Yzarr elgondolkodva állt meg egy pillanatra.
- Csak a legfontosabbakat mutatnám meg, ha nem bánja, a hálók egy kaptafára épültek, szinte mindegyikben van egy mélyített kádas fürdő más-más berendezéssel - darálta el gyorsan a felső emelet lényegét a nősténynek.n- Van egy csillagvizsgáló tornya is a Mamannak, egy borospincéje, koncert és ünneplő terem, a pihenő szoba, alkotó szoba ahogy ő hívja és nagyjából ennyi. De leginkább a képcsarnokot akarná megmutatni Önnek, az a büszkesége - állt meg Yzarr a lépcső aljában. indulhattak jobbra avagy balra, a végén úgy is kilyukadhattak a Mamannál. - Meg egy könyvtár, természetesen. Jobbra vagy balra, vagy lefelé szeretne indulni? - kérdezte a hím.
Shyara bólintott, és mosolyogva intett nemet. A hálók nem igazán foglalkoztatták, ahogyan a borospince sem, lévén a bor alapjában véve nem érdekelte a lányt.
Shyara bólintott, és mosolyogva intett nemet. A hálók nem igazán foglalkoztatták, ahogyan a borospince sem, lévén a bor alapjában véve nem érdekelte a lányt.
A kérdésre megvonta a vállát.
- Amerre vezet, nekem teljesen mindegy - felelte. - De ha gondolja, besegíthetek a könyvkeresésben - ajánlotta fel, utalva arra, hogy Yzarr eredetileg oda szeretett volna menni.
A hímnek igazából nem sok kedve volt körbevezetni a nőstényt, szívesebben ücsörgött volna már a könyvtárban de Yaleena mama biztos zokon venné a dolgot...
A hímnek igazából nem sok kedve volt körbevezetni a nőstényt, szívesebben ücsörgött volna már a könyvtárban de Yaleena mama biztos zokon venné a dolgot...
- Akkor kövessen. -
Shyara szerencsére nem érzékelte Yzarr vonakodását, hiszen bár megértette volna a hímet, azért mégiscsak rosszul esett volna neki a tudat, hogy ismételten csak útban van.
Rövid séta után a lépcsőt megkerülve egy tágas folyosóra értek. Akárcsak a ház előterében, itt is hófehér falak voltak, arannyal díszített stukkókkal és szegélyekkel, egészen elegáns és egyáltalán nem hétköznapi megjelenést kölcsönözve a villa belső terének. Yzarrékéval ellentétben, ahol az inkább feketére festett falakat ezüst és arany stukkókkkal és szegélyekkel díszítették, legalábbis az egyes központi termeket. Ahogy itt is, finom átmenetekkel különültek el az egyes részek, így nem volt bántó a tekintetnek, ha áttért volna egy másik helyiségbe, hiszen mindenütt megvolt a finom átmenet a színek és berendezés terén.
Ahogy haladtak, a Kisnősténynek feltűnt, hogy fokozatosan változik a díszítés, hol a szőnyeg színe, hol a függönyök és a bútorok díszítése, de valami mindig utalt az előző teremre éppen eléggé ahhoz, hogy ne legyen éles a váltás, de unalmas sem az egyforma berendezés.
Rövid séta után a lépcsőt megkerülve egy tágas folyosóra értek. Akárcsak a ház előterében, itt is hófehér falak voltak, arannyal díszített stukkókkal és szegélyekkel, egészen elegáns és egyáltalán nem hétköznapi megjelenést kölcsönözve a villa belső terének. Yzarrékéval ellentétben, ahol az inkább feketére festett falakat ezüst és arany stukkókkkal és szegélyekkel díszítették, legalábbis az egyes központi termeket. Ahogy itt is, finom átmenetekkel különültek el az egyes részek, így nem volt bántó a tekintetnek, ha áttért volna egy másik helyiségbe, hiszen mindenütt megvolt a finom átmenet a színek és berendezés terén.
Ahogy haladtak, a Kisnősténynek feltűnt, hogy fokozatosan változik a díszítés, hol a szőnyeg színe, hol a függönyök és a bútorok díszítése, de valami mindig utalt az előző teremre éppen eléggé ahhoz, hogy ne legyen éles a váltás, de unalmas sem az egyforma berendezés.
A falakon egyre sűrűbben megjelenő festmények elvonták a Kisnőstény figyelmét a falak elemezgetéséről.
