Yzarr morgolódva fordult vissza és hagyta nyitva maga mögött az ajtót, leült a kanapéra és fogcsikorgatva meredt a kamillázó készletre.
~ Nincs az az isten, hogy én ezt megcsináljam... Ettoin se fog hozzám nyúlni, az is biztos!~
A hím hátradöntötte a fejét a kanapé támlájára, majd szólt a komornyiknak.
- Adhatja az első vattát... - adta ki az utasítást és várta, hogy a komornyik a kezébe adja az első nedves pamacsot. Ment volna a dolgára vagy tovább aludni, még nem döntötte el, hogy mit csinál a megérkezése utáni napon, ennyire nem tervezte be az idejét, de ehhez semmi kedve nem volt. Az idős komornyik átnyújtotta a pamacsokat egyenként, s elvette a megfelelőt, praktikusan az Úrfi keze alá dolgozott, s percek múlva végeztek is.
- S Ön, Úrfi , mikor óhajt enni? - kérdezte Ettoin.
Yzarr felkelt és kinyújtóztatta a tagjait, majd pislogott néhányat.
- Fürdés után, a télikertben - felelte a hím és gyors léptekkel eltűnt a szalonból.
A Kisnőstény csendesen megvárta, míg Yzarr végez a kamillázással, s azután a fürdő felé vette az útját, hogy egy gyors mosakodást csapjon.
Yzarr megvárta, míg a nőstény végez a gyors fürdésével, bár most az egyszer kimondottan türelmetlen volt. Már kölyökkorában is azért kapott külön fürdőt, mert a fürdésre utált várni. Szeretett tiszta lenni, amint lehetősége adódott rá. Azok után nem is csoda, ha épp napokig kellett netán koldusnak öltöznie... Vagy heteket a vadonban, elfedve a szagát.
Shya mentségére legye mondva, elég sietős volt, mondhatni kapkodott a kint várakozó hím kedvéért; nem váratta sokáig Yzarrt. Hamarosan jött is ki, s kibomlott, kócos haján és gyűrött, kissé elnyíló köntösén látszott, hogy még a fésülködést is későbbre hagyta, annyira sietett.
- Bocsánat, remélem, nem várattam sokáig - szabadkozott Shya, mikor kiért a fürdőből.
- Hm...-hm... - vigyorodott el a hím, majd ellökte magát a fürdővel szemközti ajtótól, s ellépett a kócos nőstény mellett. Míg kint várt, Valen hozott neki egy váltás ruhát; sötétkék bőrnadrágot és a csizmáját meg egy sötétkék kapucnis ujjatlan pólót, valamint egy szintén sötétkék garbót, annyira sötétkéket, hogy szinte már feketének látszottak a ruhái.
Ő ráérősebbre vette a figurát, szeretett fürdeni és meg is adta a módját. Bő tíz perc múlva tisztán, frissen és üdén lépett ki a fürdőből, hogy a télikert felé vegye az irányt, a karjában a pulóverével együtt. A haja száraz volt, elegánsan kócos. Mivel nem akart megfázni, így a Madamme-tól tanult szárító-melegítő bűbájt vetette be, még törölköznie sem kellett.
Shyarát a télikertben ücsörögve találta, amint halkan dudorászva a haját fésülte, maga előtt az asztalon egy vékony mappával.
Yzarr figyelte ahogy a Kisnőstény a haját fésülgeti. Az üvegházat betöltötte a friss virágillat, orchidea és valami különös, kellemes, szappanszerű illat keveredett a sok-sok méz és tiszta forrás illatával. Szeretett időnként itt reggelizni, pontosan az illatok miatt, ráadásul most virágzott az egyik kedvenc orchideája is. Lassan közeledett, s meg is állt annál a virágnál. Még a patak túloldalán volt, s egy keskeny híd vezetett át kis folyó fölött, ennek a végénél volt az asztal s a nőstény is, így láthatta őt.
Shya nem hallotta meg azonnal a közeledőt, így zavartalanul dudorászott.
Yzarr hangtalanul közeledett, majd megállt az üres szék mellett és elfordult arrafelé, amerről Valent várta. Még hallotta a hangját, ami a konyha felől szűrődött ki. Az evőeszközök már ki voltak pakolva, s csak néhol égett fáklya a pihenő helyük körül, hogy lássák, mit esznek. Halkan köszörülte meg a torkát, majd helyet foglalt a nősténnyel szemben.
~ Hamarosan kezdődik az aratási bál... Szerencse, hogy erre haza értem... ~
- Szólt Valennek, hogy két teríték lesz? - Kérdezte Shyarát, mert az igazat megvallva, nem számított arra, hogy a nősténnyel fog étkezni... Arra sem számított, hogy itt találja a télikertben.
A Kisnőstény megrázta a fejét, s elmosolyodott, miközben lerakta maga mellé a hajkeféjét.
- Nem, de úgy sejtem, kettőnkre számol - felelte Shya, majd fürkészőn nézett a hím íriszeibe. - Hogy van a szeme? - kérdezte, s hangja figyelmességről árulkodott.
