Másnap szinte menetrendszerűen kezdtek
sajogni a hajnalkák, akárha a hím közelsége létszükségletükké vált
volna. Shya a kék pizsamában, két copfba fogott és fonott hajjal
kukucskált be az erkélyről, csak hogy macskáját a hím hátán
összegömbölyödve találja.
Meglepte,
ugyanakkor el is gondolkodtatta a látvány. ~ Surra barátságos macska,
de ennyire?! Yzarr, mivel édesgette magához?~ töprengett, arcán kedves
mosollyal, majd tétován belépett.
Jelei sürgetően szurkálták, természetesen az erősödő forróságon kívül, így Shya kénytelen volt közelebb menni a hímhez.
Nem akarta felébreszteni a hímet, hiszen olyan mélyen, na jó, ismerjük be, aranyosan aludt.
Óvatosan
lépett közelebb, s bár tudta, hogy a másik valószínűleg nem örülne a
jelenlétének, bemászott az ágyba. Négykézláb ment közelebb a hímhez,
majd sarkára ült, és töprengett, mit kellene csinálnia. Ő hiába fogta a
hasát, a jelek nem nyugodtak meg tőle, és a fájdalom mértékéből Shyara
tudta, hogy ezúttal nem lesz elég, ha csak Yzarr mellett alszik.
Yzarr
halkan szuszogott, jól esett a testének is a puha ágy és a meleg
takaró, s az hogy végre nyugton van, nem kell figyelnie minden neszre.
Muszáj volt megtanulnia, hogy néha ki is kell kapcsolódnia, különben a
saját idegei mennének tönkre, ha folyton folyvást készültségben állnának
az érzékei. Így azt sem érezte, hogy a nőstény belép a szobába, s a
hátán levő macska súlyához is rég hozzászokott. Néha moccant meg csak,
hogy a fejét átfordítsa a másik oldalára. Egyébként szétterpesztett
lábakkal és karokkal aludt, mint egy kiterített szőnyeg, amely
elfoglalja az egész helyet a számára kijelölt helyen.
Shyara
végül a közvetett ébresztés módszerét alkalmazva megcirógatta a
homlokát. Surrának. A macska már akkor felfülelt, amikor a lány belépett
az erkélyről, de az érintésre felkapta a fejét, majd hatalmas ásítás
közepette nyújtózkodni kezdett Yzarr hátán.
Yzarr
szusszanva fordult a hátára, gyors iszkolásra késztetve ezzel a
macskát. A haja az arcába lógott, és félmeztelen volt, hiszen valamikor
alvás közben megszabadult a pólójától. A takarót lerúgta magáról és
talán a nőstény szerencséje hogy gatyájától sem szabadult meg fél
álomban a hím, pedig szokása.
Surra méltatlankodó vernyogással adta tudtára mindenkinek, hogy ez a mocorgás nem nyerte el a tetszését.
- Kuss legyen! - morogta Yzarr, vaktában elhajítva egy párnát. Ami meglehetősen rövid repülés után a kisnőstényen puffant.
Shyara,
akárcsak a macskája, tiltakozott a bánásmód ellen. Pillanatokon belül a
‘vissza a feladónak’ elvet követve és egy Yzarrrr! - morgás
kíséretében, a párna landolt a hímen .
Akinek
nyomban kipattant a csipája és megfogta a hasán landolt párnát, s egy
dühödt morgás kíséretében ült fel, hogy visszakézből a párnával nyomja
le a támadóját. Aki közel volt, hallotta a hangját, így arra csapott,
erősen.
Shyara megijedve kapta
az arca elé a kezét, így a párna nem találta telibe az arcát. Egy riadt
kis sikkantás is kicsúszott az ajkai közül, miközben megpróbált
elhátrálni a másiktól. Tekintve, hogy a sarkán ült, ebből csak annyit
sikerült elérnie, hogy felhúzott térdekkel vágódjon hátra az ágyon.
Yzarr kezdett magához térni, és elkerekedett szemekkel nézett szembe a kék pizsamás “bogárral”.
-
Egek! Meg vagy huzatva?! - térdelt fel, rekedten és kissé suttogva
jöttek a szavak az ajkára, majd közelebb araszolt a nőstényhez. - Egyben
van? Nem fáj semmije? - hallatszott Yzarr hangja miközben elterült a
nőstény mellett és szem ügyre vette a riadt ábrázatot.
Shya még mindig kissé hökkenten feküdt, már csak a tegezés miatt is; de hallva a hím szinte aggódó hangját, feljebb ült.
-
Igen. Csak a jeleim. - elszégyellve magát, lesütötte a szemeit. -
Bocsánat, hogy felkeltettem - motyogta a lány, remélve, hogy a másik nem
haragszik nagyon.-
Dühödt,
fájdalmas, halk és beletörődött morgás volt erre Yzarr válasza egyenesen
bele a párnába, amit még mindig a kezében tartott.
