Yzarr egy
fürkésző pillantással mérte végig a
tőlük nem messze álló nőstényt.A testvéri szeretet ilyenfajta kimutatása
valahogy elbrzaszotta a hímet, a nőstényke szavai alatt kicsit erősebben ölelte
magához a húgát, s halkan köszörülte meg a torkát. Úgy tűnt, Yazirát is mélyen
érintették az iménti szavak. Yzarr közben párszor végigsimított Yazi hátán, s
óvatosan, észrevétlenül kivett egy hajcsatot a testvére hajából.
- Szétcsúszott a hajad... a nagy rohanásban... Valakinek
meg kéne csinálnia... - pillantott jelentőségteljesen a Kisnőstényre, a húgát
pedig finoman meglökte. Shya
értette a célzást, bár meglepődött Yzarr
gesztusán.
Yazi érezte, hogy a bátyja itt van mellette s jól esett
a közelsége s szörnyülködve hallotta, hogy létezik bizony gonosz testvér is.Jól
esett neki a bátyja támogatása, s a hangja rázta ki a saját kis kábulatából.
Bátyja lökésére indult először tétován, majd belerohant egyenesen Shyara
kinyújtott karjaiba.A
Kisnőstény könnyes szemmel ölelte magához
a lányt szorosan, és hálát adott az isteneknek, Ébennek és Kristálynak, és bár
nem ismerte be magának, de Yzarrnak is, amiért barátnéját egyben kishúgát
épségben megőrizték.
Yzarr pedig ezt a pillanatot választotta arra, hogy
visszatérjen a kis táborhelyükre, s magukra hagyja a nőstényeket és helyet
foglaljon a korábbi helyén. De előbb a szütyőjéhez lépett és kihalászta onnan a
napraforgó magos tasakot. Levette a sólyomról a szemfedőjét és szabadon
eresztette, aztán ült csak le.
- Shya, olyan rossz, hogy … tudod... te.. és a
….testvéred... - de inkább nem folytatta, csak szorgosan ölelte a barátnőjét.
Shyara sem válaszolt, csak megsimogatta Yazi buksiját, és visszább fogta a
sírhatnékját. -
De nekem van egy nővérkém, aki a világ legjobb nővére lesz! - felelte
mosolyogva és karon ragadta Shyát Yazi.
Erre azonban már a Kisnőstény sem maradt csendben,
felkuncogott.
- Látod, már csak miattad is megéri beházasodnom a
családba -jelentette kis Shya, és talán fel sem fogta, mit mondott éppen.
Kézenfogva indultak vissza Yzarrhoz. Yazira csak
elvigyorodott Shya szavain, ő igen is örült neki.
- Befonnád a hajamat úgy, ahogy te szoktad...magadnak? -
pillantott a mellette lépkedőre Yazi, barátnéja pedig bólintott.
Végül letelepedtek Yzarr mellé, Shya pedig az ujjaival
kezdte el kifésülni Yazi tincseit. Ráérősen játszott a fehér loknikkal, majd
végül egy tincset innen, egyet onnan emelt ki, és olyan parkettafonást
készített a lánynak rövid időn belül, amilyet még magának sem, pedig elég
gyakorlottnak vallotta magát.
-Yzarr. Megfogná egy pillanatra? - tartotta Yazi fonatát
a hím felé, mert kiszúrt egy virágot, amit a lányka hajába akart rakni.
Yzarr érdeklődve pillantott néha a fonás felé, de
leginkább az égen repkedő madara kötötte le a figyelmét. Viszont szó nélkül nyújtotta
a tenyerét, félig vaktában. De talán jó irányban. Shya a kezébe rakta a
tincsen, rászorította a hím ujjait, majd felkelt és levadászta magának a kis
pitypangokat.
- Yzarr, szép leszek? - kérdezte lelkesen a bátyját.
- Ööö... igen! Igen... Határozottan. - s végre az
említett buksi irányába nézett, fel sem tűnt neki, hogy a nőstény önállósította
az ujjait,.nem vallotta be, de a madara jobban lekötötte, mint a hajfonogatás.
De addig tartotta a kezébe nyomott hajat ameddig kellett.
Shya feltűzte azt a pár szál sárga virágot Yazira
tincseibe, majd kettő tincset meglazított a frufrujából, hogy az arcába
hulljon, és Yzarr felé fordította a lánykát.
- Na készen vagyunk...
- Köszöööönöööm! - mosolygott lelkesen.Igen ám, de nem
volt tükre. - Yzaaarr, tudom... hogy most hoztad a madarat, de... nézz már ide!
