- Persze, hogy tudom... Fenéket.
- morogta válaszul a dühös kérdésre, majd átfutotta a szöveget, és
felhorkantott. - Ugyan már...csapongtam össze-vissza, nem akartam hallani
semmiről, aminek a házassághoz van köze, így még az is zavart, hogy egyáltalán
feltűnt a réztábla. Meglep, hogy éppen ezt szúrta ki az egészből... - felelte a
lány, és szavaiból nem érződött félelem, sem távolságtartás, mivel annyira
meglepődött, hogy ilyen ostobaságon akadt fenn a hím
A hím tekintete derűs mosolyt sugárzott ahogy a magyarázkodó
nőstényre nézett.KÍváncsi volt ugyanis , hogy mit reagál a nőstény az efféle
piszkálódásra.
- Ugyan! Most háborodjak fel azon, hogy az apja egy
méretes... hímtag? - A szóra Shyából meglepett
kacaj bukott ki, de elfojtotta és nem szólt.
- Nem az én apám... nem is kívánom hogy az legyen, de kétségkívül őrült, tudom, már csak ezekből is...- felelte a hím, s meglengette a nőstény arcánál kinyitott aktát.
- Ha az a bizonyos méretes lenne, legalább tudnám, hogy van mód kezelni. De így... -lemondóan legyintett, és a violaszín íriszek szomorkásan csillantak.
- Nem az én apám... nem is kívánom hogy az legyen, de kétségkívül őrült, tudom, már csak ezekből is...- felelte a hím, s meglengette a nőstény arcánál kinyitott aktát.
- Ha az a bizonyos méretes lenne, legalább tudnám, hogy van mód kezelni. De így... -lemondóan legyintett, és a violaszín íriszek szomorkásan csillantak.
Yzarr pillanatnyi mosolya eltűnt a tekintetéből is. ..
~ Istenekre, ez nem normális! Fúj! Egy ilyen nőhöz akarnak
hozzá adni... Az elmebaj, úgy tűnik fertőző a családban... ~
- Az arckifejezéséből ítélve
valamit nagyon félreértett - komolyodott meg a lány...
- Csak nyugtasson meg, hogy az elmebaj nem öröklődik
családon belül... - felete a hím nyugalmat erőltetve a hangjába.
- A paranoia tudtommal
harcos-betegség. Azoké, akik senkiben nem képesek bízni. Úgyhogy nem.. Nem
vérségi probléma. - felelte a lány ridegen.
- Rendben, remélem valamelyik szobalányt értette kezelési
mód alatt, vagy az anyját... - felelte a hím az orra alatt morogva félhangosan.
Shya úgy nézet ki, mint aki
citromba harapott.
- Nyugtasson meg, hogy költőinek szánta a kérdést, és nem nézi ki belőlem, hogy.. hogy.. pfff.-fújt a lány dühösen, és nem állt messze attól, hogy igencsak vérig sértődjön.
- Nyugtasson meg, hogy költőinek szánta a kérdést, és nem nézi ki belőlem, hogy.. hogy.. pfff.-fújt a lány dühösen, és nem állt messze attól, hogy igencsak vérig sértődjön.
A Kislány tekintete ékesebb volt minden szónál s a harag is, ami őszintén elöntötte a szavai nyomán. Egy gunyoros kacaj szállt
fel a hím torkából.
- Azt hiszem attól nem kell tartania, bár a házasságunkat
elnézve lesz más problémám is... Például azok a jelek... - nem fejezte be a
mondatát , a tarkóján felállt a sok pihe, úgy érezte, menten megfullad. gyorsan
kivette a nőstény kezéből a kanalat. - A
szemét... - de szinte már hallani sem lehetett amit mond,.A közelben csapott be
a villám szinte majd megsüketült. Ezzel egyidőben
Shyara ijedt sikolya is felhangzott, miközben a lány a fülére szorította a
kezét, és összébb húzta magát.
- Ében, Kristály!!!- Yzarr kétségbe esetten ugrott fel. Nem
zárta be őket! Előbbit nem féltette, de utóbbi... ha megijed... Az étvágya is
elment. A kezeit fülére tapasztó nőstényre emelte a tekintetét.
- Kibírja a következőt egyedül vagy velem jön? Bár, ha van
fém magánál akkor azt most vegye le azonnal. Shya
végigtapogatta a füleit és a kezét, majdvégül nyakához kapva felfedezte a
láncot, melyen egy, a kedvesétől kapott gyűrűt viselt.
Szó nélkül bújt ki belőle, és csapta le az asztalra. Surra időközben eliszkolt, Shya látta az apró ezüst foltot a fűben. De nem volt ideje a macskáért aggódni, tudta, hogy ügyes jószág, más vihart is túlélt már. Bólintott a hímnek.
- Mondja, mit tegyek!- szólt.
Yzarr a mozdulatot egyértelmű igennek vette. Míg ő néhány gyors mozdulattal a tepsi alá csúsztatta az aktát és a nőstény naplóját, majd letakarta a tepsi tartalmát a konyha ruhával, arra pedig a nehezékként használt tőrét tette. Talán megmaradnak a papírok, ha az ételhez nem sok reményt fűzött is. Máris nyúlt a nőstény csuklójáért, s húzta maga után.
- Futunk a pajtáig. - felelte immár az esőben futva, és érezte a mögötte kitartóan futó nőstényt. Ha nem lett volna elég, még maga is rásegített volna, de nem volt rá szükség. A kis nőstény kitartóan és igen engedelmesen sprintelt mellette. Akárhogy siettek, még így is bőrig ázva és csurom vizesen érkeztek meg az istállóig. Itt a hím elengedte a nőstény kezét, Shya pedig lihegve dőlt az első közelébe eső oszlopnak. Látta, ahogy Yzarr végigrohant a bokszokon, de nem találta a lovait. Aggódott... nagyon! És ezt Shya is látta, de többet tenni nem tudott egyelőre, mint hogy igyekszik visszakapni a levegőjét és ugrani, ha szükség van rá, de legfőképpen nem akadályozni Yzarrt a mozgásában.A hím hófehér pólója teljesen átázott, s nedvesen tapadt a bőréhez.,Shya bézs ruhája nemkülönben. Többször is fütytentett, mire meghallotta Ében hangját, s a másik, kétségbe esett harcias nyihogást.
- A pajtához - szólalt meg a hím, mire Shya ellökte magá a gerendától és futott utána, bár már kevésbé könnyedén, mint ahogy először indult. Yzarr addigra már újfent az esőben rohant a pajtához, ahol is Ében állta el a kitörni készülő Kristály útját. A csődör mindig úgy táncolt, hogy a kanca ne férkőzhessen ki az esőbe.
- Nyugalom kislány, nyugalom! - hallatszott Yzarr hangja, a futás meg sem érződött rajta. Nem lihegett egyáltalán. - Kezeit feltartva igyekezett közelebb a hószín kancához és közben halkan sugdosott. Kristály nem egyszer ágaskodott fel s kapált a hím felé is, de végül sikerült beszorítani az egyik sarokba, ahol Yzarr a mögötte lépkedő Ébent is érezte. Shyara döbbenten figyelte a hím és Ében összhangját; ahogy ló és lovasa jól láthatóan kancáért aggódott, és azt próbálta védeni.
- Húzza be az ajtót és gyújtsa meg azt a lámpást - utasította a nőstényt Yzarr, mire Shya szó nélkül ment, és teljesítette a másik parancsát. Miután meggyújtotta a lámpást, odavitte a hímnek, majd félreállt. (viharlámpás, ugye?XD) Mindkét ló remegett az indulatoktól, de a gazdájuk közelsége úgy tűnt, csillapította a kedélyeiket. Kristály szeme fehérje vadul villogott.
- Ide adná a keféket? S azt a rongyot? Valahol van egy hordó, abból merítsen vizet abba a vödörbe. - Minden úgy volt, ahogy tegnap hagyta, a vödör, a hordó a kefék és a rongyok... annak a helynek a környékén, ahol feküdt.Shyara, bár a hím szavai elég parancsolóan hangzottak, Yzarr számára talán meglepő módon egyáltalán nem tette szóvá a hangnemet. Sőt, szinte még örült is neki, mert így legalább felesleges tiszteletkörök nélkül tehette azt, amivel a legtöbbet tudott segíteni. Légzése is lassan visszaállt a normálisra, csak a hangosabb dörrenések alkalmával kapott levegő után. Yzarr az átnedvesedett pólóját amint volt lehetősége rá, levetette magáról, s a nőstény felé nyújtotta. Shyra meglepetten pislogott a gesztusra, majd kissé tétovázott.
- Kérem... kiakasztaná valahova? - kérdezte Shyától a hím, miközben a lovaihoz fordult, s nyugtató szavakat mormolt nekik továbbra is. Kicsit azért fázott a hideg eső miatt de most ezt tartotta a legkevésbé fontosabbnak.A lámpafényben megcsillant Yzarr izmain a víz, és ez Shya pirulására a lány figyelmét sem kerülte el. Zavartan kapta el a tekintetét és terítette ki az első közel eső vízszintes felületre a pólót.
Yzarr eddig háttal állt mind a nősténynek s az ajtónak, de kénytelen volt átmenni Kristály másik oldalára, hogy ott is megtisztítsa a tajtéktól a lovát. Az állat gerince fölött pillantott a Kisnőstényre. Aki távolabb áll tőlük, de így is ki tudta venni a karcsú alakját s azt is hogy a bézs színű ruha egyáltalán nem takar már semmit sem , úgy ahogyan kéne... A tekintete visszasiklott az állat oldalára. Yzarrt melegítette a két állatból kiáramló hő.Így a hideg kevésbé tűnt fel neki.A lány felkarja libabőrös lett, ahogyan tétlenségében lassan ráébredt, hogy hűvös a levegő, s mivel nem tudta, mit tehetne, tétlen nézelődött. Persze hamar észrevette saját ruhájának állapotát, és fülig pirulva kapta maga elé a karjait-
Yzarrból egy halk morranás tört fel, amit lehetett akár a nőstény zavarára is érteni, de a pillanatokkal később eltűnő s nem sokkal utána guggoló mozdulatra is, ahol tovább morgott aggodalmasan.
Ha feltűnt neki a nőstény vacogása még nem reagált rá, ám ha már igazán idegesítette volna, megszólalt.
- Létrázzon, akkor nem fog fázni...van bent létra - felelte mogorván.
Shya felhorkantott. - Ugye nem mondja komolyan, hogy efféle rossz viccekkel próbálja levezetni a feszültségét? Pláne, hogy rajtam.. -tette még hozzá morogva, és megdörzsölte a karját.- Sajnos halálosan komolyan gondoltam. Erősítené a combját és a karját, s nem mellesleg eközben még fel is hevülne a teste. S kevésbé fázna. A látvány...az viszont nekem kedvezne. - felelte elmerengve, miközben kipillantott Kristály első lábai mellett.- Köszönöm, de majd lovagolok, ha hevülést és comberősítést szeretnék - vágta vissza a lány félig tréfálva, de teljesen kétértelműen és pimaszul.
- Nem tudtam, hogy maga ilyen könnyűvérű... - hangjából némi meglepődöttség volt kihallható.
- Nem is tudhatta.. - vont vállat Shya flegmán, majd elkomorodva folytatta: - és nem is fogja még egy darabig.
- Gondolja? - kérdezte egyértelműen kihívásnak vette a nőstény imént elhangzott szavait.
- Persze. Egy levetett póló nem elég ahhoz, hogy lenyűgözzön - grimaszolt a kisnőstény közömbös távolságtartással.
- Ó, tán frigid? Vagy a nőket szereti? - találgatott a hím, pimaszul.
- Komoly gondban lenne, ha igennel válaszolnék...-vetette oda Shya lenézően a gondolat felmerülése miatt.
- Csak szeretné azt hinni... - felelte vigyorogva Yzarr miközben felkelt Kristály mellől, hogy annak farához közelítsen, a kezében egy lószőrkefével. - Tudja, nincs annál izgatóbb látvány ha két nő egymással van elfoglalva egy hatalmas ágyon. - aztán egy pillanatra hallgatott el. miközben kezeivel a lova farkát fogta és fésülte. - Ha frigid? Akkor talán, de megoldanám. Nem kell ahhoz maga, hogy jól érezzem magam a hitvesi ágyon kívül is. - Oh, ha ilyen találékony, akkor valóban nincs okunk aggodalomra. - felelte Shya könnyed mosollyal az arcán, már csak azért is, mert így kikerülhette a választ. Addig jó, míg a hím nem tekint rá ágybavihető nőstényként; addig legalább elkerülheti a hím közeledését.. Talán.- Mondja a parketta fonást hogy kell elkezdeni? - töprengő hangja gyökeres váltás volt az iménti párbeszédhez képest. Meg is lepte vele a lányt. Érdeklődve pillantott a Kistnőstényre s várta a reakcióját.
- A parketta fonást nagyobb felületre szokták használni.Középről kiválasztanak három vékony szálat, majd keresztezik őket, mint a hagyományos fonásnál. Azután mindig a szélső szálhoz hozzáfognak a még fel nem használt tincsekből egy keveset, és végül fokozatosan eljutnak a sima fonásig. Kristálynak nem ajánlanám, legfeljebb a sörényéhez. A farkát négyes vagy ötös fonással díszíteném, ha valami érdekeset akar... -felelte Shya könnyedén, bár az arcáról még nem tűnt el a meglepettség.
Yzarr elmerengve hallgatta a beszámolót, valahogy így képzelte ő is. Bár a parketta fonást mindig Yazira bízta. A hármassal elboldogult, a négyes és az ötös már bajosabb volt.
- Ezesetben, megadná a kezdő útmutatást? A négyeset vagy az ötöset. Yazi próbálta elmagyarázni, de tanításban sosem volt jó... - nem kerülte el a figyelmét, hogy a nőstény még mindig meg van lepődve a hirtelen fordulaton, de nem tette, nem is akarta szóvá tenni.
Shya bólintott, és elmosolyodott.
- Ha hagyja magát, megpróbálhatom megtanítani rá én is... - felelte segítőkészen a Kisnőstény.
Szem forgatással válaszolt a nőstény szavaira, majd ellépett a lova mellől aki már kevésbé ágált a vihar ellen. A két ló közül lépett ki, s Ében másik oldalán vezette el a nőstényt Kristály hátsófeléhez. Ében értelmes tekintete a pároson függeszkedett, miközben nagy nyugalommal ropogtatta a szénát.
- Rajta, had nézzem a kacsói táncát, de csak lassan.
Shya elmosolyodott a szóhasználaton, és miután Yzrarr odavezette a lóhoz, ötfelé bontotta annak szőrét. Ezután a baloldali szálat keresztbe vetette a másodikon, majd alábújtatta a harmadiknak, és megint fölülről keresztezte a negyediket.
- Egyet fent, egyet lent, míg a végére nem ér... Azután megint balról, egyet fent, egyet lent... - magyarázta a hímnek, s mutatta is, ahogyan Yzarr kérte, lassan.
Szó nélkül vette át a nősténytől a fonatot s a korábbi instrukciókat figyelembe véve lassan kezdte a szálakat a helyükre tenni. Látszott, hogy nagyon odafigyel arra amit csinál ám mégis kicsúszott egy szál, kicsit szét is esett a fonat, s morogva pillantott a nőstényre.
- Pedig nem ajánlatos sokáig állni egy ló faránál...
- Ha nem lennék csurom víz, felajánlanám, hogy itt a hajam, gyakoroljon előbb azon...de így.. inkább a mielőbbi fürdőt javaslom...- tartott vissza a lány egy tüsszentést, igen kellemetlen arcot vágva, s várta Yzarr válaszát.
- Menjen csak, én még maradok. - felelte Yzarr, s visszafordult Kristály szőréhez, hogy befonja. - Bár még igen csak esik odakint az eső...ha kerít egy zsákot, amit a feje fölé tarthat kibírhatja alatta valameddig, még. - s merengve pillantott a felettük elterülő gerendák felé.
Shya fancsali arccal pillantott ki a zuhéba, és igencsak elment a kedve a ficergéstől... De ugyanakkor meg fázott is, és nem tudta, mit kellene tennie...Megdörgölte a karját, és tanácstalanul tekintett körbe a pajtában, hátha talál valami száraz anyagot, amit magára teríthetne nedves ruhája helyett.
- Ó egek, megfagy a tej is a szájában, jöjjön!-azzal megragadta a nőstény karját, amit Shya engedelmesen tűrt, hiszen a másik nem volt durva, sőt.. úgy tűnt, van valami ötlete, hogyan segítsen a lányon, így a kis nőstény engedelmesen hagyta magát, ahogy Yzarr finoman kipenderítette a lovak között a pajta közepére. - Maradjon ott. - utasította a Kisnőstényt. Tenmaga pedig eltűnt az egyik létrán a széna bálák között az első emeleten. A morgolódását még a pajta közepén is lehetett hallani.
