Shya igyekezett nem mutatni, de a lila íriszek megbántottan villantak, mielőtt elfordult volna a hímtől, hogy helyet foglaljon a tőle két lépésnyire lévő fotelban. Meglepő módon azonban nem fűzött megjegyzést Yzarr szavaihoz. Lábait felhúzta, a karfára fektette a karját, s arra hajtotta az állát. Nem csak szellemileg volt fáradt, fizikailag is kimerítette, hogy jelei folyamatos szúrása, forrósága közelebb akarja terelni Yzarrhoz. De amennyire paprikás hangulatú volt a hím az elmúlt pár percben, s amilyen hamar változott a kedve, Shya nem merte a jelenléténél nagyobb szívességre kérni. Így aztán térdét a hasához húzva, összegömbölyödve feküdt a kanapéban, és bízott benne, hogy képes lesz elaludni az állandósult fájdalom ellenére is.
- Nos, mennék a dolgomra, úgy látom nincs rám szüksége. - pattant fel hirtelen Yzarr
~ Komolyan, tekergek éjjel, mint gólyafos a levegőben, a saját házamban...Kész vicc! Mindezt azért, hogy egyedül lehessek végre!~
Shya felkapta a fejét, s megriadva, hogy a hím és a jelei ismét elkezdik a fájdalmas huzavonát, felkiáltott.
- Ne menjen! - hangjából az álmukból felriadtak őszintesége hallatszott. Ez pedig riadalmat hozott magával.
Yzarr kissé megrezzent a felkiáltástól, s a fotelban kucorgó nőstényre pillantott. Most, hogy már nem veszekedtek, látta hogy milyen fájdalmai vannak a nősténynek vagy legalábbis egy fájdalom, de az kitartó. Bár pontosan nem tudta megítélni, mert nem értett a jelekhez.Közelebb lépett, megfogta a nőstény homlokát. A múltkor láza is volt a nősténynek, s Yzarr most is érezhetett egyfajta hőemelkedést. No meg azt, hogy Shya behunyt szemmel támasztotta a hím tenyerének a homlokát, bármiféle tiltakozás vagy ellenállás nélkül. A lány most is úgy érezte, hogy Yzarr érintése enyhülést ad, pedig nem lehetett túl nagy a hőkülönbség a hím keze és Shya homloka között.
Yzarr homlokráncolva lépett el a nősténytől, az érintésére ugyanazt a reakciót kapta, mint néhány hete... Gondterhelten fintorgott.
- Nézze.. én álmos vagyok. Nem értem, miért akarnak a jelei az agyamra menni, ennél még az is jobb, amit egy hétig csináltam. Pedig az sokkal mocskosabb volt... - aludni akart, és mélyen és sokáig.Yzarr, ha valaki idegen aludt mellette, nem tudott elaludni, mindig éber volt, ugrásra kész vadász. S ez nem tetszett neki, hogy a nőstény miatt nem fog tudni kikapcsolni.
Shyara megértően bólintott, és szégyenkezve sütötte le a szemét.
- Én is...és én sem. És értem, hogy zavarom... - motyogta szabadkozva - de ha alszom, csendben vagyok. Nem tudna... -Shya elhallgatott. Nem tudta, hogyan fogalmazzon. Szerette volna megkérni a hímet, hogy tűrje meg magával egy szobában, míg alszanak, de sejtette, hogy Yzarrt a puszta jelenléte is feszélyezi, bár ebben nem volt biztos. És a máskor oly készséges szavak ezúttal nem akartak segítségére sietni, így sem a hím problémájára, sem az alvás kérdéskörére nem tudott rákérdezni a lány.
Ettoin nyitott be a könyvtárba, s a máskor mindig fess komornyik most kissé kótyagosabb volt.
- Khm, az Úr parancsára szó szerint adom át az üzenetét, Yzarr Úrfinak és a Kisasszonynak is.
- Ettoin megköszörülte a torkát, s vett egy nagy levegőt.
