Google+ Haláli házasság: 22. Fegyverszünet?!

Haláli házasság

Tetszett? :)

22. Fegyverszünet?!


Ettoin készségesen hozta magával a kitisztított csizmát amit Yzarról vettek le akkor amikor a házba hozták. Bár nadrággal sajnos nem tudott szolgálni, valahogy sejtette, hogy ezt a problémát az ifjú majd úgy is megoldja. Nem úgy ismerte, hogy ne lenne képes előre gondolkodni.
Yzarr halkan duruzsolt a termetes állatnak, valahogy megnyugtatta mindkettejüket, egymást közelsége. Ében hasa alatt bújt át, tisztogatta a ló szügyét s a sörényét is, nem hitte volna, hogy lesz még ideje erre is.
- Ha így haladunk, a patáid is tiszták lesznek, még ma… - suttogta a csődörnek.

Shyara csendes léptekkel közeledett az istálló felé. Látta a nagy lovat, s bár gazdáját nem, ettől még tudta, hogy a hím is ott kell (l)egyen valahol. Halk léptekkel óvakodott beljebb a karámhoz, nem akarta megzavarni a falatozókat. Mert igen, hamarosan észrevette Yzarrt is egy nagy adag alma kíséretében.

Ében figyelmeztetően horkantott, hogy közeledik valaki. Yzarr ismerte már jól a lovak nyelvét s tudta, ez nem a veszélyre figyelmeztető hangja a lovának, így nyugodtan folytatta tovább a ténykedését. A szájában egy nagyobb falat almával birkózott, miközben Ében sörényét fésülte ki, a ló jóízű falatozása miatt kissé habos arccal és hajjal ácsorgott a méretes állat előtt.
Észrevette a nőstényt, de a kis rituáléját Ébennel nem szakította meg.
~ Amilyen harapós az anyjával szemben, bezzeg a lovával olyan törődő és szelíd…~ gondolta Shya elmerengve, csendesen mosollyal az arcán, miközben halkan közelebb lépett. Furcsa volt az oly heves hímet így látni.
~Ha ilyen lesz az úton is, akkor talán további problémák nélkül megúszhatjuk az egészet.~ Remélte, hogy Yzarr békés hangulata még sokáig kitart.
Mivel a hím nem adta jelét, hogy zavarná őt a lány, Shyara elvett egy almát a kupacból. Kissé megtisztította, majd beleharapott, s úgy nyújtotta a fekete lónak.
Yzarr figyelte, amint a Kislány megkerüli az állatot, majd közvetlenül Yzarr mellé állva bepróbálkozik Ébennél. Ekkorra a hím már a második falatot nyelte le a szájában tartott almából, a háta mögé rejtette az övét és ellépett jobbra. Ében eközben a Kislányt vette szemügyre. Végigszagolta a nőstény arcát és kezét, s a benne tartott almát is. Forró levegő áramlott a lány arcába és bőrére, amint Ében a karját is még egyszer végigszimatolta.
Shyara halkan kuncogva tűrte a csiklandozó rohamot, de nem lépett el, és semmilyen hirtelen mozdulatot nem tett. Türelmesen várta, hogy a ló elfogadja-e őt és almáját, vagy nemtetszését jelezze esetleg.
Yzarr mosolyogva szemlélte a jelenetet.
~ Nem érzi rajtad a szagomat…~
Mintha gazdája gondolatát akarná igazolni, Ében el is lépett a nőstény mellől. Peckesen betáncolt Yzarr háta mögé, és a hím nyaka fölött vetette át a hatalmas pofáját, onnan nézett a nőstényre.
Yzarr halkan, mélyről jövően kuncogott, s úgy pillantott a nőstényre.
Shyara leeresztette a kezét.~ Ejj, te ló… szóval nem elég csak beleharapni az almádba.~
Hallotta Yzarr kuncogását, majd látta az összképet is, amit ló és gazdája alkotott. Félmosolyra húzta a száját, mivel kissé elkedvetlenedett a sikertelenségtől, ugyanakkor meglepően aranyos volt a két sötétbőrű állat, ehemm, szóval Yzarr és lova együtt.
- Ne nevessen ki – kérte a hímet egy árnyalatnyi méltatlankodással hangjában, majd hozzátette, mintha végül is semmit nem jelentett volna a ló visszautasítása:
- Egy próbát megért.
Yzarr megsajnálta a lányt, s úgy érezte, hogy az iménti jelenet után megérdemel egy kis apróságot tőle a Kislány, egy apró nyitást Yzarr felől.
- Jöjjön. – szólt halkan, ám még mindig egy bujkáló nevetéssel küszködve,  s a kezét nyújtotta a nőstény felé.
Shyara meglepetten pislogott a hímre, nem tudta mire vélni a látszólag ártatlan gesztust. Tétován méregette a felé nyújtott kezet, s Yzarr arckifejezését.
Igen ám, de amint Yzarr előrébb lépett, a háta mögött tartott almát Ében már el is vette, s jóízűen csámcsogta azt. Viszont a hímet most tényleg jó szándék vezérelte.
