Shyara dacosan pillantott le a hímre
annak csikorgása után, de nem szakította félbe, várta a reakciót az ajánlatára,
mit meg is kapott. Ám szabadságát nem adták még vissza, s ez is kissé bosszússá
tette a lányt.
- Szerintem pedig nem ismer; nem tudja még, hogy jobban szeretem tisztán tálalni azt a romlott húst, és nem pedig kíméletlenül a másik arcába vágni- morogta vissza, s nem pazarolt több szót erre a kérdésre. Ám az ellenségekről szóló mondatra megemelkedett a szemöldöke.
- Én nem tartom magam az ellenségének, bár meg kell hagyni, ügyesen igyekszik azzá tenni. Viszont sajnálom, de míg nem enged el, nem tehetek semmit. Bár, végül is, Ettoinnak is szólhatok, hogy segítsen; elvégre amúgy sem hagyhatnám egyedül magát. – határozott a leány, s várta a másik véleményét. A biztonság kedvéért még hozzátett egy is kiegészítést:
- Nekem jég kell, magának fájdalomcsillapító. A sebe hogy van? Tűt is hozassak?
- Szerintem pedig nem ismer; nem tudja még, hogy jobban szeretem tisztán tálalni azt a romlott húst, és nem pedig kíméletlenül a másik arcába vágni- morogta vissza, s nem pazarolt több szót erre a kérdésre. Ám az ellenségekről szóló mondatra megemelkedett a szemöldöke.
- Én nem tartom magam az ellenségének, bár meg kell hagyni, ügyesen igyekszik azzá tenni. Viszont sajnálom, de míg nem enged el, nem tehetek semmit. Bár, végül is, Ettoinnak is szólhatok, hogy segítsen; elvégre amúgy sem hagyhatnám egyedül magát. – határozott a leány, s várta a másik véleményét. A biztonság kedvéért még hozzátett egy is kiegészítést:
- Nekem jég kell, magának fájdalomcsillapító. A sebe hogy van? Tűt is hozassak?
Csak egy szemöldökráncolás volt a
válasz, arra, hogy mennyire ismeri a nőstényt. Valóban ismerni akarja? Nem
egyáltalán nem. Komor ábrázattal és
penge vékony ajkakkal hallgatja meg a nőstény válaszát a második támadására. Úgy
szusszant, mint egy gyermek, akitől elvették a kedvenc játékszerét szinte
megadóan tárja szét a karját és ejti le maga mellé kitártan a földre, aminek láttán Shyara elfojtott egy megkönnyebbült mosolyt, s
végre eltávolodhatott a hímtől.
- Kötszer, fájdalomcsillapító, jég. –
ecseteli, miközben kifejezéstelen tekintettel a plafont bámulja. Majd ha úgy
tartja, az úri kedve felkel, vagy arrébb csúszik. Ahogy Shyara végre felkelt, fájó csuklóját kezdte vizsgálni,
megmozgatni, ám csak első fájdalmas szisszenésééig, azután jobbnak látta békén
hagyni a végtagot.
- Ki vele… - legszívesebben szétverné
dühében az egész szoba berendezését, hiszen utál tehetetlen lenni és kiváltképp
utálja, ha rendelkeznek felette. Hova jutott? Magatehetetlenül túr a hajába és
még bele is markol. – Ne! Várjon, inkább döfjön szíven, majd azt mondja, hogy
én voltam. Túl unalmas társaság volt és megcsömörlöttem, a hajfonatok
elkészítési módjának hallgatásában… - morog fel dühösen. Humoránál van, vagy
legalább is próbál abban lenni. Csakhogy
nem sikerült, legalábbis társnője szerint. Shyara ugyanis szemét forgatta, miközben az ajtó felé indult,
hogy Ettoint szólítsa, ám előtte még visszaszólt Yzarrnak.
- Ugyaan, szerintem inkább kétségbeesésében végzett magával, mert bemutattam a haján az említett technikát, és legnagyobb szégyenére be kellett ismernie, hogy még tetszetősnek is találta az eredményt! –válaszolta tréfálkozva Shya, bár sejtette, hogy nem lesz népszerű a humora… ~sebaj, ha neki szabad fárasztania engem, akkor én sem leszek adósa! ~ gondolta elmében vállat vonva a lány, majd kissé kinyitotta az ajtót, s elmondta kívánságait a komornyiknak, külön a lelkére csomózva, hogy ha bejön, hagyja az őröket odakint díszelegni.
