Shya mosolyogva bólintott.
-Bizony! Két lányka pironkodva nyújtotta át nekem. Az más kérdés, hogy annyira igyekeztek udvariasak lenni, hogy mindneféle rangot rámakasztottak. - mesélte, s felkuncogott.
Valóban? - kérdezte immár Yzarr is mosolyogva, a nőstény csacsogása kivételesen jótékonyan hatott az ő kedvére is.S ahogy hallotta a zenét is ami a kezdeti lassú melankóliát mellőzve felvett egy cserfesebb vidámabb ritmust úgy kezdte a partnerét is mozgatni, ám kevésbé adott a látványos elemekre, elvégre beszélgettek.
Shyara észre sem vette, hogy Yzarr kissé szétszórtan ismét csak visszakérdezett. Zavartalanul bólintott, visszamosolygott, majd tovább mesélt.
- A frászt hozták rám, mikor közölték, hogy Themarné Asszonyság - vigyorgott a lány, visszaemlékezve a történtekre. - No nem mintha bármi gondom lenne a családnevével - tette hozzá sietve, mielőtt a hím zokon veszi a hallottakat, majd a következő mondatnál enyhén megrázkódva berzenkedett.
- De én mint Asszonyság.... Első dolgom lenne leszoktatni a népeket erről a megszólításról.- kuncogott.
Yzarr hallgatta a Kisnőstényt, s nem bírta elfojtani a feltörő kuncogását, hallva a megszólítást. Szerencsére még mindig eléggé felhőtlen hangulatában volt ahhoz, hogy csak hallgassa a nőstényt és ne komorodjon el egy pillanatra sem. Hiszen a másikat ismerve, még koránt sincs vége a beszámolónak, ott, hogy mivel hozták rá a frászt.
- Pedig képzelje csak el, az oldalán két ifjúval, a kezei a csípőjén és szúrós szemmel néz, Maga az Asszonyság, a renitens felszólalókra.... akik a címe szerinti megszólításban illették. Milyen büntetést érdemelnének, akik tisztelettel kívánnak Önhöz szólni? - a hangjában cseppnyi gúny volt csak, de a csipkelődős él kissé lágyított a hangján. - Bár, azt se szeretném, hogy olyan Asszonyság legyen, mint az anyám... - morogta halkan szinte az orra alatt, mégis úgy hogy hallhassa a nőstény is
Shya felnevetett.
- Úgy érti, két ifjúval a hónom alatt, amint görnyedeznek és moccanni sem tudnak? Vagy inkább két ifjú, a maga vonásaival, csak kócosabb sörénnyel? - incselkedett a lány, piszkálva Yzarr büszkeségét. Hisz melyik hím ne képzelné el szívesen, ahogy majdani utódai az apjukra ütnek, s délcegen vonulnak az anyjuk mellett? - Ami pedig a büntetést illeti, lássuk csak...- töprengett a lány, majd gonoszul elvigyorodott. - Ötvenszer leírni egy addigra majd kitalálom, miféle megszólítást, ami minden, csak nem Assszonyság... És ne aggódjon, nem tervezem, hogy a nyomdokaiba lépek - felelte Yzarr aggodalmára, majd kissé megemelte a fejét. - Különben is! Ha esetleg mégis, hát majd maga időben lenevel róla, ettől nem félek.Yzarr egy pillanatra tévesztett csak ritmust, ami azt illeti így, ilyen formában még nem gondolt a nőstényre, hogy a gyermekei anyja , s kócos reá hasonlító kölykökkel sétálgatna arra pláne nem.
- Maga, igazán magasan qualifikált , kicsit talán, túl erős büntetés lenne az írás teszem azt, ha mondjuk az iménti lánykákról lenne szó... - ugyanakkor a táncot is szép lassan abba hagyta és kivezette a maga oldalán egy csendesebb hely felé, ami nem a söntés volt, hanem inkább a párok vagy a nőstények pihenő helye. - Attól ne féljen... Megtennék minden tőlem telhetőt. - mosolyogva pillantott a nőstényre.
