- Kisasszony, itt van a ruha, amit kért! - érte be Valen a Nőstényeket. Szegénynek igencsak meg kellett osztania a figyelmét a fiatalok között. Előkészíteni a korai étkezéshez az asztalt, majd a legifjabb Themarnak ruhát keresni, s azután sietni vissza, leszedni az asztalt...amit a szolgálólányoknak már ki is osztott, neki csak ellenőriznie kell, hogy teljesítették-e a feladatot, hiszen a komornyik munkája legfőképp az Urai igényeinek kielégítése, s az előre gondolkodás, tervezés.
- Nagyszerű, Valen, köszönöm! - nyúlt az orgonaszín ruháért Yazi, amit a barátnőjének hozatott. Azzal karon ragadta Shyát és bevezette őt a szobájába, majd türelmesen ücsörgött és várt, míg Shya felöltözött. Mikor A Kisnőstény végzett, megszemlélte magát Yazi tükrében. A ruhát a melle alatt széles szalag fogta össze, s a hátán erősen megkötve, vékony szalagokban végződött. A szoknyarész maga fokozatosan kiszélesedett, s a térde fölé ért. Megpördült, és elégedetten mosolyodott el.
- Hát Yazi... Köszönöm... - motyogta még mindig kissé álmélkodva. A ruha ugyanis pontosan illett rá, a színe nagyon tetszett Shyának, s bájosnak és elegánsnak érezte magát benne. Vállain négy vékony pánt tartotta a ruhát, bár az valójában kettőnek számított, lévén a másik kettőt úgy varrták fel, hogy éppen lecsússzon róla, s a válla két oldalán egyfajta díszként szolgáljon.
Yazi elégedetten tapsikolt párat és mosolyogva lépett Shyara mögé.
- Most a hajaddal is kezdenünk kell valamit. - A hangja lelkes volt, és örült annak, hogy sikerült örömet szereznie a ruhaválasztásával a másiknak.
Kifésülte Shyara haját s feltűzte egy kontyba a feje tetejére, majd kihúzott pár szálat előre, ezeket kissé megcsavarta, s hullámosan lógtak le elől két oldalt. Hátul szintén ügyeskedett, aminek eredményeként apró hullámok lógtak ki a kontyból is. Nagyon is illett Shya frizurája a csinos, orgonaszínű ruhához, s Yazi elgondolkodva hümmögött, majd a fésülködőasztal fiókjához lépett, s elő vett belőle egy kis dobozt.
- Igen, így már csodásan festesz majd! - s a kis hullámcsattokat is elkezdte betűzdelni Shyara hajába, amelyeken orgona és pezsgőszínű virágocskák voltak, a közepükön apró, fehér gyöngyökkel. Ezekkel is jobban megerősítette a kontyot, színesítette a hófehér hajat, ugyanakkor a ruhához is illettek.
- Most nézd meg magad! - tartott Shyara feje mögé egy tükröt, hogy megszemlélhesse a nővérkéje magát a tükörben. S egyúttal remélte azt is, hogy a szépítkezési akció elterelte a bátyjáról a másik figyelmét. Sikerrel járt, Shya ugyanis élvezte, hogy újdonsült kishúga óvatosan fésülgeti a haját, s mindezt anélkül, hogy egyszer is meghúzta volna a nőstényke érzékeny tincseit. Látta, hogyan ölt fokozatosan alakot a hajkorona, s mikor a végeredményt is megszemlélte, mosolya még tovább szélesedett. Az orgonaszín virágocskák kifejezetten tetszettek neki. Felkelt, s megölelte Yazit.
- Köszönöööm! - mondta vidoran, majd kézen fogta a lánykát.
- Hihii! Szívesen! - viszonozta az ölelést kuncogva a kis Themar.
- Mehetünk, vagy van még valami? - kérdezte Shyara, majd eltöprengett. - Pontosan milyen messze van a falu, hogy megyünk majd, gyalog vagy lóháton?
- Lóháton nincs olyan messze. És nem sietünk annyira, nem szeretném, hogy beleizzadj a ruhádba... - jött a válasz, azzal Yazi az istálló felé húzta barátőjét. - még idő előtt - fejezte be végül a mondatot.
A Kisnőstény elmosolyodott, s hagyta magát vezetni.
- Értelek! Akkor majd vigyázok, nehogy Búza száguldozni kezdjen - mondta kedvesen, utalva lova virgoncságára. Yazi felkuncogott. Az istállóba érve gyorsan felnyergelte a lovát, majd bevárta Shyát és ő irányította a menetet. Némi megkönnyebbülés látszódott az arcán, hogy nem futottak még össze Yzarral. Egyelőre.
A falu határába érve már hallották a zenét, ütemes pattogó és víg ritmusa betöltötte még a réteket is, csak a környező erdők szakították meg ezt a könnyed pulzálást, azok elnyelték és magukba olvasztották a zenét.
Ahogy közeledtek, úgy lett egyre izgatottabb Yazi, ez az arcán is meglátszódott.
Lepattant a lováról s kikötötte a legközelebbi házhoz, ma este nem volt gond, ha valaki verandájánál ácsorgott egy ismeretlen ló.
- Gyere! Van néhány lány, ők szokták hozni a tejet és a kenyeret, bemutatlak nekik! - szinte meg sem várta, hogy beérje őt Shyara. A falu főterén egy hatalmas máglya kapta a központi helyet, s akörül szólt a zsivaj, kacagás és duhajkodás a hímek részéről. A házak magasabban voltak mint a főtér, így már innen látni lehetett valamelyest a mulatságot.
A Kisnőstény nem tiltakozott. Búzát szinte csak jelképesen pányvázta ki, tudta, hogy lova nem fog elbóklászni nélküle. A Yazi által említett lányokra is kíváncsi volt, elvégre a lánykán kívül nem volt barátja a birtokon, hacsak a szakácsnőt nem tekintjük, ám ő inkább csak jó szándékú ismerősként volt számon tartva, és Shya remélte, hogy az új ismeretség új lehetőségeket is hordoz magában.
- Yaziiii! - kiáltották kórusban a nőstények, korban talán fiatalabbak lehettek a feléjük közeledő párosnál. - Ezt nem fogod elhinni! Van egy ikerpár! ÚÚúúgyanúúúgy néznek ki, és míg a többiek a célba dobással és az ivással töltik az idejüket, ők ketten már jó néhányunkat megtáncoltatták! - kántálták kórusban, szinte be sem fejezte az egyik, a másik lány már folytatta is, mintha szinkronban beszéltek volna. - Erősek és... a csípőmozgásuk..hmmm... - A lányok mély egyetértésben hümmögtek, széles vigyort csalva Shyara arcára. Volt egy sejtése, miféle mozgás lehetett az, ami szavát vette a testvéreknek.
- Mia és Netta! Ő itt az én nővérkém és barátnőm, Shyara - mutatta be a két nősténynek a mellette állót Yazi.
