Google+ Haláli házasság: szeptember 2012

Haláli házasság

Tetszett? :)

67. Kukkoló(k)

Közszemlére tette Unknown - 9 megjegyzés

Yazi rohant be a szalonba, tegnap este bent hagyta a lovaglópálcáját és ma lovagolni akart, még a komornyik sem tudta feltartani. Elégre Dorean megígérte neki, hogy tanítgatni fogja a lovaglásra, ha ráér, és most volt ideje a hímnek.

- Kis Szivárvány, az nem fog kelleni.  Most csak te és egy ló kell. Előbb egyébként is tanulj meg helyesen lovon ülni, aztán kaphatsz esetleg pálcát - hallatszott a türelmes bariton, ahogyan Dorean belépett a szalonba Yazira után.
- Óóóó, Dorean, de akkor kihagytam volna ezt! - mutatott a kanapé irányába a lányka. - Emiatt nem jöhettünk be!
Dorean a kanapéra pillantott, ahol a barátja feküdt egyértelműen belegabalyodva Shyarába. Egyből szemet szúrt neki, hogy igen formás Yzarr nősténye, de hiszen ezt már eddig is tudta, csak még nem volt alkalma így látni. Azt is észrevette, hogy Yzarr keze s arca néhol jóval sötétebb árnyalatú, leginkább az orcáját tekintve.  A szolgáktól hallotta, hogy mi történhetett, de most már biztos volt abban, hogy Yzarr jó ideig a folyadék kiürülésére várt. Na, meg a gyógyítóra.  Csak azt tette, amit ő, és igen, vele is előfordult, hogy elaludt már, miközben a könnyezést várta....
- Gyere, menjünk! Te tudod a legjobban, milyen amikor alvás közben zavarják... - suttogta Dorean. Nem akarta megzavarni Yzarrék álmát.
Ezzel azonban kicsit elkésett, Shya ugyanis halkan mocorogni kezdett Yzarr karjaiban, majd szemét kinyitva a két nézelődőre meredt döbbenten. Érezte, hogy a köntös félrecsúszott róla, s combja és lábai fedetlenek, és élt a gyanuperrel, hogy az alsóneműjét sem takarja semmi. Arcába futott a vér, és nagyot nyelt zavarában.
Dorean még nem vette le a tekintetét a párosról, amikor meglátta a mocorgást, ezért megbökte a még mindig ácsorgó, álmodozó tekintetű nősténykét maga mellett, hogy induljanak.
Yazi a szája elé kapta a kezét és odaintegetett a piruló barátnéjának; ő nem jött zavarba, de kellően mókásnak találta a helyzetet. ~Lesz mivel piszkálni Yzarrt!~ Erre a gondolatra pedig elvigyorodott. Shyarának már előre balsejtelme támadt, látva Yazi vigyorát. ~Istenek, miért nem tudott inkább Valen ránknyitni? ~ gondolta keserűen.
Yzarr felmordult és fordult, egyenesen rá a Kisnőstényre, a keze így beszorult a kanapé és a nőstény feneke közé, de mivel ezt még álmában is kényelmetlennek érezte, így kihúzta a kezét és átölelte a nőstény mellkasát, az egyik selyemnadrágos lábát pedig befúrta a nőstény combjai közé. Shyara ezen mozdulatok összességére elfelejtkezett a légzés egyszerű és ösztönös műveletéről, megmerevedett, és behunyt szemmel imádkozott, hogy Doreanék és Yzarr is eltűnjenek, mire legközelebb kinyitja a szemét.
A mellkasán átvetett kéz érintése túl személyes volt, de nem mert megmozdulni, nehogy Yzarr reflexből kényelmesebb tenyértatót találjon magának.
Ami azt illeti, Yazi ennél a mozdulatsornál pirult el és prüszkölt fel, majd rohant ki szó nélkül. Elég volt Shya arcára néznie és látta, mennyire kényelmetlen neki, de úgy gondolta, ez kijár neki, azok után, hogy a jelei zargatták... Persze, tudta, hogy nem szoktak ennyire közel aludni egymáshoz, hiszen kifaggatta erről Yzarrt; ez a mostani pozitúra pedig meglepte, ugyanakkor szórakoztatta is.
- Bocsánat...- hallatszott Dorean pajkos, de távolodó hangja, majd kattant az ajtó zárja.
A Kisnőstény gyilkos pillantást küldött vihogó barátnéja után, de az ajtócsukódást hallva felsóhajtott. Régen ölelték már hasonló ragaszkodással, és hiába tudta, hogy ez nem neki szól, a békés, bensőséges póz tetszett neki. Mindaddig, míg rá nem ébredt, hogy Yzarr az, aki efféle testtartásba kényszerítette őt. ~ Zeron, kedves...~ sóhajott fel gondolatban, s talán a valóságban is a lány. Egykori párjával feküdtek már így, és akkor szerette ezt a tartást. De Yzarral nem kívánt effajta közelségbe kerülni még egy darabig, ez egyelőre túl sok volt neki. Ugyanakkor maga az érintés hiányzott a lánynak, így jobb ötlete nem lévén, múltbeli emlékeibe menekült, hogy feloldja ezt az ellentmondást, míg a hím ébredésére várt.
Yzarr sóhajtva ébredt, így beszívta a nőstény kellemes jácint illatát, ami a hajából még érződött, s keveredett némi fahéjjal. Ébredezett, jólesően nyújtotta meg a gerincét még fél álmában, így nem volt tudtában annak, hogy nem egy kényelemes, puha takaróba dörgöli az ágyékát. A Kisnőstény riadtan kapott levegő után, amelyhez némi méltatlakodó hang is társult még belégzéskor. Yzarr végigsimított egy puha halmon, majd felpattant a szeme, hiszen értelmet nyert az iménti hang.
- Mi a fa... - de még idejében elharapta a mondatot és pattant fel a kanapéról, majd zárta magán össze a köntöst. Gyorsan lépkedett el az ülő alkalmatosságtól, az álmosság utolsó kis darabkája is kimosódott a szeméből; nem egy takaróhoz dörgölőzött, hanem a Kisnőstényhez!!
