Kis idő elteltével szólalt csak meg újra a lány.
- Van egy jó és egy rossz hírem. - Yzarr szemöldöke érdeklődve emelkedett meg, s még a rágást is abba hagyta. - Melyikkel kezdjem?- kérdezte Shya.
- Melyik fog jobban fájni? - kérdezte rekedtebben a hím, miután leküzdötte a falatot. - A jóval? - próbálkozott Yzarr.
- Van ötletem, mi a bánatot akarhatnak a jeleim.- Yzarr egy “valóban?” pillantást küldött a Kisnőstény felé.- Csak találgatni tudok.. de úgy viselkednek, mint egy kínzómesterből lett kerítőnő...- közölte Shyara szenvtelen közönnyel.
Yzarr felhorkantott, s hátrébb is lökte a székét, hogy eltávolodjon a nősténytől.
- És ebben nekem mi a jó?! Kerítőnőt játszanak a jelei?! - háborgott.
- Tudja, mit jelent a szó... - mondta halkan Shya. - Most már legalább van ötlet arra nézvést, miért akaszkodom a nyakába.
- Persze, hogy tudom, hogy ne tudnám! - emelkedett meg a hím hangja.
- A rossz hír... hogy lövésem sincsen, mit tehetnék ez ellen - hajtotta le a fejét a lány, hogy kezei a halántékára csúsztak.
- De nekem igen! - villant ádázul a hím tekintete, s egyúttal a düh is kihallatszódott a hangjából.
Shya higgadt várakozással pillantott fel Yzarra.
- Ne örüljön, maga biztosan nem járna jól vele... - morogta, miközben felkelt az asztaltól, s nagy léptekkel szelte át a szobát, hogy kinyissa az erkélyajtót. Friss levegőre volt szüksége. Élvezte, hogy az éjszakai hideg levegő belekap a még nedves hajába. Karjait összefonta a mellkasa előtt és elnézett a távolba. Nem is látott semmit, csak üresen tekintett a semmibe.
Shya kis ideig rágódott, majd lassan felkelt a székről és Yzarr után ment, de megállt az erkélyajtóban.
- A rossz ötlet is ötlet, akkor is, ha nem tetszik. Nem ez lenne az első, amit egyikünk sem akar, mégis ránk kényszerítik - folytatta a lány békés, megadó hangon. Yzarr érezhette, hogy Shyara nem vitázni akar, s nem támadni. A lány valóban a kettejüknek legkényelmesebb megoldást kereste, s nem csak ő akart jól járni.
- A kellemetlen megoldást is képes vagyok elfogadni, ha tudom, hogy legalább megoldást jelent.
- Az elég kellemetlen, ha a halálhírével gazdagodik a családja? - morogta összeszorított fogakkal a hím. Elege volt a jelekből, s hogy rá reagálnának így. Hogy szinte beletaszítják a nőstényt a karjaiba, holott senkitől sem kérte.
Shyara megresztett egy fáradt sóhajt.
- Bízom benne, hogy ennél azért kreatívabb. És eszébe vagy eszünkbe jut valami kevésbé -itt megdörzsölte a nyakát, kissé feszengve - végleges megoldás.- Maguk nőstények reménytelenül romantikusak.. és reménykedők ugyanakkor... - morogta halkan a hím. Mire a lány elmosolyodott, s beleegyezően bólintott.
- Meg aztán... idővel több élvezetet lelhet bennem élve, mint holtan - tette hozzá.
- Túl nagyra tartja magát! - morogta az orra alatt Yzarr, egész halkan. Nem is vágott a nőstény szavába, csak maga elé dünnyögött.
A Kisnőstény vállat vont, és látványosan forgatta a szemét... - Csak annyit mondtam az imént, hogy tanulékony vagyok és alkalmazkodó kész. Ebben nem tudom, hol lát beképzeltséget.
- Egoista és szószátyár fruska - a hím hangja figyelmeztetően csengett, kezdte elveszíteni a türelmét
- Nekem sem öröm, hogy a falra mászik tőlem, és ha van mód, hogy könnyebben elviseljen, hát örömmel tanulnám meg - mentegetőzött a lány.