- Sziamia! - integetett a Kisnőstény, feltörő kuncogásával küzdve, ami a köszöntéssel egy időben felszínre is tört, így Shyara máris teremtett magának okot a szapora szabadkozásra.
- Szia Shya! - replikázott azonnal a megszólított, a nevet egyértelműn pöszésre véve, s hasonlóan komiszan mosolyogva, mint a vele szemben álló nőstény. Testvére nem zavartatta magát, amint Mia becsukta a száját, ő már beszélt is.
- Gyere te is! - ragadta karon Shyarát Netta és nevetve elindult. - Tudsz táncolni, ugye? Ha nem, majd megtanulsz! - egy apró lélegzetvételnyi szünetet tartott, majd Yazit megszégyenítő lelkesedéssel és beszédtempóval folytatta.
- Remélem, Yazi mondta, hogy egymást is felkérhetjük... Amúgy képzeld a szemtelen hímeket! Két nősténnyel táncolnak egyszerre! - a hangjából némi neheztelés hallatszott, de vegyült az jócskán jókedvvel is. Shya szóhoz sem jutott a nagy letámadásban, a két testvérlány lendülete nem hagyott helyet tiltakozásnak. A hímek említésére azonban vetett egy óvatos pillantást Yazi felé, s tekintetében ott ült a fohász: mondd, hogy nem Yzarr és Dorean azok!!
Yazi erre csak egy nemtörődöm vállrándítással felelt. Tudta, hogy itt vannak, hiszen számított rájuk, a két hím nagyon szeret táncolni, ismerte őket, s egy ilyen eseményt nem hagynának ki. Shya pillantását is kerülte, s örült, hogy nővérkéje figyelmét elvonják a lányok..
- Gyertek először az öregekhez, színt kell választanotok! - szóltak a lányok, s elkormányozták régi és újdonsült barátnőiket egy kedves kis házhoz, amelynek tornácán számos színes kendő lógott egy kötélről. A közelebbi szemlélő láthatta, hogy mindegyikbe egy-egy számot hímeztek. Ezek a számok, immár nevekkel kiegészülve egy széles könyvben is megjelentek, hogy a bál végeztével a kendőket ne felejtsék el visszahozni az azt kölcsönzők. A nyilvántartást egy idős, félelf nő vezette, s mosolyogva pillantott minden elébe lépőre.
Itt, ahol a fiatalok álltak, jól lehetett látni a tűz körüli gyülekezetet, amit szinte csak nőstények vettek körbe, igazolva Netta és Mia szavait.
Ami azt illeti, Yzarr rég nem szórakozott ilyen jól és önfeledten. A mozdulatai könnyedek voltak és a zene ritmusára hullámzott és mozgatta a partnereit. Valóban kettő nősténnyel táncolt: az egyik hátulról, míg a másik elölről fogta a hím csípőjét, ám volt, hogy a kezek másfelé is elkalandoztak. Végül a két nőstény egyszerre fogta meg Yzarr ingét és húzta le fejéről és karjáról, majd a mellettük égő tűzbe hajították az inget. Yzarr felnevetett, de a hangját elnyomták a nőstények és a zene hangjai. Ekkor a tömeg szétvált és egy korosabb, alacsony sötételf nőstény lépett a táncoló trióhoz, a fiatal nőstények pedig mosolyogva eloldalogtak, hiszen tudták, vagy legalábbis remélték, hogy ők is kapnak kendőt ettől az idegentől. Yzarr megállt az idősebb nőstény előtt, aki olyan öreg volt, hogy szinte már áradt belőle a bölcsesség. Közelebb lépett a hímhez, és a csípője köré tekerte a puha anyagot. Ekkor Yzarr a nőstényhez hajolt, s mintha súgott volna valamit a fülébe, az idős nőstény ugyanis játékosan a fedetlen mellkasra csapott. Nem ért csak Yzarr bordájáig, de még innen is lehetett látni, hogy mintha kissé zavarban lenne a hím aktuális táncpartnere. Aztán Yzarr hajbókolt és felvette az új prédával a tánc ritmusát.
- Nagyszerű, Valen, köszönöm! - nyúlt az orgonaszín ruháért Yazi, amit a barátnőjének hozatott. Azzal karon ragadta Shyát és bevezette őt a szobájába, majd türelmesen ücsörgött és várt, míg Shya felöltözött. Mikor A Kisnőstény végzett, megszemlélte magát Yazi tükrében. A ruhát a melle alatt széles szalag fogta össze, s a hátán erősen megkötve, vékony szalagokban végződött. A szoknyarész maga fokozatosan kiszélesedett, s a térde fölé ért. Megpördült, és elégedetten mosolyodott el.
- Hát Yazi... Köszönöm... - motyogta még mindig kissé álmélkodva. A ruha ugyanis pontosan illett rá, a színe nagyon tetszett Shyának, s bájosnak és elegánsnak érezte magát benne. Vállain négy vékony pánt tartotta a ruhát, bár az valójában kettőnek számított, lévén a másik kettőt úgy varrták fel, hogy éppen lecsússzon róla, s a válla két oldalán egyfajta díszként szolgáljon.
Yazi elégedetten tapsikolt párat és mosolyogva lépett Shyara mögé.
- Most a hajaddal is kezdenünk kell valamit. - A hangja lelkes volt, és örült annak, hogy sikerült örömet szereznie a ruhaválasztásával a másiknak.
Kifésülte Shyara haját s feltűzte egy kontyba a feje tetejére, majd kihúzott pár szálat előre, ezeket kissé megcsavarta, s hullámosan lógtak le elől két oldalt. Hátul szintén ügyeskedett, aminek eredményeként apró hullámok lógtak ki a kontyból is. Nagyon is illett Shya frizurája a csinos, orgonaszínű ruhához, s Yazi elgondolkodva hümmögött, majd a fésülködőasztal fiókjához lépett, s elő vett belőle egy kis dobozt.
- Igen, így már csodásan festesz majd! - s a kis hullámcsattokat is elkezdte betűzdelni Shyara hajába, amelyeken orgona és pezsgőszínű virágocskák voltak, a közepükön apró, fehér gyöngyökkel. Ezekkel is jobban megerősítette a kontyot, színesítette a hófehér hajat, ugyanakkor a ruhához is illettek.
- Most nézd meg magad! - tartott Shyara feje mögé egy tükröt, hogy megszemlélhesse a nővérkéje magát a tükörben. S egyúttal remélte azt is, hogy a szépítkezési akció elterelte a bátyjáról a másik figyelmét. Sikerrel járt, Shya ugyanis élvezte, hogy újdonsült kishúga óvatosan fésülgeti a haját, s mindezt anélkül, hogy egyszer is meghúzta volna a nőstényke érzékeny tincseit. Látta, hogyan ölt fokozatosan alakot a hajkorona, s mikor a végeredményt is megszemlélte, mosolya még tovább szélesedett. Az orgonaszín virágocskák kifejezetten tetszettek neki. Felkelt, s megölelte Yazit.
- Köszönöööm! - mondta vidoran, majd kézen fogta a lánykát.
