Egy idő elteltével Shyara kezdett unatkozni. Yazira aranyos volt és szóval tartotta őt, de a kisasszony sem ért rá mindig, és Kristály, Ében távollétében nem engedte magát rajzolni, szándékosan kerülte a lányt. Shya pedig Ibreathot, így viszont, mikor nem volt Yazi, a Kisnőstény vagy a könyvtárban üldögélt, vagy hímezgetett, vagy Ettoinnal próbált beszélgetni. Ez utóbbi annyira nem fordult elő sűrűn, mivel a komornyik kötelező udvariassága időnként kicsit feszélyezte a lányt. Nem tudta, mikor mond saját véleményt a hím, s mikor kerüli el a témát éppen valami udvarias formulával.
Yzarr hetedik napja volt már távol, s bár Shya nem hiányolta, mégis megkörnyékezte egyfajta nyugtalanság. Hamisnak érezte a park nyugalmát, fojtónak a könyvtár csendjét, a hímzéstől pedig hamar elment a kedve, mikor szokásával ellentétben sokadjára szúrta meg az ujját a tűvel.Úgy döntött, korábban megy aludni, ám szobájába érve kellemetlen, hideg érzés lett úrrá rajta, s csak kis idő múltán ébredt rá, hogy éhes.Karjában hálóingjével és pongyolájával vonult le a konyhába, hogy elcsenjen egy kis elemózsiát, ám hiába lakott jól, a hastáji kellemetlenség nem szűnt. Az éhség hűvöse ugyan elmúlt, de helyét átvette a gyomrát görcsbe húzó, egyre melegedő érzés.Nem tudta, mit tehetne, csupán jelei erősödő sürgetését érezte, és bár továbbra sem engedtek fel dermedtségükből, a mostani viselkedésük meglepte. Túlságosan emlékeztette a költözés környéki roham kezdetére, és úgy tudta, hogy Yzarr nincs még a birtokon, így még csak a hím segítségét sem kérhette volna, ha sejtése beigazolódik.Fürdeni szeretett volna, hátha elterelheti a fájdalomról a figyelmét, ám mikor a kilincsre tette volna a kezét, jelei beléhasítottak. Egyértelmű volt a nemtetszésük, így Shya hátat fordított a fürdőnek, s tétován haladt végig több folyosón is. Egyszer-egyszer ismét érezte a nyilalló érzést, míg végül már szinte futott a folyosón, hátha véletlenül rátalál arra, amit jelei akarnak, még mielőtt annyira rosszul lesz, hogy elájul. Vagy ki tudja, nem értette saját testének és jeleinek reakcióit.Egy névtelen, egyszerű ajtó előtt elhaladva a fájdalom egyszer csak elmúlt. Shya meglepve torpant meg, majd értetlenül tovább indult volna, ha jelei égő érintése meg nem akadályozza. Tétovázott, majd a sürgető, apróbb szúrásoknak engedelmeskedve bekopogott.Senki nem felelt, csupán a fájdalom erősödött ismét, így a lány belépett.A nagy sietségben nem ismerte fel kívülről a hím szobáját, pedig csupán három méter válaszotta el kettejük ajtaját egymástól. De az ágy és az asztalka már ismerős volt Yzarr érkezésének első napjaiból.~Miért hoztatok ide? ~ kérdezte értetlenül, talán még ki is mondta a szavakat, de jelei némák, egyszersmind forróak maradtak. ~Nem örülne, ha tudná, hogy bejöttem...~ - Yzarr? - kérdezte tétován, hívatlansága teljes tudatában a lány. Enyhe, de nagyon kellemetlen, karistoló érzést kapott válaszul a hajnalkáktól. Körbenézett, s két ajtót látott. Az egyik félig tárva egy könyvtár polcaira engedett belátást, így arra indult.~Hazatért volna?~ töprengett a kisnőstény, ám mielőtt beléphetett volna, jelei karmolása erősödött, ő pedig fájdalmasan szorította meg az oldalát. Kezét már jó ideje maga köré fogta, persze eredmény nélkül.Elfordult a könyvtártól, mely akár dolgozószoba is lehetett volna annak alapján, amennyit a leány látott belőle, s a másik ajtó felé indult.Jelei sürgető sajgása miatt végül meg sem várta, hogy szapora kopogására válasz érkezzen, máris benyitott.A fájdalom hol enyhült, hol erősödött, attól függően, eltalálta-e, merre terelik őt a jelek. Mikor bezárta a fürdő ajtaját, akkor például egy kis időre elmúlt a szorító-szúró érzés. A szobából nyíló apró teraszra ügyet sem vetett, a padlóba mélyesztett márványmedencére azonban felfigyelt. Nagy fájdalmára - szó szerint - jelei is, így sietve lépett közelebb, s némi igen kellemetlen huzavona árán a lány végül megengedte magának a gőzölgő vizet.Nem értette, hogyan működik, s honnan jön a hévízi forróság, de nem is érdekelte. Homlokán izzadság gyöngyözött, és nem a felcsapó gőztől. A medence egyik oldalán fonott törölközőtartón fehér fürdőlepedők sorakoztak, míg egy másik oldalán kartávolságra egy apró polcot látott, különböző fiolákkal és olajokkal. Shya tartott tőle, hogy az úrfi esetleg rajtakapja, de jelei fájdalmával nem tudott szembeszállni, hiába marta már annyira az oldalát fájdalmában, hogy szinte felsebezte a bőrt.A fájdalom nem enyhült, míg ruháját ledobva el nem merült a meleg vízben.Nehezen lélegzett és látszott rajta, hogy kimerült. Erőtlenül döntötte hátra a fejét a kőpadkának, s próbálta visszanyerni a fokozódó riadalomtól szapora légzését.