- Hogy maga mennyire idegesítő... - suttogta Yzarr, miközben az orrnyergét masszírozta, immár a nősténnyel szembe fordulva. - Aludni akarok! -csendült a hangja élesen . - Egy hete nem aludtam - zárta le a vitát ennyivel, s elindult a nőstény felé.
Shya szó nélkül állt félre az ajtóból, hogy utat adjon a hímnek, ám arcán feszült várakozás tükröződött. Jelei fokozatosan olyan hőfokra melegedtek, mely a szótlanul kibírhatóság határát súrolta.
Yzarr nem pillantott a nőstényre, s úgy haladt el mellette. Az asztalnál érte utol őt a lány. Csak néhány lépés választotta el őt az ajtótól.- Yzarr.... az, hogy igyekszem nem vinnyogni.. nem jelenti azt, hogy nem fájok...- szólt utána a lány, miközben csendesen felzárkózott a hímhez. - Kérem.. találjunk ki valamit, ami mindkettőnknek elviselhető...- Shya hangja fáradt volt és gyenge, és a lány nem értette, hogy ha az előbb olyan kézségesen segített neki a másik, akkor most miért nem teszi.
- Mit? - csattant indulatosan a hangja. s a nyitott ajtóból fordul vissza a Kisnőstény felé. - Én nem függök magától. Nekem nem kell az érintése - jegyezte meg hidegen.
~ Nem hittem volna, hogy ilyennel kell foglalkoznom, pont, amikor haza jövök!~
Ordította magában, s a nőstényre sem pillantva lépett ki a szobából.
- Oh... -nyögött fel a lány merev arccal, mint akit felpofoztak...Hangja megbántottan csengett. - Valóban nem. Magát nem egy paranoiás hím várja odahaza, hogy ha kicsit is eltér az elvárástól, tönkretegye. Magának nem kell szemérmesen élnie és tökéletesen mutatnia minden egyes kis besúgó előtt, magának nem kell élete végéig alárendeltként élnie amellett, akit kiszemeltek.A lány mély levegőt vett, és remegő hangon folytatta.
- Maga nem hagyott ott senkit, csak hogy képes legyen idővel megfelelő társként viselkedni és gyűlölködés nélkül tekinteni a másikra.
- Nem, mi?! Honnan van bátorsága az én nevemben beszélni amikor a másik oldalt nem is ismeri egyáltalán?! - csendült a hím hangja jéghidegen, de a lépteit nem szakította meg.
Shyara, hallva Yzarr hangnemét, kifakadt.
- Hogy meri a szememre vetni, hogy nem ismerem magát... ha akármit teszek is, akármit ajánlok fel, hogy könnyebben elfogadjon... csak azért is belém rúg, ahelyett, hogy kicsit is észrevenné, hogy nem akarok rosszat? - Ismét szóra nyitotta a száját, ahogyan eszébe jutott Athrea, majd azzal a lendülettel csukta is be. Nem... nem hánytorgathatja fel. Ha elmondaná, hogy Yazi mesélt róla, bajba keverné a lányt. Zihálva meredt a hímre, kis kezét hol összeszorítva, hol kiengedve.
~ Miért üvöltözünk már megint?! Miért nem vagyunk képesek összedolgozni? És mi szerepem van Nekem abban, hogy ő elküldte azt a lányt? Nem értem tette, nem a kedvemért. A saját ostobasága, ne rajtam verje le! ~ hőzöngött a Kisnőstény gondolatban, de tudta, hogy rosszul járna, ha ki is mondaná iménti gondolatait. Lassan lecsillapodott, s kezei visszakúsztak a helyükre, a törzse köré. Nem csak a hím szavai, nem csak az állandóan félresikló beszélgetéseik, de a jelei is fájtak a lánynak.
Yzarr hirtelen állt meg, talán a könyvtárszoba környékén jártak, amikor megtorpant. Csak a hangján hallatszott, hogy zaklatott
- Nem kértem sosem, hogy próbáljon a kedvemben járni, pusztán a kötelességtudata hajtja, s a hiú ábrándjai, amelyet a boldog házasságról alkotott - fonta a mellkasa elé a karját.
