Haláli házasság

Shyara, miután a hátra arc és iszkiri taktikát választotta, kulcsra zárta a szobája ajtaját, és erősen bízott benne, hogy a hím nem fogja megkeresni aznap már másodjára.
Fáradt volt, és a korábbi zokogástól tompa. Nem akart magának időt adni a gondolkodásra, így nem ment el fürdeni, s át sem öltözve, ruhástul bújt be az ágyába. Takaróját szorosan magához húzta, haját laza copfba fogta, hogy ne kócolódjon össze, mire felkel. És gyakorlatilag aludt, mire eszébe juthatott volna félni a másnaptól.
Álma mély volt és rémektől mentes, mintegy kárpótlásul a fenyegetéssel teli napja után. Jelei sem zaklatták; talán megbékéltek most, hogy a lány mindent megtett, amit lehetett, hogy megbékítse a jövendőbelijét.

~ Volt szerelme! ~

Míg Yzarr fürdött, ezen járt az esze és tépelődött.

~A faji különbségek miatt nem lehettek volna utódaik. A hírek szerint pedig ezt egyikük sem akart más dologról sem hallani..Biztos szereti még... De ez nem is értem miért érdekel engem. Nem akarok úgy járni mint az előző házasságnál.Bár belőle nem tudnám kinézni, hogy ártson nekem, mégis... .~

Nem tudta vagy egyszerűen nem akarta befejezni a mondatot. A nőstény naplója és az akta ott pihent a mosdótál melletti asztalon. Meg kell hagyni, nagy volt a kísértés... Egy része szerette volna elolvasni, a másik pedig összegyűrni és elégetni. Ahogy bent ült a medence peremén a lábait a vízbe lógatva, a hajnal első sugarai jelentek meg a horizonton, narancssárgás lilás fénybe festve a hím testét is, s a rajta levő víz cseppek törésén keresztül az egész szobát más-más esésből terítették be a napsugarak első fény nyúlványai.

Gondterhelten sóhajtott. Nyújtózkodva kelt fel, s egy törölközőt csavart a dereka köré, ami leért a térdéig. Friss, fahéjas illatot árasztott,de most valahogy ez az illat sem tudta megnyugtatni, pedig előszeretettel használta ezt az illóolajat.Megrázta a fejét milliónyi kis víz csepp hullott alá vissza a testére is, szerette volna ha kitisztulnak a gondolatai. Nem tudta, hogy hogyan segíthetne magán. Ő nem akart semmit sem a nősténytől, mégis rosszul sültek el a dolgok. Theresa óta gyűlölte, ha titkolnak előle bármit.

~Remélem, jól kínlódsz ott, ahol vagy...~

Fellegszürke szemei kutatón meredtek a csuklóira, majd az aktáért nyúlt, s úgy ahogy volt, mezítelenül vágott át a saját kis dolgozó szobáján, s a hálóján.

Félmeztelenül haladt végig a kúrián, több szolgáló lányra ráhozva a frászt, s a kipirult orcát valamint a zavart mosolyt. Yzarr senkivel sem törődött, csak ment a saját kis zuga, a keleti szárny felé.Szilaj mozgása néhány szolgáló lányt egyenesen térd rogyasztásra, s hirtelen lég szomjra ítélte. Amin gondolatban jót szórakozott.

A holmijaihoz érve kikapott egy ujjatlan kapucnis pólót s egy nadrágot valamint egy csizmát a csomagjaiból.

~ Biztos szereti, azt tenné velem mint Theresa....~ Borzongott meg a gondolattól, miközben benyitott az egyik szobába, s lehajította az ágyra a kezében tartott dolgokat. Rég nem jártak itt. A bútorok le voltak terítve, és a függönyök is be voltak húzva. Gyorsan felkapta magára a ruháit Majd a hatalmas könyvtár szoba második emeleti ajtajához ment s ott tervezte eltölteni a napját, a szoba egyébként hatalmas volt, néhol gurulós létrák voltak elhelyezve, még az emeleti szinten is, akár csak a földszinti részen. Középen nagyobb asztalok, amelyeken most pedáns rend uralkodott.Yzarr az emeleten az egyik beugróban szeretett eltűnni most is ide jött, az ablakból elég fény ért el idáig is, hogy jól lásson. Mindent a könyvek illata töltött be. Hogy mit fog kezdeni magával itt, még maga sem tudja. Dél körülre egy kisebb kupac hajtogatott madár sorakozott az egyik oldalán.A másik része valahol lent foglalt helyet, az asztalok között. Végül az éhség kényszerítette ki a szobából, A konyhába ment, s oda is vitte magával a kis csomagját. Kiparancsolta a személyzetet, Ettoin próbált vele beszélni, de elég volt a felleg szürke szemek villanása, s az idős komornyik is jobbnak látta, ha a távozás mezeire lép.

A kúriát némi idő elteltével betöltötte a rakott kel illata. Még a személyzet is meglepődve vette tudomásul, hogy a szeszélyes Úrfi  nem csak a dühöngésben jó,hanem a konyhában is el tudja magát foglalni, ha arról van szó. Miután visszaadta a terepet a jogos tulajának, elmosta az általa használt eszközök jó részét.Távozott a konyhából egy méretes tálcán egyensúlyozva a tepsijét, s a nagy csupor jéghideg tejfölt, a hátsó kertben foglalt helyet az árnyékos, kellemes virág illatú lugasban. A tálcán egyébként ott volt a már oly sokszor emlegetett kis csomagocska is, amely úgy tűnt, hamarosan teljesen hozzá fog nőni... Délutánra pletykálták a szolgáló leányok, hogy az Úrfit igencsak el tudnák képzelni az ágyukban, s azok az izmok, aki nem látta, az mind irigykedett, aki pedig látta, az meg álmodozott.a tiltott gyümölcsről.

Yzarr a kerti lugasban foglalt helyet háta mögül fújt a szél, levette a tepsire terített ruhát s elégedetten szagolt a levegőbe. Imádta ezt az ételt. A lugas fából ácsolt szerkezetét harmatos virágok futották körbe, estike és hajnalka.Kör alakja volt kívülről belülről pedig szintén egy kör alakú márvány asztal kapott helyet, a székek, egybe voltak illesztve a lugas kerítésével így azok egyfajta háttámlaként is szolgáltak. Az üléseket kényelmes párnák borították. A feje felett egy masszív viharlámpás függeszkedett. Yzarr derekán már reggeltől kezdve ott pihent a méregzöld ezüst szövetes kendő.Fehér ujjatlan kapucnis pólója makulátlanul nézett még most is ki, a főzés után, fekete lovagló nadrágot viselt e mellé.A csuklyát a fejére húzta némileg meggátolva a szelet attól, hogy az arcába s az ételbe fújja a haját.Még forró volt szinte a rakott kelkáposzta. Kel bimbót nem talált, pedig azt jobban szereti fel is forgatta érte az éléskamrát de megelégedik ezzel is.  Végül is  nem tudta elrontani. Ráérősen szelt a villájával egy darabot, hogy aztán a tejfölös kanállal rá öntsön némi tejfölt Szíve szerint rá, vagy mellé öntötte volna, de most maga sem tudta mit kíván igazán. Simán, vagy egyszerre mindkettőt. Ha lesz nagyobb hely a tepsiben, mellé önti majd a hideg tejfölt, nem szerette ha az közben rá fő.Valahogyan előkerült a vörös lencsés napszemüveg; ezt az orrára biggyesztette, s afölött tekingetett ki néha, de egyébként el volt, ráérősen evett, mert még igazán forró volt az étel.

Jobb oldalára tette a papírjait, balra pedig a papírra veszélyes folyékony, s foltot hagyó tejfölt. Papírnehezéknek egy a csizmája rejtekéből előhúzott ezüsttőrt használt, nem szerette volna, ha a lapokat elfúja a nem kívánatos szél. Az akta Shyara arcképénél volt kinyitva, s mellé tűzve a nőstényke levele meg a naplója. Ezt Yzarr még a könyvtár szobában tette így össze.

Shya sokáig aludt, s mikor megébredt, elsőként a macskáját hiányolta, másodjára pedig a reggelijét. A sorban a harmadik, amit hiányolt, az az előző nap elmaradt fürdés volt. Hamar eszébe jutott, hogy cicáját Yzarrhoz kucorodva hagyta, így aztán a kis gyalogszőrös hűtlensége miatt fejcsóválva a konyha felé indult. Elcsent egy sajtos stanglit, majd bevonult a fürdőbe. Míg a víz elkészültére várt, elmajszolta reggelijét, azután lemosta magáról az előző napi út porát, koszát, nem kívánatos érintéseinek emlékét. Jelei nem mutattak aktivitást, hiába szemlélte meg őket figyelmesen. A hajnalkák kókadtan dermedeztek a testén, talán csak egy volt, amelyik nem tűnt olyan élettelennek. Ez utóbbi úgy látszott, mintha a lány mellére hajlott volna, hogy szirmával takarja Shya szívét. A lány tétován érintette a virágot, s keblei közt, végig a hasán majd lejjebb futó indákat. A puha érintés kedvese becézgetését idézte, így hamar elkapta a kezét, s elpirulva bugyolálta be magát a köntösébe.
Yzarr hűvösnek tűnő tenyere is felrémlett a lány gondolatai között, de az álmából felriasztó tőr képe hamar elkergette a gondolatot. 
Természetesen az Yzarrnak adott naplója is eszébe jutott Shyarának, de gyomra összeszorult az ideges várakozástól, ahogyan arra gondolt, vajon a hím mely részeket találja majd fenyegetőnek vagy ármánykodónak.
Hogy lecsillapítsa elméjét, a kis nőstény végül visszatért a szobájába, és úgy döntött, rajzolni fog a nap folyamán. Persze előbb fel kellett öltöznie, így aztán kiválasztott egy lenvászon ruhácskát, melynek szoknyarésze a térd alatt rojtokban végződött, a dekoltázs fölötti részt pedig barna bőrcsíkok fogták össze, rálátást engedve ugyan a bájakra, mégis itt-ott takarva azt. Derekára széles, rozsdabarna bőrövet kötött, ami jól mutatott a világosabb színű ruhán, és a lány csípőjét is hangsúlyosabbá tette. Összességében mégsem volt kihívó Shya öltözéke, s mivel ismerte magát annyira, hogy tudja, le fog ülni a fűbe, ezért testhezálló fekete nadrágharisnyát vett a ruha alá, hogy ne kelljen a szoknyarészt igazgatnia. 
Puha, porszerű krétákat és szinte fehér pergamenekből álló füzetet pakolt össze, és a kertbe indult. A kúriából kiérve a lovakat kereste tekintetével, mivel Kristály és Ében összhangja már előző nap feltűnt neki, s őket akarta lerajzolni.

A lovak békésen legelésztek, időnként megcsipkedték egymást, vagy éppen orrukat összedörgölve horkantgattak. Shya egyetlen copfba fogta fehér, kissé kusza tincseit, melyeket hajkefe híján nem tudott szépen kifésülni, és mikor a tearózsák mellett elhaladt, letépett egy vörös fejet, és copfjába fogta. A vörös rózsa hatásosan mutatott a lány hófehér tincsei között.

