 |
| Yzarr kék szemmel. |
 |
| Kölyök Yzarr kék szemmel |
 |
| Edzés közben |
 |
| No comment :D Kettejük kapcsolata :D |
Shya igyekezett nem mutatni, de a lila íriszek megbántottan villantak, mielőtt elfordult volna a hímtől, hogy helyet foglaljon a tőle két lépésnyire lévő fotelban. Meglepő módon azonban nem fűzött megjegyzést Yzarr szavaihoz. Lábait felhúzta, a karfára fektette a karját, s arra hajtotta az állát. Nem csak szellemileg volt fáradt, fizikailag is kimerítette, hogy jelei folyamatos szúrása, forrósága közelebb akarja terelni Yzarrhoz. De amennyire paprikás hangulatú volt a hím az elmúlt pár percben, s amilyen hamar változott a kedve, Shya nem merte a jelenléténél nagyobb szívességre kérni. Így aztán térdét a hasához húzva, összegömbölyödve feküdt a kanapéban, és bízott benne, hogy képes lesz elaludni az állandósult fájdalom ellenére is.
- Nos, mennék a dolgomra, úgy látom nincs rám szüksége. - pattant fel hirtelen Yzarr
~ Komolyan, tekergek éjjel, mint gólyafos a levegőben, a saját házamban...Kész vicc! Mindezt azért, hogy egyedül lehessek végre!~
Shya felkapta a fejét, s megriadva, hogy a hím és a jelei ismét elkezdik a fájdalmas huzavonát, felkiáltott.
- Ne menjen! - hangjából az álmukból felriadtak őszintesége hallatszott. Ez pedig riadalmat hozott magával.
Yzarr kissé megrezzent a felkiáltástól, s a fotelban kucorgó nőstényre pillantott. Most, hogy már nem veszekedtek, látta hogy milyen fájdalmai vannak a nősténynek vagy legalábbis egy fájdalom, de az kitartó. Bár pontosan nem tudta megítélni, mert nem értett a jelekhez.Közelebb lépett, megfogta a nőstény homlokát. A múltkor láza is volt a nősténynek, s Yzarr most is érezhetett egyfajta hőemelkedést. No meg azt, hogy Shya behunyt szemmel támasztotta a hím tenyerének a homlokát, bármiféle tiltakozás vagy ellenállás nélkül. A lány most is úgy érezte, hogy Yzarr érintése enyhülést ad, pedig nem lehetett túl nagy a hőkülönbség a hím keze és Shya homloka között.
Yzarr homlokráncolva lépett el a nősténytől, az érintésére ugyanazt a reakciót kapta, mint néhány hete... Gondterhelten fintorgott.
- Nézze.. én álmos vagyok. Nem értem, miért akarnak a jelei az agyamra menni, ennél még az is jobb, amit egy hétig csináltam. Pedig az sokkal mocskosabb volt... - aludni akart, és mélyen és sokáig.Yzarr, ha valaki idegen aludt mellette, nem tudott elaludni, mindig éber volt, ugrásra kész vadász. S ez nem tetszett neki, hogy a nőstény miatt nem fog tudni kikapcsolni.
Shyara megértően bólintott, és szégyenkezve sütötte le a szemét.
- Én is...és én sem. És értem, hogy zavarom... - motyogta szabadkozva - de ha alszom, csendben vagyok. Nem tudna... -Shya elhallgatott. Nem tudta, hogyan fogalmazzon. Szerette volna megkérni a hímet, hogy tűrje meg magával egy szobában, míg alszanak, de sejtette, hogy Yzarrt a puszta jelenléte is feszélyezi, bár ebben nem volt biztos. És a máskor oly készséges szavak ezúttal nem akartak segítségére sietni, így sem a hím problémájára, sem az alvás kérdéskörére nem tudott rákérdezni a lány.
Ettoin nyitott be a könyvtárba, s a máskor mindig fess komornyik most kissé kótyagosabb volt.
- Khm, az Úr parancsára szó szerint adom át az üzenetét, Yzarr Úrfinak és a Kisasszonynak is.
- Ettoin megköszörülte a torkát, s vett egy nagy levegőt.
- Yzarr fiam, magam fogom kicsipkézni a segged, - itt Ettoin arcának színe néhány árnyalattal sötétebb lett, Shyara szeme pedig tágra nyílt a döbbenettől - ha kéreted magad. Nem kérdéses, hogy neked ez most nyűg, de legalább mi, a család többi tagja, akiket megtiszteltetek a vitátokkal, had aludjon nyugodtan az éj hátralevő részében. Kishölgy, mint azt immáron az egész ház tudja, a jelei okozta fájdalom kergette az úrfi karjába. Ezesetben nem hogy félnie nem kell a rosszmájú pletykáktól, de én magam parancsolom, hogy Yzarral töltse az éjszakát. Tegyenek meg mindent az enyhülés érdekében, mert amit az éjjel műveltek, tűrhetetlen. Aludni akarunk! Legközelebb, ha vitázni óhajtasz, Yzarr, ne éjjel tedd, vagy legalábbis valahol kint a pusztában! - fejezte be Ettoin, szinte egy szuszra. Shyara köhécseléssel próbálta leplezni a váratlan és meghökkentő előadás által kiváltott kuncogását.
Yzarr kifejezéstelenül hallgatta végig az áradatot. Legszívesebben feltépte volna az ajtót és egyenesen a nagybátyja szobájába rohant volna, hogy ott is ordítozzon néhány sort. Így, vett néhány nagyobb levegőt és megköszörülte a torkát.
- Kedves nagybátyám, igazán köszönöm a felemelő szavait, szárnyaim nőttek, mi több, fejem fölött glória, s félek hiába az álca, testem s akaratom igencsak ellenkezik a parancsával. Ettoinnak gratulálok, hogy ilyen készségesen felmondta a leckét, majd betartom eme eszmét.... - morogta a hím cinikusan , s ellépett a komornyik mellett. Hogy miért így beszélt? Régen, ha rossz fát tett a tűzre, ilyesfajta üres frázisokkal kellet bocsánatot kérnie, s szép szavakkal, hogy Yzarr eszébe véssék, hogy nem csak egy harcos, akit a gyilkolás művészetére képeztek. Az, hogy ráadásul így szólalt meg, jelzés értékű is volt. Most már talán rangjához méltóan fog viselkedni a hím... De a cinizmusa másra engedett következtetni.
- Jön a Kisasszony, vagy a karjaimba cipeljem? Netán az egész ház, beköltözne a szobámba? - kérdezte Ettoinra is pillantva.
Shyara felpattant a fotelból, s máris Yzarr mellett állt. Igyekezett nem mosolyogni, de nehezen ment neki, így lehajtotta a fejét, hogy legalább ezzel ne idegesítse a hímet. Elriath parancsa egy nyugodt éjszakát és a probléma, a kínos helyzet gyors, mondhatni azonnali megoldását jelentette számára. Nem tudott nem örülni a dolgok ilyetén alakulásának. Ugyanakkor sejtette, Yzarrt mennyire irritálja a helyzet és a parancs, így megfogadta, hogy csak akkor szólal meg, ha kérdezik, vagy ha ég a függöny..
- Megkérhetném, hogy ne vigyorogjon ennyire? Sőt, fogja be?! Meg se szólaljon! - remélte, hogy a nőstény meg is fogadja a kérését, mert menten eldurran az agya. A szobája ajtajához érve kivágta az ajtót, szinte már elvárás volt, legalább is nála, hogy ha ilyen indulatok közt közlekedik a kúriában, akkor legalább a bútorok sínylődjenek ha másban nem teher kárt.
Shyara eltakarta a száját, és bólintott. Nem terveztem, hogy megszólal, de így még egyértelműbb volt az elvárás. ~Megnémulok, megnémulok, leszek, mint egy néma tulok.. ~ gondolta a lány, és felprüszkölt. Egy lépésnyire lemaradt a hímtől, s csak miután rendezte az arcszerkezetét, azután zárkózott fel mellé.
~Remélem, belefulladt...~
- Jó érzés a káröröm, ugye? - szúrta oda a nősténynek. Shyara szemöldökráncolva nézett rá, majd megrázta a fejét. ~Nem rajtad nevettem, teh...~ gondolta, de nem fejtette ki bővebben, s magyarázkodni sem kezdett. Szándékában állt jókislánynak lenni, ha már Yzarrt ilyen kegyetlenül, s pont ővele verte az ég.
A hím odabent meggyújtott az ágy mellett egy gyertyát az éjjeli szekrényen. Elvonult a könyvtárszobájába, s keresett egy vaskos könyvet. Közben Shya az ajkát beharapva tűrte a távolsággal együtt járó fokozódó fájdalmat. Mikor visszajött a másik, a kis nőstény fellélegzett, hisz jelei erősödő szúrása is csillapult, bár még mindig fájtak, de legalább nem kezdték erősebben gyötörni a lányt.
Yzarr ledőlt az ágyára, s figyelembe sem vette a nőstényt, úgy kezdte el a párnát beállítani a gyertya mellé, hogy tudjon olvasni.
- Az ajtót ne felejtse kulcsra zárni..... Bár, erősen remélem, hogy anyámban van még annyi ész, hogy kerüljön, ha egy hosszabb küldetésről jövök vissza... Nem úgy, mint egyeseknek! - morogta halkan.Shyara bólintott, és sietve bezárta az ajtót, csak hogy utána az ágy túloldalához lépjen, majd kérdőn felvont szemöldökkel megtorpanjon mellette. Bizonytalanul méregette a helyzetet, s engedélyre, vagy valami megerősítő gesztusra várt.
Yzarr akkurátusan nyitotta ki a könyvet az első oldalon, lábait keresztbe vetve helyezte az ágyon, nem takarózott be, de jól körbe támogatta magát, már - már szinte ült. Nem pillantott a nőstényre, hanem a sorokat tüntette ki a figyelmével.
- Szabad... - morogta, miközben lapozott egyet.
A lány megengedett magának egy apró mosolyt, majd a takarót felhajtva bebújt az ágyba. Eleinte kissé idegenkedett a helyzettől, de látva, hogy Yzarr továbbra is csak a könyvre figyel, lassan ő is felengedett, s kényelmesebben is elhelyezkedett. Lábait felhúzva, összegömbölyödve feküdt, feje alá párnát gyűrt, s egyik kezét alatta, a másikat felette tartotta. Jelei, mik kis nyilallásokkal sürgették, mikor az ágy mellett tétovázott, most lassan lecsillapodtak. Úgy tűnt, az esti veszekedés és heves indulatok után Yzarr érintésénél kevesebbel is beérik, s elég, hogy Shya a hím mellett fekszik.
A lány egy pillanatra megremegve húzta összébb magát, majd lassú, reszketeg sóhaj kíséretében ellazult. Hosszú, kitartó görcsölés után remeg így az izom, ha végre megpihenhet, és a lány úgy érezte magát, mint akit kifacsartak.Yzarr fél szemmel a nőstényt figyelte a szeme sarkából, feltűnt neki, az ahogyan a nőstény kiengedett mellette. S, hogy a meggyötört arca is viszonylag hamar kisimult.
~Tényleg nem játssza meg... ~
A papír sercegése, ahogyan automatikusan lapozott egyet röpítette vissza a jelenbe.
- Elmúlt? - hallatszott a csöndben Yzarr halk baritonja.
Shya szelíd arccal pillantott a hímre.
- Enyhült. Kicsit még érzem, de...köszönöm a kérdést - mosolyodott el halványan a lány, jelezve, hogy ennél nagyobb terhet ma már nem fog jelenteni a hím számára. A hangja csendes volt, és kissé bágyadt, de kedvesen szólt a hímhez, s talán kihallatszott belőle mindaz, amit Shya inkább nem fejtett ki szóban. Többek között a hála, amiért Yzarr végül különösebb gyilkos gesztusok nélkül beletörődött Elriath parancsába, vagy pusztán az, hogy hajlandó volt elviselni a lányt a közelében, mikor Shyának erre volt szüksége.
Yzarr kihallotta a nőstény hangjából a hálát és a megkönnyebbülést, a megnyugvást.
~ Nem szívesen...Mindig gondoljak másokra, de mi van velem?! Rám ki gondol? Velem ki törődik?~
Morogta Yzarr gondolatban. Éjjel nem aludt egy szemernyit sem. A könyv felét kiolvasta. S akkor slisszolt ki a nőstény mellől, amikor már biztos volt benne, hogy az nem ébredne fel egyetlen mozdulatára sem.A könyvet félre dobta az ágyon, s ott hevert benne a könyvjelző is. A borítón ez állt cirádás betűkkel : Themar krónikák .Vitte a madarát is, ami a kis nősténynek a nagy vita során szerencsére elkerülte a figyelmét. Hosszú napnak nézett elébe.
- Nos, mennék a dolgomra, úgy látom nincs rám szüksége. - pattant fel hirtelen Yzarr
~ Komolyan, tekergek éjjel, mint gólyafos a levegőben, a saját házamban...Kész vicc! Mindezt azért, hogy egyedül lehessek végre!~
Shya felkapta a fejét, s megriadva, hogy a hím és a jelei ismét elkezdik a fájdalmas huzavonát, felkiáltott.
- Ne menjen! - hangjából az álmukból felriadtak őszintesége hallatszott. Ez pedig riadalmat hozott magával.
Yzarr kissé megrezzent a felkiáltástól, s a fotelban kucorgó nőstényre pillantott. Most, hogy már nem veszekedtek, látta hogy milyen fájdalmai vannak a nősténynek vagy legalábbis egy fájdalom, de az kitartó. Bár pontosan nem tudta megítélni, mert nem értett a jelekhez.Közelebb lépett, megfogta a nőstény homlokát. A múltkor láza is volt a nősténynek, s Yzarr most is érezhetett egyfajta hőemelkedést. No meg azt, hogy Shya behunyt szemmel támasztotta a hím tenyerének a homlokát, bármiféle tiltakozás vagy ellenállás nélkül. A lány most is úgy érezte, hogy Yzarr érintése enyhülést ad, pedig nem lehetett túl nagy a hőkülönbség a hím keze és Shya homloka között.
Yzarr homlokráncolva lépett el a nősténytől, az érintésére ugyanazt a reakciót kapta, mint néhány hete... Gondterhelten fintorgott.
- Nézze.. én álmos vagyok. Nem értem, miért akarnak a jelei az agyamra menni, ennél még az is jobb, amit egy hétig csináltam. Pedig az sokkal mocskosabb volt... - aludni akart, és mélyen és sokáig.Yzarr, ha valaki idegen aludt mellette, nem tudott elaludni, mindig éber volt, ugrásra kész vadász. S ez nem tetszett neki, hogy a nőstény miatt nem fog tudni kikapcsolni.
Shyara megértően bólintott, és szégyenkezve sütötte le a szemét.