A lány ismét úgy érezte magát, mint akit leforráztak. A hím szavai igazak voltak, mégis vádaskodásnak tűnt, mintha Shya bűnt követett volna el, s ettől a kis nőstény szíve összefacsarodott.
- Csodálom Athreát - suttogta végül szomorúan, és elfordult Yzarrtól. Hogy mire gondolt? Mindarra a kedvességre, amit a kis emberlány előcsalogatott a hímből, és a türelemre és kitartásra, amire szüksége lehetett ehhez. És arra, mennyire távol áll ő maga akárcsak attól is, hogy a hím normálisan szóljon hozzá, vagy képes legyen eltűrni a jelenlétét. - És tudom, hogy soha nem érhetek a nyomába... - Bár Shyara háttal állt a hímnek, hogy az ne lássa, mennyire elkeseredett, megereszkedő vállai és saját derekát ölelő karjai így is elég árulkodóak voltak.
- Miiiiiih?! - hördült fel Yzarr, s kissé megereszkedtek a vállai. Fölényes tartása eltűnt, és kissé fakó tekintettel meredt maga elé. Fel sem tűnt neki, hogy szinte egymás tükörképei, ahogyan ott állnak Yzarr a kis, megtört nőstény mögött, a saját megereszkedett vállaival
Shya halkan zihált, és összeszorított szemhéjai közül fénylő patakok csorogtak alá. Nem akarta ezt a vitát, nem akart terhére lenni a másiknak, és legszívesebben rég magára hagyta volna a hímet, ha jelei engedik.
Yzarr teljesen leforrázottan állt. Belül kissé hűvösnek érezte magát, tompán kongó ürességnek, de ez a nőstény?! Nyomban kitöltötte ezt az űrt, a hamar lobbanó haragjával.
- Soha nem is fogom kérni és nem is akarnám! Ő, ő volt! - suttogta érdes, dühös és és sértett baritonján a hím.
~ Te, sosem lehetsz Athrea. Amit nem is bánok, de nem is fogsz a helyébe lépni, az is biztos! Ő legalább érezte, ha a határaimat feszegette! De te... Mindig kiprovokálod, hogy visszatámadjalak! ~
Shya kezét a szájára szorítva próbálta csitítani sírását, dühét, kétségbeesését...Maga sem tudta, miért sír, egyszerűen túl sok dolog történt egyszerre. Nyugalmat akart magának, egyszersmind a hímnek is, és az, hogy újra meg újra kiabálásig fajultak a szóváltásaik, elkeserítette. Próbált vigyázni, próbált megadó, türelmes és engedelmes lenni, de ez nem volt elég. Nem tudta, mit kellene tennie, nem volt ötlete, és ereje sem kísérletezni.
Próbálkozása, hogy fel-feltörő sírását visszafojtsa, eredménytelen volt.
- De én... nem tudom, mit vár tőlem! - zokogott fel a lány. - Nem tudom, mit kellene tennem, adnom... - tanácstalan, könnyes motyogásba fulladt a folytatás, és Shya továbbra sem nézett a hímre.
- Semmit...SEMMIT! Nem KÉRTEM SOHA SEMMIT MAGÁTÓL! - tört ki a hím. Magáról teljesen megfeledkezve emelkedett meg a hangja. Úgy érezte, eddig feleslegesen tépte a száját. Hát ennyire nehéz megérteni, hogy semmit nem akar a nősténytől?! - Soha senki nem mondta még magának, hogy az elvárások csak béklyók?! Adja magát, s hagyjon békén, ennyit kérek.- hangja fáradt volt és dühös, s a korábbi düh is kihunyt belőle. A mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt.Igyekezett visszafogni magát, hogy nehogy olyat tegyen ami a végén rosszul sülne el.