Shya állt és várt, s mivel nem foglalta el magát semmivel, így figyelme a viharral együtt járó dörrenések felé fordult. Ennek eredményeként minden egyes robajnál összerándult.A hím morgolódásával nem foglalkozott, igyekezett nem meghallani azt, már csak azért is, hogy ne legyen oka megsértődni vagy vitába bocsátkoznia a másikkal.
Kisvártatva a nőstény felé kezdett néhány zsák repkedni a levegőben ,amik valahogy szinte pontosan a Kisnőstény fejét akarták beteríteni, mindig. Az első sikerrel is járt, de Shya hamar lelökte magáról, a többi elől pedig odébb ugrált. Nem sértődött meg a dologtól, hiszen ha kevésbé tartott volna a hímtől, ő maga is bepróbálkozott volna ezzel az ugratással.Végül megjelent Yzarr is egy méretes zsákkal, ebben zab volt. Azt lerúgta a földre, majd könnyedén érkezett meg a zsák mellé ő is. A tenyereit összeütögette és érdeklődve pillantott a nőstényre s a körülötte levő zsákhalomra.
- Azt hiszem, most már lesz mibe takaróznia. - ironizált, és ha hagyták, akkor visszament lófarkat fonni.- Ez, látja, kétségtelen - helyeselt a Kisnőstény, és felemelte az egyiket. A zsák, bár durva szövésű anyag volt, de legalább száraz, így tökéletesen működött törölközőként. Shya ennek örömére végigdörgölte a karját, hátát, valamelyest haját is próbálta szárítgatni, de nem járt sok sikerrel ez utóbbi esetén.
- Csak óvatosan... nem tudhatja, hogy milyen bogarak lakják...- hallatszott a hím hangja Kristály és Ében párosa mögül.
Shya felfigyelt.
- Köszönöm.. bár szerintem ők jobban félnek tőlem, mint fordítva -felelte tréfálkozva a lány, de azért kirázta a következő zsákot, mielőtt birtokba vette volna.
- Végül is nem az én dolgom, ha a viszketéstől nem fog tudni aludni...
A lány eleresztette füle mellett a megjegyzést, és egy kevésbé belátható zugba vonult. Miután meggyőződött róla, hogy Yzarr nem látja őt, megszabadult a nedves ruhától, és végigtörölte magát. Egy száraz zsákot maga köré tekert, és szorosan összehúzta magán, nehogy leessen.
Yzarr figyelte amint a nőstény elvonul s nem volt rest megjegyezni, amit látott.
- A lámpa fénye igazán kiemelték kegyed domborulatait, ennyi erővel ott is öltözhetett volna, ahol még az imént állt... - hangja szórakozottan csengett, miközben visszafordult a fonási művelethez.
- Ez esetben legyen hálás a lámpásnak, amiért olyasminek az árnyékát tára a szeme elé, amit egy darabig még nem csodálhat - vetette oda Shya könnyedén a hímnek, és nem igazán zavarta, hogy az árnyék mennyt mutatott belőle. Túl jól érezte magát szárazon.
- Olyan kis ártatlan maga... mindig csak egy darabig... jó ideig... fenyegetőzik a testével, mintha nekem az számítana.- diadalittas fény csillant a szemében amikor sikerült túljutnia az iménti kritikus ponton a fonatban. Végül csomót kötött Kristály szőrére, hogy megakadályozza a kibomlástól.
Megpaskolta a kanca hátsóját, aki fújtatva toporgott örömében, hogy ismét mozoghat. Most a sörényét kezdte kifésülni.
A kisnőstény kiterítette a ruháját, és visszasétált a hímhez.
- Nem tenne megjegyzéseket ilyen sűrűn, ha nem figyelt volna fel rá - állapította meg higgadtan, és bár szavai öntetnek tűnhettek, a hangjából ez nem érződött. Puszta ténymegállapítás volt, ezt a hím is érezhette.
Yzarr érdeklődve fordult meg a mellette megjelenő nőstény hangjára. A tekintetét végigfuttatta a nőstényen. S a mutató ujjával nyúlt a zsák takaró pereméhez amit beakasztott oda, s úgy húzta közelebb magához a Kisnőstényt. Shya elhatározta, hogy ezúttal nem hagyja magát megrémíteni a hím közelségétől, így csupán a biztonság kedvéért tartotta a zsákon az egyik kezét, de nem kezdett hátrálni.
- Igaza van. Már a puszta zsák látványától is kiéhezett tigrisnek érzem magam. A nő aki zsákkal a testén hódította meg az ifjú Themar Úrfit, ez hatásos szalagcím lenne az egyik újság címlapján, nem gondolja? - folytatta.-
Megtaláltuk a levelet, amit hátrahagyott, mielőtt a zsák utáni kielégíthetetlen hajszába vetette volna magát.:
Kegyelmezz nekem, te zsákos nőszemély!
Tested kívánom, s ég bennem a szenvedély!
Nincs most időm erre, levelem szolgáljon okulásul,
Kerüld, ha meglátod a nőt csuhástul!- vágta rá a Kisnőstény kuncogva, amint rájött az Yzarr által felállított vers-szabályra, és a rím is eszébe jutott. Kacagott a hím lökött-rögtönzött rigmusán, és közben megpróbálta leemelni Yzarr mancsát a zsákjáról.
~Ruhátlanul...~
- Kíváncsi a végére, vagy folytatja egyedül? - felelte kissé sértetten, bár koránt sem ellenségesen, a kezét mindenesetre ha nem is az első nógatásra, de a másodikra levette. Kristály ugyanis már kezdett érezhetően nekifeszülni a hátának, jelezve, hogy neki nem tetszik a nőstény közelsége.
Miután sikerült elérnie, hogy Yzarr elengedje, Shya biztonságos távolságra hátrált a hímtől, bár még mindig kuncogott.
- Nem csak tigris, de költő is! Ha van folytatása, kíváncsian várom az előadását. - felelte a Kisnőstény vigyorogva, és ha talált kényelmes helyet, leült. - Mondja, mi lesz a címe?
- Hah! - eresztett meg egy elfojtott kacajt a bók hallatán. - Ha kész lesz, elmondom. Mindazonáltal lehet, túl pajzán lenne a tovább része a finom kis füleinek. - s nekidőlt Kristály hátának. Ében eközben megfordult, hogy ő is a gazdája feje mellett foglaljon helyet. Így Ében hátára könyökölt fel.
- Lássuk csak.: - megköszörülte a torkát. s belekezdett.
Kerüld, ha meglátod ruhátlanul.
Eszed veszted a boldogságtól,
Ha barna zsákja karodba hullik, pillantásodtól!
Shyara halk kuncogása kísérte Yzarr előadását.
- Arra aztán várhat, uram,
s bár tudom, kevés rajtam a ruha,
ez nem jelenti azt, hogy.. huha...
Szóval nem jelent semmit. -zárta rövidre a saját rigmusát Shyara egy torokköszörüléssel.
Yzarrból egy gunyoros, prüszkölésszerű kacaj szállt fel, s inkább elfordult.
- A címe, azt hiszem Zsák lesz, vagy Az ibolya zsákja. Választhat...- felelte Yzarr töprengve.
- Ibolya? - rökönyödött meg a lány. - Tán virágot is gyűjt hozzá?
- Egy már van... bár az ibolyát mint színként értettem - pillantana hátra a válla felett. - Tudja, a költői szabadság.... Senki sem tudja mi rejlik a sorok mögött, csak maga a készítője.
Az egy már van mondatot nem teljesen értette a lány, de a többin is csak vállat vont.
- Valóban. - felelte mosolyogva.
- A cím ez lesz és kész. - döntött Yzarr határozottan. Shya annyiban hagyta a hím döntését, és egy kis időre elhallgatott. Hagyta, hogy a másik zavartalanul tovább játsszon Kristály sörényével, és csak néha tüsszentett egy aprót, és a hangosabb dörrenéseknél rezzent meg, de nem kiáltott fel úgy, mint még a lugasban.Odakint egy hatalmas csattanás hallatszódott majd a villanás is bekúszott a pajta résein, ez felülmúlta a lugasnál hallott hangot.. A dörrenésre Shya akkorát ugrott, hogy véletlenül az ajkába harapott ijedtében, és balszerencséjére fel is sebezte azt.Fel is jajdult, majd szájához kapott, de a fájdalom csak pár pillanatig tartott, helyét tompa lüktetés, majd zsibbadás vette át, ami nem zavarta annyira a lányt. De nagyon megijedt a hangtól, s a hím felé pillantva láthatta, hogy őt sem hagyta hidegen. Yzarr szíve hevesebben kezdett verni, s automatikusan hátrált ki a két ló közeléből. Most először volt leolvasható az arcáról a félelem, ahogy Kristályra pillantott.
~ Nem...nem... kis anyám! Bent maradsz és nyugodt leszel!!! ~
- Nem engedem, hogy belepusztulj a viharba...- morogta a kancának. Miközben visszalépett Kristályhoz, hogy a pofáját vonja a mellkasához, vett pár mélyebb levegőt, s a légzését is igyekezett lenyugtatni, hogy a szívdobbanásai is egyre lassulhassanak. Gyengéden fogta be Kristály fülét, mire a Kisnőstényre pillantott, akit látott felállni.
Shya tétován felállt, és közelebb húzódott a hímhez és Ébenhez.
- Mit akar? - kérdezte kissé rekedten.A tekintetében fáradtság mutatkozott, miközben ezt kérdezte.-
A kisnőstény megcsóválta a fejét.
- Semmit - motyogta, és ahogy a kezére nézett, mintha egy kevés vért látott volna. Yzarr követte a nőstény tekintetét, majd megállapodott annak ajkánál. ~Hát ezért a fémes íz.. Nagyszerű, ügyes kislány.. ~ gondolta cinikusan Shya, de nem zavartatta magát.
- Mit csinált? - kíváncsiskodott a hím. Ugyanis a villámláskor a saját lovai jobban lefoglalták a hímet mint a nőstény riadalma.
Shya gúnyosan szusszantott.
- Megharaptam magam, ijedtemben - felelte, és látszott az arcán, mit gondol erről a balfék mozdulatról.
- Megesik... miért fél ennyire a vihartól? - kérdezte továbbra is kíváncsian a hím, miközben elengedte Kristály fülét és a pofáját meg a nyakát kezdte simogatni az állatnak. Úgy érezte, hogy talán ráfér a nőstényre a beszélgetés, bár ő inkább Kristályért aggódott jobban.
- Egyszer büntetésből nem engedtek haza vihar idején... felelte Shya, és ha látta az érdeklődést vagy értetlenséget a hím arcán, folytatta. - A húgom szólt, hogy baj van, siessek segíteni, én pedig mentem.Aztán egyszer csak eltűnt előlem, és akkor már azért szaladtam, hogy őt megtaláljam. Sokára értem csak haza, ahol apám és persze ő már vártak.Atyám nagyon dühös volt, amiért nem hogy engedély nélkül távoztam, de még a húgomat is elcsaltam. Mikor mondtam, hogy nem így történt, még dühösebb lett. Közölte, hogy ha van merszem a kisebbre terelni a gyanút, akkor legyek elég bátor ahhoz is, hogy odakint gondolkodjam azon, mit is csináltam, és bezárta előttem az ajtót.
- Most ugye csak viccel?! - volt itt minden: felháborodás, értetlenség és döbbenet. Valahogy nem fért a fejébe, hogy egy szülő ilyet tegyen. Ez nem illett bele a családról alkotott elképzeléseibe. Se az apja, se Elriath és Ibreath sem folyamodtak ilyenhez. Történt bármilyen rossz is. Bár, meg kell hagyni, ha a húga rossz fát tett a tűzre, azt inkább bevállalta helyette. De... ilyet?!
- Gondolom, a húga nagyon örült, hogy így alakult a nővére napjának további része? - kérdezte, s csak feltételesen puhatolózott, valami rémlett a testvéri viszonyból is az aktából. Bár azt csak felületesen átfutotta.
Shya szomorúan bólintott.
- Ejgen. Minden oka megvolt az elégedettségre.Volt még pár aljas húzása, mire végre felfogtam, hogy valóban szándékosan pakol alám, hogy atyánk figyelmét és dicséretét kivívja. Eltűnt váza, elveszett ékszerek...- Shya vállat vont, mintha ez olyan megszokott lett volna. - A legszebb az volt, amikor odaadta apánknak a naplómat - nevetett fel keserűen. A hím nem szólt közbe, csak csöndben hallgatta a beszámolót. Ám egy erősebb harapás a vállába észre térítette. Morogva fordult a kanca felé, aki majdnem megint megcsípkedte a hímet, de mivel észrevette, hogy amaz már rá is figyel, megböködte a hím vállát, majd a hasa felé hajolt és bökött a fejével. Yzarr gyanakodva lépett el a lova fejétől, hogy a hasat is szemügyre vehesse, finoman érintette meg a kanca hasát, s meglepetésében felhördült.
- Ki ne pottyantsd, te meg maradj ott, ahol vagy! - Mivel Shya nem tudta eldönteni, kinek szól ez, még véletlenül sem mozdult sehova. - Mozog... biztos csak mindketten megijedtetek, ne csináljátok velem ezt, könyörgöm! - kétségbeesetten hátrált az egyik szalmabáláig, ahol a hajába markolva huppant a fenekére.- Csak két hétig voltam távol... és még nincs itt az ideje! - morogta maga elé meredve, s a kanca hasát kezdte fürkészni.
Shyara sajnálkozva figyelte az ideges hímet, majd a kanca felé fordult. Látta, mennyire feszülten hegyezi a fülét, és hogy időnként a talajt kaparja.
Engedély nélkül kezdett halkan dúdolni, majd fokozatosan énekelni is.
- Gondolja... hogy ez...~ használni fog?! ~ folytatta kétségbe esetten. de inkább befogta.
- Szól a nóta halkan, éppen csak, hogy halljad....Levegőben ide-oda kanyarog a dallam.Utána, ha mennél, semerre se lelnéd...Elvitte az esti szellő, akárcsak a pernyét...- énekelte a lány, egy tétova vállrándítás kíséretében.
- Hátha segít, taalán... s megnyugszik majd a lány...ezután, ha minden rendben, elcsitulunk aztán...- felelte a dallamot énekelve a hímnek, majd folytatta a dalt, megint csak dúdolva.
Halovány mosoly futott át Yzarr arcán, felült teljesen a szalmabálára s a hátát nekivetette a másik szalmának. Most hogy ült kezdett egy kicsinyt fázni. A tarkóját nekitámasztotta a bálának, s úgy pislogott a lovára, majd néha a nőstényre is. A kezeit a felhúzott térdén pihentette. Próbált nyugodt lenni, de nem igazán ment neki, mert túlságosan féltette az állatait. Mindazonáltal kellemes volt a nőstény hangja, így megengedte magának azt a luxust, hogy lehunyja egy kicsit a szemét. S úgy figyelje a Kisnőstény hangját s az esőcseppek kopogását a tetőn.
Shya kitartóan énekelt, és hangja csak még kedvesebb lett, ahogyan igyekezett elfojtani mosolyát, amit az ellazuló hím látványa okozott.Ám sajnos a dalnak nem volt több versszaka, amitől elég monotonná vált, és ezt Shya is megérezte. Kezdte nagyon unni az éneklést.
- Elállt az eső... - szólalt meg a hím egy idő után. A kanca Yzarr ölébe hajtotta a fejét és oda szuszogott, aminek Yzarr most örült, mert legalább melege volt. - Ne nekem köszönd... - morogta a hím halkan, miközben kikerülte a hatalmas fejet, s végig futtatta a kezét a kanca nyakán, kissé a sörényét meghúzva miközben felállt, s a nősténnyel szembe fordultak. Csak néhány finom érintés volt és a kanca az egyik első lábát előre csúsztatta arra pedig a fejét hajtotta mintegy meghajlás képen.
- Köszönöm...- felelte szinte abban a pillanatban a hím is. miközben a nőstény arcára tekintett végül ellépett a lova mellől, és útközben felnyalábolta a nedves pólóját majd az ajtó felé lépett, amit elhúzott.
Shya meglepetten nézte, ahogy a kanca szabály szerűen meghajolt előtte, s Yzarr hangja is érdekes volt. Tényleg hálásnak tűnt, és ez jólesett a lánynak.
~ Szívesen...~ -felelte volna, ám megakasztották.
- Itt van Yzarr, megtaláltam! - hallatszott az egyik szolga hangja. - Jah, izé, az Úrfi! Most lépett ki a pajtából. - s fordult is vissza a kis siheder, hiszen az udvariatlanság miatt legszívesebben már rohant is volna vissza a házba, de lehetősége sem volt, mert a hím megállította a hangjával.
- A kisasszonyt se felejtsd el megemlíteni! - kiáltott a suhanc után. Aki értetlenkedve állt meg. - Itt van ő is, bizony!