- Hihii! Szívesen! - viszonozta az ölelést kuncogva a kis Themar.
- Mehetünk, vagy van még valami? - kérdezte Shyara, majd eltöprengett. - Pontosan milyen messze van a falu, hogy megyünk majd, gyalog vagy lóháton?
- Lóháton nincs olyan messze. És nem sietünk annyira, nem szeretném, hogy beleizzadj a ruhádba... - jött a válasz, azzal Yazi az istálló felé húzta barátőjét. - még idő előtt - fejezte be végül a mondatot.
A Kisnőstény elmosolyodott, s hagyta magát vezetni.
- Értelek! Akkor majd vigyázok, nehogy Búza száguldozni kezdjen - mondta kedvesen, utalva lova virgoncságára. Yazi felkuncogott. Az istállóba érve gyorsan felnyergelte a lovát, majd bevárta Shyát és ő irányította a menetet. Némi megkönnyebbülés látszódott az arcán, hogy nem futottak még össze Yzarral. Egyelőre.
A falu határába érve már hallották a zenét, ütemes pattogó és víg ritmusa betöltötte még a réteket is, csak a környező erdők szakították meg ezt a könnyed pulzálást, azok elnyelték és magukba olvasztották a zenét.
Ahogy közeledtek, úgy lett egyre izgatottabb Yazi, ez az arcán is meglátszódott.
Lepattant a lováról s kikötötte a legközelebbi házhoz, ma este nem volt gond, ha valaki verandájánál ácsorgott egy ismeretlen ló.
- Gyere! Van néhány lány, ők szokták hozni a tejet és a kenyeret, bemutatlak nekik! - szinte meg sem várta, hogy beérje őt Shyara. A falu főterén egy hatalmas máglya kapta a központi helyet, s akörül szólt a zsivaj, kacagás és duhajkodás a hímek részéről. A házak magasabban voltak mint a főtér, így már innen látni lehetett valamelyest a mulatságot.
A Kisnőstény nem tiltakozott. Búzát szinte csak jelképesen pányvázta ki, tudta, hogy lova nem fog elbóklászni nélküle. A Yazi által említett lányokra is kíváncsi volt, elvégre a lánykán kívül nem volt barátja a birtokon, hacsak a szakácsnőt nem tekintjük, ám ő inkább csak jó szándékú ismerősként volt számon tartva, és Shya remélte, hogy az új ismeretség új lehetőségeket is hordoz magában.
- Yaziiii! - kiáltották kórusban a nőstények, korban talán fiatalabbak lehettek a feléjük közeledő párosnál. - Ezt nem fogod elhinni! Van egy ikerpár! ÚÚúúgyanúúúgy néznek ki, és míg a többiek a célba dobással és az ivással töltik az idejüket, ők ketten már jó néhányunkat megtáncoltatták! - kántálták kórusban, szinte be sem fejezte az egyik, a másik lány már folytatta is, mintha szinkronban beszéltek volna. - Erősek és... a csípőmozgásuk..hmmm... - A lányok mély egyetértésben hümmögtek, széles vigyort csalva Shyara arcára. Volt egy sejtése, miféle mozgás lehetett az, ami szavát vette a testvéreknek.
- Mia és Netta! Ő itt az én nővérkém és barátnőm, Shyara - mutatta be a két nősténynek a mellette állót Yazi.
- Sziamia! - integetett a Kisnőstény, feltörő kuncogásával küzdve, ami a köszöntéssel egy időben felszínre is tört, így Shyara máris teremtett magának okot a szapora szabadkozásra.
- Szia Shya! - replikázott azonnal a megszólított, a nevet egyértelműn pöszésre véve, s hasonlóan komiszan mosolyogva, mint a vele szemben álló nőstény. Testvére nem zavartatta magát, amint Mia becsukta a száját, ő már beszélt is.
- Gyere te is! - ragadta karon Shyarát Netta és nevetve elindult. - Tudsz táncolni, ugye? Ha nem, majd megtanulsz! - egy apró lélegzetvételnyi szünetet tartott, majd Yazit megszégyenítő lelkesedéssel és beszédtempóval folytatta.
- Remélem, Yazi mondta, hogy egymást is felkérhetjük... Amúgy képzeld a szemtelen hímeket! Két nősténnyel táncolnak egyszerre! - a hangjából némi neheztelés hallatszott, de vegyült az jócskán jókedvvel is. Shya szóhoz sem jutott a nagy letámadásban, a két testvérlány lendülete nem hagyott helyet tiltakozásnak. A hímek említésére azonban vetett egy óvatos pillantást Yazi felé, s tekintetében ott ült a fohász: mondd, hogy nem Yzarr és Dorean azok!!
Yazi erre csak egy nemtörődöm vállrándítással felelt. Tudta, hogy itt vannak, hiszen számított rájuk, a két hím nagyon szeret táncolni, ismerte őket, s egy ilyen eseményt nem hagynának ki. Shya pillantását is kerülte, s örült, hogy nővérkéje figyelmét elvonják a lányok..
- Gyertek először az öregekhez, színt kell választanotok! - szóltak a lányok, s elkormányozták régi és újdonsült barátnőiket egy kedves kis házhoz, amelynek tornácán számos színes kendő lógott egy kötélről. A közelebbi szemlélő láthatta, hogy mindegyikbe egy-egy számot hímeztek. Ezek a számok, immár nevekkel kiegészülve egy széles könyvben is megjelentek, hogy a bál végeztével a kendőket ne felejtsék el visszahozni az azt kölcsönzők. A nyilvántartást egy idős, félelf nő vezette, s mosolyogva pillantott minden elébe lépőre.
Itt, ahol a fiatalok álltak, jól lehetett látni a tűz körüli gyülekezetet, amit szinte csak nőstények vettek körbe, igazolva Netta és Mia szavait.
Ami azt illeti, Yzarr rég nem szórakozott ilyen jól és önfeledten. A mozdulatai könnyedek voltak és a zene ritmusára hullámzott és mozgatta a partnereit. Valóban kettő nősténnyel táncolt: az egyik hátulról, míg a másik elölről fogta a hím csípőjét, ám volt, hogy a kezek másfelé is elkalandoztak. Végül a két nőstény egyszerre fogta meg Yzarr ingét és húzta le fejéről és karjáról, majd a mellettük égő tűzbe hajították az inget. Yzarr felnevetett, de a hangját elnyomták a nőstények és a zene hangjai. Ekkor a tömeg szétvált és egy korosabb, alacsony sötételf nőstény lépett a táncoló trióhoz, a fiatal nőstények pedig mosolyogva eloldalogtak, hiszen tudták, vagy legalábbis remélték, hogy ők is kapnak kendőt ettől az idegentől. Yzarr megállt az idősebb nőstény előtt, aki olyan öreg volt, hogy szinte már áradt belőle a bölcsesség. Közelebb lépett a hímhez, és a csípője köré tekerte a puha anyagot. Ekkor Yzarr a nőstényhez hajolt, s mintha súgott volna valamit a fülébe, az idős nőstény ugyanis játékosan a fedetlen mellkasra csapott. Nem ért csak Yzarr bordájáig, de még innen is lehetett látni, hogy mintha kissé zavarban lenne a hím aktuális táncpartnere. Aztán Yzarr hajbókolt és felvette az új prédával a tánc ritmusát.