- Ugyaan, szerintem inkább kétségbeesésében végzett magával, mert bemutattam a haján az említett technikát, és legnagyobb szégyenére be kellett ismernie, hogy még tetszetősnek is találta az eredményt! –válaszolta tréfálkozva Shya, bár sejtette, hogy nem lesz népszerű a humora… ~sebaj, ha neki szabad fárasztania engem, akkor én sem leszek adósa! ~ gondolta elmében vállat vonva a lány, majd kissé kinyitotta az ajtót, s elmondta kívánságait a komornyiknak, külön a lelkére csomózva, hogy ha bejön, hagyja az őröket odakint díszelegni.
Ezután visszafordult a hímhez, aki
(…..)
- Ami a megjegyzését illeti: bízom benne, hogy azért nem feltételezi rólam, hogy pusztán ennyi lenne a tudományom. – utalt a szépítészeti trükkök ismeretére a lány. -
Mondja: mennyit olvasott el a magának küldött levélből? – kérdezte Shya, hogy felmérje, mire számítson a hímtől.
- Ami a megjegyzését illeti: bízom benne, hogy azért nem feltételezi rólam, hogy pusztán ennyi lenne a tudományom. – utalt a szépítészeti trükkök ismeretére a lány. -
Mondja: mennyit olvasott el a magának küldött levélből? – kérdezte Shya, hogy felmérje, mire számítson a hímtől.
Apró dühös morgás hagyja el az ajkát.
Aztán még egy halovány mosoly is megjelenik az ajkán a riposztot hallva.
Elkezdett magával törődni, miután kibogozta magát a kötelek közül, a karjaira
támaszkodva el húzódzkodik a hatalmas ágy végébe. A fejét hátra döntötte a puha
ágynak. Shyara készenlétben állva igyekezett füllel követni a hím
ficergését, erősen remélve, hogy az nem verte át őt, s nem próbálkozik
szökéssel mégis. Mikor odapillantva egy ágy lábánál ücsörgő, szótlan Yzarrt
látott, megnyugodott. A lánynak úgy tűnt, a hím mérlegel, talán arról, mennyit
mondjon el neki.. vagy tán csak emlékezni próbált a levélre, Shya nem tudta, de
várta a választ.
~ Ködfátylas éjjel volt, igen… Szinte harapni lehetett a
forróságot, ami felkúszott a ház oldalán és magába fonta és elemésztette a tűz,
a házat s a benne lakókat. Ez volt a feladat… Haza érve pedig az a francos
galamb, a húgom galambja, amivel üzenni szokott… Meghozta azt az átkozott
lepecsételt hivatalos levelet. Féltem kinyitni… Igen, határozottan emlékszem,
hogy féltem kinyitni. Két napig kerülgettem, mire végre kinyitottam… Anyám
írása volt benne, felfordult a gyomrom… Alig hogy elolvastam az első mondatot,
máris tűzre vetettem a levelet… igen! De miért kérdezi, miért most?! ~
- Ha nem, akkor mi van?
Becsületesen bevallom, az első két sorát sikerült bevennie a gyomromnak,
üggyel, bajjal, aztán elégettem… - fonta össze a mellkasán a kezét.
Shyara pedig megcsóválta a fejét a válaszra. ~Elriathnak igaza volt… Anyád meg vagy nem ismer, vagy ennyire ostoba… ~ gondolta a lány, arra utalva, hogy Ibreath asszony valószínűleg betámadta fiát a menyegző hírével, s csak aztán tért rá a haldokló úrra, ameddig azonban Yzarr már nem jutott el az olvasásban…
Shyara pedig megcsóválta a fejét a válaszra. ~Elriathnak igaza volt… Anyád meg vagy nem ismer, vagy ennyire ostoba… ~ gondolta a lány, arra utalva, hogy Ibreath asszony valószínűleg betámadta fiát a menyegző hírével, s csak aztán tért rá a haldokló úrra, ameddig azonban Yzarr már nem jutott el az olvasásban…
- Yazira hol van most?! – kérdezte a
hím halk, fenyegető hangon, mire a kis nőstény
felkapta a fejét. Igen, Yzarr eleddig
megfeledkezett a húgáról, de most már rémlett neki a dolog. S tudta ki volt az
áruló.
- Itt van… biztos bóklászik valahol a házban – vont vállat Shyara, s türelmetlenül várta Ettoin érkezését. Újfent megfogta a csuklóját. Forrónak és duzzadtnak érezte, s jólesett jobb keze hűvösebb érintése a fájó részen. Nem figyelt az eltöprengő hímre.
- Itt van… biztos bóklászik valahol a házban – vont vállat Shyara, s türelmetlenül várta Ettoin érkezését. Újfent megfogta a csuklóját. Forrónak és duzzadtnak érezte, s jólesett jobb keze hűvösebb érintése a fájó részen. Nem figyelt az eltöprengő hímre.
