// Görgess a végére és indítsd el a lejátszót. ;) //
Yzarr a háttérben épp átmasírozott a kezében egy korsóval, ezt megpillantva Yazi megeresztett egy füttyöt a sok közül, amire Yzarr megmerevedett és a hang irányába kapta a fejét. A hím körül álló tömeg is csak erre a pillanatra várt, szinte körbe vették és terelték a nőstényhez, a zene is kicsit másabb lett.
- Itt is van, nézd! - bökött Yazi a részeg hím háta mögé.
- Csak blöffölsz, nem hiszem én aztat...- mormogta a részeg, és kezével Shyara felé nyúlt. A lány irtózva tért ki az útjából, közelebb lépve barátnőjéhez. Felpillantva valóban észrevette Yzarrt, s jól hallhatóan sóhajtott.
Yzarr furcsálkodva nézte a jelenetet. - Valami problémád van, Yazi? - kérdezte, de a tekintete a nősény arcán állapodott meg végül. Jól lehet a kérdést a húgának intézte, de a nősténynek címezte igazából. Természetesen látta a részeg alakot is maga előtt, de egyelőre nem óhajtotta megközelíteni a részeg hímet. A részegek valahogy kiszámíthatatlanok.
- Kivagy tete? - fordult meg nagy elánnal az idegen.
- Az, aki a következő korsó sörre ingyen meghív - nyújtotta át Yzarr a korsót, miközben intett a fejével a nőstényeknek, hogy indulhatnak.
- Nem rossz, nem rossz - fogadta el az ajánlatot a fickó, s nagyot húzott az italból, majd visszanyomta Yzarr kezébe a korsót. - Csak előbb táncolok - nyúlt a violaszín szemű nőstény karja után, ám Shyara megriadva lökte távolabb magától az idegent.
Yzarr bosszankodva megforgatta a szemeit, majd elejtette a korsót és sóhajtott, a Kisnőstény lökésétől megtántorodott részeg nyakához nyúlt, aki háttal állt, így nem okozott nehézséget az ifjúnak. Még az apjától tanulta, ha nagyon gyorsan vízszintesbe kellene tennie az alanyt és nem megölni, akkor nyak tájékon van egy pont, amit erősen megnyomva azonnal elalszik az illető. Így, minden gond nélkül el tudta a részeg hímet távolítani a színről.
A tömegben izgatott, furcsálló susmogás kélt, majd ahogy elvonszolták az alvó alakot, el is halt a zsivaj, s ismét a vonakodó bálkirályra és királynőjére néztek.
Yzarr pár pillanatig csak állt, tudta jól , hogy kötelessége van, hiszen rajta van a kendő, amit elvileg a Tánti nem akart kiosztani... Bosszús volt, mert nem szórakozhatott rendesen... A nőstényekre kellett figyelnie, amihez egyáltalán nem volt kedve. Ezért sem akarta, hogy velük jöjjenek. Alig észrevehetően sóhajtott, lesimította magán a fekete atlétát, jobbra nem tudta kicserélni a drága selyeminget, amit a nőstények a tűzre hajítottak... Nevetett, bár egyenként törte volna el az ujjaikat. A hím meghajolt, többé kevésbé cirádásan, majd a tenyerét nyújtotta Shyara felé.
- Úgy hiszem, hogy illendő volna teljesíteni a kötelességünket... Szabad lesz? - pillantott a nőstényre, s a holdezüst írisz érdeklődve villant, belső viharából semmi sem látszódott, hogy tehernek gondolja az est további részét, s csupán az illem és a bál kedvéért fog táncolni, nem mutatta. Hiszen a falusiakat nem hagyhatta cserben.
A Kisnősténynek feltűnt Yazira széles vigyora és elégedetten csillogó szemei, s az sem kerülte el a figyelmét, hogy a fiatalabb nőstény rákacsint a közelben ácsorgó Tántira. A lány szemei elkerekedtek, ahogy megértette, hova is tűnt el barátosnéje, mikor ő maga a részeget próbálta elküldeni.
Ezután Yzarra nézett, s kissé zavartan rándult meg az ajka. Akár félszeg mosolynak is tűnhetett volna, ugyanakkor a bocsánatkérő és tanácstalan grimasztól sem különbözött sokban. Ezután látványosan megborzongott, ahogy a félrehúzott, ájult tolakodó felé tekintett, majd violaszín íriszeit visszafordította Yzarra. Pillantása végigfutott a hímen, észrevéve oldalán a rózsaszín kendőt. Párját annak, amelyet a Tánti cselesen neki is juttatott. A Kisnőstény bólintott.
- Ha már így kifundálták... - vont vállat, s szoknyáját kissé megemelve kecsesen pukkedlizett.