- Én is...és én sem. És értem, hogy zavarom... - motyogta szabadkozva - de ha alszom, csendben vagyok. Nem tudna... -Shya elhallgatott. Nem tudta, hogyan fogalmazzon. Szerette volna megkérni a hímet, hogy tűrje meg magával egy szobában, míg alszanak, de sejtette, hogy Yzarrt a puszta jelenléte is feszélyezi, bár ebben nem volt biztos. És a máskor oly készséges szavak ezúttal nem akartak segítségére sietni, így sem a hím problémájára, sem az alvás kérdéskörére nem tudott rákérdezni a lány.
Ettoin nyitott be a könyvtárba, s a máskor mindig fess komornyik most kissé kótyagosabb volt.
- Khm, az Úr parancsára szó szerint adom át az üzenetét, Yzarr Úrfinak és a Kisasszonynak is.
- Ettoin megköszörülte a torkát, s vett egy nagy levegőt.
- Yzarr fiam, magam fogom kicsipkézni a segged, - itt Ettoin arcának színe néhány árnyalattal sötétebb lett, Shyara szeme pedig tágra nyílt a döbbenettől - ha kéreted magad. Nem kérdéses, hogy neked ez most nyűg, de legalább mi, a család többi tagja, akiket megtiszteltetek a vitátokkal, had aludjon nyugodtan az éj hátralevő részében. Kishölgy, mint azt immáron az egész ház tudja, a jelei okozta fájdalom kergette az úrfi karjába. Ezesetben nem hogy félnie nem kell a rosszmájú pletykáktól, de én magam parancsolom, hogy Yzarral töltse az éjszakát. Tegyenek meg mindent az enyhülés érdekében, mert amit az éjjel műveltek, tűrhetetlen. Aludni akarunk! Legközelebb, ha vitázni óhajtasz, Yzarr, ne éjjel tedd, vagy legalábbis valahol kint a pusztában! - fejezte be Ettoin, szinte egy szuszra. Shyara köhécseléssel próbálta leplezni a váratlan és meghökkentő előadás által kiváltott kuncogását.
Yzarr kifejezéstelenül hallgatta végig az áradatot. Legszívesebben feltépte volna az ajtót és egyenesen a nagybátyja szobájába rohant volna, hogy ott is ordítozzon néhány sort. Így, vett néhány nagyobb levegőt és megköszörülte a torkát.
- Kedves nagybátyám, igazán köszönöm a felemelő szavait, szárnyaim nőttek, mi több, fejem fölött glória, s félek hiába az álca, testem s akaratom igencsak ellenkezik a parancsával. Ettoinnak gratulálok, hogy ilyen készségesen felmondta a leckét, majd betartom eme eszmét.... - morogta a hím cinikusan , s ellépett a komornyik mellett. Hogy miért így beszélt? Régen, ha rossz fát tett a tűzre, ilyesfajta üres frázisokkal kellet bocsánatot kérnie, s szép szavakkal, hogy Yzarr eszébe véssék, hogy nem csak egy harcos, akit a gyilkolás művészetére képeztek. Az, hogy ráadásul így szólalt meg, jelzés értékű is volt. Most már talán rangjához méltóan fog viselkedni a hím... De a cinizmusa másra engedett következtetni.
- Jön a Kisasszony, vagy a karjaimba cipeljem? Netán az egész ház, beköltözne a szobámba? - kérdezte Ettoinra is pillantva.
Shyara felpattant a fotelból, s máris Yzarr mellett állt. Igyekezett nem mosolyogni, de nehezen ment neki, így lehajtotta a fejét, hogy legalább ezzel ne idegesítse a hímet. Elriath parancsa egy nyugodt éjszakát és a probléma, a kínos helyzet gyors, mondhatni azonnali megoldását jelentette számára. Nem tudott nem örülni a dolgok ilyetén alakulásának. Ugyanakkor sejtette, Yzarrt mennyire irritálja a helyzet és a parancs, így megfogadta, hogy csak akkor szólal meg, ha kérdezik, vagy ha ég a függöny..
- Megkérhetném, hogy ne vigyorogjon ennyire? Sőt, fogja be?! Meg se szólaljon! - remélte, hogy a nőstény meg is fogadja a kérését, mert menten eldurran az agya. A szobája ajtajához érve kivágta az ajtót, szinte már elvárás volt, legalább is nála, hogy ha ilyen indulatok közt közlekedik a kúriában, akkor legalább a bútorok sínylődjenek ha másban nem teher kárt.
Shyara eltakarta a száját, és bólintott. Nem terveztem, hogy megszólal, de így még egyértelműbb volt az elvárás. ~Megnémulok, megnémulok, leszek, mint egy néma tulok.. ~ gondolta a lány, és felprüszkölt. Egy lépésnyire lemaradt a hímtől, s csak miután rendezte az arcszerkezetét, azután zárkózott fel mellé.
~Remélem, belefulladt...~
- Jó érzés a káröröm, ugye? - szúrta oda a nősténynek. Shyara szemöldökráncolva nézett rá, majd megrázta a fejét. ~Nem rajtad nevettem, teh...~ gondolta, de nem fejtette ki bővebben, s magyarázkodni sem kezdett. Szándékában állt jókislánynak lenni, ha már Yzarrt ilyen kegyetlenül, s pont ővele verte az ég.
A hím odabent meggyújtott az ágy mellett egy gyertyát az éjjeli szekrényen. Elvonult a könyvtárszobájába, s keresett egy vaskos könyvet. Közben Shya az ajkát beharapva tűrte a távolsággal együtt járó fokozódó fájdalmat. Mikor visszajött a másik, a kis nőstény fellélegzett, hisz jelei erősödő szúrása is csillapult, bár még mindig fájtak, de legalább nem kezdték erősebben gyötörni a lányt.
Yzarr ledőlt az ágyára, s figyelembe sem vette a nőstényt, úgy kezdte el a párnát beállítani a gyertya mellé, hogy tudjon olvasni.
- Az ajtót ne felejtse kulcsra zárni..... Bár, erősen remélem, hogy anyámban van még annyi ész, hogy kerüljön, ha egy hosszabb küldetésről jövök vissza... Nem úgy, mint egyeseknek! - morogta halkan.Shyara bólintott, és sietve bezárta az ajtót, csak hogy utána az ágy túloldalához lépjen, majd kérdőn felvont szemöldökkel megtorpanjon mellette. Bizonytalanul méregette a helyzetet, s engedélyre, vagy valami megerősítő gesztusra várt.
Yzarr akkurátusan nyitotta ki a könyvet az első oldalon, lábait keresztbe vetve helyezte az ágyon, nem takarózott be, de jól körbe támogatta magát, már - már szinte ült. Nem pillantott a nőstényre, hanem a sorokat tüntette ki a figyelmével.
- Szabad... - morogta, miközben lapozott egyet.
A lány megengedett magának egy apró mosolyt, majd a takarót felhajtva bebújt az ágyba. Eleinte kissé idegenkedett a helyzettől, de látva, hogy Yzarr továbbra is csak a könyvre figyel, lassan ő is felengedett, s kényelmesebben is elhelyezkedett. Lábait felhúzva, összegömbölyödve feküdt, feje alá párnát gyűrt, s egyik kezét alatta, a másikat felette tartotta. Jelei, mik kis nyilallásokkal sürgették, mikor az ágy mellett tétovázott, most lassan lecsillapodtak. Úgy tűnt, az esti veszekedés és heves indulatok után Yzarr érintésénél kevesebbel is beérik, s elég, hogy Shya a hím mellett fekszik.
A lány egy pillanatra megremegve húzta összébb magát, majd lassú, reszketeg sóhaj kíséretében ellazult. Hosszú, kitartó görcsölés után remeg így az izom, ha végre megpihenhet, és a lány úgy érezte magát, mint akit kifacsartak.Yzarr fél szemmel a nőstényt figyelte a szeme sarkából, feltűnt neki, az ahogyan a nőstény kiengedett mellette. S, hogy a meggyötört arca is viszonylag hamar kisimult.
~Tényleg nem játssza meg... ~
A papír sercegése, ahogyan automatikusan lapozott egyet röpítette vissza a jelenbe.
- Elmúlt? - hallatszott a csöndben Yzarr halk baritonja.
Shya szelíd arccal pillantott a hímre.
- Enyhült. Kicsit még érzem, de...köszönöm a kérdést - mosolyodott el halványan a lány, jelezve, hogy ennél nagyobb terhet ma már nem fog jelenteni a hím számára. A hangja csendes volt, és kissé bágyadt, de kedvesen szólt a hímhez, s talán kihallatszott belőle mindaz, amit Shya inkább nem fejtett ki szóban. Többek között a hála, amiért Yzarr végül különösebb gyilkos gesztusok nélkül beletörődött Elriath parancsába, vagy pusztán az, hogy hajlandó volt elviselni a lányt a közelében, mikor Shyának erre volt szüksége.
Yzarr kihallotta a nőstény hangjából a hálát és a megkönnyebbülést, a megnyugvást.
~ Nem szívesen...Mindig gondoljak másokra, de mi van velem?! Rám ki gondol? Velem ki törődik?~
Morogta Yzarr gondolatban. Éjjel nem aludt egy szemernyit sem. A könyv felét kiolvasta. S akkor slisszolt ki a nőstény mellől, amikor már biztos volt benne, hogy az nem ébredne fel egyetlen mozdulatára sem.A könyvet félre dobta az ágyon, s ott hevert benne a könyvjelző is. A borítón ez állt cirádás betűkkel : Themar krónikák .Vitte a madarát is, ami a kis nősténynek a nagy vita során szerencsére elkerülte a figyelmét. Hosszú napnak nézett elébe.
Kis idő elteltével szólalt csak meg újra a lány.
- Van egy jó és egy rossz hírem. - Yzarr szemöldöke érdeklődve emelkedett meg, s még a rágást is abba hagyta. - Melyikkel kezdjem?- kérdezte Shya.
- Melyik fog jobban fájni? - kérdezte rekedtebben a hím, miután leküzdötte a falatot. - A jóval? - próbálkozott Yzarr.
- Van ötletem, mi a bánatot akarhatnak a jeleim.- Yzarr egy “valóban?” pillantást küldött a Kisnőstény felé.- Csak találgatni tudok.. de úgy viselkednek, mint egy kínzómesterből lett kerítőnő...- közölte Shyara szenvtelen közönnyel.
Yzarr felhorkantott, s hátrébb is lökte a székét, hogy eltávolodjon a nősténytől.
- És ebben nekem mi a jó?! Kerítőnőt játszanak a jelei?! - háborgott.
- Tudja, mit jelent a szó... - mondta halkan Shya. - Most már legalább van ötlet arra nézvést, miért akaszkodom a nyakába.
- Persze, hogy tudom, hogy ne tudnám! - emelkedett meg a hím hangja.
- A rossz hír... hogy lövésem sincsen, mit tehetnék ez ellen - hajtotta le a fejét a lány, hogy kezei a halántékára csúsztak.
- De nekem igen! - villant ádázul a hím tekintete, s egyúttal a düh is kihallatszódott a hangjából.
Shya higgadt várakozással pillantott fel Yzarra.
- Ne örüljön, maga biztosan nem járna jól vele... - morogta, miközben felkelt az asztaltól, s nagy léptekkel szelte át a szobát, hogy kinyissa az erkélyajtót. Friss levegőre volt szüksége. Élvezte, hogy az éjszakai hideg levegő belekap a még nedves hajába. Karjait összefonta a mellkasa előtt és elnézett a távolba. Nem is látott semmit, csak üresen tekintett a semmibe.
Shya kis ideig rágódott, majd lassan felkelt a székről és Yzarr után ment, de megállt az erkélyajtóban.
- A rossz ötlet is ötlet, akkor is, ha nem tetszik. Nem ez lenne az első, amit egyikünk sem akar, mégis ránk kényszerítik - folytatta a lány békés, megadó hangon. Yzarr érezhette, hogy Shyara nem vitázni akar, s nem támadni. A lány valóban a kettejüknek legkényelmesebb megoldást kereste, s nem csak ő akart jól járni.
- A kellemetlen megoldást is képes vagyok elfogadni, ha tudom, hogy legalább megoldást jelent.
- Az elég kellemetlen, ha a halálhírével gazdagodik a családja? - morogta összeszorított fogakkal a hím. Elege volt a jelekből, s hogy rá reagálnának így. Hogy szinte beletaszítják a nőstényt a karjaiba, holott senkitől sem kérte.
Shyara megresztett egy fáradt sóhajt.
- Bízom benne, hogy ennél azért kreatívabb. És eszébe vagy eszünkbe jut valami kevésbé -itt megdörzsölte a nyakát, kissé feszengve - végleges megoldás.- Maguk nőstények reménytelenül romantikusak.. és reménykedők ugyanakkor... - morogta halkan a hím. Mire a lány elmosolyodott, s beleegyezően bólintott.
- Meg aztán... idővel több élvezetet lelhet bennem élve, mint holtan - tette hozzá.
- Túl nagyra tartja magát! - morogta az orra alatt Yzarr, egész halkan. Nem is vágott a nőstény szavába, csak maga elé dünnyögött.
A Kisnőstény vállat vont, és látványosan forgatta a szemét... - Csak annyit mondtam az imént, hogy tanulékony vagyok és alkalmazkodó kész. Ebben nem tudom, hol lát beképzeltséget.
- Egoista és szószátyár fruska - a hím hangja figyelmeztetően csengett, kezdte elveszíteni a türelmét
- Nekem sem öröm, hogy a falra mászik tőlem, és ha van mód, hogy könnyebben elviseljen, hát örömmel tanulnám meg - mentegetőzött a lány.
- Hogy maga mennyire idegesítő... - suttogta Yzarr, miközben az orrnyergét masszírozta, immár a nősténnyel szembe fordulva. - Aludni akarok! -csendült a hangja élesen . - Egy hete nem aludtam - zárta le a vitát ennyivel, s elindult a nőstény felé.
Shya szó nélkül állt félre az ajtóból, hogy utat adjon a hímnek, ám arcán feszült várakozás tükröződött. Jelei fokozatosan olyan hőfokra melegedtek, mely a szótlanul kibírhatóság határát súrolta.
Yzarr nem pillantott a nőstényre, s úgy haladt el mellette. Az asztalnál érte utol őt a lány. Csak néhány lépés választotta el őt az ajtótól.- Yzarr.... az, hogy igyekszem nem vinnyogni.. nem jelenti azt, hogy nem fájok...- szólt utána a lány, miközben csendesen felzárkózott a hímhez. - Kérem.. találjunk ki valamit, ami mindkettőnknek elviselhető...- Shya hangja fáradt volt és gyenge, és a lány nem értette, hogy ha az előbb olyan kézségesen segített neki a másik, akkor most miért nem teszi.
- Mit? - csattant indulatosan a hangja. s a nyitott ajtóból fordul vissza a Kisnőstény felé. - Én nem függök magától. Nekem nem kell az érintése - jegyezte meg hidegen.
