Yzarr visszafordult és
elgondolkodva masszírozta a tarkóját.
- A ruha kérdésem megoldódott. - hallatszott a töprengő hangja,
majd az elmosolyodó Kisnőstényre pillantott. - Ugyanakkor, immár talán csak
maga lesz alulöltözött. De, Önnek talán nem is fontos jönnie. - majd lepakolta
a ruháit az ágyra. Elment a fürdőbe egy törölközőért és ami még maradt a hátán
az olajból azt gyorsan letörölte. - Szóval, maradjon a szobájában, ha kérhetem.
- lépett ki a fürdőből és várakozón nézett a Kisnőstényre, hogy teljesíti -e a
kérését avagy nem.
A lány bólintott, majd a naplójáról nem elfelejtkezve felkelt.
Amúgy is alváshoz készülődött már, nem bánta, ha hamarabb bújik ágyba, és azt
is megértette, hogy Yzarrnak kicsit hosszabbak a napjai, mint neki. Nem
véletlenül, hisz a hím tovább is bírta az ébrenlétet, mint Shyara.
- Valóban nincs szükség rám, pláne nem pizsamában - mosolygott. - De ha megtud valami érdekeset, megtenné, hogy elmondja később? - kérte Yzarrt kedvesen, és az erkélyajtó felé indult. Jelei nem tiltakoztak, ám a hasa görcsölt, így nem nagyon volt kedve feleslegesen kérlelgetni a másikat, hogy had maradjon. Igazából oka sem volt rá így. Az persze más kérdés, hogy ilyen időben jobban igényelte valaki csendes jelenlétét, de nem gondolt rá, hogy éppen a hímet tartsa maga mellett.
- Valóban nincs szükség rám, pláne nem pizsamában - mosolygott. - De ha megtud valami érdekeset, megtenné, hogy elmondja később? - kérte Yzarrt kedvesen, és az erkélyajtó felé indult. Jelei nem tiltakoztak, ám a hasa görcsölt, így nem nagyon volt kedve feleslegesen kérlelgetni a másikat, hogy had maradjon. Igazából oka sem volt rá így. Az persze más kérdés, hogy ilyen időben jobban igényelte valaki csendes jelenlétét, de nem gondolt rá, hogy éppen a hímet tartsa maga mellett.
- Talán - jött a tipikus Yzarr féle felelet. Yzarr már az
ujjatlan pólót vette fel magára, s két gyors mozdulattal az ágyékkötőtől is
megszabadult gyorsan. Mert látta, hogy a nőstény már az erkély ajtóban jár,
háttal neki. A nadrágba is bele lépett, majd felvette a merevített
csuklyás pulóvert, amelynek a végei a térdénél végződtek és smragdszín
sújtással toldották meg, a nyak résznél szintén egy gallér forma sujtás
díszelgett, V formában. A pulóver fölé pedig a
fegyvertartó szíjakat tette, ezek most inkább díszként funkcionálnak
majd. A derekán övvel fogta meg a nadrágot, végül, a pulóverén fogta össze az
alkarvédőket, csuklótól szinte a könyökéig ért és mithrillel volt bevonva, a
legerősebb, törhetetlen fémmel, de valami ügyes eljárás miatt, mégsem
csillogott úgy a fényben. Mintha magába szívta volna és elnyelte volna azt.
Majd a vezéri kendőt is felkötötte
eltüntetve így az övet, a nyakán pedig
megkötötte a térd hajlatáig érő leplet. Belebújt a csizmájába és már itt sem
volt. A haját pedig csak összeborzolta. A kesztyűit pedig a nadrágja hátsózsebébe
tette.
Eszébe jutott, hogy a kisnőstény bőrszalagját a fürdőbe tette
le, így visszament azért is, majd kilépett az erkélyre hozzá még, indulás
előtt.
- Köszönöm a szalagot. -
állt meg a nőstény háta mögött néhány lépésnyire és felé nyújtotta azt.
Shya
visszafordult, mikor meghallotta Yzarr lépteit. Arcán kíváncsiság tükröződött,
ahogy a hímre nézett, ő el is feledkezett már arról a bőrdarabról, amit
kölcsönadott neki.
- Szívesen máskor is... - nyúlt utána, ám megállt a mozdulatban, kissé visszább húzva a kezét. - De biztos nem kell már? - kérdezte segítőkészen, hiszen feltűnt neki a hím kócos frizurája.
- Szívesen máskor is... - nyúlt utána, ám megállt a mozdulatban, kissé visszább húzva a kezét. - De biztos nem kell már? - kérdezte segítőkészen, hiszen feltűnt neki a hím kócos frizurája.