~Ha még egyszer az érzéseivel jön, s azzal, hogy hogyan lesz képes velem együtt élni... SZERETNI?! Az első mondatnál otthagyom! ~
- Könnyebb megfelelni és könnyebb elkerülni a vitákat, ha tudom, mihez kell igazodnom! - morogta a lány. Hangját a tehetetlenség szülte harag mélyítette el. ~Hát ennyire nehéz megérteni, hogy nem kerülhetjük el egymást örökké?! ~
- Ha nem tűnt volna fel, magával szemben nem szoktam színészkedni, úgyhogy fogja már fel, hogy ez vagyok én! - kiáltotta a lány, majd mély levegőt vett és igyekezett udvariasabb hangot megütni. - Higgye el, hogy nem puszta mazochizmusból keresem olyasvalaki társaságát, aki nem kíváncsi rám. Megpróbáltam békén hagyni, és majd’ összeestem...Ezek után...mint korábban mondtam, nincsen ötletem, és csak a segítségét tudom kérni, hátha együtt rájöhetünk, hogyan lehet megoldani ezt az átkozott helyzetet - mondta Shyara reszketegen, és nagyon zavarta, hogy képtelen eleget tenni a hím elvárásainak. Hangja fáradt volt és karcos a sírástól, ugyanakkor a lányt bosszantotta, hogy önmagát kell ismételnie.
- Tehát, fogjam fel, hogy maga piócaként fog rám tapadni a jelei miatt....köszönöm, de nem. - sóhajtotta a hím és hátat fordított a nősténynek. Az imént hallottakon gondolkodott.
~ Nem, nem, nem, nem, nem, és nem! Én egy komplett érzelmi időjárás vagyok. Sosem bírnám elviselni! Pillanatokon belül felhúz, holott, bő fertályórája még elégedett és nyugodt voltam...~
Hangtalanul lépett tovább s nyitott be a könyvtárszoba első emeleti részébe s zárta be maga mögött az ajtót.
Shya felkapta a fejét a másik mozgolódására, s mikor látta, hogy a hím elindult, amilyen halkan csak tudta, követte őt. Nem vágyott rá, de jelei nem hagytak neki más választást, s ha már kénytelen volt követni Yzarrt, legalább zavarni nem akarta azzal, hogy emlékezteti a jelenlétére..
- Jó kutya... - ült le a hím a kis rejtett zugba, ahol általában gondolkodni szokott. Kényelmes volt, mert választhatott fotel és egy kanapé közül is, bár azt ritkán vette igénybe. - Most csóválja a farkát és hozza vissza a veszekedésre elpazarolt alvási időmet. - vetette oda foghegyről. Shyara megtorpant, s kis ideig tétovázott. Leharapja a hím fejét, vagy ugasson egyet, mintha tréfának venné a másik megjegyzését? Végül csak fáradtan sóhajtott. - Masszírozni tudok, ha az segít... vetette fel a lány mintegy engesztelésül, majd, hogy legyen valami értelme is a váratlan ötletnek, hozzátette - de a többi nem megy. Yzarr leült a kanapéra, szépen elterpeszkedett rajta, középre ült le s a karjait a támlán pihentette. A teste szinte ujjongott a kényelmes bútordarabnak. csak egy puha ágy hiányozna a repertoárból, de az emeleti rejtekhez nem fogja bevezetni a nőstényt. A torony, az övé! Azt nem adja senkinek. S rég nem is használták, csak takarították, nagyjából az előtt, hogy a hím visszatért.
Felhorkant és egy cseppet sem barátságos nézéssel válaszolt az ajánlatra.
- Cseppet sem hiányzik, hogy az érjen hozzám, most akit egy kanál vízben is meg tudnék fojtani...- morogta s a fejét hátradöntötte a támlára. Bár belül minden porcikája tekergőzött a masszírozásért, kívánva azt.
- Van egy jó és egy rossz hírem. - Yzarr szemöldöke érdeklődve emelkedett meg, s még a rágást is abba hagyta. - Melyikkel kezdjem?- kérdezte Shya.
- Melyik fog jobban fájni? - kérdezte rekedtebben a hím, miután leküzdötte a falatot. - A jóval? - próbálkozott Yzarr.