Shyara kapkodva nyúlt a köntöse után, és olyannyira beleburkolózott, amennyire csak tehette. Mellkasa előtt két kézzel fogta össze a pongyolát, és kissé zihálva az iménti cirógatás okozta sokktól és megbotránkozástól, némán ült a kanapén. Nem nézett a hímre, csupán tartása árulkodott feszültségéről és arról, milyen kínosan érzi magát. Nem haragudott a másikra, hiszen tudta, hogy Yzarr álmában mozdult, mégis volt benne egy enyhe neheztelés vagy talán megbántottság, talán éppen azért, amilyen tempóban Yzarr megnövelte a kettejük közötti távolságot. Ami persze üdvös volt, lévén Shya lehet, hogy tényleg sikított volna, ha Yzarr tovább folytatja a simogatást, és így legalább egyértelművé vált, hogy nem szándékosan molesztálta őt a hím... Akárhogy is, a lány gondolkodása még nem volt kellően logikus; Yzarr ébredése és az oldalának dörgölt ágyék nem kicsit zavarta meg Shyát.
Yzarr szótlanul állt meg az ablakkal szemben. Ott karbafonta a kezét, s nem nézett a nőstényre. Igazából azt se tudta, mit tegyen, a távolság volt az egyetlen kézenfekvő dolog. Megrémült attól, hogy ennyire elengedte magát és csak úgy elaludt.  A tetejében ráadásul teljesen ösztönösen ébredezett, így nem gondolta, hogy bocsánatot kellene kérnie. Az sem segített, hogy érezte a keze alatt a nőstény idomait. Ha nem lett volna a hang, biztosan felfedezi... Szinte még a tenyerében érezte azt az óvatlan simítást. Bosszúsan nyögött fel és megtámaszkodott az ablak peremén, vett néhány nagy levegőt, s nekinyomta a homlokát az ablaknak.
A Kisnőstényt éppúgy feszélyezte a csend, mint ha Yzarr megszólalt volna. Maga sem tudta, mit vár most a hímtől. Egy zavart bocsánatkérés bizonyára feloldotta volna a feszült csendet, de a lány tudta, hogy a hímnek nincs miért bocsánatot kérnie, ahogyan azt is, hogy neki, Shyarának pedig joga nincsen számonkérni  a másik hallgatását.
Megköszörülte a torkát, s önkéntelenül is a hajával kezdett el játszani.
- Jól aludt?  - szólalt meg, majd zavartan felnevetve válaszolt is. - Micsoda kérdés, bizonyára igen...
Yzarr egy sóhaj kíséretében fordult meg, a tekintete fürkésző volt, kissé éles, a csipőjét lazán nekidöntötte az ablakpárkánynak és beletúrt a hajába.
- Nem fogok bocsánatot kérni... Ugyanakkor ilyen többet nem is fog előfordulni. - jelentette ki határozottan.  Nem is törődött a nőstény kérdésével, egyértelmű, hogy nyugodtan és mélyen aludt. Eddig is csak azért nem került ilyen közelségbe a nőstényhez, mert figyelt, és úgy aludt, ahogyan kiképezték az alvásra: éberen, vagy legalábbis éberebben, mint egyedül tenné.
A Kisnőstény idegesen felnevetett, majd eszébe jutott Yazira és Dorean arca, amitől még jobb kedve lett. Érezte, hogy a feszült bénultság lassan felenged a nevetés hatására.
- Nem is várom. Hiszen egyértelmű, hogy nem tudatosan tette. Viszont... látnia kellett volna Yaziék arcát...- ejtette el a mondatot könnyedén. 
Yzarr szemöldökei kíváncsian szaladtak össze, majd tekintetét fájdalmasan a plafon irányába emelte .
- Még ki? - kérdezte a nősténytől.  Yzarr eligazgatta magán a köntöst, a finom selyem most gyűrött volt. Ezen nem tudott segíteni, de legalább elfoglalta magát.
- Csak Dorean... Már amióta én ébren vagyok. De a gyógyító már nincs itt. Ő nem tudom, mennyit látott - vont vállat Shya szinte közönyösen, de belül jól szórakozott. Kíváncsi volt a hím reakciójára, s lévén Toberon, az az idióta nem árulkodhatott, és amúgy is Elriath engedélyével aludtak együtt, így Shya nem tartott büntetéstől vagy rosszízű pletykáktól. Legalábbis olyantól nem, ami rá veszélyt jelentett volna, így érthető, hogy magához térve már nem szégyenkezett úgy, mint félálomban.
- Óóó, jó! - jött a megkönnyebbült válasz. - A gyógyító egyébként, amint ellátta a szemem, távozott - tájékoztatta a nőstényt Yzarr, majd ellépett az ablaktól és elindult az ajtó irányába.
Az ajtó ekkor nyílt ki és megjelent Ettoin egy tálcával, amelyen vatta pamacsok sorakoztak, valamint egy tálban a kamilla tea.
- Nagyszerű, hallottam, hogy felébredtek, így bátorkodtam behozni ezt az Úrfinak; enni mikor óhajtanak? - kérdezte az idős komornyik, miközben letette az asztalra a tálcát.
- Hamarosan... - jött Yzarr válasza, s kikerülte Ettoint; meg akart szökni a kamillázás elől.
- A reggelit úgy... fél óra múlva kérném... -  felelte Shyara immár teljesen nyugodt hangon, s lesimítva a köntösét, felállt az ágyról.
Yzarr háttal állva a komornyiknak valamit a Kisnősténynek, megforgatta a szemeit, majd kilépett az ajtón.
Ettoin megköszörülte a torkát.
- A borogatás a szemére, Úrfi! - A komornyik nem fenyegetett, csupán emlékeztette az Urát, hogy ezt nem úszhatja meg, az orvos is a lelkükre kötötte, Elriath pedig még inkább...
- Igen?! Látom, ott van, rendben! - vakkantotta Yzarr, s már igyekezett behúzni maga után az ajtót.
- Yzarr..  kérem.. még mindig nagyon vörösek a szemei...-szólt utána Shyara szelíden. - Legalább Ettoinnal ne hadakozzon, csak jót akar magának...
Olvasnád? Tovább → ;

