Google+ Haláli házasság: 44. Hidegzuhany

Haláli házasság

Tetszett? :)

44. Hidegzuhany

Yzarr életében nem sprintelt így még. Háta mögött a saját lovai vágtattak, és lekanyarodva próbálták meg eltéríteni az épp vágtató ménest.
~ Mit keres most itt?! Miért ilyen hosszú a táv és miért ilyen nagy a tisztááás?! ~
Yazirából felszakadt egy ijedt sikkantás, és megszeppenve állt ott, nem számított erre.
~ Mitől ijedtek meg ennyire? Jaj nekem, mindjárt végem! Yzaaaarrrr!~ Nyugodott meg valamelyest, amikor meglátta a felé futó bátyját.
Shya a szájára szorított kézzel állt, s nem bírta levenni a szemét az előtte zajló eseményekről. Látta a húga felé rohanó Yzarrt, és szívből fohászkodott, hogy egyiküknek se essen baja. Figyelmét egy pillanatra a hím lovai vonták magukra, ahogyan elrobogtak a ménes felé, majd a következő pillanatban már nem látta a párost a feléjük rohanó harcosoktól, akik a fák közül bukkantak elő.
A feladatuk az örökös és a család védelmezése, igen a Méregfogak, akik tették, amit tenniük kellett. Yzarr lovai eközben másfelé terelték a csoportosulást, de a klántagok addigra körbevették a testvérpárt. Yzarr határozottan tartotta a karja között a kistestvérét, s riadtan tekintett Yazirára. Percekig meg sem tudott szólalni, s a levegőt is kapkodva szedte. Húszan talán biztosan körbe állták a hímet és a testvérét.
A méregfog ekkor engedte el Shyara vállát, s finoman meg is lökte, hogy ha akar, mehet.
A lány élt is a lehetőséggel, és sebesen futott Yazihoz, bár a sok harcos között úgy kellett átfurakodnia. Meg akarta ölelni a lányt, vagy jól leteremteni, de mire elért a testvérekig, elfogyott  a lendülete.
Nehezen, de utat engedtek maguk között a Méregfogak.
Yzarr szótlanul szorította magához Yazirát s kissé kapkodva vette a levegőt az iménti megfeszített tempótól.
- Mondtam... hogy vigyázz Flótással!- suttogta halkan. - Ti mehettek! - adta ki az ukázt a harcosoknak. Akik szótlanul tűntek el a legelőről, átadva a helyet a hármasnak.
Yazira remegett a félelemtől és görcsösen kapaszkodott Yzarr derekába. Hang sem jött ki a torkán, szipogva temette az arcát Yzarr mellkasába.
Shyara sápadtan állt két lépésnyire tőlük, és nem tudta, mit mondhatna. Egy pillanatig azt hitte, a harcosok azért engedik közelebb olyan vonakodva, mert végül mégiscsak bajuk esett. Féltette Yazit rettentően, és, bár ezzel magát is meglepte, Yzarrért is aggódott.
- Megijedtem! - hüppögte Yazira a bátyja mellkasába, s próblt ellépni, de megroggyant a lába.
-És sokkot is kaptál...- nyúlt a húga felé, hogy a karjába emelje. Aki úgy tűnt nem igazán ellenkezik a gyengéd bánásmód ellen.
~ És még jó, hogy ennyivel megúsztuk...~
Felpillantott. Zavart, mérges és ijedt tekintete találkozott a Kisnőstényével, mire gyorsan rendezte az arcvonásait és elindult abba az irányba, amerről idefutott.
Shya látta Yzarr arcán és ezüstszín íriszeiben saját kimondatlan gondolatait. Nem tudta, mit kellene tennie, haragudott a lányra, amiért olyan ostobán veszélybe sodorta magát, ugyanakkor a riadalmat sem vetkőzte le magáról teljesen.És mindezeken felül nagyon örült, hogy a hím időben érkezett.
Nem tartott a testvérekkel, hanem rövid tétovázás után megfordult, és elejtett kosarához sietett.
Yzarr félúton megállt, mert érezte, hogy a Kisnőstény nem jön utána.elgondolkodva pillantott a nőstény irányába. Jól lehet, hogy szóban nem mondta, de a viselkedése sem volt elutasító, így furcsállta, hogy a nőstény a másik irányba indult el. Azt hitte, hogy ezek után Yazival maradna.
~ Hmm~
Összegezte végül a benne uralkodó érzelmi katyvaszt. Örült, hogy húga épségben van és nem esett baja, de még nem intézte el ennyivel. Sokk ide vagy oda... amikor már képes lesz felfogni a szavait, majd elbeszélget vele.
