Zene Obszidián megjelenéséig : The Spiral Dance
Kisnőstény felsóhajtott, s tudomásul vette az utasítást: Ne kérdezősködjön. Számára legalábbis ezt jelentette a hím gesztusa, így ismét sóhajtott, s megpróbált megnyugodni. Yzarr, azaz a Kígyó nem tett fegyegető gesztust, Shya pedig olyan jól érezte magát pár perccel ezelőttig, hogy inkább igyekezett nem tudomásul venni a hím kékülését, s inkább annak ajkán pihenő mosolyra koncentrált. ~ Jól áll neki.
-~Gyakrabban kellene mosolyognia.~Ám a második mondat úgy tűnik, hangosan is elhangzott..
Yzarr egy pillanatra meghökkent a kijelentésen, a kék íriszekben megbúvó keskeny fekete pupilla egy pillanatra elkerekedett, a hím pedig haloványan elpirult, s megköszörülte a torkát. Oldalra pillantott, majd sóhajtott. Az apró mosoly így sem tűnt el az ajkáról, végül egy gyöngyöző szinte nem evilági kacaj hagyta el az ajkát.
- Kössszööööntelek, titeket híííííveimmm... - engedte el a nőstényt, s pillanatok alatt kilépett a tánc ritmusából is. Majd arébb sétált, szinte magára hagyva a nőstényt.
Kisnőstény elpirult, mikor rájött, hogy hangosan is kimondta a gondolatát, majd egyszerre több dolog is történ, amin meglepődhetett. Először is a hím enyhén elsötétülő orcái, melyek arra utaltak, hogy nem hagyta figyelmen kívül a lány szavait, másodszor pedig a kígyó viselkedése. Mert ez igencsak Obszidiánra vallott, nem pedig a hímre.
Obszidián, a birtokba vett Utód testében arébb lépett hanyagul végig mérte a nőstényt , a zene is elhalt immár, a hívek félelemmel vegyes tisztelettfel pillantottak a kék szemű hímre, Yazira pedig sebtében ott termett nővére mellett s átölelte.Védekezőn tartotta a karjai között.
A jelentet látva Obszidián tekintete elidőzött a pároson, majd a Themar lánynak bólintva otthagyta őket, elindult a tömegfelé, aki szétvált közeledtére és a fénykörből kiérve intett a falusiaknak.
Shyara döbbenten állt ott, ahol hagyták, s pillantásával Yazirát kereste. Hamarosan meg is látta a felé közeledő lánykát, s kezét nyújtotta felé, miközben igyekeztt feltűnésmentes maradni. Ami a kígyó Utódja körött kialakult gyűrűben hamvába holt ötlet volt, s nem is járt ikerrel. Obszidián szinte lenéző pillantását érezte magán rögtön, s nem bírta megállni, hogy nyeljen egy nagyot. A pillantás nem nyugtatta meg, egy cseppet sem. Nem úgy húgocskája ölelése, amikor odaért hozzá, s mikor végre Yzarr, vagy Obszidián, már maga sem tudta, elfordult.
- Igassszááán ssszórakossztatóóó ünnepssséget rendessztetek! De, nem tesssszik, ahogy bántttok, velünk... - hallatszott a királyi többes, nem lehetett tudni, hogy ezt most mire értette a kígyó, magukra, Yzarra és vagy a Themarokra. A falusiak is szemöldök ráncolva sütötték le félelemmel vegyes tisztelettel a kövezet felé a tekintetüket. Nem mert megszólalni senki sem. A Kisnőstény legszívesebben kihátrált volna a tömeg formálta körből, ám erre nem volt lehetősége. Mikor mocorogni, feszengeni kezdett a Kígyó beszéde alatt, Yazi ölelése jelzésértékűen szorult meg a dereka körül, így, ismét csak értve az üzenetet, egyhelyben maradt.
Nem volt kedve a falusiakra nézni, bár sejtette, hogy azok, ha pillantgatnak si valamerre, akkor az minden bizonnyal maga Yzarr lesz, nem pedig ő maga, mégis, megalázva érezte magát attól, ahogyan otthagyta őt a hím.
