A lány az arcát törölgetve zárta be maga után az ajtót, majd visszaballagott az ágyhoz, ám nem feküdt be azonnal.
-
Elnézését kérem korábbi faragatlanságomért. Azt hittem, fáradtan csak
terhére lennének a formalitások, bizonyára tévedtem. Mulasztásomat
pótlandó ezúttal megkérdezem: Megengedi-e, hogy ágyát, párnáját és
takaróját rendeltetésük szerint igénybe vegyem, s maga mellett aludjak?-
kérdezte Shya meglepően színtelen hangon, majd várta Yzarr válaszát.
Yzarr kíváncsian kapta fel a tekintetét a nőstény hangjára, miközben felkelt és ellépett mellette.
- Igen. - s elkezdte felszedegetni a könyvből kiesett s a nőstény által írt lapokat.
-
Van kérdése a könyvvel kapcsolatban? - kérdezte a Kisnőstényt, eredetileg
mást akart, de látva a nőstény viselkedését, inkább ezt a kérdést tette
fel.
- Lehet - felelte a lány,
miközben visszamászott az ágyba és hátát a falnak döntve ült. - De nem
tudom, nem járok-e jobban válaszok nélkül, ahogyan abban sem vagyok
biztos, hogy az idegesítő kérdéseimmel kellene fárasztanom amúgy is
feszült idegeit. Ha úgy gondolja, valamit tudnom kell, mondja csak,
hallgatom.
- Kérdések nélkül
nem tudom, mit mondhatnék - válaszolta a hím egy vállrándítás
kíséretében, miközben felkelt a guggolásból, s rendezte a lapokat,
amiket az éjjeli szekrényre tett, a könyvet pedig az ágyra. Átvágott a
szobán, kinyitotta az erkély ajtót, s ott nekivetette a hátát az
ajtófélfának, úgy helyezkedve el, hogy a szobába is könnyedén
bepillanthasson, s kintre is kinézhessen, ha a kedve úgy tartja.
Shyara felsóhajtott.
-
Értem. Nem tudom, mit kérdezhetnék. Az engem esetlegesen érdeklő dogok
egy része túl személyes lenne, a másik fele bizonyára ijesztő. Az
egyikkel felbosszantanám, a másikra nem vágyom.
~Pedig a szaros szennyes is igazán érdek feszítő.~
- Hagyjon fel az elemzésemmel és éljen a lehetőséggel, amíg lehet. - hallatszott Yzarr hangja a függöny mögül.
-
Ha most kérdezgetnék, azzal nem élnék, hanem visszaélnék a
lehetőséggel. Úgyhogy inkább megvárom, míg jobb kedvében mesélni kezd -
mosolyodott el halványan. - De köszönöm. És maga? magának vannak
kérdései? - dobta vissza Shya a labdát, s hangjában érdeklődés csendült,
korábbi sápatag hangszínéből csupán a sírás utóhangját hagyva meg.
Halk
fütyörészés hallatszódott a hím felől, nem volt vidám a dallam, inkább
szomorkás. Ez egy igen kedves dal volt Yzarr számára, és Shya is ismerte. Ám mielőtt botor módon bekapcsolódhatott volna, a dallam hirtelen elhalt..
- Miért öletné meg magát? - kérdezte Yzarr, majd megelőzve a lány értetlen pillantását, magyarázólag hozzátette: - Kék szem.
Shya elsőre valóban nem tudta, mire gondol a hím, ám a rövid kiegészítésre értelem csillant a tekintetében.
-
Eddig kétszer támadott rám, egyiknél sem voltam biztos benne, hogy
megmaradok. Ha a kígyó valóban olyan kegyetlen és könyörtelen, mint az a
könyvben áll, nem leszek hosszú életű - felelte a lány szinte
közönyösen, hangjából hiányzott a neheztelés, pusztán tényeket közölt. -
Ezüst szemmel is kellően ingerlékeny, így nincs
sok esélyem - húzta keserű mosolyra a száját, miközben Yzarrt figyelte.
Yzarr még mindig ott állt
félig a függöny takarásában. A tarkóját nekivetette a fának és újra
elkezdte fütyülni az imént félbemaradt dallamot. Ujjaival a felkarján
dobolta az ütemet; lassan megnyugodni látszott.