Yzarr zsebre dugott kézzel sétált. Ahogy haladtak a folyosón, kezdett egyre ismerősebbé válni a portrék kinézete, először Elriath képe majd a Mamané. Ibreath-ról ha készült is portré, az nem szerepelt itt, talán azért, mert a két nőstény nem szívlelte egymást. Majd Shya láthatta Yazi mosolygós arcát is, csak hogy utána Elezear portréja következzék, melynek láttán Yzarr halkan szusszantott. Ha egyedül lett volna, talán megáll és elidőzik a kép előtt. Szinte már el is felejtette, hogy hogyan nézett ki az apja, a mandula vágású szemei és karakteres álla, no meg a mindig hosszú haj, ahogyan a képen is megörökítették. És igen, az apja haja is igen kócos volt, s feltűnően hasonlított Elriathra, csak Elezear arca komolyabb. Ennek ellenére a szeme mosolygott.
Yzarr zsebre dugott kézzel sétált. Ahogy haladtak a folyosón, kezdett egyre ismerősebbé válni a portrék kinézete, először Elriath képe majd a Mamané. Ibreath-ról ha készült is portré, az nem szerepelt itt, talán azért, mert a két nőstény nem szívlelte egymást. Majd Shya láthatta Yazi mosolygós arcát is, csak hogy utána Elezear portréja következzék, melynek láttán Yzarr halkan szusszantott. Ha egyedül lett volna, talán megáll és elidőzik a kép előtt. Szinte már el is felejtette, hogy hogyan nézett ki az apja, a mandula vágású szemei és karakteres álla, no meg a mindig hosszú haj, ahogyan a képen is megörökítették. És igen, az apja haja is igen kócos volt, s feltűnően hasonlított Elriathra, csak Elezear arca komolyabb. Ennek ellenére a szeme mosolygott.
A következő portré Yzarról készült. Sugárzott róla a visszafogott energia, ami nem is csoda, elvégre a Mamannak igencsak küzdenie kellett, hogy egy helyben tartsa Yzarrt, és rávegye az ifjú, pisze orrú hímet, hogy komolyságot erőltessen magára.
Shyara csendesen nézelődött. Pillantása elidőzött a különböző képeken, s Elriath fiatalabb arcát látva elmosolyodott. Szerette az öreg sötételfet, és sajnálta őt betegsége miatt, mely sokat elvett a hím egykori erejéből, és abból a ha nem is jóképű, de határozottan figyelemreméltó arcból, amellyel ezen festményen is szerepelt.
Shyara csendesen nézelődött. Pillantása elidőzött a különböző képeken, s Elriath fiatalabb arcát látva elmosolyodott. Szerette az öreg sötételfet, és sajnálta őt betegsége miatt, mely sokat elvett a hím egykori erejéből, és abból a ha nem is jóképű, de határozottan figyelemreméltó arcból, amellyel ezen festményen is szerepelt.
A Maman arcképét látva elismeréssel adózott az idős hölgynek, több okból is. Yaleena arca és tartása előkelő, s visszafogott szépséget tükrözött, amely a szemek körüli ráncokat és kissé soványabb arcot leszámítva még mindig jellemző volt a nőstényre.
Ahogy tovább haladtak, Shya észrevette Yzarr szusszanását, és bár a hím nem torpant meg, Shyara határozottan lecövekelt, hogy megnézze magának azt, akiből egy jobb korban talán az apósa vált volna. A kislány Yazi pajkos mosolyát és élénken csillogó szemeit látva akaratlanul is felkuncogott, ám mosolyoghatnékja csillapodott, látva egy halványkék szemű hím szigorú-komoly arcát. Különösnek tűnt a kékes árnyalat és a szemekből sugárzó melegség ellentéte. És persze a kócos frizura, amely az arcát keretezte. A Kisnőstény vetett egy óvatos pillantást Yzarra, majd tekintetét visszakapta a képre.
~ Apja fia, sőőőt... Túl is szárnyalja őt. ~ gondolta ajkán egy visszafojtani igyekezett mosollyal. ~ Ő sem szerethette a regulákat...~ Az Yzarról készült kép csak még jobban megerősítette Shyara iménti gondolatát. Nem is időzött sokat a kép előtt, mert félő volt, hogy kicsúszik a száján valami butaság, úgy mint hányszort kellett újrakezdenie a festőnek a képet; vagy peidg mivel vették rá, hogy sokáig nyugton maradjon? Nem úgy néz ki, mint aki akkoriban nagyon értékelte volna a festészetet..
