Google+ Haláli házasság

Haláli házasság

Tetszett? :)

Sziasztok! Nagy ölelést mindenkinek! :)))


Mint látható az oldalsó menüsor bővítve lett, 1. könyv  és cserékkel. Előbbihez a fejezeteket fogom feltenni egy helyre, hogy ne az archívumból kelljen kikeresnetek :)  (erős átalakítás alatt van, ugyanis tegnap vettem észre, hogy elcsúsztam a linkekkel :S )
A cserék pedig egyértelmű, úgy gondoltuk, hogy ideje a nagyközönség előtt is megmutatni magunkat. Eközben pedig folyamatosan dolgozunk az új részek letisztázásával, amely eléggé nagy meló, de lassan és biztosan haladunk.

Mindamellett, megtalálhatóak vagyunk a g+-on szerény létszámmal, de lelkes alkotói gárdával! :) Minden frissítésünkről ott értesülhettek a leghamarabb.

Ezt a videót ajánlom nektek, így "kora" reggel! :D Legyen vidám napotok.

Puszi, Reyres.

Olvasnád? Tovább → ;

Olvasnád? Tovább → ;


Yzarr a szobájában készülődött, miután elolvasott egy förtelmes regényt, csak hogy úgy érezze utána, hogy elpazarolta olvasásra azt a három órát, amit más, sokkal hasznosabb feladattal is tölthetett volna. Felhúzott egy zsebes vászonnadrágot, amelyet a bokáinál tudott megkötni madzaggal, övnek pedig egy vastagabb, sötétzöld kendőt használt, ujjatlan, vörös, már-már majdnem fekete kapucnis pólót húzott felsőrésznek, s a nyeregtáskájából elővette a bandázsokat, amelyeket a tenyerére és a csuklóira szokott felfáslizni. Mokaszinszerű cipőt húzott, ami kényelmes is volt és a mozgásban sem zavarta, majd kilépett a szobája ajtaján.

- Tudod, Surra nagyon keresgélt téged az elmúlt pár napban... - hallotta meg Yazira hangját, ahogy közeledett a lépcső felé, ám nem törődött vele egyelőre, mivel lefoglalta, hogy összekösse a haját egy szürke szalaggal, és ne essen le a lépcsőn, miközben haladt, így figyelmével a lépcsőfokokat tüntette ki.
Yazi mellett Shyara szomorkásan mosolyodott el.
- Nekem is hiányzik a kis kürrögő rosszaság.

Megtorpant, ahogy észrevette a hímet, és kelletlenül ismerte fel a bűntudat érzését.
- Jo'stét - motyogta halkan és kényelmetlenül. Nem nagyon mert Yzarr szemébe nézni azok után, hogy megütötte, mert félt a haragtól, amit ott sejtett.
Yzarr felkapta a fejét a motyogásra, ám szótlanul siklott át tekintete a nőstényről Yazirára.
- Húgom! - biccentett a másiknak, miközben elhaladt a páros mellett, s csak azután váltott kicsit gyorsabb léptekre, hogy a testvére és az az elmeroggyant nőszemély a háta mögé került.
- Bátyuuuus! - köszönt vissza Yazi lelkesen, hiszen neki nem volt oka neheztelnie Yzarra bármiért is. Halk ajtókattantás jelezte, hogy a hím végül elhagyta a házat.
Shya nehéz szívvel sóhajtott és tovább haladt. Nem tudta eldönteni, Yzarr nyílt közönye, vagy a hím haragja-e a jobb. Akárhogy is, ez sem volt túl kellemes.
- Nos! Rosszabb is lehetett volna... - motyogta Yazira az orra alatt, ám a Kisnőstény csak hümmögött, és hagyta, hogy húgocskája elvezesse a szobájáig. A lányka kinyitotta neki az ajtót, majd becsukva azt maguk mögött, eltámogatta őt a fürdőhelyiségig is.
- Maradhatok? - pillantott érdeklődve Yazi Shyarára, hátha segítségre volna szüksége.
Ifiri egyik szolgáló lánya pukedlizve lépett ki a fürdőből. Az ajtóban állt meg, nem indult el azonnal. A Nagyasszony elmondta neki, hogy Yazit nem lehet rögtön magára hagyni, annyira szertelen; jobb, ha megvárja, míg a lány elsorol mindent, amit szeretne, és még az után is vár, hátha eszébe jut még valami, mert különben többször fordulhat, mire mindent teljesít.
Shya elmosolyodott a bizonytalan kérdésre.
- Még szép, hogy! Hiszen rendbe akarod tenni a hajam, vagy rosszul hallottam? - kérdezte incselegve, s belépett a fürdőbe. Az ópium hatása kezdett érződni, lévén 
kedélye és állapota is javult. 
Yazira lelkesen visszamosolygott.
-Helyes! Két óra múlva ebéd, addig nyugodtan pancsolhatsz! - Azzal feltűrte ruhájának ujját és kilépett a cipőcskéjéből. - Hozz nekünk frissítő italt és egy kis csokit! Tudom, hogy van a Mamannak! - utasította pajkos somolygással az ittmaradt szolgáló leányt is. Rájuk fért egy kis nasi.
A Kisnőstény is hamar megszabadult átizzadt és összegyűrt ruháitól, és azzal a lendülettel hajította is őket a szennyes kosárba. Most, hogy kezdett magához térni, már tényleg érezte magán az elmúlt napok hatását, és szégyellte a betegségszagot, ami beitta magát a bőrébe és hajába. Azután jólesően nyakig merült a meleg vízben. Frissítő citrusolajat kért, hogy illatozzon, majd kibontotta a kontyát, hogy Yazi kezére adja kócos tincseit. 

A kis Themar lelkesen csüccsent le a medence szélére, lábait belelógatva a kellemes vízbe. Elvett egy citrus illatú gyógynövényes szappant az egyik közeli polcról, azért, hogy harmonizáljanak egymással az illatok, felhaboztatta, s a mellette levő kis fa tartóba tette, miután egy elefántcsont bontófésűt is odakészített maga mellé.
- S most tessék elmerülni, drága hableány barátném! - mosolygott a barátnőjére. - Tényleg, láttál már sellőket?
Shya engedelmesen elindult a víz alá, ám hallva Yazi váratlan kérdését, megtorpant.
- Brbfnem - motyogta, majd fintorogva köpte ki a vizet és ült fel normálisan, még mindig nem teljesen bevizezett hajjal. - Csak képeken, de nem mindegyiken voltak szépek.
Yazira egy határozott, ám gyengéd mozdulattal, vigyorogva bökte őt vissza a vízbe.
- Én sem! De delfint igen! - pacsált aprót a lábával.
Ezt azonban Shya nem tudta azonnal megválaszolni, mivel éppen megérdemelt hajmosását töltötte a víz alatt, így Yazinak várnia kellett egy kicsit. Ennek ellenére azért Shya kidugta a vízből az egyik kezét, hogy ökölbe szorított öklének egyenesen tartott hüvelykujjával jelezze: szuper. Miféle jelzések nem ragadnak a nemes kisasszonyra, ha összeáll egy zsoldossal.
Yazira felkacagott, majd megkegyelmezett: elvette mutató ujját barátnéja buksijáról és engedte, hogy felemelkedjen a víz fölé is. Ekkor a kezébe fogta a szappant, majd elkezdte ügyesen bemasszírozni a másik hajába azt.
Shya halkan dorombolva adta Yazi tudtára, hogy jólesik neki ez a kis gondoskodás, már csak azért is, mert egyrészt ellensúlyozta bátyja mogorvaságát, másrészt elterelte figyelmét a jelei fájdalmáról. Az ugyanis csak enyhült, de nem múlt el, bár Shya már ennek is örült.
- Én tíz évvel ezelőttig szinte minden nyáron láttam delfineket! - szólalt meg hirtelen Yazira, s amikor már úgy érezte, eleget dörzsölte Shya a haját, ismét lenyomta a mutató ujjával a víz alá a lányt.
A Kisnőstény mély levegőt vett, és határozott mozdulatokkal igyekezett megszabadulni a szappantól, elérve, hogy a víz nagy részét saját lebegő tincsei töltsék ki. Mikor kifogyott a levegőből, fellökte magát a kád aljáról, kissé lefröcskölve ezzel Yazit. Mivel ez volt a célja, így vigyorogva pillantott a berzenkedő, de kuncogó lánykára.
- Én még soha nem láttam delfint élőben, de úgy tudom, nagyon bájos jószágok. De hogyhogy csak az előtt?
- Miután apa meghalt és bátyus elment, egyedül nem volt olyan jó a tengerparti birtokunkon... - szomorodott el kissé.
- Ó, szóval ott is van egy? - lepődött meg a Kisnőstény. - Ahhoz képest, hogy mielőtt idejöttem volna, soha nem hallottam rólatok, igen tehetős család vagytok.
Yazira pironkodva hajtotta le a fejét, miközben megvakarta a tarkóját.
- Van! - pillantott bocsánatkérőn Shyára. - Ott vannak még most is bizonyára! A barátságos fajta, az van akkora, mint ez a medence! Szürkék és feketék, van palack forma orrú, de van tompa orrú is! - fogott bele a magyarázatába. Jól lehet, ha faggatta volna a nőstény, bizonyára mesélt volna a tengerparti házról is.
A Kisnőstény elmosolyodott. Ha marad, és a Kígyó nem kergeti őrületbe, vagy el a háztól, elérve, hogy elmeneküljön, akkor talán egyszer majd láthatja Yazival azokat a delfineket.
- Azt hallottam, olyan a hangjuk, mint a madaraknak. Igaz ez? - kérdezte kételkedve, és nem zavarta, hogy Yazi a delfinekről kezdett el mesélni. Csak meglepődött, de nem akart részletes áttekintést a Themar család vagyonáról.
Yazira hevesen bólogatott.
- Igen! És nagyon viccesek! Szeretik produkálni magukat. - Közben megfordította Shyarát, hogy pakolást tehessen a hajára, majd finoman bemasszírozza. - Képzeld! A bátyus mutatta meg, hogy ha lebukok a víz alá, amitől féltem egy ideig... - jegyezte meg mellékesen, majd sután elvigyorodott. - Mármint a víz alatt féltem... Ha megfogom a hátúszójukat, akkor visznek magukkal a víz alatt!
Shya felkuncogott, ahogy elképzelte Yazit a delfinek között.
- De nem nyálkás a bőrük, mint a halaknak? Tudom, persze, nem halak, de.. nem tudom... Azt hinné a sötételf, hogy azok...
-Neeem! - sápítozott tiltakozva Yazi. - Egyáltalán nem! Olyan a te vizes bőröd tapintása, majdnem! - csípte meg Shya kézfejét, kiérdemelve egy nyelvnyújtást a lánytól.
- Képzeld, egyszer megviccelték aput! A fejükön veszik a levegőt és apa odatette a kezét, majd ráfújt a delfin... Olyan volt, mintha tüsszentett volna. Bár a lényeg megmaradt, azt nem nagyon szabad piszkálni. Mármint a fejük búbján levő lyukat, amit ki-be tudnak nyitogatni, mert ott vesznek levegőt...
Yazira, miután bemasszírozta a pakolást, elkezdte óvatosan kifésülni Shya haját.
- Cirkuszt se láttál? -kérdezte egy idő után.
- De, egyszer voltam. De nem azzal, akivel szerettem volna, úgyhogy nem tudtam annyira élvezni...

 - ÓÓó... - szontyolodott el Yazi. 
- Noria szokás szerint belebabrált a terveimbe...- Shyara hangjából neheztelés érződött.
- Jujuujj.... pasi szagot érzek!
- Valóban. A baj csak az, hogy ő is megérezte, és ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen, így végül úgy tettem, mintha ott találnám ki, hogy cirkuszba menjünk. Zeron már megvette a két jegyet, de nem ülhettünk egymás közelébe.
- De rossz... Utána se találkozhattatok? Egy kicsit se? - pillantott egy pillanatnyi együttérzés után lelkesebben Shya feje búbjára a kis Themar, bár ez nem látszott, a hangjából hallható volt.
- A nézőtéren láttuk egymást, csak vigyáznunk kellett, hogy Noria ne vegye észre, hogy egymásra nézünk időnként. Egyszer kimentem a valami süteményért, és ott válthattunk pár szót. Noriának is vittem egyet, és azt hazudtam, hogy hosszú volt a sor. 

