~ Ssaphryss ~ ízlelgette a különös szót Shyara, majd enyhén megborzongva inkább Yaleena szavaira koncentrált.
"Ha így folytatjátok tovább, egymást fogjátok elpusztítani, melyikőtök látja be végre, hogy a családnak szüksége van mindkettőtökre?! "
Yaleena dorgálása komoly figyelmeztetésnek tűnt, és Shyarát is elgondolkodtatta. Ha ehhez a családhoz akar tartozni; márpedig igenis, akar, még ha kissé szokatlan is számára ez a gondolat, de Yazi, Elriath, a falubeli lányok, és talán több is, mint amit elsőre el tudna sorolni, mind idekötik, ehhez a családhoz... sokkal erősebben, mint a Siryel birtokhoz valaha is... Akkor talán ideje lenne nagyobb szerepet vállalnia a mindennapi életükben, és tetszik, nem tetszik, Yzarrt is meg kell próbálnia támogatni.
Hallva Yzarr kifakadását, a Kisnőstény eltöprengett. Úgy tűnik, kénytelen lesz felülbírálni az édeskés füst rudacska negatív megítélését. Nem árt tudni, hogy ha azt az illatot érzi, Yzarrt kezelhetőbbnek találja majd, mentesen a kígyó által felerősített érzelmektől. Kis ideig nem érkezett újabb hang a konyha felől, és Shya úgy érezte, többet hallott, mint amennyit ildomos lett volna. Úgy ítélte, ha Yaleena eddig sem kereste, akkor nem most fogja hiányolni a palacsintája mellől, úgyhogy akár el is indulhat megkeresni a saját szobáját.
Yzarr csöndben ült a bárszéken, háttal az ajtónak. Tekintetét körbehordozta a konyha berendezésén, és valahogy ebben az öltözetben nem igazán érezte magát ide illőnek.
- Maman, nem megyünk inkább a szalonba? - kérdezte, miközben visszaemelte a pillantását az idős nőstényre, aki megrázta a fejét.
- Nem terveztem. Különben is hol hagytad el, idáig hallottam, hogy veszekedtetek... - puhatolózott az idős nőstény, egyértelműen Shyarára utalva,
- Maman, mit gondolsz róla? - kérdezte Yzarr kíváncsian, ugyanakkor kitérve a kérdés elől, miközben az ajkához emelte a kristálypoharat.
Yaleena fürkészőn pillantott az unokájára.
- Nem ítélkezhetem helyetted, neked kell tudnod, hogy mit osztasz meg vele és mit nem.
Yzarr felsóhajtott.
~ Az ágyamat! Sosem akartam megosztani még vele sem. Azt hittem, ebben legalább dönthetek, lehet beleszólásom, legalább az esküvőig élvezném a magányt... De nem...~
- De Mamaan... az én látásom mindig is homályos volt ilyen téren... Ugyanakkor te... jósnőket szégyenítesz meg egy-egy pillantásoddal és a szavaiddal! - hízelgett az idős asszonynak.
- Neeem... Kis Unokám! - kuncogott fel Yaleena. - Ezúttal nem szólok bele, nem mondok és kárálok előre, mert még engem hibáztatnál, én csak szépen hátradőlök és figyellek. Ha kellek, itt leszek tudod jól! - simogatta meg Yzarr arcát szeretetteljesen ahogy megemelkedett a székről, hogy átnyúlhasson az asztal fölött. - Inkább mesélj, milyennek látod te? - kíváncsiskodott Yaleena, mire néhány pillanatnyi csend ülepedett a konyhára.
Shya csendben osont el az ajtó előtt, de hallva Yaleena kérdését, mely egyértelműen őrá vonatkozott, ismét megállt, s fülelni kezdett. Ám ha arra számított, hogy a hím felsorolja majd az összes hibáját, amit valaha vétett, és a nagyanyjának fogja szidni őt, hát tévedett. Bár nem minden szót értett, de azt kiszűrte, hogy Yzarr Yaleena véleményét szeretné, az pedig hárítja a kérést. A kacaj azonban tisztán kivehető volt, és Shyara eltöprengett, őneki miért nem jutott idő hasonlóképpen beszegetni a nagyszüleivel.Ám mielőtt igazán elmerülhetett volna nagyszülei korai távozásán, Yaleena ééérdekfeszítő kérdést tett fel, az ajtó mellé szegezve a Kisnőstényt.