Shyara nem is látott ártó szándékot a felé lépő hímen, s fenyegetést sem érzett felőle. Igazából oka sem nagyon lett volna bántania őt a másiknak, mivel a leány, legjobb tudomása szerint nem ártott neki semmit az elmúlt napon, és semmi rosszat nem tett.
Ében kitartóan dörzsölte a homlokát Yzarr hátához, aki úgy tűnt, kitartóan állja az ostromot és nem fog mindjárt fejjel a porba esni.
A hím türelmesen várta a nőstény lépését, bár arra számított, a lány esetleg hátrál majd vagy minimum visszautasítja az ajánlatot, egyelőre semmi ilyesmi nem történt.
Sőt. Shyarát közben saját kíváncsisága is győzködte, így tétován kinyúlt a hím felé, ám még nem fogta meg a kezét. Végül egy Yzarr habos arcára és hajára vetett pillantás győzte mag arról, hogy a másik valóban nem fenyegető, sőt szinte már mókás, ahogy ott áll, háta mögött a csámcsogó fekete bestiával.
Talán Yzarrt is meglepő módon, a hím tenyerébe fektette kis kezét, s közelebb lépett. Elvégre az ifjú hím azt mondta, jöjjön, ő pedig kíváncsi volt, hova és miért…
Yzarr figyelte a kis nőstényt, míg az töprengett. Jól szemügyre vette a barna lovagló nadrágjában, ami kiemelte a hosszú combokat s a tunikán is átfutott a tekintete. Nem volt kihívó, de így is elég látnivalóval szolgált a hímnek.
~ Csinos… Most már nem kócos annyira…~
Nézte, ahogy a tenyere fölött tartott kéz tétován állapodik meg a levegőben, majd a nőstény violaszín íriszeibe pillantott, hogy lássa, mire számíthat a nősténytől, ám a tenyerébe fektetett puha kéz meglepte. Érdeklődve kúszott fel a szemöldöke, majd leheletfinoman fogta a markába a Kislány kézfejét, akit egyúttal közelebb is húzott magához, de vigyázva, hogy legyen köztük elég hely. Ne legyen túl bizalmas a közelség egyiküknek sem.
Shya engedelmeskedett a szelíd irányításnak, s bár egy pillanatig feszülten figyelt, nem válik-e tolakodóvá Yzarr tartása, hamar megnyugodhatott: a másik tartotta a távolságot, s így nem adott okot a lánynak a berzenkedésre.
A kis nőstény hagyta, hogy Yzarr megfordítsa, hogy szembe állhassanak a csődörrel, aki ismét az ivászattal volt elfoglalva. Yzarr csettintett egyet a nyelvével, s az állat közelebb ügetett a pároshoz. Fújtatva állt meg előttük, beterítve leginkább a nőstényt némi vízpermettel.
Shyara nyakát behúzva kuncogott fel a hűvös vízcseppektől, s aranyosan grimaszolva szorította össze a szemhéját, amíg tartott a szemerkélés.
Ezután leheletfinom érintést érzett az almát tartó karján, s felpillantott.  Yzarr ezután határozottan nyúlt a lány kézfejéhez, Shyara pedig figyelte a mozdulatot. A hím tudta jól, hogy egyes nőnemű személyek oda vannak a lovakért, de Ébennel nem ártott vigyáznia az idegeneknek, ezért tartotta fontosnak, hogy a lány kezeit fogja.
Ében ismét megszagolta a nőstényt, s a gazdája karját is. A hím nyilvánvaló nyugalma mellett az ugrásra kész testtartás sem kerülte el Shyara figyelmét, ahogyan Yzarr a lovat és bizony, a leányt is szemmel tartotta.  A csődör elfogadta a felé nyújtott almát, s hagyta, hogy a nőstény megsimogathassa Yzarr érintésével együtt. Finoman helyezte rá a kezüket a ló nyakára és irányította a nőstény tenyerének irányát oda, ahol tűrte az érintést.
A hátuk mögött Ettoin, aki jóval messzebb állt, csendre intette az épp lóhalálában futó Yazirát, hiszen sejtése szerint a fiatal Kisasszonyka valószínűleg nem vette észre a páros közötti kis jelenetet, és simán Yzarr nyakába ugrott volna, ha nem állítja meg.
Ében, meghallva Yazirát, felkapta a fejét, s hirtelen ugratott el Yzarrék mellett egy jókedvű horkantás kíséretében. Ez még Yzarrt is meglepte, nem hogy a karjaiban tartott nőstényt.
Shyara riadt kiáltással hőkölt hátrébb, azzal a lendülettel rálépve Yzarr lábára, amit érzékelve természetesen azonnal kapta is fel a lábát. Csakhogy eddigre súlypontját már áthelyezte a lány, s így nem volt semmi, ami megtámassza őt, az egy Yzarrt leszámítva. Reflexből kapaszkodott az első keze ügyébe eső dologba, nevezetesen Yzarr kezébe…

