Google+ Haláli házasság: 48. Ízelítő

Haláli házasság

Tetszett? :)

48. Ízelítő


- Szabad. - hallatszott Yzarr  hangja.
Valen egyenes háttal és nyílt , bocsánat kérő tekintettel lépett be az ajtón és csukta be maga mögött azt.
-Jöjjjön a könyvtárszobába... - utasította Yzarr a tanoncot. Miközben ő ellökte magát az ajtókerettől és lassú, puha mozgással átvágott a szobán és belépett a kis könyvtárszobába, volt benne egy kényelmes karosszék és egy hhosszú asztal, de csak Yzarr tudott leülni, látszik, hogy nem társasági élt élésére rendezték be.
A fiú vetett egy bizonytalan pillantást a szobában ülő Kisnőstényre, majd a lány biztató bólintására megeresztett egy félénk mosolyt. Ezután engedelmesen követte az úrfit.
- Csukja be az ajtót. - utasította Yzarr a másik hímet, miközben helyet foglalt a fotelben, s hátradőlt, kényelmesen. Az arcáról nem lehetett leolvasni semmit, várakozás teljesen ücsörgött, miközben a karfán dobolt az ujjaival.
A fiú engedelmeskedett, puhán bezárta az ajtót, majd egy pillanatig tétovázott. Ezután mély levegőt vett és megfordult, hogy szembenézzen a gazdájával. Arcán látszott az idegesség, és tartása is feszült volt, de próbálta megfogadni a Siryel lány tanácsát és nem összegörnyedni. Kezeit a háta mögött fonta karba, addig sem gyűrögetett semmit idegességében.
Yzarr szó nélkül ücsörgött még egy darabig és elgondolkodva nézte a feszes tartású tanoncot, s az ideges ábrázatot. Csak a tekintete villant, érdeklődve, látva, hogy nem szólal meg rögtön a másik hím.
~ Hmm... Ettoin kitanította... Bár csak az öreg is befogná néha a száját... Időnként... bosszantó...~
- Meséljen, hogy is kellene normális esetben történnie egy... ilyen, akciónak? - érdeklődött hűvösen. Miközben átható holdezüst íriszeit Valenen tartotta.
A fiú szeme megrebbent egy pillanatra.
- Kellett volna hagynom... egy váltás ruhát az Úrfinak. És csak a többit elvinni...kimosni.
- Minimum... de! Amint felkeltem szólnia, tájékoztatnia arról, hogy mit várhatok el... mire számítsak, mennyire borul a napirendem további része... Mi esik ki, mi tolódik át későbbre.... Tetszem azt... a szabó... s ugye itt a gnóm mester is... - feddte meg ridegen Valent
Az ifjú erős késztetést érzett, hogy meglazítsa a nyakkendőjét, de éppen az ilyen pótcselekvések elkerülésére fonta össze a kezét. Nem tudta, mit mondhatna az úrfinak. Mentegetni magát nem volt illő, hisz feleselésnek tűnt volna, és tudta, hogy Yzarrnak igaza van. Mélyen, tisztelettudóan hajolt meg.
- Bocsánatát kérem...- mondta, bár hangja kissé rekedten hangzott.
- Hogy? - emelkedett meg egy kicsit a székben s kérdőn pillantott a másikra Yzarr.
Valen felegyenesedett, majd igyekezett az ifjú arcára nézni, ha a szemébe nem is mert sokáig.
- Kérem, bocsásson meg a hibámért, uram.  A jövőben figyelmesebb leszek, ígérem.
- Remélem is, mert ezzel csak Ettoinra hoz szégyent..- dorgálta meg finoman a komornyiktanoncot. - Ha tiszták a ruháim, kérem vigyék fel a toronyba azokat. - rövid időre elhallgatott. - A jövőben pedig...előbb informál, azután engedélyt kér, ha valami megszokottól eltérő változtatást akar eszközölni, majd azután cselekszik. - Visszahelyezkedett a fotelbe és maga elé húzott egy papírt. - Mehet, az ajtót nyitva hagyhatja.
 Valen sötétebb orcával ismét meghajolt.
- Igenis, uram - felelte határozottan, majd távozott.
Yzarr még maradt, a tarkóján  összefogta a tenyerét és a plafonra függesztette a holdezüst tekintetét.
Odakint Shyara kérdő pillantást vetett a kilépő inasra, mire az meglazította a nyakkendőjét, és megkönnyebbült vigyorral felelt. A Kisnőstény megkönnyebbülve mosolyodott el, majd intett Valennek, hogy mehet. az ifjú így is tett, sietett vissza az apjához.
A lány csendesen ücsörgött az ágyon, és a könyvtárajtót nézte. ~ Vajon mi tart eddig? Vagy azt várja, hogy én is odamenjek be bocsánatot kérni? ~  töprengett, majd elvetette az ötletet. A hím ugyanis nem sejthette, hogy a lány pontosan mire is jutott a dolgok átgondolása során.
Kilépett, ekkor a Kisnőstényt látta meg ahogy az ágyán ücsörög és az egyik párnáját szorongatja a hasához. Majd a zavart, töprengő tekintetet.
- Tudja, elraktam a kínzó eszközeimet... - mondta, miközben blazírt képet vágva megkerülte az ágyat és helyet foglalt rajta, a nősténnyel ellentétes oldalon. 
Shyara pislogott, ahogy a másik megjelenése kiszakította a gondolataiból. A mondatra Yzarr kapott egy félmosolyt.
- Ezt örömmel hallom - felelte, s ha hangja nem is volt boldog, de azért mindenképpen pozitív, szinte vidám volt a lány hangulata, s ezen még a havibaj kezdődő görcsei és feszültsége sem tudott változtatni. - Bár sejthető volt, hisz Valen is sértetlenül távozott - mutatott rá Shya kissé tréfásan.
Vállat vonva pöckölt le egy nem látható piszkot a hasáról, majd el is dőlt volna az ágyon, ha nem hallja az ajtó előtti téblábolást.
Kopogtattak.
- Igen?! - sóhajtott fel a hím az orrnyergét masszírozva.
Valen feje jelent meg az ajtóban.
- A szabó hamarosan érkezik. Itt óhajtja fogadni, vagy...? - pillantott érdeklődve az Urára.
Yzarr a válla fölött hátrapillantott és a Kisnőstényre vetett egy futó pillantást.
- Itt. - miközben felkelt az ágyáról és átsétált a fürdőszoba ajtóhoz, hogy ismét a keretnek támaszkodjon.

