Shyara,
mikor felébredt, elsőre nem tudta, hol van. Idegen volt az ágy és a
szoba, hiányolta a macskáját maga mellől, és mikor a takaró alá nézett, a
pizsamája is idegen volt. Jó fél percbe beletelt, mire tudatára ébredt a
helyzetnek. Yzarrt kereste a tekintetével, de hiába. Felkelt,
beágyazott maga után, s a közben kezébe kerülő Krónikákat
félretette. Kis ideig még téblábolt a szobában, majd úgy döntött, a
folyosók helyett az erkélyen fog átslisszolni a saját szobájába. Így is
tett, de csak miután győzött a kíváncsisága, és magával vitte a könyvet
is.
Nem akart találkozni a szolgálókkal, hisz a legutóbbi eset még élénken élt benne; így aztán a szobájában töltötte a napot a könyvet olvasgatva. Ettoin kopogására is csak azért válaszolt, mert már kezdett éhes lenni. Persze az ajtót kissé félve nyitotta ki, de látva, hogy csak az öreg komornyik az, fellélegzett.
Még mindig a hím kék pizsamájában volt, és nem is igazán kívánkozott kimászni belőle, mert kellemes volt a hűvös anyag. Végül Ettoin unszolására átöltözött, de talán a szín hatása miatt, szintén sötétkék ruhát vett fel.
Majd azzal a lendülettel visszafeküdt az ágyába lustulni és olvasni. Figyelt, hogy ne morzsázza össze a könyvet, de még ebédelni sem volt hajlandó kimozdulni a szobájából, s ebbe már a komornyik sem szólhatott bele.
A vacsoraidő azonban változtatott a nap egyhangúságán, ugyanis ismét türelmetlenkedni kezdtek a jelei.
Nagyot sóhajtva csukta be a könyvet, s megfésülködött, azon igyekezve, hogy húzza egy kicsit még az időt, mielőtt végül feladná, és a morcos hímhez fordulna segítségért.
Felnyalábolta a holmiját, majd tett egy utolsó kísérletet, hogy eljusson a fürdőig, miként előző nap is tette, ám jelei el sem engedték addig a lányt.
Kényszeredett arckifejezéssel, kezében a kék pizsamával és a könyvvel, kopogtatott Yzarr szobájának ajtaján.
Yzarr mozgalmas napot tudhatott maga mögött: foglalkozott a sólymával, bepótolta a Kristály-mentes hetet, s meg kellett állapítania, hogy igen jól fest a vemhes kanca. Emellett jutott még ideje a klán ügyeivel is foglalkozni. Elszállásolta a gnóm mestert és nemrég végezek a tervek átbeszélésével. Mozgalmas volt a napja, s aludni még mindig nem tudott. Olyan volt, mintha felhúzta volna magát egy hosszított küldetés üzemmódra. Remélte, hogy ma éjjel már tud aludni. Ám, amikor meglátta a Kisnőstény alakját az ajtajában, gyors hátraarcot csinált és elindult nesztelenül a konyha irányába. Hosszúujjú, szürke inget viselt, amire egy csuklyát varrtak fel. Ezt a csuklyát húzta a fejébe, és morgolódva ment a konyha irányába.
~ Nem hiszem el, már megint kezdődik az egész előröl.~
Shya érezte, hogy jelei fokozatosan forrósodnak, így mielőtt még komoly gondja származott volna belőle, ismét kopogott, majd végül benyitott.
~ Meg fogjuk várni, míg visszajön~ morogta a lány határozottan, s leül az asztalkához, hogy olvasással terelje el a figyelmét.
Shya szándékai ellenére a visszatérő Yzarr egy fürdőajtó előtt hasát fogó, falnak támaszkodó nőstényt látott, amint belépett az ajtón.
Yzarr egy tányérba púpozta a friss, még forró csokoládés sütit, s egy nagy kancsó tejet is tartott a kezében, miközben morogva lépett be, lévén nyitva találta az ajtót.
- Megint a fürdőben settenkedik?! Jaj, nem, most ott toporog. Közlöm önnel, hogy nem adtam engedélyt még a belépésre sem! - hallatszott a hím durcás hangja, miközben a toporgó Kisnőstényre pillantott, aki higgadtan állta a hím tekintetét.
- Tisztában vagyok vele, ezért is igyekeztem nem bemenni. Nem szerettem volna megismételni a tegnapi fogadását - felelte a lány.
Yzarr morgással felelt a nőstény szavaira.