-Biztos, van nekem is csak akkor nem volt kéznél. - beletúrt a
hajába majd megrázta a fejét. S az be is állt a nemsokkal váll alattig érő egyenes
tartásába. Eközben azért a kezében tartotta a nőstény szalagját. - Meg, ez barna... - lengette meg a kis
darabot a kezében. - pillanatnyilag nem passzolna. - válaszolta egy szelíd
pillantás kíséretében.
Shyara elkapta a meglengetett szalagot.
- Értem - felelte, miközben figyelmesen végignézett a hím
öltözékén, és szemöldöke önkéntelenül is elismerően emelkedett meg, s apró
fejbiccentés is társult az elismerő mozdulathoz.
Yzarr érdeklődve nézte a Kisnőstényen kiülő érzelmeket, s
elkellett folytania egy vigyort, de a szemei csillogása talán így is elárulták.
-Mit néz annyira? Piszkos lett valahol? - s kezdett el
nyújtózkodni, a karján kereste a nem létező foltot, majd az oldalán
is , de azért a biztonság kedvéért meg is fordult.
- Dehogy is! - mondta a lány kuncogva, és ösztönösen fogta meg a hím karját, hogy
megállítsa a forgolódásban. Yzarr meglepődve maradt egyhelyben, s a nőstényre
pillantott.
- Akkor? - kérdezte kíváncsian, bár valahogy sejtette a választ.
Hiszen az elismerő pillantás is elég magyarázattal szólt neki, hát még a
biccentés. A lány mosolyogva engedte el Yzarrt. ~Elárultam magam, de
azért csak kimondatod velem, mi? Na jó, legyen gyereknap... ~ gondolta, majd
vidáman szusszantott.
- Semmi... csak jól áll magának az egyenruha - tárta szét kissé
a karját, mintegy beismerve, hogy igen, észrevette a dolgot, és tessék, még az
egóját legyezgetni is hajlandó a hímnek.
- Tudom! - felelte a hím, miközben áthaladt a szobán, hogy
felvegye a csizmáit. Shya kuncogva nézett utána. -
Dögleni fognak utánam a felszolgáló nőstények. - belebújt az egyikbe, majd a
nőstény hangjára megállt egy pillanatra.
- Meghiszem azt! - nevetett a lány, majd mutatóujját rázva
intette a hímet. Ekkor Yzarr belebújt a másik csizmába is.
- Csak a kardját tartsa a hüvelyében! - folytatta a Kisőstény
tréfásan.
Yzarr ártatlan pillantással emelkedett fel
- Ígérem, mindent megteszek, - megadóan emelte fel a kezeit a
levegőbe. - de tudja milyenek! -
engedett meg magának egy őszinte becserkészős vigyort, s a korábbi mosolyaival
ellentétben most még a szeme is nevetett. Shya cinkos mosollyal felelt, és
egy kacsintást is megeresztett Yzarr felé, miközben magához ölelte a naplóját
és a bőrszalagot.
Yzarr megeresztett egy
parádés Úri meghajlást, amit a Kisnőstény pukedlivel viszonzott.
- Szép estét, uram! - köszönt el nevetős hangon a lány, majd
távozott, és szobája felé indult.
- Magának is, Kisasszony!- felelte a hím árnyalatnyi vidámsággal
a hangjában, majd becsukódott mögötte az ajtó. Odakint még mosolyogva rázta meg
a fejét és ment is a dolgára.
Shya leült a saját erkélyén a kényelmes körfotelbe, és kis ideig
töprengve nézegette, forgatta a hímtől kapott naplót.
~ Kifejezetten kellemes társaság, amikor épp nem fenyegetőzik. Valent sem koncolta fel, pedig a fiú tényleg nagyot hibázott. De.. kétlem, hogy az én közbenjárásom miatt enyhült volna meg ennyire. Ha adott is volna a szavamra esetleg... az akkor sem lett volna elég ahhoz, hogy ennyire lecsillapítsa őt. Úgy tűnik, tényleg nem egy kezelhetetlen szadista.
Báár, azzal a szabóval csúnyán elbánt. Ugyanakkor.. tényleg sokkolóan idegesítő fickó volt. Megértem, hogy kihajította, de az a csigolyaropogás! Az csúnya volt.~ a Kisnőstény beleborzongott a gondolatba. ~ Ahhoz képest viszont meglepően uralkodott magán, mikor engem visszatartott. Mintha direkt figyelt volna, hogy ne rajtam töltse ki a dühét! ~ meleg mosoly jelent meg a lány arcán ettől a gondolattól. Hálás volt Yzarrnak az önuralmáért, azért, ahogyan a húgát védte, mikor Shya nem tudta, mit tegyen. Igazából nem egy alkalom volt már, amikor a hím dacból vagy jószándékból, de segített a lánynak.