- Yzarr fiam, magam fogom kicsipkézni a segged, - itt Ettoin arcának színe néhány árnyalattal sötétebb lett, Shyara szeme pedig tágra nyílt a döbbenettől - ha kéreted magad. Nem kérdéses, hogy neked ez most nyűg, de legalább mi, a család többi tagja, akiket megtiszteltetek a vitátokkal, had aludjon nyugodtan az éj hátralevő részében. Kishölgy, mint azt immáron az egész ház tudja, a jelei okozta fájdalom kergette az úrfi karjába. Ezesetben nem hogy félnie nem kell a rosszmájú pletykáktól, de én magam parancsolom, hogy Yzarral töltse az éjszakát. Tegyenek meg mindent az enyhülés érdekében, mert amit az éjjel műveltek, tűrhetetlen. Aludni akarunk! Legközelebb, ha vitázni óhajtasz, Yzarr, ne éjjel tedd, vagy legalábbis valahol kint a pusztában! - fejezte be Ettoin, szinte egy szuszra. Shyara köhécseléssel próbálta leplezni a váratlan és meghökkentő előadás által kiváltott kuncogását.
Yzarr kifejezéstelenül hallgatta végig az áradatot. Legszívesebben feltépte volna az ajtót és egyenesen a nagybátyja szobájába rohant volna, hogy ott is ordítozzon néhány sort. Így, vett néhány nagyobb levegőt és megköszörülte a torkát.
- Kedves nagybátyám, igazán köszönöm a felemelő szavait, szárnyaim nőttek, mi több, fejem fölött glória, s félek hiába az álca, testem s akaratom igencsak ellenkezik a parancsával. Ettoinnak gratulálok, hogy ilyen készségesen felmondta a leckét, majd betartom eme eszmét.... - morogta a hím cinikusan , s ellépett a komornyik mellett. Hogy miért így beszélt? Régen, ha rossz fát tett a tűzre, ilyesfajta üres frázisokkal kellet bocsánatot kérnie, s szép szavakkal, hogy Yzarr eszébe véssék, hogy nem csak egy harcos, akit a gyilkolás művészetére képeztek. Az, hogy ráadásul így szólalt meg, jelzés értékű is volt. Most már talán rangjához méltóan fog viselkedni a hím... De a cinizmusa másra engedett következtetni.
- Jön a Kisasszony, vagy a karjaimba cipeljem? Netán az egész ház, beköltözne a szobámba? - kérdezte Ettoinra is pillantva.
Shyara felpattant a fotelból, s máris Yzarr mellett állt. Igyekezett nem mosolyogni, de nehezen ment neki, így lehajtotta a fejét, hogy legalább ezzel ne idegesítse a hímet. Elriath parancsa egy nyugodt éjszakát és a probléma, a kínos helyzet gyors, mondhatni azonnali megoldását jelentette számára. Nem tudott nem örülni a dolgok ilyetén alakulásának. Ugyanakkor sejtette, Yzarrt mennyire irritálja a helyzet és a parancs, így megfogadta, hogy csak akkor szólal meg, ha kérdezik, vagy ha ég a függöny..
- Megkérhetném, hogy ne vigyorogjon ennyire? Sőt, fogja be?! Meg se szólaljon! - remélte, hogy a nőstény meg is fogadja a kérését, mert menten eldurran az agya. A szobája ajtajához érve kivágta az ajtót, szinte már elvárás volt, legalább is nála, hogy ha ilyen indulatok közt közlekedik a kúriában, akkor legalább a bútorok sínylődjenek ha másban nem teher kárt.
Shyara eltakarta a száját, és bólintott. Nem terveztem, hogy megszólal, de így még egyértelműbb volt az elvárás. ~Megnémulok, megnémulok, leszek, mint egy néma tulok.. ~ gondolta a lány, és felprüszkölt. Egy lépésnyire lemaradt a hímtől, s csak miután rendezte az arcszerkezetét, azután zárkózott fel mellé.
~Remélem, belefulladt...~
- Jó érzés a káröröm, ugye? - szúrta oda a nősténynek. Shyara szemöldökráncolva nézett rá, majd megrázta a fejét. ~Nem rajtad nevettem, teh...~ gondolta, de nem fejtette ki bővebben, s magyarázkodni sem kezdett. Szándékában állt jókislánynak lenni, ha már Yzarrt ilyen kegyetlenül, s pont ővele verte az ég.