Yzarr bólintott, majd megfogta a tenyerébe csusszanó apró kacsót és a tűz körüli kövezett térre vezette a bálkirálynőt, a tömeg érezhetően fellélegzett, látva, hogy a páros teljesíti a kötelességét s táncolni fog a mai éjjelen. Yzarr magával szembe fordította a nőstényt, s egy pillantással végigmérte, az egybe ruhán talán tovább is időzött a tekintete, az ajka megrándult, visszafojtott egy elismerő mosolyt. Ahogy felcsendült az első taktus, kivárt, majd gyengéden kipenderítette oldalt a nőstényt, aztán vissza húzta magához, hogy végül, egy a keringőhöz hasonlatos táncba kezdjenek. A fülét betöltötte a gitár és a dob hangja, s úgy tűnik néhány nőstény is csatlakozott, hogy énekhangjával is színesítse a zenét. A hím, az egyik kezébe fogta a nőstény tenyerét, másik kezét a csípőjén tartotta, és időnként úgy haladtak körbe a tűz körül, majd kis lépésekben, szellős, ruganyos táncot járva, s nem felejtette el meg-meg pörgetni is, hogy a ruha szoknya részét is használatba vegye, s hullámozzon a nőstény teste körül.
A Kisnőstény feszes tartással, de elegánsan lépkedett a hím mellett. Zavarta a számtalan figyelő tekintet. Halkan szusszantott, s úgy döntött, nem törődik velük. Több részeg nem közelíthet, míg Yzarr mellett van, ebben biztos volt, ahogyan azt is gyanította, hogy akármilyen irigyek is rá a környező nőstények, amiért az Utóddal táncol, senki nem árthat neki. Féltékeny pillantásaikat pedig könnyen figyelmen kívül hagyhatja, elég, ha csupán a lépésekre koncentrál, és arra, hogy hagyja magát vezetni.
Felpillantott Yzarra, s épp elkapta a hím pillantását, mely a ruha nyakrészét, s talán kicsit az alatt?? - időzött. Ám ez olyan rövid ideig tartott, hogy Shyara nem volt biztos benne, hogy jól láttta, s idővel el is felejtette, akárcsak azt az érzést, ami erősen hasonlított a reménykedéshez és ijesztően a tetszeni akaráshoz.
Felsóhajtott, majd meglepetten érezte, hogy Yzarr rögtön oldalra perdíti. A váratlan mozdulat éppen elég volt ahhoz, hogy felhívja a kisnőstény figyelmét kapaszkodásra, így hát határozottabban fogta meg a hím kezét.
A Kisnőstény tartásán Yzarr érezhette a feszültséget, ám ahogy Shyara felismerte a dallamot, ajkára önkéntelen mosoly kúszott, s tekintete felcsillant.
Érezni lehetett a kezdeti feszültséget, de az feloldódott a zenében, a közepére már határozottan csillogtak az ezüstszín íriszek.
Shyara meglepett örömmel kuncogott fel, ahogyan a régen hallott dallam ismerősként üdvözölte. Bár a története az elvarázsolt szövőnőről, kit egy féltékeny istennő pókká változtatott sajnálatos volt, mégis, a dallam mindezt egyszerű tréfává csökkentette, s a történettől függetlenül pezsdítette fel a lányt, s ösztönözte könnyed, szökdécselő léptekre. A tilosban járás miatti aggodalmaskodás, a részeg udvarló keltette feszültség, a hím szőke táncpartnere okozta bosszússág és megvetés egy pillanat alatt foszlott szerte, ahogy Shyara mozdulatai kiegészültek Yzarréval. A dallam vidám volt és könnyed, s a lányt már nem zavarta a hím érintése a derekán, s a legkevésbé sem érdekelte, irigylő pillantások kísérik-e lépteit. Élvezte a táncot, s a tagadhatatlanul ügyes táncpartnert. Tetszett neki, ahogy a hím határozottan mozdul, s mégis ruganyos, akárha a lépései ösztönösek volnának, s nem tudatosan tanulta volna őket. A Kisnőstény is becsatlakozott az éneklők közé.
Yzarr a szeme sarkából látta, hogy az őrzésre kirendelt harcosai itt-ott a házak tetején, árnyak közt megbújva elő-elő tűntek. Nehezen akarta bevallani, de tetszett neki, hogy ilyen könnyen lehet irányítani a nőstényt és együtt mozdul vele, a tánccal és teljesen elragadtatja magát. Szeretett táncolni, az apja is ragaszkodott hozzá, és praktikus is volt, ha olyan tömegekben kellett elvegyülnie. De most Yzarr magát adta, szemöldöke kíváncsian ugrott a homlokára, amikor meghallotta, hogy a Kisnőstény közvetlen mellette is dúdolja a dalt, amire táncolnak. Határozottan kellemesebb volt a nősténnyel táncolni, mint a többi nyomulós fruskával, akik csak azért jöttek, hogy minél több helyen érintsék, na nem mintha lett volna oka panaszra, hiszen a ma esti kimozdulással nagyjából ez lett volna a célja... Egyébiránt, egyetlen pillantással sem törődött, ami rájuk vetült, s talán szándékosan is. Kicsit azért haragudott a Tántira, a kendős csavarra nem is vesztegette a gondolatokat, sokkal inkább az ősi üdvözlés piszkálta a hím csőrét.