Yzarr könnyedén köhintett, pár lépéssel előrébb állt a nősténytől, háttal neki. Majd tett pár lépést és kitárt egy hatalmas ajtót.
Shyara felfigyelt a hangra, és Yzarr után sietett, majd belépett a következő terembe. Ott is képek sorakoztak, ám ezúttal már nem voltak ismerősek az arcok.
Első pillanatra úgy tűnt, mintha a legtöbb képet duplikálva rakták volna fel, ám közelebbről megnézve kiderült, hogy csupán az egymást követő ikerpárok azok, bár itt-ott nőstényekről készült portrék is szerepeltek, karjukon pólyás fiukkal, vagy szoknyájukba kapaszkodva két totyogós kis hímmel.
Némelyik kép fakóbb volt, meglátszott rajtuk az idő. Ez főként a terem végében felhelyezett festményekre volt jellemző, s ezek alatt nem is mindegyik családtag nevét írták ki a képek mellett szereplő ezüst névtáblára.
A Kisnőstény egy darabig csak nézelődött, elolvasta a neveket, amelyek semmit nem mondtak neki, de nem kérdezett rá, kiket lát. Az arcok nem voltak beszédesek, érdektelenül meredtek ugyanabba az irányba, és mondhatni egy kaptafára készültek. Családi címer a háttérben, karosszék vagy íróasztal, és körülbelül ennyivel le is lehet írni az itteni ősöket. Félúton járhattak, amikor Shyara egyszer csak megtorpant. Az egyik hím arckifejezése szinte kegyetlen volt, fejét magasra tartotta, és csak úgy sugárzott róla a gőg. R. T. szerepelt a névtáblán, és agresszív kinézetéhez képest meglepően hosszú élettartamra utaltak az évszámok. Mellette egy szelíd pillantású, jóképű és mosolygó ifjú kapott helyet, kezében lúdtollal. Esetében az íróasztalon Shyara daloskönyveket látott, és a nyakában egy aprócska síp lógott, amit felismert - ehhez hasonló kis síppal szokták jutalmazni a dalnokversenyek győzteseit. Ám ami különös volt, hogy sem név, sem évszám nem szerepelt mellette. Helyette egy felirat: Húsz esztendőm eladom. Ennek a képnek a kerete lepattogzott, és bár látható volt, hogy megpróbálták kijavítani a hibákat, a fa festésének színe túlságosan eltért. A kép maga is kissé hullámos volt, és az egyik sarokban, szerencsére csak a háttérben fel is hólyagosodott.
- Ők kik voltak? - kérdezte egyszer csak a lány, miután felváltva méregette a két képet, s feltűnt neki a két arcon ugyanott, éppen csak a másik oldalon található anyajegy.
Yzarr tűnődve állt meg a nőstény mellett.
- Readash Thmear öccse... - pillantott a poéta képére, a sípra amelyet szavalási versenyen kaphatott. - Ha jól emlékszem, Feadashnak hívták. Azt hiszem, szégyenfoltnak is lehetne nevezni... bár kétség kívül jó szavaló hírében állt.- Yzarr karba fonta a kezét , s két ujjával az állát csippentette össze, kritikusan méregette a szelíd ábrázatú rokont és az agresszívebbet. - Ugyanakkor... nem tudni, hogy melyikük volt az idősebb. - pillanatnyi csend után foyltatat csak. - Nem a hagyományos módon születtek....
Shyara kíváncsian hallgatta Yzarrt, s arcán jól látható volt a csodálkozása az utolsó mondatra.
- Hogyhogy? - csúszott ki a száján az ostobának tűnő kérdés, lévén Yzarr már válaszolt is. Bár ettől a nem hagyományos módon-tól Shya még mindig nem lett okosabb.
Szemöldökráncolva pillantott a hímre, és várta a folytatást.
Yzarr szemöldökét felvonva pillantott a nőstényre.
- Elvileg maga gyógyító. Mi van akkor, ha baj van az anyuka testével? Baleset érte, és nem új vajúdik, ahogy azt kéne? Mit tenne olyankor? - záporoztak a nőstényre Yzarr vizsgakérdései. - S egyféle opció van, vagy az egyik, vagy a másik? Ám azt az egy életet is a két másik árán lehetne megmenteni?
