Google+ Haláli házasság: 21. Dupla felsülés

Haláli házasság

Tetszett? :)

21. Dupla felsülés

Yzarr lassan tette meg a távot a Nagybátyja lakosztályáig, de kész volt, és döntött. Elhozza az összes felszerelését, így is kimutatva az idős hímnek, hogy a szándékai komolyak, s nem csak szóban fogadja meg, hogy marad. Erőteljesen bekopogott, majd az invitálást hallva belépett az ajtón.
- Jó reggelt, bácsikám! – köszönt, s becsukta maga mögött az ajtót. Megfordulva ismerőst pillantott meg a beteg ágya mellett térdepelve.
- Anyám! – köszöntötte a nőstényt az ifjú,  nem túl lelkesen.
- Jó reggelt, fiam! – üdvözölte Elriath, s érdeklődve pillantott végig a fiatal hímen, akin látszott, hogy azért eléggé sántít még, s hogy leginkább pihennie kéne. De Elriath ismerte a családja tagjait, s tudta, hogy senki sem arról volt híres, hogy tétlenül üljön és nézzen ki a fejéből. Csak… csak… Ő. S ez mélységesen elszomorította.
Viszont most nem szólt, hanem várta, hogy az ifjú ajkait hagyják el az első szavak.
- Döntöttem, bácsikám! – jelentette ki Yzarr, miközben anyját figyelmen kívül hagyva, csak a hímre nézett. – Maradok, mert a család érdekei így kívánják. S mi sem bizonyítja jobban a szavaim komolyságát, minthogy a mai napon elmegyek a rejtekhelyemre az összes felszerelésemért, és átköltöztetem azokat ide. A házba. –
Ekkor Ibreath egy boldog, lelkes sikkantás kíséretében pattant fel az ágy mellől, hogy fia nyakába ugorhasson, de Yzarr még fájós lábbal is ügyesen kerülte ki az ellene irányuló manővert.
- Viszont!- emelte fel a hangját az ifjú, majd folytatta. – Nem, ne is várd el anyám, hogy jó képet fogok vágni az esküvőhöz – közölte hűvösen Yzarr, nem hagyva szóhoz jutni az anyját.
- Örülök, hogy így határoztál, fiam – nyugtázta Elriath a hírt, ám szavait szigorú pillantás kísérte. Emlékeztetnie kellett az ifjút a fogadalmára.
- Mindazonáltal, úgy hiszem, anyádnak még tartozol egy bocsánatkéréssel!  Azután természetesen mehetsz, és vihetsz bármit, amire szükséged van a költözéshez– emelkedett meg egy kissé a fekvő hím.
- Nem értem, Ibreath, hogy lehettél ilyen felelőtlen! – rótta meg a nőstényt, mire Yzarr elfojtott egy mosolyt. Az ifjú besétált a paraván mögé, ahol is elkezdett levetkőzni. Csak egy kendőt tekert a dereka elé, s az inget is magán hagyta.

- Tehát ha jól értettem, kárt nem okozott, csupán nem volt sikeres, ugye?- kérdezte Shyarát, ő pedig bólintott.
 - Ez esetben, kérem, tegyen egy próbát. Érdekelne, mi okozhatja a nehézségeit.
Miután Shyara számára egyértelművé vált, hogy a feladatot nem kerülheti el engedelmesen bólintott.
- Dugja föl a próbáját oda ahova gondolom, inkább jöjjön maga és csinálja meg, aztán rohanok a dolgomra! – pillanatnyi szünet. – Különben sem vagyok kísérleti nyúl! – panaszkodott. Majd rövidesen egy döbbent nyögés hallatszott a paraván túloldaláról.
Shyara megdöbbenten pislogott az Yzarrt rejtő paraván irányába, hallva annak kitörését, majd elfojtotta feltörő kuncogását, mikor látta, hogy Elriath, betegségére rácáfolva milyen lendülettel hajította el azt a párnát.
A kis nőstény nem akart Yzarr terhére lenni, s ő maga is szívesen kerülte volna a hímet, ám ezt nem engedték neki. Kénytelen volt hát elindulni a paraván felé, hogy bocsánatkérő pillantást vetve Yzarra, leguggoljon elé.
 