- Ne aggódjon, olyankor nem vagyok, lennék a ház közelében... - szakította meg hirtelen közbeszólásával a dalt.
- Nem vennék rá mérget, hogy valami balszerencse folytán nem futhatnánk össze. De értem.
-
Ó, igen, maga és a jelei... - sóhajtotta enerváltan, s kissé
neheztelve.- Előfordulhat, hogy öngyilkos merényletet is elkövetnének Ön
ellen? - célzott a balszerencsére.
-
Nem hiszem, hogy az lenne a céljuk. De amíg nem tudom, mit akarnak,
előfordulhat, hogy összekuszálom a dolgokat. Ha engem kérdez, pusztán
az, hogy akkor rángatnak át magához, mikor vadászat után tér haza, az is
felér egy kisebbfajta merényelettel ellenem - mondta Shya kissé
kritikusan, és a hasához nyúlt. Mintha rosszalló döfködést érzett volna.
Yzarr felől egyetértő hümmögés hallatszódott.
- Milyen vadászatra gondol? - kérdezte közömbösen.
-
Az olyanra, ami hét napi tart és nem engedélyez pihenőket. De mielőtt
megharagudna, csak blöfföltem - vont vállat Shyara, s halványan
elmosolyodott, bár az első mondata elég komoran hangzott.
Cöccögéssel válaszolt, a nőstény blöffölésére.
-
Fél tőlem? - hallatszott a kíváncsi hangja, miközben leült a két
helyiséget elválasztó vonalon, s a hátát nekivetette a fának, a fel-fel
libbenő függönyök olykor-olykor ellibbentették Yzarr elől a fátylat.
- Melyik válasznak örülne jobban? - kérdezett vissza a lány kíváncsian.
- Igen, vagy nem? - hallatszódott Yzarr a fáradt tónusú hangja.
-
Néha igen - vallotta be Shya, és folytatta. - mert nem tudom, mire
gondol, és mert engem sem ismer, s így félek, hogy nem tart elég... nem
is tudom, milyennek.. jónak. Igen... Azt hiszem, a gyanakvásától félek.
Yzarr komor hallgatással válaszolt a nőstény szavaira.
Hirtelen
pattant fel a helyéről s vágott át a szobán, hogy helyet foglaljon a
nőstény melletti oldalon az ágyon. Felkavarták -e a hallottak? Nem, csak
elgondolkodtatták. Nem tudta, hogy valaha is képes lesz-e megnyílni a
nősténynek. De nem is akart, nem érzett rá késztetést.
- Van kérdése a könyvvel kapcsolatban? - kérdezte a hím, visszatérve az eredeti témához.
- A könyvvel kapcsolatban nincsen. Viszont van pár másik.
-
Ha nem lenne a kígyó és maga választhatná az útját, akkor mi lenne?
Azon kívül persze, hogy szabad és független. A másik, amire kíváncsi
lennék. Hogy maga tart-e tőlem?
A kezeit a tarkója s a párna alá tette. Elgondolkodva meredt a plafon felé meredt.
~Csak, nyugi, egyszerre csak az egyikre és ne húzd fel magad! ~
Figyelmeztette magát gondolatban. Lehunyta a szemét és egy ábrándos félmosoly jelent meg az arcán.
-
Kölyökként akrobata akartam lenni egy vándor cirkuszban. Aztán, mágus.
Ezen kettő ilyen-olyan módon teljesült is. - rövid szünetet tartott. -
De most... ha nem lenne mindez... - hirtelen kipattant a szemhéja és
körbejáratta a tekintetét a szobában. - Őszintén nem tudom, _nagyon rég_
nem gondolkodtam el rajta, hogy mi lenne ha nem ezt a sorsot kaptam
volna... Nem sok értelmét látom hiú ábrándokba kergetni magamat. A...
gyilkoláshoz, taktikához, önvédelemhez értek, ez jutott nekem - zárta le
elhalkulva a mondandóját. A végén még kissé el is bizonytalanodott a
hangja, későn vette észre, hogy megszaladt a nyelve és az utolsó
mondatot nem kellett volna kimondania. De már megtette...
