Google+ Haláli házasság: 24.Haladék

Haláli házasság

Tetszett? :)

24.Haladék

A lovaknál őrködő Méregfog csendes nyugalommal szemlélte a fiatal pár civódását. Társa már korábban elment, hogy hozzon egy valamire való felcsert Doreannak, a csapat vezetőjének. Hamarabb is ezt kellett volna tenniük, de a vezérük néha túl makacs volt. Tudta, hogy ne tudta volna, hogy ki a kisnőstény, de a házi személyzettel ellentétben, Ők nem kapták parancsba, hogy engedelmeskedjenek a más házból jött jövevény szavának, így bár, ha hozzájuk is szólna a nőstény, nem engedelmeskednének neki egyáltalán.

Eközben Yzarr odafent Doreannal beszélgetett, már amennyire amaz képes volt szóhoz jutni, ugyanakkor mindannyiszor csendre intette a gyermekkori jóbarátot Yzarr.
- Sejthettem… vholnha… hogy… ezh.. leszh… ah… véghe… - köhögte egy alkalommal, amikor nem használt semmi leintést sem. – Te voltháll… az ügyesebb… ésh a jobbh kettőnhkh… közül. – suttogta Dorean.
- Fogdbe! – morogta Yzarr.  – Ne erőltesd meg magad. – kisimított egy hasonló hófehér tincset a másik hím arcából, és vizes borogatást cserélt a homlokán.  Ugyan a Méregfogak utasítást nem kaptak az engedelmességre, de arra igen, hogy ne árulják el a nőstényt. Viszont nem nézték jó szemmel ezt a fajta titoktartást, így hűvös távolságtartással viseltettek Shyara iránt. Ez a bánásmód nem tűnt fel azonnal a lánynak, amikor pedig végül mégis megértette, hogy neki szól az ellenszenv, töprengve méricskélte a harcosokat, próbálva rájönni, mi lehet a gondjuk vele, amiért majdhogynem levegőnek nézték. Így esett azzal a Méregfoggal is, aki az alélt gyógyítót hozta magukhoz, szinte gorombán lökte félre az útjából, hogy aztán felsiethessen az emeleti szobába a vállán hordott teherrel. Shya értetlenül ráncolta a szemöldökét, de mire tiltakozni kezdhetett volna egyáltalán, addigra már felesleges lett volna megszólalnia. Mikor felfogta, hogy a felcsert hozták ájultan, leesett az álla, s halk köhögésnek igyekezett álcázni tiltakozó-ellenkező nyögését. Nem tűnt jó ötletnek kritizálni az ismeretlen harcosokat.
- Helyes, akkor én most megyek, Yazira tudja, miket kell vinnetek. Hatástalanítom az összes csapdát, hogy szabadon járhassatok a házban, aztán elmegyek egy kis időre – adta Dorean tudtára Yzarr.
Ekkor hallotta meg Shyara hangját, aki megérkezett az ajtóba. Megeresztett egy unott sóhajt, majd átment a kis nappalijába, hogy ott az egyik fiókból előkapja a sok tartalék vörös lencsés szemüvegeinek egyikét. Egyelőre még csak az ingjébe tűzte, majd szép ráérősen lement a nőstényhez.
- Csak bátran, jöjjön! – állt meg a lépcsősor tetején, csípőjét nekidöntve a korlátnak.
~ Azt hiszem, átöltözöm, mielőtt meglátogatom a Madammékat és a kölyköket.~
A kis nőstény fürkészve, kissé bizonytalanul nézett a hímre, majd végül vállat vonva lépett beljebb, s indult a lépcső felé. Remélte, hogy a másik nem vezeti bele valami véletlen szándékosságtól vezérelve aktívan felejtett csapdába, s ha felért, azért elenged egy alig hallható, de megkönnyebbült sóhajt.
- Remélem, tudja, mit csinál… úgy értem, Doreannal. A barátja életét egy olyan orvosra bízni, akit leütöttek és úgy hurcoltak el, biztos, hogy jó ötlet? - kérdezte csendesen a lány egy pillanatra megállva Yzarral szemben. Nem akart kötözködni, de kicsit azért aggódott a betegért. Ha másért nem, már csak azért is szerette volna, ha felépül, mert ő maga éppen képtelen lett volna segíteni rajta, és ezt igencsak fájlalta…
Továbbra is abban a testhelyzetben állt, amit felvett még a nőstény megjelenésének pillanatában. Ám a Kislány szavai hallatán karba fonta a kezeit a mellkasa előtt. Megvárta, hogy megálljon mellette a nőstény s akkor szólalt meg, a hangja kimért volt és igen távolságtartó akárcsak a tekintete.
Gleccser fehéren lobbant a harag az ezüstszín íriszekben.
- Egy valamire való idegen tudja, hogy hol a helye és nem szól bele a dolgok folyásába. – Közölte a hím, s elindult a lépcsőn.
Shyara megtorpant a keresetlen szavakból áradó elutasítástól. Pillantását Yzarra emelte, s bár nem kívánta mutatni, szemében látszott a megbántottság.
~Ha Dorean tudná, hogy lenézi az embereit…Ráadásul engem is hülyének néz…~ gondolta Yzarr, és folytatta.
- Mellesleg, az eszméletlenség nem jelent egyből erőszakot…- ~ Kisanyám!~ tette hozzá mogorván s ugyanolyan felhanggal, mint az iménti megszólalását.
- Úgy legyen. Bízom benne, hogy az önök kifinomult, csekély értelmemmel fel nem fogható módszere kellően hatékonynak bizonyul majd! – felelte Shyara valóban fagyos hangon, és felzárkózott Yzarr mellé, nem hagyva, hogy a hím csak úgy a háta mögé utasítsa őt. Ő is dühös volt. Sértette Yzarr fafejűsége, az, hogy támadással reagált a lány egyszerű aggodalmára. Az, hogy ennyire lenézi őt a másik, rettentően bosszantotta. Ellentétben az ugrásos kérdéssel, ebben a helyzetben igenis büszke nőstény volt.
Már csak az hiányzott a hím életéből, hogy egy minden lében kis(nagy) kanál, mitugrász, más házból való szuka feleseljen vele. Valami elpattant benne akkor, amikor a nőstény kimondta az utolsó szót és felzárkózott mellette.
