Google+ Haláli házasság: 63. Nyűg, de kinek?

Haláli házasság

Tetszett? :)

63. Nyűg, de kinek?

- Mi történt a szemével? - könyökölt fel ekkor Shya az ágyra könnyedén, a hím vállának magasságában. Kérdése lényegre törő volt, s jelezte, nem vak ő, csak eddig nem kérdezősködött. Eddig.
Yzarr érezte, hogy az ágy megmozdul, s azt is, hogy egész közelről szól a Kisnőstény hangja.
- Semmi - jött a tömör válasz, majd lehunyta a szemhéját.
- Szóval nem súlyos, és el fog múlni - összegezte a lány, majd felsóhajtott, látva a másik zárkózott-elutasító gesztusát.
Yzarr megengedett magának egy morranást, majd ösztönösen kinyitotta a szemét, de csak a nagy, tejfehér semmit látta.
Shya mosolygós szusszantást hallatott, majd megfordulva visszaült korábbi helyére, hátát döntve a nyugágynak.
- Ezesetben jó pihenést, és üdv itthon - hallatszott az ásítása is.
Yzarr szinte azonnal megérezte, hogy a köszönés ellenére a nőstény ott mozgolódik az ágy egyik végében, s nem ment el. A hím megköszörülte a torkát, majd ásítást mímelt.
- Soha jobbat! Ha tudtam volna, hogy egy hűséges ágytámaszt is kapok, hamarabb jövök... - morogta szórakozottan. Persze szavai jórészt csak következtetések voltak, hiszen nem láthatta, hogy a nőstény ott fekszik, kucorog a földön. De a hangokat hallotta, az avar zizegését, s ágyának földrengésszerű kilengéseiből is erre következtetett.  - Tudja, ilyenkor hajnaltájt igazán nyirkos és hideg a föld, a meleg napsugarak ellenére is; maga a gyógyító, magának tudnia kéne a veszélyekről is... - heccelte tovább a másikat.
Shya felszusszant. Egyszer, csak egyszer akarna csendben maradni és békén hagyni a hímet, erre nem az kezd el kötekedni vele?
- Ennyire hiányzik magának az ölelni való? - kérdezett vissza szenvtelen hangon. - Rajtam ne múljék, végül is jobb, ha egyáltalán nem fáj, mintha csak kicsit sajog...- válaszolta a lány enyhén bosszús felhanggal, értelemszerűen a kellemetlenkedő jeleire utalva ezzel.
Yzarr fogcsikorgatva csúszott arrébb az ágyon, helyet engedve a Kisnősténynek.
~Igazából nem hiányzott, egy szemernyit sem! S valahogy számítottam rá, hogy a fájdalma megszüntetése a szent feladata, ugyanakkor jómagam bosszantása... ~
A hím megfordult, majd háttal a nősténynek összegömbölyödött.
- Ha velem szándékozik maradni, tájékoztatásul közlöm, itt maradok, míg a nap le nem nyugszik! A függönykapcsokat a feje fölött és az ágy két oldalán találja. - Ha egy csöpp esze is van a nősténynek, akkor kioldja azokat, hogy beárnyékolja magának a helyet. Yzarrnak úgy is mindegy, úgy sem érzékeli a fényt, se a sötétséget...
A Kisnőstény azonban nem moccant, csukott szemmel élvezte a félálom felé vezető kábult érzést. Fáradt volt, aludni akart, s csupán Yzarr bosszantására, azaz elhallgattatására mondta az iménti visszavágást.
- Mi lenne, ha nem piszkálna? Csak... aludni szeretnék...- motyogta rosszkedvűen, kitartóan keresve a fegyverszünet lehetőségét.
- Sajnos nem tehetem... egy szívességet kérnék magától - hallatszott Yzarr morózus hangja. Erre a Kisőstény sóhajtott, de felfigyelt.
- Szívességet? Azon kívül, hogy fogjam be? - kérdezett vissza ironizálva, s várta a választ.
- Csak szóljon, amikor már ismét szürke a szemem...ó és ne ijedjen meg, könnyezni fogok...valamint szóljon majd az udvari gyógyítónak, kérem - tudott ő udvarias is lenni, ha akart, nem? De. Most muszáj volt. 
Ezután Yzarr egy elnyújtott ásítást hallott, majd hüppögést imitáló, nyüsszögő hangot, ahogy a Kisnőstény megszólalt.
- Muszáj, igaz? - kérdezte felsóhajtva.
-  Nem feltétlenül, megyek én egyedül is. - csattant fel a hím halkan, morgolódva.
- Erhh.. nem erre értettem...- morgott lány. -  A gyógyítóért elmegyek...maradjon itt...- tápászkodott fel. - De azt hiszem, kelleni fog egy kávé... hozzak magának is? Vagy csak későbbre hívjam a gyógyítónkat?