- Nem igaaaz.... a Tántit nééézd! Hihetetlen, hogy elpirult! Pedig, ő … sosem szokott, és táncolni is majdnem tíz éve táncolt utoljára! - sopánkodott Netta. Shyara is a mutatott irányba kapta a fejét, s kelletlenül grimaszolt. Felismerte ugyanis a táncost.
- Siessetek! Még a végén lemaradunk! - sürgette a bámészkodókat Mia. A lányok nagy lázban égtek, s nem hagytak időt a Kisnősténynek aggódni Yzarr miatt. Yazi már látta, hogy a hímek a bátyja és Dorean páros, de úgy döntött, majd elbújik a lány forgatagban, meg ha el is feledkezne róla, jól látszik, hogy a harcosok el vannak foglalva azzal, hogy jól érezzék magukat, így nem félt a lebukástól.
- Shya! Nagyon csinosan nézel ki, jól áll neked ez a szín és a hajad mesés, tündéri kis virágocskáid vannak! - lépett Netta az új barátnője mellé, s járta körbe irigykedve. Shyara ennek a dicsérethalomnak köszönhetően már azelőtt kizökkent óvatos és kissé bűntudatos hangulatából, hogy gondolatai ilyen irányba kalandozhattak volna, s miközben mosolyogva megköszönte az elismerést, melynek egy részét Yazi felé irányította (elvégre az ő érdeme volt a sok virág), tökéletesen szem elől tévesztette Yzarrt és partnerét. Ehelyett a lányokkal foglalkozott, s jobban szem ügyre véve Miát, feltűnt neki, hogy a lány vékonyabb és alacsonyabb, mint nővére. Netta arca is határozottabb, s orrának dacos íve is eltért Mia pisze, keskeny orrocskájától. Míg az alacsonyabb lánynak macskás, mandula vágású szeme volt, addig nővérének nagy, kerek szemei, melyek elővigyázatosan kémleltek körbe, s remekül kiszúrta a tömegben keletkező réseket, melyeken keresztülvezette barátosnéit.
Shyának elég volt ennyi különbség a lányok között, hogy eltöprengjen azon, hogy vajon biztosan ugyanaz-e a lányok apja... de nem akarta megbántani újdonsült társait efféle feltételezéssel, így inkább saját fogadott húgát figyelte, amint az kendőt választ.
- Shya! Nagyon csinosan nézel ki, jól áll neked ez a szín és a hajad mesés, tündéri kis virágocskáid vannak! - lépett Netta az új barátnője mellé, s járta körbe irigykedve. Shyara ennek a dicsérethalomnak köszönhetően már azelőtt kizökkent óvatos és kissé bűntudatos hangulatából, hogy gondolatai ilyen irányba kalandozhattak volna, s miközben mosolyogva megköszönte az elismerést, melynek egy részét Yazi felé irányította (elvégre az ő érdeme volt a sok virág), tökéletesen szem elől tévesztette Yzarrt és partnerét. Ehelyett a lányokkal foglalkozott, s jobban szem ügyre véve Miát, feltűnt neki, hogy a lány vékonyabb és alacsonyabb, mint nővére. Netta arca is határozottabb, s orrának dacos íve is eltért Mia pisze, keskeny orrocskájától. Míg az alacsonyabb lánynak macskás, mandula vágású szeme volt, addig nővérének nagy, kerek szemei, melyek elővigyázatosan kémleltek körbe, s remekül kiszúrta a tömegben keletkező réseket, melyeken keresztülvezette barátosnéit.
Shyának elég volt ennyi különbség a lányok között, hogy eltöprengjen azon, hogy vajon biztosan ugyanaz-e a lányok apja... de nem akarta megbántani újdonsült társait efféle feltételezéssel, így inkább saját fogadott húgát figyelte, amint az kendőt választ.
- Én a narancs sárgát kérem! Yazira Themar! - s azzal a narancs sárga számozott kendőkhöz nyúlt, s magához is vett néhányat. - Shya, te jössz! Muszáj neked is választanod! - nógatta a nővérét.
A félelf asszony mosolyogva bólintott, már megszokta az efféle ügyintézést, s gyorsan be is véste a számot valamint a nevet.
- A bátyja már itt van! - eresztett meg egy figyelmeztető pillantást, ám a hangja mosolygósan csengett.
- Maga kedvesem, mit óhajt? - pillantott a másik csinos nőstényre. Shya, aki eddig a színeket nézegette, ruhájához illő kendőt keresgélve, most felpillantott, mikor felfogta, hogy neki szól a kérdés.
- Szép estét... Lilát keresek, de nem látok. Elvitték már? - kérdezte sajnálkozva, miután köszönt.
- El bizony! - bólogatott komolyan a félelf. - De van ezüst, az igazán jól állna magának, bár nem ez a legfontosabb szempont, ugyebár? Hiszen, hímeknek kell adja... Hogy festenének lilában, kedveském? - a hangja kedves volt, s inkább mindent tudó mosollyal a szája sarkában válaszolt, mintsem gúnyolódott volna. - Ugyanakkor van még egy szép tengerkék is, csodálatosan ámulatba ejtő árnyalat, a lányom kedvence, de ő most nem jöhetett a baba miatt... lagúna … látta már? - kérdezte lelkesen, és egy figyelemfelkeltő mozdulattal meglebbentette a kék színű kendőt. Úgy hullámzott, mint a tenger, s ahogy a máglya fénye táncolt rajta, valóban különösen változott a színe. Shyara figyelmesen nézte a felajánlott kendőket, s ahogy az ezüstszínűre pillantott, eszébe jutott Yzarr tekintete. ~Illene hozzá...~ gondolta.
- Rendben van, akkor az e.. ezt a kéket kérem - javította ki magát az utolsó pillanatban. Éppen az iménti szempár emléke miatt gondolta meg magát, s döntött úgy, hogy nem az ezüstöt kéri.
- Helyes, jól választott! - eresztett meg egy mindentudó mosolyt a nő.-
- A nevét kedveském... ha kérhetem... - a kezében már ott is volt a penna, hogy beírhassa a nőstény nevét is a könyvbe, mielőtt még elindulnának a forgatagba.
- Shyara Siryel - válaszolt a Kisnőstény, és elrakta a kendőit.
-Köszöntöm Önöket köztünk, Kisasszonyok! - eresztett meg egy kacsintást,- Érezzék jól magukat! - intett búcsút a nőstényeknek.
Miután elbúcsúztak a félelftől, Mia azonnal kézen fogta Shyarát és Yazit, és azzal a lendülettel a táncolók közé húzta őket. A Kisnőstény elkapta Dorean pillantását a tömegben, de mielőtt aggódni kezdhetett volna azon, hogy szabad-e itt lennie, Netta és Yazi között találta magát egy körben, s figyelmét lekötötték a szapora körtánc lépései. Eleinte meg-megbotlott, ahogy elvétette a lépést, de hamar beletanult, s jókedvűen, időnként felnevetve ropta újdonsült barátnőivel a pergő, életvidám táncot.
