Shya mást sem akart, mint
egyedül maradni, távol az őt támadó hímtől. Félt, pedig talán még nem is
tudatosult benne igazán, mekkora veszélyben is volt az elmúlt pár percben.
Ugyanakkor az a tömény elutasítás, amelyet Yzarr felől érzett, lelkileg is
sértette a lányt.
Miután a hím távozott, Shya felkelt, és leellenőrizte, hogy az ablakok és ajtók zárva vannak-e, s a függönyt is behúzta.
Ezután lerogyott a fésülködő-asztalához, s arcát kezébe temetve sírt tovább.
Pár perc múlva lehiggadt annyira, hogy képes legyen elővenni írószert, s egy friss oldalra reszketeg betűkkel, de írni kezdjen.
Miután a hím távozott, Shya felkelt, és leellenőrizte, hogy az ablakok és ajtók zárva vannak-e, s a függönyt is behúzta.
Ezután lerogyott a fésülködő-asztalához, s arcát kezébe temetve sírt tovább.
Pár perc múlva lehiggadt annyira, hogy képes legyen elővenni írószert, s egy friss oldalra reszketeg betűkkel, de írni kezdjen.
Miért? Tudom, hogy atyám meg
akart szabadulni tőlem... de szó szerint? Hát halni küldött ebbe a házba?!
Azt hittem, megszabadulhatok tőle, a megvetésétől, az érthetetlen utálatától most, hogy kitaszított.
De rémálmomban sem hittem volna, hogy a jövendőbelim átveszi majd a helyét...
Istenek! Hát nem értitek, hogy elég volt?! Nem akarok több gyanakvó, ellenséges pillantást, nem akarom, hogy megkérdőjelezzék a szavam és minden tettem mögött rejtett indítékot kutassanak!
És nem, nem akarom, hogy a férjem fenyegetést lásson bennem, hisz tudom, hova vezet az!
Nyugalmat akarok, miért olyan nagy kérés ez?
Láttam, anyám hogy rezzen össze, ha atyám megemeli a hangját... láttam, hogy figyeli a mozdulatait, hogy kitalálhassa a gondolatát, mielőtt még valamit elrontana. Tudom, mennyire boldogtalan volt... Ők sem bíztak egymásban. Nem volt rá okuk, sőt...
Istenek... ha vagytok valahol, adjátok, hogy ne kelljen félnem tőle... békítsétek meg, és segítsetek, hogy rászolgálhassak a bizalmára. Tanítsatok meg rá, hogyan ne tegyek ellenére.
Ha dühös, kegyetlen. Nem támadhatok rá, még önvédelemből sem; hisz előbb tesz át múlt időbe, mint hogy felsikoltanék...Egyszerűen nem szállhatok szembe vele. Fizikailag egyértelmű az erőfölénye. És persze pozícióját tekintve is...
Azt hittem, meg tudom szokni a házasság gondolatát. De egyre jobban tartok tőle... Azt hittem, ha megpróbálok kedves gesztusokat tenni felé, közelebb enged magához egy kicsit. De oly heves és kiszámíthatatlan! Nem adott elég időt ahhoz, hogy elkezdjek bízni benne, s végre rászánjam magam, hogy elmondjam, ki vagyok. Elriath figyelmeztetése, majd az, ahogyan küzdött mindennel, aminek a házassághoz kicsit is köze volt... annyira ijesztő volt, olyan indulatos...
És tudom, hogy gyáva voltam. De egyszerűen nem mertem elmondani neki.
Viszont eljátszottam a bizalmát, pedig az az alapja mindennek. Anélkül... ~~itt néhány csepp tinta látszik, jelezve, hogy a lány sokáig töprengett, mielőtt folytatta volna; és több apróbb pont is, ahogyan Shya újra és újra belekezdett egy szóba, majd mégsem írta le..~~ Nem. Az nem lehet.
“Rosszul indítottam”, hogy őt idézzem. És ha nem tudok sürgősen kitalálni valamit, hogy javítsak a helyzeten... akkor tökre tettem a hátralevő életemet. Nagyszerű. ~~az írás fokozatosan vált egyre rendezettebbé, s bár egyes szavaknál, jelentésüktől függően látható a tétovázás vagy az érzelmet kifejező kézremegés, az ez utáni sorok már szinte higgadtnak, logikusnak tűnnek.~~
De nem tudom, mit kellene tennem!!!
Szeretnék elfutni. Nem tehetem. Tudom a következményeit.
Ha leendő uramat baleset érné... Még csak örülni sem tudnék, mert atyámhoz visszatérve még nagyobb fenyegetés várna.