A kis nőstény nem akart Yzarr terhére lenni, s ő maga is szívesen kerülte volna a hímet, ám ezt nem engedték neki. Kénytelen volt hát elindulni a paraván felé, hogy bocsánatkérő pillantást vetve Yzarra, leguggoljon elé.
 
~Így is épp elég kínos a helyzet, ne kezdd te is! ~ gondolta a lányzó, s csak remélni tudta (bár hiába), hogy a hímek nem tűnt fel a meglehetősen érdekes pozitúra, melybe keveredtek.
Yzarr válaszára Shyara keze megremegett, s lesütötte a tekintetét. A hím ennek ellenére is láthatta rajta, mennyire zavarba hozta a lányt elejtett megjegyzése.
Vér tisztuljon. Átok hagyjon, - kezdte Shyara, s lelkében ismerős melegséget érzett.-
Duzzanat lám lelohadjon. - Yzarr is érezhette, ahogy fájdalma mintha egy kicsit lejjebb hagyott volna a lány érintése nyomán. -
Sebek széle összeforrjon, - látványos javulás nem történt, ám a leány fáradni kezdett, s ebből tudta, hogy a gyógyítás igenis folytatódott.-
Heg utána ne maradjon. – Shya a törzsén eddig mozdulatlan jeleit melegedni érezte, s ez aggodalommal töltötte el. Mégsem akart megszégyenülni sem a gyógyító sem a hím előtt, hát mély levegőt véve folytatta.
Erőd, harcos, visszakapjad,
Érezd ismét, hogy szabad vagy - szavaival ellentétben a lány vállai megereszkedtek, ahogy a varázslat mintha tőle szívta volna el a szükséges energiát, s a hím combján tartott keze is megremegett kissé.
Fertőt, fekélyt visszaverve - Törzsén a jelek szúrni kezdtek, akárha repedések futnak végig a régi kőfalon, hasonló hasogató érzést okoztak a lánynak, és Shyara kénytelen volt odanyúlni jobb kezével.
Ibreath asszony közben ablakot nyitott a szobában.
- Fiam! A leányzó is megy veled!- jelentette ki, megtorpanásra késztetve az ifjút.
A kis nőstény azonban nem mozdult, s tiltakozni kezdett.
- Asszonyom, én nem sze… – nem jutott azonban sokáig, a drága anyós félbeszakította. Hangja mézesmázosan, de halkabban szólt.
- Igenis, Ibreath…- motyogta a leány kissé megszégyenülten. Mielőtt azonban elindulhatott volna, Ettoin a kis nőstény vállára rakva a kezét, megállította a lányt.
- Kerüljék ki a Hárpiát. – folytatta az öreg, és Shya felköhögött, hogy leplezze meglepett kacaját. ~Hárpia?! Találóóó! ~ Az öreg elnézően mosolygott, miközben tovább beszélt. Hangján érződött, hogy elfáradt.
- Örülök, hogy nevetni hallhattam ismét Yzarrt. Olyan rég volt már… nem gondolja, Ettoin? – Itt a komornyikra pillantott, aki mosolyogva szemlélte az eseményeket, s most bólintott. 
– S Ön, kedvesem, - szólította meg Elriath Shyát, - igazán bátor volt, hogy kiállt magáért. Még akkor is ha Ibreath kiállhatatlan… - elfojtott egy köhögést az idős hím, aztán útjára bocsátotta a szobában levőket.
A kis nőstény aggódó pillantást vetett Elriathra, majd a komornyik kíséretében távozott.
- Örülök, hogy nevetni hallhattam ismét Yzarrt. Olyan rég volt már… nem gondolja, Ettoin? – Itt a komornyikra pillantott, aki mosolyogva szemlélte az eseményeket, s most bólintott. 
– S Ön, kedvesem, - szólította meg Elriath Shyát, - igazán bátor volt, hogy kiállt magáért. Még akkor is ha Ibreath kiállhatatlan… - elfojtott egy köhögést az idős hím, aztán útjára bocsátotta a szobában levőket.
A kis nőstény aggódó pillantást vetett Elriathra, majd a komornyik kíséretében távozott. A szobájába érve hosszúszárú lovaglócsizmát és barna, testhezálló nadrágot vett, fölé fehér tunikát, mely bár nem feszült rajta, mégis jól mutatott a kis nőstényen. Haját megerősítette, hogy nehogy kicsússzon belőle a szalag, majd kifelé indult, előre felkészülve a hím mogorva távolságtartására
- De…! – kezdte tiltakozását Yzarr, ám az idős családfő villanó tekintetét látva inkább visszanyelte a kikívánkozó szavakat. Tekintetét az anyjára függesztette.
~ Meg fogok őrülni ebben a házban! ~
- Őszinte bocsánatkérést várok! – hallatszott Elriath figyelmeztető hangja. Túl jól ismerte az unokaöccsét...
Yzarr homlokráncolva vette tudomásul az óhajt. Egyik lábáról a másikra állt, miközben igyekezett előkeresni a megfelelő szavakat.
~ Legalább egy előnye lesz annak, hogy maradok; a ház fejeként bármikor átgázolhatok rajtad.~
A gondolattól mosolyogva pillantott Ibreathra. A tekintetében kisfiús megbánás látszott, még ha belül mérhetetlenül forrongott is dühében.
- Mélyen tisztelt Édesanyám! Szeretnék Öntől elnézést kérni az elmúlt napokban tanúsított tiszteletlenségemért. Bízom benne, hogy faragatlanságomból adódó nézeteltéréseink a jövőben elkerülhetőek lesznek! – megbánása jeléül két kezébe fogta édesanyja kezét és bocsánatkérően pillantott az asszonyra, sikeresen megvezetve a nőstényt.
- Jaaaj, fiam!- kiáltott fel Ibreath meghatódva. - Örülök, hogy végre észhez tértél! Gyere el hozzám, miután végeztetek a bepakolással, sok minden van az esküvővel kapcsolatban, amit el kell intéznünk! – felelte az asszony lelkesen.
- Azt hiszem ezt rád és a jegyesemre bízom, elég, ha a vendégek listáját átbeszéljük.– felelte immár hárítóan és sokkal távolságtartóbban Yzarr, elengedve anyja kezét. Figyelmét ismét Elriath vonta magára.
- Most pedig, Fiam, gyere át ide a paraván mögé, s tedd szabaddá a combodat, hogy udvari gyógyítónk végre tisztességesen elláthassa a lábsebeidet. – utasította az öreg Yzarrt, majd sógornője felé fordult.