~ Nem hittem volna, hogy ilyennel kell foglalkoznom, pont, amikor haza jövök!~
Ordította magában, s a nőstényre sem pillantva lépett ki a szobából.
- Oh... -nyögött fel a lány merev arccal, mint akit felpofoztak...Hangja megbántottan csengett. - Valóban nem. Magát nem egy paranoiás hím várja odahaza, hogy ha kicsit is eltér az elvárástól, tönkretegye. Magának nem kell szemérmesen élnie és tökéletesen mutatnia minden egyes kis besúgó előtt, magának nem kell élete végéig alárendeltként élnie amellett, akit kiszemeltek.A lány mély levegőt vett, és remegő hangon folytatta.
- Maga nem hagyott ott senkit, csak hogy képes legyen idővel megfelelő társként viselkedni és gyűlölködés nélkül tekinteni a másikra.
- Nem, mi?! Honnan van bátorsága az én nevemben beszélni amikor a másik oldalt nem is ismeri egyáltalán?! - csendült a hím hangja jéghidegen, de a lépteit nem szakította meg.
Shyara, hallva Yzarr hangnemét, kifakadt.
- Hogy meri a szememre vetni, hogy nem ismerem magát... ha akármit teszek is, akármit ajánlok fel, hogy könnyebben elfogadjon... csak azért is belém rúg, ahelyett, hogy kicsit is észrevenné, hogy nem akarok rosszat? - Ismét szóra nyitotta a száját, ahogyan eszébe jutott Athrea, majd azzal a lendülettel csukta is be. Nem... nem hánytorgathatja fel. Ha elmondaná, hogy Yazi mesélt róla, bajba keverné a lányt. Zihálva meredt a hímre, kis kezét hol összeszorítva, hol kiengedve.
~ Miért üvöltözünk már megint?! Miért nem vagyunk képesek összedolgozni? És mi szerepem van Nekem abban, hogy ő elküldte azt a lányt? Nem értem tette, nem a kedvemért. A saját ostobasága, ne rajtam verje le! ~ hőzöngött a Kisnőstény gondolatban, de tudta, hogy rosszul járna, ha ki is mondaná iménti gondolatait. Lassan lecsillapodott, s kezei visszakúsztak a helyükre, a törzse köré. Nem csak a hím szavai, nem csak az állandóan félresikló beszélgetéseik, de a jelei is fájtak a lánynak.
Yzarr hirtelen állt meg, talán a könyvtárszoba környékén jártak, amikor megtorpant. Csak a hangján hallatszott, hogy zaklatott
- Nem kértem sosem, hogy próbáljon a kedvemben járni, pusztán a kötelességtudata hajtja, s a hiú ábrándjai, amelyet a boldog házasságról alkotott - fonta a mellkasa elé a karját.
A lány ismét úgy érezte magát, mint akit leforráztak. A hím szavai igazak voltak, mégis vádaskodásnak tűnt, mintha Shya bűnt követett volna el, s ettől a kis nőstény szíve összefacsarodott.
- Csodálom Athreát - suttogta végül szomorúan, és elfordult Yzarrtól. Hogy mire gondolt? Mindarra a kedvességre, amit a kis emberlány előcsalogatott a hímből, és a türelemre és kitartásra, amire szüksége lehetett ehhez. És arra, mennyire távol áll ő maga akárcsak attól is, hogy a hím normálisan szóljon hozzá, vagy képes legyen eltűrni a jelenlétét. - És tudom, hogy soha nem érhetek a nyomába... - Bár Shyara háttal állt a hímnek, hogy az ne lássa, mennyire elkeseredett, megereszkedő vállai és saját derekát ölelő karjai így is elég árulkodóak voltak.
- Miiiiiih?! - hördült fel Yzarr, s kissé megereszkedtek a vállai. Fölényes tartása eltűnt, és kissé fakó tekintettel meredt maga elé. Fel sem tűnt neki, hogy szinte egymás tükörképei, ahogyan ott állnak Yzarr a kis, megtört nőstény mögött, a saját megereszkedett vállaival
Shya halkan zihált, és összeszorított szemhéjai közül fénylő patakok csorogtak alá. Nem akarta ezt a vitát, nem akart terhére lenni a másiknak, és legszívesebben rég magára hagyta volna a hímet, ha jelei engedik.
Yzarr teljesen leforrázottan állt. Belül kissé hűvösnek érezte magát, tompán kongó ürességnek, de ez a nőstény?! Nyomban kitöltötte ezt az űrt, a hamar lobbanó haragjával.
- Soha nem is fogom kérni és nem is akarnám! Ő, ő volt! - suttogta érdes, dühös és és sértett baritonján a hím.
~ Te, sosem lehetsz Athrea. Amit nem is bánok, de nem is fogsz a helyébe lépni, az is biztos! Ő legalább érezte, ha a határaimat feszegette! De te... Mindig kiprovokálod, hogy visszatámadjalak! ~
Shya kezét a szájára szorítva próbálta csitítani sírását, dühét, kétségbeesését...Maga sem tudta, miért sír, egyszerűen túl sok dolog történt egyszerre. Nyugalmat akart magának, egyszersmind a hímnek is, és az, hogy újra meg újra kiabálásig fajultak a szóváltásaik, elkeserítette. Próbált vigyázni, próbált megadó, türelmes és engedelmes lenni, de ez nem volt elég. Nem tudta, mit kellene tennie, nem volt ötlete, és ereje sem kísérletezni.
Próbálkozása, hogy fel-feltörő sírását visszafojtsa, eredménytelen volt.
- De én... nem tudom, mit vár tőlem! - zokogott fel a lány. - Nem tudom, mit kellene tennem, adnom... - tanácstalan, könnyes motyogásba fulladt a folytatás, és Shya továbbra sem nézett a hímre.
- Semmit...SEMMIT! Nem KÉRTEM SOHA SEMMIT MAGÁTÓL! - tört ki a hím. Magáról teljesen megfeledkezve emelkedett meg a hangja. Úgy érezte, eddig feleslegesen tépte a száját. Hát ennyire nehéz megérteni, hogy semmit nem akar a nősténytől?! - Soha senki nem mondta még magának, hogy az elvárások csak béklyók?! Adja magát, s hagyjon békén, ennyit kérek.- hangja fáradt volt és dühös, s a korábbi düh is kihunyt belőle. A mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt.Igyekezett visszafogni magát, hogy nehogy olyat tegyen ami a végén rosszul sülne el.
~Ha még egyszer az érzéseivel jön, s azzal, hogy hogyan lesz képes velem együtt élni... SZERETNI?! Az első mondatnál otthagyom! ~
- Könnyebb megfelelni és könnyebb elkerülni a vitákat, ha tudom, mihez kell igazodnom! - morogta a lány. Hangját a tehetetlenség szülte harag mélyítette el. ~Hát ennyire nehéz megérteni, hogy nem kerülhetjük el egymást örökké?! ~
- Ha nem tűnt volna fel, magával szemben nem szoktam színészkedni, úgyhogy fogja már fel, hogy ez vagyok én! - kiáltotta a lány, majd mély levegőt vett és igyekezett udvariasabb hangot megütni. - Higgye el, hogy nem puszta mazochizmusból keresem olyasvalaki társaságát, aki nem kíváncsi rám. Megpróbáltam békén hagyni, és majd’ összeestem...Ezek után...mint korábban mondtam, nincsen ötletem, és csak a segítségét tudom kérni, hátha együtt rájöhetünk, hogyan lehet megoldani ezt az átkozott helyzetet - mondta Shyara reszketegen, és nagyon zavarta, hogy képtelen eleget tenni a hím elvárásainak. Hangja fáradt volt és karcos a sírástól, ugyanakkor a lányt bosszantotta, hogy önmagát kell ismételnie.
- Tehát, fogjam fel, hogy maga piócaként fog rám tapadni a jelei miatt....köszönöm, de nem. - sóhajtotta a hím és hátat fordított a nősténynek. Az imént hallottakon gondolkodott.
~ Nem, nem, nem, nem, nem, és nem! Én egy komplett érzelmi időjárás vagyok. Sosem bírnám elviselni! Pillanatokon belül felhúz, holott, bő fertályórája még elégedett és nyugodt voltam...~
Hangtalanul lépett tovább s nyitott be a könyvtárszoba első emeleti részébe s zárta be maga mögött az ajtót.
Shya felkapta a fejét a másik mozgolódására, s mikor látta, hogy a hím elindult, amilyen halkan csak tudta, követte őt. Nem vágyott rá, de jelei nem hagytak neki más választást, s ha már kénytelen volt követni Yzarrt, legalább zavarni nem akarta azzal, hogy emlékezteti a jelenlétére..
- Jó kutya... - ült le a hím a kis rejtett zugba, ahol általában gondolkodni szokott. Kényelmes volt, mert választhatott fotel és egy kanapé közül is, bár azt ritkán vette igénybe. - Most csóválja a farkát és hozza vissza a veszekedésre elpazarolt alvási időmet. - vetette oda foghegyről. Shyara megtorpant, s kis ideig tétovázott. Leharapja a hím fejét, vagy ugasson egyet, mintha tréfának venné a másik megjegyzését? Végül csak fáradtan sóhajtott. - Masszírozni tudok, ha az segít... vetette fel a lány mintegy engesztelésül, majd, hogy legyen valami értelme is a váratlan ötletnek, hozzátette - de a többi nem megy. Yzarr leült a kanapéra, szépen elterpeszkedett rajta, középre ült le s a karjait a támlán pihentette. A teste szinte ujjongott a kényelmes bútordarabnak. csak egy puha ágy hiányozna a repertoárból, de az emeleti rejtekhez nem fogja bevezetni a nőstényt. A torony, az övé! Azt nem adja senkinek. S rég nem is használták, csak takarították, nagyjából az előtt, hogy a hím visszatért.
Felhorkant és egy cseppet sem barátságos nézéssel válaszolt az ajánlatra.
- Cseppet sem hiányzik, hogy az érjen hozzám, most akit egy kanál vízben is meg tudnék fojtani...- morogta s a fejét hátradöntötte a támlára. Bár belül minden porcikája tekergőzött a masszírozásért, kívánva azt.
- Van egy jó és egy rossz hírem. - Yzarr szemöldöke érdeklődve emelkedett meg, s még a rágást is abba hagyta. - Melyikkel kezdjem?- kérdezte Shya.
- Melyik fog jobban fájni? - kérdezte rekedtebben a hím, miután leküzdötte a falatot. - A jóval? - próbálkozott Yzarr.
- Van ötletem, mi a bánatot akarhatnak a jeleim.- Yzarr egy “valóban?” pillantást küldött a Kisnőstény felé.- Csak találgatni tudok.. de úgy viselkednek, mint egy kínzómesterből lett kerítőnő...- közölte Shyara szenvtelen közönnyel.
Yzarr felhorkantott, s hátrébb is lökte a székét, hogy eltávolodjon a nősténytől.
- És ebben nekem mi a jó?! Kerítőnőt játszanak a jelei?! - háborgott.
- Tudja, mit jelent a szó... - mondta halkan Shya. - Most már legalább van ötlet arra nézvést, miért akaszkodom a nyakába.
- Persze, hogy tudom, hogy ne tudnám! - emelkedett meg a hím hangja.
- A rossz hír... hogy lövésem sincsen, mit tehetnék ez ellen - hajtotta le a fejét a lány, hogy kezei a halántékára csúsztak.
- De nekem igen! - villant ádázul a hím tekintete, s egyúttal a düh is kihallatszódott a hangjából.
Shya higgadt várakozással pillantott fel Yzarra.
- Ne örüljön, maga biztosan nem járna jól vele... - morogta, miközben felkelt az asztaltól, s nagy léptekkel szelte át a szobát, hogy kinyissa az erkélyajtót. Friss levegőre volt szüksége. Élvezte, hogy az éjszakai hideg levegő belekap a még nedves hajába. Karjait összefonta a mellkasa előtt és elnézett a távolba. Nem is látott semmit, csak üresen tekintett a semmibe.
Shya kis ideig rágódott, majd lassan felkelt a székről és Yzarr után ment, de megállt az erkélyajtóban.
- A rossz ötlet is ötlet, akkor is, ha nem tetszik. Nem ez lenne az első, amit egyikünk sem akar, mégis ránk kényszerítik - folytatta a lány békés, megadó hangon. Yzarr érezhette, hogy Shyara nem vitázni akar, s nem támadni. A lány valóban a kettejüknek legkényelmesebb megoldást kereste, s nem csak ő akart jól járni.
- A kellemetlen megoldást is képes vagyok elfogadni, ha tudom, hogy legalább megoldást jelent.
- Az elég kellemetlen, ha a halálhírével gazdagodik a családja? - morogta összeszorított fogakkal a hím. Elege volt a jelekből, s hogy rá reagálnának így. Hogy szinte beletaszítják a nőstényt a karjaiba, holott senkitől sem kérte.
Shyara megresztett egy fáradt sóhajt.
- Bízom benne, hogy ennél azért kreatívabb. És eszébe vagy eszünkbe jut valami kevésbé -itt megdörzsölte a nyakát, kissé feszengve - végleges megoldás.- Maguk nőstények reménytelenül romantikusak.. és reménykedők ugyanakkor... - morogta halkan a hím. Mire a lány elmosolyodott, s beleegyezően bólintott.
- Meg aztán... idővel több élvezetet lelhet bennem élve, mint holtan - tette hozzá.
- Túl nagyra tartja magát! - morogta az orra alatt Yzarr, egész halkan. Nem is vágott a nőstény szavába, csak maga elé dünnyögött.
A Kisnőstény vállat vont, és látványosan forgatta a szemét... - Csak annyit mondtam az imént, hogy tanulékony vagyok és alkalmazkodó kész. Ebben nem tudom, hol lát beképzeltséget.
- Egoista és szószátyár fruska - a hím hangja figyelmeztetően csengett, kezdte elveszíteni a türelmét
- Nekem sem öröm, hogy a falra mászik tőlem, és ha van mód, hogy könnyebben elviseljen, hát örömmel tanulnám meg - mentegetőzött a lány.
- Hogy maga mennyire idegesítő... - suttogta Yzarr, miközben az orrnyergét masszírozta, immár a nősténnyel szembe fordulva. - Aludni akarok! -csendült a hangja élesen . - Egy hete nem aludtam - zárta le a vitát ennyivel, s elindult a nőstény felé.
Shya szó nélkül állt félre az ajtóból, hogy utat adjon a hímnek, ám arcán feszült várakozás tükröződött. Jelei fokozatosan olyan hőfokra melegedtek, mely a szótlanul kibírhatóság határát súrolta.