~A
levél elégetése után egy héttel jöttek a harcosok… A… tőr… Hm… vajon, milyen
hosszú lehet ennek a cselédnek a haja?! ~
Merengett el Yzarr utólag a nőstény
haján ismét. Nem tehetett róla, de a fehér hajat mindig is vonzónak találta,
vagy legalább is érdekesnek. Persze, az aggkorú nők kíméljék! Ez az árnyalat
pedig merőben emlékeztette őt valakire.
~ Mennyivel egyszerűbb lenne, ha
kicserélnék a kettőt… Most fáj a szíved, te marha! Utólag…. Hülye voltam és
kész… De, legalább gyengéd voltam vele… ~
Fájdalmas sóhaj szakadt fel a torkáról
és úgy pillantott le az átvérzett selyem nadrágra. Egy könnyed mozdulattal vette le az ingjét,
hogy ha majd egyáltalán eljutnak odáig, akkor ne kelljen valami anyagot
keresni, hogy eltakarja a nemesebbik részét…
Mikor Ettoin megérkezett, Shyara
megkönnyebbülten vette át tőle a tál langyos, tiszta vizet, egy puha
törölközőt, és biztos-ami biztos alapon bőrvarró tűt és cérnát. Természetesen
tálkában a kívánt jég is ott volt, a hím boldogságához elengedhetetlen
fájdalomcsillapítóval együtt. A kis nőstény elbocsátotta a némán figyelő
komornyikot, s visszasétált Yzarrhoz. Letérdelt mellé, s letette az ágyra a
méretes tálcát, melyen Ettoin hozta a holmikat. Kérdőn pillantott a hímre, hogy
Yzarrnak szüksége van-e a segítségére, vagy pusztán önkiszolgáló módon kívánja
megoldani sajt problémáit; miközben kendőbe tekert egy kis jeget, s a
csuklójára terítette a rolnivá csavart furcsa karkötőt. Ha a másik nem mordult
rá semmit, felsóhajtott, s beszélni kezdett.
- Kérdezte, miért nem hagyom
elmenni…háthm… Azért, mert megígértem a nagybátyjának, hogy megpróbálom
meggyőzni magát, maradjon. Elriath úr.. beteg. Nem tudni, mi a baja pontosan…de
napról napra romlik az állapota. Az ő
kívánsága, hogy vegye át a birtok irányítását, és… - Shyra aprót sóhajtott – a
házasságot is ő intézte.
Szótlanul várta meg, hogy megérkezzen
az ellátmány. Ez a helyzet merőben új volt a számára. Bár eleddig is csendes
szemlélődő fajta volt., Athrea átformálta valamelyest. Mégis, a helyzet,
amelybe belekényszerítették, dühítette.
~ Anyám… ha meggyógyultam, kő kövön
nem marad…Visszajövök és … nem, inkább távolról teszem tönkre az öregasszonyt.
~ Ugyanis nem érezte azt a lelki kötődést, mint az egyes családtagjai
iránt. Félt, hogy Yazira átverte, de hosszútávon nem tudott rá haragudni.
Legyűrte a gombócot a torkából és a mellette térdelő nőstényre pillantott.
Elvette a tálcáról a fájdalomcsillapítót és belekeverte azt a narancs lébe,
melyet Ettoin -a többivel együtt - hozott. Legalább a dózist maga adagolhatja
bele… Elég volt a tegnapi drámából! Nem akar ő aludni folyton.
Szenvtelenül hallgatta végig a nőstény
sápítozását, arról, hogy miért akarja maradásra bírni, a nagybátyja révén. Az
ajkához emelte a poharat és annak a pereme fölül nézett Shyarara. Pillanatokon
belül elöntötte a vörös köd az agyát és úgy csattant fel, mint egy bevadult
vadász macsog.
- Hogy mi van?! – dobta el a kezében
tartott poharat, aminek a törés hangja betöltötte a helyiség tompán kongó
ürességét. Csöndben, de mégis a fájdalomtól verítékezve állt fel. Shyara ijedten rezzent össze Yzarr kitörésére, és sietve talpra
állt. Nem tudta, mire készüljön, de a hím felkelése mindeképpen kockzatos dolog
volt, nem beszélve a nadrágján is látható vörös foltról. A saját kezén
tartott kendőből hagyta kihullni a jeget, bízva benne, hogy az átnedvesedett
hűvös kendő is elég lesz rövidtávú kezelésnek, s gyors mozdulatokkal kötötte
meg csuklóján, hogy legalább jobbját használni tudja, ha szükség van rá.