66. Titkok...titkok...

Közszemlére tette Unknown - 3 megjegyzés

Yzarr azonnal felegyenesedett, s a kezéből is kiesett a törölköző. A gyógyító, aki eddig csöndben ült és olvasgatott, most fél szemmel a párost fürkészte.

- Mi történt? - kérdezte Yzarr idegesen. - Minden rendben? - gyűlölte, hogy nem lát, így nem tudhatta, hogy mitől volt a hirtelen összekuporodás. A második kérdése is inkább ideges volt, mint inkább aggódó.
- Persze. Semmi gond, bocsánat. - válaszolta a lány reflexből, bár hangja kásás volt az álmosságtól és a váratlan fájdalomtól.
- Megtenné, hogy... visszateszi a kezét?- kérte bátortalanul a hímet.
Yzarr nyomban ellazult a nőstény szinte reflexszerű válaszától.
- Ha ide adja a törölközőmet, akkor mindjárt magának adom a kezem... - morgolódott, majd mocorgást érzett.
- Modern felfogású kézfogó? - kérdezte Shya álmos kuncogással, máskor ugyanis nem jutott volna eszébe effajta viccet elejtenie. A Kisnőstény nyúlt a kért szövetért, ajkán apró mosollyal, majd Yzar érezhette a törölköző anyagát.
- Hát nem elég a kezem, még a hagyományokkal is szakítani akar? Közlöm magával, hogy színjátszás terén rosszul járna velem, rosszabb lennék mint Kegyed, hisztiznék folyton és bőgnék.... - ugratta a nőstényt. - de a nadrágot akkor is én hordanám a háznál... Mintha Maga nem folyton azt viselne, de majd leszokik róla!- fenyegette félig komolyan. Tényleg jobban szerette, ha egy nőstényeken szoknya volt. Sokkal nőiesebben festettek és többet sejtettek, s jobban a képzeletére bízták a lábakat, a feneket s az egyéb kerekded domborulatokat.
A lány felkuncogott, ahogy elképzelte a hisztiző Yzarrt, ám a mosolya lehervadt, mikor meghallotta a fenyegetést.
- Nocsak, tán ezt is szabályozni kívánja? - kötözködött némileg büszke hanghordozással, majd megfogta a hím még festékes kezét, és nekiállt megtörölgetni.
- Én?! Sooha! Majd maga rájön, hogy az jobb... - hárított a hím tréfálkozva, ugyanakkor érezni lehetett a hangján, hogy komolyan is gondolja.  A szeme környékéről egyébként fontosabb lett volna a festék felitatása, legalább is ő így gondolta, ezért türelmetlenül kapott a kezét törölgető nőstény keze után.
- Mi vagyok én?! Tán egy gyerek? - kérdezte gúnyolódva, kissé türelmetlenül, ám az arcán látszott, hogy meglepődött azon, hogy a Kisnőstény ismét elkezdte a kezét tisztogatni.
- A gyerekek szoktak nem odavaló dolgokat a szájukba venni, szemükbe kenni, ami utána nehezen jön ki, úgyhogy inkább meg sem hallottam a kérdését. - felelte a Kisnőstény élcelődve, enyhén dorgáló tónusban, ugyanakkor hangján érezhető volt, hogy jól szórakozik a hím duzzogásán. Törölt még kettőt Yzarr mancsán, majd abbahagyta a mozdulatot, és úgy maradt.
- Mindjárt beveszek valamit a számba, csak találjam meg... - fenyegette a hím bosszúsan, játékosan, s a keze felfedező útra indult a nőstény felé, hogy megkereshessen valami buja domborulatot, vagy a nőstény ajkát. Hang után tájékozódott, így könnyen lehet, hogy még csak a levegőben tapogatózott.
- Nem tudtam hogy efféle... kívánságai vannak... velem kapcsolatban.... - motyogta félénken, némileg megszeppenve a lány, s Yzarr tapogatózó kezébe nyomta a törölközőt, miközben kicsit távolabb húzódott.
- Maga mondta az imént, hogy egy gyerek mindent kipróbál... - kissé semleges hang, ugyanakkor elgondolkodó, lévén Yzarr kíváncsi lett volna a nőstény arcára kiülő érzelmekre.
- Egy gyerek még nem ivarérett, így többet megengednek neki.- csattant a Kisnőstény enyhén riadt, ugyanakkor kioktató hangja.
- Micsoda diplomatikus megfogalmazás... de, egy csóktól még senki nem lett viselős... - morgolódott elgondolkodva Yzarr, miközben elhelyezkedett a kanapén, lejjebb csúszott és a kezeit összefonta a tarkója alatt.  Visszavonult, mert hallotta a nőstény hangjában a riadalmat. - Csak akkor lesz az, ha...
A kisnőstény azonban közbevágott, mielőtt Yzarr folytathatta volna.
- Ez a veszély egyelőre nem fenyeget. - Jelentette ki határozottan a lány, s figyelmét ismét magukra vonták a hajnalkái. Sürgető sajgásuk ugyanis erősödött, ahogy megszűnt a két ifjú között az érintkezés.
Yzarr megrántotta a vállát és magabiztosan vigyorgott tovább.
- Min vigyorog? - vakkantotta Shya durcásan egy pár pillanatnyi hallgatás után.
- Magán! - jelentette ki Yzarr egyszerűen. Nem fűzött hozzá semmi mást. Szórakoztatta a nőstény prűdsége, ugyanakkor ebben a témában nem is akart tovább tartózkodni a kelleténél. Nem érezte csodának azt, hogy erről beszélget egy nővel, illetve érinti a témát, még ha csak piszkálódás szintjén is, de valahogy mégis tabunak érezte a menyasszonnyal való mélyebb, ágyba vágó témát. Félt az esküvőtől, de leginkább a menyasszonytól, hiába bizonyította már a nőstény, hogy Yzarr az, aki a magasabb rangú a kapcsolatban, valahogy nem hitte el.