Shyara ellökte magát az ajtótól, s hogy témát váltson, lerakta az asztalkára az immár mindkettejük által olvasgatott könyvet.
- Érdekes olvasmány. Ne aggódjon, a könyvjelzőjét a helyén hagytam.
Yzarr oldalt fordulva hallgatta a nőstény szavait, miközben hűtötte a levegőben legyezgetéssel az egyik süteménydarabot.
- És, sikerült kiolvasnia? - kérdezte Yzarr foghegyről és beleharapott az omlós kekszbe.- Megtudott valami érdekeset?- majd eltüntette a kezében tartott keksz maradékát.
- Igen, az utolsó fejezet még hiányzik, de majdnem megvagyok vele- közölte Shya hasonlóan könnyedén, majd folytatta. - Hasznos? hát, egy kis helyismeret mindig jól jön.
- Előbb-utóbb úgy is tisztában kell lennie a családommal... családom történetével... S ilyen módon nem hiszem, hogy számítana, hogy hogyan kapja meg az információkat... - felelte egy vállrándítás kíséretében a hím.
- Szóóóval, nem volt kedve személyesen elmesélni, ezért szándékosan elölhagyta a könyvet? - kérdezte a lány vigyorogva, s helyet foglalt az egyik széken.
Yzarr nem ült le, továbbra is állva maradt, csak figyelte, ahogy a Kisnőstényke kényelembe helyezkedik. A pillanatnyi könnyed viselkedésének tudta be, hogy ilyen otthonosan mozog a másik a szobájában.
- Részben - felelte a kérdésre a hím, és ezután legurított egy korty tejet a torkán. - Most is a jelei miatt készült zaklatni?!- a hangjából kihallatszódott az enyhén csípős él. Ezután beletúrt a hajába, s ellépett az asztaltól. Kinyitotta az ajtót, s behúzta a függönyöket, épp csak akkora rést hagyva, hogy a levegő szabadon áramolhasson át a szobán, miután kinyitotta a fürdőben is az ajtót, hogy legyen némi huzat. Halkan sóhajtott, miközben leült az ágya szélére. S elgondolkodva meredt a nőstényre, majd a plafonra. Észrevette a a nőstény kezében a pizsamáját.
Shya csendesen ült az asztalkánál. Nem akart sokat beszélni, hiszen rájött már, hogy szavai hamar túllépik a hím tűréshatárát, így nem állt neki cseverészni. Örült, hogy az ittléte alatt eltelt két percben még nem ugrottak egymás torkának.
- Mondja, az miért van még mindig magánál?- halkan kérdezte a hím, miközben ő konstatálta magában, hogy:
~ Itt, bizony megint csak én nem fogok tudni aludni... pedig igazán rám férne... S milyen sok dolgom lesz holnap...~
Shyara értetlenül pillantott Yzarra. Kicsit megrázta a fejét, majd kérdőn nézett a másikra.
- Tessék? - a szavakat hallotta, pusztán csak a kérdés lényegét nem fogta fel. hogy érti Yzarr? Tán baj, vagy micsoda?
- A pizsamám...- morogta fáradtan a hím.
~Nagyszerű, kezdek talán összefüggéstelenül beszélni? Kezdődik...~
Fáradtan nyújtózkodott és a mozdulatsor után kigombolta az ingujjait és feltűrte a könyökéig azokat. Elnyomott egy kitörni készülő ásítást, miközben megropogtatta a nyakát és a gerincét is.
A Kisnőstény értette, hogy a másik a pizsamára gondol, de az eszébe jutó magyarázatok többsége túl sután hangzott volna, így a lány remélte, hogy pontosabb, azaz bővebb kérdést kaphat, ha megismételteti Yzarral a mondatát.Akkor legalább nem kellett volna felsorolnia az összes lehetséges magyarázatot válaszul. Ám Yzarr nem kérdezett újra, a pontosítása nem tisztázta a kérdést, ellenben fáradt mozdulatai és nyúzott arca eléggé árulkodóak voltak.
- Idehozná a könyvet, kérem... Aztán... tegye amit jónak lát. - összegezte végül a hím, miközben lekapta magáról a csizmáját és felkúszott a tegnap esti helyre, ahol olvasott. Elrendezte dolgait és várt.
Shya meglepetten pislogott a hímre. Nehezen tudta elhinni, hogy a másik vita nélkül beletörődött a helyzetbe és elfogadta, hogy a nőstényke a nyakára telepedjen ismét. A lány felkelt, s Yzarr kezébe adta a könyvet, ám nem lépett el onnan azután sem, hogy a hím elvette azt. Fürkészőn, kissé bizonytalanul méregette a másikat.