~ Nyilvánvalóan utálja, ha valaki a feje fölött próbál döntést hozni, vagy éppen az ő ítéletét próbálja felülbírálni. Mondjuk furcsa, hogy az anyja ennyi év alatt sem jött még rá erre... Viszont a húga kenyérre tudja kenni~ gondolta Shya elmosolyodva. ~ És mit is mondott Yazi? Szereti a túrós-barackos tortát. Ó, de a kedvence a csokis... De akkor miért nem azt ígérte be neki? ~
Töprengéséből a méhe fájdalma zökkentette ki. Jelei csendben voltak, ám helyette a női lét gyötörte a lányt. Az első nap szokott a legrosszabb lenni, s bár a lány nem szerette a gyógyszereket, ilyenkor bizony hajlamos volt bevenni egy kevés fájdalomcsillapítót.
~ Kifejezetten kellemes társaság, amikor épp nem fenyegetőzik. Valent sem koncolta fel, pedig a fiú tényleg nagyot hibázott. De.. kétlem, hogy az én közbenjárásom miatt enyhült volna meg ennyire. Ha adott is volna a szavamra esetleg... az akkor sem lett volna elég ahhoz, hogy ennyire lecsillapítsa őt. Úgy tűnik, tényleg nem egy kezelhetetlen szadista.
Báár, azzal a szabóval csúnyán elbánt. Ugyanakkor.. tényleg sokkolóan idegesítő fickó volt. Megértem, hogy kihajította, de az a csigolyaropogás! Az csúnya volt.~ a Kisnőstény beleborzongott a gondolatba. ~ Ahhoz képest viszont meglepően uralkodott magán, mikor engem visszatartott. Mintha direkt figyelt volna, hogy ne rajtam töltse ki a dühét! ~ meleg mosoly jelent meg a lány arcán ettől a gondolattól. Hálás volt Yzarrnak az önuralmáért, azért, ahogyan a húgát védte, mikor Shya nem tudta, mit tegyen. Igazából nem egy alkalom volt már, amikor a hím dacból vagy jószándékból, de segített a lánynak.
~ Nyilvánvalóan utálja, ha valaki a feje fölött próbál döntést hozni, vagy éppen az ő ítéletét próbálja felülbírálni. Mondjuk furcsa, hogy az anyja ennyi év alatt sem jött még rá erre... Viszont a húga kenyérre tudja kenni~ gondolta Shya elmosolyodva. ~ És mit is mondott Yazi? Szereti a túrós-barackos tortát. Ó, de a kedvence a csokis... De akkor miért nem azt ígérte be neki? ~
Töprengéséből a méhe fájdalma zökkentette ki. Jelei csendben voltak, ám helyette a női lét gyötörte a lányt. Az első nap szokott a legrosszabb lenni, s bár a lány nem szerette a gyógyszereket, ilyenkor bizony hajlamos volt bevenni egy kevés fájdalomcsillapítót.
Lerakta a lila borítású füzetkét a fotelbe, s hasát fogva ment
el az ispotálynak gúnyolt szobába, hogy kiszolgálja magát. Felírta az
elfogyasztott fájdalomcsillapító mennyiségét, nevét, idejét egy erre a célra
fenntartott füzetbe, s aláfirkantotta saját monogrammját is, majd felhajtotta a
keserű italt, és fintorogva visszament a szobájába. Útba ejtette a konyhát is
egy kis frissítőért, majd szobájába érve felkapta az ágyon szundító Surrát, s
visszatelepedett a fotelébe.
Úgy fogta kézbe a naplót,
akárha kincset tartana, vagy valami illúziót, mely éppoly hihetetlen, mint
amilyen hamar elmúlik. De a napló valóban ott volt, ibolyaszín borításban.
Shyara végül kinyitotta, majd azzal a lendülettel fel is
nevetett.
“Ha engedély nélkül olvasod
már ezen sorokat,
már most áshatod sírodat. “
-Aannyira tipikussss... - mormogta maga elé vidáman, majd észrevette, hogy az egyik lap kissé kijjebb áll, mint a többi. Odalapozott, s egy fecnin Yzarr szavait olvashatta.
“Ha engedély nélkül olvasod
már ezen sorokat,
már most áshatod sírodat. “
-Aannyira tipikussss... - mormogta maga elé vidáman, majd észrevette, hogy az egyik lap kissé kijjebb áll, mint a többi. Odalapozott, s egy fecnin Yzarr szavait olvashatta.
“Köszönöm a dicsérő szavakat, igazán hízelgő ez rám
nézve. Viszont, a kötelességtudatommal minden rendben...”
A kisnőstény áfutotta a napló adott oldalát, hogy rájöjjön, mihez is kapcsolódott az imént olvasott megjegyzés. Meg is találta.