- Mi, hogy de, hogy jaaaj! Na ne..... juj, és maga félmeztelen! - szemtelenkedett a siheder. Shya értetlenül állt meg nem messze Yzarrtól. A beszélgetésből egy szót sem sikerült kihagynia, így értette a fiúban összeálló téves és hormonoktól hemzsegő gondolatot.
- Takarodj anyádhoz és fogd be a szád! - ordította magából kikelve a hím. - Üzenem Ettoinnak, hogy készítse elő a fürdőt!
Összerezzent a hím dühödt hangjára, majd karján ázott ruhájával, óvatosan megérintette a hím karját.
Felhúzott orral pillantott le a nőstényre megérezve a karján az érintést.Afféle “mivan?” nézést produkálva.Shya nem rezzent vissza a pillantástól, csupán egy békítő mosollyal reagált rá.
- Ne morgolódjon, nem ér annyit a kölyök. Az más kérdés, hogy holnapra már pletykálni fognak... - De az a maga hírét csak javítja... ~az enyémen viszont folt eshetne...~ tette hozzá gondolatban.
Egy horkantás kíséretében rázta le a karjáról a nőstény kezét.
~ Hát nem engem fognak átvizsgáltatni a felcserrel...~
Azzal visszafordult, hogy becsukja a pajta ajtaját.
A kezében ott volt a hideg és csuromvizes pólója. Felcsavarta, majd a nőstény fenekére csapott vele.A Kisnőstény felsikkantott a csípős érzéstől, és már ugrott volna neki a hímnek méltatlankodva, ha annak mondata nem dermeszti le őt.
- Induljon, mert a gyerek még azt fogja mondani, hogy nekem esett egy szál zsákban és az istállóig sem bírta ki, s maga fog hátra hagyni nekem egy levelet... - utalt a pajtában rögtönzött versére.
- Próbálja csak meg, és garantálom, hogy csak álmodni lesz képes a pajtáról és társairól a jövőben...- sziszegte a fogai között ridegen a lány, bár tekintete dühösen villant a hím felé, főként a vizes pólós szó szerinti csapásáért.
- Huuuha, kedveském, azt hiszem nagyon félre értett valamit, nem én esek magának, hanem maga nekem...- de a választ nem várta meg sem a megtorlást, kereket oldott mielőtt még beérhette volna a nőstény haragja.
- Drága férjuram, én a kölyökre gondoltam, nem magára... És akkor ki ért félre micsodát? -kérdezte élcelődve, s igyekezett visszanyerni a nyugalmát.
Yzarr lépteit megakasztotta a nőstény második szava.
~ Férjuram..~
Felnyögött, és összeszorított állkapoccsal haladt a kúria bejárata felé úgy markolta a kezei között tartott pólót, hogy szinte belefeketedett az ökle. Most már szabadulni akart, de nem is kicsit, nagyon szívesebben lett volna a saját fürdőjében.
Shya hallotta a hímből feltörő kelletlen nyögést, és eltöprengett. ~Talán kissé erős volt ez a közvetlenség. Egy kis időre udvarias, én meg máris tréfálkozni kezdek...A férj szó önmagában rosszul hangzik, de így! Juj... ~ Shya beleborzongott saját iménti jelzőjébe most, hogy jobban belegondolt, mit is mondott. A hím előtt sietve haladt, nehogy megint a pólójával kezdje noszogatni őt Yzarr, és útközben megeresztett egy apró tüsszentést. A szervezete emlékeztette az iménti hidegre és arra, hogy sürgősen melegvizet kell érnie, ha nem akar nagyon megfázni...Az ajtóhoz érve kitárta a nőstény előtt, s míg várt, a hallba eltekintve vette észre, hogy a tegnap esti rózsa még mindig ott van, ahol hagyta.Megvárta, hogy a nőstény befáradjon mellette az ajtón, s aztán becsukta maga mögött azt. Jólesően borzongott meg a melegtől, s erre már a saját teste is reagált, hatalmas tüsszentés hagyta el az ajkát, amelyet hirtelen az átázott pólóval fogott fel, s kissé kótyagosan pillantott a lépcső irányába. Szipogott néhányat, majd a megrezzentő szolgáló lányra nézett. Afféle “most mivan” pillantással. Shya eleresztett egy halk ‘Egészségére’ mondatot, bár a hangja távolságtartóbb volt, mint odakint. Elmormogott egy halk “köszönömöt.”
- Készítünk teát az Úrfinak és a Kisasszonynak, mire végeznek a fürdéssel, a szobáikban fogja várni Önöket -mondta a leány, furcsán méregetve Shya zsák-ruháját.
- Köszönöm... de én majd elkészítem a magamét... - felelte a hím és már indult is a konyhába.Ezzel szemben Shyara kapott az ajánlaton. - Én viszont szívesen veszem a teát, de ha lehet, előbb a fürdőt intézzék -kérte a kisnőstény a leányt, majd a válasz után a fürdő felé vette az irányt.
- A fürdőt már készítik az Úrfi utasításának megfelelően. - felelte engedelmesen a kis lányka. Ha lehet, még furcsábban méregette a párost, mert még emlékezett, hogy mit mondott a kis Tódi arról, hogy hol talált rájuk, a pajtánál és milyen öltözetben...
~De otthon érzi magát!~
Hallotta még a nőstény hangját a konyha fordulójából, ám odabent már magára maradt, s végre csendben elkészíthette a tehát, amit most inkább a megfázás elleni specialitása. Ő maga csak méregnek hívta. Hiszen került bele néhány csipet erős paprika is.De a citrom mindig elnyomta az ízét, s a cukor is valahogy annyira keservesen savanyú édes és csípős volt, hogy már kívánta, miután elfogyasztotta az első kortyot...Leginkább a zöld tea dominált az egész kotyvaszban. Öntött magának egy hőálló edénybe is, majd a másik részét egy kancsóban és egy pohár kíséretében felvitte a szobájába.
Shya fellélegezve vette tudomásul a kis szolgáló szavait. ~Meleg-meleg-meleeeeg! ~Ujjongott gondolatban a fürdőnek, és sietett, hogy mielőbb elmerülhessen a forró vízben.
Yzarr bő fél órával később a saját medencéjében nyújtózkodott és terpeszkedett, élvezte a saját meleg vizét.
~ Az istenekre, kedves voltam és még flörtöltem is... A gondolattól is kiráz a hideg!~
A medence alján feküdt, visszatartott lélegzettel és élvezte ahogy körülöleli a testét a forró víz. Hideget most nem is engedett bele szándékosan. Olyan volt a teste körül a víz, mint egy jótékony buborék, kizárta a külvilágot s befogta Yzarr egész testét. Sóhajtva robbant ki a vízből, miután elfogyott a levegője.
Megmosta a haját, majd bő másfél óra elteltével immár a nappaliban ült a kandalló mellett, egy világosabb kék garbóban, vászon nadrágban és egy tiszta csizmában, a tüzet piszkálta a kiterített pokrócon ücsörögve s a teáját szorongatta a másik kezében. A haja laza hullámokban keretezte az arcát, várta, hogy megszáradjon a haja és indulhasson a lovaihoz. Egy idő után kezdett melege lenni, így levette a garbót, s egy a délelőttihez hasonló csuklyás ujjatlan póló takarta az illetéktelenek elől a testét.
A Kisnőstény ennél tovább időzött (volna) a fürdőben. Miután belevetette magát a dézsa forróvízbe, hálásan nyújtózott el, és hagyta, hogy kezdődő megfázását kiűzze belőle az őt beburkoló meleg. Haját is kiengedte, majd megmosta, és hosszasan játszott a hosszú fehér szálakkal. Ám nem sokáig tudta távol tartani magától a történtek gondolatát.
~ Az a legény... hogy lehettem olyan naiv, hogy azt higgyem, tudja használni a fejét? A száját tudja...~gondolta keserűen a lány. ~ A szolgáló is milyen furcsán nézett rám. És Yzarr... Még hogy nekiesni. Majd éppen én! ~
Shyara bosszúsan húzta be maga mellé átázott, a futás közben felverődő sártól koszos ruháját, s nekiállt kidörgölni belőle a koszt, mielőtt még beleszáradna.
~ Ennyire ostoba nem lehet a gyerek... Vagy én. Hogy juthat eszébe, hogy megkockáztatom... és egyáltalán.. hogy az a hím és én?! Jóó, izmos, és határozott, a kiállásával nincsen gond... de na... Annyira közel nem állunk egymáshoz, nem hogy feküdnénk!~ hőzöngött magában a Kisnőstény, ám hiába, a balsejtelem és az eddigre már elterjedt pletyka hatásai egyre jobban megkörnyékezték.
Riadt csobbanás kíséretében ugrott meg, mikor kopogtattak a fürdő ajtaján.
- Nyissa ki! Mit művelt a fiammal?! - hallatszott a felháborodott torokhangú szinte már-már kiáltás. De arra odafigyelt, hogy ne verje fel az egész házat.
Shya szemei elkerekedtek a döbbenettől, hallva Ibreath hangját és stílusát. ~Hogy ÉN?! ~ De nem válaszolt. Ostoba, gyermeki ártatlansággal reménykedett benne, hogy ha csendben marad, nem találják meg. Nem várta meg, hogy kinyíljon az ajtó, ő maga tépre fel mint egy fújtató fenevad.A vörös tekintete villámokat szórt.
- Maga céda! Az én fiammal...
Shyara megrettenve húzódott mélyebbre a vízben, csupán orrától felfelé maradt látható belőle valamennyi. Ijesztette a dühöngő Hárpia, és hirtelen nem tudta, mit mondhatna.
Nem várta meg hogy felkeljen a nőstényke, maga lépett oda s a tarkójánál megmarkolta a nőstény haját s felrántotta.Shyara egyik kezében nedves ruhát tartotta maga előtt, míg másikkal a hajához nyúlt, melyet Ibreath is szorongatott.
- Eresszen! - kiáltotta fájdalmasan, ám ijedelme a sértések hatására lassan dühbe fordult, ám egyelőre csupán belül forrongott a lány igazságérzete. Kitörni még nem merészelt.
- Nem én! Azonnal megyünk, és aláveti magát a vizsgálatnak! - menet közben egy hatalmas fördőlepedőt terített a nőstény testére. - Lesz mitől félnie az apja udvarában, ha erre fény derül! - őrült kis szikra csillant az asszonyság szemében. ~ Igen, most talán megbocsát nekem a fiam. Későn jöttem rá, hogy az ő érdekeit kellene nézem...~
A lány kezében tartott ruha kitartóan csurgatta a vizet magából, s haja kócosan és nedvesen tapadt a vállára, arcára és Ibreath kezére. Az ajtóhoz érve próbálta megvetni a lábát.
- Miféle vizsgála.. mégis minek néz maga engem?! - kiáltott fel Shyara dühösen, és igyekezett lefejteni a nőstény marhát a tincseiről.
- Egy szajhának! Bár, az én fiammal történt, akkor is! Figyelmeztetett az apja! Számítanom kellett volna erre, ha egy félvér volt a szeretője... az első dolgomnak az kellett volna legyen, hogy megvizsgáljuk az ártatlanságát! - sziszegve kelt ki magából a nőstény. Shyara elsápadt a sértéstől.
~ Neki ehhez semmi köze!~ sikoltotta gondolatban, és megbicsaklott a lába. - Induljon, vagy azt akarja hogy levelet küldessek az apjának, amiért engedetlen?! - fenyegette a nőstényt Ibreath.- Jobbat tudok, egyenesen hintót küldetek érte, hogy lássa el a mihaszna lánya baját.
- Hagyjon békén, semmi közöm a fiához! Ha rajtam múlik, a nászéjszakán sem kap semmit, nem gondolja, hogy majd még siettetem is a dolgot!? - kiáltotta a lány dühösen, ugyanakkor el is szörnyedt a gondolatra, hogy Ibreath üzen az apjának. - Nem teheti! - sikoltott fel ezúttal hallhatóan is Shya, mivel a nőstény valóban sarokba szorította őt. - Elriath... ~ nem engedné...~.- Ő most nincs olyan állapotban, hogy bármi is foglalkoztassa.- szisszegte, s ha nem jött a nőstény magától, úgy maga rángatta fel kétkézzel a hajánál fogva.Shya néhány rántás után botladozva és feszengve, potyogó könnyekkel, de a Nagyasszony kívánsága szerint haladgatott végül.
- Atyámnak annyi köze sincs ehhez, mint nekem a maga fiához! Az úgynevezett szeretőmnek sem adtam oda magam, hát hogy képzelni, hogy majd pont Yzarrnak fogom az esküvő előtt? -
Ibreath nem vette figyelembe a nőstény szavait, ha elértek az ajtóig, úgy belökte a szobába.
- Yzarr Úrfi, magának! - oktatta ki a nőstényt.
- Ő sem kisasszonyoz engem - vetette oda Shya a nagyasszonynak maró hangon, s fájó tarkóját dörzsölgette..
- Nem kétséges, egy szajha... és még az etiketthez sem konyít semmit. - duruzsolta negédesen az asszony.- Ő itthon van, míg magácska... - villant fenyegetően a hangja. A testével állata el az ajtót a nőstény előtt.Shya értette a célzást, hisz igen pontos volt a nőstény találata, úgy szívkörnyéken. Hamuszürke arccal húzta ki magát a lány, s sziszegve lépett közelebb Ibreathoz.
- Ne merészeljen így nevezni mégegyszer. Hűségesebb párja vagyok már most a fiának, úrfizva vagy anélkül, mint az előző, erre mérget vehet! - közölte tiszta, izzó megvetéssel Ibreath felé, s bár legszívesebben kilökte volna a nőstényt a szobájából, nem merte megtenni. Nem támadhatta meg, akárhogy feszült is benne a harag Jobb kezét ökölbe szorította dühébe, míg ballal a fürdőlepedőt tartotta magán, mellkasa előtt fogva az anyagot.
Yzarr hallott valami rikácsolás félét, de egyébként nem törődött vele. Messze volt a ház sűrűjétől. Így nem izgatta annyira a dolog, ha szükséges, akkor úgy is szólnának neki. Egyhangú merengését a komorniyk hangja zavarta meg.
- Úrfi, igaz amit a szolgák pletykálnak, hogy maga... és a kisasszony... ott a pajtában.Szóval, nem várták meg az esküvőt? - kérdezte Ettoin félszegen.
- Nem! - hallatszott a hím határozott hangja. Hallotta, hogy a komornyik megrökönyödik.
- Úgy értem, megvárjuk, ő mindenképp! - s egy hajtásra eltüntette a bögre tartalmát. Majd Ettoin megkönnyebbülve eresztette ki a levegőjét.
- Ez esetben, az anyja... igen heves... az udvari gyógyító... és vizsgálat... - tördelte Ettoin most az egyszer idegesen a kezét. Tudta, hogy Yzarr igencsak szélsőséges hangulatban van mostanság.
- Tudja, hogy nem tarthatom vissza, bár a kölyök megérdemelne néhány nyaklevest! - morogta a tűzbe bámulva. - Hol vannak? - kérdezte enerváltan.
Bár, felkelt s letette az egyik olvasó asztalra a poharát, morogva masszírozta meg az orrnyergét, felkapta a pulóverét a vállára tette és komótosan ballagott a komornyik után, kezeit a zsebébe mélyesztette. Odafent megfagyott a folyosón a levegő egy csomó szolga volt a falak mentén és az út közepén is, de Yzarrt meglátva szétrebbentek.
- Ne merészeljen így nevezni mégegyszer...Hűségesebb párja vagyok már most a fiának, úrfizva vagy anélkül, mint az előző, erre mérget vehet! - közölte egy hang tiszta, izzó megvetéssel Ibreath-szal. Yzarr megrökönyödve állt meg az ajtó előtt, ugyan is tisztán kivehető volt, hogy a Kisnőstény hangja az, s igencsak meglepődött azon, amit hallott. Egy pillanatig értetlenkedve meredt az ajtóra, majd azon kezdett dörömbölni.Elvégre neki azt mondták az anyja csinálja a balhét.
- Anyám, mi a ~ faszt.~ frászt, művelsz?! - vonta kérdőre a nőstényt. Erőt is vett magán, hogy nehogy csúnyábban szólaljon meg a kelleténél. A hangja emelkedett volt, hiszen az anyja bent volt a szobában a jelek szerint.
Halk torokköszörülés hallatszódott az ágy mellőli árnyékból. Ezt a pillanatot választotta az udvari gyógyító, hogy felhívja magára a figyelmet. Csak a bent állók hallhatták a halk hangját.Shya összerezzent, s igyekezett úgy hátrálni, hogy egyforma távolságra legyen a gyógyítótól és a Nagyasszonytól is, miközben várakozón pillantott az ajtóra.
- Nyitva van! - kiáltott ki kétségbeesetten a kisnőstény, bízva benne, hogy az ifjú hajlandó lesz megakadályozni ezt a komédiát.