- Nem szomjas esetleg?
Shya felnevetett, mikor Yzarr megbotlott a gyerekek gondolatán, de nem tette szóvá a dolgot. ~Szóval nem, nem a saját fiaira gondolt.~ szűre le magának a választ Shyara.
A hím válasza az írásbeli büntetésre jogos volt, ám Shya nem így gondolta a dolgot, így megrázta a fejét.
- A gyerekeket a szüleik, vagy idősebb tesvéreik nevelik. Én a felnőttekre vagy az idősebb szolgálókra gondoltam. Bár petrsze, egy vebndég is köszönthet így, s azt nem büntethetem sorok írásával. De sebaj, ha a villogó tekintet nem elég, akkor majd a hideg vacsorával és durva pokróccal való fenyegetőzés csak a fejükbe veri a nevemet- vigyorgott Shya ismét, rövid ideig tartó komolyabb magyraázatát követően.
Hagyta magát odébbvezetni, s enyhe elégtétellel vagy megnyugvással nyugtázta Yzarr udvariasságát, ahogyan a tánc végét jelezte. Nem hagyta faképnél, hanem fokozatosan lassított, majd még itallal is kínálta.
- Most, hogy már idevezetett, feltételezem, hogy Ön szomjas. És tulajdonképpen, azt hiszem, én is. - bólintott Shya.
Azt hiszem, jó ideig nem dolgozna a háznép, feltételezem átvállalná a főzést és a takarítást, amíg nevelni tetszik... - vigyorodott el pimaszul Yzarr és egy hangulatosabb tágasabb házba vezette be a nőstényt, ablakok sem voltak, egy tópart mellett építették fel a házat, ide is elhallatszódott a zene és hangulatos lámpások, valamint gyertyafény is emelte a hely kedves kisugárzását mindezen ajtó és ablakbéli hiányosságok ellenére, a tó felé benyúló teraszon sszékek is voltak. S voltak azért itt is rendesen fiatalok és idősebbek is egyaránt.
Shya a fejét rázta. - UUuugyan! minden szolgálónak van nap, amikor kimenős. Ha anyira suták, hogy sokadik figyelmeztetésre sem tanulják meg, hogyan szeretném, ha neveznének, vagy ha nem tudják, legalább nem hallgatnak, akkor egy óra írogatás úgy vélem, még jutányos ár ahhoz képest, amit... - itt elhallgatott, ahogyan eszébe jutottak atyja büntetési szokásai, s inkább nem is folytatta. A hím kinézett maguknak egy teraszon levő asztalt, az egyik sarokban. Oda vezette a nőstényt, majd miután kihúzta a székét és be is tolta mögötte, megszólalt.
- Egy pillanat és jövök.
Azzal magára hagyta a nőstényt. A körülötte felhangzó zajokból, kiszűrhette a Kisnőstényt öbbek között, hogy "tüzijáték is lesz, amelyet az ifjú Themar ajándékozott a falunak, s hamarosan elkezdődik. S hogy szerencse, hgoy korábban értek ide, még van hely, hiszen a tó túloldaláról fogják lőni őket. S hogy azok valamiféle színes csillagesők, még sosem láttak ilyet, vagy ritkán, ha elmentek nagyobb városokba, vásárok, vagy cirkusz idején.
Miután vissza tért Yzarr a kezében egy tálcával amelyen két kancsó is volt, valamint egy-egy pohár, leült a nősténnyel szemben.
- Maga szerint én, mit tennék ? - kérdezte Yzarr folytatva a korábbi beszélgetést.
Az egyik kancsóban Yzarr mentás, citromfüves hűsítóje volt a másik kancsó ellenben lilás színben pompázott, áfonyalé és citromlé keveréke, mindkét kancsó aljában jég hűtötte az italokat, valamint friss citrom és áfonya darabok is fellelhetőek voltak az italban.
Shya meglepődött a kérdésen, ugyanis figyelmét a közelgő égcsillámok híre kötötte le, míg a hím távol volt, így most furcsálkodva méregette Yzarrt.