A lánynak kissé rosszulesett ez az egyszerű válasz. Maga a tudat, hogy a hím csak így, ilyen könnyedén kineveti őt, bántotta, s ebben az is közrejátszott, hogy a másik nem volt hajlandó bővebben kifejteni a választ.
- Remek - közölte a lány némiképp megbántottan. ~ Sikerült lejáratnom magam. Ismét... ~ gondolta csalódottan, s felszusszantott.
- Visszafekhetek? - kérdezte még, s igyekezett hangjától távol tartani a sértettséget és követelőzést, lévén ez utóbbihoz egyáltalán nem volt joga, hiszen tudta, hogy Elriath parancsa ide vagy oda, akkor is Yzarr jóindulatán múlt, hogy nem kellett minden éjjelt végigszenvednie.
Yzarr feltornázta magát és hagyta, hogy a nőstény elhelyezkedjen mellette.
- Jöjjön, persze. - felelte. Egyébként hallotta a nőstény hangján, hogy egy kicsit megbántotta őt. Nem tudatosan tette, de mégis megtette. Azt sem értette, hogy miért kezdett el rágódni a kérdésen, így inkább csöndben maradt.
A lány ismét elhevert Yzarr mellett, és követelőzve sajgó jeleire húzta a másik kezét. Az udvariasság kedvéért elmotyogott egy köszönömöt.
Yzarr engedte, hogy a nőstény ráhúzza a jeleire a kezét, s megfogta a törölközőt, hiszen érezte, hogy az anyag a hasán van. Elkezdte felitatni a festéket és ezután csöndben maradt.
Shya kedvetlenül feküdt, az első elszenderedésekor valahogy kellemesebb volt Yzarr közelsége. Most azonban, hogy úgy érezte, lejáratta magát a másik előtt, kissé feszültebben dőlt a hímnek, s nehezebben is aludt el.
Körülbelül három órája aludhatott Shyara, mire Yzarr látása, ha homályosan is, de visszatért.
A gyógyító ekkor lépett oda hozzá, hogy megvizsgálja és mágiával rendbe hozza a festék által esetlegesen okozott kárt, hogy még véletlenül se legyen később komplikációja.  Az örökös ekkor sóhajtva dőlt hátra, kicsit elgémberedett, mert még véletlenül sem moccant meg ezalatt az idő alatt, míg nem látott, s az a keze is ott pihent a nőstényen amelyiket magához húzott még korábban.  Megtörölte az arcát, felszusszant, megkönnyebbült. Semmi mással nem törődött, csak hogy végre aludhat, így óvatosan és vigyázva fordult, hogy végül a Kisnőstény testét magához ölelve ő is elférjen az ágyon. Hamar elragadta az álom, de még előtte Valen lelkére kötötte, hogy a szalont jó ideig kerüljék el. 
A Kisnőstény annyira fáradt volt, és oly mélyen aludt, hogy Yzarr ficergéséből és a gyógyító beszélgetéséből, varázslatából semmit nem vett észre. Békésen, álmok nélkül aludt, s ha lehet, csak még nyugodtabb lett az álma attól kezdve, hogy Yzarr is elfeküdt mellette kényelmesen.
Yzarr  valamikor belebújt a Kisnőstény vállövébe, az egyik keze pedig valahol a derekán pihent, míg a másik keze a feje alatt. Egy biztos, nem lehetett olyan könnyen felverni.
Valen később ott állt Elriath szobájában, az apja is ott volt, és látszott a tekintetében, hogy büszke a fiára, hogy ilyen ügyesen látja el a feladatát a fiatalok mellett. A fiatal komornyik szólásra nyitotta az ajkát, melyet Elriathnak intézett.
- Uram, az Úrfi és a Kisasszony a nappaliban alszanak. - rövid szünet. - Együtt... Összebújva.
A gyógyító halk hangja kapcsolódott be a beszélgetésbe, úgy festettek mint idős pletykás öregasszonyok, így négyen.
- Igen... Hallotta volna a párbeszédüket... Nem sűrűn látni két sötételfet úgy flörtölni, hogy észre sem veszik magukról, hogy ezt teszik...
Elriath összecsapja komiszan a tenyerét mint egy kisgyerek és int Ettoinnak, a többieket elküldi.
-Maga mit gondol barátom? - kérdezi az idős komornyiktól Elriath. - Mégis jól tettem, hogy ideje korán befogadtam a nősténykét? -a hangjában színtiszta jókedv vegyül s némi számítás is, hiszen... Ez volt a célja hogy valami ilyesmi alakuljon ki a fiatalok között.
- Kézzel-lábbal tiltakoznak egymás ellen... és kissé különös, hogy a kisasszony oly sok időt tölt az Úrfi ágyában..
Elriath egyetértőn bólogatott.
- Mégis, úgy hiszem, megvan a maga előnye, hogy megengedte a lánynak.   
- Mindenek előtt Yzarrt kell betörni, de finoman terelni, nem akarok beleszólni, túlságosan.Több problémánk adódna, ha kevésbé tartaná tiszteletben a parancsaimat.- jelentette ki Elriath határozottan.
- Bájos a leány viselkedése, határozott és erős jellem, valamint hűséges, ugyanakkor néha olyan esetlen - szúrta közbe egy jóindulatú mosollyal a gyógyító, akinek volt már alkalma megfigyelni a Kisnősténykét munka és gyógyítás közben is, majd távozott, hiszen elküldték.
- Az apjára ütött... - felelte elgondolkodva Elriath.
Ettoin erre egy meglepett homlokráncolással válaszolt.
- Uram? - kérdezte kíváncsian.
- Igen, tudja, másként talán meg sem engedtem volna, hogy együtt aludjanak. Neki is voltak jelei, mesélt róluk... Súlyos, de áldásos terhet visel a család...
Olvasnád? Tovább → ;