- Van ötletem, mi a bánatot akarhatnak a jeleim.- Yzarr egy “valóban?” pillantást küldött a Kisnőstény felé.- Csak találgatni tudok.. de úgy viselkednek, mint egy kínzómesterből lett kerítőnő...- közölte Shyara szenvtelen közönnyel.
Yzarr felhorkantott, s hátrébb is lökte a székét, hogy eltávolodjon a nősténytől.
- És ebben nekem mi a jó?! Kerítőnőt játszanak a jelei?! - háborgott.
- Tudja, mit jelent a szó... - mondta halkan Shya. - Most már legalább van ötlet arra nézvést, miért akaszkodom a nyakába.
- Persze, hogy tudom, hogy ne tudnám! - emelkedett meg a hím hangja.
- A rossz hír... hogy lövésem sincsen, mit tehetnék ez ellen - hajtotta le a fejét a lány, hogy kezei a halántékára csúsztak.
- De nekem igen! - villant ádázul a hím tekintete, s egyúttal a düh is kihallatszódott a hangjából.
Shya higgadt várakozással pillantott fel Yzarra.
- Ne örüljön, maga biztosan nem járna jól vele... - morogta, miközben felkelt az asztaltól, s nagy léptekkel szelte át a szobát, hogy kinyissa az erkélyajtót. Friss levegőre volt szüksége. Élvezte, hogy az éjszakai hideg levegő belekap a még nedves hajába. Karjait összefonta a mellkasa előtt és elnézett a távolba. Nem is látott semmit, csak üresen tekintett a semmibe.
Shya kis ideig rágódott, majd lassan felkelt a székről és Yzarr után ment, de megállt az erkélyajtóban.
- A rossz ötlet is ötlet, akkor is, ha nem tetszik. Nem ez lenne az első, amit egyikünk sem akar, mégis ránk kényszerítik - folytatta a lány békés, megadó hangon. Yzarr érezhette, hogy Shyara nem vitázni akar, s nem támadni. A lány valóban a kettejüknek legkényelmesebb megoldást kereste, s nem csak ő akart jól járni.
- A kellemetlen megoldást is képes vagyok elfogadni, ha tudom, hogy legalább megoldást jelent.
- Az elég kellemetlen, ha a halálhírével gazdagodik a családja? - morogta összeszorított fogakkal a hím. Elege volt a jelekből, s hogy rá reagálnának így. Hogy szinte beletaszítják a nőstényt a karjaiba, holott senkitől sem kérte.
Shyara megresztett egy fáradt sóhajt.
- Bízom benne, hogy ennél azért kreatívabb. És eszébe vagy eszünkbe jut valami kevésbé -itt megdörzsölte a nyakát, kissé feszengve - végleges megoldás.- Maguk nőstények reménytelenül romantikusak.. és reménykedők ugyanakkor... - morogta halkan a hím. Mire a lány elmosolyodott, s beleegyezően bólintott.
- Meg aztán... idővel több élvezetet lelhet bennem élve, mint holtan - tette hozzá.
- Túl nagyra tartja magát! - morogta az orra alatt Yzarr, egész halkan. Nem is vágott a nőstény szavába, csak maga elé dünnyögött.
A Kisnőstény vállat vont, és látványosan forgatta a szemét... - Csak annyit mondtam az imént, hogy tanulékony vagyok és alkalmazkodó kész. Ebben nem tudom, hol lát beképzeltséget.
- Egoista és szószátyár fruska - a hím hangja figyelmeztetően csengett, kezdte elveszíteni a türelmét
- Nekem sem öröm, hogy a falra mászik tőlem, és ha van mód, hogy könnyebben elviseljen, hát örömmel tanulnám meg - mentegetőzött a lány.
- Hogy maga mennyire idegesítő... - suttogta Yzarr, miközben az orrnyergét masszírozta, immár a nősténnyel szembe fordulva. - Aludni akarok! -csendült a hangja élesen . - Egy hete nem aludtam - zárta le a vitát ennyivel, s elindult a nőstény felé.
Shya szó nélkül állt félre az ajtóból, hogy utat adjon a hímnek, ám arcán feszült várakozás tükröződött. Jelei fokozatosan olyan hőfokra melegedtek, mely a szótlanul kibírhatóság határát súrolta.
