Google+ Haláli házasság: 25. S a függöny felgördül

Haláli házasság

Tetszett? :)

25. S a függöny felgördül


Shya bólintott, hogy érti. Logikus volt neki Yzarr reakciója, értette Dorean véleményét is.
- Szövetséges... remélem, egyszer képes lesz annak tekinteni. Ha boldoggá nem is tudom tenni... de azt azért szeretném, hogy legalább tőlem ne kelljen féltenie a hátát. Épp elég volt az apámtól kapott ízelítő, nem akarok a férjem ellensége is lenni. - Shya szavai keserűen csengtek, majd kihúzta magát egy nagyobb sóhaj kíséretében. Nem akarta magát sajnáltatni, ahogyan azt sem várta el, hogy a barátjáért aggódó Dorean vele foglalkozzon Ha a hím nem szólt közbe, folytatta,.- Viszont ahhoz az kellene, hogy bízni tudjon bennem, azt viszont tartok tőle, hogy elbaltáztam, és minél tovább halogatom azt a beszélgetést, annál jobban fog rám haragudni utána. - Fáradtan dörzsölte meg az orrnyergét. - Mondd, Dorean... azon kívül persze, hogy amint lehet, mondjam el neki... mit tanácsolsz, hogyan?  Azt tudom, hogy nem szereti a köntörfalazást...minél tovább kerülgetem a témát, annál bosszúsabb lesz tőle. De szeretném valahogy megmutatni neki, hogy ÉN ki vagyok... viszont ha azzal kezdem, hogy a felesége... akkor kétlem, hogy lenne időm folytatni. Holnap este, ha nem gondolta meg magát, együtt fogunk vacsorázni, mert ő így döntött. Talán akkor elmondhatnám neki... - Tanácsot várva pillantott Doreanra, s várta a hímreakcióját.


Figyelmesen hallgatta a nőstény szavait néhol egyet is értett vele, de ő mégis megtette azt amit meg tudott tenni a bajtársa érdekében.  Kinyújtózkodott a székben, ujjat a tarkóján fonta össze s úgy pillantott Shyarára.
- Az utolsó mondatával kezdeném. Szavatartó hím és amit elhatározott azt véghez is viszi, ergo a vacsora marad. Azt hiszem így próbál téged kiengesztelni a lehetetlen viselkedéséért…
-Azt hiszem, mindkettőnknek van miért engesztelni a másikat...
Tapintott rá a lényegre Dorean még akkor is, ha találgatott - Valamint, hogy miképp fog cselekedni? Az őszinteséged mindenesetre díjazni fogja, még akkor is ha ez nem fog látszódni rajta egyáltalán…
Azzal felállt és magára hagyta a nőstény a saját gondolatai között.

- Na, testvér, elmondtál neki mindent? – hallatszott a folyosóról egy halk  férfi hang, de azt, hogy mi volt a válasz azt már nem hallhatta a nőstény
Shya mérlegeli még egy kicsit az elhangzottakat, majd felkel és megissza a teáját, és kisétál. Utána még elhalad a két méregfog mellett és halkan megjegyzi.
- Köszönöm a figyelmeztetést.
Egy gyors árny suhan el Shyara mellett, hogy aztán a nősténnyel szemben elhaladjon, a tekintete egy pillanatra fogva tartja a másikét mikor visszafordul ő nem Dorean, hanem az egyik beosztottja. A járása hajszálra ugyanaz mint Shyarájé az arca, s a tekintete szinte a nőstény mása. Elhalad Shyara mellett majd Dorean környékén lelassít.
- Köszönöm a figyelmeztetést. – suttogja, majd lágyan pipiskedést imitál s két cuppanós puszit ereszt meg Dorean arcára.
- Teeeh! – hörögte röhögve s nyomban taszított egyet a testvérén, le a lépcső irányába. – Ezért még számolunk! – ledübörgött az első emelet irányában. Ahol újabb röhögés hangzott fel, a harmadik tag is értesült a történtekről. Talán még a nőstény nevetését is hallották.
Shya megszeppenten pislogott a rövid előadást látva, majd a hímek nevetésével az övé is felhangzott. mosolyogva fordított hátat a távozóknak, s kicsit nyugodtabb szívvel ment Yazira keresésére, hogy segítsen a lányzónak pakolni.


A nappaliba érve Yazirát egy pár láda között guggolva találta. Az ablakhoz sétált, s ahogy elhaladt barátnéja mellett, megsimogatta annak vállát, jelezve, megérkezett. Shya kinézett az ablakon, majd berzenkedve el is fordult.
- Innen nézve sincs közelebb az a háztető - morogta maga elé, majd betársult Yazira mellé. Több kupac könyv és néhány világosabb színű pergamen után egyszer csak egy sötétebb, bizonyára régebbi lapot vett észre. Leszedte róla a felette lévő, furcsa jelekkel teleírt darabokat, s kíváncsian mérte végig a rajta látható, hullámos tincsekkel keretezett emberi arcot. Bár nem ismerte, Yazi korábbi jellemzése alapján felismerte Athrea arcát. A fénylő, ártatlan tekintet és a bátortalan, de őszinte mosoly nem is igazán hagyott kérdést a jelleme felől. Shyara elmosolyodott, s barátnéje elé tartotta a kissé gyűrött lapot.

