Google+ Haláli házasság: 43. Üldözés

Haláli házasság

Tetszett? :)

43. Üldözés

- Van egy édi póni a birtokooooon! Ezt látnod kell! Az erdő felé rohant! Gyeremááááár! - rontott be a fentebb említett nőstény szobájába.- Valen szerint a gnóm mester lova...
- SHYAAAARAAAAA! - rikkantott kétségbeesetten, látva hogy az ágy üres és be van vetve. - Itt hagytál? Hova mentél?! - remegett meg a nőstény hangja szomorúan és fájdalmasan.
- Yzaaarrr! - rontott be hangosan a bátyja ajtaján pár pillanat múlva. S rögtön a kupac felé rohant hogy jól lehordja hangosan az illetőt, vagy csak elmondja, hogy mennyire aggódik a barátnőjéért. Féltette, hogy nem találta remlélte hogy Yzarr nem tett benne kárt, vagy nem szökött el a lány.
Shyát barátnéja hangja ébresztette, mely a nyitott erkélyajtókon keresztül ha nem is teljes hangerejében, de azért hallható volt Yzarr szobájában is. Surra ásított, majd elkezdett Shyara orra előtt mászkálni, hogy még véletlenül se tudjon visszaaludni.
A Kisnőstény kinyitotta a szemét, majd azzal a lendülettel csukta is be, és álmosan fordult a túloldalára.
Yzarr mellett pillanatnyilag beindulhatott volna a háború is, nem igazán érzékelte a külvilágot, még, de a nevét hallva morgolódva nyitotta ki a szemét, majd visszacsukta. Élete egyik legszebb álmával harcolt éppen, nem tudta eldönteni, hogy melyik nőcske is legyen az első a sorban s bujálkodjon az egyikkel vagy egyszerre mind a kettővel... Panaszosan nyögött fel és sóhajtva nyitotta ki a szemét, az arcán pedig, egy meglepett pillantás lett úrrá, ugyanakkor egy enyhe pirulás is bejátszott az arcán, a nőstény felé fordulva feküdt, s az ő keze még mindig a nőstényen pihent, s egészéges férfinek érezte magát, pláne az iménti álom hatása után, így úgy kapta le a kezét a nőstényről mintha égetné, s ült fel, egy párnát kapva az öle elé, s morcosan meredt a ciklonra aki épp beszabadult a szobájába az erkélyajtón át.
- Halkabban! - intette le a testvérét.
-Miiii?! Mégis....hoooogy?! És.... aaaaazt.....és te meg ő?! - hebegte Shyarára pillantva. - Lecsaptad, aztán magad mellé fektetted? - krákogta Yazira értetlenkedve.
- Mert én mindig egy barbár állat vagyok, igen. Képzeld lecsaptam, az éjjel pedig kiszívtam a vérét és most holtan fekszik.- Yzarr fintorogva masszírozta meg az orrnyergét. - Egyébként a hölgyből előbb lesz sucubbus, vagy testrabló démon, mint belőlem, vámpír.
Az említett nőstény nagy nehezen rászánta magát az ébredésre. Hasra fordult, s amúgy macskásan púpozva a hátát, nyújtózkodott. Azután álmosan és komor arccal pislogott Yazirára.Ha így érzi magát egy halott, akkor már nem is félek a haláltól - jelentette ki, majd ásított. ~A nyakból vérszívással pedig úgysem merne próbálkozni a legutóbbi incidensünk után...~ gondolta Shyara.-
Yzarr fél szemmel a nyújtózkodó nőstényt figyelte. Ficeregve hátrált távolabb, s szorította maga elé a párnát még kitartóbban.
~De...hmm... az a fenék...milyen... kár... hogy így kellett ébrednem.... És az az álom...Elég, te marha.De...jól áll neki az én gatyám!~
- Szóval Yazi.. mi is van a mesterlovak gnómjával avagy mi a te nagy gondod? - dörzsölte meg az arcát Shya, és kérdőn tekintett a lányra.
Rá kellett markolnia a párnára, hogy nehogy felfedező útra induljon a keze a formás fenék vonalon. S bár már nem domborított a lány, a testrész mégis érintésre csábította a hímet.Fel sem tűnt neki a nőstény kérdése.
~ Miért itthon történik mindez velem, ébredéskor? ~