Shya mosolygott az akrobata ötleten, hiszen olvasta Elezear szavait, Yzarr jó volt benne.
~Szóval
a mágiához is ért? Újabb érdekesség ~ jegyezte meg a lány. A hím utolsó
mondatát hallva figyelmesen nézte annak arcát, ám a sajtján nem
mutatkozott megvetés vagy undor, semmi negatív. Nem érte váratlanul.
-
Önvédelem és taktika - mormolta eltöprengve. - Előbbihez körülbelül
annyi közömvan, mint amennyit látott: tíz köröm meg egy kérlelő mosoly.
No meg a jeleim, amikor épp nem válnak kővé. Taktika... abból még annyi
sem. A húgommal kéne beszélgetnie, és még fogadnék is maga ellen! -
Yzarr
elnézően mosolygott a nőstény szavain, bár nem rá nézett, oldalt
fordította a fejét, s a falat tüntette ki a pillantásával mégis figyelt a
Kisnőstény hangjára. Ez nem a kellemetlen mogorva és elutasító
hallgatás volt a részéről, csupán, jól esett csöndben lennie.
A
lány várt egy darabig, hátha válaszol a másik, de mivel ez nem történt
meg, mosolyogva hümmentett, majd Yzarr felé fordulva elfeküdt az ágyon.
-
Én táncos akartam lenni. Kecses léptek, lágy mozdulatok, leplek,
selymek - a lány hangjából vágyakozás csendült, s hallhatta Yzarr is,
mennyire varázslatosnak tartotta Shya a dolgot. A kisnőstény felemelt
kezével a hastáncosok hajlongó-forgó mozdulatait utánozta.Yzarr
lassan fordult meg s a tenyerébe támaszkodott. S úgy figyelte a
mosolygós arcot és a levegőben hajladozó kezeket, s hallgatta a lelkese
hangot. - Szerettem volna bűvölni, kacérkodni a
világgal, hajlongani és perdülni, majd kacagva ellibbenni, mint a
nimfák. Csak hogy végül nagy kegyesen kiválasszam a sok epekedő közül a
legkedvesebbet, s megajándékozhassam egy tánccal - felkacagott, hangja
csilingelt, ahogy elképzelte a dolgot. Tudta, hogy butaság, s annak is
hangzott. Kis kezét nézegette, s széttárt ujjait, hangja komolyabban
szólt. - Sosem volt merszem. Hol túl sokan voltak, hol nem elegen.
Egyszer attól féltem, hogy ismernek és kigúnyolnak, ha látják, milyen
vagyok. Máskor úgy éreztem, idegenek nem érdemlik meg, hogy láthassák.
Azóta sem tudom, milyen nimfa lennék - mosolyodott el keserédesen, s
leeresztette a kezét..
~ Csodálatos és elbűvölő...~
Válaszolt gondolatban Yzarr a nőstény utolsó mondatára.
- Még a … hm... neki sem táncolt? - kérdezte egy átható pillantás kíséretében.
Shya ábrándos mosollyal válaszolt.
-
Tánc nélkül is el volt bűvölve, és táncoltunk is együtt párszor. De
nem. Neki sem táncoltam. Féltem, hogy túl jól sikerülne, és nem akartam
erénycsőszöket. No meg... a probléma megoldódott enélkül is.. Közölte,
hogy női praktika, amiből nem kér. - Shya utolsó mondata cinikusan
hangzott, ahogyan az erénycsősz kifejezésből is csöpögött a gúny.
Yzarr gunyorosan kacagott fel a nőstény szavait hallva.
-
Szerintem az a ficsúr nem tudta, mi a jó! Egy kellően sejtelmesen
felöltözött nő, jó zene és ha emellé a nő elbűvölő táncos tudása is
párosul... nos... Az igazán kellemes. - zárta le ennyivel egy harminckét
fogas ragadozó vigyor kíséretében. Miközben a hátára fordult, s az
egyik lábát felhúzta s a térdére tette a vádliját.
Shya felkuncogott, majd elnézően legyintett.