Tudta, hogy amit csinál, az hallgatózás, tudta, hogy Yzarr rühelli. Mégis, muszáj volt tudnia, mit gondol róla a hím. Persze, azokon a szidalmakon kívül, amelyekkel eddig sem fukarkodott. Nagyszájú, szószátyár, idegesítő, és persze a betolakodó. Ugyanakkor a Kisnőstény szívében halvány vágyakozás ébredt aziránt, hogy valami jót is halljon a hímtől.
Képtelen volt elmozdulni.
- Hazudott, hazugsággal kezdte az ismertségünket - tört fel Yzarrból végül a vádló, elkeseredett hang. - Szolgáló lánynak állította be magát, és ápolt engem, de csakis azért, mert anyám erre utasította, holott az sem világos számomra, hogy az apja miért akart ilyen hamar megszabadulni tőle és a mi birtokunkra küldeni, még jóval az esküvő előtt.... Az is lehet, hogy kém... Ugyanakkor túl sokat fecseg, hamar felidegesít és próbálok másképp viselkedni vele, de nem megy... Már csak azért sem bízom benne, mert fajtám béli nőstény és Theresa... - itt Yzarr hangja gyűlölettel telt meg.
Yaleena együtt érzően fektette a tenyerét Yzarr kézfejére és bátorítóan simogatta unokáját.
- És ma is kiszökött, Yazival! - sopánkodott Yzarr. - Mindemellett nem tudom... egyszerűen ... próbálok rá úgy gondolni mint áldozat, ahogy én is , hiszen ki örül egy kényszer házasságnak.... - sóhajtott szomorúan, majd megrázta a fejét. - Viszont, a szabódnak szeretnék gratulálni csinos az a türkizszürke ruha... - emelt egy komisz pillantást a Mamanra.
- És? - kérdezte Yaleena mosolyogva.
Shya elszégyellte magát a kezdeti hazugságáért. Túl sokat veszített vele, s alapjaiban rontotta meg még ki sem alakult kapcsolatukat. Ám Yzarr szavai Ibreath parancsáról fájdalmasan érintették. ~ Nem azért tettem!! ~ fakadt ki gondolatban, majd felsóhajtott, hallva a hím gyanúját. Ám arra a kérdésre még ő maga sem teljesen értette a választ.
Az apja szabadulni akart tőle, és bár ésszel felfogta, legbelül mégsem értette atyja könyörtelen igazságtalanságát, amellyel ellökte magától.
- Sosem hord szoknyát! - sápítozott Yzarr vigyorogva.
- Ne viccelj! - vált sápadt szürkére a Maman orcája.
- Nem viccelek, a hajadat tépnéd, ha látnád, hogy csak nadrágot visel... - piszkálta a Mamanját Yzarr.
- Bár a ma esti lila kis ruhájában is igen csinos volt... - merengett el Yzarr, s gondolatban felidézte a loknikat és a virágos hajcsatokat a nőstény hajában.
Shyara elmosolyodott. Eddig ugyanis nem nagyon gondolt rá, hogy Yzarr jobban megnézte volna őt, eltekintve attól az időszaktól, mikor gyanús cselédként fixírozta.
Enyhe elégedettsége érzett: lehet, hogy idegesítő, de ha más nem, legalább csinos.
Miután megtárgyalták a Kisnőstény dolgát a Mamannal, jóleső csönd telepedett rájuk, ezt Yaleena törte meg, mikor nekiállt palacsintát sütni az unokájának, s persze nem bírta sokáig a hallgatást, részletesen kifaggatta Yzarrt az elmúlt évekről.
Napfelkeltééig beszélgettek, miközben a palacsinták nagyja elfogyott, kakaóval fogyasztgattak a nagy beszélgetések közepette, a hím elmesélt neki mindent, mit csinált, mi volt miután elment , a Madamme-t , néhány küldetésről is beszámolt.
Jó néhány elfogyasztott palacsintával később, még kiment a ház elé, hogy rágyújtson, meg kellett állapítania, hogy mehetett volna rosszabbul is, de végtére így is jó volt, az előkertben sétálgatott és a rózsabokrok felett tűnődött. A szürkület körbevonta a tájat, vegyes érzelmekkel sóhajtott egy különösen szép cirmos rózsabokor felett, kieresztette a füstöt, a csikket elnyomta a földön, de nem dobta el mikor vissza sétált a házba, a konyhában belemélyesztette valami szemetes félébe amely tele volt vízzel. Felvitt egy kis palacsintát amely még megmaradt, porcukorral voltak megszórva és különböző lekvárokkal ízesítve.