Hamarosan megjelent az említett gyógyító, Shyara és Ettoin kíséretében, s Elriathoz lépett.
- Uram, engedelmével idehívattam a Kisasszonyt is, érdeklődnék, hogy a gyógyítás területén mennyit fejlődött, s hogy képes-e elboldogulni egy nyílt seb begyógyításával.
- Nem lehetne, hogy begyógyít maga és megyek is, aztán lerendezik maguk között, nekem még sok dolgom van ma! – panaszkodott a székben ücsörgő Yzarr a paraván túloldalán, megakasztva ezzel a száját szóra nyitó Shyarát.
Ibreath összeesküvő pillantást váltott a paraván túloldalán Ettoinnal, Elriath pedig csak csöndben somolygott a nem létező bajsza alatt. Mivel választ nem kapott az ifjú hím, így morogva dobolt a szék karfáján. 

Shyara ekkor közelebb lépett a gyógyítóhoz.
- Uram, egy szóra… Bár úgy érzem, a tudásom megvan hozzá, mégis… mostanában általában sikertelen vagyok a gyógyítás terén – vallotta be szégyenkezve a lány. - A mágiám erőtlen, a dalaim szinte semmilyen, vagy legalábbis kevés eredménnyel járnak, és sokkal jobban megterhelnek, mint régen.
A gyógyító töprengő arcot vágott, majd végül határozott.
- Bocsánat! – morogta az orra alatt halkan, de azért mégis hallhatóan. A párnát viszont megtartotta magának.

Mégis jól jött az a párna; Yzarr rögvest maga elé kapta, mert nem érezte eléggé biztonságban az egyéb szerveit a nősténytől. Elnézte, ahogy a kis nőstény leguggolt elé, s gyorsan el is kapta a tekintetét, és még erőteljesebben markolt rá arra a párnára az öle előtt.
~ Ne is gondolj olyanra! Pedig milyen jó lenne, feszültség levezetésnek…~
Egy reszketeg sóhaj szállt fel a torkából, majd megköszörülte a torkát s rekedt hangon szólalt meg.
- Egy pillanat! – csattant fel szinte már ijedten. – A kötéseket, a varratokat nem kéne kiszedni előtte?! Mielőtt még belekezdene? Mert nem kívánok az elkövetkezendő életem hátralevő részében meghímzett lábakkal járni-kelni… - a hangja most egyáltalán nem volt támadó, csupán tényeket közölt.
Shyara bosszankodva emelte fel violaszín tekintetét, hogy a hímre pillantson.
- Ha nem ficeregne annyit, már talán nekiláthattam volna a kötés eltávolításának. Piszkál még egy kicsit, vagy hagyja, hogy tegyem a dolgom? – a második mondatot már csak sziszegte Yzarr felé, lehetőleg úgy, hogy a kissé hátrább álló gyógyító és a többiek ne hallják. Bár hangja nem támadó, azért érezni rajta, hogy neki is kellemetlen a helyzet.
- Ha nem a szája járna, hanem a keze, akkor már előrébb tartanánk…-itt lehalkította a hangját szintén olyan bizalmaskodóra és suttogóra, mint az imént a nőstény – bár nem venném rossz néven ha mindkettőt járatná egyszerre… - sejtelmes halk hang. De most nem csábít, csak piszkál.

Egy elégedett sóhajjal dőlt hátra, szórakoztatta a nőstény tétova mozdulata, bár nem most kéne célozgatnia, lévén milyen prűdnek tűnik, a Kislány.Még a végén el talál rontani valamit a kötés eltávolítás közben, vagy bosszúból bent hagy valami oda nem illő dolgot…
A kisnőstény rövid időn belül összeszedte magát, s bár arcán még látszott zavara, munkájában ez nem akadályozta. Leszegett fejjel csak a sebre figyelt, ahogyan a kötés alól előkerült a vágás.
Hűvös kis kezeit kétoldalt a seb mellé rakta, mintegy közrefogva a másik combját, s halk, de tiszta hangon skandálni kezdett. Yzarrnak talán ismerős lehetett a hang, bár ki tudja…
A hang, igen ismerős volt a hímnek, de nem tudta hova tenni, az hűvös kezektől megborzongott, mintha már érezte volna ezt a hűvösséget magán.
~Mintha tapasztaltam volna már hasonlót…~ Szemöldök ráncolva pillantott a Kislányra aki még most is lesütötte a szemét és becsületére legyen mondva a feladatára koncentrált.