Yzarr érdeklődve pillantott a nőstényre, miután elvette a a kezéből a könyvet, szerette volna meggyújtani a gyertyát, hogy tudjon majd olvasni. Nem szerette, ha vesébe látó pillantással méregették, abból sosem szokott jó kisülni. A tartásából hiányzott az eddigi fölényessége, fáradt volt, s ha az arcára valamelyest oda is figyelt, azért azon is kiütközött a kialvatlanság. A elmúlt néhány percben is inkább darabosabbak voltak a mozdulatai, mintsem dinamikusak és gördülékenyek.
- Igen? - a hangja is kérdőn emelkedett meg a jobb szemöldökével együtt.
A lány figyelmét nem kerülték el az árulkodó jelek, komolyan nézett a karikás szemekbe, s halkan, törődő hangon szólalt meg.
- Mikor aludt utoljára? - kérdezte eltöprengve, s hallhatta a hím, hogy ezúttal tényleg súlya van a kérdésnek.
Morogva meredt az ágy végébe.
- Egy hete, a vihar utáni estén, mint azt már mondtam magának - válaszolta ridegen.. -
- Azt hittem, rosszul hallottam. - mentegetőzött a lány szemét lesütve.
- Óó, megesik, ha a sötételf lánya fájdalmakkal küszködik, lehet ráment a hallására is a fájdalom...- felelte egy vállrándítás kíséretében a mentegetőzésre, s ennyiben hagyta a témát.
~ Az első aki megkérdi...Különös..De egy kicsit elkésett vele... Tegnap kellett volna felfognia..~
Shya rosszallóan ráncolta a homlokát, de nem vette magra a megjegyzést.
-De hát... - kezdte, majd becsukta a száját és bosszúsan szusszantott. Tépelődött, ugyanakkor még azt sem tudta eldönteni, hogy szörnyülködjön vagy miként reagáljon.
- Rajta... csak bátran. - nógatta unottan a nőstényt, hogy tegye fel a kérdést, vagy bármit.
- Fáradt. Akkor most mégis miért nem alszik?! -tört ki belőle a döbbenet és értetlenkedés. - Tudom, tudom, épp szóval tartom - emelte fel a kezeit védekezően. - De olvasni készül alvás helyett. Miért?! - állt továbbra is az ágy mellett, fél lépésnyire a hímtől, és tekintetében tehetetlenség, értetlenkedés és valami furcsa érzés is tükröződött. Shya kezdett aggódni.
- Azért nem alszom, talán, mert a nagybátyám volt olyan kedves a minap utasítani, hogy... - kereste a megfelelő szót ~ pesztráljam...~ - a jelei miatt, maga mellett a helyem. - s felkelt az ágyból, elsétált a kekszekig, hogy ott ismét egy újabb adagot tömjön magába, s leöblítse némi tej kíséretében. Shya helyet adott neki, eleinte hátrálva, később pedig a hímet követte egy kicsit, miközben szóra nyitotta a száját, de hallva, hogy Yzarr folytatja, csendben maradt, mert nem a szokásos vádaskodás hangját hallotta a hímtől. Yzarr visszafordult, s azután válaszolt, hogy megtörölte a kézfejében a száját.
- A kérdésére válaszolva pedig... Szeretnék, de nem hagynak!- felelte őszintén, ugyanakkor neheztelve. Nekitámaszkodott az asztalnak, kissé görnyedt, kényelmes testtartást vett fel.
Shyara megtorpant, mikor felfogta a szavak jelentését.
- Ennyire.. azaz.. a puszta jelenlétem is ennyire zavarja Önt? - Igen, a hangnem abszolút udvarias volt, sem számonkérés, sem vitatkozási szándék nem hallatszott belőle, pedig a hím hangszíne nem esett neki olyan jól. A lány határozottan és higgadtan kérdezett, s jelei sajgása, mely eddig mérsékelhető volt Yzarr közelségével, a lány érlelődő döntésének hatására erősödni kezdett.
A nőstény kérdésére Yzarr hirtelen szívta fel magát, kissé meg is nyúlt a testtartása.
-Nézze... egyszerűen nem tudok, nem érzem azt az érzést, hogy aludjak maga mellett. Azt hiszem, ezt hívják bizalomnak... - rövid csönd. - Vagy, vegyünk egy szabadban töltött éjszakát, maga meg én. Nem ismerném, most se ismerem jobban... Ön utazó, én kalandozó, odakéretőzne a tábortüzmhez... Biztos hogy nem aludnék akkor sem....