Amikor meghallotta a nőstény kieresztett hangját, ajka ismét megrándult, de nem tette szóvá a dolgot, majd a számonkérések jöhetnek később is.
Yzarr egyre többször lökte el finoman magától s pörgette meg, majd zárta háttal a karjai közé a nőstényt alig pár pillanatra, hogy ismét egymással szemben táncolhassanak együtt. A kKsnőstény pedig nem tiltakozott, s tartása sem volt feszült. Persze, tartotta magát, ahogyan a tánc során kell, de nem úgy tűnt, mintha zavarná őt Yzarr közelsége.
Shyarának nem tűntek fel a hím harcosai és figyelő árnyai, nem törődött mással, csak a dallammal, és azzal az örömmel és Élettel, amely az ereiben buzgott a tánctól.
Úgy tűnt, topánja is külön életet kezd élni, ahogy lecsúszott a bal sarkáról, s a következő lépésnél kissé vétett is a lány, ahogy a cipőcske oldala a talpa alá került, majd ahogy tovább perdültek, ott is maradt, ahol Shyara az imént még állt.
Yzarr szemöldök ráncolva kapott a nőstény után, majd megpillantotta a hátuk mögött elhagyott topánt, kicsit erősebben fogta a nőstényt, amíg úgy gondolta, hogy nem áll biztos lábakon. Kérdőn pillantott a lányra, de látva annak nemtörődöm pillantását, már perdült is tovább a nősténnyel.
- Akkor már a másiktól is szabaduljon meg... - a hangja nyugodt volt, kicsit talán jókedvű is, határozottan más, mint a korábbi beszélgetéseik alkalmával.
Egy kis sötételf poronty beszaladt a topánért, majd ugyanúgy kiviharzott. - Megvan a cipőőőője! - azzal a kölyköknek meg is lett a mai játékuk, el is tűnt a tömegben nyomában még pár leányzóval.
Shyának sem kellett kétszer mondani, hála Yzarr határozott fogásának, a ritmust épp csak egy ütem erejéig törték meg, s a következő dobütésre már a másik topán is repült, ahogy a Kisnőstény hanyag eleganciával lerúgta magáról az elárvult lábbelit. Violaszín szeme pajkosan csillogott, s leplezetlenül kacagott fel. A kis kölyök által elorzott ereklyének utána sem pillantott, a tánc hevében nem érdekelte, mi lesz a cipőjével.
Yzarr csodálkozva mosolyodott el, ezt is csak egy futó pillanat erejéig tette, a lendület viszont vitte, ha nem is akarta nyiltan bevallani, a nőstény immár érezhette a mozdulataiból és tartásából, hogy a hím is teljesen átérzi a zenét, még ha eddig csak rutinból is táncolt, most már teljes beleéléssel.
Shya eleinte nem értette, mi változott meg. Azután jókedvű mosolyát egyenesen Yzarrnak szánta, mikor felfogta, hogy a hím mozdulatai ösztönösebbek, mint eddig. Persze, korábban sem volt benne semmi kivetnivaló, s remekül utánozta a felszabadult táncost, ám egy ideje a hím mozdulataiból mintha kiveszett volna egyfajta műviség, eltűnt a látszat. Shya eleinte nem értette, mi változott, majd boldogan mosolygott Yzarra... a hím ugyanis közelebb húzta magához, mint addig. Kettejük között kisebb lett a távolság, s már nem próbálták elkerülni, sem a lehető legrövidebb időre korlátozni azt az időt, míg törzsük érintkezik. Ellentétben Yzarr többi partnerével, Shyarábban nem keltett vágyakozást a hím, s nem is simult oda hozzá, ám már nem keltett benne kellemetlen érzést sem az, ha Yzarr esetleg személyes közelségbe került vele.
A Kisnőstény önmagát is meglepte ezzel, de akárhogy figyelt, az érzés - vagy az ódzkodás hiánya - nem szűnt meg.
