Google+ Haláli házasság: 53. Labdázó szobanövény

Haláli házasság

Tetszett? :)

53. Labdázó szobanövény



Néhány órával később Yzarr és Dorean pihenésképp a gnóm mester elrontott találmányával bolondozott. A labirintustól indultak, de mindig belebotlottak valami zavaró tényezőbe, egyszer majdnem az ablakot sikerült kirúgniuk egy lepattanóval. Így most mégis a házat megkerülve haladtak a kúria bejárata felé.
- Nem hiszem el, hogy majdnem lerúgtad anyádat! - kiabált Dorean.
- Mert, te Ettoin kedvenc fűszernövényeit tényleg bedaráltad! - kiáltott vissza nevetve. - Láttad az arcát, nem?!  Jobb ha kerülöd még egy darabig. - a halk puffanások sem maradtak el, amik a vidám kiabálásokat kísérték.- Kis szerencsével, csak elsózza a kajád...- folyatatta Yzarr. 
Shya a jelei sajgására ébredt, majd mikor megpróbálta figyelmen kívül hagyni a hajnalkákat, a puffanások, nevetések és két hím kiabálása csatlakozott az álmát megzavaró tényezők közé.
Nyújtózva kelt fel, majd szemét dörgölve lépett ki az erkélyre, hogy megnézze, kik kiabálnak.
- Fogadjunk, hogy betalálok az ajtódon, innen látom, hogy nyitva hagytad!- kiabál vissza kihívóan Dorean Yzarrnak.
- Ne merészeld! És mivel játszunk, mert én fel nem megyek érte, az is biztos! - a hangja kétségbe esettnek tűnt de, közben az árnyalatnyi nevetés is kihallatszódott belőle.
- Majd használjuk a marok labdákat... azok is jók valamire. - pillanatnyi szünet. - Léégysziii - kérlelőn pislogott Yzarra, Doreean.
- Mit nyerek azon, ha nem sikerül? - kérdezte Yzarr tűnődve. Kis terpeszállásban állt, és háttal a nősténnyel közös erkélynek. Jó néhány méter távolság volt köztük.
- Lássuk, sakk...poharas sakk, tudod,  már rég ki akartam próbálni, hogy hanyadik pohár után dőlnének ki az embereim...Emlékszem arra, amikor Elriath letesztelt minket. A bábuk, különböző magasságú és formájú  poharak voltak és pálinka volt bennük... - miközben beszélt, helyezkedett. - Aztán rögtön miután kiestem, ne is értem miért, be állt helyettem Elriath ugye?
- Csodálkozom, hogy még erre emlékszel egyáltalán. Mindketten kifeküdtetek, Elriath az utolsó négy bábújáig bírta, te pedig... Szórakoztató voltál a táncoló függönykarnisoddal és a magad köré tekert függönnyel. Aztán, apámra próbáltál rámászni... - Yzarr hangja kicsit elsötétült, s el is pillantott, ezt az alkalmat használta Dorean  ki, hogy elrúgja Yzarr feje felett a labdát.  S az, a hím ajtaja felé kezdett szállni.
Shya csendesen lapult az erkélyén, Dorean fogadjunk kezdetű mondatánál ugyanis leguggolt, mielőtt esetleg észrevennék. Túl mókás volt a hímek beszélgetése, nem akarta megzavarni őket a jelenlétével. Ugyanakkor figyelmesen kukucskált a korlát alatt, hogy lássa, Dorean mikor rúg. Látni akarta, és játszott a gondolattal, hogy eltéríti a labdát, csak hogy megnézhesse, milyen is az a poharas sakk. No meg a fügönyrúddal táncoló Dorean.
Yzarr ekkor rugaszkodott el, egy: 
- Te....! - felkiáltással, hogy ledöntse Doreant a lábáról.
A Kisnőstény is a megfelelő pillanatban állt fel, hogy megtréfálja Doreant, és nem mellesleg megvédje a szoba berendezését. Látta a labda röppályáját, és bár határozott rúgás volt, nem repült akkora lendülettel, hogy a lány ne merjen beállni elé. Meg is tette, és bár a kezei közé kapott labda a mellkasát is megütötte, apró nyögést csalva ki belőle, végül mégis sikerrel járt.  Arcán elégedett vigyorral lépett közelebb a korláthoz, majd lepillantva észrevette a birkózó hímeket.