- Egyessek elvetik a ssssulykot, éss bár magam issss jól sssszórakoztam, mégiss... Merre vannak azzz őreitek? Hol a bisssztonság? A falu nőssstényei néhány esssztendeje még őrissszték tisssztaságukat, míg ma egymással versengtek, ki vessszítheti el hamarább. A Ma essste a ssszórakozásé, de nem az esssztelen ssszajháké, kik sssszégyent hoznak nem csupán magukra, de arra iss, akivel össszzesszűrik a levet.Gyermekeitek őrizzetlenül kóssszálnak az erdőben.Ha már az őrsssség sehol, alegkevesebb, hogy az assszonyok tudják, kik azok, akik a legbecsesebbek sszámunkra!
Ma essste még ssszórakozhattok, de ezz volt az utolsssó, hogye kora figyelmetlenséget/gondatlanságot elvisselek. - aztán elnémult.
Úgy érezte, cserben hagyta őt Yzarr, és nem akarta kitartó ácsorgásával továbbra is felhívni erre a tényre mindenki figyelmét.
A kígyó szavai különösen hatottak, ám Shyara nem tudott mihez kezdeni velük azon kívül, hogy tudomásul vette Obszidián intelmeit.
Yzarr vállai egy pillanatra ereszkedtek meg, mikor kissé megszédült, majd gyorsan megrázta a fejét és elindult oda ahol még a tánc előtt szellőztette a fejét. Yazi épp sietett volna, hogy a bátyjának segíthessen, de látva, hogy leinti mielőtt még közelebb ért volna, vissza hátrál Shyához.
A hím fáradt pillantása átsiklott a nőstényre, végül, elfordult, úgy hogy hogy szégyenkező sajnálkozó pillantását, hófehér hajába rejtette és ökölbe szorított kezekkel vágott át az előtte szétnyíló tömegen. Senki sem mert rá pillantani, ennek ellenére tisztelettel vált szét előtte az út.
Shyara elé pedig két lányka sietett, szégyellősen álltak meg ott, a hátuk mögött a topánok amiket elhogyott tánc közben a Kisasszony.
Kisasszony, Themarné Asszonyság! - lehelték tisztelettel egyszerre miután egymásra
pillantottak, s bólintottak egymásban támogatást keresve.
- Mi visszahoztuk a cipőjét! - nyújtották át mindketten.
Csak mikor barátnéje Yzarr után indult, akkor nézett a hímre, de nem látta annak arcát.
látva, hogy a hím szó nélkül távozott, úgy döntött, eddigi ácsorgásával a kötelességtudatot minden értelemben kimerítette, s nincs több oka folytatni a megalázó szobrozást, mégis kitartóan bámulta a tvolodó hím hátát.
Figyelmét ekkor az elé toppanó két kislány vonta magára olyasféle üdvözléssel, amitől a lány majdhogynem szívszélhűdést kapott.
Ugyanakkor így már értelmet nyert Yazira ragaszkodó és egy helyre cövekelő ölelése is. A Themar feleségnek kötelessége ura mellett állni a nyilvánsosság előtt, s azzal, hogy kisétált ovlna akörből, gyakorlatilag Yzarra hozott volna szégyent.
Bár háláséppen nem volt Yazira figyelmességéért és előrelátsáért, de így azért már legalább értette a kínos ácsorgás okát.
- Köszönöm.. khm... szépen - paskolta meg sután a lányok buksiát, miközben elvette a topánokat. Meg kellett köszörülnie a torkát ahhoz, hogy a megszólítás okozta sokk után normálisan hallható legyen a köszönete.
A kislánykák szégyellősen elmosolyodtak és hálásan pillantottak fel a Kisasszonyra. Majd gyors, suta pukedli után sutyorogva, nevetve rohantak el.
A zene halkabban szólt mostmár , s bár tartott az ünnepség, ahogy mondta a kígyó is, de már koránt sem akkora elánnal.
Shya szépen visszavitte a kendőket, még a rózsaszínt is a bódéba.Igyekezett kedves maradni, s kedvetlenségét álomosságnak beállítani.
Yzarr a falu határában a házak mögött kerülte meg a nagy tömeget s jelent meg a félelf nő házánál, hogy leadja a kendőket. Mire még nem volt nagy sor.