Yzarr iszonyú fáradtan, de elégedetten szállt le a lováról, karján egy szárnyát bontogató sólymot őrzött. A munka után még volt ideje felkeresni a gnóm mestert is, aki majd átalakítja egy kicsit a kúria berendezését. Két nap és itt lesz. A madár, amit a kezében tartott, tollas kis jószág volt, meg kell hagyni. Épp hagyta el a pihét, hogy azokat a repüléshez alkalmas tollai váltsák fel, s úgy tűnt, tűri az érintést. Később az fogja megtanítani a repülésre. Csöndesen aludt a hím tenyerében, miközben az fél kézzel leszerszámozta Ébent, akit Kristályt már boldogan üdvözölt is. Yzarrt és a kis fiókát is szemügyre vette, a hímhez még hozzá is dörgölőzött.
Jó néhány holmiját csak letette a szalon ajtajába, ő maga pedig töltött magának némi bort az italos szekrényből. Fáradt volt, de még nem bírt volna aludni; fürdésre vágyott. Viszont a bor karcossága kicsit felpezsdítette a belsejét, s felélénkítette valamelyest. Miután ezt elfogyasztotta, kibújt a köpenyéből, levette a kabátját s az inget is lefejtette magáról, felnyalábolta az asztalon pihenő, letakart fejű sólymot, s félmeztelenül robogott fel a szobájába. Jót tett neki ez a kis “magányos” küldetés. Tulajdonképpen elmenekült a problémái elől, hogy halogassa a pillanatot, amikor majd szembe fog nézni velük ismét. S időt hagyjon a sebeknek, amik belülről marcangolták, hogy hegedjenek valamelyest.
A szobája ajtajához érve fogadta az első különös érzés, mikor nyitva maradt ajtaját észrevette. Gyanakodva lépett be, s leste az ágyát, hogy ott van-e a kis beste Yazira.
A madarát nyugodtan tette le a szék támlájára, s a nyitott ajtó miatt nem kezdett el vetkőzni, hanem az ágyához lépett közelebb. Mivel ott nem látott senkit, így a félig nyitott könyvtárajtót vette szemügyre. Beljebb pillantva ott sem talált vendéget.
Shya nem vette észre Yzarr érkezését, s jelei is csupán enyhe sajgással reagáltak a hím közeledtére, ám egyelőre hagyták a kis nőstényt lassan megnyugodni.
A nyugalom szó kissé túlzás, Shyara ugyanis tisztában volt vele, hogy a tilosban jár, azaz pancsol, így mindennek nevezhetnénk, csak nyugodtnak nem. A feszült valahogy jobban illett a vízben ücsörgő lányra.~ Egy hete színét se látni.. miért pont most jönne vissza? Egy hét.. talán éppen azért, mert már túl régen távozott, ideje lenne hazatérnie...Csak ne most tegye.. Talán jobban járok, ha most kimegyek~ határozott a lány, s jelei erősödő nyomásáról tudomást sem véve kezdett kimászni a vízből, ám egy váratlan fájdalomtól felnyögve visszagörnyedt a vízbe. Mozdulatát árulkodó csobbanás kísérte.
A fürdője felől jövő zajra Yzarr megdermedt, majd morcosan vágott át a hálószobáján a fürdő ajtajáig.~ Mégis, ki a fene az, aki hajnali háromkor pont itt akar fürdeni?! ~~ Istenek... Mi bajotok van már megint? - gondolta a Shyara a kétségbeesés határán. ~ Ide akartátok, hogy jöjjek, értem én, de akkor miért fáj még mindig? És ha ez rosszabbodik?! Hogyan kérjek segítséget, és egyáltalán kitől?~ peregtek az aggodalmas gondolatok Shya elméjében, s jobb ötlete nem lévén, végigcirógatott a jelein. Azok legalább nem fokozták a fájdalmat, de más módon sem reagáltak az érintésre, hiába szerették egykor a lány érintését. A tiltást és sürgetést leszámítva más üzenetet továbbra sem voltak képesek érzékeltetni a lánnyal jelenlegi megkövült állapotukban.
- Yazi...?!- eresztett meg a hím egy puhatolózó kérdést, miközben bekopogott az ajtaján, s morcosan szántott végig a vörösre festett haján. Igazán nem volt kedve ahhoz, hogy éjjel a saját fürdőjéért kelljen harcolnia.Shya megrezzent a kopogásra, s riadtan harapta be az ajkát, mikor felismerte Yzarr hangját. Lejjebb kucorodott a vízbe, mondhatni nem vállai, hanem két hullám közé húzta a nyakát.~ Nem Yazi... bár ő lennék! ~ gondolta a lányka, és bűntudatosan pislogott az ajtóra.
- Yazi...- kezdett még emelkedettebben csengeni a hím hangja. - Nagyon értékelném, ha kapnád magad és kijönnél onnan... Fáradt vagyok és kezdek mérges lenni...- fenyegette meg az ajtó túloldalán levő egyént. Legyen bárki, remélte, hogy senki nem akar szembenézni a haragjával.Shya mindent akart, csak nem a hím terhére lenni. Tétován igyekezett közelebb kerülni a fürdőlepedőkhöz, ám mikor feléjük nyúlt, fájdalmasan visszakapta a kezét a hasához.Magas hangú, apró nyögés szakadt ki belőle, és egy pillanatra összeszorította a szemét.
