Google+ Haláli házasság: augusztus 2012

Haláli házasság

Tetszett? :)

Az altató előtt

Közszemlére tette Unknown - 2 megjegyzés

Miért?
Újra és újra belefutok ugyanabba az ostoba hibába. Mindig elfelejtem, mennyire zavarja őt a jelenlétem. Sosem akarom, mégis mindig megsértem a személyes terét.
Nekem aztán tudnom kéne, milyen, amikor nem lehet kizárni valakit a szobámból, mert különben azt mondják, undok vagyok a húgommal... Bizonyára ennyire idegesítő lehetek én is neki...
De mégis.. ez vagyok én, képtelen vagyok másképp viselkedni!
Most is.. legszívesebben megkeresném, hogy kiengeszteljem, vagy bocsánatot kérjek.. De az utóbbi már megvolt, és fel sem tűnt neki; és bizonyára a pokolba kíván, és jobban örülne egy nyugodt estének.
Annyira bánt, hogy már megint haragszik! És nem is az a rossz, ahogy akkor viselkedik, mikor dühös.. Jó, igen, az is ijesztő.. kegyetlenül meg tud rémíteni, mert nem tudom, mikor mozdul úgy, hogy az fájjon is. De... a tudat, hogy már megint én vagyok a hibás és én vagyok a teher... Annyira utálom.
És akárhányszor elhatározom, hogy egy időre tényleg igyekszem tiszteletben tartani az igényeit és békén hagyni... akkor elkezdenek fájni a jeleim.
Viszont a mai után tényleg, ismétlem, tényleg nem akaszkodhatok rá többet. Azaz.. ma este legalábbis. Jobb, ha megoldom az alvásomat máshogy.
Olvasnád? Tovább → ;

Labdázás Yzarr csapatával...

Közszemlére tette Unknown - 1 megjegyzés

...

.~~A mai nap tanulsága(i):
- Ne kekeckedj Doreannal, mert a végén neked lesz bűntudatod.
- Ne akard magad elfogadtatni Yzarr harcosaival. Külön kaszt, külön rang, más mentalitás és szabályok. Amúgy sem lettünk volna puszipajtások, de ezek után.. Ehh, elbaltáztam. 
- Soha, de soha ne menj bele fogadásba úgy, hogy nem kérdeztél meg mindent előre. Utólag már nem lesz lehetőség kérdezni, módosítani, könyörögni.. Ha mégis.. azzal garantáltan lejáratod magad.
- Oh, és végezetül... hajolj el, ha valami feléd repül. Fejelni nem olyan jó móka, mint kívülről látszik...
~~
 Nem írt többet a fenti pár önpiszkáló mondatnál. Megfésülködött, befonta a haját, majd az ágyán elnyújtott lábakkal szendergő Surrát megcirógatva, saját ágyába bújt és figyelmen kívül hagyva orra sajgását, elaludt.
Olvasnád? Tovább → ;