De ha maradok, ki tudja, mikor veszíti el a türelmét? Nem ismerem eléggé ahhoz, hogy kezelni vagy lecsillapítani tudjam, ellenállni nincs esélyem.. Akkor mi marad? Félni, és készenlétben állni, vajon mikor támad ismét, s talán utoljára?
Hogy lesz ebből család, ha az “ifjú pár“ kölcsönösen nem bízik egymásban? Nem várok boldog házasságot...Csak.. stabilat. Olyat, ahol egyértelműek és követhetőek a szabályok.
Ahol legalább annyira becsülnek, hogy elmondják, mihez tartsam magam, ha már beleszólni nem is engednek... csak ne kelljen félnem tőle.
~~~
Azt hittem, megszabadulhatok tőle, a megvetésétől, az érthetetlen utálatától most, hogy kitaszított.
De rémálmomban sem hittem volna, hogy a jövendőbelim átveszi majd a helyét...
Istenek! Hát nem értitek, hogy elég volt?! Nem akarok több gyanakvó, ellenséges pillantást, nem akarom, hogy megkérdőjelezzék a szavam és minden tettem mögött rejtett indítékot kutassanak!
És nem, nem akarom, hogy a férjem fenyegetést lásson bennem, hisz tudom, hova vezet az!
Nyugalmat akarok, miért olyan nagy kérés ez?
Láttam, anyám hogy rezzen össze, ha atyám megemeli a hangját... láttam, hogy figyeli a mozdulatait, hogy kitalálhassa a gondolatát, mielőtt még valamit elrontana. Tudom, mennyire boldogtalan volt... Ők sem bíztak egymásban. Nem volt rá okuk, sőt...
Istenek... ha vagytok valahol, adjátok, hogy ne kelljen félnem tőle... békítsétek meg, és segítsetek, hogy rászolgálhassak a bizalmára. Tanítsatok meg rá, hogyan ne tegyek ellenére.
Ha dühös, kegyetlen. Nem támadhatok rá, még önvédelemből sem; hisz előbb tesz át múlt időbe, mint hogy felsikoltanék...Egyszerűen nem szállhatok szembe vele. Fizikailag egyértelmű az erőfölénye. És persze pozícióját tekintve is...
Azt hittem, meg tudom szokni a házasság gondolatát. De egyre jobban tartok tőle... Azt hittem, ha megpróbálok kedves gesztusokat tenni felé, közelebb enged magához egy kicsit. De oly heves és kiszámíthatatlan! Nem adott elég időt ahhoz, hogy elkezdjek bízni benne, s végre rászánjam magam, hogy elmondjam, ki vagyok. Elriath figyelmeztetése, majd az, ahogyan küzdött mindennel, aminek a házassághoz kicsit is köze volt... annyira ijesztő volt, olyan indulatos...
És tudom, hogy gyáva voltam. De egyszerűen nem mertem elmondani neki.
Viszont eljátszottam a bizalmát, pedig az az alapja mindennek. Anélkül... ~~itt néhány csepp tinta látszik, jelezve, hogy a lány sokáig töprengett, mielőtt folytatta volna; és több apróbb pont is, ahogyan Shya újra és újra belekezdett egy szóba, majd mégsem írta le..~~ Nem. Az nem lehet.
“Rosszul indítottam”, hogy őt idézzem. És ha nem tudok sürgősen kitalálni valamit, hogy javítsak a helyzeten... akkor tökre tettem a hátralevő életemet. Nagyszerű. ~~az írás fokozatosan vált egyre rendezettebbé, s bár egyes szavaknál, jelentésüktől függően látható a tétovázás vagy az érzelmet kifejező kézremegés, az ez utáni sorok már szinte higgadtnak, logikusnak tűnnek.~~
De nem tudom, mit kellene tennem!!!
Szeretnék elfutni. Nem tehetem. Tudom a következményeit.
Ha leendő uramat baleset érné... Még csak örülni sem tudnék, mert atyámhoz visszatérve még nagyobb fenyegetés várna.
De ha maradok, ki tudja, mikor veszíti el a türelmét? Nem ismerem eléggé ahhoz, hogy kezelni vagy lecsillapítani tudjam, ellenállni nincs esélyem.. Akkor mi marad? Félni, és készenlétben állni, vajon mikor támad ismét, s talán utoljára?
Hogy lesz ebből család, ha az “ifjú pár“ kölcsönösen nem bízik egymásban? Nem várok boldog házasságot...Csak.. stabilat. Olyat, ahol egyértelműek és követhetőek a szabályok.
Ahol legalább annyira becsülnek, hogy elmondják, mihez tartsam magam, ha már beleszólni nem is engednek... csak ne kelljen félnem tőle.