Yzarr a kis nőstény arcát figyelte, apró ám mégis észrevehető rándulások és kis jelek figyelmeztették a hímet, hogy itt valami nincs rendben.
~ Talán már be kellett volna forrnia… Akkor, amikor mondta…~

Bár a szavakat igen hatásosan ejtette ki a nőstény s érezhető volt a belőle áradó mágia is, de… ahelyett, hogy inkább a környezetéből vonta volna el azt… Valami mégsem tetszett a hímnek.
A következő két modantra halovány mosoly jelent meg az arcán, mintha neki szólt volna ez a két mondat, bár nem sok reményt fűzött hozzá, mégis olyan volt mintha róla szólt volna.
A nőstény arca teljesen sápadt lett és Yzarr összeszorított fogakkal, de nézte, hogy mit művel magával a nőstény.
 ~ Miért csinálod?! Nem ér annyit az egész! ~
De látva a Kislány kitartását és határozottságát nem szólt közbe, ő legalább is tudná, hogy hogyan viselkedne, ha valaminek a közepén rá szólnának, biztos hozzá vágna az illetőhöz valamit.
friss… lendület… töltse tested. - A friss szónál láthatóan megszorította az oldalát, ám csak azért is folytatta. Ezt az egyetlen sort még végig akarta mondani. Ám hangja elhalkult, és ahogyan megpróbált feljebb emelkedni guggolásából, meg is szédült.
- Basszameg! – csattant fel a hím, s a nőstényért nyúlt. Inkább az ijedtség végett káromkodott. Erre mindenki felkapta a fejét a helyiségben. Yzarr a karjaiban tartotta a kis nőstényt, a szék eldőlt alatta, s összeszorított fogakkal, de tűrte a lábába nyilalló fájdalmat. Amit a plusz teher okozott, a párna előttük volt a földön, Yzarr mérgesen, majd aggódva pillantott a kis nőstényre.
- Fogja, tegye az ágyra! Elájult! – azzal átadta a gyógyítónak, mialatt Yzarr belelépett a nadrágjába.
- Megmondtam, hogy ne rajtam kísérleteztesse! – mialatt Ettoin a repülő sóért szaladt el, addig a gyógyító Yzarr lábsebét,- ami már kevésbé volt mély s talán kisebbnek is tűnt-, látta el.
Az utolsó szavak reszketegen bukkantak elő a leány ajkai közül, s egy pillanatra elsötétült előtte a kép…
Ezalatt a Kislányt odatették Elriath ágyára, aki kissé elhúzódott a nőstény mellől, hogy kapjon levegőt és elég helyet. Miután befejezte a félmunkát az udvari gyógyító Yzarr még maradt. Hogy szemügyre vegye a ágyon fekvő nőstényt is.
- Maga… és még maga nevezi magát gyógyítónak! – csattant fel. Miközben könnyed léptekkel elsétált az ajtóhoz hogy a hátát nekivesse a félfának.
- Fiam, higgadj le! Mindjárt jobban lesz! – intette nyugalomra a fiatal hímet Elriath. Bár belül nagyon jól szórakozott annak szavain.


