Haláli házasság

Ahogy közeledtek, a Kisnőstény is megpillantotta a villát, s figyelmét a fehér falak és elegáns építési stílus vonta magára. Hamarosan a rózsabokrok illatát is megérezte, s eszébe jutott az Yzarr által már említett nagymama, aki a labirintushoz közeli bokrot is ültette.Ugyanakkor a borzongatóan kék derengésbe vont bokrok között álló alak szigorú tartása inkább a lány félelmeit igyekezett megerősíteni, s nem a jóságos nagyi képét. Shyara lassabban érkezett meg, kicsit lemaradva Yzarr mögött, miközben a hímet és nagymamáját figyelte, hátha többet megtud ez utóbbiról.
Búza kényelmesen, peckes léptekkel szórakoztatta magát és gazdáját, ahogy bekocogott a kapun.
Yzarr nem hagyta szóhoz jutni Yaleena nagyit, nyomban a karjai közé kapta és körbefordult párszor vele.
- Tegyél csak le azonnal! - sápítozott az asszony. - Hát így kell üdvözölni rég nem látott Mamanodat? - korholta Yzarrt az idős nőstény, ám a hangja inkább tűnt jókedvűnek. Miután letette őt Yzarr, átölelte és jó csontropogtatósan megszorongatta az unokáját. 
- Igen, Maman... - használta az ősi, tiszteletteljes megszólítást. Yaleena szeretetteljesen összekócolta a hím haját, aki berzenkedve bontakozott ki
a nagyija öleléséből.
Shyara a nagymama körbeforgatását látva elmosolyodott, majd úgy döntött, fél perc bámészkodás kimeríti a megengedett késedelmi időt, így lehuppant Búzáról, s megcirógatta az állat nyakát. A vágtától kissé szuszogott, s orcája is sötétebb volt a megszokottnál, hiszen kipirult tőle.
Szerényen álldogált a ló mellett, s Búza nyakát paskolgatta és simogatta, miközben fél szemmel Yzarrékat figyelte, nehogy lemaradjon valamiről.
- Mondd, illik így megvárakoztatni egy hölgyet? - toppantott egyet az idős asszony, s rosszallóan pillantott fel az unokájára, alig kellett felemelni a fejét, hiszen viszonylag magas volt, Yzarr orráig ért. - Amikor utoljára láttalak, ekkora voltál! - méltatlankodott még egy sort, Yaleena, miközben végig mérte unokáját. - Fordulj csak meg! - mire Yzarr körbefordult - Igen... ez az... látom, odafigyeltél magadra! - csipkedte meg Yzarr karját a Maman.
Yzarr épp válaszolt volna, amikor a nagymamája kérdései, megállapításai elkezdtek záporozni reá, így csöndben tűrte a mustrát. Valóban, amikor utoljára látta csak a Maman kebléig érhetett... 
- Hasonlítasz apádra! - érzékenyült el a nőstény hangja.
Yzarr megköszörülte a torkát és karba fonta a kezét. - Maman... Ő itt... Shyara Syriel, a... - sután elhallgatott, a tekintete dühtől szűkült össze, de nem a nőstényre pillantott, hanem inkább maga elé. 
- A jegyesed, tudom, tudom... - eresztett meg egy mosolyt Yzarr felé Yaleena, s mosolyogva mérte végig a nőstényt, aki a lovával a nyomában sétált feléjük.Shyara közelebb lépett, s hallva Yzarr megakadását, szelíd-belenyugvó hangon igyekezett kisegíteni őt:
- menyasszonya. - Ám ő is lesütötte a szemét, s nem nézett sem az idős hölgyre, sem Yzarra. S szavait követően szoknyáját kissé széjjelebb húzva pukedlizett, továbbra sem nézve fel. Mindeközben megállapította, milyen szép az a harmatcsepp a lába előtti fűcsomó balról második fűszálán.
- A nevem, Yaleena Themar egyébként, szólíts Yaleena-nak. - hajtott fejet a nőstény előtt az idős asszony.