- dohogott dühösen. S kinyúlt Yzarr arcáért, hogy szelíd erőszakkal fordítsa a
maga felé.
~Ezaaaz... valamit kiszúúrt, hol a kesztyűűm?
Gyerünk...~
Még a rágást is abbahagyta, s úgy figyelt.
Mivel Yzarrt nem hatotta meg a kérés, Shya vetette be
magát. Yazira hangocskáját utánozva szólalt meg.
- Bátyuuuuuuuus! Nézz már ráááá..-nyüsszögte, remélve,
hogy Yzarr erre végre felfigyel.
Meghökkenve kapta a fejét a Kisnőstény irányába, de nem
késlekedett a válasszal sem.
- Hát... így már nem kell feleségül vennem, ha minden
igaz, nem? - végül a testvérére pillantott.
Shya elkomorodott.
- Elriath bácsi más véleményen van...- jegyezte meg, de
ennyiben hagyta a dolgot.
~ Nem is helyeselné a dolgot, úgy hogy vagy felhagysz ezzel
a bátyusozással, vagy.... Esküszöm síró görcsöt kapok, ha te is a húgom akarnál
lenni, egy is bőven elég nekem.~
Mogorván pillantott a nőstényre, mire Shya felfigyelt.
- Ne engem nézzen, hanem a húgát! Rajtam nem változott
semmi - morogta a hímnek hanyagul.
~ Le fogom késni, tuti lekésem... Nem fogom látni, pedig
az első vadászata...A fiúk azt mondták, tegnap ügyesen repkedett. Dorean
szerint jobban, mint amikor elhoztuk.~
Egy utolsó szúrós pillantást küldött a Kisnőstény felé
majd a tekintete végül megállapodott Yazirán, s a gondolataiból semmilyen
kétségbeesés nem szűrődött le az arcára. Fél mosollyal az arcán pillantott a
testvérére.
Yazira egészen közel hajolt Yzarrhoz, hogy szemügyre
vegye magát Yzarr ezüstszín tekintetében.
~ Egek, most meg már tükörnek is használ! ~
Sóhajtott fáradtan, miközben bekapott egy napraforgó
magot.
- Szépen nézel ki. - konstatálta egy mosoly kíséretében.
- Enyje,
így bókolni egy nősténynek! - lépett elő Dorean Yzarr mellől. Szavait Shyara helyeslő
bólogatása kísérte.
- Hülye, néha azért gondolkodhatnál! - morgott rá a
barátjára.
- Bátyus, rajzolj le kérleeek! - felelte Yazira mit sem
törődeve a hímek acsarkodásával. - Emlékezni akarok erre a napra. Amikor lett
egy nővérem! - s lelkesen megölelte a kissé meglepett Shyarát.
- Sajnálom,
de nincs hozzá eszközöm. - felelte egyekedvűen, s talán megkönnyebbülve.
~ Végre, foglalkozhatok a madárral..~
Akinek a hangja betöltötte a tisztást, jelezve, hogy már
le is terítette az áldozatát. Bosszúsan
kapta az említett irányba a fejét és beletörődötten sóhajtott.
~ Lekéstem...~
- Ne
aggódj, rajz felszerelés rendel, hány fő részére? - kérdezte Dorean, mire Shyara felkuncogott.
Yazira nemet intett a fejével, hogy ő köszöni szépen,
nem kér.
Yzarr felpattant s felvette a kesztyűjét, majd magához
hívta a madarát. Az nem érkezett az első füttyre, de még így is hamar a hím
kinyújtott karjára repült. s elfogadta a szárított jutalom falat húst, ami
szintén a fára volt felfüggesztve. Arra felé amerre a madár is le volt ültetve,
pihenni.
- Yzaaar légysziii - lépett oda Yzarr mögé és a bátyja
vállára tette a kezét.
- Jól van... - adta be a drekát morogva. - Hozhatsz
egyet ha akarsz...színeset, vagy... fekete fehéret?
- motyogta Yzarr megadóan.
- Színeset! - felelte mosolyogva. - Még szép! Látni
akarom a virágokat is, és -és Shya is legyen rajta! - vázolta az elképzeléseit.
- Tudod... telhetetlen vagy! Mit kapok fizetségül? Egyik
festő sem dolgozik ingyen...- felelte, miközben szabadon engedte ismét a
madarát. Shya
élvezte a vigyorgó szemlélő szerepét, és még véletlenül sem szólalt meg, nehogy
a hím esetleg bibircsókot rajzoljon neki anyajegy helyett.
Dorean egy kuncogás kíséretében távozott a helyszínről.