~Ez most vajon tényleg Yzarrnak szólt? De furcsa… mintha aggódna…~ jutott eszébe a kissé kótyagos lánynak. Kuncoghatnékja támadt, ám csak egy erőtlen nyögésre futotta Shyarától, mivel ahogy levegőt vett, tudatára ébredt a testén körbefutó forró-repedő jeleknek. Ismét a törzséhez nyúlt, és hamarosan érezte, ahogyan a jelek lassan, de percről perce, veszítenek erejükből és visszadermednek korábbi állapotukba.
 Yzarr hangtalanul magába morgolódva szemlélte az ágyon fekvő nőstényt.
~ Vajon, miért kapott az oldalához és ájult el? Egyszerű mágiától nem kéne ennyire kifeküdnie?~
Ezer és még sok hasonló ilyen témájú kérdés fogalmazódott meg benne, amitől még kíváncsibb lett a Kislányra.  
Könnyűnek és most már tényleg szabadnak érezte magát, kettős érzelmek kavarogtak benne, már ment volna, de a miatta ájultan fekvő nőstény miatt még maradni akart.
Shyara furcsán vette a levegőt, mint aki rosszul van; ám néhány szándékoltan lassú szuszogás után leeresztette lábait a földre, és bár még csukott szemmel és óvatosan, de határozottan felült.
Fél pillanat várakozás után bosszús-értetlenül szusszantott, majd körbenézett a szobában.
- Kisasszony, feküdjön vissza, az előbb ájult el! - szólt rá a gyógyító, mire Shyara zavartan szabadkozni kezdett.
- E-elnézést. Most már jól vagyok.- A kis nőstény nem akarta azt a nagy figyelmet, mellyel kitüntették a körötte levők. - Csak váratlanul megszédültem, ennyi az egész. Csak.. azt hiszem, jobb, ha egy ideig hanyagolom a gyógyítást. ~Nem lett volna szabad így reagálnom...Nem értem, mi történt.~ gondolta szomorúan és értetlenül Shyara, és talpra állt.
- Van valami ötlete, mi okozhatta...?- kezdte volna a gyógyító, de a lány félbeszakította.
- Van, de mielőtt megkérdezné, nem tehet semmit. - jelentette ki ellentmondást nem tűrően. - Ezek az én jeleim, és ha én nem tudom, hogyan kezeljem őket, az az én bajom, de nem tartozik senki másra. Ez nem olyasvalami, amivel kísérletezni lehetne.
Shyara haragudott, és bár igyekezett visszafogni magát, mégis érződött távolságtartó hangján, mellyel a gyógyítóhoz szólt. Haragudott magára, amiért ennyi fajtársa között rosszul lett, haragudott, amiért nem tudott rájönni, jelei miért büntetik őt dermedt szótlanságukkal.
Mindezek mellett zavarta az őt némán megfigyelő hím is; úgy érezte, túl sokat mutatott magából, s olyasmit is megtudhatott a másik, amit nem kívánt megosztani még vele, személyes vonatkozásuk miatt.