-
Szerintem pedig csak egy kellemetlen nő-ügy lehetett a dologban. Mesélt
valami táncos lányról, aki elcsavarta a fejét... vagy hm.. mását
biztosan.. csak hogy erszény nélkül ébredjen. .
- Javítson ki ha tévednék, de nem fejvadász az a ficsúr? - kérdezte kíváncsian.
A Kisnőstény elkomorodva pillantott Yzarra.
-
Ne nevezze így, kérem. Én sem illettem nevekkel... - itt shya elakadt,
majd kedvesebb hangon folytatta. - senkijét. Felesleges becsmérelnie,
attól maga nem lesz se jobb, se rosszabb. Egyébként... de igen. Hogy
hogyan lehetett ilyen felelőtlen, arról nem regélt, s én sem gúnyoltam
érte.
- Húúú elnézést...
csak... tudja... valahogy furcsa számomra, ha már van egy kedvesem....
Lesem a kívánságait és... rossz emlék ide vagy oda, akkor is megnézném
hogy hogyan tud még jobban elbűvölni... Ilyen lehetőséget
elszalasztani... - kis szünetet tartott. - Ráadásul, mennyire bízott
magában, ha még ilyen téren sem volt hajlandó nyitni.... - cöccögöt
elgondolkodva.
- Hosszú
szelídítgetés volt, meg kell hagyni -sóhajtott a lány szomorkásan. - De
nem bánom, hasznos volt. Többek között megtanított rá, hogy vannak
dolgok, bogarak, amiket egyszerűbb elfogadni, mintsem megváltoztatni.
Vagy például, hogy a Na ki vagyok? - játék esélyes, hogy a szemtakargató
reflexből való padlóra küldésével ér véget. - horkantott Shya.
Yzarr
pupillái hirtelen tágultak ki, s egy pillanatra a lélegzete is elakadt,
elmerengve pillantott ki a lábai közti lyukon. Néhány percig úgy tűnt,
hogy igen távol van most a szobától s a beszélgetéstől is.
A
nőstény nem tudhatta, de beletrafált. Yzarr, igen is, vízszintesbe
gyomorszájazta Reát, mérhetetlen bűntudata volt utána. S szégyellte is
magát a tettéért. De bárhogy gondolta újra, ugyanez lett volna a vége.
- Ismerős.. - morogta halkan.
Shya
figyelmesen nézte a mellette fekvő hímet. látta, hogy egészen
kényelembe helyezte magát, és örült, hogy a vita utáni kellemetlen,
feszült légkör elmúlni látszott.
Hasra fordult, s alkarjára támaszkodva, lábát lengetve mosolygott rá a hímre.
Yzarr
már egy ideje nem szólt egy szót sem, viszont kissé kényelmetlenül
érintette, hogy a nőstény mosolyogva nézte. Odafordította a fejét és
kérdőn, morcosan pillantott a Kisnőstényre.
Shya felkuncogott a morcos pillantásra.
- Akár az időjárás -mondta szelíden, majd karját a párnája alá csúsztatva elnyúlt az ágyon.
- Pfh... - prüszkölt fel halkan. - Elemzés Kisasszonyka! - dünnyögte az orra alatt.
Shya mosolygott.
-
Kérdezhetek valami személyesebbet? Ha nem akar, nem válaszol, csak
egyszerű kíváncsiskodás.. Nem szeretném, ha megharagudna érte... -
Yzarr várakozóan pillantott a nőstényre.
- Meglátjuk - hallatszott a tömör felelet, miközben még mindig a nőstény felé fordított fejjel feküdt, háton.
A Kisnőstény a párnán fekvő fejjel bólintott.
-
Neki mennyi időbe telt, míg megszelídítette magát? - hangja érdeklődő,
álmos és csendes volt, és akárcsak Shya az elmúlt jó pár percben,
kedves.
Yzarr arcán számos
érzelem futott át hirtelen, a harag és a bánat mégis később tűnt el az
arcáról, majd egy semleges álarcot öltve magára, fordult meg és gyűrte a
feje alá a párnát.
- Engem nem
szelídítettek meg! - morogta s egy mozdulattal eloltotta a gyertyát.