59. Ajándék lónak...

Közszemlére tette Unknown - 2 megjegyzés


Amint végzett, Yzarr után sietett.
Léptei szaporán kopogtak, ahogy közeledett a hímhez, majd betoppant mellé, s mosolygós hangon szólalt meg.
- Ittente! - úgy tűnt, mintha a reggeli vitát el is felejtette volna most, hogy jóllakott és a rosszulléte is elmúlt.
Yzarr a lépcsősor aljához támaszkodott,  s nagy műgonddal tűzögette a helyére a tőröket. Látszólag az sem zavarta meg, hogy megérkezett a nőstény. A közeledtét már így is hallotta, viszont meglepetten kapta fel  a fejét a nőstény hangjára.
- Adj’ isten, Komámasszony! - vakkantott vissza az elébe érkező nősténynek. Majd elrejtette a kezében tartott tőrt a csizmájába.
- Kendnek is, jóuram! - válaszolta a lány, kuncogva, bár meg kell hagyni, nem kicsit lepte meg a hím újfajta beszédmódja. ugyanakkor felettébb mulattatta is ez a fajta változatosság. Annyira idegen volt Yzarrtól, és mégis megadta a kissé közvetlenebb, tréfás alaphangot, és ez tetszett a Kisnősténynek.
Az ajkán egy félmosollyal felkapta a könnyebb zsákot és a vállára vetette, már csak az akta volt benne. A bejárati ajtóhoz indult, ott pedig kinyitotta a nőstény előtt azt, majd elindult az istállók irányába. A tekintete komiszan csillant, ahogy a mellette haladóra pillantott. Tulajdonképpen szeretett tréfálkozni az egész fejvadászos munkában leginkább a beöltözést szerette, s azt, hogy másnak adhatja ki magát.
Shyara felpillantott a hímre, mikor a előre engedte az ajtóban, s feltűnt neki a másik csillogó tekintete. Mivel Yzarr jó darabig nem szólalt meg, ezért egy idő után Shyara tette, szokása szerint a másikat fürkészve.
- Mire gondol?- kérdezte halvány mosollyal a szája sarkában.
- Óh, sok mindenre! - felelte erre Yzarr egy mindent tudó mosoly kíséretében. Elindult a pajta felé, ahol a saját lovait tartotta, külön a többitől. A tekintetéből most is sütött a törhetetlen, pajkos jókedv. Amikor megállt hirtelen a Kisnőstény előtt.
- Többek közt arra, hogy mit kapnék akkor, ha most megcsókolnám. - a hangja néhány oktávval mélyebb lett, a tekintete pedig összeszűkült, pont mint egy vadászó nagymacskának, aki már megtalálta az áldozatot, csak a megfelelő pillanatra vár, kicsit lebiccentette a fejét,  beharapta az alsó ajkát, s lassan lépkedve közeledett a nőstény felé.
A lány megtorpant, mikor Yzarr belépett elé, s az iménti mondat után kissé hátrébb hőkölve lépett vissza egy fél lépést. A hangja óvatos, kissé bizonytalan tónusban csendült.
- Ho-hogy mit csinálna? - kérdezett vissza, ugyanis egyáltalán nem volt biztos benne, hogy jól érti a mondatot. S ha jól is értette, hát akkor sem tudta, mit kellene felelnie, így inkább húzta az időt, és lassan tolatott.
Yzarr lassan követte a nőstényt, a lépteit igyekezett úgy irányítani, hogy a nőstény háta nekiütközzön a pajta ajtajának. Sikerrel járt, Shyara léptei végül megakadtak, ahogy nekitolatott az ajtónak, s egyenes háttal, értetlen várakozással figyelte a hímet. Yzarr lassú vigyorra húzta az ajkát.
- Definiáljam a komámasszonynak a jelentését, vagy szemléltessem? - rövid, töprengő szünetet tartott. Shya arca pedig fokozatos sötétedésnek indult zavarában, bár a komámasszony megszólítás pironkodó mosolyt csalt a szája szegletébe.
- Azt hiszem, ez utóbbit választom, az mindig hatásosabb. - határozott a hím. Hangja továbbra is mélyebb volt, ami megmagyarázhatatlan módon egyfajta izgatott feszültséget keltett a lányban. Ezután Yzarr közelebb lépett, megfogta a nőstény állát, leejtette a zsákját, és  közelebb hajolt. A Kisnőstény visszafojtotta a lélegzetét, és nem tudta eldönteni, szorosan összezárja-e ajkait tiltakozása jeléül, vagy inkább csukja be a szemét, és engedjen a hím közeledésének.  Yzarr megnyalta szabad kezének hüvelykujját,majd a nőstény arcán levő sárgás foltot kezdte el ledörzsölni.
Shya szemei meglepetten pattantak ki; úgy tűnik, önkéntelenül is a csukott szemek mögé menekült a kissé arcpirító helyzet elől. Tekintetében értetlenség tükröződött, és oly mértékű megdöbbenés, amelynek hatására a lány zokszó nélkül tűrte a tisztítgatást.
A pillanat feszültsége végül apró kis kuncogás kíséretében távozott a lányból.
Yzarr felkacagott azon ritka, mélyről jövő, jóleső nevetéssel, amit szűkmarkúan osztogat. Mulattatta a nőstény arcára kiülő megdöbbenés, aztán még egyszer megnyalta az ujját s egy gyors dörzsölés után száraz kézfejével törölte meg a Kisnőstény ajkának szegletét.
- Látom, nem kapkodta el az evést... - suttogta az iménti nevetéstől kissé átitatódott jókedvű hangján, ami immár a megszokott baritonon csengett. Mielőtt még lehajolt volna hogy felszedje a táskáját, a mutató ujjának ujjbegyével finoman rákoppintott a nőstény  orrának hegyére.
Shyara szégyenlősen kuncogott, s hiába törölte le Yzarr az arcát, ő maga is megdörzsölte még párszor az imént tisztogatott részt, önkéntelenül is. Az orrkoppintásnál kismacskásan berzenkedett, hátrébb húzta a fejét, s kissé meg is rázta, de a szeme meleg fénnyel csillogott, s arcán is kissé pironkodó, de bájos mosoly játszott.
Nagyot szusszantot, és a mosolyt arcáról letörölni képtelenül, követte a hímet.
- Tudja, kenduram.. . ha maguknál ez a csók... akkor meg kell hagyni, aranyosan csinálja - motyogta a lány, még mindig az iménti kis tréfa hatása alatt állva. 
Yzarr elkezdte kinyitni a pajta ajtaját, odabentről jókedvű horkantgatások és nyihogások hallatszottak, a homályból kivillant a hím hófehér kancája. Amit a hím csődöre takart el hirtelen.
- Aranyos...- morogta félig hangosan az orra alá. - a-r-a-ny-o-s. - tagolta morogva. látszólag emésztette, hogy épp le aranyosozták.
Aztán Yzarr nagyobbra tárta  az ajtókat és felnyalábolt egy almás zsákot. S elindult, ám előtte még a saját kis zsákját felakasztotta egy szögre.
A zsákból kivett magának is egyet, részben  falatozás céljából, majd elindult, hogy hosszabb távot tegyen meg a birtokon, nyomában a lovaival. Lépéseit igazán kényelmes ráérősre alakította, amibe belefért olykor-olykor, hogy a saját lovainak is adjon az almás zsákból. 
Shya, lévén még mindig nem derült ki, miért akarta Yzarr, hogy vele tartson, szó nélkül követte a hímet. Csendesen ballagott mellette. Kivételesen. Az arcáról továbbra sem tűnő apró félmosolyból ítélve még mindig a kis szájtörlés körül jártak a gondolatai.
Yzarr végül megállt, letette az almás zsákot, s könnyedén megkapaszkodva a mellkasig érő karámban, könnyedén felpattant,  majd hangtalanul ért földet a túloldalán. A rét, amelyen elindult, igen tágas volt és a távolban egy kisebb ménes ácsorgott. Gyorsabb léptekre kapcsolt, ám a válla felett még hátra szólt.
- Mindjárt jövök! - fertály óra múlva egy a háta mögött baktató kancával tért vissza. Barátságos aranyszín tekintet villant meg Yzarr feje mögött, lelkesen bólogatott, szinte az egész állat úgy ringott mint egy kellemes nyári szellő alatt a búzamező. Egy sötét tincs a homlokába lógott, s minden lépésnél meglebbent kissé. Az egész állat nyugalmat, szinte már békét árasztotta magából, s tartása is megbízható hátas benyomását keltette.
Yzarr megállt a nősténytől pár méterre majd, leemelt pár rudat a helyéről s ott átvezette a lovat. Miközben visszapakolta a rönköket, az állat ott állt felette, s amikor felegyenesedett, megrágcsálta a hím lófarkát.
- Kérem! Hozzon almát, gyorsan! - sápítozott Yarr.
Shyara felnevetett, majd az almás-zsákhoz futott, felkapott egy  darab gyümölcsöt, és jól hallható csettegéssel próbálta felhívni magára az állat figyelmét. Közben természetesen az almát is nyújtotta, majd odaérve Yzarrhoz, meglengette a paci orra előtt a gyümölcsöt, hogy elterelje a hím copfjától az állatot.
- Gyere csak, úúgy van, gyeere, hidd el nekem, ennek jobb íze van... - dünnyögött kedvesen a lónak.
Yzarr egy félmosollyal az ajkán kibújt a ló nyaka alatt, s tett néhány lépés távolságot, majd nekitámaszkodott a kerítésnek, háttal.
- Búzának hívják. Búzaszál, Búzavirág. Mindháromra hallgat. - s válóban mindahányszor elhangzott a név, a ló felkapta értelmes fejét, de az alma jobban lekötötte. Yzarr egy zsebkendővel megtörölte a haját, majd a zsebébe mélyesztette azt.
Shya mosolyogva etette a lovat, és lassú, követhető mozdulatokkal kezdte el simogatni az állat nyakát, pofáját, majd kisöpörte a szeméből azt a tincset.
- Igazán pajkos személyiség, mint azt láthatta... Szerintem könnyen el fog bírni vele. - csendült Yzarr távolodó hangja. Elindult a saját lovaihoz, akik kicsit távolabb legelésztek a párostól, hogy végre velük is foglalkozzon. 
A Kisnőstény kuncogva válaszolt.
- Valóban az.. eszembe nem jutott volna megcsócsálni a haját, de határozottan bájos kis csíny volt tőle - mondta a lány vidáman, incselkedve a hímmel.
- Valójában,  magának örömmel engedném, hogy megcsócsáljon bárhol...- magabiztosan könyökölt Ében marjára, hogy ott támaszkodjon meg, s a nőstényre pillantott. a hangja most is mélyebb volt néhány oktávval. Majd tűnődve rázta meg a fejét, s elfordult, Kristály hatalmas pocakját kezdte simogatni, így kicsit lejjebb hajolt s úgy simogatta gyengéden  az állat hasát, egyúttal óvatosan tájékozódott a csikó és a kanca hogyléte felől. Halkan hümmögött, tekintetében a büszke apukák vigyora tanyázott, szerette a kancát nem vitás, de azért aggódott is mindkettő állatért.
A Kisnőstény meglepve kapta fel a fejét a nyilvánvalóan pajzán ajánlatra. Megsimogatta Búza homlokát, majd a hím felé kezdett el sétálni.
- Hm.. Valóban? - kérdezett vissza kissé kihívóan a lány, majd töprengő hangon folytatta, s lassan már a hím mellett állt. - Meglep, hogy hirtelen ennyire bízik bennem. - szólt, és meglepő könnyedséggel jóval bizalmasabb közelségbe ért a hímmel, mint eddig. Karjával átölelhette volna Yzarrt, s ha akar, kicsit jobban a hím hátára nehezedve akár el is lökhette volna Yzarrt.
- Nem fél, hogy leharapom.. esetleg... a fülét?- kérdezte súgva az említett testrészbe.
Yzarr hallotta ahogy közeledik a nőstény, de nem foglalkozott vele, annál jobban lekötötte Kristály.
- Nem hiszem, hogy olyan ostoba volna. - morogta  halkan, miközben térdre ereszkedett és egy pillantással végigmérte a has alját valamint a ló csecsét aztán felemelkedett ugyan olyan pozícióba, mint ahogy eddig állt, mivel a nőstény túl közel volt, s túl bizalmasnak érezte ezt a helyzetet.
A kisnőstény játékosan még belefújt Yzarr fülébe, mikor érezte, hogy az elkezd felemelkedni, s megállt mellette. Yzarr morogva rázta meg a fejét a hűvös fuvallatra, berzenkedett, mint egy macska.
- Miért lennék ostoba? Hisz az imént még igen kéjenc hangon ajánlkozott...- mondta a lány széles vigyorral.
- Tudja, - emelkedett fel Yzarr és magabiztosan a lova hátára támaszkodott . - más a megcsócsálás és a leharapás... - közölte kicsit dorgálva, s közelebb hajolt a nőstényhez. A tekintete ismét pimaszul csillant, majd két ujja közé csippentette a Kisnőstény állát, végül a füléhez hajolt. A lány megszeppenve állt egy helyben, nem tudta eldönteni, most kell-e menekülnie, vagy még nincs baj és csak később.
- Nem szeretem, ha kiforgatják a szavaimat, Kisasszony! - suttogta negédesen Yzarr, majd ő is belefújt a másik fülébe, feljebb húzott vállat és hangos kuncogást kapva válaszul a lánytól. Aztán elhúzta az arcát a nőstény puha bőre mellett, végig érintve vele a másikat. Ha tovább időzött volna, vagy szorosabban bújt volna a lányhoz, akkor nyugodtan nevezhette volna dörgölőzésnek is a mozdulatát, így azonban nem vesződött efféle fogalmazási problémákkal. Shyarát meglepte ez az érintés, és nem tudta mire vélni, ugyanakkor elméje egy hátsó zugába elraktározta a megállapítást, hogy a hím érintése meglepő módon ennyire puha (is) tud lenni.
- Szeretné tudni milyen, ha megcsócsálom? - suttogta mély hangján. Az ezüstszürke tekintet pedig kíváncsian várakozva függött a nőstény arcán.
A Kisnőstény meglepve kapta fel a fejét a nyilvánvalóan pajzán ajánlatra.
- Minden bizonnyal nyálas - jelentette ki a lány gúnyos kis ajakbiggyesztéssel, és egy fél lépést hátrébb lépett, csak hogy kellemesebb távolság legyen kettejük között.
- Az nem kifejezés, merem állítani , hogy még tetszene is magának, hogy be/meg nedvesítsem. - vigyorogta kajánul. Minő dicsőség, nem ő iszkolt ki a közelségből hamarabb, hanem a kisnőstény, s láthatóan kicsit vissza is vett a nagy szájából.
A lány méltatlankodva kapott levegő után, s arca sötétebb árnyalatot öltött, egyrészt a buja utalás gondolata által okozott zavartól, másrészt a felháborodástól.
- … Disznó!- vágta a hím képébe a véleményét, miután nagy nehezen megtalálta a hangját, s azzal a lendülettel a másik mellkasára csapott tenyérrel.
Yzarr olyan arcot vágott, mintha épp most sértették volna vérig, de a hamiskás mosoly az arcán másról árulkodott: jól szórakozott.
 A lány mozdulata nem volt erős, sem igazán támadó, pusztán bosszúságát fejezte ki vele. Ezután sértődötten hátat fordított, s bár még épp elkapta a hím arcán megjelenő mosolyt, megpróbált nem tudomást venni róla.
A hím színpadiasan a mellkasára fogta  a kezét, mintha fájna az ütés, de igazából meg sem érezte a mellvért miatt, azért mégis felnyögött halkan.
- Ah! Az ám! De tudja, a legszebb az udvarban! - a hangja fellengzősen és vidoran csengett, aztán visszafordult Kristályhoz.
- Egooistaaa! - énekelte a Kisnőstény felfelé kunkorodó szájszeglettel, de még nem fordult meg, s karját is összefonva tartotta.
- A maga helyében pót lovat vinnék Ében mellett, nehogy összeroskadjon - vetette oda a lány gonoszkodva. Úgy gondolta, a hím önértékelése akkora már, hogy annak külön lóra lenne szüksége, mert a hímé már nem bírná el együtt ezt a terhet.
-Ne aggódjon Ében is legalább akkora egoista, mint én, kiegészítjük egymást!- az előbb említett állat helyeslően felsorakozott a gazdája háta mögött és belefújtatott a nőstény arcába.
Shya összehúzott szemmel, grimaszolva várta ki, míg a meleg lehelet szele elhalad mellette, s csak azután nyitotta ki a szemét, hogy nem kellett a csődör további prüszkölésétől tartania.
Yzarr felkuncogott majd a tenyerével arrébb tolta az éjfekete állat pofáját.
- Bájos, és még én vagyok a disznó. - vigyorogta pimaszul. Sajnos az épp hadba induló hímnél nem volt zsebkendő, amúgy is felesleges szokásnak gondolta, így végképp nem tudott a selyemfiú képében tetszelegni. - Sajnálom, de nincs semmim, amivel megtörölhetné a bájos pofiját.
A kisnőstény bosszús arccal és szúrósan villogó tekintettel méregette Yzarrt, miután ruhája ujjával letörölte a nyálat az arcáról.
- A haja is  megtette volna- morogta Shya, s nyelvet öltött
- Szörnyen sajnálom, de finnyás vagyok mint azt láthatja... - színpadias fejbillentés aztán elpillantott a nőstény lova irányába.
- Szerencse, hogy nem kóricálós fajta...különben vissza nem hoznám magának még egyszer.
- Valóban engedelmesnek tűnik -bólintott a Kisnőstény, majd megenyhülten elmosolyodott. - És tetszik a neve is. Búza.. - próbálgatta a nevet, mire az állat apó nyerítéssel felkapta a fejét, és tett egy lépést Shya felé. A lány csettegett neki egy kicsit, amit a jószág  hívásként értelmezett, úgyhogy hamarosan Shyara sem volt egyedül a  hímmel és a lovaival szemben.
Felnevetett, és megsimogatta a kalász-sárga kancát, s a nyakának döntött fejjel, mosolyogva nézett Yzarra.
- Köszönöm szépen.
Yzarr biccentett a Kisnősténynek, majd egy gyors mozdulat kíséretében felpattant a Ében hátára.
- Magukra hagyom a kis kocákat... - vakkantott Yzarr Ében hátáról, vigyorogva, majd megkapaszkodott a sörényében és az istálló felé fordította a csődört, aztán meglepődve fordult meg az állat hátán derékból. Ezüstszürke tekintete kíváncsian villant a nőstényre. Valami tompán puffant a hátán.
Shya ártatlanul fütyörészve fürkészte az eget, bár fél szemmel a hímre pillantott. Kezeit a háta mögött összekulcsolva az ártatlanság szobra lehetett volna, ha lábával nem éppen két másik almát próbált volna félrerugdosni szem elől.
- Ha visszaérkeztem, malacvadászatot fogok tartani! - hallatszott a tréfás, figyelmeztető hangja. Majd megbökte Ében oldalát, aki felágaskodva nyihogott és beugrott, a vágtába.
- Haa?? Nem pedig amikor? - kérdezett vissza értetlenkedve a kisnőstény.
Yzarr féloldalasan pillantott hátra a lova felett, majd , vállat rándított, úgy tűnhetett, hogy nem törődik a kérdéssel, de amikor megfordult az arcán már  nem tükröződtek az iménti érzelmek, se a móka, jókedv, flört és pimaszság, már a feladatra összpontosított. Nem válaszolt a nősténynek, sietve vágtatott a pajtába, hogy ott felszerszámozza Ébent s bezárja a nagyobb, elkerített kifutóba Kristályt, amiben egy félig zárt istálló is helyet kapott.
 A hím nem válaszolt, s ezzel adott egy kis töprengeni valót Shyarának.mielőtt azonban nagyon aggódni kezdett volna Yzarrért, Búza böködte meg az oldalát, elterelve (és jó időre lekötve) a lányt figyelmét.
Olvasnád? Tovább → ;