Yazira ábrándosan felsóhajtott.
- Egyszer úgy a szeme közé néznék a húgodnak, és... - mint egy kis pulyka, úgy felfújta magát, Shya pedig felkuncogott. 
- Elhiszed, hogy én is szívesen megmondanám neki a magamét? De amíg nem biztos, hogy végleg megszabadultam tőlük, addig nem lehet...- komorodott el. ~ Ha a kígyó igazat mondott, és megadhatná a boldogságot... akkor Noriát is ártalmatlanná teheti. De nem... túl bonyolult, nem hathat mindenkire egyszerre és örökké! ~
A Kisnőstény feltűnően elcsendesedett a gondolatoktól.
- Én képes voltam a bátyus után menni, mert hiányzott... - motyogta halkan Yazi.
Miközben végzett a hosszú haj csomómentesítésével, kicsit elszégyellte magát, hogy Shya mellett a bátyjáról beszél. ~ Biztos nem akar róla most hallani...~ Aztán szánt pár gondolatot annak is, hogy hogyan lehet valaki ilyen rosszindulatú a saját nővérével, egyszerűen bosszantó és felfoghatatlan.
- Jaj, kicsim, eszedbe ne jusson magad Noriához hasonlítgatni!! - fakadt ki Shyara, és hirtelen hátrafordult.
- Nem is! Az istenekre - használta Yzarr egyik szójárását. - Minek nézel engem? Besavanyodott gonosz boszorkának? - állt fel hevességében Shya medencéjében, melynek vize combközépig ért neki.
Shya pedig felkuncogott válaszul. ~Nocsak, Yazirám, csak nem ragadós a szóhasználatom? ~ gondolta vidoran, s megrázta a fejét.
- Ugyan, dehogy! Tudod, minek nézlek én téged? - kérdezte, s hasa sajgásáról megfeledkezve készült, hogy lecsapjon a kisebb nőstényre.
Megvárta, míg barátnéja ártatlanul visszakérdez, s mikor ez megtörtént, derékon kapta a lánykát, és beborította a vízbe.
- Delfinnek! - kiáltotta vigyorogva, s művét szemlélte. - vagy.. vagy inkább sellő, ezzel a ruhával? - töprengett.
Yazira meglepetten felsikkantott, majd vergődve kapálózott fogva tartója ellen. Végül nevetve csüccsent a vízbe.
- Te! Te meg! Egy.... ádáz vízi démon! - prüszkölt fel, majd lefröcskölte Shyát.
Jókedvű nevetése messzire hallatszott, így Yzarr is megnyugodva folytathatta tovább az edzést, hiszen az első sikolyra felkapta a fejét, s már indult is volna, hogy utána nézzen a gond forrásának, de a nevetgélés megnyugtatta. Miután eleget nyújtott és melegített be, Idomár jelent meg.
- Csatlakozhatok?
S néhány kutyája is besétált mellette az istállóba, volt amelyik a bokszban, más a szalmák közt foglalta el a helyét.
- Persze. Kifulladásig? - kérdezte Yzarr, ugyanis túltengett benne az energia.
- Úgy hallom, jobban van a Nőstényed... -  Idomár levetette magáról a fölösleges ruhadarabokat s pár bemelegítő mozdulat után felvette a küzdő állást.


 A két hím szélvészként küzdött, míg Yzarra a kivárás és a kígyókra jellemző pontosabb, halálosabb és kecsesebb csapások, támadások voltak jellemzőek addig Idomár inkább hevesebben és sokkal inkább sorozatban ugyanazokat a helyeket támadta volna, tehát Yzarr kifigyelte a taktikát, egy területet akart le gyengíteni rajta, hogy aztán tovább haladjon, másik fontosabb helyekre, ahol komolyabb sérüléseket lehetne szerezni.Shya felnevetett Yazira méltatlankodásán. A kis Themar mindig fel tudta vidítani, s a Kisnőstény hálás volt neki, amiért egy kis időre elterelte a figyelmét szíve és jelei összefüggő sajgásáról. Visszafröcskölt, s hamarosan a csempe és padló is vizes volt a lányok pancsolásának eredményeképp.
- Mit szólnál, ha ebéd után sétálnánk egyet? - kérdezte Yazi a barátnéjától, miközben megszabadult a vizes ruháitól. - Vagy ha nem is séta... ücsöröghetnénk a tóparton - ajánlotta Shyának mosolyogva, mire kíváncsi mosoly és bólintás volt a felelet.
- Képzeld, a Mamannak is van labirintusa! - kacagott fel Yazi, hiszen emlékezett arra, hogy amikor a sajátjukat mutatta meg, abban igencsak elkeveredtek.
- Jól hangzik! De ez esetben kérj a nagyidtól egy gombolyag fonalat is, nehogy úgy járjunk, mint legutóbb! - javasolta, miközben nekiállt megmosakodni. Ezután engesztelésül, amiért összevizezte barátnéját, ő maga ment fürdőköntösért és terítette azt Yazi vállára.

Odakint az ágyon pedig három ruha volt kiterítve. Yazira a barackszínű fodros szatén pánt nélküli ruhára vetette rá a mancsait aztán a tükör elé sietett, hogy megnézhesse benne magát, persze csak azután miután Shya köntösében jól megszárítkozott.
A Kisnőstény segített Yazinak meghúzni a ruhácska fűzőjét, és újfent megállapította, hogy Yazi alig alacsonyabb nála, ám a lányka dereka keskenyebb, mint az övé. Szerencsére a ruhát térdig érőnek szánták, így akkor sem lett volna belőle különösebb probléma, ha Yazi egy fejjel alacsonyabb nála. Miután barátnőjét felöltöztette, maga is kiválasztott egy bézsszínű ruhát, melynek nyakát és dekoltázsát csipkerózsák díszítették, sejtetve a nőies idomokat, mégis takarva a rálátást azokra.
- Yazi, nem túl kivágott ez? - bizonytalankodott egy kicsit ennek ellenére, miután felvette és megszemlélte a ruhát magán.

Yzarrék pihegve ültek a földön és átbeszélték a taktikáikat, a másik hibáit, eközben Idomár nőstény kutyája letelepedett Yzarr vádlija mellé. S a hím karját kezdte nyalogatni. A beszélgetés végeztével kezet fogtak, majd mindketten mentek a saját útjukra, Yzarr megfürdeni és átöltözni az ebédhez, Idomár pedig elgondolkodva kezdte nőstény kutyája buksiját simogatni, miközben Mesterére pillantott. A kutyái sosem mennek önszántukból idegen közelébe, az alfa nősténye pedig kiváltképp, csak őt fogadja el.
Yazira a haját fésülgette és közben halkan dudorászott, először a válla felett pillantott hátra. Majd teljesen megfordult.
Tudta ugyanis Shyáról, hogy csak akkor igényli a segítséget öltözés terén, ha valamit tényleg nem tud megoldani, egyébként pedig csak úgyis odébb hessegetné őt, ha öltöztetgetni akarná Shyarát.
Yazira a haját fésülgette és közben halkan dudorászott, először a válla felett pillantott hátra. Majd teljesen megfordult.
Annyira lenyűgözte a barackszínű ruhácska, hogy már gondolatban azt képzelte el, hogy letáncol a lépcsőn mosolyogva. S nem is hajkefével fésülgette a fürtjeit, hanem az ujjbegyeivel.
Shya kritikusan méregette magát a tükörben.
- Nem túl hivalkodó? - pillantott a kis fehérre. 
- Nem! Egyáltalán nem, csodásan festesz benne! - tiltakozott Yazi, miközben Shya háta mögé lépett és elrendezgette a haját.
A Kisnőstény bizonytalan pillantást vetett barátnőjére, majd végül vállat vont.
Yazira lebiggyesztette az ajkát látva a mozdulatot.
- Nem hiszed el?
- Véégül is, nem lenne kikészítve, ha a nagymamád ízléstelennek tartaná... - győzködte magát Shya. Tetszett neki a ruha hiszen kiemelte a kebleit, és a csipkétől eltekintve egyszerű volt, könnyed esésű, viszonylag rövid szoknyával, ami pedig a lábaira engedett kellemes rálátást, mégis kissé pőrének érezte magát. Ám látva Yazi  lebiggyesztett ajkát, elmosolyodott, és úgy döntött, ez marad.
- Nem... látnád, miket viselt fiatal korában! - csillogott csintalanul a tekintete. - Ezt a nyakigláb ruha dolgot az emberektől kezdtük átvenni, látnod kellene a régi rajzokat a papnőkről vagy akár csak sima szolgákról, vagy nemesekről... - kicsit még bele is pirult a mondandójába.



Yzarr a szobájába haladtában, összefutott egy szolgáló lánnyal, akivel közölte, hogy az ebédről egy kicsit késni fog, hiszen szeretett volna alkalomhoz illően öltözni, de ahhoz idő kellett, hisze így is sokáig tartott a fáradt gőz kieresztése.
- Hidd el, volt hogy egy szál ágyékkötő szerűségben és ilyen nyakban megkötős mell tartóban jelent meg valahol, s a testét pedig mint a táncosok fátylai, úgy takarta, sejtette a testének idomait... - bólogatott komolyan Yazira.
Shyara nagy szemeket meresztett erre a gondolatra. A Maman még most is vékony volt, és látta a képen, milyen szép volt fiatalon. Az ő helyében nem mert volna a Yazi által leírt módon megjelenni, félt volna, hogy valaki erőszakoskodni kezd vele, hiszen lám, ő maga sem volt kirívó, mégis megkörnyékezték őt a részegek.
- Juj! - adott hangot szörnyülködésének, majd Yazi vizes ruháit kiterítve lassan kifelé indult.
- És nem szólták meg?
- Már hogy merték volna, egy Themart? - kérdezett vissza magától értetődőn, miközben a csípőjére tette a kezét.
-És mitől változott meg?
- A kisugárzása és a megjelenése, na meg... az a néhány harcosunk a klánból aki látatlanban de láthatóan is körbe vették elég vissza tartó erő volt számára.Na meg... papnő, bálványunk papnője, még most is.
Shya szomorkásan eltöprengett. Valóban, ő maga is zárkózottabban öltözött, miután elszakadt Zerontól. Nem volt már, akinek tetszeni akart volna, s így nem látta értelmét különlegesnek és csinosnak látszani.
- A legnagyobbakról a leghangosabb a suttogás a hátuk mögött...- érvelt arra, hogy akármennyire is nagy nevű lehet a családjuk (rácáfolva Sarbar értesüléseire a lecsúszott, de tehetős család híréről) attól függetlenül ez nem védi meg őket a pletykáktól.
Ám hallva Yazi gondolatának folytatását, meglepetten kapta fel a fejét.
- Papnő? Oh... - komorodott el. A kígyótól és követőitől a hideg borsódzott a hátán, és nem tudta elképzelni, hogy egy ennyire törődő és kedves (még ha szigorú is) lény a szolgálatába álljon, persze, tudta, hogy Yaleena tiszteli a kígyót, de nem hitte volna, hogy ennyire közel áll hozzá, ez pedig kissé nyugtalanította.
Yazira gyengéden megsimította Shya vállát, majd összefogta saját haját egy gyors kontyba, amelyéből jó néhány hajtincs rakoncátlanul állt ki, itt ott.
Vagy talán csak ő, Shyara látott rossz példát a Bálványimádat kapcsán, hiszen Vryenne sosem volt túl lelkes Nyínna szertartásain, s csupán csak akkor szólt róla, ha feltétlenül szükséges volt.

A Kisnőstény elmosolyodott, látva Yazi kócos-rakoncátlan tincseit. De nem nyúlt hozzá, aranyos volt így, minek változtasson rajta?
- Igen, elvileg én is lehetnék az de még várok, hogy mi lesz Yzarral... - komorodott el kissé a hangja, miközben Shya haját is elkezdte rendezgetni, ha hagyta neki a nőstény.
Aztán elégedetten szemlélte a művét. ~ csinos és eszes, miért nem veszi ezt észre Yzarr is...~
- Hogy érted ezt? - kérdezett vissza a Kisnőstény, miközben hol egyik tincsét, hol a fésűt tartotta meg, attól függően, melyikre nem volt szüksége Yazinak a fodrászkodáshoz.
- Minden vér szerinti Themar nőstény lehetne papnő, aki eléggé elkötelezett. Szeretem a Kígyót , mert... bármennyire is ilyesztő, figyelmes. Az eddig a családunkat érintő viszályokban, harcokban, igazi védelmezőként állt ki értünk... A családért, csak... Yzarr elég képlékeny amióta megszületett. - míg beszélt egész halk volt a hangja. - Nagy felelősséget kapott a nyakába túl korán, ő az első aki bár ikerként született, de azonnal el is vesztette az öccsét.... Apám és a Bácsikám, meg tudtak osztozni egymással a Kígyó elképzelésein... S nem volt annyira viharos gyermekkoruk sem, mint a Bátyusnak, Anyám mindig is neheztelt Yzarra, amiért egyedüliként született, éreztette vele, hogy nem elég neki... Túl kemény volt vele... és ... a szülinapokon...azok borzasztóak voltak... - vált suttogássá Yazira hangja, jól lehet egy kissé eltért a témától.
- Szóval egyik oldalról anyámmal birkózott, ami valljuk be egyetlen gyermeknek sem jó, ha az anyja úgy viselkedik vele ahogy... A másik oldalon, meg rettegett a kígyótól és gyűlölte azért amiért az Anyjával tett...
Shyarát nem zavarta Yazi kitérése, csendben figyelt és igyekezett megérteni az elhangzottakat. Szomorúan fogta meg barátnéja kezét és enyhén megszorította.
- Miért,mit tett Ibreath?- kérdezte szinte suttogva.
- Két tortát kapott és két ajándékot, amelyből mindig csak az egyik volt az övé. Végül a Bátyus kifakadt, mikor már elég idős volt, azt hiszem addigra kicsit meg is gyűlölte anyánkat, keveset is volt otthon, kerülte anyát, s apánknál, s legtöbbször itt volt, de közben készítették fel harcosnak is... - aprót sóhajtott majd Shyára pillantva erőtlenül elmosolyodott. - Ahelyett... ahelyett hogy azt ünnepeltük volna, hogy... az... hogy az Yzarr napja! - szipogott halkan és szomorúan. Megborzongott az emléktől, sosem fogja elfelejteni ezeket a napokat, mikor Yzarrt ünnepelték otthon. Azóta... bár Yzarr kerek perec kijelentette, hogy nem kér semmi ajándékot, mindig oda csempészett neki valami kis apróságot, amikor nála járt, látta, hogy azok az apróságokat féltve őrizte Yzarr, eme emlék után haloványan elmosolyodott.

