Google+ Haláli házasság: 29. Holdezüst villanás

Haláli házasság

Tetszett? :)

29. Holdezüst villanás

Vissza akarta tenni a pergameneket a helyére, de megakadt a tekintete Yazi és Elriath nevein, ezeket tovább pörgette. Épphogy csak bele-bele olvasott.
~~Nem tudom elképzelni, hogy ez az idegen kúria egyszer az enyém is lesz, hogy itt fogok élni.
Nem akarom látni, sem megismerni, ez pedig a leendő férjemre fokozottan igaz!~~
~ Hát, nem is lesz a tied,  azt lesheted, kis Betolakodó! ~
~~Ma megismertem a leendő férjem (szöveg áthúzva.))Szóval ANNAK a húgát. Első körben legszívesebben rácsaptam volna az ajtót.
 Második körben tátogtam, mint a sült hal, míg azt nem vettem észre, hogy néma birkaként követem a folyosókon keresztül.~~
~ Mivan?! ~
A pánik kezdett elhatalmasodni rajta. Úgy érezte hogy gyomorszájon vágták.
~Leendő, férj... húg?! Yazi...hiszen rajta akadt meg a szemem. Én... férj...Azt... a k...hogy...mégis meddig akart várni vele, hogy ezt közölje velem??? Vagy úgy egyáltalán akárki!!!
Hiszen mindenki tudott róla csak én nem!!! Ki...b...tt ház!!! ~