58. Félreértések?!

Közszemlére tette Unknown - 2 megjegyzés


Yzarr két nap alatt egyszer sem hallott a nősténye felől, ez leginkább megnyugtatta, bár kicsit el is gondolkoztatta. Ettoin szólt neki, hogy az ispotályban a kisasszony aláírása az utolsó, s hogy altatót vitt magával. Azt, amelyikkel kiütötték a hímet is éjszakára. Yzarr még átbeszélte a gnóm mesterrel a terveket s jóváhagyta, mehet a felújítás. Két hét alatt meglesz vele a kópé, mivel a megfelelő munkásokat is a rendelkezésére bocsátotta.
Yzarr  elsietett az ispotályuk felé és megnézte előbb a könyvet, majd a Kisnőstény lakrésze felé indult. Kopogás nélkül nyitott be. Látta, hogy a nőstény takarója emelkedik és süllyed, így pillanatnyilag megnyugodott. Az ajtóhoz lépve elhúzta a függönyt és kinyitotta az ajtót. Megakadt a tekintete a naplón, viszont most nem olvasott bele. A nőstény ágyához lépett és megállt mellette, mivel az nem ébredt fel a függöny húzogatástól.
A hajába túrt, ajkai pengevékonyak voltak a haragtól. Aztán megérintette a  nőstény vállát. Finoman megrázta.
- Shyara! - a hangja lágyan, de parancsolóan csengett. Aztán az ajka ismét pengevékonyra húzódott az idegességtől, amibe talán némi aggodalom is vegyült. Ugyanakkor bűntudat. Tudta jól, hogy miatta került ilyen helyzetbe a nőstény.
A lány mélyen aludt, s ha fájtak is a jelei álmában, nem tűnt fel neki. Az ébresztgetésre morgolódott, szavai elsőre álmos motyogásnak tűntek csupán.
.Yzarr nem hagyta magát lerázni, tovább rázta a nőstényt és hangosabban is rászólt.
A folytatásra dühösebben reagált a lány.
- Hagyj békén! Alszom. - kezével legyintett, próbálta ellökni a zargatót, majd oldalra fordult, fejére húzva a párnáját.
- Ó, látom, ne aggódjon! - csattan fel mérgesen Yzarr, s egy mozdulattal nyúlt a nőstény lapockái s térdhajlata alá, hogy felemelje és átvigye a szobájába.
A lány gyermeki módon ragaszkodott a párnájához, s bár eredetileg hozzá akarta vágni a zaklatójához, a mozdulat félúton megváltozott, s inkább csak a feje alá gyűrte azt, nem is sejtve, hogy fürdeni viszik.
Odabent Yzarr megengedte a csapot, langyos víz folyt ki belőle, lerúgta a cipőjét, majd beszállt a kádba a terhével együtt. Yzarr számára kellemes langyos volt, vérpezsdítő ugyanakkor nyugtatóan meleg. De mégis elég ahhoz,hogy felélénküljön valamelyest tőle a sötételf.
A Kisnőstény álmosan dörgölte a szemét, s sziszegett, mikor erőteljesen elfeküdt lábába elkezdett visszatérni a keringés. Azután merev arccal nézett végig magán és a rajta tartott karokon, csak hogy szigorú pillantása megállapodjon a hímen.
- Volna szíves. - megköszörülte a torkát, s a folyó vízből merítve ivott egy kortyot, hogy megnedvesítse a száját. - megmondani, hogy mi a bánatot csinál? Megsértettem tán álmomban, vagy esetleg alvajártam?- kérdezte Shyara szinte már támadó sértettséggel.
Yzarrt mulattatta a nőstény merev pillantása. Ám ez csak az ezüstszín szemeken látszott, az ajka továbbra is pengevékonyra préselve árulkodott az idegességéről.
- Két napig aludt! - csattan vádlón a hangja, mire a lány egy pillanatig a szemöldökét ráncolta, majd mély levegőt vett.
-  Remek! Úgy tűnik, használ az altató. - mondta lelkesen Shyara, bár a tekintete mélyén mintha némi bánat is megvillant volna, még alvása előttről.
Yzarr vicsrogva markolta meg a nőstény tarkóját, mire a lány megrezzent és elhallgatott.
-Ne szórakozzon! Ez nem vicces és lelkesedésre sem ad okot! - dörrent Yzarr mérges hangja, majd elengedte a nőstény tarkóját.
- Szerintem pedig tökéletes megoldás - vágta oda Shyara határozottan, és igencsak ingerülten a hímnek. Nem értékelte túlzottan az iménti gesztust, s annak sem örült, hogy kellemes álmát ilyen durván verték ki a fejéből.
Yzarr határozottan tette le a sípcsontjáig érő vízbe a nőstényt és ismét elkapta a tarkóját, s megszorította a nyakát.
- Úgy! Tökéletes álomba menekülni, altatóval?! - dühös, s ezt bizonyítja az is, hogy már másodjára  markolta meg a nőstény tarkóját. Nem engedi magától messze, csuklóját is fogta, így tartotta maga mellett a másikat.
- Mi köze hozzá? Örüljön, hogy nem zargattam az álmát, és hagyjon engem békén! -
Shyara se volt éppen békés, és azt sem díjazta, hogy meneküléssel vádolta a hím.
- Fogja be! Azonnal! - bár Yzarr elengedte a nőstény csuklóját, azzal a kezével elállította a meleg vizet, s csak hideg folyt most már. A hangja rideg volt és parancsoló.
Shya hidegen viszonozta a hím pillantását s felszabadult kezével a hidegvizet is elzárta egy gyors mozdulattal.
Yzarr vetett egy rideg pillantást a nőstényre annak dacos megmozdulása után, s a csaphoz nyúlt, hogy a  hideg vizet megint elindítsa.
Majd elgáncsolta a Kisnőstényt és lenyomta a fejét a víz alá néhányszor, hagyva hogy kapjon levegőt időnként.
Shya felsikoltott, ahogy elveszítette a talajt a lába alól, s amint vízbe ért és megérezte a hajába markoló kezeket, a sajátja is lendült, hogy Yzarr csuklójába mélyessze körmeit a váratlan támadás miatt. Yzarrt nem izgatta néhány nőstény által belé karcolt karomnyom, kapott már másoktól ennél többet is.
A lány, felbukkanása után prüszkölve-morogva tiltakozott a bánásmód ellen, s miután megtörölte az arcát, feltartott kézzel próbálta jelezni a nemtetszését és azt, hogy szeretne szóhoz jutni. Amennyire tudott,el is távolodott a hímtől, tekintete haragot és értetlenséget tükrözött.
- HÉ, erre meg mi szükség volt?! - kérdezte méltatlankodva, s igencsak ébernek tűnt.
- Hogy észhez térjen! - elengedte a Kisnőstényt, majd pillantása elidőzött a vizes ruhán, végül elzárta a csapot, aztán kiszállt a medencéből. - Ott marad! - csattant rezignáltan, miközben elindult a szobájának bejárata felé.
A nőstény hangos csobbanással foglalt helyet a medence belső padkáján, s duzzogva fonta karba a kezét.
- Úgy emlékszem, én sem öntöttem nyakon, amikor tovább merészelt szundítani, mint egy nap. Ezen kívül köszönöm, tökéletesen magamnál vagyok, és magyarázatot várok arra, miért is tört rám így. - A lány hangja visszafojtott feszültségről árulkodott.
Yzarr visszatért, odakint Valen ácsorgott a nősténynek szánt ruhákkal. Lovagló nadrág és csizma, valamint egy tunika volt nála.
- Úgy emlékszem szóltam, hogy ne is zavarjanak! - morogta dühösen a hím. Töprengve pillantott a nőstényre, végül letette az ajtó melletti komódra a ruhákat.
- Mindamellett, úgy emlékszem még maga mondta, hogy nem kell félnem, nem egy gyermekhez akarnak hozzá adni, mégis úgy viselkedik! - azzal kilépett a fürdőből és résnyire nyitva hagyta az ajtót. Szándékosan használta a nőstény által kiejtett néhány szavát, egyúttal piszkálás miatt is, másrészt jómaga is így adott hangsúlyt a mondandójának.  - Öltözzön fel!- odakint megszabadult a vizes ruháitól és a mellvértet kezdte felcsatolni, a nadrág és a bőr talpú csizmája már rajta volt. Utóbbit még be kellett szíjaznia, még túl kellett jutnia a vért beszíjazásán s azon, hogy eltüntesse a megfelelő zugokba az amúgy felesleges részeket. Azután fogja csak a csizmáját is beszíjazni, külső szemlélőnek talán zavaró lehetne az, hogy kicsit merevnek tűnik a vért, ám koránt sem az. Teljesen illik a hímre és már amúgy is megszokta, most is természetesen mozgolódott benne, miközben készült. A mostani ruha kicsit sötétebb volt, mint az eddigiek, akár egy városőr egyenruhájának is elment volna.
- Elnézést kérek, legközelebb előre megjósolom, milyen álmom lesz másnap, hogy tudja, mikor lesz kedvem kimászni az ágyból - kiabálta ki maró gúnnyal a hímnek Shyara, s kibontotta, majd a víz alá merítve a haját, szorosan összefonta azt. Ezután lehámozta magáról a csuromvizes ruhákat, s kényelmesen megfürdött.
 - Tényleg, csak nyugodtan... ne is zavartassa magát, pofátlanul fürdőzzön, csak nyugodtan! - morogta Yzarr miközben meghúzta a csizmáján a szíjakat s felegyenesedett. - Ha végzett, idekint várom! - emelkedett meg a hím hangja, hogy a korábbival ellentétben ezt már bent is hallhassa a nőstény.
Shyara nem szólt, sértettségében válaszra sem méltatta a hímet. Miután lemosakodott, kimászott a medencéből, s megtörölközött, ügyelve, nehogy bárki meglássa az ajtó résén keresztül.
~ Az istenekre ez tényleg egy pityogós gyerek! Éééés..... ~ Yzarr nem fejezte be a gondolatot, csak egy artikulálatlan morgást eresztett meg gondolatban.
- Örülök, hogy ilyen jól érzi magát odabent, először és utoljára. De a reggeli ki fog hűlni. - miközben beszélt, a hangja időnként elhalkult, öltözködött, az alsó ujjatlan pólók és pulóverek fölé került még néhány szíj, az egyik vállán dobótőröknek alkalmas tokkal. megigazította a magasított gallért, felkötötte a derekára a klánvezéri kendőt.
A Kisnőstény hamar magára kapta a kikészített ruháit, majd egyenes háttal, büszke tartással lépett ki az ajtón.
- Legközelebb kétszer is meggondolja majd, hogy ok nélkül kirángasson-e az ágyamból - közölte a lány szinte már gőgösen.
- Ha már ez az utolsó alkalmam, gondoltam, kiélvezem...
 - Csak tegye, a fésűmet még nem használta...- ajka egy kegyetlen vigyorba húzódott egyúttal jelezve, ha megteszi és, ha visszalép a nőstény, nem fog jól járni... )
- Bezzeg maga az enyémet...!
- Ne haragudjon, de vannak dolgok amiken nem szokásom osztozni, egy kívülálló holmiján pedig még annyira sem.- semleges színtelen hangja szinte kígyó sziszegésnek hat.
- Vagyis másét elfogadja, de ha a gesztust viszonozni kéne, már meghátrál. Felettébb gáláns felfogás... - Hiiába tetszett neki a hímen látott egyenruha, ezúttal kevés volt ahhoz, hogy kedveskedést váltson ki a lányból.
- Hozzá se nyúltam a tetves hajkeféjéhez! - csattant fel Yzarr szenvtelenül.
Shya hasonló módon válaszolt. megrántotta a vállát, apró, hanyag hümmentést hallatott.
- Így pazarolja magára a sötételf lánya a kedvességét. - azzal hátat fordított, és elindult kifelé
Az egyik szekrényhez lép s felveszi az alkarvédőit, az egyik kezére még jut egy kesztyű is. Vissza lép a fürdőbe az egész alakos tükör elé s szemügyre veszi magát. Mikor megjelenik pimaszul vigyorog.
- Nem kértem! - kiált ki, s  felnyalábolja a fegyveres zsákját, majd kulcs csörgés hallatszik, s bezárja a szobája ajataját, végül és elindul a nőstény után, s felvette annak tempóját.
- Ahogyan én sem kértem az ébresztő kukorékolássát.
- Sajnálatosan egyik szolgáló sem merte magára vállalni a szerepet.- felelte morózusan.
- Egyik szolgáló sem kötelezhet arra, hogy kimásszak az ágyamból, ha én nem akarok -vont vállat a lány. - a konyhát meg megtalálom magam is, ha éhes vagyok.
- Hmm... Pillanatnyilag nem érdekel, Kicsilányka! - morogta hidegen. - Ó és igen! Amikor itthon vagyok nekem szól, hogy kell a Kicsilánykának valami, az ispotályból, vagy a nagybátyámnak! A fiolát pedig Valennek oda adja később! - ha a nősténynek nem tűnt volna fel, hogy a hím éppen parancsot osztott, a mellettük elhaladó szolgáknak nem kerülte el a fiygelmét. Sápítozva halt el a hangjuk a páros mögött.  S bár igen hűvös és kimért volt a hangja, csak Yazi ismerte igazán a mögötte rejlő érzelmeket, de az előbb említett személy, héthatárnyira volt tőlük, szerencsére.
Shyara megtorpant.
- Majd minden bizonnyal felébresztem őt, és majd árulkodni kezdek, ugye? Mit szólna egy olyan ébresztéshez, hogy: “Elriath bácsi, Yzarr olyan undok, hogy most már nem merem a jelenlétemmel zavarni, ha fájnak a jeleim. Ad rájuk gyógypuszit, hogy hagyjanak aludni, vagy megengedi, hogy egy folyamatos hatású altatóval elkerüljem azt, hogy a zsibongásukkal felébresszenek, s az unokaöccsét kelljen zargatnom?
Yzarr tovább haladt s csak messzebb állt meg, a hangja hűvös volt és szánakozó, amikor megszólalt.
- Befejezte?! Minden bizonnyal azt kérdezné még magától is, hogy mivel érdemelte ki az unokaöccse, hogy egy gyereket kell pátyolgatnia a házassága után is! - ajka pengevékony mosolyra húzódott, elővett a zsebéből egy bőrszalagot, s miközben várt összefogta a haját.
Shyara ökölbe szorította, majd ellazította az ujjait. Ezután lassan, halk léptekkel kezdett hátrálni, s ha Yzarr nem figyelt fel rá azonnal, akkor hátrafordult, és elindult visszafelé a szobájába. Éhes volt, igen. De háborgott a lelke, és mielőbb valami igazán meggondolatlan dolgot vágna a hím fejéhez, vagy elbőgné magát tehetetlenségében, inkább visszanyelte, magába fojtotta a gondolatait. Igen ám, de ez csupán növekvő hányinger okozott, enyhülést nem.