Yzarr dühödt érdeklődéssel nyitott a fürdőjébe, ez már több volt a soknál. ~ Ha valamelyik szolga itt végzi a légyottját, esküszöm, darabokra szedem!~- Magaaaa?! - csapódott neki a falról visszapattanó ajtó, amitől Shyarával ellentétben alig rezzent meg, inkább a bal felkarja felé tett egy tétova mozdulatot. A friss, egyelőre igencsak érzékeny tetoválás ott díszelgett a karján. Az egész bicepszét körbe fonta a két, nonfiguratív mintával díszített, egymás felé néző, tátott szájú kígyó, amint egy tőrt fognak közre.A holdezüst tekintet haragosan villant a nőstényre, miközben ajka egy pengevékony vonallá préselődött.Fáradt volt, s ez látszott rajta, viszont sértette az, hogy a nőstény jogot akar formálni az ő fürdőjére.- Mondja, az ágyamban is aludt? Kipróbálta, hogy milyen lesz a hitvesi ágy, azalatt az egy hét alatt, amíg nem voltam itthon? - kérdezte halkan és enerváltan, ám a bűntudatos arc nem kerülte el a figyelmét, mégis... Belül ordítani tudott volna, hogy a felségterületére léptek. Ha nem lenne fáradt, lehet hogy Úrihölgyhöz méltatlanul, s legkevésbé Úrfihoz méltóan, de kirángatta volna már a nőstényt a szobája ajtaján.- Nem, dehogy is! - kiáltotta a lány, megijedve a gondolattól. Tudta, hogy útban van, érezte a hímből szinte sugárzó elutasítást, mégis tanácstalan volt. Jelei egyértelműen jelezték felé, hogy jobban teszi, ha marad. - Én nem... Yzarr, kérem, ne haragudjon... - sütötte le a szemét ártatlanul.
A tekintetéből s az arcából immár nem lehetett leolvasni semmit, Yzarr felvette a pókerarcát, ám a orrnyereg masszírozásról nem tudott lemondani.- Hagyjon, magamra! - préselte ki magából szinte semmitmondóan. Haragudott, ugyanakkor a helyzet sem volt az ínyére. ~ Ez rosszabb, mintha Yazirával kéne a fürdőmért versengenem...~Shyara jelei ismét erősebben kezdtek sajogni, és a lány megszorította a törzsét. Yzarr nem volt toleráns hangulatában, így a lány nem várhatta tőle, hogy észrevegye a gondját. ~ El kellene mondanom neki..de vajon mit tudna tenni?!~A lány vágyakozó pillantást vetett a nem is olyan messze lévő fürdőlepedők felé, ám amint felemelte a kezét, már le is rakta. Jelei is szigorúbban torolták meg az engedetlenséget, mint szokták.Shyara megrázta a fejét, s gyenge hangon ellenkezett.- Ha rajtam múlna, már itt sem lennék... - motyogta, s hangjából érezhető volt, hogy tart a másiktól.
- Ezen könnyen segíthetek! - lépett el az ajtó mellől Yzarr, s néhány lépés múlva már a nősténytől nem messze állt nadrágostól a vízben. - Mert rajtam aztán nem múlik, de ha ideragadt volna, akkor mindjárt kikaparom innen! - morogta a medence oldalának dőlve. Remélte, hogy a közeli jelenléte elriasztja a nőstényt.Shyara azonban nem hátrált el Yzarrtól. Azaz próbált volna, de a hátráló mozdulat fél lépés után megakadt, ahogyan érezni kezdte a tompa, neheztelő szúrást az oldalában. Karjait maga előtt tartotta, egyikkel továbbra is a törzsét fogta, csupán a másikat emelte fel közel a testéhez a megállj! egyezményes jeleként.
Yzarr nézte a nőstény arcát, s már nem kerülte el a figyelmét az sem, hogy izzad, pedig koránt sem volt olyan meleg idebent, hogy izzadjon tőle az itt tartózkodó. Kérdőn villant a tekintete a felemelt kéz láttán. Maga sem tudta, hogy mire vár még, már rég felkaphatta volna a nőstényt a derekánál fogva, és kitehette volna a medence szélére.- Esküszöm, az elmúlt egy hét alatt nem történt semmi titkolásra érdemes... - kezdte a lány esetlenül, behúzott nyakkal. - És a fürdőjét sem akartam használni - tette hozzá Shya, és felpislogott a hímre, miközben reszketegen levegőt vett.
- Nem érdekel! Mégis itt van! - dörrent a másik hangja, s a nőstény felé lépett, hogy elkapja a derekát, s hogy a vállára kapja, majd annál fogva kipenderítse a fürdőből.Shya visszahúzta a kezét, hogy ha a másik túl közel érne hozzá, legalább kebleit eltakarhassa a testközeli érintéstől, és feszülten állt.- Várjon! - csattant fel a vékony, kérlelő hang, miközben a lány már becsukott szemekkel várta, hogy a hím lecsapjon - akárhogy is történjen az.
Yzarrt nem akasztotta meg a felkiáltás, ha nem ütközött ellenállásba, úgy felkapta a nőstényt. Az egyik karja a lány derekára fonódott, míg a másikkal a térdhajlatot fogta meg, támasztékként. - Yzarr, a jeleim! - nyüszített fel Shya, miközben próbálta a lehető legkisebbre összehúzni magát, és a legkevésbé érintkezni a hímmel. Akármit is csinált vele a másik, amíg nem fájt, addig nem tiltakozott, bár azért riadtan kapaszkodott a hím vállába, mikor az gyakorlatilag a vállára dobta. Eszébe sem jutott verekednie Yzarral, de ettől azért megijedt kissé.