Shya pedig, ha lehet, még kevésbé tudott jó szándékkal gondolni leendő anyósára. ~Hogy lehet valaki ekkora szörnyeteg! Megemlékezni a veszteségről, igen.. legyen ott még egy teríték, vagy egy gyertya az asztalon, de.. hogy éreztetheti a saját fiával, az egy szemmel, aki megmaradt! Azt, hogy... hogy nem kívánatos...~ Döbbenten rázta meg a fejét a gondolatra. Sajnálta Yzarrt, és látva Yazi bepárásodó szemeit, megölelte barátnéját.
- És te nem tudtad felvidítani olyankor egy kicsit? - kérdezte, részben azért, mert kizártnak tartotta, hogy Yazi ne igyekezett volna és ne járt volna sikerrel, másrészt, mert úgy gondolta, hogy ha sikeres volt a kis Themar, akkor ebből azért születtek jó percek is.
Yazi belebújt Shya ölelésébe jól esett neki, hogy ilyen barátnéra és nővérkére talált a nőstényben.
- De... de neki elég volt az is ha csacsogtam neki, sokat! - pillantott fel Shyára mosolyogva. - Mindenféléről és úgy láttam leginkább annak örül, hogy ott vagyok vele... Kicsempésztem a szakácsnő dugi csoki tortáját, mintha számított volna a dologra... anyu mindig citromos tortát készített... és együtt ültünk hárman, Doreannal a csillagok alatt és befaltuk a tortáját. Aztán persze apa jött és beparancsolt minket, mikor már hajnalodott... - törölte meg arcát és most már sokkal vidámabb volt az arca.
Shya pedig felkuncogott a gondolatra. Neki a citromos torta is jól hangzott, de:
- Ezek szerint Yzarr a csokis tortát szereti? - kérdezte hangosan a gondolat második felét, csak hogy biztos legyen a dologban, bár maga sem tudta, miért akar tudni efféléket. Hiszen ha elfogadná Ssaphryss ajánlatát... De jelei a gondolat okozta bűntudattal egyszerre sajdultak fel, a már eddig is jelenlévő, de Shya tudatának hátterébe tolt fájdalmat tovább erősítve, így a Kisnőstény sietve félretolta a gondolatot, és az ölelésében tartott Yazirára pillantott, s megsimogatta a kis Themar arcát. ~Annyira ragaszkodó és érzékeny~ gondolta, s csak remélni tudta, hogy Yazinak soha nem kell Yzarréhoz vagy akár az ő, Shyara problémáihoz hasonlókkal találkoznia.
- Is, azt is. Meg a barackos túróst amit most fog megkapni, hiszen megígértem neki a festményért cserébe, meg a huuh... van amelyik sajtból készül... valami maskarédé a neve... - elgondolkodva ütögette meg az állát, miközben kibontakozott Shya öleléséből. - erről jut eszembe! Le fogjuk késni az ebédet!!! - kapott a kilincs után.
Egy biztos, Noriához hasonlóan álnok nővérkéje biztosan nem lesz. ~Hacsak egy éjjel arra nem ébred, hogy az említett nővérke elhagyta egy idegenért.~ mart belé a bűntudat ezúttal gúnyos gondolat formájában is, és csupán Yazi kiáltása kergette el az érzést.
Felkapta a fejét, és az ajtó felé indult.
- Akkor siessünk, mielőtt Yaleena minket tálal fel büntetésül... mielőtt Yaleena minket esz meg haragjában
Yazi kacagva lépett ki az ajtón.
- Az utolsó fogja felseperni a konyhááát! - nevetve sietett le a lépcsőn. Hogy aztán a szigorú tekintetű Mamannal találkozzon össze, s ott megtorpanjon fékezve.
Yaleena pedig hiába volt szigorú a pillantása ajkán egy mosoly játszott amitől jóval szelídebbnek tűnt a kiállása.
- Kisasszonyok, hát szabad a lépcsőn csak úgy futkározni?
Shya előzékenyen előreengedte barátnéját az ajtóban, és csupán némi fázis késéssel fogta fel, hogy Yazi kihasználva az előnyét, máris versenyt kezdeményezett. Az ajtót maga után becsapva sietett a kis Themar után, hogy aztán Yazi vállában kapaszkodjon meg, mikor belefutott a váratlanul megtorpanó lánykába.
A Maman szigorú pillantását szerette volna elkerülni, így bocsánatkérőn sütötte le a szemét. Remélte, hogy Yazi ki tudja magyarázni magukat.
- Igen! Mert őő vészhelyzet volt! - pillantott hátra a válla felett, a belé kapaszkodó Shyába. - Ugyanis, éhesek vagyunk!
Shya hökkenten bámult Yazirára, hallva a vészhelyzet hírét, ám szerencsére a lányka folytatta, így a Kisnőstény nekiállhatott szaporán bólogatni.
-és.. nem akartunk elkésni sem. - tette hozzá, hogy részéről még igazabbnak tűnjön a mentegetőzésük.
Yaleena elmosolyodott, majd a szalon irányába mutatott amely világos huzatú bőrfotelekkel volt berendezve, hatalmas kandallóval és egy ablakkal amelynek párkányára kényelmesen ellehetett helyezkedni, legalábbis a párnák sokasága és a takaró amelyet oda terítettek erre engedett következtetni.
- Semmi baj kedveskéim, Yzarr ugyanis késni fog... egy kicsit. Addig foglaljatok itt helyet, ha szeretnétek valamit inni, szóljatok Ifirinek nyugodtan. - pillantott mosolyogva a párosra.
~No lám... remélem ha látod milyen jól ki jön Yazi a Kisnősténnyel, ahogy te hívod... Előbb utóbb te is rájössz, hogy ne keresd benne a bajt... a rosszat...~
- Mamann! - torpant meg Yazi egy pillanatra - Ugye... ugye minden rendben a kis tortácskámmal? - pillantott mosolyogva az idős asszony felé.
- Arra gondolsz, hogy a bátyád nem majszolta-e el titokban már rég?
Yazira karba fonta a kezét s békamód felfújta a pofiját, próbált mérgesnek látszani,de nagy kerek szemei amelyek mindig mosolygásra álltak, nem engedték és az ajka szegletében megbúvó mosoly is arról árulkodott, hogy mindjárt elneveti magát.
- Náágyhon rhemélem, ogy nhem! - duzzogta ki magából vigyorogva.
Shya szája is gyanúsan felfelé kunkorodott.
Yzarr egy egyszerű fekete selyem inget vett fel, a szabása követte a vonalait, a keskenyebb csípőjét, ugyanakkor eléggé kiemelte a mellkasát, de mégsem tapadt rá túl feszülősen. A felső két gombot szabadon hagyta, s nyakkendőt se kötött a nyakába. A fekete halszálkás nadrágját pedig egy vékony fekete övvel fogta össze. Hangtalanul haladt le a lépcsőn és igen csak jól érezte magát, eddig nem beszélgetett ennyit Idomárral, aki szintén kedvelte az állatokat és a saját kutyáit maga tanította be, kíváncsiak voltak egymás módszereire, hogy Yzarr lova hogyan lett ennyire kezes ugyanakkor egyetlen gazdát elfogadó, mert a kutyáknál még megértette... De egy lónál aki társas élethez van szokva... Furcsának találta. A lépcső tetején még megütötte a fülét húga duzzogónak tűnő hangja.
Yazi gyorsan bekacsázott a szalonba, majd helyet foglalt az egyik fotelnél.
Shyara előreengedte Yaleenát, s csak azután foglalt helyet barátnője mellett.
Iménti jókedvét azonban feszültség űzte el, ahogy Yzarr is megjelent az ebédlőben.

- Itt vagyok Maman! - hallatszott Yzarr hangja, előbb majd a hím is megjelent.
- Remélem jól kiverekedted magad... - jegyezte meg Yaleena- és éhes vagy! Mert... készítettünk neked valamit... - fordult hátra mosolyogva az idős asszony.
Yazira mosolyogva fészkelődött nem bírt a helyén maradni.maradni, annyira izgatott volt.
Shya kíváncsian figyelte a hím reakcióját, miközben megfogta Yazi kezét, hogy a kis Themar levezethesse a feszültségét a kézszorongatással, s ne ficeregjen annyit.
Yzarrt zavarta, hogy ilyen hirtelen a figyelem középpontjába került, így csak bólintott. Yazira pillantott, látva annak mocorgását, gyanúsan méregette a húgát.
- Akkor... mehetünk is nem? - kérdezte Mamantól Yzarr,látva tertvére mocorgását biztos volt benne, hogy ő tervezhetett valamit.
Yazi megszorította Shya kezét, majd felpattant és el se engedve a kezét maga után húzta őt Yaleena és Yzarr mögött haladva mentek.


Yzarr zsebre dugott kézzel haladt a beléje karoló Maman mellett.
- Fiacskám, miért nem veszel fel többször nyakkendőt? - pillantott fel unokájára.
Akin látszott, hogy most sincs rajta nyakkendő csak a felső kettő gomb van szabadon hagyva.
- Ifiri szolgáló lánya kifelejtette... Nekem meg így is jó. - felelte Yzarr egyszerűen.
- Hééé Yzarr, miért vagy ilyen mogorva? - bökte hátba Yazi méltatlankodva a bátyját.
Shya hagyta, hogy barátnéja berángassa az ebédlőbe, s nem is nagyon mozdult el mellőle. Yaleenával nem volt beszélnivalója, hiszen örült, hogy a nőstény hamar elfelejtette a futkározásukat, s amúgy is, némi fenntartással gondolt az idős hölgyre azok után, amit Yazi mesélt neki. Nem tudta elképzelni fátylakba csavarva, ahogyan a kígyót körbeajnározó, hajlongó papnők között sem látta odaillőnek.
Ugyanakkor a másik oldalán meg Yzarr állt, aki az utolsó találkozásukkor egyszerűen átnézett rajta, s ez rosszul esett a lánynak, ugyanakkor szerette volna, ha a hím megenyhül iránta, ám erre nem sok esélyt látott az adott pillanatban.
És persze kíváncsi volt Yazi tortájára is, mivel annak átadása bizonyára felderítette volna Yzarrt, s akkor talán Shya későbbre tartogatott köszönését vagy más gesztusait is hajlandó lesz észrevenni
Miután hímként ő foglalt utolsóként helyet és a Mamannak meg Yazinak betolta a széket, egy gyors szék betolást még engedélyezett magának a nőstényél is, de amilyen gyorsan jött úgy távozott is, s leült a saját helyére. Az ölébe terített egy szövet szalvétát, majd hátra dőlt a karfás székben.
- Min gondolkodtál el ennyire Shyara kedvesem? - kérdezte Yaleena kíváncsian a másik fiatalabb nősténytől.
Hiszen látta rajta, hogy igen szótlan amióta Yzarr megjelent.


A Kisnőstény azonban rajtakapottan rezzent meg, s bár nem volt feltűnő, tartott tőle, hogy Yazin kívül mindenki észrevette.
- Ó, semmin. - vágta rá hárítva, majd hagyta, hogy Yzarr betolja mögötte a széket.
- Köszönöm. - pillantott a hímre, s kereste a tekintetét.
- Rá se ránts Maman, biztos a következő pofonon ügyködik. - morogta egy vicsor kíséretében, egész halkan, s talán nem is a Mamannak szólt, hiszen elég közel állt a nőstényhez, inkább hallhatta Ő. A hím pillantását pedig csak futva kaphatta el a nőstény.
- Hát nem egyértelmű Maman, csakis miattam lehet... - pillantott az idős asszony irányába.
Shyara döbbenten meredt a hímre, annak megjegyzését hallva, s megdermedt a mozdulatban, amellyel a szalvéta felé nyúlt.
- Tessék?! - hápogta elhaló hangon, s bár értette a mondatot, azt kívánta, bár rosszul hallotta volna. Jelei sajgása jócskán csillapodott, bár ez a változás nem tűnt fel a lánynak, hiszen Yzarr sértése jobban lekötötte a figyelmét.
A Kisnőstény a kelleténél erősebben rázta ki a kendőt, s terítette az ölébe, majd tüntetően elnézett a másik irányba, amerről az ebédet várta.
Yzarr pillantása gleccser fehéren villant majd megszólalt.
- Bizonyára csak egy újabb bájos hazugságon töri a fejecskéjét, hiszen azzal kezdett... utá...- de nem fejezhette be mert Yazi dühös szomorú pillantásával találkozott a tekintete. ~ utána pedig nehéz leállni, a hazugságokkal...~ Fejezte be végül magában.
A Kisnőstény keze ökölbe szorult a vádtól. Yzarr szavai ha lehet jobban fájtak, mint a jelei korában. ~Nagyszerű, bezzeg ti őt pártoljátok, mi? ~ gondolta dühös-csalódottan, a hajnalkáknak címezve a véleményét, mikor feltűnt neki azok nyugalma.
Shya mély levegőt vett, s próbált nyugalmat erőltetni magára, ám ettől függetlenül a hím szavai fájó pontra tapintottak.
- Nem hazudtam, csak halogattam a bemutatkozást.- sziszegte halkan, elsősorban Yzarrnak címezve szavait.

Yzarr már leült amikor a nőstény szavai elérték ám figyelmét az elébe kerülő gombás tárkonyos leves kötötte le.
- Yzarr fiam! Ifiri anyja meglátogat minket, s eljön a férje is, foglalkoznál vele, míg mi Ifiri kishúgával foglalkozunk, a komornyikom kimenőt kapott. Elriath írta, hogy addig átküldi hozzám Valent, amíg ti itt vagytok nálam vendégségben. - vágott közbe a parázs vita kialakulását megelőzve a két fiatal közti beszélgetésbe Yaleena. Nem szokása a csacsogás, még ha ez annak is tűnhetett, de nem szerette volna, ha komolyabbra fajul a veszekedés, vagy vagdalkozás.
Yazira pedig egyből fellelkesült.
- Egy baba?! Egy pici baba itt?! Maman mehetek én is , veled? - kérdezte
- Shya te... te nem akarsz jönni? - pillantott az asztal túloldalán ücsörgő barátnéjára.
Yzarr pedig megeresztett egy alig hallható sóhajt.
Shya gyomra összeszorult a hí vádaskodásától, és bár a ház asszonya közbeszólt, a sértéseket nem tudta el nem hangzottá tenni. A lány étvágya elment volna, ha korábbi rosszulléte miatt nem lett volna ennyire szüksége az ételre. ~Gratulálok, Úrfi. érti a módját, hogyan vegye el a self kedvét az élettől is! ~
Yazi kérdésére megrázta a fejét.
- Inkább kihagyom. Nem értek a gyerekekhez, és nem lennék jó társaság.
-Nem érek rá Maman, dolgom van! - jött az egyszerű válasz, Yzarrtól, nem fog ő szolgálók férjeivel bratyizni. 

