Haláli házasság

- Felfogta, hogy a családját akarja ellehetetleníteni? - kérdezte Yzarr halkan. - Meg... egy Úrinőhöz egyébként sem illenek efféle, felégetem a birtokot és jól helyre teszem az apám, üres fenyegetések...

Shyara érdeklődve pillantott Yzarr felé, s maga is korlátra könyökölt.

- Nmeeem, Yzarr. Én nem akarom. Csak azt mondom, hogy ha megtörténne, nem ejtenék könnyet sem a házért, sem a birtokért. Egyszerűen... már nincs közöm hozzá. Az egyetlen, amim ott van, az anyám.... A tűz pedig... - sután vállat vont. - azt hiszem, az itteni máglyáról jutott eszembe. Szép, és megnyugtató, szeretem nézni. És félreértett, nem fenyegetőztem. - mosolyodott el szelíden a lány. - csak néha jó lenne valaki, aki helyre billenti a mérleget, amit apámék tettei félredöntöttek. Jó lenne, ha valaki igazságot tenne, de nem Shyara igazságát, hanem.. valami.. valami olyat, ami felettük, és felettem is áll...

Yzarr féloldalasan nekidőlt a korlátnak, a nőstény felé fordulva s úgy hallgatta a nőstény szavait. Elgondolkodva bólintott, a tekintete végig siklott az álmélkodó tömegen,majd tekintete a tető egyik pontján állapodott meg. Dühösen felmordult, de mielőtt megszólalhatott volna, a Kisnőstény ragadta meg a karját, s mutatott az égre.

- Nézze! - odafönt arany és zöldeskék szikrák pattogtak kis felhőkben, ahogy fellőtték őket, s a röppálya mentén itt-ott megtelepedtek a fények, akárha a felhőcskék lusták lettek volna továbbrepülni. A széthulló puskapor és a többi adalék zizegő hangot hallatott, megmosolyogtatva ezzel Shyarát. Az ezt követő finálé elfeledtette a lánnyal iménti baljós témájukat, s elismerős-csodálkozó hangja most csak egy volt a tömeg izgatott hangjai között.

A kezét sem vette el Yzarr karjáról, egyszerűen elfelejtette, hogy odatette, s időnként, egy-egy szebb csillámnál mosolyogva pillantott Yzarr, hogy lássa, az is osztozik-e a lelkesedésében.

Yzarr megfeledkezve a vendégükről fordult a nőstény által mutatott irányba s nézte a finálét. Elismerően bólintott. ~ Kitettél magadért... Mester...~ Hiszen a gnóm mestere készítette elő a tűzijátékot s részben az ő örömére ajánlotta fel a falunak, hogy kipróbálhassa az újabb formáit. Nem tudta, hogy ilyen jól sikerült, mert a fináléban feltűnő színeket és mintázatokat nem látta még, S jól lehet, hogy bár nem mosolygott, a tekintete a pillantása ahogy a feltűnő színes fényeket figyelte jelezhette a Yzarra pillantónak, hogy tetszik neki a látvány.

Shyara lelkesen ámuldozott a szebbnél szebb formákon és színeken, majd a fényjáték durrogásai közül fokozatosan egy ismerős dallam kezdett kiemelkedni.

Yzarr megtámaszkodott a korlátnak és néha lopva a nőstényre pillantott.

Bájosnak tűnt a szinte gyermeki ámuldozással az arcán,s a pillantása is hasonló örömökről árulkodott Mégis valahogy különös volt, az iménti komoly témához képest, büntetések és sérelmek után így felülemelkedett, s csak azzal foglalkozott ami épp most történik,. Lehet hogy neki is így kéne tennie, és elengednie magát jól érezni, de abból sosem szokott jó dolog kisülni, az hogy az imént a kígyó kihasználta a jó kedvét és felelt az üdvözlésre, csak egy kis apróság volt, a Kígyó számlájára írható történéseknek.

- Most látott először tűzijátékot? - kérdezte Yzarr egy apróbb szünet közben .

Shya eltöprengett AA Kisnőstény megrázta a fejét. Noria születése előtt atyám elvitt minket egy Karneválra, és ott egymás után két estén is lőttek fel tűzijátékokat. De azóta nem láttam - mosolyodott el Shya, majd felcsillant a szeme, s huncutul pillantott a hímre

- Csak nem a maga keze van ebben is?

- Miért még miben kéne, hogy benne legyen a kezem? - kérdezte szemöldök ráncolva Yzarr pimaszul a nősténytől.

Mire a lány egy pillanatig zavartan nézett, majd mélyen elpirult, csak hogy végül megrázza a fejét. Gondolatai között ugyanis szerepelt az emlék, amikor jelei sajogtak és Yzarr a pizsama felsője alá nyúlt, és ez a gondolat, tudta jól, hogy további pajzán tréfákhoz vezethetne. Ugyanakkor Yzarr említette, hogy a lány apja rossz lóra tett, így feltételezhetően a Themar család védelmében is szerepet játszik a hím, nem is kicsit.

- Aazt én nem tudhatom.

Yzarr halkan felkacagott látva a nőstény zavarát, s magabiztosan dőlt neki a csípőjével a korlátnak.

- Azt hiszem kényes témára tapintottam... - pillantott tűnődve a nőstényre, megrázta a fejét s a mögöttük levő asztalhoz nyúlt a saját italáért, már csak azért is hogy a nősténynek legyen ideje összeszednie magát.

- Kíváncsi vagyok mire gondolhatott... hogy így elpirult... - szúrta közbe, miután még kortyolt az italából és Yzarr szavaira a tarkóját vakarja, majd kissé lentről pillant a hímre.

- Hátöhm. Az incselkedő kérdésére majdnem reflexből válaszoltam... - mosolyodott el a lány kissé félszegen.

 A hím szinte az orra hegye fölött pillantott a nőstényre, a pimasz mosoly még most is ott volt az arcán, a szabadkozó hangra pedig megeresztett egy ragadozó vigyort. S csak az egyik szemöldökét húzta fel, érdeklődve, kíváncsian, sugallva, hogy várja a folytatást.

Shya orcája csak még mélyebb szürkére váltott, s kissé furcsállta a hím ragadozóvigyorát. Vagy legalábbis azt, hogy ahelyett, hogy megijedt volna tőle, csak további visszavágásra buzdította őt az Yzarr arcán megjelenő kifejezés.

- Khm.. tehát.. Miben is szeretne "segédkezet nyújtani"? - kérdezett vissza a lány, kissé gyanakvó, mégis jókedvű hangon.

- Még több tűzijáték megtekintésében? - rándult meg Yzarr ajka majd egy fél mosollyal az arcán bökött az ég felé. - Le fog maradni a végéről ha itt pironkodik nekem...

A Kisnőstény elmosolyodott Yzarr szelíd intésére, s határozottan bólintott.

- Úgy legyen! Mikor is lesz a következő? - kérdezte vidám mosollyal, s ismét a fények felé pillantott, bár pirulása közben sem nagyon mulasztott túl sokat a látványból.

- Hamarosan... - rántotta meg könnyedén Yzarr a vállát, és figyelte ahogy apró sárga csillámok terítik be az eget, majd még egyet robbanva a kis csillámok, egy földöntúli kék és zöld színét felvéve robbannak szerte széjjel apróbb csillag és felhőpárnákká.