- Rendben, most hogy ezt tisztáztuk, Yzarr, irány fürdeni, innen érzem a dohányod szagát! Mikor szoktál rá? - Yzarr felmordult és a szemeit forgatva továbbra is egy helyben ácsorgott.
-Nem hiszem, hogy tudni akarod, Maman... - morogta halkan, miközben lova nyeregtáskájához nyúlt, hogy levegye azt Ébenről, a nyereggel egyetemben. Egy istállós fiú sietett oda a hímhez.
- De még mennyire! Minden tudni akarok, miután eltűntél a könyvemmel! - korholta feddőn a nagyi Yzarrt, aki csak egy bosszús morgással válaszolt. Miközben az istállós fiú kezébe nyomta a nyerget, aki kissé roskadozni látszott annak súlyától, ennek tetejére hajította Yzarr a kantárt is.
- Te, kedveském, ha akarsz, nyugodtan megtisztálkodhatsz, hallom, hogy az ünnepségről jöttök, bizonyára rád fér, hogy felfrissülhess.
A Maman kioktató hangjára Shyara felkapta a fejét, s majdnem leesett az álla a nyílt lebuktatástól. Majd a nagyi hozzá intézett szavaira kissé sután válaszolt.
- Köszönöm. Mármint... Honnan tudja? - kérdezte értetlenül, hiszen nem hallotta, hogy Yzarr elmesélte volna, s a futárt is úgy tetszett, lehagyták gyors vágtájukkal.
Az is különös volt, hogy a hölgy már a kertben állva várt rájuk, de megérkeztükkor a lány idegesebb volt a találkozástól, mint hogy ez feltűnjön neki.
- A lóhoz ne nyúlj, ha még mind az tíz ujjadat magadon akarod tudni... - figyelmeztette Yzarr a kölyköt, aki sietve bólintott. 
- Megvannak a kis titkaim, nehogy azt hidd, hogy most fogom elárulni őket! - intette játékosan Yaleena  a nőstényt, miközben saját orrára koppintott a mutató ujjával.
Shyara szinte észrevétlenül sóhajtott, hallva Yzarr titokzatoskodó válaszát. Tökéletesen értette a burkolt véleményt, miszerint útban van, s a hím addig nem tud nyugodtan mesélni a nagyanyjának, míg ő jelen van.
- Mamaan... ne reménykedj... - figyelmeztette finoman, ugyanakkor pimasz vigyorral az arcán Yzarr a nagymamáját. - Nem tudod, milyen állhatatos tud lenni...
Shyara elpirult kissé Yzarr finom piszkálódásától, ugyanakkor örült, hogy csak ennyivel megúszta. A hím mondhatott volna sokkal rosszabbakat is róla. ~ Biztos fáradt. Vagy tán... kezd megkedvelni? ~ jutott a lány eszébe, majd végül határozottan az első lehetőség mellett döntött. A másodikra ugyanis kevés esélyt látott.
Ezután Búzát maga után vezetve indult el a két Themar mellett, bár előbb még be akarta vinni a lovát az istállóba, hogy meggyőződhessen róla, hogy megfelelően ellátják majd a kancát.
Yzarr a nyeregtáskáját a vállára vetve haladt a Mamanja mellett a lépcsőn, miután visszavette holmiját az istállós fiútól.
- Kedveském, gyere csak, megmutatom, hogy merre van a fürdő! - fordult vissza a nőstény irányába Yaleena, majd szemöldök ráncolva pillantott Shyarára.  
- Hova mész?
Yzarr egy pillanatra torpant csak meg, egyik lába a lépcsőn, a másik egy fokkal feljebb. Kíváncsi volt a kibontakozó jelenetre.
- Egy pillanat, Maman.. Yaleena - javította ki magát Shyara, átkozva magát, amiért a különböző becézéseken töprengve lenagyizta a hölgyet..- Csak keresek egy bokszot Búzának.
- Erre való az istállós fiú! - jött az értetlenkedő kijelentés. Yzarr lusta mosolyra húzta az ajkát, szép lassan felhátrált az ajtóba és nekivetette a félfának a hátát.
Shyara tanácstalanul pillantott hol a kancára, hol a Themar hölgyre, s végül beadta a derekát, a közelebb lépő istállós legény kezébe nyomva a kantárt.