- Mégis milyen dolgod lehet? Ami fontosabb az egyik szolgálóm rokonánál? - kérdezte szomorúan, s kissé vádaskodón Yaleena.

Ám a hímtől egy hosszú lapos, vesébe látó pillantást kapott.
- Értem..értem... - motyogott a levese fölött Yaleena, hát ilyen családi étkezésben se sűrűn volt még része.
Mintha összeeresztett volna egy egész falka veszett kutyát...vagy még rosszabbat.
Yzarr szótlanul kanalazta tovább a levesét, bár a nőstény szavai megütötték a fülét.
~Ebben legalább egyetértünk...~
Ám ez a kelleténél hangosabban csúszott ki Yzarr száján s az utolsó pillanatban vette észre, mégsem mutatott egy cseppnyi megbánást.
- De legalább elmegyünk oda ahová az ebéd előtt akartunk..?- kérdezte Yazira Shyától kissé elszontyolodva, s szándékosan fogalmazott sejtelmesen, mintha ez kettejük titka volna.
- Hogy ha így folytatja, bánni fogom, hogy a kígyónak szántam azt a pofont és nem magának- csattant fel Shyara
- Mentegetőzhet hogy kinek, hogyan szánta, akkor is én kaptam, pedig épp előtte mentegetőzött egy álom kapcsán. S ha már itt tartunk, akkor azt hiszem örülhetek, hogy előre bezsebeltem azt a pofont, jobb azt előre megkapni, mint a mézesmadzagot is és csak utána inni a levét nem? - vágott vissza Yzarr élesebben.
-Nem elég, hogy a kígyójuk kóstolgat, még maga is belém mar, gratulálok, szép kis páros. Ezek után nem nagyon van joga bocsánat kérést várni, úgy hiszem.
-Én kérek elnézést amiért hagytam Obszidiánnak, hogy rajtam keresztül gyógyítsuk meg a lovász fiút. S aztán ebből fakadóan , jottányi energiám sem maradt arra, hogy a nagy száját óvhassam... - csattant fel Yzarr egyre feszültebben. Az sem tetszett neki, hogy mindezt a Mamannak is végig kell hallgatnia.

-Ha nem kezdett volna sértegetni, nem említettem volna. Obszidiánra haragudtam és nem magára, de épp az imént közölte, hogy nem érdekli a mentegetőzésem. Innentől engem miért érdekeljen, hogy a kötelességét végezte? - vágott vissza Shyara.- Úgyhogy vagy elfogadja, hogy nem magának szántam és abbahagyja az utálkozást, vagy pedig elkezdhetjük felsorolni az összes olyan hibát is, amiért eddig nem okoltuk a másikat.

- Bocsássatok meg Maman, de magunkra hagynátok kérlek?! - sziszegte halkan Yzarr, összeszorított fogakkal.
Egyrészt, elakarta kerülni ezt az egészet, hiszen nem akart a Maman előtt, az ő házában veszekedni, de a nőstény mindig kiprovokálta s úgy tűnt nincs tekintettel másokra sem.
- Aztán megint engem okol majd, hogy a kígyó visszatér? - kérdezte Shyara.
Ritkán sikerült felülkerekednie az indulatainak Yzarron, de a nőstény valahogy mindig kiforgatta a nyugalmi állapotából, kívülről hűvös nyugalommal, ám belül fortyogó dühvel vágott vissza a nősténynek.
- Szóval, őket hozná kényelmetlen helyzetbe, azzal , hogy végig hallgassák a mi vitánkat, ami legkevésbé sem tartozik rájuk. Mit kíván, tanukat vagy pártolókat? Ezen kérdéséből pedig egyébként is arra következtetek, hogy csak több szemközt képes velem beszélgetni, így hogy várhatnék el egy normális bocsánatkérést, nem a padlófényezéses, hajlongásra gondoltam, csak egy egyszerű négyszemköztire, ahol elmond mindent miért is törölt képen, mert erre lennék kíváncsi. De így nem... köszönöm, de nem érdekel.
Shyara dühös tekintete megenyhülni látszott, míg a hím beszélt, s mire Yzarr befejezte, a Kisnőstény szinte már szomorúan sóhajtott.
- Nem tanú és nem pártoló kell, csak valaki, aki visszatarthatja a bálványukat, ha újra megjelenne, és a csuklóm szorongatná. Ha nem félnék attól, hogy visszatér, akkor semmi kifogásom nem lenne a négyszemközti beszélgetés ellen.

Yzarr felemelte az ölében tartott kezét s a két darabban levő kanál halkan koppant az asztalon, észre sem vette, hogy az eltört a kezében, egy pillanatra talán sajnálat villant a tekintetében, de gyorsan tova is szállt. Yaleena Yzarr karjára fektette a tenyerét, s gyengéden próbált végigsimítani az alkaron, még itt is érezte, hogy mennyire feszült az unokája, hiába próbálta leplezni, az arcát.
Dühös mordulás hagyta el az ajkát, hátradőlt a székében s fáradtan túrt bele a hajába, a homlokától egészen a tarkójáig, ahol még jól össze is borzolta a haját.

 Lopva Mamanra pillantott aki kerülte a pillantását. Nem igazán akart beleszólni a dolgok folyásába.
S pártolni az egyiket vagy a másikat, de természetesen Yzarr mellett állt volna ki, vagy a kígyó mellett, mindenképp, hiszen ő tudta hova húz a szíve.
Shya  megrezzent a kanál koppanását hallva, lesütötte a szemét. Szégyellte félelmét, még ha jogosnak is érezte, ugyanakkor akármit mondott is az imént, bűntudata volt a pofon miatt. Szeretett volna bocsánatot kérni Yzarrtól, és fájt neki a másik csalódottsága és talán megvetése.
De nem mert egyedül maradni vele, nem bírta volna ki, ha a kígyó ismét kísérteni kezdi. Tudta, hogy valami sántít az ajánlatban, és félt, hogy hibázik. De már nem tudta, mivel követ el nagyobb hibát: ha cserbenhagyja Yazit és megszegi Elriathnak tett esküjét, vagy itt marad ezzel a viharos természetű, bizalmatlan hímmel, aki szökő évente egyszer hajlandó csak tréfálkozni, és ha mosolyog is, legtöbbször gúnyosan teszi?
Nem tudta, mi a nagyobb hiba, nagyobb bűn. És megriasztotta a döntés, amit neki kellett volna meghoznia.
Shyara szemét elfutotta a könny, s a tányérja körvonalait homályosan kezdte látni.
A Kisnőstény kezében megremegett a kanál, hát jobbnak látta letenni a tányérja mellé. Violaszín íriszeit elsötétítette a bánat, s ahogy felnézett, Yzarr láthatta, ha hajlandó volt viszonozni a lány pillantását.
- Yzarr... Tényleg nem lehetne...? - kérdezte bátortalanul, s hangja elárulta, nem áll messze a sírástól. - Nem kell, hogy hallják, csak.. valamelyikük legyen a közelben...- bár azt hitte, képes lesz végig a hím szemébe nézni, míg ezt mondja, tévedett. Mondata végére ismét lesütötte a pillantását, előre tartva a visszautasítástól.


Yzarr gondterhelten sóhajtott, a nőstényre pillantott így láthatta annak könnypárás tekintetét, de már döntött.
- Sajnálom, de ezzel s velem együtt kell élnie, a csomaggal jár. El kell fogadnia, fel kell készülnie rá. Ha... majd helyre tett magában mindent és ha itt leszek, keressen meg. Ez vagyok én. - fejezte be végül Yzarr. S lényegében ezzel azt akarta kifejezni, hogy vagy megszokja a nőstény vagy megszökik...
Yazira felpattant a székéből, majd Yzarr mögé lépett és hátulról átkarolta, puszit nyomott az arcára, végül összeborzolta a Bátyja haját.
- Gyere Maman, biztos megérkeztek Ifiri kishúgocskájával...

Yazira, nagyon szomorú volt, hogy mindezt végig kellett hallgatnia, Shyának küldött egy bátorító mosolyt, majd a Mamanra pillantott.
A Kisnőstény szomorúan bólintott. 

- Értem - motyogta s a tányérjára szegezte a pillantását. nem sokat evett, de fáradtabbnak érezte magát, mint amennyire még tudott volna enni. Öléből kivette a szalvétát, megtörölte a szemét, majd a száját, s az asztalra rakta.
Hallva Yazi szavait, felpillantott a lánykára, s szomorkásan rámosolygott, csak hogy a kis Themar lássa, azért nem hiába küldözgeti bátorítását.
- Köszönöm az ebédet, és.. és elnézést az iméntiért...- mondta halkan, s felkelt az asztalól.

Yzarr pedig legszívesebben itt helyben rágyújtott volna, az elkészített dohány már ott volt a tenyerében, az ing zsebből vette elő, szó nélkül kelt fel az asztaltól, és az ebédlő másik ajtaján távozott a helyiségből.
- Szivem, azért van ebben a dologban valami... legalább félre tennétek mindketten azt a fene nagy büszkeségeteket! - motyogta az orra alatt mondatának második részét inkább az orra alatt. Az ő levese legalább elfogyott, Yzarrt ismerve, majd a konyhában fogja megtalálni, pár óra múlva.
Yaleena beszéde inkább egy öregasszony motyogásának tűnhetett.
Yazira belekarolt az idős nősténybe, majd ketten indultak el a cselédszállás irányába.
Olvasnád? Tovább → ;

Yzarr az elkövetkezendő napokat a könyvtárban töltötte s az istállós fiút tanítgatta a lóidomítás alapjaira. Időközben Yazira is átjött a Mamanhoz.
- Yzarr, kis unokám, tényleg Obszidiántól kergült meg ennyire a lány, csak hogy a te szavaiddal éljek? - ült töprengve Maman a hárfánál.
- Nem tudom, Maman, valószínűleg. Én nem tettem semmit, amúgy is gyenge voltam - sóhajtott Yzarr, már nem tudja, hanyadszor rágta át vele ezt a kérdést az idős asszony.
- Bááááátyuuuuus! - viharzott be a pihenő szobába Yazira és lehuppant Yzarr mellé, miközben a nyakába csimpaszkodott.
- Ki kergült meg? - pillantott a párosra Yazira.
- Azt beszélik, nagyon kiállhatatlan beteg... - jegyezte meg Maman halkan. Ő sem kereste az óta az éjjel óta a nőstényt, nem azért, mert nem akart találkozni vele, sokkal inkább időt akart hagyni neki a gyógyulásra, s aztán... Csak a Kisasszonyra bízni, hogy akar-e egyáltalán beszélgetni vele. Yzarr állapota egyébként jobban is foglalkoztatta. Számtalanszor elmeséltette vele a gyógyítás közbeni érzéseit, akkor érezte, látta és beszélgettek a Kígyóval, még ha Yarr elméjében történt is, az incidenskor egyszerűen csak átvette az irányítást Yzarr felett, s ezt kicsit különösnek tartotta.
Yzarr, hallva Maman megjegyzését, beleegyezőn felhorkantott, majd lapozott egyet a kezében tartott könyvben. - Nem csak betegen kiállhatatlan-
- Bátyám, mi történt az arcoddal? - kérdezte Yazi elgondolkodva. A kérdezett pedig mogorván felmordult.
- A hibbant barátnéd. Pofán vágott, amikor feltehetőleg Obszidián beszélt vele... - morogta sötéten. Yazira elmerengve figyelte az apró foltot testvére állán, s magában meg kellett állapítania, hogy igazán erős ütés lehetett.