-
Biztos, nem ütöttem vagy rúgtam meg? - kérdezte Yzarr elfojtva egy
vicsort, amit beletemetett ismét a párnába , megfordult a hátára. Néhány
morgást még engedélyezett magának, majd a párnát a feje alá gyűrte.
- Nem... csupán a párnát vágta hozzám kétszer. Inkább csak megijesztett - mosolyodott el a lány.
- Csak kétszer?- vakarta meg Yzarr a homlokát. - Bocsánat. - pillantott a nőstényre őszinte sajnálattal a szemében végül.
-
Az elsővel Surrát célozta volna, ha jól sejtem - felelte a lány arcán
félmosollyal, és elnézően csóválta meg a fejét. - Fátylat rá, én nem
gondolkodtam. Csak annyira meglepően ért az első dobás, hogy reflexből
viszonoztam. Ahhoz képest, ahogyan ébresztettem, ez semmiség - tette
hozzá pironkodva, és feltérdelt.
Halk,
fáradt szusszanás kíséretében fordult hasra, hogy tovább aludhasson. A
feje alá gyűrte a párnát és laposakat pislogva nézett a nőstényre.Akin
látta a jelei okozta fájdalmas fintort, és összébb húzott
testtartását.Yzarr a felkarjába temette az arcát s szaggatottan
sóhajtott.
Shya szelíen szólalt meg, hangja kérlelt.
- Yzarr... Megtenné, hogy...
- Jöjjön...Kar is kell... vagy elég ha fekszik?- a hangja fojtott volt mert még mindig a felkarjához hajtott fejjel beszélt.
Shya szermányolt magának egy párnát, és már feküdt is a hím mellett, háttal Yzarrnak.
-
Attól tartok, kelleni fog... - vallotta be a Kisnőstény pironkodva,
majd felkuncogott. - Szörnyű, ugye? A kisujját nyújtja, és az egész
karja kell... - kuncogása ellenére szavai kissé kesernyésebben
hangzottak.
Yzarr felhorkantott.
-
Igen... tegnap egy kisujj, ma a karom... holnap pedig a testem, vagy a
lelkem? Melyiket szeretné, csak hogy fel tudjak rá készülni... -
cinikus, fáradt sóhaj hagyta el Yzarr ajkát.- Tessék... - nyújtotta ki a
karját és a nőstény teste fölé tartotta, hogy tegye oda ahova akarja
tenni a nőstény, a kezét.
Shya
elmosolyodott és Yzarr keze után nyúlt. Finoman fogta meg a másik
ujjait, hogy a hasára fektesse a hűsítő mancsot, majd hálás, megnyugvó
sóhaj szakadt fel belőle. Nem engedte el a hím kezét, hanem magához
ölelte kissé. Csak ezek után válaszolt.
-
Nem vagyok sucubbus, sem a felesége, hogy akármelyiket is magamnak
követeljem. De a lelke nélkül a test sem kéne. Úgyhogy szerintem ez
utóbbi állna a lista végén...-mondta a lány, s szavaiból érezhető volt,
hogy álmosodik.
- Pedig,
bármelyik... legyen ….halad...felé...- morogta Yzarr elhalkulva és
nehezen forgó nyelvvel. Rövidesen érezhető is volt, hogy teljesen
elernyedt a teste és talán érezhette azt is a nőstény hogy Yzarr homloka
érinti a hátát, egyébként amíg ébren volt vigyázott hogy ne érintse a
kelleténél jobban a nőstényt szigorúan mindig csak ott ahová a nőstény
akarja az érintését.
Az
elmúlt napok és közösen töltött alvások során Shya lassan
meggyőződhetett róla, hogy a hím nem tekinti őt potenciális
szeretőjének, sem pedig prédának. Molesztáló vagy túlzottan személyes
érintésben sem volt része a lánynak az óta az ominózus nyakharapás óta,
így a Kisnőstényt csak meglepte, de meg nem ijesztette a hátához érő
Yzarr.
-
Shyaaaaaaaaaaaaa-Shyaaaaaaaaaaa! - rikkantva rohant végig a házon
délután a kis szeleburdi szivárványfront. A haja összetűzve egy kontyba,
de loknik lógtak le a végéről, s ezek hurkái játékosan lengedeztek a
rohanó leányzó után. Drappszínű nadrág és egy fehér csónak ujjú blúz
volt rajta, amelyen virágos motívumok futottak keresztbe a jobb mellétől
a csípője bal oldaláig.
Helyek:
1.rész
Waooo! nagyon ott volt a párnás jelenet. Imádtam!!!!
Aggódott, hogy megütötte? Bocsánatot kért? Húúúúhaaaaa!
Ez egy pasinál sok jót nem jelent. XD
...testem vagy a lelkem? ...abba az irányba halad?
Még a végén happy end lesz, és egymásba szeretnek!
Szuper feji lett!!!
Hihi :D Örülök, hogy tetszett :P