- Ő volt az, ugye? Athrea? -a lány hangja kedvesen csengett. ~Milyen kár, hogy nem fajtánk béli... Ha valóban olyan, amilyennek Yazi leírta, talán képes lett volna megtartani és boldoggá tenni Yzarrt.~

A dudorászást akkor sem hagyta abba amikor Shyara bejött és megérintette a vállát. Hallotta a nevetést s úgy értelmezte, hogy odakint minden rendben. Zajlott ezekszerint.
Shyara hangjára lett figyelmes. S nyomban hátra is fordult.
Shyara hangjára lett figyelmes. S nyomban hátra is fordult.
- Hogy?! Jaa… jaj, igen! – lépett oda mosolyogva Shyara mellé. Ez volt az a kupac, amit elvileg el kellett volna tüntetnie már egy ládába rég… - Tudod, mit szeretek Yzarr rajzaiban? – meg sem várta, hogy Shya bólintson, máris előkotort egy újabb képet. Ez a rajz színes volt, látszott, hogy éjjel van, kissé homályosabbak a színek. De a hófehér haj így is kivehető volt.~Fehérhajú emberlány…~ lepődött meg Shyara, látva a színt, majd a kép többi részét is megnézte.
Athrea egy ágyban feküdt. A takaró nem rajta, hanem köré volt csavarodva. A rajz aprólékosan és részletesen ábrázolta a központban heverő lányt, de ugyanúgy kivehetőek voltak a párnák is, ahogyan Athrea bájosan szundított Yzarr ágyában. Ahogy a hálóing felcsúszott a lány combján s a válláról pedig le a vékony pánt. Sütött a képről a védtelenség és a bizalom, ahogyan a lány ott hevert az ágyon, ugyanakkor a vonalak pontossága és az egész rajz hangulata a készítő törődését tükrözte.
- Aprólékos és olyan mintha én is ott lettem volna azon az éjszakán… - mondta Yazi, mire Shya felkuncogott. Barátnéja kicsit elpirult a mondat kétértelműségén. – Öh, szóval nem úgy, de nem is az történt akkor… ő csak ült és figyelte… tudom, mert mesélte. – aztán előkapart egy újabbat, amin hajszálra ugyanaz a jelenet szerepel, de ekkor már Athrea szemei nyitva vannak, és mosolyogva pillant a rá néző alakra. De leginkább Yzarra. Bizalom, ártatlanság és őszinteség sugárzott a képről.
- Szóval, azt kedvelem benne, hogy megragadja a lényeget… Mint itt… - ekkor már kézen fogta Shyarát és egy másik kupachoz vezette Shyát, aki még mindig kissé a fekvő lány tekintetének hatása alatt állt. Egyszerűen megdöbbentette az a nyíltság, amivel Athrea Yzarr felé fordult, s kicsit úgy is érezte magát, mint valami betolakodó, akinek nem lenne szabad látnia ezt a bensőséges pillanatot. Ugyanakkor kíváncsi is volt, mit rejthetnek a további képek.
- Ő Ében, csikó korában. Szertelen, de mégis vad és rakoncátlan és nézd a szemeit, nála hűségesebbet még nem láttam. Az anyja meghalt, amikor született. Yzarr nevelte fel, nem aludt szinte sosem, ha mégis, akkor mellette az istállóban. Mármint Yzarr a csikóval aludt… Néha én is vigyáztam rá, amikor már nem bírtam nézni, hogy a Bátyus nem alszik… - Yazira elhallgatott. Elmerengett egy kis időre. Shyara pedig mosolyogva nézegette a csikó képét.
- Egyébként nekünk csak az a feladatunk, hogy az itteni papírokat összepakoljuk. – lépett el az asztal mellől Yazi, hogy aztán folytassa a rábízott feladatot. – Csak a ládákba kell betenni, a fiúk majd leviszik őket és a lovakra pakolják.
Shyara bólintott, s felpiszkált kíváncsisággal pakolt tovább. Ha az előbbiekhez hasonló színű pergament talált, akkor jobban megnézte magának, hátha egy másik rajz az. Így talált végül olyan képet is, ahol a páros is megjelent. Éjjel volt, Yzarr a karjaiban tartotta a lányt és óvón ölelte a már többször megemlített Athreát, aki szinte megnyugodva fúrta bele a hím mellkasába az arcát, de féloldalasan így is látszott az a bájos pofi. Yzarr pedig a hajába temetkezett, vagyis a tincsei takarták az arcát, miközben a lányra pillantott. Egy dolgot meg kell hagyni: még magát is igen reálisan tudta ábrázolni.  A stílus ugyanaz volt, mint az utána szereplő Athreát vagy Ébent ábrázoló képé, és mindegyik sarkában szerepelt a Y.A.T szignó. ~ Yzarr A. Themar. ~
- A.? A bátyádnak van egy második keresztneve is? – fordult Yazirához Shya, miközben visszatért az imént észrevett, bújós-ölelős rajzhoz.
- Igenn…. – felelte moslyogva Yazi, de ezt nem fogja elmondani. ~ Azon a néven csak Dorean szólíthatja. ~
 - Micsoda? Vagy ezt inkább várjam meg, míg ő maga mondja el? – kérdezte kíváncsian a barátnőjét, s hangjából érezhető volt, hogy neki az is megfelel, ha várnia kell a válaszra.
- Ha akarja, bár nem hinném, hogy elfogja. – ~De az esküvőn úgy is kiderülhet…~
 A Doreannal való beszélgetése nem csak azt az érzést erősítette benne, hogy hamarosan el kell mondania Yzarrnak, kicsoda ő, hanem kicsit türelemre is intette, ugyanakkor mintha igyekezett volna jobban megérteni a titkok és információk szerepét, értékét Yzarr életében. Esetleg talán a kép is befolyásolta kicsit, ugyanis, ahogyan elnézegette, az érzés, hogy nincs joga látni ezeket a lapra vetett érzéseket, kissé bűntudata támadt. Úgy érezte, épp elég személyes dolgot tudott meg a hímről ahhoz, hogy hagyjon párat későbbre is, így elfogadta volna azt is, ha Yazi nem mondja el neki, mi az Al.. kezdetű név (melyet Dorean kotyogott ki korábban) folytatása.
Shya ezek után már nem keresgélt rajzos pergameneket, hanem igyekezett minél hamarabb elpakolni. Már majdnem végeztek, mikor az egyik könyvből kipottyant egy vékony lap.
Shya felvette, s vissza is akarta rakni, ám meglepetésére hangjegyek és egy versszerűen tördelt szöveg szerepelt rajta. Eltöprengve tette helyére a könyv kivételével mindet, s olvasni kezdett.