- Lekötelezne – kezdte Yzarr hirtelen egész halkan, majd már kicsit hangosabban a nőstény füle mellett, miközben a Kislány csuklóit markolva húzta fel szem magasságba magához a nőstényt. Shyara megrettent a fenyegetésről, így nem nagyon mert elhúzódzkodni, viszont rettentő dühös is volt a hímre, amiért az újfent hozzáért. No meg persze a stílusa is sokat nyomott a latban. A hím folytatta:
– ha Maga mint ismeretlen szuka, befogná a száját és nem bírálná felül a döntéseimet.
A kis nőstény rúgása a sípcsontjába talált, amivel csak annyit ért el, hogy a hím még erősebben szorította a kis Betolakodó csuklóját, ám nem tágított s nem hatották meg a tekintetben gyűlő könnyek sem.
- Lehet, hogy az apja mégis csak okkal küldte ide hozzánk, hogy itt szövögesse a terveit és menjen az agyamra, s ha már itt tartunk... Kinek is volt az ötlete a házasság?! - Senki sem érdemel akkora büntetést, hogy magához kényszerítsék. – mondta Shyara megremegve.
Yzarr testén ezt hallva dühös remegés futott végig. A tekintete tajték fehéren izzott fel, s a Betolakodó feje melletti falon csattant az ökle.
Egyértelmű törés hangja hallatszódott, de a hímet még ez sem billentette ki egyensúlyából; úgy szólalt meg szisszegve mint egy kígyó, de mégis elég hangosan, hogy talán a házban tartózkodók is hallhatták.
- Azt hiszi, hogy örülök ennek a helyzetnek én is? - majd ellépett a nősténytől és egy pillanatig még a véres falat fürkészte a tekintetével. Shyara becsukott szemmel, feszülten állt, hátát a falnak vetve levegőt venni is alig mert… Egy pillanatig azt hitte, őt üti meg a hím, és rettentően megijedt.
- Miért, engem talán nem kényszerítenek bele? – kérdezte enerváltan és immár sokkal halkabban Yzarr. A lány nem válaszolt, de a hím nem is várt feleletet.
– Az engedelmével vagy pedig a nélkül, nem fecsérelném tovább az időmet Kislányos rinyálással, míg Dorean odafent fekszik. És a maga helyében kerülném a társaságomat a nap további részében! – figyelmeztette a nőstényt. Mind ezidáig érezhető volt a testéből áradó fenyegető vibrálás, az izmok alatt megbúvó energia, amit kénytelen visszafogni. Bosszantotta, hogy így beleszól a Vadidegen a dolgaiba, pedig nem tanácsos… ~
Vagy legalább is nem kellene így beleszólnia egy szolgának, aki azért mégsem szolga, de a franc tudja, miért is nem az. ~A farkam kettéáll ettől a beteges női logikától… Erről jut eszembe, egy kicsit lehet, tovább is időzöm majd nála...
- Nem… de azt hiszem, nagyon közel állt hozzá. – suttogta riadtan, s megpróbálta visszapislogni azt a pár átkozott könnycseppet, ami kikívánkozott a szeme sarkából.
Shya teste megfeszült, tekintete pedig szinte világoskéken izzott, mire Yzarr a mondat végére ért.
- Ez nem az az időpont, és amíg maga csak egy különös szolgáló más házból kiváltságokkal, addig a helyében igazán tartanám a számat olyan dolgokban, amiket nem értek. Meglehet, hogy a házban engedelmeskedtek a szolgák magának, meglehet, hogy szeretik is ott magát, de ne várja el, hogy tiszteljem és boruljak térdre Maga előtt. Márpedig, amíg nem tisztázódik a státusza számomra, addig lesheti, hogy kedvesebb legyek magához. Hiszen maga állítólag nem szolga, nem köteles teljesíteni a parancsokat, de mégis próbálja, próbálta elhitetni velem, hogy van a háttérben valami, ami miatt kénytelen behódolni az anyámnak.
Shyara ennél a résznél jutott el arra a pontra, hogy dühödt morgás kíséretében megpróbálja kitépni magát a hím kezéből.
- Igenis van! Rég megszöktem volna, ha túlélhetném! –morogta-sziszegte a lány veszett dühvel, ugyanakkor kétségbeesetten. Ha nem sikerült kiszabadítania a karját, úgy megpróbált a hím lábába rúgni. Szemét észrevétlenül futotta be a könny; hogy dühe vagy bánata, netán a hímtől vagy a saját apjától való félelme okán, maga sem tudta.
- Nem az enyém! – nyüszítette halkan, tiltakozva Shyara. Szíven találták a másik szavai. Ő sosem ártott igazán ennek az átkozott hímnek, segíteni próbált neki, még igyekezett megfelelni is… de hogy ugyanazt a vádat hallja Yzarr, a leendő férje szájából, mellyel az apja elüldözte.. Az sok volt. Nem bírta elképzelni, hogy valah a is képes legyen elfogadni ezt a hímet.
- Azzal nem segít magán, hogy ismeretlenül is gyűlöli a feleségét…- motyogta erőtlenül a kisnőstény, s bár nem volt túl hangos, a hím azért hallhatta még a megjegyzést. Shya, érezve a közvetlen veszély elmúltát, elgyengülten csúszott le a fal tövébe, s tenyerébe temette az arcát. Nem akart sírni, de elbújni igen…
- Maga, ezt nem értheti… - felelte szintén suttogva a hím.
Yzarr felfelé indult a második emeletre, nem törődve az otthagyott Betolakodóval. A Méregfog és Dorean érzékelte Yzarr dühét, így jobbnak látták csöndben maradni. A gyógyítót már felébresztették, kapott egy enyhe altatót és jó sok aranyat, cserébe a hallgatásáért. Odafent mindenki hallhatta a hangos csattanást, így Yazira amint becsukódott a bátyja hátamögött az ajtó lesietett Shyahoz.
Yzarr a szobája ablakához sétált és ott nekitámaszkodott az ablakkeretnek. Most, hogy kezdett csitulni benne az adrenalin, érezte a kezében lüktető tompa fájdalmat.
~ Eltört… milyen szerencse, hogy van egy gyógyítónk…~
Rosszallóan cöccentett, majd az ágynál levő párost vette szemügyre.
A Betolakodóról pillanatnyilag meg is feledkezett.