A kisnőstény leült egy terebélyes fa árnyékába, s a délután fényétől néha hunyorogva méregette kiszemeltjeit. Hosszasan rajzolgatott. Jobbára csak vázlatokat készített a lovak különböző testtartásairól, de egyórányi megfigyelés után kitépett egy lapot a füzetből, és komolyabb munkába fogott. Kiválasztotta a két ló által legsűrűbben látott testtartást, melyhez mindig vissza-visszatértek, és a vázlat alapján elkezdte elhelyezni őket a térben.
A szürke krétával halvány vonalakat húzott, eleinte pontokkal, félcentis csíkokkal jelölgette ki a kép határait, az állatok arányait, majd mikor ezzel megvolt, fokozatosan sötétebb foltokat is megengedett magának.Lassan kialakultak a lovak körvonalai, és a sötétebb árnyékok.
Egyszer csak halk dorombolás ütötte meg a lány fülét, majd a magas fűben szökdécselve közeledő Surra is láthatóvá vált. Gazdája elmosolyodott, és kézfejével megsimogatta a cicát. Surra lustán dőlt el gazdája mellett, és csupán farkával csapkodott néha, egyébként nem mozdult.
Időnként Shya felpillantott, hogy leellenőrizze addigi munkáját, és volt, hogy percekig kellett várnia, mire Ében kegyeskedett ismét közelebb bújni a párjához. Nem volt könnyű munka megörökíteni a két állat kapcsolatát, de a vázlat megvolt már, és az alapszínek is. Csupán a határozottabb vonalak és a fények rögzítése okán kellett újra és újra végigmérnie a jószágokat Shyának.
Surra ficeregni kezdett. Figyelmesen felült, fülét hegyezte, majd nyávogott kettőt, és várakozón tekintett a gazdájára.
Erre már Shya is felfigyelt, és látta a sebesen közeledő szürke felhőket, de remélte, hogy a közelgő zivatar elkerüli őket. Kristály és Ében kifejezetten jól elvoltak egymással az elmúlt pár percben, és Shya ki akarta használni, hogy huzamosabb ideig egy helyben állnak, már csak az árnyékok kedvéért is.

Yzarr érezte, hogy a szél mintha elállt volna egy ideje, s kissé fülledtebb is lett a levegő a kapucniját levette, de folytatta tovább az evést, ahogy kezdett elhalványodni az erős napfény úgy vált egyre feleslegesebbé a napszemüvege is. Végül maga mellé tette le az asztalra.
Shya végül feladta, mikor az első vízpöttyöt meglátta a pergamenén; akkor aztán összepakolta a krétáit. Mire végzett, igencsak záporoztak a kövér esőcseppek, és félő volt, hogy hiába takarja testével a füzetet, akkor is elázik a rajz.

Tudta, hogy vihar idején nem szabad a fa alatt meghúzódni, de ahogyan körülnézett, csak a sövénylabirintust és a lugast látta; az istálló jóval messzebb volt, pedig a lugashoz is igencsak futnia kell majd, ha nem akar bőrig ázni.
Surra panaszosan nyávogott, miközben Shya lábához dörgölőzött.
A kisnőstény végül engedett a kérlelésnek, és karjába vette a vizes kis jószágot. Magéhoz szorított füzettel, hóna alatt a macskával kezdett el nyargalni az immár szakadó esőben, és igencsak kifulladt, mire a teljes egészében befuttatott lugashoz ért.
Körbe sem nézve perdült be a lugas bejáratán, és nekivetette a hátát az ajtófélfának, miközben elengedte a macskáját, és próbálta rendszerezni a légzését. Yzarr egyből felélénkült, amint a társasága betoppant eleddig némán tűnődve ücsörgött. Tekintete végig siklott a megázott nőstényen, a szájában tartott falatot egyelőre komótosan rágta. Úgy vette észre, hogy a Kislány még nincs tisztában a jelenlétével. Shya haja a víztől hullámossá és igencsak tapadóssá vált, így a lány még mindig nem vette észre, hogy nincs egyedül. Berzenkedve próbálta kisimítani a szeméből az arcára tapadó szálakat, bár fél kezét lefoglalták a rajzai.
Surra a földet érés után azonnal az egyik szék alá futott, és onnan figyelte a két sötételfet.

- Na végre! Látok.. -jelentette ki a Kisnőstény elégedetten, majd felpillantott.

- Khm...hm...- hallatszódott a hím érces baritonja..A tekintetét elgondolkodva járatta végig a csapzott külsejű nőstényen.
Shyara ijedtében majdnem elejtette a füzetét, mikor felismerte a hím hangját, no meg persze az előtte ücsörgő-falatozó alakot.
- híí - tört ki a lányból egy halk ámde riadt hangocska, mikor ráeszmélt, hogy ígéretével ellentétben ismét leendő ura társaságába keveredett.

- Húúúhúú... bizony...- morogta a hím, miközben jót szórakozott a Kisnőstény riadalmán. A kezében tartott villát beleszúrta a rakott kelbe, és érdeklődve állapodott meg a tekintete eleinte a lila íriszekben, majd a nőstény kezében tartott vázlatfüzeten. Amelyből ismerős forma kandikált ki, legalábbis már ha lehet annyira ismerős egy néhány ív, ami hasonlíthat a sötételfünk egyik lovának tomporára... S úgy tűnt, ama lap kitartóan igyekszik kicsusszanni a nőstény fogásából, mert feltűnt a többi része is.

~ A lovaim...?! ~

Tűnődött magában a hím. Az egyik szemöldöke enyhén megemelkedett, majd vissza is rendeződött pillanatokon belül a normális állapotába, miközben komótosan felállt, és sikerült talán akkor nyúlnia a papírért, amikor az már épp kicsusszant a kecses kacsók közül. Utóbbi elkapós mozdulat kissé hirtelenebbre s gyorsabbra sikeredett, Shyara meg is rezzent kissé tőle, de Yzarr  már ott állt a nőstényke előtt, s a lovai megörökített pillanatával nézett szembe. 

Jól látszott a két állat közötti harmónia és béke, na meg a törődés. Ében szőrének csillogása is visszatükröződött  rajzról. Szerencse, hogy tegnap este még órákat töltött a lovai pucolásával. Sütött róluk a lovai elégedettsége is.

- Minek köszönhetem a látogatását?- kérdezte a hím miközben vissza nyújtotta a nősténynek a rajzot.

A lány bocsánatkérőn pillantott fel a kérdésre, mivel eddig zavarában lesütött szemekkel ácsorgott.

- Nem akartam zavarni, bocsánat... Ha tudom, hogy itt van, talán....- szabadkozott a lány, de nem tudta, hogyan folytassa. Közben azért elfogadta a majdnem leesett lapot.

- Talán..?! Nem erre rohan az eső elől...? - emelkedett meg kérdőn a hím tekintete. A hangja nyugodt volt, s távolságtartó.S visszament a helyére , hogy ott kényelembe helyezze magát. - Tudja személy szerint örülök, hogy így alakult... - egy pillanatra elhallgatott, majd a kinti helyzetet vette szemügyre.Shya szemöldöke értetlenül, kissé szkeptikusan emelkedett meg a mondatra. - Így legalább elmondhatom, hogy a mai vacsora lefújva. Ön tartozik nekem egy csókkal, én egy vacsorával... S kedve szerint felhasználhatja ellenem ezt az apró merényletet, a vacsorát. Ha netán valamit óhajtana megbeszélni velem. - felelte a hím, szinte egy szuszra, de nem sietett, ráérősen mondta. Mint aki nem megy sehova. A kezével azért intett közben, hogy ha akar, foglaljon helyet a nőstény.
Shya kissé értetlenül pislogott Yzarra. Mi ez a váratlan engedékenység, most akkor hogyan is viszonyul hozzá a hím? A lány nem tudta, és a mondat is furcsán hangzott neki, így rákérdezett.
- Tehát ha jól értem, nem ragaszkodik ahhoz, hogy ma este vacsorázzunk együtt. Tartozom a vacsorával, ám megválaszthatom, mikor rendezem ezt a tartozást? - kérdezte enyhe gyanakvással a hangjában a lány, s várta, hogy Yzarr rábólintson, vagy közölje, hogy csak tréfált.

Hagyta, hogy a kérdés még percekig csak a levegőben lógjon a gyanakvással együtt.

Nem zavartatta magát, folytatta az evést ott, ahol abbahagyta .A tepsiben is volt elég hely, így a tejfölt mellé és bele öntötte, hogy tunkolhassa vagy mártogathassa a rakottkel falatjait. Igazából merte remélni, hogy ezzel nem kell a nőstény társaságába kerülnie, de várt még a válasszal. Élvezte a felé irányuló gyanakvó pillantást. Bekapott egy falat rakottkelt, aztán miután lenyelte folytatta csak.

- Szeretné, ha itt és most megcsókolnám? - kérdezte a hím szárazon. Majd várta a választ.

Shyara igyekezett visszafogni magát, így nem hőkölt hátra látványosan, csupán egy riadt villanás felelt Yzarr kérdésére, a lány kissé feszesebbé váló testtartásán kívül.
- Ha lehet, várnék vele a szertartásig. - felelte halkan, s látszott rajta azért, hogy tart a másik közelségétől. A felkínált helyet sem fogadta el, csupán rajzos füzetét tette le a márvány asztal egy szabad felületére.Ugyanakkor tudta, hogy kérdésére nem kapott választ, így még mindig reménykedett benne, hogy a vacsora elmarad.

- Szívem szerint én elhagynám azt a pillanatot... - felelte a hím elgondolkodva.  Majd a villájára szúrt egy újabb darabot. A Kisnőstény halk sóhajjal engedte ki a levegőt. ~ Üdv a csapatban...~ gondolta szomorkásan.
- A kérdésére válaszolva pedig valahogy úgy gondoltam. S elképzelésem szerint ez nem is fog bekövetkezi, vagy tévednék? - kérdezte hátra dőlve, miközben eltüntette a vállára felszúrt darabot a szájában.
Shyara gondolkodott, majd végül óvatosan válaszolt.
- Azt mondta, jobb, ha elkerülöm... Nem fogom magára erőltetni a társaságomat. Viszont... amit a beszélgetésről mondott. Tartok tőle, hogy azt nem kerülhetjük el... - mondta halkan, szégyenkezve a lány, majd ha a hím továbbra is ilyen higgadtnak tűnt, megkockáztatta, hogy leül az asztalhoz, lehetőleg a másiktól legtávolabb eső székre.

A hím bólintott, jelezve, hogy értette s sejtette is. Ha nem lett volna ez a mostani kivételes alkalom mindenképpen tartotta volna magát a vacsorához.

- Azt hiszem, keresve sem találhatnánk erre jobb alkalmat, mint most... Az esőfüggöny úgy sem hagy minket innen kimozdulni... - szavait alátámasztandó hatalmas villámlás és dörrenés hallatszódott a közelükben. A statikusságtól még a tarkóján is meredeztek a hím pihéi.Egy pillanatra még érezte az ereiben száguldó vér ütemét is.