Yzarr nem pillantott a nőstényre, s úgy haladt el mellette. Az asztalnál érte utol őt a lány. Csak néhány lépés választotta el őt az ajtótól.- Yzarr.... az, hogy igyekszem nem vinnyogni.. nem jelenti azt, hogy nem fájok...- szólt utána a lány, miközben csendesen felzárkózott a hímhez. - Kérem.. találjunk ki valamit, ami mindkettőnknek elviselhető...- Shya hangja fáradt volt és gyenge, és a lány nem értette, hogy ha az előbb olyan kézségesen segített neki a másik, akkor most miért nem teszi.
- Mit? - csattant indulatosan a hangja. s a nyitott ajtóból fordul vissza a Kisnőstény felé. - Én nem függök magától. Nekem nem kell az érintése - jegyezte meg hidegen.
~ Nem hittem volna, hogy ilyennel kell foglalkoznom, pont, amikor haza jövök!~
Ordította magában, s a nőstényre sem pillantva lépett ki a szobából.
- Oh... -nyögött fel a lány merev arccal, mint akit felpofoztak...Hangja megbántottan csengett. - Valóban nem. Magát nem egy paranoiás hím várja odahaza, hogy ha kicsit is eltér az elvárástól, tönkretegye. Magának nem kell szemérmesen élnie és tökéletesen mutatnia minden egyes kis besúgó előtt, magának nem kell élete végéig alárendeltként élnie amellett, akit kiszemeltek.A lány mély levegőt vett, és remegő hangon folytatta.
- Maga nem hagyott ott senkit, csak hogy képes legyen idővel megfelelő társként viselkedni és gyűlölködés nélkül tekinteni a másikra.
- Nem, mi?! Honnan van bátorsága az én nevemben beszélni amikor a másik oldalt nem is ismeri egyáltalán?! - csendült a hím hangja jéghidegen, de a lépteit nem szakította meg.
Shyara, hallva Yzarr hangnemét, kifakadt.
- Hogy meri a szememre vetni, hogy nem ismerem magát... ha akármit teszek is, akármit ajánlok fel, hogy könnyebben elfogadjon... csak azért is belém rúg, ahelyett, hogy kicsit is észrevenné, hogy nem akarok rosszat? - Ismét szóra nyitotta a száját, ahogyan eszébe jutott Athrea, majd azzal a lendülettel csukta is be. Nem... nem hánytorgathatja fel. Ha elmondaná, hogy Yazi mesélt róla, bajba keverné a lányt. Zihálva meredt a hímre, kis kezét hol összeszorítva, hol kiengedve.
~ Miért üvöltözünk már megint?! Miért nem vagyunk képesek összedolgozni? És mi szerepem van Nekem abban, hogy ő elküldte azt a lányt? Nem értem tette, nem a kedvemért. A saját ostobasága, ne rajtam verje le! ~ hőzöngött a Kisnőstény gondolatban, de tudta, hogy rosszul járna, ha ki is mondaná iménti gondolatait. Lassan lecsillapodott, s kezei visszakúsztak a helyükre, a törzse köré. Nem csak a hím szavai, nem csak az állandóan félresikló beszélgetéseik, de a jelei is fájtak a lánynak.
Yzarr hirtelen állt meg, talán a könyvtárszoba környékén jártak, amikor megtorpant. Csak a hangján hallatszott, hogy zaklatott
- Nem kértem sosem, hogy próbáljon a kedvemben járni, pusztán a kötelességtudata hajtja, s a hiú ábrándjai, amelyet a boldog házasságról alkotott - fonta a mellkasa elé a karját.
A lány ismét úgy érezte magát, mint akit leforráztak. A hím szavai igazak voltak, mégis vádaskodásnak tűnt, mintha Shya bűnt követett volna el, s ettől a kis nőstény szíve összefacsarodott.