Shyarát meglepték ezek a kérdések. ~ Gyógyító vagyok, nem bába! ~ tiltakozott gondolatban, ám már nyitotta a száját a válaszra.
- Ritka és kegyetlen helyzet. Az anya a gyereket mentené, a férj attól függően döntene, mennyire szerelmes, vagy épp mennyire van szüksége örökösre. A szülést vezető gyógyító és bába rémálma, amikor a nőt elkábítják, majd metszést ejtenek a hasán, s kiemelik a csecsemőt. A legritkább esetekben élik túl. Szóval metszéssel születtek? - vonta le a következtetést a Kisnőstény, s töprengve figyelte az ikreket, miután látta, hogy Yzarr határozott bólintással felel a kérdésére. Pillantása a poéta névtáblájára esett.
- Ritka és kegyetlen helyzet. Az anya a gyereket mentené, a férj attól függően döntene, mennyire szerelmes, vagy épp mennyire van szüksége örökösre. A szülést vezető gyógyító és bába rémálma, amikor a nőt elkábítják, majd metszést ejtenek a hasán, s kiemelik a csecsemőt. A legritkább esetekben élik túl. Szóval metszéssel születtek? - vonta le a következtetést a Kisnőstény, s töprengve figyelte az ikreket, miután látta, hogy Yzarr határozott bólintással felel a kérdésére. Pillantása a poéta névtáblájára esett.
- Honnan tudja a nevét? Itt még a monogramja sem szerepel...
- Amit maga látott abból a könyvből, az csak egy cenzúrázott része családom történelmének.
- Oh, így már értem. De ha tudja a nevét, miért nem írják ki? Mit értett azalatt, hogy szégyenfolt? - tette fel a lány az újabb és újabb kérdéseket.
- Megölte magát - felelte Yzarr tömören és kissé ridegen, egyúttal jelezve, hogy ezt a gyengeség jelének gondolja.
- Megölte magát - felelte Yzarr tömören és kissé ridegen, egyúttal jelezve, hogy ezt a gyengeség jelének gondolja.
- Azt mondják, a poéták, művészek érzékenyebbek... - állapította meg a lány, és sajnálattal gondolt a képen szereplőre. Ekkor tűnt fel neki a kép állapota.. - És a képpel mi történt? Olyan, mintha... megégett volna...
- Readash igazi hadvezér hírében állt, s igen hirtelen haragú volt - válaszolta Yzarr a nősténynek, s töprengve pillantott a a gőgös rokon portréjára. - Úgy olvastam, ő maga volt az, aki a lángok közé vetette a képet, de az apja egyik szolgája megmentette azt. Úgy rémlik, hogy a saját szobájukban kötötte fel magát a tartó gerendára. - Nemtörődöm módon megrántotta a vállát és tett egy lépést hátrébb. - Ha minden igaz, ketten viselték egyszerre a Kígyó áldását - nyomta meg gúnyosan a szót Yzarr.
- Readash kihasználta ezt, ám a fivére nem bírta - állapította meg a Kisnőstény, és hangjában enyhe sajnálkozás csendült.- Nincs valaki, akihez ennél vidámabb történet fűződik? - kérdezte végül reménykedve a hímet.
- Bocsásson meg, de valahogy inkább a melankólia része érdekelt jobban egy időben. Erről kevésbé tudok beszélni... - hallgatott el Yzarr, majd tovább indult a labirintus szerű műteremben. A portrékat felváltották a tájképek, csendéletek, állatok, gyerekek és pillanatképek. A háta mögött kulcsolta össze a kezét s a gondolataiba merült. A portrék utáni hamarosan megjelentek a Y.A.T. monogramos festmények is, Yzarr ezeket is megpillantotta, itt kicsit lelassított s egy-egy képen hosszabb ideig pihent a tekintete.
Egy tájképnél felmordult, amelyen ők is rajta voltak kölyökként, Yazira, Dorean és Theresa, Tenmagával együtt. Yazi vigyorogva mutatta a kezében tartott békát a társnőjének, a fiúk pedig egy felnőtt hím karvastagságának megfelelő méretű kígyóval egyensúlyoztak a nyakukban. Aa kép azt sugallta, hogy a srácok épp Yazit akarták megijeszteni, de a nősténykével szemben álló Theresa ijedt meg tőle.