- Igenis... - sóhajtotta, s elindult Yzarr után, csak hogy pár lépés múlva feljajdulva, szapora au-k közepette módosítsa kijelentést.
- Azaz hogy nem... - közölte határozottan, hosszú tincseinek végével kancája fogai között. A ló békésen pislogott a sötételfekre, csendesen töredeztetve a Kisnőstény hajvégeit.
Yalena összehúzta a szemét és kiegyenesedett, kissé talán fel is háborodott.
- Te itt vendég vagy! Nem mellesleg egy Themar jövendőbelije... - ám egy diszkrét köhintés Yzarr felől a nősténybe fojtotta a szót.
- Maman, hagyd! - lökte el magát az ajtófélfától és benyitott a házba. A Maman pedig hápogva pillantott a nőstényre és a lovára. Shyara szabadkozva, mégis kínjában vigyorral az arcán vont vállat és tárta szét a kezeit, melybe hamarosan visszakerült a kantár.
Yalena nagyi befordult az unokája után a házba.
- Ez teljességgel felfoghatatlan!!! - kelt ki magából. - Bepiszkítja a kezét az én házamban! - hallatszott a nyitott ajtón keresztül, természetesen Yzarrnak intézte a szavait.
- Maman, hagyd már. Csináltál palacsintát? - kérdezte Yzarr kicsit hangosabban. ~Így is, úgy is muszáj megmosakodnom, akkor már nem mindegy, hogy Búzával is foglalkozom-e előtte? ~ gondolta Shyara beletörődve lova döntésébe.
~No tessék. Palacsintát sütni szabad a ház úrnőjének, de lovat kényeztetni nem? ~
- Nem, miért? Óóó ennek nem dőlök be! Mégis...? - halkult el az idős sötételf hangja. ~ Lemamanozott!!!~
-Megfürdök és csinálsz palacsintát és kész! Aztán talán mesélek. - húzta el a mézesmadzagot a Maman előtt az ifjú.
- Kedvesem, itt várlak! - toppantott az idős asszony, a villa ajtajában.
Shyara vidám, szabadkozó hangon kiáltott vissza a válla felett Yaleena.
- Ígérem, sietek!
Azzal kocogni kezdett Búza mellett, s az istállóba már mindketten vidáman ügettek be.
Yzarrt addig pedig eligazgatta az idős nőstény a  régi szobája felé, itt is az apja keze munkája volt, a saját fürdő ám itt már minden szobához járt egy.
~ Remélem is... hogy sietsz! Még ilyet!!! ~ háborgott magában az idős nőstény.
~ Palacsintát is kéne sütni, az én Yzarromnak! Milyen rég láttam! De örülök neki, hogy ismét itt van.~
Szinte csapongtak a Maman gondolatai, túlságosan be volt sózva de azért igyekezett tartani magát. Viszont a jegyes lóápolási mániáján nem tudott felülkerekedni.
- Megjöttem, és bocsánatot kérek, amiért megvárattam és kissé felrúgtam a szabályait, Yalena, De mielőtt tovább bosszankodna, tessék kipróbálni, milyen egy haját rágcsáló lóval alkudozni! Le kellett szerszámoznom, megitatnom, kicsit simogatni, és még így s csak egy almáért cserébe volt hajlandó elengedni. - újságolta Shyara mosolyogva és teljességgel ártatlanul, békítő hangon a történteket a hölgynek, természetesen a kötelező bocsánatkérést követően.
- Köszönöm nem próbálnám ki... - felelte kissé kimértebben. Kissé meg volt sértődve még mindig. - Tudsz palacsintát sütni? - kérdezte Yaleena a jegyes kisasszonyt méregetve.
-Ha ad egy megfelelő receptet, és megmutatja, mely edényeket használhatom, akkor igen.- bólintott Shyara kissé szuszogva a visszafelé futástól.