Érezte, hogy az adrenalin átszáguld az erein, és elönti a vörös köd az agyát. A halántékán egy ér lüktetett kitartóan, kénytelen volt venni néhány mély levegőt, hogy megnyugodhasson.
Keserű epe gyűlt a szájában, becsapottnak érezte magát, mi több, megalázottnak is. Hogy miért? A saját házában titkolják előle a leendő felesége kilétét, meg úgy egyáltalán az egész dolgot, Elriath betegségét és az indítékait... Megvetően pillantott az erkélyablak üvegéből jól látszódó s még talán az ágyon fekvő nőstényre. Több jogot kapott az első napján a házban mint ő... idestova bő tíz éve. Összeszorított fogakkal, de egy könnyed mozdulattal tette rá a fésülködő asztalra a pergamen köteget, hogy aztán rá tegyen valami nehezéket, ami a kelleténél talán hangosabban koppant az asztalon. Távozni készült. Legszívesebben most átvágta volna a nőstény torkát. Már moccant is a keze az alkarvédőbe rejtett tőr hegye megnyugtatóan simult a jobb tenyerébe.
Shya álma, mely a hazaúton egész mély volt, mostanra kissé felületesebbé vált. Jelei, bár dermedtek voltak, egy apró, ám épp elég feltűnő jelzést küldtek Shya felé. A lány, bár nem tudatosult benne a hajnalkák figyelmeztetése, egyszeriben ébernek érezte magát. A violaszín szempár ártatlan értetlenséggel nyílt ki. A lány visszafojtott lélegzettel hallgatózott, s fülelt.
  Nesztelenül haladt át a szobán, a tekintete holdezüst színben világított amiként a prédájára függesztette a tekintetét s az érzékei is ráhangolódtak a kis betolakodó mozdulataira. Észre vette a hirtelen elfojtott lélegzetet s úgy csusszant be egy nagyobb lépéssel az erkély függönye mögé.
Surra nyújtózkodott, s végiggyalogolt a lány hasán, át az ágyon, majd hátrapillantott gazdájára. Nyávogott párat, mire gazdája kiengedte a levegőt, majd körbenézett. Mivel első körben nem látott semmit, csupán a nyitott erkélyajtót, felkelt, hogy magához ölelje cicáját.
- No mi az, Surra, mi zavar? - vakargatta meg az állat nyakát, s a bundájába temette az arcát. - Megijesztettél... - szidta kedvesen a jószágot, majd az ajtóhoz lépett, hogy becsukja.
~ Kibaszott macska!~
Még levegőt sem mert igazán venni a a függöny redői között, úgy várta, hogy mi fog ebből kisülni. Tekintetében most sem szűnt a hold-ezüst ragyogás. Ám amikor a nőstény keze ráfonódott a kilincsre, Yzarr  is nyúlt a bal kezével, hogy a kis Betolakodót a vállánál megragadva tovább penderítse az ágyig, ahol is majd odaszegezi a nőstényt a fekvő alkalmatossághoz, szó szerint!
Shyarából riadt sikoly tört fel, ám hamar félbe is szakadt, ahogyan a lendület és az ágyra puffanás kiszorította belőle a levegőt. A lány nem volt harcos, így reflexei, ha gyorsnak is számítottak valaha, azt nem Yzrarr sebességéhez mérték. Nem volt felkészülve effajta támadásra, így védekezni sem maradt nagyon ideje, s elég erős sem volt ahhoz, hogy lelökhesse magáról a hímet.
Yzarr gyilkos dühvel pillantott a nőstényre, mivel nem sok időt akart hagyni, hogy megnyikkanjon, így az ágyra érve a Kisnőstényke szájára tapasztotta a kezét, míg másik kezével a torkának szegezte a kés hegyét.
A lány violaszín íriszei szinte világítottak, ahogy a félelemtől tágra nyílt szemek a hímre meredtek.Ha el is jutott volna odáig, hogy Yzarr kezébe próbáljon harapni, vagy küzdjön a másik ellen, annak a nyakához tartott penge érintése elejét vette. Tekintetéből riadalmon kívül értetlenség tükröződött.
- Mégis, meddig akarta hogy az egész háznép az arcomba hazudjon? - kérdezte halk fenyegető hangon. - Ne,  ne válaszoljon! Még képes lenne elrontani a habogásával ezt a pillanatomat! - töprengett el hangosan és a penge lapos felével megütögette az ajkát. De a kezét továbbra sem vette le a nőstény ajkáról. Szavaira a lány látványos elsápadása volt a felelet, mivel száját továbbra is fogva tartotta a hím.
- Van fogalma róla, hogy mennyire gyűlölöm most magát?! - A hold-ezüst villanás érdeklődve mélyedt a lila párjába. Lassan engedte el a nőstény száját, ám a mutató  ujját még így is ott tartotta.
- Ne válaszoljon... - fűzte tovább a szót halkan, szinte már-már nemtörődöm módon, ám volt valami különleges a tartásában, inkább ijesztő, mi azt üzente hogy, “lehet hogy most elcseveg veled, de a következő pillanatban már átdöfi a szíved játszi könnyedséggel”.
- Egy valamit utálok, mégpedig azt, ahogyan és amiért visszakerültem ebbe a házba!- emelkedett meg a hangja a hímnek, majd ugyanolyan nyugodtan folytatta ahogy elkezdte. -  Sejtésem szerint a magácska ötlete volt, hogy így alakuljon a dolog... De miért? - ezúttal elengedte a nőstény ajkát, ám a pengét jelentőségteljesen visszaillesztette a nőstény torkának közelébe.
Shyara tekintete félve cikázott a hím pengéje és szeme között, s megremegett, mikor a fém visszatért a nyakára. Nem sikoltott, mikor tehette sem, egyszerűen annál jobban megdermesztette a félelem. Karjai tehetetlenül hevertek mellette, s ez alkalommal még csak seb sem volt a hímen, amelybe belemarhatott volna úgy, mint legutóbbi alkalommal. Nem volt menekvés, hacsak nem sikerül kimagyaráznia magát.Ám megtanulhatta már, hogy a hím gyűlölte a köntörfalazást.
- Elriath figyelmeztetett, hogy óvatosan közöljem a hírt; és minél tovább vártam, annál jobban féltem, és nem akartam elfogadni a tényt...- felelte sietve, remegő hangon.
- Cöööcööc...- morgott gúnyosan a hím, s a kis Betolakodó mellé heveredett, miközben a pengét ott tartotta a nőstény nyakánál. - Egyszerűen nem fér a fejembe, az egész ház a pofámba hazudott. Mindezt azért, mert egy idegen kis csitri félt bevallani az igazat a jövendőbelijének? Van fogalma róla, hogy mitől kímélte volna meg magát? - töprengett hangosan a hím. Shya itt bólintott, ha a penge nem mélyedt a bőrébe a mozdulattól. Kezdte sejteni, mivel jár Yzarr haragja.- Nem?! - kérdezte a hím tekintete is egyúttal. - Attól, hogy én most itt feküdjek maga mellett és arról ábrándozzak, hogy a hasán szúrjak, vagy szíven döfjem... Mert nekem nem kell egy olyan csitri... -  itt elhallgatott, miközben kisöpört a Betolakodó arcából néhány rakoncátlan tincset. Shyara reszketegen vette a levegőt, s mikor Yzarr az arcához nyúlt, behunyta a szemét egy pillanatra. Félt, és érezte, hogy szeme sarkában könny gyűlt, de nem akarta látni a hím arcát, mikor a bánatcseppek végiggurultak az arcán.  Yzarr ezután szemügyre vette a tunika alatti mintázatot, s így még  nem vette észre a nőstény arcán legördülő könnycseppeket. A penge hegyét érintette csak oda a meleg testhez, nem nyomta rá, csak szórakozottan körberajzolgatta a fura kis...