Yzarr az idős nősténytől végül tisztelettel búcsúzott s hajolt meg, miután az elfáradt, s átadta a helyet a fiatalabb, mohóbb nőstényeknek. Ám mielőtt a matróna távozott volna, még jól látható ámulattal és tisztelettel simított végig az Úrfi felkarján található fehér tetováláson. Yzarr arcán halovány árnyék futott át az érintés nyomán, s maga is a megérintette a jelet, tekintetével pedig Doreant kereste. Miután megtalálta a bajtársát, a pillantásával intett a söntés felé.
Dorean követte őt, s rögvest a kezébe is nyomott egy korsó sört, amint kiértek a tömegből, ám arról, hogy Shyarát vélte felfedezni a táncolók között, szándékosan hallgatott. Nem volt biztos benne, hogy valóban jól látott, s nem akarta feleslegesen elrontani Yzarr jókedvét.
- A Tánti... a k...- Yzarr nem tudta befejezni, mert egy igen rámenős, apró félelf kapta ki a kezéből a korsóját és lökte be a táncos csoportosulás közepébe. A hím igazán mérges volt, hiszen nem szerette, ha félbeszakítják. Nem tudta, hogy mi tévő legyen, de Dorean kárörvendő arca őt is nevetésre bírta végül. Dorean felnevetett, látva Yzarr fancsali és robbanásra kész arcát, majd meglendítette a másik hím korsóját is a kezében, amelyet a kis félelf nyomott a tenyerébe, s jóízűen kortyolt belőle.
- Szóval, töpörtyű, csak egy jó okot adj, hogy ne legyek rád mérges az est további részében, amiért félbeszakítottál az imént... - mérte végig Yzarr a szőke apróságot, aki épphogy nyakáig ért, s ezt is csupán magastalpú cipőjének köszönhette. Pisze orra egy apró kis tündérre emlékeztette a hímet, hófehér bőre pedig bársonypuha volt, ahogyan megérintette annak vállát. Szinte falatnyi ruha volt rajta, nyakban megkötős felső és egy szoknyának is csak jó indulattal nevezhető rongy, amely alig ért tovább a fenék hajlatánál. Mandulavágású, macskás szemek közül kacér tekintet mérte végig Yzarrt s a buja ajkak csücsörítve, kissé kritikusan rándultak meg.
- Jó leszel... - jött a határozott felelet. Yzarr szemöldökét felvonva állt ott, a táncoló tömeg pulzálása valahogy kikerülte és körbefolyta őket, a hímet nem igazán zavarta a dolog.
- Elmondanád, hogy mire?
- Csak a szád fog járni, vagy táncolsz is velem végre? - tette csípőre a kezét a lány.
Yzarrnak nem kellett kétszer mondani, azonnal csípőn ragadta az apró, harcias teremtést, s elindult vele a tömegben. Miközben érezte, hogy az apróság az ő csípőjére köti a saját kendőjét. Valahogy sokkal bátrabb volt, mint az eddigi nőstények, sokkal jobban tapadt Yzarra, amit nem is nagyon bánt, elvégre ha netán pillanatnyilag komolyabbra fordulnának a dolgok, akkor nem kéne tartania a későbbi terhességtől...
Yazira karon ragadta a nővérkéjét, a másik oldalról pedig Miát fogta, s úgy ropták, nagyon jól érezte magát. Imádott táncolni. Szerette a táncórákat, de az itteni merőben eltért a hagyományos etikett tánctól, s ennek nagyon is örült.
- Kérsz inni? - hajolt oda kis idő múlva Shyához s vélhetően túlkiabálva a hangzavart.
Yzarr partnere igazán jól érezte magát ennek a hímnek a karjaiban. Tekergőzött hozzá és bármikor amikor volt lehetősége megérintette ott ahol csak tudta, szó szerint kellette magát a tetoválásos hímnek, s ebben alacsony termete sem zavarta. Épp a kis utált párocska tánc csoportja mellett haladtak el a partnerével, amikor megszólalt az egyik közelebb eső nősténynek.
- Velem táncol az Utód...- suttogta hangosabban Miának.
- Neee! Mi?! - sikított fel, s pördült meg megszólított.
A félelf apróság önelégülten vigyorgott és eltátogta: ”A Tánti mondta, hogy Ő a KÍgyó utódja! A védelmezőnk! Még ma meglesz!“
Yzarr nem is figyelte a szóváltást, a nőstény feneke kötötte le igazából, amint épp hozzá dörgölte az ágyékához. Erősebben markolta meg a kis apróság csípőjét, pillantását felemelte a nő derékvonaláról, arról a v alakról ami mindig is a gyengéje volt, s egy épp most kínálta fel magát neki. Végig siklottak az ujjai a gerinc vonalán is, majd megállt az egyik keze a táncpartnere torkánál. A tekintete pedig átsiklott a hosszú szőke haj koronán, s a fejtetőn, egyenesen egy nőstényekből álló csoportban táncoló Kisnőstényre!!!
- Naah héé... Ne ilyen erősen... Vagy... Nem bírsz magaddal? - fordult meg a nő és a kebleivel is nekidörgölőzött Yzarr csupasz mellkasának.
Ám Yzarr alig hallotta a tekintete a négyesen függött és nagyon nehezére esett tartani az álarcát, lehajolt a táncpartnere vállához, közben a tánc ritmusát alig törte meg, félig lehajtott fejjel pillantott előbb húgára, majd a Kisnőstényre. Az álkapcsa alig észrevehetően megfeszült.
Yazira testtartása pedig a bátyja pillantásától vált feszültebbé, és félénken lesütötte a szemét. Szégyenkezve köszörülte meg a torkát.
A félelf asszony mosolyogva bólintott, már megszokta az efféle ügyintézést, s gyorsan be is véste a számot valamint a nevet.
- A bátyja már itt van! - eresztett meg egy figyelmeztető pillantást, ám a hangja mosolygósan csengett.
- Maga kedvesem, mit óhajt? - pillantott a másik csinos nőstényre. Shya, aki eddig a színeket nézegette, ruhájához illő kendőt keresgélve, most felpillantott, mikor felfogta, hogy neki szól a kérdés.
- Szép estét... Lilát keresek, de nem látok. Elvitték már? - kérdezte sajnálkozva, miután köszönt.