- Azt, tartsa meg! - intette le a nő, a bazsarózsa színűt vissza nyomva Yzarr kezébe. Aki egy vállrándítás kíséretében a zsebébe süllyesztette a kendőt csak a vége lógótt ki a zsebéből, majd felkelt és elindult, volna, ha a fiatalabbak hagyták volna. Azok, akik ránézésre tizenhat év körüliek lehettek hímek és még józanok voltak.
Yzarr háttal állt a bódénak, tanácstalanul fürkészte a fiatalokat. Még a Kisnőstényt sem látta.
- A rózsaszínt megtarthatja! A magáé kedvesem, azt nem áll módomban vissza venni. - jeletnette ki nagykomolyan a félelf.
Shyara legszívesebben a lépcső korlátjára csomózta volna a kendőjét, csak hogy megszabadulhasson tőle. Nem volt rá szüksége, hiszen csupán a Tánti és Yazira játéka volt az egész.
- Mihez kezdjek a Tánti kendőjével?- vont vállat kedvetlenül Shyara.
- Az nem az övé, sosem volt az övé, csak ő az aki a koránál fogva osztogathatja... - hanyag vállrándítás, közömbös hang. S elindul a fiatalok gyűrűjébe Yzarr.
- Az az egyetlen amit nem lehet visszadni Kisasszony! - hallatszott egy bátrabb ifjabb hím hangja. - De senki nem is akarta még eddig. Mindenki büszkén mutogatja a bál után
Mit akartok, mire vártok? - vakkatotta a fiataloknak Yzarr.
- Mi csak....
- Csatlakozni...
- Edzés....
- Harcos...
- Nem érek rá. - vakkantotta Yzarr ridegen az ifjaknak. - Várjátok ki a megfelelő pillanatot! - utasította őket, akik közül a bölcsebbek bólintottak és távoztak, de a csökönyösebbek megismerkedhetettek a Yzarr féle, rideg pillantással.
- Akar még táncolni? - pillantott hátra Yzarr a válla felett. Bár fáradt volt, azért még jól érezte magát az iménti intermezzo előtt a nősténnyel táncolva.
Shya meglepeten fordulnt meg.
- Ki kérdezi? - kérdi óvatosan, gyanakodva pillantva körbe.
Yzarr meglepett pillantással mérte végig a nőstényt.
~ Anyád, a macskád....Mégis látsz még valakit rajtam kívül itt?!~
Fáradtan masszírozta meg az orrnyergét, felmordult és megrázta fejét, az égnek emelte a pillantását. Amolyan mivel érdemeltem én ezt ki, sóhajjal.
Kezdett túlságosan is fáradt lenni, a kígyó kissé kimerítette.
- Úgy értem, attól függ, kivel. - helyesíbetene Shyara szabadkozva.
- Velem? - kérdezte Yzarr szemforgatva, miközben félig visszafordult a nőstény irányába.
A kisnőstény meglepetten kapta Yzarra a pillantását Nem számított rá, hogy a hím felajánlja neki azaz felkéri őt a hím.
Yzarr megrázta a fejét és sóhajtott, a kezében ott markolta a saját rózsaszín kendőjét.
- Inkább... hagyjuk. - sóhajtott színtelenül, elértve a néma csöndet a nőstény felől.
Ám a következő pillanatban érezhette a Kisnősténypuha érintéséta kétfején, ahogy Shya sietve odalépett mellé , s a keze után nyúlt.
A violaszín szempár bátortalanul, mégis kérlelve függött Yzarron, s a Kisnőstény két tenyerébe fogta a hím kezét.
Yzarr kíváncsian pillantott a nőstényre s visszafordult, hogy szemben állhassanak egymással, meglepte a kérlelő pillantás, és az igazat megvallva jómaga nem gondolta, hogy a nőstény végül elfogadja a" felkérést".A hím megszorította finoman a másik kezét , majd bólintott. S gyengéden maga után húzta, vissza a táncoló sokasághoz, a tömeg korántsem viselkedett annyira ledéren, mint amikor a kígyó még nem jelent meg nekik.
///itt felhangzó zene: The Lady of Shalott
Yzarr meghajtotta a fejét a nősténynek majd úgy táncolt a lassabb táncra mintha a kis közjáték meg sem zavarta volna, ám most... Érezhetően merevebb volt, nem a nőstény közelsége zavarta, sokkal inkább a kellemetlen érzés, hogy használatba vették a testét, és rajta keresztül beszéltek. Dorean táncolt melléjük a húgával, ők valahogy dinamikusabban pörögtek a zenére, míg Yzarr a saját táncpartnerével inkább lassan kerengett és időnként meg-meg fordította őt.