A homlokát
vakarva fordult vissza Shyara felé, Yazira ugyanis nem tudta, még ötlete
sem volt, hogy mit adhatna Yzarrnak. Segélykérően pillantott a nővérére és
tanácstalanul dobolt az ajkán.
- Egy hétig mindig kopog, mielőtt benyitna a szobájába..
ajánlota fel Shyara:D
- Fizessen neki egy kuuuu.....höööm......mmm...röm...
láááá... - szólt közbe Dorean, de a többi már nem hallatszott, mert egy
hátulról jövő vastag kesztyű tarkót találta.
- Dorean, tulajdonképpen, mit is lebzselsz még te ott? -
kérdezte Yzarr az elhajított kesztyű irányába fordulva, csípőre tett kézzel.-
Ennyi idő alatt, a rajz cuccokat is ide hoztam volna, kétszer...
- Bocs, de már nagyon kellett és szóval... az a fa már
nagyon száraznak látszott.- erre a mondatra halk prüszkölés hallatszott Shya
felől, ahogy próbálta elfojtani kitörő kacaját.
- TE sötételfek barma! Te, szerencsétlen... miért nem
vizelted inkább körbe öt méteres körben
a pihenő helyünket?! - a hangja nem volt egyáltalán bosszús, de... Azért mégis
csak meg volt a véleménye a dologról.
- Várj, már most nézem , hogy a kesztyűd is olyan lett!
- hajolt le az említett tárgyért. S meglengette az orra előtt. - Jah, nem... -
s visszahajította a
hímnek, aki elkapta.
~Ez a szerencséd...~
Yzarr bosszúsan ült le a megszokott helyére.
- Szóval, mit ehetek? - döntötte a tarkóját a fának
Yzarr. - Csak kókuszgolyó van?
- Természetesen nem. Talán van kuuuu...hööm..
korica? -álcázta kérdésnek Shyara az
apró verbális tüskét, mellyel Yzarr felé döfött. - Ja, nem.. tévedtem. Nálunk
nem terem...
Yzarr érdeklődve pillantott a Kisnőstény felé.
- Csak, szeretné azt hinni kedveském.... csak szeretné..hogy
itt ne teremjen.... - vigyorgott vissza pofátlanul.
- ó, tényleg? - kérdezett vissza a nőstény csodálkozva -
Hol? -érdeklődött lelkesen, majd komoly arccal hozzáfűzte a magyarázatot.
- Csak hogy tudjam, merre
keresgéljek...-
- Minek arról magának tudni?- kérdezte ártatlan arccal.
- Hogy seprűvel náspángoljon el engem,
vagy őket? - kérdezte visszafeleselve a nősténytől. Miközben a kosárért nyúlt,
hogy maga tudja meg végre, hogy mi is a menü.
- Náspángolni? ugyaan! Természetesen szemezgetni
gondoltam. Kiválasztani a legédesebbet, legfinomabbat...-felelte a lány, akárha
valóban a zöldságről beszélne. Nem tudta, Yazi mennyire érti a beszélgetést, de
nem akarta túl egyértelművé tenni a lányka számára, hogy kikről is van szó
éppen.
- Tudtam, hogy frigid! - felelte foghegyről Yzarr. S
szélesen mosolygott. - Viszont, le kell hogy törjem a lelkesedését, semmi köze
hozzájuk, ahogy ahhoz sem, hogy hogyan szórakozom... - felelte mosolyogva s
bekapott egy szép szőlőszemet, amit egy jól bebugyolált kendőből hámozott ki, a
fürt többi részével együtt.
- Ó, félreérti! - emelte fel a kezét Shya védekezve. -
Én magamnak kerestem volna egy kis finomságot. De ha nem, hát nem... - vont
vállat ál-sajnálkozva, és kényelmesen a könyökére támaszkodott.
- Rajta! Kerekedjen fel és vegye a háta közepére az
egész Themar birtokot! - felelte egy kacsintás kíséretében. - Szórakozzon
nyugodtan, így legalább mondhatom, hogy nem én voltam aki elvette az erényét...
S nem én szégyenítem meg. A nevem tiszta lesz... - dobott a szájába két falat
szőlőszemet.- Mi több, akkor ilyen formán segítek is. Megörökíthetem az
éjszakát, mint tisztes szemlélő.
- Yzaaaaaaarrr! - csattant fel YAzira.
- Ő kezdte! - felelte védekezőn.
- miiiit? - kérdezte Shya ártatlan pofival. - Én
kukoricáról beszéltem. Tényleg megkívántam. Vagy félreérthetően fogalmaztam
volna? - vigyorgott szélesen a hímre.
~ A jóóóó édes kukoricás
anyját, azt~
Mélyről jövő kacaj tört fel a hímből s vigyorogva rázta
meg a fejét.