- El bizony! - bólogatott komolyan a félelf. - De van ezüst, az igazán jól állna magának, bár nem ez a legfontosabb szempont, ugyebár? Hiszen, hímeknek kell adja... Hogy festenének lilában, kedveském? - a hangja kedves volt, s inkább mindent tudó mosollyal a szája sarkában válaszolt, mintsem gúnyolódott volna. - Ugyanakkor van még egy szép tengerkék is, csodálatosan ámulatba ejtő árnyalat, a lányom kedvence, de ő most nem jöhetett a baba miatt... lagúna … látta már? - kérdezte lelkesen, és egy figyelemfelkeltő mozdulattal meglebbentette a kék színű kendőt. Úgy hullámzott, mint a tenger, s ahogy a máglya fénye táncolt rajta, valóban különösen változott a színe. Shyara figyelmesen nézte a felajánlott kendőket, s ahogy az ezüstszínűre pillantott, eszébe jutott Yzarr tekintete. ~Illene hozzá...~ gondolta.
- Rendben van, akkor az e.. ezt a kéket kérem - javította ki magát az utolsó pillanatban. Éppen az iménti szempár emléke miatt gondolta meg magát, s döntött úgy, hogy nem az ezüstöt kéri.
- Helyes, jól választott! - eresztett meg egy mindentudó mosolyt a nő.-
- A nevét kedveském... ha kérhetem... - a kezében már ott is volt a penna, hogy beírhassa a nőstény nevét is a könyvbe, mielőtt még elindulnának a forgatagba.
- Shyara Siryel - válaszolt a Kisnőstény, és elrakta a kendőit.
-Köszöntöm Önöket köztünk, Kisasszonyok! - eresztett meg egy kacsintást,- Érezzék jól magukat! - intett búcsút a nőstényeknek.
Miután elbúcsúztak a félelftől, Mia azonnal kézen fogta Shyarát és Yazit, és azzal a lendülettel a táncolók közé húzta őket. A Kisnőstény elkapta Dorean pillantását a tömegben, de mielőtt aggódni kezdhetett volna azon, hogy szabad-e itt lennie, Netta és Yazi között találta magát egy körben, s figyelmét lekötötték a szapora körtánc lépései. Eleinte meg-megbotlott, ahogy elvétette a lépést, de hamar beletanult, s jókedvűen, időnként felnevetve ropta újdonsült barátnőivel a pergő, életvidám táncot.
Yzarr az idős nősténytől végül tisztelettel búcsúzott s hajolt meg, miután az elfáradt, s átadta a helyet a fiatalabb, mohóbb nőstényeknek. Ám mielőtt a matróna távozott volna, még jól látható ámulattal és tisztelettel simított végig az Úrfi felkarján található fehér tetováláson. Yzarr arcán halovány árnyék futott át az érintés nyomán, s maga is a megérintette a jelet, tekintetével pedig Doreant kereste. Miután megtalálta a bajtársát, a pillantásával intett a söntés felé.
Dorean követte őt, s rögvest a kezébe is nyomott egy korsó sört, amint kiértek a tömegből, ám arról, hogy Shyarát vélte felfedezni a táncolók között, szándékosan hallgatott. Nem volt biztos benne, hogy valóban jól látott, s nem akarta feleslegesen elrontani Yzarr jókedvét.
- A Tánti... a k...- Yzarr nem tudta befejezni, mert egy igen rámenős, apró félelf kapta ki a kezéből a korsóját és lökte be a táncos csoportosulás közepébe. A hím igazán mérges volt, hiszen nem szerette, ha félbeszakítják. Nem tudta, hogy mi tévő legyen, de Dorean kárörvendő arca őt is nevetésre bírta végül. Dorean felnevetett, látva Yzarr fancsali és robbanásra kész arcát, majd meglendítette a másik hím korsóját is a kezében, amelyet a kis félelf nyomott a tenyerébe, s jóízűen kortyolt belőle.
- Szóval, töpörtyű, csak egy jó okot adj, hogy ne legyek rád mérges az est további részében, amiért félbeszakítottál az imént... - mérte végig Yzarr a szőke apróságot, aki épphogy nyakáig ért, s ezt is csupán magastalpú cipőjének köszönhette. Pisze orra egy apró kis tündérre emlékeztette a hímet, hófehér bőre pedig bársonypuha volt, ahogyan megérintette annak vállát. Szinte falatnyi ruha volt rajta, nyakban megkötős felső és egy szoknyának is csak jó indulattal nevezhető rongy, amely alig ért tovább a fenék hajlatánál. Mandulavágású, macskás szemek közül kacér tekintet mérte végig Yzarrt s a buja ajkak csücsörítve, kissé kritikusan rándultak meg.
- Jó leszel... - jött a határozott felelet. Yzarr szemöldökét felvonva állt ott, a táncoló tömeg pulzálása valahogy kikerülte és körbefolyta őket, a hímet nem igazán zavarta a dolog.
- Elmondanád, hogy mire?
- Csak a szád fog járni, vagy táncolsz is velem végre? - tette csípőre a kezét a lány.
Yzarrnak nem kellett kétszer mondani, azonnal csípőn ragadta az apró, harcias teremtést, s elindult vele a tömegben. Miközben érezte, hogy az apróság az ő csípőjére köti a saját kendőjét. Valahogy sokkal bátrabb volt, mint az eddigi nőstények, sokkal jobban tapadt Yzarra, amit nem is nagyon bánt, elvégre ha netán pillanatnyilag komolyabbra fordulnának a dolgok, akkor nem kéne tartania a későbbi terhességtől...
Yazira karon ragadta a nővérkéjét, a másik oldalról pedig Miát fogta, s úgy ropták, nagyon jól érezte magát. Imádott táncolni. Szerette a táncórákat, de az itteni merőben eltért a hagyományos etikett tánctól, s ennek nagyon is örült.
- Kérsz inni? - hajolt oda kis idő múlva Shyához s vélhetően túlkiabálva a hangzavart.
Yzarr partnere igazán jól érezte magát ennek a hímnek a karjaiban. Tekergőzött hozzá és bármikor amikor volt lehetősége megérintette ott ahol csak tudta, szó szerint kellette magát a tetoválásos hímnek, s ebben alacsony termete sem zavarta. Épp a kis utált párocska tánc csoportja mellett haladtak el a partnerével, amikor megszólalt az egyik közelebb eső nősténynek.
- Velem táncol az Utód...- suttogta hangosabban Miának.
- Neee! Mi?! - sikított fel, s pördült meg megszólított.
A félelf apróság önelégülten vigyorgott és eltátogta: ”A Tánti mondta, hogy Ő a KÍgyó utódja! A védelmezőnk! Még ma meglesz!“
Yzarr nem is figyelte a szóváltást, a nőstény feneke kötötte le igazából, amint épp hozzá dörgölte az ágyékához. Erősebben markolta meg a kis apróság csípőjét, pillantását felemelte a nő derékvonaláról, arról a v alakról ami mindig is a gyengéje volt, s egy épp most kínálta fel magát neki. Végig siklottak az ujjai a gerinc vonalán is, majd megállt az egyik keze a táncpartnere torkánál. A tekintete pedig átsiklott a hosszú szőke haj koronán, s a fejtetőn, egyenesen egy nőstényekből álló csoportban táncoló Kisnőstényre!!!
- Naah héé... Ne ilyen erősen... Vagy... Nem bírsz magaddal? - fordult meg a nő és a kebleivel is nekidörgölőzött Yzarr csupasz mellkasának.