A hímet nem lepte meg a lány kiáltása; valami hasonló reakcióra számított is, így csupán hangtalanul nevetve tűrte, hogy a lábára lépjenek, bár ezzel megakadályozta a lány, hogy Yzarr hátrébb lépjen. Szabad lábával támasztotta ki magukat, miközben érezte, ahogy a bal kezébe kapaszkodik a nőstény, miután leugrott a lábfejéről. Ezzel egy időben tenmaga a Kislány másik jobb karját vonta a lány testéhez, s egyúttal magához is közelebb.
Shyara fel sem fogta a mozdulatok pontos sorrendjét vagy irányát, csupán annyit érzékelt, hogy esni készült, s ebben Yzarr akadályozta meg, elkapva és megtartva a kisnőstényt. Addig nem engedte el a nőstényt, amíg nem érezte, hogy amaz meg bír állni egyhelyben. Így, talán féloldalasan dőlt neki a nőstényke, s az ezüstszürke tekintet kutatóan pillantott a lányra. Yzarr afféle: „minden rendben van?” pillantással mérte végig a nőstényt, aki az első, eséstől való riadalom elmúlása után hamar tudatára ébredt Yzarr közelségének. Shyara zavartan köszörülte meg a torkát, s elmotyogott egy zavart elnézéskérést.
- Bocsánat… - Eztán felnézett Yzarra, s viszonozta annak kérdő tekintetét. A violaszín íriszekben egyszerre tükröződött a „köszönöm, most már megtaláltam a függőleges irányt és az egyensúlyomat is” mondat, ugyanakkor megemelkedő szemöldökei kérdőjelként szolgáltak gondolata után. ~Most már elenged?~
Persze a kis nőstény nem volt hálátlan, sem nyíltan tiltakozó, csupán zavarban volt iménti ügyetlenkedése miatt, s kissé feszélyezte a szoros közelség a hímmel.
Miután Yzarr elengedte, picit távolabb lépett, s füle mögé tűrt egy elkószált hajtincset.
- Szóval nem elég beleharapni, a szagának is rajta kell lennie az almán…? – hogy Shyara kérdezte vagy mondta, azt maga sem tudta eldönteni, s gyakorlatilag csak azért nyögte ki az első eszébe jutó gondolatot, hogy véget vessen a számára kínos csöndnek.

Yzarr gyorsan engedte el a nőstényt, s lépett távolabb ama bizonyos három lépés távolságba, hogy onnan szemlélje a violaszín íriszeket. A kérdés meglepte… egy halovány mosoly jelent meg az ajkán, majd a lova felé pillantott, akit Yazira tüntetett ki a figyelmével.
- Meglehet, de azért szerény személyem sem árt… - felelte a hím. Amolyan nesze semmi fogd meg jól… De egyúttal figyelmeztetően is csengett a hangja, nem szeretné, ha más etetné a lovát rajta kívül.
Shyarának feltűnt az árnyalatnyi figyelmeztetés, de csupán egyik szemöldökét emelte meg kissé. Nem válaszolt, mivel nem tudta volna őszintén megígérni, hogy nem megy egyedül a ló közelébe, ugyanakkor tiltakozni sem volt kedve, lévén azt azért még nem döntötte el, hogy szándékosan ellenkezik a hím erőteljes tanácsával, s megszelídíti magának a csődört. Tehát mivel még nem határozott, nem is foglalt állást, pusztán tudomásul vette a hím üzenetét.
Yzarr intett Ettoinnak, aki az Úrfi után vitte a cipőt s megeresztett egy füttyöt Ébennek is. Felnyalábolta az egyik nyeregtáskát és elvonult a bokszok irányába.