Shya hamar összekapkodta a kiborult kosár tartalmát.
~ Ettoin előrelátó volt... ~ állapította meg gunyorosan, mikor az első alaposan bebugyolált szendvicset kézbe vette. A többi sem koszolódott össze, hála a Yazi-biztos csomagolásnak. Shyara egy perc múlva már ismét úton volt, hogy miután alaposan meggyőződött a terület biztonságosságáról, Yzarrék után siessen.
Yzarr felvont szemöldökkel kérdőn meredt a visszatérő nőstényre, a kezében tartott kosár felkeltette a kíváncsiságát.
- Piknikezni indultak?
- Kókuszgolyóóót! - nyöszörögte Yazira.
Shyara bólintott a hímnek, s már vette is elő a lányzónak az édességet. Ám mielőtt odaadta volna neki, félbetört, mielőtt Yazi a végén belefullad a kókuszgolyójába. A másik felével Yzarrt kínálta szótlan gesztussal. ha a hím kért, Shya tartotta volna, hogy Yzarr harapni tudjon, lévén  a keze a húgával volt tele.
Yzarr már épp szóra nyitotta volna a száját, hogy “Köszönöm, még nem kérek”, amikor látta a felé kínált, tartott darabot. Aprót emelkedett csak az egyik szemöldöke, majd megjelent az arcán egy félmosoly és beleharapott a golyó felébe.Végül az arcán egy halvány hálás mosollyal indult tovább.
- Köszönöm, köszönjük!- hálálkodott a húga nevében is, miután lenyelte, aki most épp a félgolyó elfogyasztásán szorgoskodott, s élvezte, hogy Yzarr cipeli.
Shya csak vetett egy kissé még feszült, de kedves mosolyt a hímre.
- Ugyan... szóljon, ha kér még - felelte csendesen, majd szótlanul lépkedett tovább, lépteiben felvéve Yzarr ritmusát.
Yzarr szótlanul bólintott, bár édes szájú volt, most valahogy mégsem kívánta, az-az egy falat is bőven elég volt most neki. Inkább rá akart gyújtani. Bár ezt igyekezett nem mutatni, de az idegesség még most is dolgozott benne, s belülről remegett is az indulattól, viszont erőt vett magán, mert máskülönben nem tudta volna cipelni Yazirát.
Shyara kis idő múlva szólalt csak meg, ahogy eszébe jutott a tervezett piknik, s látva a hím halántékán megduzzadt és kitartóan lüktető eret, bátorkodott felajánlani neki, hogy csatlakozzon.
- Azt hiszem, ezek után mindannyiunknak jót tenne egy kis feszültséglevezetés. Yazival piknikezni indultunk....esetleg...leülhetnénk hárman -vetette fel csendesen, bár a mondat vége kissé elbizonytalanodott, ahogyan Shya felfogta, hogy is hangzik, amit mondott éppen. Maga sem tudta, miért próbálná megnyugtatni Yzarrt, talán a hím gondoskodó gesztusa váltotta ki belőle ezt a reakciót.
Yzarr csöndben haladt, miközben hallgatta a nőstény szavait, elgondolkodva meredt maga elé miközben a lábai céltudatosan haladtak a kitűzött irányba.
- Ha nem zavarja, hogy előtte rágyújtanék... - s kikerült egy nagyobb kupac lócitromot, majd tovább haladt.
Shya megcsóválta a fejét.
- Nem szeretem a füstöt... de majd kikerülöm - felelte szelíden.
- Csak udvariasságból kérdeztem meg. Amúgy is szándékomban állt,  ilyenkor ha nem kocsmában vagyok, félrehúzódom azoktól, akiket zavarhat.- felelte könnyedén, miközben lepakolta a húgát oda ahol eddig ő ült. s felegyenesedett.
- Ne aggódjon, egy percig sem hittem, hogy bármiben is korlátozhatom Önt - ugratta a Kisnőstény Yzarrt, majd lerakta a kosarat.
Yazira, úgy ült le, hogy összeérintette a topánkájának a talpait és csöndben, meghúzódva bámult maga elé. Még mindig hatása alatt volt az iménti eseményeknek.S nem is érezte magát túlságosan fecsegős hangulatban.