Bár ő akart táncolni a nősténnyel, mégis... olyan volt mintha félig másfele járnának a gondolatai.
Shyara rosszkedve fokozatosan múlt el, ahogyan visszatértek az immár szolidabban táncolók közé, s ismét hallhatta a zenét. Yzarral való lépéseik ringó ritmusa is megnyugtató volt, s a lassabb tánc miatt volt ideje kicsit gondolkodni, megfigyelni a környezetét. De leginkább a hímet.Látta, hogy Yzarr tekintete elréved, s bár a lépéseik egyenletesek voltak, ettől függetlenül Shya mégis inkább csak dísznek érezte magát a hím oldalán, mintsem partnernek. Akárha Yzarr egyedül táncolt volna, s ez kissé zavarta a lányt.
- Min mereng? - kérdezte csendesen, majd kiforgott oldalra, ahogyan a tánc lépései diktálták.
Yzarr érdeklődve kapta a tekintetét a nőstényre, figyelte ahogy a ruha lágyan visszaomlik annak testére a forgás után, s a tűz körvonalait a nőstény testén, majd csak ezután szólalt meg.
- Sok mindenen. Szerettem volna jól érezni magam... - hallgatott el hirtelen.
A Kisnőstény szomorkásan lebigyeszti az ajkát, és eltöporeng.
- És mi gátolja meg ebben? Fiatal még az idő! - mosolyogna Yzarrae egy apró kacsintás kíséretében.
Yzarr megeresztett egy bátrabb futó mosolyt, majd fújt egy aprót, mikor kiforgatta a nőstényt ismét, talán belül is leeresztett kissé, megpróbált a zenére és atáncpartnerére figyelni.
- Jól tette, hogy akkor nem ment el. - csendült Yzarr halk hangja.Meglepve ezzel a lányt. A violaszín tekintet kérdőn, s várakozón pillantott rá.
A hím gondolatai azért vissza vissza kalandoztak a korábbi eseményhez. Úgy mozgott a partnerével mintha ő lenne a szellő a partnere pedig egy virágos nyári rét, s épp jókedvében cirógatja, simogatja a zöldellő hangát, s a megannyi színes virágot.
- A falu tiszteli, most már mindenki tudja, hogy ki maga... és, a Kígyó szerencsére jobban érdekelte pillanatnyilag a falu, mint maga. - adta meg a ködös választ a hím. Most tűntek fel a kis virágocskák is a nőstény hajában, amelyek orgonákra hajaztak, a felismeréstől elmosolyodott, késztetést érzett arra, hogy megérintse a ruganyos loknikat, s beléjük túrjon. De ezt legyűrte s tovább libbent a Kisnősténnyel.
Shyara érdeklődve figyelte a választ, majd elhúzta a száját.
- Mennyi minden múlik azon, hogy éppen hova áll a sötételf lánya...- húzta el a száját kissé gúnyosan. - Ha három métererl odébb mentem volna, szégyent hozok magára, s a falusiak most azon rágódnának, mennyire nem lehet rám számítani. Bezzeg így... - ám borús gondolatát felváltotta a két kislány emléke.
- Képzelje, visszahozták a cipőimet - újságolta a hímnek.
Yzarr határozottan bólintott, hallva a nőstény szavait.
~Így , már nem fognak belé kötni magába. ~ Nyugtázta egyszerűen.
- Csakugyan? - lepődött meg látva a nőstény mosolygós pofiját. Ebből ítélve átélhetett pár kellemes percet...
A hangja érdeklődő volt és természetesen kíváncsi lett volna a folytatásra is.
Kisnőstény felsóhajtott, s tudomásul vette az utasítást: Ne kérdezősködjön. Számára legalábbis ezt jelentette a hím gesztusa, így ismét sóhajtott, s megpróbált megnyugodni. Yzarr, azaz a Kígyó nem tett fegyegető gesztust, Shya pedig olyan jól érezte magát pár perccel ezelőttig, hogy inkább igyekezett nem tudomásul venni a hím kékülését, s inkább annak ajkán pihenő mosolyra koncentrált. ~ Jól áll neki.