Yazira ijedten állt meg a lépcsőfordulóban, hogy aztán szélsebesen Shya nyakába boruljon. A lány felpillantott a száguldó barátnéra, s hálásan viszonozta az ölelést. Nem is engedte el azonnal a lányt, jólestet neki a kedvesség, így érthető, hogy erősen kapaszkodott belé.
- Ugye, nem volt képes megütni? – kérdezte Yazi elcsukló hangon Shyától. A lány a fejét rázta.
- Yazi, nem tudom, mit csinálok rosszul…- súgta panaszosan. - Néha olyan, mintha direkt értené félre, amit mondok, csak hogy belém marhasson. Aztán persze én is dühös leszek, és csak azért is vissza akarok vágni neki. És onnantól fel sem tűnik, mikor jutunk el odáig, hogy sarokba szorít, dühösen sziszeg és fenyeget.
- Jaaaj, kedvesem! – sóhajtott megértően , miközben megfogta Shyara kezét s leült vele szemben. – Ő, makacs, nagyon makacs. Te pedig úgy viselkedsz mint egy igazi úrilány. S ez nem fér bele a rólad alkotott képébe, figyeltelek titeket, el tudtok beszélgetni, de amikor nyíltan rátapitasz egy érzékenyebb témára, vagy pontra akkor ő egyből támadásba megy át. Úgy érzi hogy te fenyegeted a nyíltságoddal és a kedvességeddel.  – egy pillanatra elhallgatott. – Ismertem már ilyen nőstényt, de mindig elmarta maga mellől. Eleinte a faja miatt nem szerettem… hiszen tudod… - elgondolkodva emelte a zöld tekintetét Shyarára. – Elmarta maga mellől, mert úgy érezte hogy a nő kedvessége felolvasztja a belsejét. S ő sajnos nem bízik az idegen nőstényekben, már vagy… Tíz éve. S itt vagy te. Kedves vagy vele, idegen házból való vagy s szerintem már sejti, hogy ki lehetsz, ezért is durvább veled, sokkal… - nem, most nem hadarta el egy szuszra, szép lassan és érthetően magyarázott, majd felállt s erősebben fogta meg a nőstény tenyerét, hogy felhúzza. Akkor akadt meg a szeme a csuklón is.
~A falhoz szegezte?!~ meredt a falra, ott ahol a megszáradt vért is felfedezte. ~ Odaüthetett… Szegény Shya. ~ A torka összeszorult, a gondolatra is.
- Gyere, felmegyünk te ott maradsz a szobában és kiválasztunk egy tea keveréket. Aztán főzök egy teát neked. Yzarr szereti az ilyeneket… - csicseregte Yazi szorgosan miközben segített felállni Shyanak, ha ez megtörtént elindultak a szoba irányába.

