Haláli házasság

A lány nagyot sóhajtva indult el a hím felé, s mivel jelei nem tiltakoztak, felbátorodva ment ki egészen a medence pereméig. Azután határozott mozdulattal végre megkaparintott egy törölközőt, csak hogy jutalmul elfojthasson egy fájó nyögést. Szökési szándékát ugyanis nem értékelték a hajnalkák.

Ajkait összeszorítva ült ki a medence peremére, miközben maga köré tekerte a törölközőt. Most már ő is érezte, hogy verejtékezik a homloka, holott tudta, hogy nem lett vizes a haja, így nem attól van. Csukott szemmel próbálta rendezni a lélegzetét, és nem nyüsszögni, valahányszor a fájdalom erőteljesebb hullámokban érkezett.

~ Ne csináljátok... Miért akarjátok, hogy maradjak? Csak dühösebb lesz, ha nem engedtek kimenni! ~ fohászkodott magában a lány, s gyűjtötte az erőt, hogy felálljon. Ujjpercei erősen elszürkültek, ahogyan szorította a márványperemet.

Shyara értékelte Yzarr udvarias kérését, és ezért is próbált meg eleget tenni neki, de érezte, hogy nem fog menni. Csak azt nem tudta még, hogyan mondjon nemet... Yzarr figyelte, ahogy nőstény próbál kiszállni a medencéből, s már a törölköző elvételénél gondokba ütközik. Nézte, ahogy elszürkül a nőstény arca és a görcsösen kapaszkodó kezeket.

~ Nem tudom, miért csinálom ezt...~

A következő pillanatban a Kisnőstény Yzarr karjában volt, törölköző nélkül, a nőstényke háta az oldalához ért, a karja pedig a jelekkel teli törzse köré fonódott. A vízbe rántotta a nőstényt, vissza magához, hiszen nem bírta nézni, ahogy ott szenved a kiszállással. Yzarr a törölközőt már rég a túloldalra hajította. Érezte, hogy a Kisnőstény remeg a karja alatt. Nem tudta mire vélni, talán az ijedtségtől. Ő maga pedig örült, hogy a nőstény nem szembe áll vele, így nem látta az enyhén sötét orcáját.

Shyara meglepetten pillantott fel a felé mozduló hím láttán, s összerezzent, mikor Yzarr letépte róla a törölközőt. Hogy a hímtől vagy a fájdalomtól tartott-e, maga sem tudta, de nem is volt ideje töprengeni. Annál gyorsabban rántotta vissza őt a vízbe Yzarr, és tiltakozni sem tudott, mert mire megszólalhatott volna, eljutott a tudatáig a másik érintése által hozott enyhülés is. A lányból reszketeg sóhaj tört elő, és megfeszült vállai elernyedtek, ahogyan teljesen nekidőlt Yzarrnak. Lába is megbicsaklott. Nem tudott volna saját lábán távozni a szobából, ha Yzarr rákényszerítette volna sem.

- Mit, mégis …. mit csináljak magával?!- hallatszott Yzarr rezignált hangja, miközben erősebben szorította magához a nőstény testét, megérezve, hogy amaz épp összecsuklani készült. Kétségbeesett volt, mert nem kívánt ilyen közel kerülni a nőstényhez, s kezdett azokra a bizonyos jelekre gyanakodni, de nagyon.

- Nem tudom...de gyűlölök ennyire tehetetlen lenni...- súgta a lány fáradtan, majd eszébe jutott valami. - Mondja, mennyi ideje volt már a birtokon, mielőtt benyitott? - hangjából enyhe gyanakvás hallatszott.

- Ha azt is hozzáveszem, hogy itt vagyok magával egy ideje, az körülbelül, háromnegyed óra, de lesz az egy is - felelte a hím töprengve. - Azelőtt nem fájt, míg nem voltam itthon?

- Nem voltam bent tíz perce, mikor hallottam, hogy megjött. Az előtt viszont végigjártam a folyosókat, vacsoráztam, és az nagyjából fél órányi nyűglődés volt, ha nem több...- a lány elhallgatott, majd rövidke csend után megszólalt.

- Létezik, hogy megérezték volna magát a távolság ellenére is?- hangja kissé csodálkozó, kissé hitetlenkedő volt.

- Én kimegyek... - hangzott a hím határozott hangja, s csurom vizesen kikelt a kádból.- Szóljon, ha valami van, bár remélem kibírja, míg a konyháig megyek... - morogta hangosan Yzarr.

Shya mély levegőt vett, majd bólintott.

- Reeendben van. De ugye siet vissza? - kérdezte gyámoltalanul, és nem mert a hímre nézni. Nem akart megvetést vagy lenézést látni az ezüstszín íriszekben.

Ami azt illeti, a hím ezután már nem is nézett a Kisnőstényre, csak ment csurom vizesen a szobájába, bár az ajtót nyitva hagyta maga mögött. A sólyom néha megrezzent, de egyébként a szárnya alá hajtott fejjel aludt. A hálóban felkapott egy selyem alvónadrágot, belebújt egy házicipőbe, és úgy haladt végig az éjjeli csendbe burkolózó kúrián. Közben azért figyelt, hátha hallja a nőstény hangját.