~Hajnalkák? Most már ezt is tudom legalább.~
- ...Aki ráveszi a ház népét arra, hogy hazudjon a leendő Urának, hiszen ha most megtette, mi tartaná később vissza? - kérdezte Yzarr sokat sejtetően.
- Nem akarom, hogy a férjem az ellenségének tartson - súgta elfúló hangon a lány, s ha tudta, folytatta. - És nem hazudtak...- a hangja fájdalmasan csengett, ahogy erőtlenül, mégis mintha kétségbeesetten szállt volna vitába a hímmel.  - csak időt adtak nekem, hogy megismerjem magát...s akkor mondhassam el, amikor jónak látom. 
- Milyen felemelő, hogy mindenki gondolt magára...csak rám nem. Nem vagyok kíváncsi egyetlen nőstényre sem! Nem kívánom, hogy engem megismerjen akár egyetlen is. S most... elég a szó cséplésből. - erősebben neki nyomta nőstény hasának a penge hegyét, de még nem sértette fel ez a fajta erőkifejtés a Betolakodó hasát, s a jeleket sem. Shyara feszülten beljebb húzta a hasát, próbálva elkerülni a kellemetlen érintést, miközben szenvtelen, semmitmondó maszk jelent meg a hím arcán. Az a fajta, amelyről nem lehet eldönteni, hogy élvezi -e amit csinál.
- De igen, - sírt fel a lány, talán engedély nélkül szólalva meg. Yzarr időközben megfakult tekintete már nem vibrált olyan intenzíven. Feladta, meg akarta ölni, igen....De valami megakadályozta ebben.
- _Nekem_ismernem kell magát ahhoz, hogy jó felesége lehessek, és ne tegyük pokollá egymás életét... - A lány megremegő hangjából érezhető volt a kétségbeesés.
- Miért akar jó feleség lenni, ha nem is akart idejönni? Mellesleg rosszul indított. Az életem már így is pokoli, hogy betettem ide a lábam azon a hintón. - emelkedett fel a hím a nőstény mellől.
- Mert már itt vagyok - felelte a lány beletörődően. - Láttam már füstbe ment házasságot, és nem akarok úgy járni! - nyüszítette halkan Shyara.
- Mégis hogy?! - morogta dühösen a hím.miközben hátrébb húzódott, majd felállt. Ugyanis benne felrémlett egy egykor volt házasság emléke, és kirázta tőle a hideg. Csak még idegesebb lett.
Shyara meglepődve, ugyanakkor megkönnyebbülve igazgatta meg magán a tunikáját, miközben lassan, óvatosan felült, s kitörölte szeméből a könnyeit.Halkan, hangjában tartásához hasonló távolságtartással válaszolt. Ugyanakkor mégis határozottnak tűnt, s mentesnek bárminemű hazugságtól.
- Ahogyan a szüleim - felelte szomorúan - vagy akár a maga volt menyasszonya.- a lány az utolsó szónál felpillantott Yzarra, s szemében nem látszott gyűlölet. Félelem, bizonytalanság... és enyhén talán együttérzés is, de gyűlölet nem.
Yzarr  úgy érezte, hogy a nőstény mondatának második fele igen csak eltalálta, s valami meg is pattant benne. A penge kiesett a kezéből, ugyanakkor ugyanazzal a mozdulattal kapta el a nőstény nyakát, s emelte fel az állánál fogva erősen a kis Betolakodót.
~ A korábbiak fényében nem kéne meglepődnöm, hogy erről is tud a kis szuka.~
- Nem kérek az együttérzéséből. - suttogta a hím rekedten. Nem szorította a nőstény nyakát olyan erősen, inkább tartotta, majd elengedte a kis nőstényt, és a haragtól ismét hold-ezüst színben villogó tekintettel méregette a Betolakodót.
~Én pedig nem kérek a gyűlöletéből! ~ sikoltotta Shyara gondolatban, szemében pedig tömény fájdalom ült, mely apró cseppek alakját öltve fénylő patakként csorgott végig a lány arcán.
Shya, miután torkát ismét szabadnak érezhette, s elmúlt a fojtó-szorító érintés, remegő kézzel tapogatta a nyakát, miközben kartávolságon kívülre igyekezett lépni a hímtől.
- Hát ennyire gyűlöl? - kérdezte hangjában mélységes bánattal, bár mondata kijelentésnek is tűnhetett.
Yzar teljesen lefagyott a kérdéstől. A jobb keze, hol ökölbe szorult hol kiengedett.
~ Miért akarsz eltaszítani magadtól? Ennyire gyűlölsz ?!
Nem, Rea én... ~
Ez az egy mondat egy régi jelenetet idézett fel benne. Ő biztosan rosszul lenne attól, amit most művelt. De a bizalmatlansága a nőstényekkel szemben igen magasan helyezkedik el az ő mércéjén. Akkor tudott válaszolni. Illetve majdnem. De a kis Tündér ebből is értett. Talán ő tanította meg arra újra, hogy nem minden nő nemű alávaló és gonosz, akik az életére akarnak törni.
Most mit mondhatna? Az igazat.
- Gyűlölöm azt, ami, és amit képvisel! - felelte a hím ridegen és már az erkély ajtóban volt, hogy kinyissa azt s ott távozzon.
Shyara némán, dermedt mozdulatokkal ereszkedett le az ágyára. Tekintetét a hímen tartotta, arca pedig nyitott könyvként tükrözte a lány fájdalmát. Úgy ült ott, mint akit felpofoztak. Mikor végül el tudta szakítani pillantását a hímtől, hosszú fonatát vállán átvetve kibontotta, s remegő ujjakkal, kapkodva fésülgette. Pótcselekvés volt, ugyanakkor rejtőzni is szeretett volna a másiktól.
Yzarr az erkélyablak visszatükröződésben látta, ahogy a nőstény arcán patakzik a könny, s hogy  kibontja a remegő kezeivel a hajfonatát..A torka összeszorult a látványra s a sugallatra, hogy mit akar kifejezni ezzel a nőstény. A válla kissé megereszkedett, majd az ajtó kilincset fogó kezére tévedt a tekintete, arra amellyel az imént kétszer is a nőstény életére tört.. Holott talán nem is tehet semmiről sem. Halkan szólalt meg, miközben a válla fölött épp hogy csak hátra pillantott.
- Kerülje a társaságom... ha nagyon halaszthatatlan, _esetleg_ meghallgatom. De! Ne titkoljon előttem semmit. Értette? - kérdezte mély, a kavargó érzelmei miatt sokkal rekedtebb hangján.Azzal választ sem várva máris kilépett az erkélyre. Bezárta maga mögött a szobája ajtaját, s az ajtó üvegnek támasztotta a homlokát. Ott próbált lenyugodni ,de nem igazán ment neki. Dühös volt magára, a Kislányra is, és az egész helyzetre is. Hirtelen lökte el magát az ajtótól, hogy átvágjon a szobáján. A lovak, Ében... az majd segít megnyugodnia. De előtte Doreannal volt némi megbeszélni valója. Továbbra is dühösen és csalódottan tépte fel az ajtót, elcsörtetett az útjába kerülő személyzetnek miközben feléjük vakkatotta, hogy ne a régi szobájába tegyék a holmiját, hanem az egész családtól távol, a keleti szárnyba.Pakolják le a szárny elején, onnantól majd intézi maga, hogy melyik szobát válassza. 