Shyara csendben figyelte barátnéja szavait. Egyrészt lelket öntöttek belé, mivel megkapta a visszajelzést, hogy nem vetkőzött ki önmagából, bármily gonosznak érezte is magát olykor a viták során, s megerősítette Yazira, hogy nem benne van a hiba... másrészt segített neki valamelyest megérteni a hímet. Továbbra is fájt Yzarr bánásmódja, de Shya legalább megértette nagyjából, hogy hol tévedett.
- Mindig azt hittem, hogy ha valakihez kedvességgel fordulok, akkor azt viszonozzák is. Most először fordul elő, hogy minél tovább igyekszem elfogadtatni magam a másikkal, annál jobban gyűlöl. Volt már, hogy visszautasítottak.. de idővel kiderült, hogy csak bizalmatlan volt.. és végül csak türelmesnek kellett lennem. A bátyádnál minél tovább várok.. annál nagyobb a baj... - felelte Shya nagy sokára, miután felálltak, s Yazira elkezdte terelgetni.
 - A tea jól fog esni. Azt hiszem, jázmint kérek, ha van. De szívesebben mennék veled, szeretem szagolgatni a teafüveket. - Shyara dicséretére legyen mondva, látszott rajta, hogy igyekszik lerázni magáról korábbi ijedelmét, s nem hagyni, hogy az iménti összeugrás sokáig elrontsa a kedvét.
Mesélsz még erről a nőstényről? Mi lett vele végül? Ért el eredményt, vagy őt is egyre jobban utálta Yzarr? - érdeklődött a lány után, hátha tanulhat a hibáiból vagy sikereiből. Shya minden riadalom és harapás ellenére igenis kíváncsi volt, és hosszútávon hasznosnak vélte az efféle információkat.