- Jobban - válaszolta a hím töprengés nélkül. Igazából nem akart túlságosan lekezelő lenni, de egyedül szeretett enni többnyire. Meg is szokta, hogy ha egyedül eszik, nem kell senkire várnia, nem várnak rá, hogy ha épp neki áll éppen olvasni, akkor mikor fejezi be végre a falatozást. A múltkori reggelizés pedig kivételesnek volt mondható, különleges esetnek, lévén azt hitték, halálba aludtam magát a nőstény.
- S maga? Minek köszönhetem a társaságát? - kérdezte Yzarr erőt véve magán, s illedelmesen bukott ki belőle a kérdés.
- Emlékszik, mondtam, hogy Yazi szervezkedett a bállal kapcsolatban. Nos, itt az akta, amiket végül én is úgy láttam, hogy szükséges és megoldható, leírtam, elolvashatja. Azaz hogy inkább... szeretném, ha leellenőrizné - javította ki magát a lány, s az asztalra emelte az említett papírkupacot. - Hátha elkerülte valami a figyelmemet, vagy nem illene a szokásokhoz.
- Köszönöm.
Yzarr előre dőlt ültében és az aktáért nyúlt. Valenék ekkor érkeztek meg a tálcákkal, amelyen valóban a párosnak elegendő étel és ital volt, valamint egy plusz teríték.
Yzarr hátradőlt, s kinyitotta az ölében az aktát, fél szemmel a sorokat figyelte, miközben Valen pakolását is szemügyre vette.
- Málna lekvárt is hozzon, kérem - hallatszott Yzarr hangja, majd visszafordult az első oldal felé. A tejberizse pedig még forrón gőzölgött előtte. A hím még akkor kérte ezt, amikor megérkezett. Emígyen a nőstény is kapott egy igen tekintélyes tányért, nagyobbat, mint Yzarré, amit még a hím nem vett észre, ám Shyara megemelkedő szemöldöke arról árulkodott, hogy neki viszont feltűnt a tányércsere.
- S hozzon tintát és tollat is. - Míg Valen távol járt, addig Yzarr átfutotta a további oldalakat is. A Kisnőstény pedig várt, ajkán félmosollyal, vajon mikor tűnik fel a csere Yzarrnak. Mivel erre nem került sor, azaz hogy Shya előbb unta meg a várakozást, ezért úgy döntött, megtréfálja a hímet, s ennek neki is állt. Elővette a fahéjat és a cukrot, s látványosan a hím orra előtt kezdte el megízesíteni a kisebb tányér tejberizst.
Yzarr felkapta a fejét a hadonászásra és elkerekedett szemmel pillantott a nőstényre.
-Én... köszönöm, de lekvárral enném ...- a hangja kicsit kétségbeesett volt. Szerette a fahéjat, nem is lett volna most se különösebb gondja vele, de jelen pillanatban a lekvárt kívánta jobban.
Shyara széles, ragyogó mosollyal emelte rá a pillantását, s úgy válaszolt, vidám, szinte büszke hangon.
- Tudom! - azzal a hím elé tette a méretesebb tányért, érintetlenül, majd maga elé húzta a fahéjasat.
Yzarr megkönnyebbülten felszusszantott, miközben egy alig észrevehető mosoly bujkált a szája szegletében, s megrázta a fejét egy olyan 'nem hiszem el' mozdulattal.
- Köszönöm - dőlt hátra, majd az asztal szabad részére tette a papírokat. A Kisnőstény pajkos somolygással és csillogó szemekkel biccentett, jelezve a ki nem mondott, Szívesen választ.
- Narancslevet? - kérdezte Yzarr a nősténytől, miközben már nyúlt is a kancsóért. Shya pedig tartotta a poharát.
- Köszönöm, kérek.
Yzarr szintén bólintott a nőstény hangjára, majd kitöltötte neki, s végül magának is egy pohárba az italt.
- A kertészek kimaradtak... nem ártana odafigyelniük erre is a jövőben... - belekortyolt a pohárba, majd visszarakta azt az asztalra. - S még néhány apróság. De örülök, hogy visszafogta a Húgomat. - A hím hangjában elégedettség bujkált.
- Egyen csak nyugodtan... - ivott bele ismét a poharába. Shyara pedig bólintott.
- Jó étvágyat! - s neki is látott. Nem kapkodott, és kis falatokkal evett, lévén inkább desszertnek tekintette a tejberizst, s így apró falatokkal majszolta.
- Ami kimaradt, majd pótolja, vagy törjem rajta a fejem később? - kérdezte még, visszautalva a bál előkészületeire.
- Ha akarja, törheti... - válaszolta Yzarr kicsit élcelődve a másikkal. Valen végre megjelent a kért lekvárjával meg a tintával és a tollal, majd távozott. Yzarr pedig nekilátott, hogy a kívánt lekváros tejberizsét elfogyassza. Tudta úgy is, hogy néhány órán belül éhes lesz, de mire valók az aratási bálok, ha nem evésre, ivásra és táncolásra?
Elhelyezte a tintatartót meg a pergameneket, és miközben jobb kézzel falatozott, addig bal kézzel pótolgatta a kihagyott dolgokkal.