- Nem tudom.- vont vállat, de sejtette, hogy a másik nem elégszik meg ennyivel, hát gondolkodni kezdett. Tudta, hogy Yzarr nem igazán szokna hozzá egy számára zavaró elnevezéshez, ám Valen hibáját és annak orvoslását már látta, így a hímet valahova a kettő közé sorolta volna be.
- Szerintem igen fenyegetően nézne, elővenné a rangját és a Ház Feje arckifejezését, és úgy utastaná őket, hogy többször ne vétsenek efféle hibát.
Vagy a nem, hát akkor tényleg nem tudom.
Ezután pillantása a kancsókra esett, s tekintete elégedetten,ugyanakkor kíváncsian villant. Határozottan tetszett neki a hím választása.
Yzarr kérdőn pillantott a nőstényre, látva annak furcsálkodó pillantását, rögtön az jutottt eszébe, hogy két feje nőtt és nyolc karja. Viszon értékelte a nőstény válaszát s hümmögve bólintott. Majd követte a nőstény pillantást a kancsók felé.
- Áfonyalé citromlével. - bökött az egyikre
- Mentás citromfüves, citromleves ... - bökött a másikra. ~ kedvencem.~ fejezte be gondolatban.
- Melyikből kér? - tette fel végül a nagy kérdést Yzarr, majd a melléjük vetődő ifjúra kapta a tekintetét.
Hűha... nem tudom.. mindkettőből, de nem tudom, melyikkel kezdjem. - tétovázott Shya, s jól látható volt, hogy tetszik neki mindkét kancsó elegáns dekorációja és mondhatni tálalása.
Yzarr elmosolyodott, végül töltött a lilából a nősténynek.
- Remélem nem haragszik... - eresztett meg egy bocsánatkérő mosolyt.
- Segíthetek valamiben? - kérdezte az ifjúhoz fordulva Yzarr.
Shya felnevetett a furcsa helyzeten, s megrázta a fejét, majd az ifjúra pillantott ő is, miközben megkóstolta az italt.
- Én csak, izé ... őőhh, látni akartam ezt! - bökött Yzarr felkarjára, oda ahol a hófehér tetoválás volt látható, a tőr amelyet egy kígyó fon körbe.
Shyara kissé csodálkozott az ifjún, de jobbnak látta nmemközbezsólni, s hagyta, hoyg Yzarr zavartalanul intézze az ügyét.
Yzarr értetlenkedve meredt a karjára, majd a gyerekre. Lassan kitöltött magának is az áfonyás léből, végül ráérősen kortyolt a pohárból.
- Téged nem láttalak a többiekkel, a félelfnél. - szólalt meg végül Yzarr és az ifjú lelkesen bólogatott, majd tisztelettel pillantott fel a hímre.
- Neked akarok dolgozni! - hadarta egy szuszra.
Yzarr köhögve nyelte félre az italált hallva az egyértelmű tegezést, kicsit erősebben koppant a pohár az asztalon. Végigmérte a gyereket, majd hátra dőlt a székében.
- Kérdezd meg anyádékat. - morogta egyértelműen.
Shyara az üdítőjébe kortyolt, nehogy megrökönyödését elárulja valamivel.
Nincsenek, Uram! - szedte össze magát az ifjú, hisz észre vette, hogy hibázott. A hangja szomorkás volt, de határozott.
- Nem, látod, hogy épp egy hölggyel van dolgom? - morogta Yzarr kelletlenül.
- Intézze el, Uram, megvárom. - jött a gyerek azonnali válasza.
Yzarr fenyegetően felmordult.
-Bizony! Két lányka pironkodva nyújtotta át nekem. Az más kérdés, hogy annyira igyekeztek udvariasak lenni, hogy mindneféle rangot rámakasztottak. - mesélte, s felkuncogott.
Valóban? - kérdezte immár Yzarr is mosolyogva, a nőstény csacsogása kivételesen jótékonyan hatott az ő kedvére is.S ahogy hallotta a zenét is ami a kezdeti lassú melankóliát mellőzve felvett egy cserfesebb vidámabb ritmust úgy kezdte a partnerét is mozgatni, ám kevésbé adott a látványos elemekre, elvégre beszélgettek.