~Ez bizony közel volt...~

Rendületlen nyugalommal ücsörgött a hím. Miközben a hold ezüst tekintet megállapodott a nőstényen.

Lehetett Yzarr akármilyen higgadt, Shyara igencsak megijedt a hangos robajtól. Önkéntelenül is megugrott a hangtól, és szürkés arcszíne is elárulta riadalmát A levegőt is szaporán szedte, s egy pillanatra el is feledkezett a hím iménti szavairól.
~Átkozott vihar! ~ gondolta a lány, s várta, hogy az éles fény után ismét normálisan lásson.

Hogy Yzarr jót szórakozott-e? Nem kifejezés, egy blazírt mosoly jelent meg az arcán majd érdeklődve pillantott a nőstényre. A kérdés fenn állt a tekintetben: “Csak nem megijedt?”

A Kisnőstényt épp eléggé zavarta, hogy a másik társaságában így megugrott, nem volt kíváncsi annak provokáló pillantására, így azt szándékosan figyelmen kívül hagyta.

- Feltételezem mielőtt megesett ez az aprócska kis közjáték, azt akarta volna kifejteni, hogy miért szeretne velem társalogni... - felelte unottan a hím. Erre Shya színe máris visszatért, ahogy elpirult a burkolt kioktatásra.
- Öhm. igen... Érdekelne a véleménye.... így az olvasottak után... - felelte a lány, sés nem nézett a hímre, helyette az ölében pihentetett kezeit szuggerálta. ~ Már ha olvasott bármit is...~ fejezte be a mondatot Shy gondolatban.

Belül megmosolyogtatta a dolog, hogy a nőstény a falfehérből rögvest a sötétebb, pirulós árnyalatot öltötte magára a szavai nyomán.

- Őszintén? - emelkedett meg a hím hangja kérdőn. - Elég nehéz megmondani egy csinos kis levélke után. Tekintve, hogy a naplóját végül nem olvastam. A nem titkolást valahogy mind a kettőnk másként értelmezi... - merengett el a hím hangosan. Majd az acélszürke íriszek kutatón emelkedtek a nőstényre.

Shya meglepetten kapta fel a fejét, s violaszín íriszeiben egyetlen kérdés ült, melyet végül szóban is feltett a lány.
- Miért?

- Úri passzió? - kérdezett vissza a hím rögvest, egy gálánsnak tűnő  vállvonás kíséretében. - Tulajdonképpen, elég olvasnivalóval szolgált nekem ez a csinos kis akta... Bár... őszintén szólva mást is el tudtam volna képzelni az írott szövegen kívül. De! - emelkedett meg a hím hangja. - Miért nem azt kérdezi, hogy egyáltalán mennyit olvastam a naplóból? - kérdőn villant a tekintete.
- Legyen, kérdezhetem azt is... Bár emlékeim szerint a levélben volt efféle kérdésem.

- Egy levéllel szájaljak? Magam sem őrültem meg...

- Ez esetben miért kérdezzem? Elmondhatja  választ, hisz itt vagyok...- kérdezte a lány,  kérdőn tárta szét a karjait.

Yzarr morogva masszírozta az orrnyergét majd a halántékát s vett egy nagy levegőt. Shya máris leengedte a karját, és összébb húzta magát kissé.

- Elnézést...

Szemforgatva meredt a tetőgerendákra, majd hanyagul intett. Fásultan kezdett bele a sorok felemlegetésébe. Meglepően jó memóriával rendelkezett, így nem okozott számára gondolt a feladat.  

- ~~Nem tudom elképzelni, hogy ez az idegen kúria egyszer az enyém is lesz, hogy itt fogok élni.

Nem akarom látni, sem megismerni, ez pedig a leendő férjemre fokozottan igaz!~~

~~Ma megismertem a leendő férjem- Szóval ANNAK - a húgát. Első körben legszívesebben rácsaptam volna az ajtót.
 Második körben tátogtam, mint a sült hal, míg azt nem vettem észre, hogy néma birkaként követem a folyosókon keresztül.~~

- Ennyi volna amit olvastam. - felelte a hím egyszerűen. Majd a Kisnőstényre pillantott, nem szólt többet.

Shyara eltöprengve meredt az esőbe, majd bólintott.
- Ez nem sok... De épp elég ahhoz, hogy esetleg anyagias, érdekleső nősténynek gondoljon. Vagy tán tévednék? -kérdezte nehéz szívvel, s remélte a választ..
- Meglepő, hogy megpróbál a fejembe látni... Eleinte nem is gondoltam ilyenre... de most adott alám egy igen csinos lovat...- merengett el a hím s gondolkodva fürkészte a vele szemben ülő nőstényt.
Shyara fáradt pillantást vetett a hímre, majd hátradőlt, és tűrte a pillantást.

- Őszintén szólva arra gondoltam, hogy pokollá teszem az életét. Már csak abból kifolyólag, amiként a húgomat emlegette. S hogy ez a gyűlölet amit irányomban produkált, pedig még nem is ismert...
- Csak az ön dühének párja, melyet az esküvő híre váltott ki... - szólt közbe Shya higgadt-szomorú hangon, megcsóválva a fejét.  Most nem félt, nem állt készenlétben. Őszinte volt és akart maradni, míg csak tehette.
- Kétlem, hogy az én dühöm valaha is méltó párjára lelne... - felelte ellentmondást nem tűrően s igencsak ridegen.  Jelezve, mit gondol a párokról.

~ Pláne ha magadra gondoltál... Előbb hajtogatnálak össze, minthogy egy karmod is rám ereszd...~
A lány felszusszantott, és figyelmesen nézett a hímre.
- Nézze... volt egy párom. Egészen egy nappal az előttig, hogy az a bejegyzés megszületett. Gondolhat, amit akar... adott pillanatban igen, gyűlöltem mindent és mindenkit - mondta, és hangja kissé megemelkedett. Hamarosan elcsitult, és inkább csak szomorkásnak tűnt, s nem dühösnek. - De ha ennyiből akarna kiindulni, garantálom, hogy csak téves következtetést tud majd levonni. Úgyhogy inkább kérdezzen... kérem. -

A nőstény szavait hallva elgondolkodva meredt a tepsi rakott kelkáposztára.

~Mégsem volt jó ötlet evés közbeni beszélgetésre invitálni...~ morgott magában a hím.

- Itt a levél... - nyújtotta a nősténynek a naplót és a levelet is egyaránt. Nem vette észre de ezzel a mozdulattal együtt sikerült kihúznia egy általa hajtogatott madarat a stócból.

- Javaslom, inkább fedje fel előttem maga azt, amit jónak lát. - Őszintén? Nem akaródzott most sem a naplóhoz nyúlnia.
Shya reflexből hajolt, hogy felvegye a lehullott díszt, s csak miután kecsesen lerakta az asztalra, azután nyúlt a naplóhoz elgondolkodva.
- Azért adtam oda magának, mert féltem, hogy nem lesz merszem elmondani... Kérem, ne felejtse el, hogy egy naplót olvas, jó? - kérte félszeg mosollyal a hímet, majd belelapozott, és elkezdte átfutni a szöveget.

- Meglehetősen félreérthető következtetéseket vontam volna le azt hiszem, ha egymagam ülök neki, nem? - kérdezte nyugodtabban. Valamennyivel.

~ Gyáva... ~
Jegyezte meg Yzarr csak úgy mellesleg gondolatban.

Shya félszeg mosollyal bólintott. - Talán...- felelte, majd egyszer csak, feledve enyhe feszültségét, felkuncogott. Yzarr mogorván pillantotta kuncogó nőstényre.~Az a cserfes kis átok. ~ volt a mondat, ami megnevettette, majd a következő pillanatban ismét összerezzent a vihar erőteljesebb dörgésétől. A napló lapjai hangos zizegéssel feleltek a lány megránduló kezeire, ám ezúttal Shya már időben becsukta a szemét, így a villám nem vakította el úgy. Hogy riadalmáról elterelje a figyelmet, a hím elé tette a kérdéses lapot, majd a nap címére bökött.

- 3.nap. Csak hogy tudja, mit is gondolok Yaziról.  

Egy ideig elgondolkodva meredt a sápadt nőstényre. Aki újfent megijedt a dörgéstől. Elvette az említett lapot.

~ Jellemző ez igen Yazirás... rád még nem öntött egy vödör hideg vizet... Szerencsés... ~

Majd folytatta az olvasást.

~Rakott kel...~

Itt egyértelműen a nőstényre pillantott, majd a tepsi tartalmára. végül visszatemetkezett a sorok közé. 

A pillantás után nem sokkal Shya gyomra is megkordult, megzavarva a hímet az olvasásban. A lány ugyanis jó ideje érezte már az étel illatát, de nem volt lehetősége az étellel foglalkozni eddig. Eddig.

~ Nők...~

Felmordult, ahogy a nőstényre emelte a tekintetét.

- Most, a naplóval jelezné burkoltan, hogy éhes... mert keresve sem találhatott volna rá jobb módot. Bár azt hittem a kiragadott mondataimat fogja megmagyarázni, vagy némi értelmet csiszolni belé.

Elgondolkodva rántotta meg a vállát, majd visszatette a pergament az asztalra.

- Fájdalom, de ha már így felajánlotta akkor engem azok a mondatai érdekelnének amiket az imént elmondtam... - felelte a hím szenvtelenül, miközben egy tejfölbe mártott falatot tüntetett el az ajkai között.

-Yazi miatt mutattam azt a lapot. De ha esetleg marad valamennyi, azt megköszönöm, ha nekem adja. - felelte a lány udvariasan a rakottkel felé biccentve, s igyekezett, hogy ne tűnjön éhenkórásznak. Hiába, a kedvenc étele! Ám a kérésre elkomorult az arca. Ismét átfutotta az első nap bejegyzését, majd ajkát bosszúsan beharapva átnyújtotta azt is.
- Tessék. Remélem, így más lesz a szavak olvasata.- Ezek után Shya nem nézett a hímre, keserűen bámulta az esőt, és gondolatban igyekezett felkészítni magát a következő dörrenésre, hogy ne csiáljon magából komplett idiótát a szökkenéseivel. 

Yzarr kétkedve vette el a felé nyújtott lapot., s percekig meredt még a tepsijére.

- Jöjjön közelebb... A vége a magáé.. - morogta a hím összeszorított fogakkal. Miközben kivette a tejfölös csuporból a kanalat.  s azt a nőstény felé nyújtotta. S a tepsit is úgy fordította ha a nőstény le ülne vele szemben srégen, akkor elérhesse azt.Csak aztán kezdte el olvasni a pergament ha a nőstény egyértelmű jelét adta a közeledésnek. Shya, akármnnyire is szerette volna titkolni, Yzarr még ezzel a kelletlen felajánlással is hatalmas jópontot szerzett a lánynál. Shya engedelmeskedett, és elfogadta a tejfölös kanalat. Surra ekkor szökkent fel az asztalra, és hangos dorombolással jelezte, ő is kér a finomfalatokból. Shya az ujjával törölte le a kanalat, s hagyta, hogy Surra lenyalogassa róla a tejfölt, miközben megköszönte a kanalat, és már kezdett volna az evésnek.
- Ha egy szőr szál is belekerül a tepsibe vagy a számba esküszöm itt helyben nyúzom meg magát is és a macskáját is! - felelte ridegen a párosnak. Shyát megakasztotta a hím morgása, így felpillantott, s mivel komolynak tűnt a fenyegetés, ő maga is komolyan felelt.