Tett egy felkiáltó jelet az ételekhez, amik kis, apró tálcán hordozható előételek, valamint bor és pezsgő voltak. Időnként pedig bekapott néhány falatot a tányérjából.
A Kisnőstény békésen evett, és kivételesen a csend sem zavarta. Nem érezte azt a feszültséget, ami a vihar előtt, vagy a vitáik félperces szünetében szokott megjelenni, s ezt kellemesnek találta. Időnként Yzarra pillantott, figyelte a hím megfontolt mozdulatait. A másik nyugodtnak tűnt, tartásán a Kisnőstény nem látta az állandó készenlétet, ami általában jellemezte a hímet, és Shya eltöprengett. Annyira más volt Yzarr, amikor hátát kihúzva, felemelt állal vitatkozott vagy épp fenyegetőzött, s az iménti őszinte kis riadalma is úgy tűnt, egy teljesen más sötételf gesztusa lehetne. Mindehhez társult még Yzarr arca, amikor aludt, vagy Ébennel és Kristállyal foglalkozott, s a mostani töprengő, elmélyült figyelem. Mind más és más arca a hímnek. Shyara csöndes érdeklődéssel szemlélte Yzarrt. h
A hím érezte magán a másik tekintetét, s még ha zavarta is, hogy figyelik, nem mutatta ki. Valóban belemerült a pergamen tanulmányozásába s az irkálásba, csak örülni tudott, hogy még melegen kapta be az utolsó falat édességét. Aztán jóllakottan tette arrébb maga elől a tányérját, hogy az asztalra könyökölve összefűzze a kezét s a kézfejére ejtse az állát. Innét is a pergament s a tételeket futotta át, s gondolatban már elkezdte tervezni a bál várható költségeit. Látszólag még az előtte ülő nőstényről is megfeledkezett.
Shyara elmosolyodott a mélyen gondolataiba merült hímet figyelve.
- Megtenné, hogy nem bazsalyog folyton? - csattant halkan, kérdőn Yzarr hangja; ugyanis megunta a folyton vizsla tekintetet, s azt, hogy tanulmányozzák. A kérdés végére pedig metszőn pillantott a vele szemben ülő Kisnőstényre a szempillája alól, megakasztva az épp megszólalni készülő nőstényt.
Shya egy pillanatra meghökkent, majd halkan felnevetett. Túlságosan jól aludt, túl békés volt a koraeste és a desszertezés ahhoz, hogy hajlandó legyen megbántódni.
- Nagyon nem örülhet annak a bálnak, ha ennyire elrontotta a kedvét. Vigyázzon, nehogy megfeküdje a gyomrát a sok epés megjegyzés - intette Yzarrt kicsit ugrató, mégis egy árnyalatnyi figyelmeztető hangsúllyal. Nem érezte úgy, hogy bazsalyogna, s azt sem értette, miért baj, hogy környezetén kívül a hímet is szemügyre vette.
Bár Yzarr testtartása még mindig az iménti nyugodtságot sugározta, a tekintete résnyire szűkült össze a feltételezéstől, s a burkolt figyelmeztetéstől.
- Előbb gondolkodjon, mielőtt téves következtetéseket von le... - a hangja akár a szakadó selyem: finom, ugyanakkor egy árnyalatnyi baljóslatot is sugallt. Azzal készült is felkelni az asztaltól, a teleírt pergament pedig a nőstényre hagyományozni. Sikerült megakadályoznia, hogy Shyara fesztelen jókedve sokáig tartson. A Kisnőstény bosszúsan szusszantott, s magához vette a mappát és korábban félretett hajkeféjét, mielőtt ismét elhagyná.
- Most pedig, ha megbocsát, dolgom van - folytatta Yzarr a korábbi selymes hangon, majd felkelt a székről. A Kisnőstény, ha kelletlenül is, de ugyanígy tett.
- Cöh.. Magán kiigazodni....- húzta el a száját lemondóan.
- Nehezebb, mint egy nőn, mi? - vetette hátra a válla felett Yzarr, miközben már a kedvenc virága mellett haladt el. Leszakított róla egy szálat, s megállás nélkül ment tovább. A hangja gunyoros volt és kissé lenéző.
-Eejgen - húzta el a hangzót Shya kedvetlenül, s biztos távolságból, de azért még Yzarr után lépett. - Akárki is mondta, hogy a nők bonyolultak.. nem találkozott magával.- A Kisnőstény hitetlenkedve csóválta a fejét, de hangjából nem hallatszott neheztelés, csupán tényleg nem értette Yzarr hangulatváltozásait.
Yzarr megpörgette az illatos indás virágot az ujjai között, majd mivel nem láthatta a mögötte haladó nőstény, hogy bosszúsan megforgatja a szemeit, csak a hangját hallhatta, megszólalt.
- Micsoda tragédia. - A hangja bosszús volt és némi gőgös jókedv keveredett benne, amit Shyara igazán nem tudott már hova tenni magában. Pár pillanat tétovázás után végül vállat vont. ~ Csak egy újabb félresiklott beszélgetés ~ állapította meg lemondóan, s a szobája felé indult. Valen majd úgyis elpakol utánuk.