- Ha az agyrázkódásom maradéka ellenőrzés nélkül gondot okoz, még mindig jobb, mint ez, amitől garantáltan megőrülök - sziszegte Shyara nem figyelve a szolgálóra. Tekintetében az örvénylő fájdalom mellett értelem is csillogott, így nem mondhatták, hogy nincsen magánál.
- Szóljon a Nagyasszonynak és kérje meg, hogy váltsák le, látom, nagyon fáradt - mondta a gyógyító, figyelmen kívül hagyva a nőstény érvelését, s helyette a nőstény ápolásával megbízott szolgálónak intézte szavait, mire az hálás biccentés után sietve távozott.
- Asszonyooom! Kérem... küldjön helyettem valaki mást. Én már nem bírom ezt! - sopánkodott aprót topogva az ajtóban. - Felkelt és utasítgat mindenkit! S van valami a jeleivel is! - gyűrögette a ruhája szélét. Yzarr megvetően felhorkantott, majd pedig kortyolt a boros poharából, amelyet maga mellé tett ki a kis könyves asztalra.
- Shyara! Mi van vele? - bökte meg Yzarr oldalát Yazira indulatosan.
- Mivan?! - morogta sötéten a hím, de nem válaszolt.
- Kicsim, leesett a lováról. A bátyád meg haragszik rá azért, mert szerinte ok nélkül felpofozta őt a Kisasszony. - foglalta össze tömören az idős asszony, miközben felkelt, hogy elinduljon az ispotály irányába. - Mellesleg Yzarr tényleg nem tett semmit, mielőtt még ismét oldalba akarnád bökni! - figyelmeztette Yaleena a fialabb unokáját. Yazira rajtakapottan húzta vissza mutató ujját s zárta ökölbe a kezét, majd halkan kifújta a levegőt. Végül ő is felkelt az ágyról és magára hagyta a bátyját, hogy megnézhesse, mi van Shyarával.
- Maman, és mi történt még? Annyira titkolóztok! - sopánkodott a fiatal nőstény, miközben megigazgatta ruhája szegélyét. Yaleena rövid hallgatás után kezdett csak bele a mondandójába, mikor már egyre közelebb jártak az ispotályhoz.
- Ében megsebesítette az egyik istállósfiút, viszont a gyógyítómat korábban elküldtem Ifiri vajúdó édesanyjához. Én is gyengélkedtem, Yzarrék pedig bennrekedtek a nagyapád csillagvizsgáló tornyában. - Yaleena határozottan beszélt, s csak azért állt meg időnként, hogy egy kis levegőt vegyen beszéd közben. - A bátyád mágiával üzent, így ki tudtuk őket engedni, és utána együtt mentünk az ispotályba. A Kisasszony megpróbálkozott a gyógyítással, de elájult... - ezt mondva Yaleena hangjába neheztelés vegyült. - Eközben Yzarr különösen viselkedett, megjegyzem, mindvégig kéken derengett a tekintete, aztán kiderült, hogy azért, mert Ssaphryss szemmel tartotta a fiatalokat. De úgy hiszem, segíteni akart, s végül Yzarr elfogadta, hogy az általa ismert gyógyító varázslatot Obszidián felerősítse úgy, hogy közben az ő testét használja. A bátyád pedig kimerült ettől. Az az ágy volt hozzá legközelebb, amelybe a Kisasszonyt is fektettük, így végül egy ágyban aludtak el. Az utolsó, amire Yzarr emlékszik, az, hogy levendulaszag fojtogatta, tüsszentett, és miközben felült az ágyban, lesöpörte magáról Shyarát. Aztán pedig Obszidián kacagása, ahogyan elhagyta a testét, és ő ott maradt a nősténnyel szemben, sajgó állkapoccsal, kezében a zokogva menekülő Kisasszony csuklójával. De sejtheted, Yzarr mennyire le volt döbbenve azon, hogy a nőstény felpofozta... valami olyasmit mesélt, hogy éppen előtte beszélt neki Shyara arról, hogy még a gondolatától is irtózik, hogy bármiféle módon bántsa őt. Azt hiszem, egy álom kapcsán merült fel ez az egész... Bántós dolog... Azóta a bátyád neheztel, mi meg még nem kérdeztük a Kisasszonyt, hogy miért is akart elmenekülni... S egyáltalán nem is beszélni senkivel... - fejezte be az idős asszony, eddigre már az ispotályban álltak a paraván túloldalán, s most karba font kézzel, elgondolkodva pillantott annak irányába.
- Ekkor esett le a lóról is - tűzte még hozzá Yaleena
-Leesett, de ugye azért minden rendben van vele? - kérdezte immár aggodalmasabban a kis Themar, a hangja most komolyan csengett, nyoma sem volt benne a korábbi szétszórtságnak.
Shya remegve feküdt az ágyban, és bár kivételesen nem ébresztették fel, lévén fájdalma kezdett túljutni azon a ponton, hogy az álmokba menekülhessen előle, ettől függetlenül azért még próbálkozott, egyfajta különös, éberálom szerű, fájdalom és kába bódulat között ingázva.
Ám Yaleena hangjára lassan felfigyelt, és a nőstény szavai váratlanul és készületlenül érték. Nem számított rá, hogy ekkora bűntudatot kelt majd benne a Maman... vagy csupán még nem volt ideje vagy energiája ezen rágódni?
Akárhogy is, Shyara immár teljesen éber volt, ami fájdalma felerősödését is jelentette egyben. Halkan nyikkant, ám ha folytatást a párnájába rejtette, s ráharapott a huzatra tehetetlenségében.
Yaleena és Yazi azonnal az ágy irányába kapták a fejüket, majd oda is mentek Shyarához. A gyógyító eközben ott állt az ágy végében, de nem szólt, hiszen nem akarta megzavarni a Nagyasszonyék párbeszédét.
- Hogy van? - emelte pillantását saját gyógyítójára Yaleena.
- Úgy tűnik jobban, egyre többet felesel... A fejére már nem panaszkodik, így a további ébresztésektől eltekintenék - felelte e a kérdezett.
Shya dühös morgást hallatott. - Akkor kellett volna hagyniuk aludni, amikor még képes voltam rá. - A Kisnőstény hangja panaszosan és vádlón csengett, bár néhol magasabb tónus felé csúszott a fájdalomtól. - Nem véletlenül könyörögtem! - nyüsszent Shya, majd végül zihálva elhallgatott. Yaleena cöccenve hátrébb lépett. Yazi együttérzőn lépett közelebb a nőstényhez, a gyógyító pedig egy vállrándítás kíséretében távozott.
Yaleena a nőstény homlokára akarta tenni a kezét, hogy kisimíthasson onnan pár rakoncátlan hajszálat, ám inkább meggondolta magát.
- Shya, hogy vagy? - kérdezte Yazira az ágyon fekvő barátnéjától. Yaleena távolabb lépkedett és onnan tartotta szemmel Yazirát.
Shya szomorúan pillantott az elhátráló Maman után, ám figyelmét szinte azonnal Yazi vonta magára aggódó kérdésével.
- Mennyire.. nézek ki rosszul? - kérdezte lassan, és megpróbált odébbcsúszni az ágyon, hogy helyet adjon barátnéjának.
Yazira mosolyogva óvatosan leült, kisimított pár hajtincset Shya homlokából. Majd elvigyorodott.
- Csak amennyire egy pár napos szemét kupac lehet rosszul kinéző... - szimatolt bele a levegőbe, miközben nyelvet öltött. Shya azonban csak felsóhajtott és rezignáltan behúnyta a szemét.
- Annak is érzem magam... -mondta halkan, és elengedve saját hasát, Yazi keze után nyúlt. Ujjai hidegek, tenyere pedig nyirkos volt, és fázott.Yazira dörzsölgetve a tenyerébe fogta Shyara kezeit.
- Hogy érzed magad, el tudsz jönni fürdeni? - kérdezte barátnéjától.
A Kisnőstény fájdalmasan felnyögött Yazi ajánlatára, s kelletlenül grimaszolt.
- Muszáj, ugye?- Nehézkesen feljebb tornászta magát az ágyon, és ha nem látszott volna szürkés arcán, hát remegő kezei is elárulták volna gyengeségét és erőtlenségét.
- Ifiri! - kiáltott ki Maman a szolgálólánynak, mire az engedelmesen bejött a gyengélkedőbe és megállt a Maman mellett.
- S ha úgy is érzi magát, talán azt is elmesélhetné, mi zaklatta fel ennyire - szúrta közbe a Maman is, majd a komornája felé fordult. - Van még a levesből? - kérdezte.
Shya azonban feljajdult a nőstény javaslatára és visszakapta a kezét a hasára. Lesütött szemmel a takarója mintázatát elemezgette, miközben megpróbálta leküzdeni a vágyat, hogy fejét rázva tagadja meg a nőstény kívánságát.
Miután Ifiri bólintott, kicsit még várt, hátha Yazirának is eszébe jut valami.
Yaleena visszafordult, s kérdőn emelkedett meg a szemöldöke. Különös módon most kicsit olyan távolságtartónak tűnt a lány, mint Yzarr. Aggódott a nőstényért, de tényleg eldöntötte, hogy inkább nem zargatja semmivel sem, hiszen azon az estén számára egyértelmű volt, hogy bármi is zaklatta fel a nőstényt ennyire, menekülni akart mindenáron, s ki tudja mi vagy ki ijesztette meg a lovat, ami megakadályozta, hogy elvágtasson innen.
- Egyébként nem muszáj fürdened... csak... - motyogott Yazi halkan és mosolyogva, de segített Shyának felkelni. - Hány napja is fekhetsz már itt? - kérdezte, miközben megjelent a pofiján egy aprócska pír. A szolgáló kérdő pillantására nemet intett a fejével.
- Három, ha minden igaz - felelte Yaleena kicsit közelebbről.
Shya végül suttogva és bizonytalanul, de megszólalt.
- Kérdezze meg... a. - bosszús, utálkozó morgás hagyta el a lány torkát, s szinte köpte a következő szót - Bálványát. Magának talán nem hazudozik majd, mint nekem. Bár ki tudja... Akármit mond is, maga hinni fog neki. De kérdezze meg tőle, miért gyűlöl. Hogy mivel.. - nagyot nyelt, és kerülte Yaleena pillantását. - érdemeltem ki a ... mézesmadzagát. Hogy mit ártottam neki - szorult ökölbe a lány keze, és hangjában csalódottság, bánat és értetlenség csengett, ahogy felpillantott a nőstényre. - Miért mart belém? - Yaleena megütközve lépett hátrébb, még Yazi is kicsit elhúzódott, Ifiri pedig a lány felcsattanásának első szavaira távozott.
- Nem tudom, mi történt köztetek, de honnan veszed, hogy hazudott? Bármit mondhatott, vagy tett, ok nélkül sosem teszi - lépett még hátrább távolságtartón Yaleena. Nem tetszettek neki a vádak, amivel őt is illették.
Yazi megijedt a hirtelen indulattól, ami barátnőjéből áradt, s meg is volt szeppenve, tanácstalanul ölelte át magát, most már semmit sem értett. Arra kellett jönnie, hogy Shya ágyban fekszik, gyengélkedik, s mindezt a Kígyó miatt? Ráadásul Yzarr is vérig van sértve!? Nem értette.
- Ha okkal tette. Akkor is gy.. utálom érte. Ha leckéztet, vagy próbára tesz, miért? Hát nem próbáltam már eddig is megfelelni?! Ha útban vagyok, akkor miért hagyta, hogy Elriath beleegyezzen a házasságba? Ha pedig megfelelnék feleségnek, miért próbál eltántorítani? - A Kisnőstény szavaiban lassan már csak kétségbeesés maradt, és felhúzott lábait ölelte át, hangja pedig egyre halkult, ahogy a karjára hajtotta a fejét. Megeredő könnyei sem segítettek, s szavai nagy részét már csak motyogta.

Ifiri a folyosón Yzarrba futott, s azonnal figyelmeztette a hímet az ispotályban folyó paprikássá váló társalgásra, így a hím az ajtó melletti falnak támaszkodva állt, és fülelt. Leginkább a Maman miatt aggódott.