Yzarr elhajította a kezében tartott inget, s az ezüstszürke tekintetben mintha fájdalom, aggódás és harag egyvelege látszódott volna. Ami pedig a másik pillanatban átadta helyét a gyanakvásnak.
Yzarr elhajította a kezében tartott inget, s az ezüstszürke tekintetben mintha fájdalom, aggódás és harag egyvelege látszódott volna. Ami pedig a másik pillanatban átadta helyét a gyanakvásnak.
- Látnom kell! A délnyugati szárny és
a mellette levő dolgozó szoba ugye? – megkapaszkodott a baldachinos ágy
oszlopában és tett egy tétova lépést. Remélte, hogy nem tartóztatják fel,
különben a maradék erejét arra használná fel, hogy eljusson a nagybácsihoz.
Shyara döbbenten figyelte, majd pár erőtlen lépés után Yzarr elé állt, s ha tudta, megfogta a hím karját. Dühös volt, ez pedig határozottabbá tette, s talán erőt is adott neki, hogy szembeszálljon Yzarral.
- Na MOST legyen elég! - mordult rá saját, kedves hangjához képest mélyen, és lila tekintete villámokat szórva mélyedt az ezüstszín szemekbe, már ha sikerült.
- Ha most kimegy, az őrök lefogják, visszahurcolják, és lemondhat a látogatásáról. Tíz percbe egyikük sem hal bele, ellenben ha azalatt lehiggad, és rendbe szedi magát, akkor talán marad némi esélyem elintézni, hogy Ettoin és én elkísérhessük a nagybátyjához! - hadarta, erősen remélve, hogy a másik ért az észérvekből. Ezután kezét széttárva jelezte megadását, arra az esetre, ha Yzarr még jobban feldühödne a parancstól vagy a korlátozó érintéstől.
- Ha nem viselkedne úgy, mint egy (kerge kákalag:D) veszett eb, még segíthetnék is! - tette hozzá Shyara, s a hangjába keveredő kérlelés, bosszúság és aggodalom érdekes tónust eredményezett. Továbbra is a hím előtt állt, bízva benne, hogy csupán Ettoin jön be a megemelkedett hangerő hallatán, s nem az őrök.
~ Máskülönben nem tehetek semmit azon kívül, hogy nem nézek oda... ~ gondolta keserűen, s kitartóan nézett Yzarra, bízva abban, hogy szavai még a hím vastag koponyáján keresztül is képesek átküzdeni magukat, s ott némi világosságot gyújtva lecsillapítják Yzarrt, mielőtt még a lány teljesen elveszítené irányítását a helyzet fölött.
Shyara döbbenten figyelte, majd pár erőtlen lépés után Yzarr elé állt, s ha tudta, megfogta a hím karját. Dühös volt, ez pedig határozottabbá tette, s talán erőt is adott neki, hogy szembeszálljon Yzarral.
- Na MOST legyen elég! - mordult rá saját, kedves hangjához képest mélyen, és lila tekintete villámokat szórva mélyedt az ezüstszín szemekbe, már ha sikerült.
- Ha most kimegy, az őrök lefogják, visszahurcolják, és lemondhat a látogatásáról. Tíz percbe egyikük sem hal bele, ellenben ha azalatt lehiggad, és rendbe szedi magát, akkor talán marad némi esélyem elintézni, hogy Ettoin és én elkísérhessük a nagybátyjához! - hadarta, erősen remélve, hogy a másik ért az észérvekből. Ezután kezét széttárva jelezte megadását, arra az esetre, ha Yzarr még jobban feldühödne a parancstól vagy a korlátozó érintéstől.
- Ha nem viselkedne úgy, mint egy (kerge kákalag:D) veszett eb, még segíthetnék is! - tette hozzá Shyara, s a hangjába keveredő kérlelés, bosszúság és aggodalom érdekes tónust eredményezett. Továbbra is a hím előtt állt, bízva benne, hogy csupán Ettoin jön be a megemelkedett hangerő hallatán, s nem az őrök.
~ Máskülönben nem tehetek semmit azon kívül, hogy nem nézek oda... ~ gondolta keserűen, s kitartóan nézett Yzarra, bízva abban, hogy szavai még a hím vastag koponyáján keresztül is képesek átküzdeni magukat, s ott némi világosságot gyújtva lecsillapítják Yzarrt, mielőtt még a lány teljesen elveszítené irányítását a helyzet fölött.