- Megütötted? - kérdezte Dorean a hímtől, amint Yzarr belépett hozzá, látva a furcsa pózban álló kézfejet s a hím kéztartását. Összefonta a karját a mellkasa előtt, de most nem dobolt a jobb kezével, hanem pihentette, s a vérfoltok sem kerülték el a figyelmét.
- Nem, de nem sok hiányzott… - szűrte Yzarr a fogai között. – Elegem van belőle. Az első napomon az egész háznép a talpát nyalja. A komornyik apai szeretettel viseltet iránta, én vagyok a mumus a házban… Azt hiszi, hogy minden körülötte forog. Ami a legbosszantóbb, azt meri képzelni, hogy hatalma van felettem. Hogy a bájos szavaival, a kedvességével kicsikarhatná, kierőltethetné belőlem azt az udvarias hímet, ami nem vagyok.
- Hát, sosem voltál egy Úriember, de jó színész vagy, ezt mindketten tudjuk… - Yzarr egy gúnyos horkantással válaszolt Dorean szavaira.
– Add meg neki, amit akar, hátha hamarabb feladja, hogy mögéd próbáljon látni… - tanácsolta a hím.
- Persze, hogy aztán tényleg azt higgye, hogy holmi bájgúnár vagyok… - morogta Yzarr.
Dorean ismerve Yzarr makacs természetét tudta, hogy nem fog kötélnek állni. Így nem maradt más hátra, minthogy védje a barátját. S beszéljen a nősténnyel, ha már Yzarr nem lesz itt.
- Belefér a Méregfogak csapatába a vérfrissítés? A védenceimet magammal hoznám, ha nem bánnátok. Jó néhányuk ígéretes kis csavargó, jó taggá válhat… - a gyógyító próbálta még kisebbre összehúzni magát. Úgy érérezte, hogy nem sok jót ígér neki a nap további része, de a törött bordájút a legjobb tudása szerint gyógyította meg, s kipurgálta belőle az enyhe méreg maradékát is.
- Jó, most a barátom kezét is, nézd meg! – utasította az ágyon fekvő, gombolkozó hím a gyógyítót.
Yzarr elgondolkodva szemlélte, ahogyan az szó nélkül szemügye vette a kezét, majd betöltötte a szobát a friss illat, s a félelf halk kántálása. Yzarr kezében hamarosan összeforrt a csont. Jólesően mozgatta meg az ismét ép tagot.
A gyógyító mögött Dorean kardja halkan csusszant ki a hüvelyéből. Erre a mozdulatra Yzarr is felfigyelt, a félelf feje felett pillantott el a másik hímre. Nemet intett a fejével.
- Megtartjuk. – A gyógyító megkönnyebbülve fújta ki a levegőjét és rögvest kissé bátrabban húzta ki magát.
- Jöhetnek a védencek is. – felelte erre Dorean. Mégis némileg csalódottan tette vissza a pengét a helyére.



Yazi elgondolkodva meredt maga elé, hogy végül is mennyit mondjon.
- Athreának hívták. Gyengéd, törődő és törékeny teremtés volt. Azt hiszem félt  eleinte Ő is Yzarrtól, de ő más volt, az első perctől mögé látott azt hiszem. Az arca igazán kifejező volt egy-egy sértés után és a szemei igazán beszédesek, láttam amikor Yzarr megsértette és utána hogy nézett rá az-az ember lány. Olyankor a bátyus mindig magába szállt s ha nem is rögtön, de később valahogy kiengesztelte őt. – belekarolt Shyarába s úgy vezette a konyhába. Úgy tűnt minden fontosabb helyiség a második emeleten kapott helyet. Egyszerű berendezés, Yzarr nem fecsérelte a szépítgetéssel az idejét, ha van is valami csipkés dolog az egyedül az függöny és az is Yazira érdeme.
Shya elgondolkodva hallgatta barátnéját. ~Athrea....~ A lány nevének hallatán az első tulajdonság, ami eszébe jutott, az a törékenység volt, így halványan elmosolyodott, mikor Yazira említette is ezt. A kisnőstény valóban hasznosnak találta már ezt a pár mondatot is, hát még a folytatást. ~ Szóval nem színészkedett, hanem felfedte a lapjait és hagyta, hogy a hím átlásson rajta. Bátor lehetett... vagy bolond, amiért ennyire rá merte bízni magát Yzarra. ~
- Bajosan ismerkedtek meg, ha jól emlékszem Yzarr majdnem meg is ölte, de végül, valami volt Athreában, ami megfogta nem ellenkezett vele, tűrte az erőszakos természetét, ezért úszta meg azt az éjszakát. De ne aggódj nem történt semmi a lánnyal! Sokáig nem ért hozzá úgy…! – lehalkította a hangját, s úgy fordult Shyarához, miközben ráemelte a csodás zöld íriszeket. Megnyugtatására szükség is volt, mivel Shyara márkezdett a legrosszabbra gondolni.
 – Sokat segíthetett az a masszírozás is, tudod mindig olyan tettre kész, ugrásra váró nagyvad Yzarr ezáltal merevek az izmai… Időnként én is masszírozon, ha hagyja, de nálam sosem aludt el. Athrea pedig valami női praktikával elérte mégis, hogy a hátát mutassa neki Yzarr, amit nem szokott engedni idegeneknek. Bizalom azt hiszem, az első pillanattól kezdve. Furcsa. S már rögtön az első este engedte neki. Úgy gondolom érezte, hogy az emberlány nem tudna ártani neki. Míg te… belőled a fajbeli hasonlóság miatt ki tudja nézni, meg az, hogy nem engeded magad alárendelni neki. De ezt majd megszokja….
Visszafordult, leemelt egy jázmin teafüves fémdobozt az egyik polcról, szálkás dőlt betűkkel volt rá írva, hogy tartalmaz. Leemelt egy citromfüveset is és egy fahéjasat is, ezt a kettőt összevegyítette, majd betette a kis labdácskába s töltött két kannába vizet, az egyikbe Yzarr kedvencét tette a másikba a Shyara által kiválasztottat. Begyújtott a tűzhely alatt s leült az asztalhoz addig.
Lehet, hogy kissé zavaros volt a beszéde és csapongó, de nehéz volt hirtelen összeszedni a gondolatait Athreáról, egyet biztosan tud, hogy sikerült a lánynak valamit elérnie Yzarrnál, de ismét olyan lett mint előtte volt. Talán a hirtelen házasság miatt újra magába zárkózott.
- Masszírozni szeretek, de nem vagyunk olyan viszonyban, hogy felajánljam neki..  azt pedig várhatja, hogy úgy tegyek, mintha valami kegy lenne, hogy végre hajlandó megmasszíroztatódni, ami ugye az ő érdeke. - morogta a kis nőstény halkan, majd felkapta a fejét ahogy egy újabb gondolat eszébe jutott.
Yazira elgondolkodva meredt a plafonra, nem tudta, hogy mit mondjon már ezen kívül, értette Shya problémáját is, ő az első pillanattól kedvelte a nőstényt, s ahogy megismerte rá kellett jönnie, hogy egyáltalán nem rossz szándékú.

