, majd az oldalán is , de azért a biztonság kedvéért meg is fordult.
- Dehogy is! - mondta a lány kuncogva,  és ösztönösen fogta meg a hím karját, hogy megállítsa a forgolódásban. Yzarr meglepődve maradt egyhelyben, s a nőstényre pillantott.
- Akkor? - kérdezte kíváncsian, bár valahogy sejtette a választ. Hiszen az elismerő pillantás is elég magyarázattal szólt neki, hát még a biccentés. A lány mosolyogva engedte el Yzarrt. ~Elárultam magam, de azért csak kimondatod velem, mi? Na jó, legyen gyereknap... ~ gondolta, majd vidáman szusszantott.
- Semmi... csak jól áll magának az egyenruha - tárta szét kissé a karját, mintegy beismerve, hogy igen, észrevette a dolgot, és tessék, még az egóját legyezgetni is hajlandó a hímnek.
- Tudom! - felelte a hím, miközben áthaladt a szobán, hogy felvegye a csizmáit. Shya kuncogva nézett utána. - Dögleni fognak utánam a felszolgáló nőstények. - belebújt az egyikbe, majd a nőstény hangjára megállt  egy pillanatra.
- Meghiszem azt! - nevetett a lány, majd mutatóujját rázva intette a hímet. Ekkor Yzarr belebújt a másik csizmába is.
- Csak a kardját tartsa a hüvelyében! - folytatta a Kisőstény tréfásan.
Yzarr ártatlan pillantással emelkedett fel
- Ígérem, mindent megteszek, - megadóan emelte fel a kezeit a levegőbe. -  de tudja milyenek! - engedett meg magának egy őszinte becserkészős vigyort, s a korábbi mosolyaival ellentétben most még a szeme is nevetett. Shya cinkos mosollyal felelt, és egy kacsintást is megeresztett Yzarr felé, miközben magához ölelte a naplóját és a bőrszalagot.
 Yzarr megeresztett egy parádés Úri meghajlást, amit a Kisnőstény pukedlivel viszonzott.
- Szép estét, uram! - köszönt el nevetős hangon a lány, majd távozott, és szobája felé indult.
- Magának is, Kisasszony!- felelte a hím árnyalatnyi vidámsággal a hangjában, majd becsukódott mögötte az ajtó. Odakint még mosolyogva rázta meg a fejét és ment is a dolgára.

Shya leült a saját erkélyén a kényelmes körfotelbe, és kis ideig töprengve nézegette, forgatta a hímtől kapott naplót.
~ Kifejezetten kellemes társaság, amikor épp nem fenyegetőzik. Valent sem koncolta fel, pedig a fiú tényleg nagyot hibázott. De.. kétlem, hogy az én közbenjárásom miatt enyhült volna meg ennyire. Ha adott is volna a szavamra esetleg... az akkor sem lett volna elég ahhoz, hogy ennyire lecsillapítsa őt. Úgy tűnik, tényleg nem egy kezelhetetlen szadista.
Báár, azzal a szabóval csúnyán elbánt. Ugyanakkor.. tényleg sokkolóan idegesítő fickó volt. Megértem, hogy kihajította, de az a csigolyaropogás! Az csúnya volt.~ a Kisnőstény beleborzongott a gondolatba. ~ Ahhoz képest viszont meglepően uralkodott magán, mikor engem visszatartott. Mintha direkt figyelt volna, hogy ne rajtam töltse ki a dühét! ~ meleg mosoly jelent meg a lány arcán ettől a gondolattól. Hálás volt Yzarrnak az önuralmáért, azért, ahogyan a húgát védte, mikor Shya nem tudta, mit tegyen. Igazából nem egy alkalom volt már, amikor a hím dacból vagy jószándékból, de  segített a lánynak. 
~ Nyilvánvalóan utálja, ha valaki a feje fölött próbál döntést hozni, vagy éppen az ő ítéletét próbálja felülbírálni. Mondjuk furcsa, hogy az anyja ennyi év alatt sem jött még rá erre... Viszont a húga kenyérre tudja kenni~ gondolta Shya elmosolyodva. ~ És mit is mondott Yazi? Szereti a túrós-barackos tortát. Ó, de a kedvence a csokis... De akkor miért nem azt ígérte be neki? ~
Töprengéséből a méhe fájdalma zökkentette ki. Jelei csendben voltak, ám helyette a női lét gyötörte a lányt. Az első nap szokott a legrosszabb lenni, s bár a lány nem szerette a gyógyszereket, ilyenkor bizony hajlamos volt bevenni egy kevés fájdalomcsillapítót.