Yzarr közelebb húzta magához a nőstényt és épphogy csak a loknis hajzuhatagból áradó illatot lélegezte be, máris jött az ismerős érzés. Lehunyta a szemét, s bár mozgott tovább, kicsit kapaszkodósabbra vette a fogását, nem értette, hogy miért pont most történik mindez, s hogy mit akarhat Obszidián. Az érzékei felbuzogtak, de ezúttal nem a gyilkolás ösztönös vágya kerekedett felül benne, nem. Ezúttal a jelenlegi jókedvét emelte meg a kígyó. A szíve hevesebben kezdett dobogni a felismeréstől, s ha meg is lepődött, az a Kisnőstény számára lehetett feltűnő, hisz ő közelebbről láthatta Yzarr nyaki ütőerét, amint jól láthatóan meg-meg dobban néhány pillanatra. Majd kinyitotta a szemét, s ezzel egy időben forgatta ki maga elől a másikat, hogy aztán háttal állva húzza vissza magához a nőstényt. A tekintete elidőzött a tömegen. Földöntúli kéken világítottak Yzarr íriszei, mire felmorajlott a tömeg, s úgy ereszkedtek térdre, tisztelettel. Ám a zene továbbra sem szűnt meg, a zenészek ugyanis távolabb álltak, Yzarrék mögött, s nem láthatták a pillanatok alatt végbe menő változást a pároson.
Shya nem tulajdonított nagy jelentőséget a hím nyakának, figyelmét annál jobban lekötötte a ritmus és az, hogy kiélvezze a tánc pillanatait. A követkető pillanatban viszont perdült, s ahogy a korábbinál közelebb húzta magához Yzarr, a lány egy pillanatra úgy érezte, mintha a hím átölelte volna őt. A tömeg morajlása ha fel is tűnt a neki, nem értette, s hiába nézett körbe tánc közben, csak az egyre több térdelő, tisztelettel adózó jelenlévőt látta.
- Yzarr, ez is a bál része?- kérdezte kuncogós hangon, s kissé talán el is pirult, ahogy kénytelen volt bevallani tudatlanságát.
A hím a nőstényre pillantott, a kérdést hallva. Szinte szabadkozva szólalt meg, de valahogy hiányzott belőle az igazi bocsánatkérés.
- Nem... Nem igazán... - engedte el a nőstényt épp csak annyi időre, hogy megfordíthassa, s tovább vigye a tánc ütemére. Mosolygott, mert felfokozott érzékeit a kígyó kiélezte az örömre, s érezte magában a kígyó tudatát is, hogy jól szórakozik. Ezidáig még sohasem érzett ehhez hasonlót.
- Nem, ez nekem szól...azt hiszem. - válaszolta Yzarr halkan. Egyúttal megszorította a nőstény kezét, hogy maradjon.
Shyában egy pillanatra benne rekedt a levegő, ahogy pillantását kék íriszek vizszonozták. Ám még mielőtt eszébe jutott volna odébb húzódni, megérezte kezén Yzarr szorítását, s arcáról akárha letörölték volna a széles mosolyt, helyét óvatos figyelem vette át. Észrevette a hím hangjában a bizonytalanságot, s egy második, lassabb és óvatosabb szorítás is követte az elsőt.
Így riadt helyett egyelőre csak kérdőn pillantott Yzarra, további magyarázatot várva, már csak azért is, mert látta a hím mosolygását és különös mód fetűnő jókedvét.
Ám nem sokáig állta a kék tekintetet, pillantása időnként félrerebbent, csak hogy ismét visszatérjen, s a különös, keskeny pupillák mögött rejtőző szándékot fürkéssze.
A hím szája széle meg-meg rándult, s bár még mindig jókedvet árasztott a tekintete, s a tartása is, a kígyó szólni akart a térdeplő híveihez. Yzarr meg a nőstényhez, így csak egy kétségbeesettebb morgás tört fel a torkából. Aprót rázott a fején, talán még magának is jelezve, hogy jobban teszi, ha nem próbálja meg kinyitni a száját. S fordította tovább a táncpartnerét a zenével együtt.
Amely egyre gyorsulónak tűnt, pont illett a hangulathoz, a felfokozott állapothoz, amelyben érezék magukat a falusiak, örültek, hogy az Utód elhozta közéjük a védelmezőjüket.
A hím morgása, s a mögüle kihallatszódó érzelem, félelem helyett aggodalmat keltett Shyarában. Táncuk egyre kevesebb szökkenést engedett meg, és a Kisnőstény is kezdte elveszíteni az iménti szinte felszabadító öröm utolsó morzsáit is, és az sem segített sokat, hogy Yzarr nem válaszolt, csupán grimaszolt, s megrázta a fejét.
A dal amelyre táncoltak:
Yzarr a háttérben épp átmasírozott a kezében egy korsóval, ezt megpillantva Yazi megeresztett egy füttyöt a sok közül, amire Yzarr megmerevedett és a hang irányába kapta a fejét. A hím körül álló tömeg is csak erre a pillanatra várt, szinte körbe vették és terelték a nőstényhez, a zene is kicsit másabb lett.
- Itt is van, nézd! - bökött Yazi a részeg hím háta mögé.