- Jaaaaj! – szaladt oda Yazira Shyarához, hogy aztán átölelje, s egy könnyed arcra puszival köszöntse őt. Shyara mosolyogva viszonozta az üdvözlést, hallva barátnéje vidám csivitelését.
 – Észre se vettelek titeket! Ugye milyen csodálatos Ében? – mosolyogva pillantott el a gazdája után ügető lóra. Rajta is egy lovaglónadrág volt, egy fűzős blúz meg egy hosszúszárú csizma.
- Ó, szóval Ébennek hívják! – kapott a szón érdeklődve a kisnőstény, miközben megejtett egy piszkálódó gondolatot. ~ Kedves bátyád elfelejtette megemlíteni…~
- Bizony, gyönyörű… - helyeselt Yazirának, a kisasszony pedig már folytatta is kérdésözönét.
- Mi történt az előbb? Ugye nem volt udvariatlan? Ha Ettoin nem állít meg már rég a nyakatokba ugrottam volna és mindannyian a porban feküdnénk… - csicseregte Yazira, mire Shyara felkuncogott.
- Akkor talán jobb is, hogy Ettoin elkapta a grabancodat, Ében így is annyira megörült neked, hogy majdnem elestünk…tem.. Mármint ha Yzarr nem tart meg - magyarázta Shya kissé pironkodva iménti ügyetlenkedéséért, majd visszakanyarodott Yazira korábbi kérdésére. Somolyogva hallgatta Shyara válaszát.~ kár, hogy nem láttam! Aranyosak lehettek…~Töprengett Yazira magában.
- Neeem, egyáltalán nem volt… sőt. Még segített is, hogy Ébent megkínáljam egy almával – mesélte boldogan Shya, majd mosolyogva és persze halkan hozzátette: - Azt hiszem, ez nagy szó a bátyádtól…- Yazira  erre megeresztett egy hatalmas vigyort Shyarának. ~ El se tudod képzelni, mekkora dolog… Vagy… de szerintem már tudod…~ Morfondírozott magában.
- Te tudod, hogy hova megyünk? – kérdezte a másik nősténytől Yazira.
- Ha minden igaz, Yzarr rejtekhelyére. Elriath meggyőzte, hogy költözzön vissza. – magyarázta Shyara az eseményekről lemaradó lánykának, miközben lassan kifelé haladtak az istállóból.

Eközben Yzarr kitisztította a lova patáját, majd a nyeregtáskából elővette a plusz nadrágját, övét, tisztább ingjét és az utazóköpenyét.
- Hozzon ilyet a lányoknak is, kérem! – miközben az útjára engedte a komornyikot.  Az arcát leöblítette és a haját is áttörölte, hogy megszabaduljon a ló habos-almás nyálától. – Megbocsáthatatlan, hogy a kedvenc utazókabátomat tették tönkre anyám vakarcsai… - morogta az orra alatt a hím, miközben Ettoin már rég a házban járt.
Sötétkék inget vett fel, mely már majdnem fekete volt, egy fekete őz bőrnadrágot, s a térdig érő bokacsizmája sem maradhatott el a lábáról, a nyakában pedig megkötötte a sötétzöld utazóköpönyeget.
Meztelennek érezte magát a bőrvértje nélkül, még szerencse, hogy a rejtekhelyén van belőle néhány tartalék. Addig is, a csizmájába rejtette azt a két kis maroktőrt, amit szükség esetén pótlékkén eltett magának.
Míg a nőstények vártak rájuk, addig a szekeressel váltott néhány szót, hogy mikor induljon utánuk, s hogy a város határában álljon meg.
A háromfős szállító kíséret pedig ott várt rájuk az istálló másik oldalán, a plusz három málhás lóval.
Várakozás közben Shyarának eszébe jutott Ében és bőséges nyáltermelése, így Yazira segítségével ő is rendbe szedte magát.
- Indulhatunk? – jelent meg a hím, s most már nyoma sem volt az iménti mosolygós Yzarrnak. Az előtte levő feladaton járt az esze, és nem volt ínyére, hogy két nőstényre is kelljen figyelnie. Megigazgatta Ébenen a szíjakat, majd elővezette az almás derest és egy mézbarna kancát, amik kötőfékjét a nőstények kezébe nyomta. Miután felszálltak a lovaikra, kaptak egy plusz vezetéket is, ami a rájuk osztott málhás lovakhoz volt rögzítve.
Shyara a neki jutó lóval való rövid barátkozás után könnyedén pattant nyeregbe, s türelmesen várta a többieket.
Yazira, mikor megjelent a bátyja a lovával, rögvest felpattant a nyeregbe. De a felé kínált másik ló kötőfékét nem fogadta el.
Yzarr egy vállrándítás kíséretében bízta a húga lovát a segédekre.
- Báááátyuuus! – nyafogta Yazira. - Hallottam, hogy ide költözöl, ez lenne a meglepetés? Amit Ettoin igért? – nézett mosolyogva a mellette álló hímre.
- Részben. – felelte Yzarr félig mosolyogva. Tudta, hogy a húga egyszerű teremtés, s már ettől is igen boldog, hogy velük marad…  Hát még, ha meglátja az igazi meglepetését. Nem bajlódott azzal, hogy a Kislánynak is oda adja a málhás ló kantárját, azt is a segédekre bízta.
Shyara csendesen mosolygott a két testvér fesztelen beszélgetésén.
- Helyes! De addig is, VERSEEEEEENY! – Kiáltotta a kistestvér lelkesen.
- Ez nem igazság, még nyeregbe sem ültem! – vakkantotta Yzarr, de már fütyült is Ébennek, ismét. – Meddig? – kiáltott a húga után.
- Te is, barátnééééém! – kiáltott még hátra Yazira. – A hídig! – felelte a kis nőstény. - A vesztes teljesíti a győztes kívánságát!
A híd messze volt, először is ki kellett jutni a birtokról, aztán még háromszor annyit kellett menni, mint a birtok kapuja és a ház bejárata közötti távolság.
- Úrfi! Ezeket itt ne hagyja! – kiáltott Ettoin a fiatal hímnek, aki morgolódva rohant a komornyik elébe, s kapta ki a kezéből a nőstények utazó köpenyeit, hogy aztán futás közben pattanjon fel Ében nyergébe.
Shyarának nem volt kedve versenyezni, lévén annyira azért még nem ismerte a lovát, de Yazira utolsó mondatára felkapta a fejét. ~Neee, rossz ötlet, Yazi! ~ Látta Ében alkatát, izmos ló volt, és tudva, a hím mennyire kitanította az étkezési szokásait illetően, erősen sejtette, hogy másra is megtanította a lovat. Csak reménykedni mert benne, hogy Yazira tréfált, hát várta, hogy a lány visszaszóljon, hogy mégsem gondoltra komolyan. Ám ez nem történt meg.
- Maga mire vár? Komolyan gondolta! – szólt Yzarr a Kislánynak, s vágtába ugratta a lovát, hogy a nyakára ráfeküdve kövesse Yazirát.
Shyara, megijedve attól, mi történhet, ha Yzarr nyer, ügetésre majd vágtára fogta saját kancáját.