- Maguk meg?! Senkinek sincs dolga? Szeretné valaki, itt és most, hogy gerincre vágjam, mert hallottam ám, mit akarnak! - nézett végig Yzarr a folyosón összegyűlt társaságon, többnyire csak nőstények lézengtek itt. A tekintete villámokat szóró, perzselő vihar volt, az iménti zivatar is kiszámíthatóbb volt, mint most az Úrfi, így a szolgák jobbnak látták, ha nem settenkednek az emeleten többet.
- Anyáááám! -bődült el, s benyitott az ajtón. Egy pillantással végigpáztázta a szobát, a Kisnőstényre állapotára csak egy rezdülés volt a reakciója. - Mit képzel?! Tán jobban hisz egy szolgának, mintsem a tulajdon fiának?! - Yzarr hangjából sütött a megvetés, miközben becsukta maga mögött az ajtót, amin még Ettoin masírozott be gyorsan. - S nem tőlem tájékozódik előbb, hanem holmi légből kapott pletykának hisz?! - fásultan masszírozta meg az orrnyergét, az elfojtott dühtől halkan, mégis fenyegetően csengtek a szavai.Shya várakozóan ácsorgott, s igyekezett nem feltűnően bámulni az ifjút. Nem hitte volna, hogy egy szál lepedőben, mosdásból frissen kirángatva egyszer majd hálás lesz Yzarr jelenlétéért. A hím fenyegető szavait, dühödt morranását is boldogan fogadta, mert kivételesen nem ellene, de mellette szóltak, s az ifjú haragja az ő biztonságával kapcsolódott össze.
Ibreath kétségbeesetten gyűrögette a szoknyája szélét, nem tudta, mi tévő legyen. Hallotta a hím hangjából a felgyülemlett indulatokat, a gyógyító még nem végzett... De a fia... már bent volt.
- Én... tudom hogy nem akarod ezt... és … ha hazaküldjük ezzel az indokkal... akkor.. Shya ennél a pontnál szólt, azaz sikoltott közbe.
- Ne! - csupán egyszer szólt, mielőtt ajkaira tapasztott keze útját nem állta a szavainak. Riadtan rázta a fejét. ~ Ne, ne, ne...~ tekintete könyörgött, s bár nem akarta bámulni Yzarrt, mégsem volt képes levenni pillantását az ifjúról. Ha Yzarr hazaküldi, ha megtetszik neki az anyja ötlete... ~Istenek, ne hagyjátok! ~ arcán könnypatakok csorogtak végig, de észre sem vette.
Yzarr felhúzott szemöldökkel hallgatta az anyja hadoválását Most az egyszer egyet tudott érteni az anyja szavaival, de ...a döntés és a mód ahogy meghozta. S őt megkerülte, dühítette.Viszont az Elriathnak adott szava többet ért neki, mintsem hogy ellenkezzen Elriathal. A benne dúló érzelmekből semmi sem ült ki az arcára, az ajkai penge vékonyan álltak,a tekintete kizárólag az anyjára meredt, amiből a korábbi ezüstszín vihar kavargott, amit a szolgáknak is osztott.
Nem kerülte el a figyelmét a nőstény nyikkanása sem, s az sem, hogy őt nézik. A szeme sarkából látta a nőstényke kétségbeesését.
~ Miért akarja ennyire?! Hiszen... hazamehetne... De, hogy?! S a jelentések... borzalom amit a többi családtagjáról olvastam...~
A szavakat mégis az anyjának címezte.
- És?! Jusson eszébe, hogy hogyan került ebbe a családba, s házba Anyám! S kik itt az igazi Urak! Míg, maga csak a Themar nevet viseli,addig engedelmességgel tartozik a ház jelenlegi fejének, s az Örökösnek is. - érzelemmentes hangja hideg volt és távolságtartó, jelentőségteljesen hallgatott el, miközben várta, hogy a verbális pengék szétkaszabolják az anyja fülét.
- De, fiam! - rebegte Ibreath kétségbeesetten, s tett néhány tétova lépést Yzarr felé. - Én...
- Ön, játszik Elriath bizalmával. Azt őrizgesse, az enyémért még sok kört kell futnia.- figyelmeztette Ibreathot, Yzarr.
Shya sírva, félrehúzódva várta az ifjú végső döntését, nem mert még megnyugodni, túl sok forgott kockán.A lány reménykedett ugyan, de még nem merte elbízni magát, hisz tudta, hogy Yzarr szívesen megszabadulna a házasság kötelességétől.
- Tudja, egyedül az vigasztal, hogy Theresával jóban volt. De látom, ez a Kisnőstény ki fog fogni magán! - csendült a gunyoros hangja. - Most pedig induljon, Elriath bizonyára kíváncsi, hogy miért foglalta le a gyógyítóját... - akinek intett, hogy elhagyhatja a szobát, s amaz nem is habozott hogy az Úrfi mellett ellépve menjen a dolgára.Shya, bár érdekelte volna, ki az a Theresa, nem kérdezett rá. Talán szíve mélyén sejtette, vagy csak a nőstények ösztönös ódzkodása az exekkel kapcsolatban volt az, ami meggátolta a kérdésben, a lényeg, hogy csöndben maradt, s nem rontotta tovább a hím amúgy is rossz hangulatát.
Ibreath megsemmisülten meredt a fiára, sosem hitte volna, hogy a rangját fogja felhasználni ellene, hogy elhallgattassa, de megtette. Így szó nélkül lépett el a hím mellett. ~ Tisztára mint az apja, de Yzarrból felelősebb családfő, s hatásosabb megjelenésű lesz, mint Elezear. Ó kisfiam... brácsak ne rontottam volna el akkor...~ A kezeit tördelve hagyta el a nőstény szobáját. ~Erről írok egy levelet, az apjának... Nem engedte megvizsgáltatni magát, engedetlen volt!~
Yzarr szúrós tekintettel méregette a tépelődő anyját, az egész helyzetben az dühítette, hogy megint csak fölöslegesen jártatta a száját tegnap. Az anyjának biztosan. Ettoinra pillantott aki egy köntöst terített a nőstény teste köré most, hogy már higgadtabbak lettek a kedélyek, s a nősténykét sem rázta már annyira a sírás. Shyara hálásan fogadta el a felé nyújtott figyelmességet, s egy halvány mosollyal meg is köszönte.
- Ó anyám, még egy apró megbicsaklás és leszek olyan kedves száműzni magát is, mint ahogy a Mamussal szokta volt tenni... Feltételezem most is valamelyik nyaralóban üdülteti... - morogta a hím bosszúsan.
- Várjon! - szólt utánuk felpattanva Shyara, mielőtt még túl messzire menne Ibreath és az ifjú.
- Apámnak... mit fog írni? - kérdezte félve, ugyanakkor határozottan,hiszen bár úgy tűnt, a vizsgálatot megúszta és a Nagyasszonyt is rendre utasította Yzarr, a lány nem felejtette el az asszony fenyegetését.
Yzarr megrökönyödve pillantott a nőstényre.
- Én?! - döbbent meg értetlenkedve a kérdés hallatán, s elkerekedett szemekkel meredt a Kisnőstényre. Shya a fejét rázta, és Ibreathra pillantott. Yzarr egy hihetetlen gyors mozdulattal termett az anyja előtt. S érdeklődve állta el mind a testével s a karjával is az utat.
- Nocsak...nocsak. - töprengett hangosan. - Idegeneknek merészel jelentéseket küldeni, szeretett kis családom mindennapjairól, amelyben a Siryel lányka is részt vesz?! - szisszegte hangosan, s termete is rájátszott az ijesztő hangnemre. Fenyegető kígyóként tornyosult az anyja fölé.
~ Az istenekre, akár a családi címer, maga a megtestesült Obszidián Kígyó!~
Ibreath megrettenve nyelt egyet,s jól szemügyre vette a hímet. Ez már nem az ő fia volt, akit kényére kedvére formálhatott, s terelhette, a maga ura volt. Minden tekintetben.
- Te jóságos ég!!! - kiáltott fel a nőstény. - Mióta viseled te aaaaazt....- mutatott a hím derekán viselt kendőre. Erre már Ettoin is felkapta a fejét. Valóban ott volt a méregzöld, ezüst sujtásos kendő, s a vörös csomó a kihívás jeleként. Eddig igyekezett meghúzódni, de módfelett érdekes fordulat volt, a kendő.
- Obszidián Kígyó...- suttogta meglepetten Ettoin Shyara kisasszony mellett állva.A tekintetében talán némi meglepettséggel vegyes elégedettség csillant. A kisnőstény értetlenül pillantott a komornyikra, majd kérdőn is, ha látta, hogy a másik rátekint. Ettoin csak megcsóválta a fejét, jelezve, nem felelhet, mire Shyara annyiban is hagyta a kérdést. Kíváncsi teremtés volt, az igaz, de adott pillanatban saját kérdésére jobban várta a választ így inkább Yzarr felé fordult ismét.
- Bizony... most már nem engedelmeskedünk neked... - suttogta halkan Ibreath füléhez hajolva az ifjú, hogy csak ketten hallják. S egyúttal célzott arra is, hogy a Méregfogakat már nem irányíthatja akárki.
- A leveleidet pedig átnézzük, ha nem haragszol. - sziszegte hangosabban a hím, úgy, hogy mindenki hallja immár.
Ibreath a hallottaktól megrökönyödve meredt a fiára, s kétségbeesetten távozott.Yzarr még megvárta hogy a anyja alakja eltűnjön az ajtóban. S csak aztán lépett utána ő is.
Mikor Shyara látta, hogy Yzarr is indulna, váratlanul utána nyúlt.
- Yzarr! - érdeklődve fordult vissza a neve hallatán, csak hogy a következő pillanatban egy vizes kobakot érezzen a mellkasán, s egy határozott ölelést. Yzarr arcán eleinte a meglepetés ült ki, a kezei teljesen a saját combjához simultak, megijedt a nőstény hirtelen megnyilvánulásától. “szedje le rólam”pillantást lövellt Ettoin felé.Aki semlegesen pillantott a párosra. Ám meglepődött a kis nőstény megnyilvánulásán, de ki nem mutatta, csak akkor mert somolyogni, ha már nem látta azt Yzarr.Azután a lány már el is engedte, s két lépést hátrált a hímtől, szinte meglepve saját reakciójától. Yzarr az arcába hulló hajával takarta el a saját zavarát, már féloldalasan állt, csak a nőstény torokköszörülése tartotta vissza. Visszasandítva láthatta, hogy a Kisnőstény pironkodva gyűrögette a köntöse ujját. - Nem tudom, hogyan köszönhetném meg - kezdte a lány kissé rekedten -, de.. ha esetleg van ötlete... szóljon. - mondta kissé sután, s arcán a hálás mosoly mellett orcája sötétebb foltja is árulkodott zavaráról. Több fenyegetéstől mentette meg a hím közbelépése, mint amennyit szavakba tudott volna önteni; vagy amennyit Yzarr türelemmel végig bírt volna hallgatni.
- Tudok segíteni valamiben a Kisasszonynak, vagy mehetek a dolgomra? - kérdezte a komornyik.
- Shya megrázta a fejét-
- Nem, köszönöm... Azaz, dehogynem! Ha az úrfinak nincsen már rá szüksége... megköszönném, ha visszahozná a hajkefémet - mondta a lány, s bár szavait Yzarr értelmezhette úgy, hogy neki szólnak burkolt célzásként, de a Kisnőstényneke szébe sem jutott, hogy az ifjútól kérje, hogy hozza a szobájába a tárgyat..Yzarr torokköszörülve pillantott a nőstényre, majd elkapta a tekintetét végül egy nagy levegőt véve lenyomta a kilincset és valamit mormogva távozott.
~ Nem volt rajta semmi! És... azok a keblek...És az a rohadt fésű...~
Halkan felmordult, még érezte az orrában a nőstény tiszta illatát. Ismét felmordult, amikor eszébe jutott az, ahogy a vékony pólóján keresztül megérezte a puha testet az ő felsőtestéhez bújni.
~ Hűtsd le magad!~
Figyelmeztette magát gondolatban. Sosem volt fából, és ha alkalma adódott rá, élt is a lehetőséggel. De most?! Várhat hat kerek hónapot arra, hogy egyáltalán még egyszer érezze a nőstényt legalább ilyen közelségben, mint most...
Hangosan vágódott ki a szobája ajtaja, majd csapódott be mögötte. A kezében a takarójával s a párnájával.
- Tessék! - nyomta Ettoin kezébe a fésűt, aki érdeklődve kukkantott ki a nagy csapkodásokra. A komornyik elvette a kis kefét és visszalépett a nőstényke szobájába, hogy átadja a tulajdonát a Kisasszonynak.
~ Rá biztos nem fogok várni addig... Majd holnap, kiruccanok...~
Döntötte el a hím magában Yzarr, s a könyvtárszobából nyíló rejtekajtó felé vette az irányt, ma a toronyban fog aludni. Hogy biztosan ne zavarják meg a nyugalmát. Útközben egy Méregfog átadta neki az aktát és a naplót, amit a hím korábban belefűzött, azt valaki ugyanoda fűzte vissza. S kapott még egyet, hogy holnap Dorean este megbízásra menne, s át kéne nézni a küldetés feltételeit. Ezekkel egyensúlyozott a karjában, miközben a könyvtárszoba falába rejtett gombot megnyomta. Egy volt a sok csicsás arany fali dísz közül. Odafent pedig elolvasva a jelentéseket és Dorean aktáját úgy döntött csatlakozik Dorean küldetéséhez, nem bírta, hogy itthon annyian zsongnak körülötte.
A Kisnőstény megköszönte visszakapott hajkeféjét, és dolgára engedve Ettoint, nekiállt rendbe szedni magát. Sokat bajlódott még nedves tincseivel, de végül minden kócot és gubancot sikerült kiszednie a hajából.
Surra, aki a viharban úgy elszaladt, békésen mosakodott Shya lábánál. A lány elmosolyodott, látva macskája nemtörődöm könnyedségét, majd úgy döntött, új lapot kezd írni kölcsönadott naplója folytatásaként.
~Hosszú nap volt, és mondhatni szörnyű...
Vihar volt kint is.. bent is.. de még mekkora!
Ébredés után nem sokkal kimentem lerajzolni Ébent és Kristályt, és igen gyorsan telt az idő.. A már említett vihar csúnyán kibabrált velem, a lugasig kergetett. Ott persze Yzarr ücsörgött, én pedig észre sem vettem. hogy megijesztett... De végül alaptalannak tűnt a félelmem.
Bár nem olvasta a naplót, ahogyan eredetileg szerettem (?) volna, utólag úgy tűnik, ő döntött jól.
Annak ellenére, hogy előkerült pár kínos kérdés, mint például, hogy hogyan is lehet kezelni a hímek feszültségét, khm.. szóval effélék és Yzarr kezdeti haragja (melyet a Yazit ért gúnyolódásom okozott) után egészen érdekes volt megmutatni neki egy-egy bejegyzésemet.
Szinte... szinte jólesett, hogy hajlandó elfogadni, amit felajánlottam. Legalább adott lehetőséget arra, hogy elmagyarázzam, amit olvasott, még mielőtt félreértené.
A vihar viszont nem tetszett... Még mindig félek a dörrenésektől, és bár nem csodálkozom rajta, azért jó lenne már kinőni...
Érdekes, mennyire ledöbbent atyám büntetésének említésekor... Ez legalább egy egyértelműen őszinte reakciója volt. Tetszett, hogy kivételesen nem merev, marcona, morgós módján reagált.
Az a lámpafényes élcelődése viszont felpiszkált... Látott is meg nem is...Nem tudom eldönteni, zavart-e akkor vagy akár most... Végtére is, károm nem származott belőle...
Bár.. kiszámíthatalan, de... Mégis. Hosszútávon nem árt, ha tetszem neki.. vagy nem?
No meg... az a versike amit rögtönzött! Nevethetnékem támad tőle, pedig biztos, hogy csak gúnyolódott. De.. Úgy tűnik, mégis csak van némi humorérzéke?
Ehh... Furcsa egy nap volt.
Többet beszélgettünk az elmúlt két nap során, mint amennyit marakodtunk előtte.
De az istállós fiaskót elkerültem volna, ha lehet.
Az a taknyos tuskót pedig esküszöm, kasztrálom, ha még egyszer ki meri nyitni a száját! Hogy jön ő ahhoz, hogy...
Arrgh... Haragszom rá. Bár magamra kellene inkább. Miért nem hagytam, hogy Yzarr leszerelje a kölyköt? Ha tovább fenyegeti, talán tartja a száját...
Nekem is be kellett volna fognom a sajátomat...
Ibreath... Gyűlölöm azt a nőstényt! Hogy lehet ennyire... eennyire... rosszindulatú?
“Céda...szajha...” Hogy merészeli?! és a vizsgálat...Tényleg azt hitte, hogy majd engedem, hogy a gyógyító nyúlkáljon... még a kedvesemnek sem engedtem...akkor majd Yzarrnak... vagy a gyógyítónak...