65. A kanapén

Közszemlére tette Unknown - 3 megjegyzés

Shya halványan felkuncogott, bár hangja örömtelenül csengett. - Már eddig is nagyobb hatalma volt, mint ami számomra kedvező, s nem mellesleg, úgy tűnik, érzékem van ahhoz, hogy kiszolgáltassam magam ~önnek~.Ismét csak olyan dolog, amivel ha visszaél, magát minősíti, de ha megfelelően bánik vele, akkor még hasznát is veheti.

Yzarr ismét felnevetett ugyanolyan idegesen mint a korábban. Megdörzsölte a szemét és felmordult. Idegesítette, hogy nem lát, s az, ahogyan minősítették, az dühítette. Nem küldhette el a nőstényt, mert szüksége volt rá. Miért akarna megfelelni a nősténynek? Nem akart, tényleg tönkre tehetné. Még nem tudta, hogy mit kezd az információval.
- Ha ennek végre vége... - intett maga felé, - akkor nekiállok körbenézni a családi könyvtárban... és még egyéb helyeken.
Shya bólintott, majd mikor rájött, hogy a hím még mindig nem látja, hümmentett is.
- Rendben van.- Egy pillanatig majdnem megköszönte, de aztán rájött, hogy ha a gyanúja beigazolódik, akkor most maga alatt vágta a fát, úgyhogy inkább nem tette. Szavait méretes ásítás követte, majd ismét megszólalt.
 - Na és, hogy tervezte az ébren maradást? - kérdezte a lány könnyedebben, mint amilyen az iménti témájuk volt.
Yzarr felfigyelt a nőstény hangjára.
- Én, már biztos nem alszom el. Adott elég gondolkodni valót, ugyanakkor nem tehetem meg, hogy elaludjak, ki tudja, milyen következményekkel járna a szememre nézve... - morogta bosszankodva a saját hülyeségén.
- Esetleg énekeljek magának? Garantáltan ébren maradna... - ugratta a nőstényt. Persze tudott zongorázni, vakon is menne, de nem hitte hogy még egyszer a közelébe ülne... Azok után, ami Theresa és közte történt.
~“ Csak azért kértem, hogy zongorázz, mert addig sem legyeskedtél a közelemben”~
Úgy érezte, hogy egy része meghalt akkor azon az estén és teljesen kiüresedett, az a része ,ami a szépséget és a jóságot volt hivatott benne egyensúlyban tartani, kedvelte a zenét, kiskorában tanították énekelni és zongorázni is.
Athrea volt az első nő Theresa után, akinek énekelt, és Rea is viszonozta. Nem tudta, miért jutott ez eszébe, miért ajánlotta fel lehetőségként, még ha csak ugratásnak is, de nem akarta, hogy a szaván fogják.
A kisnőstény felkuncogott.
- Ha kedve van hozzá, miért ne? - kapott a lány a lehetőségen, majd eltöprengett. - Habár... nem vagyok benne biztos, hogy tényleg ébren tudna tartani, hacsak nem annyira szörnyű a hangja, hogy kikerget vele a világból.
Yzarr a fejét rázva kuncogott fel.
- Kihagynám. Egyébként kérdezze Yazit... - merengett el egy kicsit s egyúttal el is komorodott kissé a hangja. Majd zavartan megköszörülte a torkát.
- Menjen csak nyugodtan aludni, hallom, hogy álmos... - hallatszott Yzarr nyugodt hangja. - Most már el leszek idebent. -a hím ismét hátradöntötte a fejét a kanapén és csukott szemmel gondolkodott. A testtartása merev volt és haloványan vibráló. Megannyi érzelemmel birkózott éppen.  A nőstény feladata, az iménti éneklés lehetőségének felajánlása s a tetejében a szeme világa.
Shya felkelt a másik mellől, lesimította a szoknyáját, Jelei haalvány, de félreérthetetlen forrósággal figyelmeztették a lányt, hogy nem szerencsés távoznia. Ami azt illeti, Shya sem feltétlenül szeretett volna egyedül aludni, sajgó jelekkel kettesben maradva pedig még úgysem de tudta, hogy ő maga képtelen lenne ébren őrköni a hím mellett, és azért nem örölt volna, ha Yzarra kelletnél tovább vakoskodik, csak mert ő elmulasztotta idehívni a gyógyítót. .
-Tudom, hogy nem szívesen van velem, érzem. Menjen! - kezdett elege lenni az egészből. Ebből a semmittevésből, legalább következményektől mentesen aludhatna....
- VAAAALEEEEEEEN!!!!!- ordította el magát Yzarr és miután kieresztette a hangját torokköszörülve döntötte vissza a fejét a kanapéra.