  
Yzarr hallotta Yazira hangját s abba az irányba ment. Átöltözött. Fekete nadrág és fekete garbó volt rajta, alatta a vékony bőrpáncél, amelyet a könnyű, törhetetlen mithrillel béleltek ki, s teljesen az alakjára igazították, így fel sem tűnhet az avatatlan szemnek. Fekete viharkabátot viselt, amelynek a gallér részére egy csuklya is fel volt varrva s egyébként teljesen leért a kabát a bokájáig. Bőr alkarvédőket is viselt a hosszú ujjú pulóver alatt, az övén ott díszelgett most is a vörös kendő, az egyetlen különbség, hogy most látható volt a legtetején a méregzöld csomó, amely az idegenek köpönyegére is hasonlított.
- Mit pletykálsz rólam? – ejtette lejjebb az orrán a vörös lencsés szemüveget, végigjáratta a tekintet az asztalnál ülő pároson, a Betolakodón csak átsiklott a tekintete, aminek Shyara csak örülni tudott. Amint a hím ránézett, lesütötte a szemét, s jó darbig nem is ézett fel. Úgy tett, mintha teája lefoglalná minden figyelmét. Majd a tűzhelyhez lépett, leemelte a kannát, azt amelyikben a saját teáját sejthette és egy méretes bögrébe töltött is magának, majd két lépéssel kint is volt a konyhából. Amilyen gyorsan jött olyan gyorsan távozott. A fegyvereit most készült magához venni, az összes csapdát hatástalanította már csak megissza a teáját és itt sincs.
Yazira úgy döntött, hogy inkább csöndben marad s ő is hasonlóan a teája fölé görnyedt. Bár ő Yzarral ellentétben megízesítette a sajátját. Citromlével és cukorral. Sosem tudta elképzelni, hogy hogyan lehet simán vagy csak a kifacsart citrom levével meginni a teát, ő mindig megízesítette magának.