- Az elég lesz későbbre is. Én, bort kérnék, ha nem bánja. - Mivel csak kiült az ágy szélére, így továbbra is ott ücsörgött.
- Pfff.... Persze, ha szóval tud tartani addig, hogy ne aludjak el, akkor nincs szükség arra az italra...- töprengett félhangosan Shya, majd legyintett... - Ehh.. úgysem úszom meg...Enni mikor evett utoljára? - kérdezte. Nem akaródzott neki elindulni, s így, hogy a gyógyítót nem kellett azonnal hívnia, a hím pedig jó úton haladt affelé, hogy felébressze és ébren tartsa őt, így a kávé sem tűnt oyan fontosnak. A Kérdése inkább időhúzás volt, egyben információgyűjtés, hogy ha netán elég sok vagy elég szükséges dolog összegyűlik, akkor végül rászánja magát az indulásra.
- Szomjúságról hallott már, Bogaram?- kérdezett vissza a hím. - Mellesleg, mielőtt elaludtam, ettem, balszerencsémre.
- Tudja, kétlem, hogy egy aprócska bogár ide tudná hozni magának a borát, vagy akár a gyógyítóját. Úgyhogy, ha szívességet kér, akkor ehhez mérten is viselkedjék - fiygelmeztette a hímet Shyara, már csak azért is, mert az, hogy felajánlja az italt és idehozza, pusztán kedvességből jutott eszébe. Egy bogarazós Yzarrnak viszont nem sok oka lett volna kedveskedni, így reméle, hogy a hím végre megteszi azt az apró gesztust, amivel elérné, hogy Shya önként és szívesen induljon el végre.
Yzarr sóhajtott, s orrnyergét masszírozva hátradőlt.
- Felejtse el, hagyjuk. Ez nem fog működni.
- Az alapvető udvariasság, vagy az ébren maradás? - kötözködött Shyara.
- Menjen aludni!- morgott szinte parancsolóan a hím.
- Fogja be! - kiáltotta a lány dühösen, s azzal a lendülettel Yzarrhoz vágta az egyik párnát.
- Mi?! Ezzel? Eeléggé furcsa elképzelései vannak..- Yzarr magához ölelte a párnát, mintha egy játékmackó volna. - Látja, már nem is kell az a kávé, valóban elég vagyok én is! - közölte, s megeresztett egy önelégült vigyor.
Bosszús morgás hallatszott Shya felől. 
- Arrrgh.. Valóban, a vérnyomásomat hamar a falra tudja kergetni. De ez esetben csak akkor lesz bora, ha szépen kér rá...Elvégre nekem már nem is kell az a kávé, hisz itt van nekem maga...- incselkedett tovább.
Yzarr arcán mosoly suhant át, majd sóhajtott.
- Kibírom. - Rémlett neki, hogy hasonló helyzetben ismerkedtek meg. Akkor is az udvariassági formulákra akarta rávenni a nőstény.- Amúgy is van a lugasban egy kancsó víz. Az bőven elég lesz.
Shyarának ennyi huzavona után lassan már lett volna kedve elmenni azért a borért, elvégre, mint az eszébe is jutott, Yzarr legalább egyben van; bunkó, mint mindig, de legalább Elriath és Yazi is megnyugodhatnak. Bizonyára hosszabb ideig nem aludt megint a hím, esetleg talán mégiscsak megérdemel egy kis kedvességet. Úgyhogy Shya már csak egy enyhe kérésre várt volna, hogy szájhúzás nélkül elsiessen azért az italért, de neeem, Yzarrnak muszáj volt játszania a makacs urat...
- Fejre, vagy ruhára kéri? - szemtelenkedett a lány.
- A ruhára kérem, azt kifacsarhatom és elszopogathatom... - Yzarr, az arcán egy blazírt mosoly kíséretében válaszolt a nőstény kérdésére.
- Cöhh..- kuncogta el magát Shya.- Ooostoba hím...Tehát bort, vagy vizet hozzak? Melyiket szeretné jobban? - kérdezte békésebb, meglepően kedves hangon Yzarrt.
-A vizet szeretném jobban. - sóhajtotta a hím.
-Hozom... - felelte a Kisnőstény, hangjában mosolyogva.
Yzarr a jókedvű hang hallatán füstölögve fonta össze a mellkasa előtt a karját.
Shya hamarosan visszatér, kezében a kancsóval, s egy arcmosás után persze. 
-Tessék, itt a vize - mondta csendesen, s hangjából nem érződött a korábbi vonakodás. Készségesen hozta a beígért vizet, és a hím előtt megállt vele, de még nem nyújtotta oda.