- Mi van a jeleivel?! - csattant fel Yzarr valahonnan a Kisnőstény csípője mellől, miközben határozottan ment a medence széle felé. A válla érte a nőstény hasát, így ő egyébként sem érzett a víz miatt sem hőkülönbséget, hiszen a nőstény teste amúgy is meleg volt.
Ez megállította a hímet abban, hogy határozottan tartson a kiszemelt célja felé.
- Azt én is szeretném tudni, hogy akkor miért is terelték ide a jelei?! - morogta immár bosszúsan, bár még mindig nem tette le a nőstényt. - Nincsen ötletem. De... tegyen le, kérem - kérte Shya halkan, majd folytatta. - Nagyon kényelmetlen így. - Kis kezével határozottan kapaszkodott a másikba, de Yzarr is érezhette, hogy ezt leszámítva a lány, önmagára nem jellemző módon nyugton van.
Yzarr érezte a hátának támaszkodó tenyereket, s az arcába csurgó vörös festéket. A túlzott meleg, de leginkább a hévíz megoldotta a festéket. A kelleténél erősebben ejtette le a Kistnőstényt, hogy ellépve mellette egy törölközőért nyúljon az állványról, s azzal törölje meg az arcát. Majd kilépjen a medencéből, legalább is ez volt a szándéka. Felsisszent, s halk szentségelésbe kezdett, ahogy a szemébe ment a vörös folyadék. Ez megakasztotta a mozdulatban, és morogva ereszkedett vissza a medencébe.
Shya nagyot csobbant a vízben, de nem tiltakozott. Tartotta magát a fogadalmához, miszerint megpróbál a lehető legkevesebb terhet jelenteni a hím számára. Hallva Yzarr káromkodását, felpillantott, majd segítőkészen nyúlt a törölközőért, hogy a hím által imént használt anyagot annak kezébe nyomja, miután az megpróbálta kimosni a szemébe ment festéket.
~ Most bezzeg nem tiltakoztok, mikor neki kell törölköző! Amikor én akartam használni, akkor persze nem engedtétek ~ morgott Shyara a hajnalkákkal gondolatban, s mivel a becsukott szemű Yzarr nem vette észre a készenlétben tartott anyagot, a lány szóvá is tette.
- Tessék, itt van - mondta halkan, de hallhatóan, s hangja engesztelően csengett, miközben ösztönösen a hím arcához-szeméhez tette a törölközőt.
Yzarr pedig a saját ragadozó ösztönei miatt kapta hátra a fejét, s ugyanabban a pillanatban ragadta meg a Kisnőstény csuklóját is. Nem tehetett róla, nagyon kiszolgáltatottnak érezte magát.
Shyara megrezzent, de nem dobta el sem a szövetet, sem saját kezét nem próálta meg kitépni a hím fogásából.
- Nyugalom! - kiáltotta egy árnyalatnyi riadalommal a hangjában, majd csendesebben folytatta.- Csak én vagyok. Törölje meg a szemét... - mondta halkan, és várt, hogy Yzarr immár maga oldja meg a problémáját.
Yzarr elvette a nősténytől a törölközőt, bár a morgását így is lehetett hallani.
- Nem egy állat vagyok, amit nyugtatgatni kell... - gyorsan törölte az arcát a törölközőbe, s a szeméből is igyekezett felitatni a festéket. S csak azután eresztett le némiképp és fújta ki a levegőjét, hogy megszabadult a zavaró tényezőtől.
- Persze. Csak a reflexei állati gyorsak - mondta a lány kissé cinikusan, de nem támadó éllel, miközben kicsit hátrébb lépett a hímtől. Csak hogy azzal a lendülettel szisszenjen is fel, és álljon vissza iménti helyére. Persze arra figyelt, hogy a vízben maradjon, hiszen míg Yzarr nem látott, addig nyugodtan ugrált törölközőért, de az élesszemű (és nyelvű) hím előtt nem akarta mutogatni magát.
Yzarr magánál tartotta a törölközőt. A nyaka körül, a feje tetején, valamint homlokán is, hogy legyen, ami felitatja a festéket.
- Nehogy azt mondja, hogy pont most jött rá a jeleire az öt perc és... maga különben is meztelen, tudta?! - intett a nőstény felé.
Shya fancsali és elpirult ábrázattal bólintott.
- Az az öt perc félórának is megteszi, és köszönöm, tisztában vagyok vele. Ha nem teszi szóvá, akkor csak feleennyire feszélyezett volna, de így végre ez is teljes.- Neheztelés érződött a lány hangjából, miközben karjával és a vízzel próbálta takargatni magát.
- Nos, jól van, ez esetben, most még udvariasan kérem, hogy távozzon... jelek ide vagy oda... - felelte a hím, és nekidőlt ismét a medence szélének.
Shyara felsóhajtott.
- Tehetünk egy próbát... De ha nem sikerül, összekapar? - kérdezte feszülten, mivel jelei ismét erőteljesebben kezdték éreztetni nemtetszésüket. ~ Nem lesz ez így jó...sőt.. mondhatni marhára fájni fog. ~
- Valaki biztosan... - válaszolta Yzarr fáradtan. A jelek izgatták a legkevésbé. Elkezdte felitatni a fejéről aláfolyó festéket, miközben várakozóan tekintett a nőstényre.