-~Gyakrabban kellene mosolyognia.~Ám a második mondat úgy tűnik, hangosan is elhangzott..
Yzarr egy pillanatra meghökkent a kijelentésen, a kék íriszekben megbúvó keskeny fekete pupilla egy pillanatra elkerekedett, a hím pedig haloványan elpirult, s megköszörülte a torkát. Oldalra pillantott, majd sóhajtott. Az apró mosoly így sem tűnt el az ajkáról, végül egy gyöngyöző szinte nem evilági kacaj hagyta el az ajkát.
- Kössszööööntelek, titeket híííííveimmm... - engedte el a nőstényt, s pillanatok alatt kilépett a tánc ritmusából is. Majd arébb sétált, szinte magára hagyva a nőstényt.
Kisnőstény elpirult, mikor rájött, hogy hangosan is kimondta a gondolatát, majd egyszerre több dolog is történ, amin meglepődhetett. Először is a hím enyhén elsötétülő orcái, melyek arra utaltak, hogy nem hagyta figyelmen kívül a lány szavait, másodszor pedig a kígyó viselkedése. Mert ez igencsak Obszidiánra vallott, nem pedig a hímre.
Obszidián, a birtokba vett Utód testében arébb lépett hanyagul végig mérte a nőstényt , a zene is elhalt immár, a hívek félelemmel vegyes tisztelettfel pillantottak a kék szemű hímre, Yazira pedig sebtében ott termett nővére mellett s átölelte.Védekezőn tartotta a karjai között.
A jelentet látva Obszidián tekintete elidőzött a pároson, majd a Themar lánynak bólintva otthagyta őket, elindult a tömegfelé, aki szétvált közeledtére és a fénykörből kiérve intett a falusiaknak.
Shyara döbbenten állt ott, ahol hagyták, s pillantásával Yazirát kereste. Hamarosan meg is látta a felé közeledő lánykát, s kezét nyújtotta felé, miközben igyekeztt feltűnésmentes maradni. Ami a kígyó Utódja körött kialakult gyűrűben hamvába holt ötlet volt, s nem is járt ikerrel. Obszidián szinte lenéző pillantását érezte magán rögtön, s nem bírta megállni, hogy nyeljen egy nagyot. A pillantás nem nyugtatta meg, egy cseppet sem. Nem úgy húgocskája ölelése, amikor odaért hozzá, s mikor végre Yzarr, vagy Obszidián, már maga sem tudta, elfordult.
- Igassszááán ssszórakossztatóóó ünnepssséget rendessztetek! De, nem tesssszik, ahogy bántttok, velünk... - hallatszott a királyi többes, nem lehetett tudni, hogy ezt most mire értette a kígyó, magukra, Yzarra és vagy a Themarokra. A falusiak is szemöldök ráncolva sütötték le félelemmel vegyes tisztelettel a kövezet felé a tekintetüket. Nem mert megszólalni senki sem. A Kisnőstény legszívesebben kihátrált volna a tömeg formálta körből, ám erre nem volt lehetősége. Mikor mocorogni, feszengeni kezdett a Kígyó beszéde alatt, Yazi ölelése jelzésértékűen szorult meg a dereka körül, így, ismét csak értve az üzenetet, egyhelyben maradt.
Nem volt kedve a falusiakra nézni, bár sejtette, hogy azok, ha pillantgatnak si valamerre, akkor az minden bizonnyal maga Yzarr lesz, nem pedig ő maga, mégis, megalázva érezte magát attól, ahogyan otthagyta őt a hím.
- Egyessek elvetik a ssssulykot, éss bár magam issss jól sssszórakoztam, mégiss... Merre vannak azzz őreitek? Hol a bisssztonság? A falu nőssstényei néhány esssztendeje még őrissszték tisssztaságukat, míg ma egymással versengtek, ki vessszítheti el hamarább. A Ma essste a ssszórakozásé, de nem az esssztelen ssszajháké, kik sssszégyent hoznak nem csupán magukra, de arra iss, akivel össszzesszűrik a levet.Gyermekeitek őrizzetlenül kóssszálnak az erdőben.Ha már az őrsssség sehol, alegkevesebb, hogy az assszonyok tudják, kik azok, akik a legbecsesebbek sszámunkra!