- Egy... két helyet, igazán jól be lehet vele
tömni...megtölteni... - felelte két nyelés között.- Szóval megértem hogy
megkívánta - közölte mosolyogva Yzarr.
Shya arcán ezúttal tényleg őszinte értetlenség látszott.
- Öhm, nem tudom... -kezdte bizonytalanul, majd
visszatalált a képére a vigyor. - De maga csak tudja...
Yzarr megengedett magának egy fürkésző pillantást a
nőstény felé. A tekintete itt-ott megállapodott, kihívóan és elidőzve a
Kisnőstény violaszín íriszeiben, miközben egy vállrándítás kíséretében bekapott
egy újabb szőlőszemet.
- Lehet róla fogalmam... - válaszolta némi idő
elteltével.
A lány higgadtan állta a hím vizsgálódását. túl jó kedve
volt ahhoz, hogy az esetleges következményektől tartson. Talán a korábbi nagy
riadalom elmúlása tette ennyire felszabadulttá Shyát. Így Yzarr mondatra sem
reagált különösebben sokat, csupán feljebb ült, s anélkül, hogy felállt volna,
meghajlást imitált.
- Mint mondtam: ha Ön mondja, elhiszem...-felelte
udvariaskodva. Azért Yzarr éles nyelvével megbirkózni fárasztó dolog volt, még
ha szórakoztató is.
- Remélem, hoztak mást is a szőlőn kívül? - pillantott a kosárba a hím. Ugyanis a
szőlőfürtöt most hajította el, már ami maradt belőle. Mert ez csak
étvágygerjesztőnek volt jó, legalábbis a számára.
S ha senki nem foglalkozott vele, akkor feltúrta a
kosarat valami tartalmasabb darabért is. Shya hagyta, hadd keresgéljen a másik, inkább Yazit
figyelte, aki
pedig a fejük felett köröző sólymottüntette aki a figyelmével.
- Bátyus... ugye tényleg lerajzolsz? - kérdezte
révetegen. - Mert... most már szeretném, ha a madár is rajta lenne. Van már
neve? - kapta fel a fejét érdeklődve Yzarra.
- Öhmm... neve? Nincs... Fölösleges. Úgy sem arra
hallgat.... - válaszolta Yzarr, miközben ráakadt egy szendvicsnek tűnő darabra
és még néhány hasonló formájú halomra. - Kér valaki? - tette fel a költői
kérdést. Már az is csoda, hogy megehette a szőlőt egyedül, bár... ő sem
kérdezte, hogy kér-e valaki abból. Túlságosan belemerült a nősténnyel való
piszkálódásba. - Doreanon és rajtam kívül még nem nagyon tűr meg mást... -
felelte őszintén.miközben kibontotta a szendvicsét.- s szeretném, hogy ez így
is maradjon.
Shya bólintott, hogy tudomásul vette. Amúgy sem
tervezett solymászni. Éhes sem volt, így inkább hasra fordult, és kezére
hajtott fejjel bámult maga elé.
-Akkor tudod mit?! Szeretnék egy olyan pónit. Mint
Flótás. Kicsi, aranyos és vicces.- felelte mosolyogva Yazira, miközben ő Yzarr
szendvicséért nyúlt.
Yzarr egy kérdő pillantás és egy lemondó sóhaj kíséretében nyújtotta át a
szendvicsét a testvérének, még beleharapni sem tudott...
Shyara felhördült.
- Minek? nagy vagy te már hozzá.
- Lehet, hogy én igen! De a gyerekeitek viszont kicsik
lesznek! - vágta ki magát büszkén.
- Miivaaan?! - az
orrnyergét masszírozva meredt úgy a
húgára mint akit még az életében nem látott.- Hogy... mih?! Ugye csak tréfálsz....
- s belenyúlt a kosárba hogy kivegye ezúttal a saját szendvicsét.
A békésen fekvő Shya is felkapta a fejét, és gondolkodás
nélkül hangot adott tiltakozásának.
- YAZIIIII! Még rossznak is vicc! - szörnyülködött a
lány feltápászkodva arra az időre, míg ezt a
gyerekes kérdést tisztázzák. - Azaz.. viccnek is rossz -javította ki
magát Shyara, mikor magához térve az első döbbenetéből, felfogta, hogy valami
nem stimmel a mondatával..
- Én...és gyerek... kizárt! - méltatlankodott Yzarr a
vigyorgó húgára pillantva.
- Miért, gondoljatok bele, tiszta aranyosak lennének.
