Shya pedig bólintott. Mikor
érezte, hogy Yzarr el akarná húzni a tenyerét, másik kezét is a hím kézfejére
fektette, s ekképpen megakadályozta annak mozdulatát.
Torok köszörülve pillanott a nőstényre, furcsa volt neki ez
az egész… ~Hirtelen mitől olyan jó az érintésem, hogy szinte már kívánja, hogy
tapogassam…?!~
Yzarr érezte, hogy a nőstény teste forróbb ott, ahol a mintázatok futnak rajta, s a lány csillogó szemei sem kerülték el a figyelmét.
Yzarr érezte, hogy a nőstény teste forróbb ott, ahol a mintázatok futnak rajta, s a lány csillogó szemei sem kerülték el a figyelmét.
- Azért... visszakaphatnám... a kezem? - kérdezte még mindig
furcsán nézve a Kislányra. Shya
elpirulva engedte el a hímet.
- Bocsánat… - szabadkozott, miközben megigazította a tunikáját. Még érezte hasán Yzarr hűvös érintését, bár a felület, ahol a hím hozzáért, fokozatosan ismét felmelegedett, s vele együtt a növekvő fájdalom is elkezdett visszatérni. Egy darabig nem tette szóvá, ám mikor már ismét a fájdalomküszöbét súrolta a kellemetlen érzés, sután pillantott Yzarra.
- Visszakaphatom… a kezét? – ismételte meg a hím korábbi kérdését kissé átalakítva, és igencsak szerencsétlenül érezte magát a kérdés miatt. Nem véletlen, hogy a mondat végét már szinte csak motyogta.
- Hogy miii?! – hökkent meg a hím, Shya pedig azt kívánta, bár nyílna meg alatta a föld.
- Kérem… a keze hűtötte a jelek forróságát - vallotta be a lány szemlesütve, és nem mert felnézni.
- Bocsánat… - szabadkozott, miközben megigazította a tunikáját. Még érezte hasán Yzarr hűvös érintését, bár a felület, ahol a hím hozzáért, fokozatosan ismét felmelegedett, s vele együtt a növekvő fájdalom is elkezdett visszatérni. Egy darabig nem tette szóvá, ám mikor már ismét a fájdalomküszöbét súrolta a kellemetlen érzés, sután pillantott Yzarra.
- Visszakaphatom… a kezét? – ismételte meg a hím korábbi kérdését kissé átalakítva, és igencsak szerencsétlenül érezte magát a kérdés miatt. Nem véletlen, hogy a mondat végét már szinte csak motyogta.
- Hogy miii?! – hökkent meg a hím, Shya pedig azt kívánta, bár nyílna meg alatta a föld.
- Kérem… a keze hűtötte a jelek forróságát - vallotta be a lány szemlesütve, és nem mert felnézni.
- Mi vagyok én, hűtőpárna? – tört ki a hímből a
megrökönyödés, igencsak aláásva a kisnőstény önbecsülését.
- Ne kelljen könyörögnöm… -
kérlelte Shyara megszégyenülten, s olyan halkan, hogy csak ők hárman hallották…
Yzarr tanácstalanul állt a nőstény előtt. Aztán szó nélkül
mozdult, hogy az egyik kezével a nőstény hátát tartsa meg s a másikkal a
térdhajlatok alá nyúljon s csöndben emelje fel a Kislányt a karjaiba.
- És én még
azt hittem, távol tarthatom magam öntől...- morogta a hím az orra alatt. Akinek
lehetett érezni az ilyesfajta közelségben, hogy igen kellemes fahéjas fűszeres
illata van. Egyébként igyekezett úgy tartani a nőstényt, hogy minél kevesebbet
érintkezzenek. Elérkeztek Ébenhez aki mellé leállította a nőstényt, s ő maga
felszállt a nyeregbe, majd lenyúlt a nőstényért, a combjaival erősen tartotta
magukat miközben féloldalasan maga elé tette a Kislányt s ekkor hallatszódott
fel az egyöntetű füttykoncert. S nevetések.