- Ha nincs a macskám és  én, igen kellemetlen lett volna a seblázban szenvedő éjszakája. Maga kiabált, és Surra figyelmeztetett, hogy baj van. - felelte halkan a lány, de azért leemelte a macskát az asztalról.

Yzarr csak egy pillanatra hallgatott el. Akkor mégis csak jól emlékezett a balul elsült gyógyításnál az ismerős hangra...

- Ez mind szép, de tudja nálam van egy alapszabály... - a kezei megemelkedtek a levegőben a papírt tartó kéz alacsonyabban volt, míg a másik magasabban.

- Ez itt, a jószág … - rezegtette meg a pergamenes kezét,  - Középen az asztal, én pedig valahol itt... - legyezte meg a levegőt.- Étkezés közben semmi szőröset nem tűrök meg magam mellett... Még a végén kikunyerálná az ételt a számból. Maga szerint a macska nem képes megfogni a saját zsákmányát, vagy a kutya? - s morogva temetkezett a naplórészletbe.
- Én is meg tudom főzni magamnak az ételt, mégis jobban esik, ha másét eszem - felelte a lány.

- Remélem is, mert a bentiek talán csak most ülhettek le ebédelni miattam... - morogta Yzarr kisfiús duzzogással-

 Shya békülékenyebb hangon folytatta. - De értem, és figyelni fogok rá. Ha mégis meglátná az asztalon, azért kérem, részesítse finomabb elbánásban. a siccegésből is ért. Nem hülye, csak macska. ~És kezelhetőbb, mint egyesek~.

~Az jobb ha a labirintus túloldaláig hajítom?~ De már nem tette szóvá.Csak a pergamen fölött részesítette megrovó pillantásban a nőstényt.Az azonban nem nézett rá, mert elmerült a falatozásban.

~Etették egyáltalán rendesen?~

Pillantott a magába forduló nőstényre, aki szorgalmasan pusztította a kreálmányát. A tegnapi nap s a mai is élénken fog élni az emlékezetébe amikor a nőstényt látta enni...

Néha felszúrt a villájára ő is egy darabot s úgy olvasta a szöveget.

- Látom derogált Magácskának, hogy nem címkézzük fel a szobáink ajtaját... Bár a korábbiak is igen érdekesek, mármint az apjával való kapcsolata...
- Derogált?- pillantott fel értetlenül a lány, majd intett. - Mutassa csak? -

Shya gondolkodás nélkül követte az ezüstbundás kis jószágot, s csak egy kis idő után tűnt fel neki a két legelésző ló, Ében és Kristály, nem messze az istállótól.
Surra már előrébb járt, s a pajta ajtaja mögött eltűnt gazdája szeme elől, de Shya is hamarosan követte.
Odabent, legnagyobb meglepetésére a bármi áron kerülni vágyott Yzarra lelt. A lány első reakciója a behúzott nyakkal ajtó mögé visszahúzódás volt, ám látva a hím békés arcát és határozottan csukott szemeit, Shya megnyugodott. Az őt oly vadul fenyegető leendő hitves összegömbölyödve aludta az igazak álmát, egy összegyűrt köpenyt szorítva magához. Tőle nem messze a nyeregtáskája volt letámasztva, s a levetett mellvértje a földön.
Surra könyed mozdulattal átszökkent a hím fölött, hogy kényelmesen elhelyezkedjen annak köpenyén, s összegömbölyödve csatlakozzon az alvóhoz.
Shyara megbotránkozva meredt a macskájára. ~Mi a bánat...Surra!!!~

A hím nyújtózkodva moccant meg, hogy aztán a hátára forduljon. Az egyik karja a feje mellett pihent, míg a másikkal a hasáig  felgyűrődött pulóverére tette a tenyerét. Oldalra fordított fejjel szuszogott tovább.
Shya megriadt, mikor a hím megmozdult, de mivel Yzarr nem kelt fel, a lány sem szaladt el.
~ Hogy tud ennyire békésen aludni mindazok után...?!~ gondolta értetlenül,ugyanakkor dühösen is, már csak azért is, mert egyszerűen dühítette a hím agressziója után ez a mostani arca. Pontosabban az, hogy ilyen is lehetne vele a másik, s neki mégis a fenyegetések jutottak csupán.

Yzarr testén kisebb zúzódásokat  is felfedezett a lány, melyekre meglepődve figyelt fel. ~Azok még frissek...~ állapította meg szemöldök ráncolva Shyara, látva a hím hasára és kézfejére is kijáró foltokat, bár eszébe sem jutott gyógyítót hívni, önként begyógyítania pedig még annyira sem. Nem volt éppen segítőkész kedvében, és pláne nem érte meg neki a hím dühe abban az esetben, ha felébredne a gyógyítással járó énekre. Neem. Shyara békét akart kötni, de azt nem azzal, hogy rögtön megszegi a hím parancsát.
A hím ajkát egy fájdalmas nyögés hagyta el, amikor a másik oldalára fordult; viszont nem kelt fel még a saját hangjára sem. Ében árnyéka jelent meg a nöstény mellett az állat meredten figyelte a párost. Surra pedig felmászott Yzarr hátára aki időközben ismét testhelyzetet váltott. A macska elkezdte Yzarr hátát gyurmászolni, amitől a hím eleinte fél álomba morogta magát. Végül ellazulva tűrte a hátát dagasztó állat kitartó gyömöszölését s félig még hallotta is annak dorombolását. Ám hamar visszaaludt.Így eshetett meg az is, hogy az érzékei teljesen cserben hagyták, bár való igaz a kis nőstény nem jelenthetett rá veszélyt. Valamint nem hiába állt Ében a páros mellett... Ha gyanús mozdulatot tenne a nőstény már biztos sarokba szorította volna.

~Ne titkoljon előttem semmit! ~ jutott eszébe a kisnőstények Yzarr utasítása, és furcsa ötlete támadt, melytől először elborzadt... majd a gondolat újra-és újra visszatért, egy másikkal karöltve.
~ Honnan tudhatta meg? A szolgákat kötötte Elriath parancsa... Yazi nem sodorna bajba, és Dorean is adott még egy kis időt. De akkor honnan?
Várjunk csak.. mit keresett a szobámban...Oh, biztos ő vitt fel. De miért rak ágyba, ha utána megtámad?! Ha dühös lett volna, mikor felvitt, valószínűleg feltűnt volna nekem is.

~” Meddig akarta még, hogy az egész háznép a szemembe hazudjon? … Bizonyára a magácska ötlete volt...”~ idézte fel Shyara a hím szavait, s tovább töprengett. ~ A haragja friss volt. Várjunk csak... A naplóm!
Shya Surrát és Yzarrt is ott hagyva sarkon fordult, és futva igyekezett a szobájába. A szembejövő szolgálókról tudomás sem vett, csupán elhaladt mellettük.
Amint felért, a naplójához sietett, s hogy új keletű gyanúját tisztázza, végigpörgette a lapokat.
~ Jól sejtettem... Azt mondta, ne titkolózzam... Vajon ha tudná, mit gondolok, msáként állna hozzám? Ha tudná, mennyire sajnálom.. vagy hogy miért nem mertem elmondani... Nem.. nem érdekelné... De  az meg engem nem érdekel! Ha _tudná_... másként vélekedne?!~ Pár pillanatig tétován meredt a kezében szorongatott lapokra, majd határozott mozdulattal lerakta maga elé, újat vett elő, s körmölni kezdett...

~~ Olvasta, igaz? A naplómat.~~ Kezdte, s bár igyekezett röviden fogalmazni, nem igazán járt sikerrel.Végül zárta sorait.
~~Ahogyan a naplót, ezt a levelet sem olvasom át, csúnyán mutatna a kihúzogatásokkal.
Nem tudom, mi lesz ebből... de egy próbát megér.
Egyéb lehetőséget úgysem látok arra, hogy megenyhítsem Önt, fogadja hát gyenge próbálkozásomat...
                                   ahogy akarja.
Shyara Siryel~~

Ezután a lány felkapta a naplóját, egy vékony zsineggel átkötötte, s hozzátoldotta a tetejére a frissen megírt levelet is.
Sietett vissza a pajtához, s igyekezett nem gondolkodni, mert félő volt, hogy ha belegondol az esetleges következményekbe vagy abba, mennyi mindent kiadott most magából, hogy milyen csupaszon áll majd a hím előtt... Akkor visszafordult volna, és elő sem dugja az orrát, amíg nem keresik őt.
A kisnőstény távozását halk prüszkölés kísérte, ám a visszatérő hevességet megérezvén a lovak egyaránt kapták fel a fejüket, s fújtattak figyelmeztetően. Több sem kellett a hason fekvő hímnek, egyből éber lett, de nem moccant, továbbra is egyenletesen lélegzett és a szemeit csukva tartotta. Hallotta a szusszogó hangot és a lépések is valamelyest ismerősek voltak neki kíváncsi volt hogy mit akarhat tőle a nőstény. Bár ami jobban meglepte az a hátán doromboló macska érzete volt.
A pajtához érve Shyara lelassított, s óvatosan benézett, nem ébredt-e fel Yzarr a lovak fújására. Mikor a hím nem mozdult, a kisnőstény óvatosan közelebb osont, és letette a hím közelébe a csomagot. Yzarr aprót rezzent megérezve a közelébe osonó testet. A haja az arcába hullott, s most már a szempilla rései alól figyelte az árnyékokat. Bár fegyver nem volt nála,a meglepetés ereje így is nála volt.
Shya riadtan rezzent össze a hím mozdulatára, s a hajába tűzött fehér rózsa, mely az eddigi futástól már kiesőfélben volt, most végleg eleresztette a lány haját.
A megpördülő, és sebesen menekülő Kisnőstény észre sem vette a földre hulló virágot. Csupán a hímnek lehetett furcsa, mikor a naplótól nem messze egy rózsát is talált.

Pár pillanattal később Dorean jelent meg.

- Felkelnél végre? Tudom, hogy azóta nem alszol, hogy a lovak figyelmeztettek.

Yzarr morgolódott egy sort, majd ülő helyzetbe tornázta magát.

~ Már aludni se hagynak?!~

- Barát, vagy testvér? - morogta a hím az orra alatt, miközben egy erőteljeset nyújtózkodott. S felszisszent a testébe nyilalló fájdalomtól.

- Is-is. Ezt neked hoztam. - azzal a nőstény csomagja mellé letett egy nagyobb aktát. S máris magára hagyta a hímet. Bár távoztában még letett egy meggyújtott lámpást a hím holmija mellé.  Kezdett esteledni.