A Kisnőtény ajkát örömtelen kuncogás hagyta el.
- Szerintem előbb fegyverezne le engem, mint hogy megforduljon a fejemben a gondolat, hogy megtámadjam...
- Elmés, és igaza is van, de akkor sem menne..- elnyomott egy újabb ásítást, amibe még a szeme is belekönnyezett, így megtörölte az csuklyában a szemeit. Úgy festett, mint egy kialvatlan, nyűgös, morcos gyerek.- Maga idegen nekem - adta meg Yzarr a kegyelemdöfést, s kelletlenül sóhajtott.
Shya nem tudott haragudni a hímre, bár a szavai fájtak, örülhetett, hogy egyáltalán kapott választ a kérdésére. Felsóhajtott, mert nem érezte, hogy közelebb kerülnének a megoldáshoz.
- És ha a tüze fénykörén kívülre feküdnék? Az talán elég távol lenne, de talán a jeleim is elfogadnák - próbálkozott az ötlettel a lány.
-A szabadban? Semmi esetre se tudnék úgy aludni, hogy kipihenhessem magam... Egyébként igen... kitettem volna a szűrét, amint elalszik. Feltehetően... de még egy szó és a használt alsónadrágommal fogom kitömni a száját, hogy befogja végre! - dörrent türelmetlenül a nőstényre, miközben megmasszírozta a halántékát s az orrnyergét.
Shya dühösen préselte össze az ajkait, mielőtt valami felesleges szitokkal illetné a túlhajszolt hímet. Viszont Yzarr övön aluli részeivel még egyáltalán nem akart kapcsolatba kerülni, még az alsónadrágon keresztül sem; így jobbnak látta lenyelni a bosszús megjegyzését.
Nagyot sóhajtva bújt be a takaró alá, hátat fordítva a hímnek. Szíve szerint az ajtón távozott volna, de ő is belátta, hogy ha hamarabb elalszik, Yzarr hamarabb rakhatja ki őt, s hamarabb alhat végre.
- Ó igen, helyezze kényelembe magát! - morogta halkan Yzarr még továbbra is az asztalnál állva. - Tegnap legalább megvárta, hogy beengedjem...
Shya beharapta az ajkát, s kisebbre húzta magát a hím ágyában. Feje alatt idegen párna, Surra megnyugtató esti dorombolása sehol... és még a hím is sértegeti. A jeleit már meg sem kellett említeni.
~ Azt mondta, maradjak csendben, és aludjak el hamar. Akkor nem ezt kellene tennem?! ~ töprengett megbántottan a lány, s a párnába mart. Kedve lett volna sírni, de Yzarr előtt nem akart gyengének látszani. Azaz... nem akarta, hogy hím elégedett legyen, amiért szavai célba találtak. ~Hogyan kérjek engedélyt, ha közölte, hogy hallgassak?! Miért nem jó neki soha, akármit csinálok?!~ A hívatlan könnycseppek csak megérkeztek, s mivel Shya lassan úgy érezte, a hangtalan sírás nem az ő asztala, összegömbölyödött, és fejére húzta a takarót, hogy ha mégsem tudná magában tartani a bánatát, legalább az arcát ne lássa a másik.
Yzarr hangtalanul ült be az ágyba és hozta magával a könyvet is, hogy olvassa. Tudta jól, hogy túl cinikus és kegyetlen volt az iménti mondata, de nem akaródzott bocsánatot kérnie. Ez volt ő, és ráadásul igaza is volt. Ahogy ott ücsörgött, eleinte nem tudott a könyv soraira figyelni, a fülét akaratlanul is megütötték a nőstény felől jövő vékony, nyüsszögésre emlékeztető hangok.
~ Ez az, jól csinálod! Még egy ilyen és az egész ágyadat eláztatja a sírógörcsével...~
Shya érezte, hogy az ágy megmozdul alatta, ahogy a hím elfoglalta rajta a helyét. Gyűlölte az érzést, hogy olyasvalaki mellett kell feküdnie, aki ennyire elutasítja őt, aki ennyire nem érti, nem "látja" őt magát. Azt hitte, a naplója segít majd elfogadtatnia magát a hímmel, de tévedett. Érezte, hogy a gondolatmenet csak még jobban elkeseríti.