Shya szó nélkül tűrte, hogy a hím megemelje, és bár kissé
idegenkedett a másik ilyen intenzív közelségétől, - és gyanította, hogy Yzarr
sem élvezte a helyzetet– nem mutatta. Sőt, még hálával is tartozott a
segítségért. Shyara, ha eddig nem tudta volna milyen, amikor igazán kínos
helyzetbe kerül, hát most megtapasztalhatta. Jelei után immár arca is lángba
borult, bár kevésbé látványosan, és természetesen más okokból kifolyólag.
Gyűlölt ennyire kiszolgáltatott lenni… talán egyedül csak a párja előtt nem
szégyellte volna gyengeségét, ám Yzarr még messze volt attól, hogy lehetséges
párként egyáltalán szóba jöhessen.
- Kuss legyen! – emelkedett meg a hím hangja, mire a Méregfogak elhallgattak. Yzarr ellenőrizte Kristály kötelét. Arcát kissé dühösre festette az iménti, ujjongó-gúnyolódó füttyáradat, s ekképpen indította útnak a lovát is. A kelleténél erősebben vágta sarkát Ében oldalába, ám ezt az állat úgy értelmezte, hogy szabad a vágta… Yzarr megeresztett egy füttyöt, amitől az állat, miután földet ért, sétálva folytatta útját. A Kislányt pedig a beugratás alatt kicsit erősebben szorította magához, ám miután elmúlt a veszély lazított a szorításán. Értelemszerűen Shyara is erősen kapaszkodott Yzarrba és lovába egyaránt, mikor Ében megugrott, de miután a hím egy füttyel rendreutasította az állatot, megnyugodva engedte el Yzarrt a lány.
Az igazat megvallva nem akarta ő maga rátenni a tenyerét a nőstény hasára, s azt se tudta, hogy a tunika alá vagy fölé tegye, így várt, míg inkább a Shyara teszi meg az első lépést. Nem is kellett sokáig várnia. A leány kissé pirulva, de végül szelíden határozott mozdulattal húzta közelebb magához a hím kezét, magában imádkozva, hogy Yzarr nehogy félreértse a helyzetet, ahogy becsúsztatta tunikája alá a hűsnek érzett tenyeret. ~ Bár meg kell hagyni, most kifejezetten megnyugtató az érintése…~ gondolta Shyara kissé szétszórtan, s fel sem tűnt neki, hogy tenyerét a hím kézfejére felejtette.
Ami a nőstényke lovát illeti, Yzarrnak szólnia sem kellett, mert hátra pillantva már látta, hogy Dorean vezeti az állatot. Biccentett az egykori bajtársnak, s nem foglalkozott tovább a lány lovával.
Shyara fáradtnak, kissé kábának érezte magát, és jelei sem hagyták abba a kellemetlenkedést. Nem zsibongtak, nem jeleztek a lánynak egyértelműen, ám kitartóan fájtak; Yzarr el nem múlóan hűvös érintése sem szüntette meg a fájdalmat, csupán mérsékelte, háttérbe szorítva azt. Így már Shya sem rándult össze folyamatosan, s görnyednie sem volt szükséges, csak továbbra is érezte a lehangoló, tompa sajgást és növekvő fáradtságot.
- Kuss legyen! – emelkedett meg a hím hangja, mire a Méregfogak elhallgattak. Yzarr ellenőrizte Kristály kötelét. Arcát kissé dühösre festette az iménti, ujjongó-gúnyolódó füttyáradat, s ekképpen indította útnak a lovát is. A kelleténél erősebben vágta sarkát Ében oldalába, ám ezt az állat úgy értelmezte, hogy szabad a vágta… Yzarr megeresztett egy füttyöt, amitől az állat, miután földet ért, sétálva folytatta útját. A Kislányt pedig a beugratás alatt kicsit erősebben szorította magához, ám miután elmúlt a veszély lazított a szorításán. Értelemszerűen Shyara is erősen kapaszkodott Yzarrba és lovába egyaránt, mikor Ében megugrott, de miután a hím egy füttyel rendreutasította az állatot, megnyugodva engedte el Yzarrt a lány.