Shyara észre sem vette, hogy Yzarr kissé szétszórtan ismét csak visszakérdezett. Zavartalanul bólintott, visszamosolygott, majd tovább mesélt.
- A frászt hozták rám, mikor közölték, hogy Themarné Asszonyság - vigyorgott a lány, visszaemlékezve a történtekre. - No nem mintha bármi gondom lenne a családnevével - tette hozzá sietve, mielőtt a hím zokon veszi a hallottakat, majd a következő mondatnál enyhén megrázkódva berzenkedett.
- De én mint Asszonyság.... Első dolgom lenne leszoktatni a népeket erről a megszólításról.- kuncogott.
Yzarr hallgatta a Kisnőstényt, s nem bírta elfojtani a feltörő kuncogását, hallva a megszólítást. Szerencsére még mindig eléggé felhőtlen hangulatában volt ahhoz, hogy csak hallgassa a nőstényt és ne komorodjon el egy pillanatra sem. Hiszen a másikat ismerve, még koránt sincs vége a beszámolónak, ott, hogy mivel hozták rá a frászt.
- Pedig képzelje csak el, az oldalán két ifjúval, a kezei a csípőjén és szúrós szemmel néz, Maga az Asszonyság, a renitens felszólalókra.... akik a címe szerinti megszólításban illették. Milyen büntetést érdemelnének, akik tisztelettel kívánnak Önhöz szólni? - a hangjában cseppnyi gúny volt csak, de a csipkelődős él kissé lágyított a hangján. - Bár, azt se szeretném, hogy olyan Asszonyság legyen, mint az anyám... - morogta halkan szinte az orra alatt, mégis úgy hogy hallhassa a nőstény is
Shya felnevetett.
- Úgy érti, két ifjúval a hónom alatt, amint görnyedeznek és moccanni sem tudnak? Vagy inkább két ifjú, a maga vonásaival, csak kócosabb sörénnyel? - incselkedett a lány, piszkálva Yzarr büszkeségét. Hisz melyik hím ne képzelné el szívesen, ahogy majdani utódai az apjukra ütnek, s délcegen vonulnak az anyjuk mellett? - Ami pedig a büntetést illeti, lássuk csak...- töprengett a lány, majd gonoszul elvigyorodott. - Ötvenszer leírni egy addigra majd kitalálom, miféle megszólítást, ami minden, csak nem Assszonyság... És ne aggódjon, nem tervezem, hogy a nyomdokaiba lépek - felelte Yzarr aggodalmára, majd kissé megemelte a fejét. - Különben is! Ha esetleg mégis, hát majd maga időben lenevel róla, ettől nem félek.Yzarr egy pillanatra tévesztett csak ritmust, ami azt illeti így, ilyen formában még nem gondolt a nőstényre, hogy a gyermekei anyja , s kócos reá hasonlító kölykökkel sétálgatna arra pláne nem.
- Maga, igazán magasan qualifikált , kicsit talán, túl erős büntetés lenne az írás teszem azt, ha mondjuk az iménti lánykákról lenne szó... - ugyanakkor a táncot is szép lassan abba hagyta és kivezette a maga oldalán egy csendesebb hely felé, ami nem a söntés volt, hanem inkább a párok vagy a nőstények pihenő helye. - Attól ne féljen... Megtennék minden tőlem telhetőt. - mosolyogva pillantott a nőstényre.
- Nem szomjas esetleg?
Shya felnevetett, mikor Yzarr megbotlott a gyerekek gondolatán, de nem tette szóvá a dolgot. ~Szóval nem, nem a saját fiaira gondolt.~ szűre le magának a választ Shyara.
A hím válasza az írásbeli büntetésre jogos volt, ám Shya nem így gondolta a dolgot, így megrázta a fejét.