- Köszönöm... - morogta Yzarr, majd kinyújtotta a kezét.
- Szívesen. - Shya megfogta Yzarr mancsát, és a kanna fülére fonta a hím ujjait. Most már biztos volt benne, hogy a másik nem lát. Csupán az okát nem értette, bár a vörös színnel hozta összefüggésbe.
- Leülhetek? - kérdezte a lány. Ha már ébren kell maradnia, miért ne ülhetne kényelmesen is?
Yzarr arcán most először látszódott meg a szégyen. Szégyellte magát, a gyengesége s leginkább az ostobasága miatt. Érezte, ahogy a nőstény keze rávezeti az övét a kancsóra. A szabad kezének mutató ujjával körözött a kancsó száján, miután kitapintotta azt is, és sikeresen belenyúlt első próbálkozásnak a kancsó vízbe.
- Persze...
Shya még azelőtt ült le a hím mellé, hogy Yzarr inni kezdett volna.
- Nagyon idegesíti, igaz? Mennyi idő, míg elmúlik?
- Elképzelése sincs, mennyire! - A hím nagyot kortyolt a kancsóból, majd a kézfejével megtörölte a száját. - Talán délutánra vagy holnap reggelre, minden attól függ, hogy mennyit aludtam...
- Ééértem.... és azt nekem meg kellene várnom, ugye?- kérdezett a lány óvatosan, bár kissé tartottt a dologtól. Nagyon elfáradt, és a hímmel szemben ő sosem volt olyan edzett, hogy másfél-két napot kibírjon ébren.
Yzarr megadóan felcöccentett, majd sóhajtott. A kancsót letette a lába közé, a térdeire támaszkodott, majd fáradtan túrt bele a hajába, s borzolta össze azt. A tarkójánál is elidőzött, a kék tincsek is bosszantották, de azzal most megbírkózott. 
- Nem kell, tényleg, menjen csak vissza aludni, engem pedig kísérjen a szalonba, délutánra a szolgák többsége úgyis felkel.
Shya jelei nem tiltakoztak, mikor elment a vízért, most azonban a különválás gondolatára kellemetlenül kezdtek el zsibongani.
A nőstény fáradtan felsóhajtott.
- Azt hiszem, eldőlt a kérdés... Nem hiszem, hogy menne... Mármint a külön alvás- utalt arra, hogy kénytelen lesz a hím mellett maradni még jó darabig. - Bocsásson meg - tette hozzá kissé szégyenkezve, mivel nem akarta magát rátukmálni a másikra, s most mégis egyértelműen erre kényszerült.
Ami azt illeti, Yzarrnak valóban szüksége volt most valakire, hogy mellette legyen és figyeljen. 
- Viszont, az Ön szemei miatt legalább mégis a házba kellene mennünk... - állapította meg a hím.
Shya bólintott. 
- Rendben, ha gondolja, mehetünk-  tette jobbját Yzarr térdére.
A hím bólintott, s mikor megérezte a térdén a nőstény kezét, megfeszült. Ugyanakkor legyűrte a benne tomboló kiszolgáltatottság érzését, s megfeszült állkapoccsal, de a saját tenyerét is ráfektette a Kisnőstény kézfejére.
- Indulhatunk... - morogta halkan.
Shya felsóhajtott.
- Szavamat adom, hogy nem vezetem neki sem ajtófélfának, sem falnak, sem egyéb használati tárgynak - biztosította az igencsak feszültnek tűnő hímet.
- Mertem remélni... - rezignált, szaggatott sóhaj szállt fel Yzarr tüdejéből, majd felállt.
- Tehát akkor a szalon? Vagy a szobája? - kérdezte a lány, s elindult, miközben fokozatosan belekarolt a hímbe. Részben azért, mert így könnyebben tudta támogatni és vezetni... Részben pedig azért, mert jelei követelőzni kezdtek.
- A szalon is megteszi, köszönöm. - Yzarr nem akart a szükségesnél tovább mászkálni, s minél kevesebb ideig akart túlságosan kiszolgáltatott helyzetben másra támaszkodni.
- Mi történt, míg elvoltam? - kérdezte kíváncsian, egyrészt, hogy elterelje a gondolatait, másrészt pedig, mert tényleg érdekelte. Hiszen most senkitől sem kért még tájékoztatást, jött, fürdött és pihent.
- Óó, semmi különös.. Yazi sárgára akarta festetni a kúriához vezető köveket, trópusi madarakat akart szabadon engedni a királyi pár érkezésekor és újra akarta festetni a fogadótermet... Vagyis szárnyalt a képzelete, mivel Elriath bácsi őrá bízta a bál előkészületeit. - Sorolta aKisnőstény készségesen, s oylan hangon, mintha mindez hétköznapi, teljesen természetes dolog lenne.