Odabent, sóhajtva vetődött az ágyára még arra sem volt már ereje, hogy levetkőzze a hivatalos öltözetét.
Elterülve feküdt az ágyon, a plafont bámulva.
Shyara lassan lenyomta a kilincset, és bekukucskált.
Yzarr elterülve feküdt az ágyon, a korábbi nett ruha jól láthatóan meggyűrődött rajta, a haja sokkal kócosabb volt mint az éjjel, jópárszor beletúrhatott a hím.
Shya halkan belépett, s becsukta maga mögött az ajtót.
A hím nem moccant meg a közeledő hangra, annál fáradtabb volt, mintsem figyelje a környezetét.
A kisnőstény elmosolyodott, látva az elnyúlt hímet. Más talán megkockáztatta volna, hogy kihámozza Yzarrt az elegáns ruhák egy részéből, de nem akarta felébreszti őt, és a saját épséget sem kívánta kockáztatni Shyara, így megelégedett azzal, hogy az ágyhoz sétált, és ajkán egy kis mosollyal Yzarr takaróért nyúlt.
Yzarr ekkor moccant meg és rebbentek meg a szempillái, sóhajtásából egy ásítás lett, amelyet nyújtózkodás követett.
Shya megdermedt a mozdulat közben, majd végül hagyta, hogy Yzarra hulljon a megemelt anyag, s odébb húzta a kezét
.A hím pedig jólesően bújt bele a puha takaróba, aztán pár pillanat elteltével torok köszörülve emelkedett fel az ágyban, előtte még emlékeztette magát, hogy a Mamannál van, régen is mániája volt, hogy betakargassa. Lehet hogy most is ő van itt...
- Maman... már nagy vagyok, nem kell takargatnod. - jött az óvatos szemrehányás, a kissé kótyagos hímtől.
- Bocsánat - csúszott ki a Kisnőstény ajkán halkan, és távolabb lépett az ágytól.
Yzarr szája tátva maradt, a fejét pedig a tenyerébe rejtette. Érezte, hogy nem öltözött át, így ledobta magáról a takarót, majd kiült az ágy szélére és felkelt. Határozottan kezdte el levenni magáról a zakót, amelyet egy közeli szék támlájára dobott, s kigombolni az inget is.
- Valami gondja van? - kérdezte, miközben az ing felső gombjaival babrált, valahogy nem tett jót neki, hogy dupla sor gomb éktelenkedik rajta, s ő meg túl álmos... Végül kihúzta a nadrágjából a félig kigombolt ruhadarabot, majd az egyik szekrényhez lépett, elővett egy fekete vászon nadrágot, amelyet derékban lehetett megkötni, tovább nem keresgélt, egyelőre ennyivel is beérte.
Shya megrázta a fejét.
- Csak bocsánatot szeretnék kérni.. hogyha.. jelenlétem a bálon, valami problémát okozott.. - mondta a lány kissé bátortalanul, s néha a szavakat keresgélte.
Yzarr a szeme sarkából a nőstényre pillantott, ismét beletúrt a hajába és megvonta a vállát, majd belépett, a fürdőbe. Odabent elszöszmötölt a ruhák és a cipője levételével, majd ha még mindig ott volt a nőstény, akkor megszólalt.
- Nem igazán azzal volt a probléma... Sokkal inkább - Yzarr kicsit elhallgatott, kereste a szavakat, majd sóhajtva ült az ágyra. Végigsimított a hófehér tetováláson, majd a nőstényre pillantott.
Shyara finoman felvonta a szemöldökét az első mondatra, de nem szólt közbe. Hagyta, hogy a hím magától folytassa.
- A ház biztonságos. - jelentette ki végül Yzarr. Kár lenne parancs megtagadásról beszélni, hisz a nőstény egy részről nem volt a beosztottja, másrészről, nem is adta parancsba, hogy maradjanak a házban, de minimum úgy gondolta, hogy van annyi eszük, hogy otthon maradnak.
- Bármennyire is úgy tűnik, hogy egy eldugott, nyugodt kis család vagyunk... vannak ellenségeink is - húzta fel az egyik térdét a mellkasához, majd átölelte ezt a lábát.
- Mit kell tudnom róluk? Meséljen! - kérte a lány, s helyet foglalt egy széken
Yzarr a szemöldökét felhúzva pillantott a nőstényre, hátrébb csúszott, fel a párnájához, majd mereven pillantott maga elé.