Miután a hím távozott, Shya felkelt és belebújt a hálóingjébe. Nem sokat rejtett a szem elől, de fogalma sem volt, mit kellene tenniük az este hátralevő részében. Ha jelei nem elégszenek meg semmivel az összebújós érintésen kívül, akkor aztán édes mindegy, mi van a lányon, így is, úgy is kínos és túl testközeli a helyzet.

Shyara érezte magán, hogy mennyire kimerítette a jelei ellen való küzdelme. Lépteit bizonytalannak érezte, és jelei is sajogtak, bár inkább csak idegesítően, mint igazán kínzón.

Yzarr a konyhába érve felkapott egy tálcát. A kamrába ment, ott egy friss cipót, vajat, sonkát, sajtot és valami ínycsiklandozó mártást is magához vett. No meg egy konyhakést is. Majd’ kiszakadt a szeme, hogy végre normálisan étkezzen, de most ez is megteszi. Az újfajta teher miatt óvatosabban haladt vissza az emeletre. Lábával lökte be a résnyire nyitva hagyott ajtót, s az ételét letette a vacsoránál is használt asztalra.

- Egyben van még? - csendült Yzarr hangja.

Shyarát az egyik széken görnyedve találta, némileg sápadtan és hasát szorítva, de még nem nyüsszögve a fájdalomtól.

- Igen...de esküszöm, ha két méterrel távolabb van a konyha, már szóltam volna...- mondta kissé rekedten, s látszott rajta, hogy azért nem élvezte a hím távolodását.

- Különös... - morogta az orra alatt Yzarr, miközben felvette a vastag bőrkesztyűjét és megfogta a sólyom lábára illesztett bőrszalagot. A szoba távolabbi sarkába helyezte a méltatlankodó állatot. Most már valahogy nem tűnt jó ötletnek az asztalhoz tenni az állatot, de ez sem volt betervezve. A kesztyűt az állat mellé tette, aztán a szekrényéhez lépett.

- Ezeket vegye fel..- miközben egy selyemnadrágot és a párját, egy hosszú ujjú inget tett le a nőstény mellé.

Shya meglepetten pislogott a nyilvánvalóan Yzarr pizsamái közé tartozó ruhára.

- Hff. Köszönöm. - mondta csodálkozva, majd belebújt a nadrágba. Azután hátat fordított a hímnek, gyors mozdulattal levette a hálóingjét, és belebújt a hím által adott felsőbe.

Végignézett magán, s fáradtsága ellenére is elmosolyodott. Az ing jól mutatott rajta, bár kicsit hosszú volt az ujja. De a nadrág! Lévén Shya jóval alacsonyabb volt Yzarrnál, a hím nadrágja mókásan túlnyúlt a talpán. Felkuncogott, majd lábával együtt meglengette a hosszú szárat is. Yzarr már nem foglalkozott a nősténnyel, hanem az előkészített s a tálcára pakolt ételt tüntette ki a figyelmével. A kuncogásra fél szemmel mégis odanézett.

Fáradt sóhaj hagyta el a hím ajkát és még a fejét is beletemette egy pillanatra a tenyerébe. Shya, látva Yzarr reakcióját, elhallgatott.

- Bocsánat - komolyodott meg, s rögtön lehajolt, hogy megigazítsa magán a nadrágot. A jelei sajgása nem szűnt meg, de ahhoz képest, amit akkor érzett, mikor a másik a konyhában szöszölt, ez az állapot szinte kellemes volt. Túlzás. Elviselhető. Azért Shya remélte, hogy Yzarr nem felejti el, hogy az érintése csodákat művel, s önként visszatéved majd a keze a helyére.

- Nincs miért szabadkoznia... - felelte immár egy terjedelmesebb adag lenyelése után a hím. - Csak... jobb éjszakát is el tudtam volna képzelni a visszatérésre... - felelte mogorván és halkan. A Kisnőstény csendesen helyet foglalt vele szemben.

- Sajnálom, hogy a terhére vagyok... - mondta ugyanolyan halkan a lány, és remélte, hogy a hím el is hiszi neki. - Nem akartam megnehezíteni az életét- tette hozzá. Azután tenyerébe támasztott állal ücsörgött csendesen, kissé bágyadtan, s a furcsa helyzeten töprengve. Időnként elmosolyodott, látva, Yzarr mennyire jóízűen falatozik.

- Zavarja, ha csatlakozom? - kérdezte Shya az étel felé biccentve, s csak a hím nemleges válasza esetén kezdett el ő is csipegetni. -

- Tessék... - bökött a tálca felé Yzarr, ő magának már jó előre bekockázta a kenyeret, a sonkát és a sajtot, néha rá mert némi tartár mártást a falatok tetejére, s úgy fogyasztotta a kései reggelijét.

A Kisnőstény köszönetképpen bólintott, de nem szólalt meg. Tudta, hogy Yzarr fáradt, így megpróbálta visszafogni saját szószátyárságát, hogy ne kényszerítse a hímet folyamatosan arra, hogy őrá figyeljen.