Yzarr nem pillantott a nőstényre, s úgy haladt el mellette. Az asztalnál érte utol őt a lány. Csak néhány lépés választotta el őt az ajtótól.- Yzarr.... az, hogy igyekszem nem vinnyogni.. nem jelenti azt, hogy nem fájok...- szólt utána a lány, miközben csendesen felzárkózott a hímhez. - Kérem.. találjunk ki valamit, ami mindkettőnknek elviselhető...- Shya hangja fáradt volt és gyenge, és a lány nem értette, hogy ha az előbb olyan kézségesen segített neki a másik, akkor most miért nem teszi.
- Mit? - csattant indulatosan a hangja. s a nyitott ajtóból fordul vissza a Kisnőstény felé. - Én nem függök magától. Nekem nem kell az érintése - jegyezte meg hidegen.
~ Nem hittem volna, hogy ilyennel kell foglalkoznom, pont, amikor haza jövök!~
Ordította magában, s a nőstényre sem pillantva lépett ki a szobából.
- Oh... -nyögött fel a lány merev arccal, mint akit felpofoztak...Hangja megbántottan csengett. - Valóban nem. Magát nem egy paranoiás hím várja odahaza, hogy ha kicsit is eltér az elvárástól, tönkretegye. Magának nem kell szemérmesen élnie és tökéletesen mutatnia minden egyes kis besúgó előtt, magának nem kell élete végéig alárendeltként élnie amellett, akit kiszemeltek.A lány mély levegőt vett, és remegő hangon folytatta.
- Maga nem hagyott ott senkit, csak hogy képes legyen idővel megfelelő társként viselkedni és gyűlölködés nélkül tekinteni a másikra.
- Nem, mi?! Honnan van bátorsága az én nevemben beszélni amikor a másik oldalt nem is ismeri egyáltalán?! - csendült a hím hangja jéghidegen, de a lépteit nem szakította meg.
Shyara, hallva Yzarr hangnemét, kifakadt.
- Hogy meri a szememre vetni, hogy nem ismerem magát... ha akármit teszek is, akármit ajánlok fel, hogy könnyebben elfogadjon... csak azért is belém rúg, ahelyett, hogy kicsit is észrevenné, hogy nem akarok rosszat? - Ismét szóra nyitotta a száját, ahogyan eszébe jutott Athrea, majd azzal a lendülettel csukta is be. Nem... nem hánytorgathatja fel. Ha elmondaná, hogy Yazi mesélt róla, bajba keverné a lányt. Zihálva meredt a hímre, kis kezét hol összeszorítva, hol kiengedve.
~ Miért üvöltözünk már megint?! Miért nem vagyunk képesek összedolgozni? És mi szerepem van Nekem abban, hogy ő elküldte azt a lányt? Nem értem tette, nem a kedvemért. A saját ostobasága, ne rajtam verje le! ~ hőzöngött a Kisnőstény gondolatban, de tudta, hogy rosszul járna, ha ki is mondaná iménti gondolatait. Lassan lecsillapodott, s kezei visszakúsztak a helyükre, a törzse köré. Nem csak a hím szavai, nem csak az állandóan félresikló beszélgetéseik, de a jelei is fájtak a lánynak.
Yzarr hirtelen állt meg, talán a könyvtárszoba környékén jártak, amikor megtorpant. Csak a hangján hallatszott, hogy zaklatott
- Nem kértem sosem, hogy próbáljon a kedvemben járni, pusztán a kötelességtudata hajtja, s a hiú ábrándjai, amelyet a boldog házasságról alkotott - fonta a mellkasa elé a karját.
A lány ismét úgy érezte magát, mint akit leforráztak. A hím szavai igazak voltak, mégis vádaskodásnak tűnt, mintha Shya bűnt követett volna el, s ettől a kis nőstény szíve összefacsarodott.
- Csodálom Athreát - suttogta végül szomorúan, és elfordult Yzarrtól. Hogy mire gondolt? Mindarra a kedvességre, amit a kis emberlány előcsalogatott a hímből, és a türelemre és kitartásra, amire szüksége lehetett ehhez. És arra, mennyire távol áll ő maga akárcsak attól is, hogy a hím normálisan szóljon hozzá, vagy képes legyen eltűrni a jelenlétét. - És tudom, hogy soha nem érhetek a nyomába... - Bár Shyara háttal állt a hímnek, hogy az ne lássa, mennyire elkeseredett, megereszkedő vállai és saját derekát ölelő karjai így is elég árulkodóak voltak.
- Miiiiiih?! - hördült fel Yzarr, s kissé megereszkedtek a vállai. Fölényes tartása eltűnt, és kissé fakó tekintettel meredt maga elé. Fel sem tűnt neki, hogy szinte egymás tükörképei, ahogyan ott állnak Yzarr a kis, megtört nőstény mögött, a saját megereszkedett vállaival
Shya halkan zihált, és összeszorított szemhéjai közül fénylő patakok csorogtak alá. Nem akarta ezt a vitát, nem akart terhére lenni a másiknak, és legszívesebben rég magára hagyta volna a hímet, ha jelei engedik.
Yzarr teljesen leforrázottan állt. Belül kissé hűvösnek érezte magát, tompán kongó ürességnek, de ez a nőstény?! Nyomban kitöltötte ezt az űrt, a hamar lobbanó haragjával.
- Soha nem is fogom kérni és nem is akarnám! Ő, ő volt! - suttogta érdes, dühös és és sértett baritonján a hím.
~ Te, sosem lehetsz Athrea. Amit nem is bánok, de nem is fogsz a helyébe lépni, az is biztos! Ő legalább érezte, ha a határaimat feszegette! De te... Mindig kiprovokálod, hogy visszatámadjalak! ~
Shya kezét a szájára szorítva próbálta csitítani sírását, dühét, kétségbeesését...Maga sem tudta, miért sír, egyszerűen túl sok dolog történt egyszerre. Nyugalmat akart magának, egyszersmind a hímnek is, és az, hogy újra meg újra kiabálásig fajultak a szóváltásaik, elkeserítette. Próbált vigyázni, próbált megadó, türelmes és engedelmes lenni, de ez nem volt elég. Nem tudta, mit kellene tennie, nem volt ötlete, és ereje sem kísérletezni.
Próbálkozása, hogy fel-feltörő sírását visszafojtsa, eredménytelen volt.
- De én... nem tudom, mit vár tőlem! - zokogott fel a lány. - Nem tudom, mit kellene tennem, adnom... - tanácstalan, könnyes motyogásba fulladt a folytatás, és Shya továbbra sem nézett a hímre.
- Semmit...SEMMIT! Nem KÉRTEM SOHA SEMMIT MAGÁTÓL! - tört ki a hím. Magáról teljesen megfeledkezve emelkedett meg a hangja. Úgy érezte, eddig feleslegesen tépte a száját. Hát ennyire nehéz megérteni, hogy semmit nem akar a nősténytől?! - Soha senki nem mondta még magának, hogy az elvárások csak béklyók?! Adja magát, s hagyjon békén, ennyit kérek.- hangja fáradt volt és dühös, s a korábbi düh is kihunyt belőle. A mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt.Igyekezett visszafogni magát, hogy nehogy olyat tegyen ami a végén rosszul sülne el.
~Ha még egyszer az érzéseivel jön, s azzal, hogy hogyan lesz képes velem együtt élni... SZERETNI?! Az első mondatnál otthagyom! ~
- Könnyebb megfelelni és könnyebb elkerülni a vitákat, ha tudom, mihez kell igazodnom! - morogta a lány. Hangját a tehetetlenség szülte harag mélyítette el. ~Hát ennyire nehéz megérteni, hogy nem kerülhetjük el egymást örökké?! ~
- Ha nem tűnt volna fel, magával szemben nem szoktam színészkedni, úgyhogy fogja már fel, hogy ez vagyok én! - kiáltotta a lány, majd mély levegőt vett és igyekezett udvariasabb hangot megütni. - Higgye el, hogy nem puszta mazochizmusból keresem olyasvalaki társaságát, aki nem kíváncsi rám. Megpróbáltam békén hagyni, és majd’ összeestem...Ezek után...mint korábban mondtam, nincsen ötletem, és csak a segítségét tudom kérni, hátha együtt rájöhetünk, hogyan lehet megoldani ezt az átkozott helyzetet - mondta Shyara reszketegen, és nagyon zavarta, hogy képtelen eleget tenni a hím elvárásainak. Hangja fáradt volt és karcos a sírástól, ugyanakkor a lányt bosszantotta, hogy önmagát kell ismételnie.
- Tehát, fogjam fel, hogy maga piócaként fog rám tapadni a jelei miatt....köszönöm, de nem. - sóhajtotta a hím és hátat fordított a nősténynek. Az imént hallottakon gondolkodott.
~ Nem, nem, nem, nem, nem, és nem! Én egy komplett érzelmi időjárás vagyok. Sosem bírnám elviselni! Pillanatokon belül felhúz, holott, bő fertályórája még elégedett és nyugodt voltam...~
Hangtalanul lépett tovább s nyitott be a könyvtárszoba első emeleti részébe s zárta be maga mögött az ajtót.
Shya felkapta a fejét a másik mozgolódására, s mikor látta, hogy a hím elindult, amilyen halkan csak tudta, követte őt. Nem vágyott rá, de jelei nem hagytak neki más választást, s ha már kénytelen volt követni Yzarrt, legalább zavarni nem akarta azzal, hogy emlékezteti a jelenlétére..
- Jó kutya... - ült le a hím a kis rejtett zugba, ahol általában gondolkodni szokott. Kényelmes volt, mert választhatott fotel és egy kanapé közül is, bár azt ritkán vette igénybe. - Most csóválja a farkát és hozza vissza a veszekedésre elpazarolt alvási időmet. - vetette oda foghegyről. Shyara megtorpant, s kis ideig tétovázott. Leharapja a hím fejét, vagy ugasson egyet, mintha tréfának venné a másik megjegyzését? Végül csak fáradtan sóhajtott. - Masszírozni tudok, ha az segít... vetette fel a lány mintegy engesztelésül, majd, hogy legyen valami értelme is a váratlan ötletnek, hozzátette - de a többi nem megy. Yzarr leült a kanapéra, szépen elterpeszkedett rajta, középre ült le s a karjait a támlán pihentette. A teste szinte ujjongott a kényelmes bútordarabnak. csak egy puha ágy hiányozna a repertoárból, de az emeleti rejtekhez nem fogja bevezetni a nőstényt. A torony, az övé! Azt nem adja senkinek. S rég nem is használták, csak takarították, nagyjából az előtt, hogy a hím visszatért.
Felhorkant és egy cseppet sem barátságos nézéssel válaszolt az ajánlatra.
- Cseppet sem hiányzik, hogy az érjen hozzám, most akit egy kanál vízben is meg tudnék fojtani...- morogta s a fejét hátradöntötte a támlára. Bár belül minden porcikája tekergőzött a masszírozásért, kívánva azt.
A lány nagyot sóhajtva indult el a hím felé, s mivel jelei nem tiltakoztak, felbátorodva ment ki egészen a medence pereméig. Azután határozott mozdulattal végre megkaparintott egy törölközőt, csak hogy jutalmul elfojthasson egy fájó nyögést. Szökési szándékát ugyanis nem értékelték a hajnalkák.
Ajkait összeszorítva ült ki a medence peremére, miközben maga köré tekerte a törölközőt. Most már ő is érezte, hogy verejtékezik a homloka, holott tudta, hogy nem lett vizes a haja, így nem attól van. Csukott szemmel próbálta rendezni a lélegzetét, és nem nyüsszögni, valahányszor a fájdalom erőteljesebb hullámokban érkezett.
~ Ne csináljátok... Miért akarjátok, hogy maradjak? Csak dühösebb lesz, ha nem engedtek kimenni! ~ fohászkodott magában a lány, s gyűjtötte az erőt, hogy felálljon. Ujjpercei erősen elszürkültek, ahogyan szorította a márványperemet.
Shyara értékelte Yzarr udvarias kérését, és ezért is próbált meg eleget tenni neki, de érezte, hogy nem fog menni. Csak azt nem tudta még, hogyan mondjon nemet... Yzarr figyelte, ahogy nőstény próbál kiszállni a medencéből, s már a törölköző elvételénél gondokba ütközik. Nézte, ahogy elszürkül a nőstény arca és a görcsösen kapaszkodó kezeket.
~ Nem tudom, miért csinálom ezt...~
A következő pillanatban a Kisnőstény Yzarr karjában volt, törölköző nélkül, a nőstényke háta az oldalához ért, a karja pedig a jelekkel teli törzse köré fonódott. A vízbe rántotta a nőstényt, vissza magához, hiszen nem bírta nézni, ahogy ott szenved a kiszállással. Yzarr a törölközőt már rég a túloldalra hajította. Érezte, hogy a Kisnőstény remeg a karja alatt. Nem tudta mire vélni, talán az ijedtségtől. Ő maga pedig örült, hogy a nőstény nem szembe áll vele, így nem látta az enyhén sötét orcáját.
Shyara meglepetten pillantott fel a felé mozduló hím láttán, s összerezzent, mikor Yzarr letépte róla a törölközőt. Hogy a hímtől vagy a fájdalomtól tartott-e, maga sem tudta, de nem is volt ideje töprengeni. Annál gyorsabban rántotta vissza őt a vízbe Yzarr, és tiltakozni sem tudott, mert mire megszólalhatott volna, eljutott a tudatáig a másik érintése által hozott enyhülés is. A lányból reszketeg sóhaj tört elő, és megfeszült vállai elernyedtek, ahogyan teljesen nekidőlt Yzarrnak. Lába is megbicsaklott. Nem tudott volna saját lábán távozni a szobából, ha Yzarr rákényszerítette volna sem.
- Mit, mégis …. mit csináljak magával?!- hallatszott Yzarr rezignált hangja, miközben erősebben szorította magához a nőstény testét, megérezve, hogy amaz épp összecsuklani készült. Kétségbeesett volt, mert nem kívánt ilyen közel kerülni a nőstényhez, s kezdett azokra a bizonyos jelekre gyanakodni, de nagyon.
- Nem tudom...de gyűlölök ennyire tehetetlen lenni...- súgta a lány fáradtan, majd eszébe jutott valami. - Mondja, mennyi ideje volt már a birtokon, mielőtt benyitott? - hangjából enyhe gyanakvás hallatszott.
- Ha azt is hozzáveszem, hogy itt vagyok magával egy ideje, az körülbelül, háromnegyed óra, de lesz az egy is - felelte a hím töprengve. - Azelőtt nem fájt, míg nem voltam itthon?
- Nem voltam bent tíz perce, mikor hallottam, hogy megjött. Az előtt viszont végigjártam a folyosókat, vacsoráztam, és az nagyjából fél órányi nyűglődés volt, ha nem több...- a lány elhallgatott, majd rövidke csend után megszólalt.
- Létezik, hogy megérezték volna magát a távolság ellenére is?- hangja kissé csodálkozó, kissé hitetlenkedő volt.