Nem is tudom, melyiknek engedném meg előbb...
Brrr! Hagyjuk. Yzarr fél évig még elkerülhető, az orvos meg majd akkor jöjjön a közelembe, ha szülök...Addig lehet engem és az ártatlanságomat békén hagyni...
Bár... érdekes volt... Hogy megdermedt, mikor megöleltem. Ostoba ötlet volt, de.. kicsit jólesett.
Nagyon sokkal tartozom neki a mai napért.
Ha nem jön be, az anyja ennél is jobban megszégyenített volna. És.. nem. Belegondolni sem akarok, mi lett volna atyám reakciója, ha megírja azt a levelet.. Vagy ami még rosszabb, hazaküld!
Különös... Yzarr megszabadulhatott volna tőlem...
De mégis.
Nem tette. Bár tudhatnám, miért!
Akárhogy is...Hálás vagyok neki.
~~~~~~~~~
A kisnőstény letette a tollat, s ölbe kapva Surrát, ágyba bújt.
A lényeget kiírta magából, a többivel, úgy gondolta, meg tud birkózni írás nélkül is.
Ahogy eszébe jutott Yzarr dühös kitörése és a Hárpia megrökönyödése, elmosolyodott.
~ Obszidián Kígyó... ~ derengett fel még a név, s már aludt, mire töprengeni kezdhetett volna a jelentésén.
Szó nélkül bújt ki belőle, és csapta le az asztalra. Surra időközben eliszkolt, Shya látta az apró ezüst foltot a fűben. De nem volt ideje a macskáért aggódni, tudta, hogy ügyes jószág, más vihart is túlélt már. Bólintott a hímnek.
- Mondja, mit tegyek!- szólt.
Yzarr a mozdulatot egyértelmű igennek vette. Míg ő néhány gyors mozdulattal a tepsi alá csúsztatta az aktát és a nőstény naplóját, majd letakarta a tepsi tartalmát a konyha ruhával, arra pedig a nehezékként használt tőrét tette. Talán megmaradnak a papírok, ha az ételhez nem sok reményt fűzött is. Máris nyúlt a nőstény csuklójáért, s húzta maga után.
- Futunk a pajtáig. - felelte immár az esőben futva, és érezte a mögötte kitartóan futó nőstényt. Ha nem lett volna elég, még maga is rásegített volna, de nem volt rá szükség. A kis nőstény kitartóan és igen engedelmesen sprintelt mellette. Akárhogy siettek, még így is bőrig ázva és csurom vizesen érkeztek meg az istállóig. Itt a hím elengedte a nőstény kezét, Shya pedig lihegve dőlt az első közelébe eső oszlopnak. Látta, ahogy Yzarr végigrohant a bokszokon, de nem találta a lovait. Aggódott... nagyon! És ezt Shya is látta, de többet tenni nem tudott egyelőre, mint hogy igyekszik visszakapni a levegőjét és ugrani, ha szükség van rá, de legfőképpen nem akadályozni Yzarrt a mozgásában.A hím hófehér pólója teljesen átázott, s nedvesen tapadt a bőréhez.,Shya bézs ruhája nemkülönben. Többször is fütytentett, mire meghallotta Ében hangját, s a másik, kétségbe esett harcias nyihogást.
- A pajtához - szólalt meg a hím, mire Shya ellökte magá a gerendától és futott utána, bár már kevésbé könnyedén, mint ahogy először indult. Yzarr addigra már újfent az esőben rohant a pajtához, ahol is Ében állta el a kitörni készülő Kristály útját. A csődör mindig úgy táncolt, hogy a kanca ne férkőzhessen ki az esőbe.
- Nyugalom kislány, nyugalom! - hallatszott Yzarr hangja, a futás meg sem érződött rajta. Nem lihegett egyáltalán. - Kezeit feltartva igyekezett közelebb a hószín kancához és közben halkan sugdosott. Kristály nem egyszer ágaskodott fel s kapált a hím felé is, de végül sikerült beszorítani az egyik sarokba, ahol Yzarr a mögötte lépkedő Ébent is érezte. Shyara döbbenten figyelte a hím és Ében összhangját; ahogy ló és lovasa jól láthatóan kancáért aggódott, és azt próbálta védeni.
- Húzza be az ajtót és gyújtsa meg azt a lámpást - utasította a nőstényt Yzarr, mire Shya szó nélkül ment, és teljesítette a másik parancsát. Miután meggyújtotta a lámpást, odavitte a hímnek, majd félreállt. (viharlámpás, ugye?XD) Mindkét ló remegett az indulatoktól, de a gazdájuk közelsége úgy tűnt, csillapította a kedélyeiket. Kristály szeme fehérje vadul villogott.
- Ide adná a keféket? S azt a rongyot? Valahol van egy hordó, abból merítsen vizet abba a vödörbe. - Minden úgy volt, ahogy tegnap hagyta, a vödör, a hordó a kefék és a rongyok... annak a helynek a környékén, ahol feküdt.Shyara, bár a hím szavai elég parancsolóan hangzottak, Yzarr számára talán meglepő módon egyáltalán nem tette szóvá a hangnemet. Sőt, szinte még örült is neki, mert így legalább felesleges tiszteletkörök nélkül tehette azt, amivel a legtöbbet tudott segíteni. Légzése is lassan visszaállt a normálisra, csak a hangosabb dörrenések alkalmával kapott levegő után. Yzarr az átnedvesedett pólóját amint volt lehetősége rá, levetette magáról, s a nőstény felé nyújtotta. Shyra meglepetten pislogott a gesztusra, majd kissé tétovázott.
- Kérem... kiakasztaná valahova? - kérdezte Shyától a hím, miközben a lovaihoz fordult, s nyugtató szavakat mormolt nekik továbbra is. Kicsit azért fázott a hideg eső miatt de most ezt tartotta a legkevésbé fontosabbnak.A lámpafényben megcsillant Yzarr izmain a víz, és ez Shya pirulására a lány figyelmét sem kerülte el. Zavartan kapta el a tekintetét és terítette ki az első közel eső vízszintes felületre a pólót.
Yzarr eddig háttal állt mind a nősténynek s az ajtónak, de kénytelen volt átmenni Kristály másik oldalára, hogy ott is megtisztítsa a tajtéktól a lovát. Az állat gerince fölött pillantott a Kisnőstényre. Aki távolabb áll tőlük, de így is ki tudta venni a karcsú alakját s azt is hogy a bézs színű ruha egyáltalán nem takar már semmit sem , úgy ahogyan kéne... A tekintete visszasiklott az állat oldalára. Yzarrt melegítette a két állatból kiáramló hő.Így a hideg kevésbé tűnt fel neki.A lány felkarja libabőrös lett, ahogyan tétlenségében lassan ráébredt, hogy hűvös a levegő, s mivel nem tudta, mit tehetne, tétlen nézelődött. Persze hamar észrevette saját ruhájának állapotát, és fülig pirulva kapta maga elé a karjait-
Yzarrból egy halk morranás tört fel, amit lehetett akár a nőstény zavarára is érteni, de a pillanatokkal később eltűnő s nem sokkal utána guggoló mozdulatra is, ahol tovább morgott aggodalmasan.
Ha feltűnt neki a nőstény vacogása még nem reagált rá, ám ha már igazán idegesítette volna, megszólalt.
- Létrázzon, akkor nem fog fázni...van bent létra - felelte mogorván.
Shya felhorkantott. - Ugye nem mondja komolyan, hogy efféle rossz viccekkel próbálja levezetni a feszültségét? Pláne, hogy rajtam.. -tette még hozzá morogva, és megdörzsölte a karját.- Sajnos halálosan komolyan gondoltam. Erősítené a combját és a karját, s nem mellesleg eközben még fel is hevülne a teste. S kevésbé fázna. A látvány...az viszont nekem kedvezne. - felelte elmerengve, miközben kipillantott Kristály első lábai mellett.- Köszönöm, de majd lovagolok, ha hevülést és comberősítést szeretnék - vágta vissza a lány félig tréfálva, de teljesen kétértelműen és pimaszul.
- Nem tudtam, hogy maga ilyen könnyűvérű... - hangjából némi meglepődöttség volt kihallható.
- Nem is tudhatta.. - vont vállat Shya flegmán, majd elkomorodva folytatta: - és nem is fogja még egy darabig.
- Gondolja? - kérdezte egyértelműen kihívásnak vette a nőstény imént elhangzott szavait.
- Persze. Egy levetett póló nem elég ahhoz, hogy lenyűgözzön - grimaszolt a kisnőstény közömbös távolságtartással.
- Ó, tán frigid? Vagy a nőket szereti? - találgatott a hím, pimaszul.
- Komoly gondban lenne, ha igennel válaszolnék...-vetette oda Shya lenézően a gondolat felmerülése miatt.
- Csak szeretné azt hinni... - felelte vigyorogva Yzarr miközben felkelt Kristály mellől, hogy annak farához közelítsen, a kezében egy lószőrkefével. - Tudja, nincs annál izgatóbb látvány ha két nő egymással van elfoglalva egy hatalmas ágyon. - aztán egy pillanatra hallgatott el. miközben kezeivel a lova farkát fogta és fésülte. - Ha frigid? Akkor talán, de megoldanám. Nem kell ahhoz maga, hogy jól érezzem magam a hitvesi ágyon kívül is. - Oh, ha ilyen találékony, akkor valóban nincs okunk aggodalomra. - felelte Shya könnyed mosollyal az arcán, már csak azért is, mert így kikerülhette a választ. Addig jó, míg a hím nem tekint rá ágybavihető nőstényként; addig legalább elkerülheti a hím közeledését.. Talán.- Mondja a parketta fonást hogy kell elkezdeni? - töprengő hangja gyökeres váltás volt az iménti párbeszédhez képest. Meg is lepte vele a lányt. Érdeklődve pillantott a Kistnőstényre s várta a reakcióját.
- A parketta fonást nagyobb felületre szokták használni.Középről kiválasztanak három vékony szálat, majd keresztezik őket, mint a hagyományos fonásnál. Azután mindig a szélső szálhoz hozzáfognak a még fel nem használt tincsekből egy keveset, és végül fokozatosan eljutnak a sima fonásig. Kristálynak nem ajánlanám, legfeljebb a sörényéhez. A farkát négyes vagy ötös fonással díszíteném, ha valami érdekeset akar... -felelte Shya könnyedén, bár az arcáról még nem tűnt el a meglepettség.
Yzarr elmerengve hallgatta a beszámolót, valahogy így képzelte ő is. Bár a parketta fonást mindig Yazira bízta. A hármassal elboldogult, a négyes és az ötös már bajosabb volt.
- Ezesetben, megadná a kezdő útmutatást? A négyeset vagy az ötöset. Yazi próbálta elmagyarázni, de tanításban sosem volt jó... - nem kerülte el a figyelmét, hogy a nőstény még mindig meg van lepődve a hirtelen fordulaton, de nem tette, nem is akarta szóvá tenni.
Shya bólintott, és elmosolyodott.
- Ha hagyja magát, megpróbálhatom megtanítani rá én is... - felelte segítőkészen a Kisnőstény.
Szem forgatással válaszolt a nőstény szavaira, majd ellépett a lova mellől aki már kevésbé ágált a vihar ellen. A két ló közül lépett ki, s Ében másik oldalán vezette el a nőstényt Kristály hátsófeléhez. Ében értelmes tekintete a pároson függeszkedett, miközben nagy nyugalommal ropogtatta a szénát.
- Rajta, had nézzem a kacsói táncát, de csak lassan.
Shya elmosolyodott a szóhasználaton, és miután Yzrarr odavezette a lóhoz, ötfelé bontotta annak szőrét. Ezután a baloldali szálat keresztbe vetette a másodikon, majd alábújtatta a harmadiknak, és megint fölülről keresztezte a negyediket.
- Egyet fent, egyet lent, míg a végére nem ér... Azután megint balról, egyet fent, egyet lent... - magyarázta a hímnek, s mutatta is, ahogyan Yzarr kérte, lassan.
Szó nélkül vette át a nősténytől a fonatot s a korábbi instrukciókat figyelembe véve lassan kezdte a szálakat a helyükre tenni. Látszott, hogy nagyon odafigyel arra amit csinál ám mégis kicsúszott egy szál, kicsit szét is esett a fonat, s morogva pillantott a nőstényre.
- Pedig nem ajánlatos sokáig állni egy ló faránál...
- Ha nem lennék csurom víz, felajánlanám, hogy itt a hajam, gyakoroljon előbb azon...de így.. inkább a mielőbbi fürdőt javaslom...- tartott vissza a lány egy tüsszentést, igen kellemetlen arcot vágva, s várta Yzarr válaszát.
- Menjen csak, én még maradok. - felelte Yzarr, s visszafordult Kristály szőréhez, hogy befonja. - Bár még igen csak esik odakint az eső...ha kerít egy zsákot, amit a feje fölé tarthat kibírhatja alatta valameddig, még. - s merengve pillantott a felettük elterülő gerendák felé.
Shya fancsali arccal pillantott ki a zuhéba, és igencsak elment a kedve a ficergéstől... De ugyanakkor meg fázott is, és nem tudta, mit kellene tennie...Megdörgölte a karját, és tanácstalanul tekintett körbe a pajtában, hátha talál valami száraz anyagot, amit magára teríthetne nedves ruhája helyett.
- Ó egek, megfagy a tej is a szájában, jöjjön!-azzal megragadta a nőstény karját, amit Shya engedelmesen tűrt, hiszen a másik nem volt durva, sőt.. úgy tűnt, van valami ötlete, hogyan segítsen a lányon, így a kis nőstény engedelmesen hagyta magát, ahogy Yzarr finoman kipenderítette a lovak között a pajta közepére. - Maradjon ott. - utasította a Kisnőstényt. Tenmaga pedig eltűnt az egyik létrán a széna bálák között az első emeleten. A morgolódását még a pajta közepén is lehetett hallani.
Shya állt és várt, s mivel nem foglalta el magát semmivel, így figyelme a viharral együtt járó dörrenések felé fordult. Ennek eredményeként minden egyes robajnál összerándult.A hím morgolódásával nem foglalkozott, igyekezett nem meghallani azt, már csak azért is, hogy ne legyen oka megsértődni vagy vitába bocsátkoznia a másikkal.
Kisvártatva a nőstény felé kezdett néhány zsák repkedni a levegőben ,amik valahogy szinte pontosan a Kisnőstény fejét akarták beteríteni, mindig. Az első sikerrel is járt, de Shya hamar lelökte magáról, a többi elől pedig odébb ugrált. Nem sértődött meg a dologtól, hiszen ha kevésbé tartott volna a hímtől, ő maga is bepróbálkozott volna ezzel az ugratással.Végül megjelent Yzarr is egy méretes zsákkal, ebben zab volt. Azt lerúgta a földre, majd könnyedén érkezett meg a zsák mellé ő is. A tenyereit összeütögette és érdeklődve pillantott a nőstényre s a körülötte levő zsákhalomra.
- Azt hiszem, most már lesz mibe takaróznia. - ironizált, és ha hagyták, akkor visszament lófarkat fonni.- Ez, látja, kétségtelen - helyeselt a Kisnőstény, és felemelte az egyiket. A zsák, bár durva szövésű anyag volt, de legalább száraz, így tökéletesen működött törölközőként. Shya ennek örömére végigdörgölte a karját, hátát, valamelyest haját is próbálta szárítgatni, de nem járt sok sikerrel ez utóbbi esetén.
- Csak óvatosan... nem tudhatja, hogy milyen bogarak lakják...- hallatszott a hím hangja Kristály és Ében párosa mögül.
Shya felfigyelt.
- Köszönöm.. bár szerintem ők jobban félnek tőlem, mint fordítva -felelte tréfálkozva a lány, de azért kirázta a következő zsákot, mielőtt birtokba vette volna.
- Végül is nem az én dolgom, ha a viszketéstől nem fog tudni aludni...
A lány eleresztette füle mellett a megjegyzést, és egy kevésbé belátható zugba vonult. Miután meggyőződött róla, hogy Yzarr nem látja őt, megszabadult a nedves ruhától, és végigtörölte magát. Egy száraz zsákot maga köré tekert, és szorosan összehúzta magán, nehogy leessen.
Yzarr figyelte amint a nőstény elvonul s nem volt rest megjegyezni, amit látott.
- A lámpa fénye igazán kiemelték kegyed domborulatait, ennyi erővel ott is öltözhetett volna, ahol még az imént állt... - hangja szórakozottan csengett, miközben visszafordult a fonási művelethez.
- Ez esetben legyen hálás a lámpásnak, amiért olyasminek az árnyékát tára a szeme elé, amit egy darabig még nem csodálhat - vetette oda Shya könnyedén a hímnek, és nem igazán zavarta, hogy az árnyék mennyt mutatott belőle. Túl jól érezte magát szárazon.