- A gnóm mester pónija! Kicsi, aranyos hosszú a sörénye. Foltos és úgy kapkodja a lábát, hogy még olyat te sem láttál. Vigyorogva szemlélte a párost, Yzarron elidőzött a tekintete , nem kerülte el a vívódása a figyelmét így leült az ágy szélére Shyaval szemben.
- Mennyi az idő?! - pillantott Yzarr a húgára.
- Az ebédidő elmúlt, egy órája talán... De az a póóóni! - lelkesedett fel Yazira és várakozón függesztette a tekintetét a barátnőjére.
- Itt sem vagyok! - hirtelen pattant ki az ágyból Yzarr és a szekrényéhez lépett, felkapott egy csuklyás pólót. Kikapott egy lovagló csizmát és rohant is a dolgára. De előtte még eltolta az ajtóból a kommódot, amit a be tolakodók ellen tett ki.
~ Ma akartunk lovakat számlálni. ~
- Flótással vigyázzatok, nagyon szemtelen.-szólt még hátra miközben az ajtóban bele lépett a csizmájába.
- Köszönjük a figyelmeztetést, óvatosak leszünk! - köszönte meg a Kisnőstény a tanácsot, és csodálkozva nézett a gyorsan távozó hím után. Persze hamar túltette magát rajta. Nyújtózott még egyet, majd magához hívta Surrát, és a macskával a karjában kimászott az ágyból.
- Notehát, ha hozol nekem valami harapnivalót, akkor addig felöltözöm, és mehetünk, bevadászhatjuk azt a te Flótásodat. - mosolygott Yazirára, és a kényelmest az időtakarékossal kombinálva remélte, hogy a lányzó teljesíti a kérését.
- Rennndbennn! De az is egyszerűbb lenne ha valahol összefutnánk, hogy ne kelljen kétszer jönnöm...- elhallgatott- Csomagoltatok szendvicseket! Mit szólsz? - pillantott lelkesen Shyarára.
S már indult is, meg sem várva a választ. - Innivalót is tetetek el. Megyünk, túúúrázni! Surrát is hozd! - vigyorgott hátra. - Szerinted lesznek kiscicái a macskádnak? Mert egyet szeretnék akkor. - állt meg még az erkély ajtóból visszanézve nagy komolyan a barátéjára.
Shyara letaglózva állt a kérdésáradattól.Egyelőre csak annyit fogott fel, hogy Yazi hoz neki enni. Majd lassan felffogta a lányzó többi szavát is, és elfojtott egy nyögést. ~ Hova tűnt az a ló, a hegyen túlra? ~
- Jól van, jól van.. A kapunál találkozunk egy fertályóra múlva, rendben?
Vigyorogva bólintott és már ott sem volt. Nem tehetett róla, hogy őt már hamar kidobta az ágy, meghallva a lelkes, vékony hangú nyihogást, arra fel kellett kelnie. S ki kellett derítenie, hogy mi vagy ki lehet az. Csikó ellésről még nem hallott az éjjel folyamán, így a mostani hang igencsak meglepte.
Így látta meg Flótást.
Shyának csak utólag esett le, hogy a Surra -kölykökkel kapcsolatos kérdésre elfejetett válaszolni. Vállat vont. ~Ha lesznek, úgyis kapni fogsz egyet.~gondolta mosolyogva, majd készülődni kezdett.
Shyara végül barna tunikában és nadrágban, csizmában és két fonott copfjával érkezett meg a kapuhoz.
Yazira még így is késve érkezett meg, a kezében egy kosárral a másikban pedig egy öklömnyi kókuszgolyóval birkózva.
- Deked is. hozab áb! - nyújtotta a kosarat Shya felé. Aztán miután lenyelte a falatot egy gyors, szinte gégerepesztő nyelés közben, amibe a szeme is könnybe lábadt, megszólalt. -  Arra ment. - mutatott a süteményes kezével az említett irányba. - Arra vannak a lovak. Szerintem Yzarr tanította be őt is, régóta ismeri a Mestert. - a ruhája ujjával törölgette meg a szeme sarkát, miközben elindult arra, amerre látta eltűnni a pónit.
Shya elmosolyodott, látva barátnéje küzdelmét az édességgel, s maga is vett a felkínált kókuszgolyóból.
- Köszönöm! Add azt a kosarat, viszem én. - Azzal a mutatott irányba indult.