~Jelek?! ~
Erre az egy szóra kapta fel a tekintetét a nőstényre, és ismételte meg magában többször is a szót, ízlelgette. Kereste az értelmét, hogy milyen jelek blokkolhatják a mágiát. Egyébként a szempilla rései alól figyelte az eseményeket, mivel igyekezett kimaradni belőlük, mivel még magát is meglepte az iménti kirohanásával.
- Elriath, engedelmeddel akkor távoznék is. – s már fordult is meg, hogy a kilincsért nyúljon.
- Fiam, várj! – fáradt, lemondó pillantással fordult vissza a társasághoz, hiszen hallotta, hogy ez az anyja hangja.
– Ha már jobban vagy, kedvesem, akkor akár Yzarral is tarthatnál. Jót tenne egy kis friss levegő neki s némi testmozgás, nem? – Szólt Shyarának a nőstény, s a kérdés végén egyértelmű megerősítést várva a gyógyítóra pillantott, aki automatikusan bólogatott a nagyasszony szavaira. Természetesen egyikük sem vette figyelembe a lány meghökkent arckifejezését, sem a diszkrét ámde tiltakozó fejrázást.
- Ehhm… - Yzarr karba font kézzel állt meg és szúrós, mérges tekintettel meredt az anyjára. – Most volt rosszul, ne várd el tőle, hogy úgy fog ugrálni utánam, a te kedvedért, mint egy pincsikutya! Hogy aztán minden lélegzetvételemről beszámoljon neked! - hát igen. Még a napnál is világosabb, hogy a szerencsétlen hím úgy palira van véve, hogy az már fájdalmas. De ő ugye erről nem tud. S ekképp is cselekszik.
~Vau, vau.. Még szép, hogy azt várja tőlem… A jövendőbeli feleség legyen figyelmes és gondoskodó, no meg a többi kötelező cécó… Hé-hé, beszámolókról nem volt szó!~ gondolta Shyara kelletlenül, de nem szólalt meg, mert nem akarta megakasztani az ifjú hímet.
- Különben is lovakkal mennék, málhás és hátas lovakkal. Nem hinném, hogy a Kisasszonynak efféle dolgokhoz volna kedve. – igen, magában már elkönyvelte, hogy nem kell a társaság. Ujjaival a felkarján dobolt.
- De az Úrfi kéretett egy szekeret is! – segített Ettoin, ha csak egy kicsit is, Ibreathnak. Shyának valóban nem volt kedve se költözködni, se az ifjúval a kötelezőnél több időt eltölteni, s bár meglepte a hím korábbi aggódó kirohanása, úgy gondolta, bőven lesz még ideje megfejteni annak okát, nem kell ehhez a nyakán lógnia
- De az Úrfi nem személyi szállításra alkalmas szekeret kért, emlékszik? – kérdezett vissza Yzarr gunyorosan, majd az orrnyergéhez nyúlt és fáradtan masszírozta meg az orrát, hogy utána egykedvűen húzza végig a mutató ujját az orr ívén. Eme művelete alatt végig az anyján tartotta a tekintetét. Legszívesebben a jelenlévők orrára csapta volna az ajtót és köd előtte, köd utána.
~Már megint két tűz között…!~ gondolta Shya kétségbeesetten, jól emlékezve rá, hogy Shyre és saját atyja közé szorulva legutóbb is a kötelezőt kellett választania. Most azért tett egy próbát, hogy elsimítsa a kellemetlen helyzetet, hátha a két vitázó döntésre jut őnélküle is.
A dühtől kavargó tajtékzó ezüstszín tekintet s a vörös írisz közt ádáz párbaj dúlt. Minden perc számított. Legalább is Yzarrnak. Ha mással nem hát az idegek próbájával igyekezett megnyerni a saját kis párbaját. Nem akarta, hogy az ő intim szférájába a húgán kívül bárki másnak is köze legyen. Elég volt a szállítók jelenléte, akiknek a feladata úgy is a holmik cipelése lesz… Nem lesz idejük körbe nézni, semerre. Az a szerencse, hogy nem rendetlen és nem kell órákat a pakolással tölteniük… Ezután a pillanatnyi párbajt a nőstény vékonyka hangja szakította félbe. Amire meglepetten, szemöldök ráncolva pillantott a Kislányra.