- Olyan kis ártatlan maga... mindig csak egy darabig... jó ideig... fenyegetőzik a testével, mintha nekem az számítana.- diadalittas fény csillant a szemében amikor sikerült túljutnia az iménti kritikus ponton a fonatban. Végül csomót kötött Kristály szőrére, hogy megakadályozza a kibomlástól.
Megpaskolta a kanca hátsóját, aki fújtatva toporgott örömében, hogy ismét mozoghat. Most a sörényét kezdte kifésülni.
A kisnőstény kiterítette a ruháját, és visszasétált a hímhez.
- Nem tenne megjegyzéseket ilyen sűrűn, ha nem figyelt volna fel rá - állapította meg higgadtan, és bár szavai öntetnek tűnhettek, a hangjából ez nem érződött. Puszta ténymegállapítás volt, ezt a hím is érezhette.
Yzarr érdeklődve fordult meg a mellette megjelenő nőstény hangjára. A tekintetét végigfuttatta a nőstényen. S a mutató ujjával nyúlt a zsák takaró pereméhez amit beakasztott oda, s úgy húzta közelebb magához a Kisnőstényt. Shya elhatározta, hogy ezúttal nem hagyja magát megrémíteni a hím közelségétől, így csupán a biztonság kedvéért tartotta a zsákon az egyik kezét, de nem kezdett hátrálni.
- Igaza van. Már a puszta zsák látványától is kiéhezett tigrisnek érzem magam. A nő aki zsákkal a testén hódította meg az ifjú Themar Úrfit, ez hatásos szalagcím lenne az egyik újság címlapján, nem gondolja? - folytatta.-
Megtaláltuk a levelet, amit hátrahagyott, mielőtt a zsák utáni kielégíthetetlen hajszába vetette volna magát.:
Kegyelmezz nekem, te zsákos nőszemély!
Tested kívánom, s ég bennem a szenvedély!
Nincs most időm erre, levelem szolgáljon okulásul,
Kerüld, ha meglátod a nőt csuhástul!- vágta rá a Kisnőstény kuncogva, amint rájött az Yzarr által felállított vers-szabályra, és a rím is eszébe jutott. Kacagott a hím lökött-rögtönzött rigmusán, és közben megpróbálta leemelni Yzarr mancsát a zsákjáról.
~Ruhátlanul...~
- Kíváncsi a végére, vagy folytatja egyedül? - felelte kissé sértetten, bár koránt sem ellenségesen, a kezét mindenesetre ha nem is az első nógatásra, de a másodikra levette. Kristály ugyanis már kezdett érezhetően nekifeszülni a hátának, jelezve, hogy neki nem tetszik a nőstény közelsége.
Miután sikerült elérnie, hogy Yzarr elengedje, Shya biztonságos távolságra hátrált a hímtől, bár még mindig kuncogott.
- Nem csak tigris, de költő is! Ha van folytatása, kíváncsian várom az előadását. - felelte a Kisnőstény vigyorogva, és ha talált kényelmes helyet, leült. - Mondja, mi lesz a címe?
- Hah! - eresztett meg egy elfojtott kacajt a bók hallatán. - Ha kész lesz, elmondom. Mindazonáltal lehet, túl pajzán lenne a tovább része a finom kis füleinek. - s nekidőlt Kristály hátának. Ében eközben megfordult, hogy ő is a gazdája feje mellett foglaljon helyet. Így Ében hátára könyökölt fel.
- Lássuk csak.: - megköszörülte a torkát. s belekezdett.
Kerüld, ha meglátod ruhátlanul.
Eszed veszted a boldogságtól,
Ha barna zsákja karodba hullik, pillantásodtól!
Shyara halk kuncogása kísérte Yzarr előadását.
- Arra aztán várhat, uram,
s bár tudom, kevés rajtam a ruha,
ez nem jelenti azt, hogy.. huha...
Szóval nem jelent semmit. -zárta rövidre a saját rigmusát Shyara egy torokköszörüléssel.
Yzarrból egy gunyoros, prüszkölésszerű kacaj szállt fel, s inkább elfordult.
- A címe, azt hiszem Zsák lesz, vagy Az ibolya zsákja. Választhat...- felelte Yzarr töprengve.
- Ibolya? - rökönyödött meg a lány. - Tán virágot is gyűjt hozzá?
- Egy már van... bár az ibolyát mint színként értettem - pillantana hátra a válla felett. - Tudja, a költői szabadság.... Senki sem tudja mi rejlik a sorok mögött, csak maga a készítője.
Az egy már van mondatot nem teljesen értette a lány, de a többin is csak vállat vont.
- Valóban. - felelte mosolyogva.
- A cím ez lesz és kész. - döntött Yzarr határozottan. Shya annyiban hagyta a hím döntését, és egy kis időre elhallgatott. Hagyta, hogy a másik zavartalanul tovább játsszon Kristály sörényével, és csak néha tüsszentett egy aprót, és a hangosabb dörrenéseknél rezzent meg, de nem kiáltott fel úgy, mint még a lugasban.Odakint egy hatalmas csattanás hallatszódott majd a villanás is bekúszott a pajta résein, ez felülmúlta a lugasnál hallott hangot.. A dörrenésre Shya akkorát ugrott, hogy véletlenül az ajkába harapott ijedtében, és balszerencséjére fel is sebezte azt.Fel is jajdult, majd szájához kapott, de a fájdalom csak pár pillanatig tartott, helyét tompa lüktetés, majd zsibbadás vette át, ami nem zavarta annyira a lányt. De nagyon megijedt a hangtól, s a hím felé pillantva láthatta, hogy őt sem hagyta hidegen. Yzarr szíve hevesebben kezdett verni, s automatikusan hátrált ki a két ló közeléből. Most először volt leolvasható az arcáról a félelem, ahogy Kristályra pillantott.
~ Nem...nem... kis anyám! Bent maradsz és nyugodt leszel!!! ~
- Nem engedem, hogy belepusztulj a viharba...- morogta a kancának. Miközben visszalépett Kristályhoz, hogy a pofáját vonja a mellkasához, vett pár mélyebb levegőt, s a légzését is igyekezett lenyugtatni, hogy a szívdobbanásai is egyre lassulhassanak. Gyengéden fogta be Kristály fülét, mire a Kisnőstényre pillantott, akit látott felállni.
Shya tétován felállt, és közelebb húzódott a hímhez és Ébenhez.
- Mit akar? - kérdezte kissé rekedten.A tekintetében fáradtság mutatkozott, miközben ezt kérdezte.-
A kisnőstény megcsóválta a fejét.
- Semmit - motyogta, és ahogy a kezére nézett, mintha egy kevés vért látott volna. Yzarr követte a nőstény tekintetét, majd megállapodott annak ajkánál. ~Hát ezért a fémes íz.. Nagyszerű, ügyes kislány.. ~ gondolta cinikusan Shya, de nem zavartatta magát.
- Mit csinált? - kíváncsiskodott a hím. Ugyanis a villámláskor a saját lovai jobban lefoglalták a hímet mint a nőstény riadalma.
Shya gúnyosan szusszantott.
- Megharaptam magam, ijedtemben - felelte, és látszott az arcán, mit gondol erről a balfék mozdulatról.
- Megesik... miért fél ennyire a vihartól? - kérdezte továbbra is kíváncsian a hím, miközben elengedte Kristály fülét és a pofáját meg a nyakát kezdte simogatni az állatnak. Úgy érezte, hogy talán ráfér a nőstényre a beszélgetés, bár ő inkább Kristályért aggódott jobban.
- Egyszer büntetésből nem engedtek haza vihar idején... felelte Shya, és ha látta az érdeklődést vagy értetlenséget a hím arcán, folytatta. - A húgom szólt, hogy baj van, siessek segíteni, én pedig mentem.Aztán egyszer csak eltűnt előlem, és akkor már azért szaladtam, hogy őt megtaláljam. Sokára értem csak haza, ahol apám és persze ő már vártak.Atyám nagyon dühös volt, amiért nem hogy engedély nélkül távoztam, de még a húgomat is elcsaltam. Mikor mondtam, hogy nem így történt, még dühösebb lett. Közölte, hogy ha van merszem a kisebbre terelni a gyanút, akkor legyek elég bátor ahhoz is, hogy odakint gondolkodjam azon, mit is csináltam, és bezárta előttem az ajtót.
- Most ugye csak viccel?! - volt itt minden: felháborodás, értetlenség és döbbenet. Valahogy nem fért a fejébe, hogy egy szülő ilyet tegyen. Ez nem illett bele a családról alkotott elképzeléseibe. Se az apja, se Elriath és Ibreath sem folyamodtak ilyenhez. Történt bármilyen rossz is. Bár, meg kell hagyni, ha a húga rossz fát tett a tűzre, azt inkább bevállalta helyette. De... ilyet?!
- Gondolom, a húga nagyon örült, hogy így alakult a nővére napjának további része? - kérdezte, s csak feltételesen puhatolózott, valami rémlett a testvéri viszonyból is az aktából. Bár azt csak felületesen átfutotta.
Shya szomorúan bólintott.
- Ejgen. Minden oka megvolt az elégedettségre.Volt még pár aljas húzása, mire végre felfogtam, hogy valóban szándékosan pakol alám, hogy atyánk figyelmét és dicséretét kivívja. Eltűnt váza, elveszett ékszerek...- Shya vállat vont, mintha ez olyan megszokott lett volna. - A legszebb az volt, amikor odaadta apánknak a naplómat - nevetett fel keserűen. A hím nem szólt közbe, csak csöndben hallgatta a beszámolót. Ám egy erősebb harapás a vállába észre térítette. Morogva fordult a kanca felé, aki majdnem megint megcsípkedte a hímet, de mivel észrevette, hogy amaz már rá is figyel, megböködte a hím vállát, majd a hasa felé hajolt és bökött a fejével. Yzarr gyanakodva lépett el a lova fejétől, hogy a hasat is szemügyre vehesse, finoman érintette meg a kanca hasát, s meglepetésében felhördült.
- Ki ne pottyantsd, te meg maradj ott, ahol vagy! - Mivel Shya nem tudta eldönteni, kinek szól ez, még véletlenül sem mozdult sehova. - Mozog... biztos csak mindketten megijedtetek, ne csináljátok velem ezt, könyörgöm! - kétségbeesetten hátrált az egyik szalmabáláig, ahol a hajába markolva huppant a fenekére.- Csak két hétig voltam távol... és még nincs itt az ideje! - morogta maga elé meredve, s a kanca hasát kezdte fürkészni.
Shyara sajnálkozva figyelte az ideges hímet, majd a kanca felé fordult. Látta, mennyire feszülten hegyezi a fülét, és hogy időnként a talajt kaparja.
Engedély nélkül kezdett halkan dúdolni, majd fokozatosan énekelni is.
- Gondolja... hogy ez...~ használni fog?! ~ folytatta kétségbe esetten. de inkább befogta.
- Szól a nóta halkan, éppen csak, hogy halljad....Levegőben ide-oda kanyarog a dallam.Utána, ha mennél, semerre se lelnéd...Elvitte az esti szellő, akárcsak a pernyét...- énekelte a lány, egy tétova vállrándítás kíséretében.
- Hátha segít, taalán... s megnyugszik majd a lány...ezután, ha minden rendben, elcsitulunk aztán...- felelte a dallamot énekelve a hímnek, majd folytatta a dalt, megint csak dúdolva.
Halovány mosoly futott át Yzarr arcán, felült teljesen a szalmabálára s a hátát nekivetette a másik szalmának. Most hogy ült kezdett egy kicsinyt fázni. A tarkóját nekitámasztotta a bálának, s úgy pislogott a lovára, majd néha a nőstényre is. A kezeit a felhúzott térdén pihentette. Próbált nyugodt lenni, de nem igazán ment neki, mert túlságosan féltette az állatait. Mindazonáltal kellemes volt a nőstény hangja, így megengedte magának azt a luxust, hogy lehunyja egy kicsit a szemét. S úgy figyelje a Kisnőstény hangját s az esőcseppek kopogását a tetőn.
Shya kitartóan énekelt, és hangja csak még kedvesebb lett, ahogyan igyekezett elfojtani mosolyát, amit az ellazuló hím látványa okozott.Ám sajnos a dalnak nem volt több versszaka, amitől elég monotonná vált, és ezt Shya is megérezte. Kezdte nagyon unni az éneklést.
- Elállt az eső... - szólalt meg a hím egy idő után. A kanca Yzarr ölébe hajtotta a fejét és oda szuszogott, aminek Yzarr most örült, mert legalább melege volt. - Ne nekem köszönd... - morogta a hím halkan, miközben kikerülte a hatalmas fejet, s végig futtatta a kezét a kanca nyakán, kissé a sörényét meghúzva miközben felállt, s a nősténnyel szembe fordultak. Csak néhány finom érintés volt és a kanca az egyik első lábát előre csúsztatta arra pedig a fejét hajtotta mintegy meghajlás képen.
- Köszönöm...- felelte szinte abban a pillanatban a hím is. miközben a nőstény arcára tekintett végül ellépett a lova mellől, és útközben felnyalábolta a nedves pólóját majd az ajtó felé lépett, amit elhúzott.
Shya meglepetten nézte, ahogy a kanca szabály szerűen meghajolt előtte, s Yzarr hangja is érdekes volt. Tényleg hálásnak tűnt, és ez jólesett a lánynak.
~ Szívesen...~ -felelte volna, ám megakasztották.
- Itt van Yzarr, megtaláltam! - hallatszott az egyik szolga hangja. - Jah, izé, az Úrfi! Most lépett ki a pajtából. - s fordult is vissza a kis siheder, hiszen az udvariatlanság miatt legszívesebben már rohant is volna vissza a házba, de lehetősége sem volt, mert a hím megállította a hangjával.
- A kisasszonyt se felejtsd el megemlíteni! - kiáltott a suhanc után. Aki értetlenkedve állt meg. - Itt van ő is, bizony!
- Mi, hogy de, hogy jaaaj! Na ne..... juj, és maga félmeztelen! - szemtelenkedett a siheder. Shya értetlenül állt meg nem messze Yzarrtól. A beszélgetésből egy szót sem sikerült kihagynia, így értette a fiúban összeálló téves és hormonoktól hemzsegő gondolatot.
- Takarodj anyádhoz és fogd be a szád! - ordította magából kikelve a hím. - Üzenem Ettoinnak, hogy készítse elő a fürdőt!
Összerezzent a hím dühödt hangjára, majd karján ázott ruhájával, óvatosan megérintette a hím karját.
Felhúzott orral pillantott le a nőstényre megérezve a karján az érintést.Afféle “mivan?” nézést produkálva.Shya nem rezzent vissza a pillantástól, csupán egy békítő mosollyal reagált rá.
- Ne morgolódjon, nem ér annyit a kölyök. Az más kérdés, hogy holnapra már pletykálni fognak... - De az a maga hírét csak javítja... ~az enyémen viszont folt eshetne...~ tette hozzá gondolatban.
Egy horkantás kíséretében rázta le a karjáról a nőstény kezét.
~ Hát nem engem fognak átvizsgáltatni a felcserrel...~
Azzal visszafordult, hogy becsukja a pajta ajtaját.
A kezében ott volt a hideg és csuromvizes pólója. Felcsavarta, majd a nőstény fenekére csapott vele.A Kisnőstény felsikkantott a csípős érzéstől, és már ugrott volna neki a hímnek méltatlankodva, ha annak mondata nem dermeszti le őt.
- Induljon, mert a gyerek még azt fogja mondani, hogy nekem esett egy szál zsákban és az istállóig sem bírta ki, s maga fog hátra hagyni nekem egy levelet... - utalt a pajtában rögtönzött versére.
- Próbálja csak meg, és garantálom, hogy csak álmodni lesz képes a pajtáról és társairól a jövőben...- sziszegte a fogai között ridegen a lány, bár tekintete dühösen villant a hím felé, főként a vizes pólós szó szerinti csapásáért.
- Huuuha, kedveském, azt hiszem nagyon félre értett valamit, nem én esek magának, hanem maga nekem...- de a választ nem várta meg sem a megtorlást, kereket oldott mielőtt még beérhette volna a nőstény haragja.
- Drága férjuram, én a kölyökre gondoltam, nem magára... És akkor ki ért félre micsodát? -kérdezte élcelődve, s igyekezett visszanyerni a nyugalmát.
Yzarr lépteit megakasztotta a nőstény második szava.
~ Férjuram..~
Felnyögött, és összeszorított állkapoccsal haladt a kúria bejárata felé úgy markolta a kezei között tartott pólót, hogy szinte belefeketedett az ökle. Most már szabadulni akart, de nem is kicsit, nagyon szívesebben lett volna a saját fürdőjében.