- Mondd csak! Tényleg jól láttam, hogy Yzarr melletted aludt? - kérdezte Yazira kíváncsian a mellette lépkedőt, a kosarat pedig átnyújtotta. Már csak azért is, mert ismerte magát, tudta milyen, ha belemerült valamibe. Jelen esetbe a pónivadászatba.
- Jól láttad. És mielőtt kombinálni, örömködni vagy szörnyülködni kezdenél, pontosan azt csináltuk, amit láttál. Aludtunk - jelentette ki Shyara nyomatékosan. Nem hasonlígtatta barátnőjét ahhoz a Tóbi nevű idiótához, de még Yazitól sem akart felesleges elvárásokat vagy reményeket Yzarral és magával kapcsolatban.
- Tudom ám! - felelte nagy vigyorogva. - Ha vasvillával kergetném is, akkor se élt volna vissza a helyzettel. Ugyanakkor, beletörődött a helyzetébe, viszont ezt sosem vallaná be nyíltan.S ha nem lenne a parancs, hogy tudjál aludni, szerintem tényleg kerülne téged, de... így... Sajnállak mindkettőtöket.... - felelte, majd eltüntette a kókuszgolyó maradékát és fellelkesülve rohant a nyihogó hang után. - Arra lesz! - s szökkent is a hang irányába. - Olyan a hangja, mint egy csikónak, vékony és vicces. Azt hittem, Kristály ellett az éjszaka, de akkor szólni kellett volna Yzarrnak... - lelkesen szökdécselt a fűben, majd beért az erdőbe, ami mögött a legelő van.
Shya eltöprengve hallgatta barátnőjét, de csak hümmögött feleletül. Ahhoz képest, mennyire kegyetlen volt Yzarr, mikor még szolgálónak hitte, a hím sokat változott. Shya érezte, hogy Yzarr jobban fékezi a nyelvét azóta, Elriath parancsa óta pedig, ahogyan Yazi mondta, tényleg beletörődőnek tűnt. Nem kellett minden este azon tombolniuk, hogy mit keres a szobájában Shyara. Persze, volt más viatalap, de...az elmúlt két estén voltak kifejezetten kellemes pillanataik is, aminek a Kisnőstény nagyon örült.  
Yazi szökkenéssel egybekötött kiáltása rázta fel a lányt. Elmosolyodott Flótás jellemzésé, és követte a fiatalabb nőstényt.
- Akarok egy ilyet én is, te nem? - pillantott Yazi a távolban peckesen ügető kis pónira.
Shya a fejét rázta.
- Aranyos, de nekem elég Surra - biccentett macskája felé a lány, majd folytatta. - De ha gondolod, futhatsz egy kört a bátyádnál, hátha kitalál neked valamit.
Yzarr amint felöltözött, hívta Ébent és ment is a klánterületre, hogy akkor nekikezdjenek a lóválogatásnak. A klánterülettől jóval messzebb, a birtok határán volt egy másik karám erdővel körül véve, oda vitték át a lovakat még reggel. Kristály szelíden követte Yzarrt, aki csak egy pokrócot terített Ében hátára és úgy ülte meg, útközben felvette a solymászkesztyűjét is és az állatot is magával vitte miután annak is fütyült, s az is elő került valahonnan.
Jó ideje ültek már az erdő fáinak árnyékában, a ló válogatáshoz használt terület szélén. Csöndben, szotyolázgatva figyelték Doreannal az állatokat. Csak kettő volt kiengedve, Yzarréktól nem messze egy faágon ott pihent a letakart fejű sólyom is.
- Nem... egyáltalán nem tűr meg nőstényt a maga közelében.... Szólj Keithrának, próbáljuk meg vele is, hátha... Aztán te jössz. - gondterhelten dőlt hátra.
- Nem fog örülni Yazira, ha nem lesz az övé Kristály - morgolódott Dorean is.
- A harmadik nőstény próbál a közelébe menni.... Talán csak terhességi hiszti...
-A te érdekedben remélem, barátom! - kelt fel Dorean egy vállonveregetés kíséretében Yzarr mellől. Ében, Yzarr mellett állva prüszkölt fel, akár ha értené a hímek szavait.
Yazira egy óráig bírta a póni üldözését, amikor meghallotta, hogy egy másik ló is válaszolt a kis termetű állatnak.
- Hallottad ezt?! Itt van a többi is. - konstatálta a tényt Yazira, miközben hátrafordult a barátnéja felé.
