Google+ Haláli házasság: 26. Jelek

Haláli házasság

Tetszett? :)

26. Jelek


Shyara szomorú pillantást vetett a mogorván érkező hím felé, majd maga is elindult. Hasa most már állandó, tompa sajgással jelzett neki, ám a lány nem látszott megérteni a néma üzenetet. Észre sem vette, de keze mind gyakrabban simított végig a törzsén, ösztönösen próbálva csökkenteni a kellemetlen érzést, természetesen eredménytelenül.
Nem beszélgetett még Yazival sem, egyszerűen kedvetlen és mondhatni nyomott hangulatban igyekezett tartani a lépést Ébennel és gazdájával.

Yzarr úgy érezte, hogy lezárult az életének egy olyan fejezete, ami a szabadságot és a függetlenséget jelentette a számára. A torkában a távolsággal egyre csak nőtt a gombóc. A vonásai megkeményedtek, eddig ha költöznie kellett, gyorsan és gyakorlatiasan tette. Tudva, hogy ahová tart ott is szabad lesz, korlátok nélkül. Azt teheti, amihez a legjobban ért. A gyilkolás pénzért nem nagy dolog, csak hús és inak, megfelelő illesztőpontok... pofonegyszerű az egész. Ellenségei pedig mindenkinek vannak és lesznek, s amíg neki nem ismerősei, addig minek foglalkozna a testben lévő érzelmekkel? A nagyok játszmáiban, aki eljut odáig, hogy fejvadászt küldjenek rá, az rá is szolgált. Ne játssz, vagy játssz, de nagy tétekkel….
~ Elriathot nem hibáztathatom a tettéért. Megértem… De… Anyám, egy elmebeteg… Jobb, ha nem is törődöm vele… Remélem nem fog sok dologba beleszólni… Ha Yazira nem lenne, már rég… bah… ne is gondolj ilyenekre, Yzarr…
Vajon mit akarhatott a Kisnőstény s mire célzott Dorean…? ~
Miközben gondolkodott, a vonásai megkeményedtek és fintorogva nézte maguk előtt az utat. Fáklyákat fölösleges lett volna gyújtaniuk, a sötétben is nagyon jól láttak. Néha Kristály megrántotta a kötelét, de úgy tűnt, jól van, amikor hátra pillantgatott, hogy megnézze az állatot.
- Bátyus, minden rendben? – kérdezte Yazi a hímtől suttogva, mert tudta, hogy éjjel nem tanácsos hangosan beszélni az erdőben. Észrevette, hogy se Shya, se Yzarr nincsenek valami jó hangulatban, s tudta, hogy Shyjával nem igazán tudna beszélni, de a bátyjából ki tud húzni néhány szót azért.
- Mondjuk… - válaszolta a hím ~ Azt leszámítva, hogy egy tuskó vagyok, minden rendben, mondhatni. Esetleg még azt, hogy vissza kell térnem a szülő otthonomba és meg kell házasodnom… Mit rinyálok… hiszen élek és ez legalább vígasztal…~
Shyara hasonlóan komor hangulatban haladt Yazira túloldalán. Dorean figyelmeztetése járt a fejében.
~  „Ha sokáig bosszantod, vagy gyors, vagy pedig kegyetlen véged lesz, ezt bizton állíthatom.” De hát már a puszta jelenlétemtől tüskéket növeszt, akkor hogyan ne bosszantsam?! Mondjuk, nem megyek a közelébe... Igen, ez jól hangzik…~ gondolta a lány, majd megrándult az arca, ahogy a tompa sajgás erőteljesebben jelentkezett.
~ Persze ez nem megoldható. Nem kerülgethetjük egymást életünk végéig! Csak… ne lenne ennyire fenyegető. ~ Shya félénk pillantást vetett a hím irányába, majd el is fordult. ~ „Ha valakit idővel közel enged magához, arra a kapcsolatra nagyon oda tud figyelni és vigyázni fog rá. De addig… nagyon rögös utakat kell bejárnod… Ha türelmesebb lennél vele, akkor jó szövetséges válna belőle.” Értem én, Dorean… de hogyan, ha egyik pillanatban maga segít megsimogatni a lovát, a másikban pedig a falba üt, engem képzelve a helyére?! Hallottam Yzarr és Yazi veszekedését… Nem akarok úgy járni, mint az előző menyasszony…~ Shya arca komorból szomorúvá vált, s bár ő maga nem érezte, kissé színéből is veszített. Észre sem vette a beszélgető Themarokat, el volt foglalva saját gondolataival.
- Egyébként a korábbi meglepetésedre visszatérve, Ő volna itt mellettem, Kristály. – mesélt tovább Yzarr a húgának. - Tudom, hogy szerettél volna egy pont ugyan ilyet, mint Ében… de a fehér neked jobban áll… - eresztett meg egy vigyort a kistestvérre.
- Jáááááj! – hallatszott a sikkantás, s Yazi nyomban közelebb ügetett a testvéréhez, hogy a nyeregben átnyúlva részesítse szeretett testvérét egy erős ölelésben.
Shya felpillantott a hangra. ~ Ha én ugranék a nyakába, azt hiszem, mindketten sokkos állapotban kerülnénk ki belőle. ~ jutott eszébe a lánynak a képtelen gondolat. Keserű mosolyra húzódott a szája. Bár nem vágyott a hím ölelésére vagy efféle szoros viszonyra, de ettől még elkeserítőnek találta a vele való kapcsolatát.
- Sss… te! – kuncogott Yzarr a húga hajába, hiszen az beterítette az egész arcát. – De, nem ülhetsz rá még jó ideig… vemhes, három-négy hónap, ha jól számoltam…