A hím odabent meggyújtott az ágy mellett egy gyertyát az éjjeli szekrényen. Elvonult a könyvtárszobájába, s keresett egy vaskos könyvet. Közben Shya az ajkát beharapva tűrte a távolsággal együtt járó fokozódó fájdalmat. Mikor visszajött a másik, a kis nőstény fellélegzett, hisz jelei erősödő szúrása is csillapult, bár még mindig fájtak, de legalább nem kezdték erősebben gyötörni a lányt.
Yzarr ledőlt az ágyára, s figyelembe sem vette a nőstényt, úgy kezdte el a párnát beállítani a gyertya mellé, hogy tudjon olvasni.
- Az ajtót ne felejtse kulcsra zárni..... Bár, erősen remélem, hogy anyámban van még annyi ész, hogy kerüljön, ha egy hosszabb küldetésről jövök vissza... Nem úgy, mint egyeseknek! - morogta halkan.Shyara bólintott, és sietve bezárta az ajtót, csak hogy utána az ágy túloldalához lépjen, majd kérdőn felvont szemöldökkel megtorpanjon mellette. Bizonytalanul méregette a helyzetet, s engedélyre, vagy valami megerősítő gesztusra várt.
Yzarr akkurátusan nyitotta ki a könyvet az első oldalon, lábait keresztbe vetve helyezte az ágyon, nem takarózott be, de jól körbe támogatta magát, már - már szinte ült. Nem pillantott a nőstényre, hanem a sorokat tüntette ki a figyelmével.
- Szabad... - morogta, miközben lapozott egyet.
A lány megengedett magának egy apró mosolyt, majd a takarót felhajtva bebújt az ágyba. Eleinte kissé idegenkedett a helyzettől, de látva, hogy Yzarr továbbra is csak a könyvre figyel, lassan ő is felengedett, s kényelmesebben is elhelyezkedett. Lábait felhúzva, összegömbölyödve feküdt, feje alá párnát gyűrt, s egyik kezét alatta, a másikat felette tartotta. Jelei, mik kis nyilallásokkal sürgették, mikor az ágy mellett tétovázott, most lassan lecsillapodtak. Úgy tűnt, az esti veszekedés és heves indulatok után Yzarr érintésénél kevesebbel is beérik, s elég, hogy Shya a hím mellett fekszik.
A lány egy pillanatra megremegve húzta összébb magát, majd lassú, reszketeg sóhaj kíséretében ellazult. Hosszú, kitartó görcsölés után remeg így az izom, ha végre megpihenhet, és a lány úgy érezte magát, mint akit kifacsartak.Yzarr fél szemmel a nőstényt figyelte a szeme sarkából, feltűnt neki, az ahogyan a nőstény kiengedett mellette. S, hogy a meggyötört arca is viszonylag hamar kisimult.
~Tényleg nem játssza meg... ~
A papír sercegése, ahogyan automatikusan lapozott egyet röpítette vissza a jelenbe.
- Elmúlt? - hallatszott a csöndben Yzarr halk baritonja.
Shya szelíd arccal pillantott a hímre.
- Enyhült. Kicsit még érzem, de...köszönöm a kérdést - mosolyodott el halványan a lány, jelezve, hogy ennél nagyobb terhet ma már nem fog jelenteni a hím számára. A hangja csendes volt, és kissé bágyadt, de kedvesen szólt a hímhez, s talán kihallatszott belőle mindaz, amit Shya inkább nem fejtett ki szóban. Többek között a hála, amiért Yzarr végül különösebb gyilkos gesztusok nélkül beletörődött Elriath parancsába, vagy pusztán az, hogy hajlandó volt elviselni a lányt a közelében, mikor Shyának erre volt szüksége.
Yzarr kihallotta a nőstény hangjából a hálát és a megkönnyebbülést, a megnyugvást.
~ Nem szívesen...Mindig gondoljak másokra, de mi van velem?! Rám ki gondol? Velem ki törődik?~
Morogta Yzarr gondolatban. Éjjel nem aludt egy szemernyit sem. A könyv felét kiolvasta. S akkor slisszolt ki a nőstény mellől, amikor már biztos volt benne, hogy az nem ébredne fel egyetlen mozdulatára sem.A könyvet félre dobta az ágyon, s ott hevert benne a könyvjelző is. A borítón ez állt cirádás betűkkel : Themar krónikák .Vitte a madarát is, ami a kis nősténynek a nagy vita során szerencsére elkerülte a figyelmét. Hosszú napnak nézett elébe.