Ma essste még ssszórakozhattok, de ezz volt az utolsssó, hogye kora figyelmetlenséget/gondatlanságot elvisselek. - aztán elnémult.
Úgy érezte, cserben hagyta őt Yzarr, és nem akarta kitartó ácsorgásával továbbra is felhívni erre a tényre mindenki figyelmét.
A kígyó szavai különösen hatottak, ám Shyara nem tudott mihez kezdeni velük azon kívül, hogy tudomásul vette Obszidián intelmeit.
Yzarr vállai egy pillanatra ereszkedtek meg, mikor kissé megszédült, majd gyorsan megrázta a fejét és elindult oda ahol még a tánc előtt szellőztette a fejét. Yazi épp sietett volna, hogy a bátyjának segíthessen, de látva, hogy leinti mielőtt még közelebb ért volna, vissza hátrál Shyához.
A hím fáradt pillantása átsiklott a nőstényre, végül, elfordult, úgy hogy hogy szégyenkező sajnálkozó pillantását, hófehér hajába rejtette és ökölbe szorított kezekkel vágott át az előtte szétnyíló tömegen. Senki sem mert rá pillantani, ennek ellenére tisztelettel vált szét előtte az út.
Shyara elé pedig két lányka sietett, szégyellősen álltak meg ott, a hátuk mögött a topánok amiket elhogyott tánc közben a Kisasszony.
Kisasszony, Themarné Asszonyság! - lehelték tisztelettel egyszerre miután egymásra
pillantottak, s bólintottak egymásban támogatást keresve.
- Mi visszahoztuk a cipőjét! - nyújtották át mindketten.
Csak mikor barátnéje Yzarr után indult, akkor nézett a hímre, de nem látta annak arcát.
látva, hogy a hím szó nélkül távozott, úgy döntött, eddigi ácsorgásával a kötelességtudatot minden értelemben kimerítette, s nincs több oka folytatni a megalázó szobrozást, mégis kitartóan bámulta a tvolodó hím hátát.
Figyelmét ekkor az elé toppanó két kislány vonta magára olyasféle üdvözléssel, amitől a lány majdhogynem szívszélhűdést kapott.
Ugyanakkor így már értelmet nyert Yazira ragaszkodó és egy helyre cövekelő ölelése is. A Themar feleségnek kötelessége ura mellett állni a nyilvánsosság előtt, s azzal, hogy kisétált ovlna akörből, gyakorlatilag Yzarra hozott volna szégyent.
Bár háláséppen nem volt Yazira figyelmességéért és előrelátsáért, de így azért már legalább értette a kínos ácsorgás okát.
- Köszönöm.. khm... szépen - paskolta meg sután a lányok buksiát, miközben elvette a topánokat. Meg kellett köszörülnie a torkát ahhoz, hogy a megszólítás okozta sokk után normálisan hallható legyen a köszönete.
A kislánykák szégyellősen elmosolyodtak és hálásan pillantottak fel a Kisasszonyra. Majd gyors, suta pukedli után sutyorogva, nevetve rohantak el.
A zene halkabban szólt mostmár , s bár tartott az ünnepség, ahogy mondta a kígyó is, de már koránt sem akkora elánnal.
Shya szépen visszavitte a kendőket, még a rózsaszínt is a bódéba.Igyekezett kedves maradni, s kedvetlenségét álomosságnak beállítani.
Yzarr a falu határában a házak mögött kerülte meg a nagy tömeget s jelent meg a félelf nő házánál, hogy leadja a kendőket. Mire még nem volt nagy sor.
- Azt, tartsa meg! - intette le a nő, a bazsarózsa színűt vissza nyomva Yzarr kezébe. Aki egy vállrándítás kíséretében a zsebébe süllyesztette a kendőt csak a vége lógótt ki a zsebéből, majd felkelt és elindult, volna, ha a fiatalabbak hagyták volna. Azok, akik ránézésre tizenhat év körüliek lehettek hímek és még józanok voltak.
Yzarr háttal állt a bódénak, tanácstalanul fürkészte a fiatalokat. Még a Kisnőstényt sem látta.