Rémálom - A Fenevad ideje

Vérébe fúlt a nap és elmerült a horizont mögött
egy utolsó arany sugár a csillagok felé szökött
de fakó fénye kihunyt, megadta magát a sötétnek
miben tévútra vezetnek a már jól ismert ösvények
rajtuk mint egy áruló, hangosan kopog a macskakő
míg saját hangomat elnyeli a köd, félelmem nagyra nő
e baljós, fenyegető csendben, körém gyűlnek az árnyak
gyenge vagyok és kimerült… menekülnék, de hiába
utolér a rémkép: alkonyatkor a vérhabos agyar
szívemet marja, elmémet tépi, acélkarmaival
Átkos rítus, évek óta, ha jő az éjjel, így köszönt
rám talál, ha elbújok is, ölelő karjaim között.
A kis nőstény megszeppenve, értetlenül olvasta a verset, s kissé felkavarta az abból áradó félelem és zaklatottság.
Sietve haladt tovább a dallamra. Átolvasta a szöveget, majd meglepődve nézte meg a kottát, s ezúttal a dallammal együtt olvasta újra a szöveget is, miközben fel sem tűnt neki, hogy leült az asztalra. Lefoglalta, hogy összehasonlítsa a verset és a dalt. A kettő közötti ellentét meglepően éles volt. A stílus egyezett, ugyanúgy hiányzott belőlük a központozás sok helyen, a dal mégis sokkal rendezettebb volt, szinte idilli, annak ellenére, hogy az éjszakától való félelem közös volt a kettőben.
Halkan kezdett dúdolni, mert megtetszettek neki a könnyed, magas hangok és az egész hangulata

 Árnyak járta vad-rideg éjben
nehéz aludnom csak te vagy ébren
mellettem egy ezüstös szempár
világít villan tudom figyel rám

felriadok hívlak ijedten
nyúlok utánad szemed se rebben
szótlanul ülsz de mozdul karod már 
hogy senki ne lásson, úgy ölel át.

Ajkamról egy reszketeg sóhaj
rebben és bújok boldog mosollyal.
 titkod nem sejti senki, csak én. 
 és velem együtt rejti az éj

Miután végzett, kissé döbbenten nézett fel Yazirára. Hatással volt rá a dal, megérintette a kedvessége és az a ragaszkodás, ami furcsa mód átsejlett belőle.

- Tudod, én nagyon megkedveltem őt… - megeresztett egy reszketeg sóhajt. S elmorzsolta azt a néhány könnycseppet az arcáról, ami megjelent.  – Eleinte nem szerettem, de aztán megbarátkoztam vele. – felelte miközben lecsukta az egyik láda fedelét.
Shya elmosolyodott, és összeborzolta Yazira üstökét.
- Megértem, kislány...- felelte kedvesen, majd felpillantott, mikor Dorean lépett be a szobába.
- Ha itt végeztek Yazira kisasszony, akkor a konyhában Yzarr tealeveleit kellene összepakolni és megköszönném, ha főznének még nekünk is teát. Az Örökös ígért ételt, mert ha jól emlékszem kimaradt a reggelijük és az ebédjük is… - jelent meg Dorean az ajtóban egy pillanatra, majd el is tűnt, lévén a málhás lovak megérkeztek.
A hím szavaira Shya gyomra megkordult, mire elpirulva grimaszolt egyet. Megörült az étel hírének, meg kell hagyni, de a hangos korgást kissé rangján alulinak érezte. Viszont mielőtt követte volna Yazirát a konyhába, még körbenézett a szobában, hogy mindent elpakoltak-e, amit kellett. Csak miután elégedetten bólintott, zárta be maguk után az ajtót.
A lovakhoz tartozó szekér a Méregfogak városon kívüli posztján ácsorgott, ide küldte Yzarr a kis csavargóit, akiket érdemesnek tartott arra, hogy tovább képezze.
Egyébként látszik, hogy nem kellett sok cuccot összepakolniuk. bár voltak lovak, amik igazán meg voltak pakolva. A gyógyító pedig a lovakra vigyázó Méregfog mellett ücsörgött egy ládán.