- Khm.. tudok lovagolni és szeretek is, de nem szeretnék az úrfi terhére lenni. Emellett úgy gondolom, a rejtekéhez sincsen semmi közöm, lévén az a saját zuga, ahova nem véletlenül költözött el - jegyezte meg csendesen a kis nőstény, s hangjából nem érződött tiltakozás, pusztán megjegyzésnek tűnhetett az ártatlan hangon előadott gondolat.
Ezek után várta a többiek reakcióját. Hátha megúszatja a kirándulást.
Egy határozottan jó ízű kacaj szakadt fel Yzarr torkáról.
~ Mégsem vagy annyira bábocska…~
Látva az anyja fancsali arcát, halk göcögésbe fojtotta az örömét.
- Látod, Anyám, nem szeretne jönni! Miért erőltetné?! – felelte jóízűen még mindig a visszafojtott nevetéssel küszködve. – Valamint igaza van, miért jönne olyan helyre ahova direkt tűntem el?! – itt már eltűnt a jókedve és kiegyenesedve ugyanolyan tartással és tajtékzó íriszekkel pillantott az Anyjára, mint amikor még a nőstény nem szólalt meg. – Vagy talán Ön, szeretne átfogóbb képet kapni, legényéletem körülményeiről? – szurkálta meg még az anyját.
Látva az anyja puffogó sértett arcát meg-megrándult az arcizma a még mindig visszafojtott nevetéstől. Ibreath hápogva pillantott Elriathra aki tüntetőleg az ablak felé fordította a tekintetét.
Elriath úgy érezte, jól alakulnak a fiatalok dolgai, még akkor is, ha nem olyan gördülékenyen, mint egy egyenletes talajon a kocsi kereke, inkább döcögősen.
Bár tudta jól, hogy a nevetés talán Ibreath bosszantására hangzott fel, mégis látta az ifjú tekintetében azt a pajkos mosolygást. Elriath intett Ettoinnak, hogy tartsa még vissza Shyarát, ha a távozás mezejére lépne a két közeli rokon. Ismerte már annyira Ibreathot hogy tudja, valamiképp megtorolja az iménti apró kis szemtelenséget. A gyerekein általában pofonnal, idegenekkel még nem tudta, hogy bánna a nőstény, nem ütné meg, de valahogy belécsepegtetné a mérgét… Ettől akarta megóvni a kis nőstényt, Ibreath szeszélyes természetétől.
- Most akkor megyek is. –Közölte Yzarr, s azzal a lendülettel a kitárt ajtóba állt. Ám Ibreath intett Shyarának, hogy ő is induljon.
- Ó, dehogy is nem, kedvesem! – A nőstény pillantása pedig túlságosan is beszédes volt. Shyara lesütötte a szemét, és nyelt egyet. Nem akarta, hogy Ibreath felfedje Yzarr előtt, hogy a menyasszonyát próbálja éppen ráerőltetni, és attól is félt, hogy esetleg az atyja fülébe jut engedetlenségének híre. Ezzel pedig Ibreath és Shyara is tisztában volt, tehát a kérdés eldőlt.
Yzarr látva a kis nőstény vereségét, és felfogva ennek jelentését, miszerint igenis a nyakába varrták a Kislányt, dühödten csapta be maga mögött az ajtót, hogy még a csillár is beleremegett. Az anyja sem volt rest, rögvest utána szaladt, hasonló vehemenciával tépte fel az ajtót.
- Eresssz! Megátalkodott!- hallatszott kintről a hím hangja, melyet néma csönd és edénycsörömpölés követett. -  Konspiráló Vénasszony! – újabb röhögés hallatszott, s a szobában maradtak felismerték az ifjú hím korábbi nevetését. – NEM VESZI BE AZ…. GYOMRA…. ELLENTMONDTAK…ÉS… - hallatszódott valahonnan a ház elejéből a kiáltás. Egyértelmű, hogy Yzarr lefutotta az anyját és már kint járt valahol a parkban.