Hát, lehetett valami abban a gondolatban, sejtette, hogy Yazira azért is indult előre jóval korábban, hogy legyen előnye, hiszen az itteni lovak kevésbé edzettebbek mint a hím lova, azok inkább hozzá szoktak a legelészéshez.
~ Egek, nem hagyhatom nyerni… még valami bevásárló körútra kárhoztatna, s a másik nőstény?! Tőle nem tudom, mire számíthatok… ~
Nem hagyta magát, de Ében sem. A puszta tudattól, hogy a gazdája immár jól van, szárnyalt csak az ütemes döbbenéseket lehetett hallani, ahogy Ében patája a földre érkezik s látni a mögötte haladónak vagy a távol állónak, hogy kihasít némi földet a patkóval a talajból. A köpenye lobogott mögötte, tényleg nem kellett még a csizmáját se ösztökélésre használni. S pillanatokon belül hagyta le a húgát is.
- Vesztettéééél! – kiáltotta a testvére után diadallal, egyúttal megkönnyebbülve, hogy nem kell két szeszélyes nőszemély kívánságától tartania.
~ Vacsora… vagy… étkeztetés… nekem… lengén… Pfh… vacsora… Miket képzelek… A húgomtól úgy se tudnék ilyet kérni, a másik nőstény, az már más kérdés… De nem… nem kérhetek ilyet tőle…~
Az utolsó métereken finoman fogta vissza Ébent, s egyre lassabban ügetett be a célnak titulált hídra, a végén már csak lépegetett.
Visszafordulva látta még a két nőstényt közeledni.