Shya hallotta a hímből feltörő kelletlen nyögést, és eltöprengett. ~Talán kissé erős volt ez a közvetlenség. Egy kis időre udvarias, én meg máris tréfálkozni kezdek...A férj szó önmagában rosszul hangzik, de így! Juj... ~ Shya beleborzongott saját iménti jelzőjébe most, hogy jobban belegondolt, mit is mondott. A hím előtt sietve haladt, nehogy megint a pólójával kezdje noszogatni őt Yzarr, és útközben megeresztett egy apró tüsszentést. A szervezete emlékeztette az iménti hidegre és arra, hogy sürgősen melegvizet kell érnie, ha nem akar nagyon megfázni...Az ajtóhoz érve kitárta a nőstény előtt, s míg várt, a hallba eltekintve vette észre, hogy a tegnap esti rózsa még mindig ott van, ahol hagyta.Megvárta, hogy a nőstény befáradjon mellette az ajtón, s aztán becsukta maga mögött azt. Jólesően borzongott meg a melegtől, s erre már a saját teste is reagált, hatalmas tüsszentés hagyta el az ajkát, amelyet hirtelen az átázott pólóval fogott fel, s kissé kótyagosan pillantott a lépcső irányába. Szipogott néhányat, majd a megrezzentő szolgáló lányra nézett. Afféle “most mivan” pillantással. Shya eleresztett egy halk ‘Egészségére’ mondatot, bár a hangja távolságtartóbb volt, mint odakint. Elmormogott egy halk “köszönömöt.”
- Készítünk teát az Úrfinak és a Kisasszonynak, mire végeznek a fürdéssel, a szobáikban fogja várni Önöket -mondta a leány, furcsán méregetve Shya zsák-ruháját.
- Köszönöm... de én majd elkészítem a magamét... - felelte a hím és már indult is a konyhába.Ezzel szemben Shyara kapott az ajánlaton. - Én viszont szívesen veszem a teát, de ha lehet, előbb a fürdőt intézzék -kérte a kisnőstény a leányt, majd a válasz után a fürdő felé vette az irányt.
- A fürdőt már készítik az Úrfi utasításának megfelelően. - felelte engedelmesen a kis lányka. Ha lehet, még furcsábban méregette a párost, mert még emlékezett, hogy mit mondott a kis Tódi arról, hogy hol talált rájuk, a pajtánál és milyen öltözetben...
~De otthon érzi magát!~
Hallotta még a nőstény hangját a konyha fordulójából, ám odabent már magára maradt, s végre csendben elkészíthette a tehát, amit most inkább a megfázás elleni specialitása. Ő maga csak méregnek hívta. Hiszen került bele néhány csipet erős paprika is.De a citrom mindig elnyomta az ízét, s a cukor is valahogy annyira keservesen savanyú édes és csípős volt, hogy már kívánta, miután elfogyasztotta az első kortyot...Leginkább a zöld tea dominált az egész kotyvaszban. Öntött magának egy hőálló edénybe is, majd a másik részét egy kancsóban és egy pohár kíséretében felvitte a szobájába.
Shya fellélegezve vette tudomásul a kis szolgáló szavait. ~Meleg-meleg-meleeeeg! ~Ujjongott gondolatban a fürdőnek, és sietett, hogy mielőbb elmerülhessen a forró vízben.
Yzarr bő fél órával később a saját medencéjében nyújtózkodott és terpeszkedett, élvezte a saját meleg vizét.
~ Az istenekre, kedves voltam és még flörtöltem is... A gondolattól is kiráz a hideg!~
A medence alján feküdt, visszatartott lélegzettel és élvezte ahogy körülöleli a testét a forró víz. Hideget most nem is engedett bele szándékosan. Olyan volt a teste körül a víz, mint egy jótékony buborék, kizárta a külvilágot s befogta Yzarr egész testét. Sóhajtva robbant ki a vízből, miután elfogyott a levegője.
Megmosta a haját, majd bő másfél óra elteltével immár a nappaliban ült a kandalló mellett, egy világosabb kék garbóban, vászon nadrágban és egy tiszta csizmában, a tüzet piszkálta a kiterített pokrócon ücsörögve s a teáját szorongatta a másik kezében. A haja laza hullámokban keretezte az arcát, várta, hogy megszáradjon a haja és indulhasson a lovaihoz. Egy idő után kezdett melege lenni, így levette a garbót, s egy a délelőttihez hasonló csuklyás ujjatlan póló takarta az illetéktelenek elől a testét.
A Kisnőstény ennél tovább időzött (volna) a fürdőben. Miután belevetette magát a dézsa forróvízbe, hálásan nyújtózott el, és hagyta, hogy kezdődő megfázását kiűzze belőle az őt beburkoló meleg. Haját is kiengedte, majd megmosta, és hosszasan játszott a hosszú fehér szálakkal. Ám nem sokáig tudta távol tartani magától a történtek gondolatát.
~ Az a legény... hogy lehettem olyan naiv, hogy azt higgyem, tudja használni a fejét? A száját tudja...~gondolta keserűen a lány. ~ A szolgáló is milyen furcsán nézett rám. És Yzarr... Még hogy nekiesni. Majd éppen én! ~
Shyara bosszúsan húzta be maga mellé átázott, a futás közben felverődő sártól koszos ruháját, s nekiállt kidörgölni belőle a koszt, mielőtt még beleszáradna.
~ Ennyire ostoba nem lehet a gyerek... Vagy én. Hogy juthat eszébe, hogy megkockáztatom... és egyáltalán.. hogy az a hím és én?! Jóó, izmos, és határozott, a kiállásával nincsen gond... de na... Annyira közel nem állunk egymáshoz, nem hogy feküdnénk!~ hőzöngött magában a Kisnőstény, ám hiába, a balsejtelem és az eddigre már elterjedt pletyka hatásai egyre jobban megkörnyékezték.
Riadt csobbanás kíséretében ugrott meg, mikor kopogtattak a fürdő ajtaján.
- Nyissa ki! Mit művelt a fiammal?! - hallatszott a felháborodott torokhangú szinte már-már kiáltás. De arra odafigyelt, hogy ne verje fel az egész házat.
Shya szemei elkerekedtek a döbbenettől, hallva Ibreath hangját és stílusát. ~Hogy ÉN?! ~ De nem válaszolt. Ostoba, gyermeki ártatlansággal reménykedett benne, hogy ha csendben marad, nem találják meg. Nem várta meg, hogy kinyíljon az ajtó, ő maga tépre fel mint egy fújtató fenevad.A vörös tekintete villámokat szórt.
- Maga céda! Az én fiammal...
Shyara megrettenve húzódott mélyebbre a vízben, csupán orrától felfelé maradt látható belőle valamennyi. Ijesztette a dühöngő Hárpia, és hirtelen nem tudta, mit mondhatna.
Nem várta meg hogy felkeljen a nőstényke, maga lépett oda s a tarkójánál megmarkolta a nőstény haját s felrántotta.Shyara egyik kezében nedves ruhát tartotta maga előtt, míg másikkal a hajához nyúlt, melyet Ibreath is szorongatott.
- Eresszen! - kiáltotta fájdalmasan, ám ijedelme a sértések hatására lassan dühbe fordult, ám egyelőre csupán belül forrongott a lány igazságérzete. Kitörni még nem merészelt.
- Nem én! Azonnal megyünk, és aláveti magát a vizsgálatnak! - menet közben egy hatalmas fördőlepedőt terített a nőstény testére. - Lesz mitől félnie az apja udvarában, ha erre fény derül! - őrült kis szikra csillant az asszonyság szemében. ~ Igen, most talán megbocsát nekem a fiam. Későn jöttem rá, hogy az ő érdekeit kellene nézem...~
A lány kezében tartott ruha kitartóan csurgatta a vizet magából, s haja kócosan és nedvesen tapadt a vállára, arcára és Ibreath kezére. Az ajtóhoz érve próbálta megvetni a lábát.
- Miféle vizsgála.. mégis minek néz maga engem?! - kiáltott fel Shyara dühösen, és igyekezett lefejteni a nőstény marhát a tincseiről.
- Egy szajhának! Bár, az én fiammal történt, akkor is! Figyelmeztetett az apja! Számítanom kellett volna erre, ha egy félvér volt a szeretője... az első dolgomnak az kellett volna legyen, hogy megvizsgáljuk az ártatlanságát! - sziszegve kelt ki magából a nőstény. Shyara elsápadt a sértéstől.
~ Neki ehhez semmi köze!~ sikoltotta gondolatban, és megbicsaklott a lába. - Induljon, vagy azt akarja hogy levelet küldessek az apjának, amiért engedetlen?! - fenyegette a nőstényt Ibreath.- Jobbat tudok, egyenesen hintót küldetek érte, hogy lássa el a mihaszna lánya baját.
- Hagyjon békén, semmi közöm a fiához! Ha rajtam múlik, a nászéjszakán sem kap semmit, nem gondolja, hogy majd még siettetem is a dolgot!? - kiáltotta a lány dühösen, ugyanakkor el is szörnyedt a gondolatra, hogy Ibreath üzen az apjának. - Nem teheti! - sikoltott fel ezúttal hallhatóan is Shya, mivel a nőstény valóban sarokba szorította őt. - Elriath... ~ nem engedné...~.- Ő most nincs olyan állapotban, hogy bármi is foglalkoztassa.- szisszegte, s ha nem jött a nőstény magától, úgy maga rángatta fel kétkézzel a hajánál fogva.Shya néhány rántás után botladozva és feszengve, potyogó könnyekkel, de a Nagyasszony kívánsága szerint haladgatott végül.
- Atyámnak annyi köze sincs ehhez, mint nekem a maga fiához! Az úgynevezett szeretőmnek sem adtam oda magam, hát hogy képzelni, hogy majd pont Yzarrnak fogom az esküvő előtt? -
Ibreath nem vette figyelembe a nőstény szavait, ha elértek az ajtóig, úgy belökte a szobába.
- Yzarr Úrfi, magának! - oktatta ki a nőstényt.
- Ő sem kisasszonyoz engem - vetette oda Shya a nagyasszonynak maró hangon, s fájó tarkóját dörzsölgette..
- Nem kétséges, egy szajha... és még az etiketthez sem konyít semmit. - duruzsolta negédesen az asszony.- Ő itthon van, míg magácska... - villant fenyegetően a hangja. A testével állata el az ajtót a nőstény előtt.Shya értette a célzást, hisz igen pontos volt a nőstény találata, úgy szívkörnyéken. Hamuszürke arccal húzta ki magát a lány, s sziszegve lépett közelebb Ibreathoz.
- Ne merészeljen így nevezni mégegyszer. Hűségesebb párja vagyok már most a fiának, úrfizva vagy anélkül, mint az előző, erre mérget vehet! - közölte tiszta, izzó megvetéssel Ibreath felé, s bár legszívesebben kilökte volna a nőstényt a szobájából, nem merte megtenni. Nem támadhatta meg, akárhogy feszült is benne a harag Jobb kezét ökölbe szorította dühébe, míg ballal a fürdőlepedőt tartotta magán, mellkasa előtt fogva az anyagot.
Yzarr hallott valami rikácsolás félét, de egyébként nem törődött vele. Messze volt a ház sűrűjétől. Így nem izgatta annyira a dolog, ha szükséges, akkor úgy is szólnának neki. Egyhangú merengését a komorniyk hangja zavarta meg.
- Úrfi, igaz amit a szolgák pletykálnak, hogy maga... és a kisasszony... ott a pajtában.Szóval, nem várták meg az esküvőt? - kérdezte Ettoin félszegen.
- Nem! - hallatszott a hím határozott hangja. Hallotta, hogy a komornyik megrökönyödik.
- Úgy értem, megvárjuk, ő mindenképp! - s egy hajtásra eltüntette a bögre tartalmát. Majd Ettoin megkönnyebbülve eresztette ki a levegőjét.
- Ez esetben, az anyja... igen heves... az udvari gyógyító... és vizsgálat... - tördelte Ettoin most az egyszer idegesen a kezét. Tudta, hogy Yzarr igencsak szélsőséges hangulatban van mostanság.
- Tudja, hogy nem tarthatom vissza, bár a kölyök megérdemelne néhány nyaklevest! - morogta a tűzbe bámulva. - Hol vannak? - kérdezte enerváltan.
Bár, felkelt s letette az egyik olvasó asztalra a poharát, morogva masszírozta meg az orrnyergét, felkapta a pulóverét a vállára tette és komótosan ballagott a komornyik után, kezeit a zsebébe mélyesztette. Odafent megfagyott a folyosón a levegő egy csomó szolga volt a falak mentén és az út közepén is, de Yzarrt meglátva szétrebbentek.
- Ne merészeljen így nevezni mégegyszer...Hűségesebb párja vagyok már most a fiának, úrfizva vagy anélkül, mint az előző, erre mérget vehet! - közölte egy hang tiszta, izzó megvetéssel Ibreath-szal. Yzarr megrökönyödve állt meg az ajtó előtt, ugyan is tisztán kivehető volt, hogy a Kisnőstény hangja az, s igencsak meglepődött azon, amit hallott. Egy pillanatig értetlenkedve meredt az ajtóra, majd azon kezdett dörömbölni.Elvégre neki azt mondták az anyja csinálja a balhét.
- Anyám, mi a ~ faszt.~ frászt, művelsz?! - vonta kérdőre a nőstényt. Erőt is vett magán, hogy nehogy csúnyábban szólaljon meg a kelleténél. A hangja emelkedett volt, hiszen az anyja bent volt a szobában a jelek szerint.
Halk torokköszörülés hallatszódott az ágy mellőli árnyékból. Ezt a pillanatot választotta az udvari gyógyító, hogy felhívja magára a figyelmet. Csak a bent állók hallhatták a halk hangját.Shya összerezzent, s igyekezett úgy hátrálni, hogy egyforma távolságra legyen a gyógyítótól és a Nagyasszonytól is, miközben várakozón pillantott az ajtóra.
- Nyitva van! - kiáltott ki kétségbeesetten a kisnőstény, bízva benne, hogy az ifjú hajlandó lesz megakadályozni ezt a komédiát.
- Maguk meg?! Senkinek sincs dolga? Szeretné valaki, itt és most, hogy gerincre vágjam, mert hallottam ám, mit akarnak! - nézett végig Yzarr a folyosón összegyűlt társaságon, többnyire csak nőstények lézengtek itt. A tekintete villámokat szóró, perzselő vihar volt, az iménti zivatar is kiszámíthatóbb volt, mint most az Úrfi, így a szolgák jobbnak látták, ha nem settenkednek az emeleten többet.
- Anyáááám! -bődült el, s benyitott az ajtón. Egy pillantással végigpáztázta a szobát, a Kisnőstényre állapotára csak egy rezdülés volt a reakciója. - Mit képzel?! Tán jobban hisz egy szolgának, mintsem a tulajdon fiának?! - Yzarr hangjából sütött a megvetés, miközben becsukta maga mögött az ajtót, amin még Ettoin masírozott be gyorsan. - S nem tőlem tájékozódik előbb, hanem holmi légből kapott pletykának hisz?! - fásultan masszírozta meg az orrnyergét, az elfojtott dühtől halkan, mégis fenyegetően csengtek a szavai.Shya várakozóan ácsorgott, s igyekezett nem feltűnően bámulni az ifjút. Nem hitte volna, hogy egy szál lepedőben, mosdásból frissen kirángatva egyszer majd hálás lesz Yzarr jelenlétéért. A hím fenyegető szavait, dühödt morranását is boldogan fogadta, mert kivételesen nem ellene, de mellette szóltak, s az ifjú haragja az ő biztonságával kapcsolódott össze.
Ibreath kétségbeesetten gyűrögette a szoknyája szélét, nem tudta, mi tévő legyen. Hallotta a hím hangjából a felgyülemlett indulatokat, a gyógyító még nem végzett... De a fia... már bent volt.
- Én... tudom hogy nem akarod ezt... és … ha hazaküldjük ezzel az indokkal... akkor.. Shya ennél a pontnál szólt, azaz sikoltott közbe.
- Ne! - csupán egyszer szólt, mielőtt ajkaira tapasztott keze útját nem állta a szavainak. Riadtan rázta a fejét. ~ Ne, ne, ne...~ tekintete könyörgött, s bár nem akarta bámulni Yzarrt, mégsem volt képes levenni pillantását az ifjúról. Ha Yzarr hazaküldi, ha megtetszik neki az anyja ötlete... ~Istenek, ne hagyjátok! ~ arcán könnypatakok csorogtak végig, de észre sem vette.
Yzarr felhúzott szemöldökkel hallgatta az anyja hadoválását Most az egyszer egyet tudott érteni az anyja szavaival, de ...a döntés és a mód ahogy meghozta. S őt megkerülte, dühítette.Viszont az Elriathnak adott szava többet ért neki, mintsem hogy ellenkezzen Elriathal. A benne dúló érzelmekből semmi sem ült ki az arcára, az ajkai penge vékonyan álltak,a tekintete kizárólag az anyjára meredt, amiből a korábbi ezüstszín vihar kavargott, amit a szolgáknak is osztott.
Nem kerülte el a figyelmét a nőstény nyikkanása sem, s az sem, hogy őt nézik. A szeme sarkából látta a nőstényke kétségbeesését.