- Aludni akarok. - jelentette ki határozottan. Minden bizonnyal nem ez a pillanat lesz az, amikor (már ha egyáltalán!) elmondja a nősténynek a családja szerepét a hierarchiában... Ámbár, mégis ismét a tetoválása felé kapott és eltűnődve végig simított rajta. Már kész is volt, hogy az imént félredobott takaró alá bújjon. Több kevesebb sikerrel igyekezett is elnyomni egy ásítást, de nem ment, így a vállába rejtette a hatalmasra tátott száját, s kézfejével törölgette ki könnyeit a szeméből.
Shya ajka kelletlenül megrándult. Számtalan kérdése volt még, de végül erőt vett magán, és bólintott, akaratlanul is felhívva a hím figyelmét a hajába tűzött vörös rózsára.
- Szeretném, ha.. alkalomadtán többet mesélne - mondta békésen. -Nem szeretnék a család kárára lenni a tudatlanságom miatt. -
- Perrssze... s ha kiderül, hogy nem a rangomhoz illő, mit kezdene az információkkal? - Yzarr szinte suttogta, nem is szemrehányón, mint inkább ténymegállapításként. Tekintetével a nőstény violaszín íriszeit kereste, hátha láthatja, hogy mit érez, gondol most.
Shyarát ütésként érte a kérdés, ugyanakkor Yzarrnak tagadhatatlanul jogos volt az aggodalma.
- Oh... értem. - Hangja tényközlő volt, s igyekezett leplezni, mennyire kívülállónak érzi magát. Lehajtotta a fejét, s arcán szomorúság tükröződött.
Yzarr tekintete résnyire szűkült, megfejthetetlen pillantással méregette a nőstényt, nem tette fel az egyértelmű kérdést, amit úgy tűnt a lány is értett, miért került ide ilyen hamar... Dióhéjban ez már jó ideje foglalkoztatta a hímet. Most, a tudat, hogy a nőstény esetleg alacsony rangú, vagy semmilyen ranggal nem rendelkezik, még óvatosabbá tette Yzarrt.
- Ha ennyi lenne, akkor ha nem bánja, aludnék. Hosszú volt az éjszakám.
Shya ismét bólintott.
- Nincs több kérdése? / Ha megtilt valamit, mondja el, miért fontos. akkor jobban betartom. .
Yzarr morogva dőlt hátra az ágyában, s magára húzta a feje búbjáig a takarót.
- Csak... fogja be, könyörgöm... elég volt mára a Maman... kérem. - dörmögte a paplan alól. - Majd ha felkeltem, folytathatjuk, ha gondolja - bújt ki a takaró alól, miközben összegömbölyödött alatta, s beleásított a párnájába.
Shya némán bólintott, s kifelé indult, bár az ajtóból még visszaszólt.
- Aludjon jól! - azzal behúzta maga után az ajtót, és aludni tért.
- Maga is. - kiáltott ki Yzarr, majd megadta magát az édes süppedő párnának s matracnak, a könnyű takarónak, amely körbefolyta, mint valami védelmező burok.
Álmában Yzarr üldözött valakit de aztán csapdába esett és hiába kereste a kiutat, nem találta, Theresa kacagott felette, ő megkötözve béklyóit szaggatva akart menekülni, érezte, hogy szinte a húsába marnak a vas láncok. Aztán megjelent a kis Tündér, mosolyogva zárta a karjaiba,
- Rea, mit keresel itt, menekülj amíg még lehet! - a hangja könyörgött, és érződött belőle, hogy félti a másikat.
- Már elmentem, elhagytál, emlékszel? - jött a halk , szeretetteljes válasz. A hím megütközve pillantott az ember nőstényre.
- Igen... de! - ám Yzarr felnyögött, s összegörnyedt, megrökönyödve pillantott a hó hajú teremtésre. - Miért? - nyögött fájdalmasan, a szája sarkában vér kezdett szivárogni, érezte a fémes ízét.
- Nincs de! - szólalt meg, Rea, majd .- Lelketlen szívtelen vadállat vagy! - formálódott át a nő a Kisnősténnyé.
- De én... - hallatszott Yzarr egyre gyengébb hangja. Felnyögött, kapkodva szedte a levegőt.
- Semmit sem értetek! - nyögte rekedten. S a valóságban is egy rekedt nyögés hagyta el a torkát.
