A sötétségben csak az látszott, ahogy a parázsló dohány fel-felvillan a hímek arca előtt, amikor cseréltek egymással.
Ében csöndben legelte a füvet és csapkodott a farkával Yzarrék előtt.
Shya elfojtott egy kis mosolyt, s helyette inkább kelletlenül, sajnálkozva grimaszolt. ~Se a látása, se a dereka, se a memóriája. Legközelebb a hallását panaszolja majd? Bár azt meg kell hagyni, hogy a tartása irigylésre méltó~gondolta, majd megtoprant, mikor apró, felizzó fényfoltot látott a következő ház sarkánál, s ahogy jobban megnézte magának a sötétséget, hamarosan kivette két alak körvonalait, majd egy állat patadobbanását is meghallotta. Nem túl messze egy ló alakját látta, de még nem ismerte fel az idegeneket. Kicsit erősebben fogta a Mamó karját, s felé fordult.
- És most, merre? - kérdezte.
A két hím szándékosan nem hozta szóba, hogy itt vannak a nőstények, jobbnak látták hanyagolni ezt a témát.
- Meddig maradunk?
- Nem tudom, összeszedjük őket és megyünk... - rándította meg a vállát Yzarr.
- Miért hagytad ott a kis szöszit?
- Igazán, te leszel a vallató mesterem ma éjjel? - nyögött fel az ifjú, miközben kiengedett egy karikát, de barátja pillantását látva elmosolyodott. - Idegesített egy kicsit.
- Igazán? - utánozta bajtársa kérdését Dorean, majd felnevetett. - Pedig úgy tűnt, jól érezted magad... - A Tánti a lovas alakok felé bólintott.
- Nem akartam még nagyobb pletykába keveredni, pláne miután megjelentek a húgomék, onnan percek kérdése, és már mindenki tudja, hogy az ismeretlen az Úrfi jövendőbelije...- hangzott Yzarr válasza, mire Shya elhúzta a száját, s kelletlenül afelé indult. A dohány édeskés szaga hamarabb érte el az orrát, mint hogy felismerje a halk szavú hímek között Yzarr vagy éppen Dorean hangját. Ám közelebb érve még épp elkapta az utolsó mondatot.
- Na ne viccelj.... - hitetlenkedett Dorean.
- A faluban vagyunk, a tánc nem jár következményekkel, de a beképzelt csitri... és egy nemes ne keveredjen a háza táján élő szolgákkal.. - Yzarr megrázta a fejét és megvetően felhorkant. - Inkább lássák, hogy elvonultam egyedül - jelentette ki Yzarr, majd folytatta
- Beláthatatlan következményei... - Yzarr ekkor fordította oda a fejét a közeledő alakokra s felismerte a Kisnőstényt, így nem is folytatta a megkezdett mondatot, inkább egy másikba kezdett.
- Ha szajhát akarok, tudom, hol keressek olyat, akitől semmiféle nyavalyát nem kapok el. - A szemei összeszűkültek, s a hangja is megkeményedett, mire befejezte a mondatot.
Ahogy Shya közelebb haladt, egyre tisztábban hallotta a párbeszéd folytatását. Nem tudta, mihez kezdjen Yzarr szavaival. Enyhe elégtételt érzett, hallva, miként minősíti a szőkét a hím, ugyanakkor kissé bántotta az azt követő mondat. ~Szóval nem csak tréfált a kukoricással.~ állapította meg keserűen, majd megrázta a fejét, s próbált nem tudomást venni saját csalódottság érzetéről, hiszen tudta, hogy semmi köze ahhoz, Yzarr merre jár. A szokásjog csak ő magát kötelezte, de a leendő férj erényeit és múltját senki nem firtatja soha.
Elfordult Yzarrtól, majd pillantását Doreanra emelte, s apró biccentéssel üdvözölte őt. Ezután a Tántihoz fordult.
- Jöjjön, Tánti, erre nem látom.
Yzarr halkan felhorkant.
- Te láttad végig... miért nem szóltál? - morogta Doreannak.
- Úgy is ritkán beszélsz ennyit, miért szakítsalak félbe? - kérdezett vissza barátja hangtalanul nevetve. Yzarr pedig hallgatásba burkolózott és végig a nőstényen tartotta a szemét, miközben elhaladtak előttük a Tántival. Majd az ég felé emelte a pillantását.