~ Csak fáradt. És idegesítem. És nem akarja megégetni magát úgy, mint legutóbb azzal a.. Theresával...~ gondolta a lány, és próbálta csendesebb mederbe terelni az érzéseit. Igen, a Kisnőstény gyakorlatilag mentségeket keresett Yzarr kiállhatatlanságára.
Nem akart találkozni a szolgálókkal, hisz a legutóbbi eset még élénken élt benne; így aztán a szobájában töltötte a napot a könyvet olvasgatva. Ettoin kopogására is csak azért válaszolt, mert már kezdett éhes lenni. Persze az ajtót kissé félve nyitotta ki, de látva, hogy csak az öreg komornyik az, fellélegzett.
Még mindig a hím kék pizsamájában volt, és nem is igazán kívánkozott kimászni belőle, mert kellemes volt a hűvös anyag. Végül Ettoin unszolására átöltözött, de talán a szín hatása miatt, szintén sötétkék ruhát vett fel.
Majd azzal a lendülettel visszafeküdt az ágyába lustulni és olvasni. Figyelt, hogy ne morzsázza össze a könyvet, de még ebédelni sem volt hajlandó kimozdulni a szobájából, s ebbe már a komornyik sem szólhatott bele.
A vacsoraidő azonban változtatott a nap egyhangúságán, ugyanis ismét türelmetlenkedni kezdtek a jelei.
Nagyot sóhajtva csukta be a könyvet, s megfésülködött, azon igyekezve, hogy húzza egy kicsit még az időt, mielőtt végül feladná, és a morcos hímhez fordulna segítségért.
Felnyalábolta a holmiját, majd tett egy utolsó kísérletet, hogy eljusson a fürdőig, miként előző nap is tette, ám jelei el sem engedték addig a lányt.
Kényszeredett arckifejezéssel, kezében a kék pizsamával és a könyvvel, kopogtatott Yzarr szobájának ajtaján.
Yzarr mozgalmas napot tudhatott maga mögött: foglalkozott a sólymával, bepótolta a Kristály-mentes hetet, s meg kellett állapítania, hogy igen jól fest a vemhes kanca. Emellett jutott még ideje a klán ügyeivel is foglalkozni. Elszállásolta a gnóm mestert és nemrég végezek a tervek átbeszélésével. Mozgalmas volt a napja, s aludni még mindig nem tudott. Olyan volt, mintha felhúzta volna magát egy hosszított küldetés üzemmódra. Remélte, hogy ma éjjel már tud aludni. Ám, amikor meglátta a Kisnőstény alakját az ajtajában, gyors hátraarcot csinált és elindult nesztelenül a konyha irányába. Hosszúujjú, szürke inget viselt, amire egy csuklyát varrtak fel. Ezt a csuklyát húzta a fejébe, és morgolódva ment a konyha irányába.
~ Nem hiszem el, már megint kezdődik az egész előröl.~
Shya érezte, hogy jelei fokozatosan forrósodnak, így mielőtt még komoly gondja származott volna belőle, ismét kopogott, majd végül benyitott.
~ Meg fogjuk várni, míg visszajön~ morogta a lány határozottan, s leül az asztalkához, hogy olvasással terelje el a figyelmét.
Shya szándékai ellenére a visszatérő Yzarr egy fürdőajtó előtt hasát fogó, falnak támaszkodó nőstényt látott, amint belépett az ajtón.
Yzarr egy tányérba púpozta a friss, még forró csokoládés sütit, s egy nagy kancsó tejet is tartott a kezében, miközben morogva lépett be, lévén nyitva találta az ajtót.
- Megint a fürdőben settenkedik?! Jaj, nem, most ott toporog. Közlöm önnel, hogy nem adtam engedélyt még a belépésre sem! - hallatszott a hím durcás hangja, miközben a toporgó Kisnőstényre pillantott, aki higgadtan állta a hím tekintetét.
- Tisztában vagyok vele, ezért is igyekeztem nem bemenni. Nem szerettem volna megismételni a tegnapi fogadását - felelte a lány.
Yzarr morgással felelt a nőstény szavaira.
Shyara ellökte magát az ajtótól, s hogy témát váltson, lerakta az asztalkára az immár mindkettejük által olvasgatott könyvet.
- Érdekes olvasmány. Ne aggódjon, a könyvjelzőjét a helyén hagytam.
Yzarr oldalt fordulva hallgatta a nőstény szavait, miközben hűtötte a levegőben legyezgetéssel az egyik süteménydarabot.
- És, sikerült kiolvasnia? - kérdezte Yzarr foghegyről és beleharapott az omlós kekszbe.- Megtudott valami érdekeset?- majd eltüntette a kezében tartott keksz maradékát.