Yzarr nagyjából akkor érkezhetett meg, amikor a nőstények már a konyhában ténykedtek. Tenmaga még odakint elbíbelődött egy kicsit Kristállyal és Ébennel, miközben Dorean lépett oda mellé. S szinte Yzarr nyakához hajolva szimatolt a levegőbe.
- Ha nem érezném rajtad, azt hinném, nem jutott időd szórakozni is egy kicsit abban a házban.- morogta a hím Yzarrnak. - de messziről bűzlesz a kölnitől, úgyhogy megnyugodtam. – A bűzlés túlzás volt, Yzarr egyszerűen csak tisztább és fesztelenebb volt, mint mielőtt távozott.
- Közöd? Szabad nem?- kérdezett vissza az örökös nemtörődöm stílusban. -  Még nem házasodtam meg, bár azt hiszem, ettől akkor sem lehetne vissza tartani… - itt a hím elhallgatott. – Mellesleg, igazán béna az a tag, aki követett.  Ilyesformán nem kell a kis színjátékod… Amúgy a Madamme jó szövetségesünk lehet…
- Ó persze; ad alánk egy-két kurvát, és ki is vagyunk elégítve! – töprengett hangosan Dorean, miközben felzárkózott Yzarr mellé, aki a ház ajtajában ácsorgott.
- Lehet, hogy rád férne, bár ahogy elnézlek… – töprengve mérte végig a másik hímet. – Neked a kolbászok jönnek be. – Az utcát betöltötte a lovakat őrző Méregfog nevetése
- Pofa be! – közölte Dorean egyszerűen, és a hím után sietett.
-  Héé, Csókos, hallottad? – vigyorgott fel az emeleten kipillantó, szintén vigyorgó hímre a lenti őrködő. A fenti ugyanaz volt, aki Shyarát is imitálta.
- A konyhában vannak… - szólt Dorean az Örökösnek, aki már a lépcsők felénél járt.
Yzarr első útja a konyhába vezetne, miután felért az emeletre, ha hagynák. Látta a málhás lovak állapotából, s a még fel nem pakolt nehezebb dolgokból, hogy végeztek a pakolással, így már csak a beígért vacsora hiányzott az induláshoz.
- Figyelj… szerintem nem ártana a Kisnőstény orrára nézned… hogy mit rejteget a szobájában… - suttogta Dorean Yzarr fülébe. Mindketten megálltak az első emelet fordulójában.
- Miért érdekelne? – kérdezte Yzarr, de még nem ment tovább.
- Ha… jól emlékszem… - a tarkóját vakarva meredt a plafon irányába Dorean, majd végre megszólalt. -  Igazán élvezetes a stílusa, bár az apja hangján kissé durva, mindazonáltal érdekes, ahogy a szeretőjével való kapcsolatáról írkálmányolt… Lehet, hogy ezzel a szokásával most sem hagyott fel, hogy ide került hozzánk…
- Miért érdekelne a viszonya? – vágott egy fintort Yzarr, majd tovább indult.
- Te tudod… de szerintem egy kört akkor is megér… Mert nem bízol benne, ugye? – tapintott rá a lényegre Dorean, majd elindult.
Yzarr bár nem válaszolt a kérdésre, homlokráncolva fordult el a konyha irányába, mégis elgondolkodott az elhangzottakon.
- Meghoztam a vacsorát. – jelentette be úgy, hogy mindenki hallja a házban, miközben belépett az ajtó nélküli helyiségbe. Hallva Yzarr, egész házat betöltő kiáltását, Shya a többiekkel együtt örült meg az étel hírének. A nőstényke és a Méregfogak gyakorlatilag egy emberk… sötételfként igyekeztek az ételhozó közelébe, és ellepték a konyhát.
~ Miért nem gondoltam arra, hogy jobb lenne egy nagyobb konyha? ~ gondolta Yzarr panaszosan a hirtelen megjelenő csapat láttán. Történetesen azért, mert nem számított arra, hogy egy kisebb csapat szállja meg a házat.
A hím levette a hátáról a zsákot és kipakolt a konyhapultra. Friss volt minden, a bagettek, a cipó, a saláta, retek, répa és sajt, valamint a fűszeres sonka is. S volt egy zárt dobozkában vaj is.
Levette a lovagló kesztyűjét és zsebre vágta, majd a kabátját leterítette az egyik szék támlájára. Kezet mosott, majd csak aztán állt neki felszeletelni a sonkát és a sajtot.
- Yazi ezeket megmosnád, és amit kell, meg is pucolnátok? – kérdezte a hím, miközben a konyhapult végébe pakolt zöldségek felé intett. Feljebb húzta a garbója ujját, ám az alkarvédőit magán hagyta, a fekete anyag még jobban karcsúsította és ennek tetejébe jobban simult a felső testére a ruha anyaga, kirajzolva a felkar izmait is. Amit amúgy a Kisnősténynek már volt alkalma leplezetlenül megbámulni s esetleg eszébe juthatott, hogy milyen erőket rejt magában a hím.
Shyara gyomra ismét jelezte ürességét, és a hasa is fájt kissé a lánynak. Az éhségnek tudta be a dolgot, így önös érdektől is vezérelve, szorgosan segédkezett Yazinak a zöldségek felszeletelésében és a tálalásban.
Shyának valóban feltűnt Yzarr felszerelése. Kissé furcsállotta, hogy alkarvédőben kezd neki konyhatündérkedni a hím, de az aznapi összetűzésükből adódóan eszébe sem jutott, hogy szóvá tegye. Mivel a többiek nem nagyon hagytak neki helyet, kénytelen volt Yzarr mellett vagdosni a neki jutó zöldségeket.
Talán tényleg jobb is volt, hogy nem tette szóvá a kis nőstényke az Yzarr öltözékére vonatkozó megjegyzést. Újabb vita lett volna belőle.