Lerakta a lila borítású füzetkét a fotelbe, s hasát fogva ment el az ispotálynak gúnyolt szobába, hogy kiszolgálja magát. Felírta az elfogyasztott fájdalomcsillapító mennyiségét, nevét, idejét egy erre a célra fenntartott füzetbe, s aláfirkantotta saját monogrammját is, majd felhajtotta a keserű italt, és fintorogva visszament a szobájába. Útba ejtette a konyhát is egy kis frissítőért, majd szobájába érve felkapta az ágyon szundító Surrát, s visszatelepedett a fotelébe.
 Úgy fogta kézbe a naplót, akárha kincset tartana, vagy valami illúziót, mely éppoly hihetetlen, mint amilyen hamar elmúlik. De a napló valóban ott volt, ibolyaszín borításban.
Shyara végül kinyitotta, majd azzal a lendülettel fel is nevetett.
“Ha engedély nélkül olvasod
már ezen sorokat,
már most áshatod sírodat. “
-Aannyira tipikussss... - mormogta maga elé vidáman, majd észrevette, hogy az egyik lap kissé kijjebb áll, mint a többi. Odalapozott, s egy fecnin Yzarr szavait olvashatta.
“Köszönöm a dicsérő szavakat, igazán hízelgő ez rám nézve. Viszont, a kötelességtudatommal minden rendben...”
A kisnőstény áfutotta a napló adott oldalát, hogy rájöjjön, mihez is kapcsolódott az imént olvasott megjegyzés. Meg is találta.
~A viselkedése szörnyű, árad belőle a dac és tiszteletlenség, és nem tudom, a kötelességtudatról hallott-e már. Kellemetlen, hogy nekem kell ápolnom. Nagyon heves, néha alig bírom visszafogni magamat valami igazán udvariatlan gesztustól!~
Ezt olvasva döntött úgy a lány, hogy visszamegy a szobájába, s új lapot vesz maga elé. Több fecnit is látott a naplóban, és úgy gondolta, megér pár írott szót a válasz, ismerve a hím szúrós megjegyzéseit. Ám túl békésnek érezte magát ahhoz, hogy a másik hozzászólásait igazán a szívére tudja venni, és amúgy is eldöntötte, hogy tízig számol, mielőtt megsértődik. Talán nem kellene személyes támadásnak vennie minden kritikát, amivel Yzarr őt illeti, s akkor kevesebb vitájuk lenne? 
Akárhogy is, a folytatást már a fésülködőasztalánál olvasta.
Ezúttal a hím ki is írta, mihez kapcsolódik a véleménye, ezzel megkönnyítve Shya dolgát.
~ Megtámadni a saját anyját?! ~ “Szörnyű, mi?! Nem tehetek róla, forrt a vérem.”
 ~ Pedig nem kellene ujjat húznom vele. Hirtelen haragú, már ha a kitartó, gyilkos bámulást nem vesszük figyelembe, emellett igen erős. ~ ”Mégis... figyelmeztette magát... Mégis... az idegeimen szokott táncolni.”
~ Biztos, hogy Ibreath Asszony az igazi anyja annak a szerencsétlennek?! ~ “Tudtommal igen. Sosem ismertem olyannak amilyennek apám lefestette...”
~Éjszaka még a macskám is felriaszt, mert hallja, hogy az a hím nyűglődik, én pedig bolond fruskaként a fél éjemet rááldozom, mire végre képes vagyok megnyugtatni! ~ ”Köszönöm, de nem kértem...”
~~ Az istenekre, ebből az udvariatlan, erőszakos, kiállhatatlan, kegyetlen, perverz hímből előbb lesz hulla, mint belőlem boldog feleség. Hát tényleg csak álmában képes kedvesnek látszani? Már az sem lepne meg, ha az is csak egy maszk, egy eszköz lenne, amellyel meglágyíthatja az álmában lecsapó orvgyilkosokat. Esküszöm, hálás lehet, ha nem fojtom meg az esküvőjéig, pedig hej, de nagy a kísértés!