Ám Yzarr alig hallotta a tekintete a négyesen függött és nagyon nehezére esett tartani az álarcát, lehajolt a táncpartnere vállához, közben a tánc ritmusát alig törte meg, félig lehajtott fejjel pillantott előbb húgára, majd a Kisnőstényre. Az álkapcsa alig észrevehetően megfeszült.
Yazira testtartása pedig a bátyja pillantásától vált feszültebbé, és félénken lesütötte a szemét. Szégyenkezve köszörülte meg a torkát.
A Kisnőstény megtorpant, mikor észrevette a hím szigorú pillantását, s megszorította Yazi kezét. Nem tudta, mit fog szólni Yzarr, s előre félt annak esetleges kioktatásától vagy maró megjegyzésétől.
Közben pillantása a ledér szőkeségre villant, s Yzarr kezére, mely ijesztően kulcsolódott az idegen lány nyakára. Annak reakciójától pedig szó szerint felfordult a gyomra, ahogy látta, mennyire hiányzik a tartás a nőből, s hogy ily nyíltan ajánlkozik a hímnek, szinte mindenki szeme láttára.
Közben pillantása a ledér szőkeségre villant, s Yzarr kezére, mely ijesztően kulcsolódott az idegen lány nyakára. Annak reakciójától pedig szó szerint felfordult a gyomra, ahogy látta, mennyire hiányzik a tartás a nőből, s hogy ily nyíltan ajánlkozik a hímnek, szinte mindenki szeme láttára.
Egy Yzarrnál alacsonyabb hím lépett oda a négyeshez. Fogadtak a cimboráival, hogy még ma este felszedi és táncol is vele, no, meg valami más egyéb is. Tudta, hogy az egyik nőstény tabu, hiszen a falvat őrző harcosok figyelték minden lépését. De az új, a lila tekintetű, új falat volt.
Yzarr eközben végigsimított a keblek közt le a hasra, majd megállapodott táncpartnere derekán, ám tekintete mindvégig a kis csoporton függött.
- Elnézést, elengednék a hölgyek a bájos virágszál barátnőjüket, hogy velem táncoljon ma este? - kérdezte udvariasan az idegen hím, miközben betáncolt a csoportosuláshoz és megállt az idegen, lila szemű nősténnyel szemben
Jó kiállású hímnek tűnt, de a számító pillantását valahogy nem tudja elrejteni s nagyzolós testtartása is az alkoholtól túltöltött magabiztosságra vallott.
A Kisnőstényt felháborította az a hivalkodó szemérmetlenség, ahogyan Yzarr is mozdult, de violaszín szemeinek haragjából nem jutott az Utódnak, ugyanis figyelmét az újonnan érkezett alak vonta magára. Pillantása dühösen villant a hím felé, amiért megzavarták, s szinte bosszankodva rántotta meg a fejét s vállát, jelezve elutasítását.
- Elnézést, elengednék a hölgyek a bájos virágszál barátnőjüket, hogy velem táncoljon ma este? - kérdezte udvariasan az idegen hím, miközben betáncolt a csoportosuláshoz és megállt az idegen, lila szemű nősténnyel szemben
Jó kiállású hímnek tűnt, de a számító pillantását valahogy nem tudja elrejteni s nagyzolós testtartása is az alkoholtól túltöltött magabiztosságra vallott.
A Kisnőstényt felháborította az a hivalkodó szemérmetlenség, ahogyan Yzarr is mozdult, de violaszín szemeinek haragjából nem jutott az Utódnak, ugyanis figyelmét az újonnan érkezett alak vonta magára. Pillantása dühösen villant a hím felé, amiért megzavarták, s szinte bosszankodva rántotta meg a fejét s vállát, jelezve elutasítását.
- Nee máár! - követte a nőstény pillantását az idegen. - Azt ne mondd, hogy te is azzal a melákkal akarsz táncolni, aki épp a falu ribanca... Látod, mennyire az ujjai köré csavarta azt... Én... pedig szívesen táncolok veled. - lépett a nőstény elé és karon ragadta, hogy behúzza a tömegbe. Túl bátor volt az alkoholtól, s nem ismerte fel a nagyobb vadászt.
A Kisnőstény finoman próbálta odébb húzni a kezét a tolakodó érintéstől. Haragudott Yzarra, bár maga sem tudta, van-e rá igazán oka, de akárhogy is nézte, a hím minden volt, csak nem melák. Nem volt lomha, sőt, sokkal inkább ruganyos léptű, fürge és... pokoli jó táncos. De azzal, hogy melák volna, Shya még dühében sem tudott egyetérteni.
- Köszönöm, de nem. Nem szeretnék táncolni - rázta a fejét, immár ténylegesen a fickóra figyelve, s nem túl feltűnően próbálta lerázni az idegent.
- Ezt nem veszem be! Látom, hogy nézel a melákra! - tiltakozott a fickó, s alkoholtól túlázott kendőjét igyekezett a nőstény dereka köré kötni. - Tudom, hogy táncolni akarsz!
- Ezt nem veszem be! Látom, hogy nézel a melákra! - tiltakozott a fickó, s alkoholtól túlázott kendőjét igyekezett a nőstény dereka köré kötni. - Tudom, hogy táncolni akarsz!
Shyara boszúsan mordult fel, megérezve a csípője körül matató kezet, s megragadta a kissé nyirkos kendőt. Most már legalább fény derült az erős alkoholszag egyik forrására, bár szinte biztos volt benne, hogy a hím sem volt már szomjas, még ha tartásán nem is látszott, csupán rámenőssége volt kissé gyanús a lánynak.
Az elragadott kendőt kinyújtotta az idegen felé. - Ne mondja meg nekem, mit akarok! - morogta oda neki.- De tudja, mit? Ha átugorja a tüzet, megfontolom az ajánlatát!- lökte vissza a lány a túl bizalmas közelségbe lépő hímnek a kendőjét, s hátrébb is lépett, pillantásával Yazirát keresve.
Az elragadott kendőt kinyújtotta az idegen felé. - Ne mondja meg nekem, mit akarok! - morogta oda neki.- De tudja, mit? Ha átugorja a tüzet, megfontolom az ajánlatát!- lökte vissza a lány a túl bizalmas közelségbe lépő hímnek a kendőjét, s hátrébb is lépett, pillantásával Yazirát keresve.
-Ne szórakozzá' má'! Én csak meg akarom neked mutatni a jót, hogy te is tudod olyan jólosan érezni magad mint a melák! Hiiiik! - tántorodott meg s meg is spékelte zagyvaságnak tűnő beszédét, egy egészséges részeges csuklással. Eddig bírta tartani magát és a józanabbik álcáját megmutatni.
A Kisnőstény arcán undorodó grimasz futott át, ám tekintete riadtan villant... Yazit ugyanis nem látta, s megijedt, hogy elvesztette kishúgát.
A Kisnőstény arcán undorodó grimasz futott át, ám tekintete riadtan villant... Yazit ugyanis nem látta, s megijedt, hogy elvesztette kishúgát.