- Nem éééér! – kiáltotta tiltakozva Yazira a hím után, de jókedvűen. Elvégre ő már annyival is meg volt elégedve, hogy látja Yzarrt mosolyogni, és hogy vele versenyez, neki ez is nagy szó volt.
- Siesss! Képes valami lehetetlen dolgot kitalálni! – kiáltott Shyarának, s ha tudta, még vágtára fogta a lovát, bár koránt sem értett annyira a lovakhoz, mint a bátyja, így akaratlanul is, de folyton rángatta a szerencsétlen állat száját.
- Köszi a bátorítást! – kiáltott vissza Shyara Yazirának gúnyosan, ugyanis hiába ösztökélte a lovát, érezte az állaton, hogy fárad; kancája minduntalan vissza akart váltani ügetésre, s mire Yzarr célba ért, Shyara lova megelégelte a vágtát. Az utolsó húsz métert már laza ügetésben tette meg a kanca. Miután beérte a két testvért, tehetetlenül tárta szét a karját.
Yzarr megtáncoltatta a célban a csődört, s mikor már mindkét nőstény beért a közelébe, megejtett egy parádés meghajlást is Ébennel. A ló érezte a gazdája jókedvét, s így büszkén szegte fel a fejét. Már-már gőgösen pillantott a mögötte kullogó kancákra.
- Ha nem tudnám, hogy Yazi találta ki ezt a versenyt, azt hinném, szándékosan adott fáradékony lovat, hogy kedvére élcelődhessen rajtam. - morogta Shyara, látva, hogy a hím milyen lelkesen parádézik a célban.
- Ha nem hallanám kegyed hangját, még azt hinném, megsértődött rám… De hogy lássa, milyen nagyvonalú vagyok, nem a perverzebbik ajánlatomat vázolnám Önnek. – megeresztett egy ragadozó mosolyt, majd folytatta. – Vacsora, csak mi ketten… holnap este. – a hím betáncoltatta menetiránynak megfelelően Ébent és várta, hogy a lagymatag kancákat is besorakoztassák melléjük.
- Mindazonáltal hajlok egy visszavágóra, de addigra szerzek maguknak is egy-egy épkézláb lovat. – mondta mintegy mellesleg foghegyről.
A kis nőstény nem volt túl boldog, de be kellett ismernie, hogy Yzarr visszavágása talált. Valóban a sértődés felé közelítet, lévén utált alulmaradni bárkivel szemben, s ezúttal tényleg volt is mit veszítenie.
~Perverzebbik ajánlat!? Egek, hát van olyanja is! Tudni ak.. nem, mégsem akarom tudni.. ~ gondolta Shyara előbb döbbenten, majd elborzadva, s valószínűleg arcára is kiültek az érzelmei, mivel nem különösebben tartotta fontosnak elővenni az udvarias bájcsevejhez használt arckifejezését. Meg aztán el is felejtkezett róla, miután látta a hím ragadozómosolyát. Kelepcébe csalt dalos madárnak érezte magát.
- Helyes!- vágta rá a visszavágó ajánlatára, magában megjegyezve, hogy csak akkor lesz hajlandó újabb versenyt lovagolni, ha valóban kap egy jó lovat, s időt is, hogy megismerje a képességeit.