Megállt, de csak mert hirtelen érte az
érintés idegesen feszült meg, utálta ha a háta mögött vannak; senkit sem
engedett még oda, egyetlen kivétellel. S milyen jó dolog sült ki belőle. Igen,
önfejű és fafejű. Ha egyszer valamit kitervelt, elképzelt, azt akár tűzön -
vízen keresztül is, de végig viszi. Meglepődve pillantott a nőstényre, már csak
a hang hallatán is. Senki nem beszélt még vele így, egyrészt nem is mertek s
inkább csak ő használta ezt a hangtónust. Rezzenéstelen tekintettel állja a
villámokat szóró lila íriszek pillantását, nem hatódik meg, ettől csak még
kíváncsibb lesz a nősténykére. Ettoin ezt a pillanatot választotta arra, hogy
belépjen az ajtón és gyorsan be is csukja maga mögött. Akivel a hím mit sem
törődött; Yzarr most mérlegelt, igazat adott az előtte állónak , de nyíltan
sosem mondaná ki.
- Csináld ezt, állj meg, vedd be a
borba kevert altatót… Ülj le… S még csodálkoznak, hogy utálok itt lenni. –
morog halkan az orra alatt. De azért visszafordul és tesz néhány lépést az ágy
felé, ahol háttal beledől a puha paplan közé. – Hozasson nadrágot, inget,
lábbelit és kérem azt a lavórt, hogy rendbe tegyem magamat, tisztára
összevéreztem a lábamat… - tapogatta meg a nadrág alatti a vértől hideg helyet.
Ha nagybácsi látogatóba megy, akkor tényleg szedje össze magát. - Hozna még a fájdalomcsillapítóból, maga… hogy
is hívják magát? – ráncolja a szemöldökét úgy kérdi mint akit csak mellékesen
érdekel, a név téma, pedig már kétszer kérdezte. Miközben felpillant a
nőstényre. Ettoin gunyoros köhögésére pedig oda kapja a fejét. A pillantása
igen beszédes a hím számára. Aki egy hanyag vállrándításával elintézettnek
tekinti a dolgot. Belül forrong, a dühtől ám a külvilág számára úgy tűnhet,
mintha nem érdekelné semmi sem. Ám olykor a szavai igen beszédesek lehetnek.
Afféle hiszem, ha látom, hogy rosszul van Elriath. Hiszen, elmondhatták volna
már neki régen… Akkor talán nem így kellett volna ide hurcolni. Bár
elolvashatta volna ő is a levelet, ami viszont már késő bánat...
Shyara
szótlanul teljesítette a hím szinte már udvarias parancsát, azaz felemelte az
ágy mellől és Yzarr kezébe nyomta a vizes-edényt, s mellé terítette a tiszta
törölközőt is.
Nyugodtan emelkedett fel az ágyról helyezkedett el az ágy szélén és vette át a lavórt, amit letett az éjjeli szekrényre maga mellé. Elkezdett készülődni, a kis magán akciójához magánál van, így ő maga fogja összevarrni a sebét, csinált már ilyet máskor is, csak néző közönség nélkül. hátra dőlt és megemelte a csípőjét, hogy lejebb tolhassa a nadrágját. Nem zavartatta magát, elvégre tegnap már láthatta hasonlóan öltözék nélkül. Szemügyre vette a sérülését, és elkezdte kihúzni a cérnát a sebből és a széleiről is az elszakadt szálakat.
Viszont az ifjú kérdésére a komornyik gunyoros köhécselése hamarabb felelt, mint maga Shyara. A lány ajkai elégedett mosolyra görbültek, mivel jólesett neki, hogy az öreg ha szavak nélkül is, de kiállt mellette. Elégedettségét persze igyekezett leplezni. Hogy ne kelljen a hímre néznie, míg mosolyoghatnékja elmúlik, inkább összeszedte és újra rongyába tekerte a csuklójára szánt, ám nemrég szétszórt jégdarabokat. Leült az ágy szélére, s míg fájó kezével babrált, halkan, kissé büszkén, kissé talán sértődöttnek tűnve, végül válaszolt Yzarrnak.
- majd ha nem süt minden szavából a lenézés, akkor elmondom. Egyelőre azonban nem szeretném efféle hangsúllyal hallani a nevemet. Remélem, megérti - tette hozzá távolságtartóan.
Yzarr, bár érezte, hogy megmoccan mellette az ágy, nem nézett fel, és nem szólt senkihez, miközben a seb körül és benne matatott, Shyara pedig nem zavarta, inkább hagyta, hagy eméssze magában Yzarr a lány újabb furcsaságát. Azt ugyan nem tudhatta, hogy Shyarának milyen sokat számít, ki hogyan ejti a nevét, de akkor is érdekes és magyarázat nélküli lehetett a lány válasza. No és persze még mindig nem derült ki, hogy hívják a nősténykét
- Hozzon alkoholt is! – vágta oda még az ácsorgó komornyikhoz a hím. Nem állt szándékában leinnia magát, inkább fertőtlenítési célzattal akarta használni. Megfogta a kendőt, amit a lavórba tettek és kicsavarta, majd elkezdte megtisztogatni a seb széleit vigyázva, hogy ne érjen hozzá a sebhez, aztán úgy haladt egyre távolabb a sötét bőrön, ahol még látta a még sötétebb véres voltokat.