- Csak blöffölsz, nem hiszem én aztat...- mormogta a részeg, és kezével Shyara felé nyúlt. A lány irtózva tért ki az útjából, közelebb lépve barátnőjéhez. Felpillantva valóban észrevette Yzarrt, s jól hallhatóan sóhajtott.
Yzarr furcsálkodva nézte a jelenetet. - Valami problémád van, Yazi? - kérdezte, de a tekintete a nősény arcán állapodott meg végül. Jól lehet a kérdést a húgának intézte, de a nősténynek címezte igazából. Természetesen látta a részeg alakot is maga előtt, de egyelőre nem óhajtotta megközelíteni a részeg hímet. A részegek valahogy kiszámíthatatlanok.
- Kivagy tete? - fordult meg nagy elánnal az idegen.
- Az, aki a következő korsó sörre ingyen meghív - nyújtotta át Yzarr a korsót, miközben intett a fejével a nőstényeknek, hogy indulhatnak.
- Nem rossz, nem rossz - fogadta el az ajánlatot a fickó, s nagyot húzott az italból, majd visszanyomta Yzarr kezébe a korsót. - Csak előbb táncolok - nyúlt a violaszín szemű nőstény karja után, ám Shyara megriadva lökte távolabb magától az idegent.
Yzarr bosszankodva megforgatta a szemeit, majd elejtette a korsót és sóhajtott, a Kisnőstény lökésétől megtántorodott részeg nyakához nyúlt, aki háttal állt, így nem okozott nehézséget az ifjúnak. Még az apjától tanulta, ha nagyon gyorsan vízszintesbe kellene tennie az alanyt és nem megölni, akkor nyak tájékon van egy pont, amit erősen megnyomva azonnal elalszik az illető. Így, minden gond nélkül el tudta a részeg hímet távolítani a színről.
A tömegben izgatott, furcsálló susmogás kélt, majd ahogy elvonszolták az alvó alakot, el is halt a zsivaj, s ismét a vonakodó bálkirályra és királynőjére néztek.
Yzarr pár pillanatig csak állt, tudta jól , hogy kötelessége van, hiszen rajta van a kendő, amit elvileg a Tánti nem akart kiosztani... Bosszús volt, mert nem szórakozhatott rendesen... A nőstényekre kellett figyelnie, amihez egyáltalán nem volt kedve. Ezért sem akarta, hogy velük jöjjenek. Alig észrevehetően sóhajtott, lesimította magán a fekete atlétát, jobbra nem tudta kicserélni a drága selyeminget, amit a nőstények a tűzre hajítottak... Nevetett, bár egyenként törte volna el az ujjaikat. A hím meghajolt, többé kevésbé cirádásan, majd a tenyerét nyújtotta Shyara felé.
- Úgy hiszem, hogy illendő volna teljesíteni a kötelességünket... Szabad lesz? - pillantott a nőstényre, s a holdezüst írisz érdeklődve villant, belső viharából semmi sem látszódott, hogy tehernek gondolja az est további részét, s csupán az illem és a bál kedvéért fog táncolni, nem mutatta. Hiszen a falusiakat nem hagyhatta cserben.
A Kisnősténynek feltűnt Yazira széles vigyora és elégedetten csillogó szemei, s az sem kerülte el a figyelmét, hogy a fiatalabb nőstény rákacsint a közelben ácsorgó Tántira. A lány szemei elkerekedtek, ahogy megértette, hova is tűnt el barátosnéje, mikor ő maga a részeget próbálta elküldeni.
Ezután Yzarra nézett, s kissé zavartan rándult meg az ajka. Akár félszeg mosolynak is tűnhetett volna, ugyanakkor a bocsánatkérő és tanácstalan grimasztól sem különbözött sokban. Ezután látványosan megborzongott, ahogy a félrehúzott, ájult tolakodó felé tekintett, majd violaszín íriszeit visszafordította Yzarra. Pillantása végigfutott a hímen, észrevéve oldalán a rózsaszín kendőt. Párját annak, amelyet a Tánti cselesen neki is juttatott. A Kisnőstény bólintott.
- Ha már így kifundálták... - vont vállat, s szoknyáját kissé megemelve kecsesen pukkedlizett.
Yzarr bólintott, majd megfogta a tenyerébe csusszanó apró kacsót és a tűz körüli kövezett térre vezette a bálkirálynőt, a tömeg érezhetően fellélegzett, látva, hogy a páros teljesíti a kötelességét s táncolni fog a mai éjjelen. Yzarr magával szembe fordította a nőstényt, s egy pillantással végigmérte, az egybe ruhán talán tovább is időzött a tekintete, az ajka megrándult, visszafojtott egy elismerő mosolyt. Ahogy felcsendült az első taktus, kivárt, majd gyengéden kipenderítette oldalt a nőstényt, aztán vissza húzta magához, hogy végül, egy a keringőhöz hasonlatos táncba kezdjenek. A fülét betöltötte a gitár és a dob hangja, s úgy tűnik néhány nőstény is csatlakozott, hogy énekhangjával is színesítse a zenét. A hím, az egyik kezébe fogta a nőstény tenyerét, másik kezét a csípőjén tartotta, és időnként úgy haladtak körbe a tűz körül, majd kis lépésekben, szellős, ruganyos táncot járva, s nem felejtette el meg-meg pörgetni is, hogy a ruha szoknya részét is használatba vegye, s hullámozzon a nőstény teste körül.