- Nos... tehetünk egy próbát, de előtte... a hajamat mindenképpen elintézném... Addig ott várjon... - Yzarr kitette a nőstényt a medence szélére, a törölközők mellé, Shya pedig engedelmeskedett. Térdére támaszkodva ücsörgött, és várt. Jelei ugyan nyugtalankodtak, de jóval lassabb ütemben kezdtek csak forrósodni ismét, ellentétben az előző alkalommal. Yzarr átszelte a vizet és elvette a gyógynövényes szappant, majd elmerült a vízben, s fejét dörzsölve bukkant elő.
- Én kimegyek... - hangzott a hím határozott hangja, s csurom vizesen kikelt a kádból.- Szóljon, ha valami van, bár remélem kibírja, míg a konyháig megyek... - morogta hangosan Yzarr.
Shya mély levegőt vett, majd bólintott.
- Reeendben van. De ugye siet vissza? - kérdezte gyámoltalanul, és nem mert a hímre nézni. Nem akart megvetést vagy lenézést látni az ezüstszín íriszekben.
Ami azt illeti, a hím ezután már nem is nézett a Kisnőstényre, csak ment csurom vizesen a szobájába, bár az ajtót nyitva hagyta maga mögött. A sólyom néha megrezzent, de egyébként a szárnya alá hajtott fejjel aludt. A hálóban felkapott egy selyem alvónadrágot, belebújt egy házicipőbe, és úgy haladt végig az éjjeli csendbe burkolózó kúrián. Közben azért figyelt, hátha hallja a nőstény hangját.
Miután a hím távozott, Shya felkelt és belebújt a hálóingjébe. Nem sokat rejtett a szem elől, de fogalma sem volt, mit kellene tenniük az este hátralevő részében. Ha jelei nem elégszenek meg semmivel az összebújós érintésen kívül, akkor aztán édes mindegy, mi van a lányon, így is, úgy is kínos és túl testközeli a helyzet.
Shyara érezte magán, hogy mennyire kimerítette a jelei ellen való küzdelme. Lépteit bizonytalannak érezte, és jelei is sajogtak, bár inkább csak idegesítően, mint igazán kínzón.
Yzarr a konyhába érve felkapott egy tálcát. A kamrába ment, ott egy friss cipót, vajat, sonkát, sajtot és valami ínycsiklandozó mártást is magához vett. No meg egy konyhakést is. Majd’ kiszakadt a szeme, hogy végre normálisan étkezzen, de most ez is megteszi. Az újfajta teher miatt óvatosabban haladt vissza az emeletre. Lábával lökte be a résnyire nyitva hagyott ajtót, s az ételét letette a vacsoránál is használt asztalra.
- Egyben van még? - csendült Yzarr hangja.
Shyarát az egyik széken görnyedve találta, némileg sápadtan és hasát szorítva, de még nem nyüsszögve a fájdalomtól.
- Igen...de esküszöm, ha két méterrel távolabb van a konyha, már szóltam volna...- mondta kissé rekedten, s látszott rajta, hogy azért nem élvezte a hím távolodását.
- Különös... - morogta az orra alatt Yzarr, miközben felvette a vastag bőrkesztyűjét és megfogta a sólyom lábára illesztett bőrszalagot. A szoba távolabbi sarkába helyezte a méltatlankodó állatot. Most már valahogy nem tűnt jó ötletnek az asztalhoz tenni az állatot, de ez sem volt betervezve. A kesztyűt az állat mellé tette, aztán a szekrényéhez lépett.
- Ezeket vegye fel..- miközben egy selyemnadrágot és a párját, egy hosszú ujjú inget tett le a nőstény mellé.
Shya meglepetten pislogott a nyilvánvalóan Yzarr pizsamái közé tartozó ruhára.
- Hff. Köszönöm. - mondta csodálkozva, majd belebújt a nadrágba. Azután hátat fordított a hímnek, gyors mozdulattal levette a hálóingjét, és belebújt a hím által adott felsőbe.
Végignézett magán, s fáradtsága ellenére is elmosolyodott. Az ing jól mutatott rajta, bár kicsit hosszú volt az ujja. De a nadrág! Lévén Shya jóval alacsonyabb volt Yzarrnál, a hím nadrágja mókásan túlnyúlt a talpán. Felkuncogott, majd lábával együtt meglengette a hosszú szárat is. Yzarr már nem foglalkozott a nősténnyel, hanem az előkészített s a tálcára pakolt ételt tüntette ki a figyelmével. A kuncogásra fél szemmel mégis odanézett.
Fáradt sóhaj hagyta el a hím ajkát és még a fejét is beletemette egy pillanatra a tenyerébe. Shya, látva Yzarr reakcióját, elhallgatott.
- Bocsánat - komolyodott meg, s rögtön lehajolt, hogy megigazítsa magán a nadrágot. A jelei sajgása nem szűnt meg, de ahhoz képest, amit akkor érzett, mikor a másik a konyhában szöszölt, ez az állapot szinte kellemes volt. Túlzás. Elviselhető. Azért Shya remélte, hogy Yzarr nem felejti el, hogy az érintése csodákat művel, s önként visszatéved majd a keze a helyére.
- Nincs miért szabadkoznia... - felelte immár egy terjedelmesebb adag lenyelése után a hím. - Csak... jobb éjszakát is el tudtam volna képzelni a visszatérésre... - felelte mogorván és halkan. A Kisnőstény csendesen helyet foglalt vele szemben.
- Sajnálom, hogy a terhére vagyok... - mondta ugyanolyan halkan a lány, és remélte, hogy a hím el is hiszi neki. - Nem akartam megnehezíteni az életét- tette hozzá. Azután tenyerébe támasztott állal ücsörgött csendesen, kissé bágyadtan, s a furcsa helyzeten töprengve. Időnként elmosolyodott, látva, Yzarr mennyire jóízűen falatozik.
- Zavarja, ha csatlakozom? - kérdezte Shya az étel felé biccentve, s csak a hím nemleges válasza esetén kezdett el ő is csipegetni. -
- Tessék... - bökött a tálca felé Yzarr, ő magának már jó előre bekockázta a kenyeret, a sonkát és a sajtot, néha rá mert némi tartár mártást a falatok tetejére, s úgy fogyasztotta a kései reggelijét.
A Kisnőstény köszönetképpen bólintott, de nem szólalt meg. Tudta, hogy Yzarr fáradt, így megpróbálta visszafogni saját szószátyárságát, hogy ne kényszerítse a hímet folyamatosan arra, hogy őrá figyeljen.
Egy idő elteltével Shyara kezdett unatkozni. Yazira aranyos volt és szóval tartotta őt, de a kisasszony sem ért rá mindig, és Kristály, Ében távollétében nem engedte magát rajzolni, szándékosan kerülte a lányt. Shya pedig Ibreathot, így viszont, mikor nem volt Yazi, a Kisnőstény vagy a könyvtárban üldögélt, vagy hímezgetett, vagy Ettoinnal próbált beszélgetni. Ez utóbbi annyira nem fordult elő sűrűn, mivel a komornyik kötelező udvariassága időnként kicsit feszélyezte a lányt. Nem tudta, mikor mond saját véleményt a hím, s mikor kerüli el a témát éppen valami udvarias formulával.
Yzarr hetedik napja volt már távol, s bár Shya nem hiányolta, mégis megkörnyékezte egyfajta nyugtalanság. Hamisnak érezte a park nyugalmát, fojtónak a könyvtár csendjét, a hímzéstől pedig hamar elment a kedve, mikor szokásával ellentétben sokadjára szúrta meg az ujját a tűvel.Úgy döntött, korábban megy aludni, ám szobájába érve kellemetlen, hideg érzés lett úrrá rajta, s csak kis idő múltán ébredt rá, hogy éhes.Karjában hálóingjével és pongyolájával vonult le a konyhába, hogy elcsenjen egy kis elemózsiát, ám hiába lakott jól, a hastáji kellemetlenség nem szűnt. Az éhség hűvöse ugyan elmúlt, de helyét átvette a gyomrát görcsbe húzó, egyre melegedő érzés.Nem tudta, mit tehetne, csupán jelei erősödő sürgetését érezte, és bár továbbra sem engedtek fel dermedtségükből, a mostani viselkedésük meglepte. Túlságosan emlékeztette a költözés környéki roham kezdetére, és úgy tudta, hogy Yzarr nincs még a birtokon, így még csak a hím segítségét sem kérhette volna, ha sejtése beigazolódik.Fürdeni szeretett volna, hátha elterelheti a fájdalomról a figyelmét, ám mikor a kilincsre tette volna a kezét, jelei beléhasítottak. Egyértelmű volt a nemtetszésük, így Shya hátat fordított a fürdőnek, s tétován haladt végig több folyosón is. Egyszer-egyszer ismét érezte a nyilalló érzést, míg végül már szinte futott a folyosón, hátha véletlenül rátalál arra, amit jelei akarnak, még mielőtt annyira rosszul lesz, hogy elájul. Vagy ki tudja, nem értette saját testének és jeleinek reakcióit.Egy névtelen, egyszerű ajtó előtt elhaladva a fájdalom egyszer csak elmúlt. Shya meglepve torpant meg, majd értetlenül tovább indult volna, ha jelei égő érintése meg nem akadályozza. Tétovázott, majd a sürgető, apróbb szúrásoknak engedelmeskedve bekopogott.Senki nem felelt, csupán a fájdalom erősödött ismét, így a lány belépett.A nagy sietségben nem ismerte fel kívülről a hím szobáját, pedig csupán három méter válaszotta el kettejük ajtaját egymástól. De az ágy és az asztalka már ismerős volt Yzarr érkezésének első napjaiból.~Miért hoztatok ide? ~ kérdezte értetlenül, talán még ki is mondta a szavakat, de jelei némák, egyszersmind forróak maradtak. ~Nem örülne, ha tudná, hogy bejöttem...~ - Yzarr? - kérdezte tétován, hívatlansága teljes tudatában a lány. Enyhe, de nagyon kellemetlen, karistoló érzést kapott válaszul a hajnalkáktól. Körbenézett, s két ajtót látott. Az egyik félig tárva egy könyvtár polcaira engedett belátást, így arra indult.~Hazatért volna?~ töprengett a kisnőstény, ám mielőtt beléphetett volna, jelei karmolása erősödött, ő pedig fájdalmasan szorította meg az oldalát. Kezét már jó ideje maga köré fogta, persze eredmény nélkül.Elfordult a könyvtártól, mely akár dolgozószoba is lehetett volna annak alapján, amennyit a leány látott belőle, s a másik ajtó felé indult.Jelei sürgető sajgása miatt végül meg sem várta, hogy szapora kopogására válasz érkezzen, máris benyitott.A fájdalom hol enyhült, hol erősödött, attól függően, eltalálta-e, merre terelik őt a jelek. Mikor bezárta a fürdő ajtaját, akkor például egy kis időre elmúlt a szorító-szúró érzés. A szobából nyíló apró teraszra ügyet sem vetett, a padlóba mélyesztett márványmedencére azonban felfigyelt. Nagy fájdalmára - szó szerint - jelei is, így sietve lépett közelebb, s némi igen kellemetlen huzavona árán a lány végül megengedte magának a gőzölgő vizet.Nem értette, hogyan működik, s honnan jön a hévízi forróság, de nem is érdekelte. Homlokán izzadság gyöngyözött, és nem a felcsapó gőztől. A medence egyik oldalán fonott törölközőtartón fehér fürdőlepedők sorakoztak, míg egy másik oldalán kartávolságra egy apró polcot látott, különböző fiolákkal és olajokkal. Shya tartott tőle, hogy az úrfi esetleg rajtakapja, de jelei fájdalmával nem tudott szembeszállni, hiába marta már annyira az oldalát fájdalmában, hogy szinte felsebezte a bőrt.A fájdalom nem enyhült, míg ruháját ledobva el nem merült a meleg vízben.Nehezen lélegzett és látszott rajta, hogy kimerült. Erőtlenül döntötte hátra a fejét a kőpadkának, s próbálta visszanyerni a fokozódó riadalomtól szapora légzését.
Yzarr iszonyú fáradtan, de elégedetten szállt le a lováról, karján egy szárnyát bontogató sólymot őrzött. A munka után még volt ideje felkeresni a gnóm mestert is, aki majd átalakítja egy kicsit a kúria berendezését. Két nap és itt lesz. A madár, amit a kezében tartott, tollas kis jószág volt, meg kell hagyni. Épp hagyta el a pihét, hogy azokat a repüléshez alkalmas tollai váltsák fel, s úgy tűnt, tűri az érintést. Később az fogja megtanítani a repülésre. Csöndesen aludt a hím tenyerében, miközben az fél kézzel leszerszámozta Ébent, akit Kristályt már boldogan üdvözölt is. Yzarrt és a kis fiókát is szemügyre vette, a hímhez még hozzá is dörgölőzött.
Jó néhány holmiját csak letette a szalon ajtajába, ő maga pedig töltött magának némi bort az italos szekrényből. Fáradt volt, de még nem bírt volna aludni; fürdésre vágyott. Viszont a bor karcossága kicsit felpezsdítette a belsejét, s felélénkítette valamelyest. Miután ezt elfogyasztotta, kibújt a köpenyéből, levette a kabátját s az inget is lefejtette magáról, felnyalábolta az asztalon pihenő, letakart fejű sólymot, s félmeztelenül robogott fel a szobájába. Jót tett neki ez a kis “magányos” küldetés. Tulajdonképpen elmenekült a problémái elől, hogy halogassa a pillanatot, amikor majd szembe fog nézni velük ismét. S időt hagyjon a sebeknek, amik belülről marcangolták, hogy hegedjenek valamelyest.
A szobája ajtajához érve fogadta az első különös érzés, mikor nyitva maradt ajtaját észrevette. Gyanakodva lépett be, s leste az ágyát, hogy ott van-e a kis beste Yazira.
A madarát nyugodtan tette le a szék támlájára, s a nyitott ajtó miatt nem kezdett el vetkőzni, hanem az ágyához lépett közelebb. Mivel ott nem látott senkit, így a félig nyitott könyvtárajtót vette szemügyre. Beljebb pillantva ott sem talált vendéget.
Shya nem vette észre Yzarr érkezését, s jelei is csupán enyhe sajgással reagáltak a hím közeledtére, ám egyelőre hagyták a kis nőstényt lassan megnyugodni.
A nyugalom szó kissé túlzás, Shyara ugyanis tisztában volt vele, hogy a tilosban jár, azaz pancsol, így mindennek nevezhetnénk, csak nyugodtnak nem. A feszült valahogy jobban illett a vízben ücsörgő lányra.~ Egy hete színét se látni.. miért pont most jönne vissza? Egy hét.. talán éppen azért, mert már túl régen távozott, ideje lenne hazatérnie...Csak ne most tegye.. Talán jobban járok, ha most kimegyek~ határozott a lány, s jelei erősödő nyomásáról tudomást sem véve kezdett kimászni a vízből, ám egy váratlan fájdalomtól felnyögve visszagörnyedt a vízbe. Mozdulatát árulkodó csobbanás kísérte.