Shya meg akarta várni a többieket, de éhsége sürgette, így felkapott egy szelet retket, és kis falatokban elmajszolta. Nem sokat segített, így valami tartalmasabb falat után nézett. Kis ideig szemezgetett az Yzarr által szeletelt sonkára, s mérlegelt… Nem akarta megharagítani a hímet azzal, hogy már megint bepofátlankodik a személyes terébe, de a kérdést hamar eldöntötte egy apró, de kellemetlen fájdalomhullám, amit a hasánál érzett. Nem figyelte tovább a hímet, hanem döntött, és gyors mozdulattal elkapott egy húsosabb darab szalonnacsíkot az asztalról, majd bekapta, s visszatért saját szeletelnivalójához. Orcáján mintha némi pírt is felfedezhetett volna a hím, de a lány nem pillantott fel rá, s testtartása sem éppen úgy nézett ki, mint aki éppen vitát akarna szítani.
Érezte, hogy a kis nőstény rajta tartja a szemét, ami amúgy felettébb bosszantotta, sejtette, hogy mire megy ki a játék, de szavak nem hagyták el a Kislány ajkát. helyette elcsent egy szalonna darabot.
Yzarr nem volt mérges, viszont szórakoztatta a nőstényke viselkedése.
Végzett a sonka felszeletelésével, ezt rápakolta egy tányérra s a mögötte levő asztalra tette a bagettek és a cipók mellé. Majd megbontotta a sajtot, s azt már vékonyabb szeletekre kezdte vágni.
- Dorean, vigyetek majd le a kintieknek is. – adta utasításba a hím, majd végzett a sajt felszeletelésével. – Szolgáljátok ki magatokat… - azzal a mozdulattal le is nyúlt magának egy méretes bagettet, a többi is igen hosszú volt. Lekanyarintott a vajból a késére egy akkora darabot, ami a pultot támasztó Doreannak és magának elég lesz, s a többit az asztalnál ülő nőstényekre bízta. Félbe vágta a pék remeket, de úgy, hogy csak ki kelljen nyitni, mint egy könyvet, megvajazta, majd belepakolta a sonkát, a sajtot és a friss zöldségeket is.
- Mit bíbelődsz vele? Markolj bele, aztán edd… egy helyre megy… - morogta Dorean az orra alatt, mire Shya felfigyelt. Ő is éppen nekiállt volna a bagett félbevágásának, de a hím tanácsát hallva meggondolta magát, s inkább körmeit a kiflibe vágva kettétépte azt, miközben maga mellől hallotta, ahogyan Yzarr válaszolt Doreannak.
- Mert tudom, hogy Ő disznóságának mindegy, nekem azért még nem… - morogta vissza Yzarr. Miközben a teáskannákért nyúlt, üres volt mind. Töltött beléjük vizet, majd begyújtotta a tűzhelyet.
A péktermék kettétépése, majd az, hogy vajazás nélkül szórt bele zöldségeket, a heves mozdulatokra egy sötételfekként kapták fel a fejüket a hímek s pillantottak a nőstényre. Aztán egymásra, végül Dorean tányérjára, ő is hasonlóan ráérősen kenegette a cipóját, mint Yzarr. Így ismét a nőstényt tüntették ki a figyelmükkel.
Shya felfigyelt, majd értetlenül viszonozta az érdeklődő tekinteteket.
- Mi az? – kérdezett vissza, majd azonnal válaszolt is a kimondatlan kérdésre. - Így gyorsabb – tárta szét a kezeit. Tudta, hogy megoldása kevésbé volt elegáns és szép, mint Yzarré, de határozottan gyorsabb, a kisnőstény pedig igencsak fájlalta már a hasát, így nem volt kedve tovább húzni az időt.
Shya válaszolta, amit válaszolt, de azért érezte, hogy kezd melegebb lenni az arca a kelleténél
- Ki kér teát? – szólt hátra a válla felett Yzarr, mire innen-onnan helyeslő mormolások jelezték italigényüket, Shyara halk - Én kérnék. – mondatával együtt.
Míg főtt a víz, addig a hím elkezdte enni a saját szendvicsét, ami abból állt, hogy a bagettet nagyobb katonákra vágta s épp az első falatnál tartott.
- Yzaaaarr! Bátyus! Énn… - a hím a hangra fájdalmas grimaszra húzta az ajkát, de mivel tele volt a szája, nem szólalt meg.
- Nekem is csinálnál egy olyat, mint a tied? – meresztett nagy szemeket Yazi a bátyjára.
Dorean kárörvendően felkuncogott majd Yzarr pillantására inkább beletemetkezett a saját cipójába. Ezzel egy időben Shyara halk, nem azonnal elfojtott kacaja is felhangzott. Hangjában nem volt káröröm, pusztán a hím arckifejezésén mulatott. Yzarr a plafonra emelte a tekintetét s úgy morgolódott miközben az utolsó falatot is lenyelte.
- Tessék, itt az enyém… - felelte végül Yzarr, majd a húga felé nyújtotta a tányérját. Yazi lelkesen pattant fel a székről s nyomott egy puszit a hím arcára, miközben elvette a tányért s Yzarr háta mögül a maradék fel nem kockázott bagett darabot. Utána visszatáncolt a helyére.
Yzarr ellökte magát a konyhapulttól és elvett magának egy másik bagettet, s folytatta előröl az újabb szendvicskészítési procedúrát.
Shyara hamarosan jóllakott, bár ebben a hamarosban az is közrejátszott, hogy a lány nagyokat harapott, és keveset rágott, így elég hamar végzett. Bár éhsége elmúlt, a hasa továbbra is sajgott kicsit, csupán az éhség hűvös hiánya helyére melegebb érzés költözött. A lány bízott benne, hogy hamarosan elmúlik. Balját a hasán nyugtatva dőlt hátra a székben, és várta, hogy elkészüljön a tea.

