Haláli házasság

Yzarr bólintott , bár még a nőstény közelében maradt.

- Dorean, ti haza viszitek a húgomat, mi pedig megyünk a nagyihoz. - pillantott a társaira a hím

Shyara mély levegőt vett, majd egy meglepett:

- Hűűűhh- kíséretében engedte ki, s csodálkozva pislogott párat.- Nem... Nem hittem, hogy ilyen lesz... - mondta elmerengve, majd Yzarr kezét fogva pukedlizett, mintegy lezárva a különös, bódító táncot, s visszatérve a megfelelő, elegáns szerepbe.

- Ha csak egy tánctól így elalélt.... - jött egy halk mélyebb hang.

- Képzelhetitek... ha majd ott tartanak.... - fűzte tovább más valaki.

- Lehet mégsem olyan rossz fogás mint látszik? - jegyezte meg, valaki egészen a hátuk mögül.

- Jól van, helyes, ti hárman maradtok a falu nappali őrzésére is! - csapta össze a tenyerét Yzarr és miután füttyentett Ében is bevágtatott a csoportosulás közelébe, majd lassan baktatott keresztül a megnyíló úton a gazdája felé.

Dorean, aki ép nyitotta volna a száját, most bölcsen becsukta.

A sötétzöld inget felvette, s még nem gombolta be magán, megállt a nagyobb csoportosulástól nem messze.

- Idomár egyik kutyájával értesíthettek ha valami probléma lenne a falu körül, holnap reggelre talán már ki is józanodnak az őreik. Nem akarom megtudni, hogy esetlegesen ti sem figyeltek oda, - hordozta jéghideg pillantását végig a harcosain. - mert, higgyétek el tudni fogok róla ha valamelyiktők akár a kelleténél többi időt tölt azzal a kis vihogós fruskával ott, a pajta ajtóban... - bökött a hím a pajta felé a fejével. A harcosok egyetértően bólintottak, tisztában voltak azzal, hogy a beszólás miatt kapták a nappali műszakot is. - Gyertek ide! - utasította a hímeket. A tenyerét nyújtotta a két szélsőnek, azok bele hajtották az arcukat Yzarr tenyerébe, a középső pedig neki döntötte a homlokát Yzarr homlokának.

Eközben Yaziék is megérkeztek a lovaikkal, de most Miát és Nettát is leintette, látva, hogy a bátyja el van foglalva a harcosokkal.

- Mit csinál? - kérdezte Mia.

- A Obszidián nappali áldása. - jött Yazira felelete.

- És az mit tud? - kíváncsiskodott Netta.

Yazira nagy rejtélyesen megrántotta a vállát és mutató ujját a szeme sarkába illesztette, miközben nyelvet öltött. Csak a harcosok és a született Themarok tudták, hogy szó szerint nappali áldás, ezért voltak előnyben több harcossal szemben, a Kígyó nem csak páncélt adott nekik harcok közben ,de nappal védte az éjszakához szokott szemüket, afféle hő látással, olyasmivel ami a kígyóknak lehet. S ezt is csak a nappali őrségbe beosztott fajtájuk béli kaphatta, ha alkalom adtán nappali feladatott kellett ellátnia, ezért voltak a félelfek is tagjai a klánnak.

- A Obszidián áldása kísérjen titeket a harcban. - hallatszott Yzarr hangja, majd Yzarr körül fuvallat keletkezett s egyértelműen a mágia jelei is érezhetően megjelentek Yzarr tetoválása az ing mögött halovány kéken felizzott, a körötte álló hímek pupillája  egy pillanatra résnyire szűkült, majd visszaváltott normális kerekké, s a kék  villanás is elmúlt ,  mire elléptek Yzarr elől és mellől, letérdeltek és fejet hajtottak előtte.

A Mesterük néhány pillanatig némán állt, végül bólintott.

- Mehettek! - küldte el a harcosokat.

Yzarr karba font kézzel bólintott, s pár pillanatig még háttal állt a mögötte gyülekező tömegnek, harcosai eltűntek a sötétségben, ugyan még volt néhány óra a szürkületig, de tényleg kegyesnek gondolták az ajándékot amit kaptak a Mesterüktől, időnként inkább a papnők osszák ha túl sok a nappali feladat. Nagy megtiszteltetésnek számított ez is, hogy az Örökös áldotta meg őket.

- Shyaaa! Mi megyünk! - szólalt meg végre Netta, látva, hogy most már nem zavar meg semmit a közbe kotyogásával.

Yzarr még mindig háttal állt, az orrnyergét masszírozta, egy pillanatig, majd elkezdte begombolni az ingjét. Ében patája koppant mögötte ahogy gazdája mellé felsorakozott, Yzarr belemarkolt az állat nyakába és kicsit nekidőlt, alig észrevehetőn.