A fürdője felől jövő zajra Yzarr megdermedt, majd morcosan vágott át a hálószobáján a fürdő ajtajáig.~ Mégis, ki a fene az, aki hajnali háromkor pont itt akar fürdeni?! ~~ Istenek... Mi bajotok van már megint? - gondolta a Shyara a kétségbeesés határán. ~ Ide akartátok, hogy jöjjek, értem én, de akkor miért fáj még mindig? És ha ez rosszabbodik?! Hogyan kérjek segítséget, és egyáltalán kitől?~ peregtek az aggodalmas gondolatok Shya elméjében, s jobb ötlete nem lévén, végigcirógatott a jelein. Azok legalább nem fokozták a fájdalmat, de más módon sem reagáltak az érintésre, hiába szerették egykor a lány érintését. A tiltást és sürgetést leszámítva más üzenetet továbbra sem voltak képesek érzékeltetni a lánnyal jelenlegi megkövült állapotukban.
- Yazi...?!- eresztett meg a hím egy puhatolózó kérdést, miközben bekopogott az ajtaján, s morcosan szántott végig a vörösre festett haján. Igazán nem volt kedve ahhoz, hogy éjjel a saját fürdőjéért kelljen harcolnia.Shya megrezzent a kopogásra, s riadtan harapta be az ajkát, mikor felismerte Yzarr hangját. Lejjebb kucorodott a vízbe, mondhatni nem vállai, hanem két hullám közé húzta a nyakát.~ Nem Yazi... bár ő lennék! ~ gondolta a lányka, és bűntudatosan pislogott az ajtóra.
- Yazi...- kezdett még emelkedettebben csengeni a hím hangja. - Nagyon értékelném, ha kapnád magad és kijönnél onnan... Fáradt vagyok és kezdek mérges lenni...- fenyegette meg az ajtó túloldalán levő egyént. Legyen bárki, remélte, hogy senki nem akar szembenézni a haragjával.Shya mindent akart, csak nem a hím terhére lenni. Tétován igyekezett közelebb kerülni a fürdőlepedőkhöz, ám mikor feléjük nyúlt, fájdalmasan visszakapta a kezét a hasához.Magas hangú, apró nyögés szakadt ki belőle, és egy pillanatra összeszorította a szemét.
Yzarr dühödt érdeklődéssel nyitott a fürdőjébe, ez már több volt a soknál. ~ Ha valamelyik szolga itt végzi a légyottját, esküszöm, darabokra szedem!~- Magaaaa?! - csapódott neki a falról visszapattanó ajtó, amitől Shyarával ellentétben alig rezzent meg, inkább a bal felkarja felé tett egy tétova mozdulatot. A friss, egyelőre igencsak érzékeny tetoválás ott díszelgett a karján. Az egész bicepszét körbe fonta a két, nonfiguratív mintával díszített, egymás felé néző, tátott szájú kígyó, amint egy tőrt fognak közre.A holdezüst tekintet haragosan villant a nőstényre, miközben ajka egy pengevékony vonallá préselődött.Fáradt volt, s ez látszott rajta, viszont sértette az, hogy a nőstény jogot akar formálni az ő fürdőjére.- Mondja, az ágyamban is aludt? Kipróbálta, hogy milyen lesz a hitvesi ágy, azalatt az egy hét alatt, amíg nem voltam itthon? - kérdezte halkan és enerváltan, ám a bűntudatos arc nem kerülte el a figyelmét, mégis... Belül ordítani tudott volna, hogy a felségterületére léptek. Ha nem lenne fáradt, lehet hogy Úrihölgyhöz méltatlanul, s legkevésbé Úrfihoz méltóan, de kirángatta volna már a nőstényt a szobája ajtaján.- Nem, dehogy is! - kiáltotta a lány, megijedve a gondolattól. Tudta, hogy útban van, érezte a hímből szinte sugárzó elutasítást, mégis tanácstalan volt. Jelei egyértelműen jelezték felé, hogy jobban teszi, ha marad. - Én nem... Yzarr, kérem, ne haragudjon... - sütötte le a szemét ártatlanul.
A tekintetéből s az arcából immár nem lehetett leolvasni semmit, Yzarr felvette a pókerarcát, ám a orrnyereg masszírozásról nem tudott lemondani.- Hagyjon, magamra! - préselte ki magából szinte semmitmondóan. Haragudott, ugyanakkor a helyzet sem volt az ínyére. ~ Ez rosszabb, mintha Yazirával kéne a fürdőmért versengenem...~Shyara jelei ismét erősebben kezdtek sajogni, és a lány megszorította a törzsét. Yzarr nem volt toleráns hangulatában, így a lány nem várhatta tőle, hogy észrevegye a gondját. ~ El kellene mondanom neki..de vajon mit tudna tenni?!~A lány vágyakozó pillantást vetett a nem is olyan messze lévő fürdőlepedők felé, ám amint felemelte a kezét, már le is rakta. Jelei is szigorúbban torolták meg az engedetlenséget, mint szokták.Shyara megrázta a fejét, s gyenge hangon ellenkezett.- Ha rajtam múlna, már itt sem lennék... - motyogta, s hangjából érezhető volt, hogy tart a másiktól.
- Ezen könnyen segíthetek! - lépett el az ajtó mellől Yzarr, s néhány lépés múlva már a nősténytől nem messze állt nadrágostól a vízben. - Mert rajtam aztán nem múlik, de ha ideragadt volna, akkor mindjárt kikaparom innen! - morogta a medence oldalának dőlve. Remélte, hogy a közeli jelenléte elriasztja a nőstényt.Shyara azonban nem hátrált el Yzarrtól. Azaz próbált volna, de a hátráló mozdulat fél lépés után megakadt, ahogyan érezni kezdte a tompa, neheztelő szúrást az oldalában. Karjait maga előtt tartotta, egyikkel továbbra is a törzsét fogta, csupán a másikat emelte fel közel a testéhez a megállj! egyezményes jeleként.
Yzarr nézte a nőstény arcát, s már nem kerülte el a figyelmét az sem, hogy izzad, pedig koránt sem volt olyan meleg idebent, hogy izzadjon tőle az itt tartózkodó. Kérdőn villant a tekintete a felemelt kéz láttán. Maga sem tudta, hogy mire vár még, már rég felkaphatta volna a nőstényt a derekánál fogva, és kitehette volna a medence szélére.- Esküszöm, az elmúlt egy hét alatt nem történt semmi titkolásra érdemes... - kezdte a lány esetlenül, behúzott nyakkal. - És a fürdőjét sem akartam használni - tette hozzá Shya, és felpislogott a hímre, miközben reszketegen levegőt vett.
- Nem érdekel! Mégis itt van! - dörrent a másik hangja, s a nőstény felé lépett, hogy elkapja a derekát, s hogy a vállára kapja, majd annál fogva kipenderítse a fürdőből.Shya visszahúzta a kezét, hogy ha a másik túl közel érne hozzá, legalább kebleit eltakarhassa a testközeli érintéstől, és feszülten állt.- Várjon! - csattant fel a vékony, kérlelő hang, miközben a lány már becsukott szemekkel várta, hogy a hím lecsapjon - akárhogy is történjen az.
Yzarrt nem akasztotta meg a felkiáltás, ha nem ütközött ellenállásba, úgy felkapta a nőstényt. Az egyik karja a lány derekára fonódott, míg a másikkal a térdhajlatot fogta meg, támasztékként. - Yzarr, a jeleim! - nyüszített fel Shya, miközben próbálta a lehető legkisebbre összehúzni magát, és a legkevésbé érintkezni a hímmel. Akármit is csinált vele a másik, amíg nem fájt, addig nem tiltakozott, bár azért riadtan kapaszkodott a hím vállába, mikor az gyakorlatilag a vállára dobta. Eszébe sem jutott verekednie Yzarral, de ettől azért megijedt kissé.
- Mi van a jeleivel?! - csattant fel Yzarr valahonnan a Kisnőstény csípője mellől, miközben határozottan ment a medence széle felé. A válla érte a nőstény hasát, így ő egyébként sem érzett a víz miatt sem hőkülönbséget, hiszen a nőstény teste amúgy is meleg volt.
Ez megállította a hímet abban, hogy határozottan tartson a kiszemelt célja felé.
- Azt én is szeretném tudni, hogy akkor miért is terelték ide a jelei?! - morogta immár bosszúsan, bár még mindig nem tette le a nőstényt. - Nincsen ötletem. De... tegyen le, kérem - kérte Shya halkan, majd folytatta. - Nagyon kényelmetlen így. - Kis kezével határozottan kapaszkodott a másikba, de Yzarr is érezhette, hogy ezt leszámítva a lány, önmagára nem jellemző módon nyugton van.
Yzarr érezte a hátának támaszkodó tenyereket, s az arcába csurgó vörös festéket. A túlzott meleg, de leginkább a hévíz megoldotta a festéket. A kelleténél erősebben ejtette le a Kistnőstényt, hogy ellépve mellette egy törölközőért nyúljon az állványról, s azzal törölje meg az arcát. Majd kilépjen a medencéből, legalább is ez volt a szándéka. Felsisszent, s halk szentségelésbe kezdett, ahogy a szemébe ment a vörös folyadék. Ez megakasztotta a mozdulatban, és morogva ereszkedett vissza a medencébe.
Shya nagyot csobbant a vízben, de nem tiltakozott. Tartotta magát a fogadalmához, miszerint megpróbál a lehető legkevesebb terhet jelenteni a hím számára. Hallva Yzarr káromkodását, felpillantott, majd segítőkészen nyúlt a törölközőért, hogy a hím által imént használt anyagot annak kezébe nyomja, miután az megpróbálta kimosni a szemébe ment festéket.
~ Most bezzeg nem tiltakoztok, mikor neki kell törölköző! Amikor én akartam használni, akkor persze nem engedtétek ~ morgott Shyara a hajnalkákkal gondolatban, s mivel a becsukott szemű Yzarr nem vette észre a készenlétben tartott anyagot, a lány szóvá is tette.
- Tessék, itt van - mondta halkan, de hallhatóan, s hangja engesztelően csengett, miközben ösztönösen a hím arcához-szeméhez tette a törölközőt.
Yzarr pedig a saját ragadozó ösztönei miatt kapta hátra a fejét, s ugyanabban a pillanatban ragadta meg a Kisnőstény csuklóját is. Nem tehetett róla, nagyon kiszolgáltatottnak érezte magát.
Shyara megrezzent, de nem dobta el sem a szövetet, sem saját kezét nem próálta meg kitépni a hím fogásából.
- Nyugalom! - kiáltotta egy árnyalatnyi riadalommal a hangjában, majd csendesebben folytatta.- Csak én vagyok. Törölje meg a szemét... - mondta halkan, és várt, hogy Yzarr immár maga oldja meg a problémáját.
Yzarr elvette a nősténytől a törölközőt, bár a morgását így is lehetett hallani.
- Nem egy állat vagyok, amit nyugtatgatni kell... - gyorsan törölte az arcát a törölközőbe, s a szeméből is igyekezett felitatni a festéket. S csak azután eresztett le némiképp és fújta ki a levegőjét, hogy megszabadult a zavaró tényezőtől.
- Persze. Csak a reflexei állati gyorsak - mondta a lány kissé cinikusan, de nem támadó éllel, miközben kicsit hátrébb lépett a hímtől. Csak hogy azzal a lendülettel szisszenjen is fel, és álljon vissza iménti helyére. Persze arra figyelt, hogy a vízben maradjon, hiszen míg Yzarr nem látott, addig nyugodtan ugrált törölközőért, de az élesszemű (és nyelvű) hím előtt nem akarta mutogatni magát.
Yzarr magánál tartotta a törölközőt. A nyaka körül, a feje tetején, valamint homlokán is, hogy legyen, ami felitatja a festéket.
- Nehogy azt mondja, hogy pont most jött rá a jeleire az öt perc és... maga különben is meztelen, tudta?! - intett a nőstény felé.
Shya fancsali és elpirult ábrázattal bólintott.
- Az az öt perc félórának is megteszi, és köszönöm, tisztában vagyok vele. Ha nem teszi szóvá, akkor csak feleennyire feszélyezett volna, de így végre ez is teljes.- Neheztelés érződött a lány hangjából, miközben karjával és a vízzel próbálta takargatni magát.
- Nos, jól van, ez esetben, most még udvariasan kérem, hogy távozzon... jelek ide vagy oda... - felelte a hím, és nekidőlt ismét a medence szélének.
Shyara felsóhajtott.
- Tehetünk egy próbát... De ha nem sikerül, összekapar? - kérdezte feszülten, mivel jelei ismét erőteljesebben kezdték éreztetni nemtetszésüket. ~ Nem lesz ez így jó...sőt.. mondhatni marhára fájni fog. ~
- Valaki biztosan... - válaszolta Yzarr fáradtan. A jelek izgatták a legkevésbé. Elkezdte felitatni a fejéről aláfolyó festéket, miközben várakozóan tekintett a nőstényre.
