Yazi rohant be a szalonba, tegnap este bent hagyta a
lovaglópálcáját és ma lovagolni akart, még a komornyik sem tudta feltartani.
Elégre Dorean megígérte neki, hogy tanítgatni fogja a lovaglásra, ha ráér, és
most volt ideje a hímnek.
- Kis Szivárvány, az nem fog kelleni. Most csak te és egy ló kell. Előbb egyébként
is tanulj meg helyesen lovon ülni, aztán kaphatsz esetleg pálcát - hallatszott a türelmes bariton, ahogyan
Dorean belépett a szalonba Yazira után.
- Óóóó, Dorean, de akkor kihagytam volna ezt! - mutatott a
kanapé irányába a lányka. - Emiatt nem jöhettünk be!
Dorean a kanapéra pillantott, ahol a barátja feküdt
egyértelműen belegabalyodva Shyarába. Egyből szemet szúrt neki, hogy igen
formás Yzarr nősténye, de hiszen ezt már eddig is tudta, csak még nem volt
alkalma így látni. Azt is észrevette, hogy Yzarr keze s arca néhol jóval sötétebb árnyalatú, leginkább az orcáját tekintve. A szolgáktól hallotta, hogy mi
történhetett, de most már biztos volt abban, hogy Yzarr jó ideig a folyadék
kiürülésére várt. Na, meg a gyógyítóra.
Csak azt tette, amit ő, és igen, vele is előfordult, hogy elaludt már,
miközben a könnyezést várta....
- Gyere, menjünk! Te tudod a legjobban, milyen amikor alvás közben zavarják... - suttogta Dorean. Nem akarta megzavarni Yzarrék álmát.
- Gyere, menjünk! Te tudod a legjobban, milyen amikor alvás közben zavarják... - suttogta Dorean. Nem akarta megzavarni Yzarrék álmát.
Ezzel azonban kicsit elkésett, Shya ugyanis halkan
mocorogni kezdett Yzarr karjaiban, majd szemét kinyitva a két nézelődőre meredt
döbbenten. Érezte, hogy a köntös félrecsúszott róla, s combja és lábai
fedetlenek, és élt a gyanuperrel, hogy az alsóneműjét sem takarja semmi. Arcába
futott a vér, és nagyot nyelt zavarában.
Dorean még nem vette le a tekintetét a párosról, amikor
meglátta a mocorgást, ezért megbökte a még mindig ácsorgó, álmodozó tekintetű
nősténykét maga mellett, hogy induljanak.
Yazi a szája elé kapta a kezét és odaintegetett a piruló barátnéjának; ő nem jött zavarba, de kellően mókásnak találta a helyzetet. ~Lesz mivel piszkálni Yzarrt!~ Erre a gondolatra pedig elvigyorodott. Shyarának már előre balsejtelme támadt, látva Yazi vigyorát. ~Istenek, miért nem tudott inkább Valen ránknyitni? ~ gondolta keserűen.
Yazi a szája elé kapta a kezét és odaintegetett a piruló barátnéjának; ő nem jött zavarba, de kellően mókásnak találta a helyzetet. ~Lesz mivel piszkálni Yzarrt!~ Erre a gondolatra pedig elvigyorodott. Shyarának már előre balsejtelme támadt, látva Yazi vigyorát. ~Istenek, miért nem tudott inkább Valen ránknyitni? ~ gondolta keserűen.
Yzarr felmordult és fordult, egyenesen rá a
Kisnőstényre, a keze így beszorult a kanapé és a nőstény feneke közé, de mivel
ezt még álmában is kényelmetlennek érezte, így kihúzta a kezét és átölelte a
nőstény mellkasát, az egyik selyemnadrágos lábát pedig befúrta a nőstény
combjai közé. Shyara ezen mozdulatok összességére elfelejtkezett a légzés
egyszerű és ösztönös műveletéről, megmerevedett, és behunyt szemmel imádkozott,
hogy Doreanék és Yzarr is eltűnjenek, mire legközelebb kinyitja a szemét.
A mellkasán átvetett kéz érintése túl személyes volt, de nem mert megmozdulni, nehogy Yzarr reflexből kényelmesebb tenyértatót találjon magának.
A mellkasán átvetett kéz érintése túl személyes volt, de nem mert megmozdulni, nehogy Yzarr reflexből kényelmesebb tenyértatót találjon magának.
Ami azt illeti, Yazi ennél a mozdulatsornál pirult el és
prüszkölt fel, majd rohant ki szó nélkül. Elég volt Shya arcára néznie és
látta, mennyire kényelmetlen neki, de úgy gondolta, ez kijár neki, azok után, hogy
a jelei zargatták... Persze, tudta, hogy nem szoktak ennyire közel aludni egymáshoz, hiszen kifaggatta erről Yzarrt; ez a mostani pozitúra pedig meglepte, ugyanakkor szórakoztatta is.