- A rózsaszínt megtarthatja! A magáé kedvesem, azt nem áll módomban vissza venni. - jeletnette ki nagykomolyan a félelf.
Shyara legszívesebben a lépcső korlátjára csomózta volna a kendőjét, csak hogy megszabadulhasson tőle. Nem volt rá szüksége, hiszen csupán a Tánti és Yazira játéka volt az egész.
- Mihez kezdjek a Tánti kendőjével?- vont vállat kedvetlenül Shyara.
- Az nem az övé, sosem volt az övé, csak ő az aki a koránál fogva osztogathatja... - hanyag vállrándítás, közömbös hang. S elindul a fiatalok gyűrűjébe Yzarr.
- Az az egyetlen amit nem lehet visszadni Kisasszony! - hallatszott egy bátrabb ifjabb hím hangja. - De senki nem is akarta még eddig. Mindenki büszkén mutogatja a bál után
Mit akartok, mire vártok? - vakkatotta a fiataloknak Yzarr.
- Mi csak....
- Csatlakozni...
- Edzés....
- Harcos...
- Nem érek rá. - vakkantotta Yzarr ridegen az ifjaknak. - Várjátok ki a megfelelő pillanatot! - utasította őket, akik közül a bölcsebbek bólintottak és távoztak, de a csökönyösebbek megismerkedhetettek a Yzarr féle, rideg pillantással.
- Akar még táncolni? - pillantott hátra Yzarr a válla felett. Bár fáradt volt, azért még jól érezte magát az iménti intermezzo előtt a nősténnyel táncolva.
Shya meglepeten fordulnt meg.
- Ki kérdezi? - kérdi óvatosan, gyanakodva pillantva körbe.
Yzarr meglepett pillantással mérte végig a nőstényt.
~ Anyád, a macskád....Mégis látsz még valakit rajtam kívül itt?!~
Fáradtan masszírozta meg az orrnyergét, felmordult és megrázta fejét, az égnek emelte a pillantását. Amolyan mivel érdemeltem én ezt ki, sóhajjal.
Kezdett túlságosan is fáradt lenni, a kígyó kissé kimerítette.
- Úgy értem, attól függ, kivel. - helyesíbetene Shyara szabadkozva.
- Velem? - kérdezte Yzarr szemforgatva, miközben félig visszafordult a nőstény irányába.
A kisnőstény meglepetten kapta Yzarra a pillantását Nem számított rá, hogy a hím felajánlja neki azaz felkéri őt a hím.
Yzarr megrázta a fejét és sóhajtott, a kezében ott markolta a saját rózsaszín kendőjét.
- Inkább... hagyjuk. - sóhajtott színtelenül, elértve a néma csöndet a nőstény felől.
Ám a következő pillanatban érezhette a Kisnősténypuha érintéséta kétfején, ahogy Shya sietve odalépett mellé , s a keze után nyúlt.
A violaszín szempár bátortalanul, mégis kérlelve függött Yzarron, s a Kisnőstény két tenyerébe fogta a hím kezét.
Yzarr kíváncsian pillantott a nőstényre s visszafordult, hogy szemben állhassanak egymással, meglepte a kérlelő pillantás, és az igazat megvallva jómaga nem gondolta, hogy a nőstény végül elfogadja a" felkérést".A hím megszorította finoman a másik kezét , majd bólintott. S gyengéden maga után húzta, vissza a táncoló sokasághoz, a tömeg korántsem viselkedett annyira ledéren, mint amikor a kígyó még nem jelent meg nekik.
///itt felhangzó zene: The Lady of Shalott
Yzarr meghajtotta a fejét a nősténynek majd úgy táncolt a lassabb táncra mintha a kis közjáték meg sem zavarta volna, ám most... Érezhetően merevebb volt, nem a nőstény közelsége zavarta, sokkal inkább a kellemetlen érzés, hogy használatba vették a testét, és rajta keresztül beszéltek. Dorean táncolt melléjük a húgával, ők valahogy dinamikusabban pörögtek a zenére, míg Yzarr a saját táncpartnerével inkább lassan kerengett és időnként meg-meg fordította őt.
Bár ő akart táncolni a nősténnyel, mégis... olyan volt mintha félig másfele járnának a gondolatai.