Ám helyette a Tánti nyomában lépkedve közeledett, aki a részeget egy jól irányzott lökéssel taszította arrébb, hogy az azonnal a földre esett. Mit sem törődve vele, átlépte a részeg alakot.
Yzarr pedig felvont szemöldökkel bámulta a jelenetet, de a ritmust még mindig tartotta. Szexuálisan túlfűtött partnerének még csak fel sem tűnt, hogy a hím, lélekben nem is a tánccal van elfoglalva.
Yzarr pedig felvont szemöldökkel bámulta a jelenetet, de a ritmust még mindig tartotta. Szexuálisan túlfűtött partnerének még csak fel sem tűnt, hogy a hím, lélekben nem is a tánccal van elfoglalva.
- Gyere kedvesem, kísérj el engem, olyan meleg van itt, a tűztől és táncolóktól, meg aztán kellene egy kis segítség is, elhagytam a kendőmet...talán elfújhatta a szél...- kezdett bele Tánti, s belekarolt a kimentett fiatal nősténybe.
Shya eltöprengett, hiszen nem érzett légmozgást. ~Bár, abban a tömegben nem is csoda..~ jutott eszébe, s gondolatban vállat vont, nem tulajdonított túl nagy jelentőséget a szél-kérdésnek. Felvette az idős nőstény lépteinek ritmusát, miközben pillantásával már a talajt és a házhoz közeli fákat pásztázta.
- Milyen színű?
Yzarr karba font kézzel ácsorgott és beszívta a friss levegőt. Nem tetszett neki az, amit a Tánti korábban suttogott a fülébe. Úgy érezte, megmozdult benne valami, mint amikor a kígyó jelenlétében van. Az erősebb hatalom, amit mindig is éreztetett Yzarral a Bálvány.
- Mi bánt, mi a gond? - kérdezte kicsivel később Dorean, mikor látta, hogy bajtársa végül lerázza magáról a nyíltan felkínálkozó félelfet ahelyett, hogy elfogadta volna a kellemes folytatást.
- A Tánti mondott valamit, ősnyelven... - szívott egyet a cigiből Yzarr, majd Doreannak kínálta, s a nyüzsgő tértől távolabb nekidőlt az egyik ház falának.
- És mit? - fogadta el a felé nyújtott spanglit a hím
- Az Utóddal kapcsolatban... velem és a kígyóval kapcsolatban. - Szavai közben Yzarr tekintete felizzott. - Üdvözölt Minket, Őt - komorodott el az ifjú hangja, s visszakapva a dohányt, újra beleszívott.
Dorean pedig nem említette a kéken villanó szemeket, hiszen láthatólag nem tűnt fel Yzarrnak. Ám a pillantását átkapta a mellettük néhány házzal arrébb megjelenő párocskára.
- Rózsaszín drágám! Nagyon szép rózsaszín! Mint a bazsarózsa, tudod már a szemem se a régi ilyen sötétben... - simogatta meg bátorítóan a nőstény karját a Tánti.
Shya kitartóan figyelte a házikók tövét s a füvet, de biztos volt benne, hogy a közelükben nincsen az említett kendő, hiszen a rózsaszín anyag elütött volna a fűtől és talajtól.
- Ott lesz valahol... vagy... lehet hogy pár házzal lejjebb hagytam el? - vakargatta a Tánti a homlokát tanácstalanul és topogott is néhányat.
-Ejj, Mamó ezt jól elhagyta! - csóválta a fejét a kisnőstény, s tovább ballagott a következő házhoz, hogy annak tornácát is jobban megnézze.
- Tudod, már a memóriám sem olyan jó, mint hajdanán! - sopánkodott az asszony, miközben követte a lányt.
- Milyen színű?
Yzarr karba font kézzel ácsorgott és beszívta a friss levegőt. Nem tetszett neki az, amit a Tánti korábban suttogott a fülébe. Úgy érezte, megmozdult benne valami, mint amikor a kígyó jelenlétében van. Az erősebb hatalom, amit mindig is éreztetett Yzarral a Bálvány.
- Mi bánt, mi a gond? - kérdezte kicsivel később Dorean, mikor látta, hogy bajtársa végül lerázza magáról a nyíltan felkínálkozó félelfet ahelyett, hogy elfogadta volna a kellemes folytatást.
- A Tánti mondott valamit, ősnyelven... - szívott egyet a cigiből Yzarr, majd Doreannak kínálta, s a nyüzsgő tértől távolabb nekidőlt az egyik ház falának.
- És mit? - fogadta el a felé nyújtott spanglit a hím
- Az Utóddal kapcsolatban... velem és a kígyóval kapcsolatban. - Szavai közben Yzarr tekintete felizzott. - Üdvözölt Minket, Őt - komorodott el az ifjú hangja, s visszakapva a dohányt, újra beleszívott.
Dorean pedig nem említette a kéken villanó szemeket, hiszen láthatólag nem tűnt fel Yzarrnak. Ám a pillantását átkapta a mellettük néhány házzal arrébb megjelenő párocskára.
- Rózsaszín drágám! Nagyon szép rózsaszín! Mint a bazsarózsa, tudod már a szemem se a régi ilyen sötétben... - simogatta meg bátorítóan a nőstény karját a Tánti.
Shya kitartóan figyelte a házikók tövét s a füvet, de biztos volt benne, hogy a közelükben nincsen az említett kendő, hiszen a rózsaszín anyag elütött volna a fűtől és talajtól.
- Ott lesz valahol... vagy... lehet hogy pár házzal lejjebb hagytam el? - vakargatta a Tánti a homlokát tanácstalanul és topogott is néhányat.
-Ejj, Mamó ezt jól elhagyta! - csóválta a fejét a kisnőstény, s tovább ballagott a következő házhoz, hogy annak tornácát is jobban megnézze.
- Tudod, már a memóriám sem olyan jó, mint hajdanán! - sopánkodott az asszony, miközben követte a lányt.
Helyek:
1.rész
A fél életemet tettem volna rá, hogy a hím ikerpár nem lehet más, mint Dorean, és Yzarr! :)Csalódtam is volna bennük, ha nem használják ki a kínálkozó lehetőségeket. :)
Szegény Shya-ra ráuszítottak egy részeg elfet, nem volt szép, de tettszett a jelenet! Bár kissé csalódott voltam, hogy Yzarr szó nélkül tűrte, de tuti meg volt rá az oka. Ő soha nem csinál semmit csak úgy...!
Tanti...? Miben sántikál az öregasszony?!
Nem is szaporítom tovább a szót megyek olvasok tovább...:)
Talán jobb is, hogy Yzarr nem ment segíteni, a végén ki tudja, lehet, hogy védelmezés helyett még leharapja Shya fejét.. Vagy kivárt a srác, hogy Shya mit szól, elmegy-e az idegennel táncolgatni.. vagy csak szimplán hagyta, hadd egye meg Shyara, amit főzött azzal, hogy kiszökött:D:D