- Miiiiiii?! - csattant fel Yzarr idegesen megtorpanva, s kissé megszorítva a nőstény kezét.
- Elment a a bátyám esze!!! Vigyen oda azonnal...
- És persze rám is, úgyhogy most már narancsszínű az étkező is. - tette hozzá a lányzó, majd felkuncogott. - Ne haragudjon, nem hagyhattam ki. Megnyugodhat, Yazit kordában tartottam, és a bálra leadott rendelések is ésszerű keretek között mozognak. Holnap átviszem a listát és leellenőrizheti.
Yzarr morgolódott magában, amiből az eszement, megátalkodott, visszaélő, szemtelen fruska! - jelzők hallatszottak ki.
- Kavics, festés... az eszem megáll...- finomított, majd bökött a nőstényen egyet, hogy akár indulhatnak is tovább. - Milyen figyelmes... - toldotta azért még hozzá hangosabban.
Shya engedelmeskedett, miközben felkuncogott. 
- Az még hagyján... De mikor már azt hittem, minden rendben van, képes volt, és újabb ötleteket álmodott meg. Hajmeresztő a húga... De legalább lelkes.
És ninden bizonnyal kevesebbet küzdöttem vele, mint az édesanyjukkal tettem volna. - Enyhe borzongás rázta meg a lányt a gondolatra.
- Talán mégis jól döntött Elriath, hogy Magára bízta Yazira felügyeletét. Ők ketten pedig már rég felgyújtották volna a birtokot, mire visszaérek... - felelte Yzarr. - Maguk meg... szintén... - célzott először az anyjára és a húgára, utána pedig a Kisnőstényre és szintén az anyjára.
- Óóó, neem. Mi minden bizonnyal egymást, vgy legjobb esetben is egymás haját gyújtogatnánk. Lángolna köztünk a szeretet és megbecsülés fénye. - felelte Shya nem kis gúnnyal a hangjában.
- Tényleg! Nincs véletlenül ötlete, hogy vajha miért is rühell engem Ibreath oly nagyon?
- kérdezte a lány hirtelen ötlettől vezérelve. Bár tudta, hogy Yzarr és a szülője nincsenek jó viszonyban, de hátha a hímnek van valami tudomása a dologról mégiscsak.
Yzarr homlokráncolva haladt a nőstény mellett. Megvakarta a tarkóját, majd tovább töprengett. Meglepte az őszinte kérdés, s ami azt illeti, ő még egyáltalán nem gondolkodott el ezen, mert nem érdekelte. Az ő kapcsolata sem volt túlságosan fényes az anyjával, de ők tettek is róla. Gyermekkorból fakadó rossz emlékek és szóváltások, és a többi... S az anyja elmebaja, amivel egyébként sem volt könnyű megbirkózni, de amíg élt az apja, addig legalább elviselhető volt. Yazitól tudja, hogy azóta még elviselhetetlenebb lett...
- Nézze... - kezdett bele, majd elhallgatott megint, s megköszörülte a torkát.
Shya felsóhajtott.
- Folytassa csak...
- Ha férfi lenne, most behúznék magának egyet... - morgott csipkelődve Yzarr, mire
Shya megtorpant és nagyokat pislogott.
- Tessék? - szakadt ki belőle egy meglepett nevetés és csuklás keverékére emlékeztető hang, persze a kérdéssel együtt.
- Félbe szakít, aztán pedig utasítgat, mint egy gyógyító! - piszkálódott halkan a hím, bár figyelmét nem kerülte el, hogy az imént akaratlanul is megnevettette a Kisnőstényt.
- Oh... elnézést, nem akartam.- hallatszott a lány őszintén meglepett hangja.
- Kezdem megszokni... - forrongott Yzarr durcásan, mire bocsánatkérő, nyüsszögős hang felelt.
- Ne haragudjoooon... - mondta a lány, és végig sem gondolva, mit tesz, odadörgölte az arcát Yzarr karjához.
A hím arcvonásai megenyhültek és elmosolyodott, ahogy hallotta a hangot, majd megérezte a selyem anyagán át a felkarjának dörgölőző arcot. 
~Mint egy macska... de most, nem karmol...~  emlékeztette magát, hogy a Kisnősténynek van karma, amit tud is használni... 
- Befogni! - intette játékosan a nőstény csöndességre. - Aztán folytatnám?
A lány nem szólt semmit, csupán bólintott. Kivételesen nem sértődött meg a parancson. A játékos felhang elvette a hím szavainak élét.
 