- Bocsánat...- hallatszott Dorean pajkos, de távolodó
hangja, majd kattant az ajtó zárja.
A Kisnőstény gyilkos pillantást küldött vihogó barátnéja
után, de az ajtócsukódást hallva felsóhajtott. Régen ölelték már hasonló
ragaszkodással, és hiába tudta, hogy ez nem neki szól, a békés, bensőséges póz
tetszett neki. Mindaddig, míg rá nem ébredt, hogy Yzarr az, aki efféle
testtartásba kényszerítette őt. ~ Zeron, kedves...~ sóhajott fel gondolatban, s
talán a valóságban is a lány. Egykori párjával feküdtek már így, és akkor
szerette ezt a tartást. De Yzarral nem kívánt effajta közelségbe kerülni még
egy darabig, ez egyelőre túl sok volt neki. Ugyanakkor maga az érintés
hiányzott a lánynak, így jobb ötlete nem lévén, múltbeli emlékeibe menekült, hogy
feloldja ezt az ellentmondást, míg a hím ébredésére várt.
Yzarr sóhajtva ébredt, így beszívta a nőstény kellemes
jácint illatát, ami a hajából még érződött, s keveredett némi fahéjjal.
Ébredezett, jólesően nyújtotta meg a gerincét még fél álmában, így nem volt
tudtában annak, hogy nem egy kényelemes, puha takaróba dörgöli az ágyékát. A
Kisnőstény riadtan kapott levegő után, amelyhez némi méltatlakodó hang is
társult még belégzéskor. Yzarr végigsimított egy puha halmon, majd felpattant a
szeme, hiszen értelmet nyert az iménti hang.
- Mi a fa... - de még idejében elharapta a mondatot és
pattant fel a kanapéról, majd zárta magán össze a köntöst. Gyorsan lépkedett el
az ülő alkalmatosságtól, az álmosság utolsó kis darabkája is kimosódott a
szeméből; nem egy takaróhoz dörgölőzött, hanem a Kisnőstényhez!!
Shyara kapkodva nyúlt a köntöse után, és olyannyira beleburkolózott, amennyire csak tehette. Mellkasa előtt két kézzel fogta össze a pongyolát, és kissé zihálva az iménti cirógatás okozta sokktól és megbotránkozástól, némán ült a kanapén. Nem nézett a hímre, csupán tartása árulkodott feszültségéről és arról, milyen kínosan érzi magát. Nem haragudott a másikra, hiszen tudta, hogy Yzarr álmában mozdult, mégis volt benne egy enyhe neheztelés vagy talán megbántottság, talán éppen azért, amilyen tempóban Yzarr megnövelte a kettejük közötti távolságot. Ami persze üdvös volt, lévén Shya lehet, hogy tényleg sikított volna, ha Yzarr tovább folytatja a simogatást, és így legalább egyértelművé vált, hogy nem szándékosan molesztálta őt a hím... Akárhogy is, a lány gondolkodása még nem volt kellően logikus; Yzarr ébredése és az oldalának dörgölt ágyék nem kicsit zavarta meg Shyát.
Shyara kapkodva nyúlt a köntöse után, és olyannyira beleburkolózott, amennyire csak tehette. Mellkasa előtt két kézzel fogta össze a pongyolát, és kissé zihálva az iménti cirógatás okozta sokktól és megbotránkozástól, némán ült a kanapén. Nem nézett a hímre, csupán tartása árulkodott feszültségéről és arról, milyen kínosan érzi magát. Nem haragudott a másikra, hiszen tudta, hogy Yzarr álmában mozdult, mégis volt benne egy enyhe neheztelés vagy talán megbántottság, talán éppen azért, amilyen tempóban Yzarr megnövelte a kettejük közötti távolságot. Ami persze üdvös volt, lévén Shya lehet, hogy tényleg sikított volna, ha Yzarr tovább folytatja a simogatást, és így legalább egyértelművé vált, hogy nem szándékosan molesztálta őt a hím... Akárhogy is, a lány gondolkodása még nem volt kellően logikus; Yzarr ébredése és az oldalának dörgölt ágyék nem kicsit zavarta meg Shyát.
Yzarr szótlanul állt meg az ablakkal szemben. Ott karbafonta a kezét, s nem nézett a nőstényre.