Yzarr felhorkantott, néhány gyors lépéssel a nőstény mögött termett, majd elélépett és megfogta a térdhajlatánál az egyik kezével, a másikkal pedig megtartotta a hátát, s a vállára vetette a Kisnőstényt, elindult vele a konyha irányába.
Shyara dühösen morgott, majd egyik kezével kitámasztva magát a hím hátán, másik csuklója köré tekerte Yzarr lófarokba fogott haját, és határozottan meghúzta. A hangja sziszegett, amikor megszólalt.
- Ha nem akarja, hogy lehányjam, azonnal elenged, s a reggelimet sem nézi végig, míg elfogyasztom. 
Yzarr hangtalanul tűrte a határozott húzást, csak az állkapcsa feszült meg, mire vett egy nagy levegőt. Ezután menetiránynak megegyezően letette a nőstényt, kicsit erélyesebben a kelleténél.
Shyara, amint érezte, hogy a hím megfordul, majd hajolni kezd, lazított a fogásán, s lecsavarta a keze köré tekert lófarkat, s hasát fogva megtámaszkodott a falnál. Yzarr tett néhány lépést hátra s megrázta magát, mint egy kutya, miközben szemmel tartotta a falat támasztó nőstényt.
Két nap evés nélkül valóban kegyetlenül éhessé tette Shyarát, s az iménti veszekedés sem mondhatni, hogy növelte volna az erejét. Ugyanakkor most émelygett, és nem bízott benne, hogy meg tudna tartani a gyomra bármilyen ételt is. Gúnyosan mosolygott a hímre, függetlenül enyhén görnyedt tartásától és nem túl fényes állapotától.
- Nagyszerű. Most pedig békén hagyhat, Apuci.
- Majd ha Apuci úgy látja, rendesen viselkedik az ő Kicsilánya.- felelte flegmán Yzarr.
A Kisnőstény gúnyosan, teljesen örömtelenül nevetett fel.
- Ne játssza az apámat, Yzarr, mert nem lesz jó vége. Neki néha a halálát kívánom, legalább magát ne kelljen úgy rühellnem, mint őt. Csak.. hagyjon nyugodtan enni... és próbáljon meg, legalább egyszer!, nem félreérteni. - a lány lassacskán kihúzta magát, s bár keze néha visszatért a gyomorszájához, normális léptekkel, még ha nem is túl gyorsan, de elindult.
- Az ebédlőben eszik! - szisszent fel Yzarr, miközben gyors ragadozó léptekkel maga is elindult az ebédlő irányába.
- Aaahogy parancsolja... - mondta a nőstény olyan hangsúllyal, ami egyértelművé tette, milyen magasról és pontosan mit is csinál... Persze a lépcsőn még így is le kellett mennie, hogy elfoglalhassa a helyét az ebédlőben, s mivel kissé szédelgett az éhségtől,  meg kellett kapaszkodnia a korlátban.
Yzarrt már vártra a gőzölgő citromfűtea az asztal főnél, az ebédlő egyik végében.  Letette a tőrökkel teli táskáját a szék mellé, majd leült. Kisvártatva egy Méregfog lépett be az egyik ajtón, s miután átadta Yzarrnak a vastag aktát, amit hozott, el is tűnt.  A hím levette a kesztyűjét majd ráérősen elkezdte ízesíteni a teáját, méz és citrom, majd lassan kavargatta, kényelmesen dőlt hátra a székben. Lábait keresztbe tette egymáson az asztal alatt.
A nőstény ráérősen ballagott oda egy távolabbi székhez, s helyet foglalt. Kedvetlenül felkönyökölt azt asztalra, s összefűzött ujjaira támasztotta az állát. Nem érezte jól magát, és tudta, hogy ennie kell. Két nap fekvés étel nélkül tényleg nem tett jót neki. Bár fel-felébredve időnként ivott az éjjeliszekrényén álló pohárból, ez a folyadék-szükségletét sem elégítette ki.
Yzarr intett az egyik belépő felszolgálónak, hogy pakolják át a berendezést a Kisnősténynek is, lévén arra nem számítottak, hogy ilyen távolságokra fognak ülni egymástól az Úrfi és a Kisasszony.
Miután a szolgálók átpakoltak, Shyara is öntött magának teát, de ránézve a két ízesítőre, elfintorodott. Azok nélkül kóstolta hát meg a teáját, és sikerült leerőltetnie két lassú, apró kortyot a torkán, mielőtt félretette az italt, s inkább egy pohár vizet töltött magának. Tudta, hogy az ételhiány miatt muszáj valami energiadúsat ennie, de a felkínált ételek közül egy sem érte el, hogy úgy érezze, képe s lenne lenyelni egy falatot is.
Végül úgy döntött, míg töpreng, elszopogat egy kockacukrot, hogy legalább azzal lefoglalja a szervezetét. Rövidtávú, de hasznos megoldás. 
Yzarr szótlanul kortyolgatta a teáját, fél szemmel a bögréjén, másikkal pedig a kinyitott aktáján tartotta figyelmét. Valen jelent meg végül három lágy tojást egyensúlyozva a kis tartójukban, amit aztán lepakolt a hím elé. Yzarr félre tolta az aktát, majd nekilátott, hogy feltörje a tojást. A langyos, folyékony tojást megsózta és borsozta, aztán maga elé vett egy friss zsömlét, s átöntötte azt egy átlátszó pohárba, egy kanálért nyúlt, majd elkezdte kikanalazni onnét az ételt
A nőstény eközben tudatosan próbált lecsillapodni, és nem a hím jelenlétére koncentrálni. Kegyetlenül idegesítette, hogy gyerekként kezelte őt a másik, és nem is teljesen értette annak viselkedését. persze nem járt sikerrel, Yzarr ugyanis jól elkopácsolt a tojások héjával. A kisnőstény arca felderült egy pillanatra, mikor a tojásillatot megérezve összefutott a nyál a szájában, ám mikor elképzelte az ételt, mégis megbolydult a gyomra.
~ Nem lesz ez így jó~ gondolta, majd felsóhajtott. A tányérján nem volt még semmi, hát maga elé vett egy zsömlét ő is. De nem nagyon tudta eldönteni, mit egyen hozzá, s még ebbe sem akaródzott beleharapnia.
Yzarr épp, azt az egy zsömlét csipkedte mikor megszólalt.
- Tükörtojás? - mert már bosszantotta, hogy a nőstény még mindig ücsörög és nem eszik semmit, csupán a vizét kortyolgatja néha, s bámul az ételekre mint a lakodalmas kutya.Yzarr a nőstényre sem pillantott, miközben megszólalt,  látszólag lekötötte, hogy feltörje a következő tojását.
A nőstény kelletlenül felpillantott, majd kifejezéstelen arccal méregette Yzarrt. Töprengett, próbálta elképzelni az étel ízét, nehogy úgy járjon, hogy elkészítteti az ételt, majd mire kihozzák neki, elmegy tőle a kedve.
Yzarr szusszanva pillantott fel a nőstényre.
- Ne analizáljon...
- Bocs, hogy nem csaptam le azonnal az ötletére, anélkül...- kezdte, majd elharapta a mondatot. Nem volt kedve több szót vesztegetni a hímre. Bosszúsan sóhajtott, majd elfordult Yzarrtól.
- Pedig nem is rossz ötlet... - töprengett hangosan, teljesen más hangnemben, mint az iménti töredékmondata.
- Tudom. - jött a tömör megerősítés, az asztalfőről. Belecsurgatta a tojást a pohárba, majd megízesítette végül ismét elkezdte kanalazni az ételét.
- Úgy tűnik, kezd normálisan gondolkodni - morogta a nőstény, utalva arra, mennyire idióta feltételezései voltak a hímnek. Felszusszantott.
Yzarr a továbbiakban figyelembe sem vette a nőstényt, kétszer szólalt meg amióta itt volt és egyáltalán nem úgy ahogy odafent, így nem érezte úgy, hogy megérdemelte ezt a hangnemet, így hát kirekesztette a nőstényt a saját birodalmából.
- Nem is tudom, mi a bánatot képzelhet... - kezdte a lány szinte már társalkodó hangnemben, értetlen, kissé csodálkozó tónusban. - Annyira ostobának néz, hogy... - itt azonban elakadt, lévén a másik még csak rá sem pillantott.
Töretlen kedvvel bontotta fel a másik tojást is, és azt is megízesítette. Miközben kilépett az egyik szolgáló, hogy odavigye a Kisasszonynak a tükörtojását.
Shya megköszönte az ételt, s mivel a gyomra  hangosan megkordult az illatra, elmosolyodott, és nekiállt felszeletelni apró darabokra. Figyelt, nehogy túl nagyok legyenek a falatok, s azt is észben tartotta, hogy nem vetheti rá magát úgy az ételre, ahogyan azt feltámadó éhsége diktálja. úgy tűnhetett, el is feledkezett a félbehagyott mondatáról.
Kis idő múlva azonban jóízűen hümmögött.
- hmm.. tényleg jó.. Köszönöm a tippet. - mondta csendesebben a hímnek.
Yzarr a saját tojásaival végzett, feltekert néhány sonkát s magában kezdte azokat elfogyasztani, ezüstszín íriszéi az aktán állapodtak meg néha, időnként olvasta a pergament. De nem túl feltűnően, ahogy a nőstényre is vetett néha egy futó pillantást.
- Hahhó! - integetett a hím felé Shyara, mikor feltűnt neki, hogy a másik nem reagál, legalábbis a szemkontaktus, vagy a bólogatás teljes hiányát erősen ekként értelmezte a lány.  - Figyel egyáltalán? - kérdezte a Kisnőstény, és hangja inkább tűnt játékosnak, majd kíváncsiskodónak, egy árnyalatnyi méltatlankodással, mint valóban dühösnek.
- Hogy? Jaj, elnézést. - Yzarr homlok ráncolva pillantott a másikra, úgy tűnhetett, mintha megzavarták volna valamiben. S igen! A gondolkodásban, de ez más lapra tartozik.Egy kicsit fél lábbal már az éjszakában járt, nagyjából azóta, amióta leült enni. Majd vissza is fordult a sonka tekercseinek elfogyasztásához, amiket időközben bele-bele mártogatott a tormás,majonézes tejfölös mártásba.
A lány csak a szemét forgatta.
- Mondja... tényleg ekkora kreténnek tart? - kérdezte a lány jól érthetően, szándékosan ezt a szót használva, hátha magára tudja vonni vele a másik figyelmét, fél pillantásnál hosszabb időre is.
- Muszáj rá válaszolnom? - kérdezte Yzarr foghegyről. De nem pillantott fel a tunkolgatásból.
Shya abbahagyta a falatozást, és karba fonta a kezeit.
- Oh...- közölte meglepetten a lány, majd megrázta a fejét, és csak azért is folytatta.
-  Szóval maga szerint vagyok akkora idióta, hogy ha öngyilkos akarok lenni, akkor _csak_három cseppet fogyasztok el, megkockáztatva, hogy pechemre felébredek, és elveszik tőlem a fiolát; ahelyett, hogy egyszerre felhajtva az egészet, biztosra mennék?-
Yzarr szinte szó szerint betömte a szájába azt a fél falatot, ami még volt a sonkából, és sóhajtva dőlt hátra. A kezét megtörölte egy szövetszalvétában, aztán belekortyolt a teájába.
- Tisztelettel megkérem, hogy ne adjon olyan szavakat a számba amiket ki sem mondtam. - azzal lehajította a szalvétát az asztalra. Tekintete hűvös, a hangja pedig színtelen volt, ahogy folytatta. - Mindazonáltal, azt hiszem, a személyzet túlfűtött képzeletének áldozata lettem, hiszen az előbb említett altatót igen ritkán használják ebben a házban. Nem véletlenül. - tette hozzá határozottan. Majd ismét kortyolt egyet a teájából. 
Shyara figyelmesen, közbeszólás nélkül hallgatta a hímet, és a hangja udvariasan csengett, mikor válaszolt.
- Elnézést, ez esetben mind szavait, mind pedig a viselkedését sikerült félreértenem. A személyzet túlfűtött képzeletéhez lenne egy-két szavam, de minden bizonnyal hallották már páran, és úgysem ér semmit, úgyhogy nem fárasztom a torkom.
- Felesleges lenne megbüntetnie őket azért, mert ők aggódtak Magáért.
Shya elnéző mosollyal csóválta meg a fejét.
- Nem véletlenül használtam a torkom szót. Nem vagyok egy büntető fajta - mondta szinte már szelíden. - Viszont, visszatérve az altatóra. Ezt a reggeli veszekedést szívesen kihagytam volna, ahogyan a két napnyi alvás is olyan luxus, amihez vagy hozzá kell még edződnöm, vagy el kell felejtenem. Mindazonáltal, ezt leszámítva, nekem megér ennyit az, hogy ne kelljen a maga nyakába akaszkodnom, amennyiben valóban működik ez a technika. - mondta a lány nyugodt, de határozott hangon.
- Mindenesetre a minimum egy hét alvása, azt hiszem, magának garantált. - mondta Yzarr, majd felkelt a székéből, s az aktát beletette a fegyveres zsákjába, aztán elindult a kijárat felé.
A nőstény bólintott.
- Nos... sok sikert, kevés foltozni-valót, és viszonylagos nyugalmat kívánok. Amikor visszatér, igyekszem nem a fürdőjében fogadni.
Yzarr felhorkant a nyugalmat kívánás alatt, s homlok ráncolva fordult vissza.
- Ha akarna se tud bemenni már oda többet.
- No látja? Mondom én! - felelte a kisnőstény hanyagul, arcán könnyed mosollyal.
 Yzarr fintorogva sóhajtott, majd megfordult.
- Ó, és Yzarr! - szólt még utána a lány- Bocsánat a hajáért. Nem volt jobb ötletem. - mondta pironkondva, és hangján hallatszott, hogy komolyan gondolja.
- Mit is csinált vele? - pillantott hátra a válla felett, egy kacsintást küldött a nőstény felé, majd rátette a kilincsre a kezét.
- Ó és Kisasszony! - utánozta a nőstényt. - Ha befejezte, kint várom.
- Igenis, uram.. - mondta Shya, elfojtva a kikívánkozó kuncogást. A másik kacsintása kissé meglepte, s az is, hogy ilyen könnyedén túllépett rajta. Őszintén szólva megnyugtatta a lányt ez  reakció. Gyomra háborgása és a feszültség is csillapodott, így minden falatot alaposan megrágva, mégis, amennyire lehetett, sietve fogyasztotta el a maradék tojását.
Olvasnád? Tovább → ;