- Nos, mennék a dolgomra, úgy látom nincs rám szüksége. - pattant fel hirtelen Yzarr
~ Komolyan, tekergek éjjel, mint gólyafos a levegőben, a saját házamban...Kész vicc! Mindezt azért, hogy egyedül lehessek végre!~
Shya felkapta a fejét, s megriadva, hogy a hím és a jelei ismét elkezdik a fájdalmas huzavonát, felkiáltott.
- Ne menjen! - hangjából az álmukból felriadtak őszintesége hallatszott. Ez pedig riadalmat hozott magával.
Yzarr kissé megrezzent a felkiáltástól, s a fotelban kucorgó nőstényre pillantott. Most, hogy már nem veszekedtek, látta hogy milyen fájdalmai vannak a nősténynek vagy legalábbis egy fájdalom, de az kitartó. Bár pontosan nem tudta megítélni, mert nem értett a jelekhez.Közelebb lépett, megfogta a nőstény homlokát. A múltkor láza is volt a nősténynek, s Yzarr most is érezhetett egyfajta hőemelkedést. No meg azt, hogy Shya behunyt szemmel támasztotta a hím tenyerének a homlokát, bármiféle tiltakozás vagy ellenállás nélkül. A lány most is úgy érezte, hogy Yzarr érintése enyhülést ad, pedig nem lehetett túl nagy a hőkülönbség a hím keze és Shya homloka között.
Yzarr homlokráncolva lépett el a nősténytől, az érintésére ugyanazt a reakciót kapta, mint néhány hete... Gondterhelten fintorgott.
- Nézze.. én álmos vagyok. Nem értem, miért akarnak a jelei az agyamra menni, ennél még az is jobb, amit egy hétig csináltam. Pedig az sokkal mocskosabb volt... - aludni akart, és mélyen és sokáig.Yzarr, ha valaki idegen aludt mellette, nem tudott elaludni, mindig éber volt, ugrásra kész vadász. S ez nem tetszett neki, hogy a nőstény miatt nem fog tudni kikapcsolni.
Shyara megértően bólintott, és szégyenkezve sütötte le a szemét.
- Én is...és én sem. És értem, hogy zavarom... - motyogta szabadkozva - de ha alszom, csendben vagyok. Nem tudna... -Shya elhallgatott. Nem tudta, hogyan fogalmazzon. Szerette volna megkérni a hímet, hogy tűrje meg magával egy szobában, míg alszanak, de sejtette, hogy Yzarrt a puszta jelenléte is feszélyezi, bár ebben nem volt biztos. És a máskor oly készséges szavak ezúttal nem akartak segítségére sietni, így sem a hím problémájára, sem az alvás kérdéskörére nem tudott rákérdezni a lány.
Ettoin nyitott be a könyvtárba, s a máskor mindig fess komornyik most kissé kótyagosabb volt.
- Khm, az Úr parancsára szó szerint adom át az üzenetét, Yzarr Úrfinak és a Kisasszonynak is.
- Ettoin megköszörülte a torkát, s vett egy nagy levegőt.
- Yzarr fiam, magam fogom kicsipkézni a segged, - itt Ettoin arcának színe néhány árnyalattal sötétebb lett, Shyara szeme pedig tágra nyílt a döbbenettől - ha kéreted magad. Nem kérdéses, hogy neked ez most nyűg, de legalább mi, a család többi tagja, akiket megtiszteltetek a vitátokkal, had aludjon nyugodtan az éj hátralevő részében. Kishölgy, mint azt immáron az egész ház tudja, a jelei okozta fájdalom kergette az úrfi karjába. Ezesetben nem hogy félnie nem kell a rosszmájú pletykáktól, de én magam parancsolom, hogy Yzarral töltse az éjszakát. Tegyenek meg mindent az enyhülés érdekében, mert amit az éjjel műveltek, tűrhetetlen. Aludni akarunk! Legközelebb, ha vitázni óhajtasz, Yzarr, ne éjjel tedd, vagy legalábbis valahol kint a pusztában! - fejezte be Ettoin, szinte egy szuszra. Shyara köhécseléssel próbálta leplezni a váratlan és meghökkentő előadás által kiváltott kuncogását.