Az igazat megvallva nem akarta ő maga rátenni a tenyerét a nőstény hasára, s azt se tudta, hogy a tunika alá vagy fölé tegye, így várt, míg inkább a Shyara teszi meg az első lépést. Nem is kellett sokáig várnia. A leány kissé pirulva, de végül szelíden határozott mozdulattal húzta közelebb magához a hím kezét, magában imádkozva, hogy Yzarr nehogy félreértse a helyzetet, ahogy becsúsztatta tunikája alá a hűsnek érzett tenyeret. ~ Bár meg kell hagyni, most kifejezetten megnyugtató az érintése…~ gondolta Shyara kissé szétszórtan, s fel sem tűnt neki, hogy tenyerét a hím kézfejére felejtette.
Ami a nőstényke lovát illeti, Yzarrnak szólnia sem kellett, mert hátra pillantva már látta, hogy Dorean vezeti az állatot. Biccentett az egykori bajtársnak, s nem foglalkozott tovább a lány lovával.
Shyara fáradtnak, kissé kábának érezte magát, és jelei sem hagyták abba a kellemetlenkedést. Nem zsibongtak, nem jeleztek a lánynak egyértelműen, ám kitartóan fájtak; Yzarr el nem múlóan hűvös érintése sem szüntette meg a fájdalmat, csupán mérsékelte, háttérbe szorítva azt. Így már Shya sem rándult össze folyamatosan, s görnyednie sem volt szükséges, csak továbbra is érezte a lehangoló, tompa sajgást és növekvő fáradtságot.
Egy darabig csöndben lovagoltak, Shya pedig lassan
feloldódott; már nem ült olyan feszesen, és a hím közelségétől sem támadtak
ellentmondó érzései. Eleinte ugyanis a hála és a gyanakvás, a korábbi félelem
és a fájdalom okozta önös érdek eléggé szemben álltak egymással, de ez egy idő
után elmúlt, vagy háttérbe szorult.
- Nem tetszik ez nekem, nem lázas esetleg? – kérdezte a hím,
ahogy feltűnt neki a lány fesztelensége, s az, hogy a kezdeti távolság megszűnt
közöttük, és Shya gyakorlatilag a mellkasának dőlve ücsörög. Elengedte Ében
kantárját és gyengéden maga felé fordította a Kislány fejét, hogy a nőstény
szemébe nézhessen. Shyara még csak nem is
ellenkezett.
- Nem tudom… Ilyet soha nem csináltak...- csóválta a fejét a kisnőstény tétován. – Csípni már csíptek belém, de soha nem fordultak még ellenem úgy, mint most…
Ében eközben haladt tovább ugyanabban az ütemben, gyors lépésben. Miután Yzarr konstatálta a helyzetet, újra megfogta a kantárt.
- Dorean, gyere ide, nézd már meg te is a jeleket! – kérte a másik hímet.
- Nem tudom… Ilyet soha nem csináltak...- csóválta a fejét a kisnőstény tétován. – Csípni már csíptek belém, de soha nem fordultak még ellenem úgy, mint most…
Ében eközben haladt tovább ugyanabban az ütemben, gyors lépésben. Miután Yzarr konstatálta a helyzetet, újra megfogta a kantárt.
- Dorean, gyere ide, nézd már meg te is a jeleket! – kérte a másik hímet.
- Felejtős. Más nőjéhez nem
nyúlok! – rázta a fejét Dorean Yzarr kérésére.
- Doreaaan! – méltatlankodott
Shyara, és arca sötétebb árnyalatra váltott.
- Már délután is mondtam, hogy csak irigykedsz! – felelte a
hím kaján vigyorral, miközben jót mulatott a Kislány pirulásán.