- De kár, de jóóó! – felelte a lányka kissé ellentmondásosan, miközben Yzarr mosolyogva lefejtette magáról a húgát, hogy nyugodtabban folytassák az útjukat.
- Hallottad, Shya, kapok egy lovat, aki ráadásul csikót vár! – lelkendezett Yazira, miközben tekintetével a nőstényt kereste.
Shyarát kicsit hátrébb, lemaradva találta meg. A lány egyik kezével a hasát fogta, s épp behúnyt szemmel igyekezett mély levegőket venni, hátha úgy sikerül összébb szednie magát. Barátnője hangját hallva felpillantott, s vetett egy lelkesnek szánt, kellően gyatra mosolyt a lányra.
Lova megtorpant, Shya azonban ismét indulásra késztette, hogy beérje Yzarrékat.
A hím tekintete követte Yaziráét, hiszen úgy volt, hogy elvileg egymás mellett haladnak. Ám a nőstény lova megállt, lemaradva tőlük valamelyest, s Yzarrnak feltűnt a lány egyébként máskor bájos arcát elöntő torz fájdalom.
~ Nem tűnt fel, hogy szép az arca.. hm.. talán mert eddig lefoglalt, hogy folyamatosan szövegelt. Talán el tudnám viselni, ha így nézne ki a feleségem…csak ne akarna mindent körbe magyarázni… ~
Erre a gondolatra a hím torka összeszorult és a gyomra is hasonló érzést produkált. Néhány pillanatra az arcát is kicsit forróbbak érezte, ám örült, hogy a holdvilág nem szűrődött be ott annyira ahol állt. Dorean bizonyára jót szórakozna a pirulásán, ha látná. Másrészt már igencsak menni szeretett volna, így kissé az iménti gondolatok hatására erőteljesebben bukott ki a kérdés az ajkán.
- Mi van? – kérdezte aggódva a nősténytől. – Yazi, nézd meg, hogy mi a baja. – a korábbi gondolatoktól kissé rekedten szólalt meg. Ám az ezüst íriszek határozottan pillantottak Yazirára, aki irányba fordította a lovát, s máris ott termett Shya előtt.
- Hé, jól vagy? – kérdezte Yazi a nősténytől. – Segítsek… Tudsz a lovon még ülni?  Mid fáj? –záporoztak az aggódó kérdések a barátnéjára.
 - Még.. még igen... de ha lehet, megállnék egy kicsit…-pillanott Yzarra engedélyt kérve, a lány, miután válaszolt Yazi kérdésére.
- Persze…- felelte a hím, miközben a tekintetét le sem vette a Shyara és Yazi kettősről. Ő maga is leszállt a lováról s lassan közeledett a nőstényekhez.
Shyara leszállt a lováról, s a földön állva, az állatnak támaszkodva próbált kiegyenesedni.
- Tudod… még _annál_ is rosszabb… - szólalt meg Shyara halkan sziszegve a mellette álló Yazirának. - A hasam ég, és folyamatosan fáj. – mondta immár hangosabban. A közeledő Yzarr erre megeresztett egy gunyoros mosolyt.
- Biztos elrontotta, vagy túl gyorsan evett, emlékszik…? – csipkelődött a nősténnyel még távolabbról.
Shya nehezen vette a levegőt, és néha megrándult. Hallva Yzarr kérdését, felé pillantott.
- Ha az lenne, nem vinnyognék, higgye el.
- Odamegyek! – hallatszott Yzarr hangja.
- És mielőtt gúnyolódni kezdene, nem női ügyek- morogta a lány összeszorított fogakkal, további élcelődésre számítva.
- Ha ez megnyugtatja, arra felettébb nem vagyok kíváncsi, de köszönöm, hogy megosztotta velünk… - ~ a többi hím nevében is…~ ádáz ragadozó vigyor jelent meg Yzarr arcán, mire megállt a nőstények előtt, s látva hogy a kijelentése talált, megeresztett egy kacsintást is az elpirult nősténynek.
Shya, bár ott volt előtte a hím, kicsit hátrébb lépve próbálta kihúzni magát. Annyira jól sikerült a mozdulat, hogy a következő fájdalomhullám hatására összegörnyedt és felszisszenve kapaszkodott Yzarr karjába. Yzarr, mivel figyelte a nőstény arcán végbemenő változásokat, némileg már számított a felé kapó mozdulatra, így birtokba vett karjával erősen tartotta meg a nőstényt.
A lány testén enyhe remegés futott végig időnként, s megfeszülő arcán is látszott, hogy próbálja nem mutatni a fájdalmát. Ám ahogy a hímre nézett, a violaszín íriszekből értetlenség türköződött...
Yzarr érezte azokat a remegéseket, és nem igazán tetszett neki, ahogyan a Kislány próbálta elviselni a dolgot…
~ Kit akar becsapni… engem, vagy magát? De utálom az ilyet… Bár… ha belegondolok én sem voltam jobb… az elmúlt pár napban…Viszont volt okom a berzenkedésre, menekülésre…~ kalandozott el kissé gondolatban.
- Az istenekre, legalább ne áltasson, hogy talpon bír maradni... – szólt végül a saját magával viaskodó nőstényre. - Nem elég, hogy fáj magának, de még erősebb is akar lenni, mint ami... - mondta morogva, és kissé aggodalmasan pillantott a lányra, miközben a szabad keze Shyara hátára csúszott, hogy könnyebben elkaphassa a Kislányt, ha netán össze akarna esni.
