Haláli házasság

A zene ami itt szól, szinte végig : Red Riding Hood - Fever Ray - The Wolf

A tűzijátékot azonban nem követte csend, helyette ujjongó hangok, taps és a már korábban megjelenő,s fokozatosan erősödő zene teljes hangereje töltötte be a teret.

Shya pedig felkapta a fejét a vidám dallamra, s megragadta a a hím kezét.

- Ó, ezt ismerem! - kacagott, felhajtotta üdítője utolsó kortyait, s már indult is el,, hátha be tudja csalni Yzarrt a táncolók közé.

Yzarr csodálkozva nézett a nőstényre, majd felhajtotta a maradék italát ő is és ha húzta a nőstény, akkor ment utána.

- Jöjjön! - szólt Shya félig kérlelve, félig parancsolva Yzarrt, mikor látta, hogy a hím nem mozdul azonnal.

- Hova is sietünk?- találta meg Yzarr a hangját, hiszen meglepődött a hirtelen karon ragadáson és fellelkesedésen. Viszont a nagyit sem akarta megvárakoztatni... Hiszen, a tetőn gubbasztó árnyék velük egyszerre mozdult meg, a hím látta a szeme sarkából és követte őket, amennyiben elindultak. A nőstény érezhetett némi vonakodást a hím felől, amint az alak felé pillantva elkaphatott.

- Kéérem, nem akarok valami idegennel táncolni... – sopánkodott Shyara érthető módon.

- Mester! Kérem figyeljen, tudom, hogy észre vett! - Yzarr a nőstényt fürkészi, tényleg nem vesz tudomást, a futárról. - A nagyanyja, sürgősen látni akarja magukat, Önt és a Kisasszonyt! Azt mondta, mihamarabb adjam át az üzenetet, különben.... - nyelt egy nagyot a hím.

- Betéve tudom a mozdulatait, de soha nem táncolhattam. Mindenki élvezte, én meg csak nézhettem, mert így szemérmetlen, úgy nem illendő. – folytatta Shyara Yzarr kérlelését.

- Ugye csak viccel? - rökönyödött meg egy pillanatra Yzarr , majd pár pillanatig elrévedt a tekintete két táncoló nőstényt próbálta maga elé képzelni, végül megrázta a fejét, nem lenne egészséges pont most ilyenekre gondolnia... A nógatásra felhúzott szemöldökkel nézett a nőstényre, megeresztett egy maga akarta pillantást és végül ő volt az aki behúzta a táncolók közé.

- Maga akarta ! - suttogta Yzarr a nőstény fülébe miközben a nőstény fölé magasodott s épphogy oda érintette a tenyerét annak csípőjéhez. A korábbi táncokkal ellentétben itt sokkal közelebb álltak egymáshoz,

Shya felnevetett. A dallam és a táncolók jókedve magával ragadta, s nem érdekelte más, csak hogy végre eljárhassa ezt a táncot.

- Lehet, hogy többet kellett volna innom előtte, lehet, hogy holnap letagadnám, de most nem érdekel! - kiáltotta a lány elszántan és lelkesen.

Yzarr a mellette álló futár hím felé pillantott aki még ide is követte őket, majd ismét a nőstényre.

- Tényleg nem táncolt egyetlen hímmel sem? - kérdezte a nőstényt.

Shyara megrázta a fejét, s elengedte Yzarr kezét, hogy saját ruhaujját gyűrögesse.

- Senkivel.

Yzarr megfogta a nőstény kezét a másikkal a nőstény állát fogta meg, a mozdulat mintha pontosan a zene ütemére történt volna, maga felé húzta a nőstényt, míg Yzarr enyhén hátra dőlt a felső testével csak akkor engedte el a nőstény állát amikor már érezte rajta, hogy a zenére fog mozogni.

Shya pillantása meglepetten csillant fel, ahogy Yzarr felé nyúlt, majd felismerve a mozdulatot, már tette is, amit a koreográfia diktált. Követte Yzarr törzsét, akárha össze lennének kötve, majd utána ő maga dőlt hátrébb, s arcára széles, elégedett vigyor kúszott, ahogy a dal kitörölt fejéből minden más gondolatot.

~ Vvvvééégre!~ A dobok feltüzelték a vérét, s a kürtszerű, ritmikus hang izgalmat, bizsergő feszültséget csempészett a zenébe. Annyiszor tiltották már neki ezt a táncot, vagy akármi mást, hogy egyszerre minden lázadása előtört belőle. Nem érdekelte, hányan vannak körülöttük, eszébe sem jutott a szerelem, sem saját viszonya Yzarral. Egyszerűen csak kitörhetett korábbi korlátai közül, s szabadon, szinte már szabadosan élte bele magát a tánc új, tiltott szerepébe. Mert szerep volt ez, melyet élvezettel öltött magára, s éppen azért volt olyan édes és új, mert soha nem volt még rá alkalma, soha nem szabadott.

Léptei kecsesek voltak, mégis az izgalomtól feszültek. pontosan akkor mozdult, mikor mindenki más, lépteiből mégis a visszafojtott, ugrásra kész energia sugárzott. Egyszerre volt csábító és préda, attól függően, ki hajolt épp a másikhoz. Karja hajladozott, mutatóujját leheletfinoman húzta végig Yzarr arcélén., majd keze ismét mozdult, s visszahúzott csuklóján a máglya fénye táncolt.