Ééés, igen, Yzarr végre eljutott oda, hogy elkészítse a saját bagettjét is, és végül azt falatozza. A többiek javában végeztek már, mire Yzarr még csak a felénél tartott. A teás kannák felsípoltak, mire a hím morogva s beletörődötten pillantott a tálján tartott ételre, s a háta mögött levő nagyobb darabra, amit szintén meg akart még enni.
Shyara felfigyelt a füttyre, majd a hím arcán megjelenő kelletlen kifejezést helyesen értelmezve felkelt az asztaltól, s magára vállalta a teakészítést. Egyrészt érzékelte, hogy a nem táplálkozók közül ő a nő, ergo ő az első, akire kiosztanák a feladatot. Másrészt feltűnt neki, hogy bár ügyetlen módon többször is hagyott magán támadási felületet, a hím valahogy elfelejtette kihasználni a lehetőséget a gúnyolódásra. Ezen kívül szépen sorba állítva ott szerepelt a listán a Doreannal való beszélgetés és az Athreáról vagy éppen a lányról _és_ Yzarról közösen készült képek is, no meg persze az, ahogyan Yazirával bánt a hím. Úgyhogy Shya úgy gondolta, Yzarr talán megérdemli, hogy nyugodtan egyen.
A hím érdeklődve pillantott a felpattanó Kislányra, majd kicsit odébb állt. Mit szeretne? – kérdezte, s hangjából hiányzott a támadó él.
- Maga ismeri a társait, olyan teát, amit ők szívesen innának.
- Gyümölcsöt, fiúk? – szólt oda Yzarr a hímeknek, majd amennyiben helyeslő moraj futott végig rajtuk, lekapott egy cseresznyés összeállítást.
- Ez ám az összhang! – bukott ki Shyarából a meglepett, ugyanakkor elismerő mondat, ahogy végignézett az egyöntetűen hümmögő-bólogató bagázson, s már nyúlt is a hím által elé tolt dobozkáért.
Szemöldökráncolva pillantott Dorean irányába, aki egy nemtörődöm, ártatlan mosollyal válaszolt Yzarrnak.
Csak az egyik kannába rakott azonban a cseresznyeteából, a másikba (mivel furcsamód kedveskedni akart Yzarrnak és látta Yazitól, hogyan szereti a hím a teát, ezért) ciromfüvet szeretett volna rakni.
- A citromfüvet… és fahéjat is… kérem. – szólt Shya kissé bizonytalanul, de udvariasan, s remélte, a hím nem néz rá nagyon furcsán a kérés után.
De, ami azt illeti, Yzarr furcsálkodva pillantott a nőstényre, de azért teljesítette a kérést s elé tette a dobozokat, miközben kissé hátrébb húzódott. Ha elfogyott a tányérjára kockázott szendvics, úgy újabb falatért nyúlt.
Miután Shya megkapta a füveket, elkészítette a teát, majd körbenézett, s ahány társuk előtt nem volt még bögre, annyit levett egy polcról. Mielőtt nekiállt volna kitöltögetni, eszébe jutott a cukor. Kezében egy kiskanállal megtorpant egy pillanatra. Volt egy sejtése, hogy ha megízesíti, senki nem fog kérni belőle, már csak azért is, hogy ostobának tűnjön… úgyhogy egy kis ideig tétovázott.
- Azt hagyja, majd megízesítik, ha akarják. Bár, Yazi szerintem citrommal és cukorral kéri… - pillantott az említett irányába Yzarrr. Az említett helyeslően bólogatott bátyja szavaira. Shya megengedett magának egy köszönő pillantást a hím felé, s a lányzónak a tanács szerint ízesítette a teáját. Mosolyogva rakta le a húgocska elé a bögrét, akin jól látszott, hogy küszködött a nagy bagettel, még a feléig se jutott, de nem bírta megenni.
Addig is, mivel látta, hogy húga nem boldogul a szendvicsével, Yzarr fogta a saját maradékát és a tányérját, aztán letelepedett Yazi mellé.
- Kéred? – nézett kis kutya szemekkel a bátyjára. – Nem bírom már megenni… - panaszolta a hasát fogva Yazi.
- Valahogy sejtettem, hogy ez lesz… - morogta a hím az orra alatt, de szó nélkül vette maga elé a testvére adagját is. Shya kedves somolygással hallgatta a párbeszédüket. ~Yazi tényleg az ujja köré csavarta a bátyját. ~ állapította meg magában, s kitartóan mosolygott- Másoknak is feltűnhetett esetleg a csendes derű, ami az arcára volt írva.
Elsőnek Yzarr elé tette le a teáját, két csipet fahéjjal, ahogyan Yazirától látta, minden egyéb nélkül. A hímnek érdeklődve kúszott fel a szemöldöke kiszolgálás és a külön elkészített tea végett.
- Köszönöm… - mormolta az orra alatt, majd visszafordult az étele fölé, miközben kavart néhányan a teán.
 Shya biccentett Yzarrnak, majd a bögréket is kiosztotta, s végül cukrot és citromlevet is rakott az asztalra.
Úgy tűnt, mivel neki jutott a több adag, és az ágytorna után eléggé éhes szokott lenni, így ráérősen kezdett volna enni, de úgy tűnt, mindenki rá vár.
- Készülődhettek, ha befejeztem, lent találkozunk – szólt a hím, s elsőként a Méregfogak távoztak. Shyara is indulni készült, ám végül mégis megtorpant. Dorean pillantása megállította. ~ Na, most...? ~ üzente, egyben tanácsolta a hím tekintete,  Shya pedig mély levegőt véve nézett a másikra. A violaszín íriszek sötétebb árnyalatot öltöttek, árulkodva gazdájuk növekvő feszültségéről, de végül a lány erőt vett magán, s lassan leült az egyik székre Yzarral szemben. Most, hogy már magára maradt, nagyjából, nyugodt szívvel könyökölt fel az asztalra s tömött a szájába egy falat katonát.  Érezte, hogy a nőstényke leül a vele szemben levő székre, csak egy pillantásra méltatta majd ráérősen tovább kockázta a szendvicsét.
Shya mély levegőt vett, miközben ruhája ujját gyűrögette.
- Yzarr…- kezdte halkan, kissé kérlelően. – Beszélnünk kellene…
Érdeklődve villant Yzarr ezüstszürke tekintete a Kislányra, ám csak azután szólalt meg, miután lenyelte a falatot.
- Nincs miről beszélnünk, azt hiszem. – hárította el a nőstény közeledését, miközben kortyolt egyet a bögréből.
- De van... kérem... -Shya rá nem jellemzően csendes, ártatlan hangja furcsa lehetett volna, ha a hím hajlandó lett volna figyelni rá.
- Nem ér rá holnap? - kérdezte a hím, miközben hátradőlt a székben és karba fonta a kezét
Shya beharapta az ajkát, és megrázta meg a fejét. A tekintete riadt volt, szinte már könyörgő. Nem akarta ezt a beszélgetést, de félt, hogy másnapra ismét megváltozik a hím hangulata, és nem fogja tudni elmondani neki.
- így is túl sokáig halogattam - vallotta be vékony hangon,  lesütötte a szemét.
Árnyék suhant át a hím arcán végig simított a nadrágján csak, hogy ne lássa a könyörgő lila íriszeket.
- Attól tartok, tartogathatja még egy darabig, ha már eddig bírta. - pillantott ridegen a nőstényre.
- Most pedig folytatnám az evést... Hogy mihamarabb mehessünk és maguk lánykák tudjanak pihenni, hiszen felvirrad mire haza érünk... S Yazirát ismerve jó ha a lovon nem fog elaludni... - dölt vissza az asztal fölé.
Ezzel részéről befejezettnek tekintettea beszélgetést.
Shya leforrázottan ült egy darabig. Megértette a hím ridegségét, de fájt is neki. Tanácstalan pillantást vetett az ajtó felé, hátha elkaphatja az ott ácsorgó Dorean tekintetét.  A Méregfog a fejével intett Shyarának, hogy induljon, ebből ma már nem lesz vallomás.
Shya nagyot sóhajtva kelt fel, s bár hasába egy pillanatra belenyilallt a fájdalom, ezt csak újabb indoknak érezte a távozásra. Ő megpróbálta, de nem volt biztos benne, hogy másnap vagy akár valaha is képesek lennének megbeszélni ezt a problémát a hímmel. Elhaladva Dorean mellett biccentett neki, majd lesietett a lépcsőkön, s megkereste a lovát, és persze barátnőjét is.
Ám Dorean még maradt Shya távozása után is. Visszatért a konyhába, és barátjához intézte szavait.
- Ezeket ne pakold el, hátra hagyom néhány emberemet, hogy vigyázzák a házat. Maradunk, mert megtetszett… Később beszélhetnék a hasznosításáról… - azzal magára hagyta a hímet, miután megpaskolta annak vállát.