Helyek:

3 hozzászólás érkezett.

  1. Ruby válasza:
    2012. május 31. 18:03

    Azt a megveszekedett...Ez nagyon durva lett...
    Mindjárt jövök...
    Na itt vagyok. Hűűű még nem tértem magamhoz. Esküszöm a szívem facsarodott össze a lány miatt. Tényleg belezsúfoltatok nem kevés gyűlöletet ebbe a részbe.
    Nagyon jól sikerült. :)

  2. Ana válasza:
    2012. május 31. 21:49

    :D:D hidd el, mi is élveztük! :D:D örülök, hogy ennyire erőteljesen tudtunk hatni rád! =)

  3. Ruby válasza:
    2012. június 1. 13:44

    Tegnap este mikor elolvastam az utolsó feltett részt, szabályosan hiányérzetem volt. Általában rendesen bele tudom élni magam az olvasott könyvbe, főleg, ha az tényleg tetszik. Az itt leírt szereplők pedig igencsak nagy hatással voltak, és vannak rám. Szerintem velük szemben senki nem tud érzelemmentes lenni. Vagy utálja, vagy szereti őket, de az, hogy csak el van velük az nem létezik.Hatalmas indulatok, és fájdalmak vannak szavakba öntve (micsoda szavakba), és ezek hatással vannak az olvasóra. Rám legalább is tuti! :)

Vélemény hiány, azonnali utánpótlás szükségeltetik! :