Yaleena kihúzta magát s határozottan pillantott a nőstényre.
- Náladnál sokkal erősebb feleségjelölteket is megleckéztetett, vizsgáztatott már. Nem az én tisztem lenne felhívni a figyelmedet arra a könyvre, ami a nőstények kéziratait tartalmazza, de úgy látom, Ibreath nem tette ezt meg! - mondta némileg szemrehányóan.
- Miért is tette volna... - horkantott fel Shya.
Yzarr bólintott, majd ellökte magát a faltól és ahogy jött, úgy távozott is, nem érdekelte a további beszélgetés. Ráadásul a nőstény iránt sem lett érdeklődőbb. A Maman pedig... úgy hallotta, igenis ki tud állni magáért, fölösleges volt ő ide.
- Mamankám, van nekünk olyan? - pillantott meglepetten az idős asszonyra Yazi.
- Nos, mit vártál amikor ő az első meghívásom alkalmával azt a fertelmes magasított nyakú ruhát vette magára? - enyhült meg Maman és Shyára mosolyogva közelebb lépett, Yazinak pedig határozottan bólintott, jelezve hogy igen, van olyan könyvük.
Shya felhorkantott, és elhúzta a száját.
- Nekem Yzarr választott - motyogta, maga sem tudta, miért.
- Nos, ez azt jelenti, hogy van ízlése és majd helyetted is figyel a ruhákra... - kacagott fel Maman. Ami egyébként tényleg igaz volt, a hím szeretett öltözködni, tudta jól. Legalábbis régen.
- S azt, amelyiket függőleges szoknyarész díszítette, azt is? - kérdezte a Maman elmerengve.
A Kisnőstény jelei kitartóan lüktettek és égtek, ám Yazi jelenléte egy kicsit segített Shya magányérzetén, Yaleena személye pedig elég tekintélyt parancsoló volt ahhoz, hogy Shya igyekezzen megfelelni neki, s ezáltal az idős nőstény valamelyest elvonta a lány figyelmét a fájdalmáról. Ettől függetlenül persze kitartóan markolta az ágyneműjét, e csupán egy-egy váratlan lélegzetvétel és a megfeszülő ujjak és testtartás árulkodott a jelek nyilallásáról.
Ifiri nyugodtan masírozott be egy letakart tálcával a kezében, amelyen tyúkhúslevest hozott. Lábas tálca volt,amelyet pont az ágyban való evésre találtak ki. Most, hogy már lenyugodtak a kedélyek, Yazi felkelt, és feltornyozta Shya háta mögött a párnát, segített feljebb ülni neki, s ő is helyet foglalt a párnáknál.
- Miért ütötted meg Yzarrt? - tette fel végül az őt leginkább érdeklő kérdést, elérve, hogy Shya félrenyeljen.
- Nem őt... Nem őt akartam - válaszolta a Kisnőstény némi köhécselés és könnyezve levegő után kapkodás után szégyenkezve. - hanem a k... Őt. - úgy tűnt, Shyara hangjában új keletű félelem bujkál Obszidián említésekor. - Muszáj volt, hogy elhallgasson. Nem bírtam volna... ha folytatja.
Yazi megrökönyödve ücsörgött az ágy szélén, s töprengve ingatta a fejét.
- Kettejüket ütötted meg... Ilyenkor osztoznak egy testen - ült le az ágy végébe Yaleena. - Ritkán fordult elő eddig ez a családban.
Yazira átkarolta Shyát, s kicsit megszorította őt, amolyan itt vagyok, nem lesz semmi baj, módon. Yaleena pedig tovább töprengett az ágy végében a gondolatai kicsit máshol jártak.A Kisnőstény épp eléggé szégyellte magát, Yaleena megjegyzése nem változtatott a dolgon. A lány megrázta a fejét.
- Megijedtem és féltem... Nagyon. Nem tudtam, mit tehetnék! - mentegetőzött, majd elkomorodott, s hangja szomorúan szólt. - Még mindig nincs jobb ötletem, mint ez.
- Ezt... inkább Yzarral kellene megbeszélned... - csapta össze tenyerét az idős asszony, majd felkelt. - Most magatokra hagylak, ha nem bánjátok.
Shya azonban összerezzent. Hogy a hangra, vagy a gondolatra, hogy Yzarr elé álljon, nem tudni. Lassacskán kanalazni kezdte a levesét. Igyekezett nem kapkodni, de rettentően éhes volt már.
- Finom a leves? - kérdezte Yazi mosolyogva, s ezzel is legalább terelve a témát.
- Yaleena... Kérem, ideküldené a gyógyítót? - kérdezte Shya, miután bólintott a barátnéja kérdésére.
- Természetesen - felelte kicsit aggodalmas pillantással a Maman, azzal távozott.
A gyógyító rövidesen megérkezett, s érdeklődve pillantott a nőstényre.
- Hívatott, Kisasszony? - kérdezte udvariasan.
Shya bólintott, és eltolta magától az ételt, ám beleszisszent a mozdulatba. Az étel jólesett neki, s kicsit erősebbnek is érezte magát így, hogy volt valami a gyomrában, de továbbra is fájtak a jelei, és egy rövid ideig tartó enyhüléstől eltekintve még mindig ugyanolyan szörnyen érezte magát.
- Ha van rá mód... ssz-sz! Szeretnék fájdalomcsillapítót kérni. - a hangja udvarias volt és tisztelettudó, ám a fájdalmas felszisszenést és a vele járó grimaszt nem tudta elkerülni.
- Szerettem volna vissszaaludni, de már nem megy, és ez a fájdalom nem pár perc alatt múlik.- magyarázta jóval higgadtabban és udvariasabban, mint az elmúlt időszak alatt bármikor.
A gyógyító áthatón pillantott a nőstényre aki elkezdett mocorogni.
- Rendben, a patika könyvünk a mögött az ajtó mögött található, a gyógyszerekkel egyetemben, de kulcsra van zárva. Ifirit, majd segít magának kinyitni az ajtót. Beszéltem a főházban élő gyógyítóval, lévén Ő többet tudhat a maga jeleiről, s azt mondta, valóban enyhülést adhat magának valamely készítmény, s bízzak az Ön tudásában is, de kérem körültekintően járjon el - tette csípőre kezét, s várta, hogy szavainak hatása elüljön.
A Kisnőstény határozottan bólintott, mire a gyógyító sarkon fordult és a saját kulcsával nyitotta ki az ajtót, de odabent is hallotta a lány szavait.
- Mint azt már kissé sértően közöltem, nem szoktam efféle szerekkel élni, inkább kialszom, ha valamim fáj. Ne aggódjon, nem szoktam kockáztatni, sem pedig hanyagul vezetni a jegyzetet.
- Milyen szerben gondolkodott? - kérdezett vissza a gyógyító, s bár szavai hivatalosak voltak, nem tűnt ridegnek, pusztán tényközlőnek. Eközben Yazira csöndben piszkálta Shya kócos haját, ujjbegyeivel fésülgetve annak végét. Nem tudott érdemben hozzászólni a párbeszédhez, így inkább tőle szokatlanul türelmesen ücsörgött.
- Egyelőre még nem tudom, mik közül választhatok. Eddig egyszer használtam altatót, de az jelenleg nem megfelelő, de később tervezem használni. - Shya kelletlenül ébredt rá, hogy Yzarr segítsége többé nem opció. - Rövidtávon teljesen mindegy, csak a fürdőig szeretnék eljutni, de lehet, hogy hosszabb távra lesz rá szükségem, jó esetben egy hétig, másfélig.
- Értem... - keményedett meg a gyógyító hangja. - Ez esetben kezdjük ezzel... - jelent meg egy üvegcsével a kezében, és átnyújtotta azt a nősténynek. - Ez egy enyhe mákonnyal kevert készítmény, óvatosan használja - figyelmeztette mint lelkiismeretes gyógyító a beteget, még akkor is, ha a másik tudta, miként kell alkalmazni azt, a becsülete diktálta így.
Shyara bólintott, és figyelmesen forgatta az üvegcsét.
- Egy kis kávés kanálnak elégnek kell lennie a fájdalom csillapítására, elmulasztására vagy enyhítésére, de őszintén szólva, nem akarnék kísérletezni, viszont rögtön a legerősebbet sem adnám. Remélem, megérti - folytatta a gyógyító egy bocsánatkérő pillantás kíséretében. Shyara kivételesen őszintén mosolyodott el.
- Nem azt várom, hogy megszűnjön, csak hogy kezelhető legyen... azaz legyek. - pirult el zavartan, majd felsóhajtott. - És kérem, ne haragudjon rám a korábbi viselkedésemért - kért bocsánatot a lány.
- Nem tesz semmit, a betegek már csak ilyenek... - hárított egy megnyugtató pillantással a gyógyító, majd egy főhajtás kíséretében megszólalt. - Engedelmükkel, akkor most távoznék! - és így is tett.
Shya kimért magának annyit, amennyi becslése szerint egy kiskanálnak felelt volna meg, majd fintorogva lenyelte az ópiumoldatot. Pár percet még várt, addig megigazította a haját, hogy Yazi könnyebben hozzáférjen, és élvezte barátnéje jelenlétét. Nem volt egyedül, s bár a lányka nem helyettesíthette Zeront, a hiányát valamelyest enyhítette a tudat, hogy még nem mindenki hagyta el őt.
- Hogy érzed magad? Mehetünk? - csavart egyet Yazi Shyara haján, s kikapott egy hajtűt a saját hajából, hogy átszúrja azt a nőstény kontyán.
Shyara bólintott, majd félrelökte magáról a takarót és barátnőjébe kapaszkodva felkelt. Léptei még kissé bizonytalanok és fáradtak voltak, és a lány erőtlennek érezte magát. Jelei fájdalma ugyan csillapodni kezdett, de még nem eléggé ahhoz, hogy egyenesen járjon, így egyik kezével Yazit fogta, a másikkal saját törzsét.
Yazi átkarolta nővérkéjét, majd rávetett egy bátorító mosolyt és a tempót teljesen Shyarára bízta.
- Nagyon félsz a Kígyótól? - bökte ki halkan. Ő nem félt tőle, sőt, ha lehet azt mondani, egész jól elvoltak egymással. Tartott tőle, de tisztelte, és kedvelte is, sajátos humora miatt.
A Kisnőstény csak bólintott egyet. Félt, mert nem értette, és mert Obszidián olyan hatalommal bír, amivel szemben ő tehetetlen volt.
- Attól, amit tehet velem...
- És a bátyustól is pont ezért félsz? - kérdezte nővérkéjét Yazi. Kíváncsi volt, s nagyon sokat gondolkodott; szerette volna megérteni a bátyját és Shyát is egyaránt, de beleszólni az ügyükbe nagyon nem akart. Ám, ha jó kérdéseket tesz fel, akkor legalább ő összeteheti a kockákat, magában. Ugyanis szeretett tisztán látni, még ha hóbortosnak is tűnt olykor-olykor.
Újabb bólintás, és ezúttal szomorú pillantás volt a válasz Yazi kérdésére.
- Nem akarok egyedül maradni vele. Nem ismétlődhet meg... azt nem bírnám ki.
A kis Themar szomorúan pillantott a nőstényre, s gondterhelten szusszantott. Ezt nem fogja tudni megoldani, nincs rá megoldás.... Percekig nem szólalt meg, talán a lépcsőt is elérték, szép nyugalomban.
- A...a jeleid? Úgy értem, ő enyhítette a fájdalmat... - töprengett hangosan, s kisimított pár kósza tincset Shya arcából. ~Szörnyen festesz... ~ gondolta elkomorodva. A Kisnőstény elgyötörten viszonozta Yazi pillantását.
- Mást kellett kitalálnom... - Barátnéje arcán látszott a kimondatlan kérdés, hát folytatta. - Ópium. Kockázatos, de nem rosszabb, mint Yzarral maradni. -
Yazira egy pillanatra megölelte barátnéját s megcélozta tekintetével a lépcsőt.
- Készen állsz? Képzeld azt, hogy Maman épp most készítette el eddigi életed legkellemesebb fürdőjét! Nyugtató illóolajos mécseses, relaxáló pihenésre való fürdő! - vigyorgott lelkesen, biztatva a másikat.- Ha kell, segítek, a hajadat mindenképp rendbe akarom hozni! - pödört egy szálat mutató ujja köré, amely Shya halántékán lógott le.
Shya elmosolyodott a gondolatra, s a korlátot fogva felfelé indult a lépcsőn. Tényleg kecsegtető volt a Maman legjobb fürdőjének ajánlata, és nem akarta megvárni, míg kihűl a vize.
Olvasnád? Tovább → ;



Yaleena és Yzarrék gyógyítója közeledett az ispotály irányába, de megrökönyödve megtorpantak a kicsapódó ajtó láttán, s tanácstalanul pillantottak egymásra.
- Elvileg minden rendben...va... - szakadt félbe Yaleena beszéde, s kicsit zavarodottan pillantott a rohanó nőstényre.
A Kisnőstény, mikor észrevette, hogy nincs egyedül, megtorpant, s lélegzetét visszafojtva, lehajtott fejjel pukkedlizett egyet, majd fel sem nézve sietett tovább, míg el nem fogyott a levegője, s a torkát fojtogató zokogás ki nem szakadt belőle ismét. Csak remélte, hogy elég távol sikerült érnie szegény Mamantól, mielőtt ismét levegő után kapott.

~ Yzarrr!!! Mi történt! ~ Kapta a szája elé a kezét, majd rohanni kezdett az ispotály irányába
-- Neeeeeeeee!!!! - hallatszott a kétségbeesett sikoly. Látva az ágyon kiterült unokáját. A vállai merogytak és zokogásban tört ki.
A gyógyító tartotta a lépést Yaleenával.

- Yaleena asszony, vigyázzon! - jött a határozott parancs a félvér gyógyítótól immár halkabban, ahogyan észrevette a feléjük tartó aggodalmas személyzetet, akiket a nőstény kiáltása riasztott.
- Asszonyom,mi a baj? - kérdezte a komorna aggódva. Kissé kapkodta a levegőt a futástól, ám a komornyik, aki pár lépéssel lemaradva követte őt, fittebbnek tűnt, vagy pedig közelebbről jöhetett, lévén nem lihegett.


A komorna átölelte az asszonyt s arrébb vezette, leültette az egyik ágyra, a komornyik friss vizet nyújtott át egy tiszta pohárban.
- Üljön le asszonyom! - nyomta le gyengéden vissza az asszonyt, látva hogy Yaleena fel akar kelni ismét.
Eközben a gyógyító szemügyre vette a furcsa pózba kiterült hímet, miután megbizonyosodott róla, hogy semmi baja, megfordította.
Yzarr felhorkant a mozgatásra, de egyébként nem reagált még akkor sem, mikor a gyógyító felhúzta a szemhéját, s megnézte a pupilláit és szemmozgását. Ezután kissé értetlen, de nyugodt arccal fordult Yaleena felé.

- Nyugodjon meg, Yaleena asszony, az unokája, bármily furcsa is, csupán alszik. Eltekintve az állán található duzzanattól, semmi baja. Nagyon kimerültnek tűnik, de ha kívánja, felébreszthetem.
- Nemkell, hagyja csak aludni. Rá fér... ki tudja, mióta nem aludt rendesen... -kelt fel a Maman nyugodtabban. Ifiri, kérlek, küldj ide egy szolgáló lányt s ha felkelt, lássa el Yzarrt. – Ezután a poharat a nőstény kezébe nyomva belekarolt a komornyik karjába.
- Most pedig megyek, és utána járok a dolognak! - döntötte el egy gyermekét védő anyaoroszlán határozottságával.
A gyógyító azonban nem mozdult, hümmögve nézegette az Yzarr állkapcsán lévő duzzanatot.
-Verekedett az úrfi mostanában? - érdeklődött csendesen Yaleenától.
-Nnem, tudtommal nem... - torpant meg egy pillanatra az asszony. - Biztos csak beverte az állát. -
- Az ispotályban... - hümmögött a gyógyító, majd tenyerét Yzarr homlokára fektette, s halkan mormolt valamit. Mire elhallgatott, a válla kissé meggörnyedt, és egy kis ideig laposakat pislogott.
- Nagyon fáradt lehetett, ha még rám is ekkora hatással van.
- Hogy érti? - fordul meg immár a nőstény s odament a gyógyító mellé. - De jobban lesz ugye? - aggodalmaskodott Yaleena.
- Elvégeztem egy frissítő varázslatot, ami serkenti a gondolkodást és hatékonyabb a fekete teánál vagy kávénál is. Majd mindezt a hatást szorozza be, amilyen fáradtnak érzem magam, körülbelül öttel, de lehet az hét is.
Yzarr alig hallhatóan felnyögött, s megpróbált felülni, de egy határozott kéz visszanyomta, amellyel nem igazán tudott ellenkezni. Ennek ellenére az önvédelmi ösztöne működött, így megragadta az őt érintő kezet. Rámarkolt, de aztán bosszúsan nyögött fel, s lecsúszott a keze a másikéról.
- Va...varázslat...? - pillantott fel kissé kótyagosan.
- Én is ezt kérdezném - hallotta a higgadt hangot. - Milyen varázslatokat
végzett ma, és tudja-e, mikor aludt el? - kérdezte a félelf gyógyító, és
elengedte a hímet.
Yzarr halkan szusszantott. Próbálta összeszedni a gondolatait, amik igen kuszák
voltak s az sem segített, hogy még mindig szeretett volna visszaaludni.
- Volt egy... tudok egy felületi gyógyítást... azzal, illetve annak a segítségével... Obszidián - megköszörülte a torkát. - Kaphatnék inni? - torpant meg, s cask az után folytatta, hogy az utolsó cseppig kiitta a Maman által a szájához tartott pohár vizet. - Obszidián, használt engem... felerősítette a mágiámat, de... ~ én nem vagyok hozzászokva ehhez, a megszállós dologhoz...~ -
utána elaludtam. Talán egy órát. - A hím ismét felszusszantott - amikor valamiért felriadtam, és csak arra emlékszem, hogy Obszidián jött ismét, aztán arra, hogy az a bolond fruska behúzott egyet, s erőm is alig volt hogy az ágyig eljöjjek... - foglalta össze a hím végül. Mire mondandója végére ért, a szemében mérhetetlen düh és gyűlölet szikrázott, hiszen jottányi ereje sem volt, hogy felkeljen és megkeresse a nőstényt. A düh
láttán a komorna és a komornyik hátráltak pár lépést, a félvér gyógyító viszont nem tartott a hímtől annyira, hiszen maguk között tegezték egymást, lévén őt végül a klán szolgálatába állították.
- És most hol van?! Eláztatja a villát valahol?! - morogta dühösen Yzarr. Ismét megpróbált felkelni, és könyékig fel tudta magát nyomni, de aztán visszahuppant.
- Yzarr , Kisunokám! Figyelj idee! - szólt a Maman a tőle telhető legnyugodtabb hangján. -
- Te itt maradsz, kipihened magad és feltöltődsz, én addig beszélek azzal a lánnyal, rendben?- emelte jelentőségteljes pillantását az ezüstszín íriszekre.
- Beszélnem kell azzal az elmbeteggheeel! - ásított cseppet sem úriemberhez méltón.
Ám a Maman ellentmondást nem tűrő pillantását látva végül magára húzta a takaróját, s készült, hogy pihenjen , bár pár pillanat múlva kénytelen volt ágyat váltani, még ha csak nehézkesen is sikerült neki, lévén a gyűlölt levendulaszag kezdte az őrületbe kergetni.
Gondolkodni se gondolkodott sokat, amint lehajtotta a fejét a puha, frissen mosott illatú párnára, rögvest elnyomta az álom.