Yzarr először a földszinti dolgozó szoba felé indult, ott összefutott Doreannal, gyorsan megbeszélték, hogy az istállóknál találkoznak, s onnan indulnak el az esti arató ünnepre. Néhány levéllel a kezében felsietett a szobájába, ott azokat letette a könytvárszobájából nyíló privát dolgozóba. Belépve megakadt a tekintete egy medálon, amely rémlett neki, hogy a nőstényé, s a vihar óta itt lehetett nála, de teljesen elfeledkezett róla.
~ Csoda, hogy nem kereste... Még mielőtt elindulok, odaadom neki.~
A hím letette a nyakláncot a kikészített ruháira, de előtte még elment ismét fürdeni egy gyorsat, eltüntette magáról a fahéjillatot és inkább a mentát választotta némi citromfűvel, hajat is mosott, majd a Madamme melegítő bűbájával megszárítkozott. A haját hátrafésülte és összefonta nagyjából tarkó környékén. Egy bársony lovagló nadrágot választott, - amelyet madzaggal tudott megkötni elől, így is szorosan passzolt a nadrág, legalább is annak látszatát keltette -, térdig érő csizmával, és nem maradtak el a dobótőrök sem, amelyeket a dolgozó szobájában rejtegetett biztos helyen. Ezekből néhányat a csizmájába tűzött. Majd egy egyszerű fehér inget vett fel, gombok és gallér nélkül, a nyaknál v kivágással, amelyet fehér zsinórral tudott szorosabbra húzni. Affölé pedig egy csuklyás pulóver, majd magára kanyarintott egy köpönyeget, végül a nyakláncot magához véve átkopogott a nőstényhez. Mikor odabentről nem hallott egy hangot sem, vállrándítva zsebre vágta a láncot, s elindult a megbeszélt helyre, hogy Doreannal találkozzon.
- Shyaaaa! Megvagy! Aratási bál van, most hallottam! Mennünk kell, tudom, hogy szeretsz táncolni - hallotta a Kisnőstény barátosnéje hangját, alighogy visszaért a szobájába.
Yazi már felöltözött, tunikát viselt, kanyargós mintával, amely az egyik oldalán kezdett felfutni a másikra a keblei előtt, vékony pántokkal, hozzá buggyos nadrágot, narancssárga színben, ez passzolt a tunika fehér alapszínéhez s a fekete mintákhoz, legalább is szerinte. Lábbelinek pedig egy fekete topánkát vett fel.
- Gyere, a szobámban készülődünk, neked nincsenek olyan ruháid! Shya meglepetten vonta fel a szemöldökét, majd végül beadta a derekát. ~Miféle “olyan” ruhák??~ töprengett, de látva Yazi elsöprő lelkesedését, inkább nem húzta az időt kérdésekkel. Tudta, hogy hamarosan megtudja úgyis.
- Miaaaz? Miért vagy ilyen hallgatag?
Yazi kérdése ébresztette rá a Kisnőstény, hogy egész úton egy szót sem szólt, csak sietett a lányka után. Vállat vont, s elmosolyodott.
- Az lennék? Bocsánat. Szóval, miféle bál ez? Mesélj, milyen, és hogy értetted, hogy nincs olyan ruhám? Valami beöltözés is lesz, vagy mire gondolsz?- támadta le gyorsan pár kérdéssel barátnéját, hogy informálódjon, és ne neki kelljen beszélnie. Nem volt mit mondania, bár tény, hogy Yazi meghívása felcsigázta.
- Aratási bál, kérlekszépen, drága nővérkém, és! Nem kiöltözős, szép nyári ruhában illik menni: szoknya, vagy egyrészes ruha, hogy jól pörögjön és forogjon rajtad a szoknyája... - bökött az ő szoknyanadrágja felé. - Még sosem voltál ilyenen? Van tűz, akörül táncolunk és... fiúk-lányok kérik fel egymást, minél több kendőt gyűjtesz, annál jobb, te lehetsz az aratási bál királyője. Egy pár legfeljebb kétszer táncolhat az éj folyamán. Az est kezdetén mindenki kap egy kendőt, ami az övé, azt a színt nem kaphatja meg, azt osztja el másoknak... - vázolta kissé talán túl össze-visszásan és eléggé lelkesen a kis Themar lányka, hogy mit is kell pontosan tudnia az ő barátosnőjének.
Shya figyelmesen hallgatta, s kedve is lett volna a tánchoz. Túl régen szórakozott úgy igazán, s hiányolta a zenét. Ugyanakkor nem tudta, Yzarr ellenezné-e a lányok részvételét, s ha igen, vajon mit fog szólni, ha meglátja őket?
- És a bátyád?
~ Nincs az az isten, hogy én ezt megcsináljam... Ettoin se fog hozzám nyúlni, az is biztos!~
A hím hátradöntötte a fejét a kanapé támlájára, majd szólt a komornyiknak.
- Adhatja az első vattát... - adta ki az utasítást és várta, hogy a komornyik a kezébe adja az első nedves pamacsot. Ment volna a dolgára vagy tovább aludni, még nem döntötte el, hogy mit csinál a megérkezése utáni napon, ennyire nem tervezte be az idejét, de ehhez semmi kedve nem volt. Az idős komornyik átnyújtotta a pamacsokat egyenként, s elvette a megfelelőt, praktikusan az Úrfi keze alá dolgozott, s percek múlva végeztek is.