57. Pikáns...?!

Közszemlére tette Unknown - 4 megjegyzés


A kisnőstény macskás nyújtózkodással ébredezett, majd magához térve csodálkozva konstatálta, hogy még mindig Yzarr szobájában van, sőt mi több, nem csupán a hím ágyában, de az ágyának azon a felén, ahol bizony Yzarr szokott feküdni. Szemöldökráncolva fókuszált a magához ölelt párnára, majd megszagolta, és ismét csak  leendő férje fahéjas illatát érezte rajta, erősebben, mint eddig szokta a párnán, amelyen általában aludt, úgyhogy továbbra is kissé értetlenkedve,  de megszabadult az ágyneműtől.
- Mit keres a párnája Nálam? - motyogta a lány, majd úgy döntött, túlságosan korán van efféle fejtörőkhöz, így inkább szimplán csak a helyére hajította azt, s beágyazott.
Bár ezt a munkát Valenre is ráhagyhatta volna, nem volt terve, sem időpontja, így inkább elütötte az időt.
A szobájába érve megfésülködött, felöltözött, majd letelepedett az ágyára, s rajzolni kezdett. Egy hegyes fül, néhány tincs, fehér fonatok és egy széles mosoly. Nem tökéletes, de Yazira kelekótyaságát sikerült tükröznie a rajznak.
Hamarosan Surra is előkerült, s kürrögve-nyávogva követelte a reggelijét, így a macskaetetés kissé megakasztotta a kisnőstény rajzolását. Shya persze nem nagyon bánta, hiszen fél órán belül ismét visszaülhetett a rajztáblája elé, oldalán - azaz ágyán - egy nagypocakú, hortyogó macskával.
Surra a hátán feküdt, szétdobott hátsó lábakkal, míg mellső lábait felhúzta a mellkasához.
Olyan kerge testhelyzetet vett fel az ezüstszürke jószág, hogy Shya elhatározta, megörökíti. Yazi vázlatát félretéve Surrát kezdte lerajzolni, s a lány olyan szinten elmerült e cselekedetében, hogy csupán Valen ebédhez hívó kopogása zavarta meg legközelebb. Lévén a reggelit elfelejtette a Kisnőstény, az inas jobbnak látta felhozni neki az ebédet, persze felkeltve ezzel a békésen szunnyadó macskát.
Surra az oldalára gördült, fülét hegyezte a hang irányába, majd megérezve az illatokat, nyervogott párat, s árgus szemmel várta, hogy kinyíljon az ajtó.
Shya szerencsére megvolt már a rajz nagyjával, így már csak az árnyékokat kellett finomítgatnia.
Bár először kedve lett volna rámordulni az ifjú komornyikra, végül mégsem tette, mert hangosan megkorduló gyomra beléfojtotta a szót, s Valen időzítését csak még pontosabbnak állította be. Úgy tűnik, a fiú mégiscsak jól végezte a dolgát.
A Kisnőstény megköszönte az ebédet, pár falatot Surrának is le-leejtett, s mikor végzett, maga vitte vissza a konyhára a tányérjait.
Ezután bekopogott Yzarrhoz, hátha ott találja a hímet a szobájában.
Odabentről egy pisszenés sem hallatszott, hiszen Yzarr még mindig az Ében Liget melletti házában volt, s élvezte a magányt...
Shya kopogott még párszor, majd benyitott. ~Aki bújt, aki nem, akkor is jövök! ~ gondolta, s mivel odabent tényleg nem talált senkit, kérdőn nézett az őt kísérgető cicára.
- Na mit gondolsz, van még érdekes és hasznos kötete, vagy inkább a nagykönyvtárba menjek? - Tekintve, hogy a macska meg sem várta a kérdés végét, hanem beiramodott a szobába, majd a résnyire nyitott ajtón át a hím magánkönyvtárába, a kérdés eldőlt.
A Kisnőstény beballagott a szobába, majd becsukta maga mögött az ajtókat. Belépve az ódon kötetek jól ismert illata fogadta, s egy íróasztal, mely előtt hatalmas ablak engedett kilátást a birtokra. A falak mentén két, plafonig érő szekrényen sorakoztak a könyvek, de úgy tűnt, ez sem volt elég a hímnek, az íróasztalon, s mellette egy kis állványon is volt még jó pár.
- Hangulatos, azt meg kell hagyni - állapította meg a lány, s felsóhajtott. Eszébe jutott, Yzarr mennyire haragudott rá, mikor a fürdőjében találta, így közelebb lépett Surrához, hogy felkapja és kimenjenek a szobából. A macska kikerülte őt, mivel egy apró zümmögér magára vonta a figyelmét, s most azt akarta becserkészni, és gazdája figyelmét is elterelte valami. Az ablakpárkányon ugyanis párologtatót talált. Apró kis mécsest, amely felett kis kampóról apró tálka lógott alá, épp a mécses fölé, s ahogy közelebb ment megszagolni, a hímre annyira jellemző fahéjillatot érezte. Elmosolyodott.
~Szóval a párologtatót jobban szereti, megjegyeztem... ~
- Gyere szólt a macskájának, hogy megfordulva távozzanak, ám nem látta sehol.
- Surra? - Hamarosan észrevette az íróasztal lábánál földhöz lapuló jószágot, majd a következő pillanatban a kis állványon mászó bogarat is.
- Surra, ne! - szólt rá a macskára, de elkésett, a kis vadász addigra már ugrott, repült és tarolt is. Az állvány pedig hangos döndüléssel ért földet, ezzel elejét véve a Kisnőstény gyors távozásának. Shya, bár próbálta úgy raknia könyveket, ahogy a rövid rápillantás alapján emlékezett a sorrendre, nem teljesen tudta visszaállítani az eredeti állapotokat.
Ahogy pakolt, egy vastag, aranyozott gerincű, sűrűn díszített fedelű kötet is a kezébe került, ami már csak súlya alapján is tiszteletet parancsolt.
A kisnőstény felemelte a vastag kötetet, s nekitámaszkodva az íróasztalnak, fellapozta. Nyomban elpirult, de lévén egészséges, ifjú nőstény volt, ehhez illő  kíváncsisággal és érdeklődési körrel, nem csapta be a könyvet, nem tette vissza a helyére, és legfőképpen  nem távozott Yzarr felségterületéről.
- Hűha.. Ez.. huhm. - nagyot nyelt.  - Pikáns.
A maradék könyvről el is feledkezett, ahogy előbb csak felült az asztalra, majd oldalra feküdt rajta, míg végül hason fekve, jólesően olvasgatta a különböző erotikus fogást, trükköt és testhelyzetet, mindezek előnyeit és hátrányát taglaló szövegeket.
Surra a száját nyalogatva emlékezett meg az imént elfogyasztott bogárról.