Yzarr kíváncsian szemlélte az első mozdulatokat, ám ahogy a dobverők hangja egyre jobban betöltötte a teret, úgy tűnt el az a kislány akit eddig látott és szembesült vele, nap mint nap. Ehhez a nőstényhez bizony már illett az a habkönnyű, ruha amit viselt, a tánc mozdulatai megköveteltek bizonyos tartást a nőstényektől, s ha eddig nem vette volna észre annak domborulatait, most volt alkalma rá valamelyest, érezni, még ha csak egy arasznyi távolságra is volt tőle a Nőstény teste. Szinte még most is érezte ahogy a nőstény végighúzta az ujját az arcán, miközben megfordult, hogy ismét egymással szemben állhassanak. A pillantásával tartotta fogva a nőstény violaszín íriszeit, két kezébe fogta a nőstény tenyerét, majd maguk fölé emelte a karjaikat, és kilépett oldalra, az ujjbegyeivel érintette csak a nőstényt, ám a tekintetét sosem emelte le róla , mikor ismét egymással szemben lépkedtek körbe. Yzarr figyelte az elébe tárulkozó képet,Yzarr nem tudta, hogy miként táncoljon, hiszen most nem kimondottan a csábítás volt a célja és nem is az, hogy holnap ébredéskor gyorsan iszkoljon a helyszínről, így eleinte kicsit visszafogta magát.

Mikor a tánc nem igényelt lépést, Shyara ritmusra dobbantott, s vállával is mozdult. Fehér tincsei meg-meglebbentek, majd mikor egymás körött köröztek, járása ringó, törzse hullámzó hatást keltett, nem csoda hát, hogy kiemelte az Yzarr által eleddig nem túl sűrűn megfigyelt idomokat és nőiességet.

A hím tétovázása nem tűnt fel Shyarának, nem arra figyelt. Yzarr ezüstszín tekintete, akár a telihold világított a lány látómezejében, és bár a hím kitartóan figyelte őt, a Kisnőstény nem mindig bírta nyitva tartani a szemét. pillái időnként megrezzentek, szemhéja le-lecsukódott, mígnem felvetett fejjel, hunyt szemmel táncolt, s míg eleinte csak halkan zümmögött a tömeggel, a zenéhez igazodva fokozatosan az ő torkán is fel-felkúszott a halk vonyító hang, s beleolvadt a dalba.

Fel-felpillantott, de nem sokat látott a környezetéből: egyedül Yzarr ezüst íriszeit, s a lány gondolkodás nélkül merült el bennük. Folyton zsibongó elméje kivételesen nem koncentrált semmire, s kitöltötte a zene zúgó, szívből feltörő, elemi ritmusa.

A tánc maga nem volt se túl gyors, se túl kimerítő, a lány légzése mégis megváltozott, hol gyorsabb lett, hol pedig mélyebb s csupán jóval később eszmélt rá, hogy piheg.

A tánc felénél változott kissé Yzarr pillantása , megkerülte a nőstényt, majd megfogta annak vállait és letolta maga előtt guggolásig, oldalra lépett és a tenyerét kitartva várta, hogy a nőstény elfogadja a felé nyújtott kezet, majd az ölébe kapta és a karjában tartva forgott egyet körbe a nősténnyel. Így a karjában tartva pillantott a nőstényre, a többi pár már rég eltűnt körülöttük, különböző zugokba. Yzarr még egy ideig tartotta a karjában a nőstényt, hiszen látta, hogy teljesen önkívületi állapotba került a tánc hatására. Bár meg kellett hagyni, kevés híja volt sokszor annak, hogy átvegye a nőstény energikus ritmusát és egy-egy ütemnél, dobbanásnál vadabbul tekerjen, vagy lökjön a csípőjével... Kicsit szaporábban szedte ő is a levegőt, az izgalom hatására, talán hogy a nőstény csípő magasságba került. A futár és Doreanék is kezdtek gyülekezni körülöttük.

Mikor Yzarr mozdulatával összhangban a lány leguggolt kissé, ajkára beszédes félmosoly kúszott, s úgy pillantott a hímre, és figyelmét tökéletesen elkerülték Yzarr harcosai.

Yzarr épphogy forróbbak érezte körülöttük a levegőt, résnyire szűkült ragyogó holdezüst kihívó pillantást vetett a nőstényre ekkor.

Shyara pedig szinte magát kelletve, vállait finoman ringatva emelkedett fel, s nyúlt, hogy Yzarr tenyerébe fektesse sajátját, ám előtte még finoman végighúzta mutatóujját a hím karján.

Hagyta, hogy Yzarr felkapja, s körbehordozza őt, s csak kis fáziskéséssel eszmélt rá, hogy a hím nem folytatja a táncot., pedig a zene még lüktetett a nőstényben.

Időbe telt, mire tudata kiburkolózott a rátelepedett bódultságból, s rájött, hogy szíve lüktetését hallja, s az az egyetlen, ami még dobol.

- Meg bír állni, két lábon? - kérdezte Yzarr kicsit karcosabb hangon a megszokottnál.

A Kisnőstény megrázta a fejét, hogy kitisztítsa a tánc utolsó "akkordjait is", majd megpróbált kijjebb csúszni Yzarr kezei közül, jelezve, hogy már leteheti.

- Igen - válaszolta határozott, mégis kissé csodálkozó hangon, mikor a hím letette, s a talaj valóban szilárdan állt a talpa alatt.