 - Nos, amondó vagyok Ettoin- szólalt meg a ház feje, - hogy kísérje Shyarát a szobájáig, míg átöltözik, aztán a lovardához. 
Shyara elkerekedett szemekkel meredt az ajtóra, s tincsei között elveszni látszó szemöldökeit egyedül Elriath felhangzó szavai segítettek visszavakarni a helyükre.

Helyek:

5 hozzászólás érkezett.

  1. Ruby válasza:
    2012. május 30. 18:31

    Megint összementek a betűk. :(
    Ha a gonoszságért járna díj ti biztos kapnátok! :)
    Mindenki kerítő ebben a házban?
    Most ájult el, és van szívetek végig lovagoltatni az egész erdőn! Komolyan kis szadisták! :)

  2. Ana válasza:
    2012. május 30. 18:54

    A betűméret összemenetelén nem tudom, mivel javíthatnék, de azt, hogy bizonyos sorok fekete alapon fekete betűkkel vannak, javítom:D:D

  3. Ruby válasza:
    2012. május 31. 12:33

    Majd nagyítom az oldalt! Bár lehet, hogy sokat segítene a helyzeten ha feltenném a hemükémet! (és tényleg, pedig nem is vagyok szőke, csak az anyukám. hihihi)

  4. Ana válasza:
    2012. május 31. 22:03

    :D:D Ruby, te nagyon kelekótya vagy! :D:D:D (nem megsértődni ám! :D) nagyon jót mosolyogtam most ezen a kommenteden:D

  5. Ruby válasza:
    2012. június 1. 13:22

    ...hát nem vagyok tiszta fialás az tuti! :)
    ...de így szeretem magam, a többiek meg majd elfogadnak, ha nem... hát így jártak. :)

Vélemény hiány, azonnali utánpótlás szükségeltetik! :