Yzarr kifejezéstelenül hallgatta végig az áradatot. Legszívesebben feltépte volna az ajtót és egyenesen a nagybátyja szobájába rohant volna, hogy ott is ordítozzon néhány sort. Így, vett néhány nagyobb levegőt és megköszörülte a torkát.
- Kedves nagybátyám, igazán köszönöm a felemelő szavait, szárnyaim nőttek, mi több, fejem fölött glória, s félek hiába az álca, testem s akaratom igencsak ellenkezik a parancsával. Ettoinnak gratulálok, hogy ilyen készségesen felmondta a leckét, majd betartom eme eszmét.... - morogta a hím cinikusan , s ellépett a komornyik mellett. Hogy miért így beszélt? Régen, ha rossz fát tett a tűzre, ilyesfajta üres frázisokkal kellet bocsánatot kérnie, s szép szavakkal, hogy Yzarr eszébe véssék, hogy nem csak egy harcos, akit a gyilkolás művészetére képeztek. Az, hogy ráadásul így szólalt meg, jelzés értékű is volt. Most már talán rangjához méltóan fog viselkedni a hím... De a cinizmusa másra engedett következtetni.
- Jön a Kisasszony, vagy a karjaimba cipeljem? Netán az egész ház, beköltözne a szobámba? - kérdezte Ettoinra is pillantva.
Shyara felpattant a fotelból, s máris Yzarr mellett állt. Igyekezett nem mosolyogni, de nehezen ment neki, így lehajtotta a fejét, hogy legalább ezzel ne idegesítse a hímet. Elriath parancsa egy nyugodt éjszakát és a probléma, a kínos helyzet gyors, mondhatni azonnali megoldását jelentette számára. Nem tudott nem örülni a dolgok ilyetén alakulásának. Ugyanakkor sejtette, Yzarrt mennyire irritálja a helyzet és a parancs, így megfogadta, hogy csak akkor szólal meg, ha kérdezik, vagy ha ég a függöny..
- Megkérhetném, hogy ne vigyorogjon ennyire? Sőt, fogja be?! Meg se szólaljon! - remélte, hogy a nőstény meg is fogadja a kérését, mert menten eldurran az agya. A szobája ajtajához érve kivágta az ajtót, szinte már elvárás volt, legalább is nála, hogy ha ilyen indulatok közt közlekedik a kúriában, akkor legalább a bútorok sínylődjenek ha másban nem teher kárt.
Shyara eltakarta a száját, és bólintott. Nem terveztem, hogy megszólal, de így még egyértelműbb volt az elvárás. ~Megnémulok, megnémulok, leszek, mint egy néma tulok.. ~ gondolta a lány, és felprüszkölt. Egy lépésnyire lemaradt a hímtől, s csak miután rendezte az arcszerkezetét, azután zárkózott fel mellé.
~Remélem, belefulladt...~
- Jó érzés a káröröm, ugye? - szúrta oda a nősténynek. Shyara szemöldökráncolva nézett rá, majd megrázta a fejét. ~Nem rajtad nevettem, teh...~ gondolta, de nem fejtette ki bővebben, s magyarázkodni sem kezdett. Szándékában állt jókislánynak lenni, ha már Yzarrt ilyen kegyetlenül, s pont ővele verte az ég.
A hím odabent meggyújtott az ágy mellett egy gyertyát az éjjeli szekrényen. Elvonult a könyvtárszobájába, s keresett egy vaskos könyvet. Közben Shya az ajkát beharapva tűrte a távolsággal együtt járó fokozódó fájdalmat. Mikor visszajött a másik, a kis nőstény fellélegzett, hisz jelei erősödő szúrása is csillapult, bár még mindig fájtak, de legalább nem kezdték erősebben gyötörni a lányt.
Yzarr ledőlt az ágyára, s figyelembe sem vette a nőstényt, úgy kezdte el a párnát beállítani a gyertya mellé, hogy tudjon olvasni.
- Az ajtót ne felejtse kulcsra zárni..... Bár, erősen remélem, hogy anyámban van még annyi ész, hogy kerüljön, ha egy hosszabb küldetésről jövök vissza... Nem úgy, mint egyeseknek! - morogta halkan.Shyara bólintott, és sietve bezárta az ajtót, csak hogy utána az ágy túloldalához lépjen, majd kérdőn felvont szemöldökkel megtorpanjon mellette. Bizonytalanul méregette a helyzetet, s engedélyre, vagy valami megerősítő gesztusra várt.