- Na de uraim, nem is kíváncsiak az eredményre? - kérdezte kacagva őket.
Yzarr épp satuba fogta Dorean nyakát és várta, hogy leüsse háromszor, a feladást. A nőstény hangja szakította meg őket, legalább is őt. Vigyorogva pillantott fel.
- De,  Kisasszony én valójában nagyon kíváncsi vagyok, csak a társam... tudod hogy van ez... - felelte egy fojtott vigyor kíséretében. - eléggé lefoglalt.
- Mondja bátran. - kiáltott fel, figyelmen kívül hagyva Dorean makogását.
- Éértem! Ezesetben az Úrfitól elszenvedett csúfos vereségedért cserébe készülhetsz a poharas sakkra. - A kisnőstény arcán pofátlan és széles vigyor ömlött el, majd könnyed mozdulattal küldte meg a hímek felé a labdát.
- Iiiiigen?! Igen! Én nyerteeem! Te meg piáálsz! - pattant fel Dorean Yzarr szorításából.
- Tévedsz... A Hölgy megfogta a labdát így nem piálok az embereiddel, veled fogok. - jelentette ki pimaszul Yzarr.
- Miii?! Neeeem, az érvénytelen, jöjj le onnan, újat rúgok! Nem voltál belekalkulálva. - kétségbeesetten pillantott maga elé.
- Dorean, azt hittem, egy harcosnak nem kell magyarázni a váratlan események állandó esélyét. Különben is, én éppen a zavaró szobanövény szerepében tetszelegtem, mikor elrúgtad azt a labdát. És végeredményben.. Nem tudtad belőni, nemde?
- Miféle szobanövény?! Nincsenek szobanövényei! - teátrálisan pillant hátra. -  Nekiii! - sápítozott Dorean.
- Dehogynem!  - kacagott a lány - Mint látod, egyszer csak kinőttem az ajtóban.
- Mozgékony szobanövényeid vannak... - morogta Yzarrnak. Úgy, hogy akár a nőstény is hallhassa.
 - Igen, eddig én sem tudtam róla... Hasznos berendezés, de nem eladó. - válaszolt vissza nevetve. Miközben felpattant a földről, hogy felvegye a labdát, láthatóan Doreant nagyon lesokkolta, hogy nem nyert és nem az emberei fognak lerészegedni, hanem ő.
- Bocs, Dorean, de annyira kíváncsi vagyok hogy is áll neked a függöny! - kuncogott Shya és hangja ártatlanul, ám megbánás nélkül csengett.
- Jól! - morogta megfordulva és kikapta Yzarr kezéből a labdát, majd tessék lássék módon elrúgta a másik irányba.
Ekkor, nyolc harcos vetődött egyszerre a labdára.  A két hím pedig meglepődve kapta a fejét az irányba.
Shyara felkuncogott a meglepett arcokon, majd besietett a szobájába, és magára kapott egy kissé nyúzott, kinyúlt pólót, mely egyik oldalt lelógott a válláról, viszont legalább koszolható volt, és egy viszonylag kényelmes, testhez álló nadrágot. Csizmát is húzott, melynek alig volt csak sarka, így hosszabb sétákra is elegendő lehet, majd lesietett a labdázókhoz. A konyha előtt elhaladva azonban megtorpant és elbizonytalanodott. Akik odakint voltak, a hím csapatának tagjai, harcosok, egy olyan közeg, amihez neki semmi köze. Lehet, hogy mégsem vennék szívesen a jelenlétét. Besétált a konyhába, majd magában összeszámolta a látottakat, és végül szólt a konyhában elkapott Ettoinnak, hogy frissítőt szeretne vinni Yzarrnak és harcosainak. Mikor rájött, hogy tízen vannak, vagyis párosan, így ő csak útban lenne, áldotta az eszét, amiért nem rontott ajtóstul a játékba, csak hogy csalódottan kelljen elkullognia.