- Igen, az utolsó fejezet még hiányzik, de majdnem megvagyok vele- közölte Shya hasonlóan könnyedén, majd folytatta. - Hasznos? hát, egy kis helyismeret mindig jól jön.
- Előbb-utóbb úgy is tisztában kell lennie a családommal... családom történetével... S ilyen módon nem hiszem, hogy számítana, hogy hogyan kapja meg az információkat... - felelte egy vállrándítás kíséretében a hím.
- Szóóóval, nem volt kedve személyesen elmesélni, ezért szándékosan elölhagyta a könyvet? - kérdezte a lány vigyorogva, s helyet foglalt az egyik széken.
Yzarr nem ült le, továbbra is állva maradt, csak figyelte, ahogy a Kisnőstényke kényelembe helyezkedik. A pillanatnyi könnyed viselkedésének tudta be, hogy ilyen otthonosan mozog a másik a szobájában.
- Részben - felelte a kérdésre a hím, és ezután legurított egy korty tejet a torkán. - Most is a jelei miatt készült zaklatni?!- a hangjából kihallatszódott az enyhén csípős él. Ezután beletúrt a hajába, s ellépett az asztaltól. Kinyitotta az ajtót, s behúzta a függönyöket, épp csak akkora rést hagyva, hogy a levegő szabadon áramolhasson át a szobán, miután kinyitotta a fürdőben is az ajtót, hogy legyen némi huzat. Halkan sóhajtott, miközben leült az ágya szélére. S elgondolkodva meredt a nőstényre, majd a plafonra. Észrevette a a nőstény kezében a pizsamáját.
Shya csendesen ült az asztalkánál. Nem akart sokat beszélni, hiszen rájött már, hogy szavai hamar túllépik a hím tűréshatárát, így nem állt neki cseverészni. Örült, hogy az ittléte alatt eltelt két percben még nem ugrottak egymás torkának.
- Mondja, az miért van még mindig magánál?- halkan kérdezte a hím, miközben ő konstatálta magában, hogy:
~ Itt, bizony megint csak én nem fogok tudni aludni... pedig igazán rám férne... S milyen sok dolgom lesz holnap...~
Shyara értetlenül pillantott Yzarra. Kicsit megrázta a fejét, majd kérdőn nézett a másikra.
- Tessék? - a szavakat hallotta, pusztán csak a kérdés lényegét nem fogta fel. hogy érti Yzarr? Tán baj, vagy micsoda?
- A pizsamám...- morogta fáradtan a hím.
~Nagyszerű, kezdek talán összefüggéstelenül beszélni? Kezdődik...~
Fáradtan nyújtózkodott és a mozdulatsor után kigombolta az ingujjait és feltűrte a könyökéig azokat. Elnyomott egy kitörni készülő ásítást, miközben megropogtatta a nyakát és a gerincét is.
A Kisnőstény értette, hogy a másik a pizsamára gondol, de az eszébe jutó magyarázatok többsége túl sután hangzott volna, így a lány remélte, hogy pontosabb, azaz bővebb kérdést kaphat, ha megismételteti Yzarral a mondatát.Akkor legalább nem kellett volna felsorolnia az összes lehetséges magyarázatot válaszul. Ám Yzarr nem kérdezett újra, a pontosítása nem tisztázta a kérdést, ellenben fáradt mozdulatai és nyúzott arca eléggé árulkodóak voltak.
- Idehozná a könyvet, kérem... Aztán... tegye amit jónak lát. - összegezte végül a hím, miközben lekapta magáról a csizmáját és felkúszott a tegnap esti helyre, ahol olvasott. Elrendezte dolgait és várt.
Shya meglepetten pislogott a hímre. Nehezen tudta elhinni, hogy a másik vita nélkül beletörődött a helyzetbe és elfogadta, hogy a nőstényke a nyakára telepedjen ismét. A lány felkelt, s Yzarr kezébe adta a könyvet, ám nem lépett el onnan azután sem, hogy a hím elvette azt. Fürkészőn, kissé bizonytalanul méregette a másikat.
Yzarr érdeklődve pillantott a nőstényre, miután elvette a a kezéből a könyvet, szerette volna meggyújtani a gyertyát, hogy tudjon majd olvasni. Nem szerette, ha vesébe látó pillantással méregették, abból sosem szokott jó kisülni. A tartásából hiányzott az eddigi fölényessége, fáradt volt, s ha az arcára valamelyest oda is figyelt, azért azon is kiütközött a kialvatlanság. A elmúlt néhány percben is inkább darabosabbak voltak a mozdulatai, mintsem dinamikusak és gördülékenyek.