Yzarr hetedik napja volt már távol, s bár Shya nem hiányolta, mégis megkörnyékezte egyfajta nyugtalanság. Hamisnak érezte a park nyugalmát, fojtónak a könyvtár csendjét, a hímzéstől pedig hamar elment a kedve, mikor szokásával ellentétben sokadjára szúrta meg az ujját a tűvel.Úgy döntött, korábban megy aludni, ám szobájába érve kellemetlen, hideg érzés lett úrrá rajta, s csak kis idő múltán ébredt rá, hogy éhes.Karjában hálóingjével és pongyolájával vonult le a konyhába, hogy elcsenjen egy kis elemózsiát, ám hiába lakott jól, a hastáji kellemetlenség nem szűnt. Az éhség hűvöse ugyan elmúlt, de helyét átvette a gyomrát görcsbe húzó, egyre melegedő érzés.Nem tudta, mit tehetne, csupán jelei erősödő sürgetését érezte, és bár továbbra sem engedtek fel dermedtségükből, a mostani viselkedésük meglepte. Túlságosan emlékeztette a költözés környéki roham kezdetére, és úgy tudta, hogy Yzarr nincs még a birtokon, így még csak a hím segítségét sem kérhette volna, ha sejtése beigazolódik.Fürdeni szeretett volna, hátha elterelheti a fájdalomról a figyelmét, ám mikor a kilincsre tette volna a kezét, jelei beléhasítottak. Egyértelmű volt a nemtetszésük, így Shya hátat fordított a fürdőnek, s tétován haladt végig több folyosón is. Egyszer-egyszer ismét érezte a nyilalló érzést, míg végül már szinte futott a folyosón, hátha véletlenül rátalál arra, amit jelei akarnak, még mielőtt annyira rosszul lesz, hogy elájul. Vagy ki tudja, nem értette saját testének és jeleinek reakcióit.Egy névtelen, egyszerű ajtó előtt elhaladva a fájdalom egyszer csak elmúlt. Shya meglepve torpant meg, majd értetlenül tovább indult volna, ha jelei égő érintése meg nem akadályozza. Tétovázott, majd a sürgető, apróbb szúrásoknak engedelmeskedve bekopogott.Senki nem felelt, csupán a fájdalom erősödött ismét, így a lány belépett.A nagy sietségben nem ismerte fel kívülről a hím szobáját, pedig csupán három méter válaszotta el kettejük ajtaját egymástól. De az ágy és az asztalka már ismerős volt Yzarr érkezésének első napjaiból.~Miért hoztatok ide? ~ kérdezte értetlenül, talán még ki is mondta a szavakat, de jelei némák, egyszersmind forróak maradtak. ~Nem örülne, ha tudná, hogy bejöttem...~ - Yzarr? - kérdezte tétován, hívatlansága teljes tudatában a lány. Enyhe, de nagyon kellemetlen, karistoló érzést kapott válaszul a hajnalkáktól. Körbenézett, s két ajtót látott. Az egyik félig tárva egy könyvtár polcaira engedett belátást, így arra indult.~Hazatért volna?~ töprengett a kisnőstény, ám mielőtt beléphetett volna, jelei karmolása erősödött, ő pedig fájdalmasan szorította meg az oldalát. Kezét már jó ideje maga köré fogta, persze eredmény nélkül.Elfordult a könyvtártól, mely akár dolgozószoba is lehetett volna annak alapján, amennyit a leány látott belőle, s a másik ajtó felé indult.Jelei sürgető sajgása miatt végül meg sem várta, hogy szapora kopogására válasz érkezzen, máris benyitott.A fájdalom hol enyhült, hol erősödött, attól függően, eltalálta-e, merre terelik őt a jelek. Mikor bezárta a fürdő ajtaját, akkor például egy kis időre elmúlt a szorító-szúró érzés. A szobából nyíló apró teraszra ügyet sem vetett, a padlóba mélyesztett márványmedencére azonban felfigyelt. Nagy fájdalmára - szó szerint - jelei is, így sietve lépett közelebb, s némi igen kellemetlen huzavona árán a lány végül megengedte magának a gőzölgő vizet.Nem értette, hogyan működik, s honnan jön a hévízi forróság, de nem is érdekelte. Homlokán izzadság gyöngyözött, és nem a felcsapó gőztől. A medence egyik oldalán fonott törölközőtartón fehér fürdőlepedők sorakoztak, míg egy másik oldalán kartávolságra egy apró polcot látott, különböző fiolákkal és olajokkal. Shya tartott tőle, hogy az úrfi esetleg rajtakapja, de jelei fájdalmával nem tudott szembeszállni, hiába marta már annyira az oldalát fájdalmában, hogy szinte felsebezte a bőrt.A fájdalom nem enyhült, míg ruháját ledobva el nem merült a meleg vízben.Nehezen lélegzett és látszott rajta, hogy kimerült. Erőtlenül döntötte hátra a fejét a kőpadkának, s próbálta visszanyerni a fokozódó riadalomtól szapora légzését.
Yzarr iszonyú fáradtan, de elégedetten szállt le a lováról, karján egy szárnyát bontogató sólymot őrzött. A munka után még volt ideje felkeresni a gnóm mestert is, aki majd átalakítja egy kicsit a kúria berendezését. Két nap és itt lesz. A madár, amit a kezében tartott, tollas kis jószág volt, meg kell hagyni. Épp hagyta el a pihét, hogy azokat a repüléshez alkalmas tollai váltsák fel, s úgy tűnt, tűri az érintést. Később az fogja megtanítani a repülésre. Csöndesen aludt a hím tenyerében, miközben az fél kézzel leszerszámozta Ébent, akit Kristályt már boldogan üdvözölt is. Yzarrt és a kis fiókát is szemügyre vette, a hímhez még hozzá is dörgölőzött.