Ettoin eközben diszkréten távozott, hogy normális ruhát hozzon Yzarrnak, és persze jelezze Elriathnak az ifjú érkezését.
- Aha… - reagált végül Yzarr - Akkor, Bogaram, Kedvesem, Aranyom, Cselédem… ezek közül választhat, hogy hogyan hívjam Magát, – ráncolta bosszúsan a szemöldökét a sebre meredve. Amúgy is tisztában volt azzal, hogy bár valami oknál fogva kényszerből volt mellette a nőstény, mégis azt választotta, hogy őt szolgálja, vagy lássa el, így magától értetődően tekinti a nőstényt nála alacsonyabb rendűnek.
Shyara mozdulata, mellyel csuklóját szedte rendbe, megtorpant egy pillanatra. Nem nézett a hímre, de bosszankodott. A cseléd megszólítás pedig sértette az önérzetét. Ugyanakkor nem akart sem hisztizni (rangján aluli lett volna), sem pedig kimutatni, hogy a hím szavai azért célba értek. Bár zavarta volna a gondolat, ha a másik lekezeli őt, de azt sem akarta, hogy méltatlankodása a rangján aluli bánásmódért elárulja őt. Shyara gondban volt - nem találta a célravezető viselkedést.
– Ideadná a fiolát és a narancslevet? – kérdezte a hím már-már unottan, kissé megszakítva a lány gondolkodását. Shyara közönyösen a kezébe nyomta a kért holmikat, bár amikor a másik nem figyelt, egy kortyot azért beleivott annak narancslevébe. Meg is kívánta.. és gyermeteg bosszúnak is elment a gesztus. Végül úgy döntött, a hím valószínűleg csak bosszantani akarta őt, bár abban a csak-ban nem volt biztos, mindenesetre a bosszantás egyértelmű célja lehetett Yzarrnak Shyara feltételezése szerint. Tehát éppen ezért a legrosszabb, amit tehet, az a sértett számonkérése és vagy kioktatása a hímnek.
- Remélem, nem várja el, hogy boruljak térdre maga előtt és magasztaljam az egekig, egy csokor virág kíséretében, hogy elárulja a nevét. Abszurd… - Ezeket a szavakat pedig már Ettoin sem hallhatta, szerencse talán, hiszen magáról megfeledkezve küldött volna egy igazán atyai jobbost Yzarr arcfelére, Elriath és Elezear Urak helyett.
Ami azt illeti, Shyara titokban talán tényleg effélében reménykedett. Szerette volna, ha a hím egy kicsit félretette volna gőgjét, lázongását és minden más hülyeségét, ami elviselhetetlenné tette őt, és sallangmentesen megkérdezte volna Shya nevét. Bár a lány nem tudta, miként kellene kezelnie Yzarrt, egy dologban mégis sikerült határoznia: nem bízik meg eléggé a hímben ahhoz, hogy felfedje neki a kilétét.
Yzarr gondterhelten vizsgálgatta az igen mély sebet, csak néhány izomrost sérült meg, de az is bőven elég ahhoz, hogy álmatlan éjjeleket okozzon a számára. Mennyire egyszerűbb lenne, ha az anyja nem lenne annyira agyatlan és végre egy gyógyító beforrasztaná az összes sebét.
Nyugodtan emelkedett fel az ágyról helyezkedett el az ágy szélén és vette át a lavórt, amit letett az éjjeli szekrényre maga mellé. Elkezdett készülődni, a kis magán akciójához magánál van, így ő maga fogja összevarrni a sebét, csinált már ilyet máskor is, csak néző közönség nélkül. hátra dőlt és megemelte a csípőjét, hogy lejebb tolhassa a nadrágját. Nem zavartatta magát, elvégre tegnap már láthatta hasonlóan öltözék nélkül. Szemügyre vette a sérülését, és elkezdte kihúzni a cérnát a sebből és a széleiről is az elszakadt szálakat.