Yzarr kipihenten érkezett vissza a házba, megfürdött, tiszta ruhák vannak rajta.  Yzarr először a konyhába ment, bekapott néhány falatot, majd a szakácsné a kezébe nyomott egy cukros pálcikát, kölyök korában imádta, most is nagy élvezettel tolta a szájába és szopogatta, a fogával tartotta az édességet és élvezte ahogy az almás vaníliás íz olvad a szájában, nem is inkább cukorka volt mint inkább zselés édesség. A szobájába érve lekapta a garbóját majd felkapott egy fehér kapucnis pólót, lerúgta a csizmáját, ezután átkapott egy  fekete színű halásznadrágot, amely térben végződött és csípőn kellett megkötni. Ekkor dörgölőzött a lábának a kis szőrös jószág. Kíváncsian pillantott le a Kisnőstény macskájára, a szájában tartott édességet lustán görgette át az egyik sarokból a másikba. Ezüstszürke tekintete követte a macskát, aki visszaoldalgott a nyitott könyvtár ajtajának résében, majd eltűnt mögötte. Yzarr szusszantott, majd követte az állatot. Finoman lökött egyet az ajtón és megpillantotta az íróasztalán fekvő nőstényt, aki a lábát lóbálta. Harag villant a szemében, s a szájában tartott édesség ketté tört, automatikusan lépett vissza, hogy behúzódjon az ajtó mögé.
Shya fel sem pillantott a hangra, csupán hanyagul motyogott a macskájának címezve a szavait.
- Surra, ne lökj föl még egy szekrényt, légyszíves.
Mivel a kisnőstény nem vette észre, úgy kis idő elteltével Yzarr visszalépett az ajtóba, majd karba font kézzel ácsorgott nesztelenül. Többet már nem roppan sem az édesség s a fogának sem koccan neki. A Kisnőstény hangjára lustán elmosolyodott. Lapockájáig érő ezüstfehér hajába túrt, s elgondolkodva figyelte a nősténykét, kíváncsi volt, hogy mi ragadhatta meg a figyelmét.
Surra ekkor döntött úgy, hogy apró, figyelmeztető, netán türelmetlen nyávogást enged meg a gazdája felé.
Shyara azonban nem moccant.
- Mindjárt elpakolok, cica, csak még ezt az oldalt befejezem...- mondta nemtörődöm hangon a lány, s tovább olvasott.
Yzarr habozott, még nem indult el.
Észrevette, hogy az állványon másképp sorakoznak a könyvek, s az állvány is arrébb van mint szokott, így volt egy sejtése, de még várt. Ha lapozott a másik, látta az illusztrációt, amit hófehér szemöldökének kíváncsi megemelkedésével jutalmazott. Végül csöndben elindult, amikor a Kisnőstény  már jó néhány oldalon túl volt, nem pedig azon az egyen, amit említett. Kivette a szájából az édességet és féloldalasan a nőstény mellé állt, lassan, óvatosan,majd vaníliás-almás szellőt fújva a nőstény fülére, letámaszkodott mindkét tenyérrel az asztalra.
Shyara gerincén izgatott bizsergés futott végig a fülét borzoló lehelettől, s a keze is beleremegett az érzésbe, a könyv témája és képei által kiváltott izgalmi állapotról nem is beszélve. Yzarr egyik keze a nőstény jobb, míg a másik a bal oldalán volt, előtte még vissza tette a szájába a cukorkát. Mélyen, legbelül jót szórakozott a nőstény reakcióján a hím.
- Uhm... - sóhajtott fel a hím, majd a könyvre bökött a mutató ujjával. Shyara iménti reakciója mellé társult egy enyhén megemelkedett testhőmérséklet, s az elfúló lélegzet, ám ez utóbbit szintén a hím sóhajtása váltotta ki. Majd a helyzet felismerése, ahogy Shyara felfogta, hogy nincs egyedül.
- Ahhoz, nagyon hajlékonynak kéne lennie...- hallotta a kisnőstény Yzarr hangját, s apró, kétségbeesett, “ennyire hülye nem lehetek!” jelentésű nyögés szakadt fel belőle. Yzarr borzongatóan felkuncogott, elérve, hogy Shya megszeppenjen. Ugyanis a Kisnőstény nem tudta eldönteni, hogy gyomra enyhe összébb szorulása idegesség, vagy éppen izgalom jele-e. Enyhén oldalra fordult, hogy fel tudjon nézni a hímre, s arca szégyenkező és  bocsánatkérő volt, s a szürkének egy igencsak sötét árnyalatában játszott, lévén éppen rajtakapták.
Yzarr nem eresztette a nőstényt, s mikor beszélt,  a fogával tartotta az édességet, ügyelt arra, hogy ne köpje ki azt.
- Ha kell, le tudok menni hídba állásból, a hajlékonyságomat ne féltse... - motyogta a lány alig hallhatóan, s nem kicsit feszélyezte, hogy Yzarr fölé magasodik. Lábait felhúzta, hogy hamarosan felkeljen az asztalról, de ha nem járt sikerrel, akkor esélyes, hogy eléggé a hátára fordítva érezheti magát.
- Aham... és edzettnek... hogy a partnert is és magát is tartsa, na meg kapaszkodjon... - Yzarr nem engedte, hogy a nőstény felkeljen, közelebb hajolt,  felsőtestével szegezte oda a nőstényt, de mégis volt köztük némi távolság, csak annyira tartotta a távot, hogy a Kisnőstény ne mozoghasson.
- Öhm.. azt hiszem.. az még messze van.. - próbálta terelni Shya a témát, és készenlétben tartotta a kezét, ha szükség lenne egyfajta távolságtartó elemre.
- Oh, hát kipróbálná velem? - tetteti az ártatlant. Szándékosan a partner szót használta ami elég távolságtartó és személytelen, jelenlegi állás szerint. Shyara lesütötte a szemét, és tovább pirult.
- Én.. még nem gondolkodtam effélén... - hárította a kérdést, és megpróbált kicsit odébb csúszni az asztalon oda, ahol mondhatni Yzarrmentesebb volt az ég felette. Yzarr a nőstény után hajolt, és rácsapott az asztalra tenyérrel, amibe az alkalmatosság kissé megremegett. Shyara szintén, ő azonban ezen kívül kissé megriadva magát is összébb húzta. Yzarr  szeméből sütött a düh, nem a megszólalás miatt, azt figyelembe se vette.
- Mindazon által. Megint olyan helyen van, ahol nem kellene... Nem emlékszem, hogy megengedtem volna, hogy betegye a lábát ide, vagy akár a hálómba - halkan sziszegett, fenyegetően, az állkapcsa megfeszült majd elengedett. - vagy úgy egyáltalán a magánszférámba! - csattant a hangja dühösen.
Yzarr haragja messziről sem volt túl kellemes dolog, de ilyen közelségből kifejezetten ijesztően hatott, s az oldalára gördült lány félve kuporodott majdhogynem magzatpózba. Az imént még oly kellemesen olvasgatott könyv nyomta a nyakát, de nem volt érkezése megigazítani, annál jobban lefoglalta, hogy kimentse magát.
- Sajnálom, bocsánat! - kiáltotta, s hangjában érezhető volt, mennyire tart Yzarrtól jelenleg.
- Csak mert az ágyamban alszik, azt hiszi, megtehet mindent? - morogja szenvtelenül. - Birtokba vehet engem, meg a tulajdonomat? - csattan ismét dühösen. Azt sem érdekelte, hogy bocsánatot kért a nőstény. - S a kedvére használhatja azokat?!
- Én csak kölcsön akartam kérni egy könyvet, de Surra beszaladt ide. Ki akartam csalni, de nekiállt vadászni, és felborította a szekrényt - hadarta Shya immár tényleg félve - Rendet akartam rakni, csak.. csak.. - A Kisnőstény hangja elhalt, látva, hogy a hímet nem nagyon hatja meg a válasza, s az utolsó szót már csak motyogva tette hozzá - leragadtam.
- Tudja, nem tartanánk itt, ha be sem lépett volna ide! Kopogott? Igen. Jött válasz?! Nem! Akkor?! - legalábbis feltételezte, hogy a nőstény kopogott. Vicsorgott az utolsó kérdésnél. De csak a hangja volt dühös, igen összeszedett volt és nem kapkodta a levegőt vagy fújtatott, mint egy sárkány. Majd felemelkedett a nőstényről és eltávolodott tőle. A cukorkát pedig a földre hajította.
- Tűnjön a szobáimból! A közelükbe se jöjjön! Ha nem vagyok itt! - karba font kézzel megállt és palaszürke, rideg pillantását a nőstényen tartotta a hangjából sütött a megvetés. Nem szerette, ha cuccaiban turkálnak, pláne ha az ő felségterületén teszik azt. Azt feltételezte, hogy itthon legalább nem kell kulcsra zárnia az ajtókat. De mostantól...
Shyara lehajtott fejjel mászott le az asztalról, s becsukta a könyvet, amit olvasott, majd a macskája után nézett. A jószág épp Yzarrnak hízelgett, aki felkapta a macskát a grabancánál fogva és megindult kifelé. A folyosón állt meg és benyitott a nőstényhez, majd az ágyára hajította az állatot. Egyikük társaságát sem kívánta.
A Kisnőstény szégyenkezve oldalgott a hím után, s macskája hangos tiltakozása ellenére sem kérte ki magának a másik viselkedését. Tisztes távolságban megállt, megvárta, míg Yzarr sarkon fordul, s csak azután ment be a szobájába ő is.
Odasietett a sértetten mosakodó macskához, s vigasztalóan simogatta a bundáját. Surra persze nem értékelte a gesztust, így Shya abbahagyta, és inkább lila naplójához ment, hogy újfent figyelmeztesse magát egy-két dologra.
~~~
Miért?
Újra és újra belefutok ugyanabba az ostoba hibába. Mindig elfelejtem, mennyire zavarja őt a jelenlétem. Sosem akarom, mégis mindig megsértem a személyes terét.
Nekem aztán tudnom kéne, milyen, amikor nem lehet kizárni valakit a szobámból, mert különben az t mondják, undok vagyok a húgommal... Bizonyára ennyire idegesítő lehetek én is neki...
De mégis.. ez vagyok én, képtelen vagyok másképp viselkedni!
Most is.. legszívesebben megkeresném, hogy kiengeszteljem, vagy bocsánatot kérjek.. De az utóbbi már megvolt, és fel sem tűnt neki; és bizonyára a pokolba kíván, és jobban örülne egy nyugodt estének.
Annyira bánt, hogy már megint haragszik! És nem is az a rossz, ahogy akkor viselkedik, mikor dühös.. Jó, igen, az is ijesztő.. kegyetlenül meg tud rémíteni, mert nem tudom, mikor mozdul úgy, hogy az fájjon is. De.. a tudat, hogy már megint én vagyok a hibás és én vagyok a teher... Annyira utálom.