- S Ön, Úrfi , mikor óhajt enni? - kérdezte Ettoin.
Yzarr felkelt és kinyújtóztatta a tagjait, majd pislogott néhányat.
- Fürdés után, a télikertben - felelte a hím és gyors léptekkel eltűnt a szalonból.
A Kisnőstény csendesen megvárta, míg Yzarr végez a kamillázással, s azután a fürdő felé vette az útját, hogy egy gyors mosakodást csapjon.
Yzarr megvárta, míg a nőstény végez a gyors fürdésével, bár most az egyszer kimondottan türelmetlen volt. Már kölyökkorában is azért kapott külön fürdőt, mert a fürdésre utált várni. Szeretett tiszta lenni, amint lehetősége adódott rá. Azok után nem is csoda, ha épp napokig kellett netán koldusnak öltöznie... Vagy heteket a vadonban, elfedve a szagát.
Shya mentségére legye mondva, elég sietős volt, mondhatni kapkodott a kint várakozó hím kedvéért; nem váratta sokáig Yzarrt. Hamarosan jött is ki, s kibomlott, kócos haján és gyűrött, kissé elnyíló köntösén látszott, hogy még a fésülködést is későbbre hagyta, annyira sietett.
- Bocsánat, remélem, nem várattam sokáig - szabadkozott Shya, mikor kiért a fürdőből.
- Hm...-hm... - vigyorodott el a hím, majd ellökte magát a fürdővel szemközti ajtótól, s ellépett a kócos nőstény mellett. Míg kint várt, Valen hozott neki egy váltás ruhát; sötétkék bőrnadrágot és a csizmáját meg egy sötétkék kapucnis ujjatlan pólót, valamint egy szintén sötétkék garbót, annyira sötétkéket, hogy szinte már feketének látszottak a ruhái.
Ő ráérősebbre vette a figurát, szeretett fürdeni és meg is adta a módját. Bő tíz perc múlva tisztán, frissen és üdén lépett ki a fürdőből, hogy a télikert felé vegye az irányt, a karjában a pulóverével együtt. A haja száraz volt, elegánsan kócos. Mivel nem akart megfázni, így a Madamme-tól tanult szárító-melegítő bűbájt vetette be, még törölköznie sem kellett.
Shyarát a télikertben ücsörögve találta, amint halkan dudorászva a haját fésülte, maga előtt az asztalon egy vékony mappával.
Yzarr figyelte ahogy a Kisnőstény a haját fésülgeti. Az üvegházat betöltötte a friss virágillat, orchidea és valami különös, kellemes, szappanszerű illat keveredett a sok-sok méz és tiszta forrás illatával. Szeretett időnként itt reggelizni, pontosan az illatok miatt, ráadásul most virágzott az egyik kedvenc orchideája is. Lassan közeledett, s meg is állt annál a virágnál. Még a patak túloldalán volt, s egy keskeny híd vezetett át kis folyó fölött, ennek a végénél volt az asztal s a nőstény is, így láthatta őt.
Shya nem hallotta meg azonnal a közeledőt, így zavartalanul dudorászott.
Yzarr hangtalanul közeledett, majd megállt az üres szék mellett és elfordult arrafelé, amerről Valent várta. Még hallotta a hangját, ami a konyha felől szűrődött ki. Az evőeszközök már ki voltak pakolva, s csak néhol égett fáklya a pihenő helyük körül, hogy lássák, mit esznek. Halkan köszörülte meg a torkát, majd helyet foglalt a nősténnyel szemben.
~ Hamarosan kezdődik az aratási bál... Szerencse, hogy erre haza értem... ~
- Szólt Valennek, hogy két teríték lesz? - Kérdezte Shyarát, mert az igazat megvallva, nem számított arra, hogy a nősténnyel fog étkezni... Arra sem számított, hogy itt találja a télikertben.
A Kisnőstény megrázta a fejét, s elmosolyodott, miközben lerakta maga mellé a hajkeféjét.
- Nem, de úgy sejtem, kettőnkre számol - felelte Shya, majd fürkészőn nézett a hím íriszeibe. - Hogy van a szeme? - kérdezte, s hangja figyelmességről árulkodott.
- Jobban - válaszolta a hím töprengés nélkül. Igazából nem akart túlságosan lekezelő lenni, de egyedül szeretett enni többnyire. Meg is szokta, hogy ha egyedül eszik, nem kell senkire várnia, nem várnak rá, hogy ha épp neki áll éppen olvasni, akkor mikor fejezi be végre a falatozást. A múltkori reggelizés pedig kivételesnek volt mondható, különleges esetnek, lévén azt hitték, halálba aludtam magát a nőstény.
- S maga? Minek köszönhetem a társaságát? - kérdezte Yzarr erőt véve magán, s illedelmesen bukott ki belőle a kérdés.