A Kisnőstény értetlenül fordult vissza Yzarrhoz, s gondolatban próbálta megfogalmazni, hogy a másik téved....De meg sem bírt szólalni, csupán egy riadt sikkantásra futotta tőle, no meg a hozzá illő szökkenésre, hallva a hím váratlan ordítását. Mert a korábbi nagy csendhez képest ez bizony bömbölésnek tűnt...
- Miii az ördögöt óbégat?- fakadt ki a nőstény.
Mivel Yzarr nem látta a felé nyújtott poharat, így továbbra is szétvetett kezekkel ücsörgött.
- Ha Valenre van szüksége, elmondhatta volna nekem is, ha már távozóban vagyok, semmibe nem telt volna idehívni -magyarázta a Kisnőstény bosszúsan.
- Szeretek kiabálni nem tudta? Amellett pedig, így gyorsabb és egyszerűbb... A látvány óóó mit nem adnék, hogy lássam most Valent, mindjárt belépni azon az ajtón... - morogta cinikusan a hím.
- Mindamellett nem akartam, hogy miattam fáradozzon. Kisasszonyoknak általában ilyenkor ágyban a helye nem? - kérdezte szkeptikusan Yzarr.
Yzarr ütemesen dobolt a háttámlán az ujjával, kezdett egyre idegesebb lenni,leginkább a szeme miatt. Már hallotta Valen közeledő sietős lépteit.
~A kérdés csak az, hogy kiében? ~ jutott eszébe a Kisnősténynek, s olyannyira meglepődött saját szemtelen gondolatán, hogy nem is nagyon tudott mit válaszolni Yzarrnak. Az érkező Valen előtt még azelőtt kitárta az ajtót, hogy a komornyik bekopoghatott volna.
Valen kissé szedett-vedetten volt felöltözve, a nadrágjába még nem tűrte be az inget s kócos is volt valamelyest. Nagyot sóhajtott ,amikor megérkezett. Tekintetével egyből az Úrfit kereste. 
- Miben lehetek a szolgálatára eme korai órán?
Yzarr nem fordítptta arra a fejét csak meghallgatta a kérdést majd bólintott. 
- Szóljon a gyógyítónak, de előtte kísérje a Kisnőstényt a szobájába. - adta parancsba a mai napi teendőt.
A váratlan becenéven megemlített lány megtorpant, és kissé töprengve, kissé furcsálkodó szemöldökráncolással visszapislogott Yzarr felé, s keze önkéntelenül is a hasára csúszott, váratlanul felhevülő jeleire. A Hajnalkák ugyanis úgy tűnt, nem értékelték a Valennek adott parancsot. Shya tétován szólalt meg.
- Yzarr.... nem maradhatnék... mégis? - kérdezte csendesen.
A kedves megszólítás jólesett neki, még ha nem is teljesen tudta mire vélni. Bár úgy sejtette, a hím így kívánja jelezni, hogy nem őrá haragszik, s a kiáltás nem neki szólt.
Yzarr morogva dölt előre és dühösen, frusztráltan dörzsölte meg a szemeit. 
- Ehm... ~nem~ futott át a hím agyán a gondolat. -
A kedves megszólítás jólesett neki, még ha nem is teljesen tudta mire vélni. Bár úgy sejtette, a hím így kívánja jelezni, hogy nem őrá haragszik, s a kiáltás nem neki szólt.
Hallva a másik mordulását, újra próbálkozott, mert azt hitte, Yzarr tényleg félreértette őt:
- Az ébren maradással van gondom... nem pedig...~magával...~
Így is épp elég kiszolgáltatott helyzetben érezte magát a szemei miatt, nem akart ezen osztozkodni mással.
- És még? - morogta a tenyerén keresztül. Sejtette, hogy a jelek is közre játszanak.
Shya orcája kissé elsötétült.
- Öhm...A jeleim? - bökte ki végül hirtelen, s maga is meglepődött, mennyivel kevesebb szégyenkezés hallatszik a hangjából ezúttal. Nem szívesen ismerte volna be a hímnek, hogy nem szeretne egyedül maradni, azt pedig még magának sem volt hajlandó, hogy Yzarr az, akivel személy szerint szeretne együtt maradni.
A hím sóhajtott, majd megpaskolta maga mellett a kanapét. De talán túl gyorsan mondta ki a nőstény a válaszát, illetve kérdését. Ott lebegett a: 
~ mi van ha mégsem azért?~
Kérdés a hím gondolatai között. Felmordult a gondolat képtelenségén, így inkább várta, hogy elhelyezkedjen a nőstény mellette. 
- Akkor, Valen, irány a gyógyító és néhány törölköző. - helyesbített a hím a parancsán, és elhelyezkedett: hátát a kanapé kartámlájának vetette, a bal lábát felhúzta félig törökülés szerűen tartva, a másikat lent hagyta a földön, így jelezve a nősténynek, hogy ennél jobb helyzetet nem tud kínálni alvásra, csak a karjaiba dől és neki dönti a fejét a csupasz mellkasának. Hiszen a köntöst továbbra sem kötötte össze még a derekán sem.