Míg Shyara zihálva és sírva az istálló felé szaladt, hogy aznap éjjel immáron másodjára keressen vigaszt Búza mellett. Fogalma sem volt Yzarr ájulásszerű elalvásáról, ám Yaleena sikolya csak még jobban megrémítette.
Zaklatott belépője ideges hátrálásra késztette még a kancát is, így kénytelen volt lassítani a mozdulatain legalább addig, míg magához csalogatta a lovat, hogy átölelhesse annak nyakát, s ujjait a kanca búzasárga sörényébe fúrja.
Öt hónap, melyet egykori kedvesével töltött, derengett vissza az eltemetett emlékek közül, s jelei égető, szúró érzés kíséretében repedtek meg, majd dermedtek vissza, akár sebre a var, bár Shyara inkább perzselő lávafolyamhoz hasonlította volna az érzést. Öt hónap emlékezetes nappalait és éjeit szakította fel Obszidián egyetlen illúzióval és hamis ígérettel. A város zsibongó bazára,
Zeron megnyugtató jelenléte a balján, s a hang, amelyet használt, mikor Shya nevét súgta... cirógató érintés, ahogy saját hajtincsének végét ecsetként használva az arcát simogatta, s a kacagásba és párnacsatába fulladt kísérlet, hogy Shyara hajfonatával fessen egy képet, míg a lány alszik. A vége az lett, hogy a pergamenre rajzolandó virágok befejezetlenek, Shya hajvégei pedig indigókékek maradtak jó időre. A Kisnősténynek eszébe jutott a csillagnéző este, mikor Zeron virágcsokrot képzelt neki, s mikor Shya elszenderedett a karjában, akkor valóban virágcsokorral ébresztette őt a félelf.
A Kisnőstény felszerszámozta Búzát, bár néha meg kellett állnia, míg a szakaszokban rátörő zokogás ismét engedi megmozdulni.
Öt hónap lüktetett a lány szívében, azzal fenyegetve, hogy kettészakítja azt. Ennyi idő jutott nekik óvatos szerelemben, ragaszkodva a másikhoz, de titkolva kapcsolatukat. Lassú hódítás, óvatos, gyengéd csókok, s a nyakába kapott puszik, amik tovább kalandoztak, készen arra, hogy megálljanak Shya vonakodásának legkisebb jelére is.
Ahogy sírva Búza nyergébe szállt, s a kanca nyakára hajolva kiléptetett az istállóból, nem vette észre az odabent békésen figyelő két vizslát. Lefoglalták múltba révedő gondolatai, és patakzó könnyei, no meg az, hogy fájdalmasan összegörnyedve egyikkezével saját törzsét ölelje fél kézzel.

Kapcsolatuk reménytelensége és a szigorú otthon előli menekülés vágya, az álmok, amiket szövögettek, tudván, hogy csak addig az övék, míg beszélnek róla, s míg egymást érintik, látják; ezek mind ott zsibongtak a Kisnőstény elméjében. Nem akart emlékezni, de jelei hiába próbáltak lépést tartani a fel-felszakadozó képekkel és ismét tompa dermedtségbe taszítani őket, nem tudták megóvni Shyaráta fájdalomtól.

Nem értette, hogy az az álnok Kígyó miért ajánlotta neki azt, amit, és össze volt zavarodva. Zeronról felélénkülő emlékei után szinte bűntudata volt a táncért, amit Yzarrtól kért. A Kedvessel kellett volna eljárnia, Neki kellett volna olyan buján és kacéran táncolnia. Neki akarta odaadni magát, s neki akarta megmutatni, milyen, ha teljesen szabad! Ehelyett Yzarr kapta, sőt, könyörgött a hímnek, hogy hadd adhassa neki a táncot, amelynek jelentőségét a hím még csak nem is értette, és talán nem tekintette többnek egy különös hangulat hatásánál.
~Ostoba!~ Szidta magát Shyara, s az istállóból kiérve gyorsabb tempóra ösztönözte Búzát, oda sem figyelve rá, merre megy.
Bántotta a tudat, hogy túl sokat fedett fel magából a hímnek. Az ostoba levelei, a vágyai és félelmei, amelyeket elmesélt neki, küzdve a bizalmáért, akár koldus az alamizsnáért! Míg a szolgát játszotta Yzarrnak, több büszkeség volt benne, mint miután felfedte kilétét és származását. Gyengének, szánalmasnak érezte magát, és talán valóban az is volt. Egy elveszett lány, aki mindenét odaadná, csak szeressék és vigyázzanak rá.
Két ruganyos vadászkutya csatlakozott a nőstényhez először hátulról, majd oldalról is besoroltak a ló mellé, úgy tűnt, terelik a hozzájuk képest jóval nagyobb kancát.
Gyűlölte Obszidiánt. Odahaza atyja, Noria és a Hiéna jelenléte tette boldogtalanná, s itt a Kígyó mart bele jól, még önmaga elől is rejtett sebébe, olyan kételyekkel és fájdalommal mérgezve a Kisnőstény, amelyre nem volt felkészülve, s talán nem is lehet felkészülni senkinek.

Yaleenát eközben a pompás kutya, a szomorú fűzhöz terelte, ahol a hinta függött, ahogyan a nőstényt is a fa irányába terelték
Elege volt a bálványokból, elege volt a bizalmatlanságból, a magányból, ami akkor is környékezte, mikor többen zsibongtak körötte. Nem értették, talán nem is akarták megérteni őt, és már nem is akart mást, csak eltűnni. Elbújni, soha elő nem kerülni, s csak menni, míg Búza ki nem dől alóla. Mozgást akart, mielőtt a bensőjében tomboló kételyek szétvetik a testét, s a könnyek nem enyhítették a fájdalmát, búza ügető tempója nem csökkentette feszültségét. Vágtába ugrott, megpróbálva lehagyni az őt
követő kutyákat. Először nem értette, miért jönnek mellette, s csak mikor felismerte Idomár büszke tartású és kitartó jószágait, támadt fel benne a harag immár Yzarr iránt is. Miért nem hagyják békén, miért kell mindig valakinek a nyomában lenni?!
Ám a kutyák nem hagyták magukat lerázni, határozottan kitartottak a parancs mellett, amit kaptak.

Yaleena nyugodtan állt a hinta mögött s néha révetegen meglökte azt, ám amikor meghallotta a patadobogást megfordult és a közeledőre függesztette a tekintetét.
Shya kétségbeesetten próbálta maga mögött hagyni a kutyákat. Egyedül akart maradni, hát már ehhez sincsen joga?! Búza pedig lovasa akarata és a kutyák terelő szándéka közé szorulva átvette gazdája feszültségét.
- Miért menekülsz? - kérdezte hangosabban a nőstény, hogy hallja a kérdését.
A kutyák biztos távolságban maradtak a vasalt patáktól, volt annyi eszük, hogy ne közelítsenek, s egyébként is a falkavezér parancsa kellett volna hozzá.

Mikor meglátta a hintáknál álló Yaleenát, Shya megpróbált elkanyarodni, de a kutyák továbbra sem engedték, hát megvetette lábát a kengyelben, s váratlanul visszafogta a lovát, remélve, hogy ezzel becsaphatja az állatokat, s visszafordulva új irányt vehet. Nem akart, nem mert Yaleena elé kerülni azok után, hogy megtámadta az unokáját.
- Idomár, kérlek, hagyd! De figyelj rá. - kérte az idős asszony a harcost.
- Asszonyom, de a Mester! - jött a halk hang.
- Ha ki akarja zárni magát a családból, hát tegye. Ezzel nem ellenkezhetem. - felelte lemondóan az idős nőstény, azzal lehajolt, hogy megsimogassa a többinél sokkal termetesebb s tekintélyt parancsolóbb kutyát.
- Rendben asszonyom. - lépett el a fa mellől Idomár s a kezét nyújtotta az idős asszonynak
Shyara hallotta Yaleena kérdését, és bár valahol fájt neki a nőstény szavaiból csengő értetlenség és megbántottság, saját fájdalmai mellett eltörpült mindez. Hogy Yaleena és a fa mellett ácsorgó másik alak miket beszélt, a Kisnőstényhez nem jutott
el, ám meglepetésére a kutyák hátrébb húzódtak, szabaddá téve az utat.


Onnantól kezdve, hogy lova ismét szabadon haladhatott, a lányt nem érdekelték a csahosok tovább, nem figyelte, merre mennek. Búza nyakára hajolt, s hagyta, hogy arcára rádermedjenek a sós könnycseppek, ahogy tovanyargaltak a kapuk felé. Shyara
lelke háborgott, és úgy érezte, mindenütt különböző szándékkal figyelő szempárok lesik a mozdulatait. El akart tűnni a szemek elől, el akart rejtőzni, lerázni magáról minden korlátot, kötelességet, elvárást.
Az anyja azt várta tőle, hogy erős legyen, Noria pedig, hogy manipulálható és sebezhető. Az atyja megkövetelte az engedelmességet, Elriath pedig azt várta, hogy jó felesége legyen Yzarrnak. Ibreath Shya hibáit várta, amikor lecsaphat, míg Yazi azt, hogy mosolyogjon. Yazi bátyja pedig... hogy meg se szólaljon, ne legyen látható se hallható. Yzarr azt várta, hogy megszűnjön. Shya kétségbeesetten szeretett volna megszabadulni ezen kötelékektől, s egy hang azt súgta, a kapun túl szabad lehet.
Ám kezdett elbizonytalanodni.
Atyja egyértelművé tette, hogy az esküvő meghiúsulását személye elleni árulásnak tekintené, és könyörtelenül megtorolná. ~ Ha pedig tényleg nem vagyok a lánya....akkor nincsen oka életben hagyni.~ gondolta Keserűen a lány, s mivel nem hajszolta, Búza kényelmes ügetésre váltott. A Themarok sem hagynák annyiban, hogy elmeneküljön. Többet tud a családról, mint hogy csak úgy hagyják elfutni, és ha nem Yzarr, hát valamelyik harcosa (jó esetben) szégyenszemre visszahurcolná. Elárulná Yazit, pedig a lány jobba ragaszkodik hozzá, mint a tulajdon húga, és megszegné a haldokló Elriathnak tett ígértét is. Lassan lépésre fogta Búzát.

~ Annyira szabadulni akarok... De mihez kezdenék a szabadsággal?~ Fájdalmasan
döbbent rá, hogy fogalma sincsen, s őrült nyargalása óta most először hallotta
meg igazán Yaleena kiáltását. ~Miért menekülsz?~ kérdezte magától, és arcára
száradt könnyeit frissek öntözték, bár már nem fájtak annyira. Zeron hiánya
lüktető űr volt benne, de már kikönnyezte magából Obszidián mérgének legjavát,
s a mostani cseppek inkább a tanácstalanságnak és magánynak szóltak. Shyara
fáradtabbnak érezte magát, mint hosszú idő óta bármikor, és mivel könnyei már
csendesebben csordogáltak és tisztulást hoztak magukkal, lassan több jutott el
Shyarához a környezetéből is. Ismét megérezte Yaleena rózsáinak illatát, vagy
Búza ideges kapálását, ahogyan lovasa már jó ideje kellemetlenül hátrafeszítette
a zabláját.
Shya lejjebb engedte a zablát és az illatozó rózsák felé indította a lovat. Ám mikor lehajolt, hogy kedveskedve megveregesse az állat nyakát, jeleibe pokoli éles, jeges nyilallás vágott, ő pedig felsikoltva görnyedt össze, hogy a következő pillanatban.