Shya kissé kellemetlenül érezte magát, ahogy a hímek előtt ballagtak. Zavarta a Tánti tempója, s az, hogy éppen ebbe az irányba kell mennie. Ha rajta múlt volna, lehet, hogy szégyen ide vagy oda, sarkon fordul, mikor megpillantja Yzarrt.
- De arra is nézzük meg! Biztos arra lesz... - bökött a mutató ujjával az egyik ház irányába az öreg. - A hímeken túl. - Ám gyakorlott szemei nem tudták nem észrevenni azt, ahogyan a két fiatal levegőnek nézte a másikat.
~ Yazi kisasszonynak igaza volt, ide tényleg a kendők kellenek...~ gondolta, s jó összeesküvő módján teljesítette is a kérést, még ha korábban nem is állt szándékában kiosztani a kendő párját. Most már volt oka! Hogy megtegye s kiossza a mai ünnep bál királyának és királynőjének jelét. Mégis... együttérzően megsimogatta a mellette haladó nőstény karját, s ha lehet, azért még lassabbra vette a tempóját
Shyara bosszúsan vette észre a lassabb lépteket, így megpróbált kibújni a Tánti karolásából, hogy előre menjen.
- Megnézem arra is, mindjárt jövök..
- Ne olyan gyorsan, kérlek! Nem bírom én ezt a rohanást, és itt olyan egyenetlen a talaj! - sopánkodott a Tánti.
Ezekre a hangokra Yzarr is fél szemmel a párosra emelte a tekintetét.
- Menjünk! - indítványozta, majd átnyújtotta a maradék csikket Doreannak s a nyeregtáskájába nyúlt, hogy előkotorjon egy fekete atlétát magának, amit fel is húzott.
A Kisnőstény felsóhajtott, s beletörődően lehajtotta a fejét és lelassított. - Bocsánat, Mamó.- Yzarr Úrfi! Elkísérne minket egy darabon? Errefelé már igen csak sötét van két nősténynek, nem gondolja? - pillantott az említett irányába.
Aki pedig egy sóhajtás kíséretében lépett közelebb a nőstényekhez, majd rácsapott Ében farára. A ló engedelmesen arrébb ügetett, a falu határába.
- Hogyne Tánti... - Yzarr beletúrt a hajába, kibogozta a fonatot, majd összekócolta a haját. - Mit keresnek itt?
- Ó, csak jöttem kiszellőztetni a fejem, és segít nekem a Kisasszony - vágta rá gyorsan az idős nőstény. Megelőzve, hogy a lányból kibukjon a nem túl lelkes felvilágosítás az elveszett kendőről. Így aztán csak hümmentve bólintott egyet, és mereven nézett előre, a földre és esetleg az ereszekre. Nagyon szerette volna megtalálni azt az átkozott kendőt.
- Milyen kedves... - pillantott a nőstény irányába Yzarr, miközben zsebre vágta a kezeit és úgy ballagott a nőstények mellett. Fél szemmel a morózus ábrázatú Kisnőstényre pillantott, majd vissza a füves útra.
A lány nem szólt, úgy döntött, megmarad néma kísérőnek, s a Tántira bízza a vezetést. Ha már nem akarja, hogy a kendőkről szó essen, hát akkor vezesse ő a beszélgetést is.
- Jó lesz, vagy menjek még? Össze kell szednem a húgomat...- nem volt kérdéses, hogy már rég keresné, ha tehetné.
- Két barátnőjével van, Mia és Netta, ha ismeri őket - szólalt meg Shyara, hallva Yzarr hangjában az aggodalom feszültségét.
- Azt hiszem, igen, köszönöm - bólintott a hím, s engedély nélkül távozott.
Ekkor a Tánti váratlanul elengedte a Kisnőstény karját, majd hirtelen Yzarr után botladozott. Mozdulata közben kihullott a zsebéből a bazsarózsa színű kendő és az idős nőstény gyorsabb iramra váltott. Megszégyenítő sebességgel vetette magát Yzarr után, karolt bele és tűnt el a következő sarkon, majd az est további részében teljes mértékben fel is szívódott, hogy a Kisasszony még véletlenül se találja meg.