Yzarr hetedik napja volt már távol, s bár Shya nem hiányolta, mégis megkörnyékezte egyfajta nyugtalanság. Hamisnak érezte a park nyugalmát, fojtónak a könyvtár csendjét, a hímzéstől pedig hamar elment a kedve, mikor szokásával ellentétben sokadjára szúrta meg az ujját a tűvel.Úgy döntött, korábban megy aludni, ám szobájába érve kellemetlen, hideg érzés lett úrrá rajta, s csak kis idő múltán ébredt rá, hogy éhes.Karjában hálóingjével és pongyolájával vonult le a konyhába, hogy elcsenjen egy kis elemózsiát, ám hiába lakott jól, a hastáji kellemetlenség nem szűnt. Az éhség hűvöse ugyan elmúlt, de helyét átvette a gyomrát görcsbe húzó, egyre melegedő érzés.Nem tudta, mit tehetne, csupán jelei erősödő sürgetését érezte, és bár továbbra sem engedtek fel dermedtségükből, a mostani viselkedésük meglepte. Túlságosan emlékeztette a költözés környéki roham kezdetére, és úgy tudta, hogy Yzarr nincs még a birtokon, így még csak a hím segítségét sem kérhette volna, ha sejtése beigazolódik.Fürdeni szeretett volna, hátha elterelheti a fájdalomról a figyelmét, ám mikor a kilincsre tette volna a kezét, jelei beléhasítottak. Egyértelmű volt a nemtetszésük, így Shya hátat fordított a fürdőnek, s tétován haladt végig több folyosón is. Egyszer-egyszer ismét érezte a nyilalló érzést, míg végül már szinte futott a folyosón, hátha véletlenül rátalál arra, amit jelei akarnak, még mielőtt annyira rosszul lesz, hogy elájul. Vagy ki tudja, nem értette saját testének és jeleinek reakcióit.Egy névtelen, egyszerű ajtó előtt elhaladva a fájdalom egyszer csak elmúlt. Shya meglepve torpant meg, majd értetlenül tovább indult volna, ha jelei égő érintése meg nem akadályozza. Tétovázott, majd a sürgető, apróbb szúrásoknak engedelmeskedve bekopogott.Senki nem felelt, csupán a fájdalom erősödött ismét, így a lány belépett.A nagy sietségben nem ismerte fel kívülről a hím szobáját, pedig csupán három méter válaszotta el kettejük ajtaját egymástól. De az ágy és az asztalka már ismerős volt Yzarr érkezésének első napjaiból.~Miért hoztatok ide? ~ kérdezte értetlenül, talán még ki is mondta a szavakat, de jelei némák, egyszersmind forróak maradtak. ~Nem örülne, ha tudná, hogy bejöttem...~ - Yzarr? - kérdezte tétován, hívatlansága teljes tudatában a lány. Enyhe, de nagyon kellemetlen, karistoló érzést kapott válaszul a hajnalkáktól. Körbenézett, s két ajtót látott. Az egyik félig tárva egy könyvtár polcaira engedett belátást, így arra indult.~Hazatért volna?~ töprengett a kisnőstény, ám mielőtt beléphetett volna, jelei karmolása erősödött, ő pedig fájdalmasan szorította meg az oldalát. Kezét már jó ideje maga köré fogta, persze eredmény nélkül.Elfordult a könyvtártól, mely akár dolgozószoba is lehetett volna annak alapján, amennyit a leány látott belőle, s a másik ajtó felé indult.Jelei sürgető sajgása miatt végül meg sem várta, hogy szapora kopogására válasz érkezzen, máris benyitott.A fájdalom hol enyhült, hol erősödött, attól függően, eltalálta-e, merre terelik őt a jelek. Mikor bezárta a fürdő ajtaját, akkor például egy kis időre elmúlt a szorító-szúró érzés. A szobából nyíló apró teraszra ügyet sem vetett, a padlóba mélyesztett márványmedencére azonban felfigyelt. Nagy fájdalmára - szó szerint - jelei is, így sietve lépett közelebb, s némi igen kellemetlen huzavona árán a lány végül megengedte magának a gőzölgő vizet.Nem értette, hogyan működik, s honnan jön a hévízi forróság, de nem is érdekelte. Homlokán izzadság gyöngyözött, és nem a felcsapó gőztől. A medence egyik oldalán fonott törölközőtartón fehér fürdőlepedők sorakoztak, míg egy másik oldalán kartávolságra egy apró polcot látott, különböző fiolákkal és olajokkal. Shya tartott tőle, hogy az úrfi esetleg rajtakapja, de jelei fájdalmával nem tudott szembeszállni, hiába marta már annyira az oldalát fájdalmában, hogy szinte felsebezte a bőrt.A fájdalom nem enyhült, míg ruháját ledobva el nem merült a meleg vízben.Nehezen lélegzett és látszott rajta, hogy kimerült. Erőtlenül döntötte hátra a fejét a kőpadkának, s próbálta visszanyerni a fokozódó riadalomtól szapora légzését.
Yzarr iszonyú fáradtan, de elégedetten szállt le a lováról, karján egy szárnyát bontogató sólymot őrzött. A munka után még volt ideje felkeresni a gnóm mestert is, aki majd átalakítja egy kicsit a kúria berendezését. Két nap és itt lesz. A madár, amit a kezében tartott, tollas kis jószág volt, meg kell hagyni. Épp hagyta el a pihét, hogy azokat a repüléshez alkalmas tollai váltsák fel, s úgy tűnt, tűri az érintést. Később az fogja megtanítani a repülésre. Csöndesen aludt a hím tenyerében, miközben az fél kézzel leszerszámozta Ébent, akit Kristályt már boldogan üdvözölt is. Yzarrt és a kis fiókát is szemügyre vette, a hímhez még hozzá is dörgölőzött.
Jó néhány holmiját csak letette a szalon ajtajába, ő maga pedig töltött magának némi bort az italos szekrényből. Fáradt volt, de még nem bírt volna aludni; fürdésre vágyott. Viszont a bor karcossága kicsit felpezsdítette a belsejét, s felélénkítette valamelyest. Miután ezt elfogyasztotta, kibújt a köpenyéből, levette a kabátját s az inget is lefejtette magáról, felnyalábolta az asztalon pihenő, letakart fejű sólymot, s félmeztelenül robogott fel a szobájába. Jót tett neki ez a kis “magányos” küldetés. Tulajdonképpen elmenekült a problémái elől, hogy halogassa a pillanatot, amikor majd szembe fog nézni velük ismét. S időt hagyjon a sebeknek, amik belülről marcangolták, hogy hegedjenek valamelyest.
A szobája ajtajához érve fogadta az első különös érzés, mikor nyitva maradt ajtaját észrevette. Gyanakodva lépett be, s leste az ágyát, hogy ott van-e a kis beste Yazira.
A madarát nyugodtan tette le a szék támlájára, s a nyitott ajtó miatt nem kezdett el vetkőzni, hanem az ágyához lépett közelebb. Mivel ott nem látott senkit, így a félig nyitott könyvtárajtót vette szemügyre. Beljebb pillantva ott sem talált vendéget.
Shya nem vette észre Yzarr érkezését, s jelei is csupán enyhe sajgással reagáltak a hím közeledtére, ám egyelőre hagyták a kis nőstényt lassan megnyugodni.
A nyugalom szó kissé túlzás, Shyara ugyanis tisztában volt vele, hogy a tilosban jár, azaz pancsol, így mindennek nevezhetnénk, csak nyugodtnak nem. A feszült valahogy jobban illett a vízben ücsörgő lányra.~ Egy hete színét se látni.. miért pont most jönne vissza? Egy hét.. talán éppen azért, mert már túl régen távozott, ideje lenne hazatérnie...Csak ne most tegye.. Talán jobban járok, ha most kimegyek~ határozott a lány, s jelei erősödő nyomásáról tudomást sem véve kezdett kimászni a vízből, ám egy váratlan fájdalomtól felnyögve visszagörnyedt a vízbe. Mozdulatát árulkodó csobbanás kísérte.
A fürdője felől jövő zajra Yzarr megdermedt, majd morcosan vágott át a hálószobáján a fürdő ajtajáig.~ Mégis, ki a fene az, aki hajnali háromkor pont itt akar fürdeni?! ~~ Istenek... Mi bajotok van már megint? - gondolta a Shyara a kétségbeesés határán. ~ Ide akartátok, hogy jöjjek, értem én, de akkor miért fáj még mindig? És ha ez rosszabbodik?! Hogyan kérjek segítséget, és egyáltalán kitől?~ peregtek az aggodalmas gondolatok Shya elméjében, s jobb ötlete nem lévén, végigcirógatott a jelein. Azok legalább nem fokozták a fájdalmat, de más módon sem reagáltak az érintésre, hiába szerették egykor a lány érintését. A tiltást és sürgetést leszámítva más üzenetet továbbra sem voltak képesek érzékeltetni a lánnyal jelenlegi megkövült állapotukban.
- Yazi...?!- eresztett meg a hím egy puhatolózó kérdést, miközben bekopogott az ajtaján, s morcosan szántott végig a vörösre festett haján. Igazán nem volt kedve ahhoz, hogy éjjel a saját fürdőjéért kelljen harcolnia.Shya megrezzent a kopogásra, s riadtan harapta be az ajkát, mikor felismerte Yzarr hangját. Lejjebb kucorodott a vízbe, mondhatni nem vállai, hanem két hullám közé húzta a nyakát.~ Nem Yazi... bár ő lennék! ~ gondolta a lányka, és bűntudatosan pislogott az ajtóra.
- Yazi...- kezdett még emelkedettebben csengeni a hím hangja. - Nagyon értékelném, ha kapnád magad és kijönnél onnan... Fáradt vagyok és kezdek mérges lenni...- fenyegette meg az ajtó túloldalán levő egyént. Legyen bárki, remélte, hogy senki nem akar szembenézni a haragjával.Shya mindent akart, csak nem a hím terhére lenni. Tétován igyekezett közelebb kerülni a fürdőlepedőkhöz, ám mikor feléjük nyúlt, fájdalmasan visszakapta a kezét a hasához.Magas hangú, apró nyögés szakadt ki belőle, és egy pillanatra összeszorította a szemét.
Yzarr dühödt érdeklődéssel nyitott a fürdőjébe, ez már több volt a soknál. ~ Ha valamelyik szolga itt végzi a légyottját, esküszöm, darabokra szedem!~- Magaaaa?! - csapódott neki a falról visszapattanó ajtó, amitől Shyarával ellentétben alig rezzent meg, inkább a bal felkarja felé tett egy tétova mozdulatot. A friss, egyelőre igencsak érzékeny tetoválás ott díszelgett a karján. Az egész bicepszét körbe fonta a két, nonfiguratív mintával díszített, egymás felé néző, tátott szájú kígyó, amint egy tőrt fognak közre.A holdezüst tekintet haragosan villant a nőstényre, miközben ajka egy pengevékony vonallá préselődött.Fáradt volt, s ez látszott rajta, viszont sértette az, hogy a nőstény jogot akar formálni az ő fürdőjére.- Mondja, az ágyamban is aludt? Kipróbálta, hogy milyen lesz a hitvesi ágy, azalatt az egy hét alatt, amíg nem voltam itthon? - kérdezte halkan és enerváltan, ám a bűntudatos arc nem kerülte el a figyelmét, mégis... Belül ordítani tudott volna, hogy a felségterületére léptek. Ha nem lenne fáradt, lehet hogy Úrihölgyhöz méltatlanul, s legkevésbé Úrfihoz méltóan, de kirángatta volna már a nőstényt a szobája ajtaján.- Nem, dehogy is! - kiáltotta a lány, megijedve a gondolattól. Tudta, hogy útban van, érezte a hímből szinte sugárzó elutasítást, mégis tanácstalan volt. Jelei egyértelműen jelezték felé, hogy jobban teszi, ha marad. - Én nem... Yzarr, kérem, ne haragudjon... - sütötte le a szemét ártatlanul.
A tekintetéből s az arcából immár nem lehetett leolvasni semmit, Yzarr felvette a pókerarcát, ám a orrnyereg masszírozásról nem tudott lemondani.- Hagyjon, magamra! - préselte ki magából szinte semmitmondóan. Haragudott, ugyanakkor a helyzet sem volt az ínyére. ~ Ez rosszabb, mintha Yazirával kéne a fürdőmért versengenem...~Shyara jelei ismét erősebben kezdtek sajogni, és a lány megszorította a törzsét. Yzarr nem volt toleráns hangulatában, így a lány nem várhatta tőle, hogy észrevegye a gondját. ~ El kellene mondanom neki..de vajon mit tudna tenni?!~A lány vágyakozó pillantást vetett a nem is olyan messze lévő fürdőlepedők felé, ám amint felemelte a kezét, már le is rakta. Jelei is szigorúbban torolták meg az engedetlenséget, mint szokták.Shyara megrázta a fejét, s gyenge hangon ellenkezett.- Ha rajtam múlna, már itt sem lennék... - motyogta, s hangjából érezhető volt, hogy tart a másiktól.
- Ezen könnyen segíthetek! - lépett el az ajtó mellől Yzarr, s néhány lépés múlva már a nősténytől nem messze állt nadrágostól a vízben. - Mert rajtam aztán nem múlik, de ha ideragadt volna, akkor mindjárt kikaparom innen! - morogta a medence oldalának dőlve. Remélte, hogy a közeli jelenléte elriasztja a nőstényt.Shyara azonban nem hátrált el Yzarrtól. Azaz próbált volna, de a hátráló mozdulat fél lépés után megakadt, ahogyan érezni kezdte a tompa, neheztelő szúrást az oldalában. Karjait maga előtt tartotta, egyikkel továbbra is a törzsét fogta, csupán a másikat emelte fel közel a testéhez a megállj! egyezményes jeleként.
Yzarr nézte a nőstény arcát, s már nem kerülte el a figyelmét az sem, hogy izzad, pedig koránt sem volt olyan meleg idebent, hogy izzadjon tőle az itt tartózkodó. Kérdőn villant a tekintete a felemelt kéz láttán. Maga sem tudta, hogy mire vár még, már rég felkaphatta volna a nőstényt a derekánál fogva, és kitehette volna a medence szélére.- Esküszöm, az elmúlt egy hét alatt nem történt semmi titkolásra érdemes... - kezdte a lány esetlenül, behúzott nyakkal. - És a fürdőjét sem akartam használni - tette hozzá Shya, és felpislogott a hímre, miközben reszketegen levegőt vett.
- Nem érdekel! Mégis itt van! - dörrent a másik hangja, s a nőstény felé lépett, hogy elkapja a derekát, s hogy a vállára kapja, majd annál fogva kipenderítse a fürdőből.Shya visszahúzta a kezét, hogy ha a másik túl közel érne hozzá, legalább kebleit eltakarhassa a testközeli érintéstől, és feszülten állt.- Várjon! - csattant fel a vékony, kérlelő hang, miközben a lány már becsukott szemekkel várta, hogy a hím lecsapjon - akárhogy is történjen az.
Yzarrt nem akasztotta meg a felkiáltás, ha nem ütközött ellenállásba, úgy felkapta a nőstényt. Az egyik karja a lány derekára fonódott, míg a másikkal a térdhajlatot fogta meg, támasztékként. - Yzarr, a jeleim! - nyüszített fel Shya, miközben próbálta a lehető legkisebbre összehúzni magát, és a legkevésbé érintkezni a hímmel. Akármit is csinált vele a másik, amíg nem fájt, addig nem tiltakozott, bár azért riadtan kapaszkodott a hím vállába, mikor az gyakorlatilag a vállára dobta. Eszébe sem jutott verekednie Yzarral, de ettől azért megijedt kissé.
- Mi van a jeleivel?! - csattant fel Yzarr valahonnan a Kisnőstény csípője mellől, miközben határozottan ment a medence széle felé. A válla érte a nőstény hasát, így ő egyébként sem érzett a víz miatt sem hőkülönbséget, hiszen a nőstény teste amúgy is meleg volt.
Ez megállította a hímet abban, hogy határozottan tartson a kiszemelt célja felé.
- Azt én is szeretném tudni, hogy akkor miért is terelték ide a jelei?! - morogta immár bosszúsan, bár még mindig nem tette le a nőstényt. - Nincsen ötletem. De... tegyen le, kérem - kérte Shya halkan, majd folytatta. - Nagyon kényelmetlen így. - Kis kezével határozottan kapaszkodott a másikba, de Yzarr is érezhette, hogy ezt leszámítva a lány, önmagára nem jellemző módon nyugton van.