Helyek:

5 hozzászólás érkezett.

  1. Ruby válasza:
    2012. szeptember 17. 10:14

    Persze, hogy még vakon is gegőzik!!!!
    Férfi! De legalább visszafogta magát kissé. Elképzeltem milyen fejet vágott, mikor segítséget kért a kisnősténytől. Óóóó... az év arca. :)
    Én azért legalább egy gödörbe segítettem volna végig a füvön, ha nem is az ajtófélfának. Bár jó választás volt a változtatások felsorolása is.
    Elég sok hiba van benne... nyers változat a javából.
    gondolatjelek lemaradtak elég sok párbeszédről mindkettőtök részéről, a mondatok kis betűvel kezdődnek, úgy közép tájtól indulva lefelé. Shya része ...Cöhh bekezdést szerintem át kéne írni kicsit kusza, és szóismétlések.
    Összességében nagyon bírtam az évelődésüket, megint! Szeretem mikor ilyenek! :)

  2. Ana válasza:
    2012. szeptember 17. 19:38

    Hihi: Tudod, miért maradtak le a gondolatjelek? Mert msnen vagy gmail chaten játszottunk:D:D És ott csak írtunk, gyakorlatilag.. A hibák javítva lesznek, időpontot nem ígérhetek, sajnos:S
    mit jelent az, hogy gegőzik?:D Egózik, Menőzik, elgépelés volt, vagy tényleg vna ilyen szó?:D
    Köszönöm a kommentedet, már nagyon vártam:D (ÉS Yzarrnak is a fejezet felrakását:) )

  3. Unknown says:
    2012. szeptember 17. 21:21

    Ha minden igaz a gondolatjeleket javítottam ;) A többit meglátjuk, igyekeztem átnézni de, majd a Prof. Asszony ( Yzarr szerint Némber....xD <3)) tényleg megkukkantja később.

  4. Ruby válasza:
    2012. szeptember 18. 9:30

    Gegőzik: (nem biztos, hogy létező szó, de nálunk Szegeden elég sokan használják a szlengben) Gőgös, beképzelt, nagyképű... és minden ami ebbe a kategóriába tartozik.
    Prof asszony? Az ki az?

  5. Ana válasza:
    2012. szeptember 18. 11:26

    Ruby, éértem:D Hihi:)
    A "Prof asszony" én volnék! =) *elegántos pukkedlit produkál, majd elmegy köhécselni egy másik sarokba.. fránya megfázás:P*

Vélemény hiány, azonnali utánpótlás szükségeltetik! :