Shyara meglepetten fordult az idős hölgy után, s szólt utána.
- Mamó, várjon! - majd eszébe jutott, hogyan nevezte az öreget Yzarr. Tánti. ~Ő volt az, aki úgy ropta Yzarral! ~ döbbent meg Shya, s eszébe jutott, hogy a tánc közben látta az öregen a rózsaszín kendőket, míg most, sétájuk alatt egyet sem viselt a nőstény. Ahogy az elsiető páros után nézett, észrevette a lehulló rózsaszín szövetet, s dühös-meglepett hangon kiáltott utána. -Tánti, a kendője! Hát magánál volt?! - kérdezte értetlenül, s úgy érezte, átverték. Nem értette, mire volt jó az iménti színjáték, s nagyon rosszul esett neki. Hiába szaladt az elsiető páros után, ennyi idő épp elég volt ahhoz, hogy a lány lemaradjon, s miután felvette a kendőt, Yzarréknak nyomát sem látta. Valamelyik irányba elfordulhattak, s a házak kitakarták őket.
A Kisnőstény próbálta beérni őket, de mire kiért a házak közül, ismét csak a táncosok tömege fogadta. A mulatság zajai szinte rászakadtak, ahogy az épületek nem fogták fel többé a zajt.
Shya, kezében a rózsaszín kendővel, értetlenül állt a meg peremén.
- Megvan a bálkirálynőőő! - sikította egy apróság, aki elrohant a nőstény mellett. - Anya anyaaaaa?! Az új nőstény!!!- azzal amilyen gyorsan elszelelt, úgy kélt szárnyra a pletyka, hogy az új nőstény, akit még nem láttak a falujukban sosem, megkapta a bazsarózsa kendőt.
- Shya!
- Képzeld!
- Megvan, az ....
- Óóóóó!
A Kisnőstény megtorpant, s értetlenül pislogott körbe, keresve a jelenlévők fején a bálkirálynőhöz elképzelt diadémot.
- Bálkirálynő! - kontráztak hárman Yazi, Netti és Mia, és mindentudón elvigyorodtak.
A Kisnősténynek nem sok ideje volt nézelődni, mert Netta hangját hallotta, s rá egy pillanatnyi késéssel Miáét is. Értetlenül kapta feléjük a fejét, nem volt világos számára, miért ámuldoznak a lányok.
- A bálkirálynő kendője, drága nővérkém! - világosította fel Shyát Yazi boldogan mosolyogva.
- De Yazi, csak veletek táncoltam, kizárt, hogy én...- tiltakozott a lány, de akárhogy is értetlenkedett, a kezében akkor is ott virított a rózsaszín szövet.
- A Tánti adta? - kérdezte Mia mosolyogva.
- Mi vagyunk az udvarhölgyei, figyelem, vigyázzunk rá! - csapta össze a tenyerét lelkesen Netta.
A Kisnőstény felkacagott a lányok lelkesedésén, ugyanakkor kissé zavarában is. A váratlan figyelem meglepte, és a sok felé forduló, bámész szempár kereszttüzében védtelennek érezte magát.
Mia kérdésére csak beszédesen grimaszolt.
- Valami olyasmi...- morogta , s közelebb húzódott a lányokhoz.
- Hó' van a bálkirályod? - támolygott be Yaziék látókörébe egy elázott hím.
A Kisnőstény kérlelve nézett Yazirára. ~ Csak ezt ne! Mára elég volt az idegenekből!~ gondolta elkeseredve, s próbálta kihúzni magát és határozottnak tűnni, amikor majd lekoptatja a részeget.
- Mi-mindárt jön - válaszolta, de szavából hiányzott a meggyőződés. Nem tudott róla, hogy lenne neki olyanja, s ha lett is volna, nem szeretett volna valami vadidegennel táncolni mindenki előtt. Sőt. Senkivel nem akart már táncolni, elment a kedve a bálozástól, nem bízott a tömegben.
Ében csöndben legelte a füvet és csapkodott a farkával Yzarrék előtt.