“Fojtogassa a macskáját!!! (háromszor aláhúzva)”
Nem akarom, hogy a közelembe jöjjön, s ha eszembe jut, legszívesebben messzire taszítanám a gondolatát is! Félek tőle… Vajon a feleségével is így bánna? Ez vár rám a nászéjen is? …bár ne rettegnék ennyire…
“Maga a ház egyik felében él, én a másikon. Ennyi. Kötelező pofavizitekkor látnánk csak egymást.”
Olvasnád? Tovább → ;

50.Nyugalom

Közszemlére tette Unknown - 3 megjegyzés


 Shyara elégedetten mosolyodott el a hím sóhajára. Egy darabig nem is törte meg a békés csendet, de pár perc múltán végül nagy levegőt vége mégis csak előhozakodott azzal, ami már délután is bántotta.
- Ami Yazit meg a lovát illeti... sajnálom, ha úgy érezte, parancsolgatok. 
Yzarr lustán nyitotta ki a szemét és elnézett az ajtó irányába. Nem tudta mit felelhetne.Kicsit még valóban neheztelt emiatt a nőstényre.
- Miért vágott közbe, kétszer is?  - érdeklődött.halkan, miközben tekergőzve nyújtózkodott. Hátranyúlt a váll övéhez és onnan vitt a kezére némi olajat és a tarkóját kezdte masszírozni, magának.
- Nem tudom - ismerte be a lány, és egy pillanatra megtorpant a massszírozásban. Mikor megtallta a választ, keze is folytatta útját, kikerülve a hím hátára lógó tincseit. - Először feleslegesnek tartottam még egy lovat, amikor úgy volt, hogy Kristály is az övé lesz. Azután... azt hiszem, túlságosan lefoglalt a gondolat, hogy Flótás mekkora bajba sodorta őt. És nem figyeltem magára. - Shyara hangjából őszinte bocsánatkérés hallatszott
- Pedig az baj... - hallaszott Yzarr halk sóhajtással egybekötött felelete. - De... remélem, a jövőben odafigyel. - hallatszott a megbocsátás számba menő hanglejtése. Szabad kezével elfogta a tarkójára hulló haját.
- igyekezni fogok. - mondta a lány őszintén. - de... hm. Yazi a nővérének nevezett. Úgy tűnik, túlléptem a határt ma délután. Viszont.. akkor mondja meg maga... mit jelent ez pontosan rám nézve?  kérdezte Shya, mivel a további félreértéseket el akarta kerülni, és ehhez tudnia kellett, pontosan hol is a helye.  Kezével a gerinc vonala melletti árkot nyomkodta.
Morogva meredt maga elé, kitapintott néhány görcsöt a tarkóján és épp azokat igyekezett eltüntetni a hosszú ujjaival.
- Mhhm... - hallatszott Yzarr majdnem dorombolása.A nőstény ujjainak ügyködése után. Aztán megköszörülte a torkát és végül érdemben is igyekezett megszólalni. - Hát, mivel a nővérének tekinti, nagyobb a felelősség... - néha kisebb szüneteket iktatott be, attól függően mennyire esett jól a gerince mentén végigfutó nyomkodás. - Ugyanakkor, tekintve, hogy vérszerint... én lennék a bátyja, bizonyos dolgokban - elvette a kezét a tarkójáról és beletúrt, felborzolta a tarkűján a haját. Majd ismét megtámaszkodott a térdén.
- Oda, még később is térjen vissza... - kérte a nőstényt, mivel a lány ismét visszatért a vállához a gerinctájék helyett. Shyara mosolygós hümmentést hallatott, és elrakta magában a tényt, miszerint Yzarr szereti, ha ott gyúrják.
- Ha én is ott vagyok, szóval bizonyos dolgokban ha én is jelen vagyok ilyen vitás pillanatoknál, kérem, hagyja rám az adott helyzet értékelését. A lány bólintott, bár ezt Yzarr nem láthatta.