És akárhányszor elhatározom, hogy egy időre tényleg igyekszem tiszteletben tartani az igényeit és békén hagyni... akkor elkezdenek fájni a jeleim.
Viszont a mai után tényleg, ismétlem, tényleg nem akaszkodhatok rá többet. Azaz.. ma este legalábbis. Jobb, ha megoldom az alvásomat máshogy.
~~~
Azzal a kisnőstény elpakolta a tollát, hagyta, hogy a pergamen szépen beszívja a tintát, s nyitva hagyta a kis füzetkéjét az asztalon. Ezután a Surrás rajzhoz lépett, felvette a képet, s ha már úgyis az Ispotályba tartott, útba ejtette Yazi szobáját. Bekopogott a lánykához, s ha behívták, ha nem, benyitott.
Lévén a kisebb nőstény nem volt a szobájában, Shyara az ágyra tette le a lapot. Mivel az ő rajzstílusa merőben különbözött Yzarrétól, így nem tartotta fontosnak aláírni, vagy bármit ráírni a lapra. Yazi tudni fogja úgyis, hogy kitől van, és hogy neki szól.
Ezután a Kisnőstény becsukta a maga mögött az ajtót, s az Ispotályból elhozott egy apró fiolát. A füzetbe felírta a szükséges adatokat, majd megmosakodott, s egy kis gyümölcslé kíséretében bevette a mély álomhoz szükséges adagot.
Yzarr bevágta az ajtót utánuk, majd a saját dolgozó szobájába ment, felvette a házi cipőjét , a dolgozó szobájából pedig kivette a szobája kulcsait. Először az erkélyt majd a többi ajtót is becsukta, végül a szobája ajtaját kívülről. A zsebébe mélyesztette a kulcsot, majd elindult az edző szoba felé. Útközben Valenbe botlott, aki a hím kezébe nyomott egy levelet, amivel Yzarr pillanatnyilag nem törődött, azt is a zsebébe mélyesztette, s belépett a tükrös edző terembe. Yzarr elkezdte olvasni a levelet.

~~~ Szép estét, Uram!
Azaz remélem, hogy a királyi futrinka nem hozott semmi kellemetlen hírt, mely a nem is olyan régen még igen jó kedvét letörhetné.
~Semmi közöd hozzá, hol van az már?!~
Másodsorban nagyon remélem, hogy ezt a levelemet már szíveskedik elolvasni, és nem kell külön köröket futnom érte. Ígérem, ezúttal átgondoltabban írok, mint legutóbb. De tényleeeg! Na... tessék olvasni, vagy Yazival rágatom meg a fülét! Köszönöm.
~ Olvassa a jó... az!~
A levelet elhajította a terem túlsó végébe, miután összegyűrte. Nem tudott neki futni, egyszerűen nem. Még itt is üldözi. Penge vékony ajkakkal és merev testtartással kezdte el a nyújtó gyakorlatokat, előtte még a cipőjéből is kilépett, hogy az se zavarja fölöslegesen. Miután a nyújtó gyakorlatokkal végzett, levette a kapucnis pólóját és a nadrág korca alá tette az oldalára. A hím először a függeszkedéssel kezdett, csinálta, ameddig bírta. Nem számolta, Valen kétszer járt bent nála, hogy italt hozzon és később ételt, nagyjából egy órával később még mindig függeszkedett. Aztán leereszkedett a földre és a fekvőtámaszoknak állt neki. Ezeket már számolta, megnyugtatta a monotonitás és a számolás. Egyenlő részre osztotta be a páros és a páratlan kezekkel való gyakorlást, aztán simán csak a hátára gördült és a hasizmát erősítette. Yzarr végül nyújtózkodva dőlt hátra és jólesően szuszogott. A plafont bámulta, s időnként pislogott. A kezeit a tarkója alatt fogta össze, edzés közben időnként  a pergamen galacsinra pillantott, olyankor mindig gyorsított a tempón, végül vissza tért egy kellemes ütemhez, általában. Vagy csak dühösen fújtatott. A pólójáért nyúlt és letörölte az arcáról az izzadság cseppeket. Az ajtó, amelyik az udvarra nézett, kinyílt, s Yzarrt megborzongatta a hűvös szellő.
- Valen mondta, hogy itt talállak! Nézd, mit kaptam! - lelkesen lépett közelebb a földön fekvő bátyjához. Aki immár felülve nézte a testvérét s a kezében tartott lapot. Yzarr utálkozva fordította el az arcát az állatról, nem szerette különösebben most azt a kis vakarcsot.
- Mi az?! -  Yazi sápítozva lépett néhányat hátra, s fürkészve nézte a bátyját.
- Büdös kis dög... az! - morogta az orra alatt Yzarr.  - Futsz velem, vagy gyakorolsz, vagy pedig békén hagysz? - kérdezte a hím felpattanva, és elindul a galacsinért, hogy a zsebébe süllyessze.
Yazi érezte, hogy nincs túl beszédes kedvében a bátyja, így nem firtatta a mostani viselkedését, bölcsen hallgatott. Bár a kulcs csörgés feltűnt neki, hallotta, amikor felpattant Yzarr. Különösnek tarotta a kulcsokat de nem akart rákérdezni, tudta jól, hogy mikor kell csöndben maradnia.
- Az mi? - pillantott a galacsinra és Yzarr elé sietett, felvette még előtte. A képét az egyik zsámolyra tette.
- Levél, nekem! - morogta. A kezét nyújtotta hogy visszakaphassa.
- Ne mondd! Rossz hír, biztos az lehet, ha oda hajítottad. - Yazi kihajtogatta, majd elvigyorodott. - Akarod, hogy megrágjam a füledet?
Yzarr morogva, csípőre tett kézzel állt tovább és figyelte a húgocskáját.
- Add ide! - hangja parancsoló volt, de nem rideg, nem olyan mint órákkal ezelőtt a szobájában. Másrészt nem akarta és nem tudta bántani a hugát.
- Nem olvastad el? Tudom, hogy nem! Azért hajítottad el... Ismerlek, pláne ha mérges vagy. Valen mondta, hogy olyan vagy, mint egy veszett oroszlán, látni akartalak, valami baj van? - kérdezte óvatosan. 
- Nem, nem olvastam -morogta Yzarr. - és igen, van! - tette hozzá kelletlenül
-Vele van bajod? - kérdezte gyengéden és óvatosan a kishúg.
- Jaaajjj Yazira! - csattant fel halkan és elkeseredetten a hím, miközben fáradtan a hajába túrt. - Mindig ott van, bemegy a szobámba, a könyvtáramba, útban van! Folyton! Ráadásul ezek a jelek!!! Kikészülök, egy nyugodt percem sem lehet!
~ Remélem az árnyékszéken békén fog hagyni, bár ebben sem lehetek biztos...Most már nem.~
morogta magában szárazon és kelletlenül sóhajtott.
- Nem tudok aludni tőle! Természetesnek veszi, hogy ha a jelei fájnak, akkor én ott vagyok neki, mint természetes fájdalom csillapító! Kihasznál. - morogta sokkal halkabban, majd indulatosan befejezte a panasz áradatát s elhallgatott.
Yazira fájdalmasan pillantott a bátyjára. Sajnálta és szerette, s gondolkodás nélkül a nyakába ugrott, hogy megölelje. Az sem zavarta, hogy talpig le van izzadva a testvére, szorosan ölelte. Yzarr átölelte a húgát, majd morogva húzódott el némi idő múlva.
- Add azt a levelet! Átöltözöm, megyek futni. Előtte elolvasom - suttogta Yzarr halkan. Elvette a húgától a levelet, majd elindult a szobájába. Csörgő zsebbel. Útközben olvasta el  a levelet.

Ha szabad, kezdeném egy rövidre fogott köszönömmel. Tudom, nem szabad, de akkor is tetszik ez a szín, jó választás volt. Ugyanakkor meglepett, hogy beköttette a naplómat. De gondolom, éppen azért nem várta meg, míg elolvasom, mert nem igényelte a túlzott hálálkodást. Ha tévedek, szóljon!
Viszont....
Olvastam a megjegyzéseit is. No meg persze a saját szavaimat is, és így utólag kifejezetten érdekes, mintha valaki mást olvasnék. Persze ettől még én írtam, de a szavaiból úgy éreztem, akaratlanul is sikerült megsértenem...
Viszont, apróbb megjegyzések, ha megengedi: a forr a vérem kifejezést úgy tűnik, más értelemben használjuk. Ön a dühre érti. Nálam... khm... kellemesebb jelentéssel bír. Mindenesetre azóta volt alkalmam átérezni, milyen, amikor az édesanyja eléri, hogy a világ túlfelére kívánják őt, így utólag egy rossz szavam sincsen azért, mert hevesen reagált. Valószínűleg nem ez az egyetlen eset, amelynél a naplómban írtakat kénytelen vagyok felülírni és megcáfolni.
Az idegein táncolásért elnézést. Már rajta vagyok az ügyön. Már zenekart is szereztem. Köhöm, elnézést, ez csak egy rossz vicc volt, nem több.
A gyógyítás és segítségnyújtás témához kapcsolódóan: Valóban nem kérte; nem volt abban az állapotban. De tudja, örülök, hogy Surra szólt.
Ami az ő fojtogatását illeti... tessék békén hagyni a cicámat. És.. amit írtam... Ehh... tudom, hogy nem szereti a magyarázkodást, pedig most nagyon szeretném valahogy kitöröltetni azokat a szavakat! 
Tudja, mikor leírtam... Akkor nem hittem, hogy változni fog a véleményem. Bár nem is gondolkodtam efféléken, csak meg akartam szabadulni attól, amit adott pillanatban éreztem. De ugye... egek... remélem, a pillanat tükörképének tekinti azokat a szavakat, és nem valami hosszútávú terv sorainak... Hm.. Pánikra semmi ok, úgyis szól, ha baja van. Attól meg nem félek, hogy akár Surrának, akár magának ártani tudnék.
Akárhogy is, mindegy. Azért remélem, egyszer majd tudok magamon nevetve gondolni erre a történetre, még ha most inkább elfelejteni igyekeznék is.
Ami viszont az utolsó megjegyzését illeti.... A nászéjszakától még mindig tartok. De ráérek még félni tőle, nem holnap lesz. Ráadásul... azt hiszem, az akkori viselkedése a gyanús szolgálónak szólt. Amióta tudja, ki vagyok, jóval.. szóval... azóta nem hozott hasonló helyzetbe, és ezt köszönöm. Azt hiszem.
Ami pedig a távolságot illeti... ne haragudjon, nagyon el voltam keseredve, mikor írtam, de... Azóta jobb véleménnyel vagyok Önről... Most már azért... hm..szerintem nincs szükség akkora távolságra. Bár nem tudom, hogy ezt fenyegetésnek vagy megnyugtatásnak tekinti-e éppen.
Ó, és tényleg! A Kötelességtudat... Valóban, igaza van. Ha megengedi, visszavonnám, amit régebben írtam ezzel kapcsolatban.
Tudja, ha másra nem is jó ezek a kis hangulattöredékek, legalább az időt és a változást remekül le lehet szűrni belőlük.
Viszont, mielőtt azzal vádolna, hogy halálra akarom untatni, inkább leteszem a tollat.
~~~