A Kisnőstény feszes tartással, de elegánsan lépkedett a hím mellett. Zavarta a számtalan figyelő tekintet. Halkan szusszantott, s úgy döntött, nem törődik velük. Több részeg nem közelíthet, míg Yzarr mellett van, ebben biztos volt, ahogyan azt is gyanította, hogy akármilyen irigyek is rá a környező nőstények, amiért az Utóddal táncol, senki nem árthat neki. Féltékeny pillantásaikat pedig könnyen figyelmen kívül hagyhatja, elég, ha csupán a lépésekre koncentrál, és arra, hogy hagyja magát vezetni.
Felpillantott Yzarra, s épp elkapta a hím pillantását, mely a ruha nyakrészét, s talán kicsit az alatt?? - időzött. Ám ez olyan rövid ideig tartott, hogy Shyara nem volt biztos benne, hogy jól láttta, s idővel el is felejtette, akárcsak azt az érzést, ami erősen hasonlított a reménykedéshez és ijesztően a tetszeni akaráshoz.
Felsóhajtott, majd meglepetten érezte, hogy Yzarr rögtön oldalra perdíti. A váratlan mozdulat éppen elég volt ahhoz, hogy felhívja a kisnőstény figyelmét kapaszkodásra, így hát határozottabban fogta meg a hím kezét.
A Kisnőstény tartásán Yzarr érezhette a feszültséget, ám ahogy Shyara felismerte a dallamot, ajkára önkéntelen mosoly kúszott, s tekintete felcsillant.
Érezni lehetett a kezdeti feszültséget, de az feloldódott a zenében, a közepére már határozottan csillogtak az ezüstszín íriszek.
Shyara meglepett örömmel kuncogott fel, ahogyan a régen hallott dallam ismerősként üdvözölte. Bár a története az elvarázsolt szövőnőről, kit egy féltékeny istennő pókká változtatott sajnálatos volt, mégis, a dallam mindezt egyszerű tréfává csökkentette, s a történettől függetlenül pezsdítette fel a lányt, s ösztönözte könnyed, szökdécselő léptekre. A tilosban járás miatti aggodalmaskodás, a részeg udvarló keltette feszültség, a hím szőke táncpartnere okozta bosszússág és megvetés egy pillanat alatt foszlott szerte, ahogy Shyara mozdulatai kiegészültek Yzarréval. A dallam vidám volt és könnyed, s a lányt már nem zavarta a hím érintése a derekán, s a legkevésbé sem érdekelte, irigylő pillantások kísérik-e lépteit. Élvezte a táncot, s a tagadhatatlanul ügyes táncpartnert. Tetszett neki, ahogy a hím határozottan mozdul, s mégis ruganyos, akárha a lépései ösztönösek volnának, s nem tudatosan tanulta volna őket. A Kisnőstény is becsatlakozott az éneklők közé.
Yzarr a szeme sarkából látta, hogy az őrzésre kirendelt harcosai itt-ott a házak tetején, árnyak közt megbújva elő-elő tűntek. Nehezen akarta bevallani, de tetszett neki, hogy ilyen könnyen lehet irányítani a nőstényt és együtt mozdul vele, a tánccal és teljesen elragadtatja magát. Szeretett táncolni, az apja is ragaszkodott hozzá, és praktikus is volt, ha olyan tömegekben kellett elvegyülnie. De most Yzarr magát adta, szemöldöke kíváncsian ugrott a homlokára, amikor meghallotta, hogy a Kisnőstény közvetlen mellette is dúdolja a dalt, amire táncolnak. Határozottan kellemesebb volt a nősténnyel táncolni, mint a többi nyomulós fruskával, akik csak azért jöttek, hogy minél több helyen érintsék, na nem mintha lett volna oka panaszra, hiszen a ma esti kimozdulással nagyjából ez lett volna a célja... Egyébiránt, egyetlen pillantással sem törődött, ami rájuk vetült, s talán szándékosan is. Kicsit azért haragudott a Tántira, a kendős csavarra nem is vesztegette a gondolatokat, sokkal inkább az ősi üdvözlés piszkálta a hím csőrét.
Amikor meghallotta a nőstény kieresztett hangját, ajka ismét megrándult, de nem tette szóvá a dolgot, majd a számonkérések jöhetnek később is.