- Emlékszik, mondtam, hogy Yazi szervezkedett a bállal kapcsolatban. Nos, itt az akta, amiket végül én is úgy láttam, hogy szükséges és megoldható, leírtam, elolvashatja. Azaz hogy inkább... szeretném, ha leellenőrizné - javította ki magát a lány, s az asztalra emelte az említett papírkupacot. - Hátha elkerülte valami a figyelmemet, vagy nem illene a szokásokhoz.
- Köszönöm.
Yzarr előre dőlt ültében és az aktáért nyúlt. Valenék ekkor érkeztek meg a tálcákkal, amelyen valóban a párosnak elegendő étel és ital volt, valamint egy plusz teríték.
Yzarr hátradőlt, s kinyitotta az ölében az aktát, fél szemmel a sorokat figyelte, miközben Valen pakolását is szemügyre vette.
- Málna lekvárt is hozzon, kérem - hallatszott Yzarr hangja, majd visszafordult az első oldal felé. A tejberizse pedig még forrón gőzölgött előtte. A hím még akkor kérte ezt, amikor megérkezett. Emígyen a nőstény is kapott egy igen tekintélyes tányért, nagyobbat, mint Yzarré, amit még a hím nem vett észre, ám Shyara megemelkedő szemöldöke arról árulkodott, hogy neki viszont feltűnt a tányércsere.
- S hozzon tintát és tollat is. - Míg Valen távol járt, addig Yzarr átfutotta a további oldalakat is. A Kisnőstény pedig várt, ajkán félmosollyal, vajon mikor tűnik fel a csere Yzarrnak. Mivel erre nem került sor, azaz hogy Shya előbb unta meg a várakozást, ezért úgy döntött, megtréfálja a hímet, s ennek neki is állt. Elővette a fahéjat és a cukrot, s látványosan a hím orra előtt kezdte el megízesíteni a kisebb tányér tejberizst.
Yzarr felkapta a fejét a hadonászásra és elkerekedett szemmel pillantott a nőstényre.
-Én... köszönöm, de lekvárral enném ...- a hangja kicsit kétségbeesett volt. Szerette a fahéjat, nem is lett volna most se különösebb gondja vele, de jelen pillanatban a lekvárt kívánta jobban.
Shyara széles, ragyogó mosollyal emelte rá a pillantását, s úgy válaszolt, vidám, szinte büszke hangon.
- Tudom! - azzal a hím elé tette a méretesebb tányért, érintetlenül, majd maga elé húzta a fahéjasat.
Yzarr megkönnyebbülten felszusszantott, miközben egy alig észrevehető mosoly bujkált a szája szegletében, s megrázta a fejét egy olyan 'nem hiszem el' mozdulattal.
- Köszönöm - dőlt hátra, majd az asztal szabad részére tette a papírokat. A Kisnőstény pajkos somolygással és csillogó szemekkel biccentett, jelezve a ki nem mondott, Szívesen választ.
- Narancslevet? - kérdezte Yzarr a nősténytől, miközben már nyúlt is a kancsóért. Shya pedig tartotta a poharát.
- Köszönöm, kérek.
Yzarr szintén bólintott a nőstény hangjára, majd kitöltötte neki, s végül magának is egy pohárba az italt.
- A kertészek kimaradtak... nem ártana odafigyelniük erre is a jövőben... - belekortyolt a pohárba, majd visszarakta azt az asztalra. - S még néhány apróság. De örülök, hogy visszafogta a Húgomat. - A hím hangjában elégedettség bujkált.
- Egyen csak nyugodtan... - ivott bele ismét a poharába. Shyara pedig bólintott.
- Jó étvágyat! - s neki is látott. Nem kapkodott, és kis falatokkal evett, lévén inkább desszertnek tekintette a tejberizst, s így apró falatokkal majszolta.
- Ami kimaradt, majd pótolja, vagy törjem rajta a fejem később? - kérdezte még, visszautalva a bál előkészületeire.
- Ha akarja, törheti... - válaszolta Yzarr kicsit élcelődve a másikkal. Valen végre megjelent a kért lekvárjával meg a tintával és a tollal, majd távozott. Yzarr pedig nekilátott, hogy a kívánt lekváros tejberizsét elfogyassza. Tudta úgy is, hogy néhány órán belül éhes lesz, de mire valók az aratási bálok, ha nem evésre, ivásra és táncolásra?
Elhelyezte a tintatartót meg a pergameneket, és miközben jobb kézzel falatozott, addig bal kézzel pótolgatta a kihagyott dolgokkal.
Tett egy felkiáltó jelet az ételekhez, amik kis, apró tálcán hordozható előételek, valamint bor és pezsgő voltak. Időnként pedig bekapott néhány falatot a tányérjából.