Yzarr a fejét a tenyerébe temette s úgy ücsörgött egy darabig. Már nem volt álmos, az adrenalin, ami átszáguldott a testében a nőstény érkezésével, csak most kezdett szűnni. Surra befészkelte magát a hím törökülésben tartott lábai közé, akit nem zavart az állat közelsége. Ismerte már annyira ezeket a kis szőrös dorombolókat, hogy tudja, úgy is visszakönyörögnék magukat.

A rózsára tévedt a tekintete. Felismerte a dédanyja rózsájáinak egyikét. Még nem fakadt ki rendesen, de így is szép látvány volt. Kedvtelve forgatta meg az ujjai között a bársonyos szirmú virágot. Ő még emlékezett az öregasszonyra. Kedvelte nagyon. Ő volt az, aki le tudta nyugtatni az anyját és boldogan menekülhetett Ibreath elől hozzá. Jobb híján a mellette levő vizes vödörbe ejtette bele a virágot ez jóval messzebb volt tőle hogy alvás közben nehogy felrúgja, viszont beletalált , a macska miatt se akart nagyon felkelni. Viszont az egyik lábát kinyújtóztatta. s úgy heveredett el, miközben magához vette a borítékot s az ismerős lapokat. ELőször a borítékkal indított. Kíváncso volt hogy mi érte meg ennyire a nősténynek, hogy idelopózzon hozzá.

~~Olvasta, igaz?  ~ Mondjuk...~A naplómat.
Ebből jött rá, ki vagyok, ugye? Fordítva hagyott néhány lapot.
Akár olvasta, akár a szélre vagy huzatra fogja... hát tessék...itt az egész.
Ha beleolvasott... akkor azt hiszem, jobb, ha az egészet végignézi. Ha nem... akkor fogadja úgy, mint egy elvetemült, kockázatos ötletet, de ne kérdezze, hogy jutott eszembe.
Azt mondta, ne titkolózzam. ~ De ennyire nem... gondoltam hogy ki akar tárulkozni...~Hát tessék. Nem ismerem Önt... nem tudhatom hát, mely apróságomért haragszik meg rám legközelebb. Ezt elkerülendő, ~Ezt elkerülendő, igen gyáván viselkedik...~ legegyszerűbb, ha az ideérkezésemtől kezdve átadok minden apróságot, úgy legfeljebb a pillanatnyi indulataimért kell majd felelnem, ám hogy titkolózom Ön előtt, azt nem sütheti rám.

Joggal kérdezhetné, miért nem személyesen mondom el mindezt...~Gyááááávaaaaaa...de hogy megrémíthettem, ha elém sem mer állni és parancsokat akar teljesíteni....~
Több okom is van rá. A legkézenfekvőbb a gyávaság; az arcomba vághatja, attól még nem lesz más...  De azt hiszem, egyértelművé tette, hogy nem kíváncsi rám, és épp elégszer vívtam már ki a haragját, úgyhogy személyesen nem kockáztatnám meg a beszélgetést. Ha lehet, nem ismételném meg a mai estét...
Megértem a haragját, és bizonyos mértékig jogosnak is tartom ~Bizonyos mértékig?! De drága, megengeded, hogy mérges legyen?! ~.Szeretnék bocsánatot kérni, de úgysem fogadná el. ~Hömpf...~Ugyanakkor szeretném, ha értene engem, és más módon nem tudom megmutatni magának, ki vagyok...~És engem ki a rákfene ért meg?! Legyek megértő, legyek aranyos... Viseljem el, úgy is megbocsátok... mert Yzarr mindenkinek megbocsát és figyelembe vesz... Elegem vaan!!!
Visszatérve a naplóra: nem olvastam át a leírtakat, és nem emlékszem pontosan, mi áll benne. Ha megtenném, valószínűleg visszatáncolnék, amint észreveszem a félreérthetőbb mondatokat, s megpróbálnám átírni, korrigálni, kimagyarázni őket. Az viszont már nem az eredeti szöveg lenne, s csak még hamisabbnak tűnne az egész.  ~ De ez engem nem érdekel Kicsilány... feleslegesen fáradtál.

…~~~

~~Ahogyan a naplót, ezt a levelet sem olvasom át, csúnyán mutatna a kihúzogatásokkal.
Nem tudom, mi lesz ebből... de egy próbát megér.
Egyéb lehetőséget úgysem látok arra, hogy megenyhítsem Önt, fogadja hát gyenge próbálkozásomat...
                                   ahogy akarja.
Shyara Siryel~~ Siryel... az anyja vagy az apja adta neki a Shyarát...?! ~

Dühösen gyűrte a markába a levelet és hajította a lába mellé. Zaklatott volt. Nem volt kíváncsi a nőstény naplójára egy cseppet sem. Ráadásul, itt a távol tartási parancs... Holnap vacsora... A pokolba kívánta az egészet. De megígérte.

A korábban felcsavart dohányhoz nyúlt, amit a nyeregtáska tetejére tett le. A macskát félre tette, az amúgy is nyávogott párat, majd bevetette magát a szalma bálák közé egerészni.  Egy szalmaszállal nyúlt bele a lámpáshoz, némi tűzért s azzal gyújtotta meg a cigarettáját. kinyújtózott s Dorean aktáját vette szemügyre. vastag volt. Hasonló rejtett írással volt rá írva, hogy A Siryel család  megfigyelése, mint amit ő a szobájában található egy két furcsa krikszkrakszos pergameneken is használt. Mélyet szippantott a dohányból ez most az erősebb keveréke volt. Leült a földre s szaggatottan engedte ki a levegőjét miközben az égen kirajzolódó csillagokat vette szemügyre.

- Mi jöhet még?! - suttogta hangosan. Majd magához húzta az aktát s kiválogatta azokat amiket el fog olvasni. A leendő feleségét most kihagyta. Úgy döntött, hogy holnap fog vele beszélni. Bár, kíváncsi volt, hogy mit közöltek a Méregfogak benne a nőstényről.Térdét felhúzta a törzséhez s úgy támasztotta a karját a térdén. Hüvelyk ujjával hol a homlokát vakarta vagy az állát, s elgondolkodva meredt az előtte kiterített lapokra, időként beleszívott a dohányba olyankor percekre felfüggesztette az olvasást, s vagy válogatott szitkokat vagy válogatott halál nemeket sózott egy két tagra, akiről épp a jelentés szólt.

~ Volt szerelme... de … akkor miért akar hozzám közel kerülni?! ~ Még nem akart leesni neki... Hiába hangoztatta többször is a nőstény, hogy nem akarja, hogy az ellensége legyen.  Yzarr jóval később összepakolta a holmiját és elindult a házba, a hallban letette a felszerelését. A rózsát szórakozottan pörgette az ujjai között majd az egyik vázába pottyantotta a hallban, amely üresen árválkodott.  Az aktákat magával vitte fel a szobájába, hogy megcélozza a saját kis fürdőjét. A márvány padlós, termálvizes, folyton meleg vizet választotta ellazulásképpen.

Ami azt illeti még menet közben meggondolta magát. Túlságosan zaklatott volt.Lenyargalt a nappaliba s szólt Ettoinnak, hogy szóljon mindenkinek. Kivéve a Kisnősténynek. A kandalló előtt állt zsebre dugott kézzel, piszkosan és sárosan. Valahogy nem érezte szükségét, hogy illően fogadja a családját. Az sem érdekelte, hogy az egyik szolga rebegve mondta, hogy Dorean épp most fektette le Yazirát, keltsék fel és kész! Karbafont kézzel várakozott a kandalló előtt mire megjelent a kótyagos Yazira, mögötte Dorean, s nem sokkal később Ibreath s Ettoin, Elriath képviseletében. Yzarr megköszörülte a torkát s úgy nézett végig a társaságon, a tekintetében gyűlölet, becsapottság és bizalmatlanság tükröződött.

- Yzarr! - sikkantott fel Yazira a bátyja arcára kiülő érzelmek láttán, s már rohant is volna, hogy megölelje s vígasztalja. Ám egy erős tenyér ami a vállára nehezedett tartotta vissza őt a további mozdulatoktól. Kérdőn nézett a mögötte álló Doreanra. Aki nemet intett a fejével, jelezve, hogy most nem alkalmas, hogy a bátyja nyakába ugorjon.

- Fiam!- rebegte elhaló hangon Ibreath.Ettoin csöndben állt érdeklődve ő most Elriathot képviselte.

- Csalódtam mindannyiukban. - szólalt meg a hím halk fenyegető s leginkább távolságtartó magázó hangnemben. A haragtól ismét holdezüsten világított a tekintete. Néhányan próbáltak értetlen arcot vágni, de a magázás és a hím rideg hangja szíven ütötte őket. még Dorean is félre nézett.

- Igen csak becsapva érzem magam, egy kivülálló érdekeit fontosabbnak tekintik a család tagjáénál! Mindezt azért, hogy bebizonyítsák, neki vagy Önnön maguknak, hogy egy kis senki többet ér egy Themarnál? Mindannyian tudják hogy miért menekültem el... Akkor?! - emelkedett meg a hím hangja. ami már majdnem a kiabálás határát súrolta. - Szeretném tudni, hogy így most könnyebb-e lelkük...de tudják mit?!  Leszarom! Nem érdekel. Eljátszották a bizalmamat és a türelmemet. - mindenkin végighordozta a tekintetét de senki sem bírta sokáig elviselni az ezüstösen tajtékzó íriszek vádját és bizalmatlanságát.

- Lehetett volna ezt  már az első napon is közölni, hogy az a kis senkiházi odafönt aki épp halálra van rémülve, hogy az én feleségem lesz... Mégis.... - elindult aztán megtorpant, ha a Kislányra gondolt elfogta a bűntudat. Reszketeg dühös sóhaj hagyta el az ajkát  s megmasszírozta az orrnyergét. - Elveszem, a férje leszek mert az adott szavamat igen sokra tartom. De soha...soha többet ne várják el tőlem, hogy szeretettel és megértéssel forduljak Önök felé... ~ azt hiszem, ezek után igen csak rideg családfő leszek... Ráadásul ÉN?! CSALÁDFŐ....?! ~fejezte be gondolatban a mondat további részét s távozott a nappaliból.

Hangosan dörrent mögötte a bejárati ajtó, ott pedig halk füttyel hívta a két lovat akik a nyomába szegődve követték a hímet. Feldúltan haladt az istálló irányában. Egyedül akart lenni és a lovai nyújtottak vígaszt egyedül számára. Azok nem tudnak a szemébe hazudni, ha egyszer elnyerte egy állat bizalmát akkor azt csak erőszakkal bonthatja szét, s ő ezt nem akarta sosem. Tudta, hogy amint lefekszik az egyik szalma bálára aludni,-; mert már igen fáradt volt.;- a lovak ott fognak őrködni felette. S hogy aludjon? Képtelenség.  Ilyen felfokozott állapotban jó ha egy helyben tud maradni Közeledő léptekre lett figyelmes.

- Rion! Várj! Hallod?! Riooon! - hallatszódott Dorean kétségbe esett hangja.

