[38. fejezet után olvasd! ;) ]
Themar krónikák 8.
A krónikás könyv igen vastag és több írás is szerepel benne.
ÁRNYOLDALAK
Elezear & Elriath Themar
A nőstényem! Tartok tőle, hogy terméketlen, hiszen egy éve már, hogy próbálkozunk, s mégsem esett teherbe. Tudom, mi történt a legutóbbi meddő feleséggel, és féltem Ibreathot. Nem hagyhatom, hogy az Obszidián Kígyó végezzen vele. De ha valóban képtelen szülni, a kígyó segítségét kellene kérnünk. Viszont nem szeretném a családunkat még ennél is nagyobb paktumba kényszeríteni azzal, hogy hozzá fordulok ismét. És Őt is jobban szeretem annál, mint hogy akármelyik módon kiszolgáltassam a kígyónak.
Bármily meglepő, annak ellenére, hogy kényszerházasság a miénk (talán egyszer ez a szokás is kimegy a divatból) de kötődünk egymáshoz. Idővel megszerettem Ibreathot, és képtelen vagyok kitenni őt ekkora fájdalomnak. Hozzám tartozik, és nem engedhetem, hogy baja essék.
Tudom, hogy mások is megpróbálták már kijátszani a kígyót, de meg kell próbálnom, különben a segítségére kényszerülünk. Az előbbivel a saját életemet kockáztatom legfeljebb. Az utóbbival az utódokét, így szóba sem jöhet.
Teljesítettem Ibreath kérését, s "jussomról" lemondva Elriath vette át a helyemet.. Ő is lesz legalább olyan vagy még jobb vezető, mint én, gondoltam akkor, s nem csalódtunk benne.
Ám különös módon nem történt semmi. Nem változott Elriath, s én is maradtam, aki voltam. A vérszomj még mindig megvolt bennem, noha kordában tudtam tartani, ahogyan az előtt is. Időnként belekeveredtünk kisebb csatározásokba, amik a környező falvainkat érték, ekkor segítettem Elriathnak, de úgy tűnt, ezt leszámítva sikerült átírnunk a nekünk szánt sorsot.
Bármily meglepő, annak ellenére, hogy kényszerházasság a miénk (talán egyszer ez a szokás is kimegy a divatból) de kötődünk egymáshoz. Idővel megszerettem Ibreathot, és képtelen vagyok kitenni őt ekkora fájdalomnak. Hozzám tartozik, és nem engedhetem, hogy baja essék.
A feleségem azt mondja, nem tud, és nem is akar gyermeket szülni, míg lefoglalja, hogy értem aggódjon. Megkért, hogy ne csináljam tovább ezt az őrültséget, fél, hogy elveszít. Úgyhogy lemondok a posztomról, akármi legyen is a következménye.
Tudom, hogy mások is megpróbálták már kijátszani a kígyót, de meg kell próbálnom, különben a segítségére kényszerülünk. Az előbbivel a saját életemet kockáztatom legfeljebb. Az utóbbival az utódokét, így szóba sem jöhet.
Ám különös módon nem történt semmi. Nem változott Elriath, s én is maradtam, aki voltam. A vérszomj még mindig megvolt bennem, noha kordában tudtam tartani, ahogyan az előtt is. Időnként belekeveredtünk kisebb csatározásokba, amik a környező falvainkat érték, ekkor segítettem Elriathnak, de úgy tűnt, ezt leszámítva sikerült átírnunk a nekünk szánt sorsot.
Elriath az életmódja miatt nem is akart nőstényről hallani, de úgy tudom, megvolt a saját szórakozása! Ennek örülök! Fáj, hogy ilyen terhet róttam rá, de ő készségesen elvállalta, s a feleségem is megnyugodott végre.
Vártam, hogy leteljen a kilenc hónap, s ezalatt boldog voltam és majd kibújtam a bőrömből a türelmetlenségtől. Ám a feleségem hosszas vajúdás után...
Nos...Ezt nem bírom folytatni... De muszáj lesz....
Telt az idő és az én drága egyetlenem teherbe esett, tőlem. Ibreathnak igaza volt, tényleg csak az aggodalom akadályozta a gyermekáldást. A gyógyítónk megállapította, hogy ikreket vár, s most boldog vagyok, mérhetetlenül.És bizonyára szentimentális, de ez a friss apák sorsa.
Örülök, hogy így döntöttem, bár mardos a bűntudat, tudván, hogy mitől fosztottam meg Elriathot. Mégsem tudom sajnálni, hogy így alakult.Vártam, hogy leteljen a kilenc hónap, s ezalatt boldog voltam és majd kibújtam a bőrömből a türelmetlenségtől. Ám a feleségem hosszas vajúdás után...
Nos...Ezt nem bírom folytatni... De muszáj lesz....
....
A fiunk, Yzarr fel sem sírt, kéken villant a tekintete, s kígyó szemekkel meredt rám!!! Éreztem! Tudtam, hogy elvesztem. A második fiú pedig... ő... talán sosem élt... ( nagy tintapaca a sorok végén.)
Elriath vagyok, én fejezem be eme sorokat.
Mint kiderült, a kígyó nem felejt. Döntéséért ez volt Elezear és fiának büntetése, hogy a miénkhez hasonló szerepcsere ne történhessen többé. A második gyermek halálával a választás lehetőségét is elveszítették.
Azóta a fiú tekintete gyönyörű ezüstszürke. Csöndes, s nem veri fel a házat, szemlélődik,különös férfi lesz, ha egyszer felnő.
Azóta a fiú tekintete gyönyörű ezüstszürke. Csöndes, s nem veri fel a házat, szemlélődik,különös férfi lesz, ha egyszer felnő.
Helyek:
Krónikák
Különös... az bizony! Olyan mint a kígyó!
Jók ezek a "magyarázatok"!
És milyen hasznosak! Egyrészt minket is visz előre, egyszerre ad segítséget a folytatáshoz és magyarázatot nekünk meg az ovalsónak egyaránt, sőt, sokszor okot szolgáltat egy eltervezett csavar bejátszásárais. Azaz reálissá teszi azt a fordulatot, amit mi nem éreztünk annak, mert hiányzott az ok-okozat. :)
Tanult kollégám, igen jól megfogalmazta a véleményemet! :D ;) Hasonlóak az én elképzeléseim nekem is ezekkel *ördögi vigyorXD *