Yzarr jó ideje olvasott már, s elérkezett
ahhoz a ponthoz amikor kíváncsian mordult fel, majd dühödten
horkantott. Épp az Obszidián Kígyó fejezeténél tartott, ahol megakadt a
tekintete egy odahelyezett lapon. A nőstény írását fedezte rajta fel.
- A leghatásosabb s egyben legkiválóbb, gyorsan ölő méreggel rendelkezik, ám kevesen tudják csak, hogy ez a kígyó képes más kígyók mérgét is semlegesíteni.
- ~ Különös képesség. De milyen áron!~
- Ében Liget: Be nem teszem oda a lábam..
- Az ár: Kegyetlen döntés, de képtelenség ítélkezni felette. Nem tudhatta, hogy így alakul, és... a kétségbeesés és ragaszkodás.. kegyetlen kényszerítő erő. Remélem, soha nem állít ilyen döntés elé az Élet.
- Az áldozás: Szóval gyilkosok. Megnyugtató. Most már legalább átláthatóbb az értékrendjük. No meg világos az a könyörtelen bizalmatlansága is. Szakmai ártalom, nemde?
Yzarr újabb papírt talált a korábbi ikrek történeténél, ez rövidebb volt.
- Remélem, azóta meglelték a nyugalmukat.
Yzarr
szorongva olvasta a következőket atyjánál és nagybátyjánál, korábban
nem olvasta azokat a lapokat, hiszen gyermekként nem volt kíváncsi a
születésének a körülményeire, de arról tudott, hogy volt egy halva
született öccse.
- Mennyi minden változott azóta...Sajnálom, hogy nem ismerhettem őket hamarabb. És Ibreath mint szerető feleség. Sokat veszítettek, túl sokat.
- Kényszerházasságból szerelem... ezek után nem tudom, merjek-e, akarjak-e közel kerülni Hozzá.
- “Különös férfi.” Jah.. kétségkívül.
- Kék szem: . . . meg. fogom. öletni. magam.
Yzarr
végül elérkezett az utolsó történethez. Dühös, fájdalmas morgás szakadt
fel a torkából, de nem a nőstény írása miatt, hanem attól, hogy külön
fejezetet szántak a számára. S, hogy... benne van minden, ami vele
történt.
~ Kész szerencse, hogy
nem írtad le apám, hogy hogyan végeztem puszta kézzel, a vadász
kopóval, aztán, hogy majdnem Dorean lett a következő áldozatom... ~
Mázsás
súly nehezedett a hím mellkasára. Az imént olvasott szavak, feltéptek
jó néhány régi heget, egy szaggatott sóhaj kíséretében ült fel és
fordult ki az ágy szélére, hogy a fejét a tenyerébe temesse, ezzel a
mozdulattal potyogtak ki a nőstény papírjai is az öléből, valamint
puffant hangosan a könyv is a földön.
Shya
megdermedt a puffanást hallva, s hogy érezte Yzarr mocorgását. Kis
ideig mély levegőket vett, majd mikor elfogyotta takaró alól a
lélegeznivaló, óvatosan feljebb emelte az anyagot. Arcát elérte a szoba
jóval hűvösebb levegője, és lassan elapadó könnyei kellemetlenül
feszültek az arcán. A lány fáradt sóhajjal tűrte le magáról a takarót,
majd kidugta a lábát is, és felkelt. Szó nélkül, arcát törölve indult el
a fürdő felé.
Yzarr az ujjai
közti résen pillantotta meg a két soros lapot, s onnan ülve olvasta el a
szavakat. Látta a nőstény árnyékát ahogy megmozdult s elindult a fürdő
felé, de nem igazán törődött vele.
- Theresa: Kösz drágám, rohadj meg.
- Drága jó Elriath, mibe kevertél... Hogy’ felelhetnék meg nektek?!
~Ebben legalább egyet értünk...de már rég megrohadt...~
Morgolódott fáradtan a hím magában.
~
Olvasta, jó-jó... De...Theresát, én akartam elmondani... egyszer vagy
soha! Külön fejezet, nekem?! Rém megtisztelő.... Ráadásul, pont ebben a
könyvben! Szégyen... szépen kielemeztek. ~
Yzarr vállai megrogytak.
Shya
kis ideig ácsorgott odabent, majd megnyitotta a vizet és lemosta az
arcát.kicsit élőbbnek érezte magát a melegvíz után, ám a sírástól fáradt
és érdektelen lett, ahogyan az lenni szokott.
Yzarr,
mikor nyílt a fürdőajtó, s látta, hogy a nöstény közeledik vissza,
rendezte a vonásait és csak ült az ágyon semmibe meredő tekintettel. Ám,
korántsem olyan megtörten, mint mikor még a nőstény a paplan alatt
feküdt.
Helyek:
1.rész
Jó az a könyv! A kis rafkós, elolvastatja a lánnyal, így nem kell vele beszélni. Lehet alkalmazni kéne a való életben is. :)
Tetszett Shya hozzáállása is. Jegyzetek "véletlenül" a könyvbe maradtak.
Nagyon tetszett, bár rövidkére sikeredett.
Valódi taktikus a kisfiú nem? :D