Shya megkönnyebbült mosollyal fordult vissza, majd sietett oda a hímhez, mielőtt az meggondolná magát. Valennek biccentett, majd kicsit feljebb húzta magán a pongyolát, s összegyűrve tartotta saját és Yzarr törzse között. Gondolatai között megjelent a kép, ahogyan szorosan odasimul a másikhoz egy kényelmes ágyon, és a hím békésen átöleli, de ahogy a vörös cseppeket könnyező Yzarra és annak fedetlen mellkasára és hasára nézett, kissé visszább vett a lendületéből, és jóval esetlenebbül bújt oda a másikhoz.
Kissé összehúzva magát, végül elhelyezkedett a hím mellett, vagy legalábbis úgy, ahogy Yzarrnak is kényelmes volt, lévén nem akart kényelmetlenséget okozni neki.
Yzarr a kézfejébe törölgette a hideg könnycseppeket, amik a szeméből folytak.Hiányzott már az a törölköző... Shyara tétova mozdulatait úgy terelgette, hogy végül ki tudta nyújtani az összehúzott lábát is és kényelmesnek érezte a helyzetet. A kezeit mindvégig távol tartotta a nősténytől, ülő helyzetben volt, de Shya kényelmesen elfeküdhetett mellette. - Melyiket kéri? - kérdezte Yzarr. a kezeire utalva Remélte, hogy nem a tiszta festékeset fogja a nőstény magához húzni. Elvileg mosás után nem hagy foltot a ruhán... De ki tudja...
A kisnőstény kelletlenül emelte fel a fejét, hogy szemügyre vegye a másik mancsait. Látta a festék nyomait mindkét kézen, és olyan kényelmesen begyűrte maguk közé a köntösét, hogy nem akaródzott megmozdulnia. Végül mégis választott, és megfogta a kiválasztott, öleléshez kézreesőbb tenyeret.
Ami pechére a festékesebb volt, így a lány hamar el is engedte, majd jobb ötlete nem lévén, saját hajába törölte bele, s mikor látta, hogy egész jól lejött a kezéről a festék, előrébb húzta a copfját, és Yzarr tenyerét is letörölgette vele.
Yzarr megmerevedett a puha, selymes érintéstől a kezén. Az arcán is egy értetlenkedő fintor jelent meg.
 - Tudja, Valen mindjárt itt lesz a törölközővel... - kétség sem fér hozzá, Yzarrban megszületett az elhatározás, a nőstény tényleg csak a jelei okozta fájdalom csillapítása miatt maradt vele... Ennek tulajdonította azt, hogy a nőstény ilyen gyorsan még képes volt a hajába törölni a kezét.
A Kisnőstény álmosan felkuncogott. 
- Nagyon helyes! Biztos szüksége lesz rá. - felelte a hímnek, majd ujjai közé csippentette az egyik hajtincsét, és továbbra is lassan húzogatta a hím tenyerén, vagy éppen annak ujjai köré tekerte-fűzte a puha fehérséget.
Nem húzta a derekához Yzarr kezét, hiába érezte tompán a jelek nyomó kellemetlenkedését, Shya úgy döntött, ez a kis játék megér még egy kevés várakozást, így nem sietett megszüntetni a hajnalkák jelzését.mozdulatai céltalanok, de kedveskedőek voltak, feje pedig álmosan pihent Yzarron.
Yzarr miután elhelyezkedtek oldalra fordította a fejét s megfeszült állkapoccsal igyekezett megsemmisíteni a szemei előtt található tárgyat, vagy épp a levegőt. Morcos volt, de a cirógatás meglepte, azt hitte miután megtörölték a kezét nyomban megy is a kijelölt helyre a tenyere. A hím a fáradtságnak tudta be, hogy a nőstény elkezdett játszani a tenyerével és ő hagyta. Jól esett neki. Szabad kezével újabb adag könnypatakot maszatolt el az arcán, amikor végre megérkezett Valen , a gyógyítóval.
- Itt van Úrfi a gyógyító és a törölköző is. - hallatszott Valen hangja
- Helyes, köszönöm, hozza ide kérem s álljon készenlétben lehetőleg. - ezzel az útjára is bocsátotta a komornyikot. - Maga, elaludtam miközben a szemem be volt festve _azzal_ a folyadékkal... Meddig nem fogok még látni? - kérdezte Yzarr lényegre törően. 
A gyógyító szó nélkül lépett Yzarr mellé és megszólal. 