- Csodálom Athreát - suttogta végül szomorúan, és elfordult Yzarrtól. Hogy mire gondolt? Mindarra a kedvességre, amit a kis emberlány előcsalogatott a hímből, és a türelemre és kitartásra, amire szüksége lehetett ehhez. És arra, mennyire távol áll ő maga akárcsak attól is, hogy a hím normálisan szóljon hozzá, vagy képes legyen eltűrni a jelenlétét. - És tudom, hogy soha nem érhetek a nyomába... - Bár Shyara háttal állt a hímnek, hogy az ne lássa, mennyire elkeseredett, megereszkedő vállai és saját derekát ölelő karjai így is elég árulkodóak voltak.
- Miiiiiih?! - hördült fel Yzarr, s kissé megereszkedtek a vállai. Fölényes tartása eltűnt, és kissé fakó tekintettel meredt maga elé. Fel sem tűnt neki, hogy szinte egymás tükörképei, ahogyan ott állnak Yzarr a kis, megtört nőstény mögött, a saját megereszkedett vállaival
Shya halkan zihált, és összeszorított szemhéjai közül fénylő patakok csorogtak alá. Nem akarta ezt a vitát, nem akart terhére lenni a másiknak, és legszívesebben rég magára hagyta volna a hímet, ha jelei engedik.
Yzarr teljesen leforrázottan állt. Belül kissé hűvösnek érezte magát, tompán kongó ürességnek, de ez a nőstény?! Nyomban kitöltötte ezt az űrt, a hamar lobbanó haragjával.
- Soha nem is fogom kérni és nem is akarnám! Ő, ő volt! - suttogta érdes, dühös és és sértett baritonján a hím.
~ Te, sosem lehetsz Athrea. Amit nem is bánok, de nem is fogsz a helyébe lépni, az is biztos! Ő legalább érezte, ha a határaimat feszegette! De te... Mindig kiprovokálod, hogy visszatámadjalak! ~
Shya kezét a szájára szorítva próbálta csitítani sírását, dühét, kétségbeesését...Maga sem tudta, miért sír, egyszerűen túl sok dolog történt egyszerre. Nyugalmat akart magának, egyszersmind a hímnek is, és az, hogy újra meg újra kiabálásig fajultak a szóváltásaik, elkeserítette. Próbált vigyázni, próbált megadó, türelmes és engedelmes lenni, de ez nem volt elég. Nem tudta, mit kellene tennie, nem volt ötlete, és ereje sem kísérletezni.
Próbálkozása, hogy fel-feltörő sírását visszafojtsa, eredménytelen volt.
- De én... nem tudom, mit vár tőlem! - zokogott fel a lány. - Nem tudom, mit kellene tennem, adnom... - tanácstalan, könnyes motyogásba fulladt a folytatás, és Shya továbbra sem nézett a hímre.
- Semmit...SEMMIT! Nem KÉRTEM SOHA SEMMIT MAGÁTÓL! - tört ki a hím. Magáról teljesen megfeledkezve emelkedett meg a hangja. Úgy érezte, eddig feleslegesen tépte a száját. Hát ennyire nehéz megérteni, hogy semmit nem akar a nősténytől?! - Soha senki nem mondta még magának, hogy az elvárások csak béklyók?! Adja magát, s hagyjon békén, ennyit kérek.- hangja fáradt volt és dühös, s a korábbi düh is kihunyt belőle. A mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt.Igyekezett visszafogni magát, hogy nehogy olyat tegyen ami a végén rosszul sülne el.
~Ha még egyszer az érzéseivel jön, s azzal, hogy hogyan lesz képes velem együtt élni... SZERETNI?! Az első mondatnál otthagyom! ~
- Könnyebb megfelelni és könnyebb elkerülni a vitákat, ha tudom, mihez kell igazodnom! - morogta a lány. Hangját a tehetetlenség szülte harag mélyítette el. ~Hát ennyire nehéz megérteni, hogy nem kerülhetjük el egymást örökké?! ~
- Ha nem tűnt volna fel, magával szemben nem szoktam színészkedni, úgyhogy fogja már fel, hogy ez vagyok én! - kiáltotta a lány, majd mély levegőt vett és igyekezett udvariasabb hangot megütni. - Higgye el, hogy nem puszta mazochizmusból keresem olyasvalaki társaságát, aki nem kíváncsi rám. Megpróbáltam békén hagyni, és majd’ összeestem...Ezek után...mint korábban mondtam, nincsen ötletem, és csak a segítségét tudom kérni, hátha együtt rájöhetünk, hogyan lehet megoldani ezt az átkozott helyzetet - mondta Shyara reszketegen, és nagyon zavarta, hogy képtelen eleget tenni a hím elvárásainak. Hangja fáradt volt és karcos a sírástól, ugyanakkor a lányt bosszantotta, hogy önmagát kell ismételnie.