Összeszorított fogakkal haladt tovább. Nem törődött a mellette felzárkózó alakkal. Mereven tekintett előre.

- Figyelj rám kérlek! - állt meg Dorean és maga felé fordította a hímet. Rideg pillantással válaszolt Yzarr.

- Eressz el! - szűrte a fogai között. Miközben leütütte magáról Dorean kezeit.

- Látom... nincs más választásom... - megeresztett Doreran egy füttyöt és várt. Yzarr eközben hanyagul vállat rándítva tovább haladt. Jól ismerte ezt a füttyöt ez a vészjel.  Yzarr eközben betért az istállóba leszerszámozta Ébent s kipányvázta őket jóval messzeb a kerítésnek. Bent odabent nem volt egyetlen jószág sem. Dorean a macskakövekkel borított bokszokat elválasztó út közepén állt s mögötte, mellette s felette gyülekeztek a Méregfogak. Yzarr ráérősen előhalászott egy bőr szütyőt a nyeregtáskájából. Dohány volt benne, nem is akármilyen... Nem törődött a háta mögött gyűlő tömeggel. Félre billentett fejjel figyelte a sokaságban  a sötételf arcokat néhány ismerős arcot is vélt felfedezni köztük.

Elkezdte besodorni a dohányt a papírba, amikor végre megszólalt Dorean.

- Én mint a Rend alvezére kihívlak. Első vérig tartó küzdelemre az alvezéri poszt betöltése miatt.

Yzarr tekintetében meglepődés csillant. Elvileg ki kellett állnia a próbákat , de így...

- Miért csinálod ezt? - kérdezte a hím halkan de elég hangosan hogy mindannyian hallják - .Nekem kéne téged kihívnom... -

- A klán érdeke kívánja így, s a testvériség. Elriath hibázott hogy titoktartásra kötelezett egy leendő tagunkkal szemben minket! Aki...hosszú idő óta először érdemes lehet a bizalmunkra.

Szívünk egyszerre dobban

akaratunk egy :

Bizalom mert a társad a legjobb barátod a harcban!

Hit, hidd hogy a csapat mindig veled van!

Testvériség, a megoszthatatlan!

Krédónk jól vésd az eszedbe,

S társad, testvéred bizalmát el, ne dobd!

Zengték a Méregfogak ajkai kórusban. Yzarr karba font kézzel állt, magában ő is szavalta a kis mondókát.

- Te egy vagy közülünk, parancsra cselekedtünk. De nem kívánjuk, hogy végig járd ezek után a próbát, Elriath óhaja szerint. Azt akarjuk, hogy bízz bennünk legalább s lásd az őszinteségünk... A mostani kihívással. - hallatszódott az egyik Yzarr által elvert tag hangja a tömegből. Több helyeslő hang is felhangzott ezek nyomán.

 Yzarr mérlegelt első vérig taró küzdelem Doreannal? Megnyalta a papír szélét majd eltette a nyeregtáskába a bőrszütyőt és a feltekert dohányt pedig olyan helyre tette ahonnan nem fog leesni.

- Első vérig. - Felelte a hím. Yzarr elkezdte lepakolni magáról a rejtett tőröket és az övéről is a kardot, majd megállt fegyvertelenül, várta hogy átadják a kihívás tőrét, ami egy alkar hosszú fejvadászpenge volt.S igen különleges kialakítású, nehezebb volt valamiért mint az átlag fejvadász pengék. De senki sem jött rá a lényegére. Yzarr kis korában sokat ücsörgött a rajzok felett s tanulmányozta a tőröket. Egy bársony párnán nyújtották át neki a harchoz használatos fegyvert, a markolat végén a penge csatlakozásánál egy tátott szájú kígyó csavarodott a markolat és a penge csatlakozásánál.

Ujjaival gyengéden simított végig a pengén s a markolaton. Enyhe barázdát érzett a tőr közepén. Suhintott néhányat a tőrrel, próbálgatta a kezében furcsa volt, hogy valóban nehezebb bármilyen más eddigi  tőrnél és kardnál is.A két fél meghajolt egymással szemben. Majd percekig  nem történt semmi aztán a két test egymásnak feszült, felsírt a fém ahogyan a másik támadását védték ki. Szétvált a két test csak az elmosódott alakok látszódnak aztán mindenki egy emberként hördült fel, amikor meglátták a két hím táncában a felvillanó harmadik hajszálra ugyanolyan pengét Yzarr kezében.

Aztán a földhöz szegezett Doreant, akinek a combján felhasadt a nadrág s egy hajszálvékony vágás látszódott rajta amelyből kitartóan csorgott a vér.

-Yzarr Al’ Rion Themar...Vezérem! - emelte meg jelentőségteljesen a fejét a földhöz szegezett Dorean. Eközben a Méregfogak is térdre ereszkedtek a hím előtt. S fejet  is hajtottak neki.

Mindketten erőteljesen vették a levegőt. Yzarron a meglepettség és elismerés lett urrá. Egyrészt azért mert érezte, és tudta, hogy Dorean mindent bele adott. Meglepettség mert a kard kiötlőjén kívül seki másnak nem sikerült kettészednie a pengét. már-már mesének hitték.

Yzarr felsegítette a földön fekvő hímet majd tanácstalanul meredt az előtte álló csoportosulásra.

Kezeiben ott tartotta az ikerpengéket és elvigyorodott, Dorean mellé lépett egy nőstény Méregfog, a kezében egy fa ládikát tartott amiben a méregzöld kendő  pihent a hajszálvékony ezüst beleszövéssel, ami megfelelő fény esésében csillogó hatást keltett. Értetlenül meredt a fővezéri kendőre.

- Dorean mit művelsz?! Mi műveltek?! - meredt a Méregfogakra.

- Döntöttünk. - felelték szinte kórusban.

- Deh... - a jobb kezében tartott tőr hegyével a kendő felé bökött.. - Azzz... - már majdnem úgy sziszegte mint egy kigyó, végül csöndben maradt.

~ Fiam, az a születés jogán téged illet, ki érdemelned sem kellene ,de vannak szabályok. Ha elbuksz, az ezüst szövéstől eltekinthetsz. Ám, ha kiállod a reád szabott próbát, olyan jogaid lesznek a klánban, amelyet még Elriath is csak álmodhat.

-Miért neki milyen kendője van?

- Ugyan ilyen, de fehér szálakkal szőtték teli.

- Az mit jelent?

- Azt, fiam, hogy én lemondtam a további kiképzésről az ő javára.

- Nem értelek apám! Miért? Te jobb harcos vagy és jobb irányító és taktikus.

- Egyszer majd megfogod érteni. De most menjünk, anyád már aggódik.~

- Te vagy a jogos Örökös. - halaltszódott Dorean hangja. Miközben felemelte  s átnyújtotta a méregzöld kendőt a hímnek. Aki átvette tőle miután összeillesztette ismét a két pengét. Ezután Dorean levágta a kihívás bíbor kendőjét Yzarr derekáról, s egy apró darabot is levágott belőle amit rácsomózhat Yzarr.

- Helyes, most hogy megvolnánk, mit szólnál Mester ha gyakorolnánk egy kicsit a pusztakezes harcot? - kérdezte Dorean a hímtől.

Aki egy bólintással válaszolt. S letette a pengéket biztos távolságba, feltűrte a garbója ujját s vállt vállnak vetve álltak ki Doreannal az önként jelentkező harcosok öklözése ellen.

Maga sem tudta pontosan, hogy mennyi ideig tartott, de kifáradva, zsibbadtan ült az egyik szalma bálán, amelyre ráterítette a kabátját s üveges tekintettel meredt az égboltra a pajta nyitott ajtaján keresztül a lovai ott legelésztek körülötte néha az egyik belógatta Yzarr ölébe a busa fejét, olyankor szinte gépies mozdulatokkal, de meg simogatta a ló pofáját.

Végül győzött a zsibbadt álmosság és megszabadult a mellvértjétől, vissza vette magára a még minidg saras fekete garbóját, kivette a nyeregtáskájából az egyik köpenyét azt a feje alá gyűrte, a másikat pedig takarón egyelőre csak összegyűrte, hogy oldalra fordulva magához ölelje és gyűrje az anyagot. Nem kellett sok idő ,hogy elaludjon gondolatai igen zavarosak voltak s szétszórtak. Ha más nem is,de jó kis feszültség levezetés volt a Mérgek részéről a verekedés. Ha nem lenne fáradt biztos átment volna a madammehoz, hogy ott pihenjen nyugodtan két forró test között s a buja halmok mellett.

~ Vezér... Igazi vezér, teljes jogú... és rangú vezér.... Első szülött... ~

Ezzel el is nyomta az álom az egész teste jótékonyan zsongott a verekedéstől s tompította a lelke fájdalmát. S olyan még álomba merült amiben már rég óta nem volt része, csak az érkezése éjszakáján a a kényszerű altatótól.

Shya mást sem akart, mint egyedül maradni, távol az őt támadó hímtől. Félt, pedig talán még nem is tudatosult benne igazán, mekkora veszélyben is volt az elmúlt pár percben. Ugyanakkor az a tömény elutasítás, amelyet Yzarr felől érzett, lelkileg is sértette a lányt.
Miután a hím távozott, Shya felkelt, és leellenőrizte, hogy az ablakok és ajtók zárva vannak-e, s a függönyt is behúzta.
Ezután lerogyott a fésülködő-asztalához, s arcát kezébe temetve sírt tovább.
Pár perc múlva lehiggadt annyira, hogy képes legyen elővenni írószert, s egy friss oldalra reszketeg betűkkel, de írni kezdjen.