Amint a nőstény leesett, két kutya loholt oda hozzá, s mintegy ellenőrizve a lányt, szimatolták, majd tisztes távolságban maradva körözni kezdtek.
A Kisnőstény fájdalmasan nyüszítve mart bele a földbe, s nem maradt ereje az őt szaglászó kutyákat odébbhessegetni sem.
Az egyik felvonyított, s távolabb ügetett, a másik a nőstény közelében maradt.
Yzarr erre a hangra kapta fel a fejét, még félálomban is, ismerte ezt a hangot.
Felült az ágyban. Hogy nyomban vissza dőljön s rekedten nyögjön fel.
~ Mi történt?! Megsebesült valaki? ~
- Mester! A nőstény... - lépett be Idomár az ajtón. - a kapu irányába vágtatott, de azt hiszem megsebesült, még nem láttam. A kutyáim őt követték.
- Oh... Igen? - könyökölt fel a hím, teljes nyugalommal. - Bizonyára hisztizik, az jól megy neki. - állapította meg a hím, miközben felült az ágyban, s felegyenesedett. -
- Szívem szerint ott hagynám... - morogta ridegen. - De sajnos vannak kötelességeim... Nem tenne jót a családi kapcsolatoknak, hogy ha nálunk patkolna el...
- Kiethra merre van? - pillantott Idomár irányába, aki mögül kilépett a nőstény, egy csomagot tartva a kezében. Yzarr átvette a csomagot, majd lassan belbújt a csizmájába, s felhúzta kapucnis pulóvert is, s nyomában a két harcossal elindult, hogy a nőstényt összeszedjék. A mozdulatai még egy kicsit darabosak voltak. Gyalog indultak útnak.
Miközben Idomár kutyái mutatták az utat.
Shyara remegett a fájdalomtól, s tehetetlenül markolt egy fűcsomót, míg maga alatt lévő keze az oldalába mart, és saját derekát is bizonyára megkarmolta vele, mivel vékony csíkban vérzett, bár ez nem látszott a ruhája fekete derékrészétől.
Nem nézett fel a közeledő léptekre, úgy tűnt, nem érzékeli a környezetét. Yzarrék hamar kiszúrták a földön fekvő nőstényt.
- Merzgal, emeld fel és hozd utánam. Idomár, küldj jelet a többieknek, hogy semmi probléma. Kiethra, menj Doreanhoz és tudasd vele szintén, hogy minden rendben.

- három ajakról hangzott fel egyszerre az " Igen, Mester mondat". A hím pedig a közelébe sem ment a nősténynek, s amúgy is , egyébként is gyenge volt, nem fogja még ezzel is megerőltetni magát.
A Kisnőstény felnyüszített, de nem tiltakozott az ellen, hogy felemeljék, azt leszámítva, hogy kitartóan kapaszkodott a fűcsomóba.
A két tag, akit Yzarr utasított, már rég eltűnt, csak egy kutya maradt a trióval. Merzgal pedig igyekezett felhúzni a Kisasszonyt a földről annak ellenére is, hogy az kapaszkodni látszott a földbe.
Yzarr pedig egy kicsit távolabb állt, figyelte a jelenetet, ám látszott, hogy Merzgal nem boldogul egykönnyen. Fintorogva lépett közelebb, hogy kissé nehézkesen de letérdeljen, majd lefeszegesse a nőstény kezét a fűcsomóról.
Shya felpillantott, és megpróbált fókuszálni a látóterében megjelenő homályos alakra, de mikor végül sikerrel járt, s megpillantotta a rideg ezüst íriszeket, félve szorította össze a szemét és próbálta meg a karja alá rejteni arcát.
Yzarr óvatosan hozzáért a nőstény csuklójához, bármennyire is nem akarózott neki, ráadásul valahogy nem is érdekelte a dolog, külső szemlélőként érte meg az egészet, így nem okozott nagy törést neki, hogy a nőstény, ilyen állapotban fekszik a földön. Ezután morgott egy sort, mert úgy tűnt a nőstény mozdulata ideges hadonászás félének indult, csakhogy a görcstől mintha még erősebben markolt volna a kezében szorongatott csomóra.
- Nagyszerű, ha a Maman kertészkedni fog, magát ajánlom gyomlálni.... - morogta sötéten. Végül kitapintotta azt a pontot, amely elzsibbasztja az egész karját a nősténynek, törve nem volt szerencsére, ezt megállapította, eddig Merzgal is visszahelyezte a nőstényt a földre, minek guggolgasson a földön terhével. Mikor megvolt a csukló környéki pont, határozottan és erősen nyomta meg azt, majd figyelte ahogy a kéz hirtelen elernyed.
Shyara tompán érzékelte a változást, de nem volt figyelme arra, hogy elemezgesse a történteket. Félt a kígyótól, teste égett és repedezni érezte, ráadásul ismét itt volt előtte Yzarr, akinek a közelébe sem akart menni hetekig, s talán évekig sem, ha a közelség a Kígyó megjelenését jelentette volna.

Merzgal, miután látta, hogy a Mester végzett a görcsös kézzel, felemelte a nőstényt s fürgén ruganyosan felpattant, majd elindult a ház irányába.
- Az ispotályba vidd, ott majd megvizsgálják. - utasította a harcost, majd felkelt.

Búza, miután hirtelen riadalma elmúlt, megállt, s lassan visszaballagott lelökött lovasához. Nem lévén más teendője, békésen legelészett, miközben szemmel tartotta a vizslát is.
Yzarr odalépett a kancához, majd megfogta a kantárt és elindult, az istálló irányába. Merzgal előtt   pedig kinyitották az ajtót, majd sietősen elindult az ispotályba ott gyengéden letette egy ágyra a terhet,  végül gyorsan távozott is, mivel más parancsot nem kapott ,ment, hogy ellássa korábbi feladatát, az őrködést.
Shyara csendben rimánkodott az ájulásért, ám az egyelőre nem jött, s csupán a látása volt homályos, örvénylő és gyomorforgató.
Yzarr nem vesződött a nőstény lovával, csak lekapta a kantárt a lóról , majd a nyerget és rázárta az ajtót, Ében pedig kedveskedve a hím felé prüszkölt. A fáradt Örökös visszament a házba, a saját szobájába, hogy nyugalmasan pihenhessen.
A félvér gyógyító immár az éjjel kétszer  jött, hogy ellássa a Kisasszonyt is, megvizsgálja s bekösse, kitisztítsa a sebeit, majd megnézze közelebbről.
- Minden jel szerint agyrázkódást kaphatott. Maradjon mellette valaki, s készítsenek ide egy lavórt is, ha hányna.
Ennél többet nem tehetek, fájdalomcsillapítót nem fog kapni, remélem, tudja! -
figyelmeztette a nőstényt, már ha hallotta a hangját. - Óránként ébresszék fel és figyeljék, hogy nem vérzik a füle, vagy az orra.


Az éj további részét ébrenlét és lázálom keveréke között hánykolódva töltötte, s időnként ivott pár korty tiszta vizet, csak hogy ismét kiadja magából. Az óránkénti ébresztgetés csupán pillanatnyi zavarnak tűnt számára, s fel sem fogta azt, ahogyan az időközben látogatóba érkezett Yzar szavait sem. Lázálmában persze motyogott valamit a hímnek, de maga sem emlékezett rá később, hogy gyakorlatilag kórképet állított fel magáról, csak hogy aludni hagyják. Ez persze nem következett be, s ébresztéseikor egyre hevesebben tiltakozott a bánásmód ellen, vagy éppen fájdalomcsillapítót kért, hogy teste görcsölését enyhítsék, de rendszerint aludt, mire visszautasították a kérését. A következő éjjelre már tisztább volt az elméje, és jelei repedező-égő érzése mellé az egyedüllét fájdalma is társult. Bár homlokán a borogatást időnként kicserélték, ettől eltekintve csupán egy szinte idegen szolgáló, Ifiri jelentette az egyetlen társaságát. A szolgáló látványa pedig hatalmas csalódás volt a Kisnőstény számára, mikor bánatában Zeront vagy végső esetben anyját, Vryenne-t kívánta volna maga mellé. Ölelésre, kedves, csitító szavakra vágyott, arra, hogy felébredve azt suttogják a fülébe, mindez csupán lázálom volt, s kedvese karjaiba bújva megnyugodhasson. Ajka cserepes volt a láztól, és tudta, hogy Zeron csókja megnedvesítette volna, ám csupán egy pohár ért a szájához, melyből ösztöneitől vezérelve szomjasan nyeldekelte a vizet. Ám anyja sem volt mellette, hogy ápolja, és a Kisnőstény jelentéktelennek és magányosnak érezte magát. Nem volt senkije, aki vigyázott volna rá, míg rosszul van, nem dúdolt neki Vryenne kedves hangja, sem Zeron nem simította ki arcából nedves tincseit. Hiába halotta a gyógyító hangját, s válaszolgatott rá kábán vagy épp mogorván, az őt körülvevő, általa tömegnek ítélt zajos valami közepén mégis egyedül volt, támasz nélkül. Jelei is egyre erőteljesebben kínozták őt az érzelmi sebek tükörképeként, és Shyara eljutott odáig a második éjszakára, hogy
a belédiktálni szándékozott ételt is visszautasítsa, csak aludni hagyják. Az ébresztések ritkultak, ám ezt a lány nem érzékelte, s lévén fájdalomcsillapítót nem kaphatott, egyre nehezebben aludt vissza. Törzsét szorongatva, fájó forgolódásai közben pedig több ideje maradt emlékezni.

~ Mi értelme megdermedni a magányosssától? Megadhatom neked, akire vágysssz, ssssőt, még többet issss! ~ ajánlotta Obszidián hangja ismét, Shya pedig ismét szánalmasnak érezte azt, ahogyan az elfogadásért sóvárgott. Mert ezt szerette volna. Először atyja lökte el, s hamarosan a húga is, bár ez utóbbit jóval lassabban vette észre, s anyja, bár szerette, nem tudott kiállni mellette, mindig csak sebei nyalogatásánál segíthetett egy kicsit. A szolgálók, akikkel sokszor az idejét múlatta, kötelességből sem tiltakoztak a jelenléte ellen, így soha nem tudhatta, kedvelik-e, s ha igen, vajon önmagáért teszik-e ezt, vagy csak mert megszokták, hogy az urakkal kedvesnek kell lenni, s együtt kell nevetni velük a tréfáikon. Az első, aki hamar elfogadta, Zeron volt. Eleinte nem akaródzott foglalkozni vele a félelf, csak idegesítő érdeklődőnek tartotta, de idővel feltűnt neki Shya figyelmessége és szemeiben csillogó tudni vágyás, és fokozatosan mind többet mondott el magáról, és nem utasította vissza a viszonzásul adott meséket a lánytól sem. A Kisnősténynek hiányzott ez a könnyedség. Mesélhetett, anélkül, hogy attól kellett volna félnie, hogy
félreértik a szavait, s éppen ezért volt olyan nehéz dolga Yzarral. A hímet nem érdekelte, van-e bármi szép vagy jó Shyarában, csak veszélynek, problémának látta a lányt, Shya pedig igyekezett nem észrevenni, mennyire bántja ez.
A hímet nem érdekelte, van-e bármi szép vagy jó Shyarában, csak veszélynek, problémának látta a lányt, Shya pedig igyekezett nem észrevenni, mennyire bántja ez. Ám jelei elgyengülése előtérbe engedte Zeron szelídségét és türelmes kitartását, amire a lány bátran támaszkodhatott, és így még bizonytalanabbnak érezte helyét a Themarok között.
~Nem akarok olyasvalaki felesége lenni, aki nem fogad el… Nem akarok…~
Yzarr jelenléte tele volt feszült vibrálással, s míg Zeron mellett nyugodtnak érezte magát, addig a hím mellett bármikor kitörhetett
egy újabb veszekedés, anélkül, hogy észrevette volna, mikor kezdődött az egész, és mindig ő maradt alul. Érzelmileg ugyanis sokkal jobban megviselte a Kisnőstényt a feszültség, az elutasítás és bizalmatlanság, és a váratlan támadások, mint a készenléthez hozzászokott, megedzett hímet. Zeron után vágyott, még ha tudta is, hogy nem helyes.
A jelei pedig fájtak, égtek és kínozták, a gyógyító pedig nem engedett neki fájdalomcsillapítót, sem alvást még akkor, amikor szerette volna, s mire végül elhagyhatta a páróránkénti ébresztést és ellenőrzést, addigra már képtelen volt visszaaludni a fájdalomtól, mint annak hangot is adott, nem éppen kedvesen.
- Hagyja, hogy kialudjam a fejfájást, hogy mihamarabb adhasson fájdalomcsillapítót arra, ami igazán kínoz!
- Kisasszony, nem érdekel, hogy maga gyógyító vagy sem, jelen pillanatban beteg, és eszerint járok el! - intette figyelmeztetően a nőstényt a félelf, azzal magára is hagyta. Utálta a tudálékoskodó betegeket.
Shya fájdalmasan görnyedt össze, és takarója nagyját a hasához gyűrte. Aludni akart, hogy ne gondolkozzon, aludni, hogy ne érezzen se fizikailag, sem lelkileg, de még ezt is megtagadták tőle. Csalódottan sírt fel, ahogy ugyanis szédülése alábbhagyott, elméje sem volt elég bódult ahhoz, hogy elnyomja a jelei repedő érzetét.
- Uram, izé, gyógyító! Mehetnék? - pattant ki a kölyök az ágyból, hallva a sírást. Ugyanis már tökéletesen érezte magát és az anyja is bizonyára hiányolta.
- Gyere, útközben azért megvizsgállak! - sóhajtott fel a gyógyító, miközben maga előtt terelgette az ifjút, miközben magában elismeréssel adózott a Themar bálvány erejének. ~ Mégis jobb ~gondolta~, hogyha a kölyök nem hallja, ahogyan egy nemesasszony hisztizik. ~
Olvasnád? Tovább → ;