- Aztán.. ha nem tetszik neki valami, úgyis jön panaszkodni... - toldotta még hozzá, Yarr
- ééértem. - felelte Shya. - Valami más, amire készüljek vele kapcsolatban? A mai kirohanása például kifejezetten váratlanul ért. Elnézést a kritikáért, de Yazi nem kicsit felelőtlen - szörnyülküdött Shya.
Blazirt mosoly jelent meg a hím arcán.
- Nem mindig szokott ilyen lenni... Csak a birtokon. - felelte szinte bocsánatkérően.
- Ha tudom, hogy ilyen, ki sem mozdulok vele az épületből! pláne, ha ezek után az én felelősségem lesz, ha baja esik. Jó, persze, jobb, ha ott vagoyk, mintha egyedül száguld oda, de.. érti a dilemmámat?
- Értem. De a birtokon sem kell igazán aggódnia. A harcosaim most miattam nem figyeltek magukra. - hagyta ennyiben a dolgot, Yzarr. A lány hümmögve jelezte, hogy érti, majd, mivel korábban látta, hogy a hím a tarkóját gyúrja, óvatosan megérintette Yzarr nyakát.
- Szabad?- kérdezte halkan, függetlenül az előző témától.
Yzarr megrezzent, igazából a tarkója még a húgának is tabu volt, csikis volt és így is az ajkába kellett harapnia, hogy nehogy felprüszköljön.
A fejével intett nemet, azt a részt elintézte nagyjából magának.
- Rendben - vette tudomásul a lány, és a továbbiakban kerülte Yzarr nyakát. Kezdet fáradni a keze, így az egyiket az ölébe ejtve pihentette, és csupán a másikkal dolgozott tovább.
Kis csend után szólalt meg ismét.
- Egyébként, amit a fánál mondtam...azt nagyon félreértette. Mindketten jól leteremtettük Yazit, és annyira szomorúnak látszott, hogy az már nekem fájt. Meg akartam ölelni, de maga a bátyja, a vigasztalás jogát nem akartam elvitatni. A kérdés csak arra vonatkozott, hogy ugye, amint elszívta azt a bódító csikket, odamegy Yazihoz, mert ha tovább váratja, akkor nem bírtam volna megállni anélkül, hogy meg ne öleljem őt. -hosszúra nyúlt magyarázatát ezennel befejezte a lány.
Yzarr felkelt és  ellépett az ágy mellől, mire a lány értetlenül pillantott rá. A hím nem szeretett lelkizni és ez most egy olyan pillanat volt. Felemelte a poharát majd távolabb állt a Kisnősténytől. Ráadásul kínosnak is érezte a dolgot, mert túlságosan sebezhetőnek érezte akkor magát. Az adrenalin és a sokk kezdett csillapodni benne, de legszívesebben üvöltözött volna a testvérével, de azt is csak a félelem miatt. S hogy erre most megint emlékeztetik, ráadásul, jól emlékszik, hogy érzékenyebben reagált a nőstény kérdésére.
- Jóravaló nővért talált magának. Mindig is vágyott még egy lánytestvérre akivel babázhat és kiélheti a haj mániáját... - felelte a hím még minidig háttal a nősténynek. Shya felkuncogott.
Majd Yzarr megfordul, kortyolt a pohárból és ismét megszólalt.-   Köszönöm a masszázst. - mondta egy hálás mosoly kíséretében.
- Én is - felelte a lány kedvesen mosolyogva, bár tudta, hogy szavai furcsán hangozhattak.
 Yzarr elgondolkodva pillantott a nőstény felé, sejtette, hogy vagy a dicsérő szavakat köszöni a Kisnőstény, vagy pedig azt, hogy engedett a masszírozásnak, vagy talán mindkettőt. Ellenben Yzarr nem tanúsított nagy jelentőséget egyiknek sem, így nem firtatta tovább a dolgot.
~Kéne egy kanapé, vagy valami kényelmesebb fotel...~
Merengett el, s felírta a képzeletbeli listájára miközben nekidőlt az asztalnak a csípőjével.
Shyara elmosolyodott. A beálló csend nem volt kínos, sőt, korábbi feszültségükhöz képest szinte már meghittnek hatott a két sötételf hallgatása. A kisnőstény békésen figyelte Yzarrt.