- Igen? - a hangja is kérdőn emelkedett meg a jobb szemöldökével együtt.
A lány figyelmét nem kerülték el az árulkodó jelek, komolyan nézett a karikás szemekbe, s halkan, törődő hangon szólalt meg.
- Mikor aludt utoljára? - kérdezte eltöprengve, s hallhatta a hím, hogy ezúttal tényleg súlya van a kérdésnek.
Morogva meredt az ágy végébe.
- Egy hete, a vihar utáni estén, mint azt már mondtam magának - válaszolta ridegen.. -
- Azt hittem, rosszul hallottam. - mentegetőzött a lány szemét lesütve.
- Óó, megesik, ha a sötételf lánya fájdalmakkal küszködik, lehet ráment a hallására is a fájdalom...- felelte egy vállrándítás kíséretében a mentegetőzésre, s ennyiben hagyta a témát.
~ Az első aki megkérdi...Különös..De egy kicsit elkésett vele... Tegnap kellett volna felfognia..~
Shya rosszallóan ráncolta a homlokát, de nem vette magra a megjegyzést.
-De hát... - kezdte, majd becsukta a száját és bosszúsan szusszantott. Tépelődött, ugyanakkor még azt sem tudta eldönteni, hogy szörnyülködjön vagy miként reagáljon.
- Rajta... csak bátran. - nógatta unottan a nőstényt, hogy tegye fel a kérdést, vagy bármit.
- Fáradt. Akkor most mégis miért nem alszik?! -tört ki belőle a döbbenet és értetlenkedés. - Tudom, tudom, épp szóval tartom - emelte fel a kezeit védekezően. - De olvasni készül alvás helyett. Miért?! - állt továbbra is az ágy mellett, fél lépésnyire a hímtől, és tekintetében tehetetlenség, értetlenkedés és valami furcsa érzés is tükröződött. Shya kezdett aggódni.
- Azért nem alszom, talán, mert a nagybátyám volt olyan kedves a minap utasítani, hogy... - kereste a megfelelő szót ~ pesztráljam...~ - a jelei miatt, maga mellett a helyem. - s felkelt az ágyból, elsétált a kekszekig, hogy ott ismét egy újabb adagot tömjön magába, s leöblítse némi tej kíséretében. Shya helyet adott neki, eleinte hátrálva, később pedig a hímet követte egy kicsit, miközben szóra nyitotta a száját, de hallva, hogy Yzarr folytatja, csendben maradt, mert nem a szokásos vádaskodás hangját hallotta a hímtől. Yzarr visszafordult, s azután válaszolt, hogy megtörölte a kézfejében a száját.
- A kérdésére válaszolva pedig... Szeretnék, de nem hagynak!- felelte őszintén, ugyanakkor neheztelve. Nekitámaszkodott az asztalnak, kissé görnyedt, kényelmes testtartást vett fel.
Shyara megtorpant, mikor felfogta a szavak jelentését.
- Ennyire.. azaz.. a puszta jelenlétem is ennyire zavarja Önt? - Igen, a hangnem abszolút udvarias volt, sem számonkérés, sem vitatkozási szándék nem hallatszott belőle, pedig a hím hangszíne nem esett neki olyan jól. A lány határozottan és higgadtan kérdezett, s jelei sajgása, mely eddig mérsékelhető volt Yzarr közelségével, a lány érlelődő döntésének hatására erősödni kezdett.
A nőstény kérdésére Yzarr hirtelen szívta fel magát, kissé meg is nyúlt a testtartása.
-Nézze... egyszerűen nem tudok, nem érzem azt az érzést, hogy aludjak maga mellett. Azt hiszem, ezt hívják bizalomnak... - rövid csönd. - Vagy, vegyünk egy szabadban töltött éjszakát, maga meg én. Nem ismerném, most se ismerem jobban... Ön utazó, én kalandozó, odakéretőzne a tábortüzmhez... Biztos hogy nem aludnék akkor sem....
A Kisnőtény ajkát örömtelen kuncogás hagyta el.
- Szerintem előbb fegyverezne le engem, mint hogy megforduljon a fejemben a gondolat, hogy megtámadjam...
- Elmés, és igaza is van, de akkor sem menne..- elnyomott egy újabb ásítást, amibe még a szeme is belekönnyezett, így megtörölte az csuklyában a szemeit. Úgy festett, mint egy kialvatlan, nyűgös, morcos gyerek.- Maga idegen nekem - adta meg Yzarr a kegyelemdöfést, s kelletlenül sóhajtott.