Igazából azt se tudta, mit tegyen, a távolság volt az egyetlen kézenfekvő
dolog. Megrémült attól, hogy ennyire elengedte magát és csak úgy elaludt. A tetejében ráadásul teljesen ösztönösen
ébredezett, így nem gondolta, hogy bocsánatot kellene kérnie. Az sem segített,
hogy érezte a keze alatt a nőstény idomait. Ha nem lett volna a hang, biztosan
felfedezi... Szinte még a tenyerében érezte azt az óvatlan simítást. Bosszúsan
nyögött fel és megtámaszkodott az ablak peremén, vett néhány nagy levegőt, s
nekinyomta a homlokát az ablaknak.
A Kisnőstényt éppúgy feszélyezte a csend, mint ha Yzarr
megszólalt volna. Maga sem tudta, mit vár most a hímtől. Egy zavart
bocsánatkérés bizonyára feloldotta volna a feszült csendet, de a lány tudta,
hogy a hímnek nincs miért bocsánatot kérnie, ahogyan azt is, hogy neki,
Shyarának pedig joga nincsen számonkérni
a másik hallgatását.
Megköszörülte a torkát, s önkéntelenül is a hajával
kezdett el játszani.
- Jól aludt? - szólalt meg, majd zavartan felnevetve válaszolt is. - Micsoda kérdés, bizonyára igen...
- Jól aludt? - szólalt meg, majd zavartan felnevetve válaszolt is. - Micsoda kérdés, bizonyára igen...
Yzarr egy sóhaj kíséretében fordult meg, a tekintete
fürkésző volt, kissé éles, a csipőjét lazán nekidöntötte az ablakpárkánynak és
beletúrt a hajába.
- Nem fogok bocsánatot kérni... Ugyanakkor ilyen többet nem is fog előfordulni. - jelentette ki határozottan. Nem is törődött a nőstény kérdésével, egyértelmű, hogy nyugodtan és mélyen aludt. Eddig is csak azért nem került ilyen közelségbe a nőstényhez, mert figyelt, és úgy aludt, ahogyan kiképezték az alvásra: éberen, vagy legalábbis éberebben, mint egyedül tenné.
- Nem fogok bocsánatot kérni... Ugyanakkor ilyen többet nem is fog előfordulni. - jelentette ki határozottan. Nem is törődött a nőstény kérdésével, egyértelmű, hogy nyugodtan és mélyen aludt. Eddig is csak azért nem került ilyen közelségbe a nőstényhez, mert figyelt, és úgy aludt, ahogyan kiképezték az alvásra: éberen, vagy legalábbis éberebben, mint egyedül tenné.
A Kisnőstény idegesen felnevetett, majd eszébe jutott
Yazira és Dorean arca, amitől még jobb kedve lett. Érezte, hogy a feszült
bénultság lassan felenged a nevetés hatására.
- Nem is várom. Hiszen egyértelmű, hogy nem tudatosan
tette. Viszont... látnia kellett volna Yaziék arcát...- ejtette el a mondatot
könnyedén.
Yzarr szemöldökei kíváncsian szaladtak össze, majd tekintetét fájdalmasan a plafon
irányába emelte .
- Még ki? - kérdezte a nősténytől. Yzarr eligazgatta magán a köntöst, a finom
selyem most gyűrött volt. Ezen nem tudott segíteni, de legalább elfoglalta
magát.
- Csak Dorean... Már amióta én ébren vagyok. De a
gyógyító már nincs itt. Ő nem tudom, mennyit látott - vont vállat Shya szinte
közönyösen, de belül jól szórakozott. Kíváncsi volt a hím reakciójára, s lévén
Toberon, az az idióta nem árulkodhatott, és amúgy is Elriath engedélyével
aludtak együtt, így Shya nem tartott büntetéstől vagy rosszízű pletykáktól.
Legalábbis olyantól nem, ami rá veszélyt jelentett volna, így érthető, hogy magához térve már nem szégyenkezett úgy, mint félálomban.
- Óóó, jó! - jött a megkönnyebbült válasz. - A gyógyító
egyébként, amint ellátta a szemem, távozott - tájékoztatta a nőstényt Yzarr, majd
ellépett az ablaktól és elindult az ajtó irányába.
Az ajtó ekkor nyílt ki és megjelent Ettoin egy tálcával,
amelyen vatta pamacsok sorakoztak, valamint egy tálban a kamilla tea.
- Nagyszerű, hallottam, hogy felébredtek, így
bátorkodtam behozni ezt az Úrfinak; enni mikor óhajtanak? - kérdezte az idős
komornyik, miközben letette az asztalra a tálcát.
- Hamarosan... - jött Yzarr válasza, s kikerülte Ettoint; meg akart szökni a kamillázás elől.