- Néha nem árt. Ha elég ideig színészkedsz, a végén talán még el is hiszed, hogy nincsen baj. - csúszott ki Shya száján, s érezte a hím érintését a hátán.
- Az Önámítás a leghatásosabb méreg... - morogta továbbra is Yzarr, miközben szemügyre vette a nőstényt.
- El kéne indulnunk, mert így soha nem érünk haza... – nézett körbe Shya, s nem örült a köröttük ácsorgó Méregfogaknak, és úgy egyáltalán a közönségnek. Szeretett volna továbbmenni, éppen csak nem tudta, hogyan tehetné meg. Feszélyezte a pillanatnyi erőtlensége és az, hogy mindenkit feltartott.
- Majd haza érünk… - felelte erre a hím nemtörődöm stílusban, amit Shya egyfajta megnyugtatásnak vélt. Yzarr továbbra sem engedte el a kisnőstény kezét, s meglepő módon Shyának még valahogy jól is esett a hím érintése. Legalább volt valami erős a közelében, ha ő maga nem is volt az.
Yzarr pedig megjegyzés nélkül hagyta, hogy a lány rajta támaszkodjon.
- Megengedi, hogy Yazira esetleg megnézze, mi lehet a baj? - kérdezte immár udvariasan, mire Shya bólintott, s szabad kezével feljebb húzta a tunikáját. Saját bőrét melegnek érezte, és ismerős mintázatot tapintott ki, bár nem térben, csupán a hőfokban volt némi eltérés.
 - Remek…- nyögte fáradt-lemondó hangon mintegy önmagának, mikor felismerte saját jeleinek mintáját.
 Bátyja szavaira Yazira szó nélkül nyúlt, hogy megnézze a jeleket. Ő tudta, illetve most már sejtette, hogy miről van szó. Shya örökségéről, amik egy ideje hallgattak, de most számára is furcsa módon viselkedtek. Ő nem ilyen meséket hallott a hajnalkákról. Pedig… de szeretné ő is, ha lennének ilyenjei…
Óvatosan nyúlt a mozdulatlan virágocskák felé, s már távolról érezte a forróságot. Amint kis keze Shya bőréhez ért, szisszenve kapta el az ujjbegyeit onnan.
- Mi..aa…?! Bátyus! Ezt nézd!!! – sikkantott fel Yazi miközben a bátyjára pillantott, aki úgy tűnt igyekszik tapintatos lenni és nem a barátnőjét figyelni.
Yzarr valóban felszegett fejjel állt, s kerülte a Kislányra való pillantást, mivel nem igazán akarta, hogy még ennél is kényelmetlenebb helyzetbe hozza a másikat.
- Hmm, mi… – mordult fel, ám a szava is elakadt, amikor a furcsa jelekre tévedt a tekintete a Kislány oldalán.
- Tűzforró, szinte éget! – panaszkodott Yazi, értetlenül méregetve saját ujjbegyeit. Shyara csak egyetértőn bólintott.
- Marhaság, egy tetoválás már miért égetne? – tiltakozott Yzarr, s újfent a szabadon hagyott bőrfelületre pillantott. Tényleg nem volt semmi különleges abban a virágmintás tetoválásban.
- Érintsd meg te is! – szólalt meg ellentmondást nem tűrően a kishúg, mire Yzarr ellenkezni próbált.
- De… - közben Shya mártírnyugalommal hallgatta a vitát, fájdalmáról csupán szándékoltan nyugodt lélegzetvételei árulkodhattak.
- Nincs de! Nézd meg! – adta parancsba a kistestvér. Yzarr bosszús morgással engedelmeskedett.
- Jól vaaan… - Elvette a kezét a nőstény hátáról, majd a foga közé kapta a lovagló kesztyű egyik ujját, és kihúzta a tenyerét belőle, hiszen a másik kezét még mindig a nőstény tartotta fogva. A kabátzsebébe mélyesztette a kesztyűt, majd a Kislányra pillantott.
- Szabad? – kérdezte a hím, s miután a lány fáradt bólintással engedélyt adott, óvatosan közelített a bőrfelülethez. Ahol aztán ő nem érzett semmit, egyáltalán. Először csak az ujjbegyei érintették a nőstény oldalát, majd az egész tenyere, végül mintha ott se lett volna a keze, máris visszahúzta maga mellé, illetve felemelte onnan egy:
- Látod! – állapította meg nagy nyugalommal. - Nem történt semmi, nem értelek, egy tetoválás miért égetné meg a sötételfet? – kérdezte értetlenkedve. Yazira mérgesen pillantott bátyjára.
- Pedig de! Nézd meg! – azzal s újból odanyúlt Shyara hasához. Ekkor már sikkantva kapta el a kezét az ujjaiba csípő, kellemetlen érzéstől. Shyara is fájdalmasan rándult össze. Bár jelei nem közvetítettek felé egyértelmű szándékot vagy véleményt, ahogyan régen szokásuk volt, a csípő érzésből Shya azért rájött, hogy Yazi érintését nemkívánatosnak tartják a virágjai.
 - Most mi van?! – nézett kíváncsian a testvérére Yzarr.
- Meg - Csíptek – felelte a két lány egyszerre.
-  Ez abszurd! – rázta a fejét tagadóan Yzarr. Így most már nem törődve az udvariassági formulákkal, kíváncsian érintette a tenyerét ismét a nőstény oldalára, ahol továbbra sem érzett semmit, pedig kicsit talán tovább is hagyta a kezét az említett testrészen. Shya viszont meglepetten pillantott fel. A hím kezét határozottan hűvösnek érezte a jelein.