- Nem hiszem, hogy kéne, ha kapok egy nagy lovat, magát Kristályt! - vigyorgott hátra.- csak jó volt eljátszani a gondolattal. - válaszolta mosolyogva.
Shya visszamosolygott, hiszen értette Yazi örömét és büszkeségét. Kíváncsi volt a többi lóra, mert szerette az állatokat, de annyira azért nem lelkesedett fel, mint Yazira. De a lányka vidámsága Shyára is átragadt, így vigyorogva lendítette a kezét.
- Na rajta, nézzük meg őket!
- Jól van, engedhetitek a többit is! Nézzük, mit szólnak a hangokhoz. - kiabált Yzarr a túloldalon levő bagázsnak.
Yazira hallotta a bátyja hangját, de nem törődött vele, úgy vágtatott be a vastagabb fás résszel körülvett erdőrész közepén található karámhoz.
Ami nem is igazán volt rendes kerítéssel lekerítve, mert nem lóőrzésre használták, csak időnként kicsaptak ide néhány kancát és egy tenyészmént. Most ezen a helyen volt a tesztelés és válogatás is, eléggé elzárt, s pláne hogy a klánnak dolgoztak most, így még jobb volt, hogy távol esik a kúria területétől.
Shyara nem futott, így egy időre kitakarták előle a fák kis barátnéját. Mikor kiért a fák közül, fülét mély, morajló hang ütötte meg. A hang felé fordult, és riadtan értette meg a patadobogás okát. Tekintetével Yazit kereste, aki azonban a karámon belül járt már. Kezéből kicsúszott a kosár füle, és Yazira nevét sikoltotta, ám a lány nem hallotta.
- Yaziii! Ki onnan! - kiáltotta Shyara, persze hasztalanul.
Yazira lelkesen rohant be a kis póni után és ugrott át a combközépig érő kerítésen. Hogy aztán riadtan földbe gyökerezzen pár méter után a lába, a felé tartó lóáradattól. A lovak megugrottak, de nem, nem tőle.
Yzarr ijedten hördült fel, látva a húgát betoppanni a tisztás közepére. Gondolkodás nélkül dobta el a kezében lévő napraforgó-magot, s futott a húga felé.
Shyara is a lány felé iramodott, de mielőtt a kerítéshez ért volna, megállították. Halk köhécselés kélt szárnyra közvetlen előtte, s egy harcos hím állt be a rohanó nőstény elé. Maga elé tartott kezeivel ragadta meg a vállánál fogva a lányt. Shya értetlenül torpant meg, s próbálta kikerülni a másikat, hogy tovább fusson Yazihoz.
- Én itt maradnék a maga helyében. A mester nem örülne, ha még egy nőstény bajba kerülne. - hallatszott Fireath hangja, ő volt aki idehozta a hímet. Most már igencsak jó állapotban volt, akár csak a Vezére.
- De Yazi... - tiltakozott a Kisnőstény. A féltés szinte sütött a lányról, de a másik hím rendíthetetlen nyugalma elejét vette a további esztelen rohanásnak.
Fireath nyugodtan állt és tartotta a nőstényt a vállainál fogva s elállt mellőle, hogy láthassa a kibontakozó jelenetet, de egyik kezét még mindig a lányon tartotta, hogy ha az esetleg mégis rohanni akarna, könnyen maga mellett tarthassa.
- Rendben lesz... - hallatszott a hím magabiztos hangja, de maga sem gondolta komolyan. Szíve szerint ő maga is ment volna, de tudta, hogy Yzarr nem örülne, ha még valaki bajba esne. És a nőstény amúgy sem tehetett volna semmit.

Helyek:

2 hozzászólás érkezett.

  1. Ruby válasza:
    2012. július 4. 10:45

    Oóóóó! Nem hogy az úrfinak tetszik a kisnőstény?? :)
    Kispárna szorongatás..., pattogó húgica... Jót mosolyogtam rajta.
    Remélem nem tiportatjátok össze Yazi-t a lovakkal? Bár elméletileg a ló nem tapos az emberre, de akkor is... Ne bántsátok nagyon, olyan cuki egy csaj.

  2. Unknown says:
    2012. július 4. 12:18

    Nem kérem, ilyenről még szó sincs:P
    Az adott pillanat kényszerítette ki belőle azokat a gondolatokat :P

Vélemény hiány, azonnali utánpótlás szükségeltetik! :