Shya elfojtott egy kis mosolyt, s helyette inkább kelletlenül, sajnálkozva grimaszolt. ~Se a látása, se a dereka, se a memóriája. Legközelebb a hallását panaszolja majd? Bár azt meg kell hagyni, hogy a tartása irigylésre méltó~gondolta, majd megtoprant, mikor apró, felizzó fényfoltot látott a következő ház sarkánál, s ahogy jobban megnézte magának a sötétséget, hamarosan kivette két alak körvonalait, majd egy állat patadobbanását is meghallotta. Nem túl messze egy ló alakját látta, de még nem ismerte fel az idegeneket. Kicsit erősebben fogta a Mamó karját, s felé fordult.
- És most, merre? - kérdezte.
A két hím szándékosan nem hozta szóba, hogy itt vannak a nőstények, jobbnak látták hanyagolni ezt a témát.
- Meddig maradunk?
- Nem tudom, összeszedjük őket és megyünk... - rándította meg a vállát Yzarr.
- Miért hagytad ott a kis szöszit?
- Igazán, te leszel a vallató mesterem ma éjjel? - nyögött fel az ifjú, miközben kiengedett egy karikát, de barátja pillantását látva elmosolyodott. - Idegesített egy kicsit.
- Igazán? - utánozta bajtársa kérdését Dorean, majd felnevetett. - Pedig úgy tűnt, jól érezted magad... - A Tánti a lovas alakok felé bólintott.
- Nem akartam még nagyobb pletykába keveredni, pláne miután megjelentek a húgomék, onnan percek kérdése, és már mindenki tudja, hogy az ismeretlen az Úrfi jövendőbelije...- hangzott Yzarr válasza, mire Shya elhúzta a száját, s kelletlenül afelé indult. A dohány édeskés szaga hamarabb érte el az orrát, mint hogy felismerje a halk szavú hímek között Yzarr vagy éppen Dorean hangját. Ám közelebb érve még épp elkapta az utolsó mondatot.
- Na ne viccelj.... - hitetlenkedett Dorean.
- A faluban vagyunk, a tánc nem jár következményekkel, de a beképzelt csitri... és egy nemes ne keveredjen a háza táján élő szolgákkal.. - Yzarr megrázta a fejét és megvetően felhorkant. - Inkább lássák, hogy elvonultam egyedül - jelentette ki Yzarr, majd folytatta
- Beláthatatlan következményei... - Yzarr ekkor fordította oda a fejét a közeledő alakokra s felismerte a Kisnőstényt, így nem is folytatta a megkezdett mondatot, inkább egy másikba kezdett.
- Ha szajhát akarok, tudom, hol keressek olyat, akitől semmiféle nyavalyát nem kapok el. - A szemei összeszűkültek, s a hangja is megkeményedett, mire befejezte a mondatot.
Ahogy Shya közelebb haladt, egyre tisztábban hallotta a párbeszéd folytatását. Nem tudta, mihez kezdjen Yzarr szavaival. Enyhe elégtételt érzett, hallva, miként minősíti a szőkét a hím, ugyanakkor kissé bántotta az azt követő mondat. ~Szóval nem csak tréfált a kukoricással.~ állapította meg keserűen, majd megrázta a fejét, s próbált nem tudomást venni saját csalódottság érzetéről, hiszen tudta, hogy semmi köze ahhoz, Yzarr merre jár. A szokásjog csak ő magát kötelezte, de a leendő férj erényeit és múltját senki nem firtatja soha.
Elfordult Yzarrtól, majd pillantását Doreanra emelte, s apró biccentéssel üdvözölte őt. Ezután a Tántihoz fordult.
- Jöjjön, Tánti, erre nem látom.
Yzarr halkan felhorkant.
- Te láttad végig... miért nem szóltál? - morogta Doreannak.
- Úgy is ritkán beszélsz ennyit, miért szakítsalak félbe? - kérdezett vissza barátja hangtalanul nevetve. Yzarr pedig hallgatásba burkolózott és végig a nőstényen tartotta a szemét, miközben elhaladtak előttük a Tántival. Majd az ég felé emelte a pillantását.
Shya kissé kellemetlenül érezte magát, ahogy a hímek előtt ballagtak. Zavarta a Tánti tempója, s az, hogy éppen ebbe az irányba kell mennie. Ha rajta múlt volna, lehet, hogy szégyen ide vagy oda, sarkon fordul, mikor megpillantja Yzarrt.