- Most?! – kérdezte Yzarr a lányt kissé kíváncsian, majdhogynem értetlenül.
A kisnőstény megkönnyebbülten sóhajtott fel, s egy pillanatig a szemét is behunyta, miközben kis keze jólesően szorította-ölelte magához a hím hűs tenyerét. Amitől a hím felettébb kényelmetlenül érezte magát, csak remélni tudta hogy a pírtól sötétebb árnyalatot öltő arca nem látszódik most sem.
- Kicsit jobb… - ismerte be Shya hálásan felpillantva Yzarra. – Hűvös… - tette hozzá bágyadtan, s bár nem értette, jelei miért reagálnak másképpen Yazi és bátyja érintésére, valahogy elfelejtette szóvá tenni. Violaszín íriszei furcsán csillogtak.
~ Hűvöst?! Ezt meg hogy érti?!~ morogta magában a hím.
– Ezek volnának azok a jelek, amik a korábbi rosszullétét is okozták? – kérdezte a hím megpróbálva elvenni a kezét a lányról, már csak azért is, hogy másik kesztyűjétől megszabadulva a Kislány homlokára tegye hő ellenőrzés végett.

Helyek:

3 hozzászólás érkezett.

  1. Ruby válasza:
    2012. május 31. 16:37

    Lelki fájdalom után még fizikai is, hát szépek vagytok mondhatom.
    ....a jelek....mhhh....érdekesek, az biztos! Miért némultak el, és miért reagálnak a húgicára így? Nem hiszem hogy ártana a lánynak?! A pasi hideg kezéről már nem is beszélve... Most mi vaaan???
    Na megyek olvasok inkább tovább, mert akkora lyuk van már az oldalamon, mint egy ház.

  2. Ana válasza:
    2012. május 31. 21:47

    A jelekre egy jó darabig nem fogsz teljes magyarázatot kapni, bocsi:D:D hiszen sok esetben maga Shya sem tudja a válaszokat, mint azt láthatod:)

  3. Ruby válasza:
    2012. június 1. 13:36

    Tudom én, hogy majd a végén kiderül minden, de hát na...
    Kíváncsi vagyok..., és türelmetlen...
    Amúgy kezdem megszeretni Dorean-t is, jó fej!

Vélemény hiány, azonnali utánpótlás szükségeltetik! :