Yzarr ahogy felmordult, úgy lépett is tovább .
Shyara kissé lemaradt Yzarrtól a képek nézegetése közben, de a hím morranására felfigyelt, és közelebb sietett, hogy megnézze, mit váltotta ki a másik rosszallását.
Előbb Yazit és a hímeket vette észre, lévén őket ismerte, majd egy fiatal nőstény szürkében játszó arca is feltűnt a lánynak. Vele még nem találkozott korábban, hát úgy döntött, rákérdez. Yazira békázását látva felkuncogott.
- Ő kicsoda? - kérdezte a lányka játszadozása miatt még mindig mosolygós hangon.
- Egy senki - jött a tömör felelet, miközben Yzarr a válláról igyekezett egy láthatatlan szöszt lepöckölni.
Kisnőstény arcáról lehervadt a mosoly, ahogy végiggondolta a választ. Egyetlen személyről tudott, akit Yzarr soha nem emlegetett, és megvetett. Shyara megengedett magának egy utálkozó morgást, és nem is vesztegetett több pillantást a képre, hanem inkább felzárkózott Yzarr mellé.
Kisnőstény arcáról lehervadt a mosoly, ahogy végiggondolta a választ. Egyetlen személyről tudott, akit Yzarr soha nem emlegetett, és megvetett. Shyara megengedett magának egy utálkozó morgást, és nem is vesztegetett több pillantást a képre, hanem inkább felzárkózott Yzarr mellé.
- Valóban. - jegyezte meg válaszul jellegzetes mellékzöngével a hangjában.
Yzarrt azonban nem hagyta nyugodni a nőstény megvető hangsúlya..
- Miért is utálja? Már a cetlijeinél se szívlelte... Viszont nem hagy nyugodni, hogy magát miért is ... érinti ennyire... hmm... - ütögette meg Yzarr az ajkát tűnődve. - érzékenyen? - - bár féltékenyt akart mondani, valahogy mégsem jött a szájára s amúgy sem érezte magát olyan kapcsolatban a Kisnősénnyel, hogy jogot formálhatott volna Yzarra ilyen téren.
Shyara gúnyosan felkuncogott.
- A saját döntésem választott el attól, hogy ugyanabban a helyzetben legyek, mint ő volt. Meghoztam azt a döntést, és egyre kevésbé bánom. Nem ismerem őt, nem is akarom. De ettől függetlenül megvetem azért, ahogyan ezt a helyzetet meg akarta oldani. És a másik.. talán inkább első okom... Ha ő nincs, nem veszítettem volna el a bizalmát olyan könnyen. - Shyara hangja eleinte határozottan és szigorúan csengett, ám mikor a személyesebb indokáról beszélt, megenyhült, és hangjába bánat és bűntudat keveredett.
- Értem. - morogta Yzarr, ám ez nem a szokásos figyelmeztető vagy dühös morgása volt.
~ Honnan veszi hogy nem vagyok természetemből adódóan bizalmatlan?~
- Akar még bámészkodni? - A kérdést inkább témaváltásnak szánta, miközben elindult.
- Akar még bámészkodni? - A kérdést inkább témaváltásnak szánta, miközben elindult.
- Csak ha van, ami maga szerint tetszene, vagy érdemes megnézni - bízta magát Shyara a hímre immár másodszor a mai éjjelen, bár fel sem tűnt neki.
- Akkor mehetünk is tovább - állapította meg Yzarr könnyedén, s elindult az oszlopokkal megtűzdelt, csarnok nagyságú kiállítóterem másik ajtaja felé. Haladtukban néhány gyermekrajz tűnt fel, ahogy az bemutatta a készítője fejlődését: először pár paca, másodszor több paca, harmadszor egy fej, negyedszer egy fej testtel, az ötödiknél ez már egy komplett anatómiai vázlatnak is elmehetett volna egy nőstény testéről, akinek arca nem volt, csak a körvonalak. A hím kinyitotta a másik ajtót és egy keskeny lépcsővel találták szembe magukat.
A korábbi krikszkrakszos gyermekrajzok alatt ezüst táblán Yzarr Themar név szerepelt, a fejábrázolástól kezdve egészült Y. A.T. monogrammá.
Shyara figyelmesen nézte ezeket a rajzokat, de nem merte megmosolyogni őket.
