A Kisnőstény úgy döntött, inkább elolvassa az összes
megjegyzést, és csak aztán ír, mivel az egyenkénti megjegyzés-fűzögetésnek
semmi értelmét nem látta. Persze, ahogy olvasott, úgy komorodott el. Kis ideig
töprengett, majd újraolvasta a szövegeket, végül a végére már kifejezetten
rideg és távolságtartó hím helyett azt képzeli maga elé és szólítja meg, akitől
nem is olyan régen nevetve köszönt el.
~~~ Szép estét, Uram!
Azaz remélem, hogy a királyi futrinka nem hozott semmi kellemetlen hírt, mely a nem is olyan régen még igen jó kedvét letörhetné.
Másodsorban nagyon remélem, hogy ezt a levelemet már szíveskedik elolvasni, és nem kell külön köröket futnom érte. Ígérem, ezúttal átgondoltabban írok, mint legutóbb. De tényleeeg! Na... tessék olvasni, vagy Yazival rágatom meg a fülét! Köszönöm.
Ha szabad, kezdeném egy rövidre fogott köszönömmel. Tudom, nem szabad, de akkor is tetszik ez a szín, jó választás volt. Ugyanakkor meglepett, hogy beköttette a naplómat. De gondolom éppen azért nem várta meg, míg elolvasom, mert nem igényelte a túlzott hálálkodást. Ha tévedek, szóljon!
Viszont....
Olvastam a megjegyzéseit is. No meg persze a saját szavaimat is, és így utólag kifejezetten érdekes, mintha valaki mást olvasnék. Persze ettől még én írtam, de a szavaiból úgy éreztem, akaratlanul is sikerült megsértenem...
Viszont, apróbb megjegyzések, ha megengedi: a forr a vérem kifejezést úgy tűnik, más értelemben használjuk. Ön a dühre érti. Nálam... khm... kellemesebb jelentéssel bír. Mindenesetre azóta volt alkalmam átérezni, milyen, amikor az édesanyja eléri, hogy a világ túlfelére kívánják őt, így utólag egy rossz szavam sincsen azért, mert hevesen reagált. Valószínűleg nem ez az egyetlen eset, amelynél a naplómban írtakat kénytelen vagyok felülírni és megcáfolni.
Az idegein táncolásért elnézést. Már rajta vagyok az ügyön. Már zenekart is szereztem. Köhöm, elnézést, ez csak egy rossz vicc volt, nem több.
A gyógyítás és segítségnyújtás témához kapcsolódóan: Valóban nem kérte; nem volt abban az állapotban. De tudja, örülök, hogy Surra szólt.
Azaz remélem, hogy a királyi futrinka nem hozott semmi kellemetlen hírt, mely a nem is olyan régen még igen jó kedvét letörhetné.
Másodsorban nagyon remélem, hogy ezt a levelemet már szíveskedik elolvasni, és nem kell külön köröket futnom érte. Ígérem, ezúttal átgondoltabban írok, mint legutóbb. De tényleeeg! Na... tessék olvasni, vagy Yazival rágatom meg a fülét! Köszönöm.
Ha szabad, kezdeném egy rövidre fogott köszönömmel. Tudom, nem szabad, de akkor is tetszik ez a szín, jó választás volt. Ugyanakkor meglepett, hogy beköttette a naplómat. De gondolom éppen azért nem várta meg, míg elolvasom, mert nem igényelte a túlzott hálálkodást. Ha tévedek, szóljon!
Viszont....
Olvastam a megjegyzéseit is. No meg persze a saját szavaimat is, és így utólag kifejezetten érdekes, mintha valaki mást olvasnék. Persze ettől még én írtam, de a szavaiból úgy éreztem, akaratlanul is sikerült megsértenem...
Viszont, apróbb megjegyzések, ha megengedi: a forr a vérem kifejezést úgy tűnik, más értelemben használjuk. Ön a dühre érti. Nálam... khm... kellemesebb jelentéssel bír. Mindenesetre azóta volt alkalmam átérezni, milyen, amikor az édesanyja eléri, hogy a világ túlfelére kívánják őt, így utólag egy rossz szavam sincsen azért, mert hevesen reagált. Valószínűleg nem ez az egyetlen eset, amelynél a naplómban írtakat kénytelen vagyok felülírni és megcáfolni.