A Kisnőstény békésen evett, és kivételesen a csend sem zavarta. Nem érezte azt a feszültséget, ami a vihar előtt, vagy a vitáik félperces szünetében szokott megjelenni, s ezt kellemesnek találta. Időnként Yzarra pillantott, figyelte a hím megfontolt mozdulatait. A másik nyugodtnak tűnt, tartásán a Kisnőstény nem látta az állandó készenlétet, ami általában jellemezte a hímet, és Shya eltöprengett. Annyira más volt Yzarr, amikor hátát kihúzva, felemelt állal vitatkozott vagy épp fenyegetőzött, s az iménti őszinte kis riadalma is úgy tűnt, egy teljesen más sötételf gesztusa lehetne. Mindehhez társult még Yzarr arca, amikor aludt, vagy Ébennel és Kristállyal foglalkozott, s a mostani töprengő, elmélyült figyelem. Mind más és más arca a hímnek. Shyara csöndes érdeklődéssel szemlélte Yzarrt. h
A hím érezte magán a másik tekintetét, s még ha zavarta is, hogy figyelik, nem mutatta ki. Valóban belemerült a pergamen tanulmányozásába s az irkálásba, csak örülni tudott, hogy még melegen kapta be az utolsó falat édességét. Aztán jóllakottan tette arrébb maga elől a tányérját, hogy az asztalra könyökölve összefűzze a kezét s a kézfejére ejtse az állát. Innét is a pergament s a tételeket futotta át, s gondolatban már elkezdte tervezni a bál várható költségeit. Látszólag még az előtte ülő nőstényről is megfeledkezett.
Shyara elmosolyodott a mélyen gondolataiba merült hímet figyelve.
- Megtenné, hogy nem bazsalyog folyton? - csattant halkan, kérdőn Yzarr hangja; ugyanis megunta a folyton vizsla tekintetet, s azt, hogy tanulmányozzák. A kérdés végére pedig metszőn pillantott a vele szemben ülő Kisnőstényre a szempillája alól, megakasztva az épp megszólalni készülő nőstényt.
Shya egy pillanatra meghökkent, majd halkan felnevetett. Túlságosan jól aludt, túl békés volt a koraeste és a desszertezés ahhoz, hogy hajlandó legyen megbántódni.
- Nagyon nem örülhet annak a bálnak, ha ennyire elrontotta a kedvét. Vigyázzon, nehogy megfeküdje a gyomrát a sok epés megjegyzés - intette Yzarrt kicsit ugrató, mégis egy árnyalatnyi figyelmeztető hangsúllyal. Nem érezte úgy, hogy bazsalyogna, s azt sem értette, miért baj, hogy környezetén kívül a hímet is szemügyre vette.
Bár Yzarr testtartása még mindig az iménti nyugodtságot sugározta, a tekintete résnyire szűkült össze a feltételezéstől, s a burkolt figyelmeztetéstől.
- Előbb gondolkodjon, mielőtt téves következtetéseket von le... - a hangja akár a szakadó selyem: finom, ugyanakkor egy árnyalatnyi baljóslatot is sugallt. Azzal készült is felkelni az asztaltól, a teleírt pergament pedig a nőstényre hagyományozni. Sikerült megakadályoznia, hogy Shyara fesztelen jókedve sokáig tartson. A Kisnőstény bosszúsan szusszantott, s magához vette a mappát és korábban félretett hajkeféjét, mielőtt ismét elhagyná.
- Most pedig, ha megbocsát, dolgom van - folytatta Yzarr a korábbi selymes hangon, majd felkelt a székről. A Kisnőstény, ha kelletlenül is, de ugyanígy tett.
- Cöh.. Magán kiigazodni....- húzta el a száját lemondóan.
- Nehezebb, mint egy nőn, mi? - vetette hátra a válla felett Yzarr, miközben már a kedvenc virága mellett haladt el. Leszakított róla egy szálat, s megállás nélkül ment tovább. A hangja gunyoros volt és kissé lenéző.
-Eejgen - húzta el a hangzót Shya kedvetlenül, s biztos távolságból, de azért még Yzarr után lépett. - Akárki is mondta, hogy a nők bonyolultak.. nem találkozott magával.- A Kisnőstény hitetlenkedve csóválta a fejét, de hangjából nem hallatszott neheztelés, csupán tényleg nem értette Yzarr hangulatváltozásait.
Yzarr megpörgette az illatos indás virágot az ujjai között, majd mivel nem láthatta a mögötte haladó nőstény, hogy bosszúsan megforgatja a szemeit, csak a hangját hallhatta, megszólalt.
- Micsoda tragédia. - A hangja bosszús volt és némi gőgös jókedv keveredett benne, amit Shyara igazán nem tudott már hova tenni magában. Pár pillanat tétovázás után végül vállat vont. ~ Csak egy újabb félresiklott beszélgetés ~ állapította meg lemondóan, s a szobája felé indult. Valen majd úgyis elpakol utánuk.
Yzarr először a földszinti dolgozó szoba felé indult, ott összefutott Doreannal, gyorsan megbeszélték, hogy az istállóknál találkoznak, s onnan indulnak el az esti arató ünnepre. Néhány levéllel a kezében felsietett a szobájába, ott azokat letette a könytvárszobájából nyíló privát dolgozóba. Belépve megakadt a tekintete egy medálon, amely rémlett neki, hogy a nőstényé, s a vihar óta itt lehetett nála, de teljesen elfeledkezett róla.