Míg Yzarr leszerelte a csapdákat meg kellett állapítania, hogy az idők során nem vesztett semmit sem a profizmusából és a precizitásából. Na meg a világ iránti bizalmából sem.
Váltottak néhány szót és hallgatólagosan megegyeztek illetve érezték, hogy nem változott semmi a kettejük kapcsolatában. Bajtársak, barátok és testvérek, akik vérrel és verítékkel pecsételték meg az egymáshoz való hűségüket. Ebből adódóan gondolja úgy, hogy ki kell állnia Yzarrért. Miután látta a hímet távozni a lova hátán. Amire irigykedve figyelt fel.
~Nekünk is jól jönnének a klánba ilyen felépítésű lovak…~
Miután rendbe szedte magát s az egyen öltözéküket is megigazította magán, betért a konyhába a nőstényekhez.
- Yazira Kisasszony megkérhetném, hogy hagyjon minket magunkra? – pillantott a kis nőstényre, s várta a választ. – Beszédem van Shyarával. – majd az említettre pillantott, így láthatta, hogy a lány felvonta az egyik szemöldökét. ~Honnan tudja a nevem? ~ gondolta.
- Persze, már megyek is, nem zavarok, Dorean. – majd magukra hagyta a párost. Tudta, hogy a másik nem fogja bántani Shyat ha akarta volna már rég megtette volna… Aki egész sok hasonlóságot vélhetett felfedezni Yzarr és közte. A gesztusok hajszálra ugyanazok s a mozgás is, lassú könnyed ragadozó léptek. Miközben áthaladt a szobán, a vörös írisze gyanakodva mérte végig a kis nőstényt s állt meg a nősténytől távolabb, de magához húzott egy széket s úgy ült le rá, fordítottan, lovagló ülésben.
- A nevemet már szerintem tudod… - közölte szinte semmit mondóan. – Szeretném ha szavadat adnád, hogy ami köztünk most el fog hangzani, azt Yzarrnak semmiképpen sem adod tovább.
- Nem esküdhetek, amíg nem tudom, miről van szó. -kezdte a lány, majd eltöprengett. - Ugyanakkor... mint Yzarr bajtársa, nem valószínű, hogy olyasmiről akarna... akarnál -javította ki magát, elfogadva a hím által választott tegező stílust -  beszélni, ami a kárára lehet, más miatt pedig nem sietnék szóba állni vele, úgyhogy legyen. Mondjad, bírod a szavam. -felelte, s várakozva, figyelmes-nyílt tekintettel pillantott a hímre.
Összeérintette az ujjbegyeit  úgy pillantott a nőstényre eyg pillanatig még hallgatott, összeszedte a gondolatait, majd egyenletesen elkezdett beszélni, mérlegelt is eközben. Ismerte a lányt, ő volt az egyik az apja házában és azon kívül is aki szemmel tartotta.
- Tulajdonképpen rólatok. Kettőtökről.
Shya a szemöldökét ráncolta erre a hirtelen bevezetőre. Meglepte ugyanakkor aggasztotta is, hogy a hím ilyen könnyed magabiztossággal kezdett bele egy Shyát érzékenyen érintő témába.   Hallva a folytatást, összefonta mag előtt akarját, mintegy védekezve, bár ez magának sem tűnt fel.
- Ismerlek tudom, hogy melyik házból jöttél, azt is tudom, hogy az apád milyen véleménnyel van rólad, holott nem szolgáltál rá. Tudok a mondhatni első szerelmedről. S arról a furcsa családi örökségről is amit a testeden viselsz. Mindezek mellett tudom,hogy okos is vagy. S el kellene döntened, hogy melyik a fontosabb…
Shya szigorú arccal, mereven dőlt hátra a széken. Nem tetszett neki a beszélgetés fonala, sem az, hogy Yzarr ilyen közeli cimborája mindent tud róla. Félt, hogy Dorean elmondja Yzarrnak, amit tud, s azzal nagy bajt hozott volna a lányra...
- A régi családod által felállított normák és hagyományok szerint élni, az apád rettegett árnyékában, félve hogy csalódást okozol neki,s akkor Ő öl meg; vagy pedig a jelenlegi kiszolgáltatott helyzeted ami Al…hm…Yzarr felől fenyeget. Ha sokáig bosszantod, vagy gyors, vagy pedig kegyetlen véged lesz ezt bizton állíthatom. – rövid időre elhallgatott, várta, hogy mit reagál a kis nőstény a szavaira, majd folytatta, ott ahol abbahagyta. –
- Szóval mindent tudsz, örvendek. Ezek alapján tudhatnád, hogyan döntöttem: maradok, mert maradnom kell.
- Ez nem is volt kérdéses számomra -felelte Dorean. -  ám a titkolózásod nem nézem jó szemmel.
Megeresztett egy félmosolyt, igen számára is olyan mintha a húga volna a kisnőstény, de koránt sem volt olyan nyílt és őszinte a kapcsolata a nősténnyel, mint a barátjának. Csodálta a kettejük közti kapcsolatot, s a Rion és Dorean barátság is hasonló alapokon nyugodott…-
- Ha, valakit idővel közel enged magához, arra a kapcsolatra nagyon oda tud figyelni és vigyázni fog rá. De addig… nagyon rögös utakat kell bejárnod.
Ha, el tudna viselni,ami jelenleg nem megy neki, mert ő sem hülye, érzi , hogy vaj van a füled mögött, ezért is bizalmatlan veled, és viselkedik, olyan szélsőségesen dühíti hogy titkolsz előle valamit. S gyanítom, hogy már tudja ,hogy te vagy a felesége, de még Önnön magának sem meri bevallani. – állapította meg a hím. Most egy időre elhallgat, s ismét csak azt figyeli, hogy mit váltottak ki a szavai a nőstényből.