Yzarr akkurátusan nyitotta ki a könyvet az első oldalon, lábait keresztbe vetve helyezte az ágyon, nem takarózott be, de jól körbe támogatta magát, már - már szinte ült. Nem pillantott a nőstényre, hanem a sorokat tüntette ki a figyelmével.
- Szabad... - morogta, miközben lapozott egyet.
A lány megengedett magának egy apró mosolyt, majd a takarót felhajtva bebújt az ágyba. Eleinte kissé idegenkedett a helyzettől, de látva, hogy Yzarr továbbra is csak a könyvre figyel, lassan ő is felengedett, s kényelmesebben is elhelyezkedett. Lábait felhúzva, összegömbölyödve feküdt, feje alá párnát gyűrt, s egyik kezét alatta, a másikat felette tartotta. Jelei, mik kis nyilallásokkal sürgették, mikor az ágy mellett tétovázott, most lassan lecsillapodtak. Úgy tűnt, az esti veszekedés és heves indulatok után Yzarr érintésénél kevesebbel is beérik, s elég, hogy Shya a hím mellett fekszik.
A lány egy pillanatra megremegve húzta összébb magát, majd lassú, reszketeg sóhaj kíséretében ellazult. Hosszú, kitartó görcsölés után remeg így az izom, ha végre megpihenhet, és a lány úgy érezte magát, mint akit kifacsartak.Yzarr fél szemmel a nőstényt figyelte a szeme sarkából, feltűnt neki, az ahogyan a nőstény kiengedett mellette. S, hogy a meggyötört arca is viszonylag hamar kisimult.
~Tényleg nem játssza meg... ~
A papír sercegése, ahogyan automatikusan lapozott egyet röpítette vissza a jelenbe.
- Elmúlt? - hallatszott a csöndben Yzarr halk baritonja.
Shya szelíd arccal pillantott a hímre.
- Enyhült. Kicsit még érzem, de...köszönöm a kérdést - mosolyodott el halványan a lány, jelezve, hogy ennél nagyobb terhet ma már nem fog jelenteni a hím számára. A hangja csendes volt, és kissé bágyadt, de kedvesen szólt a hímhez, s talán kihallatszott belőle mindaz, amit Shya inkább nem fejtett ki szóban. Többek között a hála, amiért Yzarr végül különösebb gyilkos gesztusok nélkül beletörődött Elriath parancsába, vagy pusztán az, hogy hajlandó volt elviselni a lányt a közelében, mikor Shyának erre volt szüksége.
Yzarr kihallotta a nőstény hangjából a hálát és a megkönnyebbülést, a megnyugvást.
~ Nem szívesen...Mindig gondoljak másokra, de mi van velem?! Rám ki gondol? Velem ki törődik?~
Morogta Yzarr gondolatban. Éjjel nem aludt egy szemernyit sem. A könyv felét kiolvasta. S akkor slisszolt ki a nőstény mellől, amikor már biztos volt benne, hogy az nem ébredne fel egyetlen mozdulatára sem.A könyvet félre dobta az ágyon, s ott hevert benne a könyvjelző is. A borítón ez állt cirádás betűkkel : Themar krónikák .Vitte a madarát is, ami a kis nősténynek a nagy vita során szerencsére elkerülte a figyelmét. Hosszú napnak nézett elébe.
Helyek:
1.rész
Waooo! Nagyon tetszett a nagybácsi parancsa! :)
Ha nem megy egyedül elkél a segítség! Szegény Yzarr-nak törtetek most borsot az orra alá, de megérdemelte. hihihi
Jaja, Elriath jókor, jó helyen, jó szöveggel XDXD
A tulkos mondata Shyának: nem akartam, hogy a lány kuncogjon, eredetileg néma, engedelmes és észrevétlen lett volna...de mikor eszembe jutott a kis rigmus, muszáj volt beletenni, szóval Shyát kivételesen useri önkény miatt hoztam kínos helyzetbe:D
Mit agyaltunk rajta, hogy megoldódjon a helyzet :D Komoly fejtörést okozott :P