Viszont az ifjú kérdésére a komornyik gunyoros köhécselése hamarabb felelt, mint maga Shyara. A lány ajkai elégedett mosolyra görbültek, mivel jólesett neki, hogy az öreg ha szavak nélkül is, de kiállt mellette. Elégedettségét persze igyekezett leplezni. Hogy ne kelljen a hímre néznie, míg mosolyoghatnékja elmúlik, inkább összeszedte és újra rongyába tekerte a csuklójára szánt, ám nemrég szétszórt jégdarabokat. Leült az ágy szélére, s míg fájó kezével babrált, halkan, kissé büszkén, kissé talán sértődöttnek tűnve, végül válaszolt Yzarrnak.
- majd ha nem süt minden szavából a lenézés, akkor elmondom. Egyelőre azonban nem szeretném efféle hangsúllyal hallani a nevemet. Remélem, megérti - tette hozzá távolságtartóan.
Yzarr, bár érezte, hogy megmoccan mellette az ágy, nem nézett fel, és nem szólt senkihez, miközben a seb körül és benne matatott, Shyara pedig nem zavarta, inkább hagyta, hagy eméssze magában Yzarr a lány újabb furcsaságát. Azt ugyan nem tudhatta, hogy Shyarának milyen sokat számít, ki hogyan ejti a nevét, de akkor is érdekes és magyarázat nélküli lehetett a lány válasza. No és persze még mindig nem derült ki, hogy hívják a nősténykét
- Hozzon alkoholt is! – vágta oda még az ácsorgó komornyikhoz a hím. Nem állt szándékában leinnia magát, inkább fertőtlenítési célzattal akarta használni. Megfogta a kendőt, amit a lavórba tettek és kicsavarta, majd elkezdte megtisztogatni a seb széleit vigyázva, hogy ne érjen hozzá a sebhez, aztán úgy haladt egyre távolabb a sötét bőrön, ahol még látta a még sötétebb véres voltokat.
Ettoin eközben diszkréten távozott, hogy normális ruhát hozzon Yzarrnak, és persze jelezze Elriathnak az ifjú érkezését.
- Aha… - reagált végül Yzarr - Akkor, Bogaram, Kedvesem, Aranyom, Cselédem… ezek közül választhat, hogy hogyan hívjam Magát, – ráncolta bosszúsan a szemöldökét a sebre meredve. Amúgy is tisztában volt azzal, hogy bár valami oknál fogva kényszerből volt mellette a nőstény, mégis azt választotta, hogy őt szolgálja, vagy lássa el, így magától értetődően tekinti a nőstényt nála alacsonyabb rendűnek.
Shyara mozdulata, mellyel csuklóját szedte rendbe, megtorpant egy pillanatra. Nem nézett a hímre, de bosszankodott. A cseléd megszólítás pedig sértette az önérzetét. Ugyanakkor nem akart sem hisztizni (rangján aluli lett volna), sem pedig kimutatni, hogy a hím szavai azért célba értek. Bár zavarta volna a gondolat, ha a másik lekezeli őt, de azt sem akarta, hogy méltatlankodása a rangján aluli bánásmódért elárulja őt. Shyara gondban volt - nem találta a célravezető viselkedést.
– Ideadná a fiolát és a narancslevet? – kérdezte a hím már-már unottan, kissé megszakítva a lány gondolkodását. Shyara közönyösen a kezébe nyomta a kért holmikat, bár amikor a másik nem figyelt, egy kortyot azért beleivott annak narancslevébe. Meg is kívánta.. és gyermeteg bosszúnak is elment a gesztus. Végül úgy döntött, a hím valószínűleg csak bosszantani akarta őt, bár abban a csak-ban nem volt biztos, mindenesetre a bosszantás egyértelmű célja lehetett Yzarrnak Shyara feltételezése szerint. Tehát éppen ezért a legrosszabb, amit tehet, az a sértett számonkérése és vagy kioktatása a hímnek.
- Remélem, nem várja el, hogy boruljak térdre maga előtt és magasztaljam az egekig, egy csokor virág kíséretében, hogy elárulja a nevét. Abszurd… - Ezeket a szavakat pedig már Ettoin sem hallhatta, szerencse talán, hiszen magáról megfeledkezve küldött volna egy igazán atyai jobbost Yzarr arcfelére, Elriath és Elezear Urak helyett.
Ami azt illeti, Shyara titokban talán tényleg effélében reménykedett. Szerette volna, ha a hím egy kicsit félretette volna gőgjét, lázongását és minden más hülyeségét, ami elviselhetetlenné tette őt, és sallangmentesen megkérdezte volna Shya nevét. Bár a lány nem tudta, miként kellene kezelnie Yzarrt, egy dologban mégis sikerült határoznia: nem bízik meg eléggé a hímben ahhoz, hogy felfedje neki a kilétét.