Yzarr a sólyom alá akasztott szütyőben kotorászott majd elővett egy feltekert dohányt, amit a füle mögé tűzött az arcán egy szelíd mosoly játszott, amíg elhalad a nőstények mellett. Úgy állt, hogy a szél a hátába fújjon, így a párosnak is háttal állt, néhány fatörzzsel odébb, de még halló távolságon belül. Ott pedig a vállát nekidöntötte a fának és rágyújtott, karba fonta a kezét, de a dohányt tartó keze remegett, a csizmája orrával böködte a talajt, s áthatóan meredt maga elé.Szaggatottan vette engedte ki a levegőjét majd a következő slukkot karikaként engedte útjára az ajkai közül.
- Mindig mondtam, hogy légy körültekintőbb! Sose vágj bele semmibe sem ész nélkül!!!- hallatszott Yzarr kemény hangja. - A városban legalább odafigyeltél!
- De, itthon vagyok! - méltatlankodott halkan Yazira.
- Nem érdekel, hogy hol vagy, oda kell figyelned itt is! - morogta dühösen Yzarr, miközben leguggolt. - Látsz egy pónit és máris az eszedet veszted! - dörgölte meg fáradtan a halántékát. Látta, ahogy a póni átugorja a kerítést és elindul a ménes felé, aztán közvetlenül utána Yazirát is, megjelenni a tisztáson. Lehunyta a szemét, de csak az a jelenet pörgött le a szemhéja mögött, lassítva, ahogy kitoppan Yazira, ő pedig rohan az irányába. S a számos lehetséges forgatókönyv. Megborzongva pillantott a lovak irányába. Ében és Kristály jól végezték a dolgukat, a ménes csendben legelészett a tisztás másik végében, s a két jószág távolabb felügyelte a többit. Hamar kiderült a számára, hogy Kristály átvette a ménes felett az irányítást. S Ében pedig, lecsillapította a csődöröket, s helyre rakta őket, már az első hetekben, kinyilvánítva, hogy ki is a vezérmén a csapatban.
- Nem is igaz! Azért keltem fel mert... kicsi és vékony a hangja! Azt hittem, Kristály ellett az éjjel! - suttogta hangosan.
- Milyen szerencse, hogy nem! De ez akkor sem mentség! - horkantott dühösen Yzarr. Leült és a hátát nekivetette a fa törzsének.  
Shyara némán hallgatta a testvérek vitáját. Sajnálta a lányt, de sajnos tökéletesen egyetértett Yzarral
- Felfogtad, hogy … akár … meg is halhattál volna?! - csuklott el Yzarr hangja vádlón.
Yazira még kisebbre kuporodott és a fejét a térdére fektette. A karjával ölelte át a lábát és összetörten meredt a fűben kiszúrt napraforgó magokra. Nem szólt egy szót sem, tisztában volt vele, de így, kimondva még szörnyűbben hangzott. S az ahogy Yzarr mondta... fájt neki, mert tudta, hogy megbántotta Yzarrt azzal, hogy ilyen felelőtlenül viselkedett. Szomorúan sóhajtott és a kibuggyanó könnyeit a felkarjába törölte, majd el is bújt mögé, bánatosan.
- Shya...te...? - motyogta bele a karjába. - mondanál valamit? - szipogott fel a kis rejtekhelyéről.
Tudta, hogy Shyrának is lesz néhány szava hozzá, de úgy érezte, hogy jobb, ha mindkettőn átesik egyszerre.
- Most ismételjem a bátyád szavait? - kérdezte Shyara tőle szokatlanul gúnyos hangon, egy valószínűleg Yzarrtól átvett horkantással. - Mennyi idős vagy, kislány?
Yzarr oldalra billentett fejjel pillantott a nőstények felé s egy nyugodtabb ám még mindig szaggatott sóhaj hagyta el a tüdejét.
- Tizennyolc... és úgy viselkedsz, mint egy kajla, dinka alomból leválasztott kölyök eb - szúrta oda könyörtelenül Yzarr , nem  hiába ritkán beszél így a húgával, de most megérdemli.
- Nézz ránk, Yazira - mondta Shya szigorúan, bár hangjába némi kérés is vegyült, hogy tompítsa szavai élét. - Ha bármi közös van a bátyádban és bennem az az, hogy mindketten szeretünk téged. Ha magad miatt képtelen vagy is odafigyelni, legalább miattunk légy óvatosabb.
- Jó! - hallatszott a halk tompa felelet. - Bocsánat, hogy a frászt hoztam rátok. - beleszipogott a nadrágjába.
Shya karbafont kézzel állt félúton a hím és húga között, de most lassan odalépett Yzarrhoz, hogy leguggolva mellé, megérintse a vállát.
Yzarr nem felelt a testvére szavaira. Szívott egy utolsó slukkot a dohányból, és elnyomta a porban a csikket, s érdeklődve pillantott fel a melléguggoló nőstényre.