~ Csoda, hogy nem kereste... Még mielőtt elindulok, odaadom neki.~
A hím letette a nyakláncot a kikészített ruháira, de előtte még elment ismét fürdeni egy gyorsat, eltüntette magáról a fahéjillatot és inkább a mentát választotta némi citromfűvel, hajat is mosott, majd a Madamme melegítő bűbájával megszárítkozott. A haját hátrafésülte és összefonta nagyjából tarkó környékén. Egy bársony lovagló nadrágot választott, - amelyet madzaggal tudott megkötni elől, így is szorosan passzolt a nadrág, legalább is annak látszatát keltette -, térdig érő csizmával, és nem maradtak el a dobótőrök sem, amelyeket a dolgozó szobájában rejtegetett biztos helyen. Ezekből néhányat a csizmájába tűzött. Majd egy egyszerű fehér inget vett fel, gombok és gallér nélkül, a nyaknál v kivágással, amelyet fehér zsinórral tudott szorosabbra húzni. Affölé pedig egy csuklyás pulóver, majd magára kanyarintott egy köpönyeget, végül a nyakláncot magához véve átkopogott a nőstényhez. Mikor odabentről nem hallott egy hangot sem, vállrándítva zsebre vágta a láncot, s elindult a megbeszélt helyre, hogy Doreannal találkozzon.
- Shyaaaa! Megvagy! Aratási bál van, most hallottam! Mennünk kell, tudom, hogy szeretsz táncolni - hallotta a Kisnőstény barátosnéje hangját, alighogy visszaért a szobájába.
Yazi már felöltözött, tunikát viselt, kanyargós mintával, amely az egyik oldalán kezdett felfutni a másikra a keblei előtt, vékony pántokkal, hozzá buggyos nadrágot, narancssárga színben, ez passzolt a tunika fehér alapszínéhez s a fekete mintákhoz, legalább is szerinte. Lábbelinek pedig egy fekete topánkát vett fel.
- Gyere, a szobámban készülődünk, neked nincsenek olyan ruháid! Shya meglepetten vonta fel a szemöldökét, majd végül beadta a derekát. ~Miféle “olyan” ruhák??~ töprengett, de látva Yazi elsöprő lelkesedését, inkább nem húzta az időt kérdésekkel. Tudta, hogy hamarosan megtudja úgyis.
- Miaaaz? Miért vagy ilyen hallgatag?
Yazi kérdése ébresztette rá a Kisnőstény, hogy egész úton egy szót sem szólt, csak sietett a lányka után. Vállat vont, s elmosolyodott.
- Az lennék? Bocsánat. Szóval, miféle bál ez? Mesélj, milyen, és hogy értetted, hogy nincs olyan ruhám? Valami beöltözés is lesz, vagy mire gondolsz?- támadta le gyorsan pár kérdéssel barátnéját, hogy informálódjon, és ne neki kelljen beszélnie. Nem volt mit mondania, bár tény, hogy Yazi meghívása felcsigázta.
- Aratási bál, kérlekszépen, drága nővérkém, és! Nem kiöltözős, szép nyári ruhában illik menni: szoknya, vagy egyrészes ruha, hogy jól pörögjön és forogjon rajtad a szoknyája... - bökött az ő szoknyanadrágja felé. - Még sosem voltál ilyenen? Van tűz, akörül táncolunk és... fiúk-lányok kérik fel egymást, minél több kendőt gyűjtesz, annál jobb, te lehetsz az aratási bál királyője. Egy pár legfeljebb kétszer táncolhat az éj folyamán. Az est kezdetén mindenki kap egy kendőt, ami az övé, azt a színt nem kaphatja meg, azt osztja el másoknak... - vázolta kissé talán túl össze-visszásan és eléggé lelkesen a kis Themar lányka, hogy mit is kell pontosan tudnia az ő barátosnőjének.
Shya figyelmesen hallgatta, s kedve is lett volna a tánchoz. Túl régen szórakozott úgy igazán, s hiányolta a zenét. Ugyanakkor nem tudta, Yzarr ellenezné-e a lányok részvételét, s ha igen, vajon mit fog szólni, ha meglátja őket?
- És a bátyád?
Helyek:
1.rész
Sziasztok!
Már alig vártam, hogy végre olvashassam a folytatást! :)
Hiányoztak Yzarr undokságai is! ( totális elvonási tüneteim lehetnek, ha képes voltam ezt írni XD)
Édesek voltak a téli kertben, de mint mindig az úrfi belerondított az ÉN VAGYOK A JUHÁSZ A HEGYEN viselkedésével.
Jól hámoztam ki Yazi mondókájából, hogy kendőket kell majd gyűjteniük a bálon? Na arra kíváncsi leszek!!!! (főleg az úrfi képére, ha más is felkéri Shya-t táncolni! Ugye sok kendőt írtok neki?! Annyira élveznék egy féltékenységi jelenetet Yzarr módra!)
Türelmetlenül, és izgatottan várom a következő részt!!!!!!!!
Halihó! :D
Felírom a következő adagot, máris :D
Hát, a kendőkre állati sok változatunk volt XD Lehet egyszer majd kitalálom, (már most kitalálta) hogy feltenni az alternatív jeleneteket, történéseket, mert van ahol édire sikeredett, van ahol tök más lett végül, mert ugye... minden a karik reakciójától függött... Szóval sztem ha megtalálom ennek a résznek is az alternatív minijét 1x akkor feltesszük :D