Yzarr, miután végre befejezte az étkezést, felhajította a teáját és felvette a kabátját majd a kesztyűit is, és elindult a padlásra. A vízmelegítő tartály környékéről kihalászott egy nehezebb dobozt, amit belesüllyesztett a zsákba, amiben az ételeket hozta, s csatlakozott a lenti csapathoz. Rossz szájízzel haladt át a házon, s csukott be maga után minden ajtót és húzta le az ablakokat. S halkan tette be maga mögött az ajtót.
- Elindultak… - hallotta Dorean hangját maga mellől, aki felhagyott az ajtó melletti fal támasztásának. Besötétedett és éjközép van, ha jól haladnak hajnal előtt a bírtok, határára érkeznek.
Yzarr csak egy bólintással válaszolt, majd felszállt Ében hátára, s ellenőrizte a nyereghez rögzített kötelet, amelyen Kristály volt.
- Indulás! – adta ki az ukázt a hím, s egy könnyebb pöccintéssel elindította Ébent. Miközben mindenki felszállt a lovaira, még Dorean csapatának is előkerültek a hátasai, amelyek eltörpültek a hím csataménje mellett. Gyorsabb lépésre fogta a csődőrt, hogy hamar kijussanak a városból. Elől két Méregfog haladt s hátul is kettő. Oldalt is haladt szintén kettő, Yzarr hátrébb valahogy most is a délutáni felállásban, Shyara Yazira és Yzarr hármasban haladtak.