Miért? Tudom, hogy atyám meg akart szabadulni tőlem... de szó szerint? Hát halni küldött ebbe a házba?!
Azt hittem, megszabadulhatok tőle, a megvetésétől, az érthetetlen utálatától most, hogy kitaszított.
De rémálmomban sem hittem volna, hogy a jövendőbelim átveszi majd a helyét...
Istenek! Hát nem értitek, hogy elég volt?! Nem akarok több gyanakvó, ellenséges pillantást, nem akarom, hogy megkérdőjelezzék a szavam és minden tettem mögött rejtett indítékot kutassanak!
És nem, nem akarom, hogy a férjem fenyegetést lásson bennem, hisz tudom, hova vezet az!
Nyugalmat akarok, miért olyan nagy kérés ez?
Láttam, anyám hogy rezzen össze, ha atyám megemeli a hangját... láttam, hogy figyeli a mozdulatait, hogy kitalálhassa a gondolatát, mielőtt még valamit elrontana. Tudom, mennyire boldogtalan volt... Ők sem bíztak egymásban. Nem volt rá okuk, sőt...
Istenek... ha vagytok valahol, adjátok, hogy ne kelljen félnem tőle... békítsétek meg, és segítsetek, hogy rászolgálhassak a bizalmára. Tanítsatok meg rá, hogyan ne tegyek ellenére.
Ha dühös, kegyetlen. Nem támadhatok rá, még önvédelemből sem; hisz előbb tesz át múlt időbe, mint hogy felsikoltanék...Egyszerűen nem szállhatok szembe vele. Fizikailag egyértelmű az erőfölénye. És persze pozícióját tekintve is...
Azt hittem, meg tudom szokni a házasság gondolatát. De egyre jobban tartok tőle... Azt hittem, ha megpróbálok kedves gesztusokat tenni felé, közelebb enged magához egy kicsit. De oly heves és kiszámíthatatlan! Nem adott elég időt ahhoz, hogy elkezdjek bízni benne, s végre rászánjam magam, hogy elmondjam, ki vagyok. Elriath figyelmeztetése, majd az, ahogyan küzdött mindennel, aminek a házassághoz kicsit is köze volt... annyira ijesztő volt, olyan indulatos...
És tudom, hogy gyáva voltam. De egyszerűen nem mertem elmondani neki.
Viszont eljátszottam a bizalmát, pedig az az alapja mindennek. Anélkül... ~~itt néhány csepp tinta látszik, jelezve, hogy a lány sokáig töprengett, mielőtt folytatta volna; és több apróbb pont is, ahogyan Shya újra és újra belekezdett egy szóba, majd mégsem írta le..~~ Nem. Az nem lehet.
“Rosszul indítottam”, hogy őt idézzem. És ha nem tudok sürgősen kitalálni valamit, hogy javítsak a helyzeten... akkor tökre tettem a hátralevő életemet. Nagyszerű. ~~az írás fokozatosan vált egyre rendezettebbé, s bár egyes szavaknál, jelentésüktől függően látható a tétovázás vagy az érzelmet kifejező kézremegés, az ez utáni sorok már szinte higgadtnak, logikusnak tűnnek.~~

De nem tudom, mit kellene tennem!!!