- Tehát, fogjam fel, hogy maga piócaként fog rám tapadni a jelei miatt....köszönöm, de nem. - sóhajtotta a hím és hátat fordított a nősténynek. Az imént hallottakon gondolkodott.
~ Nem, nem, nem, nem, nem, és nem! Én egy komplett érzelmi időjárás vagyok. Sosem bírnám elviselni! Pillanatokon belül felhúz, holott, bő fertályórája még elégedett és nyugodt voltam...~
Hangtalanul lépett tovább s nyitott be a könyvtárszoba első emeleti részébe s zárta be maga mögött az ajtót.
Shya felkapta a fejét a másik mozgolódására, s mikor látta, hogy a hím elindult, amilyen halkan csak tudta, követte őt. Nem vágyott rá, de jelei nem hagytak neki más választást, s ha már kénytelen volt követni Yzarrt, legalább zavarni nem akarta azzal, hogy emlékezteti a jelenlétére..
- Jó kutya... - ült le a hím a kis rejtett zugba, ahol általában gondolkodni szokott. Kényelmes volt, mert választhatott fotel és egy kanapé közül is, bár azt ritkán vette igénybe. - Most csóválja a farkát és hozza vissza a veszekedésre elpazarolt alvási időmet. - vetette oda foghegyről. Shyara megtorpant, s kis ideig tétovázott. Leharapja a hím fejét, vagy ugasson egyet, mintha tréfának venné a másik megjegyzését? Végül csak fáradtan sóhajtott. - Masszírozni tudok, ha az segít... vetette fel a lány mintegy engesztelésül, majd, hogy legyen valami értelme is a váratlan ötletnek, hozzátette - de a többi nem megy. Yzarr leült a kanapéra, szépen elterpeszkedett rajta, középre ült le s a karjait a támlán pihentette. A teste szinte ujjongott a kényelmes bútordarabnak. csak egy puha ágy hiányozna a repertoárból, de az emeleti rejtekhez nem fogja bevezetni a nőstényt. A torony, az övé! Azt nem adja senkinek. S rég nem is használták, csak takarították, nagyjából az előtt, hogy a hím visszatért.
Felhorkant és egy cseppet sem barátságos nézéssel válaszolt az ajánlatra.
- Cseppet sem hiányzik, hogy az érjen hozzám, most akit egy kanál vízben is meg tudnék fojtani...- morogta s a fejét hátradöntötte a támlára. Bár belül minden porcikája tekergőzött a masszírozásért, kívánva azt.
Helyek:
1.rész
Istenem! Hogy lehet valaki ekkora érzelmi toprongy... ekkora egoista barom... ááááááááááááááááá
Kész vagyok tőletek!!!!
Nem azt várom, hogy a pasi fényesre nyalja a lány talpát, de egy kis empatikus képesség azért szorulhatott volna az úrfiba!!
Na, kidühöngtem magam! :D
Már megint egy olyan érzelmekkel fűtött részt kreáltatok, hogy a szívem facsarodott össze a kisnőstény miatt.
Imádtam!!!
ÉÉrzelmi toprongy!:D:D
Tényleg szánnivaló volt most a Kislány=)Kedvencem az "én nem függök magától" mondat és az utána való leforrázottság Shyától:D De a lány gondolatait is szeretem=) Yzarr meg.. fáradt...meg ki tudja, még micsoda:D Van egy evés mentsége azért:D
Igyekeztem :P De, most... tényleg :D Próbáltam jó lenni Yzarral, de... túl fáradt volt XD