- Ha végzett, ugye megöleli majd? - kérdezte a lány melegen, s olyan hangon, hogy Yazi ne hallhassa.
Yzarr szúrós szemekkel meredt a nőstényre és hiteltenkedve rázta a fejét. Shyara döbbenten hőkölt hátrébb, s szemöldökráncolva meredt a hímre. Nem hitte el, hogy Yzarr megtagadta az ölelést. Biztosan félreértette.
- Tudja, bármennyire is szúrós a természetem...Képes vagyok még kérés vagy utalás nélkül is, helyén valón viselkedni, olykor...S magamtól is tudom, hogy mit kéne tennem... - morogta halkan. - Úgyhogy, ha megbocsát, viszem a sértődött seggem és teszem a testvéri kötelességeimet.  - könnyedén pattant fel és tett pár lépést, hogy letérdelhessen a húga előtt.
Shya meghökkenten pislogott, s térdére támaszkodva felállt. Lassan ingatta a fejét, de megnyugodott. ~ Lám csak.. sértődékeny...Úgy tűnik, érzékenyebb, mint mutatja. De persze megint elbeszéltünk egymás mellett... ~ állapította meg a lány egy beletörődő sóhaj kíséretében, és nekidőlt a fának, hogy onnan figyelje a testvéreket.
- Yazi...- suttogta halkan Yzarr, miközben gyengéden megérintette a testvére buksiját, s finoman végigsimított párszor a hátán majd még a fején is.
- Bátyuuuus! - ugrott fel egyből és Yzarr nyakába vetette magát.
Akit hirtelen ért az érzelmi kitörés így könnyedén borította fel Yzarrt is.
- Én, tényleg sajnálom és nem akartam,és tudom, hogy megijedtél és, tényleg nem akartam, hogy a frászt hozzam rád. Szeretlek bátyus! AZt hittem hogy hozzám sem fog szólni úgy megharagudtál rám, hogy utálsz is!- szipogta Yzarr vállába Yazira hangosabban és kissé fejhangon. Örült, hogy végre a bátyja megbocsátott neki és annak is, hogy átöleli.
- Te butus! Én is téged, de ígérd meg hogy oda figyelsz és vigyázol magadra. Sosem tudnék rád úgy haragudni, te... kajla! - s játékosan összeborzolta a loknis hajat..
Shya csendben állt és arcán meleg mosollyal figyelt. Szívéhez nőtt a kis Themar nőstény, de Yzarral még kilométerek választották el őket egymástól, így nem érezte odaillőnek magát a családi kupacba. Ugyanakkor, mart bele a gondolat és a szomorú irigykedés, neki nem voltak ilyen pillanati a testvérével. ~Azaz voltak.~ emlékeztette magát Shya keserűen. ~ Csak mint az utólag kiderült, Noria nagyon hamar rájött, hogyan manipulálhatja a nővérét, és tudatosan félre is vezette Shyát. A Kisnőstény szomorúan fordult el testvérektől, és míg azok a béküléssel voltak elfoglalva, Shyara megkerülte a fát és halk léptekkel igyekezett távolabb kerülni Yaziéktól.    
- Viszont, mutasd mit hoztatok a Kisasszonnyal... mert bizony, éhes vagyok!- ült fel Yzarr, miközben lefejtette magáról Yazirát.
- Shyaaaa! - pattant fel Yzarr mellől Yazira, de értetlenül nézte azt a helyet, ahol még az imént a barátnőjét látta . - Nincs itt. - konstatálta.
Yzarr felkelt, leporolta a fenekét és megrángatta a pólóját, hogy lehulljon róla a por és a szotyola héja, mert érezte, hogy néhány rátapadt. Szemöldök ráncolva fordult meg, majd megvakarta a tarkóját egy nyújtózás kíséretében. Ekkor pillantotta meg a hófehér villanást még viszonylag közel a fák közt. S néhány gyors lépéssel igyekezett beérni a nőstényt.
- Hova, hova.?! Maga ígért nekem egy pikniket - méltatlankodott óvatosan.
Shya gyorsan megtörölte a szemét, majd megadóan fordult vissza Yzarr felé.
- Egyenek nyugodtan, én nem vagyok éhes... - hozakodott elő egy gyenge kifogással, de jobb nem jutott eszébe.
- Aha.. én meg imádok rózsaszín báliruhát viselni...- válaszolta szarkazmustól csöpögő hangon a hím.
- Mindenkinek megvan a maga bogara... - vont vállat Shya közönyösen, majd hátat fordított és tovább indult.
Yzarr nem mozdult, nekivetette a hátát a fának és elgondolkodva nézte a nőstény hátát.