Shyara rosszkedve fokozatosan múlt el, ahogyan visszatértek az immár szolidabban táncolók közé, s ismét hallhatta a zenét. Yzarral való lépéseik ringó ritmusa is megnyugtató volt, s a lassabb tánc miatt volt ideje kicsit gondolkodni, megfigyelni a környezetét. De leginkább a hímet.Látta, hogy Yzarr tekintete elréved, s bár a lépéseik egyenletesek voltak, ettől függetlenül Shya mégis inkább csak dísznek érezte magát a hím oldalán, mintsem partnernek. Akárha Yzarr egyedül táncolt volna, s ez kissé zavarta a lányt.
- Min mereng? - kérdezte csendesen, majd kiforgott oldalra, ahogyan a tánc lépései diktálták.
Yzarr érdeklődve kapta a tekintetét a nőstényre, figyelte ahogy a ruha lágyan visszaomlik annak testére a forgás után, s a tűz körvonalait a nőstény testén, majd csak ezután szólalt meg.
- Sok mindenen. Szerettem volna jól érezni magam... - hallgatott el hirtelen.
A Kisnőstény szomorkásan lebigyeszti az ajkát, és eltöporeng.
- És mi gátolja meg ebben? Fiatal még az idő! - mosolyogna Yzarrae egy apró kacsintás kíséretében.
Yzarr megeresztett egy bátrabb futó mosolyt, majd fújt egy aprót, mikor kiforgatta a nőstényt ismét, talán belül is leeresztett kissé, megpróbált a zenére és atáncpartnerére figyelni.
- Jól tette, hogy akkor nem ment el. - csendült Yzarr halk hangja.Meglepve ezzel a lányt. A violaszín tekintet kérdőn, s várakozón pillantott rá.
A hím gondolatai azért vissza vissza kalandoztak a korábbi eseményhez. Úgy mozgott a partnerével mintha ő lenne a szellő a partnere pedig egy virágos nyári rét, s épp jókedvében cirógatja, simogatja a zöldellő hangát, s a megannyi színes virágot.
- A falu tiszteli, most már mindenki tudja, hogy ki maga... és, a Kígyó szerencsére jobban érdekelte pillanatnyilag a falu, mint maga. - adta meg a ködös választ a hím. Most tűntek fel a kis virágocskák is a nőstény hajában, amelyek orgonákra hajaztak, a felismeréstől elmosolyodott, késztetést érzett arra, hogy megérintse a ruganyos loknikat, s beléjük túrjon. De ezt legyűrte s tovább libbent a Kisnősténnyel.
Shyara érdeklődve figyelte a választ, majd elhúzta a száját.
- Mennyi minden múlik azon, hogy éppen hova áll a sötételf lánya...- húzta el a száját kissé gúnyosan. - Ha három métererl odébb mentem volna, szégyent hozok magára, s a falusiak most azon rágódnának, mennyire nem lehet rám számítani. Bezzeg így... - ám borús gondolatát felváltotta a két kislány emléke.
- Képzelje, visszahozták a cipőimet - újságolta a hímnek.
Yzarr határozottan bólintott, hallva a nőstény szavait.
~Így , már nem fognak belé kötni magába. ~ Nyugtázta egyszerűen.
- Csakugyan? - lepődött meg látva a nőstény mosolygós pofiját. Ebből ítélve átélhetett pár kellemes percet...
A hangja érdeklődő volt és természetesen kíváncsi lett volna a folytatásra is.
Helyek:
1.rész
Úgy tűnik a kígyó sokkal konzervatívabb, mint a falu népe... :)
Ezzel a kis közjátékkal legalább lerázta Yzarr-ról, és Shya-ról a kéretlen udvarlókat.
Nem csodálom, hogy a lány kellemetlenül érezte magát a térdelő tömeg közepén. ünnepélyesebben is a nép tudtára adhatta volna a hüllő, hogy ki is az idegen nőstény, de ő már csak ilyen...
Tetszett, hogy Yzarr táncolni hívta leendő kedvesét, és jót nevettem az " anyád, a macska..." gondolaton is!
No igen:D A macskás poén nekem is tetszett:)
Nekem a két fiatal suta tánckérése-és elfogadása tetszett nagyon:D Az, hogy majdnem lecsúsztak a táncról, mert félreértették egymást:D