- A gyerekeket a szüleik, vagy idősebb tesvéreik nevelik. Én a felnőttekre vagy az idősebb szolgálókra gondoltam. Bár petrsze, egy vebndég is köszönthet így, s azt nem büntethetem sorok írásával. De sebaj, ha a villogó tekintet nem elég, akkor majd a hideg vacsorával és durva pokróccal való fenyegetőzés csak a fejükbe veri a nevemet- vigyorgott Shya ismét, rövid ideig tartó komolyabb magyraázatát követően.
Hagyta magát odébbvezetni, s enyhe elégtétellel vagy megnyugvással nyugtázta Yzarr udvariasságát, ahogyan a tánc végét jelezte. Nem hagyta faképnél, hanem fokozatosan lassított, majd még itallal is kínálta.
- Most, hogy már idevezetett, feltételezem, hogy Ön szomjas. És tulajdonképpen, azt hiszem, én is. - bólintott Shya.
Azt hiszem, jó ideig nem dolgozna a háznép, feltételezem átvállalná a főzést és a takarítást, amíg nevelni tetszik... - vigyorodott el pimaszul Yzarr és egy hangulatosabb tágasabb házba vezette be a nőstényt, ablakok sem voltak, egy tópart mellett építették fel a házat, ide is elhallatszódott a zene és hangulatos lámpások, valamint gyertyafény is emelte a hely kedves kisugárzását mindezen ajtó és ablakbéli hiányosságok ellenére, a tó felé benyúló teraszon sszékek is voltak. S voltak azért itt is rendesen fiatalok és idősebbek is egyaránt.
Shya a fejét rázta. - UUuugyan! minden szolgálónak van nap, amikor kimenős. Ha anyira suták, hogy sokadik figyelmeztetésre sem tanulják meg, hogyan szeretném, ha neveznének, vagy ha nem tudják, legalább nem hallgatnak, akkor egy óra írogatás úgy vélem, még jutányos ár ahhoz képest, amit... - itt elhallgatott, ahogyan eszébe jutottak atyja büntetési szokásai, s inkább nem is folytatta. A hím kinézett maguknak egy teraszon levő asztalt, az egyik sarokban. Oda vezette a nőstényt, majd miután kihúzta a székét és be is tolta mögötte, megszólalt.
- Egy pillanat és jövök.
Azzal magára hagyta a nőstényt. A körülötte felhangzó zajokból, kiszűrhette a Kisnőstényt öbbek között, hogy "tüzijáték is lesz, amelyet az ifjú Themar ajándékozott a falunak, s hamarosan elkezdődik. S hogy szerencse, hgoy korábban értek ide, még van hely, hiszen a tó túloldaláról fogják lőni őket. S hogy azok valamiféle színes csillagesők, még sosem láttak ilyet, vagy ritkán, ha elmentek nagyobb városokba, vásárok, vagy cirkusz idején.
Miután vissza tért Yzarr a kezében egy tálcával amelyen két kancsó is volt, valamint egy-egy pohár, leült a nősténnyel szemben.
- Maga szerint én, mit tennék ? - kérdezte Yzarr folytatva a korábbi beszélgetést.
Az egyik kancsóban Yzarr mentás, citromfüves hűsítóje volt a másik kancsó ellenben lilás színben pompázott, áfonyalé és citromlé keveréke, mindkét kancsó aljában jég hűtötte az italokat, valamint friss citrom és áfonya darabok is fellelhetőek voltak az italban.
Shya meglepődött a kérdésen, ugyanis figyelmét a közelgő égcsillámok híre kötötte le, míg a hím távol volt, így most furcsálkodva méregette Yzarrt.
- Nem tudom.- vont vállat, de sejtette, hogy a másik nem elégszik meg ennyivel, hát gondolkodni kezdett. Tudta, hogy Yzarr nem igazán szokna hozzá egy számára zavaró elnevezéshez, ám Valen hibáját és annak orvoslását már látta, így a hímet valahova a kettő közé sorolta volna be.
- Szerintem igen fenyegetően nézne, elővenné a rangját és a Ház Feje arckifejezését, és úgy utastaná őket, hogy többször ne vétsenek efféle hibát.
Vagy a nem, hát akkor tényleg nem tudom.