~ Miért akarja ennyire?! Hiszen... hazamehetne... De, hogy?! S a jelentések... borzalom amit a többi családtagjáról olvastam...~
A szavakat mégis az anyjának címezte.
- És?! Jusson eszébe, hogy hogyan került ebbe a családba, s házba Anyám! S kik itt az igazi Urak! Míg, maga csak a Themar nevet viseli,addig engedelmességgel tartozik a ház jelenlegi fejének, s az Örökösnek is. - érzelemmentes hangja hideg volt és távolságtartó, jelentőségteljesen hallgatott el, miközben várta, hogy a verbális pengék szétkaszabolják az anyja fülét.
- De, fiam! - rebegte Ibreath kétségbeesetten, s tett néhány tétova lépést Yzarr felé. - Én...
- Ön, játszik Elriath bizalmával. Azt őrizgesse, az enyémért még sok kört kell futnia.- figyelmeztette Ibreathot, Yzarr.
Shya sírva, félrehúzódva várta az ifjú végső döntését, nem mert még megnyugodni, túl sok forgott kockán.A lány reménykedett ugyan, de még nem merte elbízni magát, hisz tudta, hogy Yzarr szívesen megszabadulna a házasság kötelességétől.
- Tudja, egyedül az vigasztal, hogy Theresával jóban volt. De látom, ez a Kisnőstény ki fog fogni magán! - csendült a gunyoros hangja. - Most pedig induljon, Elriath bizonyára kíváncsi, hogy miért foglalta le a gyógyítóját... - akinek intett, hogy elhagyhatja a szobát, s amaz nem is habozott hogy az Úrfi mellett ellépve menjen a dolgára.Shya, bár érdekelte volna, ki az a Theresa, nem kérdezett rá. Talán szíve mélyén sejtette, vagy csak a nőstények ösztönös ódzkodása az exekkel kapcsolatban volt az, ami meggátolta a kérdésben, a lényeg, hogy csöndben maradt, s nem rontotta tovább a hím amúgy is rossz hangulatát.
Ibreath megsemmisülten meredt a fiára, sosem hitte volna, hogy a rangját fogja felhasználni ellene, hogy elhallgattassa, de megtette. Így szó nélkül lépett el a hím mellett. ~ Tisztára mint az apja, de Yzarrból felelősebb családfő, s hatásosabb megjelenésű lesz, mint Elezear. Ó kisfiam... brácsak ne rontottam volna el akkor...~ A kezeit tördelve hagyta el a nőstény szobáját. ~Erről írok egy levelet, az apjának... Nem engedte megvizsgáltatni magát, engedetlen volt!~
Yzarr szúrós tekintettel méregette a tépelődő anyját, az egész helyzetben az dühítette, hogy megint csak fölöslegesen jártatta a száját tegnap. Az anyjának biztosan. Ettoinra pillantott aki egy köntöst terített a nőstény teste köré most, hogy már higgadtabbak lettek a kedélyek, s a nősténykét sem rázta már annyira a sírás. Shyara hálásan fogadta el a felé nyújtott figyelmességet, s egy halvány mosollyal meg is köszönte.
- Ó anyám, még egy apró megbicsaklás és leszek olyan kedves száműzni magát is, mint ahogy a Mamussal szokta volt tenni... Feltételezem most is valamelyik nyaralóban üdülteti... - morogta a hím bosszúsan.
- Várjon! - szólt utánuk felpattanva Shyara, mielőtt még túl messzire menne Ibreath és az ifjú.
- Apámnak... mit fog írni? - kérdezte félve, ugyanakkor határozottan,hiszen bár úgy tűnt, a vizsgálatot megúszta és a Nagyasszonyt is rendre utasította Yzarr, a lány nem felejtette el az asszony fenyegetését.
Yzarr megrökönyödve pillantott a nőstényre.
- Én?! - döbbent meg értetlenkedve a kérdés hallatán, s elkerekedett szemekkel meredt a Kisnőstényre. Shya a fejét rázta, és Ibreathra pillantott. Yzarr egy hihetetlen gyors mozdulattal termett az anyja előtt. S érdeklődve állta el mind a testével s a karjával is az utat.
- Nocsak...nocsak. - töprengett hangosan. - Idegeneknek merészel jelentéseket küldeni, szeretett kis családom mindennapjairól, amelyben a Siryel lányka is részt vesz?! - szisszegte hangosan, s termete is rájátszott az ijesztő hangnemre. Fenyegető kígyóként tornyosult az anyja fölé.
~ Az istenekre, akár a családi címer, maga a megtestesült Obszidián Kígyó!~
Ibreath megrettenve nyelt egyet,s jól szemügyre vette a hímet. Ez már nem az ő fia volt, akit kényére kedvére formálhatott, s terelhette, a maga ura volt. Minden tekintetben.
- Te jóságos ég!!! - kiáltott fel a nőstény. - Mióta viseled te aaaaazt....- mutatott a hím derekán viselt kendőre. Erre már Ettoin is felkapta a fejét. Valóban ott volt a méregzöld, ezüst sujtásos kendő, s a vörös csomó a kihívás jeleként. Eddig igyekezett meghúzódni, de módfelett érdekes fordulat volt, a kendő.
- Obszidián Kígyó...- suttogta meglepetten Ettoin Shyara kisasszony mellett állva.A tekintetében talán némi meglepettséggel vegyes elégedettség csillant. A kisnőstény értetlenül pillantott a komornyikra, majd kérdőn is, ha látta, hogy a másik rátekint. Ettoin csak megcsóválta a fejét, jelezve, nem felelhet, mire Shyara annyiban is hagyta a kérdést. Kíváncsi teremtés volt, az igaz, de adott pillanatban saját kérdésére jobban várta a választ így inkább Yzarr felé fordult ismét.
- Bizony... most már nem engedelmeskedünk neked... - suttogta halkan Ibreath füléhez hajolva az ifjú, hogy csak ketten hallják. S egyúttal célzott arra is, hogy a Méregfogakat már nem irányíthatja akárki.
- A leveleidet pedig átnézzük, ha nem haragszol. - sziszegte hangosabban a hím, úgy, hogy mindenki hallja immár.
Ibreath a hallottaktól megrökönyödve meredt a fiára, s kétségbeesetten távozott.Yzarr még megvárta hogy a anyja alakja eltűnjön az ajtóban. S csak aztán lépett utána ő is.
Mikor Shyara látta, hogy Yzarr is indulna, váratlanul utána nyúlt.
- Yzarr! - érdeklődve fordult vissza a neve hallatán, csak hogy a következő pillanatban egy vizes kobakot érezzen a mellkasán, s egy határozott ölelést. Yzarr arcán eleinte a meglepetés ült ki, a kezei teljesen a saját combjához simultak, megijedt a nőstény hirtelen megnyilvánulásától. “szedje le rólam”pillantást lövellt Ettoin felé.Aki semlegesen pillantott a párosra. Ám meglepődött a kis nőstény megnyilvánulásán, de ki nem mutatta, csak akkor mert somolyogni, ha már nem látta azt Yzarr.Azután a lány már el is engedte, s két lépést hátrált a hímtől, szinte meglepve saját reakciójától. Yzarr az arcába hulló hajával takarta el a saját zavarát, már féloldalasan állt, csak a nőstény torokköszörülése tartotta vissza. Visszasandítva láthatta, hogy a Kisnőstény pironkodva gyűrögette a köntöse ujját. - Nem tudom, hogyan köszönhetném meg - kezdte a lány kissé rekedten -, de.. ha esetleg van ötlete... szóljon. - mondta kissé sután, s arcán a hálás mosoly mellett orcája sötétebb foltja is árulkodott zavaráról. Több fenyegetéstől mentette meg a hím közbelépése, mint amennyit szavakba tudott volna önteni; vagy amennyit Yzarr türelemmel végig bírt volna hallgatni.
- Tudok segíteni valamiben a Kisasszonynak, vagy mehetek a dolgomra? - kérdezte a komornyik.
- Shya megrázta a fejét-
- Nem, köszönöm... Azaz, dehogynem! Ha az úrfinak nincsen már rá szüksége... megköszönném, ha visszahozná a hajkefémet - mondta a lány, s bár szavait Yzarr értelmezhette úgy, hogy neki szólnak burkolt célzásként, de a Kisnőstényneke szébe sem jutott, hogy az ifjútól kérje, hogy hozza a szobájába a tárgyat..Yzarr torokköszörülve pillantott a nőstényre, majd elkapta a tekintetét végül egy nagy levegőt véve lenyomta a kilincset és valamit mormogva távozott.
~ Nem volt rajta semmi! És... azok a keblek...És az a rohadt fésű...~
Halkan felmordult, még érezte az orrában a nőstény tiszta illatát. Ismét felmordult, amikor eszébe jutott az, ahogy a vékony pólóján keresztül megérezte a puha testet az ő felsőtestéhez bújni.
~ Hűtsd le magad!~
Figyelmeztette magát gondolatban. Sosem volt fából, és ha alkalma adódott rá, élt is a lehetőséggel. De most?! Várhat hat kerek hónapot arra, hogy egyáltalán még egyszer érezze a nőstényt legalább ilyen közelségben, mint most...
Hangosan vágódott ki a szobája ajtaja, majd csapódott be mögötte. A kezében a takarójával s a párnájával.
- Tessék! - nyomta Ettoin kezébe a fésűt, aki érdeklődve kukkantott ki a nagy csapkodásokra. A komornyik elvette a kis kefét és visszalépett a nőstényke szobájába, hogy átadja a tulajdonát a Kisasszonynak.
~ Rá biztos nem fogok várni addig... Majd holnap, kiruccanok...~
Döntötte el a hím magában Yzarr, s a könyvtárszobából nyíló rejtekajtó felé vette az irányt, ma a toronyban fog aludni. Hogy biztosan ne zavarják meg a nyugalmát. Útközben egy Méregfog átadta neki az aktát és a naplót, amit a hím korábban belefűzött, azt valaki ugyanoda fűzte vissza. S kapott még egyet, hogy holnap Dorean este megbízásra menne, s át kéne nézni a küldetés feltételeit. Ezekkel egyensúlyozott a karjában, miközben a könyvtárszoba falába rejtett gombot megnyomta. Egy volt a sok csicsás arany fali dísz közül. Odafent pedig elolvasva a jelentéseket és Dorean aktáját úgy döntött csatlakozik Dorean küldetéséhez, nem bírta, hogy itthon annyian zsongnak körülötte.
A Kisnőstény megköszönte visszakapott hajkeféjét, és dolgára engedve Ettoint, nekiállt rendbe szedni magát. Sokat bajlódott még nedves tincseivel, de végül minden kócot és gubancot sikerült kiszednie a hajából.
Surra, aki a viharban úgy elszaladt, békésen mosakodott Shya lábánál. A lány elmosolyodott, látva macskája nemtörődöm könnyedségét, majd úgy döntött, új lapot kezd írni kölcsönadott naplója folytatásaként.
~Hosszú nap volt, és mondhatni szörnyű...
Vihar volt kint is.. bent is.. de még mekkora!
Ébredés után nem sokkal kimentem lerajzolni Ébent és Kristályt, és igen gyorsan telt az idő.. A már említett vihar csúnyán kibabrált velem, a lugasig kergetett. Ott persze Yzarr ücsörgött, én pedig észre sem vettem. hogy megijesztett... De végül alaptalannak tűnt a félelmem.
Bár nem olvasta a naplót, ahogyan eredetileg szerettem (?) volna, utólag úgy tűnik, ő döntött jól.
Annak ellenére, hogy előkerült pár kínos kérdés, mint például, hogy hogyan is lehet kezelni a hímek feszültségét, khm.. szóval effélék és Yzarr kezdeti haragja (melyet a Yazit ért gúnyolódásom okozott) után egészen érdekes volt megmutatni neki egy-egy bejegyzésemet.
Szinte... szinte jólesett, hogy hajlandó elfogadni, amit felajánlottam. Legalább adott lehetőséget arra, hogy elmagyarázzam, amit olvasott, még mielőtt félreértené.
A vihar viszont nem tetszett... Még mindig félek a dörrenésektől, és bár nem csodálkozom rajta, azért jó lenne már kinőni...
Érdekes, mennyire ledöbbent atyám büntetésének említésekor... Ez legalább egy egyértelműen őszinte reakciója volt. Tetszett, hogy kivételesen nem merev, marcona, morgós módján reagált.
Az a lámpafényes élcelődése viszont felpiszkált... Látott is meg nem is...Nem tudom eldönteni, zavart-e akkor vagy akár most... Végtére is, károm nem származott belőle...
Bár.. kiszámíthatalan, de... Mégis. Hosszútávon nem árt, ha tetszem neki.. vagy nem?
No meg... az a versike amit rögtönzött! Nevethetnékem támad tőle, pedig biztos, hogy csak gúnyolódott. De.. Úgy tűnik, mégis csak van némi humorérzéke?
Ehh... Furcsa egy nap volt.
Többet beszélgettünk az elmúlt két nap során, mint amennyit marakodtunk előtte.
De az istállós fiaskót elkerültem volna, ha lehet.
Az a taknyos tuskót pedig esküszöm, kasztrálom, ha még egyszer ki meri nyitni a száját! Hogy jön ő ahhoz, hogy...
Arrgh... Haragszom rá. Bár magamra kellene inkább. Miért nem hagytam, hogy Yzarr leszerelje a kölyköt? Ha tovább fenyegeti, talán tartja a száját...
Nekem is be kellett volna fognom a sajátomat...
Ibreath... Gyűlölöm azt a nőstényt! Hogy lehet ennyire... eennyire... rosszindulatú?
“Céda...szajha...” Hogy merészeli?! és a vizsgálat...Tényleg azt hitte, hogy majd engedem, hogy a gyógyító nyúlkáljon... még a kedvesemnek sem engedtem...akkor majd Yzarrnak... vagy a gyógyítónak...
Nem is tudom, melyiknek engedném meg előbb...
Brrr! Hagyjuk. Yzarr fél évig még elkerülhető, az orvos meg majd akkor jöjjön a közelembe, ha szülök...Addig lehet engem és az ártatlanságomat békén hagyni...
Bár... érdekes volt... Hogy megdermedt, mikor megöleltem. Ostoba ötlet volt, de.. kicsit jólesett.
Nagyon sokkal tartozom neki a mai napért.
Ha nem jön be, az anyja ennél is jobban megszégyenített volna. És.. nem. Belegondolni sem akarok, mi lett volna atyám reakciója, ha megírja azt a levelet.. Vagy ami még rosszabb, hazaküld!
Különös... Yzarr megszabadulhatott volna tőlem...
De mégis.
Nem tette. Bár tudhatnám, miért!
Akárhogy is...Hálás vagyok neki.
~~~~~~~~~
A kisnőstény letette a tollat, s ölbe kapva Surrát, ágyba bújt.
A lényeget kiírta magából, a többivel, úgy gondolta, meg tud birkózni írás nélkül is.
Ahogy eszébe jutott Yzarr dühös kitörése és a Hárpia megrökönyödése, elmosolyodott.
~ Obszidián Kígyó... ~ derengett fel még a név, s már aludt, mire töprengeni kezdhetett volna a jelentésén.
Helyek:
1.rész
Azt a megveszekedett mindenit, mekkora fejezet lett!!!
Eszméletlen volt! Imádtam!
Olyan édesek voltak az istállóban! (Igen is édesek, még ha vitatkozni is akarsz velem, hogy Yzarr nem édes, DE AZ VOLT)
Esküszöm kiütöm azt a vén k...át a monitorból!!!! Hogy lehet valaki ekkora görény! Brrr.... kész vagyok tőle!
Yzarr reakcióján meglepődtem, bár azt sem gondoltam, hogy elfogadja az anyja gusztustalan ajánlatát. Az nem egy harcoshoz méltó viselkedés lett volna.
Fantasztikus lett, és kimondottan örültem neki, hogy ilyen hosszú lett! :) Még akkor is ha sokat kellett görgetni lefelé. Drága Ana szeretek sokat görgetni lefelé :)
:D:D:D
Oké Ruby, elfogadom. De én akkor sem! XD Több fejezet, több kritikaXD könnyebb átláthatósáág:D
De tetszik a reakciód nagyon:D Ibreathot én is elküldtem volna a búsba, és Shya így is igencsak kinyitotta a száját. Ha nem bízott/reménykedett volna benne, hogy Yzarr segít neki, akkor lehet, nem mert volna ennyit se mondani. Vagy a rágalmazás miatt kelt ki ennyire magából?:D nem tudom:D
Ha a te szemszögedet nézem akkor maximálisan igazad van a fejik hosszával! Sajnos én csak olvasóként vizslattam a dolgot.
Azt hiszem ha Yzarr nem védte volna meg a kis lánykát őt is kiütöttem volna. :)
Yzarral a bal végen hallgatunk csendben sunnyogva XD :D
Örülök, hogy tetszett ;)