- Nekem több is van... az egyik épp most készül távozni. - felelte eltöprengve, halkan, piszkálódva, épp csak annyira, hogy kirázza a nőstényt a letargiájából. Mert az már neki is leesett, hogy valami nagyon bántja a Kisnőstényt.
Shyara egy pillanat alatt megtorpant, s feszülten figyelt, van-e fenyegetés Yzarr hangjában. Észre sem vette, hogy támadási felületet hagyott magán, s most szidta magát az ostoba szóhasználatért. Számukra ugyanis a Bogár bizonyos esetekben egy igen kellemetlen helyzet szimbóluma volt.
- És mit tesz, hogy megakadályozza? -  kérdezte a lány feszülten.
- Én semmit...de Ő igen...- felelte egyszerűen Yzarr. - Megvaaaaaan, gyere! - kiáltotta Yazirának.
Shya ökölbe szorította a kezét és nyugalmat erőltetve magára, megfordult. Tekintete dühösen villant a hím felé, de ő is belátta, hogy nem tud meglógni.
-  Nem tudott volna egy  kicsit egyedül hagyni?! - sziszegte dühösen, majd arra fordult, amerről hangos avarzörgést hallott.
- Szerintem, arra igazán nincs most szüksége.- felelte Yzarr elhalkulva mert hallotta a mellette felbukkanó húga szuszogását.
Yazira szélviharként rohant Yzarr hangja után és bukkant fel a bátyja mellett, majd megtorpant.
- Haragszol rám, te is? Azért hagytál ott?! Mert...én... téged sem akartalak megbántani! Olyan vagy mintha a nővérem lennél, egy társalkodónőm se ér fel veled! De te nem is vagy az,  te... én téged, megbántottalak? - remegett meg az ajka és Yzarrnak dölt. Kicsit kifáradt, mert futott és egy szuszra hadarta el ezt a sok mondatot.
Shya letaglózva állt Yazira ártatlan aggodalmától és félelmeitől. Ugyanakkor az a testvéres mondat is.. Kicsit suta volt, kicsit esetlen, de yazis és őszinte. Shyának eszébe sem jutott, hogy a lányka így félreértheti és szívére veheti az ő távozását.
- Az istenekre, Yazi, dehogy! Nem haragszom! Azaz.. dehogynem... de... nem rád..
- Az jóóóó, annak örülök, hogy nem rám. - s fél oldalasan felsandított a bátyjára. Kérdőn, “hogy mit csináltál már megint” szúrós pillantása, megmosolyogtatta Yzarrt. A lehető legártatlanabbul nézett le Yazirára.
- Most jó fiú voltam, ne nézz így rám... - esdekelt bocsánatkérésért a tekintete.Yazi csak finoman oldalba bökte a bátyját errea pillantásra, amolyen persze.. persze...mozdulattal.
Shya felkuncogott, majd úgy érezte, a hím megérdemel egy kis védelmet azért a pillantásért.
- Valóban jó volt. Kissé bogaras ugyan...- piszkálódott a lány, - de... - szusszantott.- Amilyen széllelbélelt vagy.. nem tudom, hogyan vigyázzak rád -vallotta be Shyara szemlesütve, elhalkuló hangon. -   Ha Yzarr nincs ott.... meg a lovai.. - a hangja hálásan csengett, de nem mert a hímre nézni. - Nem tudom, mit kellett volna tennem...Nem értem volna oda időben. - a lány hangja megremegett, így gyorsan más irányból közelítette a folytatást.
- Noriára... sosem kellett vigyáznom, mindig tudta, meddig mehet el, hogy csak engem sodorjon bajba... - folytatta keserűen a Kisnőstény.. - De.. téged tényleg féltelek, kicsim... -fejezte be a lány a könnyeivel küszködve, s ha Yzarr nem állt volna olyan közel a húgához, a lány lehet, hogy odafutott volna Yazihoz, hogy végre megölelje.

Helyek:

Egy válasz eddig.:.

  1. Ruby válasza:
    2012. július 4. 13:42

    Azt a megveszekedett....
    Nem találok szavakat. Nagyon kitettetek magatokért. Isten király lett ez a fejezet.
    Nem gondoltam volna kis gonoszkák, hogy csak megijesztitek Yazit. :) Bár nem szerettem volna, ha baja esik.
    Kifejezetten szimpatikus reakciói voltak most a mi kis mogorva, kiállhatatlan főhősünknek. Minden meg volt benne, amit elvárnánk egy testvértől. Végre a párocskánk is összhangban volt.
    IMÁDTAM!!!!!!!

Vélemény hiány, azonnali utánpótlás szükségeltetik! :