- Rá érünk még, Yzarr is jön, ez nálunk hagyomány kedvesem. De előbb szeretném ha felfrissítenéd magad egy kicsit. - tapsolt egy aprót és végigmérte a nőstényt. - Csinos vagy... a tiéd lesz az emeleten balra a harmadik szoba, már mindent előkészítettem neked is! - bólintott majd elvonult a szalonba, egy szobalány lépett elő, hogy felkísérhesse a nőstényt a folyosóig.

A Kisnőstény engedelmesen bólintott a fürdő gondolatára, majd apró pukedlivel és kedves mosollyal köszönte meg a dicséretet.
- Köszönöm, Yaleena. - felelte végül Shyara, miután az asszony eligazította.
Yzarr vágyakozva pillantott a hatalmas ágyra, de az alvással még várnia kellett, miután ledobta magáról a piszkos göncöket egy kosárba, alaposan megmosdott, a nagyanyja úgy tűnik nem felejtette el a vonzódását a fahéjhoz, így talált ilyen szappant is, mentával és csokival megspékelve.
~ Mit akar, csoki pudingot?~
Szagolgatta a szappant, majd végül úgy döntött jobb választása nincs, nem válogat megfürdik azzal amit kapott.
Bő félórás frissítő fürdés után , frissen lépett ki a szobába. Nem voltak szerencsére körötte sertepertélő komornák és komornyikok sem, hiszen kölyök korában tisztázták már az öltözködés kérdését. A hím szürke öltönyt és nadrágot vett fel, fekete sújtásos gallérral, az ing pedig fekete és fejér hajszálcsíkos volt. A nyakkendővel egyébként sem bíbelődött, a ruhához nem illett, s így jobban is érezte magát, hogy a felső két gombot nyitva hagyta. Megigazította a zakó ujjait, majd az övet is behúzta a bújtatóba fekete lakkos cipőbe bújt, végül frissen és netten lépett ki a szobájából.

Aki ezt hallva egy bólintás kíséretében szintén vágtatni kezdett az idős Themar asszony birtoka irányába.
Shyara meghökkenve kapta fel a fejét, hallva a hím szavait.
Yzarr a szeme sarkából látta a mozdulatot, s lassan fordította oda a fejét, hogy a tekintetével kérdezhessen. "Tán valami problémája van?"
- Ennyire.. hm. hivatalos a hölgy? Tudja, hogy hadilábon állok az etikettel... - súgta a lány kissé feszengve a második mondatot.
Yzarr ádázul elvigyorodott, s halkan felkuncogott, majd megrázta a fejét és bevárta a nőstényt.- Ez esetben, remélem nem hoz rám szégyent, ha a királyi család tagjaival fog találkozni később... 
Bosszús morgás hagyta el Shya ajkát.
- Nem úgy értettem...
- Hát akkor hogy? - kapta a nőstényre a pillantását.
- Semmiképpen se szólítsa nagyinak! - vigyorgott Yzarr immár egyértelműen.
A Kisnőstény felsóhajtott.
- Nem szándékozom csalódást okozni, de nagyon remélem, hogy a nagyanyja nem az a fajta, aki kemény székeken, fejünkön könyveket egyensúlyoztatva tartja a teaszünetét. 
- Hát.... ha nem tartja megfelelőnek a viselkedését... - húzta el Yzarr a száját, s megpróbálta elrejteni egyre szélesedő mosolyát a nőstény elől, egy köhögésnek álcázott nevetés mégis elhagyta az torkát.
- Jajj, ne csinálja! Mondja már, mire készüljek vele kapcsolatban! -fakadt ki Shya bosszúsan.
Yzarr felcöccögött, majd körbe forgatta a lovát, miközben megszólalt.
- Amondó vagyok, csak akkor elégíthetem ki a kíváncsiságát, ha mihamarabb túlesik a dolgon... - mosolyodott el pimaszul, elkeseredett nyögést csalva ki a Kisnőstényből.
Szándékosan nem válaszolt és kerülgette a nőstény kérdéseit.
- Nem lehet rosszabb annál, hogy ideküldték... - jegyezte meg elengedve Ében kantárját, a lova hátrafelé lépdelt, miközben Yzarr a nyeregben ült és eljátszott egy tipikus úrihölgyes elájulást, az egyik alkarját a homlokához érintette, a másikat kitartotta oldalra és hátra csuklott a nyeregben.