- De arra is nézzük meg! Biztos arra lesz... - bökött a mutató ujjával az egyik ház irányába az öreg. - A hímeken túl. - Ám gyakorlott szemei nem tudták nem észrevenni azt, ahogyan a két fiatal levegőnek nézte a másikat.
~ Yazi kisasszonynak igaza volt, ide tényleg a kendők kellenek...~ gondolta, s jó összeesküvő módján teljesítette is a kérést, még ha korábban nem is állt szándékában kiosztani a kendő párját. Most már volt oka! Hogy megtegye s kiossza a mai ünnep bál királyának és királynőjének jelét. Mégis... együttérzően megsimogatta a mellette haladó nőstény karját, s ha lehet, azért még lassabbra vette a tempóját
Shyara bosszúsan vette észre a lassabb lépteket, így megpróbált kibújni a Tánti karolásából, hogy előre menjen.
- Megnézem arra is, mindjárt jövök..
- Ne olyan gyorsan, kérlek! Nem bírom én ezt a rohanást, és itt olyan egyenetlen a talaj! - sopánkodott a Tánti.
Ezekre a hangokra Yzarr is fél szemmel a párosra emelte a tekintetét.
- Menjünk! - indítványozta, majd átnyújtotta a maradék csikket Doreannak s a nyeregtáskájába nyúlt, hogy előkotorjon egy fekete atlétát magának, amit fel is húzott.
A Kisnőstény felsóhajtott, s beletörődően lehajtotta a fejét és lelassított. - Bocsánat, Mamó.- Yzarr Úrfi! Elkísérne minket egy darabon? Errefelé már igen csak sötét van két nősténynek, nem gondolja? - pillantott az említett irányába.
Aki pedig egy sóhajtás kíséretében lépett közelebb a nőstényekhez, majd rácsapott Ében farára. A ló engedelmesen arrébb ügetett, a falu határába.
- Hogyne Tánti... - Yzarr beletúrt a hajába, kibogozta a fonatot, majd összekócolta a haját. - Mit keresnek itt?
- Ó, csak jöttem kiszellőztetni a fejem, és segít nekem a Kisasszony - vágta rá gyorsan az idős nőstény. Megelőzve, hogy a lányból kibukjon a nem túl lelkes felvilágosítás az elveszett kendőről. Így aztán csak hümmentve bólintott egyet, és mereven nézett előre, a földre és esetleg az ereszekre. Nagyon szerette volna megtalálni azt az átkozott kendőt.
- Milyen kedves... - pillantott a nőstény irányába Yzarr, miközben zsebre vágta a kezeit és úgy ballagott a nőstények mellett. Fél szemmel a morózus ábrázatú Kisnőstényre pillantott, majd vissza a füves útra.
A lány nem szólt, úgy döntött, megmarad néma kísérőnek, s a Tántira bízza a vezetést. Ha már nem akarja, hogy a kendőkről szó essen, hát akkor vezesse ő a beszélgetést is.
- Jó lesz, vagy menjek még? Össze kell szednem a húgomat...- nem volt kérdéses, hogy már rég keresné, ha tehetné.
- Két barátnőjével van, Mia és Netta, ha ismeri őket - szólalt meg Shyara, hallva Yzarr hangjában az aggodalom feszültségét.
- Azt hiszem, igen, köszönöm - bólintott a hím, s engedély nélkül távozott.
Ekkor a Tánti váratlanul elengedte a Kisnőstény karját, majd hirtelen Yzarr után botladozott. Mozdulata közben kihullott a zsebéből a bazsarózsa színű kendő és az idős nőstény gyorsabb iramra váltott. Megszégyenítő sebességgel vetette magát Yzarr után, karolt bele és tűnt el a következő sarkon, majd az est további részében teljes mértékben fel is szívódott, hogy a Kisasszony még véletlenül se találja meg.
Shyara meglepetten fordult az idős hölgy után, s szólt utána.