Shyara felsóhajtott, látva a hím bosszankodásának jelét. ~Ha a szabó felbosszantja, én iszom meg a levét. Istenek, kérlek, adjátok, hogy olyan gyorsan távozzon, amilyen váratlanul érkezett! ~ gondolta, de még véletlenül sem tette szóvá a gondolatot.
 ~”Tudja, elraktam a kínzó eszközeimet...”~jutott eszébe a hím mondata, és ismét elmosolyodott. ~ Csak nehogy elővegye őket estére!~gondolta, majd az ajtó felé fordult- Mintha lépteket hallott volna. ~Valóban hamar érkezett. ~gondolta morcosan, mivel eredetileg úgy tervezte, hogy Valen után előhozhatja végre az aznapi kínos vitahelyzetet és tisztázhat a hímmel pár dolgot, csakhogy a szabónak persze most kellett jönnie.


- Nagyszerűű, nagyszerű! Itt vagyok, kiről is kell méretet vennem? - lépett be a köpcös, alacsony figura kopogás nélkül és szinte fellökve Valent. Betoppant a szoba közepére és széttárta a karját.
- Magácskát?  - lépett oda a gyönyörű, sötételf leányzóra pillantva. - Ahogy elnézem, rá férne magácskára egy új hálóruha, biztos ezek a népek nem öltöztetik fel rendesen. - A tenyereit összecsapta és már lépett is közelebb az ágyhoz, hogy a centit elővéve elkezdjen méretet venni.
Shyara elhűlve meredt a furcsa szerzetre, és a biztonság kedvéért hátrébb is húzódott az ágyon.  ~ Hogy mi van a pizsamámmal?! ~ tiltakozott gondolatban, de olyannyira ledöbbentette a kis ember pattogós stílusa és teljességgel képtelen szövegelése, hogy köpni-nyelni nem tudott, csupán tátott szájjal bámulta az öngyilkos merénylőt. 
Yzarr homlokráncolva kezdett el dobolni a felkarján. Csak egy lépést tett majdnem előre és azt is csak azért, hogy Valent megfoghassa, ha netán el akarna esni.
A holdezüst tekintet perzselő hidegen pillantott az alacsony, mindenlében kanál emberre.
Erőteljes torokköszörülésbe kezdett, felhívva magára is a figyelmet.
-Vagy, magánaaaaaak!? - sikkantott fel a figura, ijedten. -. Ruhát cseréltek netán? Biztos az lóg ott a lába közt, amire én gondolok? Mert ha igen... Bizony mondom, maga igazán fess, fiatal, edzett testű...hmm-hmm..- furán csillant a szabó tekintete.
Ez volt az a pillanat, amikor Valen hamuszürkére sápadt és könyörgő pillantást vetett Yzarra. Kábán csóválta a fejét, tekintetében némi félelem ült.
~Nem én hívtam, nem én! ~ üzente az ifjú pillantása. Shyarában benn rekedt a levegő.
Yzarr megeresztett egy vicsort és ellökte magát az ajtókerettől.
Egy mordulás kíséretében kapta el a kis ember nyakát és a tarkójánál szorítva fordította menetirányba.
- Bocsánatot kér a komornyikomtól, amiért fellökte! De minimum azért, mert semmibe vette! - morogta és erősen tartotta férfi tarkóját, úgy, hogy szinte belefehéredett a kis szabó nyaka.
A szabó tiltakozni próbált.
- Nade uram! - aztán rájött, hogy rossz kezekben van az efféle beszédhez, így gyorsan letett az ellenszegülésről. - Bo-bocsánat.. - dadogta, bár szavait inkább a hímnek szánta, nem a fiúnak, hiszen az ő jelenlétével eddig sem nagyon foglalkozott.