Yzarr gondterhelten vizsgálgatta az igen mély sebet, csak néhány izomrost sérült meg, de az is bőven elég ahhoz, hogy álmatlan éjjeleket okozzon a számára. Mennyire egyszerűbb lenne, ha az anyja nem lenne annyira agyatlan és végre egy gyógyító beforrasztaná az összes sebét.
Más
körülmények között ez utóbbi mondat akár közös véleményévé is válhatott volna a
két fiatalnak, csakhogy az adott pillanatban Shyara túl távol érezte magát a
férjéül jelölt hímtől ahhoz, hogy a sebét vizsgáló Yzarr iránt szánalmat vagy
aggodalmat érezzen. Sőt. Ahogy oldalra pillantott az elfoglalt hímre, s a
látványt összevetette az imént Yzarr által lefestett képpel, az egy igencsak
groteszk elképzeléshez vezetett. Shyara önkéntelenül is felhorkantott, s közben
gondolatban válaszolt csupán a hímnek.
~ Ha virágot adnál nekem, előbb etetném meg veled a csokrot, mint hogy hagyjam, hogy megmérgezz az illatával; a térdelést meg addig tedd meg, amíg nem varrtad össze magad. Kár lenne rád pazarolni annyi cérnát. ~gondolta a lány már-már rosszindulatúan, s ettől, ha jókedve nem is lett, de egyfajta kellemes gúnyos hangulatot megtalált magának a kisnőstény. A magasztalás elképzelése azonban annyira groteszk és irreális volt, hogy nem tudta megállni: ajkáról halk, gúnyos és örömtelen kuncogás gördült. Nem tartott soká, de a lány fezsültségének egy részét feloldotta, és segített megtalálni a kellő távolságot Yzarrtól, legalábbis érzelmi értelemben.
- Az Aranyát nem becsülné meg, a Bogara zümmögésétől pedig idegbajt kapna, pláne, ha még a hátára döntve sem tudna uralkodni rajta. Cseléd...! – kacagott fel Shyara hangosabban, bár igyekezett visszafogni magát. – Egyes helyeken gyermeket jelent, s maga egy felnőtt nővel sem tud megfelelően bánni, nem hogy egy gyerekkel! – Shya kacaja döccent még egyet-kettőt.
- S hogy Kedves… - kezdte lelohadó mosollyal, majd egy határozott torokköszörülés végleg elvágta a korábbi látszatvidámságot. – khm…s hogy kedvesének nevezzen… azt meg egyszerűen nem érdemli meg. – jelentette ki könyörtelen tényszerűséggel az ifjú nőstény, s kényelmesen hátradőlt az ágyon.
~ Ha virágot adnál nekem, előbb etetném meg veled a csokrot, mint hogy hagyjam, hogy megmérgezz az illatával; a térdelést meg addig tedd meg, amíg nem varrtad össze magad. Kár lenne rád pazarolni annyi cérnát. ~gondolta a lány már-már rosszindulatúan, s ettől, ha jókedve nem is lett, de egyfajta kellemes gúnyos hangulatot megtalált magának a kisnőstény. A magasztalás elképzelése azonban annyira groteszk és irreális volt, hogy nem tudta megállni: ajkáról halk, gúnyos és örömtelen kuncogás gördült. Nem tartott soká, de a lány fezsültségének egy részét feloldotta, és segített megtalálni a kellő távolságot Yzarrtól, legalábbis érzelmi értelemben.
- Az Aranyát nem becsülné meg, a Bogara zümmögésétől pedig idegbajt kapna, pláne, ha még a hátára döntve sem tudna uralkodni rajta. Cseléd...! – kacagott fel Shyara hangosabban, bár igyekezett visszafogni magát. – Egyes helyeken gyermeket jelent, s maga egy felnőtt nővel sem tud megfelelően bánni, nem hogy egy gyerekkel! – Shya kacaja döccent még egyet-kettőt.
- S hogy Kedves… - kezdte lelohadó mosollyal, majd egy határozott torokköszörülés végleg elvágta a korábbi látszatvidámságot. – khm…s hogy kedvesének nevezzen… azt meg egyszerűen nem érdemli meg. – jelentette ki könyörtelen tényszerűséggel az ifjú nőstény, s kényelmesen hátradőlt az ágyon.
Helyek:
1.rész
Nagyon, nagyon tetszett, hogy a lány visszavág a kis pökhendi úrfinak! hihihi
Az utolsó bekezdés, hogy elemzi a "beceneveket" hát az mindent vitt!
*széles vigyor, újfent* Igen, ezt a részt én is nagyon élveztem! De ne hidd, hogy Shyáé lehet az utolsó szó! XD Én is és Shya is kissé elbízta magát ezek után... aztán majd olvasod a folytatást, és látod az eredményét:D