Shya felvonta a szemöldökét, kissé gúnyos grimasz kíséretében válaszolt.
- Elriath rám bízta, mikor mondom el Yzarrnak a dolgot, én pedig nem vagyok az a fajta, aki szereti a másik képébe vágni a romlott húst, hogy az Ő szavaival éljek.
Előbb meg akartam ismerni.  Igyekeztem segítségére lenni, hátha kicsit nyit felém, s akkor nem éri akkora arculütésként, hogy az vagyok, aki. Mondanod sem kell, ez nem jött össze. - tette hozzá Shya cinikusan.
- Rád bízta persze, mert bízott az épelméjűségedben, viszont próbáltál valaha is belegondolni, hogy hogyan került ő ide, míg te... nagyjából három hete itt vagy? - nézett ridegen a nőstényre. - Idehurcoltuk, az anyja nem beszámítható, mindössze négy napja tudja, hogy házasodnia kell, mit vársz tőle? Kezeljen úgy, mint egy ritka madarat, akit aranykalitkában tartanak, s a tenyeréből etessen?
Neked volt több mint három heted, hogy megszokd a gondolatot, neki kevesebb... Azért gondolkozz el ezen is.
Shyara lesütötte a szemeit, s összekulcsolta a kezét az ölében. Felsóhajtott.
- Tudom.. és igazad van. - mondta bocsánatkérő hangon. - Gondoltam már rá, hogy elmondjam, de.. egyszerűen annyira kiszámíthatatlan, képtelen voltam megtalálni azt a pillanatot, amikor megtehettem volna. Szégyen nem szégyen... nem merek elé állni. Nem igazán bízom benne, hogy túlélném a reakcióját - fejezte be Shya feszengve, mikor felpillantott Doreanra.
- Vagy megteszed, vagy én közlöm vele, nem fog érdekelni Elriath parancsa. S hogy milyen módon? - nem törődöm pillantást vetett a szavai hatására nagyot nyelő nőstényre. - Abban már biztos nem lesz köszönet. - elhallgatott, megvárta hogy befejezze a nőstény a mondatát miután ismét felpillantott rá Shyara. 
 Shya szomorkás félmosolyra húzta a száját.
- Valóban nem. Tudod... Irigylem Yazit... olyan jól megértik egymást.
- Ha türelmesebb lennél vele, akkor jó szövetséges válna belőle… - szándékosan használta ezt a szót, a szerelembe bele sem mert gondolni, egyelőre szóba sem jöhetett, s nem is fűzött a dologhoz sok reményt. – Ha, el tudna viselni,ami jelenleg nem megy neki, mert ő sem hülye, érzi , hogy vaj van a füled mögött, ezért is bizalmatlan veled, és viselkedik, olyan szélsőségesen dühíti hogy titkolsz előle valamit. S gyanítom, hogy már tudja ,hogy te vagy a felesége, de még Önnön magának sem meri bevallani. – állapította meg a hím. Most egy időre elhallgat, s ismét csak azt figyeli, hogy mit váltottak ki a szavai a nőstényből.
- Látszik, hogy nem ismered még eléggé...

Helyek:

2 hozzászólás érkezett.

  1. Ana válasza:
    2012. május 30. 20:34

    Ruby, mielőtt pánikolnál: megvan a hiányzó részlet, csak a sorrend keveredett kissé össze.. idő, míg összeollózom, de egy órán belül tuti megleszek vele;) Bocsánatot kérek!

  2. Ruby válasza:
    2012. május 31. 14:58

    No para! Megoldottam kijelöléssel látszik, és éppen akartam nyitni a számat, hogy az utolsó bekezdést már olvastam, de megelőztél.
    Jézus isten mi lesz még ezekkel a többi részben?!
    A kiscsaj már most teljesen kivan a pasitól, és valljuk be őszintén nem is csoda. Szúrós mint egy kaktusz! Lesz itt szerelem egyáltalán???? Vagy csak túlélnek egymás mellett?
    (csak költői kérdés volt) Dorean??? Érdekes! Még nem tudom hova tenni. Látszólag szövetséges, de....
    Majd kiderül. :)

Vélemény hiány, azonnali utánpótlás szükségeltetik! :