Ezután pillantása a kancsókra esett, s tekintete elégedetten,ugyanakkor kíváncsian villant. Határozottan tetszett neki a hím választása.
Yzarr kérdőn pillantott a nőstényre, látva annak furcsálkodó pillantását, rögtön az jutottt eszébe, hogy két feje nőtt és nyolc karja. Viszon értékelte a nőstény válaszát s hümmögve bólintott. Majd követte a nőstény pillantást a kancsók felé.
- Áfonyalé citromlével. - bökött az egyikre
- Mentás citromfüves, citromleves ... - bökött a másikra. ~ kedvencem.~ fejezte be gondolatban.
- Melyikből kér? - tette fel végül a nagy kérdést Yzarr, majd a melléjük vetődő ifjúra kapta a tekintetét.
Hűha... nem tudom.. mindkettőből, de nem tudom, melyikkel kezdjem. - tétovázott Shya, s jól látható volt, hogy tetszik neki mindkét kancsó elegáns dekorációja és mondhatni tálalása.
Yzarr elmosolyodott, végül töltött a lilából a nősténynek.
- Remélem nem haragszik... - eresztett meg egy bocsánatkérő mosolyt.
- Segíthetek valamiben? - kérdezte az ifjúhoz fordulva Yzarr.
Shya felnevetett a furcsa helyzeten, s megrázta a fejét, majd az ifjúra pillantott ő is, miközben megkóstolta az italt.
- Én csak, izé ... őőhh, látni akartam ezt! - bökött Yzarr felkarjára, oda ahol a hófehér tetoválás volt látható, a tőr amelyet egy kígyó fon körbe.
Shyara kissé csodálkozott az ifjún, de jobbnak látta nmemközbezsólni, s hagyta, hoyg Yzarr zavartalanul intézze az ügyét.
Yzarr értetlenkedve meredt a karjára, majd a gyerekre. Lassan kitöltött magának is az áfonyás léből, végül ráérősen kortyolt a pohárból.
- Téged nem láttalak a többiekkel, a félelfnél. - szólalt meg végül Yzarr és az ifjú lelkesen bólogatott, majd tisztelettel pillantott fel a hímre.
- Neked akarok dolgozni! - hadarta egy szuszra.
Yzarr köhögve nyelte félre az italált hallva az egyértelmű tegezést, kicsit erősebben koppant a pohár az asztalon. Végigmérte a gyereket, majd hátra dőlt a székében.
- Kérdezd meg anyádékat. - morogta egyértelműen.
Shyara az üdítőjébe kortyolt, nehogy megrökönyödését elárulja valamivel.
Nincsenek, Uram! - szedte össze magát az ifjú, hisz észre vette, hogy hibázott. A hangja szomorkás volt, de határozott.
- Nem, látod, hogy épp egy hölggyel van dolgom? - morogta Yzarr kelletlenül.
- Intézze el, Uram, megvárom. - jött a gyerek azonnali válasza.
Yzarr fenyegetően felmordult.
Helyek:
1.rész
Egy újabb incselkedős fejezet! Bővült a kedvenceim sora! :)
Themar asszonyság? Nem csodálom, hogy Shya sokkot kapott a megszólítástól, bár a tiszteletre méltó megszólításról való leszoktatás kisebb botrányba fulladna, még akkor is, ha Yzarr most tréfásra vette a figurát.
Elképzeltem az úrfi megbotlását tánc közben a gyerekek hallatán. Fel kellett nevessek. Éppen itt volt az ideje, hogy most ő akadjon ki valamin... :)
Na, és a vége a fejinek, hát na...!!!!
Komolyan, tényleg nem tudnak csak egy kicsit kettesben lenni, és kibontakozni???? Most meg az árva kis poronty zavarta meg őket... Erősen úgy éreztem, hogy a tóba dobom!!!!
Hihihi:D Örülök, hogy ennyire tetszett a rész! =) A félregépeléseimet hamarosan kijavítom, szörnyű, mennyire felcserélem a billentyűket gépelés közben! *fejét fogja, és látványosan szörnyülködik* :D:D