~A viselkedése szörnyű, árad belőle a dac és tiszteletlenség, és nem tudom, a kötelességtudatról hallott-e már. Kellemetlen, hogy nekem kell ápolnom. Nagyon heves, néha alig bírom visszafogni magamat valami igazán udvariatlan gesztustól!~
A kisnőstény áfutotta a napló adott oldalát, hogy rájöjjön, mihez is kapcsolódott az imént olvasott megjegyzés. Meg is találta.
~A viselkedése szörnyű, árad belőle a dac és tiszteletlenség, és nem tudom, a kötelességtudatról hallott-e már. Kellemetlen, hogy nekem kell ápolnom. Nagyon heves, néha alig bírom visszafogni magamat valami igazán udvariatlan gesztustól!~
Ezt olvasva döntött úgy a lány, hogy visszamegy a
szobájába, s új lapot vesz maga elé. Több fecnit is látott a naplóban, és úgy
gondolta, megér pár írott szót a válasz, ismerve a hím szúrós megjegyzéseit. Ám
túl békésnek érezte magát ahhoz, hogy a másik hozzászólásait igazán a szívére
tudja venni, és amúgy is eldöntötte, hogy tízig számol, mielőtt megsértődik.
Talán nem kellene személyes támadásnak vennie minden kritikát, amivel Yzarr őt
illeti, s akkor kevesebb vitájuk lenne?
Akárhogy is, a folytatást már a fésülködőasztalánál olvasta.
Ezúttal a hím ki is írta, mihez kapcsolódik a véleménye, ezzel megkönnyítve Shya dolgát.
~ Megtámadni a saját anyját?! ~ “Szörnyű, mi?! Nem tehetek róla, forrt a vérem.”
Akárhogy is, a folytatást már a fésülködőasztalánál olvasta.
Ezúttal a hím ki is írta, mihez kapcsolódik a véleménye, ezzel megkönnyítve Shya dolgát.
~ Megtámadni a saját anyját?! ~ “Szörnyű, mi?! Nem tehetek róla, forrt a vérem.”
~ Pedig
nem kellene ujjat húznom vele. Hirtelen haragú, már ha a kitartó, gyilkos
bámulást nem vesszük figyelembe, emellett igen erős. ~ ”Mégis...
figyelmeztette magát... Mégis... az idegeimen szokott táncolni.”
~ Biztos, hogy Ibreath Asszony az igazi anyja annak a szerencsétlennek?! ~ “Tudtommal igen. Sosem ismertem olyannak amilyennek apám lefestette...”
~ Biztos, hogy Ibreath Asszony az igazi anyja annak a szerencsétlennek?! ~ “Tudtommal igen. Sosem ismertem olyannak amilyennek apám lefestette...”
~Éjszaka még a macskám is felriaszt, mert
hallja, hogy az a hím nyűglődik, én pedig bolond fruskaként a fél éjemet
rááldozom, mire végre képes vagyok megnyugtatni! ~ ”Köszönöm,
de nem kértem...”
~~ Az istenekre, ebből az udvariatlan,
erőszakos, kiállhatatlan, kegyetlen, perverz hímből előbb lesz hulla, mint
belőlem boldog feleség. Hát tényleg csak álmában képes kedvesnek látszani? Már
az sem lepne meg, ha az is csak egy maszk, egy eszköz lenne, amellyel
meglágyíthatja az álmában lecsapó orvgyilkosokat. Esküszöm, hálás lehet, ha nem
fojtom meg az esküvőjéig, pedig hej, de nagy a kísértés!
“Fojtogassa a macskáját!!! (háromszor aláhúzva)”
Nem akarom, hogy a közelembe jöjjön, s ha eszembe jut, legszívesebben messzire taszítanám a gondolatát is! Félek tőle… Vajon a feleségével is így bánna? Ez vár rám a nászéjen is? …bár ne rettegnék ennyire…
Nem akarom, hogy a közelembe jöjjön, s ha eszembe jut, legszívesebben messzire taszítanám a gondolatát is! Félek tőle… Vajon a feleségével is így bánna? Ez vár rám a nászéjen is? …bár ne rettegnék ennyire…
“Maga a ház egyik felében él, én a másikon. Ennyi.
Kötelező pofavizitekkor látnánk csak egymást.”
Helyek:
1.rész
Meghajlás, és pukedli? hihihi Aranyosak lehettek a színjáték közben. Tipikus férfi! Kicsikarja a gondolatokat, és szavakba önteti, pedig jól tudja a választ. Cööö!
Nagyon jóóóók voltak a kis cetlik a naplóhoz. Jót vigyorogtam!
Kimondottan örülök, hogy tetszett ez a rész is :P