Yzarr nem létező bajsza alatt mosolygott, látva a kis nőstény arcán átfutó érzelmeket. Örült, hogy nem azt az arcot látta, amit a külvilág felé szokott mutatni, mint például az anyjának, Ibreathnak.
- Ne aggódjon, nem fogok harapni… - suttogta, miközben elindultak lépésben a város felé. Éjfélre oda is érnek talán…
 Shyara pofijára ráfagyott az aktuális arckifejezése, s némán, de mélységes megbotránkozással meredt a hímre.
– vagy talán kíváncsi volna a másik ajánlatomra? – kérdezte a hím, még mindig suttogva. Shyara csupán egy pillanatig nézett vele farkasszemet, majd faarccal elfordult, és az utat kezdte el nézni. Az ilyen pillantások után szoktak jól hallhatóan nyelni a döbbent áldozatok, ám a lány kitartóan küzdött ellene.
Yzarr elhelyezkedett a nyeregben és töprengve pillantott a lova füleire, amik egyike felé állt, míg a másik a környezetet hallgatta.
- Nem, inkább nem mondom meg, a végén még leájulna a lováról… - határozott a hím, és Shya kénytelen volt egyetérteni vele, még ha ezt nem is tette szóvá.
 – Viszont maga mégis válaszolhatna egy kérdésemre.
- Mi a kérdés? – kérdezte a lány semleges hangon, szigorúan meredve az előtte elterülő tájra. Nem tudta, milyen messze van a hely, ahová mentek, de remélte, hogy nem túl messze. Megfelelő kérdésekkel túl sokat kiszedhet belőle a hím, és azt szerette volna elkerülni.
- Tudja, felkeltette a kíváncsiságomat az a kis közjáték… Anyámmal. Mivel tartja sakkban magát, amiért olyan engedelmes szűz lett magából, hirtelen? – kicsit gyorsabb lépésre fogta Ébent, nem óhajtott órákig itt téblábolni.
Shyara eltöprengett, majd felsóhajtott.
- Ahogy elnézem, tényleg érdekli… hát legyen. Atyám nincsen túl jó véleménnyel rólam. Sok mindennek nevezett már, de a cselszövő, a fondorlatos és álszent voltak a leggyakoribbak; hogy ezek mennyire találóak, majd maga eldönti, nekem nem tisztem megítélni. Meggyőződése volt, hogy fenyegetést jelentek a pozíciójára nézve, s ezért, hogy megszabaduljon tőlem, magukhoz küldött. Kellően elszigetelt hely, nekem való lesz majd, mondta, s megígérte, hogy figyelmezteti az ittenieket az én „alattomos viselkedésemre”. Amennyiben panaszt hall… gondja lesz rá, hogy ne fordulhasson elő még egyszer. Az édesanyja tisztában van ezzel, s nem fél időnként emlékeztetni a jövetelem okaira sem. Sajnálom, hogy magára kényszerített, de nem nagyon hagyott más lehetőséget nekem, mint engedelmeskedni. Pedig tényleg nem akartam zavarni…-
Shya hangja hol ironikus, hol mérsékelten szomorú, míg máskor pusztán tényszerű volt. Igyekezett nem túl sok érzését megosztani a hímmel, ám a tényekről viszonylag könnyen beszélt, hiszen azok voltak, akárhogy érzett is velük kapcsolatban.
Miután elhallgatott, várt, vajon mit szól a hím a történethez.
Yzarr töprengve pillantott a kantárt markoló kezeire.
~ Tehát, marad… sokáig. Meddig?  Eddig nem tűnt fenyegetőnek, inkább meghunyászkodónak, anyámmal szemben… ezért! Vénasszony! ~
- Meddig… mégis mennyi időre küldte ide az apja? – kérdezte a hím töprengve, Shyara pedig sebesen gondolkodott a válaszon.
~ Mivel a válás szóba sem jöhet, úgy holtomiglan-holtodiglan…De ettől a választól meg ő esne le a lováról, úgyhogy meddig is kell maradnom? Mennyivel könnyebb lenne atyám elmebaja nélkül!
- Míg atyám vissza nem fogad… amire körülbelül annyi esélyem van, mint arra, hogy maga lepattan Ébenről és szerelmet vall nekem – kacagott fel Shyara örömtelenül – úgyhogy míg atyám életben van, legalább…
Harag lobbant a hím tekintetében, mikor meghallotta a Kislány szájából a lovának nevét; direkt nem mondta el a nősténynek. No, nem mintha érne is valamit ezzel a névvel, de ez… számára egy bensőséges dolog volt. Ha valaki tudja, hogy valamit vagy valakit névvel illet a gazdája vagy a tulajdonosa, ahhoz kötődik. S ő igen, kötődött a lovához, de a pokolba is! Nem látszott az arcán semmilyen érzelem, csak egy egykedvű maszk, amely most épp udvarias társalgást folytatott a nősténnyel.
- Egyébként szívesebben lenne otthon…? – puhatolózott finoman a hím. Ugyanis, bár úgy érezte, jelen pillanatban el tudja viselni a nőstényt, de hosszútávon agybajt kapna, ha az anyja mindenféle programjára beszervezné a Kislányt. Utálta, amikor a szabadságát, a szabad idejét tönkre teszik, megszabják, hogy mit tegyen, kit vigyen magával…
- Mert ezen könnyen tudok segíteni… - ismét csak egy finom puhatolózó utalás, hogy ő bizony igen is, ha tud, segít visszamenni a nősténynek oda, ahova úgy érzi, jobban tartozik. Akár egy élet kioltásának árán is, mindezt persze, ingyen!
Shyara arcán meglepetés és egy pillanatnyi öröm ragyogott fel, ahogyan gondolkodás nélkül visszakérdezett.
- Tényleg? Hogyan?! – Ezzel egy időben a mellettük eddig szótlanul haladó Yzarira is hallatta a hangját.
- Bátyus! Azonnal felejtsd el, még csak ne is gondolj rá! – szisszegte bátyja oldalán. Yzarr, mintha csak most vette volna észre, hogy velük van a húga is, egy bűnbánó mosoly kíséretében pillantott a testvérére, és szó nélkül nyújtotta át a nősténynek a köpönyeget, amit eddig az ölénél tartott.