Yzarr úgy fordította a szabót maga felé, mintha egy játékbaba volna, s a mozdulattól halkan, de félreérthetetlenül roppant a férfi nyaka. Senkit nem lepett meg, hogy halott fehérre sápadt. Shya viszont megrezzent a hangtól és megköszörülte a torkát, miközben felpattant az ágyról.Yzarrt nem érdekelte az, hogy a nőstény torokköszörüléssel próbálja felhívni magára a figyelmet. Shya nem hagyta ennyiben a dolgot, pár gyors lépés múlva már Yzarr mellett állt, majd megérintve a hím vállát, óvatos, halk hangon megszólalt.
- Yzarr... ha megengedi, kikísérem az urat inkább... ~ mint hogy a szemem láttára koncolja fel.~ A lány feszült volt és bizonytalan. Nem akarta ő elinni a balhét az ostoba ember helyett, de egy esetleges gyilkosságot sem vett volna be a gyomra. Kérlelőn pillantott a másikra. Yzarr a válla fölött pillantott a nőstényre, gyűlölte, ha tiszteletlenek vele, s ha semmibe veszik, s még gúnyt is űznek belőle, ráadásul mindezt az otthonában, teszik vele...Végül, döntött.
- Takarodjon, de már ebben a pillanatban áshatja a vállalkozásának és magának is a sírját!- suttogta halkan és fenyegetőn, miközben könnyedén taszította a földre a szabót.
 S néhány lépést hátrált. Shyara lépett volna, hogy felsegítse a szabót. De Yzarr a jelen állapotához képest igen gyengéden érintette meg a nőstény felkarját, hogy visszatartsa.
Shya meglepetten torpant meg és pillantott a hímre.
Yzarr csak nemet intett a fejével, majd a tekintete levándorolt a földről tápászkodó szerencsétlen alakra. “Nem érdemli meg.” Pillantást küldött felé. A Kisnőstény engedelmesen bólintott. Látta a hím arcán megjelenő megvetést, ahogy a szabóra nézett, és elfogadta a döntését. Yzarr érintése elől nem húzódott el, állt egyhelyben, és várta, hogy a szabó összevakarja magát és végre megszűnjön legalább ez az egy feszültségforrás.
A kis alak remegve tápászkodott fel, majd szó nélkül, kellően zihálva indult el kifelé. Az ajtóból még vetett hátra egy rettegő pillantást, majd csupán szapora lépteinek csattogása emlékeztetett még kis ideig kellemetlen jelenlétére.
- Azt hiszem... a mosás után visszahozom az úrfi ruháit - hajtotta meg magát Valen. 
- Hagyja, majd megyek a saját szabómhoz, tegye a ruhákkal, amit mondtam, de néhányat hagyjon itt, kérem.- felelte Yzarr, majd rövid töprengés után szólalt meg ismét. - A csuklyás pólókat és a hasonló pulóvereket és néhány nadrágot, hozzon fel. - aztán észrevette, hogy a keze még mindig a Kisnőstényen pihen, így gyorsan elvette onnét azt.
- Értettem - mondta Valen, majd az ajtó felé indult, s ha nem akadályozták, távozott.
Az ifjú távozása után Shyara csendesen, figyelmesen nézte Yzarrt, majd kedves mosoly kúszott az arcára. A kezet, melyet a hím az előbb kapott el, óvatosan érintette, majd megfogta, és az ágy felé húzta a még mindig feszült Örököst. Mozdulata nem volt tolakodó, sokkal inkább óvatos és kedveskedő.

Helyek:

3 hozzászólás érkezett.

  1. Ruby válasza:
    2012. július 4. 15:44

    Ezt nem hiszem el! Komolyan bekóstolta a szabó????
    ááááááá Kész vagyok!
    Csodálom, hogy életben hagyta!

  2. Unknown says:
    2012. július 4. 15:46

    Egyébként tényleg megakarta ölni, nyakat törni, aztán kihajítani az erkély ajtón XD :D

  3. Ana válasza:
    2012. július 10. 13:25

    Csak ugyebár Shya nagyon megrettent volna tőle, úgyhogy végül visszafogta magát. Hála az isteneknek:D

Vélemény hiány, azonnali utánpótlás szükségeltetik! :