- Dorean, vidd haza Yazit, gondoskodjatok a bírtok őrzéséről, aggaszt amit Obszidián ... mondott. - fejezte be. - Elriathot vigyétek biztonságba. - halkította el a hangját a közelébe lépő hímnek intézve a szavait. - Tud valamit de nem akarja elmondani... - morogta Yzarr bosszúsan.

Shyara, miután a harcosok túlzott jókedve és élcelődései megakadtak, csendesen lépkedett Yzarrtól kissé lemaradva, de mégis a hím mellett, s némán figyelte, ahogy a hím utasítja a három jómadarat.. Ha most kérdezett volna tőle valamit a másik, akkor Shya válaszának végén minden bizonnyal szerepelt volna az 'Uram' jelző, a hím határozott és parancsoló fellépésének hatására. Szerencsére erre nem került sor, és így a Kisnőstény elkerült egy újabb zavarba ejtő helyzetet.

Enyhe elégedettség melengette, hallva a pajtabéli szőkeségre tett megjegyzését Yzarrnak, és csodálkozva figyelte a rövid ceremóniát. Aprót nyelt, mikor a hímek szemei kékes fényben villantak, de nem lépett hátrébb, és tartózkodásának nem adta feltűnő jelét.

Yazi és a lányok kis párbeszéde elkerülte a figyelmét, pedig ez a kérdés őt is foglalkoztatta, de tudta jól, hogy a kérdezősködésre ez a legalkalmatlanabb pillanat, így csendben maradt, s csupán tekintetét szegezte a látványra.

A Kisnőstény megfordult, hallva újdonsült pajtása hangját, s melegen elmosolyodott. Intett is a lánynak, de mikor a mellette álló hímre pillantott, aggodalom futott át az arcán, látva a hím fáradtságról árulkodó kézmozdulatát.

- Fogja rövidre, aztán indulás!! - morogta halkan, kettejüknek. Miközben a nyereghez lépett, hogy felszállhasson a lovára.

Shyara a szemét forgatta, s azzal a lendülettel hullott le a keze Yzarr karjáról. Ám még így is elmaradt a sértődött vagy bosszús feleselés. Helyette a Kisnőstény engedelmeskedett, s barátnőihez sietett elbúcsúzni.Megölelte a lánykákat, s megköszönte nekik a közös táncot és a bál előtti útmutatást. Yazitól is elköszönt, és szép álmokat kívánt.

- Remélem még találkozunk! - kiáltotta Netta Shyának.

- Szeretnélek jobban megismerni és találkozhatnál anyuval is! - hadarta gyorsan Mia.

- Az én anyummal is találkozhatnál!- szólt utána Netta, mikor a lány már indulni készült, mire a Kisnőstény megtorpant, bár ezt inkább a gyorsan elhadart következő mondatok okozták.közben.  Netta és egymásra vigyorogtak, majd egymás karjába fonták a kezeiket, és nevetgélve elindultak.

- Hogy mi? Ezt hogy értitek? - fordult vissza értetlenül Shyara

Yzarr diszkréten megköszörülte a torkát, a kezében már ott volt Búza kantárja, s rosszallóan meredt a nőstényekre.

Shya bocsánatkérően pillantott rá, majd Yazirára. Szavait ez utóbbinak szánta:

- Ha hazaértem, beavatsz, értve vagyok? - kérdezte szigorúan, de a tekintete mosolygott, ahogy a kisebb nőstényre pillantott. - Szigora inkább az időhiánynak és sürgetésnek szólt, s biztosra akarta venni, hogy nem marad rejtve előle az imént feltűnő titok.

Yazira lelkesen szalutált, mielőtt még felpattant volna a saját lovának nyergébe és játékosan nyelvet öltött mind Shyára és Yzarra is, majd felkacagott.

Shya kuncogva csóválta a fejét, majd fejét kissé vállai közé húzva iszkolt Yzarrhoz, mielőtt a hím tényleg bemorcolt volna.

- Értettem, igen is, Mesteeer! - mélyítette el a hangját a kisnőstény, utolsó szavát természetesen Yzarrnak intézte, végül nyakát behúzva rúgta vágtába a saját hátasát, nehogy Yzarr valamit utána küldhessen... De a nevetése még így is hallatszott miközben távolodott.

Yzarr lassú lépésbe fogta a lovát, miközben elindult az ellenkező irányba, nem messze lemaradva követte őket a nagyanyja hírnöke. Húga megjegyzését figyelmen kívül hagyva szólalt meg.

- Tudod, a helyedben már ott térdepelnék a szoknyája előtt és sűrű hajlongások közepette ecsetelném, hogy épp napnyugtára ide ér az unokája... - pillantott hátra a válla felett a látszólag immár nyugodt hírnöknek Yzarr.