Shyara fülét nem kerülte el barátnéje megjegyzése, és a pillanat törtrésze alatt váltott csalódottságba iménti lelkesedése, ahogy végiggondolta, mi lenne a dolgok következménye. Ha Yzarr valami csoda folytán fel tudta volna bontatni az eljegyzést, akkor Shya apja a lányt okolta volna a füstbe ment tervekért, ráadásul Elriathnak tett ígérete is kötötte Shyarát. Bár odahaza talán még újra találkozhatott volna Shyre-ral, búcsújuk után már valószínűleg nem tudták volna ugyanott folytatni, ahol megszakították kapcsolatukat. Bár vágyott vissza, korábbi életébe, valószínűleg már soha nem kaphatta volna meg ugyanazt. A kisnőstény lemondóan legyintett, s szomorkásan nézett el lova feje fölött.
- Talán... Nem tudom… De mindegy is…- motyogta félig magának, félig válaszul a hím első kérdésére, s csak akkor fordult vissza, mikor Yzarr felé nyújtott valamit.
- Ezt vegyék fel, mielőtt a városba érnénk. – mondta a hím, s a Kislánynak is átnyújtotta a köpönyegét, miként azt az imént Yaziráéval is tette.
Shyara biccentéssel köszönte meg, majd magára kanyarította a ruhadarabot, s a csuklyát is feltette. Elkomorodott, mivel a beszélgetés előhozta az otthonához kapcsolódó érzéseit. Nem akart emlékezni atyja egyre fokozódó ellenségeskedéseire, ahogyan a kedves, de elveszített dolgokra sem, mert mindkettő túlságosan elszomorította. A Kislánynak elment a kedve a társalgástól…
Yzarr figyelte a nőstény arcát s rajta átfutó érzelmeket, miközben várta a választ. Ingoványos talajra tévedt, de nem ő lenne, ha bánná a kérdését, vagy az ajánlatát. Így inkább a tudattól, hogy a nőstény tudja Ében nevét, dühösen pillantott az előttük levő út irányába. Kissé megemelkedett a nyeregben. Egy ideje érezte, hogy figyelik őket, ezért inkább ügetésbe váltott. Gyors, pattogós tempó, amelyből a lovak könnyen átválthatnak akár vágtába is.
- Tartsák az iramot, ne maradjanak le. – utálta a húgát magázni, de a Kislány miatt nem fog mindent elmondani kétszer, így maradt ennél a megoldásnál.
Yazira mogorván pillantott a faragatlan bátyjára, onnan pedig aggódva Shyarára. A kisnőstény vetett egy kérdő pillantást barátnőjére, mire Yazira egy bocsánatkérő mosolyt küldött válaszul. Shyara vállat vont, majd felzárkózott Yzarr mellé.
A hím pár pillanattal korábban egy ritka madár hangjára lett figyelmes, melyet gyermekkorában hallott utoljára. Ezen a vidéken már ki is halt, bár erről Shyara valószínűleg nem tudhatott. Lovaik vasalt patájának dübörgése sem nyomta el a hangot, így a kis nőstény is hallhatta, még ha nem is mondott neki semmit a furcsa jelzés. Yzarr kissé visszafogta Ébent, hogy a kancák bírják az iramot. Még egyszer felhangzott a különös hang, amire a hím immár ügetés közben szólalt meg.
- Menjenek tovább, Yazira te tudod, hogy hova kell menni. Hamarosan jövök utánatok. – azzal meg sem várva húga válaszát, egyhelyben állva a korábbi lendülettel fordította vissza Ébent arra, amerről jöttek, s tűnt el a nőstények mögött lova egyértelmű horkantásai közepette. Aztán hamarosan az állat hangja is elhalt, mintha eddig nem is lett volna velük a hím, csak a két nőstény volt, s az erdő. Eközben a málhás lovas csapat rendületlenül haladt a kis különítménnyel, akik vigyázták az útjukat.
Shyarát meglepte ez a váratlan irányváltás, és hátra-hátratekintett arra, amerre Yzarr eltűnt. Kancája kihasználta a lány elkalandozó figyelmét, és lassítani kezdett. Yazira figyelmeztetése zökkentette ki értetlenkedéséből a lányt.
- Hát, Shya indulás, hajtsuk meg annyira a lovakat amennyire tudjuk, siessünk! – kiáltotta a lányka, Shyara pedig ismét gyorsabb tempóra ösztökélte a lovát.
~ Ha Yzarr egyszer azt mondta, hogy hamarosan jön… akkor jönni fog. ~ gondolta Yazira. ~ Bár lehet, hogy némi időbe fog telni, legalább értünk ne kelljen aggódnia addig. ~
– Ha úgy alakul, akár a városban fogunk vele ismét találkozni… - nem tudta, hogy mi lehet a baj, de sejtése szerint csak valami kellemetlen lehetett, ha Yzarr lemaradt.
Shyara bólintott, hogy érti, és vágtára fogta a kancáját. Idővel kíváncsisága csak nem hagyta nyugodni, hát nyargalás közben azért odaszólt barátnőjének.
- Yazi, mégis… mi a bánat történt? Ez nem volt betervezve, jól sejtem?
 Yazirában számtalan válasz cikázott végig, még az ajkát is összecsücsörítette, a köpönyege lobogott mögötte, azt akkor kötötte magára, míg csöndben hallgatta a páros beszélgetést. A csuklya már rég leesett a fejéről.
- Nem… nem igazán. Lehet, hogy hallott… valamit… vagy érzett… - válaszolta a nősténynek. Maga sem tudta, hogy mit gondoljon. De egy biztos; Ő aggódott.

Helyek:

2 hozzászólás érkezett.

  1. Ruby válasza:
    2012. május 30. 19:59

    Végre egy jó hosszú fejezet. Élvezet volt olvasni a párocska lovas akcióját. Aranyosak voltak, és végre nem akarták megölni egymást. Nem lehet egyszerű megőrizni a titokzatosságot, és izgalmat részről részre. Gratulálok csajok jók vagytok! :)

  2. Ana válasza:
    2012. május 30. 20:05

    :D:D Köszönjük szépen! :D Örülök neki, hogy tetszett!

Vélemény hiány, azonnali utánpótlás szükségeltetik! :