Az idegein táncolásért elnézést. Már rajta vagyok az ügyön. Már zenekart is szereztem. Köhöm, elnézést, ez csak egy rossz vicc volt, nem több.
A gyógyítás és segítségnyújtás témához kapcsolódóan: Valóban nem kérte; nem volt abban az állapotban. De tudja, örülök, hogy Surra szólt.
Ami az ő fojtogatását illeti... tessék békén hagyni a cicámat.
És.. amit írtam... Ehh... tudom, hogy nem szereti a magyarázkodást, pedig most
nagyon szeretném valahogy kitöröltetni azokat a szavakat!
Tudja, mikor leírtam... Akkor nem hittem, hogy változni fog a
véleményem. Bár nem is gondolkodtam efféléken, csak meg akartam szabadulni
attól, amit adott pillanatban éreztem. De ugye... egek... remélem, a pillanat
tükörképének tekinti azokat a szavakat, és nem valami hosszútávú terv
sorainak... Hm.. Pánikra semmi ok, úgyis szól, ha baja van. Attól meg nem
félek, hogy akár Surrának, akár magának ártani tudnék.
Akárhogy is, mindegy. Azért remélem, egyszer majd tudok magamon
nevetve gondolni erre a történetre, még ha most inkább elfelejteni igyekeznék
is.
Ami viszont az utolsó megjegyzését illeti.... A nászéjszakától még mindig tartok. De ráérek még félni tőle, nem holnap lesz. Ráadásul... azt hiszem, az akkori viselkedése a gyanús szolgálónak szólt. Amióta tudja, ki vagyok, jóval.. szóval... azóta nem hozott hasonló helyzetbe, és ezt köszönöm. Azt hiszem.
Ami pedig a távolságot illeti... ne haragudjon, nagyon el voltam keseredve, mikor írtam, de... Azóta jobb véleménnyel vagyok Önről... Most már azért... hm..szerintem nincs szükség akkora távolságra. Bár nem tudom, hogy ezt fenyegetésnek vagy megnyugtatásnak tekinti-e éppen.
Ó, és tényleg! A Kötelességtudat... Valóban, igaza van. Ha megengedi, visszavonnám, amit régebben írtam ezzel kapcsolatban.
Tudja, ha másra nem is jó ezek a kis hangulattöredékek, legalább az időt és a változást remekül le lehet szűrni belőlük.
Viszont, mielőtt azzal vádolna, hogy halálra akarom untatni, inkább leteszem a tollat.
Ami viszont az utolsó megjegyzését illeti.... A nászéjszakától még mindig tartok. De ráérek még félni tőle, nem holnap lesz. Ráadásul... azt hiszem, az akkori viselkedése a gyanús szolgálónak szólt. Amióta tudja, ki vagyok, jóval.. szóval... azóta nem hozott hasonló helyzetbe, és ezt köszönöm. Azt hiszem.
Ami pedig a távolságot illeti... ne haragudjon, nagyon el voltam keseredve, mikor írtam, de... Azóta jobb véleménnyel vagyok Önről... Most már azért... hm..szerintem nincs szükség akkora távolságra. Bár nem tudom, hogy ezt fenyegetésnek vagy megnyugtatásnak tekinti-e éppen.
Ó, és tényleg! A Kötelességtudat... Valóban, igaza van. Ha megengedi, visszavonnám, amit régebben írtam ezzel kapcsolatban.
Tudja, ha másra nem is jó ezek a kis hangulattöredékek, legalább az időt és a változást remekül le lehet szűrni belőlük.
Viszont, mielőtt azzal vádolna, hogy halálra akarom untatni, inkább leteszem a tollat.
~~~
Shya felkelt, átvitte Yzarr szobájába a pergament, majd lerakta az asztalára a szobában. A könyvtárba nem akart bemenni, úgy érezte, személyesebb terület, mint a nappali-háló, ahova már így is bejárása volt a lánynak. Ezután Shyara visszament a szobájába, és ledőlt az ágyra Surra mellé. Hamar elnyomta az álom.
Helyek:
1.rész
micsoda pálfordulatok... Bár tegyük hozzá a kezdeti utálatos, kegyetlen viselkedése is megváltozott némiképp az úrfinak, így nem csodálkozom, hogy a lány jobb véleménnyel van róla. Néha nekem is határozottan szimpi a pasi. :)
S még nem is olvasta a levelet :P Hihi XD