- Ami a hajazást illeti, Yazi tényleg jól járt. És én is örülök, hogy van kit kicsinosítgatnom. De a babázásból már kinőttem - tette hozzá egy könnyed mosollyal a lány.
- Megmenekültem a kontyos zargatásaitól... - sóhajtott fel a hím megkönnyebbülten. - A babázásból, ő is kinőtt...de kölyökként... nehezen viseltem...- merengett el egy pillanatra. - Valahogy... mindig háborús hősök lettek a babái... vagy elesett katonák. Azt...ő viselte nehezen . - eresztett meg egy ördögi vigyort.
- Ehh, a fiúk nem értenek a babák finomságaihoz - legyintett Shyara lemondóan, arcán elnéző mosollyal. 
Yzarr könnyedén rántott vállat.
- Akkor még nem értenek... valóban. - válaszolta a hím, egy könnyed mosoly kíséretében.
- hm... Igazából.. a háborús hősök még mindig egy fokkal kellemesebbek, mint újra és újra arra eszmélni, hogy már megint a húga szolgálójának, komornájának, jobb esetekben udvarhölgyének szerepét játssza - merengett el a Kisnőstény, majd kellemetlenül grimaszolt. - Viszont Noria nem szerette az olyan játékokat, ahol nem szerepelt bál vagy legalább egy teázás... úgyhogy hamar felfedeztem a vadászat szépségeit, legalábbis babák szintjén. - kuncogott a lány, hangjában árnyalatnyi gonoszkodás csendült, ahogy eszébe jutott, hogyan játszotta ki a húgát.
- Mi, Doreannal, legutoljára felgyújtottuk az egyik babáját...- nézett maga elé.
Shya felszisszent.
- Galád! - csúszott ki a száján, bár nem volt igazán dühös, inkább csak meglepett, de ez tényleg gonosz húzás volt a fiúktól.
Yzarr ártatlanul pillantott a nőstényre, a kezeit széttárta, majd folytatta ott, ahol félbeszakították.
- Akkoriban tanultuk a mágia használatot és fel akartunk vágni előtte... - felelte védekezőn. A hím megitta a pohár tartalmát s indult, hogy egy újabbat töltsön magának.
A Kisnőstény megenyhülten pillantott rá. ~Így már megbocsájtható. ~  gondolta, ám mikor Yzarr a boros üvegért nyúlt, meglepetten kapta fel a fejét.
- Bocsánat... csak kíváncsiságból - kezdte a mentegetőzést már előre. - de hányadik pohárral iszik? -kérdezte Shyara óvatosan.
A vöröslő nedű ismét kitöltett a kérdés ellenére a hím poharába. Szabad kezével az orrnyergét masszírozta.
~Mi köze hozzá? Berúgni, úgy sem megy olyan könnyen. Még az ork pálinkától sem, pedig az igazán karcos és le is izzasztja az embereket... Viszont, a Kígyó végett sosem ment a lerészegedés... ugyanakkor jó színész vagyok, de mit érnék vele, ha eljátszanám hogy berúgtam? Talán könnyebben iszkolna át éjszakára a saját ágyába..?~
- A harmadik, vagy a negyedik lesz, nem számoltam. - felelte, miközben átvitte az asztalhoz az üveget a hűtött vödörrel együtt, kezében a félig töltött pohárral megfordul és ismét az asztalnak támaszkodott. - Miért is kérdi, pontosan? - kérdezte csevegő hangnemben. Az apró figyelmeztetés mégis ott csengett a mondandójában, hogy: nem sok köze van hozzá, akár el is mehet, ha nem tetszik.
- Mint mondtam, érdeklődtem - mosolyodott Shya szelíden. - és próbáltam rájönni, hogy az sok vagy kevés-e... mert magamról például tudom, hogy fél pohárnál több nem esik jól, eggyel még elbírok, annál többet meg már tényleg nem kéne innom. És meglepett, hogy sokadik pohárral iszik, és nem is látszik hatása - magyarázta a lány kedvesen, s mindenféle ítélkezés nélkül. Hangjából csupán csodálkozás hallatszott.
Yzarr érdeklődve hallgatta az okfejtést és persze raktározott is.