Shya nem tudott haragudni a hímre, bár a szavai fájtak, örülhetett, hogy egyáltalán kapott választ a kérdésére. Felsóhajtott, mert nem érezte, hogy közelebb kerülnének a megoldáshoz.
- És ha a tüze fénykörén kívülre feküdnék? Az talán elég távol lenne, de talán a jeleim is elfogadnák - próbálkozott az ötlettel a lány.
-A szabadban? Semmi esetre se tudnék úgy aludni, hogy kipihenhessem magam... Egyébként igen... kitettem volna a szűrét, amint elalszik. Feltehetően... de még egy szó és a használt alsónadrágommal fogom kitömni a száját, hogy befogja végre! - dörrent türelmetlenül a nőstényre, miközben megmasszírozta a halántékát s az orrnyergét.
Shya dühösen préselte össze az ajkait, mielőtt valami felesleges szitokkal illetné a túlhajszolt hímet. Viszont Yzarr övön aluli részeivel még egyáltalán nem akart kapcsolatba kerülni, még az alsónadrágon keresztül sem; így jobbnak látta lenyelni a bosszús megjegyzését.
Nagyot sóhajtva bújt be a takaró alá, hátat fordítva a hímnek. Szíve szerint az ajtón távozott volna, de ő is belátta, hogy ha hamarabb elalszik, Yzarr hamarabb rakhatja ki őt, s hamarabb alhat végre.
- Ó igen, helyezze kényelembe magát! - morogta halkan Yzarr még továbbra is az asztalnál állva. - Tegnap legalább megvárta, hogy beengedjem...
Shya beharapta az ajkát, s kisebbre húzta magát a hím ágyában. Feje alatt idegen párna, Surra megnyugtató esti dorombolása sehol... és még a hím is sértegeti. A jeleit már meg sem kellett említeni.
~ Azt mondta, maradjak csendben, és aludjak el hamar. Akkor nem ezt kellene tennem?! ~ töprengett megbántottan a lány, s a párnába mart. Kedve lett volna sírni, de Yzarr előtt nem akart gyengének látszani. Azaz... nem akarta, hogy hím elégedett legyen, amiért szavai célba találtak. ~Hogyan kérjek engedélyt, ha közölte, hogy hallgassak?! Miért nem jó neki soha, akármit csinálok?!~ A hívatlan könnycseppek csak megérkeztek, s mivel Shya lassan úgy érezte, a hangtalan sírás nem az ő asztala, összegömbölyödött, és fejére húzta a takarót, hogy ha mégsem tudná magában tartani a bánatát, legalább az arcát ne lássa a másik.
Yzarr hangtalanul ült be az ágyba és hozta magával a könyvet is, hogy olvassa. Tudta jól, hogy túl cinikus és kegyetlen volt az iménti mondata, de nem akaródzott bocsánatot kérnie. Ez volt ő, és ráadásul igaza is volt. Ahogy ott ücsörgött, eleinte nem tudott a könyv soraira figyelni, a fülét akaratlanul is megütötték a nőstény felől jövő vékony, nyüsszögésre emlékeztető hangok.
~ Ez az, jól csinálod! Még egy ilyen és az egész ágyadat eláztatja a sírógörcsével...~
Shya érezte, hogy az ágy megmozdul alatta, ahogy a hím elfoglalta rajta a helyét. Gyűlölte az érzést, hogy olyasvalaki mellett kell feküdnie, aki ennyire elutasítja őt, aki ennyire nem érti, nem "látja" őt magát. Azt hitte, a naplója segít majd elfogadtatnia magát a hímmel, de tévedett. Érezte, hogy a gondolatmenet csak még jobban elkeseríti.
~ Csak fáradt. És idegesítem. És nem akarja megégetni magát úgy, mint legutóbb azzal a.. Theresával...~ gondolta a lány, és próbálta csendesebb mederbe terelni az érzéseit. Igen, a Kisnőstény gyakorlatilag mentségeket keresett Yzarr kiállhatatlanságára.
Helyek:
Húúú, ez megint rendesen szívbemarkoló volt. Szegény lány, nincs elég baja még az undokságot is el kell viselnie. Bár most az egyszer megértem Yzarr-t is, hiszen barom szar kialvatlannak lenni. Én is tüsökre pisilek olyankor! :)
Igen... és mégis az idegein tácnolnak :P