- A reggelit úgy... fél óra múlva kérném... - felelte Shyara immár teljesen nyugodt hangon,
s lesimítva a köntösét, felállt az ágyról.
Yzarr háttal állva a komornyiknak valamit a
Kisnősténynek, megforgatta a szemeit, majd kilépett az ajtón.
Ettoin megköszörülte a torkát.
- A borogatás a szemére, Úrfi! - A komornyik nem
fenyegetett, csupán emlékeztette az Urát, hogy ezt nem úszhatja meg, az orvos
is a lelkükre kötötte, Elriath pedig még inkább...
- Igen?! Látom, ott van, rendben! - vakkantotta Yzarr, s
már igyekezett behúzni maga után az ajtót.
- Yzarr.. kérem..
még mindig nagyon vörösek a szemei...-szólt utána Shyara szelíden. - Legalább Ettoinnal ne hadakozzon, csak jót
akar magának...
Helyek:
1.rész
Hogy Ti milyen gonoszak vagytok! :) Jó, hogy nem mutogattátok végig az egész kastélynak az alvó gerlepárt.
Jót vigyorogtam Yzarr önkéntelen mozdulatain. El tudom képzelni Shya mennyire megdöbbent, és megrémült ettől. Szegény! De muszáj nevetnem a helyzeten. hihihi
Nyugi, mint láttad, Yazi, Dorean, és végül ő maga (Shyara) is nevetett a szitun:) Egyébként meg örülj, hogy nem Ibreath nyitott rájuk!! :D D Az megért volna egy misét XD
Kellett már egy ilyen is sztem :D Végre elengedte magát mellette Yzarr , nem? Végig ezt akarta vagy ilyesmit akart a lány az elején.... ;)
Háát, tény. De mikor letaperolnak, neked sem az az első gondolatod, hogy Na végre, megtört a jég, spontán e(khm)re(a)kciója van mellettem, mert végre elengedte magát. Hanem az, hogy úristen, úristen, mit akaraeztőleem?! :D:D
sziasztok. hát ide írok az utolsó fejihez az összes véleményemet. íme: H - Ű - H - A .most komolyan nagyon tetszik nekem. mert nem az a megszokott sablonos sztorit írjátok. azt meg külön imádom, hogy felváltva írtok, ettől csak még izgalmasabb lesz. jó érzés olvasni, mert néha teljesen mást tesznek a szereplők, mint amit várnék. :D Yzarr anyát néha fejbe csókolnám egy lapáttal... xD nagyon de nagyon ki vagyok tőle :D és néha már kételkedek; össze fognak- e jönni valaha? vagy továbbra is megtagadják az érzéseiket? :DD mert valamit éreznek, az tuti :DD
Szia Nett!
Örölök, hogy ennyire tetszik a történet :D *-* Yzarr szólni kíván hozzád! ;) :D -->
*Yzarr megkocogtatja a mikrofont. Köhécsel párat, diszkréten, a nyakkendőjét is megigazítja. Kortyol egy kis vizet az elé kitett pohárból, majd szemöldök felvonva a HŰHA-zóra pillant, megereszt egy joviális mosolyt és szólásra nyitja az ajkát.*
- _Érzések_?! _Mégis milyenek?!_ - dől hátra a székében szkeptikusan. - Mert én csak az erős hascsikarásomat érzem...Ez a nő, még azt se gyógyítja, csak előhozza... - morogja, miközben tüntetően rá se néz a mellette ücsörgőre.*
Yzarr hozta a formáját. Csalódnék, ha egyszer nem jönne elő belőle a felsőbbrendűség! :)
Nyakkendő???? Ne már? Díszmagyarba öltöztetted? Csak egy valami hibádzik: rossz irányba mozgatta a csomót!!!! :D
Hát nem tudtad? :D Sajtótájékoztatót tart, olyankor kiöltözik szépen! ;) XD
- Díszmagyar?! Hívjak magához is orvost? Kérem, jelentkezzen olyan, aki képes is rá... - vakkantja az idegen szavakat használó nőstényasszony felé. *
Csak, hogy te se maradj ki a szórásból XD (L)
Shya tüntetően félrefordul, míg hites ura szövegel, és kiélvezi a figyelmet. A magamutogató hímsoviniszta dög...
~ Piperkőc, érzéketlen tuskó... ~
*Mikor gyógyítási képességeit becsmérli a hím nem is olyan burkoltan, akkor látványosan elásítja magát.*
- Gyógyító helyett javaslom a nyelvtanárt...csodákat művelhet... - jegyzi meg epésen, miközben próbál úgy tenni, mintha érzelmileg semlegesen érintette volna Yzarr viselkedése. Pedig gondolatban készíti a sodrófát... *