~~~
Shyara abbahagyta az írást, és letörölte a könnyeit, majd felkelt az asztaltól és tétován körbenézett. Az ágyra visszamászó és időközben összegömbölyödött Surra felemelte a fejét, gazdájára pillantott, majd ásítva nyújtózkodott.
Shya azonban nem tudott volna még aludni, úgyhogy inkább egy séta mellett döntött a birtokon.Cicája kissé kelletlenül bár, de követte a lányt.
~Azt mondta, tartsam magam távol tőle... ~ jutott Shyara eszébe többek között ez a mondata is Yzarrnak, ártatlan reménykedést ébresztve a lányban. ~Ezek szerint a holnapi vacsorát is megúszom?~
Mivel a kisnőstény nem volt beszélgetős kedvében, igyekezett elkerülni a kúria személyzetét.
~Miért nem tudtok aludni, vagy egy kis időre megszűnni?~ morgott magában, mikor már a harmadik szolgáló elől húzódott be egy ajtó vagy sarok mögé.A végén már annyira frusztrálta ez a lopakodás, hogy gyorsabb léptekre váltott, és rövidesen már futott is, csak hogy kiérjen végre a hosszú folyosókról.
A szabad ég alá érve fellélegzett. Nem érezte magát annyira bezártnak, és kis ideig elhihette, hogy van választása. Élvezte az esti szellőt, ugyanakkor irigykedett is rá. ~ Téged aztán élő ember be nem zárhat.~ gondolta keserűen, s lassan ballagott. Hamarosan levette a cipőjét, s kezében víve tovább, mezítláb sétált a puha füvön. Jólesett neki a kellemes érintés.
Yazi mutatott neki még az első itt töltött hete alatt egy labirintust, amiben sikeresen el is tévedtek, s csak pár óra bolyongás után keveredtek ki belőle. Shya ezen labirintus mellett is elhaladt, kezével végigsimítva a sövény leveleit.
Surra hol lelapult, hol szökkenve kergetett valami éjjeli zümmögért; remekül szórakozott a kis vadász, s bohóckodásával, lelkes kergetőzésével még bánatos gazdája arcára is sikerült mosolyt csalnia olykor.
Kicsivel később ahhoz a
bokorcsoporthoz is elért, amelyet Yazi szerint még a dédmamájuk ültetett. A
vörös tearózsa tövek között egy szem fehér is árválkodott, Shya ezt kedvelte
leginkább. Bár választásában az is közrejátszhatott, hogy barátnéja állítása
szerint Yzarr a vöröset kedvelte jobban...
A mai este után a vörös szín kellemetlen asszociációkat ébresztett a lányban, így már csak ezért is inkább a fehér után nyúlt. Megcirógatta a szirmokat, majd egy kisebb fejet letépett magának.
Nem volt célja, inkább csak a fejét akarta kiszellőztetni, hátha ezzel együtt aggályaitól is megszabadulhat, netán eszébe jut valami, amivel csökkenthetné leendő ura ellenszenvét.
A mai este után a vörös szín kellemetlen asszociációkat ébresztett a lányban, így már csak ezért is inkább a fehér után nyúlt. Megcirógatta a szirmokat, majd egy kisebb fejet letépett magának.
Nem volt célja, inkább csak a fejét akarta kiszellőztetni, hátha ezzel együtt aggályaitól is megszabadulhat, netán eszébe jut valami, amivel csökkenthetné leendő ura ellenszenvét.
A rózsa édes illatát szagolgatva
sétált, miközben Surra időnként a lábához dörgölőzött.
Sokáig mászkáltak így kettecskén, ám egy idő után a macska más irányt nézett ki magának.
Sokáig mászkáltak így kettecskén, ám egy idő után a macska más irányt nézett ki magának.
Helyek:
1.rész
Olyan kis rövidke lett! :( El lettem kényeztetve a hosszú részekkel. Szerencsétlen lány nem csodálom, hogy a kertbe menekült, és ki kell szellőztetnie a fejét. egész életében gyűlölték, és elutasították, elszakították a szeretett férfitől, és egy félelmetes házasságba kényszerítik.
Ugye azért öngyilkos nem lesz????
Na jó, ez nem volt komoly kérdés. Legalább is remélem hogy nem likvidáljátok az egyik főszereplót.
Csúnya lenne:P:P De mondd, Ruby... Olyannak ismered a Kislányt?:) Őszintén!! :D
Őt nem, de tőletek sok minden gonoszság kitelik... :)
...még az is hogy megteszi, de nem sikerül... vagy valami... nagyon ki volt szegényke.
De már okosabb vagyok. hihihi