Yzarr vegyes érzelmekkel hajította ismét a levelet az egyik babzsákjára. Tetszett neki a nőstény stílusa és merészsége, ugyanakkor nem, ezek után egyáltalán nem kívánt vele osztozni még a hitvesi ágyon sem, illetve azon talán, de a szobáját megtartaná magának. Már el is tervezte, hogy a gnóm mesterrel kiütteti a falakat a nőstény szobájából azt ami elválasztja a két lakrészt egymástól, és befoglalja magának azt is és a ház legtávolabbi részébe költözteti a nőstényt. Hosszú nadrágot vett fel, és kapucnis pulóvert. Felvette az egyik bejáratott lovagló csizmáját, majd bezárta maga mögött az ajtaját s elindult, hogy körbe fussa a birtokot. jó néhányszor. Az első kör után pár méregfog is becsatlakozott mögé. Nem beszéltek, csak futottak. Yzarr tempójához igazodott mindenki, voltak akik emiatt már az első körük negyedénél kidőltek.
~ Futni fogtok pedig...~
Morogta Yzarr ezüstszürke tekintete megjegyezte az összes arcot aki elhullott mellőle. Hajnalhasadtára állt meg a kapuval szemben s végezte el a levezető nyújtó gyakorlatokat. Zsibbadt és kellemesen bágyadt volt. A saját fürdőjében áztatta ki magát, hogy aztán miután bezárta az a bejárati ajtót nyugodtan aludhasson. Remélte ez elég célzó értékkel szolgál arra nézve, hogy csak kulccsal rendelkezők jöhetnek és mehetnek. Valennek szólt, amikor összefutott vele, hogy ne zavarják, különösen egy személy ne zavarja kimondottan,  de a szobájába kéri majd a reggelijét. Nyugodtan mélyen és meztelenül aludt. Nem tartott attól, hogy megzavarják.
Olvasnád? Tovább → ;