Yzarr egyre többször lökte el finoman magától s pörgette meg, majd zárta háttal a karjai közé a nőstényt alig pár pillanatra, hogy ismét egymással szemben táncolhassanak együtt. A kKsnőstény pedig nem tiltakozott, s tartása sem volt feszült. Persze, tartotta magát, ahogyan a tánc során kell, de nem úgy tűnt, mintha zavarná őt Yzarr közelsége.
Shyarának nem tűntek fel a hím harcosai és figyelő árnyai, nem törődött mással, csak a dallammal, és azzal az örömmel és Élettel, amely az ereiben buzgott a tánctól.
Úgy tűnt, topánja is külön életet kezd élni, ahogy lecsúszott a bal sarkáról, s a következő lépésnél kissé vétett is a lány, ahogy a cipőcske oldala a talpa alá került, majd ahogy tovább perdültek, ott is maradt, ahol Shyara az imént még állt.
Yzarr szemöldök ráncolva kapott a nőstény után, majd megpillantotta a hátuk mögött elhagyott topánt, kicsit erősebben fogta a nőstényt, amíg úgy gondolta, hogy nem áll biztos lábakon. Kérdőn pillantott a lányra, de látva annak nemtörődöm pillantását, már perdült is tovább a nősténnyel.
- Akkor már a másiktól is szabaduljon meg... - a hangja nyugodt volt, kicsit talán jókedvű is, határozottan más, mint a korábbi beszélgetéseik alkalmával.
Egy kis sötételf poronty beszaladt a topánért, majd ugyanúgy kiviharzott. - Megvan a cipőőőője! - azzal a kölyköknek meg is lett a mai játékuk, el is tűnt a tömegben nyomában még pár leányzóval.
Shyának sem kellett kétszer mondani, hála Yzarr határozott fogásának, a ritmust épp csak egy ütem erejéig törték meg, s a következő dobütésre már a másik topán is repült, ahogy a Kisnőstény hanyag eleganciával lerúgta magáról az elárvult lábbelit. Violaszín szeme pajkosan csillogott, s leplezetlenül kacagott fel. A kis kölyök által elorzott ereklyének utána sem pillantott, a tánc hevében nem érdekelte, mi lesz a cipőjével.
Yzarr csodálkozva mosolyodott el, ezt is csak egy futó pillanat erejéig tette, a lendület viszont vitte, ha nem is akarta nyiltan bevallani, a nőstény immár érezhette a mozdulataiból és tartásából, hogy a hím is teljesen átérzi a zenét, még ha eddig csak rutinból is táncolt, most már teljes beleéléssel.
Shya eleinte nem értette, mi változott meg. Azután jókedvű mosolyát egyenesen Yzarrnak szánta, mikor felfogta, hogy a hím mozdulatai ösztönösebbek, mint eddig. Persze, korábban sem volt benne semmi kivetnivaló, s remekül utánozta a felszabadult táncost, ám egy ideje a hím mozdulataiból mintha kiveszett volna egyfajta műviség, eltűnt a látszat. Shya eleinte nem értette, mi változott, majd boldogan mosolygott Yzarra... a hím ugyanis közelebb húzta magához, mint addig. Kettejük között kisebb lett a távolság, s már nem próbálták elkerülni, sem a lehető legrövidebb időre korlátozni azt az időt, míg törzsük érintkezik. Ellentétben Yzarr többi partnerével, Shyarábban nem keltett vágyakozást a hím, s nem is simult oda hozzá, ám már nem keltett benne kellemetlen érzést sem az, ha Yzarr esetleg személyes közelségbe került vele.
A Kisnőstény önmagát is meglepte ezzel, de akárhogy figyelt, az érzés - vagy az ódzkodás hiánya - nem szűnt meg.
Yzarr közelebb húzta magához a nőstényt és épphogy csak a loknis hajzuhatagból áradó illatot lélegezte be, máris jött az ismerős érzés. Lehunyta a szemét, s bár mozgott tovább, kicsit kapaszkodósabbra vette a fogását, nem értette, hogy miért pont most történik mindez, s hogy mit akarhat Obszidián. Az érzékei felbuzogtak, de ezúttal nem a gyilkolás ösztönös vágya kerekedett felül benne, nem. Ezúttal a jelenlegi jókedvét emelte meg a kígyó. A szíve hevesebben kezdett dobogni a felismeréstől, s ha meg is lepődött, az a Kisnőstény számára lehetett feltűnő, hisz ő közelebbről láthatta Yzarr nyaki ütőerét, amint jól láthatóan meg-meg dobban néhány pillanatra. Majd kinyitotta a szemét, s ezzel egy időben forgatta ki maga elől a másikat, hogy aztán háttal állva húzza vissza magához a nőstényt. A tekintete elidőzött a tömegen. Földöntúli kéken világítottak Yzarr íriszei, mire felmorajlott a tömeg, s úgy ereszkedtek térdre, tisztelettel. Ám a zene továbbra sem szűnt meg, a zenészek ugyanis távolabb álltak, Yzarrék mögött, s nem láthatták a pillanatok alatt végbe menő változást a pároson.