- Ah… engedelmes?! – kapott volna színpadiasan a szívéhez
Yzarr, ám hangja így is alátámasztotta, hogy jól szórakozik. - Ahhoz még nem
volt szerencsém… ellenben ingen karmolós…
- Nem életképtelet mondtam…
hanem engedelmeset. – Dorean megeresztett egy elfojtott nevetést. – Mellesleg,
tudom, hidd el, hogy élveznéd még azokat a karmokat. – engedett meg egy
jelentőségteljes vigyort Yzarr felé.
A velük haladó Méregfogak szinte
egy sötételfként morajlottak fel az elfojtott gúny és jókedv keverékétől.
- Fogadjunk, testvér, hogy bő
hat hónap múlva meglesz neked a nőstény! – villant ádázan Dorean vörös
tekintete, Shyara pedig szeretett volna
eltűnni a feje fölött egyezkedő hímek elől.
- Miért akarsz olyan messzi időpontot, hm? –kérdezte Yzarr felvéve a kesztyűt.
- Mert makacs leány, szükséged
lesz az időre. – felelte Dorean gunyorosan, és várta bajtársa
reakcióját.
Yzarr lepillantott a nőstényre. –Mikor ér rá, hogy tudjak helyet foglalni magának a naptáramban? – kérdezte a Dorean általi beszélgetés miatt sokkal fesztelenebbül.
Yzarr lepillantott a nőstényre. –Mikor ér rá, hogy tudjak helyet foglalni magának a naptáramban? – kérdezte a Dorean általi beszélgetés miatt sokkal fesztelenebbül.
- Holnapra van már időpontom,
vagy tán nem bír betelni velem?- kérdezte Shyara kissé kihívóbban a kelleténél,
mivel a hímek beszélgetése felpiszkálta az önérzetét.
Yzarr közelebb hajolt a nőstény füléhez, s finoman érintette
meg a Kicsilány hasát s rajzolt a hüvelykujjával apró köröket a köldök körül. A
lány
- Így is mondhatjuk…de tulajdonképpen jól meggondolta, hmm?
– suttogta a nőstény fülébe. Mert bár most ott tartotta a kezét, ahol
szabadott, ez nem jelentette azt, hogy ő egy engedelmes kisfiú volna. Shyara hasa megfeszült az érintéstől és aprót nyelt, s
bár reflexből rántotta volna el Yzarr kezét, hogy ne fogdossa, mégsem tehette,
elvégre ő kérte az érintést. Kellemetlenül érezte magát, ez pedig
felbosszantotta.
- Hé?! Már most elkezded? Hát nem is vagy ránk tekintettel? – szólt közbe Dorean nevetve, ám azért némileg féltve Yzarrt attól, amibe belehajszolta.
- Hé?! Már most elkezded? Hát nem is vagy ránk tekintettel? – szólt közbe Dorean nevetve, ám azért némileg féltve Yzarrt attól, amibe belehajszolta.
Gunyoros nevetés szállt fel a hím torkából.
- Most… mondd meg… de őszintén. Lehetnék még ennél pofátlanabb? –
ami azt illeti igen. S különben is költői kérdésnek szánta, így nem is várt rá
választ.De több szót nem kívánt hozzáfűzni a dologhoz, annyiból volt jó az
iménti kis közjáték, hogy segített egy kicsit fesztelenebbnek lennie. S
nyugodtabban ücsörgött továbbra is a lován.
Helyek:
1.rész
Annyira imádni valóak mikor évelődnek egymással! Micsoda kis mocsokpalánta ez a Dorean....
Tisztára mint a sinus görbe, olyan a párocska kapcsolata. Fent vagy lent, menny, és pokol. Ki érti ezt????
Ja! A lényeget meg elfelejtette a nagy monológban!
hogy is jönnek a számok egymás után? hihihihi
Két 26. fejezet van!!!!
*halk vihogás* Tényleg..:D (két 26-os)
juj, hiányzik egy mondat Doreantól:S majd javítom...