A Kisnőstény hamarosan egy nagy tálcát tartva érkezett meg a pálya mellé. Két kancsóban mentás-citromos víz volt, és tizenegy poharat is hozott arra az esetre, ha megszomjaznánk a játékosok.

Yzarrék ötfős csapatokra osztották közben magukat, egy nőstény Doreannál egy pedig nála. hogy egálban legyenek. Időközben négy  fáklyát is leszúrtak, jó néhány méter távolságban, az adott némi fényt és azok voltak a kapuk is. Voltak a csuklyások és  a csuklya nélküliek csapata. Előbbiben játszott Yzarr, mint csapatkapitány, az utóbbiban, pedig Dorean a másik csapat kapitányaként.
A fáklyák közt felállítottak egy-egy  kapust is, és négyen játszottak a “pályán” belül.  Csak úgy pörögtek az utasítások, s az álnevek. Ezt szokták meg klánon belül, így hívták egymást, s kiérdemelték az álnevüket, de volt akit a saját nevén szólítottak.
- Keithra, te jobbról. Hurok, te a másik oldalról, és Keith, fogd Doreant! - kiáltotta Yzarr , miközben hátramaradt - Macska, te itt maradsz velem. - adta ki az utasításokat Yzarr.
- Sólyom, tied a Kígyó.  A többiek, ahogy esik, úgy, de ugyanazt ne támadjátok.- adta ki az utasítást Dorean a saját embereinek.- Akinél a labda, attól próbáld meg elszedni.- zárta le végül Dorran is.
Yzarrék csapata lőtt éppen, s a kapus kivédte a labdát, ám az a kapusról lepattanva hirtelen eltűnt a látómezejükből. Egy sötételfként hördültek fel, amikor megfordulva látták a nőstény felé pördülni a labdát.
- Vigyázzooon! - kiáltott Yzarr határozottan, és Shyara, mivel eddig is figyelte a labdázókat, így hamar észrevette, merre néz mindenki. Igencsak felé figyeltek, és a hím figyelmeztetését is tisztán hallotta. Kezében a tálcát tartva, amilyen gyorsan csak tudott,  leguggolt, és sietve földre tette a tálcát, hogy szilárd talajt érjen.  Ezután a felé tartó labdát kereste behúzott nyakkal. A hím kiáltása nélkül valószínűleg későn reagált volna, de így még egész kecsesen tudta elkerülni a labdát, mely így a feje fölött harminc centivel húzott el. Kiüthette volna kezéből a tálcát és eláztatta volna a lány ruháját a limonádé, de szerencsére időben figyelmeztették. Mosolyogva úgy tett, mint aki letörli az izzadságot a homlokáról, majd felkelt és sietve tovább haladt a pálya oldalában, és középtájt leült.
- Ha már ilyen szerencsésen megúszta a limonádé, szerintem most igyanak, amíg el nem találja valaki. -kiáltotta vidáman a játékosoknak, és hangjából nem hallatszott neheztelés.

Helyek:

3 hozzászólás érkezett.

  1. Ruby válasza:
    2012. július 4. 18:30

    Ejh de egy húron pendül a gerlepár....
    Mozgó szobanövény...? hihih
    Azt hittem simán leüttetitek szegény lányt a labdával, de látom azért nem vagytok vele olyan kegyetlenek. :)

  2. Unknown says:
    2012. július 5. 22:13

    Én, igyekeztem XD Yzarr is :P

  3. Ana válasza:
    2012. október 2. 20:06

    :DD: Igen, a szobanövényes szöveg vicces volt:D:D

Vélemény hiány, azonnali utánpótlás szükségeltetik! :