Jó néhány holmiját csak letette a szalon ajtajába, ő maga pedig töltött magának némi bort az italos szekrényből. Fáradt volt, de még nem bírt volna aludni; fürdésre vágyott. Viszont a bor karcossága kicsit felpezsdítette a belsejét, s felélénkítette valamelyest. Miután ezt elfogyasztotta, kibújt a köpenyéből, levette a kabátját s az inget is lefejtette magáról, felnyalábolta az asztalon pihenő, letakart fejű sólymot, s félmeztelenül robogott fel a szobájába. Jót tett neki ez a kis “magányos” küldetés. Tulajdonképpen elmenekült a problémái elől, hogy halogassa a pillanatot, amikor majd szembe fog nézni velük ismét. S időt hagyjon a sebeknek, amik belülről marcangolták, hogy hegedjenek valamelyest.
A szobája ajtajához érve fogadta az első különös érzés, mikor nyitva maradt ajtaját észrevette. Gyanakodva lépett be, s leste az ágyát, hogy ott van-e a kis beste Yazira.
A madarát nyugodtan tette le a szék támlájára, s a nyitott ajtó miatt nem kezdett el vetkőzni, hanem az ágyához lépett közelebb. Mivel ott nem látott senkit, így a félig nyitott könyvtárajtót vette szemügyre. Beljebb pillantva ott sem talált vendéget.
Shya nem vette észre Yzarr érkezését, s jelei is csupán enyhe sajgással reagáltak a hím közeledtére, ám egyelőre hagyták a kis nőstényt lassan megnyugodni.
A nyugalom szó kissé túlzás, Shyara ugyanis tisztában volt vele, hogy a tilosban jár, azaz pancsol, így mindennek nevezhetnénk, csak nyugodtnak nem. A feszült valahogy jobban illett a vízben ücsörgő lányra.~ Egy hete színét se látni.. miért pont most jönne vissza? Egy hét.. talán éppen azért, mert már túl régen távozott, ideje lenne hazatérnie...Csak ne most tegye.. Talán jobban járok, ha most kimegyek~ határozott a lány, s jelei erősödő nyomásáról tudomást sem véve kezdett kimászni a vízből, ám egy váratlan fájdalomtól felnyögve visszagörnyedt a vízbe. Mozdulatát árulkodó csobbanás kísérte.
A fürdője felől jövő zajra Yzarr megdermedt, majd morcosan vágott át a hálószobáján a fürdő ajtajáig.~ Mégis, ki a fene az, aki hajnali háromkor pont itt akar fürdeni?! ~~ Istenek... Mi bajotok van már megint? - gondolta a Shyara a kétségbeesés határán. ~ Ide akartátok, hogy jöjjek, értem én, de akkor miért fáj még mindig? És ha ez rosszabbodik?! Hogyan kérjek segítséget, és egyáltalán kitől?~ peregtek az aggodalmas gondolatok Shya elméjében, s jobb ötlete nem lévén, végigcirógatott a jelein. Azok legalább nem fokozták a fájdalmat, de más módon sem reagáltak az érintésre, hiába szerették egykor a lány érintését. A tiltást és sürgetést leszámítva más üzenetet továbbra sem voltak képesek érzékeltetni a lánnyal jelenlegi megkövült állapotukban.
- Yazi...?!- eresztett meg a hím egy puhatolózó kérdést, miközben bekopogott az ajtaján, s morcosan szántott végig a vörösre festett haján. Igazán nem volt kedve ahhoz, hogy éjjel a saját fürdőjéért kelljen harcolnia.Shya megrezzent a kopogásra, s riadtan harapta be az ajkát, mikor felismerte Yzarr hangját. Lejjebb kucorodott a vízbe, mondhatni nem vállai, hanem két hullám közé húzta a nyakát.~ Nem Yazi... bár ő lennék! ~ gondolta a lányka, és bűntudatosan pislogott az ajtóra.
- Yazi...- kezdett még emelkedettebben csengeni a hím hangja. - Nagyon értékelném, ha kapnád magad és kijönnél onnan... Fáradt vagyok és kezdek mérges lenni...- fenyegette meg az ajtó túloldalán levő egyént. Legyen bárki, remélte, hogy senki nem akar szembenézni a haragjával.Shya mindent akart, csak nem a hím terhére lenni. Tétován igyekezett közelebb kerülni a fürdőlepedőkhöz, ám mikor feléjük nyúlt, fájdalmasan visszakapta a kezét a hasához.Magas hangú, apró nyögés szakadt ki belőle, és egy pillanatra összeszorította a szemét.