- Szóval, nem issza meg azt.. ott a pohárban? - kérdezte kíváncsian, miközben letette a kezében tartott sajátját. S tekintetével a Kisnőstény poharát vette szemügyre az éjjeli szekrényen. Na jó, ezt is leszűrte, persze, hogy ne... De nem érezte úgy, hogy meg kéne indokolnia, vagy hogy a Kígyó áldásosabb hatásairól kezdjen el beszélni.
Shya meglepetten pislogott a hímre, majd a poharára.
- Ööö...-felelte értelmesen. - körülbelül két órán belül elfogyna... de... annyira nem kívánom. Iszom még egy kortyot és a többi a magáé - ajánlotta Shyara, és a poharáért nyúlt.
- Nem, köszönöm...- hárította el udvariasan a felkínálást.Majd kortyolt egyet a poharából végül letette az asztalra és ment, hogy kinyissa az erkélyajtót. Az igazat megvallva, kellemesen elbódult, de nem az italtól, hanem a masszírozástól. Ha leült vagy lefeküdt volna, akkor biztosan elaludt volna. Így inkább az éjjeli szemlélődést választotta az erkélyen. Még a gnóm mesterrel legalább szeretett volna beszélgetni, és az új félresikerült találmánya is érdekelte.
- Akkor miért kérdezte, hogy megiszom-e? - kérdezte Shya apró nevetéssel.
- Mert kíváncsi voltam. - felelte Yzarr az ajtóból hátrafordulva. Miközben kilépett az erkélyre.
A lány megcsóválta a fejét. Volt egy sejtése, hogy ha rákérdezne, mire volt kíváncsi a másik, akkor csak azt a választ kapná, hogy arra, ő megissza-e még a borát. Így aztán fel sem tette a kérdést.
Kis ideig a távozó hím után nézett, majd eszébe jutott a naplója. Ahogy belegondolt Yzarr viselkedésébe az elmúlt pár napban, Yzarr határozottan türelmesebbnek, de ha más nem, udvariasabbnak tűnt.
- Olvasta a naplómat? . kérdezte a lány, és a hangja egyszerre volt érdkelődő és merengő, kedves.
- Igen...- hallatszott Yzarr kintről beszűrődő hangja.
- És, talált félreérthető sorokat? - shy kérdésén nem érződött aggodalom
- Mit gondol...- hosszú szüntet állt be odakint. - ha nem hallotta volna a veszekedést...akkor... ....- dühös morgás. - hagyjuk.
folytassa, kérem.
- szólt a lány, kedves, türelmes és kérlelő hangon.
Odakint Yzarr az égnek emeli a tekintetét és eltátogja a Kisnőtény szavait affektálva
Halk, sóhaj tán még a nőstény se hallja
- Elnézést kérek, azért amit akkor tettem. - jelent meg a hím az ajtóban, őszinte bocsánatkéréssel az arcán és nyílt határozott hangon szólalt meg.Egy ideig még ott állt az ajtóban, majd elment a könyvtárszobába és néhány darab papírral jelent meg a kezében amiket végül kiveitt magával az erkélyre.
Shya meglepetten nézett rá. Szokatlan volt, ugyanakkor nagyon jólesett neki a hím bocsánatkérése.
- Nem haragszom.- felelte békésen.- megértem, hogy haragudott, és én is sok dologban hibáztam.
Már nem reagált a nőstény további szavaira, a “Nem haragszom”nál egy kisfiús mosolyt küldött a Kisnősténynek, majd tényleg elfoglata magát odakint.
- Azért kérdezett a  naplóról, mert megtalálta az ágyon?- hallatszott a hangja miközben a papír sercegése is felcsendült egyúttal. Majd hirtelen el is halt. S a hím lépett be az ajtón. 
A Kisnőstény meglepetten pillantott körbe, s észrevette a naplót ott, ahol Yzarr  mondta.
-Ó, itt van? Ez az enyém? - mondta megörülve a naplónak,  ugyanakkor kissé meglepetten is. Csodálkozva forgatta a lila kötésáű kis könyvecskét. - Nem, nem azért kérdeztem, csak eszembe jutott, és kíváncsi voltam.
Olvasnád? Tovább → ;