Shyara először értetlenül, majd meghökkenve nézte a jelenetet. Nem lett nyugodtabb, sőt, csak még jobban elbizonytalanította őt a hím. Most már határozottan kezdett tartani a szigorú nagyanyától. És azt sem tudta, hogy érti Yzarr, hogy nem lehet rosszabb, mint hogy ideküldték. Jelen pillanatban ugyanis egészen derűs fényben látta a világot és a Themar családot.
Yzarr felkuncogott a nőstény arcát látva, miközben felemelkedett.
- Gyerünk! - kapta el a nőstény lovának kantárját, miközben menetirányba fordította Ébent.
- Kapaszkodjon, lekőrözzük a hírnököt... - Yzarr hangja vidám volt, nyoma sem volt a korábbi fáradságnak benne.
Shyarát meglepte a témaváltás, de főként a hím jókedvű hangja győzte meg arról, hogy felesleges rágódnia a nagymamán - elvégre nem mesebeli farkas ő, hogy így (t)egyen - és a problémát félresöpörve maga is gyorsabb iramra váltott.
Búza könnyedén kezdett el ügetni, majd hamarosan felvéve Ében tempóját, egymás mellett vágtattak. A sárga kanca élvezte, hogy kinyújtóztathatja izmait a hosszú ácsorgás után és egyenletes léptei kényelmessé és leginkább zökkenőmentessé tették a nyargalást.
A hím ráhajolt Ében nyakára és egy kicsit megemelkedett a nyeregben. Így sokkal hamarabb odaérnek, mint napfelkelte, aminek a nagyanyja is örülni fog, pláne ő, hamarabb kerülhet ágyba. Még a tegnapi küldetést se pihente ki rendesen a szemeinek hála.
Lovaik patái dübörögtek a földes úton, hársfák borították az útmentét és a távolban sövénykerítést pillanthattak meg ahogyan közeledtek, s a tágas kapu már nyitva várta őket. Ében időnként vígan horkantgatott, tetszett neki, hogy társat kapott a vágtához egy hasonszőrű személyében. Yzarrék kúriájánál valamivel kisebb villához közeledtek, melynek fehérre meszelt falai voltak, és tágas, lekerekített élű ablakai. Buja zöldellő gyep, nyírt bokorszobrok különböző állatokat vagy alakokat formázva, ezen felül megannyi rózsa büszkélkedett az előkertben, színek kavalkádjával megrészegítve a tekinteteket. Vörös, fehér, rózsaszín, sárga, mind-mind csepp alakú szirmokkal és bimbókkal.
De a legkülönlegesebbek a lépcső mellett kaptak helyet, földöntúli kék színű rózsák, e között a kettő között ácsorgott a nőstény, ki hosszú sötétzöld ruhát viselt csónak ujjú felsőrésszel. A ruha nem volt mélyen dekoltálva, s a szegélyeken ezüst hímzés futott végig. A nőstény haja majdhogynem szigorú kontyba volt fogva, ám rakoncátlan tincsek meredeztek ki itt-ott, enyhítve valamelyest a szigort. A nőstény megjelenése összességében kifogástalan volt, s kiállása hasonlított valamelyest Yzarréra, ahogy karba font kézzel várakozott szinte szobor mereven.
Yzarr pillantása felélénkült, jelzett Ébennek hogy lassítson, és szinte még ügetett a lova, amikor leugrott a nyeregből, hogy a nagymamája felé siessen.
Yaleena kibontakozott a várakozó állásból, és azon nyomban elindult a hím felé, amint meglátta földet ért unokáját.
Könnyed járása volt idős korára is a nősténynek, s a kora... az látszott meg legkevésbé rajta.
A Kisnőstény is élvezte a vágtát, s ami a táncok után megmaradt gondosan rendezett frizurájából, az most ha lehet, még rendezetlenebbül lobogott utána, akárcsak Búza farka és sörénye. A lány hajában lejjebb csúsztak a hajtűk, és a szemébe is jutott pár hullámosabb tincs, csak hogy legyen mit félretűrnie.