Yzarr dühödt érdeklődéssel nyitott a fürdőjébe, ez már több volt a soknál. ~ Ha valamelyik szolga itt végzi a légyottját, esküszöm, darabokra szedem!~- Magaaaa?! - csapódott neki a falról visszapattanó ajtó, amitől Shyarával ellentétben alig rezzent meg, inkább a bal felkarja felé tett egy tétova mozdulatot. A friss, egyelőre igencsak érzékeny tetoválás ott díszelgett a karján. Az egész bicepszét körbe fonta a két, nonfiguratív mintával díszített, egymás felé néző, tátott szájú kígyó, amint egy tőrt fognak közre.A holdezüst tekintet haragosan villant a nőstényre, miközben ajka egy pengevékony vonallá préselődött.Fáradt volt, s ez látszott rajta, viszont sértette az, hogy a nőstény jogot akar formálni az ő fürdőjére.- Mondja, az ágyamban is aludt? Kipróbálta, hogy milyen lesz a hitvesi ágy, azalatt az egy hét alatt, amíg nem voltam itthon? - kérdezte halkan és enerváltan, ám a bűntudatos arc nem kerülte el a figyelmét, mégis... Belül ordítani tudott volna, hogy a felségterületére léptek. Ha nem lenne fáradt, lehet hogy Úrihölgyhöz méltatlanul, s legkevésbé Úrfihoz méltóan, de kirángatta volna már a nőstényt a szobája ajtaján.- Nem, dehogy is! - kiáltotta a lány, megijedve a gondolattól. Tudta, hogy útban van, érezte a hímből szinte sugárzó elutasítást, mégis tanácstalan volt. Jelei egyértelműen jelezték felé, hogy jobban teszi, ha marad. - Én nem... Yzarr, kérem, ne haragudjon... - sütötte le a szemét ártatlanul.
A tekintetéből s az arcából immár nem lehetett leolvasni semmit, Yzarr felvette a pókerarcát, ám a orrnyereg masszírozásról nem tudott lemondani.- Hagyjon, magamra! - préselte ki magából szinte semmitmondóan. Haragudott, ugyanakkor a helyzet sem volt az ínyére. ~ Ez rosszabb, mintha Yazirával kéne a fürdőmért versengenem...~Shyara jelei ismét erősebben kezdtek sajogni, és a lány megszorította a törzsét. Yzarr nem volt toleráns hangulatában, így a lány nem várhatta tőle, hogy észrevegye a gondját. ~ El kellene mondanom neki..de vajon mit tudna tenni?!~A lány vágyakozó pillantást vetett a nem is olyan messze lévő fürdőlepedők felé, ám amint felemelte a kezét, már le is rakta. Jelei is szigorúbban torolták meg az engedetlenséget, mint szokták.Shyara megrázta a fejét, s gyenge hangon ellenkezett.- Ha rajtam múlna, már itt sem lennék... - motyogta, s hangjából érezhető volt, hogy tart a másiktól.
- Ezen könnyen segíthetek! - lépett el az ajtó mellől Yzarr, s néhány lépés múlva már a nősténytől nem messze állt nadrágostól a vízben. - Mert rajtam aztán nem múlik, de ha ideragadt volna, akkor mindjárt kikaparom innen! - morogta a medence oldalának dőlve. Remélte, hogy a közeli jelenléte elriasztja a nőstényt.Shyara azonban nem hátrált el Yzarrtól. Azaz próbált volna, de a hátráló mozdulat fél lépés után megakadt, ahogyan érezni kezdte a tompa, neheztelő szúrást az oldalában. Karjait maga előtt tartotta, egyikkel továbbra is a törzsét fogta, csupán a másikat emelte fel közel a testéhez a megállj! egyezményes jeleként.
Yzarr nézte a nőstény arcát, s már nem kerülte el a figyelmét az sem, hogy izzad, pedig koránt sem volt olyan meleg idebent, hogy izzadjon tőle az itt tartózkodó. Kérdőn villant a tekintete a felemelt kéz láttán. Maga sem tudta, hogy mire vár még, már rég felkaphatta volna a nőstényt a derekánál fogva, és kitehette volna a medence szélére.- Esküszöm, az elmúlt egy hét alatt nem történt semmi titkolásra érdemes... - kezdte a lány esetlenül, behúzott nyakkal. - És a fürdőjét sem akartam használni - tette hozzá Shya, és felpislogott a hímre, miközben reszketegen levegőt vett.
- Nem érdekel! Mégis itt van! - dörrent a másik hangja, s a nőstény felé lépett, hogy elkapja a derekát, s hogy a vállára kapja, majd annál fogva kipenderítse a fürdőből.Shya visszahúzta a kezét, hogy ha a másik túl közel érne hozzá, legalább kebleit eltakarhassa a testközeli érintéstől, és feszülten állt.- Várjon! - csattant fel a vékony, kérlelő hang, miközben a lány már becsukott szemekkel várta, hogy a hím lecsapjon - akárhogy is történjen az.
Yzarrt nem akasztotta meg a felkiáltás, ha nem ütközött ellenállásba, úgy felkapta a nőstényt. Az egyik karja a lány derekára fonódott, míg a másikkal a térdhajlatot fogta meg, támasztékként. - Yzarr, a jeleim! - nyüszített fel Shya, miközben próbálta a lehető legkisebbre összehúzni magát, és a legkevésbé érintkezni a hímmel. Akármit is csinált vele a másik, amíg nem fájt, addig nem tiltakozott, bár azért riadtan kapaszkodott a hím vállába, mikor az gyakorlatilag a vállára dobta. Eszébe sem jutott verekednie Yzarral, de ettől azért megijedt kissé.
- Mi van a jeleivel?! - csattant fel Yzarr valahonnan a Kisnőstény csípője mellől, miközben határozottan ment a medence széle felé. A válla érte a nőstény hasát, így ő egyébként sem érzett a víz miatt sem hőkülönbséget, hiszen a nőstény teste amúgy is meleg volt.
Ez megállította a hímet abban, hogy határozottan tartson a kiszemelt célja felé.