- Most meg fogom érinteni. - azzal Yzarr szabad kezébe adta a törölközőt, valamint megfogta a hím állkapcsát, aki így, hogy tudta mi fog történni, hagyta, hogy azt tegye vele a gyógyító amit akar. A másik hím forgatta a fejét jobbra, balra, fel és le. A szemhéját is megpiszkálta amit Yzarr ösztönösen be akart zárni. 
-Úgy látom minden rendben, hamarosan távozik a folyadék, ha ez megtörtént néhány napig kamillázza a szemeit, Uram. S ugyebár nem szükséges figyelmeztetnem, hogy nagy szerencséje volt, hogy minden jel szerint keveset aludt... - Yzarr mogorván bólintott. 
- Ugyanakkor megvárom amíg kiürül a szeméből a vörös szín, aztán a biztonság kedvéért egy alap gyógyító varázslatot elvégzek a szemén. - Yzarr komoran bólintott. 
- Helyezze addig kényelembe magát...
Shya csendben hallgatta a gyógyító és Yzarr hangját, s míg a másikat vizsgálták, abbahagyta a cirógatós játékát, s mintegy véletlen, a hím kezében felejtette a sajátját. Nem örült annak, amit hallott, már ami az épp hogy elkerült vakságot illeti, ugyanakkor hálás volt az égieknek, hogy a másik szeme rendbe fog jönni. Ő maga el nem tudta képzelni, mit jelenthet a vakság egy Yzarr-féle harcos számára, és nem is kívánta ezt a hímnek.
Yzarr fogcsikorgatva bólintott és nem törődött hirtelen azzal, hogy a nőstény a tenyerében hagyta a kezét. Így azt sem vette észre, hogy a vakság említésénél önkéntelenül szorított rá a nőstény kezére, talán kicsit erősebben is a kelleténél.
Shya szemei felpattantak, a fejét is kissé felemelte, s úgy pislogott a hímre, majd figyelve a másik arcát, finoman, bátorítóan visszaszorított.
Yzarr torok köszörülve kiszabadította a tenyerét a másik kezéből. A fejét is elfordította kissé zárkózottan,majd a törölközőt az arcához tartva kezdte felitatni a kifolyó vörös könnyeit.
Shya is elhúzta a kezét, elengedve ezzel a hímet, s visszafeküdt a másik mellkasára. Apró, lemondó sóhaját Yzarr is érezhette a bőrén. Kicsit azt kívánta, egy pillanatra bár ő is elvesztette volna a látását;akkor ugyanis elkerülhette volna az Úrfi grimaszát az imént.
Így azonban a Kisnőstény sem láthatta Yzarr arcát, kissé sebezhető pillantását, amit egyébként is a törölközőbe rejtett.
A lány elfeküdt, s a hirtelen jött kedvetlenség helyét a már rég óta körülötte ólálkodó álmosság vette át. Laposakat pislogott, majd nagyot ásított, a hím mellkasába temetve az arcát.
- Bocsánat- motyogta utána, de nem zavarta különösebben a dolog, pusztán udvariasságból tette hozzá, mielőtt a másik etikettleckét tartana neki.
Yzarr belegrimaszolt a törölközőbe, leginkább a szemeit forgatta, s örült neki, hogy nem láthatta ezt sem a Kisnőstény.  Nem akart vitatkozni, nem állt szándékában. Egy ilyen gesztusért minek, inkább fel sem hánytorgatja. Halk szusszanás hallatszott inkább.
- Jó pihenést... - motyogta Yzarrnak a lány, s tompán, de elviselhető szinten zsibbadó, nyomó jeleivel nem foglalkozva, aludni készült
- Aludjon jól! - a hangja kissé cinikusan csengett. Dühösen felmordult, kétsége sem volt afelől, hogy a másik inkább élvezi, hogy itt fekhet az élő, lélegző fájdalomcsillapítója mellett s alszik, mint hogy vele foglalkozna. Bár az igazat megvallva nem volt valami beszélgetős kedvében.
Shya egy jó darabig nem szólalt meg, s a hím gúnyolódó hangsúlyával sem törődött. Megértette, hogy Yzarr nem örül a társaságának, ő viszont jól érezte magát a másik mellett fekve, így kivételesen megengedte magának, hogy valóban önző legyen.
Percek múltán azonban, mikor légzése egyenletessé vált, s Yzarr is azt hihette, a lány elaludt, váratlanul összerándult, s felrántotta magához a térdeit. Riadt, értetlen nyögés szakadt ki belőle, amelybe fájdalom is vegyült, miközben önkéntelenül is a törzsére szorította a kezét. Úgy tűnt, hajnalkái eddig tűrték azt, hogy szemtelen módon figyelmen kívül hagyja őket a lány, s most egy parancsoló csípő-szúró érzéssel jelezték neki, igenis szüksége van a hím ölelésére.

Olvasnád? Tovább → ;