Yzarr érezte a hátának támaszkodó tenyereket, s az arcába csurgó vörös festéket. A túlzott meleg, de leginkább a hévíz megoldotta a festéket. A kelleténél erősebben ejtette le a Kistnőstényt, hogy ellépve mellette egy törölközőért nyúljon az állványról, s azzal törölje meg az arcát. Majd kilépjen a medencéből, legalább is ez volt a szándéka. Felsisszent, s halk szentségelésbe kezdett, ahogy a szemébe ment a vörös folyadék. Ez megakasztotta a mozdulatban, és morogva ereszkedett vissza a medencébe.
Shya nagyot csobbant a vízben, de nem tiltakozott. Tartotta magát a fogadalmához, miszerint megpróbál a lehető legkevesebb terhet jelenteni a hím számára. Hallva Yzarr káromkodását, felpillantott, majd segítőkészen nyúlt a törölközőért, hogy a hím által imént használt anyagot annak kezébe nyomja, miután az megpróbálta kimosni a szemébe ment festéket.
~ Most bezzeg nem tiltakoztok, mikor neki kell törölköző! Amikor én akartam használni, akkor persze nem engedtétek ~ morgott Shyara a hajnalkákkal gondolatban, s mivel a becsukott szemű Yzarr nem vette észre a készenlétben tartott anyagot, a lány szóvá is tette.
- Tessék, itt van - mondta halkan, de hallhatóan, s hangja engesztelően csengett, miközben ösztönösen a hím arcához-szeméhez tette a törölközőt.
Yzarr pedig a saját ragadozó ösztönei miatt kapta hátra a fejét, s ugyanabban a pillanatban ragadta meg a Kisnőstény csuklóját is. Nem tehetett róla, nagyon kiszolgáltatottnak érezte magát.
Shyara megrezzent, de nem dobta el sem a szövetet, sem saját kezét nem próálta meg kitépni a hím fogásából.
- Nyugalom! - kiáltotta egy árnyalatnyi riadalommal a hangjában, majd csendesebben folytatta.- Csak én vagyok. Törölje meg a szemét... - mondta halkan, és várt, hogy Yzarr immár maga oldja meg a problémáját.
Yzarr elvette a nősténytől a törölközőt, bár a morgását így is lehetett hallani.
- Nem egy állat vagyok, amit nyugtatgatni kell... - gyorsan törölte az arcát a törölközőbe, s a szeméből is igyekezett felitatni a festéket. S csak azután eresztett le némiképp és fújta ki a levegőjét, hogy megszabadult a zavaró tényezőtől.
- Persze. Csak a reflexei állati gyorsak - mondta a lány kissé cinikusan, de nem támadó éllel, miközben kicsit hátrébb lépett a hímtől. Csak hogy azzal a lendülettel szisszenjen is fel, és álljon vissza iménti helyére. Persze arra figyelt, hogy a vízben maradjon, hiszen míg Yzarr nem látott, addig nyugodtan ugrált törölközőért, de az élesszemű (és nyelvű) hím előtt nem akarta mutogatni magát.
Yzarr magánál tartotta a törölközőt. A nyaka körül, a feje tetején, valamint homlokán is, hogy legyen, ami felitatja a festéket.
- Nehogy azt mondja, hogy pont most jött rá a jeleire az öt perc és... maga különben is meztelen, tudta?! - intett a nőstény felé.
Shya fancsali és elpirult ábrázattal bólintott.
- Az az öt perc félórának is megteszi, és köszönöm, tisztában vagyok vele. Ha nem teszi szóvá, akkor csak feleennyire feszélyezett volna, de így végre ez is teljes.- Neheztelés érződött a lány hangjából, miközben karjával és a vízzel próbálta takargatni magát.
- Nos, jól van, ez esetben, most még udvariasan kérem, hogy távozzon... jelek ide vagy oda... - felelte a hím, és nekidőlt ismét a medence szélének.
Shyara felsóhajtott.
- Tehetünk egy próbát... De ha nem sikerül, összekapar? - kérdezte feszülten, mivel jelei ismét erőteljesebben kezdték éreztetni nemtetszésüket. ~ Nem lesz ez így jó...sőt.. mondhatni marhára fájni fog. ~
- Valaki biztosan... - válaszolta Yzarr fáradtan. A jelek izgatták a legkevésbé. Elkezdte felitatni a fejéről aláfolyó festéket, miközben várakozóan tekintett a nőstényre.
[38. fejezet után olvasd! ;) ]
Themar krónikák 8.
A krónikás könyv igen vastag és több írás is szerepel benne.
ÁRNYOLDALAK
Yzarr Themar
Utolsó örökös.
Nem tudom, hogy hol kezdjem! A feleségem beleőrült a második fiúnk halálába. Yzarr fiam, zárkózott, ilyet még nem láttam. Ahogy cseperedik úgy lesz zárkózottabb, a bálok nem érdeklik. Viszont igen széles látókörrel és magas tudásszomjjal rendelkezik. Számos dolgot megtanult, zongorázik, imád futni és lovagolni, az akrobatika a kedvence. Úgy tekereg mint egy kígyó. A derekamig sem ért, amikor már a hátra szaltójától szívbajt kaptam, magasról ugrott és mindig jól érkezett a földre! Szerencsére! A víz is kivert... Zárkózott volt ugyanakkor, megzabolázhatatlan, heves, ha igazságtalanságról volt szó vagy netán az ő dolgai kerültek előtérbe. Hogy, miért írom most ezen sorokat? Muszáj, eljött az a pillanat, amikor írnom kell egyetlen fiamról és arról, hogy az ág véglegesen megszakadni látszik!
A fiam, egészen hat éves koráig nagyon visszahúzódó volt. Ibreath ekkor terhes lett s egy gyönyörű kislánnyal áldotta meg ezt a házat. Még az elme baja sem volt annyira elviselhetetlen ezekben az időkben.
A fiúnk, az első perctől kezdve imádta a kicsi Yazirát. A nevet is ő választotta neki. Már, azt várja, hogy játszani tudjanak! Mintha a benne lakozó erő is csillapodott volna. Meg kell hogy valljam, a Kígyó jelenléte a gyerekkel nem tűnt el belőlem. Azt hiszem ezzel mind így vagyunk, voltunk.
A jelek... Korán megmutatkoztak rajta. Sokkal hamarabb mint eddig bármikor. Fiatalon szembesült a kígyó kiismerhetetlen haragjával és vérszomjával. Sajnálom érte. Még az én tekintetem sem kéklett fel úgy, mint Yzarré. Természetesnek vette , holott, nem kéne. Láttam, hogy viaskodik magával napokig, hetekig de aztán elcsendesült. Mint minden más is, ami eddig boldoggá tette, kifakult, még Theresa is alig tudta jó kedvre deríteni. Őt szemeltük ki neki feleségnek, régóta ismerik egymást. S igen jó a viszonycsaládjaink között.
Yazira egyre jobban cseperedik és gyökeres ellentéte Yzarrnak, a kis nyíltsága és féktelensége kihámozza a fiamat a burokból amit maga köré épített. Már nem csintalankodik a bálokon, csendes szemlélője lett az eseményeknek, jó színész. Ha tudja még velünk is elhiteti, hogy milyen jól érzi magát a bálon.
Látom, ahogyan Theresára néz, többször, lopva. Szerintem tényleg jó választás lesz neki.
Időnként elővillan a ragadozó tekintete, ekkor eltávolítom a ház köteléből. Féltem!
A fiam, tizennégy évesen házasodni készül! Agyrém. Az asszony tényleg megbolondult. Fiatal... Kész szerencse, hogy ezt a részét már nem olvassa a könyvnek. Az összes krónikás könyvet elzártuk előle. Senki sem adhatja neki oda. Vigyázzatok rá kérlek, hogy ne kerüljön a kezébe.
Yzarr fiam, megházasodott. Nem tehettem mást. Az utódok kellenek... De ilyen fiatalon?! Könyörgöm, hol van az én szeretni való feleségem, egy "Hárpia lett" ahogy Elriath is mondja.
A nászéjszaka szörnyű volt. A átkozott fruska meg akarta ölni a fiamat! A nász éjjelén. Hogy hogyan?! Nem írnám le, ezt meghagyom neki, hogy közölje. Majd, egyszer.
Minden remény elveszett! A fiam, férfivá vált, tizennégy évesen, megtette amit meg kellett tennie...
Elriath Themar vagyok,a ház új Ura. Elezear, meghalt, a fiát védte s bár jogosan...
Yzarr... eltünt, a fivéremnek megígértem, hogy soha többet nem fogom a fiút ilyen házasságba sodorni, ezt el is mondtam a fiúnak, de az nem hallgatott rám. Úgy hiszem, hajtotta a vére. Remélem jó sorsa van.
Tudtommal a Theresa családjához tartozó merényletet is ő követte el... Büszke vagyok rá, jó harcost neveltünk belőle. Bárcsak... bárcsak a mi sorainkat erősíthetné.
Attól tartok, Yzarr eltűnésével a vérvonal végleg megszakad. A kígyó nőstényeket nem fogad el vezetőnek, megértem. Őket én sem tenném ki ilyen veszélynek.
Elriath Themar.
[38. fejezet után olvasd! ;) ]
Themar krónikák 8.
A krónikás könyv igen vastag és több írás is szerepel benne.
ÁRNYOLDALAK
Elezear & Elriath Themar
A nőstényem! Tartok tőle, hogy terméketlen, hiszen egy éve már, hogy próbálkozunk, s mégsem esett teherbe. Tudom, mi történt a legutóbbi meddő feleséggel, és féltem Ibreathot. Nem hagyhatom, hogy az Obszidián Kígyó végezzen vele. De ha valóban képtelen szülni, a kígyó segítségét kellene kérnünk. Viszont nem szeretném a családunkat még ennél is nagyobb paktumba kényszeríteni azzal, hogy hozzá fordulok ismét. És Őt is jobban szeretem annál, mint hogy akármelyik módon kiszolgáltassam a kígyónak.
Bármily meglepő, annak ellenére, hogy kényszerházasság a miénk (talán egyszer ez a szokás is kimegy a divatból) de kötődünk egymáshoz. Idővel megszerettem Ibreathot, és képtelen vagyok kitenni őt ekkora fájdalomnak. Hozzám tartozik, és nem engedhetem, hogy baja essék.
Tudom, hogy mások is megpróbálták már kijátszani a kígyót, de meg kell próbálnom, különben a segítségére kényszerülünk. Az előbbivel a saját életemet kockáztatom legfeljebb. Az utóbbival az utódokét, így szóba sem jöhet.
Teljesítettem Ibreath kérését, s "jussomról" lemondva Elriath vette át a helyemet.. Ő is lesz legalább olyan vagy még jobb vezető, mint én, gondoltam akkor, s nem csalódtunk benne.
Ám különös módon nem történt semmi. Nem változott Elriath, s én is maradtam, aki voltam. A vérszomj még mindig megvolt bennem, noha kordában tudtam tartani, ahogyan az előtt is. Időnként belekeveredtünk kisebb csatározásokba, amik a környező falvainkat érték, ekkor segítettem Elriathnak, de úgy tűnt, ezt leszámítva sikerült átírnunk a nekünk szánt sorsot.
Bármily meglepő, annak ellenére, hogy kényszerházasság a miénk (talán egyszer ez a szokás is kimegy a divatból) de kötődünk egymáshoz. Idővel megszerettem Ibreathot, és képtelen vagyok kitenni őt ekkora fájdalomnak. Hozzám tartozik, és nem engedhetem, hogy baja essék.
A feleségem azt mondja, nem tud, és nem is akar gyermeket szülni, míg lefoglalja, hogy értem aggódjon. Megkért, hogy ne csináljam tovább ezt az őrültséget, fél, hogy elveszít. Úgyhogy lemondok a posztomról, akármi legyen is a következménye.
Tudom, hogy mások is megpróbálták már kijátszani a kígyót, de meg kell próbálnom, különben a segítségére kényszerülünk. Az előbbivel a saját életemet kockáztatom legfeljebb. Az utóbbival az utódokét, így szóba sem jöhet.
Ám különös módon nem történt semmi. Nem változott Elriath, s én is maradtam, aki voltam. A vérszomj még mindig megvolt bennem, noha kordában tudtam tartani, ahogyan az előtt is. Időnként belekeveredtünk kisebb csatározásokba, amik a környező falvainkat érték, ekkor segítettem Elriathnak, de úgy tűnt, ezt leszámítva sikerült átírnunk a nekünk szánt sorsot.
Elriath az életmódja miatt nem is akart nőstényről hallani, de úgy tudom, megvolt a saját szórakozása! Ennek örülök! Fáj, hogy ilyen terhet róttam rá, de ő készségesen elvállalta, s a feleségem is megnyugodott végre.
Vártam, hogy leteljen a kilenc hónap, s ezalatt boldog voltam és majd kibújtam a bőrömből a türelmetlenségtől. Ám a feleségem hosszas vajúdás után...
Nos...Ezt nem bírom folytatni... De muszáj lesz....
Telt az idő és az én drága egyetlenem teherbe esett, tőlem. Ibreathnak igaza volt, tényleg csak az aggodalom akadályozta a gyermekáldást. A gyógyítónk megállapította, hogy ikreket vár, s most boldog vagyok, mérhetetlenül.És bizonyára szentimentális, de ez a friss apák sorsa.
Örülök, hogy így döntöttem, bár mardos a bűntudat, tudván, hogy mitől fosztottam meg Elriathot. Mégsem tudom sajnálni, hogy így alakult.Vártam, hogy leteljen a kilenc hónap, s ezalatt boldog voltam és majd kibújtam a bőrömből a türelmetlenségtől. Ám a feleségem hosszas vajúdás után...
Nos...Ezt nem bírom folytatni... De muszáj lesz....
....
A fiunk, Yzarr fel sem sírt, kéken villant a tekintete, s kígyó szemekkel meredt rám!!! Éreztem! Tudtam, hogy elvesztem. A második fiú pedig... ő... talán sosem élt... ( nagy tintapaca a sorok végén.)
Elriath vagyok, én fejezem be eme sorokat.
Mint kiderült, a kígyó nem felejt. Döntéséért ez volt Elezear és fiának büntetése, hogy a miénkhez hasonló szerepcsere ne történhessen többé. A második gyermek halálával a választás lehetőségét is elveszítették.
Azóta a fiú tekintete gyönyörű ezüstszürke. Csöndes, s nem veri fel a házat, szemlélődik,különös férfi lesz, ha egyszer felnő.
Azóta a fiú tekintete gyönyörű ezüstszürke. Csöndes, s nem veri fel a házat, szemlélődik,különös férfi lesz, ha egyszer felnő.