Örökölnék Shya bájosságát... A szemük mindegy mert mindkettőtöké szép... A
hajatok hasonlít... Én meg nagynéni lehetnék! - felelte vidáman. Az sem
zavarta, hogy az említett egyének ki vannak akadva.
- Akarod, hogy lerajzoljalak, vagy nem? - pillantott
kérdőn a húgára.
Yazira méltetlankodva nyitotta ki a száját.
- De...- kezdte, de Shyara meglepően kemény hangon
fojtotta belé a szót.
- Kicsim. Majd ha megtanultál vigyázni magadra, esetleg
mi is átgondoljuk ezt a gyerekkérdést. Majd ha Surra kölykezik, kapsz egy
cicát, de a pónit.. és az unokatesót -megborzongott - felejtsd el.
Yzarr felhördült a hallottakon.
- A gyerekkérdésen nincs mit átgondolni! Viszont, pónit
azt kaphat. Mert... van egy rossz hírem a számodra... - de megzavarták így nem
tudta befejezni, haragosan pattant fel, ültéből.
- Mert most is majdnem kilapította magát egy miatt?
Orrnyereg masszírozve pillantott a Kisnőstényre.
- Nem tudom, minek képzeli magát?! Úrnőnek, netán már
most a feleségemnek tekinti magát, hogy ilyen dolgokban döntést hozzon, hogy
mit kaphat meg és mit nem? - kérdezte halkan, fenyegetőn, mire Shya haragosan villogó
szemekkel viszonozta a hím pillantását.
- Képzelje, történetesen épp azt próbáltam elmondani
neki, hogy Kristály nehezen viseli a nőstényeket a közelében. Így... - aztán
villanva hallgatott el
- Bocs, hogy élek, de ha nem tetszik, bizonyára tudja a
megoldást! - fakadt ki Shyara és felkelt, hogy távozzon.
- Meneküljön csak, az úgy is jól megy magának! - morogta
Yzarr. - Megtenné, hogy akkor este sem zavar? - nem kérdés volt csupán utalás,
ha most megy, akkor ne is keresse.
Shyara megtorpant. Jelen pillanatban csak távol akart
lenni a hímtől egy kicsit, hogy lehiggadjon és kpes legyen ismét normális
hangot megütni, akárkivel is beszél.
-Yzaaaaarr! - sikkantott fel Yazira bánatosan. - Miért
kell veszekednetek mindiig?!
- Mindig
csak Yzaaarr... mindig én! Gondolkodsz, mielőtt megszólalsz és sápítozol vagy
nem? - vakkantotta dühösen. Felhúzta a kesztyűjét, Fütyült a madarának, aki az
első szóra röppent, majd a lovainak is fütyült.
Shya lassan visszasétált az egyik közelebbi fához és
nekidöntötte a homlokát. Jólesett neki, hogy Yazira rászólt a bátyjára, de
tudta azt is, hogy ebben a vitában most tényleg volt szerepe neki is. Épp csak
nem tudta, miért kellett így rámorrannia a hímnek. Ugyanakkor, visszagondolva
az imént elhangzott mondatokra... kétszer is a hím szavába vágott, amit tudta
jól, hogy Yzarr nehezen visel. Emellett a Kristályról megtudottak fényében
tényleg megérdemelne a lányka egy kis kárpótlást. Persze nem értett teljesen egyet a hímmel és
nem érezte azt, hogy ő maga az egyetlen ludas, de... ~Túlreagáltam. Megint. ~
Nagyot sóhajtott, és bár még nem tudta mit akar mondani, de elszánta magát, hogy normálisabban szól a
hímhez és - felajánlja a békejobbot.
- Yzarr... - kezdte Shya némi bűntudattal a hangjában.
Yzarr fogta a pokrócot és az odaérkező Ében hátára
terítette. Könnyedén ugrott fel a hátára egy kézzel kapaszkodott Ében
sörényébe, hiszen a másikban ott ült a madara. A fekete csődör, érezve Yzarr
feszült hangulatát néhányszor megfordult a tengelye körül, mire a hím a
sarkaival állította meg. Érdeklődve nézett le a nőstényre, nem kerülte le a
figyelmét a hangja.
- Sajnálom, én... Megbeszélhetnénk ezt este, ha
lehiggadtam? Kérem...
Helyek:
1.rész
Olyan jó fejek mikor civódnak. Nagyon bírom őket olyankor.
De természetesen megint belerondítottatok a tökéletes kis piknikbe. Nem fértek a bőrötökbe? Miért kellett összeveszíteni őket? Gonoszak vagytok!
Nagyon tetszett!!!
Nem mi kezdtük :D Kivételesen :P :D *homloktörlés és békepipa fújás. *