Shya nem tulajdonított nagy jelentőséget a hím nyakának, figyelmét annál jobban lekötötte a ritmus és az, hogy kiélvezze a tánc pillanatait. A követkető pillanatban viszont perdült, s ahogy a korábbinál közelebb húzta magához Yzarr, a lány egy pillanatra úgy érezte, mintha a hím átölelte volna őt. A tömeg morajlása ha fel is tűnt a neki, nem értette, s hiába nézett körbe tánc közben, csak az egyre több térdelő, tisztelettel adózó jelenlévőt látta.
- Yzarr, ez is a bál része?- kérdezte kuncogós hangon, s kissé talán el is pirult, ahogy kénytelen volt bevallani tudatlanságát.
A hím a nőstényre pillantott, a kérdést hallva. Szinte szabadkozva szólalt meg, de valahogy hiányzott belőle az igazi bocsánatkérés.
- Nem... Nem igazán... - engedte el a nőstényt épp csak annyi időre, hogy megfordíthassa, s tovább vigye a tánc ütemére. Mosolygott, mert felfokozott érzékeit a kígyó kiélezte az örömre, s érezte magában a kígyó tudatát is, hogy jól szórakozik. Ezidáig még sohasem érzett ehhez hasonlót.
- Nem, ez nekem szól...azt hiszem. - válaszolta Yzarr halkan. Egyúttal megszorította a nőstény kezét, hogy maradjon.
Shyában egy pillanatra benne rekedt a levegő, ahogy pillantását kék íriszek vizszonozták. Ám még mielőtt eszébe jutott volna odébb húzódni, megérezte kezén Yzarr szorítását, s arcáról akárha letörölték volna a széles mosolyt, helyét óvatos figyelem vette át. Észrevette a hím hangjában a bizonytalanságot, s egy második, lassabb és óvatosabb szorítás is követte az elsőt.
Így riadt helyett egyelőre csak kérdőn pillantott Yzarra, további magyarázatot várva, már csak azért is, mert látta a hím mosolygását és különös mód fetűnő jókedvét.
Ám nem sokáig állta a kék tekintetet, pillantása időnként félrerebbent, csak hogy ismét visszatérjen, s a különös, keskeny pupillák mögött rejtőző szándékot fürkéssze.
A hím szája széle meg-meg rándult, s bár még mindig jókedvet árasztott a tekintete, s a tartása is, a kígyó szólni akart a térdeplő híveihez. Yzarr meg a nőstényhez, így csak egy kétségbeesettebb morgás tört fel a torkából. Aprót rázott a fején, talán még magának is jelezve, hogy jobban teszi, ha nem próbálja meg kinyitni a száját. S fordította tovább a táncpartnerét a zenével együtt.
Amely egyre gyorsulónak tűnt, pont illett a hangulathoz, a felfokozott állapothoz, amelyben érezék magukat a falusiak, örültek, hogy az Utód elhozta közéjük a védelmezőjüket.
A hím morgása, s a mögüle kihallatszódó érzelem, félelem helyett aggodalmat keltett Shyarában. Táncuk egyre kevesebb szökkenést engedett meg, és a Kisnőstény is kezdte elveszíteni az iménti szinte felszabadító öröm utolsó morzsáit is, és az sem segített sokat, hogy Yzarr nem válaszolt, csupán grimaszolt, s megrázta a fejét.
A dal amelyre táncoltak:
Helyek:
1.rész
Ez elég nyers változat még ugye? :) Véltem némi kuszaságot felfedezni a fehérrel kijelölt részen, de ezeket leszámítva egy izgalmas táncos jelenet szemtanúi lehettünk.
Az a gonosz kígyó már megint belekavart a kis párocska romantikus táncikálásába. Szegények sosem fognak már csókolózni?! :(
Oké, ne szaladjunk annyira előre. Abszolút szuper volt a zeneválasztás a történethez, és a kis falucska közepén felállított máglyás tűzhöz. Jobbat el sem tudtam volna képzelni.
A spiral dance egyébként Arachnéról s Athénáról szól, arról, hogy az istennő megirigyelte Arachné ügyességét és szövőversenyre hívta. Arachné pedig elárulta az istenek titkait a szövésében, amire pókká változtatta őt Athéné. Ettől fügetlenül személyes kedvencem volt a dal, és annyira virgonc, lüktető, hogy ezért választottuk ezt a dalt. :) Örülök, hoyg tetszik!
Igen, a nyers változat volt, de már javítottam a szöveget. A fehér színezés eltüntetése még várat magára, de ígérem, el fog tűnni onnan - egyszer csak...