- Azt én is szeretném tudni, hogy akkor miért is terelték ide a jelei?! - morogta immár bosszúsan, bár még mindig nem tette le a nőstényt. - Nincsen ötletem. De... tegyen le, kérem - kérte Shya halkan, majd folytatta. - Nagyon kényelmetlen így. - Kis kezével határozottan kapaszkodott a másikba, de Yzarr is érezhette, hogy ezt leszámítva a lány, önmagára nem jellemző módon nyugton van.
Yzarr érezte a hátának támaszkodó tenyereket, s az arcába csurgó vörös festéket. A túlzott meleg, de leginkább a hévíz megoldotta a festéket. A kelleténél erősebben ejtette le a Kistnőstényt, hogy ellépve mellette egy törölközőért nyúljon az állványról, s azzal törölje meg az arcát. Majd kilépjen a medencéből, legalább is ez volt a szándéka. Felsisszent, s halk szentségelésbe kezdett, ahogy a szemébe ment a vörös folyadék. Ez megakasztotta a mozdulatban, és morogva ereszkedett vissza a medencébe.
Shya nagyot csobbant a vízben, de nem tiltakozott. Tartotta magát a fogadalmához, miszerint megpróbál a lehető legkevesebb terhet jelenteni a hím számára. Hallva Yzarr káromkodását, felpillantott, majd segítőkészen nyúlt a törölközőért, hogy a hím által imént használt anyagot annak kezébe nyomja, miután az megpróbálta kimosni a szemébe ment festéket.
~ Most bezzeg nem tiltakoztok, mikor neki kell törölköző! Amikor én akartam használni, akkor persze nem engedtétek ~ morgott Shyara a hajnalkákkal gondolatban, s mivel a becsukott szemű Yzarr nem vette észre a készenlétben tartott anyagot, a lány szóvá is tette.
- Tessék, itt van - mondta halkan, de hallhatóan, s hangja engesztelően csengett, miközben ösztönösen a hím arcához-szeméhez tette a törölközőt.
Yzarr pedig a saját ragadozó ösztönei miatt kapta hátra a fejét, s ugyanabban a pillanatban ragadta meg a Kisnőstény csuklóját is. Nem tehetett róla, nagyon kiszolgáltatottnak érezte magát.
Shyara megrezzent, de nem dobta el sem a szövetet, sem saját kezét nem próálta meg kitépni a hím fogásából.
- Nyugalom! - kiáltotta egy árnyalatnyi riadalommal a hangjában, majd csendesebben folytatta.- Csak én vagyok. Törölje meg a szemét... - mondta halkan, és várt, hogy Yzarr immár maga oldja meg a problémáját.
Yzarr elvette a nősténytől a törölközőt, bár a morgását így is lehetett hallani.
- Nem egy állat vagyok, amit nyugtatgatni kell... - gyorsan törölte az arcát a törölközőbe, s a szeméből is igyekezett felitatni a festéket. S csak azután eresztett le némiképp és fújta ki a levegőjét, hogy megszabadult a zavaró tényezőtől.
- Persze. Csak a reflexei állati gyorsak - mondta a lány kissé cinikusan, de nem támadó éllel, miközben kicsit hátrébb lépett a hímtől. Csak hogy azzal a lendülettel szisszenjen is fel, és álljon vissza iménti helyére. Persze arra figyelt, hogy a vízben maradjon, hiszen míg Yzarr nem látott, addig nyugodtan ugrált törölközőért, de az élesszemű (és nyelvű) hím előtt nem akarta mutogatni magát.
Yzarr magánál tartotta a törölközőt. A nyaka körül, a feje tetején, valamint homlokán is, hogy legyen, ami felitatja a festéket.
- Nehogy azt mondja, hogy pont most jött rá a jeleire az öt perc és... maga különben is meztelen, tudta?! - intett a nőstény felé.
Shya fancsali és elpirult ábrázattal bólintott.
- Az az öt perc félórának is megteszi, és köszönöm, tisztában vagyok vele. Ha nem teszi szóvá, akkor csak feleennyire feszélyezett volna, de így végre ez is teljes.- Neheztelés érződött a lány hangjából, miközben karjával és a vízzel próbálta takargatni magát.
- Nos, jól van, ez esetben, most még udvariasan kérem, hogy távozzon... jelek ide vagy oda... - felelte a hím, és nekidőlt ismét a medence szélének.
Shyara felsóhajtott.
- Tehetünk egy próbát... De ha nem sikerül, összekapar? - kérdezte feszülten, mivel jelei ismét erőteljesebben kezdték éreztetni nemtetszésüket. ~ Nem lesz ez így jó...sőt.. mondhatni marhára fájni fog. ~
- Valaki biztosan... - válaszolta Yzarr fáradtan. A jelek izgatták a legkevésbé. Elkezdte felitatni a fejéről aláfolyó festéket, miközben várakozóan tekintett a nőstényre.
Helyek:
1.rész
Szegény kisnőstény, nem elég a jelek kínzása még Yzarr is hazajött. Már veszettül kíváncsi vagyok, hogy mit akarnak a lánytól a növénykéi. Tudom, tudom, majd ha olvasom tovább egyszer csak kiderül. :)
Vörös haj???? Új tetkó?? Úgy látom jól sikerült a kiruccanás! hihihi
:D:D Tudod, azért van némi összefüggés Yzarr érkezése és a jelek között:D de még sokára lesz csak válasz a kérdésedre, bocsi:D egyelőre még kihasználjuk ezt az eszközt a karik szívatására:D *ördögi kacaj, mire Shya oldalba könyökli a usert:D*
Jah.. "jóóóól" >:D >:D
Hmfph XD
Mi az hogy?! :D Ment a daj-daj :D