Helyek:

5 hozzászólás érkezett.

  1. Ruby válasza:
    2012. május 31. 16:09

    Már egyre jobban nem tudom, hogy mit gondoljak! (nem a ti hibátok)Az biztos, hogy a lány helyében én már tuti odavágtam volna neki, hogy "én vagyok az ara"! Eszi, nem eszi nem kap mást címszóval.
    Mérhetetlenül sajnálom a lányt, hogy elszakították otthonról, a leendő férje egy faalja, és még osztják is neki az észt.
    Megértem a hím álláspontját is, de a múltért a jövőt nem lehet büntetni. Mindenki megérdemel egy esélyt.
    ...és megint csak Dorean...
    Nagyon tetszett a fejezet, de most értelmes dolgot nem tudok írni rá.
    Javaslat: szerintem jó lenne az oldalra egy olyan hely ahol átfogóan lehetne értékelni az írásotokat, és nem csak a fejezeteket komizni. Bár mint a mellékelt ábra mutatja én leírom bárhova ahol van hely (hihihi)

  2. Ana válasza:
    2012. május 31. 22:28

    :D:D
    Én személy szerinte kedvelem Doreant. Jófej pasas, és hasznos a jelenléte:D
    Viszont nekem kicsit hosszú volt ez a fejezet:D(sokat kell legörgetni, ha olvasni akarom a kommentet:D)

  3. Unknown says:
    2012. május 31. 23:46

    Hát, Yzarr és is azon az állásponton van, hogy minek kellett eddig halogatni, lásd az első vacsorás pillanatokat, az agyára megy a nőstény, de még mindig kerülgeti a témát... Pedig ezzel _talán_ megkönnyítette volna a dolgukat. Viszont, ott a kiállhatatlan természete Yzarrnak... amiből sosem lehet egy meghatározott reakcióra számítani...

    Múlt és jelen helyrerakása folyamatban ;) De ez kicsit nehéz lesz neki... :) Házasságfóbiája van szegénykémnek a tetejében, a feleségeket sem szereti, de majd kiheveri XD Addig meg tessék tűrni, hogy ekkora "pöts..." XD És sajnálni Shyat XD (mindig a (n)őket sajnálják... XD)

  4. Ruby válasza:
    2012. június 1. 13:33

    Az utolsó mondatoddal nem értek egyet Yzarr.
    Te megsajnáltad nálam Hace-t....ha jól emlékszem a klubban...(mondjuk én is).
    De itt most tényleg a lány a nagyobb áldozat! A pasi mindig jobban tudja magát védeni az érzelmi, és egyéb támadásokkal szemben, főleg az Úrfi. Van benne szufla rendesen! :)

  5. Unknown says:
    2012. június 1. 13:38

    Igen, valóban eszembe is jutott akkor amikor írtam azt a hsz-t Hace, meg a te leányzód. :P Igazat kell adjak neked ;)

Vélemény hiány, azonnali utánpótlás szükségeltetik! :