Shyara, miután a hátra arc és iszkiri taktikát választotta, kulcsra zárta a szobája ajtaját, és erősen bízott benne, hogy a hím nem fogja megkeresni aznap már másodjára. Fáradt volt, és a korábbi zokogástól tompa. Nem akart magának időt adni a gondolkodásra, így nem ment el fürdeni, s át sem öltözve, ruhástul bújt be az ágyába. Takaróját szorosan magához húzta, haját
Olvasnád? Tovább → ;
Shya gondolkodás nélkül követte az ezüstbundás kis jószágot, s csak egy kis idő után tűnt fel neki a két legelésző ló, Ében és Kristály, nem messze az istállótól. Surra már előrébb járt, s a pajta ajtaja mögött eltűnt gazdája szeme elől, de Shya is hamarosan követte. Odabent, legnagyobb meglepetésére a bármi áron kerülni vágyott Yzarra lelt. A lány első reakciója a behúzott
Ami azt illeti még menet közben meggondolta magát. Túlságosan zaklatott volt.Lenyargalt a nappaliba s szólt Ettoinnak, hogy szóljon mindenkinek. Kivéve a Kisnősténynek. A kandalló előtt állt zsebre dugott kézzel, piszkosan és sárosan. Valahogy nem érezte szükségét, hogy illően fogadja a családját. Az sem érdekelte, hogy az egyik szolga rebegve mondta, hogy Dorean épp most
Shya mást sem akart, mint egyedül maradni, távol az őt támadó hímtől. Félt, pedig talán még nem is tudatosult benne igazán, mekkora veszélyben is volt az elmúlt pár percben. Ugyanakkor az a tömény elutasítás, amelyet Yzarr felől érzett, lelkileg is sértette a lányt. Miután a hím távozott, Shya felkelt, és leellenőrizte, hogy az ablakok és ajtók zárva vannak-e, s a függönyt
Vissza akarta tenni a pergameneket a helyére, de megakadt a tekintete Yazi és Elriath nevein, ezeket tovább pörgette. Épphogy csak bele-bele olvasott. ~~Nem tudom elképzelni, hogy ez az idegen kúria egyszer az enyém is lesz, hogy itt fogok élni. Nem akarom látni, sem megismerni, ez pedig a leendő férjemre fokozottan igaz!~~ ~ Hát, nem is lesz a tied, azt lesheted,