- Mamó, várjon! - majd eszébe jutott, hogyan nevezte az öreget Yzarr. Tánti. ~Ő volt az, aki úgy ropta Yzarral! ~ döbbent meg Shya, s eszébe jutott, hogy a tánc közben látta az öregen a rózsaszín kendőket, míg most, sétájuk alatt egyet sem viselt a nőstény. Ahogy az elsiető páros után nézett, észrevette a lehulló rózsaszín szövetet, s dühös-meglepett hangon kiáltott utána. -Tánti, a kendője! Hát magánál volt?! - kérdezte értetlenül, s úgy érezte, átverték. Nem értette, mire volt jó az iménti színjáték, s nagyon rosszul esett neki. Hiába szaladt az elsiető páros után, ennyi idő épp elég volt ahhoz, hogy a lány lemaradjon, s miután felvette a kendőt, Yzarréknak nyomát sem látta. Valamelyik irányba elfordulhattak, s a házak kitakarták őket.
A Kisnőstény próbálta beérni őket, de mire kiért a házak közül, ismét csak a táncosok tömege fogadta. A mulatság zajai szinte rászakadtak, ahogy az épületek nem fogták fel többé a zajt.
Shya, kezében a rózsaszín kendővel, értetlenül állt a meg peremén.
- Megvan a bálkirálynőőő! - sikította egy apróság, aki elrohant a nőstény mellett. - Anya anyaaaaa?! Az új nőstény!!!- azzal amilyen gyorsan elszelelt, úgy kélt szárnyra a pletyka, hogy az új nőstény, akit még nem láttak a falujukban sosem, megkapta a bazsarózsa kendőt.
- Shya!
- Képzeld!
- Megvan, az ....
- Óóóóó!
A Kisnőstény megtorpant, s értetlenül pislogott körbe, keresve a jelenlévők fején a bálkirálynőhöz elképzelt diadémot.
- Bálkirálynő! - kontráztak hárman Yazi, Netti és Mia, és mindentudón elvigyorodtak.
A Kisnősténynek nem sok ideje volt nézelődni, mert Netta hangját hallotta, s rá egy pillanatnyi késéssel Miáét is. Értetlenül kapta feléjük a fejét, nem volt világos számára, miért ámuldoznak a lányok.
- A bálkirálynő kendője, drága nővérkém! - világosította fel Shyát Yazi boldogan mosolyogva.
- De Yazi, csak veletek táncoltam, kizárt, hogy én...- tiltakozott a lány, de akárhogy is értetlenkedett, a kezében akkor is ott virított a rózsaszín szövet.
- A Tánti adta? - kérdezte Mia mosolyogva.
- Mi vagyunk az udvarhölgyei, figyelem, vigyázzunk rá! - csapta össze a tenyerét lelkesen Netta.
A Kisnőstény felkacagott a lányok lelkesedésén, ugyanakkor kissé zavarában is. A váratlan figyelem meglepte, és a sok felé forduló, bámész szempár kereszttüzében védtelennek érezte magát.
Mia kérdésére csak beszédesen grimaszolt.
- Valami olyasmi...- morogta , s közelebb húzódott a lányokhoz.
- Hó' van a bálkirályod? - támolygott be Yaziék látókörébe egy elázott hím.
A Kisnőstény kérlelve nézett Yazirára. ~ Csak ezt ne! Mára elég volt az idegenekből!~ gondolta elkeseredve, s próbálta kihúzni magát és határozottnak tűnni, amikor majd lekoptatja a részeget.
- Mi-mindárt jön - válaszolta, de szavából hiányzott a meggyőződés. Nem tudott róla, hogy lenne neki olyanja, s ha lett is volna, nem szeretett volna valami vadidegennel táncolni mindenki előtt. Sőt. Senkivel nem akart már táncolni, elment a kedve a bálozástól, nem bízott a tömegben.
Helyek:
1.rész
Jaj, micsoda kamu duma volt Yzarr-tól, hogy nem akar pletykát, és azért hagyta faképnél a szőke csajszit! Mikor érdekelte őt bármi is saját magán kívül? (végre egy normális reakció tőle)
Bálkirálynő!!!!! Hihihih kitalálhatom ki lesz a bálkirály?
Micsoda körmönfont egy mamó ez a Tanti.... :)
Szép volt!!!! Bár nem olyan egyszerű a mi kis párocskánkat összehozni!
Hát jah... Kézzel-lábbal hadakoznak ellenünk, nehéz menet lesz ezeket összeboronálni... A végén majd minket fogsz/tok utálni, amiért még mindig húzzuk a sztorit, és még mindig nem jöttek össze. XD (Remélem, nem így lesz, de azért na.. benne van a pakliban^^)