Yzarr verítékezve ébredt és arra, hogy maga köré csavarta a takarót, amelytől kissé fulladozott és kapálózott is.
~ Hát ezért... ezért volt az, hogy fogságban éreztem magam...~
Az alkonyat már elmúlt, legalább egy órával mire felkelt, de legalább kipihente magát, miután visszaaludt.
Yzarr most kivételesen nem öltözött át, úgy gondolta a tegnap éjjel bőven elég volt a parádézásra, és a Maman majd úgy is szól, ha a megfelelő öltözékben akarja látni. A nyeregtáskájából elővett egy kapucnis ujjatlan pólót és azt vette magára, majd a csizmáját húzta fel. Lesietett a lépcsőn.
- Ááá végre! Nem akartalak zavarni, de... van némi megbeszélni valónk... - tette csípőre a kezét Maman.
- Hm? Tegnap igen sokat beszélgettünk... - gyűrte be a tegnapi palacsinták maradékát, amit felkapott a letakart asztalról az egyik komódról a szobájában. - de mondd Maman, valami gond van?
- Először is, hogy nézel ki?! - mérte végig unokáját.
- Jól, azt hiszem. - vigyorodott el pimaszul Yzarr. Maman csak a szemét forgatta a megjegyzésen.
- Mit tettél azzal a lóval? - vonta kérdőre Yzarrt, emlékezett a vérmágiás könyvre.
- Öh... már megbocsáss... - ráncolta a homlokát értetlenül Yzarr, s az elébe lépő szolgáló lány kezébe nyomta a tálcát.
- Vérmágiát használtál rajta?! - szembesítette az elképzelésével az idős nőstény.
- Óh, dehogy Maman, miért hiszed? - kérdezte megkönnyebbülve Yzarr, hiszen végre megértette a probléma forrását..
- Mert... mert kis híján megölte az istállós fiút... és kezelhetetlen, a veséjét majdnem lerúgta! - sápítozott Yaleena.
Yzarr ellépett a nagyanyja mellett.
- Most valahol kint rohangál. - morogta Yaleena a hímnek.
- Igen, sejtettem. Mondd meg az istállós fiúdnak, hogy szerencséje, hogy csak ennyi baja lett. Én tegnap este szóltam neki! - vetette oda szemrehányón, de nem a Mamannak szólt a hangnem, sokkal inkább az említett szolgálóknak.
Yzarr kilépett az előtérből a hűvös nyári estébe, kellemes illata volt a rózsáknak, hím elfüttyentette magát, s talán még a Kisnőstény is hallhatta, de mindenképp láthatta a mögötte elszáguldó Ébent, sebesen, kihasítva patáival a földből némi darabokat is. A hím pedig megnyugodva állapította meg, hogy Ébennek semmi baja.
- Gyere Maman, nézd meg közelebbről. - elindult Ében irányába, látta, hogy térdig vizes a szőre, s a pofája is, valamint kissé a sörénye és a farka is.
Yaleena közelebb ment hozzájuk, mire Yzarr a lova nyakára helyezte a kezét és megmarkolta annak sörényét. - Gyerünk Maman, tudom, hogy fontos az érintés...
- Nem kell, hiszek neked! - nyugtatta meg Yzarrt, ám Ében közelebb lépett, hogy megböködje Maman kezét és megfújdogálja az asszonyt, aki mosolyogva fogadta a közeledést, s egyúttal érezte is , hogy nincs semmi különös az egészben, egyszerűen csak ragaszkodnak egymáshoz, mind Yzarr és a lova is.
- Sok dologra megtanítottam, többek közt arra, hogy az idegenekhez legyen... Kíméletlen. Túl jó ló ahhoz, hogy elveszítsem. Értelmes és könnyen kezelhető egyébként. Szeret tanulni és egy csomó trükköt tud! - büszkélkedett Yzarr, hogy minderre ő tanította meg a lovat.
- Nos... akkor mutassátok! - csapta össze tenyerét a Maman.
- Egyébként én neveltem fel. Az előző lovam, az anyja belehalt a születésébe... - tájékoztatta Yzarr a nőstény, aki elismeréssel a szemében pillantott unokájára.
- Ében! - hajtott fejet az állatnak a gazdája, mire az állat eltávolodott és szintén fejet hajtott a párosnak. Lassan közben elindultak, hisz látta, hogy a lova valószínűleg a tó környékéről jött, így majd ott folytatják a bemutatót.
....