Szeretnék elfutni. Nem tehetem. Tudom a következményeit.
Ha leendő uramat baleset érné... Még csak örülni sem tudnék, mert atyámhoz visszatérve még nagyobb fenyegetés várna.
De ha maradok, ki tudja, mikor veszíti el a türelmét? Nem ismerem eléggé ahhoz, hogy kezelni vagy lecsillapítani tudjam, ellenállni nincs esélyem.. Akkor mi marad? Félni, és készenlétben állni, vajon mikor támad ismét, s talán utoljára?
Hogy lesz ebből család, ha az “ifjú pár“ kölcsönösen nem bízik egymásban? Nem várok boldog házasságot...Csak.. stabilat. Olyat, ahol egyértelműek és követhetőek a szabályok.
Ahol legalább annyira becsülnek, hogy elmondják, mihez tartsam magam, ha már beleszólni nem is engednek... csak ne kelljen félnem tőle.
~~~

Shyara abbahagyta az írást, és letörölte a könnyeit, majd felkelt az asztaltól és tétován körbenézett. Az ágyra visszamászó és időközben összegömbölyödött Surra felemelte a fejét, gazdájára pillantott, majd ásítva nyújtózkodott.
Shya azonban nem tudott volna még aludni, úgyhogy inkább egy séta mellett döntött a birtokon.Cicája kissé kelletlenül bár, de követte a lányt.
~Azt mondta, tartsam magam távol tőle... ~ jutott Shyara eszébe többek között ez a mondata is Yzarrnak, ártatlan reménykedést ébresztve a lányban. ~Ezek szerint a holnapi vacsorát is megúszom?~
Mivel a kisnőstény nem volt beszélgetős kedvében, igyekezett elkerülni a kúria személyzetét.
~Miért nem tudtok aludni, vagy egy kis időre megszűnni?~ morgott magában, mikor már a harmadik szolgáló elől húzódott be egy ajtó vagy sarok mögé.A végén már annyira frusztrálta ez  a lopakodás, hogy gyorsabb léptekre váltott, és rövidesen már futott is, csak hogy kiérjen végre a hosszú folyosókról.
A szabad ég alá érve fellélegzett. Nem érezte magát annyira bezártnak, és kis ideig elhihette, hogy van választása. Élvezte az esti szellőt, ugyanakkor irigykedett is rá. ~ Téged aztán élő ember be nem zárhat.~ gondolta keserűen, s lassan ballagott. Hamarosan levette a cipőjét, s kezében víve tovább, mezítláb sétált a puha füvön. Jólesett neki a kellemes érintés.
Yazi mutatott neki még az első itt töltött hete alatt egy labirintust, amiben sikeresen el is tévedtek, s csak pár óra bolyongás után keveredtek ki belőle. Shya ezen labirintus mellett is elhaladt, kezével végigsimítva a sövény leveleit.
Surra hol lelapult, hol szökkenve kergetett valami éjjeli zümmögért; remekül szórakozott a kis vadász, s bohóckodásával, lelkes kergetőzésével még bánatos gazdája arcára is sikerült mosolyt csalnia olykor.

Kicsivel később ahhoz a bokorcsoporthoz is elért, amelyet Yazi szerint még a dédmamájuk ültetett. A vörös tearózsa tövek között egy szem fehér is árválkodott, Shya ezt kedvelte leginkább. Bár választásában az is közrejátszhatott, hogy barátnéja állítása szerint Yzarr a vöröset kedvelte jobban...
A mai este után a vörös szín kellemetlen asszociációkat ébresztett a lányban, így már csak ezért is inkább a fehér után nyúlt. Megcirógatta a szirmokat, majd egy kisebb fejet letépett magának.
Nem volt célja, inkább csak a fejét akarta kiszellőztetni, hátha ezzel együtt aggályaitól is megszabadulhat, netán eszébe jut valami, amivel csökkenthetné leendő ura ellenszenvét.

A rózsa édes illatát szagolgatva sétált, miközben Surra időnként a lábához dörgölőzött.
Sokáig mászkáltak így kettecskén, ám egy idő után a macska más irányt nézett ki magának.

Vissza akarta tenni a pergameneket a helyére, de megakadt a tekintete Yazi és Elriath nevein, ezeket tovább pörgette. Épphogy csak bele-bele olvasott.

~~Nem tudom elképzelni, hogy ez az idegen kúria egyszer az enyém is lesz, hogy itt fogok élni.

Nem akarom látni, sem megismerni, ez pedig a leendő férjemre fokozottan igaz!~~

~ Hát, nem is lesz a tied,  azt lesheted, kis Betolakodó! ~

~~Ma megismertem a leendő férjem (szöveg áthúzva.))Szóval ANNAK a húgát. Első körben legszívesebben rácsaptam volna az ajtót.
 Második körben tátogtam, mint a sült hal, míg azt nem vettem észre, hogy néma birkaként követem a folyosókon keresztül.~~

~ Mivan?! ~

A pánik kezdett elhatalmasodni rajta. Úgy érezte hogy gyomorszájon vágták.

~Leendő, férj... húg?! Yazi...hiszen rajta akadt meg a szemem. Én... férj...Azt... a k...hogy...mégis meddig akart várni vele, hogy ezt közölje velem??? Vagy úgy egyáltalán akárki!!!

Hiszen mindenki tudott róla csak én nem!!! Ki...b...tt ház!!! ~

Érezte, hogy az adrenalin átszáguld az erein, és elönti a vörös köd az agyát. A halántékán egy ér lüktetett kitartóan, kénytelen volt venni néhány mély levegőt, hogy megnyugodhasson.

Keserű epe gyűlt a szájában, becsapottnak érezte magát, mi több, megalázottnak is. Hogy miért? A saját házában titkolják előle a leendő felesége kilétét, meg úgy egyáltalán az egész dolgot, Elriath betegségét és az indítékait... Megvetően pillantott az erkélyablak üvegéből jól látszódó s még talán az ágyon fekvő nőstényre. Több jogot kapott az első napján a házban mint ő... idestova bő tíz éve. Összeszorított fogakkal, de egy könnyed mozdulattal tette rá a fésülködő asztalra a pergamen köteget, hogy aztán rá tegyen valami nehezéket, ami a kelleténél talán hangosabban koppant az asztalon. Távozni készült. Legszívesebben most átvágta volna a nőstény torkát. Már moccant is a keze az alkarvédőbe rejtett tőr hegye megnyugtatóan simult a jobb tenyerébe.

Shya álma, mely a hazaúton egész mély volt, mostanra kissé felületesebbé vált. Jelei, bár dermedtek voltak, egy apró, ám épp elég feltűnő jelzést küldtek Shya felé. A lány, bár nem tudatosult benne a hajnalkák figyelmeztetése, egyszeriben ébernek érezte magát. A violaszín szempár ártatlan értetlenséggel nyílt ki. A lány visszafojtott lélegzettel hallgatózott, s fülelt.
  Nesztelenül haladt át a szobán, a tekintete holdezüst színben világított amiként a prédájára függesztette a tekintetét s az érzékei is ráhangolódtak a kis betolakodó mozdulataira. Észre vette a hirtelen elfojtott lélegzetet s úgy csusszant be egy nagyobb lépéssel az erkély függönye mögé.

Surra nyújtózkodott, s végiggyalogolt a lány hasán, át az ágyon, majd hátrapillantott gazdájára. Nyávogott párat, mire gazdája kiengedte a levegőt, majd körbenézett. Mivel első körben nem látott semmit, csupán a nyitott erkélyajtót, felkelt, hogy magához ölelje cicáját.
- No mi az, Surra, mi zavar? - vakargatta meg az állat nyakát, s a bundájába temette az arcát. - Megijesztettél... - szidta kedvesen a jószágot, majd az ajtóhoz lépett, hogy becsukja.

~ Kibaszott macska!~

Még levegőt sem mert igazán venni a a függöny redői között, úgy várta, hogy mi fog ebből kisülni. Tekintetében most sem szűnt a hold-ezüst ragyogás. Ám amikor a nőstény keze ráfonódott a kilincsre, Yzarr  is nyúlt a bal kezével, hogy a kis Betolakodót a vállánál megragadva tovább penderítse az ágyig, ahol is majd odaszegezi a nőstényt a fekvő alkalmatossághoz, szó szerint!
Shyarából riadt sikoly tört fel, ám hamar félbe is szakadt, ahogyan a lendület és az ágyra puffanás kiszorította belőle a levegőt. A lány nem volt harcos, így reflexei, ha gyorsnak is számítottak valaha, azt nem Yzrarr sebességéhez mérték. Nem volt felkészülve effajta támadásra, így védekezni sem maradt nagyon ideje, s elég erős sem volt ahhoz, hogy lelökhesse magáról a hímet.
Yzarr gyilkos dühvel pillantott a nőstényre, mivel nem sok időt akart hagyni, hogy megnyikkanjon, így az ágyra érve a Kisnőstényke szájára tapasztotta a kezét, míg másik kezével a torkának szegezte a kés hegyét.

A lány violaszín íriszei szinte világítottak, ahogy a félelemtől tágra nyílt szemek a hímre meredtek.Ha el is jutott volna odáig, hogy Yzarr kezébe próbáljon harapni, vagy küzdjön a másik ellen, annak a nyakához tartott penge érintése elejét vette. Tekintetéből riadalmon kívül értetlenség tükröződött.

- Mégis, meddig akarta hogy az egész háznép az arcomba hazudjon? - kérdezte halk fenyegető hangon. - Ne,  ne válaszoljon! Még képes lenne elrontani a habogásával ezt a pillanatomat! - töprengett el hangosan és a penge lapos felével megütögette az ajkát. De a kezét továbbra sem vette le a nőstény ajkáról. Szavaira a lány látványos elsápadása volt a felelet, mivel száját továbbra is fogva tartotta a hím.

- Van fogalma róla, hogy mennyire gyűlölöm most magát?! - A hold-ezüst villanás érdeklődve mélyedt a lila párjába. Lassan engedte el a nőstény száját, ám a mutató  ujját még így is ott tartotta.
- Ne válaszoljon... - fűzte tovább a szót halkan, szinte már-már nemtörődöm módon, ám volt valami különleges a tartásában, inkább ijesztő, mi azt üzente hogy, “lehet hogy most elcseveg veled, de a következő pillanatban már átdöfi a szíved játszi könnyedséggel”.

- Egy valamit utálok, mégpedig azt, ahogyan és amiért visszakerültem ebbe a házba!- emelkedett meg a hangja a hímnek, majd ugyanolyan nyugodtan folytatta ahogy elkezdte. -  Sejtésem szerint a magácska ötlete volt, hogy így alakuljon a dolog... De miért? - ezúttal elengedte a nőstény ajkát, ám a pengét jelentőségteljesen visszaillesztette a nőstény torkának közelébe.

Shyara tekintete félve cikázott a hím pengéje és szeme között, s megremegett, mikor a fém visszatért a nyakára. Nem sikoltott, mikor tehette sem, egyszerűen annál jobban megdermesztette a félelem. Karjai tehetetlenül hevertek mellette, s ez alkalommal még csak seb sem volt a hímen, amelybe belemarhatott volna úgy, mint legutóbbi alkalommal. Nem volt menekvés, hacsak nem sikerül kimagyaráznia magát.Ám megtanulhatta már, hogy a hím gyűlölte a köntörfalazást.

- Elriath figyelmeztetett, hogy óvatosan közöljem a hírt; és minél tovább vártam, annál jobban féltem, és nem akartam elfogadni a tényt...- felelte sietve, remegő hangon.

- Cöööcööc...- morgott gúnyosan a hím, s a kis Betolakodó mellé heveredett, miközben a pengét ott tartotta a nőstény nyakánál. - Egyszerűen nem fér a fejembe, az egész ház a pofámba hazudott. Mindezt azért, mert egy idegen kis csitri félt bevallani az igazat a jövendőbelijének? Van fogalma róla, hogy mitől kímélte volna meg magát? - töprengett hangosan a hím. Shya itt bólintott, ha a penge nem mélyedt a bőrébe a mozdulattól. Kezdte sejteni, mivel jár Yzarr haragja.- Nem?! - kérdezte a hím tekintete is egyúttal. - Attól, hogy én most itt feküdjek maga mellett és arról ábrándozzak, hogy a hasán szúrjak, vagy szíven döfjem... Mert nekem nem kell egy olyan csitri... -  itt elhallgatott, miközben kisöpört a Betolakodó arcából néhány rakoncátlan tincset. Shyara reszketegen vette a levegőt, s mikor Yzarr az arcához nyúlt, behunyta a szemét egy pillanatra. Félt, és érezte, hogy szeme sarkában könny gyűlt, de nem akarta látni a hím arcát, mikor a bánatcseppek végiggurultak az arcán.  Yzarr ezután szemügyre vette a tunika alatti mintázatot, s így még  nem vette észre a nőstény arcán legördülő könnycseppeket. A penge hegyét érintette csak oda a meleg testhez, nem nyomta rá, csak szórakozottan körberajzolgatta a fura kis...

~Hajnalkák? Most már ezt is tudom legalább.~

- ...Aki ráveszi a ház népét arra, hogy hazudjon a leendő Urának, hiszen ha most megtette, mi tartaná később vissza? - kérdezte Yzarr sokat sejtetően.

- Nem akarom, hogy a férjem az ellenségének tartson - súgta elfúló hangon a lány, s ha tudta, folytatta. - És nem hazudtak...- a hangja fájdalmasan csengett, ahogy erőtlenül, mégis mintha kétségbeesetten szállt volna vitába a hímmel.  - csak időt adtak nekem, hogy megismerjem magát...s akkor mondhassam el, amikor jónak látom. 

- Milyen felemelő, hogy mindenki gondolt magára...csak rám nem. Nem vagyok kíváncsi egyetlen nőstényre sem! Nem kívánom, hogy engem megismerjen akár egyetlen is. S most... elég a szó cséplésből. - erősebben neki nyomta nőstény hasának a penge hegyét, de még nem sértette fel ez a fajta erőkifejtés a Betolakodó hasát, s a jeleket sem. Shyara feszülten beljebb húzta a hasát, próbálva elkerülni a kellemetlen érintést, miközben szenvtelen, semmitmondó maszk jelent meg a hím arcán. Az a fajta, amelyről nem lehet eldönteni, hogy élvezi -e amit csinál.

- De igen, - sírt fel a lány, talán engedély nélkül szólalva meg. Yzarr időközben megfakult tekintete már nem vibrált olyan intenzíven. Feladta, meg akarta ölni, igen....De valami megakadályozta ebben.
- _Nekem_ismernem kell magát ahhoz, hogy jó felesége lehessek, és ne tegyük pokollá egymás életét... - A lány megremegő hangjából érezhető volt a kétségbeesés.

- Miért akar jó feleség lenni, ha nem is akart idejönni? Mellesleg rosszul indított. Az életem már így is pokoli, hogy betettem ide a lábam azon a hintón. - emelkedett fel a hím a nőstény mellől.

- Mert már itt vagyok - felelte a lány beletörődően. - Láttam már füstbe ment házasságot, és nem akarok úgy járni! - nyüszítette halkan Shyara.

- Mégis hogy?! - morogta dühösen a hím.miközben hátrébb húzódott, majd felállt. Ugyanis benne felrémlett egy egykor volt házasság emléke, és kirázta tőle a hideg. Csak még idegesebb lett.

Shyara meglepődve, ugyanakkor megkönnyebbülve igazgatta meg magán a tunikáját, miközben lassan, óvatosan felült, s kitörölte szeméből a könnyeit.Halkan, hangjában tartásához hasonló távolságtartással válaszolt. Ugyanakkor mégis határozottnak tűnt, s mentesnek bárminemű hazugságtól.
- Ahogyan a szüleim - felelte szomorúan - vagy akár a maga volt menyasszonya.- a lány az utolsó szónál felpillantott Yzarra, s szemében nem látszott gyűlölet. Félelem, bizonytalanság... és enyhén talán együttérzés is, de gyűlölet nem.

Yzarr  úgy érezte, hogy a nőstény mondatának második fele igen csak eltalálta, s valami meg is pattant benne. A penge kiesett a kezéből, ugyanakkor ugyanazzal a mozdulattal kapta el a nőstény nyakát, s emelte fel az állánál fogva erősen a kis Betolakodót.

~ A korábbiak fényében nem kéne meglepődnöm, hogy erről is tud a kis szuka.~

- Nem kérek az együttérzéséből. - suttogta a hím rekedten. Nem szorította a nőstény nyakát olyan erősen, inkább tartotta, majd elengedte a kis nőstényt, és a haragtól ismét hold-ezüst színben villogó tekintettel méregette a Betolakodót.

~Én pedig nem kérek a gyűlöletéből! ~ sikoltotta Shyara gondolatban, szemében pedig tömény fájdalom ült, mely apró cseppek alakját öltve fénylő patakként csorgott végig a lány arcán.

Shya, miután torkát ismét szabadnak érezhette, s elmúlt a fojtó-szorító érintés, remegő kézzel tapogatta a nyakát, miközben kartávolságon kívülre igyekezett lépni a hímtől.
- Hát ennyire gyűlöl? - kérdezte hangjában mélységes bánattal, bár mondata kijelentésnek is tűnhetett.

Yzar teljesen lefagyott a kérdéstől. A jobb keze, hol ökölbe szorult hol kiengedett.

~ Miért akarsz eltaszítani magadtól? Ennyire gyűlölsz ?!

Nem, Rea én... ~

Ez az egy mondat egy régi jelenetet idézett fel benne. Ő biztosan rosszul lenne attól, amit most művelt. De a bizalmatlansága a nőstényekkel szemben igen magasan helyezkedik el az ő mércéjén. Akkor tudott válaszolni. Illetve majdnem. De a kis Tündér ebből is értett. Talán ő tanította meg arra újra, hogy nem minden nő nemű alávaló és gonosz, akik az életére akarnak törni.

Most mit mondhatna? Az igazat.

- Gyűlölöm azt, ami, és amit képvisel! - felelte a hím ridegen és már az erkély ajtóban volt, hogy kinyissa azt s ott távozzon.

Shyara némán, dermedt mozdulatokkal ereszkedett le az ágyára. Tekintetét a hímen tartotta, arca pedig nyitott könyvként tükrözte a lány fájdalmát. Úgy ült ott, mint akit felpofoztak. Mikor végül el tudta szakítani pillantását a hímtől, hosszú fonatát vállán átvetve kibontotta, s remegő ujjakkal, kapkodva fésülgette. Pótcselekvés volt, ugyanakkor rejtőzni is szeretett volna a másiktól.

Yzarr az erkélyablak visszatükröződésben látta, ahogy a nőstény arcán patakzik a könny, s hogy  kibontja a remegő kezeivel a hajfonatát..A torka összeszorult a látványra s a sugallatra, hogy mit akar kifejezni ezzel a nőstény. A válla kissé megereszkedett, majd az ajtó kilincset fogó kezére tévedt a tekintete, arra amellyel az imént kétszer is a nőstény életére tört.. Holott talán nem is tehet semmiről sem. Halkan szólalt meg, miközben a válla fölött épp hogy csak hátra pillantott.

- Kerülje a társaságom... ha nagyon halaszthatatlan, _esetleg_ meghallgatom. De! Ne titkoljon előttem semmit. Értette? - kérdezte mély, a kavargó érzelmei miatt sokkal rekedtebb hangján.Azzal választ sem várva máris kilépett az erkélyre. Bezárta maga mögött a szobája ajtaját, s az ajtó üvegnek támasztotta a homlokát. Ott próbált lenyugodni ,de nem igazán ment neki. Dühös volt magára, a Kislányra is, és az egész helyzetre is. Hirtelen lökte el magát az ajtótól, hogy átvágjon a szobáján. A lovak, Ében... az majd segít megnyugodnia. De előtte Doreannal volt némi megbeszélni valója. Továbbra is dühösen és csalódottan tépte fel az ajtót, elcsörtetett az útjába kerülő személyzetnek miközben feléjük vakkatotta, hogy ne a régi szobájába tegyék a holmiját, hanem az egész családtól távol, a keleti szárnyba.Pakolják le a szárny elején, onnantól majd intézi maga, hogy melyik szobát válassza.