Csak a sercenés hallatszódott, ahogy elnyomja az ujjaival.
-
Azt látom... - motyogta Shya a párnába, de hangjában nyoma sem volt
neheztelésnek, sem gúnynak, csupán egy árnyalatnyi pajkosság csendült
benne, miközben hirtelen szentimentalitástól vezérelve apró mozdulattal
feljebb lendítette Yzarron a takaróját. Azt hihetnénk, elfelejtette a
hím sértéseit, és valóban. Az elmúlt pár perc békés, legfeljebb kissé
óvatos beszélgetése jólesett a lánynak, s így sokkal kevésbé látta
sötétnek a jövőt... vagy akár Yzarrt. Ugyanakkor hálás és kicsit
megkönnyebbült is volt, amiért a másik csak durcás morgolódással felelt
ahelyett, hogy durvább módon fejezte volna ki nemtetszését. Ez lehetett
talán az oka, hogy eljutott egy ilyen szinte már személyeskedő gesztusig
Yzarral kapcsolatban.
Yzarrban
bennt rekedt a levegő, amikor megérezte a testén a takarót. Zaklatottan
járt a tekintete pár pillanatig, majd lassan engedte ki a tüdejében
tartott levegőjét, hogy aztán a felületes, éber álomnak szentelje az
éjszaka egy részét.
Shya sem
tétovázott sokáig, a vitájuk és azt követő sírása kimerítették, így
most, hogy a hangulat megnyugodott, szinte már békés volt, ő is hamar
elaludt. Ám ő jóval mélyebben, mint Yzarr.
Yzarr,
amint érezte hogy a nőstény mélyebben szuszog, óvatosan mozdult meg, és
kelt ki az ágyból, hogy a Kistnőstényért nyúlva a térde és a lapockái
alá nyúljon, hogy felemelhesse. Óvatos volt és gyengéd, minden mozdualta
törődésről árulkodott, de inkább az óvatosság hajtotta, hogy nehogy
felébressze a nőstényt. Halkan nyomta le a kilincset s húzta ki az ajtót
könyékkel, hogy aztán a nőstény ibolya illatú szobájába lépjen, s
lefektesse őt az ágyára. Amit az ágyba került a nőstény, a macskája is
előkerült, Yzarr lábánál tekergőzött és dorombolt. A hím még betakarta a
nőstényt és elsietett az erkély ajtó irányába. A macska pedig kitartóan
ügetett a nyomában. A hím szobájába érve pedig elfoglalta a helyét
Yzarr ágyán, közvetlenül a nőstény helyén. Yzarr még az erkély ajtóból
fordult vissza s vetett egy futó pillantást Shyarára. Majd becsukta az
ajtaját és átvágott a saját szobájába. S lefeküdt az ágyába.Nem kellett
sok, hogy elaludjon, a Kisnőstény macskája kitartóan dorombolt miután
párszor végigsimított a selymes bundáján s megvakargatta az álla alatti
részt. Nyomban Yzarr hátára is feküdt, miután a hím hasra fordulva
elaludni készült.
Shya nem
ébredt fel arra, hogy visszavitték a szobájába, s úgy tűnik, a
dermedtségük ellenére újabban igen aktív hajnalkák is megelégedtek a
közös elalvással, így a fájdalom sem jelentkezett.
A lány mélyen és békésen aludt, bár jót mosolygott volna a szomszéd szobában lévők testtartásán, ha látja.
Helyek:
1.rész
Ne csak mindig a jót írjam, itt egy kis kritika!
Van benne egy pár elírás (felesleges szóismétlés az elején, valamint a színek a közepén egy hosszabb sárga, de egy része Shya gondolataival.
Nagyon tetszett Yzarr hozzáállása. Végre nem csak ölték egymást, hanem megpróbáltak ismerkedni emberi hangnemben. Rájuk fért már egy kis veszekedés mentes beszélgetés. Nem zárkózhat el mindig mindentől a hím.
...törődés? (átvitte a másik szobába)
Nem mondjátok?! XD
Vettem, értettem! :D Hibák ha minden igaz javítva, ha maradt még szólj ;)
Csak maga miatt tette :P Hogy tudjon aludni :D